A Győr-Moson-Sopron megyei Magánerdő Gazdálkodási [ megalakulás-kori nevén: MgTSz-erdész ] és Környezetvédő Helyi Csoport rövid története.
↖ HCS-unk logója 1988-tól 1. A HCS alapításának körülményei és a mindenkori taglétszám, személyi összetétel. Az 1980-as években, így az 1986-os HCS-alapításkor a megye erdeinek ( kerekítve ) több mint az 1/3-a volt „nem-állami”, jelesül messze túlnyomó többségében a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ( röv.: mgtsz-ek ) használatában ( zömmel magántulajdonból „bevitt közös tulajdonában” ) lévő erdő, [ amelynek fahasználatára az üzemek ¼-ében elsődleges fafeldolgozás, mgtsz-faipar is épült ]; ma pedig a megye erdeinek ( kerekítve ) a bő 40 %-a magántulajdonú erdő. Az ilyen jellegű erdőket szakkezelő erdész szakember évente a gyakorlatban - a saját tevékenysége keretében szembesül az erdész szakma munkarészeinek szinte a teljes spektrumával a szaporítóanyag előállítástól és/vagy beszerzéstől az erdei haszonvétel során nyert késztermék bel- és külpiaci értékesítéséig; [ a XX. század ’80-as évei közepén a megye nyugati felének mgtsz-erdeiből már rendszeres volt pl. a tő mellőli kandallófa-export Ausztriába, már akkor is valuta-ekvivalencia-, majd dollár-elszámolásban; mennyiségileg még nagyobb tételt tett ki a magyar-jugoszláv papírfa-szerződés, amely mgtsz-ekre lebontott évi kötelezettségének teljesítése a vagonba rakásig bezárólag, mindezen áruk szállítás-szervezése, sőt, a nemzetközi szállítólevelek kitöltése is az érintett erdész kollégák feladatai közé tartozott ]. A dolog természeténél fogva azonban az mgtsz-, majd magán-erdész a maga teljes munkaterületén nem erdészeti szervezetben, nem más erdész végzettségű kollégák munkatársaként, hanem egyetlenként kellett, és kell, hogy döntsön ökológiai és ökonómiai vonzatú ügyekben: egymaga gyakorolta/gyakorolja a teljes erdész szakmát. Saját üzemi fafeldolgozás, ma pedig fafeldolgozó vállalkozás esetén mindez kiegészül a kis- és középüzemi faipari tevékenység szakmai irányításával is. Az ország 1989/’90-es rendszerváltoztatását megelőzően mindehhez a szakmai műveleteket végrehajtó fizikai betanított és szakmunkás dolgozók tevékenységének teljes körű szervezése is hozzátartozott, beleértve a biztonságtechnikai, azaz balesetelhárítási vonatkozásokat is. A megye számos mgtsz-ében - széles körű alapképzettsége okán - az erdészre bízták a fűzvessző-termeléstől a kavicsbánya-üzemeltetésig a „nem agrár” termelés és forgalmazás egész sorát, továbbá pl. az üzem ingatlan-nyilvántartási feladatait is. A ’80-as évek legelején e komplex, de egyszemélyi szakmai és közgazdasági feladatokat a megye akkor 69 mgtsz-ében dolgozó alig 1 tucatnyi erdész [ 1~2 esetben „csak” faiparos ] szakmai végzettségű ( erdőmérnök, erdésztechnikus, faipari mérnök ) kolléga nem tudta ellátni a megye egész területén; az erdész szakemberrel nem rendelkező mgtsz-ekben ritkábban agrár végzettségűekre, többnyire azonban mindenféle szakképzettség nélküli „káderokra” ( mezőőr, raktáros, MSZMP-párttitkár, stb. ) bízták, majd az utóbbiak teljes kudarcát belátva az egyes mgtsz-ek vezetősége a megye 2 állami erdőgazdaságával, mint „gesztorokkal” hozott tető alá rövid életű, és [ főként közgazdaságilag ] nagyon ellentmondásos szakirányító szerződéseket, „integrációkat”. 