A GYEPGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE Barcsák Zoltán A régi történelmi adalékokból, de különösen a görögök és a rómaiak feljegyzéséből világosan kitűnik, hagy a legeltetés az ókori emberiség életében is rendkívül jelentős szerepet játszott. A kaszálóssal történő betakarítás és tárolás akkor kezdődhetett, amikor fúvágásra alkalmas eszközöket állítottak elő és a füvet levágva szénát is készítettek. Ez utóbbi akkor alakult ki, amikor a vándorló nomád életmóddal felhagytak és a letelepedés során az állatok számára tartosított takarmányt kellett készíteni. 4 nomád pásztorkodás hazánkban is hosszú ideig folytatódott és a tartósabb letelepedés csak a XII-XIII. században elsősorban a Dunántúlon indult meg. Az alföldi sík legelőterületeken tovább tart a vándorló legeltetés és vele együtt a nomád állattenyésztés is. A középkorban a XIV-XVI. században a gyepgazdálkodás lett: a kialakult mezőgazdaságban a legfontosabb tényező. Erre utalnak ebben az időben megjelent hatósági intézkedések és a fontosabb szabályozók is. A XVII. században megkezdödött a szabad legeltetést folytató állattenyésztés és legelőhasználat szabályozása. Kevesebb lett a legelő és a rét az ország egész területén. A megyék legeltetési szabályrendeleteket készítenek és megkezdődött az erdő, a legelő és a szántóföld közötti harc. Megfagynak a legelők és a rétek, de megszaporodtak a rendeletek. Az egyre szaporodó lakosság igényeit, élelmezését nemcsak legelőről, hanem szántóról is ki kellett elégíteni. A legkedvezőbb adottságú gyepterületek kerültek feltörésre, amelyek termőhelyi adottságaiknál fcgva az év minden részében jól művelhetők voltak és rajtuk eredményesen lehetett szántóföldi növényeket termeszteni. A gyepgazdálkodás történeti fejlődésével foglalkozó munkák Barcsák et. (1978), Bíró (1933), Dorner (1923), Gruber (1954), Piukovics (1935), Hollóskúti (1934), Tolvaly (1944) tollából, rámutatnak arra, hagy a ren-
deletek és a gyepgazdálkodással kapcsolatban megjelent munkák elsősorban
A gazdák a legeltetést községi legelőkön, vagyis közös legelőkön
a legeltetés és a legelőhasználat szabályozásával, a pásztorok és a legel-legeltetési társulás formájában tudták hatékonyan végezni. A, községi letető gazdák kötelességeivel, feladataival foglalkoznak és kevés szó esik gyepek ápolásáról, gondozásáról és a legelők és rétek javításáról. A XIX, században számos újabb szabályozó rendelkezés jelenik meg, de már fellelhetők a gyepjavítósra vonatkozó és a gyeptelepítést elrendelő
gelők használatát a legeltetési bizottságok tevékenységét különböző törvények szabályozták. Az 1894. évi XII.t.c. a közös legelők gazdálkodósál a szabályozta, míg az 1913.évi XI.t.c. a közös legelők használatát a megalakítandó legeltetési társulatok munkáján keresztül látta megvalósíthatónak. A törvény végrehajtása - az I. világháború miatt - csak 1921-ben in-és
javasló rendeletek és utasítások is. Az egyébként is gyenge termőképességű legelők az állatállománnyal rendszerint túl voltak terhelve, aminek
dult három társulattal, ami 1929-ben még mindig csak 33o volt, de 1935-ben mintegy 2ooc legeltetési társulat működött hazánkban. Ezt a munkát
következtében kényszerűségből megkezdték a rétek legeltetését is. Mindezek jelentősen segítette az 1933-ban megindult "zöldmező" mozgalom. A törután a legelők és a rétek megritkultak, az értékes gyepnövények kipusztulvény rendelkezései szerint kellett - a legelővel és a legeltetett állatak és helyére az évelő gyomnövények telepedtek meg. A bajon úgy próbáltak segíteni, hogy ez idő tájt bevezették az ugarlegelöt, amelyen nagyon kevés fű termett, de annál több gyomnövény szaporodott el és ezáltal a
tokkal kapcsolatban
eljárni.
