A „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei” c. irat a diktatúra önkéntes beismerő vallomása Az EU és a NATO láthatóan rövidesen bekövetkező széthullása miatt reális lehetősége van a magyarságnak arra, hogy ne a megbukott liberális-kapitalista diktatúrát kiszolgáló „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei”1 (továbbiakban: „szabályozási elvek”) legyenek Hazánk társadalmi együttélési szabályának (jogrendszerének) meghatározói, hanem az állam és az ember szabadságát visszaadó, a szabadság feltételeit biztosító és megvédésének kötelezettségét előíró Szent Korona Értékrend. Amint a „szabályozási elvek” bizonyítják, ez nem képzelhető el a kormány közreműködésével, ezért annak akarata és szándéka ellenére az Orbán Viktor által megjelölt cél - „lényeges változást hoz Magyarország EU-elnöksége Európa életében” - nélküle, de az általa elképzelhetőnél lényegesen nagyobb hatású, gyökeres (radikális) változást hozó módon teljesül. Őszintén remélem, hogy nemcsak a jogászok, hanem minden, józan paraszti ésszel gondolkodni képes ember megérti az alábbi bizonyítékokat, és – amennyiben a nemzet érdekében tenni és nemcsak a nemzet érdekéről (az idegen érdek szolgálatában) beszélni képes - hajlandó lesz belátni, hogy a jelen történelmi helyzetben nemzetfennmaradási érdekből nem engedhető meg az erkölcsileg, jogilag és gazdaságilag megbukott liberáliskapitalista diktatúra diktátumának (Lisszaboni Szerződés) jogharmonizációja a Magyar Jogrendszerbe, mert az a nemzet nevében hozott, de a nemzet érdekével ellentétes, idegen célok érvényesülését jelentené.
I. Alkotmányozási alapkérdések A Szabadság Alkotmánya és a Lisszaboni Szerződésben foglalt Rabság Alkotmánya közötti iránymutatási (alkotmányos) különbségeket az 1. sz. melléklet2, az ezekből eredő irányelvek (alaptörvényi rendelkezések) közötti különbségeket a 2. sz. melléklet3 tartalmazza. Ezek az összehasonlítások mindenki számára egyértelművé teszik, hogy a „szabályozási elvek” következő kijelentésének ellenkezője igaz: „az Európai Unió szuverén tagjaként” határozza meg a készülő jogszabály Magyarországra vonatkozó irányelveit. 1. A jogrendszer felépítése A „szabályozási elvek” egyértelműen bizonyítják, hogy egy ország jogrendszere iránymutatásra épül – esetében ez a Lisszaboni Szerződés -, amelynek egy történelmi időszakra vonatkozó irányelvei adják az alapot a társadalom mindennapi életének szabályozására, a törvénykezésre. A magyar nyelv csodálatosan kifejező. Az egész nemzet életének vitelét meghatározó iránymutatást nevezi Alkotmánynak, vagyis az Alkotó Alkotásának használatára vonatkozó akarat-kinyilvánításnak. Az Alkotó szándékától függ az iránymutatás. Ha az a szándéka, hogy Alkotása természetesen fejlődjön, akkor az iránymutatás alapja a hagyományokon alapuló szabadságot biztosító szeretet, amelyben az Alkotás élő és élettelen részei egymással kölcsönhatásban lévő szerves egységet alkotnak.
- 2 Ha pedig az a szándéka, hogy Alkotása a lelki, szellemi és az anyagi világot rombolja, akkor az iránymutatásának alapja a szembeállítást, érdekmegosztást, ellenségképgyártást, vagyis a gyűlöletet eszközként használó rabság. A „szabályozási elvekben” hivatkozott iránymutatás a rombolás, ami az erkölcsileg, jogilag és gazdaságilag megbukott liberális-kapitalista diktatúra Rabság Alkotmánya, ami ránk vonatkozó változatát Lisszaboni Szerződésnek nevezik. Ez a diktátum – mivel természetellenes, tehát a jogharmonizáció iránymutatás-követése kétséges – működtetési szabályokat is meghatároz, ezzel kötelezően írja elő a jelen történelmi időszakra vonatkozó irányelveket, vagyis az Alaptörvényt. 2. A „szabályozási elvek” szerint alkotott jogszabály helye a jogrendszerben Ebből ered, hogy a „szabályozási elvek” nem Alkotmányozásra vonatkoznak, még csak Alaptörvény meghatározásra sem, hanem a Lisszaboni Szerződés végrehajtási utasítása elkészítésére, éppúgy, ahogyan a jelenleg hatályban lévő és Alkotmánynak nevezett 1949. évi XX. törvény a szocialista-kommunista rendszer sztálini Alkotmányából (iránymutatásából) eredő, a KGST alapító okiratában leírt alaptörvényi irányelvek végrehajtási utasítása volt. A világ – és benne Magyarország – természetes fejlődését szolgáló iránymutatás a Szent Korona Értékrend Szegletköve, a Szabadság Alkotmánya4. Ebből ered a diktatúráról a szabadságra áttérés történelmi időszakának irányelveit tartalmazó Alaptörvény5. 3. Az iránymutatás elfogadásának demokratizmusáról A „szabályozási elvekből” nyilvánvalóvá válik, hogy iránymutatásnak nem az állam és az ember szabadságát, annak feltételeit és védelmi kötelezettségét tartja, hanem azokat a szabályokat, amelyeket az erkölcsileg, jogilag és gazdaságilag megbukott liberáliskapitalista diktatúra európai helytartója, az Európai Unió hozott, a Lisszaboni Szerződéssel: „az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben megerősített és kihirdetett nemzetközi szerződés alapján egyes, az Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.” Az itt iránymutatásként hivatkozott nemzetközi szerződés a Lisszaboni Szerződés. Ennek hatályba léptetését előkészítő parlamenti megerősítés jogszerűsége (éppúgy, mint eredeti, de 2005. május 29-én megbukott változata, az „Európai Alkotmány”) nemhogy vitatható, hanem a megerősítő határozat elfogadása bizonyíthatóan törvényellenes volt. a./ Az EU Alkotmány megerősítésével kapcsolatos jogsértés Az EU Alkotmány népszavazás eredményeként történő megerősítésére indított aláírásgyűjtést az OVB 122/2003. (X. 27.) határozatával elutasította. Az Alkotmánybíróság az elutasító határozatot 2004. december 14-én megsemmisítette, és új eljárás lefolytatására kötelezte az OVB-t6. Az OVB 2005, januárban lefolytatott eljáráson okafogyottnak minősítette a kérelem újratárgyalását, tekintettel arra, hogy az Országgyűlés 2004. december 20-án határozatában megerősítette az EU Alkotmányt. Ezzel a tény szerint (de facto) jogsértést követett el az Országgyűlés, hiszen tevékenységének korlátozására irányuló, folyamatban lévő ügy befejezése előtt hozott az érintett ügyben határozatot, és az OVB is jogsértést követett el, hiszen