1981-től a megyei tanács vb. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya erdészeti és természetvédelmi főelőadót alkalmazott Bolla Sándor erdésztechnikus, erdőmérnök személyében, aki államigazgatási ( jelesül: törvényességi felügyeleti ) módszerekkel és jogszabályi háttérrel 3~4 év intenzív szervezésével elérte, hogy mind a 69 mgtsz vagy új, többnyire fiatal erdész szakemberrel létesítsen munkaviszonyt, vagy ( kisebb erdők esetén ) a szomszédos mgtsz erdész szakemberét másodállásban alkalmazza; így a megye mgtsz-erdész szakember létszáma 1985-re
megháromszorozódott: 30~35 főre nőtt. Számukra 1982-től mgtsz-költségre évente legalább 1, több napos terepi bemutatókra épülő, bentlakásos - össz-megyei szakmai továbbképzést szervezett az említett főelőadó: ökológia és ökonómia sorozatcímmel. Mindezek következtében a ’80-as évek közepétől a megyében jellemzővé kezdett válni az a belső szervezési folyamat, hogy az mgtsz-ekben az erdőgazdálkodást és a fafeldolgozást/elsődleges faipart önelszámoló ágazattá fejlesztették, az ágazatvezető erdész szakember egyszemélyi felelőssége mellett, személyes anyagi érdekeltségét is rögzítve. Amelyik üzem területén helyi ( települési tanácsi/ma: települési önkormányzati ) és/vagy országos természetvédelmi védettségű erdőterület, vagy egyéb védett érték is volt, annak szakkezelése is az illető erdész kolléga tevékenységi körébe tartozott. Az mgtsz-erdész szakember gárda messze túlnyomó többsége korábban nem volt az OEE tagja, a néhány OEEtag a területileg legközelebbi állami erdőgazdasági helyi csoport tagja volt. Az államerdészetitől jelentősen eltérő tevékenységi ( pl. döntés-felelősségi ) körű 30~35 főnyi mgtsz-erdész szakember csapat a „nem-államerdészeti” szakmai érdekérvényesítés, érdekképviselet céljából önálló OEE helyi csoport ( HCS ) megalakítását tűzte ki célul, amely azonban nem kis ellenállásba ütközött. Még a megalakulás finisében is az új HCS megszervezését nyíltan és intenzíven ellenezte a győri székhelyű állami erdőgazdaság igazgatója: dr. Komjáthi Ferenc erdőmérnök ( több ciklusban az állampárt Győr-Sopron megyei pártbizottsága testületének tagja; † 2007 ), és az erdőfelügyelőség győri osztályvezetője: Pánczél Károly ( 2004-től aranyokleveles ) erdőmérnök. Kettejük és “a párt” megyei Végrehajtó Bizottsága álláspontját megismerve és azzal azonosulva, „a megye meglévő államerdészeti HCS-jain belüli valamilyen megoldásokat” preferálva „nem igazán támogatta” - és pl. az utolsó pillanatban(!) 50 fős minimálisan kötelező(?!) HCS-alapító létszámhoz, mint limit-feltételhez kötötte, [ noha ennek az Alapszabályban soha semmiféle nyoma nem volt ], majd ennek megszervezése ellenére még az alakuló ülésen is félmondatokba burkoltan ellenezte - az OEE egyik alelnöke: [ 1988-tól dr.] Király Pál erdőmérnök, ( 1971~1985 között az OEE főtitkára ). Korrekten semleges volt a soproni székhelyű állami erdőgazdaság igazgatója: dr. Obermayer György erdőmérnök ( Ḫarkov ). Kifejezetten támogatta az OEE másik, győri illetőségű technikus alelnöke: Stádel Károly erdésztechnikus ( † 2005 ), és az OEE főtitkára: Gáspár-Hantos Géza erdőmérnök, ( 2013-tól az OEE tiszteletbeli tagja ), továbbá a szaktárca