A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG Mozgalom a vallási megújulásért

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

2014 Advent

A Keresztény Közösség körlevele

2014. november

Címképünk: Madonna a gyermekkel VIII. századi freskó a római San Clemente bazilikában A Szent Kelemen bazilika Róma egyik legősibb keresztény temploma. Névadója, Szent Kelemen harmadikként követte Szent Pétert a pápai trónon, korábban Pál apostol munkatársa volt, akinek segítségére volt az evangélium hirdetésében. Pál apostolnak a Filippibeliekhez írt levelében ez olvasható: „Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradoztak az Evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve fel van írva az élet könyvében.” Szent Kelemen Kr. u. 100 körül halt meg. A IV. században épült ókeresztény bazilikát számos mozaik és freskó díszítette. Ezek közé tartozik a címlapon látható Madonna-kép is. A XI. század végén az összeomlással fenyegető templomot földdel feltöltötték, és fölötte az eredeti mintájára újjáépítették. A bazilikában látható az az egyedülállóan különleges, aranyalapú apszismozaik, ami Krisztus keresztjét, mint az élet fáját ábrázolja (l. körlevelünk 2009. áprilisi számában, ill. e szám hátoldalán). Az életfa spirálisan kanyargó ágai a teremtett világ lényeit ölelik körül, alatta pedig a négy paradicsomi folyó látható, vizükből szarvasok isznak. A kereszt tövénél hatalmas akantuszlevelek alatt egy apró szarvas egy óriási kígyóval küzd – szimbolikus képe Krisztus harcának a Gonosz ellen. Az évszázadok során megrongálódott, bizánci stílusú Madonna-kép a XIX. századi ásatások után került elő. A freskó Máriát királynői öltözetben mutatja (az ú.n. „Mária regina” képtípus), ölében a Jézus-gyermekkel. Mária szelíd mosollyal tekint ránk, öltözéke zöldeskék színű, ölében az aranyruhás gyermek írástekercset tart kezében, mint a legtöbb Madonna képen egészen a reneszánsz időkig. A háttérben kivehető egy épület, de az is lehet, hogy a trónus felső része, amin Mária ül. A kisebb részletek ma már nem kivehetőek a képen – több mint ezer év telt el azóta, hogy egy ismeretlen festő a bazilika falára festette; ám kisugárzása még így is, ma is megérinti a szemlélőt. Hegedűs Miklós

A San Clemente altemploma, ahol a freskó található

2


2014. november

A tartalomból:  Címlapunkon Madonna a gyermekkel – VIII. századi freskó a római San Clemente bazilikában  Emil Bock Az Evangélium c. könyvéből ezúttal a Krisztus az asszonyok között – Mária és Márta c. elmélkedést fordítottuk magyarra

       

Pillantás a jelenre – Regula Häckermann hozta ajándékba Mechtild Oltmann írását Krisztus és a Föld – összefoglalót közlünk a szombathelyi rendezvényünkről A pünkösdi Nemzetközi Ifjúsági Találkozóról a részt vett fiatalok számolnak be Gyülekezetlátogatóban Kolozsváron és kápolnaszentelés Bécsben Apró segítségeket kérünk a gyülekezet életfolyamataihoz Itt is közzétesszük pénzügyi felhívásunkat a jövő évi költségvetés tervezéséhez Áttekintést adunk a gyülekezetben folyó csoportmunkákról A Keresztény Közösség programjait és a heti evangéliumrészeket külön programismertetőnkben tesszük közzé Áldott adventi időszakot és karácsony ünnepet kívánunk szeretettel mindenkinek!

Daniel Hafner tart előadást az evolúcióról a nemzetközi ifjúsági találkozón (fotó: Jonas)

3


2014. november

Krisztus az asszonyok között – Mária és Márta (Emil Bock: Az Evangélium – Elmélkedések az Újszövetségről című könyvéből)

Igaz, hogy Lukács evangéliuma nem utal a vízen járásra, de leír két másik tengeri jelenetet, amelyek egyike csak a Lukács evangéliumban található meg, a második viszont szinoptikus (tartalmazza az első három evangélium): Péter halfogását (Lukács 5, 1-11) és a vihar lecsendesítését (Lukács 8, 22-25). A vihar lecsendítése Lukácsnál különleges tisztasággal és erővel jelenik meg azon szövegösszefüggés révén, amelyben helyet kap. Először ezzel az összefüggéssel fogunk foglalkozni. Lukács evangéliumának nyolcadik fejezete, amely a vihar lecsendesítéséről szól, azoknak az embereknek az említésével kezdődik, akik között Jézus él. Lukács, az asszonyok és Mária evangélistája bemutatja, amit a többi tanítvány nem: néhány asszonyt, akik Jézushoz közel vannak. „Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: magdalai Mária, akiből hét ördögöt űzött ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik saját vagyonukból gondoskodtak róla.” (Lukács 8, 1-3) Az asszonyok ábrázolásával Lukács azonnal erős érzelmi hangot üt meg. Ha úgy tekintjük, hogy az asszony, mint olyan, az emberi lélek képe, úgy Krisztus az asszonyok körében a szellem képe, mely által a lélek tartalomra és támaszra lel. „Krisztus és az emberi lélek”, „Krisztus, a lelkek vezetője” – mondhatjuk, hogy ennek a képnek a valódi értéke, nemcsak arra a korra, hanem az egész emberiségre nézve: Krisztus az asszonyok körében. Mivel Lukács kimondottan hangsúlyozza, hogy olyan asszonyokról van szó, akiket Krisztus gonosz lelkektől gyógyított meg, és Mária Magdolnát különösen kiemeli, mint akit Krisztus hét ördögtől szabadított meg, egy jellemző motívum szövi át a képet, amely érezteti velünk: Krisztusból árad ki az emberi lelket megtisztító erő. Minden embernek, amennyiben lélekkel bíró lény, Máriává kell válnia. Kezdetben azonban „a másik Mária” van benne, Mária Magdolna, akit démonok kínoznak. A lélek útja Mária Magdolnától vezet Máriáig. Ez a lélek megtisztulásának útja. A Jézust körülvevő asszonyok testi formában a Krisztus gyógyító ereje által megtisztított lelkeket képviselik. A képek sorrendje a nyolcadik fejezet kezdetét belsőleg összekapcsolja az előző fejezet végével, amely Krisztus megkenetését meséli el a farizeus Simon házában az asszony által, aki bűnös volt. Miközben az összes többi evangéliumban a megkenetés csak később jön, a passió kezdetén, Lukács Krisztus munkálkodásának kezdetére teszi ezt a képet. Nem számít, hogy ugyanarról vagy két, időben eltérő alkalomról számol-e

