a kultúra hozzájárulása az európa 2020 stratégia végrehajtásához

a kultúra hozzájárulása

az európa 2020 stratégia végrehajtásához

W W W . K U L T U R P O N T . H U

A KULTÚRA HOZZÁJÁRULÁSA AZ EURÓPA 2020 STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSÁHOZ

Válogatás a konferencia anyagából

3

BEMUTATKOZÁS „A kultúra hozzájárulása az Európa 2020 stratégia végrehajtásához” elnevezésű konferenciára február 28. és március 1. között került sor a Magyar Tudományos Akadémia épületében. Az Európai Bizottság közreműködésével szervezett tanácskozáson mintegy kétszáz szakember vett részt. A magyar elnökség egyik prioritásával összhangban lévő konferencia arra kereste a választ, hogy megállapítsa, mi a kultúra szerepe az Európa 2020 stratégia sikerességében. A kultúra, a különböző területeket átfogó értelemben, amellett, hogy a gazdaság és a társadalom egy dinamikus, innovatív szegmense, általánosabb magatartást jelent. A konferencia ebben az értelmében vitatta meg, hogy milyen módon tud a kultúra hozzájárulni az emberi tényező tökéletesedéséhez, és a társadalmi tőke erősítéséhez, amire szükség van az intelligens, befogadó és fenntartható európai fejlődéshez. A konferencia célul tűzte, hogy feltárja a cselekvés konkrét területeit és eszközeit, amelyek által ez a cél elérhető, és ezen túlmenően arra törekedett, hogy operatív intézkedéseket javasoljon a tagállamok és a Bizottság számára. Az ülések során kísérletet tettünk rá, hogy a kultúrának a gazdaságban, az oktatásban és a szociális cselekvések egyéb területein való hasznosításának koncentráltabb módját tárjuk fel. A konferencia meg kívánta világítani azokat a területeket, ahol a kulturális szereplők és műveletek a leghatékonyabban egészítik ki a beavatkozás egyéb formáit. A résztvevők figyelmet szántak a kreatív és kulturális iparágak fejlesztésére, a kultúra és innováció közötti kapcsolatra, a kultúrának a fejlesztés egyéb területein meglévő adottságainak a növelésére, illetve a közművelődés területen dolgozó szakértők és intézmények szerepére az Európa 2020-szal kapcsolatos célok elérésében. A fent említett kérdéseket négy tematikus szekcióban vitatták meg, amelyek magukban foglalták a hozzájuk kapcsolódó bevált gyakorlatok bemutatását is. Konkrét célkitűzés volt, hogy a konferencia eredményei hozzájáruljanak a Tanács következtetéseit tartalmazó dokumentum kidolgozásához, amelyet az Elnökség ugyanebben a témakörben nyújt be. Egészében véve a konferencia sikeresen tárta fel a cselekvési területeket és az eszközöket, amelyek lehetővé teszik a kultúra számára, hogy jelentősebb mértékben hozzájáruljon az Európa 2020 Stratégia végrehajtásához. Ezen túlmenően javaslatok születtek a tagállamok és a Bizottság részére. Ezek az eredmények és ajánlások hozzájárultak a Tanács következtetései tervezetének véglegesítéséhez, amelyet az Elnökség készített el e témában. A dokumentum elfogadása szerepelt a 2011. május 19-én tartott Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sport Tanács ülésének menetrendjén. *** Ez a kiadvány válogatást tartalmaz a konferencia anyagából. A rendezvény teljes anyaga, így az előadások és hozzászólások teljes angol nyelvű szövege, valamint a résztvevők névsora megtalálható a konferencia honlapján:

www.kulturpont.hu/culture2020/

PLENÁRIS ÜLÉS NOVODOMSZKY Éva

Újságíró, TV-bemondó, a plenáris ülések moderátora

SZŐCS Géza A kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen végzett magyar és orosz nyelvi szakon. Költő, regényíró és színdarabíró, valamint aktív újságíró, irodalmi fordító és publicista. Tíz kötetnyi verse jelent meg magyarul, kettő németül, illetve egy-egy román és olasz nyelven. Versei számos angol nyelvű verses antológiában és folyóiratban szerepeltek, és lefordították őket orosz, finn, cseh, szerb, horvát és lengyel nyelvre. Népszerűségre tett szert Charles Orson verseinek magyarra fordítása és egyetlen kötetben való megjelentetése után. Számos amerikai, román, német és orosz költő műveit fordította le. 2010 óta az Orbán-kormányban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára.

Amikor a magyar elnökség prioritásai közé soroltuk a polgárbarát Unió ügyét, egyúttal a polgár, az egyének és közösségek közvetlen szerepére kívántuk irányítani a figyelmet. És amikor másik prioritásként a sokszínűséget hangsúlyozzuk, az európai polgárok lényegi sajátosságára utalunk, a kulturális önazonosságok sokféleségére és fontosságára – ami fölött az európai alapértékekhez hűen őrködünk. A magyar elnökség novemberi előkészítő rendezvényén a magyar Országházban Vassiliou biztos asszonnyal egyetértésben állapíthattuk meg, hogy a kulturális sokszínűség nem gátja a sikeres gazdálkodásnak – épp ellenkezőleg, különösen a történeti hagyományokkal bíró kulturális együttlét számos előnyt hordoz. A tárgyi és eszmei örökség, a szokások és művészeti megnyilvánulások mellett központi szerepe van a nyelvi sokféleségnek is. Hagyományokról, örökségről beszéltem. Tudjuk azonban, hogy a kultúra intézményei, képviselői és szakemberei az elsők között kezdeményezhetik a jövő kérdéseinek felvetését, tapinthatják ki a válaszokat és közvetíthetik azokat a polgárok felé. Élnek az alkotás és közvetítés legújabb eszközeivel. Napjainkban a digitális környezetben testesül meg a leginkább a jövő – ezért van a korszerű kulturális politikák tengelyében is a digitalizálás, a digitális tartalomfejlesztés, amely a magyar kultúrpolitikában is komoly szerepet kap. Eddigi gondolataim is alátámasztották a kultúra gazdasági potenciálját. Ez elsősorban a kulturális és kreatív iparokon keresztül érvényesül, melyek növelik Európa versenyképességét és gazdasági teljesítményét, továbbá hangsúlyozni szükséges, hogy a nyelvi és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása és támogatása pozitív hatással bír a munkaerőpiacra. A társadalmi fejlődés és kohézió erősítése terén is megkérdőjelezhetetlen a kultúra szerepe. A szociális integráció, a szegénység és leszakadás elleni küzdelem, egymás megbecsülése és a kulturális sokszínűség elősegítése mind-mind olyan területek, ahol a kulturális szektor közreműködése nélkül nehezen történhet előrelépés. Emellett a kultúra fontos szerepet játszik az identitás erősítésében és az aktív állampolgárságra nevelésben . Harmadik területként a tudásalapú társadalom, az innováció és a kultúra relációjának jelentőségét szeretném hangsúlyozni. Az oktatás és kultúra közötti szinergiák erősítése, a kultúra szerepének erősítése az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelemben és az egész életen át tartó tanulásban növelik a munkaerő-piaci elhelyezkedés esélyét. Azt várom a konferenciától, hogy tegye hangsúlyosabbá a kultúra szerepét az európai gazdaság sikerében. Hogyan segítik a kultúra intézményei, alkotói, szakemberei, programjai az emberi minőség javítását, a tehetség, a kreativitás kibontakozását – az intelligens növekedést? Hogyan járul hozzá a kulturális szegénység visszaszorítása a befogadó növekedéshez? Meggyőződésem, hogy a meghívott előadók, szakértők és magyar kollegáik együttes munkájuk során mindannyiunk számára megfontolandó, hasznos gondolatokat, javaslatokat fogalmaznak meg, melyek beépülhetnek a nemzeti és európai uniós szintű dokumentumokba.

7

Pálinkás József A Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett 1977-ben. 1998 és 2002 között először államtitkárként, majd a magyar kormány oktatási minisztereként dolgozott. Tevékenységének eredményeképpen a tudományos kutatás lendületet kapott Magyarországon. Felelős volt egy új tudományos koncepció kidolgozásáért is, amely segített a magyar kutatások finanszírozásának növelésében, és elindította az új Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programot. A parlamentben részt vesz az Oktatási és Tudományos Bizottság munkájában, és társelnöke egy ad-hoc Kutatási és Innovációs Bizottságnak.

8

Európa egyértelműen egy speciális kulturális egység szerepét ölti fel különösen most, az Európai Uniónak köszönhetően, amely erős és színes nemzeti kulturális azonossággal rendelkező büszke nemzetek speciális „szövetsége”. Közös jövőnket erre a csodálatosan szerteágazó kulturális örökségre alapozva építhetjük - és kell is építenünk. Tisztában vagyok vele, hogy az Európa 2020 az Unió főleg gazdasági értelemben vett stratégiája, és támogatom a prioritásait: intelligens, fenntartható és befogadó növekedés, amely segít kilábalni a jelenlegi válságból. Ezek azonban csak a valódi problémák elfedésére alkalmas szavak arra az esetre, ha nem kívánunk szembenézni a jelenlegi válság valódi gyökereivel, amelyek pedig kulturálisak és etikaiak. Növekedésre van szükségünk a válságból való kilábaláshoz. Amint kijutottunk azonban, a növekedés nem folytatódhat az eddig megszokott ütemben. Ha az emberiség a jelenlegi ütemben szeretné folytatni az anyagok és a természeti erőforrások felhasználását, nem lesz olyan megoldás, amely megmentene bennünket. És ez a valódi kulturális kihívás. Remélem, az intelligens növekedésről való beszélgetések során figyelembe veszik majd azt a tényt, hogy az oktatásnak hangsúlyoznia kell, hogy a fejlett világban a„növekedés” a„kulturális fogyasztásban” sokkal fontosabb, mint gazdasági értelemben. Amikor a kreatív vagy „kulturális iparról” beszélnek, kérem, hogy ne keltsék azt az illúziót, miszerint a „kulturális ipar” anyagi növekedést lenne képes létrehozni. És ne várják azt a felfedező kutatástól, hogy azonnali anyagi jólétet biztosítson. A „kulturális ipar” és felfedező kutatás csak segíthet a természet és a társadalom megértésében, és ezen keresztül képes lehet a hozzáállásunk megváltoztatására. Amikor a befogadó növekedésről beszélnek, remélem, különös figyelmet fordítanak arra a tényre, hogy a verseny és az együttműködés egyensúlya kulcsfontosságú, de ugyanilyen fontos az anyagi és kulturális javak igazságos és ösztönző hatású elosztása. Az oktatás, a kutatás és a helyes kulturális üzenetek különösen fontosak a fenntarthatóság valódi jelentésének megértéséhez. De még a kultúrában sem a több DVD-lemez értékesítését jelenti, hanem ellenkezőleg, a több zenehallgatást és több múzeum látogatását! Egyre világosabb, hogy a GDP önmagában még gazdasági értelemben sem lehet fokmérője a növekedésnek, és főleg nem egy közösség jólétének. Meggyőződésem, hogy a kultúrában a befektetés gazdasági megtérülése nem a legfontosabb tényező. Ehelyett a közpénz hatékony felhasználását kell mérnünk. Azonban úgy gondolom, hogy csak akkor használjuk megfelelően az erőforrásokat, ha a „nyereség” a jobb oktatás, a természet és a társadalom jobb megértése, az emberek nagyobb megelégedettsége a művészetek élvezete terén, és talán az új globális kihívások megértése és az ezeknek való helyi megfelelés mikéntjének megtalálása.

Androulla VASSILIOU 2009. november 27-én Androulla Vassiliout José Manual Barroso elnök oktatási, kulturális, többnyelvűségi és ifjúsági EU-bizottsági jelöltnek nevezte ki. A jóváhagyási meghallgatás után az Európai Parlamentben, és az új Bizottsági Kollégium beiktatása után 2010. február 10-én hivatalosan is átvette a portfólió feletti felelősséget. Vassiliou asszony férje Dr. George Vassiliou, a Ciprusi Köztársaság volt elnöke, és tárgyalásvezetője Ciprus EU-csatlakozása során. Három gyermeke és öt unokája van.

Feladatunk ma a kultúra változó és növekvő szerepe - különösen az, hogyan járul hozzá a kultúra az Európa 2020 Stratégiához és annak intelligens, befogadó és fenntartható növekedéssel kapcsolatos céljaihoz. Nem is lehetnénk jobb helyen, mint a Magyar Tudományos Akadémia előkelő épülete, amely otthona sok nagyszerű személyiségnek a kultúra világából, többek között Eötvös Józsefnek, Steindl Imrének, Kodály Zoltánnak, Bibó Istvánnak és Kosáry Domokosnak. A kultúra és a tudományok kölcsönös megtermékenyítő hatása ma érvényesebb, mint valaha. A két erő közötti kreatív együttműködés ösztönözte az európai civilizáció nagy fejlődési lépéseit, a reneszánsz korától kezdve a felvilágosodás koráig. Ma, amikor új utat keresünk Európa számára, újra ennek a partneri viszonynak alkotó potenciáljához kell fordulnunk. Örömmel látom, hogy a kölcsönös megtermékenyítés eme eszméjével összhangban a mai konferencia az érintettek széles skáláját hozza össze. Önök nemcsak a kulturális, hanem a vállalati, oktatási és egyéb ágazatokból is érkeztek. Biztos vagyok benne, hogy a mai „mini-akadémia” segít majd jobban megérteni, hogyan járulhat hozzá a kultúra Európa jobb jövőjéhez. És abban is biztos vagyok, hogy az eredeti szervezet alapítói egyetértenének... Azonban visszatérve a mához... Először is engedjék meg, hogy hangsúlyozzam, ez a konferencia életfontosságú pillanatban szerveződött. Az Európa 2020 első évében vagyunk, amely átfogó stratégiánk arra nézve, hogyan találhatna Európa innovatív megoldásokat az előtte lévő kihívásokra. Ugyanakkor most kezdődik a munka, amely meghatározza majd, hogyan osztja be az Európai Unió a költségvetését a 2014-2020 időszakra. Ebben az összefüggésben lényeges, hogy hangsúlyozzuk, hogyan segíthet a kultúra annak az intelligens, fenntartható és befogadó növekedésnek az elérésében, amelyet az Európa 2020 Stratégia meghatároz. Tekintsük át röviden ezeket a célokat és bennük rejlő kulturális potenciált. Először: az intelligens növekedés. Az elmúlt két évtizedben Európa a tudásalapú korszakba lépett. A kulturális és a kreatív iparágak a változás élharcosai, úttörőként új trendeket és lehetőségeket biztosítanak a fogyasztók számára. A jelenlegi időkben, amikor az iparágaink egy része nehézségekkel küzd, ez Európa egyik legdinamikusabb szektora, amely gyorsabb növekedésre képes, mint a gazdaság többi része. A szektor munkavállalóinak száma átlagosan 3,5%-kal nőtt évente 2000 és 2007 között, több mint háromszor gyorsabban, mint az EU gazdasága teljes egészében. Most ki kell használunk a kultúra innováció iránti étvágyát, szorosabbra kell vennünk a növekedéshez fűződő kapcsolatát, és ki kell használni teljes potenciálját a jövőorientált és reményteljes munkahelyek létrehozásában. Másodszor a fenntartható növekedés. A kultúra és az általa generált kreativitás könnyen átszivároghat más szektorokba is. Ennek dinamizmusa sokféle formát ölthet: segíthet a zöldebb tömegközlekedés

9

Androulla VASSILIOU megtervezésében; támogathatja a környezetbarátabb vállalkozókat; új modelleket fejleszthet ki az egészségügyben; és elősegítheti a viselkedésbeli változásokat. Ez utóbbi pontot hadd emeljem ki különös hangsúllyal. A fenntartható növekedésre való áttérés megköveteli, hogy másképp tekintsünk saját világunkra. Amint az ismert filozófus, Immanuel Kant mondta: „A tudomány szervezett tudás. A bölcsesség szervezett élet.” És mindezeken túl a kultúra egy oktatni képes jelenség. Tudatosságot ébreszt bennünk a minket körülvevő világ és a benne elfoglalt helyünk iránt. Elősegíti a fenntarthatóságot a viselkedésbeli változások támogatásával és a társadalom szervezésének új, bölcsebb módozataival. Harmadszor, a befogadó növekedés.

10

A kultúra nem adhat választ az elszegényedésre. Azonban jelentős szerepet játszhat az elszigetelés és kirekesztés áttörésében, amely a szegénységet körbeveszi. A kultúrában való részvétel, akár alkotóként, akár közönségként közösségbe kovácsolja az egyént, és felépíti vagy újraépíti az önbecsülését. Kiszélesíti a látókört. Teret biztosít a kapcsolatteremtéshez és párbeszédhez különböző háttérrel rendelkező emberek között, akik másképp nem találkoznának. A kultúra a társadalmi és regionális kohézió közvetítője is. Hatalma van egész területeket regenerálni, a teljes közösséget közös igyekezetre bírni, és a teljes régió társadalmi tőkéjét növelni. Ez egybeesik az általunk ösztönzött „intelligens szakosodás” koncepciójával: ahol minden régió saját erősségeit fejleszti ki és ezekre épít. Nézzék meg például, hogy Európa Kulturális Fővárosa hogyan fektetett be kultúrába a város átalakítása érdekében. Tavaly Pécs volt Európa Kulturális Fővárosa itt Magyarországon, és jelentős fejlesztési programot hajtott végre azért, hogy a kultúrát a város szívébe hozza. Kicsivel távolabb Lille és Liverpool ezt a címet arra használták, hogy új és élénk képet fessenek magukról. Ezek azt bizonyítják, hogyan jelenthetnek a régió regenerálására indított kulturális projektek előnyt a teljes helyi társadalomnak: felkeltik az érdeklődést a kultúra iránt, szélesebb közönséget érnek el, és olyan megoldásokba fektetnek, amelyek idővel a fenntartható hatást támogatják. A kultúra hozzájárulása a jövőnkhöz - az intelligens, fenntartható és befogadó társadalmakhoz - valódi realitás, és át kell adnunk ezt az üzenetet, valamint meg kell győznünk minden érdekelt felet ahhoz, hogy még több ilyen kezdeményezés induljon Európa-szerte. Azonban fokozatosan közeledünk saját korlátainkhoz. A jelentések azt mutatják, hogy még messze vagyunk a kultúra óriási potenciáljának és kereszthatásainak ki-

Androulla VASSILIOU használásától Európában. Még nem sikerült a kultúrát egy olyan új gazdasági paradigmába integrálni, amely kivinne bennünket a válságból és elindítana a növekedés útján. A célunk az, hogy olyan környezetet hozzunk létre, amelyben a kulturális szektor gyümölcsei beérhetnek. Meggyőződésem, hogy az előre vezető út a szoros partneri viszonyok kiépítése a kultúra területén túl. Ki kell terjesztenünk szárnyainkat a kulturális minisztériumok hagyományos hatáskörén túlra; el kell érnünk a gazdasági, oktatási, vidéki és regionális fejlesztési döntéshozókat, és azokat, akik a külső kapcsolatokat építik. Ezenkívül fejlesztenünk kell saját tudásunkat úgy, hogy politikánkat mérhető, tényeken alapuló gyakorlatra alapozhassuk. Ez a tranzverzális és horizontális megközelítés lehetővé teszi, hogy maximalizálhassuk a kultúra hozzájárulását az Európa 2020 projekthez. Így érhetjük el, hogy a szektor teljes mértékben alávesse magát a digitális eltolódásnak, betöltse az innovációs hajtóerő szerepét a gazdaságban, és elősegítse a társadalmi összetartást. Biztosíthatom Önöket, hogy én és a szervezetem szorosan együttműködünk más biztosokkal és szervezeteikkel annak érdekében, hogy a kultúra elsődleges szerepet kaphasson kezdeményezéseinkben. Az elkövetkezendő hónapokban az Európai Bizottság új javaslatokat fog tenni a környezet javítására a kulturális és a kreatív szektorokban. Ki fogunk adni egy Közleményt a kulturális és kreatív iparágakról szóló Zöld Könyv konzultációk eredményeiről. Alkalmazni fogjuk az EU költségvetés következő fázisának előzetes döntéseit - a Kultúra és MEDIA programot, valamint a Strukturális Alapokat. Túl korai részletesen beszélni ezekről a kezdeményezésekről. Azonban határozottan hiszem, hogy az elhivatottságnak egy új szintjét kell mutatni, hogy jobban magunkévá tehessük a kulturális szektor igényeit, mint azelőtt. A poltikai irányítás minden szintjére szükség van a támogatásukhoz. Ez a célja a folyamatos együttműködésünknek a tagállamokkal a kultúra területén. A szakértőik minden, az Európa 2020 Stratégiával kapcsolatos kulcsfontosságú problémával megbirkóznak. Hogyan nyerhetjük a legtöbbet az EU-támogatási programokból a kultúra előnyeit használva a regionális fejlődés felgyorsításához? Hogyan azonosíthatók a szektor jelenlegi és jövőbeli szaktudási igényei a digitális eltolódás fényében? Hogyan tehető elérhetővé a kultúra a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők számára? A szakértőink ezekkel a kérdésekkel birkóznak meg a következő pár év során. Nem azonnali megoldásokat keresünk - a közpolitikában sohasem működött a varázspálca. De már biztos vagyok benne, hogy holnap bátor, felfrissítő ötletekkel fogjuk elhagyni Budapestet arra vonatkozólag, hogy a kultúra hogyan járul hozzá az Európa 2020 Stratégiához. Bizonyos vagyok benne, hogy jó tanácsokkal fogunk szolgálni arra nézve, hogyan maximalizálható ez a hozzájárulás; és hogyan győzhetők meg a többi szabályozási területen tevékenykedők. Abban is biztos vagyok, hogy a párbeszédek segíteni fognak finomhangolni a Tanács azon döntéseit, amelyeket az EU kulturális miniszterei májusban elfogadnak. Végül hadd fejezzem ki, mennyire fontos a nehéz időkben az összefogás, pontosan úgy, ahogyan itt Budapesten ezt most tesszük. A közös munkával kihasználhatjuk a kultúra azon képességét, amellyel új ötleteket és új növekedési formákat tud indukálni, alakítani képes a befogadó jövőre vonatkozó elképzeléseinket, és közös európai projektünket a legsikeresebbé tudja tenni.