- 3 módja lett volna a határozat meghozatala előtt újratárgyalni az aláírásgyűjtési kérelmet, és az AB határozata értelmében hozott engedélyező határozatával közvetlen népakaratra bízni az EU Alkotmány megerősítését. Ezeket a jogsértéseket az Alkotmánybíróság figyelmen kívül hagyta, amikor 1216/B/2004. sz. határozatában elutasította a fenti jogsértéssel hozott országgyűlési határozatra irányuló megsemmisítési kérelmet. Megjegyzés: Az EU Alkotmány megerősítését 2005. május 29-én a francia, majd június 1-én holland népszavazás elutasította, ezzel meggátolva annak hatályba léptetését. b./ A Lisszaboni Szerződés megerősítésével kapcsolatos jogsértés - Tekintettel az Alkotmánybíróság EU Alkotmány megerősítésére hozott határozatára, a Lisszaboni Szerződés megerősítésére vonatkozó népszavazás-kezdeményezés megtörtént 2007. február 20-án, amit az OVB elutasított 98/2007. (III. 19.) határozatával, ugyanúgy, mint az EU Alkotmány esetében. Az elutasítás kifogásolását az Alkotmánybíróság figyelmen kívül hagyta, ezzel kapcsolatban határozatot többszöri sürgetés ellenére sem hozott. - A Lisszaboni Szerződést megerősítő parlamenti szavazás idején nem volt egységes szövegbe foglalt szerződés, tehát a „szabályozási elvekben” felhozott hivatkozás egy ismeretlen tartalmú szerződést elfogadó – tehát formailag hibás döntésre vonatkozik. Megjegyzés: A Lisszaboni Szerződés a 2008. júniusában az írországi népszavazáson megbukott, de a diktatúra nem adta fel a „demokrácia” látszatának fenntartását és 2009. októberében – jelentős gazdasági ígéretek eredményeként – kierőszakolta az írországi „igen”-t, amely alapján nem volt akadálya annak, hogy 2009. december 1-én hatályba lépjen a diktátum. Azt, hogy az ígéreteknek mit érnek, jól mutatja az a tény, hogy Írország csődbe került, és az EU-t támogató kormány lemondott. Ezek után nem lehet kétséges senki előtt, hogy - a jelenlegi iránymutatást (a Lisszaboni Szerződést) még elviselhetetlenebbé tevő változtatást miért nem merik a népakarat (népszavazás) szűrőjén átengedni (Ez a dicstelen, válságmélyítő feladat vár a magyar EU-elnökségre 2011. első félévében); - a „szabályozási elvekben” szereplő alábbi kijelentés igazságtartalma – enyhén szólva – kívánnivalót hagy maga után: „Magyarországon minden hatalom forrása a politikai nemzet, azaz a nép, melynek egymásért felelősséggel tartozó tagjai egyenlő és elidegeníthetetlen méltósággal bírnak” („Alapvető rendelkezések” 1. pont) és - a „szabályozási elvek” előbb idézett szavai a lényeget takarják el, mint a szemérem-őv: „az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben megerősített és kihirdetett nemzetközi szerződés alapján egyes, az Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.” (Aki ezt leírta, az nem ismeri a Lisszaboni Szerződés jogalkotásra vonatkozó cikkét7, vagy szándékosan tesz úgy, mintha nem ismerné.) Az iránymutatás erőszakos hatályba léptetésének fentiekben leírt erkölcsi vereségével kezdődött az a válság, ami arra késztette a jelenlegi kormányt, hogy alkotmányozás – és
- 4 ezzel a jelenlegi rendszer megváltoztatásának - ígéretét adja a választóknak, ismét – az önvédelmi erő következtében utolsó próbálkozásként – félrevezetve őket. 4. Összegzés A tények azt bizonyítják, hogy a jelenlegi, kizárólag formai kritériumokat tartalmazó alkotmány- és jogrendszer-értelmezést8 alapvetően át kell értékelni.
II. Hogyan szolgálják ki a liberális-kapitalista diktatúrát alapkérdésekben a „szabályozási elvek” Mivel a „szabályozási elvek” ténylegesen „A Lisszaboni Szerződés irányelveit kiegészítő alapjogszabály” és nem Alkotmány készítésére vonatkoznak, a Szent Korona Értékrend szerinti Alaptörvénnyel3 kell összehasonlítani a „szabályozási elveket” általános előírásait- A részletes egybevetést a 3. sz. melléklet9 tartalmazza. Az alábbiakban ezek összegzése szerepel. 1. Fogalom-pontosítás A „szabályozási elvek” szerint tervezett jogszabály jogrendszerbeli helyének megfelelő megnevezése nem „Alkotmány”, hanem „A Lisszaboni Szerződés végrehajtási utasítása”. Ez a jogszabály tényleges helyét meghatározó névpontosítás ma a legfontosabb közérdekű adat, amelynek megismerése minden magyar állampolgár joga az 1949. évi X. tv. 61. § (1) bekezdése szerint is, amit átvenni javasol a „szabályozási elvek” „Alapvető jogok és kötelességek” cím 2. pontja. A tervezett jogszabály jogrendszerbeli helyét félrevezetően és rosszul határozza meg az „Alapvető rendelkezések” cím 4. pontja: „Az Alkotmány Magyarország alaptörvénye”, mert helyesen: „A Lisszaboni Szerződés irányelveit kiegészítő alapjogszabály”. 2. Cél-pontosítás A tények figyelembe vételével nem más, mint nevetséges populizmus a következő, „szabályozási elvekben” szereplő, célmeghatározó kijelentés: „Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében” – hiszen az összeolvasztás (kohézió, más kifejezéssel: integráció) sem szabadságot, sem jólétet, sem biztonságot nem ad Európa – és így Magyarország - népeinek, mert - fölé rendeli a liberális-kapitalista rendszer gazdasági alapú érdekeit az nemzeti érdekeknek (ld. export-orientált létesítmények – pl. autógyár – telepítése a magyar alapanyagot feldolgozó élelmiszeripar visszaállítása helyett), - jólét helyett létbizonytalanságot eredményez (pl. bér-profit olló folyamatos nyílása, a jelenlegi munkaképes korosztály kiszolgáltatottságának állandósulása a munkanélküliséggel, nyugdíjellátásának fedezetnélkülisége), jogi biztonság mintaadásával,
helyett
jogkövetési
deficit
állandósul
a
hatalomgyakorlók