4


2014. november

be a négy evangélista. Lukácsnál a bűnös asszony általi megkenetés képe egy állomás a lélek megtisztulásában, és megalapozza az elkövetkező jelenetek sorát. Lukács nem nevezi meg a bűnöst, ahogy János sem nevezi meg a házasságtörő asszonyt, akiről Krisztus azt mondja: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (János 8, 7) Máté és Márk sem nevezi meg az asszonyt, aki Krisztus lábait megkente. Úgy említik: „egy asszony”. János viszont azt mondja: Mária volt, Lázár két lánytestvére közül az egyik, aki megkente Krisztus lábait Bethániában (János 12, 3). Ez a Mária: Mária Magdolna. A bűnös asszony, akiről Lukács beszél, nem feltétlenül Mária Magdolna. Akár ő maga volt Mária Magdolna, akár egy vele rokon vagy hozzá hasonló alak, ő egy „Mária Magdolna” volt. A tett, hogy Krisztus lábait megkente, egy benne végbement óriási változást fejez ki. „Sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” (Lukács 7, 47) Ami tisztátalan volt benne, meggyógyult és a szeretet erejévé változott. A „bűnök megbocsátása”, amiről itt szó van, nem más, mint a démonok kiűzése, a lélek megtisztítása. A démoni, érzéki vágy az, ami tisztátalan. A szeretet az, ami a megtisztulás által a tisztátalanból ered. A szeretet nagysága, amely Mária Magdolnából kiárad, amikor Krisztus lábait könnyeivel öntözi, és megkeni őket a drága kenettel, a tisztátalansága nagyságából származik. Hogy mélyebben megértsük Lukács evangéliumának értelmében a képet: Krisztus a meggyógyított asszonyok között, és különösen ezt a képet: Krisztus és Mária Magdolna, meg kell néznünk egy jelenetet, amely ismét Mária Magdolnát mutatja, és amely az egyik legfontosabb Lukács jelenetei között. Ez a Máriáról és Mártáról szóló rész. Abban a jelenetben, amikor Mária Magdolna Krisztus lábát megkeni a kenettel, szeretetéből fakadóan egészen csendesen és áhítatosan figyeli Krisztus szavát. Nővérét, Mártát, aki mellettük a feladatai elvégzésével szorgoskodik, bosszantja Mária Magdolna tétlensége. Mária Magdolna Máriává lett. Miután meggyógyult, a változás több szakaszán keresztülment. Az első szakasz a szeretet volt. A második az áhítat. A szeretet még nyugtalan lehet. Az áhítatban minden nyughatatlanság békévé szelídült. A változás folyamata Mária Magdolnában tovább folytatódik Húsvét reggeléig. Az érzéki vágy átalakulása szeretetté, majd a szeretet áhítattá és hittel teli odaadássá válása azt a képességet készíti elő, melynek révén Mária Magdolna lesz az első, aki megláthatja a feltámadt Krisztust. A szeretet áhítattá vált; az áhítat a szív látóképességévé. Ezek azok az átváltozások, amelyek felé minden léleknek törekednie kell. Álljunk meg egy pillanatra Mária és Márta képénél. Ki Márta? Egy kora keresztény hagyomány szerint, melyet Szent Ambrus jegyzett le, Márta a vérfolyásos asszony, aki meggyógyult, amikor a Jairus háza felé tartó Krisztus ruhájának szegélyét megérintette. Nem feltétlenül kell, hogy az ilyen hagyomány a szó szoros értelmében

5


2014. november

igaz legyen, mégis gyakran mély betekintést nyújthat az összefüggésekbe, amelyek a Krisztust körülvevő emberek sorsát összefonják. Ez a hagyomány azt akarja mondani nekünk, hogy Márta hasonlóan nagy változáson esett át, mint testvére, Mária. Mária Magdolnában inkább egy démonaitól megszabadított lénnyel állunk szemben, Mártában – ha feltételezzük, hogy a Szent Ambrus által lejegyzett hagyomány helytálló – inkább gyógyulással. És ahogy a szeretet – amely Mária Magdolna cselekedetében, a láb megkenésében megnyilatkozott –, a démoni megszállottság levetkőzéséből támadt fel, ugyanígy Márta buzgó szeretete – amely a szolgálatban mutatta meg magát –, a vérbetegség átalakulásából keletkezett, melyből kigyógyult. A lélek mély rejtélyeivel állunk itt szemben. Közvetlenül a Mártáról és Máriáról szóló jelenet után Lukács evangéliuma beszámol arról, miképpen kérik a tanítványok Krisztust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, és miképpen adja át nekik Krisztus a Miatyánk imát. Az imához való helyes hozzáállás képszerűen Mária alakjában mutatkozik meg, Márta alakjával szembeállítva. A Miatyánk itt azt az erőt fejezi ki, melynek segítségével megtehetjük a Mártától Máriáig vezető belső utat. Nos, Lukács evangéliumában a Miatyánk imának egészen sajátos formája van, amelyet az általánosan elterjedt bibliákban már nem lehet megtalálni, mert Lukács Miatyánk imáját mindig Máté Miatyánk imájához igazították. Egy figyelemre méltó dolog Lukács imájában, hogy azzal a kéréssel végződik: „Ne vigyél minket a kísértésbe!” Ez a kérés ezáltal Lukács evangéliuma értelmében a csúcspont, az ima és meditáció belső célja. Ez különösképpen rejtélyes lehet azoknak, akiknek nehéz megérteni ezt a kérést. A hagyomány például azt meséli a templomos lovagrend tagjairól, hogy amikor ezt az imát imádkozták, kihagyták ezt a kísértésre vonatkozó kérést, mert úgy vélték, Isten nem visz kísértésbe, éppen hogy azt legyőzni segít. A Gonosz az, aki kísértésbe visz. Az itt tanulmányozott képek kölcsönös összefüggéséből és Lukács Miatyánk imájának helyzetéből adódóan, amely kifejezetten előtérbe helyezi a kísértésre vonatkozó imát, fény vetül arra a fontos kérdésre, hogy mi a kísértés. Minden emberben él és munkálkodik egy mélyen rejlő sorsakarat. A költő szava rávilágít erre: „Az ember életének komor kényszere alatt jól tudja, mely utat válassza.”1 Ezt a komor késztetést, mint sorsépítő erőt születés előtti végtelen mélységekből ültették bele az ember lényébe. Ez hajtja az embert a sorsa kiegyenlítésére, melyre szüksége van. Valójában ez a tökéletességre való törekvés. Ám mélyebb alapokon nyugszik, mint az ember tudatos törekvése a tökéletességre. Már az inkarnációra készülő lélekben is munkálkodik, mint az az erő, mely pontosan meghatározott szülőkhöz vonzza, egy pontosan meghatározott cselekvési színtérre viszi, és pontosan meghatározott öröklési erőkhöz. Minden tökéletlenség egyben felhívás és ösztönzés annak kiegyenlítésére. És a születés előtti időtől kezdve az 1

6

Goethe: Faust 1. rész


2014. november

ember egész földi életét az a belső törekvés határozza meg, hogy kiegyenlítse a sorsát. Ez a legkülönfélébb módokon nyilvánul meg. A belső nyugtalanság egyes emberekben betegségként jelenik meg. A betegség aztán az az iskola, amelyben a lélek megszilárdíthatja az erőt és békét, mely hiányzik belőle. Más emberekben ugyanez a magasabb dolgokra való törekvésben mutatkozik meg. Ebben az esetben az ember gyakran képtelen eleget munkálkodni azért, hogy másoknak segíthessen. Ez az ember ekkor „Márta”. De lelki tompasága okán ez az ösztönzés kísértésként léphet fel, amely révén az ember tévedésekbe és zűrzavarba süllyed. A mélyen rejlő, tudattalan ösztönzés a tökéletességre az embert lelki tompasága miatt hibákba és tévelygésekbe kergeti. Az érzékek okozta nyugtalanság, amely odáig fokozódhat, hogy démoni megszállottsággá válik, amint az Mária Magdolnában, a bűnösben megtörtént, mielőtt rátalált Krisztusra, nem más, mint tévútra jutott törekvés a tökéletességre. A lélek téves irányban keresi sorsa kiegyenlítését. Sokan furcsának tarthatják, hogy ugyanazon forrásból eredőnek tekinthetjük az élet olyannyira eltérő megnyilvánulásait, mint amilyen az áradóan odaadó szorgoskodás, illetve a megtévedt érzéki vágy. Mindkettő nyugtalanság. És modern életünk azzal a szófordulattal, hogy „nincs időnk”, világosan mutatja ezt a menekülést önmagunktól, a szorongást az egyedülléttől, a nyugodt belső egyensúly hiányát, az elbújást a lázas üzleti buzgólkodás mögé csakúgy, mint a szórakozás utáni vágy mögé. A „kísértés” mindkettőben benne van: nemcsak az érzékiségben, hanem a Mártaszerű „buzgólkodásban” is. A kísértés a lélek nyugtalan impulzusa, akár jó, akár rossz cselekedetekhez vezet. A tökéletesség isteni impulzusa mindenek dacára „kísértésként” mutatkozik meg. Ennélfogva a kérés nem csupán jelentőségteljes, hanem nagyon messzire ható is: ne vigyél minket a kísértésbe. A kísértés ellentéte, hogy a lélek önmagában megnyugszik. Ez a képesség az imádkozni tudás képessége. Az imában, a meditációban, ahol a lélek megtanul önmagában megnyugodni, a kísértés elcsendesedik. Az imára való képtelenség, az összpontosítás hiánya a kísértésből ered. Ezért a lukácsi Miatyánk ima utolsó kérése: „Ne vigyél minket a kísértésbe” éppen az a kérés, hogy az ember legyen képes imádkozni. A krisztusi ima akkor éri el csúcspontját, amikor az imádkozás művészetére van szükség. A nyugtalan embert, a kísértés emberét még elkapja és eltéríti a dolgok sokfélesége. A békés ember, az ima embere a belső egység elérése felé halad. A sokaság elcsendesedik, és megszólal az egyben rejlő. ’Egy dologra van szükség’ – mondja Krisztus Mártának, és Máriára mutat. Márta, bár telve van szeretettel és a jóra hajlik, mégis ki van téve a kísértésnek. Mária rátalált az önmagában való megnyugvás művészetére; az ima és a szentségben átélt áhítat embereként magában hordozza a tükröt, melyben az isteni tökéletesség láthatja önmagát. A jelenkor a tetőfokukra emeli a Márta-féle minőségeket, egészen a vallási és szociális törekvésekig terjedően, mégis kifejlesztett egy ösztönös érzéket az ebben uralkodó gyengeség iránt. Az emberek manapság nem szeretik, ha anyáskodnak

