A kisadózó vállalkozások tételes adójának szabályai(kata)

TÁJÉKOZTATÓ* „a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” szóló 2012. évi CXLVI. törvényről és „a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról” szóló 2012. évi CXLVII. Törvényről. (*A tájékoztató a törvények szövegén, és a mai napig megjelent szakirodalmi anyagokon alapszik, elsősorban az Adó szaklapokban megjelent cikkeken.) Tartalomjegyzék Témakör megnevezés 1 10 Kisadózó vállalkozások tételes adójának szabályai (KATA) 10 23 Kisvállalati adó (KIVA) 24 26 Kisadózó vállalkozások és kisvállalati adó hatálya alá tartozó adóalanyok iparűzési adófizetési kötelezettségéről szóló jogszabályi módosítások 26 31 Új adókedvezmények a foglalkoztatás bővítésére és a munkahelymegőrzésére 31 35 Az általános forgalmi adóról szóló törvényt érintő módosítások (pénzforgalmi áfa, mindenkinek!!) 36 39 A deviza-árfolyam veszteségek miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások megsegítése, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, és a Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításai

Mindenki részére fontos információ! Új adónemek, KIVA KATA Mindenki számára használható információ Amennyiben a KATA nem érdekli, akkor az olvasást a 10-dik oldaltól kezdje! Amennyiben sem a KATA, sem a KIVA nem érdekli, az olvasást a 26 oldaltól kezdje! (DE LEGALÁBB AZ UTOLSÓ OLDALT OLVASSA EL! Pénztár szabály változások

A kisadózó vállalkozások tételes adójának szabályai(KATA) A kormány a Munkahelyvédelmi akcióterv keretében célul tűzte ki a foglalkoztatás növelését, és ennek érdekében a munkáltatók terheinek csökkentését. A kitűzött célokhoz szervesen kapcsolódik az akcióterv 6. pontja, mely a kisadózó vállalkozások tételes adójának bevezetéséről szól. Ez az új adónem a legkisebb vállalkozások adóterhelését is csökkenti, de különösen az adminisztrációs feladataikat mérsékli drasztikusan (2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról). A kisadózó vállalkozások tételes adója (a továbbiakban: KATA) a 6 millió forint alatti bevételű legkisebb vállalkozások számára ajánl egy végtelenül egyszerű adózási módot. A kisadózók után fizetendő adó jellemzően havi 50 ezer forint kiadást jelent azzal, hogy az kiváltja a vállalkozás és a vállalkozó társasági adóját, személyi jövedelemadóját, járulékait és szociális hozzájárulási adóját, sőt a szakképzési hozzájárulást is. Ez az adónem nem csupán a lakosság részére szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára nyújt komoly könnyebbséget, mivel a kisadózó vállalkozások számláit más adóalanyok is elszámolhatják költségként. Így a KATA választása a legkisebb vállalkozások szinte mindegyikének komoly adómegtakarítást jelenthet. Az adónemek közötti megfontolt döntéshez fontos figyelembe venni, hogy – a KATA annál előnyösebb, minél közelebb van a bevétel a 6 millió forinthoz; – a KATA 6 millió forintos bevétel felett gyorsan veszít előnyéből; – a KATA annál kevésbé előnyös, minél több a költség; – a KATA előnye csökken a kiegészítő tevékenységet folytató és a másodállású vállalkozók esetében; – a KATA az általánosnál alacsonyabb (tb jogszerző idő is sérül jelen állapot szerint) ellátási jogosultságot biztosít.

1. A kisadózó vállalkozásokra vonatkozó szabályok A kisadózó vállalkozások tételes adóját az egyéni vállalkozók, az egyéni cégek és a kizárólag magánszemély taggal rendelkező bt.-k és kkt.-k választhatják. Más adóalanyok, például kft.-k azért nem lehetnek a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyai, mert e szervezetek számára kötelező a beszámoló készítése. Amennyiben pedig egy cég köteles a számviteli szabályok betartására, akkor e vállalkozás esetében az új adónem legnagyobb előnye – az adminisztrációs kötelezettségek minimalizálása – nem valósul meg. A választást az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon kell bejelenteni, s érdemes ügyelni a bejelentőlap tartalmára, mivel ez a dokumentum olyan végrehajtható okiratnak minősül, amelynek alapján az adóhatóság az adókötelezettséget a kisadózó vállalkozás terhére előírja, illetve amely megalapozza a kisadózó biztosítási jogviszonyát. Az egyéni vállalkozó fogalmát az Szja-tv. 3.§ 17. pontja tartalmazza. Eszerint egyéni vállalkozónak nem csupán az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély minősül, hanem a következő személyek is: – a közjegyző; – az önálló bírósági végrehajtó; – az egyéni szabadalmi ügyvivő; – az ügyvéd; – a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély. Így például egy egyéni ügyvéd is választhatja a kisadózó vállalkozások tételes adóját.

Az új adónemet akár év közben is szabadon lehet választani, sokkal rugalmasabban, mint az egyszerűsített vállalkozói adót. (ez biztos így lett elfogadva???) A már létező vállalkozások a választás bejelentését követő hónap első napjával válnak a kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyaivá. Ezzel szemben a tevékenységüket kezdő vállalkozások már a nyilvántartásba vétel napjával – azaz hónap közepén – is adóalannyá válhatnak. Ehhez az adóhatósághoz való bejelentkezés – az adószám-igénylés – időpontjában kell a kisadózó vállalkozások tételes adójának választásáról nyilatkozni. Ha az adóalany akár csak egy napot is az általános szabályok hatálya alatt tölt, akkor az általános szabályok szerinti kötelezettségeiről bevallást kell benyújtania, így a tételes adó választásának lehetősége az új vállalkozások számára komoly adminisztráció-csökkentő hatással bír. Érdemes azonban az újonnan létrejövő vállalkozásoknak arra ügyelniük, hogy függetlenül attól, az adott hónap első vagy utolsó napján jelentkeznek is be az új adónem hatálya alá, a tételes adót az egész hónapra meg kell fizetniük. A bejelentkezéskor legalább egy, de akár több kisadózót – a vállalkozás tevékenységében közreműködő magánszemélyt – be kell jelenteni. A bejelentkezésnek különös jelentőséget ad az, hogy ez az irat végrehajtható okiratnak minősül. Fontos, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 4. és 7.§-a – azaz a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá való bejelentkezésre vonatkozó szabályok – 2012. december 1-jén lépnek hatályba. Ebből következően azok a már létező vállalkozások, amelyek 2013. január 1-jével a tételes adóra vonatkozó szabályok szerint kívánják teljesíteni az adókötelezettségüket, 2012 decemberében kell bejelentkezniük annak hatálya alá. Nem választhatja a tételes adót az a vállalkozás, amelynek adószámát az adóhatóság az új adónem választását megelőző két éven belül törölte, vagy ezen időszakban a vállalkozás adószáma – például azért, mert a vállalkozás nem vette át a részére az adóhatóság által küldött leveleket – fel volt függesztve. Nem választhatja az új adónemet a biztosítási, pénzügyi ügynöki tevékenységet végző vagy az ingatlan-bérbeadást folytató vállalkozás sem. Érdemes kiemelni, hogy ha a vállalkozás bármilyenkis mértékben, nem főtevékenységként folytatja is a felsorolt tevékenységeket, akkor sem választhatja atételes adót. (nagyon fontos!!!) A KATA hatálya alá tartozó adózóként való nyilvántartásba vételről az állami adóhatóság nem határozatot hoz, hiszen abban az esetben a határozat alapozná meg a nyilvántartásba vételt, ami szükségszerűen elhúzná a bejelentkezéshez szükséges időt. Ehelyett a Törvény arról rendelkezik, hogy a bejelentkezéshez kapcsolódnak a jogkövetkezmények, melyet követően az adóhatóság csak egy

jogkövetkezmények kiváltására nem alkalmas tájékoztatót küld a kisadózó számára. A tájékoztató tartalmazza a kisadózó vállalkozás azonosító adatait, az adóalanyiság kezdő napját, a kisadózó magánszemély azonosító adatait és azt, hogy főállású kisadózónak minősül-e, illetve szerepel a tájékoztatóban az is, hogy a kisadózó vállalkozásnak – ha változások nem történnek – mikor, mekkora közterhet kell fizetnie a megadott bevételi számlára. Végezetül a tájékoztató rövid ismertetőt is tartalmaz arról, hogy milyen adózási szabályokkal kell számolniuk a kisadózó vállalkozásoknak és a kisadózóknak. Erre azért van szükség, hogy a kisadózók akár saját maguk is eleget tudjanak tenni a lényegesen leegyszerűsített adminisztrációs teendőiknek. 2. Az adóalanyiság megszűnése A Törvény meghatározza, hogy mely esetekben és mikor szűnik meg a KATA szerinti adóalanyiság. Ezen esetek közül egyesek maguktól értetődnek, mások inkább szankció jellegűek. Az adóalanyiság megszűnésétől számított 24 hónapban az adóalanyiság ismételten nem választható. NAGYON FONTOS!!! Értelemszerűen megszűnik az adóalanyiság, ha a vállalkozás kijelentkezik a Törvény hatálya alól, vagy a vállalkozás úgy alakul át, hogy a jogutód már nem választhatná a KATA-t, így például ha a bt. kft. formába alakul át. Ugyanakkor más típusú átalakulások – például kkt. betéti társasággá – nem eredményezik az adóalanyiság megszűnését. Mivel a tételes adót nem választhatják olyan gazdasági társaságok sem, amelyeknek nem magánszemély tagja is van, ezért ha nem magánszemély válik taggá, az is a KATA hatálya alól való kikerülést eredményezi. Ugyanez a jogkövetkezménye annak, ha a kisadózó vállalkozás, biztosítási, pénzügyi ügynöki tevékenységet vagy ingatlan-bérbeadási tevékenységet kezd el végezni. Az adóalanyiság értelemszerű megszűnését eredményezi az egyéni cég, betéti társaság vagy közkereseti társaság jogutód nélküli megszűnése, illetve a végelszámolás, a felszámolás, a kényszertörlési eljárás megkezdése is. Ugyancsak kikerül az egyéni vállalkozó a KATA hatálya alól, ha az egyéni vállalkozói jogállása megszűnik. Érdemes leszögezni, hogy mivel az egyéni vállalkozó és az egyéni cég között nincs jogelődjogutód kapcsolat, ez a rendelkezés azt is jelenti, hogy amennyiben az egyéni vállalkozó a tételes adóalanyaként „átalakul” egyéni céggé, akkor az új jogalany egyéni cég is a létrejöttétől kezdődően választhatja a KATA-t. Ugyanez a helyzet abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenységét halála vagy cselekvőképtelensége miatt hozzátartozója folytatja, mivel a tevékenységet folytató magánszemélyt az adóhatóság új egyéni vállalkozónak tekinti. Az adóalanyiság szankció jelleggel is megszűnhet, elsősorban akkor, ha az adó- és vámhatóság a vállalkozás terhére az adóalanyiság időszakában elkövetett jogsértés miatt számla- vagy nyugtaadás elmulasztásáért, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért vagy igazolatlan eredetű áru forgalmazásáért mulasztási bírságot, jövedéki bírságot állapít meg. Ugyancsak megszűnik a tételes adó szerinti adóalanyiság, ha a kisadózó vállalkozás adószámának alkalmazását az adóhatóság az adóalanyiság ideje alatt felfüggeszti. Végezetül az adóalanyiság akkor is megszűnik, ha a kisadózó vállalkozás állami adóhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható adótartozása a naptári negyedév utolsó napján meghaladja a 100 ezer forintot. Ha a KATA hatálya alá tartozó vállalkozás adóalanyisága megszűnik, akkor 24 hónapig újra nem válhat adóalannyá. Lényeges, hogy ez a tilalom 24 hónapra – és nem két adóévre – vonatkozik. Ez fontos!!!! 3. A kisadózó vállalkozás bevétele A kisadózó vállalkozás bevételének elsősorban a 6 millió forintos bevételi határ számítása, és a bevételi határ átlépése esetén a 40 százalékos különadó megállapítása szempontjából van jelentősége. A kisadózó vállalkozás bevételét képezi bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett minden vagyoni érték (például a pénz, a dolog, az igénybe vett szolgáltatás, a jog, az elengedett követelés és az átvállalt tartozás), ha annak megszerzése a vállalkozási tevékenységével összefüggésben történik. Ennek az utolsó feltételnek elsősorban az egyéni vállalkozók esetén van jelentősége, hiszen ilyen esetben el kell különíteni az egyéni vállalkozó vállalkozói minőségében megszerzett bevételeit minden más bevételtől. Így az egyéni vállalkozó magánszemély munkabére, nyugdíja, társadalombiztosítási ellátása nem a kisadózó vállalkozás bevétele, hiszen azt a magánszemély nem egyéni vállalkozói mivoltában szerezte meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a

felsorolt jövedelemformákra az adótörvények, jellemzően tehát a személyi jövedelemadó általános szabályait kell alkalmazni. A bevétel részét képezi a tevékenység végzéséhez kapott támogatás és a külföldön is adóköteles bevétel is. Ugyanakkor a Törvény kifejezetten rendelkezik egyes bevételi elemekről, amelyeket mégsem kell a kisadózó vállalkozás bevételei között figyelembe venni. Egyrészt nem bevétel az áthárított általános forgalmi adó. Ennek a szabálynak értelemszerűen akkor van jelentősége, ha a kisadózó vállalkozás nem választja, választhatja az alanyi áfa mentességet. Ezen túl a nem bevételi kategóriában elsősorban azok az elemek szerepelnek, amelyek ugyan a bevételi oldalon jelentkeznek, de amelyek nem jelentenek gazdagodást a vállalkozás számára. Így nem képez bevételt például a kisadózó vállalkozás által kapott kölcsön, illetve a kisadózó vállalkozás által nyújtott kölcsönnek a kisadózó vállalkozás részére visszafizetett összege. Ugyancsak nem bevétel az, ha a kisadózó vállalkozás a vagyoni érték szokásos piaci árát köteles megfizetni, illetve ha a vállalkozást valamely káresemény éri, és annak kompenzálásául részesül kártérítésben. A bevétel megszerzésének időpontját a kisadózó vállalkozások esetében azért kell meghatározni, mivel ezek a vállalkozások kikerülnek a számvitel hatálya alól. A megszerzés időpontja azért lényeges, mivel a 6 millió forintos bevételi határ számítása szempontjából nem mindegy, hogy a bevételt melyik évben, melyik hónapban szerzi meg a kisadózó vállalkozás. Főszabály szerint, a legtöbb bevételi elem esetén a bevétel megszerzésének időpontja az átvétel vagy a számlán való jóváírás napja. 4. A kisadózó A kisadózó minden esetben magánszemély, hiszen a bt.-k és kkt.-k nem lehetnek kisadózó vállalkozások, ha nem magánszemély tagjuk is van. Kisadózó lehet a KATA-t jogszerűen választó egyéni vállalkozó esetében maga az egyéni vállalkozó, egyéni cég esetén annak tagja, közkereseti társaság és betéti társaság esetén pedig a társaság kisadózóként bejelentett magánszemély tagja. A kisadózóként bejelentett magánszemélyek értelemszerűen nem vállnak kisadózóvá abban az esetben, ha a vállalkozás nem jogszerűen választja a KATA-t. A bt.-k, kkt.-k nem kötelesek minden tagjukat bejelenteni kisadózóként (nagyon fontos!!!), kizárólag csak azokat, akik bármilyen jogviszony keretében – ide nem értve a munkaviszonyt – részt vesznek a vállalkozás tevékenységében. Kisadózóként azt a tagot, vállalkozót kell tehát bejelenteni, aki személyes munkájával, személyes tevékenységével segíti a vállalkozást. Így különösen azok a tagok minősülnek kisadózónak, akik a vállalkozás alapító okiratába foglaltan személyes közreműködést vállaltak, vagy a vezető tisztségviselői feladatokat nem munkaviszony keretében látják el, esetleg megbízási jogviszony alapján végeznek tevékenységet a kisadózó vállalkozás számára. A vállalkozással munkaviszonyban álló, illetve a személyes tevékenységet nem végző tagokat (például a „csendestárs” kültagot) kisadózóként nem kell bejelenteni. Ha a tagok saját tevékenységükkel kívánnak részt venni a vállalkozás tevékenységében, akkor adózási szempontból két lehetőség áll előttük: vagy kisadózóként bejelentik őket, vagy munkaviszonyt létesítenek a kisadózó vállalkozással. Amennyiben ezt a korlátot a kisadózó vállalkozás megszegné, például valamely tagot megbízási jogviszonyban, de nem kisadózóként alkalmazna, akkor ezzel olyan szabályt szeg, amelyet a be nem jelentett alkalmazottakra, azaz a fekete foglalkoztatásra irányadó módon lehet szankcionálni. A kisadózó jogállás a kisadózó vállalkozás által az adóhatósághoz tett bejelentés alapján jön létre. A kisadózó jogállás kezdő napja legkorábban a KATA hatálya alá történő belépés napja lehet. Ha azonban új kisadózó vesz részt a kisadózó vállalkozás tevékenységében, akkor a kisadózói jogállást megalapozó jogviszony – például a vezető tisztségviselői jogviszony – létrejöttétől számított 15 napon belül kell a kisadózói jogállás létrejöttét bejelenteni. A kisadózó vállalkozás a kisadózók azonosító adatait a kisadózó vállalkozás tételes adójának választásáról szóló bejelentésben vagy a változás bejelentésében köteles közölni az állami adóhatósággal. Az adóhatóság az új kisadózók bejelentéséről értesítő levelet küld a kisadózó vállalkozás számára. Mivel az adót a kisadózók után, a kisadózókra tekintettel kell megfizetni, a vállalkozásnak nem lenne adófizetési kötelezettsége akkor, ha nem jelentene be kisadózót. Ezért a tételes adó választásakor már be kell jelenteni legalább egy kisadózót. Természetesen több kisadózó is bejelenthető, nagyszámú kisadózó bejelentésének csak praktikus akadályai vannak, hiszen a tételes adót minden kisadózó után külön-külön meg kell fizetni. Ha a vállalkozás tevékenységében új kisadózó vesz részt, vagy egy korábbi kisadózó már nem kíván tevékenyen részt vállalni a vállalkozásban, a be- vagy kijelentkezést

az adóhatósághoz 15 napon belül meg kell tenni. A kisadózók közül egyes személyek főállású, mások nem főállású kisadózónak minősülnek. A főállású és a nem főállású kisadózó közötti különbségtétel azért lényeges, mivel a főállású kisadózók után a kisadózó vállalkozások tételes adója havi 50 ezer forint, míg a nem főállású kisadózók esetén 25 ezer forint. Főszabály szerint minden kisadózó főállású kisadózó. Nem főállású azonban az a kisadózó, akinek egész hónapban rendezett a teljes körű biztosítotti helyzete, azaz aki: – legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, vagy – kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy – az Európai Unió rendelkezései vagy kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján külföldön biztosított. Lényeges, hogy ha a hónapnak akár csak egy olyan napja van, amelyen a magánszemély nem felel meg a felsorolt feltételeknek, akkor a hónap egészére vonatkozóan főállású kisadózónak minősül, és ezért utána erre a hónapra vonatkozóan a tételes adó mértéke 50 ezer forint. Kiegészítő tevékenységet folytató az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Mivel a saját jogú nyugdíjas fogalmába a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülő személyek már nem tartoznak bele, így azok a 62 év alatti személyek, akik 2012 előtt korhatár előtti öregségi ellátásokban részesültek, már nem tekinthetők kiegészítő tevékenységet folytatónak, és ezért az ebbe a kategóriába tartozó kisadózók főállású kisadózónak minősülnek. Azt a tényt, hogy a magánszemély főállású vagy nem főállású kisadózó, a KATA hatálya alá történő bejelentkezéskor kell közölni az adóhatósággal. Ha a kisadózó jogállása megváltozik, például főállásúból nem főállású kisadózóvá, ezt a változást 15 napon be kell jelenteni az állami adóhatósághoz. 5. A tételes adó A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 ezer forint, a főállásúnak nem minősülő kisadózó után havi 25 ezer forint tételes adót fizet. A tételes adót azonban minden kisadózó után meg kell fizetni külön-külön. Így az adófizetés mértéke két dologtól függ: – a cég hány kisadózót jelentett be, és – a kisadózók főállásúak vagy sem. A kisadózó vállalkozás bevételének nagysága tehát nem játszik szerepet az adóterhelés megállapításában – egészen évi 6 millió forint bevételig. Ez ahhoz a különleges, a magyar adórendszerben szokatlan eredményhez vezet, hogy az adó degresszívvé válik. Azaz a 6 millió forintos határon belül minél magasabb a kisadózó vállalkozás bevétele, annál alacsonyabb az elvonás mértéke. Hozzátehetjük, hogy értelemszerűen a KATA, mint tételes adó a vállalkozás költségeire sincs tekintettel. Fontos azt is kihangsúlyozni, hogy az évi 6 millió forintos bevételi határ nem duplázódik akkor, ha nem egy, hanem két kisadózó vesz részt a vállalkozás tevékenységében. A KATA-t nem kell bevallani, így azt a bejelentkezés, mint végrehajtható okirat alapján kell megfizetni. A tételes adót főszabály szerint a kisadózó vállalkozás a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg. Arról, hogy mikor és milyen módon köteles a kisadózó vállalkozás az adófizetési kötelezettségét teljesíteni, az adóhatóságtól kapott tájékoztató levélben kap információkat. Bizonyos esetekben azonban a kisadózó vállalkozásnak nem kell megfizetnie a tételes adót a kisadózó után. Ezek azok az esetek, amikor a kisadózó a hónap egészében munka- és keresőképtelen, azaz ha a kisadózó: – táppénzben, baleseti táppénzben, tgyás-ban, gyed-ben, gyes-ben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül, – katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, – fogvatartott, – egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette. A KATA-t a fenti esetekben is csak akkor nem kell megfizetni, ha a magánszemély semmilyen, a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát nem végez. A tételes adó megfizetése alól való mentesítésnek – mivel havi rendszerességű adóról van szó – további feltétele az, hogy a kisadózó a