- 5 - vagyonbiztonság helyett hitelek kockázat-elosztási igazságtalansága, - a vagyon elleni bűncselekmények „megélhetési bűncselekménnyé” minősítése, - általános biztonság helyett az élet és testi épség elleni erőszakos cselekmények növekedése a rendszer „erkölcsi tartásának” elvesztése következtében. A szándékosan eltorzított célmeghatározást szándékosan megtévesztő hatásköri megállapítással támasztja alá a „szabályozási elvekben” az alábbi állítás: „az Alkotmány szabályozza az Országgyűlés és a Kormány viszonyát az európai uniós tagsággal összefüggő döntéshozatalok kapcsán.”, ugyanis az EU határozatai, rendeletei és irányelvei kötelező érvényűek minden (vagy a megnevezett) tagország számára10, így „az Országgyűlés és a Kormány viszonyát az európai uniós tagsággal összefüggő döntéshozatalok kapcsán” a Lisszaboni Szerződés határozza meg és nem egy magyar jogszabály. 3. Szent Korona A preambulummal kapcsolatban a „szabályozási elvekben” ez szerepel: „Az alkotmány praeambuluma utaljon legfontosabb alapértékeinkre, a demokrácia, a jogállamiság és az alkotmányosság értékeire. Méltassa ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, történeti alkotmányunk értékeit és szerepét. Ezzel kapcsolatban utaljon a Szent Koronára, mint a magyar államiság kifejezőjére. Utaljon továbbá a szabadság és a társadalmi szolidaritás eszméjére, és említse kiemelkedő szabadságmozgalmainkat is.” Az „Alapvető rendelkezések” 1, pontjában pedig ez szerepel: „Magyarország alkotmányos állami folytonosságát a Szent Korona fejezi ki.” Mindkét állítás igaz akkor, ha a szabadságot iránymutatásként kifejező Alkotmányra alkalmazzák. A „szabályozási elvek” nem pontosítja, hogy mit ért „Szent Korona” kifejezés alatt, de az elvek egyértelművé teszik, hogy az „ezeréves alkotmány” alapját adó dogmatikus diszciplínával, a Szent Korona Tannal azonosítják a Szent Korona fogalmát és nem a szabadságban megvalósuló iránymutatással, a – bizonyítottan legalább hatezer éve az emberiség természetes életét szabályzó - Szent Korona Értékrenddel11. „A Lisszaboni Szerződés irányelveit kiegészítő alapjogszabályra” vonatkozó „szabályozás elvei” a Szent Koronára (ténylegesen a Tanra) történő utalással szabadságnak akarja elfogadtatni a rabságot. Egy gyakorlati példa a „szabályozási elvekben” is hivatkozott egyik Szent Korona iránymutatási tétellel kapcsolatban arra, hogy miért farizeus a dogmatikus diszciplínára épülő gondolkodási mód: A Szent Korona Értékrend (és Tan) szerinti szabadságvédelmi iránymutatás, a „ius resistendi et contradicendi”-re hivatkozás [éppúgy, mint az 1949. évi XX. tv.12 2. § (3) bekezdésében] a gyakorlatban nem más, mint a szabadság kigúnyolása: „Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” (Alapvető rendelkezések, 2. pont)
- 6 Erőszakos hatalommegszerzés akkor is megvalósul, ha valaki megtévesztéssel jut hatalomra. Gyakorlatilag ez folyamatosan érvényesül a szocialista-kommunista és liberális-kapitalista diktatúrákban. Amikor nemcsak a tényállás teljesül [Btk. 211. § e) bekezdés], hanem az elkövető önként bevallja a bűncselekményt (Öszödi beszéd), akkor kiderül, hogy „törvényes úton” nem lehet érvényesíteni az ellentmondás és ellenállás jogát: „A politikai pártok képviselői által a választási kampányokban tett – a párt ideológiáját, az ahhoz kapcsolódó stratégiákat, ezen belül az ország állapotával kapcsolatos nézeteket tükröző – kijelentések valóságtartalmának vizsgálata nem tartozik a bűnügyekben eljáró hatóságok hatáskörébe, ezen kijelentésekért történő helytállás a politikai felelősség kategóriájába tartozik.”13 Mivel az erőszakos hatalomgyakorlás megszűntetése nemcsak jog, hanem kötelesség, amit – a Központi Nyomozó Főügyészség, mint jogalkalmazó szerint - „törvényes eszközzel” nem lehet gyakorolni, viszont a jogszabály szerint nem az erőszak ellen fellépő, hanem az erőszakot elkövető felelőssége elsődleges, ezért másodlagos, hogy pl. Budaházi György milyen eszközt akart alkalmazni az erőszak megszűntetésére. A jelenlegi rendszer farizeusságát bizonyítja, hogy az ok és az okozat helyet cserél a jogalkalmazásban. 4. Istenhit Az Istenhit sokkal több, mint vallási hovatartozás meghatározása, a társadalom működésének eszmei-erkölcsi alapját adja. „A kereszténység nem vallás. A vallás történeti és társadalmi és szellemi eredetű, dogmatikával és papi szervezettel és szertartásokkal. A kereszténység a normális létben való magatartásról szóló tanítás.”14 Ez a magyarság hagyományai szerinti Istenhit lényege. Ez az, amiben az iránymutatás alapja a hagyományokon alapuló szabadságot biztosító szeretet, amelyben az Alkotás élő és élettelen részei egymással kölcsönhatásban lévő szerves egységet alkotnak. A Szent Korona Értékrend arra az „Első Sumér Bibliára” épül, amelyet XXIII. János pápa „Penitentian agere” kezdetű enciklikájában a Jézusi Tanítás alapjaként határoz meg az „ósdi judaizmus” Ószövetsége helyett. A Szent Korona Tan az „ósdi judaizmuson” alapuló zsidó-keresztény tanítást fogadja el alapként, ami még megközelítőleg sem „a normális létben való magatartásról szóló tanítás”, hiszen két, egymással szembenálló istenképet követ: az Ószövetségben a gyűlöletét, az Újszövetségben a szeretetét. A „vallásszabadság” – és ezzel az egymással ellentétes eszmeiség, erkölcsiség – megszorítás nélkül kiterjesztő értelmezése (ami a „szabályozási elvekben” érvényesül), a szabadság szabadosságként értelmezését jelenti. Ezzel szemben áll a Jézust követő, judaizmus nélküli, tiszta keresztény istenhitkövetés. 5. Nemzetiség A nemzeti hovatartozás elsősorban egy kulturális15 közösséghez tartozást jelent. Ez a közösség kultúrájának kiteljesedését adó földrajzi területet választja életteréül, ahol a vele szomszédos népekkel szerves egységben él. Ez a földrajzi terület, amelyen a nemzetek szerves egységben élnek, mindannyiuk hazája.