Erdészeti-Faipari Hivatalának akkori egyik főelőadója [ aki utóbb a TOT/MOSZ vezető erdész szakembere lett ]: dr. Csötönyi József erdőmérnök ( † 2002 ). A mai egyesületi törvény ( amely szerint már 10 fő is alakíthat akár önálló egyesületet is ) jogszabályi „kényelmében” tevékenykedő mai nemzedéknek tudnia kell, hogy a „puha diktatúra” olyan politikai légköre volt akkoriban, amelyben az új HCS megalakulása mellett nyomott a latban, hogy a HCS-elnökjelölt Németh Ferenc Bedő-díjas erdész „a párt” tagja volt; a HCS-gazdasági felelős-jelölt Frantz László erdésztechnikus pedig „a párt” megyei pártbizottsága testületének is tagja volt. Ellene hatott, hogy a HCS-titkárjelölt Bolla Sándor nem volt „a párt” tagja, viszont mellette hatott, hogy akkor már 5 éve a megyei tanács vb. erdész és természetvédelmi szakembere volt. Mindezek az OEE-vezérkari és helyi erők és ellenerők gyakorlatilag kiegyenlítették - kioltották - egymást, noha az utolsó pillanatig egymásnak feszültek. Az elején fölöttébb túlfűtött hangulatú alakuló ülésen személyesen megjelenő vagy megbízottjuk által képviselt ellenzők és támogatók markánsan megfogalmazott érvei és ellenérvei kereszttűzében a HCS-megalakítás döntése végül is teljes mértékben az 51 főnyi szavazásra jogosult alapító HCS-tagság kezébe került, civil kurázsijától - titkos szavazataitól - függött: így a „puha diktatúra” szándékai ellenére abszolút mértékben demokratikusan történt. És 35 fő volt az OEE-be akkor újonnan belépő tag! A végére de facto ünnepélyes megalakuló közgyűlés 1986. 02. 13.-án Győrött volt, a HCS de jure bejegyzése 1986. 01. 01. kezdőnappal történt. Mivel az OEE legkorábbi HCS-jai általában 1953/’54~1955 óta működnek, a mai szokásos rövidítéssel „Győri Magánerdő” jelű HCS 2014/’15 év fordulóján 29 évnyi sajátos tevékenysége a legrégebbiek 6 évtizedet felölelő történelméhez viszonyítva időben 48 %-os párhuzamos eseménysorozat. A megalakulás/a HCS hivatalos bejegyzése után már senki sem figyelte a „minimum 50 fő” rosszindulatú ad hoc művi „kvótát”, amelynek kb. 15 „nem erdész” tagja a rákövetkező egy~másfél évnyi időtartamban sem gondolt az erdészeti ismeretek alapszintű elsajátítására, az Erdészeti Lapok ( jogelődje: Az Erdő ) tartalmát sem értette, a HCS-továbbképzéseken, terepgyakorlatokon sem vett részt, így lemorzsolódott, kilépett. Ezért a HCS a megalakulás-kori 30~35 erdész szakembert tekintette „alapító atyáknak” - hölgy tagja akkor még nem volt a HCS-nak - , közülük néhányan mindmáig a jogfolytonos HCS-unk aktív tagjai. Már 1987-től törekedett a HCS
az új jelentkezők erős rostálására: a jelentkezőt 1 évnyi „próbaidőre” [ valójában: a kölcsönös megismerkedés lehetőségét megteremtő időre ] besorolva, amelynek a leteltekor minden új tagfelvételi döntés titkos szavazással történt, [ ebbe a diszkrét elutasítás is belefért ]. 