hónap egészében keresőképtelen legyen. Így az adót azon hónapokra nem kell megfizetni, amelynek egészében a felsorolt feltételek valamelyike folyamatosan fennáll. Ha a keresőképtelenség (ide nem értve az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetését) a hónap egészében nem áll fenn, de annak több hónapot érintő összefüggő együttes időtartama eléri a 30 napot, akkor a keresőképtelenség megszűnésének hónapjára vonatkozó tételes adót sem kell megfizetni. A 30 nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell azonban hagyni azt az időszakot, amelynek egészében a kisadózó keresőképtelen volt, és amelyre vonatkozóan így a tételes adót egyébként sem kell megfizetni. A kisadózó vállalkozás a keresőképtelenség miatt az adófizetési kötelezettség alól mentesített hónapot követő hó 12. napjáig köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz azt, ha a tárgyhónapra vonatkozóan a kisadózó után nem keletkezik tételesadó-fizetési kötelezettsége. E bejelentési kötelezettség hiányában az adóhatóság nem értesülne a keresőképtelenség tényéről, és így a meg nem fizetett adót adóhiányként tartaná nyilván. 6. A 40 százalékos adó Egy tételes jellegű adó csak meghatározott bevételig helyettesítheti az általános közterheket, ellenkező esetben a nagyvállalatok tételes adó alá való bejelentkezése is lehetővé válna. Éppen ezért a tételes adóval a kisadózó vállalkozás csak évi 6 millió forintig váltja meg az általános közterheket. Ugyanakkor, hogy a 6 millió forintos bevételi határt csak kisebb mértékben meghaladó vállalkozások ne kényszerüljenek a bevételük eltitkolására, így ha a kisadózó vállalkozás bevétele meghaladja a 6 millió forintot, akkor nem szűnik meg az adóalanyiság, azonban a 6 millió forint feletti részre 40 százalékos adót kell fizetni. Az adó alapját a kisadózó vállalkozás bevétele fogalom figyelembevételével kell megállapítani, azaz például az áthárított általános forgalmi adó nem része a bevételnek, és így a különadó alapjának sem. A 40 százalékos adót az adóévet követő év február 25-éig vagy az adóalanyiság megszűnését követő 30 napon belül kell befizetni. További garanciális szabály, hogy ha a vállalkozás nem volt az egész naptári évben a tételes adó alanya, a bevételi korlát összege nem 6 millió forint, hanem az adóalanyiság fennállásának hónapjaira havi 500 ezer forint. Így például az adott naptári éven belül 5 hónapig adóalany vállalkozás esetén a 40 százalékos különadót a bevétel 2,5 millió – és nem 6 millió – forintot meghaladó része után kell megfizetni. Ez a rendelkezés nem egy havi 500 ezer forintos bevételi korlátot jelent, és ezért a 6 millió forint bevételt – vagy annak időarányos részét – a kisadózó vállalkozás néhány nagyobb tételben is megszerezheti. 7. Más adónemekkel kapcsolatos kötelezettségek Ha a kisadózó vállalkozás jogszerűen választotta a KATA-t, mentesül a legtöbb, a vállalkozás profitját terhelő és a foglalkoztatással összefüggő teher alól. A kisadózó magánszemély pedig a személyes munkavégzés és a vállalkozás nyereségéből felosztott jövedelem után nem köteles a közterheket teljesíteni. Részletesebben: – Az egyéni vállalkozó kisadózó vállalkozások mentesülnek a vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése alól. – A társasági adó alanyai – tehát az egyéni cégek és a bt.-k, kkt.-k – mentesülnek a társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése alól. – A kisadózók – mint magánszemélyek – nem kötelesek a személyes közreműködésük, megbízási szerződésük szerinti díj, a kivét és az osztalék utáni személyi jövedelemadó továbbá az egészségügyi hozzájárulás megállapítására, bevallására és megfizetésére. – Nem terheli a kisadózó vállalkozást és a kisadózót a nyugdíjjárulékkal és az egészségbiztosításiés munkaerő-piaci járulékkal kapcsolatos adókötelezettség. – Végezetül a kisadózó vállalkozás mentesül a kisadózók foglalkoztatásával összefüggő szociális hozzájárulási adó, illetve a részükre juttatott jövedelmet, béren kívüli juttatást terhelő egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése alól. A felsorolt adókötelezettségek alól nem a tételes adó megfizetése, hanem a kisadózó vállalkozói és kisadózói jogállás mentesít. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a kisadózó vállalkozás akár azt is megtehetné, hogy az adót nem fizeti meg, ugyanis, ha a negyedév utolsó napján a kisadózó vállalkozás adótartozása meghaladja a 100 ezer forintot, a vállalkozás elveszíti a KATA adóalanyiságát. A kisadózó vállalkozások tételes adójának megfizetésével a kisadózó vállalkozás nem mentesül a

kisadózónak nem minősülő személyek foglalkoztatására tekintettel, illetve a kisadózónak nem minősülőszemélyek részére juttatott jövedelmek után teljesítendő adókötelezettségek alól. (NAGYONNAGYON FONTOS!!!) A kisadózó vállalkozásra nem vonatkoznak speciális áfa szabályok. Ezért ezen adóalanyok számára célszerű az alanyi áfa mentesség választása, mely esetben az áfafizetési kötelezettséggel sem kell számolniuk. 2013-ban éppen a kisadózó vállalkozásokra vonatkozó 6 millió forintos bevételi határ miatt emelkedik az alanyi áfamentesség választására vonatkozó értékhatár is 6 millió forintra azzal, hogy érdemes figyelembe venni: a két értékhatár számítására eltérő szabályok vonatkoznak. Amennyiben a kisadózó vállalkozás nem választ alanyi áfamentességet, az általános forgalmi adóval kapcsolatos kötelezettségeit az általános szabályok szerint kell teljesítenie. 8. A kisadózót megillető ellátások A főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül, és ezért a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra (nyugdíj, táppénz, álláskeresési járadék stb.) jogosultságot szerez. A társadalombiztosítási és a munkaerő-piaci ellátások számításának alapja havi 81.300.- forint. (TEHÁT NEM ÉRI EL A MINIMÁLBÉRT JELENLEG SEM!!!! ) (81.300.- forint munkabér összes közterhe 50 ezer forint – annyi, amennyit a főállású kisadózó után fizetni kell.) Az állami adóhatóság a kisadózóként történő bejelentkezés és a kisadózók személyében, jogállásában történő változásokról szóló bejelentések – mint végrehajtható okiratok – alapján szolgáltat adatot az egészség- és nyugdíjbiztosítási szervek felé a főállású kisadózó biztosítotti jogállásának időtartamáról és az ellátások alapjáról. Így a kisadózó vállalkozás nem köteles a havi adó- és járulékbevallások benyújtására csak azért, hogy a kisadózó jogállását rendezze. A nem főállású kisadózó – e jogviszonya alapján – biztosítottnak nem minősül, társadalombiztosítási ellátásra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez. A nem főállású kisadózók esetében tehát a havi 25 ezer forint csak az esetlegesen megszerzett jövedelmek adóját helyettesíti, így ellátásokra nem jogosít. Mivel a kisadózó vagy a kisadózó vállalkozás nem nyújt be bevallást arról, hogy a magánszemély milyen jövedelemmel rendelkezik, így ezzel kapcsolatban egy megdönthetetlen vélelmet állít fel a Törvény. Más jogszabályok alkalmazásában, például az adóhatóság által kiadott jövedelemigazolás kiállításának, de akár a szociális segélyek szempontjából is a kisadózó jövedelmének a kisadózó vállalkozás utolsó, a megszerzett bevételről tett nyilatkozatában, bevallásában feltüntetett bevételének 60 százaléka, de legalább a minimálbér minősül. Ha a kisadózó vállalkozásnak több tagja van, akkor a kisadózó vállalkozás nyilatkozata szerinti bevételnek 60 százalékából tagonként egyenlő rész minősül a kisadózó jövedelmének azzal, hogy ebben az esetben is a minimum a minimálbér. 9. Nyilatkozat, bevallás a bevételről A kisadózó vállalkozás – adminisztrációs terhek egyszerűsítése érdekében – nem köteles a tételes adót bevallani. Ugyanakkor, annak érdekében, hogy az állam bizonyos fokú rálátással bírjon a kisadózó vállalkozásokra, a kisadózó vállalkozás az adóévben adóalanyként elért bevételéről – itt is figyelembe véve a kisadózó vállalkozás bevételének fogalmát – nyilatkozatot köteles tenni. A nyilatkozatot főszabály szerint az adóévet követő év február 25-ig kell megtenni az állami adóhatósághoz. A nyilatkozatot a kisadózó vállalkozás papír alapon is megteheti, még abban az esetben is, ha korábban már elektronikus úton nyújtott be havi adó- és járulékbevallást. 10. Nyilvántartási kötelezettség Az adóalany a kisadózó vállalkozások tételes adójával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a Törvény – és nem az Szja-tv. vagy a számvitel szabályai – szerint teljesíti. Eszerint a kisadózó vállalkozás bevételi nyilvántartást vezet, amelyben időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges. A bevételi nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:

– sorszám; – a bizonylat sorszáma; – a bevétel összege; – a bevétel megszerzésének időpontja. Természetesen ennél többet is tartalmazhat a nyilvántartás, például a felszámított áfa vagy a kisadózó vállalkozás részére visszafizetett kölcsön összegét is, amelyek – mivel bevételnek nem minősülnek – nem kötelezően szerepeltetendőek a bevételi nyilvántartásnak. A bizonylatot, a nyilvántartást a kiállítás adóévét követő 5. naptári év végéig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. A kisadózó vállalkozás a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles nyugta vagy számla kiállítására, azzal, hogy a kiállított számlán feltünteti azt, hogy „Kisadózó”. Amennyiben a kisadózó vállalkozás a „Kisadózó” szövegrészt elmulasztja a számlán feltüntetni, 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. NAGYON-NAGYON FONTOS!!! 11. Garanciális szabályok A kisadózó vállalkozások által kiállított számla más vállalkozások által elszámolható költségként. Ez azonban a költségvetés számára azzal a veszéllyel jár, hogy egyes kisadózó vállalkozásokat majd azzal a céllal hoznak létre, hogy „számlagyárként” működjenek: a kisadózó vállalkozás által nem létező szolgáltatásokról kiállított számlákkal tüntessék el más vállalkozások társasági adó fizetési kötelezettségét. Szintén veszélyt jelent a költségvetés számára, de az érintett magánszemélyeknek is az, hogy a kisadózók számláinak elszámolhatósága miatt egyes vállalkozások nagyobb eséllyel fogják színlelt vállalkozási szerződések mögé rejteni a munkaszerződéseket, és így a legális munkavállalóikat fogják vállalkozóként foglalkoztatni. E kockázatok miatt a Törvény két garanciális szabályt is tartalmaz, melyek a következők: – az adatszolgáltatási kötelezettség – a munkaviszonynak vélelmezett vállalkozási szerződés. Mindkét szabály olyan, hogy lehetőség szerint ne járjon túlzott adminisztrációs teherrel, ugyanakkor mégis biztosítsa az adóhatóság számára a hatékony fellépést az esetleges negatív folyamatokkal szemben. 11.1. Adatszolgáltatás A Törvény 11.§ (5) bekezdése szerint: „(5) A kisadózó vállalkozás az (1)-(3) bekezdés szerinti nyilatkozatban vagy bevallásban adatot szolgáltat bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) nevéről és címéről, az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegéről, ha az adóalanytól megszerzett, a kisadózó vállalkozás által kiállított számla szerinti bevétel a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja.” (EZT A KISADÓZÓ VÁLLALKOZÁS TESZI) A Törvény 13.§-a szerint: „13.§ Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év január hónapra vonatkozó, az Art. 31._§ (2) bekezdése szerinti bevallásában adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról, a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összegről, továbbá termékértékesítés esetén erről a tényről, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatás, szolgáltatások TESZOR számáról, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot.” (EZT A KISADÓZÓ VÁLLALKOZÁS VEVŐJE TESZI, A KETTŐNEK PASSZOLNIA KELL!!!) Adatszolgáltatási kötelezettséggel abban az esetben kell számolni, ha a kisadózó vállalkozás által kiállított számla szerinti bevétel ugyanazon adóalanytól együttesen a naptári évben meghaladja az 1 millió forintot. Ebben az esetben az adatszolgáltatási kötelezettség kettős, egyrészt ugyanis a kisadózó vállalkozás, másrészt pedig a kisadózó vállalkozás üzleti partnere szolgáltat adatot. A kisadózó vállalkozás az adatszolgáltatást a bevételről szóló nyilatkozatában vagy a bevallásában teljesíti. Az adatszolgáltatásban bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem

minősülő magánszemélyt) – nevét, – címét és – az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegét kell feltüntetni. Ismételten érdemes kihangsúlyozni, hogy az adatszolgáltatást a kisadózó csak akkor köteles teljesíteni, ha az üzleti partner részére a naptári éven belül kiállított számlák együttes összege meghaladja az 1 millió forintot. A bevétel ebben az esetben is a kisadózó vállalkozás bevétele, azaz áfa adóalany kisadózó vállalkozások esetén nem tartalmazza a felszámított áfát. Ugyanakkor a kisadózó vállalkozás üzleti partnerének, azaz gyakorlatilag bármely adóalanynak is keletkezik adatszolgáltatási kötelezettsége. Ezt az adatszolgáltatási kötelezettséget akkor kell teljesíteni, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a KATA alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladja az 1 millió forintot. Az adatszolgáltatást a tárgyévet követő év január hónapra vonatkozó havi adó- és járulékbevallásban kell teljesíteni. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell – a kisadózó vállalkozás nevét – címét, – adószámát, – a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összeget – termékértékesítés esetén ezt a tényt, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatások TESZOR (Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere) számát. A kisadózó vállalkozások azért kötelesek feltüntetni a számlájukon a „Kisadózó” szöveget, hogy az üzleti partnerek az adatszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni. A két adatszolgáltatási kötelezettség (az amelyet a kisadózó teljesít és az amelyet az üzleti partner) adattartalmába közel azonos. Az azonos adatok így alkalmasak arra, hogy mindkét fél ellenőrzéséhez kontrolladatként szolgáljanak az adóhatóság számára – hasonlóan a magánszemélyek jövedelméről szóló kifizetői adatszolgáltatások és a magánszemélyek bevallása által alkotott rendszerhez. 11.2. Vélelmezett munkaviszony A Törvény 14.§ (2)–(3) bekezdése szerint: „(2) Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében – a (3) bekezdés figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13.§ szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre. (3) A (2) bekezdésben foglalt vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul: a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette; b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13.§ szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte; c) a 13.§ szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan; d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll; e)a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13.§ szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére; f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.” A Törvény külön kihangsúlyozza, hogy a kisadózó vállalkozások és üzleti partnereikre vonatkoznak az adózás alapelvei, így a szerződéseket a valódi tartalmuk szerint és a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Ebből következően, ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés valójában a kisadózó magánszeméllyel fennálló munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Ezek az előírások új szabályozási tartalommal nem bírnak, ugyanakkor a további rendelkezések alkalmazása szempontjából értelmezést segítő és figyelemfelhívő szerepük van. Az adózók szempontjából sokkal nagyobb jelentősége van annak a rendelkezésnek, mely szerint az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében vélelmezi, hogy a kisadózó és az adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre. (Adatszolgáltatási kötelezettsége annak az adózónak van, amely

a KATA alá tartozó vállalkozás részére a naptári évben juttatott ellenértékként 1 millió forintot meghaladó összegű költséget, ráfordítást, kiadást számolt el.) A vélelem megdönthető, mégpedig a Törvény által meghatározott módon. 12. Áttérési szabályok 12.1. Áttérés a személyi jövedelemadó törvény hatálya alól KATA-ra Az egyéni vállalkozó esetében a KATA szerinti adóalanyiság kezdő napját megelőző napon megszerzett vállalkozói bevételnek kell tekinteni minden olyan, őt egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megillető ellenértéket, amelyről kiállított bizonylat szerinti teljesítési időpont megelőzi az említett adóalanyiság kezdő napját. A KATA adóalanyiság időtartamában felmerült, az adóalanyiság választását megelőző időszakra vonatkozó kiadásokat az egyéni vállalkozó oly módon számolhatja el, mintha azok a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság kezdő napját megelőző napon merültek volna fel. A bejelentés évében az egyéni vállalkozásból származó éves jövedelem megállapításakor az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó előírások szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételt meg kell állapítani, és azt mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartani, amíg az egyéni vállalkozó a KATA előírásai szerint teljesíti adókötelezettségét. A megszűnés szabályai szerint megállapított készletek értékét a személyi jövedelemadó bevallásban szerepeltetni kell. A KATA szerinti adóalanyiságot megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az említett adóalanyiság időszakának minden 12 hónapjában 20-20 százalékot, illetve annak időarányos részét elszámoltnak kell tekinteni. Amennyiben az adózó a Szja-tv. hatálya alatt kisvállalkozói kedvezményt, kisvállalkozói adókedvezményt érvényesített, fejlesztési tartalék vagy foglalkoztatási kedvezmény címén csökkentette a bevételét, akkor a kedvezmények végleges érvényesítésére vonatkozó szabályok a KATA adóalanyiság időszaka alatt is vonatkoznak rá. 12.2. Áttérés a társasági adóról a KATA-ra A KATA adóalanyiságot választó vállalkozásnak a társasági adó jogutód nélküli megszűnésre irányadó rendelkezéseit kell alkalmaznia, és ezért a megszűnéssel összefüggő bevallást kell benyújtania a 2012. évi társasági adókötelezettségéről. A KATA-t választó cégnek meg kell állapítania az osztalék utáni adót kiváltó adót is. Ez azt jelenti, hogy a 2013. január 1-je előtt keletkezett vagyonnövekménynek meghatározott, nem tárgyi eszközben, immateriális javakban megtestesülő része – kvázi, mint a magánszemély tagoknak kifizetett jövedelem – után 16 százalék adót kell fizetni. Ezt az adót három év alatt, egyenlő részletekben (feltehetően a személyi jövedelemadó számla számra) kell megfizetni. Az adó alapja: – az eredménytartalék, – a saját elhatározásból lekötött tartalék, – a mérleg szerinti eredmény és – a jóváhagyott osztalék, részesedés alapján a taggal szemben fennálló kötelezettség, – csökkentve a mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök könyv szerinti értékével A KATA hatálya alá bejelentkezett adózó a jogutód nélküli megszűnésre irányadó rendelkezések szerint már nem tartozik a társasági adó hatálya alá, azonban a KATA-s időszakot megelőzően a társasági adó előírásai szerint érvényesített kedvezményekkel – például a kis- és középvállalkozási adóalap-kedvezményével – kapcsolatban terhelheti társasági adófizetési kötelezettség, ha a kedvezményre való jogosultságot a KATA-s időszakban elveszíti.

Ha Önt a Kisvállalkozások adója nem érdekli (KIVA), akkor az olvasást a 24 oldalon folytassa!