- 7 Így vált az egyetemes magyarság hazájává a Kárpát-medence a Szeri Szerződéssel, amikor a hét törzset alkotó 108 nemzetiség egymást „egy anyától és egy atyától származónak” fogadta el. Az államalapító magyarság és az államalkotó nemzetek így váltak egyetemes magyarsággá, a nemzetek tagjai a Szent Korona Tagjaivá. Ezzel a Szent Korona Tagok megteremtették az azonos földrajzi területen a kultúrák szerves egységben élését, a Szent Korona államát, amely megvalósítva a természeti (ökológiai) és a társadalmi-gazdasági (ökonómiai) kettőben egységet. A következő nemzetek tagjai nyilvánították ki, hogy Magyarországon kisebbségi nemzetiségként – tehát az egyetemes magyarság részeként – élnek: cigányok/romák, horvátok, lengyelek, németek, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok, bolgárok, görögök, örmények. Amennyiben bármely állam bármely nemzetében ez az összhang megbomlik, a nemzet alkalmatlanná válik arra, hogy környezetével szerves egységben éljen. Ekkor torzul a természetes nemzeti önazonosságtudat (identitás) a vele egy földrajzi területen lévő többi nemzettel szembeni ellenségeskedéssé, ami a többi nemzetektől saját kultúrájuk feladását, a beolvadást (asszimilációt) követeli. A diktatúra azért igyekszik - különösen a társadalmi-gazdasági (ökonómiai) feltételek megvonásával - a természetes összhangot megbontani, hogy az ezzel elért megosztottságot kihasználva rabságot eredményező akaratát érvényesíteni tudja (divide et impera). Amennyiben azon a földrajzi területen ahol egy nemzet él, nincs meg a társadalmigazdasági feltétel kultúrája kiteljesedéséhez, akkor a nemzet egy része olyan földrajzi területet keres kultúrájának, amelyen más nemzet hazája. Ha hozzá tudja illeszteni az őslakosok kultúrájához saját kultúráját, akkor a befogadó ország hazája lesz, ha nem, akkor megbontotta önmaga természeti és társadalmi-gazdasági egységét, és az ezzel járó feszültség következményeit önmagának kell viselnie. Ez az a helyzet, ami most Európában a nemzetiségpolitikai feszültséget okozza, és ami miatt Angela Merkel asszony a „multi-kulti” szemlélet bukásáról beszélt. A „szabályozási elvek” az állampolgárság lehetőségének behatárolás nélkül kiterjesztéssel (liberalizálódva) a megbukott liberális szemléletet tükrözi, a nemrég hozott, állampolgárságról szóló „sarkalatos” törvény szellemében. Ez a törvény – többek között – feleslegessé teszi a földvásárlási moratórium meghosszabbítását, hiszen aki Magyarországon termőföldet akar venni, az formai elemekkel gyakorlatilag könnyen bizonyíthatja „magyarságát” és állampolgárként már ott és annyi földet vesz, amennyit akar. Ezzel az Országgyűlés felszólított minden ideget arra, hogy vásárolja ki Magyarországot a magyarok lába alól. Így aztán az elcsatolt területek magyarsága olyan ország állampolgára lesz, ami fizikailag nincs. Tehát az állampolgárság liberalizálásával a tulajdon- és birtokjog gyakorlása is liberalizálódott. Az állampolgársághoz kapcsolódik a hatalomgyakorlás (választás és választhatóság) joga. Ezért meghatározó egy ország életében, hogy kiknek ad állampolgárságot.
- 8 Az állampolgárság és a nemzeti hovatartozás vonatkozásában kell megvizsgálni a Magyarországon élő zsidók helyzetét. Mindenekelőtt véget kell vetni annak a szemléletnek, hogy a zsidókról szólni tabu. Aki ezt teszi, az automatikusan zsidógyűlölő, antiszemita, a hivatalos hatalmi állásfoglalás és tájékoztatás szerint. Az alábbi tények vitathatatlanok: a./ A MAZSHISz határozottan ellenzi, hogy a magyarországi zsidóság nemzeti kisebbséggé – ezzel az egyetemes magyarság részévé - nyilvánítsa magát16. A 2004-ben aláírásgyűjtést kezdeményeztek a zsidóság nemzeti kisebbségek sorába való felvételtől17, de a MAZSIHISZ határozott ellenzése következtében mindössze 500 ember adta aláírását, így a bejegyzési kérelem nem került az Országgyűlés elé. „A zsidó identitás meghatározó eleme nem a vallás és nem a kulturális kötődés, hanem az üldöztetés, a holokauszt emléke” – nyilatkozta a MAZSIHISZ. Ezzel a kijelentéssel a gyűlölet fenntartását, a gojok lelkiismeret-furdalásának állandósítását határozta meg az önazonosságtudat legfontosabb összetartó erejének. Ezzel kirekesztették magukat az egyetemes magyarságból és deklarálták, hogy nem a Szent Korona Tagjai. b./ Az állampolgársági törvény „történelmi jóvátételt jelent a holokauszt túlélőinek, illetve leszármazottaiknak” „… a világban több százezerre tehető a potenciálisan érintettek száma”18 - mondta Feldmájer Péter. c./ A Likud a Fidesz természetes ideológiai partnere „A magyar-izraeli kapcsolatok jelentősége ösztönzi azt a törekvést, hogy szorosabb viszony alakuljon ki az izraeli Likud párt és a Fidesz között”19. Tehát az önmaga önazonosságtudatát nem nemzetiségi és nem vallási jellemzőjére, hanem a gyűlöletre alapozó, az egyetemes magyarság részévé nyilvánítását megtagadó zsidóság számára az állampolgársági törvény megadta a lehetőséget, hogy gyakorlatilag korlátozás nélküli számban részt vegyen Magyarországon a hatalomgyakorlásban. Nem lehet tagadni, hogy a törvény meghozatalában a legjelentősebb magyar és izraeli párt „természetes ideológiai partnersége” szerepet játszott. A szabadságot kifejező Alkotmány iránymutatása szerint hatalomgyakorlási (választás és választhatóság) jogokat, valamint a Szent Korona Tulajdona fölötti birtokláshoz való jogot, továbbá az életfeltételek biztosítását jelentő tevékenységekhez tartozó tulajdonjogot csak a Szent Korona (államalapító és államalkotó) Tagjai gyakorolhatnak. Az öröklési jog és a forgalomképességi jog ehhez a főszabályhoz igazodik.
