A fogászati személy- és áldozatazonosítás régi és új módszerei

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

A fogászati személy- és áldozatazonosítás régi és új módszerei Irodalmi áttekintés Dézsi Csilla1 1

■

Mágori Krisztina Ágnes dr.2

■

Szili Károly dr.2,3,4

Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Igazságügyi Orvostani Intézet, Szeged 2 Szegedi Fegyház és Börtön, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Genetika Intézet, Szeged 4 MEDISONO Magzati és Felnőtt Egészségkutató Központ, Szeged

A közlemény célja az igazságügyi fogászat módszereivel kapcsolatos szakirodalom átfogó áttekintése, a korábbi és a legújabb adatok ismertetése. Napjainkban a természeti katasztrófák teremtik a legfontosabb alapját az igazságügyi fogászat létének. A rendelkezésre álló módszerek között vannak olyanok, amelyek egyszerűen alkalmazhatók és nem igényelnek számottevő technológiai hátteret. A módszereket akkor használhatjuk fel a legeredményesebben, ha az adott személy előzetes fogászati dokumentációja rendelkezésre áll. A legjobb fogászati azonosítási módszernek a fogászati protézisek bizonyultak, amelyek akár 99,9%-os azonosítást is lehetővé tesznek. Más módszerek kombinációjával szintén magas szenzitivitást érhetünk el (40–99,9%). Fontos megemlíteni, hogy a régi és új módszerek szétválasztása nem tanácsos. A szerzők rámutatnak arra, hogy a jelenlegi eljárások használata és további fejlesztése szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek egy vagy több áldozat/személy azonosítására a gyakorlatban. A közlemény több lehetséges eljárást kínál, amelyek az igazságügyi fogászati azonosítás terén egy új hazai ajánlás alapját képezhetik, és a tömegkatasztrófák áldozatainak azonosításánál segédkező egységek eredményesen alkalmazhatják. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 755–763. Kulcsszavak: áldozatazonosítás, fogászati azonosítás, személyazonosítás, rugoszkópia, fogászati DNS-kinyerés

The new and old methods of dental person and victim identification A literature review The aim of this paper was to create a comprehensive literature review on forensic dental methods. This literature review is based on historical and the latest results of the forensic odontology. Thus, this comparative study deals with various methods including certain dental identification methods which are easy to use and do not require advanced technological background. Nowadays, the main reasons for the use of forensic odontology methods are natural disasters, however, their sensitivity depends on the availability of proper dental documentation of the subject/victim. Custom made prostheses offer the most accurate dental identification, which can allow an identification rate of 99.9%. Combination of different methods can also exhibit a high sensitivity (40–99.9%). It seems important that separation of old and novel methods is not recommended. Also, it is important to maintain and upgrade present methods which are capable of identifying one or more subjects/victims in practice. The authors propose several methods which could serve as a base of the new national policy in forensic dental identification and could be used by teams dealing with the identification of disaster victims. Keywords: victim identification, dental identification, person identification, rugoscopy, dental DNA extraction Dézsi, Cs., Mágori, K. Á., Szili, K. [The new and old methods of dental person and victim identification. A literature review]. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 755–763.

(Beérkezett: 2015. január 30.; elfogadva: 2015. február 10.)

DOI: 10.1556/650.2015.30138

755

2015

■

156. évfolyam, 19. szám

■

755–763.

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y Rövidítések ABFO = American Board of Forensic Odontology; CT = komputertomográfia; DNS = dezoxiribonukleinsav; DVI = (disaster victim identification) katasztrófa utáni áldozatazonosító; DVISI = DVI System International; FO = fogorvos; FT = fogtechnikus; ICD = intercomissuralis távolság; INTERPOL = (International Criminal Police Organization) Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete; IÜA = igazságügyi antropológus; IÜG = igazságügyi genetikus; IÜO = igazságügyi szakorvos; IÜOD = igazságügyi odontológus; mtDNS = mitokondriális dezoxiribonukleinsav; OPG/OPT = ortopantomogram; RAD = radiológus; RTG = röntgen