11

Doris PACK Tanárképző főiskolát végzett. Általános iskolákban tanított (1965-1974). A saarlandi Oktatási Minisztériumnál dolgozott (1983-1985). A CDU és a Konrad Adenauer alapítvány tagja; és a Nők az EPP-ben elnöke. Tagja az Európai Néppártnak (EPP). A Bübingeni Tanács (1967-1974), a Saarbrückeni Városi Tanács (1974-1976), valamint a Bundestag (1974-1983 és 1985-1989) tagja. MEP (1989 júliusa óta). Az Európai Tanács Parlamenti Gyűlésének és a WEU Gyűlésnek a tagja (1981-1983 és 1985-1989). Elnök: Francia-Német Kulturális Együttműködési Alapítvány; Európai Gyermekkönyvpiaci Szövetség; Saar Felnőttképzési Szövetség. Az European Movement on the Saar, az Otzenhauseni Európai Akadémia, az Európai Kulturális Együttműködés Európai Alapítványa Német Szövetségének az elnökhelyettese. Tagja a ZDF Televíziós Tanácsnak.

12

Az oktatás és a szakképzés kiemelkedő helyet foglal el, és különösen jelentős mértékben tud hozzájárulni az intelligens és befogadó növekedés támogatásához. A kultúra úgyszintén. A kultúrát, mint a kreativitás és innováció forrását, különböző szinteken kell elismerni: a magas szintű szakpolitikai döntéshozataltól kezdve egészen a helyi szinteken történő konkrét lépések megvalósításáig. Az első prioritási terület a kulturális sokszínűség, a kultúrák közötti párbeszéd, valamint az elérhető és befogadó kultúra. A kulturális sokszínűség mindig is az európai kulturális kérdések uniós megközelítésének egyik sarokköve volt. A kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd támogatásának jelentőségét minden fontosabb, a témáról szóló dokumentum kiemeli – kezdve az Európai Unióról szóló szerződéssel, folytatva az Európai Unió Alapjogi Chartájával, az európai kulturális menetrenddel, és ugyancsak az UNESCO-nak a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO egyezménnyel, amelynek az EU partnere. Az uniós pénzügyi programok új generációjának kidolgozása már megkezdődött. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a Kultúra Program és annak céljai 2013tól kezdve az aktuális szükségletekhez igazodnak. Ezen túlmenően biztosítanunk kell, hogy az ezen célkitűzések megvalósítására kiutalt költségvetés növekszik, de semmiképpen nem csökken. Ez a program, mint ahogyan a kultúra általában véve is, döntő fontosságú szerepet játszik a különböző kiemelt kezdeményezések céljaihoz való hozzájárulásban. Az új szakképzettségek és munkahelyek menetrendje kezdeményezés a cselekvés középpontjába helyezi a kreativitást, mint a növekedés, a munkahelyek és a fenntartható fejlődés forrását. Mint ahogyan ezt széleskörűen elismerik, a kulturális és kreatív iparágak ténylegesen hozzájárulnak az Európa 2020 stratégiához. A kulturális sokszínűség előmozdításában vitt szerepük is kulcsfontosságú. Az Európai Parlament kulturális és oktatási bizottsága nagy örömmel fogadja a tényt, hogy a kulturális ipar az utóbbi években nagyobb elismerést nyert uniós szinten, és bekerült az aktuális szakpolitikai menetrendekbe. A jelentés, amely szavazásra fog kerülni bizottságunkban a következő hónapban, az oktatásnak a művészetekben betöltött szerepét hangsúlyozza, amelyet hivatalosan el fognak ismerni, és amely bekerül majd minden oktatási tervbe. Egy másik szempont a polgárok figyelmének felkeltése, különösen a pénzügyi ágazaton belül, a kulturális ágazat sajátosságai iránt. Nagy az igény a kreatív partnerségek ösztönzésére a kultúra, oktatás, kutatás és a magánszektor között. Ez a jelentés hangsúlyozza továbbá a nyelvi sokszínűség jelentőségét, amikor a kulturális művek forgalmazásáról szól. Konkrét intézkedések megvalósítását kérjük

Doris PACK a jövőbeni Kultúra és Média programokkal kapcsolatban, hogy ezáltal a kulturális alkotások jobb fordítása, szinkronizálása és feliratozása valósuljon meg. Számos cselekvés, amelyet az Európa 2020 stratégia javasolt, javára szolgálhat a kulturális ágazatnak, például az innováció előmozdítása, a kis és közepes vállalkozások támogatása, a mobilitás elősegítése, vagy az oktatási rendszerek minőségének javítása terén, hogy csak néhányat említsünk. Fel kell ismernünk, hogy a kreatív iparág igen innovatív vállalatokból áll, amelyek alkotóképességét jobban ki kell használni. A kultúra a kreativitás és innováció fontos forrása. Az Unió támogató és összehangoló cselekvéseinek biztosítania kell, hogy kulturális szakemberek megkapják az eszközöket kreativitásuk felhasználására a jövőbeni innovációs politikákhoz. Ezért az Európai Parlament kulturális bizottsága összehangolt erőfeszítésre szólít helyi, nemzeti és uniós szinten az Innovatív Unió céljainak végrehajtása érdekében, figyelembe véve az innováció oktatási és kulturális vonatkozásait. Az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú részét képező másik kezdeményezés az európai Digitális Menetrend. Sokat ígérő, hogy az online tartalmak egységes piacának megalkotását előtérbe helyeztük a menetrendben. Még ennél is pozitívabb, hogy a stratégia megemlíti a megfelelő védelem és díjazás célkitűzését a jogok jogosultjai számára. A kulturális ágazat számára döntő fontosságúak a mindkét területen megvalósuló cselekvések, és őszintén remélem, hogy a tagállamok hozzájárulnak ezekhez a célkitűzésekhez.

A művészeknek és egyéb alkotóknak képeseknek kell lenniük rá, hogy megéljenek abból, amit művészetükkel keresnek. Meg kell találnunk a módot annak biztosítására, hogy a kreativitás ne vezethessen szegénységhez. A szerzői jog megfelelő és hatékony védelmének biztosítása lehet az egyik megoldás, azonban meg kell győződnünk arról, hogy a kidolgozásra kerülő új rendszer ténylegesen a művészeknek kedvez, illetve nyilvánvalóan egyensúlyt kell teremteni a hatékony szerzői jog igénye és a kultúrához való széleskörű hozzáférés biztosításának célkitűzése között. Európán belül továbbra is sok akadály és korlát létezik, amely gátolja az alkotók és a kulturális termékek és tevékenységek szabad mozgását, még a digitális környezetben is. Ahogyan azt bizonyára tudják, a Parlament a művészek mobilitásának keretszabályozására szólított az adózási és társadalombiztosítási problémák megoldása érdekében. Ezen túlmenően tovább kell keresnünk a módokat, hogy létrehozzuk a kulturális termékek és szolgáltatások valódi belső piacát. Különleges kihívást jelent a kulturális javaknak és szolgáltatásoknak a nemzeti kereteken kívül történő forgalmazása. Ez részben maguknak a kulturális javaknak

13

Doris PACK

14

és szolgáltatásoknak a természetéből fakad, amely gyakran a helyi vagy regionális kultúrákhoz és a nyelvhez kötődik, amelyen megszülettek. Az Európai Parlament felismerte ezt, és ebben a keretben létrehozta a Lux-díjat, az európai filmek díját, amelynek célja, hogy megkönnyítse az európai filmek forgalmazását Európán belül. A díj finanszírozza a nyertes film feliratozását az unió mind a 23 hivatalos nyelvén. Jelenleg keressük a módját annak, hogyan lehet előmozdítani a nyertes film vetítését a lehető legtöbb helyen Európa-szerte. Lehetséges, hogy több ilyen jellegű kezdeményezésre van szükség. A mobilitás áll a középpontjában az EU2020 stratégia egy másik kiemelt kezdeményezésének – Fiatalatok Lendületben. Szeretném hangsúlyozni, hogy a mobilitás fontos más kultúrák megismerésének lehetővé tételéhez, továbbá önmagunk jobb megértéséhez. Hadd említsem meg e helyen, hogy az oktatás és képzés nagy mértékben hozzájárulhat a kulturális ágazat működéséhez. Az Európai Parlament úgy véli, szükség van a kulturális és kreatív ágazat ösztönzésére a minősítési rendszerek, a gyakorlati képzés és szakképzés javítása révén. Hadd említsek meg csak két példát, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani: Először is a kulturális ágazatban dolgozó embereknek képzést és tanácsokat kell kapniuk, amely megismerteti őket azzal, hogyan használhatják ki teljesen a rendelkezésükre álló pénzügyi és gazdálkodási eszközöket. Másodszor, hosszabb távon a szakpolitikáknak arra kell törekedniük, hogy előmozdítsák a kreatív képességeket és a tehetséget. Itt nagyon is egyetértek a magyar elnökséggel, amely különös hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra. Valóban, a kreativitásra való nevelést kora gyermekkortól kell elkezdeni. Úgy véljük, hogy a művészeti és kulturális nevelés alapvető eleme kell legyen a gyermekek és fiatalok oktatásának, illetve kötelező eleme kell legyen a tantervnek minden iskolai szinten. Az iskolai tanterveknek és szakképzéseknek támogatniuk és fejleszteniük kell a kreativitást minden korosztályban, mint az élethosszig tartó tanulás folyamatának alapvető részét. És végül, de semmiképpen nem utolsósorban a kezdeményezés, amelyet szeretnék megemlíteni: A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja. 2010 volt a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem Európai Éve. A gyakorlatban láthattuk, hogy a kulturális tevékenységekben való részvétel képes segíteni az embereknek és közösségeknek felülemelkedni a társadalmi kirekesztettségen, képesítéseket és önbizalmat szerezni. Ezért az Európa 2020 e kiemelt kezdeményezésének a társadalmi kirekesztettség kulturális dimenzióját is meg kell szólítania azon szervezetek bevonása útján, akik e területen visznek projekteket. Kreatívan kell használnunk a kutatást és fejlesztést a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemben, bevonva minden vonatkozó politikai döntéshozót és résztvevőt, aki az ügyben érintett. Visszatérve az EU-programok új generációjára: mindenki elismeri, hogy döntő jelentőségű az uniós polgárok tudásába, készségeibe, szakképzettségébe és kreativitásába való befektetés. Noha az oktatási politika és a teljesítmény fő felelőssége a tagállamoké, az uniós programok hozzájárulhatnak ezekhez a célkitűzésekhez. Mindezek miatt úgy vélem, hogy 2014-től kezdődően ezen sikeres programok számára nagyobb részt kell kiutalni az unió költségvetéséből. Az Uniós költségvetés súlypontjának az emberekbe történő befektetés irányába kell eltolódnia. És nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az uniós alapok más forrásaiból – strukturális alapok vagy a kutatási költségvetés - nagyobb részt kérjünk a kulturális, az oktatási és az ifjúsági projektek támogatására. Úgy gondolom, minden jelenlévő elismeri, hogy az oktatási, kulturális, ifjúsági és polgárjogi programok a legsikeresebb és a legszélesebb körben elfogadott kezdeményezések közé tartoznak az uniós polgárok körében. Ha közelebb akarjuk vinni az Uniót a polgárai szívéhez, az uniós cselekvéseket ezeken a területeken kell megerősiteni.

David THROSBY David Throsby a közgazdaságtan professzora a Macquarie-i Egyetemen, Sydneyben, Ausztráliában. Széles körben publikált a művészetek és a kultúra, a környezet gazdaságtana és az oktatás gazdaságtana területén. Jelenlegi kutatási területe a művészek, mint gazdasági szereplők tevékenysége, a kulturális tőke fenntarthatósága, értékelméletek, és a gazdasági és kulturális politika közötti összefüggések. Könyve, Gazdaságtan és kultúra címmel (Cambridge University Press, 2001) öt nyelven jelent meg. Victor Ginsburgh-gel szerkesztője volt a Művészetek és kultúra gazdaságtana kézikönyve 1. kötetének (Elsevier Science/ North-Holland, 2006), a második kötet folyamatban van. David Throsby új könyve, a Kultúrpolitika gazdaságtana 2009-ben jelenik meg Cambridge-ben.

A kultúra nem sok vizet zavar az Európa 2020 Stratégiában, ezért ez a konferencia a megvalósítás kritikus időszakában zajlik. A fórum témáját a stratégia által meghatározott négy növekedési aspektus foglalja össze: • Intelligens növekedés: A kreatív gazdaság és a kulturális iparágak szerepe • Fenntartható növekedés: A gazdasági, környezeti és kulturális fenntarthatóság összekapcsolása • Befogadó növekedés: A kulturális politika ágazatai: oktatás, diverzitás, társadalmi kohézió • Mérhető növekedés: Az előrehaladás mérése és értékelése Az „Intelligens növekedés” a régi problémák új megoldását tűzi ki célul, és olyan kreatív erőforrásokat használ, amelyek a munkaerőben és a népességben nagy mennyiségben vannak jelen. A kreatív gazdaságtan olyan iparágak széles skáláját öleli fel, amelyeknél a kreativitás fontos inputtényező. A legtágabb értelmezésében a kreatív ipar olyan iparágak széles skáláját öleli fel, amelyek a tudományos és műszaki kreativitásra vannak utalva, például szoftverekre és ipari tervezési feladatokra. A kultúra szempontjából azonban hasznosabb a kulturális iparágakra koncentrálni, a szélesebb értelemben vett kreatív gazdaság szűkebb szegmensére, amely kifejezetten kulturális javakkal foglalkozik. Ezek kreatív javak és szolgáltatások, mint például műalkotások, könyvek, filmek, televíziós műsorok, számítógépes játékok stb. amelyek szimbolikus jelentőséggel bírnak, és olyan kulturális értéket képviselnek, amely meghaladja az esetlegesen képviselt kereskedelmi értéküket is. A kulturális termékeket létrehozó iparágak közé tartozik a művészet, műemlékek, a film, a média, a kiadás, tervezés és a divattervezés. Hogyan illeszkednek ezek az iparágak a kortárs gazdasági rendszerekbe? Az egyik modell úgy írja le őket, mint koncentrikus köröket a kreatív művészeteken. A kreatív emberek - a művészek - az ötletek első számú forrásai hangban, szövegben, képekben és előadásban, amelyeket a kulturális szektorban és azon kívül is használnak. A modell azt sugallja, hogy a kreatív magban létrejött ötletek szétterjednek a rétegeken keresztül, és olyan iparágakat támogatnak közben, amelyek egyre kommerciálisabbak, ahogyan távolodunk a középponttól. Ez a folyamat nemcsak az ötletek diffúziójával megy végbe, hanem a kreatív szektorokban dolgozók mozgásával is, akik szaktudást szereznek és táplálják tehetségüket a magban lévő kreatív művészetekkel, és előfordulhat, hogy többféle iparágban dolgoznak a kulturális szektorban és azon túl is.1 Egyértelműek ezeknek a meggondolásoknak az Európa 2020 Stratégiára vonat1 David Throsby (2008) ‘A kulturális iparágak koncentrikus kör-modellje’, Cultural Trends, vol. 17, no. 3, 147–164. o.

A kultúra hozzájárulása az Európa 2020 Stratégiához: Néhány fontos probléma

Intelligens növekedés

15

David THROSBY kozó következményei. Az intelligens növekedés elősegítésének egyik módja a kreatív gazdaság fejlesztésének támogatása, amely hozzájárul az intelligens növekedéshez a gazdaság egészében.

Fenntarthatóság

A kulturális iparágak koncentrikus kör-modellje A Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbizottság (a Brundtland Bizottság) 1987es, A közös jövőnk című jelentésében úgy érvelt, hogy a környezet elhanyagolása potenciálisan katasztrofális gazdasági következményekhez vezet, és javasolta a fenntarthatóság alkalmazását, mint a fejlődési folyamatok értelmezésének paradigmáját. Hogyan illeszkedik a kultúra ebbe a paradigmába? Egy másik, Kreatív sokszínűségünk című jelentés (1994) bevezette a fenntarthatóság alapgondolatait a kulturális arénába. Azóta elkezdett alakot ölteni a kulturálisan fenntartható fejlődés gondolata. Ez a természeti és kulturális tőke párhuzamosságának elismerésén alapszik. Az első a megújuló és a nem megújuló erőforrásokból, a biodiverzitásból és a természeti ökoszisztémákból és hálózatokból áll. A kulturális tőke gazdasági értelemben a következő: • kézzelfogható kulturális eszközök, mint például műalkotások, műemléképületek és így tovább; • eszmei vagyontárgyak, mint például kulturális hagyományok, a nyelv stb.; • a kulturális sokszínűség; és • azok a kulturális ökoszisztémák és hálózatok, amelyek a kulturális életre, valamint a helyi, nemzeti és globális közösségekben való részvételre jellemzők.

