A magyar felvilágosodás
Történelem dióhéjban „Felvilágosult” abszolutizmus: • Mária Terézia (1740–1780) • II. József (1780–1790) – jobbágyrendelet – türelmi rendelet (protestánsok szabad vallásgyakorlása) – szerzetesrendek feloszlatása stb.
Abszolutizmus: • I. Ferenc (1792–1835) – Martinovics-összeesküvés
A magyar felvilágosodás • nálunk kissé megkésve jelentkezik • két szakasza: 1) 1772–1795 2) 1795–1825
• polgárság híján néhány főúr és a köznemesség körében terjed • célok: – kulturális fejlődés – magyar nyelv művelése
• (1760) Mária Terézia létrehozza a bécsi magyar testőrséget → írói társaságot szerveznek Bessenyei György vezetésével („testőrírók”: Báróczy Sándor, Barcsay Ábrahám)
Bessenyei György (1747–1811) • a bécsi testőrgárda tagja, majd udvari hivatalokat vállal • 1772: írói fellépése → megjelenik az Ágis tragédiája c. drámája → a magyar felvilágosodás kezdete! • II. József alatt kegyvesztett lesz, ezért hazatér Bihar megyei birtokára („bihari remete”) • sokoldalú író: mindhárom műnemben alkot • értekező prózája a legfontosabb: a felvilágosodás programját fogalmazza meg röpirataiban: – Magyarság (1778) – Jámbor Szándék (1781)
Bessenyei programja a legfőbb cél a „közboldogság” (közjó) ennek legfőbb akadálya a tudatlanság a feladat a modern tudományok terjesztése ehhez elengedhetetlen a magyar nyelv művelése, „pallérozása”, fejlesztése ennek legjobb eszköze a magyar nyelvű szépirodalom, főleg a fordítások („magyarítások”) támogatni kell a folyóiratokat, könyvkiadást, szótárkészítést, színházakat, tudós társaság alapítását
Magyarság • aranyhegy-hasonlat: a magyar nyelv is értékes, csak „bányászokra” van szükség, akik előhozzák értékeit • „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”
Kármán József (1769–1795) • losonci író, fiatalon meghal • (1794) Uránia c. folyóirat indítása – főleg női olvasóknak szánja (!) – csak 3 szám jelenik meg • A nemzet csinosodása c. értekezés – az önámítást helyteleníti (valójában nincs akkora fejlődés, mint gondolják) – eredetiség követelése • Fanni hagyományai – szentimentális napló- és levélregény – Werther magyarítása
Batsányi János (1763–1845) • Kassán házi tanító • (1788) Magyar Museum c. első magyar szépirodalmi folyóirat megalapítása (Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal közösen, később egyedül szerkeszti) • lázító versei miatt elbocsátják, majd a Martinovics-összeesküvés idején (1794) letartóztatják → egyévi várfogság Kufsteinben • szabadulása után Bécsben telepedik le, feleségül veszi Baumberg Gabriellát (költőnő) • (1809) lefordítja Napóleon kiáltványát, ezért Párizsba menekül • (1815) Napóleon halála után Linzbe száműzik
A fanciaországi változásokra (1789) • • • •
a francia forradalom hatására írja epigramma egyetlen alárendelő összetett mondat két megszólított: 1) elnyomás alatt lévő nemzetek 2) elnyomó királyok
• négyütemű 12-es sorok, páros rím • költői alakzatok: soráthajlás, alliteráció, ellentét • csattanó: „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” → szállóigévé vált felszólítás 1) nemzetek számára: reménykeltő buzdítás 2) királyok számára: fenyegetés
Kazinczy Ferenc (1759–1831) Élete • • • • • •
Érsemlyénben született Sárospatakon tanul joggyakornok, majd megyei aljegyző nézetei: szabadkőműves, deista, jozefinista Kassán az állami iskolák felügyelője folyóiratokat indít (Magyar Museum, Orpheus) • a Sátoraljaújhely melletti Bányácskán felépíti kúriáját, melyet elnevez Széphalomnak
• részt vesz a Martinovics-összeesküvésben → halálra ítélik, de kegyelmet kap → évekig raboskodik (Spielberg, Kufstein, Munkács börtöneiben) → 1801-ben szabadul • feleségül veszi Török Sophie-t • Széphalomra költözik → irodalmi élet irányítása • az Akadémia tagja lesz • a kolerajárvány során meghal
Munkássága • fiatalon: szentimentalizmus → fogsága után: klasszicizmus hatása alatt • fordítások: ezeket tartja legfőbb műveinek – Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei (egy Werther-utánzat fordítása) – drámafordítások (Shakespeare, Moliére, Goethe stb.)
• eredeti művek: emlékiratok – Pályám emlékezete – Fogságom naplója
Nyelvújítás • stílusreform („fentebb stil” megteremtése) → nyelvújítási harc kirobbantása • (1811) Tövisek és virágok c. epigrammagyűjtemény • (1813) Mondolat • (1815) Felelet a Mondolatra (Kölcsey Ferenc és Szemere Pál szerkesztésében) • (1819) Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél → a vita lezárása „Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s egyességben és ellenkezésben van önmagával.”