- 9 -
III. Hogyan biztosítják a liberális-kapitalista diktatúra hatalomgyakorlását a „szabályozási elvek” Mivel a „szabályozási elvek” ténylegesen „A Lisszaboni Szerződés irányelveit kiegészítő alapjogszabály” és nem Alkotmány készítésére vonatkoznak, a Szent Korona Értékrend szerinti Hatalomgyakorlási törvénnyel20 kell összehasonlítani a „szabályozási elvek” hatalomgyakorlásra vonatkozó előírásait. A részletes egybevetést a 4. sz. melléket21 tartalmazza. Az alábbiakban ezek összegzése szerepel. A „szabályozási elvekben” a következő meghatározás szerepel: „Magyarország a hatalommegosztás elvén nyugvó független, demokratikus jogállam.” (Alapvető rendelkezések 2. pont) Azt előzőekben leírtak bizonyítják, hogy Magyarország nem független, nem demokratikus és nem jogállam. A hatalommegosztás a szabadságot iránymutatásként kifejező Alkotmányon alapuló társadalmi együttélési szabályok meghatározó irányelve, ami az államvezetés irányítási és végrehajtási feladatainak kettős egységében valósul meg. A „szabályozási elvek” szerint a hatalommegosztást a törvényhozás és a végrehajtó hatalom szétválasztása jelenti. Ez a feladatmegosztás nem tartalmi, hanem formai és ténylegesen nem hatalommegosztást, hanem hatalom-összevonást jelent. Ez a pártrendszerből, a választási törvényből, a törvényalkotási rendszerből és az érdekképviseletből ered. Különösen bizonyítja ezt az állítást a jelenlegi helyzet, amikor a kétharmados többséggel rendelkező FIDESZ a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi eszközöket kizárólagosan birtokolja. 1. A pártrendszer „A pártok – amelyek közreműködnek a nemzet akaratának kialakításában és kinyilvánításában – az Alkotmány és a jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek. Közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.” (Alapvető jogok és kötelességek 2. pont) Az első mondat rejti magában azt az okot, amelyet Bibó István így határozott meg: „…egy osztálynak lehet célja, hogy minél több profitot zsaroljon ki a kiszolgáltatott osztályokból, tekinthetjük osztályérdeknek azt, hogy minél nagyobb békességet és megnyugvást próbáljon a vele szemben álló osztályba beleplántálni, és tekinthetjük osztályérdeknek azt, hogy minél okosabban és simábban oldja meg saját osztálya majdani letűnésének a módját, folyamatát. Csak értelmi különbség van a legokosabb burzsoá osztályérdek és a legokosabb proletár osztályérdek felfogása között.”22 A gondolatot a mai helyzetre alakítva így folytathatjuk: „Csak értelmi különbség van a legokosabb burzsoá (tőkés, kizsákmányoló) osztályok osztályérdek felfogása között.” A parlamentbe jutott pártok 2010-es választási programjainak elemzése23 bizonyítja, hogy minden parlamentbe jutott párt a liberális-kapitalista burzsoá érdekeket képviseli, közöttük csak részletekben és a megfogalmazási módban van különbség, vagyis a szabadságon és a rabságon kívül nincs világosan és tárgyszerűen meghatározható csoportérdek – ahogyan azt Bibó István megfogalmazta: „Semmiféle érdek nem világos és
- 10 objektíven nem meghatározható. Egyike a legszubjektívebb fogalmaknak”. Legegyértelműbb példa erre a „jobb- és baloldali érdekek” összemosódása. A pártok nem az egységes nemzetakarat kialakulásában működnek közre, hanem megosztják a társadalmat, mert az általuk képviselt társadalmi csoport általuk megfogalmazott érdekeinek (osztályérdek) érvényesítésére alakítják (deformálják) az őket támogató választók (és nem a nemzet) akaratát, szembeállítva őket más pártok támogatóival. A pártok célja, hogy a hatalmat megszerezzék. Ennek érdekében a többi pártot igyekeznek lejáratni (negatív kampány) és a mindenkori helyzet megoldására feltételek és lehetőségek nélküli ígéreteket tesznek (pozitív kampány). A választók megtévesztését nemcsak a média, hanem a jogalkalmazás is támogatja, mint azt a Központi Nyomozó Főügyészség előbb idézett határozata bizonyítja. A szabadságot iránymutatásként kifejező Alkotmány a pártrendszer megosztottsága helyett az egységes alapérdek (a szabadság) képviseletére épít. 2. A választási rendszer A hatalomgyakorlásra a felhatalmazást a választói és választási joggal rendelkező állampolgárok adják. Tehát a jelölési jog, valamint a választási és választhatósági jog határozza meg a hatalomgyakorlást. A jelenlegi választás rendszert a „szabályozási elvek” elfogadja. Ez a pártrendszerre épül, alapja a párt által meghatározott érdekek elfogadását feltételként szabó jelölési jog, a megválasztott képviselők szabad mandátumot kapnak és a választás titkosságával a választók nem tartoznak senkinek felelősséggel az általuk választott párt vagy képviselő hatalomgyakorlásáért. a./ A pártrendszer célja a megosztottság állandósítása
diktatúra
fennmaradása,
ennek
eszközeként
a
A pártok nincsenek kötve egy állandó társadalomszervezési rendszer által meghatározott érdek képviseletéhez, ami természetes, hiszen az általuk meghirdetett érdek nem állandó. Ezt az utóbbi húsz év magyar választásain induló pártok programjai egyértelműen bizonyítják. Ebből ered, hogy a képviselők is csak egy képviselői ciklusban vannak kötve annak a pártnak a választási ciklusban követett politikájához, amely őket megválasztatta. Amennyiben ennek a pártnak a támogatottsága csökken, akkor pártot váltanak, vagy „független” képviselővé válnak a következő választáson. Amíg az egyéni érdek nem kerül veszélybe, érvényesül a „kapitány hagyja el utoljára a süllyedő hajót” elv. Amikor viszont a megbukott párt vezetőinek anyagi és egzisztenciális biztonsága veszélybe kerül, akkor vagy új pártot alapítanak (mondván, az elhagyott párt megtagadta önmagát), vagy – anyagi és egzisztenciális tőkéjükkel - visszavonulnak. Tehát ez a választási rendszer kitermeli a „megélhetési politikust”, aki számára nem egy érdek képviselete, hanem az anyagi és egzisztenciális vagyonszerzés a fő szempont, mintegy igazolva Márai Sándor nomenklaturisták köpönyeg-forgatásával kapcsolatban tett megállapítását.