Befogadó növekedés

16

A fenntartható fejlődés alapelvei közül kettő az igazságossághoz vagy igazságügyhöz kapcsolódik. Az igazságossággal kapcsolatos első fenntarthatósági alapelv a generációk közötti egyenlőség alapelve, azaz az emberekkel való bánásmód igazságossága a jelen generációban, függetlenül a kortól, nemtől, vallási nézettől, etnikai hovatartozástól, társadalmi-gazdasági státusztól és így tovább. A kultúrára való alkalmazáskor ez az alapelv megköveteli az olyan politikai rendelkezések alkalmazását, amelyek biztosítják a kulturális részvételhez és élvezethez való egyenlő hozzáférés jogát a teljes társadalomban. Jelenti a kulturális szólásszabadságot és

David THROSBY a kulturális jogok védelmét is. Azonban, amint az UNESCO egyértelművé tette, az ilyen szabadság nem terjed ki az olyan kulturális gyakorlatra, mint például a nők, kisebbségek vagy különösen kulturális csoportok hátrányos megkülönböztetése, vagy olyanokra, amelyek egyéb módon megsértik az emberi jogokat. Ettől függetlenül a befogadó növekedés egyik aspektusa a szociális kohézió és a közösség fejlesztése. Jól ismert tény, hogy a művészi elfoglaltság a helyi közösségekben javítja a kreativitást és áttöri a társadalmi korlátokat. Az állampolgárság egyenlő kezelése nem korlátozódhat a jelenlegi generációra, hanem kiterjeszti a felelősségünket azokra a generációkra vonatkozóan is, akik még meg sem születtek. Az emberiség nagy része elismeri az etikai vagy morális kötelességét, amely az erőforrások kezelésre és olyan gondozására vonatkozóan, amellyel nem akadályozzuk az eljövendő generációkat abban, hogy saját igényeiket kielégítsék. Ez a generációk közötti egyenlőség alapelve, és ha ezt kulturális összefüggésben értelmezzük, úgy kell kezelnünk kulturális erőforrásainkat, hogy élő kultúrát és jól kezelt kulturális vagyont hagyományozzunk gyermekeinkre és unokáinkra. Minden politikai stratégia kulcsfontosságú eleme a mérés és a kiértékelés szükségessége. Az Eurostat erős infrastruktúrát biztosít, amelyre az Európa 2020 Stratégia mérésének statisztikai igényei alapozhatók. Azonban világszerte minden statisztikai szervezet érdekes problémába ütközik, amikor a kulturális szektor mérhetősége kerül szóba. A probléma megoldása érdekében az UNESCO Statisztikai Intézete létrehozott egy új nemzetközi keretrendszert a statisztikai adatok gyűjtésére a művészetek és a kultúra területén, és ezzel megszüntette a régi, 1980-as évek óta érvényes keretrendszer használatát. A kérdés egyik megközelítési módja az, ha a kormányzati kiadások közösségi értékének összefüggésében értelmezzük. Az utóbbi években sok párbeszéd indult a közérték koncepciójának hasznosságáról, amikor a közösségi kiadások hatékonyságának kiértékeléséről beszélünk. A kultúra kontextusában segít, ha a közösségi értékét két elemből állónak tekintjük, a művészeti és kulturális tevékenység által generált gazdasági értékből és a jelenségek kulturális értékéből. Az Európai Bizottság meghatározott néhány„vezető kezdeményezést” az Európa 2020 Stratégia mennyiségi céljainak elérésére. A kultúra területén például a kulturális iparágakban tapasztalható fejlődés egyértelműen összhangban van az„innovatív unióra, a „digitális napirendre”, és az „új szakmák és munkahelyek” létrehozására vonatkozó kezdeményezésekkel azokkal a hozzájárulásokkal, amelyeket ezek az iparágak a kreativitás stimulálására, az új technológiák kreatív célokra történő felhasználására, új munkahelyek teremtésére és hasonlókra tehetnek. A kultúra hozzájárulása a társadalmi kohézióhoz és a közösségi fejlődéshez közvetlenül kapcsolódik a vezető kezdeményezésekhez az„Európai szegénység elleni platform” és a„Mozgásban az Ijúság” területén. Annak lehetővé tételére, hogy az európai országok maximalizálhassák a kulturális szektor potenciálját, hatékony kulturális politikákra van szükség, amelyek a következőkön alapulnak:

Mérhető növekedés

Következtetések

• a kultúra gazdasági (piaci és nem piaci) előnyeinek megértése; • a kulturális érték alapvető fontosságának megértése, mint a kulturális szektor által létrehozott közösségi érték egy komponense; • pozitív légkör teremtése a művészetekben részt vevő magánszektor számára; és • a kulturális politika, mint alapvető kormányzati funkció elősegítése több minisztérium hatáskörén belül (kulturális, oktatási, jóléti, kereskedelmi stb.)

17

Intelligens növekedés szekció

Intelligens növekedés szekció A szekció a kultúrába történő befektetés, valamint az oktatás és kultúra közti szorosabb interakció lehetséges pozitív hatásait vizsgálta. Kiemelt hangsúlyt kapott a tehetséggondozás, mivel ez a rendkívül fontos terület képezi a jövő alapját. A kultúra és az innováció kapcsolatát tekintve megállapítást nyert, hogy a kultúra jelentősen hozzá fog járulni az Európa 2020 stratégia végrehajtásához, még akkor is, ha magában a dokumentumban nem esik szó róla. Számos lehetőséget kínálnak a stratégia fontos elemeit képező ún. zászlóshajó-kezdeményezések, így pl. a Digitális Menetrend, amely a tartalomipar számára nyit jelentős távlatokat. E lehetőség kiaknázására konkrét intézkedéseket kell tenni, főleg a szellemi tulajdon és az üzleti modellek fejlesztése terén. A szekcióülés egyik legfontosabb üzenete, hogy be kell vonni a kulturális szektort az innovációpolitikába, tehát nem csak a technológiai, hanem a kultúra-alapú innovációt is elő kell segíteni. Végül az ülésen felkérték az Európai Bizottságot egy olyan egységes európai adatbázis létrehozására, amely elismeri és széles körben terjeszti a jó gyakorlatokat.

20

Philippe KERN - szekcióelnök A KEA alapítója és ügyvezető igazgatója. A KEA 1999 óta működik kutatási központként, valamint a kultúra és kreatív szektorok területén aktív intézmények, civil szervezetek és iparágak tanácsadójaként. A KEA szaktudása a kultúrpolitika, szellemi tulajdon, stratégiai tanácsadás, összehasonlító politika és jogi elemzés, jogi tanácsadás és európai projektek menedzselése területekben rejlik. Az Európai Filmvállalatok Akadémiájának (EFCA) és a Független Zenei Vállalatok Szervezetének (IMPALA) alapítója. Jogi területen végzett a strasbourgi és a párizsi egyetemen, valamint a Bruges-i Európai Főiskolán.

A kultúra nagy gazdasági ágazat, melynek 654 milliárd euró forgalma volt 2003-ban, ugyanebben az évben 2,6%-kal járult hozzá az EU GDP-jéhez, növekedése 12,3%-kal magasabb volt, mint általában a gazdaságé (1999-2003 között), és 5,8 millió ember dolgozott az ágazatban 2004-ben. 2010 márciusában az Európai Bizottság elindította az Európa 2020 stratégiát, amelynek jövőképe, hogy elérje a magas szintű foglalkoztatottságot, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot, termelékenységet és társadalmi kohéziót, amelyeket konkrét cselekvések által kell végrehajtani uniós és nemzeti szinten. Ez harcot jelent a növekedésért és a munkahelyekért, Európának a jövőben a világban elfoglalandó helyéért, kontinensünk jelentőségéért. Érdemes a politikai döntéshozók figyelmét felhívni arra, hogy Európában a kulturális ágazat mérete egyenlő az információs és kommunikációs technológia ágazatéval, és ez utóbbi szolgáltatásainak fejlesztésében nagyon függ a kulturális tartalomtól, miközben az előző erősen függ az utóbbitól, hogy megvédje szellemi tulajdonát. A digitális menetrend céljának sok kulturális vonatkozása van, mivel kimondja, hogy „Kívánatos volna, ha az országhatárok nem állnának a kereskedelmi és kulturális tartalmak és szolgáltatások szabad áramlásának útjában”. A digitális menetrend szól továbbá a kulturális örökség védelméről (Europeana) egybegyűjtve a tartalmat és „lehetővé téve a hozzáférést”. A kulturális sokszínűség előmozdítását vagy a kulturális termékek előállításának fejlesztését azonban nem határozza meg célkitűzésként a digitális menetrend. A digitális menetrend továbbra is arra összpontosul, hogy utat nyisson a tartalomszolgáltatókhoz, és a szellemi tulajdonjogok licencét fő problémaként határozza meg. Előfeltételei azonban túl korlátoltak, minthogy értékelése továbbra is a technológiák átvételének és a fogyasztói hozzáférésnek a szempontjára fókuszál, amikor például azt állítja: A fogyasztók bármely üzletben vásárolhatnak CD-t, az Unión belüli internetes platformokról azonban gyakran képtelenek zenét beszerezni, mert az ezzel kapcsolatos jogok csak egy adott országra korlátozódnak. A helyzet különbözik attól, ami az Egyesült Államokra jellemző, és hasonló a szintén szétaprózódott ázsiai piacokéhoz. Az uniós ipar prioritása, hogy létrehozzon egy rendszert annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nemzetközi produkciók nemzetközi potenciállal vagy az egész világra kiterjedő marketingkampánnyal történő finanszírozása. Az egységes piac célkitűzését eszközként kell használni a rendszer eléréséhez. Azonban két, egymással ellentétes jövőkép létezik az egységes piacról: az egyik jövőképben az Unió egyszerűen egy piaca a világ kultúrájának, a másik szerint egy jellegzetes terület, amely táplálja a kifejezés sokféleségét. A kulturális sokszínűséggel, mint politikai célkitűzéssel azt várjuk a politikai döntéshozóktól, hogy keressék a módját az új digitális szolgáltatásoknak (bárhol legyenek is), hogy ezáltal támogassák a kulturális sokszínűséget.

21

Philippe KERN - szekcióelnök

A kultúra az innováció katalizátora

A kulturális sokszínűség hozzájárul Európa versenyképességéhez

Politikai ajánlások

22

Szintén üdvözlendő ez az innovációról való gondolkodásban történő elmozdulás, amely figyelembe veszi a nem technológiai innovációt. Gyakran a nem technológiai innováció az, amely a különbséget jelenti a piacon (márkaépítés, formatervezés, alkalmazások, szórakoztatóipar, kulturális szolgáltatások). Az innovációról való elképzelésben mutatkozik némi fejlődés, mindazonáltal ez utóbbi továbbra is az IKT-re és a K+F-re fókuszál, miközben a szolgáltatások innovációját a tapasztalat, az érzelem, az értékek, a kreativitás vezérli a dizájnban, a márkákban és az esztétikában. Az innováció e modern felfogásának a pénzügyi eszközök kiegyensúlyozottabb képét kellene megalkotnia, hogy támogassa a nem technológiai innovációt és a kultúrába és a kreatív iparágakba való befektetést. A termékeket egyre inkább testre szabják, egyénítik (a megkülönböztetés igényével). Az új gazdaság a tapasztalat gazdasága. Az anyagtalan gazdaság ez, ahol az értékek és a jelek éppolyan fontosak, mint a termék működőképessége. A termék kulturális értéke éppolyan fontossá válik, mint a gazdasági értéke. A digitális technológiák fontos szerepet játszanak ebben a nem kézzelfogható gazdaságban, mivel a társadalmi cserekapcsolatok új formáival szolgálnak, és jelentősen hozzájárulnak a kreativitás új kifejezéseihez. Ezért az iparnak kötelessége lesz az újfajta igényeknek megfelelni és további új igényeket támasztani, amelyek nem csupán egy termék működőképességén alapulnak, ehelyett az egyéni vagy a kollektív elvárásokban gyökereznek. Ebben az új paradigmában a marketing és a szolgáltatások éppolyan fontosak, mint a termelés. Mi teszi Európát annyira különlegessé? A több száz nyelve, 27 nemzetisége, a több száz különböző kultúrája – egyedülállósága. Ez az egyedülállósága és különbözősége értékes gazdasági és társadalmi erőforrás egy olyan világban, ahol az ipar arra törekszik, hogy megkülönböztesse termékét, hogy versenyelőnyre tegyen szert. A kultúra fontos szerepet játszik a mai, nem technológiai innovációt követelő gazdaságban. A kulturális gazdaság a kreatív iparágak gazdasága, amelyek alakítják a kereskedelmi világot, és amelyek képessé teszik a vállalatokat a kiemelkedésre, történjen akár márkaépítéssel, dizájnnal, kreatív tartalommal vagy felhasználói felülettel. A gazdaság a váratlan, a megindító létrehozásáról szól. A kreativitás az új gazdaság fő mozgatója. Még mindig kevés jelentőséget tulajdonítanak a kultúrának, mint gazdasági ágazatnak az Unió versenyképességében, vagy mint erőforrásnak, amely a termékeket és szolgáltatásokat versenyképesebbé teszi. • A kulturális menetrendnek meg kell értenie a belső piac és a versenyszabályozás hatását a kulturális iparágakra és intézményekre. • Az innovációról szóló uniós politikáknak fel kell ismerniük a „kreativitás” ágazatok közötti és több tudományágat átfogó jellegét, amely elegyíti a „művészeti kreativitás”, a „gazdasági”, illetve a „technológiai innováció” elemeit. • A kutatásnak és fejlesztésnek, a strukturális alapoknak könnyebben hozzáférhetőnek kell lenniük a kreatív iparágak számára, hogy a kreativitás és az innováció között kapcsolódások jöjjenek létre. • A kulturális befektetések támogatása (mandátum az európai Beruházási Bankban és Alapban).

RAJNAI Gábor Rajnai Gábor a Gödöllői Egyetemen és a Budapesti Közgazdasági Egyetemen végzett. Az 1990-es évek elején a regionális és vidékfejlesztési területen kezdett dolgozni szakmai és civil alapon, különös hangsúllyal a vidéki települések társadalmi értékein és a vidéken élő emberek egyenlő esélyeinek biztosításán. 1991-ben létrehozta a LOGOS Alapítványt, amely hátrányos helyzetű, kis falvak általános iskoláiban támogatja a tehetséggondozást. Az Alapítvány alapító tagja lett a Magyar Tehetségeket Támogató Tanácsnak.

Az egyéni kreativitás köztudottan az emberi tehetség és az innovatív gondolkodás fontos alapja. Az is köztudott, hogy csak kreatív egyének teremthetik meg egy társadalom innovatív működését, az új helyzetekhez történő alkalmazkodást. A globális változások pedig új kihívások elé állítják a társadalmat, és ugyanígy az egyes embereket is. Kreatív megoldások és innovatív gondolkodás nélkül ezek a kihívások szinte biztos, hogy nem válaszolhatók meg eredményesen. Az elmúlt években az emberi tőke jelentősége felértékelődött mind a versenyképesség, mind a fenntarthatóság tekintetében. Ennek egyenes ági eredménye, hogy a fejlett társadalmakban egyre inkább felértékelődnek a kreatív gondolkodásra képes tehetségek, illetve nő a piaci túlélési esélye az innovációkat alkalmazni képes gazdasági szervezeteknek, vállalkozásoknak. A versenyszféra mellett a társadalmi innováció igénye egyre erőteljesebben megjelenik a kormányzati irányításban, a nagy ellátó rendszerek fenntartásában, illetve az államigazgatásban. Az állam működésében is egyre fontosabb a költség-hatékonyság, aminek a megoldása szintén számos innovatív megoldást feltételez, vagyis növeli a kreatív elmék, az innovatívan gondolkodók iránti igényt. A kreatív tehetségek iránti társadalmi igény növekedése, valamint a kialakulóban lévő tehetségműhelyek közötti szakmai kapcsolatok létrejöttének elősegítése érdekében dolgozta ki a Géniusz Integrált Tehetségsegítő Programot a Magyar Tehetségsegítő Tanács, aminek a megvalósítását a Társadalmi Megújulás Operatív Program kereteiből Uniós források is támogatják. A Program fő célja egy szakmailag kompetens Tehetségpont szolgáltató hálózat létrehozása, ami egyrészt támogatja az intézményi, vagy civil bázisú tehetségsegítő munkát, másrészt az érintett társadalmi szereplők (szülők, vállalkozók, stb.) bevonásával segíti egy tehetségbarát társadalmi háttér megteremtését. Jelenleg Magyarországon és négy szomszédos országban összesen 402 Tehetségpont működik különböző oktatási és kulturális intézményekben, amelyek eltérő területi hatáskörrel foglalkoznak a tehetségek azonosításával, gondozásával, illetve az ehhez kapcsolódó tanácsadással. A Tehetségpontok hálózatának segítenie kell a jó gyakorlatok, az innovatív tehetségsegítő megoldások felkarolását és terjesztését, amiben számítunk más Európai országokkal való együttműködésekre is.

A tehetséggondozás szerepe a kreativitás fejlődésében

23

BENDZSEL Miklós Több, mint 25 évnyi tapasztalattal rendelkezik az iparjogvédelem területén, és különböző tisztségeket töltött be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában. 1997 óta az SZTNH elnöke. Az 1992-ben alapított Magyar Tervezői Tanács elnöke. Elnökhelyettese az Európai Szabadalmi Szervezet Adminisztratív Tanácsának. Több közszolgálati és kormányzati testületben és társadalmi szervezetben foglal el pozíciókat. A kreatív ipar és a szellemi tulajdonjogok fejlődése

24

A 21. században tanúi lehetünk a tudásalapú gazdaság kialakulásának, ahol a gazdaság ötleteken alapul a fizikai tőke helyett. Ebben az összefüggésben a kulturális iparágak elsődlegesen a pénzügyi érték megteremtése helyett inkább másfajta értékek, például a kulturális jólét és társadalmi jólét megteremtésével. A kulturális és kreatív iparágak fontos szerepet játszhatnak Európa versenyképességének és gazdasági teljesítményének növelésében. Az európai kontextusban fontos hangsúlyozni, hogy a kreatív iparágak az EU legdinamikusabb szektorai közé tartoznak. Azonban, hivatkozva a gazdasági válságra, az európai gazdaság megerősítése vált szükségessé. A kultúra és a kreatív iparágak gazdasági növekedésben szerepet játszó potenciáljának azonosítása az egyik módja a probléma megközelítésének. Európai szinten már több kezdeményezés indult ebben a tekintetben. Országos szinten a magyar célok hasonlóak az európaiakhoz, és egybeesnek a nemzeti programokkal. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) céljai között van az IP használatának támogatása a kreatív iparágak potenciáljának növelésében, a tartalomiparral történő együttműködés javításában, a kreatív iparágak számára eszközök fejlesztésében és az innováció elősegítésében. A Hivatal meggyőződése, hogy a szellemi tulajdonjogok lényegesen hozzájárulnak a versenyképességhez, országos és európai szinten is. Az SZTNH kezdeményezései jó példát mutatnak arra, hogy hogyan segíthetnek a szellemi tulajdonjogok a kulturális és gazdasági szférák közötti híd építésében. A Hivatal által végzett kutatás a kreatív iparágak gazdasági hozzájárulásáról megmutatja, hogy a szerzői jogokon alapuló iparágak egy dinamikus szektort képviselnek, amely átlagosan gyorsan ütemben nő, mint a gazdaság többi része. Így a bruttó teljesítményt tekintve a teljes szerzői jogi iparág a nemzetgazdaság 11,5%-át tette ki 2006-ban. A bruttó hozzáadott érték tekintetében a hozzájárulás 7,4% volt. A hozzájárulások majdnem 2%-os, illetve 1%-os növekedést jelentettek a 2002-2006-os időszakban. Ezen kívül a dizájn-védelem példája is mutatja, hogyan járulhatnak hozzá a szellemi tulajdonjogok a kultúra fejlődéséhez, amely ezután maga hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez.

Pascal COOLS Pascal Cools jogot és nemzetközi kapcsolatokat tanult a Leuveni Egyetemen (KU Leuven). Az Accenture informatikai és menedzsment tanácsadó cégnél kezdett dolgozni, amelynek neve akkor még Andersen Consulting volt. Projektvezetőként több különböző nagyszabású átalakítási és optimalizálási projektben vett részt magán- és közszolgálati szektorokból érkezett ügyfeleknél. Az Accenture-nál töltött 8 év után a nemrégen alapított Flanders DC vállalathoz került 2005-ben. 2007 áprilisa óta a cég ügyvezető igazgatója.

Tanúi lehetünk annak, ahogy a világ közepe fokozatosan eltolódik az Atlanti-óceán felől a Csendes-óceán irányába. A sikereink régi receptjei a lehető legnagyobb hatékonyság és a technológiai befektetések voltak. Azonban ezek az eszközök mostantól nem különböztetnek meg bennünket a (közeli) jövőben. Az olimpiai minimumot képviselik, de nem hoznak nekünk aranyérmet többet. Az érmek elnyeréséhez át kell alakítanunk az innovációnkat. Az innováció nem más, mint kreativitás (az új ötletek kitalálásának képessége) vállalkozói szellemmel kombinálva (az ötletek megvalósításának képessége). A kreativitás tehát központi szerepet játszik az innovációban. Az utóbbi években egyre elfogadottabbá vált, hogy a kreativitás származhat a technológiából, de jöhet tisztán társadalmi és üzleti alapötletekből is. Most strukturálisan hozzá kell adnunk egy további kreativitási forrást az innovációs gondolkodásunkhoz: a kulturális és kreatív szektorunkat. Ez az a terület, ahol még labdába rúghatunk a bajnokságon, és előnyünk lehet a BRIC országokkal szemben. A művészek és kreatív szakemberek bemutatták, hogy képesek összekapcsolni a technológiát, a társadalmat, az üzletet és a kultúrát. Ékszerek készítése nano méretű diabéteszes tűkkel. A legfeketébb fekete elkészítése, amelyet a NASA űrteleszkópokban való alkalmazásra tesztel. Tapasztalat és érzelmek hozzáadása új termékekhez és szolgáltatásokhoz. A kreativitás marketingjének megtanulása... Az innovációs képességeinkre gyakorolt óriási pozitív hatásának bizonyítékai már láthatóvá váltak. Ezért Európában el kell kezdenie befektetni abba, hogy a kulturális és kreatív szektorokat strukturálisan beépíthessük az innovációs tevékenységeinkbe. Laboratóriumokat kell létrehoznunk a párizsi „Le Laboratorie” és a montreáli SAT laborhoz hasonlóan, és támogatnunk kell őket Európa-szerte. Az innovációs keretprogramoknak finanszírozniuk kell az együttműködést a vállalkozások és a kreatív szektorok között, pontosan úgy, ahogyan jelenleg a kutatás-fejlesztés területén teszik. Tanuljunk a finn Aalto Egyetem kihívásaiból, ahol a technológiát, a művészeteket és a vállalkozást most egyetlen intézménybe integrálják, és indítsuk el ezt a rendszert minden tagállamban. Nincs vesztegetni való időnk.