2 évtized alatt ez a módszer egy nagyon összeszokott csapatot eredményezett, amelybe a mindenkori „újak” többsége is jól és gyorsan beilleszkedett. A 2006-os tisztújítás után a felvétel automatikussá vált olyan tagjelöltek esetében, akikért a javaslattevő - főként az akkori HCS-titkár személyes felelősséget vállalt, ám ez a gyakorlat az 5 év alatt megkétszereződött taglétszám látványossága mellett igen sok negatívum időleges „beépülésével”, értékrendi tévutakkal, rendszeressé váló szervezési hiányosságokkal is járt, végül 2011/’12 fordulója körül a HCS-ból tömeges kiválásokhoz vezetett. Nem generációs határok mentén történt a szakadás. A jogfolytonos HCS-tagságban ma már többségben vannak „az atyák”-nál fiatalabb szakemberek, pl. akik 1986-ban még meg sem születtek, vagy iskolába jártak, netán: még nem a megyében dolgoztak, és/vagy: a rendszerváltoztatás óta lettek magánerdő tulajdonosok, erdőgazdálkodók, erdővel, fával ( is ) foglalkozó vállalkozók, ill. hivatásos vadászok, természetvédők. A közelmúltban belépettek egy része az erdő, a vad, a természet iránt elkötelezett más műszaki és/vagy humán végzettségű szakember. Jogfolytonos HCS-unk taglétszáma 2014.11.01.-én 22 fő, a nálunk tartósan beváltnak/optimálisnak ma a 2/3-a. Közel 3 évtizedes tapasztalat, hogy soha nem a HCS-tagként eltöltött időtartam, hanem az egyesületi életben, közös programokban való aktív szervező tevékenység, ill. részvétel gyakorisága és élménygazdagsága a döntő ! 1989-től az egyesületi élet egy részébe a HCS rendszeresen bevonja a családtagokat is. Ez azóta több HCS-nál követett példa lett. 2007. nyarától - Bolla Sándor meghívására - az erdélyi, jelesül az erdővidéki Bibarcfalvi Erdőbirtokossági Társulat elnöke is HCS-unk tagja lett. Ez az úttörő - az országban 1. - HCSkezdeményezésünk jelentősen hatott arra, hogy 2009-es javaslat és szervezés-kezdet után 2010. május 18.-án megalakult az OEE Erdélyi Helyi Csoportja, amelybe a következő évben bibarcfalvi kollégánk is átigazolhatott. 2. Tisztségviselőink. HCS-elnökök: Németh Ferenc ( Sopron-Bánfalva ) Bedő-díjas erdész a megalakulástól 1989.12.06.-ig, azóta tiszteletbeli örökös HCS-elnökünk volt haláláig ( † 2011.05.04. ); 1989.12.06.-tól 2006.02.24.-ig Börzsei-I. László ( 2006-tól ) Kaán Károly-díjas erdésztechnikus; 2006.02.24.-től Bolla Sándor erdésztechnikus, erdőmérnök, ( 2008-tól ) Bedő-díjas. HCS-titkárok: a megalakulástól 2006.02.24.-ig Bolla Sándor; 2006.02.24.-től 2011.11.18.-ig Pintér Csaba erdésztechnikus, vadgazda mérnök, természetvédelmi szakmérnök; 2011.11.18.-tól Tóth István erdésztechnikus, 2014.09.20.-tól Géber József magánerdő tulajdonos. 29 éven át az volt a gyakorlatunk, hogy a HCS-titkár egyúttal a küldöttünk is az OEE küldöttgyűlésében, 2014.09.20.-án egyhangúlag arról döntöttünk, hogy mostantól a küldöttünk dr. Kovács Péter erdésztechnikus, agrármérnök, magánerdő tulajdonos, a Nyugatmagyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának címzetes egyetemi docense lesz. HCS gazdasági ügyintézők: a megalakulástól 1991. közepén bekövetkezett, de előre nem láthatóan tartós akadályoztatásáig Frantz László erdésztechnikus volt, ekkortól de facto, majd 1994.04.12.-én a HCS-tisztújító közgyűlésen szavazással is megerősítve Börzsei-II. László erdésztechnikus, 2006.02.24.-ig; 2006.02.24.-től 2011.11.18.-ig Szabó Vendel erdésztechnikus; ám mivel nem kötelezően választandó HCS-tisztség, ezért 2011.11.18.-tól ( “nyugdíjas időmilliomosként” ) Bolla Sándor vállalta a HCS gazdasági teendőinek ellátását is.
2001. június 23.: HCS-unk szakmai napján a Nagy-Duna elterelésének erdőgazdálkodási és természetvédelmi hatásait tanulmányoztuk.