problémakör, amely egy multidiszciplináris team közreműködését követeli meg a pozitív végeredmény érdekében. Legfontosabb eleme az ante mortem és post mortem adatok megléte, viszont ez nehézségekbe ütközik, ami alól hazánk sem kivétel, mivel sok esetben a kellő körülmények nem adottak és/vagy hiányzik a komplexitáson eligazító protokoll. Az emberi test legellenállóbb és egyik legkönnyebben hozzáférhető szövete a fog, amelynek külsőleges karakterisztikája és felépítési sajátosságai miatt személyhez köthető azonosítása bizonyítottan hasznos, ennek köszönhetően rendszeresen alkalmazott eljárás a személyazonosítási ügyek megoldásában. Főszerepet játszik az erősen roncsolt, a súlyosan égési sérült holttestek vagy akár a tömegkatasztrófák során elhunyt azonosítatlan személyek felismerésében, továbbá alkalmazható még élő, de erősen dezorientált, esetleg eszméletlen személyek esetében is. Az eljárás alapját képezik a különböző fogászati célú képalkotó eljárások által készített és a fogorvosi rendelőkben megőrzött felvételek, amelyek az összehasonlítást teszik lehetővé. Ezen oknál fogva különbözik a rekonstruktív azonosítási eljárásoktól. Ha az anatómiai, morfológiai és a különböző fogászati beavatkozások során szerzett egyedi jellegzetességek azonosak, akkor akár egy ismeretlen személy vagy holttest azonosítása is megtörténhet [1, 2]. Jahagirdar és munkatársai szerint a fogak ilyen célú felhasználása nem új keletű eljárás, ugyanis birtokunkban vannak olyan történelmi feljegyzések, amelyek fogazat alapján történő azonosításról számolnak be, még i. e. 49-ből [2, 3]. Önálló tudománnyá 1897-ben nőtte ki magát dr. Oscar Amoëdo „L’ Art Dentaire en Médecine Légale” [4] című művéből. Az igazságügyi fogorvostan másik híres megalapítója Keiser-Neilsen volt, aki 1970ben így definiálta: „a törvényszéki orvostan azon ága, amely az igazság érdekében a fogászati bizonyítékok megfelelő kezelésével és vizsgálatával, illetve azok megfelelő értékelésével és bemutatásával foglalkozik” [5]. Manapság a laikus emberek körében is egyre ismertebbé válik az igazságügyi fogorvostan a közösségi médiák eredményeképp, csakhogy a virtuális valóságban nem fektetnek elég hangsúlyt az eljárások komplexitására és nehézségeire. Meglehet, hogy a fogazat alapján történő azonosítás tudományosan elismert és akár elsőként is igénybe vett eljárás, a gyorsaságának, egyszerűségének és megfizethetőségének köszönhetően azonban ez olyan ante mortem fogászati és radiológiai dokumentációt követel meg, amely nem minden esetben adott [2]. Különösen igaz ez a fejlődő országokra, ahol a fogászati ellátás nehezen vagy egyáltalán nem elérhető a lakosság nagy része számára, de előfordulhat, hogy rendelkezésre állnak ugyan ilyen adatok, de a tárolás vagy a szerény minőség miatt ezek nem értékelhetőek. A jövőben azonban ezek a feltételek, a digitális technika korát élve, egyre kevésbé fognak szerepet játszani. Az ante mortem és a post mortem felvételek összehasonlítása nagy vonalakban megegyezik a fogorvosok je-

Publikációnk célja az irodalomban fellelhető igazságügyi odontológiai (forensic odontology) témájú dokumentumok összefoglalása és értékelése, ezáltal segíteni a téma komplexitásának megértését és egy átláthatóbb képet adni a fogászati jellegű személyazonosítás felépítéséről és nehézségeiről. Továbbá fő szempontnak tartjuk a forenzikus tudomány ezen irányú törekvéseinek támogatását és javítását a további lehetőségek kiaknázása szempontjából. Emiatt dolgozatunkban irodalmi áttekintés kapcsán kívánunk képet adni az olvasónak az orofaciális régió alapján történő személyazonításról, illetve a szakirodalom összegzése révén egy új szemléletű személy- vagy áldozatazonosítási rendszer lehetőségének vázlatát adni.