- 11 A szabadságot iránymutatásként kifejező Alkotmány az általa, egy történelmi időszakra meghatározott irányelveket (Alaptörvényt) a települések, járások, megyék és az ország mindennapi életre történő alkalmazás képességét tekinti a hatalomgyakorlásban való részvétel alapjának. b./ A jelölés „felülről” történik A pártok választókörzetenként állítják az országgyűlési egyéni jelölteket, településenként az önkormányzati jelölteket, megyénként és országosan a listás jelölteket. A jelölés feltétele a jelölő párt aktuális ciklusra vonatkozó érdekképviseleti elveinek elfogadása. A szabadságot iránymutatásként kifejező Alkotmány érdekérvényesítő rendszere „alulról”, a településektől építkezik. c./ A választási és választhatósági jog A „szabályozási elvek” által elfogadott, jelenlegi állampolgársági törvény (amelyet) behatárolás nélküli kiterjesztő hatása lehetővé teszi, hogy a magyar társadalmi életben részt nem vevő (idegen országban élő) személyek szavazataikkal olyan pártot juttassanak hatalomra, amely nem azt az egységes nemzetakaratot képviselik, amellyel a pártrendszer létét a „szabályozási elvek” indokolja. A „multi-kulti”-kérdés mellett a kettős (vagy többes) állampolgárok választási és választhatósági jogának kérdése felmerül a jelenlegi hatalom részéről is, a Szent Korona Értékrend24 szerinti „de facto” és „de iure” állampolgársághoz hasonló megoldást keresve. A szabadságot iránymutatásként kifejező Alkotmányból eredő Alaptörvény és alaptörvény szintű főtörvények (hatalomgyakorlásai és választási) a választási és választhatósági jogot a Szent Korona Tagokra korlátozza, ezzel biztosítva, hogy a magyar érdekek képviseletét jelentse a hatalomgyakorlás. d./ A választói akarat ellenőrzésének érvényesülése A „szabályozási elvek” a képviselők szabad mandátumát támogatja, amelyet az 2/1993. (I. 22.) AB határozat25 így határoz meg: „A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető. A képviselő és a választók kapcsolata politikai természetű, azaz a felelősség csak a választások során jelenhet meg abban a formában, hogy a választók bizalmát elvesztő képviselőt nem választják meg újból, illetőleg a mögötte álló pártot nem támogatják szavazataikkal.” Az, hogy a képviselő a parlamentben „szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát” nem igaz, a pártrendszerből eredő és a képviselő által a jelöléssel elfogadott „pártfegyelem” miatt.
- 12 A szabad mandátum a választás időszakára korlátozza a választók politikai aktivitását és kizárja annak lehetőségét, hogy azt a képviselőt visszahívja, akit ő bízott meg érdekei képviseletével, de erre a bizalomra méltatlanná vált. Mivel a választónak nincs módja „törvényes eszközökkel” fellépni az őt megtévesztő és így felette erőszakkal hatalmat gyakorló párt vagy képviselő ellen, a visszahívhatóság hiánya azt jelenti, hogy négy évig a választó nem érvényesítheti akaratát még akkor sem, ha a pártok és a képviselők tevékenysége végveszélybe sodorja az országot, vagyis az ellentmondás jogának gyakorlása meghiúsult, ezért a társadalom rákényszerül a ellenállás jogát gyakorolni. Különösen fontos a választói akarat érvényesülésére a jelenlegi helyzetben, amit a „szabályozási elvek” által elfogadott választási törvény okozott. A 2010-es országgyűlési választásokon a választásra jogosultak 66 %-a, vagyis kétharmada vett részt. A választójogukkal élők 52 %-a, vagyis az összes választó egyharmada (33,67 %-a) szavazott a FIDESZ programjára. A választási törvény alapján ezzel az egyharmados támogatással lehetett kétharmados többséget szerezni a parlamentben, vagyis a választók egyharmada támogatta a törvényhozási és végrehajtási hatalom megosztottság helyetti összevonását. A szabadságot kifejező Alkotmány iránymutatása szerint az elöljárók és a képviselők kötött mandátummal rendelkeznek, vagyis a választók visszavonhatják képviseletükre vonatkozó megbízásukat, amennyiben az elöljáró vagy képviselő nem az ő érdekükben jár el. Ezért a választás nyilvános, hiszen csak az jogosult visszavonni a megbízást, aki adta. 3. A törvényhozás A törvényhozás döntési folyamat, amelyet döntési helyzet indít el és döntés (törvény hatályba léptetése) fejez be. Rendkívül fontos annak ellenőrzése, hogy a törvénytervezet az iránymutatásból (Alkotmányból) eredő irányelveknek (Alaptörvénynek) megfelel-e. A hatalommegosztás természetes módja ebből eredően az irányítás-ellenőrzés és a végrehajtás kettős egysége. A törvényhozás folyamatában az Országgyűlésnek kell biztosítani, hogy a tervezett társadalmi együttélési szabály összhangban legyen a települések, járások (kerületek), megyék (Budapest) önkormányzatiságával (szubszidiaritásával), és minden társadalmi csoport érdekeivel. Ez a statikus és dinamikus elemek döntési rendszere, ami a Szent Korona Értékrend Önigazgatási Rendszerének alapja. Ennek közgazdasági alkalmazásáért kapott 1970-ben Nobel-díjat Paul Samuelson. Ezt a kettőben egységet képező feladatot látja el az Országgyűlés két háza: a statikus elem az ország területe, amelynek képviseletét az alsóház látja el, a dinamikus elemet a társadalmi csoportok (vallás, nemzetiség, nemek, korosztályok, szakmák, hivatások) alkotják, a felsőház által képviselve. Ebben teljesedik ki az érdekképviselet, hiszen a terület és a társadalmi csoportok hatalomgyakorlási jogot kapnak. A szabadságot kifejező Alkotmány iránymutatása ezt a döntési folyamatot a természetes valósítja meg, az irányítás-ellenőrzés és a végrehajtás kettős egységét
- 13 alkotó intézményrendszeren keresztül, amelyet a választási törvény „alulról” felépítve alakít ki. A „szabályozási elvek” opcionálisan megengedi a kétkamarás törvényhozást, de nem a törvényalkotási folyamat logikus rendszerének részeként, hanem a hatalommegosztásnak nevezett hatalom-összevonás elvének megfelelően. Nem feladatközpontú az alsó és felsőház közötti munkamegosztás, hanem a diktatúra hatalomgyakorlását biztosító, meglévő szervezetei között osztja el a feladatokat, még a szükséges és elégséges mértékben sem teljesítve a kapcsolódást a különböző feladatok között. Ezzel azt a jogbizonytalanságot állandósítja, ami a jelenlegi társadalmi együttélés szabályrendszerét (jogrendszert) izolált elemek véletlenszerű halmazává, azaz káosszá teszi.