7


2014. november

fölöttük. Látják, mennyi megváltatlanság, mennyi egoizmus, mások feletti uralkodási vágy, mennyi sötét önzőség rejtőzhet még mindig abban, ami magát szeretetnek és szolgálatkészségnek tünteti fel. Olyan világot szeretnénk, amelyben az emberek sokkal szabadabban hagyják egymást a belső dolgokat illetően, mint ahogy az rendszerint történik. Nyilvánvaló, hogy a Mária-szerűség szinte mindenhonnan hiányzik. A Krisztus által áhítattá tisztuló életösztön, csak a megújított kultikus élet iskolájában erősödik meg. A jelen korban csakis az áhítat és a belső nyugalom képessége az, ami gyógyulást hozhat. Mária Magdolnában háromszoros átváltozás ment végbe: a démoni megszállottságtól a szeretetig, és a szeretettől az áhítatig. Ő legyőzi a „kísértést”. Mártában történt az elején egy nagy változás – a testi alaktalanságból és betegségből (a vérfolyásos asszony története) valóban kigyógyult, de a lelkében megmaradt ugyanaz a nyugtalanság és alaktalanság. Jóllehet a betegség szeretetté változott, a kísértés még nincs legyőzve. A megtisztulás céljáért, a belső nyugalom képességéért előbb meg kell küzdenie. Lukács, Pál tanítványa, az evangéliumában képek által mutatja be a „páli teológiát”. Evangéliumának Krisztus-ábrázolása a lelket átmelegítő képeiben ismét elénk tárja azt, ami később áldozatul esett a dogmává szilárdulásnak és intellektuális torzításnak: Pál emelkedett szellemi tanítása ez a bűnök megbocsátásáról a hit által és nem a munkálkodás által.. Márta a szeretetet mutatja cselekvés közben, ami azonban még nem hagyta maga mögött a kísértést és a bűnt, mivel ez a szeretet még a nyugtalanságból eredt. Mária annak a léleknek a képe, amely túlnő az ilyen szereteten és annak munkálkodásán, egészen a hit misztériumáig és a hit látássá fejlődő áhítatáig. Máriában válik láthatóvá a lélek lecsendesedése, amely egyben a bűnök megbocsátása is. A bűn és a kísértés áhítattá és hittel teli odaadássá változik át. Angolból fordította: Boros Mária, a német eredetivel egybevetette: Huffman Szilvi

Johannes Vermeer: Krisztus Márta és Mária házában 8


2014. november

Pillantás a jelenre Korunk egyik nagy vesztesége, hogy az utcán járva és útjainkon, a tömegközlekedésben, összejöveteleken és szórakozó helyeken egyre ritkábban találkozhatunk olyan emberekkel, akik egymás arcába néznek, és figyelmesen érdeklődve, talán bizonytalanul, de megkérdezik: „Ismerjük egymást?” Egy nagyvárosban, ahol teljesen észrevétlenül élhetnek az emberek egymás mellett, a mindennapi magány tapasztalatához hozzáadódhat az az élmény, hogy aki egy emberekkel teli utcán sétál, az is szinte láthatatlan marad. Ez az egyéni tapasztalat éles ellentétben áll azzal a ténnyel, amiről gyakran esik szó mostanában, hogy mindenki megfigyelhető és ellenőrizhető éjjel-nappal, anélkül, hogy tehetne ez ellen valamit. Az érzékszerveinket elárasztó rengeteg benyomás között erőre és gyakorlatra van szükség ahhoz, hogy céltudatosan tudjunk figyelni arra, ami körülöttünk van, és közvetlen közelünkben történik. Ehhez gyakorolnunk kell az éberség egy különleges formáját, ami a mai élet egyik legfontosabb gyakorlata. Amikor születik egy önálló kezdeményezés, melynek nem különleges, látványos teljesítmény vagy siker a célja, hanem olyan történés, ami változást képes elindítani a hétköznapi életben, az felkeltheti a szellemi lények érdeklődését, különösen Mihály arkangyalét, aki nagy erővel és hatalommal rendelkezik, és ilyen kezdeményezésekre vár. Neve „arc”-ként jelenik meg a szertartásban. Mindig teljes éberséggel fordul a világ eseményei felé, így tekint minden egyes emberre. Minden teremtmény érzékeli, ha rátekintenek, és már ezáltal is arculatot visel. A kövek, a növények és állatok, a felhők és a csillagok is. A világ egysége és összhangja már nem jön létre magától, ahogy korábban, de megszülethet szabad tetteink következtében, és ez több mint ami régen magától létrejött. Aki régóta gyakorolja ezt, az kezdi sejteni: Ismerjük egymást! Mechtild Oltmann, a Keresztény Közösség lelkészének írását az október 12-i szertartás előtt Regula Häckermann felolvasta bevezetőként. Fordította Regula Häckermann és Silye Imre.

Mihály arkangyal szobra a brüsszeli Mihály-katedrálisban 9


2014. november

Krisztus és a Föld Mit nyújthatunk a Földnek, aki lehetővé teszi a fejlődésünket? A Keresztény Közösség rendezvénye Szombathelyen, 2014. szeptember 20-án A rendezvény az éppen egy évvel ezelőtti konferencia folytatása volt. A résztvevők az ausztriai Burgenlandból, Grácból, az Őrségből, Szombathelyről, Budapestről és Veszprémből érkeztek. A németnyelvű emberszentelő szertartás után Gwendolyn Fischer és Silye Imre előadásokat tartott. Az elhangzott tartalmakat euritmia tette színesebbé, érzékletesebbé, melyet Czakó Anikó vezetett. A papok által tartott előadásokban a következő tartalmakra irányult figyelmünk. A régi korokban élő módon tekintettek Krisztusnak a Földhöz fűződő kapcsolatára, de jelen korunkra ez szinte feledésbe merült. Ma általában Krisztus és az emberi lélek kapcsolatával foglalkozunk. A kereszténység egész erőforrása és áramlása egy csendes emberből indult ki. Az Ő élete, szenvedésútja, majd feltámadása alapozta meg a kereszténységet. Az egész kereszténység Krisztus jelenlétéből indult, ahogyan megtestesült és járta az útját a Földön, amely a Golgotai esemény beteljesítéséhez vezetett. Jézus Krisztus keresztre feszítése azt a kérdést helyezte az emberiség elé, hogy hogyan fogadja a világ ezt a felajánlást, ezt a tettet. Feledésbe merül-e, vagy lesznek olyan emberek, akik felismerik, felfogják, milyen fontos esemény ez? Nem lehetünk elég hálásak azoknak az embereknek, akik kísérték Őt földi életében, akik látták, hogyan folyt a keresztről a vére a Földbe, akik látták, hogyan halt meg, hogyan vették le a keresztről, s tették a sírba. Akik JELEN voltak és valóban érzékelték ezen történések jelentőségét, akik a földi eseménynél többet láttak, és képesek voltak belsőleg „megérkezni” abba, ami TÖRTÉNT. Ez volt a kiinduló szubsztanciája a tanítványok későbbi összejöveteleinek, ez kísérte őket. Beszélgettek arról, amit láttak, tapasztaltak. Mindannyian érzékelték, hogy a nappali fényben megjelenik valami, ami fényesebb a Nap fényénél. VALAKI JELEN VAN! Az egész világon minden ember életében jelen van Ő, aki kíséri a sorsunkat. Ez nem látható módon történik, de valóságosabban, mintha szokványos érzékszerveinkkel tapasztalnánk. Krisztus fénye áthat mindent – ez a tapasztalat kötötte össze az őskeresztények első csoportját. Ez az őskereszténység titka, s az, hogy a Krisztusi erő megtapasztalható, átélhető. Ez a tapasztalás nem maradt fenn évszázadokon át. Az emberek figyelme egyre inkább a földi világ alakítása felé fordult. Így megváltozott a Krisztushoz való viszonyuk. Krisztus az emberi lélek azon magasabb szent rétegébe költözött be, melyhez egyre nehezebben tudunk felemelkedni. Az őskereszténység erőforrása onnan eredt, hogy igyekeztek mélyen kapcsolódni a Feltámadotthoz, és ebben a kapcsolatban érezték a Feltámadott gyógyító erejének áradását. Biztatást, és erőt merítettek ebből. Saját tapasztalatuk volt, hogy Krisztus mindig kíséri, és segíti őket.