Történeti és elméleti áttekintés A személyazonosítás megoldatlansága és bizonytalansága már évezredekkel ezelőtt is foglalkoztatta az emberiséget, újabb és újabb megoldások és eljárások megalkotására ösztönözve. Jelentős áttörést azonban csak az utóbbi évtizedekben értünk el, ugyanis ekkor változott meg nagymértékben a személyazonosítás metodikája. A DNS-technológiák elterjedése háttérbe szorította, de nem váltotta ki a bűnügyi személyazonosításnál a korábbi módszereket, mint a fogászati vagy vércsoportanalízist, amely alól csak az ujjlenyomat képez kivételt. Térhódításuk ellenére a súlyosabb természeti katasztrófák hívják fel a figyelmet ezen új módszerek hátrányaira is, hiszen sokszor nem maradnak közvetlen családtagok vagy nincsenek eltárolva a szükséges adatok az azonosításhoz. A tragédiák helyszíneire gyakran úgynevezett DVI (disaster victim identification – katasztrófa utáni áldozatazonosító) teamek érkeznek és az elérhető technológiák (DNS, antropológia, fogazat, vércsoport, radiológia, proteteutika) segítségével próbálnak fényt deríteni az áldozatok kilétére. A XXI. századi technológia segítségével és az újabb tudományterületek – mint az antropológia, rugoszkópia, cheiloszkópia, harapásinyom-elemzés, radiológia és a DNS-vizsgálat – megjelenésének köszönhetően a lehetőségek kibővültek, és a rendelkezésre álló bizonyítékok és anyagok felhasználása is széles körűvé vált. Azonban szerteágazósága és a több pontból támogatott jellege miatt a fogászati személyazonosítás egy olyan komplex 2015 ■ 156. évfolyam, 19. szám

756

ORVOSI HETILAP


lenleg is alkalmazott protokolljával, amelynek során egybevetik az előző vizsgálatok által és a kezelések befejezése után kapott eredményeket a kezelés sikeressége és az időbeli változások elemzése szempontjából. Az egyedi, velünk született és szerzett eltérések alapján azonosítani lehet a fogazatot, azonban az előbbi összevetés alapján feltételezhetjük, hogy bizonyos eltérések lesznek az ante mortem és post mortem adatok között. Ennek oka az egyén fogászati ellátása, étkezési és egyéb szokásai, sajátos adottságai, illetve a két felvétel között eltelt idő [1]. A fogazat változásainak megmagyarázhatónak kell lenniük, különben a vizsgált személy egészségügyi dokumentációjában szereplő fogászati adatok nem lehetnek azonosak a holttestről készült leletével [6].

ennek felülírására. Ilyenkor a személyes adatokat átmenetileg ki kell szolgáltatni a vizsgálatokat végző szerveknek, amikor is az eredeti felvételek használata létfontosságú, ugyanis az ezekről készült másolatok sokszor lényegi információkat nem tartalmaznak a másolás tökéletlensége miatt [1]. Számos hibát eredményezhet a nem egységesített nyelv használata egy ilyen, országokat összefogó rendszerben, mivel a helyileg eltérő, akár az adott klinikára jellemző rövidítések és adatfelvételi technikák értelmezése akadályokba ütközhet. Az INTERPOL ezt az angol nyelvű rövidítések egységesített használatával igyekszik kiküszöbölni [8, 9]. Az eredeti ante, illetve post mortem képalkotó eljárások és mintagyűjtési technikák szegényes minősége is csökkenti a sikeres vizsgálat esélyét. A halál után bekövetkezett fogazati változások, traumák, esetleg a tűzzel kapcsolatos halálesetek során már olyan mértékben károsodhatnak a maradványok, hogy nem hozható biztos döntés az áldozat kilétével kapcsolatban [3, 10]. Egyes esetekben a tűz- és hőhatásra bekövetkezett ártalom miatt előfordulhat, hogy az áldozatból semmilyen értékelhető szövet nem marad, még az emberi eredete is kétségbe vonható lesz. Egyéb alkalommal, amikor a fogazat morfológiája károsodott, de nem semmisült meg, a fogak belsejében található szövet, a pulpa DNS-vizsgálata még hozhat eredményt, így biztosítva egy újabb lehetőséget az eljárás sikeressége érdekében.