IV. Összegzés A „szabályozási elvek” nem gondolkodási mód (paradigma) váltást jelent, mert a jelenlegi gondolkodási mód elemeit más sorrendbe rakja, kiegészíti néhány, lényegesnek mondott, de lényegtelen elemmel. Ezekkel az átrendezésekkel, kiegészítésekkel – mint az „alkotmányozási folyamat elindításával” - gumicsontként akarják elterelni az emberek figyelmét a lényegről: a rendszer válsága endogén (belső eredetű), ezért annak orvoslása nem történhet tüneti kezeléssel. A liberális-kapitalizmus erkölcsi tartásának elvesztésével kirobbant gazdasági válság által kiváltott szociális-társadalmi feszültség előrevetíti, hogy 2011-es év első féléve nemcsak Magyarország, hanem Európa és várhatóan az egész világ számára alapvető fordulatot, vagyis globális paradigmaváltást hoz. Ehhez a Szent Korona iránymutatását végrehajtó Nemzeti Egység kell. Kelt Szegeden, 2010. Álom havának (december) 7. napján. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József, a Szent Korona alázatos szolgája 1
Magyarország alkotmányának szabályozási elvei - http://www.parlament.hu/biz/aeb/resz/munkaanyag.htm
2
1. melléklet Iránymutatási (alkotmányos) különbségek a Szabadság Alkotmánya és a Rabság Alkotmánya között - http://szkszhu.szksz.com/Alkkritika1m.pdf
3
2. melléklet Különbségek a Szabadság Alkotmányából és a Rabság Alkotmányából eredő irányelvek (alaptörvényi rendelkezések) között - http://szkszhu.szksz.com/Alkkritika2m.pdf
4
Szabadság Alkotmánya - http://szkszhu.szksz.com/Moalkotmany.pdf
5
Magyarország Alaptörvénye - Magyarország Szabadság Alkotmányának irányelvei a globalista szocialistakommunizmus és a liberális-kapitalizmus föderációját a természetes értékrend szerinti konföderációval felváltó történelmi időszakra - http://szkszhu.szksz.com/Alaptorveny.pdf 6
58/2004. (XII. 14.) AB határozat - Közzétéve a Magyar Közlöny 2004. évi 190. számában AB közlöny: XIII. évf. 12. szám
- 14 -
7
„Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.” Lisszaboni Szerződés II. CIKK: Szerződés az Európai Unió működéséről (továbbiakban: EUM) 288. cikk 8
Alkotmány: Általában egy ország alaptörvénye. Formai megközelítésben a jogforrási rendszer csúcsa, melyet különleges eljárási rendben alkotnak meg. Történetileg az alkotmányoknak két fő típusa alakult ki: a történeti (más néven íratlan) és a kartális (más néven írott) alkotmány. A történeti alkotmány a különböző történeti időszakokban elfogadott törvények és kialakult szokások, szabályok, jognyilatkozatok összessége, amelyek az államhatalom gyakorlásának és az alapvető állampolgári jogok tartalmának kérdéseit szabályozzák. Ilyen alkotmánya volt Magyarországnak 1949-ig. Ezt hívták ezeréves alkotmánynak. A kartális alkotmányt alaptörvénynek tekintik, amellyel nem lehet ellentétes egyetlen más – az adott országban megalkotott – jogszabály sem. Az írott alkotmányt vagy alkotmányozó nemzetgyűlés vagy a legfelsőbb képviseleti szerv (parlament, Országgyűlés) fogadja el (esetleg népszavazás erősíti meg). (Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ - Közigazgatási alapvizsga http://www.kszk.gov.hu/data/cms13291/alapvizsga_Alkotmany_diasor.ppt) 9
3. sz. melléklet: „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei” összevetése a Szent Korona Értékrenddel - Általános rész - http://szkszhu.szksz.com/Alkkritika3m.pdf 10
Ld. 7. jegyzet
11
Miért Szent Korona Értékrend és miért nem Szent Korona Tan? http://szkszhu.szksz.com/Alap1.pdf 12
1949. évi XX. törvény A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=94900020.tv 13
Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 44/2007. sz. határozata - http://szkszhu.szksz.com/lu070308.doc
14
Hamvas Béla: Patmosz II. - http://www.terebess.hu/keletkultinfo/patmosz2/11.html
15
Kultúra: mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.
16
Ismeretes, hogy a közelmúltban magánszemélyek a zsidóság nemzeti kisebbséggé nyilvánítását kezdeményezték. A Mazsihisz határozottan ellenzi a tervet, a Közép-kelet-európai Rabbik Tanácsa viszont sokkal inkább megengedő az ügyben. Az állásfoglalás készítői ugyanakkor fenntartásaiknak is hangot adnak, hiszen a kisebbségi bejegyzés kezdeményezői a "nem vallásosságban" határozzák meg identitásukat. A zsidó identitás meghatározó eleme nem a vallás és nem a kulturális kötődés, hanem az üldöztetés, a holokauszt emléke. Nemzetiség legyen-e a zsidóság? Czene Gábor Népszabadság 2005. november 8. http://www.nol.hu/cikk/383353/) 17
A nemzeti kisebbségek sorába való felvételtől, majd a nemzetiségi alapon működő szervezetek kiépítésétől nyilatkozataik szerint azt várták, hogy megelőzhető legyen a zsidóság hagyományának, kultúrájának és nyelvének elvesztése.
