A közigazgatás változásai Gyergyó fiúszék területén a XIV. századtól napjainkig ELEKES TIBOR1
Bevezetés Több évszázad alatt, sajátos fejlődési szakaszok után alakult ki a Keleti-Kárpátok hegyközi medencéinek településhálózata. Székelyföldi, valamint a tágabb térség változásait tükrözi a közigazgatási egységek alakulása. A természeti adottságok, a gazdasági és társadalmi feltételek mellett, a politikai döntések érvényesülése is tapasztalható a közigazgatás változásaiban. A településhálózat fejlődése, valamint a közigazgatási sajátosságok ismerete, a település-környezet rendszerének elemzése, megismerése, jellemzőinek összegzése, segítséget nyújthat a közeljövőben a településfejlesztési, kistérség szervezési tervek kidolgozásában (HAJDÚ Z. 2001, TÓTH J. 2001).
Földrajzi elhelyezkedés, természeti adottságok A Székelyföld É-i részét képező Gyergyó fiúszék területe a Keleti-Kárpátok középső részén elhelyezkedő Gyergyói-medence nagy részét, a Borszéki- és Bélbori hegyközi medencét és az őket övező hegyeket foglalja magába. E székelyföldi történelmi közigazgatási egység határa Ny-on a Keleti-Kárpátok belső vonulatát képező, újharmadnegyedidőszaki tűzhányó tevékenység következtében kialakult hegyeken húzódik. DNy-on a Görgényi- (1777m), ENy-on a Kelemen-havasokat (2100m) szeli át. É-on a „kristályos" vonulathoz tartozó Besztercei-havasokon (1859m), DK-en a középidei karbonátos kőzetekből fölépülő Hagymáson (1792m) halad. Központi részét a „kristályos" övhöz sorolható Gyergyói-havasok (1567m) foglalja el. A Keleti-Kárpátok nagy hegyközi medencéi közül az egyik legjellegzetesebb a Gyergyói. Hasonlít a Csíki-, Háromszéki- és a Barcasági-medencéhez, de azoknál magasabban helyezkedik el (640-850 m). 75 km hosszú, 30 km széles, több száz méter vastagságú újharmadidőszaki tengeri és tavi üledék és negyedidőszaki folyóvízi hordalék töltötte föl. DK-ÉNy irányú esését követi az öt teraszfelszínt (4-5m, 12-15m, 25-30m, 3540m, 60-70m) kialakított Maros. A fő vízfolyás bővizű mellékágai erőteljesebben fölszabdalták a medence Ny-i részét. Jelentős méretű hordalékkúpot alakított ki a Belkény-, a két Borzont- és a Ditró-patak. Az évi középhőmérséklet 5-6°C, a júliusi 14°C alatt, a januári -9°C körül alakul, télen gyakori a -30°C. Az évi csapadékmennyiség a legalacsonyabb térszíneken 700 mm, a hegytetőkön 1000-1200 mm. Télen és az átmeneti évszakokban jellemző a fordított hőmérsékleti rétegződés, gyakori a ködképződés. A medence alacsony középső és É-i részét borító mocsarak lecsapolása a XII-XIV. században kezdődött el. A természetes növényzetet 800 m tszf-i magasságig a bükk, fölötte 1700-1800 m-ig a fenyves képezi (Geográfia Romaniei 1987). 1
egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Természetföldrajz-Környezettan Tanszék
161