A kisvállalati adó(KIVA) 1. A kisvállalati adó célja, rövid áttekintése A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényben elfogadott – kisvállalati adó elsősorban a foglalkoztatottság növelését célozza, bár tartalmaz olyan elemeket is, amelyek a beruházások ösztönzését szolgálják. A kisvállalati adó bevezetése egy sajátos közgazdaságtani megközelítést valósít meg: az adóalap megállapításának módja és az adó által kiváltott adók együttese biztosítja, hogy a foglalkoztatottak után – az általános szabályhoz képest – kedvezményes mértékben kell közterheket viselni. A fókuszban tehát a foglalkoztatottság növelése áll. A kisvállalati adóalapot pénzforgalmi szemléletből kiindulva kell meghatározni. Szemléletét tekintve a pénzforgalmi szemléletű adózás közelebb hozza a vállalkozói igényeket az adómegállapítási szabályokhoz: az adóalap absztrakcióktól mentes, a kisvállalati adó alapját alapvetően – de nem kizárólag - az határozza meg, hogy a vállalkozás az adóévben mennyi „pénzt termelt”. Az adózónak a kisvállalati adóalanyiságra vonatkozó választását december 20-áig kell bejelentenie az állami adóhatóságnak. (NAGYON FONTOS!!!) Az új adót a maximum 25 főt foglalkoztató kisvállalatok választhatják, 500 millió forintban meghatározott összes bevételi és mérlegfőösszeg határ alatt. Annak érdekében, hogy a kisvállalati adót ténylegesen a mikro- és kisvállalkozások alkalmazzák, a kapcsolt vállalkozások adatait az értékhatár szempontjából együttesen kell figyelembe venni. (NAGYON FONTOS !) Természetesen az adóalanyiság időszaka alatt bekövetkező foglalkoztatottság-növelés nem eredményezi az adóalanyiság megszűnését: az adóalanyiság időszakában csak abban az esetben szűnik meg az adóalanyiság, ha az átlagos statisztikai létszám meghaladja az 50 főt. A kisvállalati adó alapja az adózó pénzforgalmi szemléletű –módosító tételekkel korrigált – eredménye (a pénzeszközök számviteli beszámolóban kimutatott tárgyévi és előző évi értékének a különbsége) növelve a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetésekkel. Az adó alapja – bizonyos kivételektől eltekintve – nem lehet kevesebb, mint a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetések összege. A Kisvállalati adóról szóló törvény meghatározza az adóalapot korrigáló egyes tételeket is. Általános megközelítésben a vállalkozásba kívülről bevont pénzeszközök csökkentik az adóalapot (például hitelfelvétel, a tőkeemelés, az osztalék megszerzése), míg növelik a vállalkozáson kívülre helyezett pénzeszközök (például a hitel visszafizetése, a hitel nyújtása vagy a tőkeleszállítás). Az adóalap védelme érdekében – a társasági adó szabályozáshoz hasonló módon – a törvény meghatározza, hogy mely esetben nem lehet valamely költséget, ráfordítást az adóalap szempontjából elszámoltnak tekinteni. A kisvállalati adó választása esetén a vállalkozás mentesül a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség alól. Az adó mértéke – e közterhek kiváltására is figyelemmel – az adó alapjának 16 százaléka Az adó éves adó (mégpedig a naptári évre választható), amelyet bevallani és megfizetni az adóévet követő május 31-éig kell. A költségvetési bevételek folyamatosságának biztosítása érdekében a kisvállalati adót választó adóalany negyedévente (bizonyos esetekben havonta) a korrigált (kisvállalati előleggel, osztalékkal, osztalékelőleggel növelt) pénzforgalmi szemlétű eredménye – vagy választása esetén annak módosító tételekkel korrigált összege után – és a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetések után adóelőleg fizetésére kötelezett. Az adóelőleg alapja nem lehet kevesebb, mint a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetések összege. Az adóelőleg-megállapítási és fizetési szabályok módja okán a Kisvállalati adóról szóló törvény nem ír elő adóelőleg-kiegészítési („feltöltési”) kötelezettséget. (Tárgyév december hó 20. napjáig.) A törvény lehetővé teszi az adóévi veszteségek elhatárolását. A veszteség a pénzforgalmi szemléletű eredmény negatív összege. Ez az összeg szembeállítható a későbbi adóévek pénzforgalmi szemléletű eredményével, 10 év alatt egyenlő részletekben. A veszteségnek az a része, amely új beruházásnak felel meg, nem csak a későbbi évek pénzforgalmi szemléletű eredményével szemben vehető figyelembe csökkentő tételként, hanem a járulékalapot képező személyi jellegű kifizetésekkel is. Így – elméleti megközelítésben – az új beruházásból származó veszteség szembeállítható a beruházás révén létrejövő munkahelyek miatt keletkező – adóalapot képező – járulékalapot képező személyi jellegű kifizetésekkel.

2. A kisvállalati adó alanyai A kisvállalati adó széles körben alkalmazható adónem. Ezt egyrészt a lehetséges adóalanyok széles köre, másrészt a választásra jogosító értékhatárok magas összege biztosítja. Az adóalanyiságra, azaz az adó választására vonatkozó kritériumokat a törvény 16.§-a határozza meg. A kisvállalati adó alanya lehet: – az egyéni cég, – a közkereseti társaság, – a betéti társaság, – a korlátolt felelősségű társaság, – a zártkörűen működő részvénytársaság, – a szövetkezet és a lakásszövetkezet, – az erdőbirtokossági társulat, – a végrehajtó iroda, – az ügyvédi iroda és a közjegyzői iroda, – a szabadalmi ügyvivői iroda, – a külföldi vállalkozó, – a belföldi üzletvezetési hellyel rendelkező külföldi személy. Az adóalanyiság az erre irányuló választással jön létre. A felsorolt személyek a Kisvállalati adóról szóló törvény 16.§ (2) bekezdése értelmében akkor választhatják a kisvállalati adó szerinti adózást, ha „a) az átlagos statisztikai állományi létszáma az adóévet megelőző adóévben várhatóan nem haladjameg a 25 főt; b) az adóévet megelőző adóévben elszámolandó bevétele várhatóan nem haladja meg az 500 millió forintot, 12 hónapnál rövidebb adóév esetén az 500 millió forint időarányos részét; c) az adóévet megelőző két naptári évben adószámát az állami adóhatóság jogerősen nem törölte vagy függesztette fel; d) üzleti évének mérlegforduló napja december 31.; e) az adóévet megelőző adóévéről készítendő beszámolójában a mérlegfőösszege várhatóan nem haladja meg az 500 millió forintot.” f) a bejelentés napján az állami adóhatóság által nyilvántartott végrehajtható adótartozás NEM ÉRI EL az 1 millió forintot. 2.1. Az adóalanyiság választásának létszámkritériuma A Kisvállalati adóról szóló törvény 16.§ (2) bekezdés a) pontja értelmében a kisvállalati adó szerinti adózás abban az esetben választható, ha az átlagos statisztikai állományi létszám az adóévet megelőző adóévben várhatóan nem haladja meg a 25 főt. A szabályozásból következően a kisvállalati adóalanyiság első adóévét megelőző adóév viszonylatában kell vizsgálni, hogy az átlagos statisztikai létszám meghaladja-e a 25 főt. Ez az az utolsó adóév, amelyben az adózó még nem a kisvállalati adó szerint teljesíti adókötelezettségét. Tekintettel arra, hogy az adózó a kisvállalati adó választására irányuló nyilatkozata megtételekor ezen adatokkal még nem rendelkezik, a létszámkritérium teljesítéséről az ésszerűen várható adatok alapján kell nyilatkozni. 2.2. Az adóalanyiság választásának bevételi kritériuma A Kisvállalati adóról szóló törvény 16.§ (2) bekezdés b) pontja értelmében a kisvállalati adó szerinti adózás abban az esetben választható, ha az adóévet megelőző adóévben elszámolandó bevétel várhatóan nem haladja meg az 500 millió forintot, 12 hónapnál rövidebb adóév esetén az 500 millió forint időarányos részét. A Kisvállalati adóról szóló törvény 2.§ 3. pontja határozza meg a bevétel fogalmát. Eszerint, bevételnek az értékesítés nettó árbevétele, az egyéb bevételek, a pénzügyi műveletek bevételei és a rendkívüli bevételek összege, azaz az „összes bevétel” minősül. Ugyanezen törvényhely rendelkezik arról, hogy a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó egyszerűsített vállalkozói adóalanyok esetében bevételként az egyszerűsített vállalkozói adó alapját kell az értékhatár szempontjából figyelembe venni. Amennyiben a kisvállalati adóalanyiság első adóévét megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb, az adatokat évesítve kell meghatározni. Tekintettel arra, hogy

az adózó a kisvállalati adó választására vonatkozó nyilatkozat megtételekor bevételi adatokkal még nem rendelkezik, a kisvállalati adóalanyiság választásakor az ésszerűen várható bevételi adatok alapján kell nyilatkozni. 2.3. Az adóalanyiság választásának „folyamatos működésre irányuló” kritériuma A Kisvállalati adóról szóló törvény 16.§ (2) bekezdés c) pontja értelmében a kisvállalati adó szerinti adózás abban az esetben választható, ha az adózó adószámát az adóévet megelőző két naptári évben az állami adóhatóság jogerősen nem törölte vagy függesztette fel. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a kisvállalati adóalanyiságot választó adózónak már működnie kellene a megelőző két évben; a kisvállalati adóalanyiságot újonnan alakuló adózók is választhatják. 2.4. Az adóalanyiság választásának üzleti év kritériuma A Kisvállalati adóról szóló törvény 16.§ (2) bekezdés d) pontja értelmében a kisvállalati adó szerinti adózás abban az esetben választható, ha az adózó üzleti évének mérlegfordulónapja december 31. A kisvállalati adót alkalmazó adóalanyok esetében az üzleti évnek a naptári év felel meg, indokolt ezért előírni, hogy ezt a feltételt már a belépéskor teljesítsék az adózók. A szabályozás ennek megfelelően előírja, hogy a kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóévben már december 31-ei mérleg fordulónappal kell rendelkezni. 2.5. Az adóalanyiság választásának mérlegfőösszeg-kritériuma A Kisvállalati adóról szóló törvény 16.§ (2) bekezdés e) pontja értelmében a kisvállalati adó szerinti adózás abban az esetben választható, ha az adózó adóévet megelőző adóévéről készítendő beszámolójában a mérlegfőösszege várhatóan nem haladja meg az 500 millió forintot. szóló törvény 2.§ 2. pontja szerint beszámoló alatt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számviteli törvény), vagy a felhatalmazása alapján kiadott jogszabály szerinti beszámolót kell érteni, kivéve az összevont (konszolidált) éves beszámolót. A korábbi kritériumokhoz hasonlóan a kisvállalati adó választására vonatkozó nyilatkozat megtételekor az adózó a mérlegfőösszeg-adatokkal még nem rendelkezik, az ésszerűen várható adatok alapján tud a kisvállalati adóalanyiság választásáról nyilatkozni. Lényeges hangsúlyozni, az áltagos statisztikai létszám és a bevételi értékhatárok szempontjából a kapcsolt vállalkozások átlagos statisztikai létszámát és bevételét együttesen (összeadva) kell figyelembe venni. Az adatokat az utolsó beszámolóval lezárt üzleti év adatai alapján kell vizsgálni. Például, ha az adózó a 2013-as adóévtől az adókötelezettségét a kisvállalati adó szerint kívánja teljesíteni, a kapcsolt vállalkozások 2011-es adóévről készült beszámolójának adatait kell vizsgálni. Az összeszámítási szabály biztosítja, hogy a kisvállalati adót ne cégcsoportok, hanem ténylegesen kisvállalatok alkalmazzák. 2.6. Az adóalanyiság választásának adótartozás-kritériuma A Kisvállalati adóról szóló törvény 19.§ (4) bekezdése szerint „nem jogszerű az (1) bekezdés szerinti bejelentés, ha a bejelentés napján az adózónak az állami adóhatóság által nyilvántartott, végrehajtható adótartozása meghaladja az 1 millió forintot.” 3. Az adóalanyiság keletkezése, bejelentkezés a kisvállalati adó hatálya alá A Kisvállalati adóról szóló törvény 19.§ (1) bekezdése szerint a kisvállalati adó szerinti adóalanyiság a választás állami adóhatósághoz történő bejelentését követő naptári év első napjával jön létre. A bejelentést legkorábban az adóévet megelőző év december 1-jétől, legkésőbb az adóévet megelőző évdecember 20-ig lehet megtenni. A Kisvállalati adóról szóló törvény hatálybalépését követő első ízben, a 2013-es üzleti évre vonatkozó belépési nyilatkozatot 2012. december 20-ig lehet az állami adóhatóság részére megküldeni. A belépési nyilatkozatot legkorábban 2012. december 1-jétől lehet megtenni. A belépési nyilatkozatot a megadott határidőig, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus formában lehet benyújtani az állami adóhatóság részére. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. A Kisvállalati adóról szóló törvény rugalmas belépési feltételeket teremt. Ennek érdekében lehetővé teszi, hogy a kisvállalati adóalanyiság választására vonatkozó bejelentést az adózó az adóév január 15-ig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton

visszavonhassa. A bejelentés visszavonására irányuló nyilatkozat ugyanakkor szinten jogvesztő, így e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. 4. A kisvállalati adó alapja A kisvállalati adó alapját pénzforgalmi szemléletből kiindulva kell meghatározni. A kisvállalati adó alapja az adózó pénzforgalmi szemléletű eredményének a személyi jellegű kifizetésekkel növelt összege. A kisvállalati adó alapja nem lehet kevesebb, mint a személyi jellegű kifizetések összege. Az egyértelmű jogalkalmazás elősegítése érdekében a törvény meghatározza a pénzforgalmi szemléletű eredmény fogalmát: a pénzeszközöknek a Számviteli törvény szerinti beszámolóban kimutatott tárgy üzleti évi összege, csökkentve a pénzeszközök tárgyévet megelőző üzleti évben kimutatott összegével. A törvény egyértelműen rögzíti, hogy a pénzforgalmi szemléletű eredmény alatt nem csak a pénzeszközök változását kell érteni, hanem a pénzeszközök változásának a törvény szerinti tételekkel módosított összegét kell érteni. A Számviteli törvény 31.§-a értelmében a pénzeszközök a készpénzt, az elektronikus pénzt és a csekkeket, továbbá a bankbetéteket foglalják magukban. Az egyértelmű jogalkalmazás elősegítése érdekében a törvény meghatározza a személyi jellegű kifizetések fogalmát is: személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetésről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint járulékalapot képez az adóalanyiság időszaka alatt. A Kisvállalati adóról szóló törvény egyértelműen rögzíti, hogy a személyi jellegű ráfordítások nem teljes összegét kell az adóalap megállapítása során figyelembe venni, hanem csak azt, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez. A Tbj. 4.§ k) pontja szerint járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló és az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj. Ilyen jövedelem hiányában járulékalapot képező jövedelemnek a munkaszerződésben meghatározott alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj. A törvény meghatározza a pénzforgalmi szemléletű eredményt korrigáló egyes tételeket is. Ezek csoportosítása a következők szerint lehetséges: (1) A vállalkozás vagyonát érintő pénzmozgásokhoz kapcsolódó módosító tételek. Általános megközelítésben ez az jelenti, hogy a vállalkozásba kívülről bevont pénzeszközök csökkentik az adóalapot (például hitelfelvétel, a tőkeemelés, az osztalék megszerzése), míg növelik a vállalkozáson kívülre helyezett pénzeszközök (például a hitel visszafizetése, a hitel nyújtása vagy a tőkeleszállítás). Ily módon a vállalkozásba visszaforgatott nyereség nem képez adóalapot az új adónem alkalmazásában. (2) Az adóalap védelmét vagy az adóelkerülés megelőzését szolgáló egyes módosító tételek, azaz a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő kiadások. Tekintettel arra, hogy indokolatlan adóelőny nem feltétlenül a kisvállalati adóalanynál jelentkezhet, egyes tételekkel attól függetlenül kell növelni a pénzforgalmi szemléletű eredményt, hogy a gazdasági esemény a pénzeszköz csökkenésével jár-e. (3) A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő módosító tétel. (4) Az elhatárolt veszteség felhasználásának kedvezménye. (5) Egyéb, a kisvállalati adó választásához kapcsolódó átmeneti szabályok (például, a kisvállalati adóalanyiság első adóévét megelőző adóévet terhelő, de a kisvállalati adóalanyiság időszakában kifizetett kiadás). 4.1. A vállalkozás vagyonát érintő pénzmozgásokhoz kapcsolódó módosító tételek Általános megközelítésben a vállalkozásba kívülről bevont pénzeszközök csökkentik az adóalapot (például hitelfelvétel, a tőkeemelés, az osztalék megszerzése), míg növelik a vállalkozáson kívülre helyezett pénzeszközök (például a hitel visszafizetése, a hitel nyújtása, vagy a tőkeleszállítás). A pénzforgalmi szemléletű eredményt csökkenti a következő ügyletekből a tárgyévben befolyt pénzeszköz:

a) hitel vagy kölcsön felvétele, b) az adózó által nyújtott hitel vagy kölcsön törlesztése, visszafizetése esetén a hitel vagy kölcsön nyújtásakor a pénzforgalmi szemléletű eredményt növelő tételként elszámolt összeg arányos része, c) kötvény vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátása, d) hitelviszonyt megtestesítő értékpapír beváltása, eladása, valamint tulajdoni részesedést jelentő befektetés eladása esetén a beváltott, eladott értékpapírok, befektetések vásárlásakor a pénzforgalmi szemléletű eredményt növelő tételként elszámolt összeg arányos része, e) tőkebevonás (különösen jegyzett tőke emelése), f) osztalék és osztalékelőleg megszerzése, g) elszámolásra kiadott előleg visszafizetése. A pénzforgalmi szemléletű eredményt növeli a következő ügyletek miatt a tárgyévben teljesített pénzeszköz-kifizetés: a) hitel vagy kölcsön nyújtása, b) az adózónak nyújtott hitel vagy kölcsön törlesztése, visszafizetése esetén a hitel vagy kölcsön felvételekor a pénzforgalmi szemléletű eredményt csökkentő tételként elszámolt összeg arányos része, c) saját kibocsátású kötvény vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír beváltása, törlesztése esetén a beváltott, eladott értékpapírok kibocsátásakor a pénzforgalmi szemléletű eredményt csökkentő tételként elszámolt összeg arányos része, d) hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy tulajdoni részesedést jelentő befektetés vásárlása, e) tőkekivonás (különösen jegyzett tőke leszállítása), f) osztalék és osztalékelőleg fizetése, g) elszámolásra kiadott előleg kifizetése. A pénzforgalmi szemléletű eredményt módosító e tételek azt az elvet fejezik ki, hogy a vállalkozásba bevont pénzösszegek ne képezzenek adóalapot, míg a vállalkozásból kivont pénzeszközök adóalapot képezzenek. 4.2. Az adóalap védelmét vagy az adóelkerülés megelőzését szolgáló egyes módosító tételek 4.2.1. A nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő pénzeszköz-kiadások A Kisvállalati adóról szóló törvény példálózó jelleggel meghatározza azokat a tételeket, amelyek nem a vállalkozás érdekében felmerült, vállalkozásból kivont pénzeszköz-kifizetésnek minősülnek. A Kisvállalati törvény 20.§ (6) bekezdése szerint növeli a pénzforgalmi szemléletű eredményt: a) a végleges pénzeszközátadás, b) az 50 ezer forintot meghaladó bekerülési értékű szolgáltatás igénybevétele, eszköz beszerzése, ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele vagy az eszköz beszerzése ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel, c) a Tbj. rendelkezései szerinti megállapodás alapján egészségbiztosítási járulék megfizetése, d) az a kiadás, amely a Büntető törvénykönyvben meghatározott vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban vagy befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatokban bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben merült fel, és az elkövetés tényét jogerős bírósági ítélet megállapította, e) az ellenőrzött külföldi társasággal szemben teljesített kifizetés, f) az adóalanyiság időszakát megelőző időszakra megállapított, az adóalanyiság időszaka alatt teljesített adófizetési kötelezettség, továbbá az adóalanyiság időszakában bármely időszakra megállapított és megfizetett bírság, pótlék, valamint az e törvény alapján megfizetett adó és adóelőleg, g) tartozás térítés nélküli átvállalása, h) a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék napi átlagos állományának háromszorosát meghaladó, napi átlagos állományon meghatározott kötelezettségrészre jutó kamatkifizetés (ide nem értve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettség alapján elszámolt kamatkifizetést), függetlenül attól, hogy azt az adóalany eszköz bekerülési értékének részeként számolja-e el, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást), valamint minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettség.