A személyazonosítás módszerei az orofaciális régió alapján Előnyök és hátrányok A XXI. században a természeti adottságok, az ember által kijelölt országhatárok nem jelentenek akadályt a népesség mobilizációja szempontjából. Mindennaposnak számítanak a külföldi nyaralások, rövidebb vagy hoszszabb távú utak idegen országokba, amelyek miatt egyegy környezeti (árvíz, erdőtüzek) vagy mesterséges (terrorcselekmények, háborúk) katasztrófa során elhalálozott személyek körében növekszik a nem az adott országban élők aránya. Ez a változás követeli meg egy, a nemzeteket áthidaló, fogászati adatokat tartalmazó rendszer létrehozását, amely számos kihívást jelent a jelenlegi fogászati alapú személyazonosítás tudományának. Ez irányú igényt mutat be a 2004-es thaiföldi szökőár kapcsán az INTERPOL által indított folyamat, amely megteremtette a nemzetközi összefogás és együttműködés szükségességét [1]. A Disaster Victim Identification (DVI) nemzetközi rendszere két csoportot különböztet meg: sárga szín jelzi az eltűnt személy legutoljára ismert adatait és rózsaszín a holttestről kiderített információkat. A két csoportnak ugyanolyan aspektusoknak kell megfelelnie (az első két szempont kivételével), amelyeket az ábécé betűivel jelölnek. Az „A” osztály a sárga csoporton belül az eltűnt személy adatait, a „B” osztály a rózsaszín csoportban a megtalált holttest körülményeit írja le. A „C” a technikai leírást megadó (ruházat, ékszerek), a „D” a személy külső jellemzőit, az „E” az egészségügyi vonatkozásokat, az „F” a fogazatra vonatkozó információkat, a „G” pedig minden egyéb hasznos információt tartalmazó osztály [7]. A DVI System International (DVISI) nemzetközi rendszer felépítésének minden részletre kiterjedőnek kell lennie, ugyanis a felhasznált anyagok, technikák, a pótlások kialakítása, de még az árnyalatok is döntő szerepet játszhatnak a vizsgálat sikeressége szempontjából. Ez ellentmondásba kényszerítene számos klinikust, mivel az orvosi titoktartás megszegését követelné meg, azonban a személyazonosítás egy törvény által is elfogadható indok ORVOSI HETILAP

Összehasonlító fogászati azonosítás Az összehasonlító fogászati azonosítás kiemelkedő szerepet játszik az erőszakos tettek vagy balesetek áldozatainak azonosításakor. Ilyenkor elsőként az ante és post mortem adatokat célszerű összehasonlítani, azonban ante mortem felvételek gyakran nem állnak rendelkezésünkre, ami jelentősen megnehezíti az azonosítás folyamatát. Ezekben az esetekben post mortem vizsgálat során a tetem meglévő fogazatából, koponyájának maradványaiból kerül sor nemének, korának, esetleg halála körülményeinek kiderítésére. Bizonyos szokások és foglalkozási ártalmak is befolyásolhatják a fogazat állapotát. Az azonosításnak ezen módszere gyors és pontos meghatározást tesz lehetővé, amely nem jár nagyobb anyagi költséggel. Mivel a személyazonosítás lényege a részletek minél pontosabb összegyűjtésén, ismeretén és ezek egésszé való kiegészítésén nyugszik, ezért ez egy inter- és multidiszciplináris tudomány, amelyet a következőkben a teljesség igénye nélkül részletezünk a Pramod és munkatársai által is felvázolt pontokat alapul véve [2].

Törvényszéki antropológia Hagyományosan az antropológia az emberi maradványok és részben azok azonosításával foglalkozó tudományág. Mivel a fogazat az emberi test legidőállóbb szövete, ezért kézenfekvő, hogy az antropológusok ezek tanulmányozásával kapják a legszélesebb nézőpontot az 757

2015 ■ 156. évfolyam, 19. szám


adott maradványok történetével kapcsolatban. A személyazonosításba gyakran bevont szakértőnek kevésbé kell részt vennie a holttest felkutatásában, mint inkább tisztában kell lennie ennek technikáival. Mindazonáltal döntő szerepet játszik olyan esetekben, amikor csontvázat vagy annak bizonyos részeit kell azonosítani, emiatt munkájához tartozik a maradványok megfigyelése, nyilvántartása és a csontvázzal kapcsolatos további teendők lebonyolítása is, amely nagy jártasságot igényel az oszteológia területén [11]. Az oszteológia kevésbé elterjedt szakterület specificitása és bonyolultsága következtében, így sajnálatos módon e tudomány magas fokú művelőinek köre szűk, noha a média általi népszerűsítés itt is elkezdődött.