Kisebb kiterjedésű a hasonló természetföldrajzi adottságokkal rendelkező, a KisBeszterce és mellékága, a Nagy-Bor-patak által felfűzött Bélbori- és Borszéki- medence. A tanulmányozott terület településeinek, közlekedési hálózatának kialakulásában, fejlődésében elsődleges szerepet tölt be a Maros és mellékágai, valamint az AranyosBeszterce vízgyűjtőjéhez tartozó, gyönyörű mészköszorost kialakító Békás-patak, illetve a Kis-Beszterce völgye. A Kárpátok más részeihez hasonlóan, e térség hagyományos gazdasági ágazata a fa kitermelése és feldolgozása, az állattenyésztés (szarvasmarha, juh) valamint a burgonyatermesztés. A „fa civilizációjának övezetéhez" tartozó terület legelőit, kaszálóit és szántóit több évszázad alatt, nagyobbrészt az erdők, kisebbrészt a mocsarak rovására alakították ki. Földrajzi helyzete, a közlekedés mai színvonala mellett előnyösnek mondható: a hágók, szorosok közelsége jelentős közlekedési-kereskedelmi hálózat kialakulását tette lehetővé. Itt metszik egymást az Erdélyi-medence, Moldva és a Csíki-medence felől érkező utak. A legfontosabb közlekedési vonalak a medence K-i peremét, illetve a Maros völgyét követik. É-ÉNy irányba a Kelemen- és a Görgényihavasok közötti Déda-Maroshévíz völgyszakaszon, a Bucsin-tetőn (1287m) valamint a Libán-hágón (1000m) az Erdélyi-medencéhez, a Marosfői-hágón (89lm) a Csíki medencéhez, a Kis-Beszterce völgyén valamint a Pongrácz-tetön (1256m) át a Békás-patak mentén a történelmi Moldvához kapcsolódik. A közigazgatás változásainak történeti áttekintése Az első írásos emlékekben, az 1332-1335-ből származó pápai tizedjegyzékben szereplő „de Gyargio" név alatt a mai Gyergyószentmiklós azonosítható (Documente... 1954). A település a Telegdi főesperesség Csíki alesperességéhez tartozott. A KeletiKárpátok többi nagy hegyközi medencéjével összehasonlítva, feltűnően kevés az egyetlen innen említett adófizető plébánia. A hideg éghajlat, a nagy kiterjedésű mocsarak és erdőségek a későbbi évszázadokban is késleltették a településállomány fejlődését. 1392-ben említődik először a Szentmiklósnál alacsonyabban, a Maros árteréhez közelebb települt Gyergyóalfalu. Ezt követően, 1566-ig nem találunk újabb gyergyói települést az írásos emlékekben (WAGNER, E. 1977). A Székelyföld többi részéhez hasonlóan az egyházi szervezeti egységekre (fő- és alesperességekre) épült a közigazgatási-katonai térszerkezet (A széki közigazgatás létezését már egy 1406-os irat igazolja). Az 1567-es székelyföldi adóösszeírás 9 gyergyói falut említ (Székely Oklevéltár 1976, VÁMSZER G. 2000). Gyergyóremete kivételével, az Olt jobb oldali mellékvizei (Belkény-patak, Ditró-patak) által kialakított hordalékkúpokon létesültek. Amint az 1. ábra mutatja, ekkor még nincs állandó település a medence E-i részén, a Bélbori- és Borszéki-medencében, a Kis-Beszterce és a Békás-patak völgyében, valamint a magasabban elhelyezkedő felszíneken. Csíktól, Háromszéktől és Barcaságtól eltérően, a XVI. századi Gyergyóban a XX. századi településállománynak csak 1/6-a létezett.