10


2014. november

A IV. századtól az emberek elkezdtek önmagukra tekinteni, maguk felé fordulni. Így egyre inkább eltávolodtak a tiszta forrástól. Az őskereszténység impulzusa lassan vallássá, világnézetté vált. Ahogyan az ember figyelme egyre inkább maga felé fordult, elfordult a tekintete a Földtől. Az önmagát megismerni akaró ember nemes törekvése révén lassan feledésbe ment a Föld. A Lutheri időkben a Föld sorsa iránti érzékenység megváltozott. Ez nem rossz szándékkal történt, de az érzékenység halványulása által eltűntek, elhaltak a Föld felé megnyilvánuló hála és köszönet gesztusai. Addig aratáskor, szüretkor a Föld iránti erős hála és köszönet érzülete hatotta át az emberi lelkeket. Érezték, átélték, hogy a Föld teszi lehetővé a táplálkozást és az életet. A katolicizmusban a körmenetek is ezt a hálát, köszönetet fejezték ki. A tojás motívuma is összefügg ezzel. A húsvéti tojást egy „kertben” kell keresni, minden tojás a jövő csíráját hordozza. Az ikonokon a feltámadott Krisztust tojás alakú fehér-arany aurában ábrázolják. Maguk a szokások nem mentek veszendőbe, de a szokások hátterének megértése igen. Krisztus és az emberi lélek, illetve Krisztus, mint a sors ura még mindig az emberiség tudatában van, de a Krisztusról, mint a Föld uráról alkotott tudat már veszendőbe ment. Felhasználjuk, fogyasztjuk a Föld javait, és közben nem vesszük észre, hogy az Ő lénye jelen van a Földben. Az emberiség fogyasztóként tekint a Földre, és csak most kezdünk igazán szembesülni ennek következményeivel. Új szeretetet kell kifejlesztenünk a Föld iránt. Modern emberként szembe kell néznünk a tényekkel, hogy mennyire veszélyeztetett a Föld. A Föld egy haldokló lény. Haldoklását felgyorsítja a technika rohamos terjedése. Új tisztelet és szeretet kell ébredjen bennünk a Föld lénye iránt. Két lehetőségünk van. Elsőként lassítanunk kell a Földet leépítő, romboló folyamatokat, már az is segít, ha nem gyorsítjuk tovább. A másik lehetőség, hogy utakat találjunk, hogyan tudnánk élőbbé tenni az elhalót. Mert a Föld egy folyamatos elhalási folyamatban van, de ma túl gyorsan zajlik ez a folyamat. Már nem csak arra kell törekednünk, hogy ne használjuk ki a Földet, hanem gyógyító törekvésekkel kell feléje fordulnunk. A tibeti sóbányászok, ha útnak indultak, hogy sót bányásszanak szükségleteik kielégítésére, egész útjuk alatt a hétköznapitól eltérő szent nyelven beszéltek. S amint a tó partján gyűjtötték a sót, az a kérdés élt bennük, hogy mennyi sót vehetnek el a természettől, hogy ne boruljon fel a tó egyensúlya. Amikor megérezték, megtudták, hogy mennyit vihetnek magukkal, egy hálaadó ünnepet tartottak a parton. A gyűjtött sóból Istenségeket formáltak, és kultikus tánc közben hálaadó énekeket énekeltek. A természetből eredőt a művészi kultúra szintjére emelték, és emberit vittek a természetbe. Feltehetjük a kérdést, miért tették ezt? Egyrészt, mert átélték és tudatosították, hogy ha a természetre tekintenek, látják, hogy a természetben élő lények is nézik őket, és érdeklődéssel tekintenek rájuk. Pál Apostol szavait idézzük: „Mai szenvedéseink nem mérhetők a szellemi világ fénylő megnyilvánulásához, amelynek általunk, embereken keresztül kell történnie. Minden teremtmény sóvárogva várja

11


2014. november

Isten fiainak megnyilvánulását, mert a mulandóságnak van alávetve. Nem önként, hanem a miatt, aki alávetette őket, abban a reményben, hogy felszabadul majd a teremtett világ is a mulandóság szolgai állapotából Isten fiainak megnyilvánuló szabadságáért. Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak ők, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Szellem elsőszülötteinek adományát, a fiúságra várva mi is sóhajtozunk magunkban, és várjuk testiségünk megváltását.” (Rómaiakhoz írt levél 8, 18-23) Mély vágyakozással várja az egész teremtett világ az ember megnyilatkozását. Ezt így is mondhatjuk: Itt van valaki, aki rám tekint, itt van valaki, aki meghallgat engem. Nem vagyok egyedül. Bennünk él a Krisztusi erő, Isten fiai vagyunk. Ha Isten fiának erőit élővé tesszük magunkban, akkor ezzel a figyelemmel tekinthetünk a világra, még ha nem is látjuk az elemi lényeket. A különböző természeti lények állandó kapcsolatban vannak a Földdel, a Földért. Szakadatlanul dolgoznak, és nem sejtik, hogy az emberért teszik mindezt. Nem értik addig, amíg az ember nem kerül velük kapcsolatba. Vágynak rá, hogy az ember tükrözze nekik, miért teszik mindezt. Amikor Dr. Friedrich Rittelmeyer, a Keresztény Közösség kiemelkedő alapítója el akarta mélyíteni Krisztushoz fűződő kapcsolatát, és azt a kérdést tette fel Rudolf Steinernek:„Hogyan tudok utat találni a mai időkben Krisztushoz?”, Rudolf Steiner így válaszolt: „Figyelje meg az év körforgását a természetben! Adja át magát annak a folyamatnak, ahogyan a Föld lénye körbejárja a Földet. Figyelje meg az évszakokat, a virágzást, a hervadást. Mit fejeznek ki maguk a jelenségek? Akkor ismeri meg Krisztus lakóhelyét, ha mindezeket megfigyeli.” Önzetlen, nyugodt iskolázással megtanulhatjuk érzékelni Krisztus lényét, az egyes emberek életében is. Azt is megfigyelhetjük, hogy hol van Krisztus, amikor dühösek vagyunk, mérgesek, vagy nem vagyunk őszinték. Tudnunk kell, hogy Krisztus egész életutunkat hordozza, és közben az egész Földet is hordozza, hogy a Föld fejlődési teret nyújthasson az ember számára, lehetőséget adjon az emberi fejlődésre. Testünk, melyben élünk, hajléka a szellemünknek, és lelkünknek. Ezáltal szabad, emberi lényhez méltó döntéseket hozhatunk. Minden úgy van rendezve teljes emberlényünkben, hogy ráébredhessünk szabadságunkra. Éljünk szabadon, alkotó lelkesedéssel, tudatosabban érzékelve életünket, Krisztus a nagy karmester, az élet tanítómestere által! Minden lény az emberre tekint azzal a kérdéssel, hogy „Hogyan tekintesz TE ránk? S ki érkezett hozzánk, aki egy soha nem látott fényt hozott? Ki ő?” Tőlünk várják a választ. A Földnek és lényeinek rá kell ébredniük, hogy ki Krisztus. Nekünk kell felismerni, tudatosítani, és közvetíteni. Segítjük a természetet, ha a természet átélheti általunk, hogy nem birtokolni akarjuk, nem csak elvenni akarunk tőle, hanem tiszta tekintettel akarunk ránézni, tisztán tudjuk érzékelni. Ekkor a természeti lények bátorítást kapnak, és lépni tudnak fejlődésükben. A fejlődésre vágynak ők is. Ha feléjük fordulunk, és önismerethez segítjük őket, amire önállóan