4.2.1.1. Végleges pénzeszközátadás A végleges pénzeszközátadás, azaz az ellenszolgáltatás nélküli ingyenes pénzeszközátadás a kisvállalati adó szempontjából nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült pénzeszközkiadásnak minősül és azzal növelni kell a pénzforgalmi szemléletű eredményt. 4.2.1.2. Egyes nagy értékű szolgáltatások, eszközbeszerzések A kisvállalati adó szempontjából nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült pénzeszközkiadásnak minősül az 50 ezer forintot meghaladó bekerülési értékű szolgáltatás igénybevétele, eszköz beszerzése, ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele vagy az eszköz beszerzése ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a kisvállalati adóalany 50 ezer forintot meghaladó bekerülési értékű szolgáltatást vesz igénybe, vagy eszközt szerez be, a bizonyítási teher őt terheli (például a számla, a szerződés, a teljesítési igazolás és az egyéb bizonyítékok bemutatása útján), hogy a pénzeszköz-kiadás a vállalkozási tevékenység érdekében merült fel. 4.2.1.3. Megállapodás alapján vállalt egészségbiztosítás A kisvállalati adó szempontjából nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült pénzeszközkiadásnak minősül a Tbj. rendelkezései szerinti megállapodás alapján vállalt egészségbiztosítási járulékfizetés. 4.2.1.4. Bűncselekménnyel összefüggésben felmerülő kiadások A kisvállalati adó szempontjából – összhangban az OECD ajánlásaival – nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült pénzeszköz-kiadásnak minősül az a kiadás, amely a Büntető törvénykönyvben meghatározott vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban vagy befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatokban bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben merült fel, és az elkövetés tényét jogerős bírósági ítélet megállapította. 4.2.1.6. Bírság, kisvállalati adó Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült pénzeszköz-kiadásnak minősül az adóalanyiság időszakában bármely időszakra megállapított és megfizetett bírság és pótlék. Szintén nem vehető figyelembe a pénzforgalmi szemléletű eredmény csökkentéseként a kisvállalati adó, valamint a kisvállalati adóelőleg összege. A kisvállalati adó szempontjából nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült pénzeszközkiadásnak minősül az adóalanyiság időszakát megelőző időszakra megállapított, az adóalanyiság időszaka alatt teljesített adófizetési kötelezettség (például a kisvállalati adóalanyiság első évében a megelőző adóévi társasági adóalanyiságra tekintettel megfizetett társasági adó). 4.2.1.7. Alultőkésítés rejtett osztaléka A kisvállalati adó szempontjából nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült pénzeszközkiadásnak minősül az alultőkésítés rejtett osztaléka. A pénzforgalmi szemléletű eredményt ezért meg kell növelni a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék napi átlagos állományának háromszorosát meghaladó, napi átlagos állományon meghatározott kötelezettségrészre jutó kamatkifizetéssel (ide nem értve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettség alapján elszámolt kamatkifizetést), függetlenül attól, hogy azt az adóalany eszközbekerülési értékének részeként számolja-e el. 4.2.2. A nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő ráfordítások A kisvállalati adóalap-védelem érdekében a törvény több esetben akkor is a pénzforgalmi szemléletű eredménynövelési kötelezettségét írja elő, ha az elszámolt ráfordítás közvetlenül nem eredményezi a pénzeszköz állományának a csökkenését. Ezekben az esetekben – amelyet a törvény példálózó jelleggel sorol fel – az ügylet következtében elmaradó pénzeszköz-növekedés indokolja azt, hogy növelni kell a pénzforgalmi szemléletű eredményt. A Kisvállalati adóról szóló törvény 20.§ (7) bekezdése szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült, vállalkozásból kivont vagyonnak minősül különösen és a kisvállalati adó alapját növeli a következő ügyletekhez kapcsolódóan elszámolt ráfordítás: a) behajthatatlannak nem minősülő követelés elengedése, kivéve 1. ha a követelés elengedése magánszemély javára történik, vagy 2. ha az adózó olyan külföldi személlyel vagy magánszemélynek nem minősülő belföldi személlyel

szemben fennálló követelését engedi el, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll, b) a térítés nélküli eszközátadás, c) a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás, d) eszköz hiányának elszámolása, ha egyértelműen megállapítható, hogy a hiány (különös tekintettel az eszköz fizikai jellemzőire, értékére, a tárolás körülményeire) megfelelő gondosság mellett nem merült volna fel, vagy ha az adózó – az ésszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve – nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére. 4.2.2.1. Behajthatatlan követelés Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült, vállalkozásból kivont vagyonnak minősül különösen, és a kisvállalati adó alapját növeli a követelés elengedése, ha azt a kisvállalati adó alanya kapcsolt vállalkozással szemben engedi el. 4.2.2.2. Véglegesen, visszafizetési kötelezettség nélkül átadott eszköz Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült, vállalkozásból kivont vagyonnak minősül különösen és a kisvállalati adó alapját növeli a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke. 4.2.2.3. Ingyenesen nyújtott szolgáltatás Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült, vállalkozásból kivont vagyonnak minősül különösen és a kisvállalati adó alapját növeli a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke. 4.2.2.4. Készlethiány Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült, vállalkozásból kivont vagyonnak minősül különösen és a kisvállalati adó alapját növeli a hiányzó eszköz könyv szerinti értéke, kivéve, ha a kisvállalati adó alanya bizonyítja, hogy a hiány megelőzése és a hiányból eredő veszteség mérséklése érdekében megfelelő gondossággal járt el. 4.2.2.5. Tartozás térítés nélküli átvállalása Tartalmilag e körbe sorolható és a kisvállalati adó szempontjából nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősül a tartozás térítés nélküli átvállalása. Az adóalap védelme érdekében már a tartozás átvállalása időpontjában indokolt előírni, hogy az átvállalt tartozás összegével meg kell növelni a pénzforgalmi szemléletű eredményt, ugyanis nem látható előre, hogy a tartozás kiegyenlítésére az adóalap szempontjából semleges módon kerül-e sor. 4.3. A szokásos piaci ár elvének alkalmazása A Kisvállalati adóról szóló törvény 20.§ (8) bekezdése szerint „amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásával kötött szerződésében (megállapodásában) olyan ellenértéket (ügyleti értéket) határoz meg, amely nem felel meg a szokásos piaci árnak,– az (1)–(7) bekezdésben foglaltaktól függetlenül, és függetlenül attól, hogy az ügylet az adózó pénzeszközeinek változásával jár-e – az adóalapot a szokásos piaci ár és az ügyleti érték különbségével úgy módosítja, hogy az olyan adóalapnak feleljen meg, mint ha független vállalkozással kötött volna szerződést (megállapodást), feltéve, hogy az adóévben a szerződés (megállapodás) alapján az adóévben teljesítés történt. A szokásos piaci árat a Tao. tv. 18._§ (2) bekezdésében meghatározott módszer szerint kell megállapítani.” 4.4. Veszteségelhatárolás A Kisvállalati adóról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a kisvállalati adó alanya a pénzforgalmi szemléletű negatív eredményét figyelembe vegye csökkentő tételként a következő adóévek pénzforgalmi szemléletű eredményének meghatározása során, feltéve, hogy az elhatárolt veszteség a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. Az elhatárolt veszteség összegét, azaz a negatív pénzforgalmi eredményt (amely a módosító tételekkel korrigált összeget jelenti) a kisvállalati adó alanya 10 év alatt, egyenlő részletekben használhatja fel a következő adóévekben. Az általános szabálytól eltérően az elhatárolt veszteség összegéből az adóévben beszerzett, előállított, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktivált értékével megegyező összeggel az adózó döntése szerint teljes mértékben, időbeli korlátozás nélkül csökkentheti a következő adóévek adóalapját. Fontos kiemelni, hogy az új beruházásnak megfelelő elhatárolt veszteséggel a következő években akár teljes mértékben lecsökkenthető az adóalap, azaz ez esetben nem érvényesül az a szabály, hogy az adóalap legalább a Tbj. szerinti járulékalapnak felel meg. Az elhatárolt veszteségeket keletkezésük sorrendjének megfelelően kell felhasználni. 4.5. Egyéb, a kisvállalati adó választásához kapcsolódó átmeneti szabályok A Kisvállalati adóról szóló törvény 20.§ (13) bekezdése szerint „a (2) bekezdés alkalmazásában a pénzforgalmi szemléletű eredmény meghatározása során, figyelmen kívül kell hagyni e törvény szerinti

adóalanyiság első adóévében a) kapott olyan bevételt, kiadást, amelyet az adózó az adóévet megelőző adóévére vonatkozó eredménykimutatásában bevételként, ráfordításként számol el, b) teljesített kiadást, ha az adóévet megelőző adóévben az adóalany az Szt. hatálya alá nem tartozott.” Figyelmen kívül kell hagyni az olyan bevételt és kiadást, amelynek teljesítési időpontja a kisvállalati adóalanyiság időszakát megelőzi, de tényleges realizálására a kisvállalati adóalanyiság időszakában kerül sor. A Kisvállalati adóról szóló törvény 20.§ (14) bekezdése szerint „az e törvény hatálya alá kerülés időpontjában állományban lévő hitel- és kölcsöntartozásokkal, kötvénykibocsátásból származó kötelezettségekkel, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal, tulajdoni részesedést jelentő befektetésekkel kapcsolatos, (4) bekezdés b) és d) pontja, valamint az (5) bekezdés b) és c) pontja szerinti pénzforgalmi szemléletű eredményt módosító tételek helyett módosító tételként ezen eszközök, kötelezettségek e törvény hatálya alá kerülés időpontjában kimutatott nyilvántartás szerinti (arányos) értékét kell figyelembe venni.” A Kisvállalati adóról szóló törvény 20.§ (4) bekezdés b) és d) pontja, valamint az (5) bekezdés b) és c) pontja biztosítja, hogy egyes ügyletek eredménye (például kölcsön nyújtásából származó eredmény) megjelenjen a pénzforgalmi szemléletű eredményben. A Kisvállalati adóról szóló törvény 20.§ (14) bekezdése arra az esetre rendel szabályokat, ha az ügylet alapjául szolgáló eszköz és kötelezettség a kisvállalati adóalanyiság első adóévében már állományban volt és ezért a nyilvántartásba vétellel összefüggésben pénzforgalmi szemléletű eredményt módosító tétel alkalmazása nem merült fel. 5. A kisvállalati adóelőleg 5.1. A kisvállalati adóelőleg bevallása A kisvállalati adóalany adóelőleg bevallásra és fizetésre kötelezett, amelynek gyakorisága – főszabály szerint – a megelőző adóév kisvállalati adó összegétől függ. Amennyiben a kisvállalati adóalany kisvállalati adófizetési kötelezettsége az adóévet megelőző adóévben az 1millió forintot elérte, az adóelőleg megállapítási, bevallási és fizetési kötelezettségének havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig tesz eleget. A kisvállalati adóalanyiság első adóévében a kisvállalati adó alanya abban az esetben kötelezett havi adóelőleg-bevallásra, ha az adóévet megelőző adóévben a bevétele meghaladta a 100 millió forintot. Amennyiben a kisvállalati adóalany adófizetési kötelezettsége az adóévet megelőző adóévben az 1 millió forintot nem haladta meg, az adóelőleg megállapítási, bevallási és fizetési kötelezettségének negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig tesz eleget. A kisvállalati adóalanyiság első adóévében a kisvállalati adó alanya abban az esetben kötelezett negyedéves adóelőleg-bevallásra, ha az adóévet megelőző adóévben a bevétele nem haladta meg a 100 millió forintot. 5.2. A kisvállalati adóelőleg alapja A Kisvállalati adóról szóló törvény 23.§ (4) bekezdése szerint a kisvállalati adóelőleg összege: a) a számviteli törvény szerinti pénzeszközöknek az adóelőleg-megállapítási időszakban realizált változása, b) az adóelőleg-megállapítási időszakban az adóalany által fizetendő, Tbj. szerint járulékalapot képező összes jövedelem, c) az adóelőleg-megállapítási időszakban e törvény szerint megfizetett adóelőleg, d) az adóelőleg-megállapítási időszakban kifizetett osztalék, osztalékelőleg együttes összegének a 16 százaléka. A Kisvállalati adóról szóló törvény 23.§ (6) bekezdése szerint az adóelőleg összege nem lehet kevesebb, mint az adóelőleg-megállapítási időszakban az adóalany által fizetendő, Tbj. szerint járulékalapot képező összes jövedelem 16 százaléka. 5.2.1. A kisvállalati adóelőleg-alap meghatározásának egyszerűsített formája A kisvállalati adóelőleg-összeg meghatározásának kiindulási alapja az adóelőleg-megállapítási időszakban realizált pénzeszközváltozás. Így például, amennyiben a kisvállalati adó alanya a 2013-as adóévben negyedévente köteles eleget tenni előlegfizetési kötelezettségének, pénzeszköz-változásnak – az első negyedévben a 2013. március 31-én kimutatott pénzeszközállománynak a 2012. december 31-én (a beszámolóban) kimutatott pénzeszközállományhoz viszonyított növekménye vagy csökkenése,

– a második negyedévben a 2013. június 30-án kimutatott pénzeszközállománynak a 2013. március 31-én kimutatott pénzeszközállományhoz viszonyított növekménye vagy csökkenése, – a harmadik negyedévben a 2013. szeptember 30-án kimutatott pénzeszközállománynak a 2013. június 30-án kimutatott pénzeszközállományhoz viszonyított növekménye vagy csökkenése, – a negyedik negyedévben a 2013. december 31-én kimutatott pénzeszközállománynak a 2013. szeptember 30-án kimutatott pénzeszközállományhoz viszonyított növekménye vagy csökkenése minősül. A pénzeszközállomány változásának kimutatása technikailag feltételezi – másképpen nem oldható meg – a havonta, vagy negyedévente, tárgyhónapot, vagy tárgynegyedévet követő időszak 12.-dik napjáig a közbenső beszámoló elkészítését, amely kizárólag napi, naprakész könyveléssel valósítható meg. nagyon-nagyon fontos!!!! Negyedévente éves zárás nagyságrendet követel, tehát ezeket a könyvelés csak plusz havidíj ellenében vállalja! Az adóelőleg-megállapítási időszakban realizált, fentiek szerint meghatározott pénzeszköz-változást növelni kell a) az adóelőleg-megállapítási időszakban az adóalany által fizetendő, Tbj. szerint járulékalapot képező összes jövedelemmel, b) az előző adó megállapítási időszakra tekintettel megfizetett adóelőleg összegével, tekintettel arra, hogy az a pénzeszköz csökkenését eredményezi, c) a kifizetett osztalék és osztalékelőleg összegével, tekintettel arra, hogy az a pénzeszköz csökkenését eredményezi. 5.2.2. A kisvállalati adóelőleg-alap meghatározásának teljes körű módja Az adóelőleg-megállapítási szabályok egyszerűsített meghatározási módja arra az eredményre vezethet, hogy a kisvállalati adó alanya az előleget „túlfizeti”. Például, ha valamely adóelőleg időszakban hitel vesz fel, míg annak felhasználása csak a következő adóelőleg-megállapítási időszakban történik. A hasonló esetek elkerülése érdekében a Kisvállalati adóról szóló törvény 23.§ (5) bekezdése biztosítja, hogy a kisvállalati adó alanya választással éljen: „(5) A (4) bekezdéstől eltérően az adóelőleg összege – az adózó választása esetén – a (4) bekezdés szerint megállapított összeg, módosítva az e törvény 20.§ (4)–(14) bekezdésében foglaltakkal. Ha az adózó valamely adóelőleg-megállapítási időszakban e bekezdés szerint állapítja meg az adóelőleg-fizetési kötelezettségét, akkor az adóelőleg összegét az adóév végéig minden esetben e bekezdés alkalmazásával állapítja meg.” A szabályozás tehát azt biztosítja, hogy a kisadózó választása alapján, az adóelőleg alapjának megállapítása során alkalmazza azokat az adóalap módosító tételeket, amelyeket egyébként az adóalap megállapítása során alkalmaznia kell. Természetesen a rendelkezés arra nem ad lehetőséget, hogy a kisvállalati adó alanya csak egyes adóalap-módosító tételeket alkalmazzon, továbbá arra sem, hogy a kedvezőbb adóelőleg alap megállapítási szabályokat csak egy adóelőleg-alap megállapítási időszakban alkalmazza. A rendelkezés ugyanis rögzíti, hogy a kisvállalati adóalany a „teljes körű” adóelőleg-megállapítási szabályok választása esetén a választásához a teljes adóévben kötve van, és nincs lehetősége arra, hogy a módosító tételek alkalmazásától eltérjen. 6. A kisvállalati adó mértéke, bevallása A kisvállalati adó mértéke az adó alapjának a 16 százaléka. A kisvállalati adó alanya mentesül a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás bevallása és megfizetése alól.Figyelem! Nem mentesít viszont az osztalékkal összefüggő adók alól (jelenleg 16% szja, 14% eho) Az adóalany a kisvállalati adó alapját és az adót adóévenként megállapítja, és az adóévet követő év május 31-ig bevallja. Ha az adóalanyiság év közben szűnt meg, a bevallást az adóalanyiság megszűnésének hónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell benyújtani. A kisvállalati adó alanya az adóévre a kisvállalati adót – az adóévben már megfizetett adóelőlegek beszámításával – a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Ha az adóévben már megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított adó összegét, a különbözetet a kisvállalati adóalany a bevallásában, az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban a bevallás benyújtására előírt határidő napjától (esedékességtől) jogosult visszaigényelni. Ha a kisvállalati adóalany az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére az adóévről készítendő bevallás határidejéig nem kötelezett

(például a külföldi vállalkozó) a fizetendő adót az adóév utolsó napjára készített könyvviteli zárlat alapján állapítja meg. A külföldi vállalkozó a kisvállalati adó alapját valamennyi belföldi telephelyére együttesen (kivéve a fióktelepet), míg belföldi fióktelepére fióktelepenként külön-külön állapítja meg. 7. Az adóalanyiság megszűnése 7.1. Kijelentkezés a kisvállalati adó alól A Kisvállalati adóról szóló törvény 19.§ (2) bekezdése szerint „A kisvállalati adó szerinti adóalanyiság – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – azon adóév utolsó napjáig fennáll, amely adóévben az adóalany az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton bejelenti az állami adóhatósághoz, hogy adókötelezettségeit nem e törvény szabályai szerint teljesíti. A bejelentéstlegkorábban az adóév december 1-jétől, legkésőbb az adóév december 20-áig lehet megtenni. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.” A kijelentkezésre vonatkozó nyilatkozatot az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton lehet bejelenti az állami adóhatósághoz. A kijelentkezésre vonatkozó nyilatkozatot legkorábban az adóév december 1-jétől, legkésőbb az adóév december 20-áig lehet megtenni. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. A Kisvállalati adóról szóló törvény 19.§ (3) bekezdésére tekintettel a nyilatkozat nem visszavonható. 7.2. A kisvállalati adóalanyiság megszűnése a törvényben meghatározott oknál fogva A Kisvállalati adóról szóló törvény a 19.§ (5) bekezdése tartalmazza az adóalanyiság megszűnésének rendkívüli okait. Eszerint a kisvállalati adóalanyiság megszűnik: „a) az adóalanyiság választására jogosító bevételi értékhatár meghaladásának hónapját megelőző hónap utolsó napjával; b) a végelszámolás, a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal; c) ha az adóalany végelszámolási vagy felszámolási eljárás nélkül szűnik, meg, a megszűnés napjával; d) az adóalany átalakulását megelőző nappal; e) az adóhatósági határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző hónap utolsó napjával, ha az adóalany terhére az adó- vagy vámhatóság számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásáért vagy igazolatlan eredetű áru forgalmazásáért jogerősen mulasztási bírságot, jövedéki bírságot állapított meg; f) az adóalany adószámának alkalmazását felfüggesztő határozat jogerőre emelkedésének hónapját megelőző hónap utolsó napjával; g) a naptári negyedév utolsó napjával, ha az adóalany az állami adóhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható adótartozása a naptári negyedév utolsó napján meghaladja az 1 millió forintot; h) a létszámváltozás hónapjának utolsó napjával, ha a létszámnövekedés miatt az adóalany foglalkoztatottainak átlagos statisztikai állományi létszáma meghaladta az 50 főt.” 8. A társaságiadó-alanyok átlépése a Kisvállalati adóról szóló törvény hatálya alá A társasági adó alanya a kisvállalati adó választása esetén a Tao-törvénynek a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó rendelkezéseit a Kisvállalati adóról szóló törvényben foglalt eltérésekkel alkalmazza. Ez azt is jelenti, hogy a bejelentés adóévére vonatkozó társaságiadó-bevallásban adóelőleget már nem kell bevallani és a bejelentést követő adóévre társaságiadó-előleget nem kell fizetni. Amennyiben az adózó a kisvállalati adóalanyiság választására vonatkozó bejelentését jogszerűen nem tehette volna meg, nem mentesül az adóelőleg-fizetés elmulasztásának jogkövetkezményei alól. A jogutód nélküli megszűnés szabályaiból az is következik, hogy a társasági adóalany a társasági adóalanyiság időszaka alatt keletkezett elhatárolt veszteséget nem jogosult felhasználni a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt. 8.1. Fejlesztési tartalék A kisvállalati adóalanyiság első adóévét megelőző adóévben (a jogutód nélküli megszűnés adóévében) a társasági adóalany már nem élhet a fejlesztési tartalékképzés kedvezményével, továbbá a már igénybe vett kedvezménnyel bizonyos esetekben el kell számolnia. Ezzel a kedvezménnyel alapesetben az adózó legfeljebb a pozitív adózás előtti eredmény 50 százalékáig, legfeljebb 500 millió forintig élhet. A jogutód nélküli megszűnés adóévében a társasági adó alanyának – főszabály szerint – az utolsó adóévet megelőzően lekötött fejlesztési tartaléknak az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összegéből a jogutód nélküli megszűnés adóévének utolsó napjáig fel nem használt része