25

Jean-Marc LECLERC Az Európai Zenei Hivatal (EMO) ügyvezető igazgatója, egy nemzetközi szervezeté, amely a zeneipart képviseli az EU intézményeivel szemben, valamint európai zenei projektek szervezője. Leclerc úr vezeti a kulturális és kreatív iparágak potenciáljával foglalkozó platformot is, amelyet az Európai Bizottság 2008-ban hozott létre. A Digitális Menetrend és a kulturális és kreatív iparok

Az európai kulturális és kreatív iparágaknak, mint a kreativitás, növekedés és innováció hajtóerejének, fontos szerepet kell játszaniuk az EU 2020 Stratégia végrehajtásában. Új kísérőmegoldásokként a vezető kezdeményezések keretrendszerében, mint például a Digitális Menetrend, alkalmazkodhatnak a digitális eltolódáshoz, és hozzájárulhatnak az EU céljainak megvalósításához. Azonban további indíttatási mechanizmusokat kell alkalmazni más közösségi programokban ahhoz, hogy a kulturális és kreatív iparágak gazdasági és kulturális potenciálját teljes mértékben ki tudjuk aknázni.

Kirsi KAUNISHARJU Kirsi Kaunisharju 2007 óta dolgozik a Finn Oktatási és Kulturális Minisztériumban. Fő felelősségi köre a kreatív iparágak és regionális fejlesztések a kulturális szektorban. A Kreatív Iparágak 2007-2013 Nemzetközi Üzleti Fejlesztési Programjának igazgatója, amelyet az Európai Társadalmi Alapítvány részben finanszíroz. Szakértőként részt vett a kreatív iparágakkal és a kreatív gazdasággal az EU és a Skandináv országok szintjén foglalkozó munkacsoportokban. A kreatív iparágakat célzó Finn Operatív Program

26

Finnország lépéseket tett a kreatív iparágak létrehozása irányában az olyan társadalmi változásokra történő reagálásként, mint például a működési környezet, a demográfiai struktúra, a gazdaság és a gyártási struktúrák. A finn kormányprogram szerint a kreatív gazdaság és a kreatív ipari üzletmenet megerősödőben van, és a kultúra hozzájárulása a nemzetgazdasághoz növekedni fog az erősödő kulturális exportnak és kulturális vállalkozásoknak köszönhetően. Több művelet és program is létezik, amelyek a finn kormányprogramot hajtják végre. A Kreatív Iparágak 2007-2013 Nemzetközi Üzleti Fejlesztési Program célja a termékfejlesztés és innováció, üzleti know-how, termelési és vezetési kompetenciák támogatása, valamint a működési környezet előrejelzéséhez kapcsolódó kérdések elemzése, és az ezen a területen meglévő tudásbázis erősítése. A Skandináv Kulturális Dimenzió Partnerség célja a kreatív iparágak létrehozása az EU, Oroszország, Norvégia és Izland között. A Partnerség 2010 májusában jött létre az Egyetértési Megállapodás, amelyet az Európai Bizottság, és a kultúráért felelős minisztériumok írtak alá Norvégiában, az Orosz Föderációban, Dániában, Észtországban, Finnországban, Németországban, Izlandon, Litvániában, Lettországban, Lengyelországban és Svédországban. A 2011-2013-ra szóló Akcióterv meghatározza a tevékenységeket, a kereteket és erőforrásokat az Akcióterv 2011-es végrehajtásához.



MLINARICS József

Végzettségek: Gödöllői Egyetem, műszaki mérnök szak, tudományos fokozat: doktori (műszaki tudományok, számítógép-tudományok oktatási központja). Szaktudás és képzettség: digitális tartalomkészítő specialista, könyvtárdigitalizációs szakértő, digitális IPR, a Kreatív Iparágak Technológiai Platformjának vezetője, a Magyarországi Tartalomipari Szövetség ügyvezetője.

A Látható Magyarország kezdeményezés célja a kulturális és gazdasági értékek népszerűsítése (hozzáférés, felhasználóbarátság, öröm) a digitális térben a tudományos, oktatási, kormányzati és civil társadalmi érdekelt felek közötti együttműködésben. A Látható Magyarország kezdeményezés egyesített keretrendszert biztosít a Magyarországi Tartalomipari Szövetség (MATISZ, www.matisz.hu) fejlesztési tevékenységéhez, és a tagjai új együttműködéseket hoztak létre, mint például a Kreatív Iparágak Platform - Budapest, DélDunántúli Kulturális Ipari Klaszter - Pécs, Design-city projekt – Kecskemét, stb. amelyek a helyi gazdaság intelligens növekedéséhez vezetnek. A MATISZ jelenlegi tevékenységei, amelyek támogatják a Látható Magyarország Kezdeményezést:

Látható Magyarország a digitális térben kezdeményezés – A kreatív iparágak platform

1. Kreatív iparágak a kreativitás fejlesztéséért (tervezés), kisés középvállalkozások innovációja, a jogszabályi környezet újratervezése a versenyképesség és a foglalkoztatottság növelése érdekében – Kreatív Iparágak Platform szervezése (http:// host.hu/projects/kip/node/8) 2. Kiértékelő rendszerek szállítása a digitális tartalmakhoz és szolgátatáshoz: www.matisz.hu, www.fairbusiness.hu, www.efestival.hu 3. A digitális tartalom, szolgáltatás és alkalmazásfejlesztés bevált gyakorlatainak bemutatása országos és nemzetközi webhely- és szolgáltatásversenyek szervezésével: www.efestival.hu, Európai: European Seal of e-Excellence, World Summit Award 4. Vállalkozói kompetenciák fejlesztése: EU Leonardo Projects EQF- Code (www.matisz.hu/EQF-Code.296.0.html), ProInterNet (www.ubique.org/PIN/). 5. Felhasználói tréning, a médiaműveltség terjesztése – IT mentor, Digitalizátor, Híd, eLearning Forum 6. A helyi gazdaság és turizmus vonzerejének növelése a digitalizált kulturális örökség kihasználásával és új fejlesztések az infokommunikációs technológiákban (Kiterjesztett valóság, elektronikus kereskedelem, stb.) - www.richpoi.hu Európa várhatóan elveszíti pozícióját mint fő turista-látványosság, - a kontinensek közötti versenyben - ha nem tesszük meg ennek elkerülésére a szükséges lépéseket. Ezért javaslatunk az, hogy hasznos lenne összegyűjteni a digitalizált kulturális örökség turizmus céljára történő felhasználásának bevált megoldásait Európában, az egységes Látható Európa megvalósítása érdekében.

27

Ragnar SIIL Ragnar Siil 2005 óta dolgozik az Észt Kulturális Minisztériumban, és jelenleg a fejlesztési osztály vezetője, ahol a stratégiai tervezésért és a kreatív iparágakra vonatkozó politikáért felelős. Képviseli Észtországot az Európai Bizottság kreatív ipari munkacsoportjában, valamint a Skandináv Kulturális Dimenzió Partnerség vezető testületében. Vezető még az UNESCO kulturális sokszínűségi konvenciójának észt bizottságában is. 2007-ben Ő volt az egyik kezdeményező az észt, lett, litván és finn kulturális minisztériumok hálózatának létrehozásában. Kreatív iparágak fejlesztése Észtországban

28

A kreatív iparágak leképezési és politikai ajánlásainak alapján (2005), a kreatív iparágak (CI) részei lettek az Európai Strukturális Alapok 2007-2013 Nemzeti Stratégiájának Észtországban. A CI rendelkezéseket és politikákat szoros együttműködésben határozza meg a Kulturális Minisztérium és a Gazdasági és Kommunikációs Minisztérium. A programokat az Enterprise Estonia hajtja végre, a támogatói és fejlesztési programok elsődleges biztosítója a vállalkozások számára, beleértve a kreatív vállalkozásokat is. A kreatív iparágakat támogató különböző intézkedések két fő csoportra oszthatóak. Az első csoport nem csak ezen iparágak számára, hanem általánosan is nyitott, ide többek között klasztertámogatási programok (pl. filmipari klaszter fejlesztése), exporttámogatás és közös marketingprogramok (pl. Tallinni Zenei Hét - az észt zenét bemutató esemény, Feketepiac - filmkoprodukciós piac), szaktudás- és képesítésfejlesztési programok (pl. dizájnmenedzsment, zenei export), és tudatosságnövelő és vállalkozssegítő programok (pl. Creative Estonia kezdeményezés). Az általános támogatói megoldásokon kívül szektor-specifikus programokat is elindítottunk kreatív inkubátorok, központok és csomópontok létrehozására. A Kreatív Iparágak Támogatási Strukturális Fejlesztési Program 4,9 millió eurós támogatást nyújtott hét kreatív központnak, nevezetesen: Tallinn Kreatív Inkubátor Tartu Kreatív Iparági Központ, Észt Tervezői Központ, Észt Építészeti Központ, Kreatív Iparágak Fejlesztési Központja a Tallinni Kulturális Olvasztótégelyben, Kreatív Inkubátor Viljandiban és Észt Film Digitalizációs (utómunka) Központ. 2009-ben az Enterprise Estonia elindított egy integrált programot a tudatosság növelésére, amelynek neve Creative Estonia. A program különböző tevékenységeket fog össze a kreatív vállalkozások és társadalmi kreativitás elősegítése érdekében. A tevékenységek többek között a kreatív iparágak webhelyének kifejlesztése (www.looveesti.ee), a kreatív iparágakról szóló kapcsolódó információk teljes körű gyűjteménye, webes erőforrások induló vállalkozások számára, online tanácsadás, hálózati tanácsadás és a jövőben promóciós és marketing funkciók kreatív cégek számára. A portálon kívül a Creative Estonia bevált megoldásokat tesz közzé, jelentéseket állít össze tanulmányokból és leképezési projektekből, konferenciákat és szemináriumokat szervez. Észtország volt az egyik első kezdeményezője a kreatív iparági szabályozók hálózatának (2006), és együttműködött a Skandináv Kulturális Dimenzió Partnerséggel is.



Fernando Jose FREIRE DE SOUSA - jelentéstevő

Közgadász (1975), Közgazdasági szak – Oportói Egyetem PhD nemzetközi gazdaságtanból és pénzügyből (1984), Párizsi Sorbonne Egyetem; portugál ekvivalencia az Oportói Egyetemen (1986), közgazdász fokozat (1999), ISEG – Lisszaboni Műszaki Egyetem

1. Az Európa 2020 stratégia fontos eszköz az Unió versenyképességének növelésére, ám végrehajtásában nem szabad elhanyagolni a kultúra hozzájárulását 2. A kultúra figyelembe vétele különösen az emberi és társadalmi értékek (vs. gazdasági), illetve a fejlesztési célok (vs. mérhető növekedés) hangsúlyozását jelenti 3. A politikai akarat manapság komoly kérdés, amely döntő fontosságúvá teszi a növekvő politikai tudatosságot a kreatív és kulturális iparágak gazdasági értékének jelentőségének tekintetében 4. A kulturális politikát át kell gondolni („új gazdaságpolitika”), mindig szem előtt tartva, hogy mindegyik ágazatnak megvan a sajátos jellegzetessége, és a maga különleges módján kell tekinteni 5. Eljött a cselekvés ideje, nem lehet többé számokon, meghatározásokon, jogszabályokon, lehetséges stratégiákon stb. vitázni 6. Alapvető fontosságú a párbeszéd előmozdítása, és a kísérletek megkönnyítése a leginkább a tárgyhoz tartozó területeken, vagyis a különböző politikai döntéshozási szinteken és az üzleti és művészeti kapcsolatok területén („áttörni a gátakat”)

Hat javaslat

1. Oktatás (beleértve a tehetségek felismerését, védelmét és fejlesztését) 2. Szakképzettség (beleértve a vállalkozói ismereteket, gazdálkodási ismereteket és irányítást) 3. Vállalkozás (ideértve az inkubációt és a támogató infrastruktúra széles körét) 4. Innováció (beleértve a csoportosulásokat és hálózatokat) 5. Piacok (beleértve a kiviteleket, a nemzetközivé tételt és az együttműködést) 6. Finanszírozás (beleértve az EU strukturális alapjait)

Hat kulcsfontosságú szó

1. A „tehetségtámogató” kezdeményezések beemelése (pl. összehangoló fórum, évenként „tehetség napja” és a Tehetségpont hálózat kiterjesztése egész Európára) az Unió „Innovációs politikájába”, legalább a következő költségvetési időszakban (2014-2020) 2. Ugyanez vonatkozik a nem technológiai innováció / kultúra alapú kreativitás hatékony integrációjára 3. Az Unió Digitális Menetrendjének alkalmazása annak érdekében, hogy kiegészítse annak szinte kizárólagos IKT-fókuszáltságát a kulturális és kreatív iparágak sajátosságaival (nevezetesen a tartalom és az új üzleti modellek tekintetében) 4. Az Unió „szellemi tulajdon stratégiájának” használata, hogy lehetővé váljon az európai vállalatok és országok számára a márkaérték versenypotenciáljából származó előnyök kiaknázása 5. Az uniós alapok és a K+F programok alkalmazása annak érdekében, hogy a kulturális és kreatív iparágakba való befektetés támogatása egyértelműen elfogadottá váljék 6. A kulturális és kreatív iparágak integrálása a regionális fejlesztési politikába, különösen a végrehajtási szinten

Hat ajánlás az Európa 2020 stratégia néhány „kiemelt kezdeményezéséhez”

Az Európai Bizottságot erősen ösztönözni kell, hogy olyan körülményeket teremtsen, amely lehetővé teszi a polgárok és a résztvevők számára, hogy helyi, nemzeti és nemzetközi szinten megosszák a létező információkat a kulturális és kreatív iparágakban szerzett bevált gyakorlatokról, és kifejlesszenek egyfajta„uniós adatbázist”

Egy utolsó ajánlás

29

fenntartható növekedés szekció

fenntartható növekedés szekció A szekció célja annak feltárása volt, hogyan segíthető elő a fenntartható fejlődés a kultúra területén, illetve hogyan segítheti elő a kultúra a fenntartható fejlődést. Az első előadás a fenntartható fejlődés és a fenntartható vagy zöld kultúra globális szempontjai közötti párhuzamra hívta fel a figyelmet. Az előadó amellett érvelt, hogy konkrét javaslatokat kell kidolgozni a kultúra környezeti hatását illetően, valamint a kulturális szennyezés (az ún. magenta kultúra) csökkentése érdekében. Néhány előadás kitért a környezetvédelem és a kultúra kapcsolatára, valamint arra, milyen szerepet töltenek be a kulturális intézmények, különösen a múzeumok és műemlékek ebben a folyamatban. Egy előadó szerint a fenntartható kultúrára jó megoldás lehet egy vegyes modell alkalmazása, vagyis egy olyan modellé, amely ötvözi a „virtuális” és „valós” művészetet és oktatást. Vegyíthető lenne például a fát és agyagot felhasználó foglalkozás és a 3D-s modellezést lehetővé tevő szoftverkörnyezet; a digitális ecsettel és a valódi zsírkrétával történő alkotás; illetve a valóságos múzeumi látogatás és egy virtuális körutazás az online gyűjtemények világában.

32

Steve GREEN - szekcióelnök Több mint 30 év tapasztalattal rendelkezik a nemzetközi kulturális kapcsolatok terén a British Councillal. Jelenleg mellékállásban az Európai Unió Nemzeti Kulturális Intézetében (EUNIC) dolgozik, amely 29 nemzeti kulturális diplomáciai szervezet hálózata. Az európai kulturális jogszabálykidolgozás területén dolgozik. Hat évig ő vezette az Anna Lindh Alapítvány UK országos hálózatát. 2008-ban segített megtervezni, majd vezette az „Új paradigmák, új modellek” konferenciát Ljubljanában a szlovén elnökség alatt. Konferencia előadó volt az Európai Kulturális Fórumon (Brüsszel, 2009) és az Európa Tanács brüsszeli CultureWatchEurope konferenciáján (2010 szeptember). 2010-ben előadott az ASEM kulturális diplomáciai konferencián Vietnamban és panelbeszélgetésben vett részt az Európai Kulturális Fővárosok 25. ünnepi konferenciáján. Tagja a Királyi Művészeti Társaságnak.

Az Európai Unió nagy lépést tett előre az Európa 2020 tervezettel. A stratégia két kulcsjellemzője, hogy befogadó és a fenntartható, és ezeken túl, mintegy kiegészítendő e két értéket, intelligens is. Az értékalapú politika megjelenése régen várt hír a kulturális szektorok számára, hiszen kultúra és értékek kéz a kézben léteznek. Az értékeket a kultúra erősíti meg, fejleszti, változtatja és állítja kihívások elé. A Magyar Elnökségnek hála, láthatjuk a kapcsolatot a kultúra és a teljeskörű EU2020 keretrendszer között. A pénzügyi válság megmutatta, hogy nem élhetünk tovább felelőtlenül. Ugyanez a logika érvényes a környezetre is. A víztartalékok egyre égetőbb problémát jelentenek szomszédainknál, Törökországban és lejjebb, Szíriában, Libanonban, Izraelben és Palesztinában, de ugyanígy Spanyolországban is. Hallottunk azonban Jemenről is. Jó úton halad afelé, hogy az első ország legyen, ahol elfogy a víz. Nem a század végén, nem 2050-re, hanem 10 éven belül. Európa változó klímája hatással lesz kulturális örökségünkre. A víz kulcsfontosságú. Amint az egyes régiók kiszáradnak vagy egyre nedvesebbek lesznek, a légkör tönkre fogja tenni épületeink szerkezetét, az épített örökségünket és kulturális turizmust. A fenntartható Európa életfontosságú a gazdasági jövőnk szempontjából; de a kulturális jövőnk szempontjából is. Hangsúlyozom a kapcsolatot a kultúra és az EU2020 között. Ennek kétirányúnak kell lennie. A Culture|Futures a Dán Kulturális Intézet által irányított projekt, amelyet támogat a British Council és a Goethe Intézet is. Jövőképe az, hogy ökológiai korba kell lépnünk, most kell elkezdenünk, és egyszerre több fronton is előre kell lépnünk. A kultúra van a középpontjában. A Culture|Futures projektnek három szála van. A nyitó szál magára a kulturális szektorra koncentrál. A szektor, és itt tág értelemben használom a kifejezést, tartalmazza a művészeteket, múzeumokat, műemlékeket, kreatív és kulturális iparágakat. Beleértem a közönségüket és vásárlóikat is; a teljes tág szektort, amely ma jelentős szerepet játszik társadalmainkban és gazdaságainkban. Változások zajlanak. A múzeumi szektor válaszol a kihívásokra. Folytatják-e eddig gyakorlatukat, amely szerint gyűjtögetnek, amennyit csak tudnak? Dániában és az Egyesült Királyságban láttuk, hogy a Múzeumok Szövetsége vitatja a fenntarthatóságot. Az utóbbiba beleértik a „társadalmi fenntarthatóságot” is; és beleértik és tisztelik a helyi közösséget, akik több, mint látogatók. „Zöld fenntarthatóságról” beszélnek, és egyre ökológiaibbak

Kultúra és fenntartható növekedés

33

Steve GREEN - szekcióelnök szeretnének lenni üzemeltetésük során. Az IMAGINE 2020 hálózat tizenegy eltérő kulturális intézményt fog össze kilenc országból, többek között Szlovéniából, Horvátországból, Lettországból, Németországból és Portugáliából, akik minimális környezeti hatással bíró innovatív műalkotásokat hoznak létre és mutatnak be. A második szál a kreatív és kulturális iparágakra koncentrál. Ezeknek óriási hatásuk van az életünkre. Az építészeknek, terméktervezőknek, gyári tervezőknek, várostervezőknek hatalmas a felelősségük a jövő alakítása és a jelen átalakítása során. Át kell tekintenünk a fősikolákat, intézeteket és egyetemeket, ahol a jövő építészeit és tervezőit képzik, hogy az új szakmai generációk eleve ökológiai módon dolgozzanak és ne csak opcionális kiegészítésként. Végül, de messze nem utolsósorban, a kultúra, és különösen a művészetek, létfontosságú szerepet játszhatnak az emberek viselkedésének megváltoztatásában. Ez a fenntartható jövő záloga. Ha nem változtatjuk meg gondolkodásmódunkat és viselkedésünket, nem leszünk sikeresek. A „mi” alatt mindannyiunkat értem. A politikai döntéshozókat; iparosokat és vállalatigazgatókat; az ebben a teremben jelenlévőket, mint polgárokat. A fenntartható jövő sikerességének érdekében az „ők” helyett a „mi” és az „én” kifejezéseket kell előnyben részesítenünk. A művészetek nagyon fontos szerepet játszhatnak, és játszanak is a tudatosság növelésében: az első lépés a viselkedésbeli változás felé. Már hallom a kritikusokat: „a művészeket nem utasíthatod”. Nem is próbálom. Nincs szándékomban. A művészek és alkotók saját maguk is megteszik felhívás nélkül. Sokan kötik össze kreatív tehetségüket társadalmi üzenettel. Persze sokan művészként haladnak a művészetük útján, és sokan nem. Mindkettőnek van helye, és mindkettő egyenlően érvényes próbálkozás. Hadd mondjak egy példát. Szeptemberben Dublinban lesz egy konferencia, a címe: „Irodalom és környezetvédelem”. Arról szól, hogyan változtatja meg az irodalom a környezetről alkotott képünket? Hogyan kelt bennünk az irodalom felelősségérzetet a környezetünk iránt? A téma többféle témakörben is megállja a helyét, ezen a konferencián az interdiszciplináris együttműködést segíti elő a humán tudományok, vizuális művészetek, a tudomány között, hangsúlyozva az átfedési pontokat és az eltérő irányokat. Hozhatnék még számos példát a kulturális szektor mobilizációja területéről. Ezen a ponton fontos hangsúlyozni a kultúra széleskörűbb használatát. A művészekhez és kulturális intézményekhez hasonlóan láthatunk vallási alapú szervezeteket, keresztény, zsidó, muszlim, amelyek a viselkedés változtatására szólítanak fel a fenntarthatóság érdekében. Nyelvészek és mások próbálják fenntartani nyelvi sokszínűségünket. Amint már említettem; ez nem egyirányú próbálkozás. A művészeti és kulturális szektorok nemcsak használatra vannak jelen, még ha hatékonyak, akkor sem. Azért is léteznek, hogy provokáljanak, hogy feltegyék a nehezebb kérdéseket, ne hagyják kikerülni vagy az asztal alá söpörni őket. A döntéshozókat kihívás elé kell állítani; meghatározták a fenntartható jövő felé vezető utat. Emlékeztetnünk kell őket a felelősségükre. Az Európa 2020 növekedési stratégia. De amint a pénzügyi válságból már megtanulhattuk, az üzlet végleg megváltozott. A fenntartható jövő másféle jövőt jelent: ez egy fejlesztési stratégia. Egy kulturális stratégia.