12


2014. november

nem képesek, akkor ők inspiráló erőt tudnak nyújtani nekünk. Az emberiségnek nagy szüksége van az általuk nyújtott inspirációkra. Az ember önmagára ébredésével eltávolodott a Földtől. A Föld egyre szilárdabb lett, és a halál felé indult. Ez a Föld természetes folyamata, de mi, exponenciálisan felgyorsítottuk e folyamatot. A Föld idő előtt elhalhat, mielőtt beteljesítené a feladatát. Az ember fejlődésének feladata: TELJES EMBERRÉ VÁLNI. De ha a Föld idő előtt elhal, ez nem teljesülhet. A Föld korai halála, elhalása azt hozná, hogy nem tudna az ember eléggé kifejlődni a JÖVŐ számára. Sem ő, sem a természeti lények. Szabad, magára talált emberként mindenkinek tudatosítani kell, hogy: „Felelős vagyok!!! Valamit tennem kell! A Föld az emberért van, és az ember a Földért.” Felelősséget kell vállalnunk tetteinkben a Föld iránt, és megtalálni azokat az utakat, amelyekkel az ember és a Föld együttesen teljesíteni tudja a küldetését. Az emberi életünk következménye, hogy a Föld erőit elfogyasztjuk, de ki kell fejlődnie egy olyan képességnek, ami által meg tudjuk tartani a tudatunkat akkor is, amikor a fizikaiság megszűnik. A halál után is fenn kell tudni tartani a lelki, szellemi erőinket csíraként. Az ember lénye tovább fog élni a Föld pusztulása után is, csírájából kibontakozva. Mit tudunk fejleszteni az emberi életünkben, mit viszünk tovább? Minden érzés, tett, amit a szeretet irányába próbálunk tenni (pl. türelem, megbocsátás, őszinteség is idetartozik) az örökkévalóság csíráit teremti meg. A megbocsátás központi jelentőségű, mert ezzel tudom támogatni a fejlődést leginkább. Egy új szubsztanciát kell kifejlesztenünk magunkban, a szeretet képességét, így szőhetjük bele a kozmoszba tetteink gyümölcseit. Csak az embernek van meg ez a szabadsága és képessége. Az ember küldetése, a Föld küldetése. Gwendolyn az élő kultusz erejével kapcsolatban mondta, hogy az ausztráliai Keresztény Közösség alapítása után az egyik szertartáson megjelent néhány bennszülött. Tisztánlátó képességükkel érzékelték, hogy valami miatt megváltozott az egész a kontinens fénye. Nem tudták miért, keresték az okát, és követték a kontinens aurájában megjelenő új fényt, ami elvezette őket a közösség emberszentelő szertartására. Ott közvetlenül is megtapasztalták a megújított szentségek forrását, és a papnak azt mondták: „Most már tudjuk, honnan ered ez a változás. Innen az oltártól!” Imre beszélt arról, hogy honnan jön a kultusz, hogyan jelenik meg Krisztus az emberszentelő szertartás szentségében, és hogy milyen figyelem segíti a szertartások közös teljesítését. A szertartásokon kozmikus rendben történő folyamatok jelennek meg, a szellemi világban működő szertartás érzékelhető képmása által. A szertartás a kozmosz rendjébe illeszkedik. Ezért csak akkor élő egy szertartás, ha tartalma és megnyilvánulásai a szellemi világban élő képeket, erőket és folyamatokat érzékeltetik. A modern szertartásban az ember részvételével együtt történik a szertartás, amihez meg kell mozdítani lelki-szellemi erőinket, csak így tudunk „belépni” a szertartás szellemi terébe és erőforrásába. A kultikus szertartásban

13


2014. november

létrejövő erők és szubsztanciák a jövő csíráit alkotják, amelyek akkor bontakoznak ki teljesen, amikor az élet már nem anyagi szinten folytatódik. Másnap, vasárnap délelőtt a magyar nyelvű emberszentelő szertartás után két gyermekeket kereszteltünk: Cs. Tóth Lukácsot és Székely Rege Borsikát. Az első napon a Waldorf Iskola 12. osztályosai szolgáltak finom étkekkel, a második nap a keresztelő családok gondoskodtak a gyülekezet számára felejthetetlen falatokról. Köszönjük szépen! Az emlékeztetőt lejegyezte: Czakó Anikó * * *

Nemzetközi Ifjúsági Találkozó, Tübingen, 2014. pünkösd Magyarországról tíz fiatal vett részt az idei találkozón, ahová tizenhét országból mintegy háromszáz, 14-28 év közötti résztvevő gyűlt össze. Minden nap emberszentelő szertartással kezdődött különféle nyelveken, és kultikus zárással, majd esti kávéházzal zárult. Napközben plenáris előadásokon és 23 munkacsoportban vettek részt a fiatalok, melyek a legkülönfélébb életterületek aktuális kérdéseivel foglalkoztak. Három magyar résztvevő beszámolóját adjuk közre. Már zajlik a jövő évi találkozó előkészítése, amely mennybemenetelkor lesz, 2015. május 13-17-ig Dortmundban…

A magyar csoport bemutatkozása a találkozón (fotó: Jonas)

Én nagyon élveztem az utat, és ez biztosan annak is köszönhető nagyban, hogy jó volt a társaság! Mély nyomot hagyott bennem az a hangulat, ami ott a mindennapokban jelen volt. Az, hogy vidám ugrándozásból néhány perc alatt kórusban éneklés alakul, majd a kórus lassan áhítatos éneklésre vált, és elkezdődhet a kultikus zárás, ahol mindenki mély figyelemmel van jelen. Én személy szerint ezt a légkört élveztem borzasztóan, ami körül lengte az eseményt, és ebben a tudatállapotban igazából mindent élveztem, még azt is, amit egyébként esetleg nem szívesen csinálnék! Itt valahogy képessé váltam figyelni egy japán papra, aki egy órát beszélt egy olyan nyelven, amit nem értek. Ezek az élmények voltak nekem személy szerint nagyon

14


2014. november

meghatározóak, de ugyanígy élveztem azt is, ha esténként összegyűltünk, és közösen énekeltünk, vagy beszélgettünk. Néha annyira, hogy nehezemre is esett éjfél előtt aludni menni, és sokszor nem is tudtam, mert még tovább beszélgettünk, vagy viccelődtünk a szobákban. Összességében nagyon sokat adott a tábor érzés szinten, és tanultam is sok érdekes dolgot. Ezúton szeretném még egyszer megköszönni nektek, és mindenkinek, aki segítette a kijutásunkat, hogy ott lehettem. Ha egyszer olyan helyzetbe kerülök, nagyon szívesen viszonoznám ezt a kedvességet! Somogyi Gergely