- 15 -
A Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért Egyesület június elsejéig mintegy 500 aláírást tudott összegyűjteni. Kezdeményezésüket június 3-án folytatták, mert azt a parlamenti választások miatt meg kellett szakítanunk. A hiányzó 500 aláírást július 1-jéig kellett volna összegyűjteni. Nem gyűlt össze az ezer támogató aláírás a zsidó nemzeti kisebbség elismertetésére – 2004. július 3 http://mti.hu/cikk/146388/ 18
A döntés történelmi jóvátételt jelent a holokauszt túlélőinek, illetve leszármazottaiknak. A Mazsihisz elnöke indoklásképp úgy fogalmazott: nem szabad elfelejteni, hogy a holokauszt és a II. világháború szörnyűségei miatt nagyon sok olyan ember kényszerült elhagyni a történelmi Magyarország területét, akik kötődtek a magyar kultúrához. Elsősorban Izraelben élnek nagyobb tömbben olyanok, akiknek a felmenői a történelmi Magyarország területén éltek - fűzte hozzá. A hitközség elnöke szerint a világban több százezerre tehető a potenciálisan érintettek száma, de Feldmájer Péter azt nem tudta megbecsülni, hogy a zsidó származású emberek közül mekkora arányban kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. A Mazsihisz üdvözli a kettős állampolgárságról szóló törvényt - 2010.05.28. http://www.dunatv.hu/itthon/ma.html 19
A Likud természetes ideológiai partnerünk - mondta a Fidesz elnöke Salom márciusi látogatásakor. A magyar-izraeli kapcsolatok jelentősége ösztönzi azt a törekvést, hogy szorosabb viszony alakuljon ki az izraeli Likud párt és a Fidesz között - mondta Németh Zsolt A Likud természetes partner - Salom meghívására Izraelbe látogat Orbán Viktor - 2005. június 18. http://www.nol.hu/cikk/366686/ 20
Az államhatalom gyakorlásáról szóló 1. főtörvény - http://szkszhu.szksz.com/1fotorveny.pdf
21
4. sz. melléklet: „Magyarország alkotmányának szabályozási elvei” összevetése a Szent Korona Értékrenddel - Hatalomgyakorlásra vonatkozó rész - http://szkszhu.szksz.com/Alkkritika4m.pdf 22
A kapitalista liberalizmus és a szocializmus–kommunizmus állítólagos kiegyenlíthetetlen ellentéte http://mek.oszk.hu/02000/02043/html/713.html 23
Négy változat egy témára http://szkszhu.szksz.com/Osszehasonlito.pdf
24
5. § A Szent Korona tény szerinti és jog szerinti tagja (1) A Szent Korona tény szerinti (de facto) tagja az a 2. § (3) bekezdésében meghatározott személy, aki a magyar állampolgárságon kívül csak olyan ország állampolgára, - amely a Trianoni békeszerződés alapján a Szent Korona Országának jogutódja, - amelyet a személy Magyarországot politikai vagy gazdasági kényszerből elhagyva választott befogadó hazájául. (2) A Szent Korona jog szerinti (de iure) tagja az az (1) bekezdésben meghatározott személy, aki csak magyar állampolgár. (3) Azok a személyek, akik jog szerint nem tagjai a Szent Koronának, választási és választhatósági jogukat csak a „Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról” szóló 2. főtörvényben meghatározottak szerint gyakorolhatják. Kötelezettségviselésük a gyakorolt joggal arányos, a hivatkozott főtörvényben meghatározottak szerint. (Az államhatalom gyakorlásáról szóló 1. főtörvény - http://szkszhu.szksz.com/1fotorveny.pdf) 2. § A választás és választhatóság joga (1) Az Alaptörvény 74. § (1) bekezdése szerint Magyarországon a Szent Korona államalapító és államalkotó nemzeteinek tagjai rendelkeznek a közügyekben való részvétel jogával. (2) A Szent Koronát alkotó a./ államalapító nemzet fogalmát az Alaptörvény 94. §-a,
- 16 -
b./ államalkotó nemzet fogalmát az Alaptörvény 96. §-a határozza meg. (3) Nincs választójoga és a választhatósági joga annak a Szent Korona tagnak, aki a./ aki nem töltötte be 18. életévét, b./ szabadságvesztés büntetését tölti, c./ cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, d./ a közügyektől eltiltó jogerős ítélet hatálya, vagy e./ a büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll. (4) A választhatósági joga van az (1) bekezdés szerinti Szent Korona tagnak, akire nem vonatkozik a (3) bekezdés szerinti kizáró ok egyike sem. Nemzetgyűlési képviselők, Magyarországot nemzetközi szervezetekben képviselők, valamint Országgyűlési- és az Önkormányzati képviselők választásáról szóló 2. főtörvény http://szkszhu.szksz.com/2fotorveny.pdf 94. § Az államalapító magyarság (1) Magyarország felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, segíti jogaik és törvényes érdekeik védelmét, anyanyelvük, nemzeti kultúrájuk, vallásuk, valamint Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását, ezek megvalósítása a nemzetközi kapcsolatokban az állam alapvető kötelezettsége. (2) A magyarság anyaországi, valamint politikai okból menekült (emigrált) Felsőházi képviselettel rendelkező részei: a./ Magyarországi magyar b./ Felvidéki magyar c./ Kárpátaljai magyar d./ Székelyföldi, erdélyi magyar e./ Délvidéki magyar f./ Őrvidéki magyar g./ Kárpát-medencén kívül élő magyar (3) A magyar állampolgárok között nem lehet különbséget tenni az állampolgárság keletkezésének jogcíme alapján, és - ha „Az állam vezetéséről”, vagy „A büntetésről” szóló főtörvény másképpen nem rendelkezik - aszerint, hogy a magyar mellett van-e más állampolgárságuk. (4) Kettős vagy többes állampolgárságú a./ Szent Korona tag csak akkor rendelkezik köztisztségviselői (közte választási és választhatósági) jogával, ha - politikai okból hagyta el Magyarországot (emigrált) és - a többi állampolgárság szerinti fennálló választási és választhatósági jogáról lemond; b./ a Magyarországon vendégjoggal élő személy, továbbá a Magyarországon „Az állam vezetéséről” szóló főtörvény szerint tartózkodó idegen állampolgár akkor sem gyakorolhatja köztisztség-viselői (közte választási és választhatósági) jogát, ha a többi állampolgárság szerinti fennálló köztisztségviselői jogáról lemond. 96. § Államalkotó nemzetiségek (1) Magyarországon az államalkotó kisebbségi nemzetiséghez tartozó személyek (mint a Szent Korona testének személyi része) önkormányzatuk által létszámarányosan az Országgyűlés felsőházába delegált képviselőin keresztül érvényesítik (hangolják össze más társadalmi csoportokkal) érdekeiket és vesznek részt az államhatalom gyakorlásában. (2) A szerves egységként működő Magyarország a nemzeti önazonosság-tudat alapján áll, hiszen ez adja azt a biztonságot, ami minden ember számára a lélek, a szellem és a test összhangjához nélkülözhetetlen.
- 17 -
Az államalkotó nemzetek Szent Korona tagjainak – anyaországukkal kötött viszonossági nemzetközi szerződés alapján - joga személyileg az egyenlőség, közösségi szinten pedig Társadalmi csoportként az önkormányzatiság (autonómia), vagyis az önkormányzaton keresztül gyakorolt önrendelkezés, ami települési-, vagy területi formában nyilvánul meg. (3) Felsőházi képviselettel rendelkező államalkotó nemzetiségek: a./ a Szent Korona területén önhonos nemzetek - cigányok/romák - horvátok - lengyelek - németek - románok - ruszinok - szerbek - szlovákok - szlovének - ukránok b./ a magyarsággal rokon népek - bolgárok - görögök - örmények (Magyarország Alaptörvénye - http://szkszhu.szksz.com/Alaptorveny.pdf) 25
2/1993. (I. 22.) AB határozat Közzétéve a Magyar Közlöny 1993. évi 6. számában AB közlöny: II. évf. 1. szám - http://www.mkab.hu/hu/frisshat.htm (biztonsági mentési cím: http://szkszhu.szksz.com/2_1993ab.doc)