34

RÓNAI Iván Közgazdaságtant tanult a Budapesti Közgazdasági Egyetemen, majd a Kent Állami Egyetem (Ohio, USA) Könyvtári Intézetében. Az 1990-es évek elején a Országgyűlési Könyvtár informatikai igazgatója volt. Jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban dolgozik a Közgyűjteményi Főosztály helyettes vezetőjeként. Elsődleges feladata a magyar könyvtárrendszer szakmai felügyelete.

Ha a fenntartható növekedés elvét alkalmazzuk a kultúra területén, azt mondhatjuk, hogy a kényszerített kulturális növekedés és a fogyasztási hajtóerő veszélyezteti a humán erőforrásokat, valamint az emberek kulturális jellemzőit. Ezeket a negatív következményeket bíborvörös kultúraként definiálhatjuk, mint a zöld kultúra ellentettje. A kulturális eloszlás új modelljére van szükség: a rövidtávú üzleti haszon helyett a hosszútávú társadalmi előnyöket kell hangsúlyozni. Azokat az előnyöket kell elsősorban figyelembe venni, amelyek a kultúrafogyasztók fizikai és lelki épüléséből, valamint közösségi élményeiből származnak. Ez a zöld kultúra modellje.

Fenntartható növekedés a kultúra területén

VÁSÁRHELYI Tamás Vásárhelyi Tamás biológiát tanult, és entomológusként kezdett kutatásokba a Magyar Természettudományi Múzeumban (PhD morfológiából, taxonómiából és ökológiából). Később foglalkozott oktatással és kiállításokkal, jelenleg pedig a múzeum oktatási tanfolyamain dolgozik. Intenzív publikációs tevékenysége mellett tagja civil szervezeteknek, és újabban részt vesz egy tudományos kommunikációs mesterkurzus létrehozásában.

A környezetvédelem és a fenntarthatóság oktatása fontos módszer az “EU céljainak az emberekhez közel hozásában, … hogy mindenki részt vehessen Európának a 2020-as célok felé haladásában”. A fenntarthatóságban alapvetően érdekelt múzeumok kulcsfontosságú szerepet játszhatnak, ha szembenéznek a környezetvédelmi problémák és a saját (akadémiai) szakterületük közötti összefüggésekre vonatkozó kihívásokkal.

Kapcsolat a környezettudatosság és a kultúra között

Vesna ČOPIČ - jelentéstevő A jogi egyetemen végzett, és doktoriját non-profit menedzsmentből írta a Ljubljanai Egyetem Társadalomtudományi Karán. 1991 és 1997 között részt vett a szlovén kultúrpolitika értékelésében, és előkészítette a kultúrszféra jogszabályozását. Sokrétű jogalkotói tapasztalattal bíró jogász, részt vett törvények alkotásában különböző kulturális területeken, adójogszabályok, társadalombiztosítás, munkafeltételek, jutalmazás és más területeken, amelyek fontosak a kulturális intézmények, alkotók, művészek és előadók státusa szempontjából. Közpolitikai elemző is, részt vesz a nemzeti kultúrpolitika értékelésében, olyan szabályok elemzésében, mint a kulturális adminisztráció, közfinanszírozás, adójogszabályok, városi és regionális tervezés és helyi önkormányzatok.

35

Kárpáti Andrea A Tudományos Kommunikációs Központ professzora és igazgatója, valamint az ELTE UNESCO által kinevezett Információs és Kommunikációs Technológiai elnöke Budapesten. Jelenlegi kutatási területei: ifjúkori szubkultúrák hagyományos és digitális vizuális kifejezésmódja, a vizuális tehetség a multikulturális közösségekben, és a multimédia alkalmazások használata az oktatásban. Újabb EU-finanszírozású kutatási projektjei többek között: interdiszciplináris művészeti és tudományos program a vizuális képességek, számolókészség és íráskészség fejlesztésére és ezzel az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés javítása a cigány falvak iskoláiban (NEMED), az Európai Tanulási Erőforrás-Csereközpont fejlesztése és tesztelése, amely 20 országból származó több, mint 200 000 tanulási erőforrás ingyenes tárhelye (CALIBRATE), valamint kollaboratív pedagógiai forgatókönyvek fejlesztése számítógéppel segített osztálytermekben (KP-Lab).

Az ötvözött tanulás központi koncepciója a digitális pedagógiában, és a tanár és diák közötti virtuális és valódi találkozások optimális elegyét igyekszik létrehozni a kibertérben, illetve az iskolaépület személyesebb, de nem feltétlenül inspirálóbb valóságában. A fenntartható kultúra létrehozásakor tekintetbe kell vennünk az ötvözés alapelvét: alkotás fával vagy agyaggal és 3D modellezéssel, jelölés húzása krétával majd digitális ecsettel, műélvezet valós idejű múzeumi látogatással és virtuális zarándoklattal online gyűjteményekbe. Az előadás rávilágít néhány kutatási eredményre, amelyek támogatják az ötvözött kultúra modelljét: gyermekek és fiatalok művészeti fejlesztésének új modellje, amely egyesíti a vizuális nyelv digitális és hagyományos használatát, és tartalmazza a helyszíni és online múzeumi látogatások hatásának összehasonlítását és kisebb széndioxid-lábnyomot hagy.

Martina MARTI Az On the Move (OTM) egy 2002-ben alakult non-profit szervezet, amelynek célja a mobilitás alapelvének támogatása, tisztelve a társadalmi alapelveket és a környezetvédelmet, és elősegítve a kulturális sokszínűséget és a kultúrák közötti párbeszédet. 2010 óta az OTM több megmozdulást szervezett a művészek és a kultúra művelői számára az olyan környezetvédelmi stratégiák kidolgozásához, amelyek az alkotást és a világjárást „zöldebbé” tehetik. A megmozdulások mögötti alapkérdés: a művészet milyen mobilitását szeretnénk látni a jövőben? Milyen mozgásban szeretnénk látni?

36

A mai világban nem támogathatjuk a művészek mobilitását vakon, anélkül, hogy közben más, főleg környezetvédelmi meggondolásokat figyelembe ne vennénk. Az On the Move tagjaival és külső szevezetekkel karöltve olyan hasznos eszköztárakat hoz létre, amelyek a művészeket és a kultúra művelőit arra indíttatják, hogy változtassák meg alkotási, terjesztési tevékenységük, valamint európán belüli mozgásuk módját 2010-ben elindította a „Gerjesztett atomok” programot, amelynek célja a virtuális mobilitás vizsgálata a kortárs alkalmazott művészetekben. A tanulmány megvizsgálja a virtuális mobilitás jelentését, és áttekintést ad a különböző módokról, amelyekkel a művészek az új technológiákat alkalmazzák, és ezért „zöldebbé” válnak.



FEJÉRDY Tamás

1976 óta a műemlékvédelem állami szervezeténél dolgozik; 2003 óta a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese. A bölcsészettudományok doktora (2009). Tiszteletbeli előadó a Budapesti Műszaki Egyetemen. ICOMOS Tiszteletbeli Tag 2008. Az UNESCO Világörökségi Bizottság elnöke 2002-2003.

A műemlékek és a gazdaság közötti kapcsolatok vizsgálatakor alapvetően tisztázni kell, hogy az értékek és más jellemzők függenek egymástól. A történelmi műemlékek fejlődési potenciállal bírnak, amelyet csak a hordozóképességük korlátoz. Ismerni kell a megőrzési feltételeket és a „műveleti keretrendszert”. A költséghatékonyság nemcsak a bevétellel mérhető, az örökség által hozott haszon ugyanis nemcsak anyagi természetű. Az integrált, hosszútávú megközelítés alapvető fontosságú.

A kulturális örökség fejlődési potenciált rejt

Hillary BAUER A Nemzetközi és Kulturális Tulajdoni Osztály vezetője az Egyesült Királyság Kulturális, Média és Sport Minisztériumában. Több közszolgálati pozícióban is dolgozott, volt többek között az Örökségvédelmi Lottó Alapítvány Nemzeti Örökségvédelmi Alapítványa titkára, illetve a Műsorszórói Panaszbizottság titkára. Jelenlegi feladatai a mozgatható kulturális tulajdonhoz kapcsolhatók: kulturális árucikkek illegális kereskedelmének megakadályozása; az emberi maradványok és a náci korszak által tönkretett objektumokra vonatkozó ügyek; az exportengedélyek folyamatának szabályozása, beleértve a „nemzeti kincsekre” vonatkozó engedélyeket; a Kormányzati Kártérítési Program; a Világörökség helyszínei és az 1954-es Hágai Egyezmény közelgő ratifikációja. Újabban a 2009-es Holokauszt Törvény (Kultúrtárgyak visszajuttatása) elfogadtatásában vett részt.

Rónai Iván kérdéseire reagálva, aki az új „zöld kultúra” modell iránti igényről és a jelenlegi és jövőbeli „kultúrafogyasztók” spirituális jólétének vizsgálatáról beszélt: annak meggondolása, hogy az embereknek illetve tárgyaknak valóban mobilisnak kell-e lennie - és az EU Gyűjtemények Mobilitása programjának szakértő közreműködése a tagállamokon belül a Kultúra 2020 program részeként -, illetve hogy inkább a „virtuális” élményeket kellene-e növelni a „valódi” kulturális élmények rovására és ezzel a széndioxid-lábnyomot csökkenteni. Az új múzeumok és galériák által nyújtott csodálatos hozzájárulások ugyanakkor segíthetnek a regenerálásban és az értékes kulturális turizmus létrehozásában.

Kollekciók mobilitása: a fenntartható kulturális fejlődés mobilitásának eszköze

37

Befogadó növekedés szekció

Befogadó növekedés szekció A szekció fő kérdése az volt, hogyan lehetne erősíteni a kultúra szerepét a társadalmi kohézió, illetve a szegénység elleni küzdelem és kirekesztés területén, különös tekintettel arra, hogyan működhetne együtt a kultúra és az oktatás a társadalmi befogadás érdekében. Ebben a szellemben vizsgálta a szekció a helyi közösségi és kulturális központokban (művelődési házakban) végzett úttörő jellegű szocio-kulturális (közművelődési) munkát, a helyi közösségi összetartás megerősítésére tett művészi beavatkozásokat, valamint a drámapedagógia hatásmechanizmusait az általános készségek elsajátítására. Különösen nyilvánvaló ez a befogadó növekedés esetében. Ebben a tekintetben a tanácskozás két fontos feltételre hívta fel a figyelmet. Először, Európa gazdag kultúrája, változatos hagyományai és szokásai különbözőképpen értelmezik a közösség, összetartás, befogadás stb. fogalmait. Másodszor, az előadók óvatosságra intettek azzal kapcsolatban, hogy a kulturális beavatkozásokra szigorú célokat és indikátorokat határoznak meg, ehelyett inkább szélesebb hatáskörrel rendelkező bevált gyakorlatok és tapasztalatok alkalmazását szorgalmazták.

40

INKEI Péter - szekcióelnök Inkei Péter, 1999 óta a Budapesti Kulturális Obszervatórium igazgatója. Kulturális politikai szakértő – részt vesz a témával kapcsolatos kutatási programokban, jelentéseket ír, projekteket vezet, előadásokat tart különböző konferenciákon, tanácsadóként dolgozik, találkozókat szervez, hírlevelet szerkeszt stb. Korábban vezető köztisztviselőként dolgozott, többek között helyettes kulturális államtitkárként (1996-1998). Dolgozott kiadói területen is, jelenleg a CEU Press ügyvezető igazgatója.

Az Európa 2020 stratégiában nem szerepel a kultúra, ugyanakkor burkolt, implicit módon mégiscsak benne van, hiszen a stratégia főbb céljai nem oldhatók meg a kultúra bevonása nélkül – ez képtelenség, vétek lenne. A foglalkoztatás szintjének növeléséhez, az emberekbe történő beruházás sikeréhez, a szegénység elleni eredményes küzdelemhez nem lehet hozzáfogni a siker reményével a kultúra eszközei nélkül. Különösen nyilvánvaló a befogadó növekedés esetében. Kérdés men�nyire sikerül a látensen jelen levő kultúra explicitté tételéhez hozzájárulnunk a szekció vitái során? A kultúra és a fejlődés, fejlesztés összefüggéseire tekintetettel vizsgáljuk azt is, hogy az oktatás és a kultúra együtt több eséllyel képes-e meggyőző bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy szerepük sine qua non a hosszútávú gazdaságfejlesztési stratégia megvalósításában. Az Uniónak – ezen belül konkrétan az Európai Bizottságnak – komoly adóssága van a helyi közösségi kultúra önálló tényezőként való elismerése terén. A helyi közösségi kultúra – amit Magyarországon a közművelődés fogalma fejez ki – különösen az új tagállamokban intézményesült: jelentős az intézményrendszere (a művelődési vagy kultúrházak hálózata), specializált szakembergárdája, sajátos tevékenységrendszere, de megtalálható néhány régi tagállamban is. Ennek ellenére sem az uniós szóhasználatban, sem az Eurostat kategóriái között nincs polgárjoga, és kényszeredetten illeszthető az UNESCO új statisztikai keretrendszerébe is. Nem az a cél lebeg azonban a szemünk előtt, hogy a kultúra kifejezés explicit formában jelenjen meg a tervdokumentumokban, nem is a stratégia keretében a kulturális tevékenységekre fordítható források léte és nagysága a cél. Nem kizárólag, talán nem is elsődlegesen az uniós döntésekre és forrásokra irányul a figyelmünk és nem a kulturális ágazat pozicionálásáról van szó. Ennél tágabban értelmezzük a kultúra jelenlétét a gazdaságfejlesztési stratégia átfogó céljaiban és az általa képvisel értékekben; szektor helyett a hangsúly a kulturális tevékenységeken, szaktudáson és tapasztalaton van, ezek tudatosabb alkalmazását kívánjuk elérni; mindenekelőtt a stratégia megvalósítását lehetővé tevő emberi tényező alakításában, az emberek viselkedésének megváltoztatásában. A szekció ebben a körben kereste a kultúra helyét és szerepét az Európa 2020 Stratégia megvalósításában.

41

Eduard MIRALLES Az Interarts Foundation elnöke, elsődleges feladata a nemzetközi kulturális együttműködés. A Barcelona Provincial Council (Tartományi Tanács) (www. diba.cat) kulturális kapcsolatokért felelős tanácsadójaként a Cultural Studies and Resources Center (Kulturális tanulmányok és források központja) (19962004), valamint a kulturális politikáról kétévenként szervezett “Interacció” (1996-2002) vezetője. Több nemzetközi szervezet számára ad tanácsokat kulturális, együttműködési és fejlesztési témakörökben. Kultúra: negyedik pillér és harmadik rendszer

42

A kohézió trilógiája (területi, gazdasági és társadalmi kohézió) valószínűleg az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb kérdése. Az értéklánc, amely a kreativitástól a növekedésig halad, és olyan egyéb bűvös szavakat foglal magában, mint az innováció és a versenyképesség, kohézió nélkül szinte megvalósíthatatlan. És természetesen mindenki úgy gondolja, hogy a kultúra és a művészet egyfajta előfeltétel a kohézió szó különböző értelmezéseinél, jóllehet ezt a közkeletű elgondolást nehéz kézzel fogható tényekre és konkrét számokra lefordítani. A kohézió valójában egy olyan fogalom, amelyet nagyon nehéz egy bizonyos kontextusból egy másikba átvinni (a fontos fogalmaknak, mint tudjuk, a jó borhoz hasonlóan nem tesz jót a helyváltoztatás). Senki nem vonja kétségbe az „befogadó” vagy az „exkluzív” szavak használatának helyességét, még akkor sem, ha ez csak nagyon összetett módon lehetséges, de a „kohézió” szó egy más szemantikai mezőhöz tartozik. A Wikipediát idézve: „a társadalmi kohézió az a ragasztó, ami a társadalomban az embereket összetartja.” És talán egyetértenek velem abban, hogy rendkívül nagy különbségek vannak abban, hogy hogyan lehet magas fokú kohéziót elérni Európa észak-nyugati részén, ahol ennek a fogalomnak a gyökerei erősen kötődnek a lutheránus gondolkodásban megjelenő közösség fogalmához és az egyén társadalomban elfoglalt helyéhez, valamint kontinensünk délkeleti régiójában, ahol a család (szélesebb értelemben vett) fogalma és a szomszédsági kapcsolatok (szélsőséges esetben olyan szervezetek, mint például a maffia) teljesen eltérőek. Paradox módon a túlságosan erős kohézió a fejlődés egyik legfőbb gátja lehet. És utoljára, de nem utolsó sorban, itt kell megjegyeznünk, hogy a 20. század politikai mozgalmai, amelyek a „kohézió” jelszavát tűzték zászlajukra (pl. az olasz „fascio” vagy a spanyol „falange”), nem voltak demokratikus mozgalmak. Mindazonáltal, amikor az Európai Unió a társadalmi kohézió megvalósítását helyezi a világ más régióival (különösen Latin-Amerikával, Afrikával vagy a déli mediterrán országokkal) kialakítandó stratégiai kapcsolata középpontjába anélkül, hogy figyelembe venné azok fejlettségének vagy jólétének a mértékét és elérésének lehetőségeit, a kohézió valószínűleg csak állandósítja vagy akár súlyosbítja is az egyenlőtlenségeket, különösen a jelenlegi globális környezetben, ahol a „növekedés” nem szükségszerűen az „egyenlőséggel” jelent egyet, hanem talán inkább a polgárok és a társadalmi csoportok közötti egyre mélyülő szakadékkal. Ebben a tekintetben a művészetek és a kultúra nem csak arra szolgál, hogy - követve ezeknek a szociológiai fogalmaknak a hagyományát - kifejezze az egyének és közösségek közötti „distinkciót” vagy „különbséget”. Még a „kohézió” nyilvánvaló jelenléte esetén is „egyenlőtlenséggé” változik a „különbség”, az „egyenlőtlenség” pedig „kirekesztéssé”, ha hiányzik a fejlődés és a jólét, hiába jelennek meg a legjobb javaslatok a közpolitikákban a művészetek és a kultúra „egyenlőséget” és „integrációt” teremtő szerepéről.