Bátyám Barnabás a tavalyi ifjúsági találkozóra ment, és nagyon sokat mesélt róla. Amikor kiderült, hogy én is megyek, nagy izgalommal és kíváncsisággal vártam a tübingeni találkozót. Mivel az angoltudásom nem túl sok, a német meg még annyi se, nagyon izgultam amiatt is, hogy hogyan fogok kommunikálni. Az oda út egész jó volt, ahol megismerkedtem Gerivel, aztán ott ahol megszálltunk, megismertem a többieket is. Mivel én voltam a legfiatalabb, kicsit nehéz volt beilleszkedni. Amikor megérkeztünk Tübingenbe, és Pannával felmentünk az egyik lányos szobába, azonnal megismerkedtünk egy lánnyal, aki nagyon kedves és közvetlen volt. Úgy az egész táborban az esti beszélgetések, éneklések tetszettek, amikor egyik nap például a magyar csapat elhatározta, hogy leülünk a fűbe, és elkezdünk énekelni. Így is lett, nem sokkal később kezdtek gyűlni a fiatalok, egyikük hozott gitárt is, és szép lassan már nagyon sokan ültek a fűben körülöttünk és mindenki énekelt. Nagyon szeretem azokat az énekeket is, amiket ott tanultunk a szertartásokhoz. Nagyon szép volt, amikor egyszerre 300 ember énekelt együtt, 4 szólamban. Nagyjából minden ember nagyon kedves volt, és akik velem voltak egy munkacsoportban, őket is nagyon megkedveltem. A beszéddel elég sok gondom akadt, de általában amit mondtak, azt megértettem. A szertartások nagyon szépek voltak, nagyon tetszettek. Különösen a japán szertartás. Furcsa volt hallani, de szerintem nagyon szép nyelv. Nagyon jó volt, amikor pénteken bementünk a városba, sétálgattunk, megnéztük a várost, és utána egy parkban megpihentünk és hegedűszóra táncoltunk. A hazaúton már nevettem magamon, hogy miért izgultam ennyire, és örültem, hogy megismertem, akiket megismertem. Remélem, jövőre is mehetek. Nagy élmény volt. Méhes Hanga

Ez volt az első és alkalom, hogy részt vettem a találkozón, az egész rendezvény hangulata nagyon jó volt, az előadások közül minden témában volt valami, ami felkeltette az érdeklődésemet. Megható volt hallani japán és ukrán társaink beszámolóit az ottani nehéz körülményekről.

15


2014. november

A munkacsoportban René de Monchy-val beszélgettünk leginkább magunkról, majd az azt követő néhány foglalkozáson sokat mesélt Afrikáról, ahol orvosként dolgozik. A komoly témákon kívül a szórakozás sem maradt el, Méhes Csabi felejthetetlen pantomim előadása, városnézés a Neckar folyón dereglyéhez hasonló laposfenekű csónakból és szárazföldről, zene, tánc, night cafe. Az ellátás is kitűnő volt. Jó volt látni a szervezők és a résztvevők hatalmas lelkesedését. Még az utazást is megemlíteném, ami a lehető legkényelmesebben és zökkenőmentesen ment végbe. Egyszóval köszönök mindent Imrének, Ágónak, Csabának, és nem utolsó sorban azt, hogy ott lehettem! Hervai Benke * * *

A Keresztény Közösség Romániában A hazai gyülekezetalapítás folyamatához hasonlóan a Keresztény Közösség vezetősége a romániai alapítás előkészítésében is olyan felkészülési időszakot látott célravezetőnek, melynek során már a közösséggel együtt, hazájában élhet egy pap. Így küldték tavaly nyáron Kolozsvárra Monica Culdát, a Keresztény Közösség második román anyanyelvű papját, aki a munkatársakkal együtt a romániai gyülekezetalapítás előkészítésén dolgozik. Az első román papot, Anca Burloit 2002-ben szentelték, ő jelenleg Németországban dolgozik. Monica Culdát 2006-ban szentelték pappá, korábban Németországban és Ausztriában szolgált. Úttörő munkáját rendszeresen segíti külföldről érkezve Marie Pierette Robert (területi vezetőként), Armgard Hasselmann és Uwe Sondermann. Romániában az 1970-es évek közepétől kezdve tartották a Keresztény Közösség első rendezvényeit Michael Debus és Gerhard Palmer Németországból, Gerard Klockenbring Franciaországból érkező papok. A 90-es évek elején Rose Klockenbring által épülhetett tovább a közösség. Bélesen (Belis) létrehoztak egy táborhelyet, ahová nyaranta száz résztvevő érkezik. Az általában kéthetes tábor egyre inkább a közösségi élet kiemelkedő eseményévé vált. A táborhelyet évről-évre építőtáborokkal fejlesztették, ma már egy szép és nagy kápolnájuk is van. Itt voltak az első keresztelők és házasságkötések, és a korábban németül illetve franciául elhangzó emberszentelő szertartást 1993 óta egyre gyakrabban román nyelven tartják. A 90-es évek második felében kezdődtek azok a karácsonyi találkozók Bukarestben, melynek szintén jelentős hatása volt a közösség fejlődésében. Kezdetben Michael Debus és Claudia Stockmann vezette ezeket, 2002-től Anca Burloi és Cordelia Böttcher, később a jelenleg is szolgálatot teljesítő papok.

16


2014. november

A nyári táborhely kápolnája mellett a közösségnek Bukarestben és Kolozsváron is van már saját kápolnája. Öt csoportban végeznek rendszeres szellemi munkát, havonta vannak szertartások Bukarestben és Kolozsváron. Temesváron is működik egy aktívan érdeklődő csoport. Jól érzékelhető az összefogás erősödése a rendszeres közösségi élet reményében. Egyre többen tekintik céljuknak, hogy hozzájáruljanak az alapítás előkészítéséhez. Bár a közösséghez tartozók legtöbbje más testvérintézményeket is hordoz, már 59 fő vállalta, hogy rendszeres anyagi hozzájárulást nyújt. Bízunk benne, hogy hamarosan kitűzik a romániai gyülekezetalapítás időpontját, és mi is tervezhetjük részvételünket az alapítási ünnepségen. Silye Imre

Kolozsvári képek Október közepén, egy esős őszi estén érkeztünk Silye Imrével Dan Judithoz Kolozsvárra. Judit túrós puliszkával fogadott bennünket. Hangulatos beszélgetésünkhöz hamarosan kapcsolódott másik házigazdánk, Pozsony Katri is. Mindketten nagy-nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak bennünket. Szombaton reggel az elsők között érkeztünk a gyülekezet otthonába, ami egy főút melletti ház belső udvarából nyílik. Az előtérben, a kis teakonyhában, a sekrestyében és a szertartástérben mindenhol rend fogadott bennünket, és ötletes megoldásokat láttunk a kialakításban. A szertartástér nyugalmat, emelkedettséget áraszt, boltívei meghitté teszik a teret. Monica Culda tartott emberszentelő szertartást román nyelven. Engem újra és újra lenyűgöz, hogy bárhol és bármilyen nyelven történik a szertartás, ugyanúgy történik minden. Ismerős a szertartás szellemisége és menete, a gesztusok. Ez biztonságot, otthonérzést nyújt akkor is, ha nem értem a nyelvet. A szertartás után Imre a hazai alapítás tapasztalatairól beszélt a romániai gyülekezetalapításon dolgozó közösségnek. Délután kedvesen megmutatták nekünk a város nevezetességeit, voltunk a Házsongárdi temetőben is, Reményik Sándor, Kós Károly és Victor Dan sírjánál. Victor sírjánál Judit és Katri visszaemlékezése felidézte azt, hogy milyen áldozatkészen és sokféleképpen segítette Victor a közösség fejlődését. A Szent Mihály templomban megragadó volt a Márton Áron püspök emlékére rendezett kiállítás, amelyen nagyon értékes, jövőbemutató idézeteket olvashattunk tőle. Mátyás király szülőháza előtt megérintett és átjárt bennünket a régi idők hangulata. Este egy erőt adó, mély beszélgetés jött létre az emberi sors és élet kérdéseiről, amelyet vendéglátóink rendkívül élő, meleg érdeklődése váltott ki. A kolozsvári gyülekezet, különösen az ott élő magyarok, már régóta vártak arra, hogy magyarul is elhangozzon az emberszentelő szertartás. Erre első alkalommal nyílt lehetőség vasárnap, amiért nagyon hálás volt a közösség. Utána Imre előadást tartott