162
l.ábra Gyergyó fiúszék települései 1567-ben
Ebben az időszakban, a Csíkszékhez tartozó Gyergyó fiúszék fejlődését befolyásoló tényezők a fakitermelés és feldolgozás, az állattenyésztés és kisebb mértékben a növénytermesztés. A kedvező elhelyezkedésű, könnyebben megközelíthető települések gyorsabban fejlődtek, népességszámuk gyarapodott. Fölértékelődött a fő közlekedési vonalakon elhelyezkedő jelentős kereskedelmi központok gazdasági, társadalmi szerepe (Gyergyószentmiklós, Szárhegy, Ditró stb.). II. József közigazgatási beosztásában (1785) e területet az akkor kialakított Udvarhely megye É-i részében találjuk. A nyilvántartott települések száma 11. A Maros menti lecsapolások és az erdőkivágások következtében, ebben az időszakban (1750) létesült a medence É-i részének első állandó faluja Gyergyóvárhegy (WAGNER, E. 1977). Gyergyószentmiklós fejlődésében jelentős szerepet játszott az 1670-es években Moldvából érkező örmény kereskedő közösség. 1607-től mezőváros, 1784-ben 2328 lakosával a térség legnépesebb települése. Az első magyarországi népszámláláskor (1784-1787) az itteni falvakban 44-1210 közötti személyt írtak össze. 1806-ig nem változott a településállomány. LlPSZKY J. térképén (1806) az 1784-ben összeírt 10 falut és 1 várost találjuk. LENK, I. helynévszótárában (1839) a Csíkszék É-i részét képező Gyergyó fiúszék településeinek száma 23 (2. ábra). Falvak leírása szerepel a Borszéki- és Bélbori medencéből, a Kis-Beszterce és a Békás-patak völgyéből, 5 új falu található a Gyergyóimedence É-i részében. 1806-1839 között e térségben nagyobb mértékű a településsűrüsödés mint a Csíki-, Háromszéki- vagy Barcasági-medencében (ELEKES T. 2003). Új közigazgatási átszervezésre került sor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után. A Székelyföldön létre hozták az Udvarhelyi katonai kerületet, ezen belül a korábbi Gyergyó fiúszék területe a Csíkszeredai körzet Gyergyószentmiklósi alkörzetét képezte. 1850-ben a legnépesebbek Gyergyószentmiklós 5362, Gyergyóalfalu 4217, Ditró 3988 és Remete 3041 lakossal. A lélekszám 2 ezer fölötti Szárhegyen, Újfaluban és Csomafalván, meghaladja az ezret Tekerőpatakon, Várhegyen, Zsadánpatakon, Tölgyesen, Damukon és Békáson. A Gyergyói-medence korábban kialakult települései már ekkor több ezer lakosúak, az ezer alatti népességszám többnyire a XVI11-XIX. században alapított falvakra jellemző. Székelyföld viszonylatában a katonai közigazgatás és a „megyésítés" közti időszakban, a korábbi szék-járás-község rendszer volt érvényben (ORBÁN B. 1869, Helységnévtár 1873). Történelme során ekkor osztják először több járásra Gyergyó fiúszék területét. Az 1839-1873 között 30-ra bővült településállomány a Gyergyótölgyesi (14 falu), Gyergyószentmiklósi (8 település) és Ditrói (8) járás között oszlott meg. Ezen időszakban legnagyobb a településsűrüsödés a Kis-Beszterce és Békás-patak vízgyűjtő területén. 1876-ban Csík vármegyét a „történelmi" Gyergyó fiúszéket is magába foglaló Csíkszék területén alakították ki (GYALAY M. 1997, BENEDEK L. 1886). Az I. világháború utáni évekig érvénybe levő közigazgatási rendszerben Csík vármegye É-i részén a korábbi Ditrói járás területével kibővült Gyergyószentmiklósi és a Gyergyótölgyesi járás osztozik.