A Zöldmező Szövetség feladata és célja a gyepgazdálkodás fellendi-
szántóföld is elgyomosodott. A következmény az lett, hogy az állatállomány télén túlmenően a minél gazdaságosabb takarmánytermesztés és fűmagtor számára termett takarmány mennyisége és minősége erősen leromlott és sem mesztés volt. A Zöldmező Szövetségek állami akciókkal sürgették a gyepnyári, sem pedig a téli takarmányozásra nem volt elegendő, A legeljavítást, melynek keretében különféle gyepvetőmagvak, legelőberendezési a tetési idény takarmányellátását szúkősen biztosították, de a téli takartárgyak és szénakészítéshez alkalmas eszközök kedvezményes vásárlásával mányozást általában kukoricaszárral és 'tavaszi gabonák szalmájával pró-
igyekeztek a gyepjavítást eredményesebbé tenni. Jelentős tevékenységük
bálták megoldani, vagy a telet a jószág átéhezte és kora tavasszal el_-
volt a téli időszakban rendezett különböző tanfolyamok beindítása és a
gyengülve került ki a legelőre. A kora tavaszi kihajtás pedig újra rossz
szakismeretek minél szélesebb körben való terjesztése. A gyepgazdálkodás-
hatással volt a legelők növényzetére és talajára. Mindezek eredményeként
ban és a Zöldmeze mozgalomban végzett munkáért említést érdemelnek
az állatlétszám igen jelentősen lecsökkent.
Baskay T. Bertalan, Dorner Béla, Gyárfás József, Bittera Miklós, Drezdner Iván, Thaisz Lajos, Kolbai Károly, Gruber Ferenc és Takács Lajos. Őket A századfordulón - 19co körül - a jelentős húshiány következtében nevezhetjük a gyepgazdálkodás és a gyepjavítás úttöróinek, akik ezen a
nagy igény volt az állattenyésztés fejlesztésére és ezzel együtt a legelő területen eredményesen tevékenykedtek. és rétgazdálkodás fellendítésére. A XIX. század végén Európa nyugati országaiban és az erdélyi hegyi legelőkön a közlegelők bokorirtását, a
A minisztérium a 218/1963. FM. számú országos felmérés alapján álla-
kosarazás útján történő trágyázást és e szakaszos legeltetést is kezdték
mi támogatás rendszerének bevezetését javasolta. A gyepgazdálkodás fej-
alkalmazni. Az elért eredmények ösztönzően hatottak és az állattenyésztés
lesztését előirányzó állami támogatási rendszer a 3004/1963. Kormányszámú
fellendítésére irányuló hegyvidéki mozgalom keretében a rétek és a lege-
rendelet értelmében 4 éven át 1964-67-ig volt érvényben. Ekkor indult meg
hogy az ország gyepgazdálkodását föllendítse. Előzetesen elkészített tervek
A rendelkezések értelmében azok a gyepterületek részesülhettek állami
alapján termesztési és hasznosítási módszereket kellett bemutatni. A
támogatásban, amelyek korábban nem szerepeltek a mintalegelő háló-
mintalegelő hálózat azt jelentette, hogy megyénként több üzemben olyan
zatban és nem részesültek ilyen irányú támogatásban. A fejlesztésre kerülő
korszerűnek nevezhető gyepgazdálkodást kellett megvalósítani, ami a többi
munkákra 3 éves gyepfejlesztési tervet kellett készíteni, melyek alapján a
gazdaságszámára bemutatható volt és itt tapasztalatcseréket is lehetett
munkálatokat végezték. A 3 éves fejlesztés során a termésnöve15
rendezni.