17


2014. november

Mihály arkangyal lényéről „Mihály tettei Krisztus és az emberiség szolgálatában” címmel. Az előadást egy meghívott tolmács fordította román nyelve. A kolozsvári közösséggel együtt töltött napok az összetartozás érzését teremtették meg. Meghívást kaptunk arra, hogy évente legalább egyszer látogassunk el hozzájuk. Örömmel mondtunk erre igent, és reméljük, hogy legközelebb többen is tudnak csatlakozni a gyülekezetlátogatáshoz. Mészáros Mária

Csoportmunkák, találkozók a közeljövőben Nyitott kapu A „Nyitott kapu” beszélgetésekkel új kezdeményezéseknek nyitunk teret. Beszélgetünk különböző életkérdésekről, korunk kihívásairól, társadalmi folyamatokról. Hallhatunk egyéni beszámolókat egy-egy kutatási területről, egy utazásról vagy közösségi életünk eseményeiről, folyamatairól. Tárva a kapu, szeretettel fogadunk minden kezdeményezést! Aki szeretne egy beszámolót tartani, vagy érdeklődik egy téma iránt az jelezze a témát és az időigényt Silye Imrénél, hogy össze lehessen ezeket hangolni.

Életutak Minden ember életrajza egyedi és mégis magában rejthet általános emberi tapasztalatokat, amelyeket nagyon értékes megosztani egymással. A közösségünkhöz tartozók mesélhetnek saját életútjukról vagy hallgathatnak egy másik ember életrajzáról.

Sorsunk alakítása alvásban és ébrenlétben Rudolf Steiner „Sorsunk alakítása alvásban és ébrenlétben?” című előadásából olvasunk egy-egy szakaszt, és beszélgetünk a tartalommal kapcsolatos gondolatainkról, a felmerülő kérdésekről. Ez a rendezvényünk is teljesen nyitott, bármikor lehet csatlakozni.

Munkatársak találkozója Havonta egy alkalommal találkozunk azokkal, akik hordozzák a Keresztény Közösség életét. Megbeszéljük a gyülekezetünk fejlődésével kapcsolatos kérdéseket és feladatokat. Szeretettel fogadunk ezeken a találkozókon mindenkit, aki szeretne betekinteni a munkánkba, vagy tenni valamit a közösségünkért, ami alkalmanként is lehetséges.

18


2014. november

Kápolnaszentelés a Bécsi Gyülekezetben Szeptember 7-én egy ötfős munkatárscsoporttal képviseltük gyülekezetünket Bécsben, az ottani közösség kápolnaszentelőjén. A sors szálaira szép volt rácsodálkozni. Nekem, aki Waldorf-pedagógiai továbbképzéseket szervezek a Waldorf Házban, élmény volt a Waldorf-pedagógia nemzetközileg elismert néhány személyiségével nem várt módon (a kápolnaszentelésen) találkozni, bepillantva kicsit személyes életükbe is ezáltal. Tobias Richter (a Waldorf-tanárok ismerik őt) elmesélte, hogy ő húsz évig családjával abban a házban lakott, amelynek kertjében épült az új kápolna. Rajtuk keresztül ismerte meg a Keresztény Közösséget az az idős hölgy, aki a telket örökül hagyta az építéshez. Ezen a telken épült fel a Keresztény Közösség második Kápolnája Bécsben, a Johannes Kapelle. Felelevenedett a ház és a kert története Tobias Richter elmesélései alapján. A kertben a borostyán alól apócska vízimalom, kis makett város bukkant elő igazi öntözőrendszerrel, és felidéződött egy kalandos gyermeki világ. (Ha majd az új tulajdonosok – és különösen a gyülekezeti körhöz tartozó gyerekek – ezt fellelik, hatalmas élménnyé válhat számukra.) A másik találkozás Brigitte Goldmann-nal történt, őt a Waldorf-óvónők ismerik. Édesanyját köszöntötte a közösség 90. születésnapja alkalmából. Astrid H. asszony – aki kétszer járt Magyarországon és a rózsalevelekkel való festés rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket sok évvel ezelőtt –, felhívta a figyelmünket arra, hogy a kápolnaszentelés éppen az első Waldorf-iskola megnyitójának 95. évfordulójára esik. Ezután megelevenedett előttünk a Bécsi Gyülekezet és az ausztriai Keresztény Közösség élete, a kápolna építésének története az építésvezető színes, humoros, melegszívű köszönő beszédében, és a bécsi gyülekezetet körülvevő ausztriai Keresztény Közösségi kör a más városokból és országból érkezők köszöntő és emlékező szavain keresztül. A találkozások és sors összeszövődések ünnepe is volt ez számomra. Köszönöm, hogy ott lehettem. Radics Helga

19


2014. november

Segítséget kérünk Kedves Barátaink! A Nádor utcai kápolnánkban, és az Őrségben illetve Szombathelyen rendszeressé váltak a szertartásaink felnőttek és gyermekek részére, időnként keresztelőket és temetési szertartásokat is tartunk. Több segítő szükséges minden szertartás előkészítéséhez és teljesítéséhez: a tér berendezéséhez, takarításhoz, a kultikus ruhák ápolásához és vasalásához, az érkezők fogadásához, gyermekfelügyelethez, ministráláshoz. Sokszor kaptunk már segítséget ezekhez, de leggyakrabban egy maroknyi ember végezte a feladatokat, és ez időnként túlterheltséget okozott. Ezért bővítenünk kell a segítők körét. Hívunk tehát Téged is, ha teheted, járulj hozzá Te is a számodra lehetséges területen a gyülekezeti életünk hordozásához, gördülékenyebb viteléhez. Ha fel tudsz ajánlani alkalmi vagy rendszeres segítséget a következő feladatkörök bármelyikéhez, írd meg légy szíves, és mi tájékoztatunk arról, mikor és ki tud megismertetni a tudnivalókkal. Kultikus ruhák ápolása, mosása, vasalása Segítő kezeket várunk a ruhák mosásához és vasalásához. A vasalás egy-egy szertartásnapra kb. 45 percet vesz igénybe. Ha tudod ezt egy-egy alkalommal vállalni, nagy segítség jelent. Terítők, konyharuhák és törölközők mosása Kéthetente egyszer, egy óra. A gyülekezeti tér ápolása Fontos, hogy a szentségekhez és a közösségi élethez méltó, kellően gondozott tér vegyen körül bennünket. Közös felelősségünk, hogy tiszta és ápolt térben fogadhassunk Benneteket, minden vendéget. A gyülekezeti terünk rendben tartása, rendszeres takarítása hetente egyszer (felsöprés, felmosás, portörlés, apróbb takarítási feladatok) két főnek másfél órát vesz igénybe. Konyhai feladatok Szertartásnapokon teát, kávét főzni, megteríteni, mosogatógépet beindítani. Házigazda Egy rendezvénynap felelőse, aki áttekinti a szükséges folyamatokat, és összehangolja a segítők tevékenységét. Ajtónyitó Feladata a szertartásnapokon az ajtó nyitása-zárása és az érkezők fogadása mellett a kaputelefon, telefon és WIFI ki-be kapcsolása a megfelelő időben. Bárki vállalhatja. Ministránsok Aki ministrálást vállal, közelről élheti át a szertartás erőterének létrejöttét és szolgálatával aktívan hozzájárulhat ennek megteremtéséhez. Az új érdeklődőknek 20