3. A HCS működési módszerei. Nevezetes rendezvények, események a HCS életében. 1986. július: „Mgtsz. fafajpolitika Győr-Sopron megyében” c.-en a HCS „Az Erdő” ( = a jelenlegi Erdészeti Lapok jogelődje ) önálló mellékleteként kiadványt jelentetett meg. ( Részben ennek hatására ) a megye valamennyi ( = 69 ! ) mgtsz-e 1986. január 1.-től kezdődő visszamenőlegességgel mind a HCS, mind az OEE pártoló tagjává vált; ( ez országosan egyedülálló jelenség volt ). A szakmai programok, továbbképzések ( mgtsz-időkben több naposak, a rendszerváltoztatás óta önfinanszírozóvá vált HCS tagjainak anyagi teherbíró képessége okán a belföldiek 1 naposak ) a szakelőadások mellett mindenkor terepi szakmai bemutatókat is jelentettek/jelentenek: a megye természet- és termelésföldrajzi kistájaira, ill. megye béli termelő üzemekre és/vagy vállalkozók, pl. HCS-tagok objektumaira terjednek ki. 1988 tavaszán Kismartonból ( a HCS-titkár őrvidéki/burgenlandi előkészítése nyomán ) levelet írt a HCS-nak Friedrich Prandl erdőfőtanácsos, jelezve, hogy a Burgenländischer Fortsverein részéről készek a kapcsolat felvételére, és előzetes tájékozódása alapján a közvetlen partnerek az ottani erdészeti egyesületben tevékenykedő erdőbirtokossági társulatok lehetnek. A HCS egyetértő visszajelzését követően egyfelől a megye 2 városában ( Győr és Kapuvár ) mgtsz-költségre német nyelvtanfolyamot indítottunk a HCS-tagság számára, másfelől évekig kölcsönös volt a HCS erdész szakembereinek és az ottani erdőbirtokosoknak a másik félnél szervezett szakmai tanulmányútja. Különösen emlékezetes a Nagymartoni Erdőbirtokossági Társulat ( Urbarialgemeinde Mattersburg ) tagjaival kialakult kapcsolat. 1989. június 14. Csorna: A szakmai továbbképző tanfolyam kezdetén - a HCS „Dr. Kiss Ferenc erdészklub”-ja égisze alatt - a HCS „megalapította” az Erdészbecsület Tanszéket; célja: kortárs, tevékeny, nagy közmegbecsülésnek örvendő szakember-kollégák álljanak e tanszék „katedrájára”, és valljanak életük szellemi~lelki mozgatórugóiról, szakmai pályájukat mintegy illusztrációnak szánva. Az első 2 vallomásos pályatükör 2 nap múlva [ reggel, Nagy Imre és mártír-társai temetését megelőzően ] hangzott el: dr. Madas András erdőmérnök, ny. miniszterhelyettes, és az akkori HCS-elnök, Németh Ferenc szóltak életük, munkásságuk világnézeti és erkölcsi vezérelveiről, értékrendjükről, életük eseményeinek általuk legemberibbnek, ill. legmaradandóbbnak tartott dolgairól. Azóta az Erdészbecsület Tanszék katedráján állt és élő példát mutatott, mintát adott [ a Soproni Erdészeti Technikum legendás tanári karából ] dr. Firbás Oszkár, dr. Jereb Ottó és dr. Kondor Antal, továbbá az utóbbi bő évtizedben dr. Szodfridt István (2002), Kertész József (2003), Riedl Gyula (2004), Halász Gábor (2005), Börzsei-I. László (2006), Káldy József (2007), Bús Mária (2008), Balsay Endre (2009), Ábrahám Gábor (2010), Kovács Jenő (2011). Jogfolytonos HCS-unkban a 2011/’12-es naptári évi forduló óta „a katedrán szünet volt”, ám 2015-től új sorozatot indítunk. A HCS sok éven át a Soproni Erdészeti Technikum [ mindenkori jogutódja ] mintegy 60~70 főnyi erdész végzőse és tanár-kísérőik számára a megyében 1-1 napos szakmai tanulmányutat szervezett mgtszfagazdálkodási témakörben, zömmel terepi bejárások formájában, költségviseléssel együtt. Napjainkban keressük a szakmai terepgyakorlatok újbóli megszervezésének anyagi fedezetét pl. pályázatos úton. 1990-ben a megye visszavette önmegnevezésébe a történelmi Moson nevet is, természetesen örömmel bővítettük ezzel saját HCS-önmegnevezésünket is. 1990-től MOSZ anyagi támogatás mellett és ún. kereszt-féléves keretben a soproni Egyetemen a HCS megszervezte és „gondozta” a „Szövetkezeti ( társult ), önkormányzati és magánerdő gazdálkodás” c. fakultatív tantárgyat. A tananyag gerincét az Erdőmérnöki Kar Kari Tanácsának jóváhagyása alapján a HCS-tagok tapasztalatai + korábbi HCS-továbbképzések adták. „A tárgy kapcsolódik valamennyi jelenleg oktatott szaktárgyhoz, és néhány - a jövőben e tárgyra építetten meghírdetendő - fakultatív tárgyhoz”-- szólt a Kar határozatának szöveges indoklása. Számos HCS-tag vett részt a jegyzetírásban, katedrára állva előadásokat tartott, ill. az 1 hetes tanulmányúton a terepgyakorlatokat vezette. A 2. szemesztert szigorlat jellegű kollokvium zárta, [ a 3-tagú vizsgabizottságból 2 fő a HCS tagja volt, a 3. pedig dr. Csötönyi József (MOSZ)]. Az ország 1989/’90-es rendszerváltoztatása után a HCS-tagok nagy része kényszerűen megvált volt mgtsz-étől nem egy kollégánál hosszabb-rövidebb idejű munkanélküliség is bekövetkezett - , másoknak napi kenyérharcokat kellett folytatniuk az állásuk megtartásáért, ismét mások ( tapasztalatokkal vagy anélkül ) vállalkozásokba fogva „menekültek előre”, elégséges alapozó tőke híján kölcsönöket felvéve, farkas-törvényű piacokon mozogva, „kintlévőségek” által is okozott átmeneti forgótőke hiányok, járulék- és adóprések közepette. Általánosnak volt mondható a HCS-tagok munkaerőpiaci, ill. jövedelemszerzési kiszolgáltatottsága.