eljárásokat és a hasznosítási munkákat úgy kellett előirányozni, hogy a
Az 1968. január 1-tól történő újabb gazdaságirányítási rendszer bevezetésével az állami támogatási rendszerek megváltoztak. A gyepgazdálkodást elősegítő állami támogatási irányelvek és a konkrét közgazdasági szabályszók a 2/1967. PM-MÉM számú együttes rendelet a támogatási rendszeren belül konkrétan meghatározta a réti és legelőterületek javítására és újratelepítésére vonatkozó állami támogatás feltételeit. A rendelet lényege azt volt, hogy az állami támogatás igénybevétele céljából a gazdaságok, vagy legeltetési bizottságok - az éves gazdálkodási tervük összeállításával egyidejűleg - éves rét - legelőgazdálkodási és -fejlesztési tervet készítettek. A terveket a járási felügyeleti szerv javaslatára a megyei mezőgazdasági osztályok hagyták jóvá és jelölték ki. A gyepgazdálkodás fejlesztésére kijelölt üzemeket a fejlesztési tervben meghatározott feladatok hiánytalan elvégzése, azok mennyisége és minősége alapján a gyepterületeket 3 kategóriába sorolták, ahol az állami támogatás mértéke eltérő volt. 1970-től kezdődően új támogatási rendszer lépett életbe. A mezőgazdasági üzem. meliorációs munkáinak, valamint a rét- és legelőjavítások állami támogatásának rendszerét az 1045/1970. számú Kormányhatározat és ez alapján a 27/1970. /XII.l3./ MÉM28 számú rendelet szabályozta. A rendelkezés értelmében a rétek és legelők javítására a gyepgazdálkodás fejlesztési munkáira állami támogatást kérhettek a mezőgazdasági nagyüzemek --
fejlesztés harmadik, utolsó évében végzett termesztéstechnika és hasznosítási terv a fejlesztés utáni évek során is alkalmazható legyen. Ezzel biztosítható volt, hogy a támogatás utáni években is eredményesen végezhető a kialakított gyepgazdálkodás. 1976-ban újabb állami támogatási rendszer lépett életbe, melyet 198oig a gyepek további javítása érdekében, elsősorban a gyeptelepítés és gyepfelújítás céljára lehetett igénybe venni. A gyepjavítás közvetlen hatása a gyep termésének növekedésében és a minőség javulásában mutatkozott meg. Ezen túlmenően a gyepjavítás közvetett hatása a gyepen elért nagyobb és jobb minősége termésmennyiség következtében áll elő és abban jelentkezik, hogy a szántóföldi területeken lényegesen kisebb tömegtakarmány-termő területre van szükség, vagyis annak egy része felszabadul. A felszabaduló szántóterületeken pedig az üzem más növénykultúrákat - gabonaféléket, ipari növényeket stb. - termeszthet, tehát végeredményben a gyepjavítás következtében a növénytermesztés szerkezete is megváltoztatható, kedvező irányban átalakítható. A meglévő ősgyepek potenciális termőképességének további kihasználásával ez a folyamat kedvező irányban jelentősen befolyásolható. A gyepterületek javítására és fejlesztésére irányuló kutatási munkák a 29 gyepgazdálkodásban is hosszú idő óta a felszínen voltak. Esetenként kedvező eredményeket tudtak felmutatni - amit a gyakorlat rendszerint felhasznált, - de sok esetben az is előfordult, hogy a gyepgazdálkodási kutatás
A gyepek zöldfűtermése az állattenyésztési ágazatok takarmányozási költ-
Az 1960-as években működő kutatási témakollektívák a gyepgazdálkodás
ségeit javította. A gyepre semmiféle költséget nem fordítottak, így azt
szinte egész területére kiterjedóen kutattak és a lehetőségekhez képest
hozamolni sem volt szükséges. Ennek következtében pedig a gyepen legel-
figyelemre érdemes eredményeket értek el. Széleskörben megindult a
tetett termés "ad libitum" mennyiségoen került az állatok elé és többé-kevésbé kielégítette az állatokat. Ezen kívül pozitívan befolyásolta és alakította a szántóföldi szálastakarmányok mennyiségét vagy kedvezővé tette az állattenyésztés takarmányfelhasználásának és termelési költségeinek alakulását. Az Országos gyepgazdálkodási tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyepes területek mintegy 50 %-a eredményesen javítható. Ezek fű- vagy széna-
gyepek trágyázásának és talajjavításának kutatása, ahol elsősorban a szikes talajokkal kapcsolatban értek el kedvező eredményt. A gyepek műtrágyázása során a termésmennyiség és a gyepösszetétel vizsgálatára került sor. Ebben az időszakban indult meg a magyarországi ősgyepek veszecelmes gyomnövényeinek irtására irányuló küzdelem és került sor a vegyszeres gyomirtás alkalmazási lehetőségeinek kidolgozására. Az újgyeptelepítéssel kapcsolatos vizsgálatok tovább bővültek és számos
termése - a feltételek optimális biztosítása esetén - jelentős, ami egyben azt
adatot nyújtottak a szikes, a homok stb. talajú gyepek telepítésével
is jelenti, hogy a takarmánybázis 70-80 %-át gyepre alapozottan lehet
kapcsolatban.