Eduard MIRALLES Ez az oka annak, hogy napjainkban a „kulturális biztonság” kérdése jelentős hangsúlyt kap. A szegénység vagy a kivándorlás olyan helyzetek, amelyek a társadalmi csoportok külső kapcsolatait érintik, a „kulturális bizonytalanság” azonban elválasztja a társadalmi csoportokat saját identitás-struktúrájuktól, és veszélyezteti reakcióképességüket a közös fellépések, párbeszédek és együttműködések terén. A „kulturális biztonság” az arra való egyéni és kollektív képességet jelenti, hogy kialakítsuk saját kreatív kifejezésmódunkat, és visszacsatolást kapjunk a környezettől. Az önbizalom az egyik legtöbbre értékelt társadalmi érték, és az egyik legfontosabb kérdés a saját kifejező és kreatív referenciáinkba vetett hit, amelynek alapja a világgal és saját magunkkal fennálló kapcsolatunk, egyfajta viszonosság, amely létrehozza a „társadalmi kohézióhoz” és a „kulturális sokszínűséghez” feltétlenül szükséges önbizalom kötelékeit. Amint azt Eduard Delgado írta egyik utolsó tanulmányában (2004), az elismerés hiánya a tudás alapú társadalom talán legfőbb problémája. Következésképpen, az elismerés (mint a kulturális biztonság kifejezése), az egyéni történetek megjelentetése a közös beszámolókban és a méltányosság, mint a legfőbb jog alkotja a társadalmi integráció és a kulturális pluralizmus központi hármas egységét. Ezeket az elképzeléseket nem mindig könnyű kielégítő módon kézzelfoghatóbb politikai keretrendszerekbe és területi stratégiákba átültetni. A kulturális politikáknak egyidejűleg kell (a különböző kultúrák jogait megőrző) multikulturális, és (a különböző kulturális csoportok közötti párbeszédet elősegítő) interkulturális megközelítésen alapulniuk, szükség van ugyanakkor a transzkulturális megközelítésre is (amely egyszerre biztosítja az egyén „jogát a mássághoz” és az „azonossághoz”); párosítani kell az új tényezők, például a művészetek és a média legitimizáló képességét a hagyományos kontextusok: az iskola, a vallás és a család fokozódó delegitimizáló adottságaival. A kultúra nem csak a kohézió vagy a fejlődés eszköze, forrása vagy katalizátora (és nem is az igazolása vagy ürügye), ami azok három hagyományos ágát, a városi, gazdasági és társadalmi kohéziót illetve fejlődést illeti. A kultúra önmagában a fenntartható fejlődés negyedik pillére, amint azt Jon Hawkes ausztrál kutató korábban kifejtette, és a United Local Governments and Cities World Organisation (Egyesült városok és helyi önkormányzatok szervezete) nemrégiben, a legutóbbi közgyűlésén (Mexico, 2010. november) az Agenda 21 kulturális dokumentum kapcsán megállapította. Kulturális fejlődés nélkül a fejlődés fenntarthatatlanná válik. Az elmúlt néhány évben számos fejlesztési projektet dolgoztak ki a kultúra, mint forrás vagy ürügy felhasználásával anélkül, hogy valódi kulturális fejlesztési stratégiával rendelkeztek volna. Az ilyen helyzetekben különösen fontos a kulturális környezetet érintő bumeráng hatás. Másrészről a globális környezetben megtanult leckék, különösen az Európán kívüli országok, például Latin-Amerika példája, rámutatott, hogy a kultúra az erkölcs és a jog mellett egyike annak a három rendszernek, amelyeknek a közösségi élet társadalmi interakcióit szabályoznia kellene. Olyan eltérő jellegű ügyekben például, mint a gyilkosságok megelőzése, a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelem vagy a rituális állatkínzások, például a kakasviadal vagy a bikaviadal megszüntetése. Az ilyen esetekben nem elég a joghoz („ez büntetendő”) vagy az erkölcshöz („ez megbotránkoztató”) fordulni. Új rituálék és eljárások kialakítása nélkül igen kevés esély van arra, hogy az ilyenfajta rossz gyakorlatokat eredményesen ki lehessen irtani.

43

Rolf WITTE Szociális munkát tanult a freiburgi Alkalmazott Tudományok Egyetemén. 1990 és 1995 között a bayreuth-i Nemzetközi Kulturális Ifjúsági Központ és a Fiatal Művészek Francia-Német Fórumának igazgatója volt. 1996 óta a BKJ - German Federation for Arts Education and Cultural Learning (Kulturális Ifjúsági Oktatás Német Szövetségi Hivatala) nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője. 2008 óta tagja a Culture Action Europe, az európai művészeti és kulturális politikai platform végrehajtó bizottságának. Tagja az európai Youth in Action (Fiatalok lendületben) program német tanácsának, valamint a Német Kulturális Tanács Európai Kultúrpolitikai Tanácsának. Ágazatközi együttműködésre van szükség!

44

A „kultúrához való hozzáférés” lett Európa egyik új jelszava, amelynek égisze alatt átfogóbb választ keresnek arra a kérdésre, hogyan lehetne Európa valamennyi polgárát aktívan bevonni a különféle művészeti és kulturális önkifejezési formákba, és ezáltal előmozdítani, hogy a társadalom aktívabb tagjaivá váljanak. Ez a tágabb fogalom, amelynek célja, hogy a kultúrához való hozzáférésen és az aktív kulturális részvételen keresztül javítsa a társadalmi integrációt, többé kevésbe felváltotta a korábbi, „A kultúra és oktatás szinergiája” szlogent, amely 2007, az első Európai Kulturális Menetrend elfogadása óta volt érvényben. Az elmúlt években számos európai ország oktatási és művelődésügyi miniszterei kezdtek szorosabban együttműködni egymással, és létrehozták a Művelődési és Oktatási Minisztériumok Európai Munkacsoportját. Legutóbbi jelentésük konkrét javaslatokat tartalmaz arról, hogyan játszhatna a művészet és a kultúra fontosabb szerepet a formális iskolarendszerben és az informális oktatási környezetben. Az EU célja, az befogadó növekedés elérésének egyik módja az, hogy ezeket a javaslatokat az európai és nemzeti stratégiákon keresztül meg kell valósítani. Ugyanakkor a kulturális ágazat civil társadalmi szervezetei – a jelentősebb európai hálózatok és a nemzeti nem kormányzati szervezetek – megalapítottak egy „Kultúrához való hozzáférés” elnevezésű platformot. Az Európa-szerte futó kulturális oktatási projektek közül kiválasztottak számos olyat, amelyek példaként szolgálhatnak a legjobb gyakorlatra, és további, stratégiai együttműködések iránt fogalmaztak meg igényt ezek között a területek között. Európában már jelenleg is számos kulturális oktatási program és stratégia létezik, amelyek igazolják, hogy az ágazatközi együttműködés hatására javul a társadalmi integrálás. A “Kreatív Partnerség” program (Anglia) kapcsolatot teremt az iskolák és a művészek valamint a kreatív iparágak között azzal a céllal, hogy nagyfokú együttműködéssel megoldja a diákok tanulási problémáit és javítsa a tanulás eredményességét. Németországban a „JEKI” program (hangszert minden gyermeknek) ebben a régióban minden gyermek számára megteremti a lehetőséget, hogy hangszeren játszhasson. Egy tanárok és művészek vagy művészeti oktatók által vezetett hosszú távú művészeti projektben való részvétel felkelti az érdeklődésüket a továbbtanulás iránt, vagy segít nekik felismerni a képességeiket és rátalálni a későbbi személyes szakmai útjukra. Ahhoz, hogy eredményeket érjünk el és aktívan hozzájáruljunk az EU 2020 befogadó növekedési stratégiához, ilyen legjobb gyakorlatot képviselő programokat kell az egész kontinensen nagyléptékben kidolgozni és megvalósítani.

François MATARASSO François Matarasso író, aki munkája során arra összpontosít, hogy az emberek hogyan hozzák létre és fogadják be a kultúrát, és hogy kerülnek kölcsönhatásba vele. Mintegy 35 országban dolgozott együtt kulturális szervezetekkel, és végzett befolyásos gyakorlat alapú kutatásokat. A Robert Gordon University (Skócia) és a Griffith University (Ausztrália) tiszteletbeli professzora, és az Arts Council England (Angol Művészeti Tanács) tagja. http://web.me.com/matarasso

Poszt-ideológiai világunkban sokat várnak a kultúrától. A posztindusztriális, tudás alapú társadalom kulcsának, valamint a rossz egészségi állapot, a társadalmi kirekesztés, az oktatási rendszer kudarcai, a bűnözés és sok egyéb probléma innovatív kezelési módjának tekintik. Ez a konferencia azt a kérdést feszegeti, hogy a kultúra hogyan járulhat hozzá az EU 2020. évi céljainak megvalósításához. A tapasztalat azt sugallja, hogy ez lehetséges, a lehetséges még nem bizonyos Hogyan segíthet tehát a kultúra az európai társadalmaknak a jelenleginél boldogabbá, igazságosabbá és fenntarthatóbbá válni? A válasz feltétele az, hogy jobban megértsük a kultúra, a társadalom és a politika kapcsolatát. Az a klasszikus elképzelés, miszerint a kultúra jótékony hatással van a társadalomra, támogatókra talált a kulturális ágazatban, jóllehet nem vált általános nézetté. Bizonyított, hogy a kultúra képes válaszokat adni különböző társadalmi, erkölcsi, politikai és gazdasági kihívásokra. A kultúra szószólói azonban időnként túl sokat ígértek lázas igyekezetükben, hogy politikai támogatást szerezzenek. Elfogadták továbbá a politikai instrumentalizmust ahelyett, hogy az emberek és a kultúra tényleges kölcsönhatását alaposabban megvizsgálták volna. Számos politikus, kommentátor és választó még mindig úgy tekint az állami intézkedésekre, mintha egyszerűen a kívánatos eredmények megvásárlásáról lenne szó. A kultúrtörténet azonban azt mutatja, hogy semmiféle garancia nincsen arra vonatkozóan, hogy a művészetet hogyan fogadják be és hogyan teremtik újra azok, akikhez eljut. A művészet nem abszolút, és nem lehet abszolút az értéke, a jelentése vagy a hatása sem. A kultúrpolitika létrehozóinak az orvostudományt kellene példaként tekinteniük ahelyett, hogy a programjaiktól garantált társadalmi vagy gazdasági előnyöket várnának. A gyógykezelés eredményei egyéni szinten nem garantálhatók, de a népesség egésze alapján megbízhatóan megjósolhatók. A valószínűsíthető eredmény ismeretében megalapozott. Ugyanez igaz a művészi és kulturális tapasztalatokra. Nem tudjuk garantálni, hogyan fog egy adott tinédzser reagálni Shakespeare-re: azt esetleg tudjuk, hogy a tinédzserek hány százaléka reagál másképpen ugyanarra az élményre. Ha a kultúrpolitika jobb kutatásokra alapozva figyelembe venné a lehetséges következmények eshetőségét, megtehetnénk az első lépést abba az irányba, hogy a kulturális tevékenység választ kereshessen az előttünk álló komplex kihívásokra – beleértve az EU 2020 jövőképében megfogalmazott kihívásokat.

Művészeti interakció: állami beavatkozás a kulturális ökológiába

45

Marta BIALEK-GRACZYK A Society for Creative Initiatives „ę“ (www.e.org.pl) (Kreatív Kezdeményezések Szövetsége “ę”) igazgatóságának elnöke és projekt koordinátora, aki elsősorban a kulturális animáció témakörével foglalkozik. Közszolgálati programok szerzője, például: „For–Cultural Animation”, „Young cultural managers”, „ZOOMing on cultural centres“. Az Országos Kulturális Központ és a Művelődési Minisztérium szakértője a kulturális oktatási programmal kapcsolatos kérdésekben. A „Plan for Warsaw’s Cultural Development until 2020” (Varsó kulturális fejlesztési terve 2020-ig) szakértője.

A lengyel fiatalok a jobb élet reményében tömegesen vándorolnak el a kisvárosokból a nagyobb városi központokba és külföldre. Akik maradnak, csak korlátozott mértékben férnek hozzá az oktatáshoz és a kulturális élethez. Hiányoznak azok a helyek, ahol a fiatalok aktív szerepet vállalhatnának a kulturális életben. A kulturális központok sokszor üresek, mivel a fiatalok számára nem tudnak egy pingpong meccsnél vagy egy bridzspartinál többet nyújtani. Akik mindezek ellenére szeretnének ennél többet tenni, nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Ezért hozta létre a Kreatív Kezdeményezések Szövetsége “ę” 2003-ban a „Fiatal Kulturális Menedzsereket” – egy olyan interdiszciplináris projektet, amely kulturális és művészeti tevékenységeken keresztül igyekszik társadalmi változást elérni. A projekt azért jött létre, hogy a kisvárosokban és falvakban élő fiatalok számára egész Lengyelországban biztosítsa a saját szocio-kulturális projektjeik létrehozásához szükséges eszközöket, és lehetővé tegye számukra fiatalkori ötleteik megvalósítását. Eddig 100 fiatal menedzser valósított meg ilyen projekteket, amelyek között volt például filmvetítés, fotózás, színházi és újságírói műhelyek, művészekkel szervezett találkozók, szomszédok által megvalósított közös programok, egyéb események…, aktivizálva a kortársakat, barátokat, szomszédokat és Fiatal Menedzserek által meghívott helyi lakosokat. Miért hisszük azt, hogy az első független kis projektnek olyan nagy jelentősége lehet? A program minden egyes projekt megvalósítását lépésről lépésre támogatja. A workshopok résztvevői a lengyel kultúra legjobb animátoraival, a média és az üzleti élet szakembereivel, művészekkel és a kulturális intézmények képviselőivel találkoznak. A Fiatal Menedzserek megtanulják, hogyan lesz az ötletből projekt, hogyan kell forrásokat szerezni és hogyan lehet a résztvevőket bevonni a különböző tevékenységekbe. Támogatjuk őket a javaslatok megírásában, a támogatások igénylésében, segítünk nekik partnereket találni és leküzdeni a nehézségeket. Ez egyfajta műhely, ahol az egyének fontos készségeket sajátíthatnak el, ösztönzik őket az együttműködésre, átsegítik őket a gondokon, következetességet tanulnak és segítséget kapnak a jövőre vonatkozó terveik megvalósításához.

46

CZiBOLY Ádám Pszichológus, kulturális menedzser, drámaoktató. Az EU által finanszírozott, 12 országot érintő Comenius Multilateral Project vezetője, amely egy interkulturális amely egy átfogó interkultúrális kutatás a drámatevékenységeknek a kulcskompetenciákra gyakorolt hatásáról (A drámapedagógia hatása a lisszaboni kulcskompetenciákra - DICE - www.dramanetwork.eu), valamint a Káva Dráma/Színház a Nevelésben Szövetség stratégiai vezetője. 1999 óta dolgozik a Kávánál.

A DICE („Drama Improves Lisbon Key Competences in Education”) kétéves interkulturális kutatási projekt volt, amely azt vizsgálta, hogy a tanítási színház és a dráma milyen hatással van öt kulcskompetenciára a nyolc lisszaboni kulcskompetencia közül. A kutatás megvalósításában tizenkét országból vettek részt (vezető: Magyarország, partnerek: Csehország, Hollandia, Norvégia, Palesztina, Lengyelország, Portugália, Románia, Szerbia, Szlovénia, Svédország, és az Egyesült Királyság). A partnerek mindegyike komoly szakmai elismertségnek örvend saját hazájában és nemzetközi téren egyaránt, továbbá a projektben résztvevő szakemberek a formális és nem formális oktatás széles skáláját képviselik. A tanítási színház és dráma területén dolgozó szakemberek hosszú ideje meggyőződéssel hisznek munkájuk hatékonyságában, ám mindeddig igen ritkán mérték ezt tudományos módszerekkel. A DICE projektben 12 országból több tucat, a tanítási színház és dráma területén a legkülönbözőbb elméleti és gyakorlati háttérrel rendelkező szakember a tudomány képviselőivel (pszichológusokkal és szociológusokkal) szövetkezve azt tűzte ki célul, hogy felméri a tanítási színház és dráma hatásait. A végleges adatbázisban szereplő adatok 12 különböző ország összesen 4 475 diákjától származnak, akik 111 különböző tanítási színház és dráma programban vettek részt. Nem csak a diákoktól gyűjtöttek adatokat, de tanáraiktól, a tanítási színház és dráma programok vezetőitől, független megfigyelőktől, külső értékelőktől, és a legjelentősebb színház- és drámapedagógiai szakemberektől egyaránt. A nemzetközi interkulturális kutatás azt is bebizonyította, hogy a tanítási színház és dráma jelentős hatást gyakorol a nyolc kulcskompetencia közül a következő ötre: 1. Anyanyelvi kommunikáció 2. Tanulás tanulása 3. Személyközi, interkulturális és szociális kompetenciák, állampolgári kompetencia 4. Vállalkozói kompetencia 5. Kulturális kifejezőképesség A kutatás azt is bebizonyította, hogy a tanítási színház és dráma jelentős mértékben segíti a legjelentősebb EU szintű dokumentumokban szereplő célkitűzések megvalósulását (pl. Európa 2020 stratégia). Azzal, hogy az állampolgárok nevelése során a tanítási színházat és drámát beemeljük az iskolai tantervekbe, a következő eredményeket érhetjük el: • • • • • •

magasabb foglalkoztatási ráta, az iskolából idő előtt kimaradók számának csökkenése, az oktatás és képzés minden szintjén általános minőségjavulás, erősebb szinergia a kultúra és az oktatás között, több aktív állampolgár, a kulturális sokszínűségre és a kultúrák közötti párbeszédre nyitottabb állampolgárok, • innovatívabb, kreatívabb és versenyképesebb állampolgárok.

47

Nadezhda SAVOVA Eredetileg Bulgáriából származik, a Princeton Egyetem kultúrális antropológia szakának PhD hallgatója, valamint a Princeton Center for Arts and Cultural Policy Studies és a Woodrow Wilson School of Public and International Affairs tudományos munkatársa. Nadezhda jelenleg egy kutatási projektet vezet, amelynek témája a kultúrpolitika és közösségfejlesztés a művészeteken és az élethosszig tartó tanuláson keresztül, Bulgáriában (chitalishte), Brazíliában (pontos de cultura) és Kubában (casas de cultura) lévő közösségi kulturális központ hálózatok összehasonlításával.

Hogyan erősíti a kulturális politika a társadalmi kohéziót a közösségi kulturális központ hálózatok fejlesztésével? Nadezhda vizsgálata alapjául a Princeton Egyetemen folytatott doktori kutatási, valamint a Kulturális Központok Nemzetközi Tanácsának (I3C) elnökeként végzett jelenlegi munkája szolgál. Az I3C államilag finanszírozott központok hálózatából álló globális szövetség, amely 56 országban van jelen, ezek közül 15 európai ország a Kulturális Központok Európai Hálózata (ENCC) égisze alatt – illetve 25 országot egyesít a Művészet a társadalmi változásért latin-amerikai hálózata (www.artestransformador.net ). Az I3C a bolgár törvények szerint bejegyzett nemzetközi szervezet, mivel Bulgáriában található a legrégebbi (1856-ban alapított) demokratikusan létrehozott, chitalishte-nek nevezett, országszerte mintegy 3500 közösségi kulturális központból álló kiterjedt hálózat, amely segített életben tartani Bulgária szellemi örökségét, és a modern városi környezetben is vonzó kreatív szabadidős tevékenységgé tette azt a fiatalok számára. A chitalishte kiváló példa a minden nemzedék es népcsoport számára nyitva álló többfunkciós, kreatív központra, amely tevékenységek széles körét kínálja a közösségi művészeti műhelyektől a hivatásos előadásokig. Ezt a típusú társadalmi szervezetet kulcsfontosságúnak tekintik azok a kormányok, akik megértették, hogy az összetartó közösségeknek éppen olyan szükségük van művészeti központra, mint iskolára vagy kórházra. Ezek a központok különösen akkor nyújtanak érdekes lehetőséget a helyi illetve tágabb regionális, nemzeti és globális szemléletű kulturális fejlődéshez, amikor nemzetközi hálózatokhoz csatlakoznak. Nadezhda összehasonlítja a legjobb európai és latin-amerikai gyakorlatokat, és megosztja a latinamerikai művelődési minisztériumokkal folytatott konzultációja során szerzett ismereteit arról, hogyan lehet kulturális hálózatokat kiépíteni a brazil „pontos de cultura” központoknál kialakított legjobb gyakorlatok alapján. Az előadás nyomon követi a közösségi kulturális központ koncepciójának terjedését, amely a bolgár chitalishte intézményéből alakult ki, majd a szocializmus idején átvette a Szovjetunió, és saját dom kulturi, azaz „kultúrház” programjának céljaira átalakította, később pedig exportálta a baráti országokba Kínától és Vietnámtól kezdve Mozambikig és Kubáig, mint a „szovjet felvilágosodás modelljét”, lefektetve ezzel egy egész kontinenst átfogó kultúrház mozgalom alapjait, amelyet most a kormányok megpróbálnak új néven (pontos), innovatív tevékenységekkel újjáéleszteni. Az örökség megőrzésének egyik alapvető módja az eszmei örökség „házi védelme”. Ehhez a kultúrpolitikának biztosítania kell az örökség átadás és kreativitás „helyszíneit” – a házak létrehozását, kihasználását és a helyi emberek által történő életre keltését, hogy azok a kölcsönös kapcsolatok és a helyi fejlődés helyszínévé és fenntartójává válhassanak.