után a lekötés adóévében hatályos rendelkezés szerint előírt mértékkel az elmaradt adót, valamint azzal összefüggésben felmerülő késedelmi pótlékot meg kell állapítania, és 30 napon belül meg kell fizetnie. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani, és a megállapított adóval együtt az említett napot követő első társaságiadó-bevallásban kell bevallani. A kisvállalati adóalany választása szerint ugyanakkor nem köteles elszámolni a fejlesztési tartalék fel nem használt részével, ha a kisvállalati adóalanyisága időszaka alatt a Tao-törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nem terhelné az adózás előtti eredmény növelésének, illetve az adó megfizetésének kötelezettsége. A Tao-törvény rendelkezései alapján abban az esetben nem kell a fejlesztési tartalék összegével növelni az adózás előtti eredményt, ha a fejlesztési tartalékként lekötött összeget az adózó a lekötés adóévét követő négy adóévben megvalósított beruházás bekerülési értékének megfelelően oldja fel. A kisvállalati adóalanyiság időszakában ez azt jelenti, hogy a lekötött tartalék összegét a kisvállalati adóalany beruházásra fordítja. 8.2. Jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág értékesítésének feltételes kedvezménye A jogutód nélküli megszűnés adóévében a társasági adó alanya nem csökkentheti az adózás előtti eredményét a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredménynek (az elszámolt bevételnek az elszámolt ráfordítást meghaladó részével) az eredménytartalékból az adóévben lekötött tartalékba átvezetett összegével. 8.3. Értékcsökkenési leírás A jogutód nélküli megszűnés adóévében a társasági adó alanyának az adózás előtti eredményt a) növelnie kell azzal az összeggel, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja, b) csökkentheti azzal az összeggel, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket. A kisvállalati adóalanyiság választása esetén a társasági adóalanynak az értékcsökkenési leírás különbözetével el kell számolnia, mentesülésre nincs lehetőség. Ergo a tárgyi eszközök nettó értéke növel! 8.4. Kedvezményezett átalakulás A jogutód nélküli megszűnés adóévében a társasági adóalanynak el kell számolnia a kedvezményezett átalakulás keretében biztosított halasztott adófizetési kötelezettséggel. 8.5. Kedvezményezett részesedéscsere A jogutód nélküli megszűnés adóévében a társasági adó alanyának el kell számolnia a kedvezményezett részesedéscsere keretében biztosított halasztott adófizetési kötelezettséggel. 8.6. Tartós adományozás A jogutód nélküli megszűnés adóévében a társasági adó alanyának az adózás előtti eredményét növelnie kell az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti tartós adományozásra tekintettel elszámolt többletkedvezmény kétszeresével, ha a szerződésben vállaltakat jogutód nélküli megszűnése miatt nem teljesíti a szerződésnek megfelelően. A kisvállalati adóalanyiság választása esetén a társasági adó alanyának a tartós adományozás kedvezményével el kell számolnia, mentesülésre nincs lehetőség. 8.7. Kisvállalkozási kedvezmény A jogutód nélküli megszűnés adóévében a társasági adó alanyának – főszabály szerint – el kell számolnia a kisvállalkozási kedvezménnyel. A kisvállalati adóalany választása szerint ugyanakkor nem köteles elszámolni a kisvállalkozási kedvezménnyel, ha a kisvállalati adóalanyisága időszaka alatt a Tao-törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nem terhelné az adózás előtti eredmény növelésének kötelezettsége. 8.8. A foglalkoztatottság növelésének kedvezménye Az adóév első napján mikro vállalkozásnak minősülő társaságiadó-alany választása szerint csökkentheti az adózás előtti eredményét a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma előző adóévhez (az adózó átalakulása esetén a jogelőd utolsó adóévéhez, előző adóév hiányában nullához) viszonyított növekményének és az adóév első napján érvényes havi minimálbér adóévre számított összegének szorzatával, feltéve, hogy az adózó foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma a

megelőző adóévben legfeljebb 5 fő, és az adózónak az adóév utolsó napján nincs az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. A kedvezmény összegének az adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. A kisvállalati adóalanyiságot választó adózó a társaságiadó-alanyiságának jogutód nélküli megszűnése okán nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, ha a Tao-törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nem terhelné az adózás előtti eredmény növelésének, illetve az adó megfizetésének kötelezettsége. Az az adózó, aki él ezzel a lehetőséggel, de a feltételeknek utóbb nem felel meg, a társasági adót az adókötelezettség keletkezését kiváltó esemény évéről benyújtott bevallásában vallja be. 8.9. Nem realizált árfolyamnyereség A jogutód nélküli megszűnés adóévében az adózás előtti eredményt módosítja a nem realizált árfolyamnyereség (árfolyamveszteség) kedvezménye. A társasági adó alanyának lehetősége van csökkenteni az adózás előtti eredményét a fedezeti ügylettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszköz értékének növekedéseként, illetve a hosszú lejáratú kötelezettség értékének csökkenéseként a mérleg fordulónapi értékeléskor a devizaárfolyam változása alapján eszközönként, kötelezettségenként elszámolt összeggel. A kedvezmény csak átmeneti jellegű, hiszen az eszköznek (kivéve a bejelentett részesedést) a befektetett pénzügyi eszközök közül történő kikerülésekor (ideértve az értékvesztés elszámolását is), a kötelezettségnek a hosszú lejáratú kötelezettségek közül történő kikerülésekor a megelőző adóévekben az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeggel növelni kell az adózás előtti eredményt. Amennyiben a társasági adó alanya él a nem realizált árfolyamnyereség kedvezményével, ugyanabban az adóévben, amelyben a kedvezményt érvényesítette, növelnie kell a fedezeti ügylettel nem fedezett, befektetett pénzügyi eszköz értékének csökkenéseként, illetve a hosszú lejáratú kötelezettség értékének növekedéseként a mérleg fordulónapi értékeléskor a devizaárfolyam változása alapján eszközönként, kötelezettségenként elszámolt összeggel. Ez azt jelenti, nincs arra lehetőség, hogy több eszköz, kötelezettség esetén csak azokkal az eszközökkel, kötelezettségekkel kapcsolatban érvényesítse az adózó a kedvezményt, amelyekkel összefüggésben nem realizált árfolyamnyereséget számolt el. Ha ugyanis az adózó él a nem realizált árfolyamnyereséghez kapcsolódó kedvezménnyel, de van olyan eszköze, kötelezettsége, amellyel kapcsolatban nem realizált árfolyamveszteséget kell elszámolnia, akkor a nem realizált árfolyamveszteség összegével növelnie kell az adózás előtti eredményt. Az így figyelembe vett összeggel az eszköznek (kivéve a bejelentett részesedést) a befektetett pénzügyi eszközök közül történő kikerülésekor (ideértve az értékvesztés elszámolását is), a kötelezettségnek a hosszú lejáratú kötelezettségek közül történő kikerülésekor (részbeni kikerülése esetén a külföldi pénzértékben kimutatott könyv szerinti érték csökkenésének a megelőző adóév utolsó napján kimutatott könyv szerinti értékkel arányosan számított összeggel) lehet csökkenteni az adózás előtti eredményt. A jogutód nélküli megszűnés adóévében – függetlenül attól, hogy az adózó a kisvállalati adóalanyiságot választja – az adózás előtti eredményt növeli a fentiek szerint még el nem számolt, a nem realizált árfolyamnyereség átmeneti kedvezményét megszüntető növelő tétel, és csökkenti a nem realizált árfolyamvereségre tekintettel figyelembe vett növelő tétel. 8.10. Kis- és középvállalkozások adókedvezménye A hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) megkötése adóévének utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett, és kizárólag e célra felhasznált hitel (ideértve a felhasznált hitel visszafizetésére igazoltan felvett más hitel) kamata után adókedvezményt vehet igénybe. Az adókedvezmény a hitelre az adóévben fizetett kamat 40 százaléka. Az adózó az adókedvezményt abban az adóévben – utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie – veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel. Az adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 6 millió forintot. Amennyiben a társasági adó alanyiságának időszaka alatt érvényesített kkv. adókedvezményt a feltételek nem teljesítése miatt a kisvállalati adóalanyiságot választó adózó késedelmi pótlékkal növelten köteles visszafizetni, a kisvállalati adó alanya a visszafizetendő társaságiadó-kedvezményt az adókötelezettség keletkezését kiváltó esemény évéről benyújtott bevallásában vallja be.

9. Társaságiadó-szabályok a kisvállalati adóalanyiság megszűnése esetére A kisvállalati adóalanyiság megszűnik a törvényben meghatározott megszűnési okok bekövetkezése vagy az adóalany ez irányú bejelentése esetén. A kisvállalati adó alanya az adóalanyiság megszűnése után adókötelezettségét a Tao-törvény rendelkezései szerint teljesíti. A Kisvállalati adóról szóló törvény rögzíti, hogy a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt megszerzett immateriális jószág, tárgyi eszköz alapján az adózó az adóalanyiság megszűnése után a társasági adó alapjánál értékcsökkenési leírást nem érvényesíthet. Ennek az az oka, a kisvállalati adó alanya a tárgyi eszköz beruházásaink költségét egy összegben érvényesítheti az adóalapnál. A Kisvállalati adóról szóló törvény továbbá rögzíti, hogy a társasági adó szempontjából költségként, ráfordításként elszámoltnak kell tekinteni a kisvállalati adóalanyiság időszaka előtt megszerzett immateriális jószág, tárgyi eszköz értékcsökkenési leírásának Tao-törvény szerint meghatározott időarányos részét is. A kisvállalati adóalanyiságot megelőző időszakból fennmaradt elhatárolt veszteségből a kisvállalati adóalanyiság minden adóévében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekintetni. Továbbá, a kisvállalati adóalanyiság időszakában lezárt adóévet figyelembe kell venni az olyan adókedvezmény esetében, amelyet az adózó a Tao-törvény rendelkezései szerint meghatározott számú adóévben vehet igénybe.

Az iparűzési adó kötelezettség teljesítése a kisadózók tételes adója és a kisvállalati adó alanya számára A kisadózók tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény mind a kisadózók tételes adójának alanya, mind a kisvállalati adó alanya számára jelentős adminisztrációs egyszerűsítéssel él, néhány közteher azonban nem szerepel az egyszerűsítések között. A kisadózók tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény mind a kisadózók tételes adójának alanya, mind a kisvállalati adó alanya számára jelentős adminisztrációs egyszerűsítéssel él azáltal, hogy a két adónem szerinti adózás többféle közteherben fennálló kötelezettség teljesítése alól mentesít. Ezek között nem szerepel ugyanakkor: – a helyi iparűzési adó, – az építményadó, – a telekadó, – a gépjárműadó, – a cégautóadó. Iparűzési adó-kötelezettség teljesítése A kisadózók tételes adójának alanya és a kisvállalati adó alanya – személyére és vállalkozási tevékenységére tekintettel – egyaránt a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) alkalmazásában vállalkozónak (Htv. 52.§ 26. pont), azaz az iparűzési adó alanyának minősül, őket iparűzési adó-kötelezettség terheli. A két adózó csoportra alapvetően ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármely más iparűzési adó-alanyra. A kisadózók tételes adójának alanya és a kisvállalati adó alanya azonban dönthet abban: az iparűzési adó alapját az általános szabályok vagy az egyszerűsített iparűzési adóalap-megállapításra vonatkozó szabályok szerint határozza meg. Ennélfogva: – a kisadózók tételes adójának (KATA) alanya az iparűzési adó alapját megállapíthatja: a) az általános szabályok szerint, b) a nettó árbevétel 80 százalékában, c) a településiadó-alap tételes összegében, – a kisvállalati adó (KIVA) alanya az iparűzési adó alapját megállapíthatja: d) az általános szabályok szerint, e) a nettó árbevétel 80 százalékában, f) a kisvállalati adó alapjának 20 százalékkal növelt összegében. 1. Egyszerűsített adóalap-megállapítás lehetősége a kisadózók tételes adójának (KATA) hatálya alá tartozó adóalany számára A Htv. már régóta tartalmazza az egyszerűsített iparűzési adóalap megosztásának jogintézményét. Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya az eva alapjának 50 százalékában, más, 8 millió forint nettó árbevételt el nem érő vállalkozó az árbevétel 80 százalékában, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózó vállalkozó pedig az átalány-adóalap 1,2 szeresében is meghatározhatja az iparűzési adó-alapot, amennyiben azt alkalmazni kívánja (Htv. 39/A.§ és 39/B.§). A kisadózók tételes adójának alanya számára a Htv. 2013. január 1-jétől hatályos 39/B.§-a újabb választási lehetőséget kínál az egyszerűbb adóalap-megállapításra, azzal, hogy fennmarad a 8 millió forint nettó árbevétel alatti vállalkozásokra vonatkozó egyszerűbb szabály is. 2.1. Egyszerűsített adóalap-megállapítás a nettó bevétel 80 százalékában Ez a fajta adóalap-megállapítási mód akkor alkalmazható, ha a kisadózók tételes adója alanyának nettó árbevétele az adóévet megelőző évben, illetve a tevékenységét megkezdő esetén az adóévben várhatóan nem haladja meg a 8 millió forintot. 12 hónapnál rövidebb (megelőző) adóév esetén a 8 millió forintos értékhatárt időarányosan kell tekinteni. Az adóalap-számítás a kisadózó vállalkozás számára mindösszesen annyit jelent, hogy a bevételi nyilvántartása alapján az adóévre vonatkozóan

összesíti bevételeit, majd az így előálló számadatot 0,8-cal kell megszoroznia. Esetében ugyanis a nettó árbevétel nem más, mint a Kkv-adó tv. szerinti kisadózó vállalkozás bevétele [Htv. 39/A.§ (3)]. Az adóalap ily módon való megállapítása nem kötelező, választható, mégpedig az adóév egészére. Ezt a döntést az adóalany meghozhatja akár az adóévet követő évben, az adóévről szóló bevallás benyújtásának határnapjáig is. Ebben az esetben az adóévről szóló bevallásban kell ezt a szándékot jelölni. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a kisadózó vállalkozás – ha nem kívánja a tételes iparűzési adó-alap szerinti adózási módot alkalmazni – akár 2014. május 31-ig dönthet arról, hogy esetében a bevétel 80 százaléka legyen az adó alapja [Htv. 39/A.§ (5)]. 2.2. Egyszerűsített adóalap-megállapítás tételes összegben 2.2.1. Alkalmazási feltételek A kisadózó vállalkozás dönthet akként is, hogy az iparűzési adó alapja tételes összegű legyen. Ez a döntése viszont csak és kizárólag arra az időszakra vonatkozhat, ameddig a Kkv-adó tv. hatálya alatt, kisadózó vállalkozásnak minősül. További feltétel, hogy ameddig a kisadózó vállalkozás e minősége fennáll, és a vállalkozás korábban a tételes iparűzésiadóalap-megállapítás lehetőségét választotta, akkor ez a döntése már nem változtatható meg. 2.2.2. A tételes adóalap összege Az adóalap tételes összegét a Htv. rögzíti [Htv. 39/B.§ (3)] mégpedig valamennyi adókötelezettséggel érintett, székhely, telephely szerinti település esetén 2,5-2,5 millió forintban, függetlenül az elért bevétel nagyságától. Ez azt jelenti, hogy ha a kisadózó vállalkozásnak csak a Htv. szerinti székhelye van (telephely nem jön létre), akkor éves szinten maximum 50.000.- forint lehet az adó összege, mert az önkormányzat legfeljebb 2 százalékban rögzítheti az adó mértékét. Abban az esetben, ha az önkormányzat 2 százaléknál kisebb adómértéket (például 1,5 százalékot) állapított meg, akkor a 2,5 millió forint adóalapot az önkormányzat rendelete szerinti adómértékkel, azaz 1,5 százalékkal kell megszorozni. Ha a kisadózó vállalkozás a székhelye szerinti településtől eltérő településen telephelyet tart fenn, akkor minden településen 2,5–2,5 millió forint az adó alapja. Abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás e minősége az adóév egészében nem áll fenn, akkor a 2,5 millió forintos tételes adóalap összege napi arányosítással számítva kisebb. Ez a következő esetekben lehetséges: – a vállalkozás év közben választotta ezt az adózási módot vagy – év közben új vállalkozásként jött létre, vagy – év közben nyitott vagy szüntetett meg telephelyet vagy változtatott székhelyet avagy – a Kkv-adó tv. szerint az adóév bizonyos időszakára a kisadózók tételes adóját nem kell megfizetni (az egyéni vállalkozói tevékenység szünetel vagy az egyéni vállalkozó kisadózó vagy a kisadózó vállalkozás valamennyi kisadózója keresőképtelen). Amennyiben a kisadózó vállalkozás olyan településen tart fenn székhelyet vagy telephelyet, amelynek önkormányzata a helyi iparűzési adót nem vezette be, akkor értelemszerűen ott nem terheli adókötelezettség. 2.2.3. Az adóalap, adóösszeg csökkentésének esetei A helyi iparűzési adó vállalkozási szintű (tehát nem a megosztás útján létrejövő települési) adóalapot csökkenteni lehet a foglalkoztatás-növelés, azaz az átlagos statisztikai állományi létszám egyik adóévről a másikra való növekedése esetén, 1 millió forint/foglalkoztatott-növekmény összeggel. Ezt az adóalap-csökkentést a kisadózók tételes adójának alanya is érvényesítheti, azzal, hogy esetében a vállalkozási szintű adóalap nem más, mint a települési (tételes) adóalap vagy – több településen fennálló adókötelezettségnél (ha van a székhely mellett telephely is) – a települési (tételes) adólapok együttes összege. Ez utóbbi esetén az adóalap-mentesség az egyes településeknél olyan arányban vehető igénybe, amilyen arányt a települési adóalap képvisel az összesített települési (azaz a vállalkozási szintű) adóalapban. Annak a vállalkozónak, akinek a vállalkozási szintű adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió forintot, az önkormányzat mentességet, kedvezményt fogalmazhat meg. A kisadózók tételes adójának alanya esetén – figyelemmel arra, hogy az adóalap valamennyi székhely, telephely szerinti településnél éves szinten 2,5 millió forint – e mentesség akkor vehető igénybe, ha a) az önkormányzat a 2,5 millió forint adóalappal rendelkező vállalkozások számára is lehetővé teszi az adóelőnyt (az önkormányzat a kedvezményezett vállalkozások körét úgy is meghúzhatja, hogy oda például csak az 1 millió forint adóalap alatti vállalkozások kerülhetnek), és

b) az adóév egészében székhelyén kívül másutt nincs telephelye vagy c) van ugyan egy telephelye, ott működik iparűzési adó, de az adókötelezettség mindegyik település esetén legalább fél évnél rövidebb időtartamú. A kisadózók tételes adójának alanyát is terheli ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség, mégpedig akkor, ha székhelyén, telephelyén kívüli településen – adóéven belül összesen 30 napnál hosszabb ideig – végez építőipari tevékenységet vagy tár fel, kutat természeti erőforrást. Az ideiglenes tevékenységgel érintett településen megfizetett (átalány)adó a székhely, telephely szerinti önkormányzathoz fizetett – a tételes adóalap után fizetett – iparűzési adóból levonható, mégpedig a települési adóalapnak az összesített települési adóalapban képviselt aránya szerint (ha a vállalkozás csak egy településen adóköteles, akkor az ideiglenes adó is csak ott vonható le), de legfeljebb a székhely vagy telephely szerinti település számára fizetett adó nagyságáig terjedően. Ezt az adócsökkentést is az adóévet követő év május 31-ig benyújtandó bevallásban lehet érvényre juttatni. 2.2.4. Az adó megfizetésének időpontja A kisadózók tételes adójának alanya – ellentétben a többi iparűzésiadó-alannyal – évente két alkalommal adót és nem adóelőleget fizet, tekintve, hogy a kisadózó vállalkozások döntő többségénél az adóösszeg előre ismert, hiszen az adóalap a településen fix összegű, s nem jellemző az adóalap vagy adó utólagos csökkentése. Ennek oka, hogy az adózók zöme vélhetően a foglalkoztatás-növelés miatt nem lesz jogosult adóalap-mentességre, körükben az építőipari tevékenység-végzés sem gyakori, illetve az önkormányzatok is tipikusan csak 1-2 millió forint adóalapot el nem érő vállalkozások számára teszi lehetővé a helyi adóelőny lehetőségét. A Htv. 39/B.§-ának (4) bekezdése rendelkezik az adófizetés időpontjáról, mégpedig két tényállást megkülönböztetve. Ha az adóév 12 hónap, akkor az adót az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig (március 15-ig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig (szeptember 15-ig) kell megfizetni, méghozzá egyenlő részletekben. Abban az esetben, ha az adóév rövidebb, mint 12 hónap (a vállalkozás év közben alakult vagy év közben létesített telephelyet, székhelyet a településen vagy az adót az önkormányzat év közben vezette be), akkor az adóéven belüli adóköteles időszak első és utolsó hónapját követő hónap 15. napjáig kell az adót két egyenlő részletben megfizetni. Abban az esetben, ha az adó összegének utólagos módosításának van helye mentesség, kedvezmény, adócsökkentés érvényesítése miatt, akkor az adóévet követő év május 31-éig benyújtott bevallásban lehet korrigálni (visszaigényelni) az adó év közben többletként megfizetett összegét. Ha az adócsökkentés a kisadózók tételes adófizetési kötelezettségének szünetelése miatt lehetséges, akkor a bevallást már az adóévet követő január 15-éig be lehet nyújtani. 2.2.5. Eljárási kérdések, bejelentés, bevallás, előlegbevallás A kisadózók tételes adójának alanyát bejelentési kötelezettség terheli arról, hogy az iparűzési adóban, az adóalap tételes összegű meghatározásával kíván élni. Ezt a bejelentést az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített bejelentési, bevallási nyomtatványon köteles megtenni, mégpedig a kisadózók tételes adójának hatálya alá tartozástól számított 15 napon belül. Az adóalap tételes összegben való meghatározását a kisadózó vállalkozási lét teljes időszakára lehet választani, és ez a döntés mindaddig nem változtatható meg, amíg a vállalkozó iparűzési adó-alany kisadózó vállalkozásnak minősül. EZ EGY NAGYON ÉRDEKES SZABÁLY, TEHÁT A KÉRDÉS ALAPOSAN MEGFONTOLANDÓ! A kisadózó vállalkozás döntését tartalmazó bejelentkezési, bejelentési nyomtatvány végrehajtható okirat, mert e dokumentumokban közli a kisadózó vállalkozó azt, hogy tételes adóalap-megállapítást alkalmaz, ezen dokumentum alapján lehet megállapítani a fizetendő adóösszegét [Htv. 39/B.§ (9)]. Ha a vállalkozó év közben dönt arról, hogy kisadózók tételes adója szerinti adózási módot választja, és egyben dönt arról is, hogy az iparűzési adóban a tételes iparűzésiadó-alap alapján számítja ki adóját, akkor az adóéve első napjától a kisadózó vállalkozások tételes adójában fennálló adóalanyisága kezdő napját megelőző napig terjedő időszakról bevallást kell benyújtania [Htv. 39/B.§ (8)]. A bevallás-benyújtás időpontját a Htv. nem tartalmazza, tehát ekkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 32.§ (1) bekezdésben említett szabály érvényesül, azaz az adóévet követő év május 31-éig kell a bevallást benyújtani. A bevallásban feltüntetett fizetendő adót is eddig kell megfizetni, illetve – ha az adóévben megfizetett adóelőleg több, mint a fizetendő adó – a túlfizetés ekkortól igényelhető vissza. A kisadózó vállalkozást e minőségében adóelőleg-bejelentési, adóelőleg-bevallási, adóelőleg-fizetési kötelezettség, továbbá – hacsak a Htv-ből más nem következik