164
Országhatár Székhatár Valószínű faluilletve községhatár
Í2Í£.., , íj, Gyergyószentmiklós
Vízfolyás Hegycsúcs Község
2.ábra Gyergyó fíúszék (Csíkszék É-i része) települései - 1839
A természetes növényzet a településhálózat fejlődésével szorult vissza a hegyvidékre. A XIX. század végétől a vasút megépítése általában a gazdaság, ezen belül főleg a fakitermelésnek- és feldolgozásnak kedvező feltételeként jelenik meg e térségben (fürészüzemek). A fejlődő gazdaság, a változó társadalom, a vasút, a távközlés kiépítése itt is eltérően befolyásolt térségeket, községeket (ELEKES T. 2003). A Gyergyói-medence K-i peremén fekvő települések bekapcsolódtak az országos vasúthálózatba. A Borszéket Maroshévízzel összekötő keskeny nyomtávú vasút az ásványvízszállítást és a fölértékelődött idegenforgalmat szolgálta ki. Ekkor épült meg a későbbi 12-es, 13B és 15ös füút korszerű elődje. Megerősödött Gyergyószentmiklós gazdaság- és társadalomszervező szerepe. 1900-ban a legnagyobb Gyergyószentmiklós (7028 fő). A vasúthálózatba bekapcsolt Ditró lakossága (6151) meghaladja a korábbi második legnépesebb, a vasút által elkerült Alfalut (5811). Remete lélekszáma 5 ezer, Szárhegy, Újfalu és Csomafalva 3 ezer feletti. A Gyergyótölgyesi járásban a névadó községben 3 ezren, Gyergyóbékáson (a hozzá tartozó falvakkal) 6368-an laktak (VARGA E.Á. 1998). Háromszéktől és a Csíki-medencétől eltérően, a mai gyergyói településhálózat kialakulása nem fejeződik be a XX. század első felében. Az I. világháború után 1926-ig az addigi közigazgatási beosztás volt érvényben (MARTINOVICI, C.-ISTRATI, N. 1921). A Trianoni békeszerződés értelmében Csík vármegye Románia földrajzi központjának közelébe került, történelme során először veszítette el határmenti szerepét. Az új helyzet a belföldi közúti és vasúti szállítás fejlődését jelentette. 1926-ban, ugyancsak első alkalommal csatoltak gyergyói falvakat szomszédos igazgatási egységekhez. Maroshévíz irányítása alá került a vegyes lakosságú Salamás és Várhegy. A többi község a két korábbi közigazgatási központ irányítása alatt Csík megye Gyergyószentmiklósi és Tölgyesi járásában maradt. (Impär^irea administrativä a Romäniei 1926). Az átszervezés kevesebbet változtatott a természeti határokkal körülvett Csík megye viszonylatában mint például a „több irányba nyitott" korabeli Háromszéken. 1930-ban a legnépesebb gyergyói település Gyergyószentmiklós (10355 fő). Ugyanakkor Maroshévíz lakossága a hozzácsatolt 8 faluval 8314. Alfalu, Ditró és Remete lélekszáma 6700 körüli, Újfalun 5815, Szárhegyen 4889, Csomafalván 4377, Tölgyesen 3883, Salamáson 2066, Várhegyen 2297, Borszéken 2166 személyt írtak össze. Bélbor, Gyergyóholló és Galócás népességszáma 1600 körüli. A II. bécsi döntés után, a II. világháború alatt Csík vármegye Magyarországhoz tartozott, K-i határa újra országhatár lett. Területén az 1876-ban kialakított két járást állították vissza (Helységnévtár 1941). A II. világháborút lezáró párizsi béke után a hajdani Gyergyó fiúszéket magába foglaló Csík megye újra Románia részévé vált. Új román közigazgatási rendszert alakítottak ki 1950-ben (Raionarea... 1950). Az akkori körzetelmélet szerint a gazdaság térszerkezete határozza meg a társadalom területi tagolódását. Az új rendszer tartomány-rajon-„comuna" (egy „comunát" egy vagy több „társközség", falu alkot) szintjén valósult meg. A térség történelmében ez a legnagyobb változásokat eredményező átszervezés. A Marovásárhely központú Maros Tartomány K-i része Gyergyószentmiklós rajon. Gyergyó fiúszék K-i, nagyobbrészt román népességű területét Gyergyóhollóval, Gyergyótölgyessel, Damukkal és Gyergyóbékással a moldvai Bakó Tartományhoz csatolták, az új határ a Besztercei-havasokról a nyugatabbra levő KisBeszterce völgyébe és a Hagymás vonulatára került. Ugyanakkor Maroshévíz Gyergyószentmiklós rajon része. Történelme során először tartozik azonos közigazgatási egységhez a teljes Gyergyói-medence. Több évszázadon át Csík és Gyergyó vidéke Csík