biztosítani. A gyepterületek termésének növelése révén pedig megszűnne
gyephasznosítási, de elsősorcen a legeltetési módszerek kidolgozása és a
és tartósan biztosítva lenne az állattenyésztés számára szükséges
gyakorlatba történő átültetése. Az eredmények terjesztése érdekében
tömegtakarmány, sót az elmúlt évek során is jelentkező krónikus széna-
számos gyepgazdálkodási bemutató és ankét megtartására került sor,
hiányt is fel lehetne számolni. A gyepes területeink nagy kiterjedése, alacsony termésátlaga és a szálastakarmány hiány parancsolóan követei, hogy mind gyakorlati, mind pedig kutatási területen az eddigiektől lényegesen többet és hatékonyabban foglalkozzunk a gyepterületek javítási lehetőségeivel, a kutatás hatékonyabbá tételével és az eredmények
Ebben
az
időszakban
intenzíven
megindult
a
melynek még ebben az időszakban sem volt - az érdektelenség következtében - megfelelően átütó eredménye. Az 1969-ben meghirdetett MÉM termelésfejlesztési irányelvei meghatározták a gyepgazdálkodás fejlesztésének célkitűzéseit és egyben megszabták a gyepgazdálkodás kutatása terén megoldandó feladatokat és a kutatás üzemi célparamétereit. A gyepjavítás fontosságára való tekintettel a " gyepgazdálkodás fejlesztésének komplex kutatása" című, lo éves országos
gyakorlatba történő átültetésével.
gyep-program, majd az OKKFT került meghirdetésre és kidolgozására. A
A "Zöldmező mozgalom" már az 193o-as években a kutató és oktató in-
gyepprogramok alapvető feladata volt, hogy összehangolt kutatást hozzon
tézményekben elért eredményeket valósított meg. A kutatás alapján -
létre és különösen a főtémákban integrált vizsgálatokat végezzenek úgy,
rendszerint legeltetési bizottságok gyepjein - beállított kisérleteket az
hogy az önálló munka lehetősége minden területen adott legyen.
28 un. "Zöldmező kongresszusokon" igyekeztek országos bemutatókon vagy széleskörben bemutatni és a tapasztalatokat átadni. Az országban az alföldi, az al-dunántúli és a felső-dunántúli Zöldmező Szövetségek tevékenykedtek,
29
A gyepkutatási programok keretében az alábbi fó témacsoportok ke-
A száraz fekvésű hegyvidéki gyomnövényekkel erősen fertőzött gye-
rültek kialakításra és kutatásra.
peken különböző gyomirtási eljárások összehasonlító vizsgálatát és al-
-
A gyepek agrotechnikai kérdéseinek vizsgálata.
kalmazási módszerének kidolgozását végezte el a Gödöllői Egyetem.
-
A gyephasznosítás és gyephasználat kialakítása. A.gyepnövények nemesítése és magtermesztése.
A gyepkutatás és gazdálkodás ökonómiai kérdései. A témacsoportokon belül a gyeptermesztés és hasznosítás valamennyi területét felölelve került sor - a kutatásban résztvevő intézmények és kutatók lehetőségeinek figyelembe vételével - a kollektív kutatások kialakítására. A középtávú gyepkutatási programok eredményei azt mutatják, hogy a kutatók eredményesen végezték a rájuk bízott feladatokat és több értékes, a gyakorlatnak is átadható eredményt és módszert dolgoztak ki. A legnagyobb kutatási területet a gyepek táplálóanyag gazdálkodásával kapcsolatos
gyeptermés hasznosításának kutatása igen széleskörű és nagy gondosságot igénylő kutatómunka. A legeltetéses hasznosítás módszereinek, a korszerű legelők üzemeltetéséhez szükséges legelőberendezések kialakítását és vizsgálatát a Szarvasi ÖKI és a Karcagi TKI - több intézet, üzem és rendszer bevonásával - végezte. Már eddig is több új legeltetési módszert és a hasznosításhoz szükséges új berendezést javasoltak és adtak át az üzemeknek és a legeltető gazdáknak. A gyeptermás kaszálásos hasznosításának és erjesztéssel történő tartósításának módszerét a Debreceni-, a Gödöllői- és a Keszthelyi Egyetemek több intézmény és gazdaság bevonásával vizsgálták. A téli tömegtakar-
feladat tette ki, melynek fontosságát a termést meghatározó szerepe is bizonyítja. A kutatásban több intézmény (Debrecen, Gödöllő, Keszthely, Mosonmagyaróvár) eredményeik alapján megállapították a műtrágya dózisainak jelenlegi optimalizált mennyiségét, a műtrágyázás növényi összetételre gyakorolt hatását, az NPK arányának különböző talajtípusokon
mány bázis biztosításának egyik módszere a szenázs- és szilázskészítés gyepre alapozott formájának kialakítása volt. Az eddigi eredmények bíztatóak és többszázas tehenészetekben is megvalósításra kerültek. Az állatok viselkedésének és a húshasznú gyepre alapozott állattartás módszerének, az állati termelés alapján történő gyephasznosítás mód-
adagolható legkedvezőbb mennyiségét és a beltartalmi értékekre gyakorolt
szerének vizsgálata, értékelése és kidolgozása több intézmény kutatásának
hatását.