• A nyelvújítás módjai: szóösszetétel (pl.: évszak, folyóirat) szóképzés (pl.: értelem, irodalom) szóelvonás (pl.: séta, vizsga) elavult szavak, régi magyar személynevek felújítása (pl.: fegyelem, hon; Árpád, Zoltán) tájszavak köznyelvivé tétele (pl.: betyár, hulla) idegen szavak lefordítása (pl.: hangverseny) szóösszerántás (pl.: csőr, rovar, tanár)
Csokonai Vitéz Mihály (1773- 1805) Élete • Debrecenben született • apja Csokonai József borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára • apja korai halála után elszegényednek • a debreceni kollégium kiváló diákja (több nyelven beszél, önképzőkört szervez, Kazinczyval levelezik) • (1794-95) a gimnáziumi poétaosztályt tanítja, de kicsapják (nem tud elszámolni bizonyos pénzekkel, diákjaival gúnydalokat énekeltet egy tanárról)
• (1795-96) Sárospatakon jogot tanul, de abbahagyja
• (1796-97) Pozsonyban Diétai Magyar Múzsa címen verses hetilapot indít • (1797) Komáromban megismeri nagy szerelmét, Vajda Juliannát (Lilla) • nem talál állást, közben a lányt férjhez adják egy kereskedőhöz • dunántúli bolyongás: ismerőseinél vendégeskedik • (1799-1800) a csurgói gimnáziumban helyettes tanár • visszatér Debrecenbe • háza leég egy tűzvészben • öröklött tüdőbaj + tüdőgyulladást kap egy temetésen → fiatalon meghal
Költészete • ösztönös tehetség (poeta natus) + tudós költő (poeta doctus) • irányzatok keveredése: klasszicizmus, manierizmus, rokokó, szentimentalizmus • hangnemek sokfélesége • versformák változatossága
Klasszicista gondolati líra Az estve • filozófiai költemény • eredetileg iskolai „dolgozatnak” készül • két részből áll (kétfajta iskolai feladat): 1) piktúra = tájleírás 2) szentencia = tanítás, elmélkedés • alkony leírása: – – –
átmeneti időszak, búcsúzás a nappaltól idilli harmónia uralkodik szín- és hanghatások, illatok
• romlatlan természet ↔ romlott társadalom • ellentétek (fény ↔ sötétség, édes koncertek ↔ lárma, szabadság ↔ szolgaság stb.)
• a magántulajdon („mienk” helyett „enyim” és „tied”) megszüntette a természetes állapotot, az egyenlőséget (Rousseau!) → kemény társadalombírálat – az ősállapotot negatív leírással jeleníti meg
• a beszélő a természetben talál megnyugvást • ódai befejezés: a természet mindenkié, az ember csak itt érezheti igazán szabadnak magát 1. egység: Természet 2. egység: Természet + Egyén 3. egység: Egyén → ← Társadalom 4. egység: Társadalom 5. egység: Természet → ← Társadalom 6. egység: Természet + Egyén + Társadalom
Szerelmi költészet a) Rokokó dalok: – a rokokó a barokk kései változata, egyfajta életérzés – az élet örömei és szépségei, a boldog szerelem, finom erotika, könnyedség, játkosság – gyakori motívumok: virágok, szerelemistenek (Ámor, Venus) – miniatűr formák – zeneiség (pl.: szimultán verselés, tiszta rímek)
Tartózkodó kérelem
• alapmetafora: szerelem = tűz • játékos, gyengéd udvarlás a viszonzás reményében • a lány eszményítése • zeneiség → szimultán verselés (egyszerre ütemhangsúlyos + időmértékes) – kétütemű nyolcasok (4/4) és hetesek (4/3) – „ionicus a minore” versláb: UU – – (Csokonai honosítja meg a magyar költészetben)
A boldogság
• Anakreoni dalok c. kötetben szerepel • két részből áll: – 2x7 sor: időbeli („most”) és térbeli („itt”) leírás – 3 sor: összegzés, tanulság (2 költői kérdés)
→ a jelen felhőtlen boldogsága
b) Rousseau-i szentimentalizmus A Reményhez • a Lilla-ciklus utolsó verse, szerelmének „verskoporsója” • műfaja elégia • a megszemélyesített Remény megszólítása, jellemzése • valójában mégis monológ • kert-metafora: 2. vsz. 3. vsz. tavaszi virágzás (múlt) téli pusztulás (jelen) bizakodás remények elvesztése
1. vsz. csalódás
4. vsz. remény elutasítása lemondás, búcsúzás
• értékek: jókedv, költészet, szerelem → ezek nélkül az élet értelmetlen → halálvágy tartalom forma csalódottság könnyed dallamosság reménytelenség (dallamra írta)
A tihanyi Ekhóhoz • műfaja: elégikus hangú óda (elégiko-óda) • újszerű, bonyolult strófaszerkezet (rímképlet: ab ab cc dd) • a megszólított: Ekhó, a visszhang nimfája (8. sor = 7. sor megismétlése, „visszhang”) • (1-2. vsz.) a beszélő magánya, kitaszítottsága, szomorúsága zátonyra futott élete miatt ↔ füredi vidám társaság • (3-6. vsz.) együttérző természet ↔ érzéketlen, közömbös társadalom • (7-10. vsz.) öntudatos döntés: remete sors, „ember és polgár” (~ Rousseau) → a jövőbeli elismerés reménye
Népiesség • Jövendölés az első oskoláról a Somogyban – táj szépsége ↔ műveletlenség – tehetséges gyerekek felkarolása → iskolaalapítás → „új Helikon” • Szegény Zsuzsi a táborozáskor – népies helyzetdal
Tüdőgyúladásomról
• utolsó jelentős verse • a betegség tüneteinek aprólékos ábrázolása • csónak ~ éberség és álom, élet és halál, kétség és remény közti hánykolódás