48

Miguel TORRES Színész és az ACERT – Associação Cultural e Recreativa de Tondela - kulturális menedzsere 1991 óta, ahol a közösség fejlődését, valamint kulturális helyszínek és szervezetek helyi és regionális hálózatának kiépítését szolgáló projekteken dolgozik. Művészi eszközök felhasználásával olyan módszerek kifejlesztésén is dolgozik, amelyek a helyi döntéshozatali folyamatokban résztvevő emberek fejlődését célozzák.

Az 1979-ben alapított ACERT egyszerre több művészeti területen tevékenykedik, a kreativitás terén megmutatkozó erősségét az eredeti főtevékenységére alapozva: a TRIGO LIMPO színházi társulatra. Ez a különleges helyzet – egy színházi társulat, amely kulturális társulást hoz létre – az ACERT dinamikájának legfőbb jellemzője, amely alapvető hatással van a hozzáállására és a fejlődésére: egy átfogó projekt létrehozása az események promóciója szempontjából; művészi formáció és produkció színházi ügynökök magasan képzett csoportjára alapozva, akik garantálják a működését és a közösséggel való állandó kapcsolatát. Az ACERT által végzett munka az alábbi módokon jelenik meg:

ACERT

• Folyamatosan megújított és megújuló művészeti gyakorlatot testesít meg egy tartósan hatékony kommunista jellegű közösségi kapcsolat keretein belül. • Művészi élményeket tervez egy kibővült helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi utazási bázison belül, amely elősegíti a tapasztalatok és kapcsolatok kihasználását. • Olyan színészi gyakorlatokat keres, amelyek támogatják a projekt fejlődését, kiszélesítve a különböző földrajzi területeket és ezáltal behozva a városi közönséget, akik a kommunista jellegű közösségi kapcsolatrendszer részévé válhatnak, és lehetővé teszik egy következetes, teljes körű helyi bevonási terv megvalósítását. • Folyamatosan megújítja az előadás és beavatkozás eszközeit (az emberi tényezőt – alkotók, technikusok, animátorok -, a helyszínt, az eszközöket, a szolgáltatásokat, a művészi formációkat és a kulturális alkotásokat). Ez a gyakorlat lehetővé tette az ACERT számára, hogy földrajzilag megtelepedjen, és átfogó didaktikus, hatékony és merész művészi beavatkozással helyet szerezzen magának az ország kulturális életében, és átalakítsa a kulturális szokásokat. Az ACERT működését az a szoros kölcsönös kapcsolat irányítja, amely a kreatív merészség, mint az igényes és kritikus közönség elvárásainak motorja, és a környező valóságot erősen befolyásoló és átalakító kulturális gyakorlat között létrejött. A projekt lényege, hogy teljes mértékben nyitott arra, hogy folyamatosan újra felfedezze a megfelelő formát, amely megfelel egy adott hely és közössége speciális valóságának.

49

Zora JAUROVÁ - jelentéstevő A pozsonyi Zene- és Színművészeti Akadémia elvégzése óta (1998.) színházi dramaturg és kritikus, színdarab fordító. 2003 óta a Kulturális Kontaktpont hálózat szlovák tagjának az igazgatója. 2004-2006. között az EU Tanácsa keretein belül működő Kulturális Ügyek Bizottságában Szlovákia szakértője. Aktív tagja az európai kulturális hálózatoknak, a Culture Action Europe igazgatósági tagja és alelnöke. Az Európa Kulturális Fővárosa 2013 nyertes kassai pályázatának fő tanácsadója. Jelenleg a Kassa Interface 2013 projekt művészeti igazgatója. Következtetések

Az ülésen elhangzott néhány elgondolkodtató alapgondolat (I.) és néhány érdekes példa (II.). A vita során kiderült, hogy ennek az összetett kérdésnek a mélyén bizonyos belső ellentmondások rejtőznek.

1. BEFOGADÓ kontra KIREKESZTŐ

• Művészetek – meghatározásából adódóan kirekesztő, el kellene vezetnie a katarzis meglehetősen exkluzív állapotához • Kultúra – szélesebb értelmű, de meghatározza, hogy mi különböztet meg minket másoktól • A növekedés, a nyilvánosság részvétele és a társadalmi kohézió – a befogadó növekedés bizonyítékai – tett erőfeszítések paradox módon fokozhatják az egyenlőtlenségeket – ha az embereket a társadalmi kohézió hozza egymáshoz közelebb, ezek a tényezők a különböző kultúrákban eltérőek

2. KOHÉZIÓ vagy ÖNBIZALOM (KÖZÖSSÉG)?

• Kulcsfontosságú a különböző közösségekben meglévő bizalom – a bizalom, mint a legtöbbre becsült társadalmi érték az önkifejezésen és a kreativitáson keresztül fejleszthető = ez a kultúra és a művészetek tárgykörébe tartozik • Kulcsszerepe van az oktatásnak – a művészetek exkluzivitása ellen hat, és megteremti a jövő közönségét – különösen abban a helyzetben, amikor a médiumok és a kultúra veszik át az iskola, a vallás és a család hagyományos szerepét KULCSKÉRDÉS: Hogyan lehet a mondanivalót úgy megfogalmazni, hogy elég meggyőzően szóljon az azonnali és könnyen mérhető eredményeket nélkülöző hosszú távú politikák mellett?

3. ÉRVEK kontra TAPASZTALAT

50

• A lehetségessel foglalkozunk, nem pedig az elkerülhetetlennel – a művészet és a kultúra megváltoztathatja a társadalmat, de nem feltétlenül • A kultúra az új gazdaság sarokköve, a társadalmi változások vagy a környezeti problémák megoldása, de nem megfelelő érvrendszer – ilyen irányú fejlődést nem lehet garantálni • Változtatnunk kell az eredményeket illető elvárásainkon – nincsenek egzakt eredmények, csak lehetőségek sora • A tapasztalat a mérhető érvek felett áll – a művészi tapasztalat egyedi – a kultúrának több tapasztalatot kellene felkínálnia a döntéshozók számára • Szükség van új eljárások fejlesztésére (a kultúra, mint az erkölcs és a jog mellett a társas érintkezés harmadik tényezője)

Mérhető növekedés szekció

Mérhető növekedés szekció A szekció azt vizsgálta, milyen problémák és lehetőségek rejlenek a kultúra mérhetőségében és a kulturális befektetések hatékonyságában, ideértve azok esetleges gazdasági hatását is. A szekció résztvevői egyetértettek abban, hogy bár a kulturális befektetések közvetlen, rövid távú gazdasági hatásait nehéz mérni és az eredményeket más tényezők is befolyásolhatják, ezek a mennyiségi és minőségi számok és eredmények mégis alapvető fontosságúak lennének annak kimutatásában, hogy több erőforrásra és befektetésre van szükség a kultúra területén. Nem kevésbé lényeges, hogy a szakpolitikák kidolgozói és a politikusok világosan és pontosan meghatározzák a szükséges információkat és a megszerzésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat. E konkrét kérdések megválaszolása a kormány és a kultúra érdekekeit is szolgálná. Fontos, hogy a kultúrának ne csupán a gazdasági, hanem az általános, hétköznapi életre, életminőségre gyakorolt hatásait is mérjük. Ehhez hatékony eszközt jelenthetnek – többek között – az összetett és „jóléti” indikátorok. A hivatalos nemzeti és nemzetközi (kormányközi) statisztikák a legfontosabb és legszélesebb körben hozzáférhető adatforrások. Egy lehetséges előrelépés lehetne ezek kultúrára vonatkozó hivatkozásainak, táblázatainak és témaköreinek bővítése, amelyhez további módszertani és fogalmi szabványosításra lenne szükség.

52

ZONGOR Attila - szekcióelnök A kultúra területére szakosodott KULTINDEX tanácsadó ügynökség igazgatója. 2000-2009 között a KultúrPont, a Magyar Kulturális Kontakt Pont igazgatója, valamint ezen időszakban a kultúráért felelős minisztériumok tanácsadója. A budapesti Corvinus Egyetem PhD hallgatója, disszertációjának címe: Az Európai Unió kulturális politikája. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen elvégezte a nemzetközi kapcsolatok és Erópa tanulmányok doktori iskolát. Elvégezte továbbá a Liszt Ferenc Zeneakadémiát, képesített karnagy.

Andrea SALTELLI A fizikai kémia, a környezeti tudományok és az alkalmazott statisztika területén dolgozik. Elsődlegesen modell alapú érzékenység elemzéssel foglalkozik, azzal a tudományággal, amely statisztikai eszközöket használ matematikai és számítási modellek eredményeinek értelmezésére. Másodlagos érdeklődési köre összetett mutatók és indexek létrehozása. Jelenleg az Európai Bizottság Ökonometriai és Alkalmazott Statisztikai részlegét vezeti az isprai Közös Kutatási Központban (I). A 45 főt foglalkoztató részleg ökonometriai és statisztikai alkalmazások kifejlesztésével foglalkozik, elsősorban az Európai Bizottság szolgálatainak támogatására az élethosszig tartó tanulás, a belső piac, gazdasági és pénzügyi kérdések és a foglalkoztatás területén.

Azt tekintjük át, hogy ranglisták és tabellák segítségével miképpen irányíthatjuk a figyelmet a kultúrának a növekedésben és fejlődésben játszott lehetséges szerepére. Először az összetett indikátorok megalkotása terén elért legújabb fejleményeket vesszük sorra, és felsorolunk egy sor új témát, amelyek az eredmény-tabellák használata során merültek fel. A fentiek mellett kitérünk a kultúrával kapcsolatos intézkedésekre is, mint például a Bertelsmann Alapítvány élethosszig tartó tanulási indexének (ELLI) „Learning to Be”(Megtanulni létezni) pillérét, az UNESCO kulturális indikátorainak a keretrendszerét és Richard Florida kreatív osztállyal kapcsolatos Bohémia Indexét. Végezetül megvizsgáljuk a közönség kultúra és növekedés iránti érdeklődését, bemutatva egy ország kulturális „készletének” nagysága és bizonyos gazdasági indexek - például a Világbank Ease of Doing Business indexe - közötti összefüggést.

Kultúra és növekedés: Mi a helyzet az összetett mutatókkal?

53

Inna STEINBUKA Inna Steinbuka az Európai Bizottság EUROSTAT nevű intézmény, Szociális és Információs Társadalom Statisztikai Osztályának igazgatója. Ezt megelőzően az áram-, gáz- és telekommunikációs piacok, valamint a vasúti és postai szolgáltatások szabályozásáért felelős Közmű Bizottság elnöke volt Lettországban 2001 és 2005 között. 1999 és 2001 között az International Monetary Fund (Nemzetközi Valutaalap) igazgatójának főtanácsadója Washingtonban. 1991 és 1999 között a lett pénzügyminisztérium Gazdasági Elemzési és Adópolitikai Osztályának igazgatója, emellett a pénzügyminiszter tanácsadója. Mrs. Steinbuka a Lett Tudományegyetem közgazdaságtan professzora.

Az EU2020 stratégiája kiemeli a kreativitás és innováció fontosságát az európai gazdaságban. A kultúra hozzájárul a helyi és regionális fejlődéshez és segíti a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, ami napjainkban jelentős figyelmet kap, mivel ezen tényezőket a társadalmi haladással összefüggésben figyelembe veszik az életminőség mérése során (Stiglitz jelentés és kezdeményezés: „A GDP-n innen és túl”). A döntéshozók érdeklődése a kultúrával kapcsolatos statisztikai információk iránt megerősítést nyert az EU 2011–2014-es időszakra szóló kulturális munkatervében, amely a statisztikát az öt prioritást élvező terület egyikeként nevezi meg. A kultúrával kapcsolatos statisztikák a gazdasági és társadalmi élet különböző területeit fedik le. Gazdasági szempontból a kulturális és kreatív ágazatok jelentősége a foglalkoztatáson keresztül mérhető (az EU munkaerőről készült felmérésének felhasználásával), a vállalkozások Ágazati Üzleti Statisztikákból származó gazdasági indikátoraival (forgalom, hozzáadott érték stb.), valamint a nemzetközi kulturális árucikkek kereskedelmének adatai alapján, amelyek az Eurostat adatbázisokban találhatóak. A kultúra társadalmi vetületeit – főként a kulturális részvételt – statisztikailag is kifejezik a különböző európai uniós felmérések (EU felmérés az életkörülményekről, felmérés a felnőttoktatásról stb.). A kulturális statisztikák kidolgozása során a legfőbb kihívást az adatok elérhetőségének javítása és összehasonlíthatósága jelenti, mind időben, mind az egyes országok között. Ezek a kihívások szorosan kapcsolódnak a javításokhoz szükséges forrásokhoz. A nemzeti közigazgatás költségvetési korlátai, beleértve az Országos Statisztikai Intézeteket, a terület javítása szempontjából további akadályt jelentenek. Lényeges ugyanakkor, hogy a kulturális ágazat statisztikai lefedettsége tovább nőtt azzal, hogy több felmérésben is új osztályozási rendszert – NACE Rev.2 és ISCO-2008 – alkalmaztak, amely lehetővé teszi a kulturális gazdasági tevékenységek és kulturális szakmák jobb elkülönítését. Az Eurostat 2009-ben létrehozta az „ESSnet-kultúra” hálózatot, amelynek olyan országok a tagjai, melyek a kulturális statisztikák bizonyos szegmenseivel foglalkoznak. Az ESSnet célja olyan módszertani feladatok elvégzése, amelyek a nemzetközi keretek alapján meghatározzák az EU kulturális statisztikai keretrendszerét, és letisztázzák az alkalmazandó uniós elveket és meghatározásokat. A kulturális statisztikával foglalkozó kiadvány 2011 tavaszán jelent meg.

54

Paul STEPAN Paul Stepan szakképzett közgazdász, aki elsősorban a kultúra és a kreatív ágazatok, a művészetek, kultúra és szerzői jogok területét helyezi érdeklődésének középpontjába. Korábban a Rotterdami Erasmus Egyetemen dolgozott, jelenleg pedig a bécsi ’Society for cultural economics and policy studies’ (FOKUS) (Kulturális politika és közgazdasági tanulmányok egyesülete) munkatársa. Az 1990-es évek vége óta tanácsadást végez magán és állami kulturális intézmények számára.

A növekedésre vonatkozó tények és számok kiemelkedő szerepet játszanak a kulturális és kreatív iparágak (KKI) gazdasági és társadalmi szerepének növelésében. Számos regionális-, nemzeti- és európai szintű tanulmány alátámasztja, hogy a KKI hozzájárulása mind a GDP, mind pedig a munkaerő piacok szempontjából jelentős. Sajnos az adatok minősége ezen a területen több kívánnivalót hagy maga után, mint sok más iparágban. Ennek két oka van: először is, az Európai Unióban nincsenek szabványosított meghatározások, ezért a különböző országokban másmás adatokat gyűjtenek. A meghatározásbeli különbségek jelentősek és váltakozóak aszerint, hogy beleértik-e a turizmust, a kulturális örökséget sőt akár a mezőgazdaságot is, vagy szűkebben értelmezik a fogalmat és kizárólag a kulturális alkotásokra és azon ágazatokra összpontosítanak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a kultúrához és a művészetekhez. Emellett, mivel a meghatározások még egyes országokon belül is jelentésről jelentésre változnak és az adatgyűjtés időben nem módszeresen történt, ezért nincs lehetőség összehasonlításra vagy idősorok felállítására. A bizonyíték alapú döntéshozatal megvalósítása érdekében egyfelől világos politikai célokat kell kitűzni, másfelől pedig szükség van egy olyan intézményre, amely folyamatosan gyűjti a lényeges adatokat. Ugyanakkor nehéz az egyes intézkedéseket értékelni, mivel a KKI növekedése nem csupán a kínálat és kereslet függvénye, hanem politikai intézkedések is hatással vannak rá. Nehéz tehát az olyan programok pozitív hatásait mérni, amelyek ösztönzik a mobilitást és a határon átnyúló hálózatokat, miközben a bevándorlást szabályozó törvények és egyéb akadályok csökkentik a nemzetek közötti mobilitást. Egy másik példa a kulturális sokszínűség támogatása melletti elkötelezettség, amivel szemben megjelenik (az ipari lobbi hatására) az európai szerzői jogi szabályozás megerősítése és kiterjesztése. Mindkettő lelassítja a szellemi innovációt, ezáltal a Lisszaboni Menetrend céljainak megvalósítását. Az alábbi három pontot kell megvalósítani ahhoz, hogy a politikán alapuló bizonyítástól eljuthassunk a bizonyíték alapú döntéshozatalig: Először, az egész Európai Unióban elfogadható módon meg kell határozni a KKI fogalmát, még akkor is, ha az a különböző országok eltérő nézőpontjait tükröző több elemből tevődik össze. Másodszor, az értékelés céljaira világos és mérhető politikai célokat kell megfogalmazni. Harmadszor pedig figyelembe kell venni az egyéb politikák hatását.

Bizonyíték alapú döntéshozatal vagy politikán alapuló bizonyítás?

55

NAGY Katalin A Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány (Budapest) ügyvezető igazgatója, a Kopint-Tárki Kft. igazgatóságának tagja. Fő feladata különböző területeken gazdasági kutatások támogatása és lefolytatása (makroökonómia, IS, EU politikák, projektvezetés). Részt vett: az Európai Unió foglakoztatásért felelős ügynöksége által finanszírozott projektben, amelynek célja az Európai Foglalkoztatási Stratégia kelet-európai megvalósítása következményeinek értékelése volt; a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) által kezdeményezett értékelési keretszerződésben, amelynek célja a Strukturális Alapok által finanszírozott projektek értékelése volt (2009); valamint az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Programja és a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programja indikátorainak az értékelésében.

A kulturális befektetések hatásainak mérésével kapcsolatos problémák

56

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében, különösen a TAMOP és a TIOP illetve bizonyos szempontból regionális fejlesztési programok keretében a kultúra fejlesztése mind tényleges befektetések formájában, mind pedig az emberi erőforrás fejlesztésének támogatásán keresztül kapcsolódik az olyan prioritásokhoz, mint az oktatás minőségének javítása vagy az oktatás és képzés új formáinak a bevezetése, összhangban az egész életen át tartó tanulás stratégiájával, az oktatás és a kultúra közötti együttműködés új formáinak kialakítása érdekében. A kultúra területén történő beavatkozás pozitív tovagyűrűző hatásai a gazdaság számos egyéb területén is érezhetőek lehetnek. Az ilyen befektetések közvetlen és közvetett kihatásainak mérése azonban egyáltalán nem egyszerű. Számos indikátort hoztak létre az ÚMFT keretében, hogy megpróbálják számszerűsíteni a beavatkozások következményeit. A közvetett hatások számszerűsítése bonyolult, a legtöbb esetben a program időtartama alatt nem mérhetőek. Minden esetben figyelembe kell venni a költség-haszon szempontokat is. Sem a lisszaboni indikátorok, sem az EU új stratégiájával - az Európa 2020 stratégiával - kapcsolatos indikátorok nem hívják fel a figyelmet a kultúra területén elért haladás mérésére.

Paul COLLARD Paul Collard a CCE (Kreativitás, Kultúra, Oktatás) vezérigazgatója. A CCE feladata a brit kormány fontosabb kulturális oktatási programjainak kidolgozása. 25 év tapasztalattal rendelkezik a művészeti munka terén és szakértője az olyan programoknak, amelyek a kreativitást és a kultúrát használják fel a társadalmi és gazdasági változások előmozdítására.