166
szék, vármegye, megye részét képezte. A közös igazgatási hagyományok 1950-1952 között szakadtak meg, amikor a Brassó központú Tartományhoz kerül a Csíki-medence, Udvarhely és Háromszék. 1952-ben, a Székelyföld túlnyomó részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartomány É-i részén két rajon osztozott (Raionarea... 1952). Maroshévíz irányítása alá került a hajdani Tölgyesi járás és a Gyergyói-medence É-i része román és magyar lakosságú falvai (Várhegy, Gyergyóhodos és Salamás). Gyergyószentmiklósnál maradt az I. világháború előtt kialakított Gyergyószentmiklósi járás településállománya a fent jelzett három falu kivételével (3. ábra). Az 1956-os átszervezés kevés területi változást jelentett a Magyar Autonóm Tartomány számára (Raionarea... 1956). Ugyanakkor látványosan gyarapodott a falvak száma, különösen Maroshévíz térségében. A II. világháború után elkezdődött erőteljes iparosítás a nagyvárosok, megyeszékhelyekhez viszonyítva, Gyergyóba megkésve érkezett, de így is jelentős változásokat eredményezett. Településsé nyilvánítottak számos tanyát, Maroshévíz és Borszék városi címet kapott. Lényegében ekkor fejeződött be a térség településállományának több évszázados fejlődése. 1960-ban ismét módosították a nagy igazgatási egységek határait (Raionarea... 1960). A Marosvásárhely központú Maros-Magyar Autonóm Tartomány Ny-on Dicsőszentmárton és Marosludas rajonnal bővült, ugyanakkor a Kézdivásárhely és Sepsiszentgyöry irányítású térség (a korábbi Háromszék) Brassóhoz került (MOLNÁR J. 1992). 1968-tól, a napjainkban is érvényben levő átszervezéssel, a tartományokból kisebb területegységeket alakítottak ki. Az ekkor felszámolt Maros-Magyar Autonóm Tartomány területén 3 megyét hoztak létre. Amint a 4. ábrán látható, a korábbi Gyergyószentmiklós rajon egésze, Maroshévíz rajon K-i területe került a Csíkszereda székhelyű Hargita megyéhez (Organizarea administrativä a R.S.Romania 1968). Történelme során második alkalommal tartozik a teljes Gyergyói-medence azonos közigazgatási egységhez. Ugyanakkor a hajdani Gyergyó fiúszék DK-i, a Békás-patak vízgyűjtőjében települt falvait Bakó Tartománytól Neamt megye kapta meg. A II. világháborútól 1990-ig lezajlott gazdasági-társadalmi folyamatok a városok és a kedvezőbb adottságú térségek felértékelődését eredményezték. Az 1990 után elkezdődött változások nagyobbrészt az átalakuló iparú városokat (Gyergyószentmikós, Maroshévíz), az 1968-ban várossá nyilvánított idegenforgalmi központot (Borszék), valamint a fő közlekedési vonalak mentén települt, kedvezőbb adottságú községeket érintik. A kis falvakban az elöregedés, az alacsony gazdasági teljesítőképesség a jellemző, a társadalmi leépülés jelei mutatkoznak. Romániában, így Hargita megyében is a legnagyobb népességszámot 1990-ben jegyezték (IATU, C.-MUNTELE, I. 2002). Ekkor Gyergyószentmiklóst 23512, Maroshévízt 17781, Borszéket 3302 személy lakta (Anuarul statistic... 1990). 1992-ben a legnépesebb községek Remete (6498 fő), Ditró (6078) és Alfalu (5406). Újfalu, Szárhegy és Csomafalva lakossága 5000 alatti. 2 faluban 2-3000, 3 településen 1-2000 közötti az összeírt lélekszám. Feltűnően gyakori az 500-1000 közti népességszám (9 falu) és a 200 fő alatti, utóbbiak főként a Maroshévíz, Salamás, Várhegy és Tölgyes térségében az 1960-as években létesített 14 aprófalu (VARGA E.Á. 1998). Az 1990-es években, Romániában elkezdődött népességfogyás nagyobb mértékben a városi, kisebb arányban a vidéki lakosságot érinti.