– adóbevallás-benyújtási kötelezettség, valamint a Htv. 39.§-ának (2) bekezdése szerinti adóalap megosztási kötelezettség sem terheli [Htv. 39/B.§ (5)]. 3. Egyszerűsített adóalap-megállapítás lehetősége a kisvállalati adó hatálya alá tartozó adóalany számára (KIVA) A kisvállalati adó alanya – az általános iparűzésiadóalap-megállapítási szabályok alkalmazása mellett, hasonlóan a kisadózók tételes adójának alanyához – az iparűzési adó alapját megállapíthatja a nettó árbevétel 80 százalékában és a kisvállalati adóalap 1,2 szeresében is. Az egyszerűsítés kifejezetten csak a vállalkozási szintű adóalap megállapítására vonatkozik. Amennyiben a kisvállalati adó alanya székhelyén kívül legalább egy településen telephelyet tart fenn, akkor terheli például a Htv. 39.§ (2) bekezdése szerinti adóalap-megosztás kötelezettsége. Ellentétben a kisadózók tételes adójának alanyával, fennáll az adóelőleg-bevallás és adóelőleg-fizetés kötelezettsége és természetesen az adóbevallás kötelezettsége is. A kisvállalati adó alanyát ezért valamennyi egyéb, a helyi iparűzési adóval összefüggő kötelezettség terheli. 3.1. Egyszerűsített adóalap-megállapítás a nettó bevétel 80 százalékában A nettó árbevétel 80 százalékában való egyszerűsített adóalap-megállapítási mód akkor alkalmazható, ha a kisvállalati adó alanyának nettó árbevétele az adóévet megelőző évben, illetve a tevékenységét adóévben megkezdő esetén az adóévben várhatóan nem haladja meg a 8 millió forintot. 12 hónapnál rövidebb (megelőző) adóév esetén a 8 millió forintos értékhatárt időarányosan kell tekinteni. Az adóalap-számítás a kisvállalati adó alanyánál akként történik, hogy a Számviteli törvény alapján vezetett nyilvántartásai alapján meg kell állapítania a Htv. 52.§-ának 22. pontjának tipikusan a) alpontja szerinti nettó árbevétel összegét, majd az így előálló számadatot 0,8-cal kell megszoroznia. Az adóalap ilyeténképpen való megállapítása nem kötelező, hanem választható, mégpedig az adóév egészére. Ezt a döntést az adóalany meghozhatja akár az adóévet követő évben, az adóévről szóló bevallás benyújtásának határnapjáig is. Ebben az esetben az adóévről szóló bevallásban kell ezt a szándékot jelölni. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a kisadózó vállalkozás – ha nem kívánja a tételes iparűzési adóalap szerinti adózási módot alkalmazni – akár 2014. május 31-éig dönthet arról, hogy esetében a bevétel 80 százaléka legyen a 2013. adóév iparűzési adó alapja [Htv. 39/A.§ (1) b) pont]. 3.2. Egyszerűsített adóalap-megállapítás a kisvállalati adó alapja szorzataként A Htv. 39/B.§-ának (2) bekezdése értelmében a kisvállalati adó alanya az iparűzési adó alapját megállapíthatja a kisvállalati adó alapjának 20 százalékkal növelt összegében is. Az adóalap számítása során tehát a kisvállalati adó alanyának teendője mindösszesen annyi, hogy a kisvállalati adó alapját (a pénzforgalmi eredmény és a Tbj. szerinti járulékalapot képező jövedelem) 1,2-vel kell megszorozni. A kisadózó vállalkozás e döntése adóévre választható, a döntésről szóló bejelentést legkésőbb az adóévről szóló bevallás benyújtásának határnapjáig, azaz az adóévet követő év május 31-éig kell megtenni. Ha a kisvállalati adó alanyának adóalanyisága év közben szűnik meg (például az adóalanyiság választására jogosító értékhatár meghaladása vagy felszámolásának elrendelése miatt), akkor a Htv. 39/B.§ (12) bekezdése értelmében a kisvállalati adóban fennálló adóalanyiság időtartamára (a kisvállalati adó adóévére) az iparűzési adó alapját az egyszerűsített módon kell megállapítani (ha ezt választotta előzetesen az adózó), a naptári év hátralévő részére pedig vagy az általános szabályok szerint vagy a 39/A.§-ban foglaltak szerint (a nettó árbevétel 80 százalékában), ez utóbbi esetén feltéve, hogy az adóévet megelőző év nettó árbevétele – 12 hónapnál rövidebb előző adóév esetén időarányosan számított nettó árbevétele – nem haladta meg a 8 millió forintot. A kisvállalati adóalanyiság megszűnése esetén a tört adóévről szóló bevallást a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározott időpontig, azaz a kisvállalati adóalanyiság megszűnésének hónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell benyújtani. A bevallás-benyújtással egyidejűleg az adóévre már megfizetett előleg és a tényleges fizetendő adó összegének különbözetét a vállalkozónak meg kell fizetnie, illetve a többlet-adóelőleget ekkortól igényelheti vissza [Htv. 39/B.§ (14) b) pont]. A kisvállalatiadó-alanyiság megszűnése esetén a bevallás-benyújtással egyidejűleg adóelőleget is kell bevallani, mégpedig a kisvállalati adóalanyiság megszűnését követő naptól az azt követő adóév első félévének utolsó napjáig terjedő időszakra. Az adóelőleg összege a bevallásban szereplő, a bevallással

lefedett időszak naptári napjai alapján 12 hónapra számított összeg. Ezt, mint adóelőleget az előlegfizetési időszakra eső egyes előlegfizetési időpontokra, egyenlő arányban kell bevallani. Nem kell adóelőleget bevallani arra az előlegfizetési időpontra, amelyre a vállalkozó már vallott be adóelőleget [Htv. 39/B.§ (14) b) pont].

Új adókedvezmények a foglalkoztatás bővítésére és a munkahely-megőrzésre A Munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. Törvényt az Országgyűlés 2012. október 1. napján fogadta el. A törvény a munkaerő-piaci szempontból leghátrányosabb helyzetű munkavállalókra tekintettel jelentős mértékű kedvezményeket ad a foglalkoztatóknak az élő munkára rakódó közterhekből. Az új kedvezmények 2013. január 1-jével lépnek hatályba. 1. Foglalkoztatási kedvezmény A kedvezményeket a kifizető munkáltató havonta, a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszony alapján, a – számviteli törvény szerint meghatározott – munkabér után fizetendő szociális hozzájárulási adójából levonva érvényesítheti. A kedvezmények meghatározott részénél, ahol nagyobb mértékű a szociális hozzájárulási adó kedvezménye, a munkáltató a szakképzési hozzájárulás alól is mentesül. 1.1. Szociális hozzájárulási adó-kedvezmény A kedvezmény alanya a (szociális hozzájárulási-adó alanyának minősülő) kifizető. – Kifizető a természetes személlyel adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban álló másik személy. – Kifizető továbbá a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel nem rendelkező kifizető (külföldi kifizető), ha a vele adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban álló, magyar szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá tartozó természetes személy a munkát Magyarországon, vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállamban (EU, EGT tagállamban vagy Svájcban) végzi. – Ha a külföldi kifizető szociális hozzájárulási adó-kötelezettségei teljesítését elmulasztja, kifizetőnek kell tekinteni a munkavállalóját. – Kirendelés alapján foglalkoztatott természetes személlyel fennálló jogviszony esetén a kirendelést elrendelő munkáltató a kifizető. A természetes személyt kirendelés alapján foglalkoztató személy minősül azonban kifizetőnek, ha a kirendelést elrendelővel megállapodott arról, hogy a természetes személy foglalkoztatásához kapcsolódó munkabér és közterhek őt terhelik. – Munkaerő-kölcsönzés keretében kölcsönbe adott munkavállalóval fennálló jogviszony esetén a kölcsönbe adó a kifizető. Ha a kölcsönbe adó külföldi kifizető, a munkavállalót kölcsönbe vevő személy minősül kifizetőnek. – Több munkáltatóval létesített munkaviszony (Mt. 195.§) esetén kifizető az adózás rendjéről szóló törvény szerint meghatározott munkáltató (vagyis akit a munkaviszony létesítésével egyidejűleg maguk közül írásban kijelöltek). Adókedvezmény az adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszony alapján érvényesíthető. Nem eredményez adófizetési kötelezettséget az iskolaszövetkezetnek a nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) tagjával fennálló jogviszony, valamint az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény hatálya alá tartozó jogviszony (alkalmi-, idénymunka), így azoknál kedvezmény sem érvényesíthető [2011. évi CLVI. törvény 455.§ (2)–(3) bekezdések, 465.§ (2) bekezdés, 466.§ 7. pont]. A szociális hozzájárulási adó (rész)kedvezmény alapja a munkavállalót az adó-megállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér. A bruttó munkabért a számviteli törvényben foglaltak alkalmazásával kell meghatározni. A

számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 79.§ (2) bekezdése szerint bérköltség minden olyan – az üzleti évhez kapcsolódó – kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak. Az adókedvezmény alapjául tehát kizárólag a munkaviszonyban állók számára kifizetett munkabér szolgál. A számviteli törvény 3.§ (7) bekezdésének 3. pontja, 79.§ (3) bekezdése szerinti egyéb kifizetések nem részei a bérköltségnek, vagyis a munkabérnek, ezért nem képezik kedvezmény alapját sem. 1.2. Szakképzési hozzájárulási kedvezmény A szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett a hozzájárulásból kedvezményt érvényesíthet – a pályakezdő foglalkoztatása esetén az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (röviden: Eat.) 462/B.§ (2) bekezdése szerinti, – a tartósan álláskereső személyek után az Eat. 462/C.§ (2) bekezdése szerinti, – a gyermekgondozási díj folyósítását követően, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően foglalkoztatott munkavállalók után az Eat. 462/D.§ (2) bekezdése szerinti, a foglalkoztatás első két évében igénybe vehető szociális hozzájárulási adókedvezmény mellett. A kedvezmény alanya a (szakképzési hozzájárulásra kötelezett) belföldi székhelyű – gazdasági társaság, kivéve a szakképzésről szóló törvény szerinti, szakképzési feladatot ellátó nonprofit gazdasági társaságot, a felsőoktatási intézmény által alapított társaságot, valamint az olyan társaságot, amelyben a felsőoktatási intézmény, részesedést szerzett, – szövetkezet, kivéve a lakásszövetkezetet, a szociális szövetkezetet, valamint az iskolaszövetkezetet, – állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, közös vállalat, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat – kivéve a víziközmű-társulatot –, egyes jogi személyek vállalata és a leányvállalat, – ügyvédi iroda, végrehajtó iroda és szabadalmi ügyvivő iroda, – közjegyzői iroda, – a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó, – egyéni cég. Kedvezményt érvényesíthet továbbá a szakképzési hozzájárulásra kötelezett, belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet is, ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik. Aki szakképzési hozzájárulásra nem kötelezett, értelemszerűen a kedvezménynek sem alanya (2011. évi CLV. törvény 2.§). A szakképzési hozzájárulás alapját a munkavállalónak – a szociális hozzájárulási adó alapjának megállapításánál figyelembe vett – a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér összege csökkenti, de legfeljebb kedvezményezett munkavállalónként havonta 100 ezer forint. Részmunkaidős foglalkoztatott esetén legfeljebb 100 ezer forint arányosan csökkentett része vehető figyelembe (részmunkaidős foglalkoztatásnak az a foglalkoztatás minősül, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt). [2011. évi CLV. törvény 4.§ (1a) bekezdés] 2. A 25 év alatti és 55 év feletti munkavállalók utáni kedvezmény A 25 év alatti és 55 év feletti korosztályba tartozó munkavállalók foglalkoztatása esetén a kedvezmény egyenlő a bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával. Ez azt jelenti, hogy fizetendő szociális hozzájárulási adó – 100 ezer forintig – 12,5 százalék (ami mellett a 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást is meg kell fizetni). A munkabér 100 ezer forint feletti részére a szociális hozzájárulási adót a normál, 27 százalékos mértékkel kell megállapítani. A hónap egészére jár a kedvezmény abban a hónapban is, amelyben a munkavállaló a 25. vagy 55. évét betölti (vagyis nem kell töredékhónappal számolni, és nem kell az adott hónapot két részre, kedvezményes és nem

kedvezményes időszakra bontani, ha a meghatározott életkort hónap közben töltik be). Még nagyobb kedvezmény jár a 25 év alatti munkavállaló után a kifizetőnek, ha a 25 év alatti pályakezdő legfeljebb 180 nap biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal rendelkezik; ez esetben a kedvezmény egyenlő a bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első két évében. Emellett, a szociális hozzájárulási adó alól mentes 2 éves időszakban, szakképzési hozzájárulást sem kell fizetni 100 ezer forintos munkabérig. A 180 napba a biztosítási (járulékfizetési) kötelezettséggel járó munkaviszonyok számítanak be, tehát az egyszerűsített foglalkoztatás (alkalmi-, idénymunka) vagy az iskolaszövetkezetben végzett munka időtartamát itt nem kell figyelembe venni. A pályakezdőknél is érvényesül a szabály, hogy nem kell töredékhónappal számolni, és teljes hónapra jár a kedvezmény abban a hónapban is, amelyben a munkavállaló betölti a 25. életévet, vagy a foglalkoztatás második éve véget ér [2011. évi CLV. törvény 4.§ (1a) bekezdés, 2011. évi CLVI. törvény 462/B.§]. 3. A nem szakképzett munkavállalók utáni kedvezmény A szakképzettséget nem igénylő (a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jétől hatályos KSH közlemény, FEOR-089. főcsoportjába tartozó) munkakörben foglalkoztatott munkavállalók esetén a kedvezmény egyenlő a bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával. A fizetendő szociális hozzájárulási adó – 100 ezer forintig – tehát 12,5 százalék (ami mellett a 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást is meg kell fizetni). Ha a munkavállalót az adó-megállapítási időszak (tárgyhónap) nem teljes egészében foglalkoztatták szakképzettséget nem igénylő munkakörben, vagy nem kizárólagosan ilyen munkakörben alkalmazták, adókedvezmény sem jár az adó-megállapítási időszakra (2011. évi CLVI. törvény 461.§). 4. A tartósan álláskeresők utáni kedvezmény A tartósan álláskeresők után nagyobb mértékű, de időben korlátozottabb adókedvezmény jár. A szociális hozzájárulási adó számított összegéből igénybe vehető kedvezmény egyenlő a bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első két évében (ebben az időszakban szakképzési hozzájárulást sem kell fizetni 100 ezer forint munkabérig), majd 14,5 százalékával a foglalkoztatás harmadik évében (a fizetendő szociális hozzájárulási adó tehát 12,5 százalék, amely mellett a 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást is meg kell fizetni). Az adókedvezmény szempontjából tartósan álláskeresőnek az állami foglalkoztatási szerv (munkaügyi központ) által a kedvezményezett foglalkoztatást megelőző 9 hónapon belül legalább 6 hónapig álláskeresőként nyilvántartott személy minősül. Ha az álláskereső közfoglalkoztatásban vett részt, a közfoglalkoztatási jogviszonyát a 9 és a 6 hónap számítása során nem lehet figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy a közfoglalkoztatási jogviszony ideje nem számít be a 6 hónapba, és annyival meghosszabbodik a 9 hónapos „referencia-időszak”. Bár a közfoglalkoztatás ideje nem ismerhető el mint álláskeresési időszak, e szabály azonban kedvezményt is jelent a korábban közfoglalkoztatottra nézve, hiszen a munkavállaló ezáltal nem veszíti el a közfoglalkoztatást megelőzően, álláskeresőként szerzett jogosultsági idejét. Ha a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve az adott hónapban lejár, az egész hónapra jár a teljes mentesség a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás alól. Ehhez hasonlóan a 14,5 százalékos szociális hozzájárulásiadó-kedvezményt is teljes hónapra lehet érvényesíteni akkor is, ha a kedvezményezett foglalkoztatás harmadik éve hónap közben jár le [2011. évi CLV. törvény 4.§ (1a) bekezdés, 2011. évi CLVI. törvény 462/C.§]. 5. A kisgyermekes munkavállalók utáni kedvezmény A gyermekgondozási díj folyósítását követően, illetve a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően foglalkoztatott munkavállalók esetén a szociális hozzájárulási adó számított összegéből igénybe vehető kedvezmény egyenlő a bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első két évében (ekkor szakképzési hozzájárulást sem kell fizetni 100 ezer forint munkabérig). A kedvezmény a bruttó munkabér 14,5 százaléka a foglalkoztatás harmadik évében, vagyis a fizetendő szociális hozzájárulási adó a harmadik évben 12,5 százalék 100 ezer forintig, amely mellett a 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást is meg kell fizetni. A három évig járó kedvezmény legkésőbb az anyasági ellátás folyósításának megszűnését követő

hónaptól számított 45. hónap utolsó napjáig érvényesíthető. A folyósítás megszűnésének hónapja az a hónap, amelyre utoljára az anyasági ellátások valamelyike az érintett személyt megillette. Egymást követő több ellátás esetén a határidőt a később folyósított anyasági ellátás folyósításának megszűnésétől kell számítani. Ha a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve az adott hónapban lejár, az egész hónapra jár a teljes mentesség a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás alól. Ehhez hasonlóan a 14,5 százalékos szociális hozzájárulási adó-kedvezményt is teljes hónapra lehet érvényesíteni akkor is, ha a kedvezményezett foglalkoztatás harmadik éve hónap közben ér véget [2011. évi CLV. törvény 4.§ (1a) bekezdés 2011. évi CLVI. törvény 462/D.§]. 6. Az anyasági ellátások melletti munkavégzés szabályai A kedvezmények kapcsán érdemes említést tenni azokról az előírásokról is, amelyek az ellátások melletti munkavégzést korlátozzák. Gyermekgondozási díj (gyed) mellett – szűk kivétellel – kizárt a munkavégzés. A törvény előírja, hogy nem jár gyed, ha a jogosult bármilyen jogviszonyban díjazás ellenében munkát végez (ide nem értve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást), vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységét személyesen folytatja [1997. évi LXXXIII. törvény 42/C.§ a) pont]. (e szabályok nem új keletűek). Gyermekgondozási segély (gyes) és gyermeknevelési támogatás (gyet) folyósítása alatt már lehet – meghatározott időkorlátok mellett – munkát végezni. A gyermekgondozási segélyben részesülő személy (a nagyszülő, a kiskorú szülő gyermekének gyámja kivételével) kereső tevékenységet – a gyermek egyéves koráig nem folytathat, – a gyermek egyéves kora után heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik, – a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat, – ikergyermekek esetében a gyermekek egyéves kora után korlátozás nélkül folytathat. A kiskorú szülő gyermekének gyermekgondozási segélyben részesülő gyámja időkorlátozás nélkül folytathat kereső tevékenységet, míg a gyermekgondozási segélyben részesülő nagyszülő kereső tevékenységet a gyermek hároméves kora után heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik. A gyermeknevelési támogatásban részesülő személy keresőtevékenységet heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat, vagy időkorlátozás nélkül, ha a munkavégzés otthonában történik (1998. évi LXXXIV. törvény 21.§, 21/A.§ 24.§). 7. A kedvezmények időtartama A 25 év alatti (ide nem értve a legfeljebb 180 nap munkaviszonnyal rendelkező 25 év alatti pályakezdőt) és az 55 év feletti munkavállalók utáni kedvezmények mindaddig járnak, amíg az életkori feltétel a munkavállalónál teljesül, vagyis amíg a munkavállaló be nem tölti a 25. életévét, illetve amikor a munkavállaló már betöltötte az 55. életévét. A legfeljebb 180 nap munkaviszonnyal rendelkező 25 év alatti pályakezdők foglalkoztatása esetén a kedvezmény (legfeljebb) két évig jár, de nem tovább, mint a 25. életév betöltése. A nem szakképzettek utáni kedvezmény időkorlát nélkül, vagyis addig érvényesíthető, amíg a munkavállalót szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatják. Korlátozott ideig, három évig jár a kedvezmény a munkáltatónak, ha tartósan álláskeresőt, vagy anyasági ellátásban részesülő (részesült) munkavállalót alkalmaz (ezekben az esetben ugyanakkor nagyobb a kedvezmény). 8. A kedvezmény érvényesítésének módja A munkáltató a kedvezményt nem utólag kapja meg, hanem már év közben folyamatosan, a havi bevallásaiban érvényesítheti. Fontos szabály, hogy a munkáltató ugyanazon munkavállalója után nem alkalmazhat egyszerre több jogcímen adókedvezményt (a kedvezmények közötti választás joga a kifizetőé). Ez alól kivétel a start plusz, extra és bónusz kedvezmény, amelyek mellett párhuzamosan lehet egy másikat is érvényesíteni (egyszerre összesen két kedvezmény igénybevétele megengedett). A 2013-tól alkalmazható új kedvezményekre azonban speciális előírás vonatkozik, így azokat a start plusz, extra, bónusz kedvezményekkel sem lehet együtt alkalmazni (2011. évi CLVI. törvény 463.§). Az új kedvezmények igénybevétele sokkal egyszerűbb, mint az eddig megszokott start-kártya kedvezmények, mivel azok érvényesítéséhez nincs szükség az adóhatóság által kiállított kártyára. Az adókedvezmény jogszerű igénybevételéhez azonban egyes esetekben szükséges, hogy a támogatott

