Geomorfológia 4. előadás
A jégtakarók felszínformáló munkája
Jégtakaró: nagy kiterjedésű jégfelhalmozódás, melynek vastagsága elérheti akár az 1000-2000 m-t is, kiterjedése a több tízmillió km 2-t
Jégtakarók a Földön A jég jelentős felszínalakító tényező, hiszen hatása jelenleg a szárazföldek felszínének kb. 10%-án érvényesül!!! A jégtakarók mai kiterjedése nagyjából 15 millió km 2. Ebből az Antarktiszon 13,5 millió km2 (max. vastagsága 4,52 km, átlag 2,2 km = 21,5 millió km 3), ha elolvadna a tengerek szintje kb.60 m-t emelkedne!!! Grönlandon 1,8 millió km2 (max. vastagsága 3.4 km, átlag1,6 km = 2,38 km 3) A kettő együtt a Föld eljegesedett területének 97%-t, a Föld jegének 99%-t adja A többi kontinensen összesen 700 000 km 2-nyi jég található
Negyedidőszaki eljegesedések Glaciálisok, interglaciálisok Alpok glaciális interglaciális stadiális gla ciá interstadiális lis stadiális interglaciális glaciális interglaciális glaciális interglaciális glaciális interglaciális glaciális
würm riss-würm riss II riss I mindel-riss mindel günz-mindel günz duna-günz duna duna-biber biber
Közép-európaisíkvidék wisztula eem warta sa a trene le drente holstein elster cromer menap waal eburon tegelen
Kelet-európai-síkság valdaj mikulino moszkvai odinzovo dnyeper lichvin oka bjelovesz narev
Észak-Amerika wisconsin sangamon iowa illinois yarmouth kansas afton nebraska
A pleisztocén jégtakaró visszahúzódása és a Homo Sapiens elterjedésének változása
A jégkorszakok kialakulásának okai: Milankovič-Bacsák-elmélet → az eljegesedéseket nem a hideg telek, hanem a hűvös nyarak okozták. Megváltozott a csapadékmennyiség, a hőmérséklet (besugárzás), a Föld pályaelemei, stb.
Az eljegesedések története A földtörténet során hat nagyobb eljegesedés bizonyítható:
Korai-proterozoikum (2300 millió év) Középső-proterozoikum (950 millió év) Új-proterozoikum (670 millió év) Ordovícium (440 millió év) Karbon-perm (290 millió év) Pleisztocén (2,4 millió év – 10 000 év) 2,4 millió éve az első lehűlés. 800 000 éve a tényleges jégkorszak (oxigénizotópos módszer). Jégközpontok: Brit-szigetek, Alpok, Skandinávia Kanadai-pajzs, Kordillerák, Baffin- és Ellesmere-szk., Brooks-hg.
A negyedidőszaki eljegesedések kutatástörténete: XVIII sz. → Alpok → morénák Venetz (1820), Penck, A. → több eljegesedés Alpok → Agassiz, L. (1840) – Charpentier, J. (1841): gleccserkarcok, erratikus blokkok Buch, L. → iszapárelmélet Lyell, C. → drift elmélet 1846 → Collomb → pontos magyarázatot adott a fenékmorénák keletkezésére. 1860 → Tyndall, J. → minden nagy alpi völgy glaciális eredetű 1860 → Ramsay, A. C. → az alpi völgyek folyóvízi eredetűek, amelyeket a jég átalakított. Torell (1875) → a jégtakaró É-Németországot is elborította 1896 → Richter, E. → a fjordok keletkezését a jég munkájával magyarázta
A jégtakaró által kialakított formák Lepusztulásformák
Akkumulációs formák
Ható tényezők: - kőzetminőség - a jég vastagsága - a jég mozgásának iránya - a jég sebessége
A lepusztulás formái Szelektív erózió Vásottsziklás, sziklamedencés tájak (jégrovátkák → hosszuk 1-10 m-től 10-12 km-ig, mélységük néhány cm-től 30 m-ig)
Nunatakok
Skandináv-hegység
Glintvonal, glintlépcső, glinttó
Jégtakaró által letarolt terület glaciális képződményei és formái. kp=kristályos masszívum; Q, R= paleozóos üledékes rétegek; V=vásott sziklás vidék; T=sziklamedencés glaciális tavak; G=glinttó; g=glintlépcső; H=tanúhegy; K=denudációs lépcső (Cholnoky J. után)
Akkumlációs formák és képződmények Glaciális akkumlációs síkságok (Sandrmező)
Rogen-morénák → a jégtakaró frontjával párhuzamosan. Québec, Labrador, Keewatin, Svédország. L = 1 km, H = 30 m
Holtjég-tó (soll)
Drumlin → L = 150-4000 m, H = 50-70 m. Saskatchewan, Finnország, Német-Lengyel-síkság, Írország, Skócia.
A jég mozgásiránya
A jég mozgásiránya
drumlinek
Vándorsziklák (erratikus blokk)
max. 4 km hosszú, 2 km széles: 50-80 millió m3
Fenékmoréna: vastagsága Európában átlag 60 m (max. 300 m)
Végmoréna
Salpausselkä (Finnország)
A jégtakaró olvadékvizeinek lepusztulás és felhalmozódásformái Ároktavak, csorgótavak → a szelektív erózió eredménye
Ózok → jégalagutakban képződő felhalmozódásos forma. L = néhány 100 m-től 400 km-ig, H = néhány m-től 88 m-ig
Óz
A jégtakaró olvadékvizeinek lepusztulás és felhalmozódásformái Kame-ek → holtjégtömegek között kialakuló felszíni forma Ősfolyamvölgyek → a jégtakaró frontjával párhuzamosan kialakuló völgy
A jégtakaró alatt képződött formák modellje (Sudgen, D. E. és John, B. S. szerint)
Köszönöm a figyelmet!