167
3.ábra Gyergyoszentmiklos és Maroshevíz rajon a Magyar Autonóm Tartományban- 1952
4.ábra Hargita megye É-i része -1968
169
Öszzlakosság
Település Gyergyószentmiklós Maroshévíz Borszék Gyergyóremete Ditró Gyergyóalfalu Gyergyóújfalu Gyergyócsomafalva Szárhegy
20018 15880 2864 6316 5944 5721 5152 4493 3607
Etnikai megoszlás román 2161 11291 607 46 55 58 60 20 58
magyar 17524 4039 2240 6269 5887 5586 5020 4460 3503
más 333 550 17 1 2 77 72 13 46
Felekezeti ortodox 2000 11176 571 32 37 50 52 19 63
római k 16074 3457 2161 6176 5836 5544 4956 4401 3471
megoszlás reform. 1271 752 92 49 57 46 69 60 42
más 673 495 40 59 14 81 75 13 31
1.táblázat A jelentősebb települések népességszáma, etnikai és felekezeti megoszlása2002-ben (Forrás: Recemsämäntul...2002). Az 1997-ben kialakított romániai régióbeosztásban Hargita megyét, a Székelyföld többi részével, a Központi régióba sorolták. Összegzés Hargita megye és ezen belül a hajdani Gyergyó fiúszék településhálózatának kialakulása több évszázados folyamat. A Keleti-Kárpátok többi nagy hegyközi medencéjével összehasonlítva, a XIV. században itt csupán egy adófizető plébániát említenek. Az 1567-es összeírás csak 9 gyergyószéki falut sorakoztat föl. A mai településállomány kialakulása a XX. századig húzódik, az 1950-es, 1960-as években nyilvánítják településsé a Gyergyói-medence, a Kis-Beszterce és a Békás-patak vízgyűjtő területén létrejött tanyabokrokat, falvakat. Évszázadok alatt keveset változott a városhálózat. Rövid időszakokban a közigazgatási szerepkört is ellátó Gyergyószentmiklós mellett a XX. század közepén nyilvánítják várossá Maroshévízt és Borszéket. A XIV. századi egyházi szervezeti egységekre (fő- és alesperességekre) épült a Székelyföld későbbi közigazgatási-katonai térszerkezete. A legrégebbi közigazgatási egységeket, a székeket és fiúszékeket a domborzati, vízrajzi, természeti adottságok függvényében alakították ki. A későbbi átszervezéseknél, változásoknál gazdasági, társadalmi, gyakran politikai szempontok érvénysültek. A legjelentősebb területi változást II. József elképzelései, az 1850-es évek osztrák katonai igazgatása, a II. világháború utáni évtizedek és az 1968-as megyésítés eredményezték. 1940 - 1968 között 7 átszervezésre került sor (ELEKES T. 2001, 2003). Történelme során e terület nagyobbrészt a Csíki medence központú szék-vármegye-megye részét képezte, évszázadok során több közigazgatási rendszerbe tagozódott: Szék (Fiúszék) - Település Szék - Járás - Település Katonai kerület - Körzet - Alkörzet - Település Szék (Fiúszék) - Járás - Község Megye - Járás - Község Tartomány - „Rajon" - ,,Comuna"(Társközségek) - Falu Megye - ,,Comuna"(Társközségek) - Falu A közeljövő közigazgatási szerkezete a Régió-Kistérség-Település szintjén valósulhat meg. A településhálózat és a közigazgatás változásait folyamatként szemléltető
170