munkavállaló kérelmére kiállított igazolás a munkáltató birtokában legyen, amely tanúsítja a jogosultság fennállását. Igazolás kell a tartósan álláskereső után járó és a kisgyermekes munkavállalóra tekintettel érvényesíthető kedvezményeknél. Az előbbinél az igazolást kiállító szerv a munkaügyi központ, az utóbbinál az anyasági ellátást folyósító egészségbiztosítási szerv, társadalombiztosítási kifizetőhely, kincstár vagy családtámogatási kifizetőhely. 25 év alatti és 55 év feletti munkavállalóknál, valamint a szakképzettséget nem igénylő munkakörben dolgozóknál a kedvezmény érvényesítéséhez nem szükséges igazolás. Ellenben a 25 év alatti pályakezdő esetében a munkavállalónak egy alkalommal igazolnia kell a munkáltatója részére, hogy legfeljebb 180 nap biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal rendelkezik. Ez az igazolás nem lehet 15 napnál régebbi. Az igazolást az állami adóhatóságtól kell kérnie a pályakezdőnek. Az igazolásokkal való visszaélések elkerülése érdekében a törvény előírja azt is, hogy a tartósan álláskereső személyek után, illetve a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítását követően foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény ellenőrzése céljából az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv a tárgyhónapban kiállított igazolásban szereplő adatokat a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig elektronikus úton hivatalból megküldi az állami adóhatóság részére (2003. évi XCII. 3. számú melléklet J) pont). 9. Kedvezménykorlát Nyilvánvaló, hogy magasabb jövedelmű munkavállalók esetén a munkáltatói adókedvezmény nem vonatkozhat a jövedelem egészére. A kedvezmény alapját ezért havi 100 ezer forintban maximálja a törvény, ami azt is jelenti, hogy ennél magasabb munkabér esetén is érvényesíthető adókedvezmény, de a munkabér 100 ezer forint feletti részére már a teljes közterhet (27 százalék szociális hozzájárulási adót és 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást) meg kell fizetni. 10. Nincs továbbfoglalkoztatási, létszámbővítési előírás A 2013-ban életbe lépő új kedvezmények igénybevétele a munkáltató oldaláról nincs speciális feltételekhez kötve. A munkáltatónak így nem kell kötelezettséget vállalnia arra, hogy meghatározott ideig foglalkoztatja vagy továbbfoglalkoztatja a munkavállalót. A kedvezménynek nem feltétele kötelező létszámbővítés sem. 11. Részmunkaidő A munkáltatói adókedvezményre való jogosultság nem függ attól, hogy a munkavállalót hány órában foglalkoztatják, a kedvezmény mértéke azonban igen. A kedvezmény alapjának havi 100 ezer forintos felső határát ugyanis időarányosan – a részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában – csökkenteni kell, ha a munkavállalót nem teljes munkaidőben foglalkoztatják. 12. A törvény hatálybalépése előtti jogviszonyok megítélése Az újfajta kedvezmények a 2013. január 1-jétől kezdődő adó-megállapítási időszakokra érvényesíthetők. A törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy a kisgyermekes munkavállaló 2013. január 1-je előtt, vagy után tér vissza a munkaerő-piacra. Ez azt jelenti, hogy 2013 előtt visszatérő kisgyermekes munkavállalók után is érvényesíthető (legkorábban 2013. január 1-jétől) a három évig járó kedvezmény, azzal, hogy a kedvezmény érvényesítésének végső időpontja minden esetben legkésőbb az anyasági ellátás folyósításának megszűnését követő hónaptól számított 45. hónap utolsó napja lehet. A legfeljebb 180 nap (biztosítással járó) munkaviszonnyal rendelkező pályakezdőknél speciális (átmeneti) szabály érvényesül. Ez kimondja, hogy a jogosultsági feltételek fennállása esetén 2012. december 31-én már fennálló munkaviszony esetén is alkalmazható a kedvezmény, azzal, hogy a kedvezményezett foglalkoztatás kezdő időpontjának 2013. január 1-jét kell tekinteni [2011. évi CLVI. törvény 462/B.§ (7) bekezdés]. 13. Régi kedvezmények A Munkahelyvédelmi akciótervet megvalósító törvénymódosítás nem változtatott a régebbi adókedvezmény-szabályokon, így nem módosultak a már több éve alkalmazott foglalkoztatás-politikai célú kedvezmények, mint a start, start plusz, extra és bónusz. Nem zárható ki azonban, hogy a 2012. év végi jogalkotás során a régebbi kedvezményeket felülvizsgálják, hiszen a régi és a 2013-tól életbe lépő új kedvezmények között van átfedés. A vállalkozásoknak továbbra is megéri számolni, hogy ha több kedvezmény közül választhatnak,

melyiket érvényesítik. Érdemes 2013-ban is figyelemmel lenni az ún. bérkompenzációs adókedvezményre (munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény), amely 2013-ban minden kifizető munkáltatóra vonatkozik. 2013-ban az e jogcímen igénybe vehető kedvezmény mértéke havonta – a kedvezményalap 16 százaléka, de legfeljebb 12 ezer forint, ha a részkedvezmény-alap nem haladja meg a 75 ezer forintot, – az előző pont szerint meghatározott összegnek (12 ezer forintnak) a 75 ezer forint feletti kedvezményalap 20 százalékát meghaladó része, amennyiben a kedvezményalap meghaladja a 75 ezer forintot. A részkedvezmény alapja a kifizetővel munkaviszonyban álló munkavállalót az adó-megállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér (kivéve az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény alapján létesített munkaviszony szerinti munkabért). (2011. évi CLVI. törvény 460.§)

Az általános forgalmi adóról szóló törvényt érintő módosítások A munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvény két ponton módosítja az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) rendelkezéseit: a kisvállalkozások likviditási helyzetének javítása érdekében a pénzforgalmi elszámolás választásának a lehetőségét vezeti be az áfaalanyok számára; valamint az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt a jelenleg hatályos 5 millió forintról 6 millió forintra emeli. Az általános forgalmi adózás szabályaira vonatkozó előírások közösségi szinten harmonizáltak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamoknak követniük kell a közös hozzáadottérték-adó rendszeréről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Áfa irányelv) szabályait. A közösségi és az annak megfelelő hazai szabályozás szerint az áfa alapvetően teljesítési szemléletű adónem, mely azt jelenti, hogy az adóalanyok adófizetési kötelezettsége az ügyletek Áfa-tv. szerinti teljesítési időpontjában keletkezik. Ez a kisvállalkozások számára likviditási nehézséget okozhat, mivel az áfafizetési kötelezettségük a teljesítéssel egy időben keletkezik, függetlenül attól, hogy az ellenértéket részükre megtérítették-e. Emiatt gyakorlatilag előre kell finanszírozniuk az áfa összegét, ha nem kapják meg a vevőjüktől a teljesítéskor az ellenértéket. Az Áfa-irányelv lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy az uniós szabályoknak megfelelően, pénzforgalmi áfa elszámolást vezessenek be az adóalanyok meghatározott körét illetően. Az Áfa-tv. az említett lehetőséggel élve 2013. január 1-jétől kezdődően bevezeti a pénzforgalmi áfa elszámolást, melynek választása lehetőség a feltételeket teljesítő adóalanyok számára. A rendszer lényege, hogy az ezt az adózási mechanizmust választó kisvállalkozás fizetendő adójának megállapítási kötelezettsége, egyidejűleg pedig a vevőjének adólevonási joga is az ügyletek pénzügyi rendezésekor keletkezik.Ergo az ilyen számla befogadásakor a befogadó is csak az általa történt kifizetés időpontjában vonhatja le az áfát. A törvény teljes pénzforgalmi szemléletet vezet be, melynek értelmében az ezt választó kisvállalkozás a beszerzések áfáját is pénzforgalmi szemléletben kezeli, vagyis akkor jogosult adólevonásra, amikor a szállítónak az ellenértéket megfizette. Szintén a kisvállalkozások helyzetét segíti az a rendelkezés, amely szerint az alanyi adómentességet 2013. januártól kezdődően a korábbinál 1millió forinttal magasabb, vagyis 6millió forint éves árbevételig választhatják az adóalanyok. 1. A pénzforgalmi elszámolás szabályai A pénzforgalmi elszámolás szabályozása az Áfa-tv. második részében a különös rendelkezések között, az alanyi adómentesség szabályozását követően kapott helyett. E szabályrendszernek az említett előírások között történő elhelyezése egyúttal azzal a következménnyel is jár, hogy valamennyi olyan kérdésben, melyet a XIII/A. fejezet nem szabályoz, az Áfa-tv. általános rendelkezéseit kell alkalmazni. „XIII/A. fejezet Pénzforgalmi elszámolás A 196/A.§ Pénzforgalmi elszámolás esetében e törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

196/B.§ (1) Az az adóalany, aki (amely) a) a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint a tárgy naptári év első napján kisvállalkozás, vagy annak minősülne, ha a Kkv.hatálya alá tartozna, és b) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, továbbá c) nem áll csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt, jogosult az e fejezetben meghatározottak szerint pénzforgalmi elszámolást választani, kivéve, ha alanyi adómentességben részesül.” A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban, a magyarázatban: Kkv-adó tv.) 3.§ (2) bekezdése alapján azok a vállalkozások minősülnek kisvállalkozásnak, melyek összes foglalkoztatotti létszáma kevesebb, mint 50 fő, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget. Az említett kritériumok kiszámításának részletes szabályait és az egyéb feltételeket a Kkv-adó tv. Rendelkezései tartalmazzák. A pénzforgalmi elszámolás választásának első feltétele az előző mondatban foglalt kitétel, melynek teljesülését a tárgy naptári év első napjára vonatkozólag kell vizsgálni. A vagylagos feltétel azokra az adóalanyokra vonatkozik, akik egyrészt azért nem tudják teljesíteni a Kkv-adó tv.-ben foglalt feltételeket, mert újonnan alakultak (időbeli feltétel), másrészt teljesítik ugyan az előírt feltételeket, azonban nem tartoznak a Kkv-adó tv. személyi hatálya alá (elsősorban az egyéni vállalkozókat kell ide érteni). A pénzforgalmi elszámolás választása esetén az adóalany a fizetendő adót az adót is tartalmazó (bruttó) ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg. A pénzforgalmi elszámolás hatálya a fizetendő adó tekintetében az adóalany által belföldön teljesített ügyletekre terjed ki. Nem tartoznak ide azonban az Áfa-tv. 10.§ a) pontja szerinti zárt végű lízingügyletek, arra a sajátosságra tekintettel, hogy ezek esetében a birtokba adáskor a teljes ügyletérték után egy összegben keletkezik az adófizetési kötelezettség, függetlenül attól, hogy az ellenérték megfizetése részletekben történik. Ugyancsak nem tartoznak a pénzforgalmi szabályozás alá az Áfa-tv. 89.§-ában szabályozott adómentes Közösségen belüli termékértékesítések. Ez utóbbi kivételként történő kezelését az indokolja, hogy a könnyebb ellenőrzés és összevetés érdekében összhang legyen a benyújtási időpont vonatkozásában az értékesítő adóalany és a más tagállambeli beszerző adóalany összesítő nyilatkozata között. A pénzforgalmi elszámolás kizárólag az azt választó adóalany által teljesített, egyenes adózás alá eső ügyletekre alkalmazandó, melyeknél az adófizetési kötelezettség őt terheli. Fordított adózás esetében a vevőnek a fizetendő adót – függetlenül attól, hogy pénzforgalmi elszámolást választott-e – továbbra is az Áfa-tv. 60.§-a alapján kell megállapítania EZ ITT A LÉNYEG. Értelemszerűen nem alkalmazhatók a speciális rendelkezések az Áfa-tv. 11.§-a és 14.§-a szerinti vélelem alapján ellenérték fejében teljesítettként adókötelesnek minősülő ügyletekre, például az ingyenes átadásokra, a saját vállalkozásban végzett beruházásra (ezeknek az ügyleteknek a kapcsán ugyanis ellenértékről, illetve annak jóváírásáról, kézhezvételéről nem beszélhetünk). Nem alkalmazható továbbá ez az adózási mód azokra a termékértékesítésekre, szolgáltatásnyújtásokra, amelyeknél az adóalany az Áfa-tv. különös rendelkezései szerint jár el. Ide tartoznak azok az ügyletek: amelyek után az adóalany kompenzációs felár fizetésére kötelezett; továbbá melyekre az adóalany az Áfa-tv. XV. fejezetében foglalt utazásszervezési szolgáltatásra vagy aXVI. fejezet szerinti használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó szabályokat alkalmazza. A törvénymódosítás teljes pénzforgalmi adózást vezet be, melynek lényege, hogy az azt választó adóalany adófizetési kötelezettsége keletkezésének halasztásával egyidejűleg a beszerzéseihez kapcsolódó adólevonási jogának gyakorlása is halasztódik, mégpedig arra az időpontra, amikor az ellenértéket beszállítójának megfizeti. Az adólevonási jog keletkezése tehát változatlanul az általános szabályok szerint alakul, csak annak gyakorlásának időpontja tolódik el. „(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a) ha az ellenérték jóváírása, kézhezvétele, megfizetése részletekben történik, aa) a fizetendő adót a részlet jóváírásakor, kézhezvételekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani, ab) a levonási jog a megfizetett részlet erejéig gyakorolható; b) az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni azt is, ha az abból

származó követelése vagy kötelezettsége engedményezés, elengedés, tartozásátvállalás miatt vagy más módon szűnik meg.” Abban az esetben, ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany szerződéses partnerével olyan részletfizetésben állapodik meg, mely nem tartozik az Áfa-tv. 10.§ a) pontjában szabályozott, zárt pénzügyi lízing szabályai alá, az adófizetési kötelezettség keletkezésére és adólevonási jog gyakorlására vonatkozó speciális szabályok nem az ügylet teljes ellenértékéhez kapcsolódnak, hanem abból megfizetett részösszegekre (részletre) alkalmazandók. A b) pont meghatározza azokat az eseteket, amelyek következében az ellenérték – pénzmozgás hiányában is – megfizetettnek minősül. Ide tartoznak azok az esetek is, melyek következtében az adóalany követelése engedményezés, kötelezettsége tartozásátvállalás, elengedés miatt vagy más módon megszűnik. „(4) A (2) bekezdés a) pontja nem alkalmazható arra a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra, amely teljesítését tanúsító számlán az adóalany a 169.§ p) pontja szerinti hivatkozást, utalást nem tüntette fel.” Az adóalany csak azokban az ügyleteiben jogosult a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint megállapítani a fizetendő adóját, amelyekről a kiállított számla tartalmazza a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést vagy más egyértelmű utalást annak választására. Ez a rendelkezés nem befolyásolja azt a körülményt, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany beszerzései után a levonási jogát mindenképp a 196./B § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint gyakorolhatja, vagyis amikor a beszerzése ellenértékét megtéríti. „196/C.§ (1) A pénzforgalmi elszámolás abban az esetben választható, ha az adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített összege a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 125.000.000.- forintnak megfelelő pénzösszeget.” A pénzforgalmi elszámolás választhatóságának az előzőekben leírtakon túlmenően van egy árbevételhez kapcsolódó korlátja is. Eszerint az egyéb feltételeknek megfelelő adóalany abban az esetben jogosult pénzforgalmi elszámolást választani, ha az összes bevétele a naptári évet megelőző évben, valamint a naptári évben várhatóan illetve ténylegesen nem haladja meg a 125 millió forintnak megfelelő összeget. Az adóalany a pénzforgalmi elszámolást ugyan a belföldön teljesített ügyleteire választhatja, az említett értékbe azonban – a 196/C.§ (2) bekezdésében foglaltak kivételével – valamennyi, így például a külföldi teljesítési helyű vagy fordított adózás alá eső ügyleteinek ellenértékét is be kell számítani. „(2) A pénzforgalmi elszámolás választására jogosító felső értékhatárba nem számítandó be: a) az adóalany vállalkozásában aa) tárgyi eszközként használt termék értékesítése, ab) immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése, b) a termék 89.§ szerinti értékesítése, c) a 85.§ (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, d) a 86.§ (1) bekezdés a)–g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.” A bekezdés azokat a kivételeket sorolja fel, amely ügyletek ellenértékei az említett, 125 millió forintos értékhatár számításakor figyelmen kívül hagyandók. Ilyennek minősül a tárgyi eszköz értékesítése, a vagyoni értékű jog végleges átengedése, a Közösségen belüli adómentes értékesítés, a közérdekű jellegükre tekintettel adómentes ügyletek valamint az Áfa-tv. 86.§-ában meghatározott adómentes pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó, kiegészítő jellegű szolgáltatások. Az indok, amely miatt a tárgyieszköz-értékesítés, valamint az immateriális javak ellenértékét nem kell számításba venni az árbevételi határ szempontjából, hogy ezek nem minősülnek az adóalany napi gazdasági tevékenysége részének. Az Áfa-tv. 89.§-a hatálya alá tartozó adómentes közösségen belüli értékesítésre az adóalany nem alkalmazhatja a pénzforgalmi elszámolás szabályait, ennek okán nem kell annak ellenértékét az éves árbevételi értékhatár számításakor figyelembe venni. Az adóalanynak a közérdekű jellegére tekintettel mentes ügyletei, valamint az adómentes pénzügyi szolgáltatásaihoz kapcsolódó, kiegészítő jellegű szolgáltatásai utáni árbevételét pedig azért nem kell számításba vennie, mivel ezek után –

adómentes jellegükből kifolyólag – nem keletkezik áfa-fizetési kötelezettsége, amely a teljesítési szemléletű főszabály helyett az ellenérték megtérítéséhez igazodna. Emiatt indokolt kivételként kezelni ezen ügyleteket a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító éves árbevételi maximum alól. „196/D.§ Az adóalany belföldi nyilvántartásba vételével egyidejűleg is választhatja a tárgy naptári évre a pénzforgalmi elszámolást. Ilyen esetben elegendő a 196/C.§ (1) bekezdés b) pontjában említett feltételt időarányosan teljesíteni.” A törvénymódosítás az újonnan létrejövő társaságok számára biztosítja annak a lehetőségét, hogy már a megalakulástól kezdve a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint teljesítsék adófizetési kötelezettségüket. Ennek megfelelően lehetőséget ad az újonnan alakult társaságok számára, hogy a főszabálytól eltérően ne a következő év január 1-jétől, hanem a nyilvántartásba vétel napjától (mely természetesen év közbeni időpont is lehet) kezdődően alkalmazzák az e fejezetben foglalt szabályokat. Ilyen esetekben az előző bekezdésben foglalt pénzügyi feltételeket is időarányosan kell teljesítenie az adóalanynak. „196/E.§ Az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a tárgy naptári év végéig terjedő időszakra választja.” A pénzforgalmi elszámolás választására vonatkozó szabályok az alanyi adómentesség választásának szabályaival megegyezően alakulnak. Eszerint a jogszabályi követelményeknek megfelelő adóalanyok naptári év január 1-jétől kezdődően, a teljes naptári évre vonatkozóan választhatják a XIII/A. fejezetben foglalt különös szabályokat. (Évente meg kell ismételni a bejelentést!) A pénzforgalmi elszámolás bejelentésére az Art. változás-bejelentésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. „196/F.§ (1) A pénzforgalmi elszámolás megszűnik a) a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni; b) a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító értékhatár meghaladásának napját követő nappal, ha a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 196/C.§ (1) bekezdés b)pontjában említett feltétel nem teljesül; c) a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a tárgy naptári évet követő naptári év első napján nem minősül a 196/B.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében kisvállalkozásnak; d) az eljárás jogerős elrendelését megelőző nappal, ha az adóalany csőd-, felszámolási, végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás hatálya alá kerül; e) az adóalany tevékenységének szüneteltetését megelőző nappal.” A bekezdés azokat az eseteket foglalja össze, amelyek következtében az adóalany a továbbiakban már nem alkalmazhatja e fejezetben foglalt különös adózási szabályokat. Az a) pont szerinti eset a pénzforgalmi elszámolás adóalany saját döntésén alapuló megszűnését jelenti. Az adóalany tehát továbbra is teljes mértékben teljesíti a különös adózási mód alkalmazásához szükséges feltételeket, azonban úgy dönt, hogy a tárgy naptári évet követő év január 1-jétől kezdődően az Áfa-tv. általános szabályai szerint kívánja teljesíteni az adófizetési kötelezettségét. Az e) pontban foglalt eset úgyszintén az adóalany saját döntésén alapul, ugyanis a tevékenység szüneteltetésére vonatkozó döntésével egyidejűleg, az egyéni vállalkozó a pénzforgalmi elszámolás alkalmazásáról is lemond (erre egyébként nincs is szüksége a továbbiakban, hiszen a szüneteltetés ideje alatt nem fog gazdasági tevékenységet végezni). A b–d) pontok pénzforgalmi elszámolás adóalany döntésétől független megszűnési eseteit foglalják össze. Eszerint automatikusan megszűnik ezen adózási mód alkalmazhatósága, amennyiben: 1. az adóalany árbevétele meghaladja a törvényben előírt maximumot (az értékhatár meghaladását követő nappal); 2. már nem minősül kisvállalkozásnak a Kkv-adó tv. szerint (a naptári év utolsó napjával); 3. fizetésképtelenségi vagy jogutód nélküli megszűnéshez vezető eljárás hatálya alá kerül (az eljárás jogerős elrendelését megelőző nappal). „(2) Ha a pénzforgalmi elszámolás az (1) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, az adóalany a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével meghaladja a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító felső értékhatárt.” A jogszabályban előírt értékhatár túllépése esetén az adóalany már azon ügylete után sem adózhat a pénzforgalmi elszámolás szabályai szerint, amelynek ellenértékével együtt már túllépi a 125 millió forintos árbevételi maximumot. Mindez azt jelenti, hogy e termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás után az Áfa-tv. általános szabályai szerint a teljesítési időponthoz igazodóan kell az adót