Az őrvidéki/burgenlandi önfinanszírozó egyesületi élethez hasonló honi és saját HCS-lehetőségek megteremtődésében~megteremtésében bízva, maradt a kivárás, a túlélés, igaz: addig is folyamatosan hol „kicsit” hibernáltan, hol „kicsit” vajúdva, hol „kicsit” huszáros rohamokkal, ahogy éppen lehetett... 1994-ben „mgtszerdész” helyett ( a valóságos helyzetnek megfelelően aktuális, korszerű ) új HCS-jelzőnk lett a „magánerdő gazdálkodási”, és szavazással döntött a HCS-tagság a HCS megtartása, sőt, önfenntartó/önfinanszírozó rendszerben működtetése mellett. Jövedelemszerzés végett együttműködési megállapodásokat kötöttünk valamennyi, még meglévő, ám átalakuló mezőgazdasági nagy- és középüzemmel ( az mgtsz-ek jogutódjaival ), ez rövid távon megoldotta a forrás-kérdés egy részét. Továbbá ( mindmáig ! ): az OEE-HCS valamennyi rendezvénye - értelemszerűen a meghívott vendégeket kivéve - részvételi díjhoz kötött; olyan vonzó szakmai és kulturális programokat kell szervezni és a meghívókba leírni, amelyek a tagság és családtagjaik nagy többsége számára kívánatossá teszik a részvételt. Így volt ez Magyarországon 1948~’50-ig, és így van ma is Nyugaton. 1995 tavaszán a késő jogszabályi rendezések okán a MOSZ szakemberei, az OEE akkori egyik alelnöke és a megyei Agrárkamara közreműködésével a HCS Öttevényen magán- és társult erdőgazdálkodási kerekasztalmegbeszélést szervezett, ennek zárásaként a résztvevők - többségük HCS-tag - intézkedési csomagtervet állítottak össze, amelyet az OGY Mezőgazdasági Bizottságának, az összes érintett tárca miniszterének, a Magyar Agrárkamara főtitkárának, a MOSZ főtitkárának és az OEE elnökségének megküldtek. Ez végül is csak politikai tapasztalatszerzésre volt jó: a még éretlen demokrácia ( egyik ) csapdája, hogy pártpolitikai érdekek és hatalmi harcok az új rendszerben is felülírtak/felülírnak minden jogos és szakmailag, ill. közgazdaságilag megalapozott kezdeményezést még akkor is, ha az ország erdeinek több mint 40 %-a - a magánerdők - sorsáról van szó. 1997~2005 között minden évben - az Agrárkamarával közösen vagy önállóan - a HCS nyílt szakmai napokat tartott a megyeszékhelyen a magánerdő gazdálkodás szakmai, közgazdasági és jogi aktualitásairól a lakosság, az erdőbirtokosok számára. Ez évi egyszeri össz-megyei ( térítés-mentes ) információs és teljes körű szaktanácsadási fórum volt. A megyei média összes ága ezeket az alkalmakat kellő időben közhírré tette, majd megtörténtüket, eredményeiket le is reagálta; esetenként egy-egy országos médium is átvette e híreket. A HCStagok megyei média-kapcsolatai révén a legszélesebb közönség máskor is tájékoztatható a magánerdő gazdálkodás és a kapcsolódó tevékenységek aktualitásairól, ill. HCS-unkról. Mindezek messze túlnyomó többsége a 2006-os tisztújítás és a tagság 5 év alatt 2-szeresére művi felduzzasztása előtti 2 évtized 30~35 főnyi HCS-tagságának közös teljesítménye, jogfolytonos HCS-unk szellemi öröksége. Kezdettől össz-Kárpát-medencei ökológiai és ökonómiai szemlélet, továbbá a térben~időben egyetemes magyar nemzeti kultúra teljessége iránti elkötelezettség uralkodik a HCS-ban. Ezért szintén kezdettől szakmai és honismereti tanulmányutakat szervez a HCS a közigazgatási-( állam-)határokon túli területekre is: 1987-ben a Nagy-Duna bal parti Kisalföld-részre és a Felvidék középső, ill. ÉNY-i tájaira; 1988-tól több ízben az Alpokalja NY-i ( őrvidéki/burgenlandi ) vidékeire; 1996-ban millecentenáriumi lelkülettel a Partiumba és Erdélybe; 2007ben szintén a Partiumba és Erdélybe; 2008-ban a Felvidékre; 2009-ben Kárpátaljára; 2010-ben Horvátországba.