általam készített 15 térkép (jelen tanulmányban 4 szerepel) történeti, hiánypótló összegzés. Ugyanakkor, a térben elhelyezett, folyamatokat tükröző egyes településekre, térségekre, korábbi vagy mai közigazgatási egységekre vonatkozó adatsorok alapot képezhetnek az utóbbi években szerveződő kistérségek számára. Irodalom BENEDEK L. (szerk.) 1886. Az erdélyi részek helységnévtára. Kolozsvár, 52 o. DÁVID Z. 1994. Az 1850. évi erdélyi népszámlálás, KSH, Budapest. ELEKES T. 2001. A településhálózat és a közigazgatás változásainak néhány jellemzője Hargita megye DNy-i részében 1333-tól napjainkig.- In: A kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben. Csíkszereda, 103-109. o. ELEKES T. 2003. A településhálózat és a közigazgatás változásai Háromszéken a XIV. századtól napjainkig. In: Földrajz - a Miskolci Egyetem Közleménye, Miskolc 215-235.0. GEOGRÁFIA ROMÄNIEI. Vol. III. 1987. Edit. Academiei, Bucuresti, 670 o. GYALAY M. 1997. Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon, I., Budapest, 350 o. GYENIZSE P. 2005. Helyi és helyzeti energiák hatása síksági települések fejlődésére. In: Bugya T.Wilhelm Z.: Tanulmányok Tóth Józsefnek. Pécs, PTE, 256-272. o. HAJDÚ Z. 2001. Magyarország közigazgatási földrajza. Budapest-Pécs, 334 o. IATU, C.-MUNTELE, I. 2002. La population de la Roumanie en pleine transition. Analele Universitä{ii „Al.I.Cuza" Iasi, Tom XLVIII, s.II.c. Geografíe, Iasi, 138-141. o. LENK, I. 1839. Siebenbürgens Geographisch, topographisch, statistisch, hydrographisch und Orographisches Lexikon MV. kötet, Wien, 392 o., 456 o., 423 o., 478 o. MARTÍNOVICI, C.-ISTRATI, N. 1921. Dicfionarul Transilvaniei, Banatului si celorlalte {inuturi alipite.Cluj 22. o. MOLNÁR J. 1992. Területi-közigazgatási felosztás Erdélyben (1876-1968). In: Korunk, Kolozsvár, III. évf. 9.szám. 88-97. o. ORBÁN B, 1869. Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismereti szempontból. III. kötet. Pest, 212 o. TÓTH J. 2001. (szerk.) Általános társadalomföldrajz I. Budapest-Pécs, 484 o. VARGA E.Á. 1998. Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I. Kovászna, Hargita és Maros megye. Budapest, Csíkszereda, 67-121. o. VÁMSZER G. 2000. Csík vármegye településtörténete. Csíkszereda, 167 o. WAGNER, E. 1977. Historisch-Statistisches Ortsnamenbuch für Siebenbürgen.- Böhlau Verlag KölnWien, 298-401. o. Anuarele statistice ale Romäniei 1989-2000, Bucure§ti. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) 1960, Budapest, 306-311. o. A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. 2003, Pécs, 26-27. o. A Magyar Korona Országainak Helységnévtára - 1873. II. Erdély-Siebenbürgen. Documente privind istoria Romäniei. (1954) Veacul XIV. C. Transilvania Vol. III. (13311340). Editura Academiei RPR, 132-204. o. Erdély és Részek térképe és helységnévtára. Készült Lipszky János 1806-ban megjelent műve alapján. Szerk. Hemer János, Szeged, 1987, 109. o. impärjirea administrativä a Romäniei 1926, Bucure§ti 96. o. Raionarea administrativ-economicä a teritoriului R.P.Romania 1950, 1952, 1956, 1960. Organizarea administrativä a R.S.Romania 1968, Bucure§ti. Magyar népszámlálási adatok 1787-től napjainkig (1850, 1900, 1910), Budapest. Magyarország helységnévtára 1941, Budapest 22.o. Recensamintele populatiei §i a§ezarilor din 1930-2002, Bucure§ti. Székely Oklevéltár. Magyar fordítása Benkő József (1976). Kriterion, Bukarest.
171