volt a témája.
A vízgazdálkodási és öntözési témában elsősorban a Szarvasi OKI, a gyep ökológiai kérdéseinek vizsgálata terén pedig a debreceni ATE tevékenykedett. Összefüggést állapítottak meg az adagolt vízmennyiség, a műtrágyázás és a termésmennyiség alakulása között. A gyeptelepítések kutatása során komplex gyeptelepítési módszerek kidolgozására és vizsgálatára kerül 32 sor. 33A kisérleteket a Szarvasi OKI, a Debreceni-, a Gödöllői - és a Keszthelyi ATE komplex módon végezte. A telepített gyepek táplálóanyag gazdálkodásának, gyomosodási viszonyai-
A növénynemesítés terén a Szarvasi ÖKI és a Keszthelyi ATE számos gyepnövény fajtafenntartását és új fajták kialakítását végezte. A termesztés igényének és a korszerű gyepgazdálkodás kívánalmainak megfelelően legelőhasznosítású fajtákon túlmenően - számos szilázsfú alapanyag és szénakészítés céljára megfelelő fajta kialakítását végezték.
IRODALOMJEGYZEK
Összefoglalás A
1. BARCSÁK,Z. - BASKAY,T.B. - PRIEGER,K.: Gyeptermesztés és hasznosítás. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1978. 326.p.
gyepgazdálkodás
rövid
történeti
áttekintésének
fontosabb
megállapításai a következők: 1.) A nomád legeltetés és a nomád állattenyésztés (pásztorkodás) hazánkban is hosszú ideig folytatódott, a XII-XIII. században indult meg,
2. BÍRÓ,J.: A legelőgazda útmutatója. Butapest, 1933. 6.sz. 147.p. 3. OORNER,B.: A rétek és legelők művelése és termésfokozása. Atheneum Ny. Budapest, 1923. 151.p. 4. DRESONER,I.: Az újkori zöldmezőgazdálkodás. Kertész József Könyvnyomdája. Budapest, 1927. 183.p. 5. GRUBER,F.: Rét és legelő. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1954. 369.p. 6. HOLLÓSKUTHY,A.: Rét- és legelőmívelés. Budapest, Fővárosi Nyomda Részvénytársaság, 1934. 31.p.
elsősorban. a Dunántúlon a letelepedés és a szántóföldi növénytermesztés. 2.) A középkorban a XTV-XV. században a gyepgazdálkodás
:
mezőgazdaság egyik legfontosabb tényezője. 3.) Az élelmiszertermelés fejlődésével fokozatosan növekszik a szántóföld területe, a gyepek feltörése., mivel az ugaros rendszer, a nyomásos gazdálkodás bevezetésének következtében a szükségestől nagyobb szántóterületekre volt szükség. a.) A XIX.században szükségessé vált a legelők és a legeltetés rendeletekkel történő szabályozása, mivel az 1894. évi tc. a közös legelők gazdálkodása érdekében került kialakításra. A legeltetési társulatok megalakulását. a közös legelők használatát 37. 1913.évi 11.t.. szabályozza.