HCS-unk szakmai és honismereti tanulmányútján Kalotaszegen, Bánffyhunyadon, a XIII. sz.-tól épült templomban 2007. június 04.-én = Trianon gyásznapján lelkünket és magyarság-öntudatukat erősíti Kusztos Tiborné Ildikó református lelkész-feleség.
Bolla Sándor a Bedő-díja szakmai-közéleti vonatkozásait úgy köszönte meg HCS-beli tagtársainak, hogy a HCS számára önálló honlapot alapított, domain-tulajdonosként OEE Helyi Csoportunkat bejegyeztetve, első évi ( domain-bérleti, webmesteri, stb. ) összes költségvonzatát is vállalva. E honlapot az OEE akkori „nagy honlapja” MAGÁNERDŐ témaköréből is ki lehetett nyitni. Itt a HCS története első 2 évtizedének valamennyi megőrzött szöveges és (fény)képi anyaga megtekinthető volt, továbbá aktuális hírek, képtár és videó-tár is, és volt szakmai hirdetési rovat is a HCS-tagtársak számára. A 2011/’12-es erózió után a HCS korábbi gazdasági ügyintézője az idő közben a saját nevére [ HCS-döntés nélkül ] átíratott domain kezelési jogát jogfolytonos HCS-unknak nem adta vissza, a szolgáltatóval a szerződést nem hosszabbította meg, így e honlap megszűnt. 2012-től ismét Bolla S. saját PALMITO-honlapjának főként az »OEE HCS-téka« része a fóruma jogfolytonos HCS-unk világhálós megjelenésének, mind a tárgyévi aktualitásokat, mind az archiválást, mint közös szellemi örökségünket illetően. 2012. május 19.: a Közép-Szigetközben tavasz-köszöntő szakmai és családi nap az év fafaja: a gyöngyvirágfa - a Sziget- és Csallóközben: a csormány - „hivatalosan” a z(s)elnice-meggy jegyében, ( Darnózseli ). 2013. augusztus 10.: a Tóköz peremén és a Mosoni-Dunaág jobb parti árterében szakmai és családi nap; Öttevény, ( Abda, Kunsziget, Lébény ). 2014. augusztus 09.: a Közép-Szigetközben ( Hédervár, Lipót ) szakmai és családi nap, eszmei központjaként a hédervári Árpád-fa utód-csemetéiből a Hét hon[vissza]foglaló vezér tiszteletére emlékfácskák ültetése:
2014. szeptember 20.-i tisztújításunk döntése alapján a HCS elnöke: Bolla Sándor, titkára: Géber József, küldötte: Dr. Kovács Péter. 1986. január 01. óta az OEE-n belül bejegyzett önálló szervezeti egység vagyunk. Törekvéseinket továbbra is az eszmekörileg megalapozott HCS-logónk fejezi ki a legjobban, amelynek hétköznapi emberi oldala azzal a mellérendelt szerkezetű fogalompárral is összefoglalható, hogy »ökológia és ökonómia«. A közel 3 évtizedes múltú, teljesítményeire méltán büszke jogfolytonos HCS-unk értékrend-alapelvű megújulása, az egykori és a mai szellemiséget harmonikusan/arányosan felhasználó minőségi és mennyiségi gyarapodása, gazdagodása ígéretes. »Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.« ( Berzsenyi: A magyarokhoz. --- 1807. ) Összeállította: Bolla Sándor erdésztechnikus, erdőmérnök, a HCS egyik alapító tagja. ( 2014. őszén )