2014. november

külön bevezetőt tartunk kis csoportban vagy akár egyénileg is. A már ministrálni tudóknak továbbképzéseket tartunk az új programidőszak kezdetén. Ministrálás az emberszentelő szertartáson Két ministránsra van szükség. Alapszinten fél óra alatt megtanulható. Kezdésként a baloldali feladatainak vállalását javasoljuk. Aki egy szertartáson megfigyeli, hogy mit tesz például a baloldali ministráns, könnyen bele tud jönni. A ministránsok a szertartás előtt fél órával kezdik az eszközök és szubsztanciák előkészítését. Az utómunkálatokat 10 perc alatt el lehet végezni. Ministrálás a gyermekek szertartásán Két ministránsra van szükség. Ha valaki egyszer már látta a szertartás menetét, néhány perc alatt bele tud tanulni. Ministrálás keresztelőn Egy ministránsra van szükség. Nagyon egyszerű, néhány perc elegendő a felkészüléshez, akár közvetlenül a szertartás előtt 20 perccel is lehetséges. Ministrálás temetésen Két ministránsra van szükség. 10 perc alatt elsajátítható, akár közvetlenül a temetési szertartás előtti órában is. A konfirmált fiatalok is ministrálhatnak bármelyik szertartáson! Egyéb feladatok Körlevél és kiadványok szerkesztése, körlevél borítékolása és postára adása (egy-egy programidőszak előtt), belföldi és külföldi címlista frissítése (Excel táblázatban), honlapunk karbantartása, fordítások készítése angol és német nyelvről, fordítások lektorálása A „Mennyit vállaljak?“ kérdéshez mértékadó szempont lehet az, amit az anyagi támogatásoknál is hangsúlyozunk: ne túl sokat és ne túl keveset. Azaz ne legyen nagyon megterhelő, ugyanakkor több legyen, mint ami olyan könnyű lenne, hogy alig érzékelhető. A jelenlegi segítőknek és az új jelentkezőknek létrehozunk egy levelezőlistát, ahol folyamatosan nyomon követhetjük az aktuális feladatokat, és megoszthatjuk egymás közt. Akit csak telefonon lehet értesíteni, az is jelentkezzen nyugodtan, szeretettel várunk mindenkit! Kérjük, jelentkezzetek Adventig az [email protected] e-mail címen, vagy telefonon Mészáros Máriánál a 30/652-7204, vagy Silye Imrénél az 1/200-2889 számon. Nevezzétek meg a választott feladatterületet, a vállalás gyakoriságát, valamint e-mailes és telefonos elérhetőségeiteket. Természetesen utána is lehet majd csatlakozni, de szeretnénk már az ünnepi szertartások idejére bővíteni a kört. Köszönjük előre is együttműködő segítségeteket! A munkatársi kör nevében: Radics Helga és Silye Imre

21


2014. november

Pénzügyi felhívás A jövő évi költségvetésünk tervezéséhez visszajelzésre van szükségünk arról, hogy milyen rendszeres hozzájárulásokra, illetve egyszeri adományokra számíthatunk. Még kevesen válaszoltak az október elején küldött tájékoztatónkra és felhívásunkra, ezért újra küldjük levelünket. Aki még nem válaszolt, legyen szíves írjon vagy telefonáljon Nagy Ágostonnak, a következő elérhetőségek egyikén: [email protected], 30/429-0404

Kedves Barátaink! Hazánkban ezer fölöttire becsülhető azoknak a száma, akik az elmúlt évek és évtizedek folyamán megismerték a Keresztény Közösség megújított szentségeit, és tapasztalhatták a gyülekezeti élet által nyújtott értékeket egyéni, családi vagy közösségi életükben. A 2011 Adventjén megvalósult gyülekezetalapítás óta kilencvenre bővült azoknak a köre, akik az elmúlt három évben rendszeres hozzájárulásokkal és alkalmi adományokkal támogatták a közösségünk munkáját. Idén 1.750.000 forint bevétel várható ebből a körből, ami a költségvetésünk 11 %-át fedezi. Közösségünk nevében hálásan köszönjük az eddigi támogatásokat! Mintegy 300 címzettel a hazai címlistánkhoz hasonló nagyságúra nőtt a külföldi barátaink köre, melynek tagjai évek óta nagy érdeklődéssel és szeretettel kísérik közösségünk fejlődését. A személyes látogatások beszámolóit évente egy kiadvánnyal egészítjük ki, melyet „Freundesrundbrief” elnevezéssel állítunk össze német nyelven, és 1500 példányban nyomtatva eljuttatunk minden németnyelvű gyülekezetbe. (Ez a honlapunkon is elérhető http://akeresztenykozosseg.org/node/318 címen.) Múlt évben ötven külföldi családtól kaptunk adományt, nagyrészt német és svájci barátainktól, akik igyekeznek segíteni nekünk a gyülekezeti élet kezdeti nehézségeiben. Ők idén várhatóan 3.160.000 forinttal járulnak hozzá a működőképességünkhöz. Ezen felül, és a tartalékok egy részének felhasználása mellett a Keresztény Közösség központi támogatását is kérnünk kellett (az idei évhez 7.500.000 forintot). A gyülekezetalapítás után közel három évvel látható, hogy a külföldi támogatások összege évről-évre csökken. Ez egy természetes folyamat, mert ha egészségesen fejlődik egy közösség az önállóvá válás felé, akkor egyre inkább a közvetlenül érintettek köréből kell erednie a közösség támogatásának. Erre törekszünk mi is. Ehhez jelentősen bővülnie kell a rendszeres hozzájárulást fizetők és alkalmi adományozók itthoni körének. Ezért kérünk mindenkit, akinek fontos a Keresztény Közösség működése, hogy új vagy további rendszeres hozzájárulásaival, illetve alkalmi adományokkal járuljon hozzá a tevékenységünk anyagi feltételeinek 22


2014. november

megteremtéséhez. A mértéket illetően a „nem sok és nem kevés” az alapelvünk, amit mindenki maga határozhat meg szabadon: Ne legyen olyan sok, ami túlságosan megterhelő lenne az egyéni, családi költségvetés számára. A másik oldalról közelítve ne legyen kevés sem, ami alig érzékelhető lenne, és így nem lenne áldozati ereje. Aki ebből az egyensúlykeresésből kiindulva, ilyen tudatossággal nyújt támogatást a Keresztény Közösség részére, az elsősorban egy nagyon értékes szellemi erővel gazdagítja a közösségünket, és emellett anyagi szinten is segít a közösség számláján megjelenő összeggel. Aki azon gondolkodik, hogy egyszeri nagyobb összeget adjon-e vagy rendszeresen kisebbet, azt arra kérjük, hogy inkább rendszeresen kisebbet, mert ez teszi tervezhetővé költségvetésünket. A 2015-ös év költségvetésének tervezéséhez várjuk a visszajelzést, hogy milyen rendszeres hozzájárulásokra, illetve egyszeri adományokra számíthatunk. A válaszokat pénztárosunk Nagy Ágoston gyűjti, aki szívesen válaszol a pénzügyekkel, költségvetéssel kapcsolatos kérdésekre. Szeretettel: Liszka Andrea, Nagy Ágoston és Silye Imre, A Keresztény Közösség gazdasági körének megbízottai

Életképek a nyári közösségi táborból 23


2014. november

Kapcsolattartás A papok címe: Gwendolyn Fischer Messendorfberg 64, Graz, A-8042 Tel.: 00 43 – 316 401 403 E-mail: [email protected]

Silye Imre 1038 Budapest, Templom utca 44. Tel.: 1- 200 2889 Mobil: 20 - 440 97 17 Email: [email protected]

Szertartásokra jelentkezés, hírlevélre feliratkozás és további tájékoztatás: [email protected] http://akeresztenykozosseg.org Címünk: 1051 Budapest, Nádor u. 34. I/1. Telefonszámunk: 1/311-4300, vagy 30/652-7204 A megújított hét szentséget ápoljuk a Keresztény Közösségben. Szertartásaink és rendezvényeink nyilvánosak. Akkor tudjuk folytatni a tevékenységünket, ha Ön is hozzájárul az anyagi alap megteremtéséhez rendszeres hozzájárulásával vagy egy adományával. A Keresztény Közösség Egyház MagNet Magyar Közösségi Bank 16200106-00083373 Személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásához adószámunk: 18296862-1-41 Köszönjük az eddigi támogatásokat és várjuk a további munkát lehetővé tevő segítséget!

A római Szent Kelemen Bazilika mozaikja

24

A KERESZTÉNY KÖZÖSSÉG KÖRLEVELE

Recommend Documents