A Kreativitás, Kultúra, Oktatás (CCE) nemzetközi nonprofit nem kormányzati szervezet, amelynek célja gyermekek és családok életének átformálása a kreatív tanulás és a kulturális lehetőségek kiaknázása révén, ezzel ösztönözve terveiket, eredményeiket és képességeiket. A CCE jövőképe az, hogy a gyerekek kreativitását iskolán belül és kívül egyaránt ösztönözni és gondozni kell, és minden gyereknek a kulturális tevékenységek széles skáláját meg kell tapasztalnia, illetve ahhoz hozzá kell férnie, mivel ezek a lehetőségek nagy mértékben javíthatják a lehetőségeiket az életben. A CCE két fontos programot indított Angliában: Kreatív partnerség (Creative Partnerships) – Anglia első számú kreatív tanulási programja elősegíti a hosszú távú partneri kapcsolatot az iskolák és művészek között a gyerekek ösztönzésére és a kreatív tanulásban rejlő lehetőségeik felfedezésére. A program során Angliában több mint 1 millió gyerek és több mint 90.000 tanár vett részt több mint 8.000 projektben. Évente mintegy 2.500 iskolával dolgoznak együtt. Miben vagy tehetséges? (Find Your Talent) – kísérleti kulturális program gyerekeknek és fiataloknak, amelynek célja hozzáférés biztosítása gyermekek és fiatal felnőttek számára olyan minőségi kulturális élmények széles köréhez, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy tehetségüket kibontakoztassák és felismerjék a bennük rejlő lehetőségeket.

Logikai láncok alkalmazása hatásmérésre A CCE esettanulmánya

• Könnyen követhető, milyen úton hat egy beavatkozás a megcélzott népességre; A programnak a népesség bizonyos csoportjait érintő esetleges akaratlan hatásai, amelyek egyébként elkerülhetnék a figyelmet, könnyebben felismerhetők és felderíthetők; és • Ezek a magas szintű térképek hasznos iránymutatóul szolgálhatnak a modellkészítés során, először is azzal, hogy megmutatják, milyen típusú adatokra van szükség a modell kidolgozásához. Másodszor azzal, hogy megadják azt a keretet, amelyre az adatok felvihetők, és amely alapján a modell megalkotható. Az alkalmazott megközelítés az elérhető adatok adta lehetőségeken belül a lehető legjobban figyelembe vette az Egyesült Királyság Államkincstára által 2003-ban kiadott ún. zöld könyvet (HM Treasury Green Book 21, the Government’s guide to evaluation and appraisal). Ennek érdekében a hasznosságot az egész nemzetgazdaság szintjén mérjük, alapverő érdek a nettó hatás mérése. A tervezett munka ismerteti, milyen források szükségesek a program megvalósításához, és melyek a tervezett tevékenységek, források/inputok (beleértve az emberi, pénzügyi, szervezeti és közösségi forrásokat, amelyek a munka elvégzéséhez rendelkezésére állnak) és tevékenységek (amit a program a forrásokkal tesz; azok a

57

Paul COLLARD folyamatok, eszközök, események, technológiák és akciók, amelyek a program végrehajtásának eltervezett részét képezik). Ezek a beavatkozások a tervezett változások illetve eredmények elérése érdekében történnek. A tervezett eredmények a program kívánatos kimenetelét az alábbiak alapján határozzák meg: mint Outputok (a program tevékenységének közvetlen termékei, melyek tartalmazhatják a program által nyújtott szolgáltatások típusát, szintjét és célkitűzéseit), Eredmények (meghatározott változások a program résztvevőinek viselkedésében, ismereteiben, hozzáértésében, státuszában és működési szintjében), és Hatás (a szervezetekben, közösségekben, vagy más rendszerekben a program eredményeképpen bekövetkező alapvető tervezett vagy nem szándékos változások). A jelentésben kidolgozott logikai lánc alapvetően három fő kedvezményezett csoportra fókuszál: a tanulókra, a szülőkre és a tanárokra (és tágabb értelemben az iskolákra). Az alábbi logikai lánc alapján nyilvánvaló okokból a szülők számára jelentkező előnyöket azonban a tanulói csoport tartalmazza. A CCE korábban széles körű kutatási programot folytatott a Kreatív Partnerség program hatásáról, amely megállapította, hogy a program: • • • •

58

Mérhetően több osztályzattal növelte a tudást Bevonta a szülőket a gyermekük oktatásába Javította a tanárok képzését, motivációját és szakmai hozzáértését Csökkentette az iskolai hiányzások számát.

Ezek a hatások a logikai lánc részévé váltak, az alábbiak szerint: Az Inputok a finanszírozás formájában jelennek meg, amely lehetővé teszi az iskolai programok megvalósítását. Ez számszerűsíthető. Az Eredmények a gyerekek és a fiatalok körében a tanterv jobb megértésében, a jobb független tanulási képességek és a jobb tanulási motivációk formájában jelennek meg. A CCE kutatása megállapította, hogy ezeket az eredményeket a vezető tanárok és az iskolai felügyelők figyelték meg. A hatás a szülők körében abban jelentkezik, hogy fokozottabban részt vállalnak gyermekeik oktatásában. A szakmai továbbképzés (CPD) magasabb szintjének további várható hatása, hogy a tanárok új tanítási technikákat és megközelítéseket alkalmaznak az osztályteremben. Ami a Hatást illeti, a GCSE (kb. érettségi) vizsgákon bemutatott magasabb tudásszint további illetve továbbtanulást eredményez. Ezt a kormányzati statisztikák is alátámasztják. Ennek következtében megnő a tanulók élete során potenciálisan elérhető keresete. A keresetnövekedés adóköteles, ennélfogva a megnövekedett állami bevételek formájában megtérülést jelent a kormány számára. Mindez a kormányzati statisztikák segítségével kiszámítható. Az iskolai hiányzások visszaszorítása a szociális költségek csökkentését is eredményezi, mivel az iskolából hiányzó fiatalok a népesség olyan csoportját képezik, akiknek az egészségügyi kilátásai lényegesen rosszabbak, mint a népesség többi részének, és az ő körükben nagyobb a bűnelkövetés valószínűsége. Mérhetőek tehát azok a pénzügyi előnyök, amelyek ennek a népességcsoportnak a csökkentésével járnak. A logikai modell tehát lehetővé teszi, hogy mérjük a programba történő befektetés szintjét (a Kreatív Partnerségi program teljes finanszírozása 2002-2010 között), és mennyiségileg meghatározzuk a hozamát (magasabb adóbevétel és alacsonyabb szociális költségek). Ez azt mutatja, hogy a Kreatív Partnerségi programba befektetett minden egyes font várhatóan 15 font hozamot eredményez a kormány számára.

Valérie DEROIN Valérie Deroin a francia Kulturális és Kommunikációs Minisztérium tanulmányokért felelős munkatársa. Statisztikai tanulmányai a kulturális ágazatra vonatkozó adatokhoz kapcsolódnak, például a kulturális ipari tevékenységekre vonatkozó vagy az előadó művészethez kapcsolódó adatokhoz. A ‘Framework and Definitions’ munkacsoport tagjaként aktívan részt vesz az Európai Statisztikai Rendszer ESSnet 2009-2011 kulturális statisztikai projektben. Korábban a francia országos statisztikai hivatal (INSEE) statisztikusaként termelési felmérések készítését irányította a feldolgozóiparban, és feladatai közé tartozott az adatközlés javítása (hozzáférés és átláthatóság, elsősorban információ- és kommunikációs technológiák alkalmazásával).

Az Európai Unió új gazdasági stratégiája, az „Európa 2020”, amely az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés stratégiája, elsősorban a tudás és innováció alapú növekedést támogatja, ami kedvez a társadalmi kohéziónak és lehetővé teszi a fenntartható fejlődést. A kultúrának is ilyen értelemben kell megtalálnia a helyét az Európa 2020 stratégiában: a kultúrának többek között analitikai eszközöket kell létrehoznia, amelyek segítségével adatokat és megbízható indikátorokat tud képezni, megmutatva, hogy a kulturális statisztika területe jóval több, mint a kultúra gazdasági vetületének egy sajátos összegzése. Ezt a módszertani célt tűzte ki az európai statisztikai rendszer hálózat kulturális statisztikai rendszere, az „ESSnet on Culture 2009-2011”. A megközelítés a korábbi LEG 2000 keretrendszerből indul ki, amelyet egyesítettek az UNESCO 2009. évi nemzetközi keretrendszerével. A keretet az különbözteti meg a többi létező kerettől, hogy nem állítja rangsorba a kulturális területeket, valamint, hogy az alkotást teszi központi elemmé.

Az európai kultúra statisztikai feltérképezése: problémák és korlátok

59

MANCHIN Róbert A Gallup Viselkedéstudományi Intézet igazgatója. Az Európai Bizottság Flash Eurobarométerének végrehajtásáért felelős ügyvezető igazgató. 2008 óta az Európai Balkán Alapítvánnyal együttműködve a Balkán Monitor végrehajtása – amely a nyugat-balkán régió forradalmian új, részletes vizsgálatát jelenti – is a nevéhez fűződik. A közelmúltban fejezte be a 2010-es Európai Munkafeltételek Kutatási Felmérését az Életkörülmények és Munkafeltételek Javítására létrejött Európai Alapítvány (Eurofound) számára. Milyen élet rejlik az Európa 2020 mögött?

60

Létezik egy széles körben elterjedt megállapodás, amely szerint a növekedés mérésének szoros értelemben vett gazdasági meghatározása nem tükrözi többé uniós stratégiai célkitűzéseinket. Arról azonban nincs egyhangú vélemény, hogy vajon lehetséges-e egyetérteni mennyiségi, mérhető mutatókban, amelyek az olyan növekedést tükrözik, amelyre mi törekszünk, azaz intelligens, befogadó, innovatív. A jólét szintjének különböző mérései objektív (GDP) és szubjektív (értékelő és tapasztalt) tényeken alapulnak. A növekedés – az olyan növekedés, amely nem csak a fogyasztás és termelés mennyiségi szempontjait tükrözi, hanem a társadalmi növekedést, amely figyelembe veszi az európai életminőség szélesebb körű szempontjait is - mérésének új mutatói közül az egyik az élettel való megelégedettséget méri az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva.

Guy FRANK - jelentéstevő Néhány felelős pozíció beltöltése után a Posta és Telekommunikációs Hivatalnál, Guy Frank a Kulturális Minisztériumba kerül át, ahol a minisztérium és intézményei költségvetéséért felel. Ebben a munkakörében Guy Frank felelős a kulturális statisztikáért is. Részt vesz a „LEG - vezetői csoport a kulturális statisztika területén” című európai projektben, és képviseli a minisztériumot a kulturális statisztikák munkacsoportjában az Eurostatban. A „Minerva” és az „NRG – Nemzeti Reprezentatív Csoport” projekten kívül részt vesz az „MSEG – Tagállamok Szakértői Csoportja” munkájában is. A múzeumi statisztikákról szóló „EGMUS” európai projekt kezdeményezőjeként általános koordinátora az Európai Statisztikai Rendszer „ESSnet kulturális statisztika” című hálózati projektjének.

Az érdekfeszítő előadások áttekintése után érdemes néhány állításra felhívni a figyelmet:

Összefoglaló következtetések

• Általánosságban: a kulturális tartományok mérhetőségének nehézségei • Időbe telik a közös megegyezés az egyes definíciókról és a célokról • A kulturális statisztikához kapcsolódó jogi és politikai végrehajtás szükségessége • Az érdekelt felek közös akarata az Európa 2020 Stratégia céljainak elérésére vonatkozóan • A hallgatóság igénye a együttműködő munka folytatására (mint az ESSnet Kultúra projekt) az adatok generálásához Még rengeteg a tennivaló, ezért a legjobb, ha EGYÜTT DOLGOZUNK !

61

ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS

SCHILLING Árpád Igazgató. 1995-ben alapította a Krétakör Színházat, aminek 2008-ig az igazgatója volt. A 13 év alatt a színház a legelismertebb független vállalkozás lett és elismerésre méltó hírnevet szerzett külföldön is. Schilling 2008-ban megszüntette a vállalkozást, és a Krétakör név alatt előadói és médiaművészeti műhelyt alapított. Jelenleg néhány nemzetközi projekten dolgozik.

A záróülés bevezetéseképpen Schilling Árpád videóprezentációt mutatott be, amelyet beszélgetés követett a drámapedagógiáról, mint a társadalmi befogadást elősegítő eszközről.

64

Damini KUMAR A többszörös díjnyertes tervező az Európai Bizottság 2009 januárjában nevezte ki a Kreativítás és Innováció nagykövetének. Ebben a pozíciójában előremozdítja az innováció, tervezés és kreativitás elveinek és értékeinek alkalmazását az európai társadalom minden szintjén. A tervezési és kreatív igazgató az ír Maynooth Nemzeti Egyetemen. Több vállalatnak dolgozott, ezek többek között Conran, BBC, Media Lab Europe (a Massachusetts Institute of Technology európai partnere). Damini nemzetközi szakértő a terméktervezés, kreatív gondolkodás, tervezői gondolkodás, felhasználói igények és az innováció területén. Damini díjai többek között: Microsoft WMB Nők a technológiában díj 2010, Irish Tatler Nők az innovációban díj 2010, Az Év Fiatal Női Feltalálója, Az Év Fiatal Sikeres Ázsiai Nője.

CSERI Miklós Etnográfus, PhD. 2006 óta a Szentendrei Magyar Szabadtéri Múzeum („Skanzen”) igazgatója. A Nemzeti Közgyűjtemények Szövetségének elnöke, és tagja a Magyar Márkatanácsnak, az ICOM Hungary-nak, a Pulszky Szövetségnek és a Magyar Múzeumok Szövetségének. Az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének elnöke. Tiszteletbeli egyetemi előadó és szabadtéri múzeológiát és örökségvédelmet tanít budapesti, debreceni és pécsi egyetemeken.

ENTZ Géza Entz Géza művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának tagja. A középkori építészet és Erdély műemlék-topográfiájának szakértője. 1990 és 1994 között a határon túli magyar kisebbségekre vonatkozó kormányzati intézkedésekért felelős államtitkár volt. A Magyar Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke volt, majd kinevezték a Határon Túli Magyar Kulturális Intézmények igazgatójává. 2010 óta a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkári hivatalának felelős tanácsadója. 1992 óta a Pro Professione Alapítvány elnöke, amely a határon túli magyar kisebbségek oktatását és tudományos kutatását támogatja.

L. SIMON László Magyar nyelvi és irodalmi pedagógus szakon végzett, majd művelődésszervezésből szerzett diplomát. 1998 és 2004 között a Fiatal Írók Szövetségének elnöke volt. 2004 és 2010 között a Magyar Írószövetség titkáraként dolgozott, és a ’Magyar Műhely’, ’Kortárs’ és ’Kommentár’ folyóiratok szerkesztője volt. 2007-ig főszerkesztőként dolgozott a Szépirodalmi Figyelőnél. 2004-ben Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott, és 2007-ben József Attila-díjjal jutalmazták. 2006 óta a Fejér megyei közgyűlés Oktatási és Kulturális Bizottságának elnöke. Az Országgyűlés Kulturális és Média Bizottságának elnöke.

VIRÁG Zsolt A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi karán végzett 2001-ben. 2006-ban művészettörténészi diplomát is szerzett ugyanezen az egyetemen. Tanácsadóként dolgozik az Országgyűlés Sport- és Turizmus Bizottságának Várak, Kastélyok és Vidéki Turizmus Albizottságában. Szakértő a kastélytörténetben és a kulturális műemlékek turisztikai fejlesztésében. A magyar várakról és kastélyokról szóló számos könyv szerzője.

Vladimir Šucha Kulturális, Többnyelvűségi és Kommunikációs Igazgató az Európai Bizottság brüsszeli Oktatási és Kulturális Igazgatóságán. Korábban a Szlovák Kutatási és Fejlesztési Ügynökség igazgatójaként dolgozott (2005-2006). Volt a szlovák oktatási miniszter európai ügyekért felelős főtanácsadója is (2004-2005). A Szlovák EU-képviselet kutatási, oktatási és kulturális portfóliójáért volt felelős 2000 és 2004 között. Ugyanakkor messze nyúló akadémiai előzményekkel rendelkezik - a pozsonyi Comenius Egyetem professzora, és több ország különböző intézményeinek vendégelőadója. Több tanácsadó és kormányzati testület tagja országos, európai és nemzetközi szinten. Körülbelül száz elismert publikáció szerzője.

A konferencia az Európai Unió számára létfontosságú pillanatban szerveződött, hiszen most kezdődött el a költségvetés megtervezése a következő, 2014-gyel kezdődő időszakra. A költségvetési döntések sohasem voltak könnyűek, de nem túlzás azt mondani, hogy a mostaniak sokkal nehezebbek lesznek az előzőeknél. A korábbiaknál sokkal erősebb bizonyítékát kell adnunk annak, hogy az uniós szinten elköltött euróösszegek egyértelmű hasznot hoznak a 27 tagállam közösségének. Ha azt szeretnénk, hogy a kultúra megfelelő részt kapjon a teljes 2013-as EU-költségvetési előirányzatból, most kell bizonyítanunk, hogy teljes egészében hozzájárul az intelligens, fenntartható és befogadó növekedéshez, amelyeket az Európa 2020 Stratégia célul tűzött ki - olyan jogszabályi megközelítéssel, amely segít Európának innovatív megoldásokat találni a jelenlegi kihívásokra. Ezért éppen itt az ideje annak, hogy közösen olyan narratívát állítsunk össze, amely bemutatja, miért olyan fontos a kultúra az előretekintő, hatékony és összetartó tudásalapú európai társadalmak kialakulásában. A reálértékek hiányában olyan történeteket kell elmondanunk a testületi döntéshozóknak, amelyekből megérthetik, hogy a kultúra nemcsak belső kulturális értékeket hordoz, hanem gazdasági és társadalmi értékeket is, és így hozzájárul az Európa 2020 Stratégiához. Amikor az mondom,„közösen”, nemcsak a kultúra területén dolgozó, helyi, regionális, országos vagy európai szintű adminisztratív vagy politikai tényezőkre gondolok, hanem az olyan munkatársakra is, mint az újságírók és - természetesen - maga a kulturális közösség, a művészektől és alkotóktól kezdve az összes közreműködő testületig, akik érdekeiket képviselik Európa-szerte. Kollektív igyekezetünk során aziránt, hogy jobban elismerjék a kultúrának és kreatív potenciáljának a modern társadalmakban játszott szerepét, inspirációt nyerhetünk az 1980-as és 1990-es években indult környezetvédelmi programokból, amelyek végül is politikai szintre emelték ezeket az ügyeket országos és nemzetközi szinten is. Az Európai Bizottság szintjén - bár a jogalkotás igen fiatal, 2007-re nyúlik vissza, amikor elfogadták az Európai Kulturális Menetrendet - hatalmas előrelépések történtek, különösen a„Kulturális és kreatív iparágak hatóerejének felszabadítása” című Zöld Könyvünk publikálásával, amelyre 350 válasz érkezett a kulturális területen aktív közhivatalokból, a nyilvánosságtól és civil társadalmi szervezetektől Európa-szerte. Itt az ideje, hogy ezeket az eredményeket aktív cselekedetekre váltsuk. Ez a szándékunk a„Kreatív Európa”programmal. Az a törekvésünk, hogy a kultúrát jobban beágyazzuk az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli jogalkotásába és programjaiba azért, hogy elősegíthessük a kultúra és a kulturális iparágak virágzását lehetővé tévő környezet megteremtését az Európa 2020 Stratégia céljainak megfelelően. A törekvés része az is, hogy a jelenlegi kulturális és MÉDIA programok utódai jobban reagáljanak az ágazat igényeire. Ennek folyamán Európát„kreatív csomópontként” fogjuk beállítani, világszerte egy„Kreatív Európa”képét vetítve, fantasztikus kulturális sokszínűségére és eszközeire alapozva.

66

Program 2011. február 28. hétfő

09:30-11:15

I. plenáris ülés (nyitó ülés)

11:45-13:00

II. plenáris ülés (bevezetés)

14:30-16:15

Első szekcióülések



Intelligens növekedés



Fenntartható növekedés



Befogadó növekedés



Mérhető növekedés

16:45-18:00

Második szekcióülések (jó gyakorlatok)

Este

Látogatás a Művészetek Palotájába és a



Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumba

2011. március 1. kedd

10:00-12:00

III. plenáris ülés (záró ülés)

Kiállítás

Magyar Formatervezési Díj 2010

67

ISBN 978-963-89-1791-1

9 789638 917911