megállapítania. „(3) Abban az esetben, ha a pénzforgalmi elszámolás az (1) bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, az adóalany a pénzforgalmi elszámolás választásának jogával a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.” A 196/E.§-ban foglaltakhoz hasonlóan, e szabály is azonos az alanyi adómentességre vonatkozó előírásaival. Eszerint, abban az esetben, ha az adóalany a pénzforgalmi elszámolás egyik alapvető kritériumát nem teljesíti, vagyis az éves 125 millió forintos árbevételi korlátot túllépi, úgy a tárgy naptári év végétől számított két évig nem választhatja újra a különös adózási módot. 2. A pénzforgalmi elszámoláshoz kapcsolódó egyéb módosítások „119.§ (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak [120.§] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B.§ (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.” A törvénymódosítás az egyértelmű jogalkalmazás érdekében rögzíti, hogy a teljes pénzforgalmi elszámolás szabályainak megfelelően, a különös szabályozás nem csak az azt választó adóalany adózását érinti, hanem a tőle terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő, az általános szabályok szerint adózó adóalany adólevonási jogára is hatással van. Az Áfa-tv. általános rendelkezései szerint az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor a fizetendő adót meg kell állapítani. A pénzforgalmi elszámolás alkalmazása esetén a fizetendő adó megállapításának időpontja az ellenérték megtérítéséhez igazodik, ebből következően az adólevonási jog is ehhez az időponthoz kapcsolódik. Az említett szabály az Áfa-tv. általános rendelkezéseiből következik, így a különös szabályozással nem érintett adóalanyok adózását is érinti. „169.§ p) pénzforgalmi elszámolás esetén jogszabályi hivatkozás vagy bármely más egyértelmű utalás arra, hogy a XIII/A. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták.” A pénzforgalmi elszámolás csak azokban az ügyletekben alkalmazható, amelyekről kibocsátott számlán egyértelműen utalás szerepel a különös szabályok alkalmazására. Az előző pontban leírtakból következően ez a követelmény azért is fontos, mivel a számla befogadója ezáltal szerez tudomást arról, hogy a levonási joga mely időponttal nyílik meg. „280.§ Az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a XIII/A. Fejezet szerinti pénzforgalmi elszámolást első alkalommal 2013. január 1. napjától kezdődő adó-megállapítási időszakra alkalmazhatja.” 3. Az alanyi adómentesség választhatóságának szabályai „188.§ (2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 6.000.000.- forintnak megfelelő pénzösszeg.” A pénzforgalmi elszámoláshoz hasonlóan, a kisvállalkozások helyzetének javítása érdekében, a munkahelyvédelmi törvénymódosítás az eddigiekhez képest szélesebb adózói kör számára biztosítja az áfafizetés alóli mentesülés lehetőségét. Ennek értelmében az alanyi adómentesség egyéb Áfa-tv.-beli feltételeinek változatlansága mellett 2013-tól kezdődően 1 millió forinttal, az eddigi 5 millió forintról 6 millió forintra emelkedik a választásra jogosító értékhatár. Az alanyi adómentesség alapvető szabályainak lényege, hogy az adóalany áfa fizetésére nem kötelezett, adólevonásra nem jogosult és az általa kiállított számla nem tartalmaz áthárított áfát. Ennek feltétele, hogy az előző évben ténylegesen elért, és a tárgyévben várható tevékenységéhez kapcsolódó ellenérték összege ne haladja meg a törvényben foglalt értékhatárt (ebbe az összegbe nem tartoznak bele az Áfatv. 188.§ (3) bekezdésben felsorolt tevékenységekből származó bevételek). Az alanyi adómentesség választása mindig tárgyévre vonatkozik, a naptári év végéig tart, így megszűnik év végén, amennyiben az adóalany a tárgyévet következő évre nem kívánja alkalmazni. Automatikusan megszűnik az alanyi adómentesség, ha az adóalany év közben átlépi a törvényben szabályozott bevételi határt, ebben az esetben az említett összeget átlépő és azon felüli bevételei után az általános szabályok szerint köteles áfát fizetni. Az adóalany az alanyi adómentesség választásáról és megszűnéséről az adóhatóságnak köteles nyilatkozni. „279.§ (1) Az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – az alanyi adómentességet 2013. naptári évre abban az esetben választhatja, ha az adóalany 2.§ a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege

a) sem a 2012. naptári évben ténylegesen, b) sem a 2013. naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 6.000.000.- forintnak megfelelő pénzösszeget. Tekintettel arra körülményre, hogy az alanyi adómentesség választhatóságára vonatkozó éves árbevételi feltételeket az azt választó adóalanynak két naptári évben kell teljesítenie (naptári évet megelőző évben és tárgy naptári évben), átmeneti rendelkezés teszi lehetővé, hogy azok az adóalanyok is jogosultak legyenek alanyi adómentesség alkalmazására, akik 2012-es árbevétele az 5 millió forintot túllépte ugyan, de a 6 millió forintot nem haladta meg. (2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az adóalany az alanyi adómentességet 2013. naptári évre abban az esetben is választhatja, ha a 191.§ (3) bekezdésében rögzített időtartam még nem telt el.” Az átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy az adóalany abban az esetben is választhatja 2013. évre az alanyi adómentességet, ha 2011. vagy 2012. évben azért szűnt meg e minősége, mert az 5 millió forintos értékhatárt túllépte, és így a XIII. fejezetben foglalt szabályok szerint 2013-ban még nem lenne jogosult újra a különös rendelkezések hatálya alá kerülni. A devizaárfolyam-veszteségek miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások megsegítése (AMELY ÜGYFELÜNKNÉL EZ ÉRDEKES LEHET, OTT VELE KÜLÖN EGYEZTETÜNK!) A Munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvény több intézkedést is tartalmaz a deviza árfolyamveszteségek miatt nehéz helyzetbe került vállalkozások megsegítésére. Ezek egy része a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Gt.), míg más része a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényt (a továbbiakban: Számviteli törvény) érinti. A Gt.-t részben pontosítják, részben pedig új szabállyal egészül ki. A Számviteli törvényben az egyik opcionális előírást bővítik ki. 1. Közbenső mérleg alkalmazásA A Gt.-t pontosítják: a saját tőke, jelentős csökkenése esetére előírt tulajdonosi döntéseket (tőkepótlás, tőkeemelés, átalakulás, megszűnés stb.) nem kötelező meghozni, ha a tőkevesztést naprakész számviteli adatok nem támasztják alá. Más oldalról közelítve: nincs szükség a tulajdonosi beavatkozásra, ha a vállalkozás tőkehelyzete időközben a tulajdonos beavatkozása nélkül is helyreállt, rendeződött, és ezt friss számviteli adatok is alátámasztják. A naprakész számviteli adatok forrásának a Gt. a Számviteli törvény szerinti közbenső mérleget tekinti. Melyek ezek a tulajdonosi intézkedést igénylő esetek? 1.1. Minden társasági formára vonatkozóan „18.§ A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 51.§-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) Mentesül a gazdasági társaság az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól, ha a második év Számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül, három hónapnál nem régebbi mérlegfordulónapra összeállított közbenső mérleggel igazolni tudja, hogy az (1) bekezdés szerinti intézkedésekre okot adó körülmény már nem áll fenn.” A Gt. a gazdasági társaságok szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok között, hitelezővédelmi előírásként rögzíti az 51.§-ában, hogy ha a gazdasági társaság a Számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, és a társaság tagjai (részvényesei) a második év Számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről. Amennyiben az átalakulás mellett döntenek a tulajdonosok, akkor olyan társasági formát kell választaniuk, amely esetében a Gt. a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni. E szabály társasági formától függetlenül minden gazdasági társaságra vonatkozik. Az előírásból adódóan a tulajdonosoknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy ha egymást követően már a második évben fogadnak el olyan számviteli beszámolót, amelyben a saját tőke nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőke-minimum összegét, akkor a

második beszámoló elfogadásától számítva három hónapon belül biztosítaniuk kell annyi tőke-pótlást, amellyel már a saját tőke eléri a jegyzett tőke-minimumot. Amennyiben ezt nem teszik meg, rendelkezniük kell a megfelelő tőkehelyzetet eredményező átalakulásról, vagy a jogutód nélküli megszűnésről. Fontos hangsúlyozni, hogy a Gt. ezen előírása a tőkepótlást nem akkor rendeli el, ha a saját tőke az adott gazdasági társaság ténylegesen bejegyzett jegyzett tőkéjének az összegét nem éri el, hanem akkor, ha az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőke-minimum összegét nem éri el. A Munkahelyvédelmi akcióterv keretében a Gt. úgy módosul, hogy mentesül a gazdasági társaság a beszámoló elfogadását követő három hónapon belüli tőkepótlási kötelezettség alól, ha a második év Számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül, három hónapnál nem régebbi mérlegfordulónapra összeállított közbenső mérleggel igazolni tudja, hogy a tőkepótlásra irányuló intézkedésekre okot adó körülmény már nem áll fenn. A módosítás lehetőséget biztosít arra, hogy a tulajdonosok figyelembe vegyék a beszámoló mérleg-fordulónapja és a beszámoló elfogadásától számított harmadik hónap vége közti időszakban történt eredményre, illetve saját tőkére jelentős hatást gyakorló tranzakciók hatásait. Ez az időszak akár 8 hónap hosszúságú is lehet (5 hónap áll rendelkezésre a beszámoló elfogadására, és 3 hónap a tőkepótlásra), amely időszakban a vállalkozás egyrészt jelentős számú és / vagy, értékű ügyletet lebonyolíthat a normál működés keretében, másrészt előfordulhat, hogy azok a külső tényezők, amelyek a mérleg-fordulónapon a veszteséget okozták, év közben kedvező irányban változtak. Ez utóbbi csoportba tartozik a devizaárfolyamok alakulása is. Előfordulhat, hogy a vállalkozás az év végi devizaárfolyamok kedvezőtlen alakulása miatt jelentős nem realizált devizaárfolyam veszteséget volt kénytelen elszámolni a devizás eszközök és kötelezettségek év végi kötelező átértékelése miatt, miközben egy kedvező irányú árfolyammozgás következtében lehet, hogy jelentős árfolyamnyereséget realizált az adott devizás kötelezettség kiegyenlítésekor a mérleg-fordulónapot követően. A realizált árfolyamnyereség olyan összegű is lehet, amelytől külön beavatkozás nélkül is helyreáll a vállalkozás tőkehelyzete. Hasonlóan, külön beavatkozás nélkül is helyreállhat a vállalkozás tőkehelyzete például akkor, amikor a mérleg-fordulónapon jelentős összegű céltartalékot kellett képezni egy folyamatban lévő peres ügyre, amely veszteségbe fordította a tárgyévi eredményt, ha a következő üzleti évben a peres ügy, kedvező eredménnyel jogerősen lezárult, és emiatt a korábban megképzett céltartalékot fel lehet oldani, eredményt növelő tételként. Ugyanilyen eredménnyel járhat a korábban értékvesztéssel vagy terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett bekerülési értékű eszközök könyv szerinti értéket meghaladó áron való értékesítése, és természetesen az is, ha a vállalkozás időközben nyereségessé tudta tenni a működését. Az új előírás a Munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvény kihirdetését követő napon, azaz 2012. október 16-án lép hatályba. 1.2. A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozóan „19.§ A Gt. 143.§ (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben – amennyiben a taggyűlés időpontját legfeljebb egy hónappal megelőző mérlegfordulónapra összeállított közbenső mérleg szerint azok fennállnak – a tagoknak határozniuk kell különösen a pótbefizetés előírásáról vagy – ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza – a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve a törzstőke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről. A határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.” A Gt. a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó specifikus szabályai között, a taggyűlés feladataival összefüggésben a 143.§-ában előírja, hogy a taggyűlést – ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik – az ügyvezető hívja össze. A taggyűlést össze kell hívni, ha az a társaság érdekében szükséges. Lényeges szabály, hogy az ügyvezető haladéktalanul köteles, a szükséges intézkedések megtétele céljából, összehívni a taggyűlést, ha tudomására jut, hogy a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, vagy b) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi. Ilyen esetekben a tagoknak határozniuk kell a pótbefizetés előírásáról vagy – ha ennek lehetőségét a

társasági szerződés nem tartalmazza – a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve a törzstőke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről. Az erről szóló határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre is kell hajtani. Az ügyvezető számos módon értesülhet arról az üzleti év folyamán, hogy a társaság saját tőkéje a törzstőke felére csökkent, illetve, hogy a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, továbbá, ha vagyona a tartozásait nem fedezi. A sajáttőke-vesztésről értesülés egyik jellemző módja azonban a számviteli beszámoló összeállítása. Ekkor a Számviteli törvényben szabályozott módon és struktúrában bemutatásra kerül a társaság vagyoni helyzete: az eszközei, a kötelezettségei és a kettő különbözeteként a saját tőkéje. Ezt pedig össze lehet vetni a társaság törzstőkéjével, és indokolt esetben kezdeményezni kell a Gt-ben előírt lépéseket (taggyűlés összehívása, döntés a tőke rendezéséről, átalakulásról, megszűnésről). A Munkahelyvédelmi akcióterv keretében a Gt. úgy módosul, hogy abban az esetben kell a tagoknak határozniuk a pótbefizetés előírásáról vagy – ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza – a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve a törzstőke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről, ha az ügyvezető által összehívott taggyűlés időpontját legfeljebb egy hónappal megelőző mérlegfordulónapra összeállított közbenső mérleg szerint továbbra is fennáll, hogy a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, vagy b) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi. A módosítás következtében a taggyűlésnek naprakész, a taggyűlés időpontját legfeljebb egy hónappal megelőző mérlegfordulónapra összeállított közbenső mérlegben szereplő adatok alapján kell a döntését meghoznia, a szükséges intézkedések körét meghatároznia. Ebből adódóan olyan esetekben, amikor a közbenső mérleg például azt támasztja alá, hogy a társaság saját tőkéje már meghaladja a törzstőke felének összegét, nincs szükség a tőkehelyzet rendezésével kapcsolatban további tulajdonosi intézkedés meghozatalára a Gt. alapján. Ez az előírás azokban az esetekben nyújt segítséget a vállalkozások számára, amikor az ügyvezető a számviteli beszámoló összeállításakor (aláírásakor) értesül a saját tőke beavatkozást igénylő szintre való csökkenéséről, azonban időközben a vállalkozás működése olyan fordulatot vett, amely jelentősen javította az eredményességet, és ezen keresztül a saját tőke helyzetet is. A beszámoló ugyanis a mérlegfordulónapra vonatkozó tőkehelyzetet tükrözi (ez jellemzően a december 31-i állapot), míg az összeállításra lehet, hogy csak hónapokkal később, például májusban kerül sor, miközben a két időpont között jelentős változások állhattak be a vállalkozás életében, többek között kedvező irányú árfolyammozgások, egy jövedelmező tranzakció, vagy akár átszervezések következtében, amelyeket a beszámoló jellemzően nem, vagy nem teljes körűen tartalmaz. Az ismertetett előírás a Munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvény kihirdetését követő napon, azaz 2012. október 16-án lép hatályba. 2. A nem realizált árfolyamveszteség figyelmen kívül hagyása a tőkerendezés során „21.§ A Gt. Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések alcíme a következő 336/F.§-sal egészül ki: 336/F.§ Az 51.§ (1) bekezdése, a 143.§ (2) bekezdés a) pontja, valamint 245.§ (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazásában a saját tőke hiányának megállapítása során a 2011-ben, valamint a 2012-ben induló üzleti évről készített számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti beszámolóban kimutatott, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek Számviteli törvény 60.§ (3) bekezdés a) pontja szerint elszámolt összevont árfolyamvesztesége 2014. május 31-éig figyelmen kívül hagyható.” A Munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvény egy lényeges kiegészítést tett a Gt-hez, a 336/F.§ beépítésével. A kiegészítés lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy egy átmeneti időre figyelmen kívül hagyják a devizában fennálló eszközeik és kötelezettségeik mérlegfordulónapi kötelező átértékeléséből származó nem realizált összevont árfolyamveszteségeiket, amikor arról kell dönteniük, hogy szükség van-e a tőkehelyzet rendezésére. A devizában fennálló eszközök és kötelezettségek mérlegfordulónapi devizaárfolyamra való átértékelése (a nem realizált árfolyamkülönbözetek elszámolása a mérlegben és az eredményben) egy hektikus árfolyamváltozás időszakában azt eredményezheti, hogy az üzleti év

végén veszteségbe fordul az érintett vállalkozások eredménye, miközben reálisan feltételezhető, hogy e veszteségeket rövid időn belül, a következő üzleti évben kompenzálja az árfolyamok ellenkező irányú elmozdulása, és az ebből fakadó realizált és/vagy nem realizált árfolyamnyereségek elszámolása. Ezek a veszteségek és nyereségek sok esetben a vállalkozótól független, külső tényezők hatására keletkeznek, és függetlenek a vállalkozás „normál” működésének eredményétől. A Gt. kiegészítése ezért úgy rendelkezik, hogy egy átmeneti időszak alatt, 2014. május 31-éig, figyelmen kívül hagyható a saját tőke hiányának megállapításakor a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek mérlegfordulónapi árfolyamra való átértékeléséből adódóan elszámolt összevont árfolyamveszteség. A Számviteli törvény 60.§-a a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek értékelésével kapcsolatban a következőkről rendelkezik. A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó – választott, a számviteli politikában rögzített – devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni (bekerüléskori elszámolás). A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó – választott, a számviteli politikában rögzített – devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni (mérlegfordulónapi átértékelés). A mérlegfordulónapi átértékelés a 2011-es üzleti évtől kezdődően minden esetben kötelező, így nincs mód mérlegelni az árfolyamváltozások eszközökre, forrásokra, eredményre gyakorolt hatásait. A Gt. új előírása arról rendelkezik, hogy annak vizsgálatakor, hogy a) a gazdasági társaság a Számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben rendelkezik-e a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, b) a korlátolt felelősségű társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent-e, c) a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent-e, d) a részvénytársaság saját tőkéje ötmillió forint alá csökkent-e a 2011-ben, valamint a 2012-ben induló üzleti évről készített számviteli beszámolóban kimutatott, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek mérlegfordulónapi átértékeléséből adódóan elszámolt összevont árfolyamveszteség 2014. május 31-ig figyelmen kívül hagyható. 3. A forgóeszközhitelek árfolyamveszteségének elhatárolása A Munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvény módosította a Számviteli törvény azon rendelkezését, amely – megfelelő tartalékok megképzése mellet – lehetővé teszi egyes devizás tartozások árfolyamveszteségének időbeli elhatárolását. E szabályok kiegészítése megteremti a lehetőséget arra, hogy a jövőben ne csak a befektetett eszközökhöz kapcsolódó, hosszú távú tartozások árfolyamveszteségeit lehessen elhatárolni (azaz időben későbbre halasztani annak eredményben való teljes körű elszámolását), hanem a forgóeszközökhöz kapcsolódó, jellemzően rövid távú tartozások árfolyamveszteségeit is. A módosítás alapján azok a vállalkozások is alkalmazhatják a jövőben ezt a számviteli eljárást, amelyek nem rendelkeznek hosszú távú devizás kötelezettségekkel, azonban a működésükhöz igénybe vesznek rövid távú, forgóeszközökhöz kapcsolódó devizás hiteleket. A Számviteli törvény további kötelezettségként azt is előírja, hogy az eredménytartalékból le kell kötni és a lekötött tartalékba át kell vezetni az elhatárolt nem realizált árfolyamveszteség és az ahhoz kapcsolódó céltartalék különbözetének az összegét. A befektetett eszközökhöz kapcsolódó tartós, devizában fennálló kötelezettségek mérlegfordulónapi átértékeléséből adódó nem realizált árfolyamveszteségét tehát az aktív időbeli elhatárolások között lehet kimutatni, amíg a kapcsolódó eszköz állományban van, valamint időarányosan egyre nagyobb arányú céltartalékot kell képezni az elhatárolt árfolyamveszteségre, egyúttal az időbeli elhatárolás és a céltartalék különbözetében lekötött tartalékot is kell képezni. A Számviteli törvény kiegészítése alapján a továbbiakban a forgóeszközökhöz kapcsolódó hitelekre vonatkozóan is hasonló eljárással lehetséges az árfolyamveszteség elszámolása. A követendő eljárás azonban pontosításra került a forgóeszközhitelek sajátosságainak megfelelően.