7. KÁROLY,R.: Rét és legelőmívelés. Pallas Részvénytársaság Nyomdája. Budapest, 1699. 2ol.p. 8. KLAPP,E.: Szenokoszü i pasztbiscsa. Moszkva, 1961. 613.p. 9. KOLBAI,K.: Útmutató újgyepek magvetéses telepítéséhez. Magyar Királyi
5.) 1933-ban megindult a "Zöldmezó mozgalom", melynek működése megindította a tervszerű gyepgazdálkodási es gyepjavitást. 6.) Az FM javaslatára
3004/1963.sz. kormányrendelet értelmében
1964-ben megindult gyeptámogatás állami rendszere. Megyénként több mintalegelő
alakult,
ami
a
gyepkutatások
eredményeit;
az
új
Földművelésügyi Minisztérium Kiadványa, Budapest, 1943. l.
gyepgazdálkodási módszereket volt hivatva, a gazdaságoknak, legeltetési
sz. 68.p.
bizottságoknak bemutatni. Az állami támogatási rendszer több szakaszra bontva működött, melyeket a kiadott rendeletek szabályoztak. Az első 1964-
lo. KÖNEKAMP,A.: Zwischenfruchtbau. Szerző - Author: Prof.Dr. Barcsék, ZoltánBerlin, 1945.
67-ig, a második 1967.70-ig, a harmadik 1970-76-ig, a negyedik 1976-80-ig
Agrártudományi Egyetem NTI Gyepgazdálkodási Tanszék ( 11. PETERSEN,A.: Die Grásser. Berlin, 1937. Agricultural University, 2103,Gödöllő,POB.:303.Hungary) 12. PIUKOVICH,J.: A második orzságos Zöldmező Kongresszus.
működött. Az állami támogatást gyepjavítási, 1 vagy 3 éves gyepfejlesztési
Budapest, 1935. 177.p. 13. SZABÓ,J.: Gyepgazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1973.
tervek alapján. az elvégzett munkák után 50 %-os támogatással lehetett idénybe venni. 7.) Az 1960-as években működő kutatás: téma kollektívák, maid 1970től Országos gyep-program keretében indult meg a kutatás, melyben valamennyi felsőfokú agrár-oktató intézmény (Debrecen, Gödöllő, Keszthely,
317.p.
Mosonmagyaróvár stb.) és gyepkutatással foglalkozó kutatóintézet ( 32
33
Szarvas,
Karcag
gyepgazdálkodási.
stb.)
vett
részt,
és
segítette
munkájával
a
THE HISTORICAL OVERVIEW OF GRASSLAND MANAGEMENT IN HUNGARY Z. Barcsák The major observations on the stages of grassland management in Hungary are the following: 1.) Nomadic grazing and animal breeding had been present in Hungary for a long time, too. Settling and plant cultivation on ploughlands, especially in the Transdanubian region, started in the 12 -13 centuries. 2.) In the 15th-16th centuries during the Middle Ages; grassland management was one of the most important branches of agriculture. 3.) With the development of food production, the area o ploughlands grew and the breaking of grasslands increased gradually, since, as a consequence of introducing the fallow land system and the rotation crop management, more arable area was needed. 4.) In the 19th century decrees were required to control pastures and grazing, as the article inacted in 1984 had been put forward for the management of common pastures. The establishing of grazing associations and the utilization of common pastures were regulated by the article N° 11 inacted in 1913. 5.) In 1933 the "Greenfield Movement" started, which was the initiator of systematic garssland management improvement. 6.) By virtue of the governmental decree N°3004/1963 put forward by the Ministry of Agriculture, the state subsidization of grasslands began in 1964. Several model pastures were created in each county, which served for the demonstration of new grassland methods- as the results of grassland research - to "pasturing committees".This state subsidizing system was divided into four stages, which were regulated by the decrees in act: 1.st stage: 1964-67, 2.nd 196770, 3.th 197076 and 4. stage: 197680. The state subsidization was available on the basis of pasture developmental plans for 1-3 years or pasture improvement plans and covered 5C % of the costs after the work. 7.) Research was carried out within the scope of collectives in the 1960-s and in that of a country-wide grassland programme from 1970 onwards, in which all the agricultural universities and colleges (Debrecen, Gödöllő, Keszthely, Mosonmagyaróvár, etc.) and grassland research institutes of Hungary (Szarvas, Karcag, etc.) have participated,thus helping the development of grassland management.