– I’. típus: hasonlít az elsőhöz, csupán a barázdák részlegesek, rövidebbek; – II. típus: a barázdák elágazóak; – III. típus: keresztezett barázdák; – IV. típus: reticularis minta; – V. típus: nem besorolható. A Verma és munkatársai által készített tanulmány az ajakbarázdák és a nem, AB0 vércsoport, illetve az intercomissuralis távolság (ICD) közötti összefüggéseket kereste. Felmérésükben 208, véletlenszerűen kiválasztott egyetemista hallgatót vizsgáltak meg, akik között 123 nő és 85 férfi volt, életkoruk 18 és 25 év közötti. A résztvevőket felkérték, hogy vörös rúzzsal kenjék be ajkaikat, majd egy celofánszalagot helyezzenek a szájukra. A mintát ezután maradandó formában vizsgálták tovább független szakértők. Az eredmények bizonyították, hogy mind a férfiaknál, mind a nőknél a II. típusú barázdák dominálnak, ezt pedig a III. típus követi. A kitűzött célok közül egyet sem sikerült bizonyítani, ugyanis nem találtak összefüggést a barázdák és a nem, a vércsoport vagy az ICD között [17]. Más tanulmányok ennek ellentmondanak, ugyanis szerintük létezik összefüggés a nem és a barázdaminták között, mivel az I., I’. és a II. típus a nők, míg a III. és IV. típus a férfiak között dominál [18].

Rugoszkópia A rugoszkópia a kemény szájpadlás egyenetlenségeit megfigyelő eljárás, alapja a barázdák és kiemelkedések ujjlenyomatszerű egyediségén nyugszik. 1988 óta elismert személyazonosítási technika, amely még az erősen roncsolt tetemek kapcsán is sikerrel hasznosítható (ahol a szájüreg nem sérült), mint például az elszenesedett holttestek, ahol az azonosítás 93%-ban sikerrel végződött a rugoszkópia segítségének köszönhetően [12, 13]. 2012-ben De Angelis és munkatársai egy tanulmányban részletezték és bizonyították az eljárás pontosságát. Ennek során 39 élő személy (20 férfi és 19 nő) kemény szájpadlásáról készített kettő darab gipszmintát hasonlítottak össze 4–65 hónap közötti mozgó időintervallumkülönbséggel, ahol az első az ante mortem, a második a post mortem mintát reprezentálta. A mintákat digitalizálták, majd felkértek egy független fogorvost és fogorvostan-hallgatót ezek párosítására. Az eredmények 100%-ban helyesnek bizonyultak. Fontos megemlíteni, hogy a rugoszkópia gyermekek esetében is használható, bár további tanulmányok szükségesek ennek széles körű alátámasztására. Ennek oka a rugák mintájának viszonylagos állandósága az intrauterin élet 12–14. hetétől kezdve, míg méretük és hosszuk a gyermekkor alatt növekszik [12].

Harapási minta, illetve nyom elemzése Harapási nyommal gyakran szembesülünk szexuális bűncselekmények, gyermekbántalmazások vagy házastársi kapcsolaton belül elkövetett bűntettek során. Emiatt alakult ki azon jelenség, hogy a női áldozatok többségében a harapási nyomok a melleken és a combokon, míg férfiaknál a vállakon és a karokon helyezkednek el [10]. Bizonyos esetekben a fogazat nyoma az elkövető kilétére is fényt deríthet, bár ennek ellenére a személyazonosítás e módszere erősen vitatott. Magyarázata lehet, hogy az eljárás hatékonysága nagyban függ a felhasznált technikák megbízhatóságától és időbeliségétől. Az ABFO (American Board of Forensic Odontology) erre vonatkozó irányelvei pontosan meghatározzák a minták begyűjtésének, megőrzésének és elemzésének lépéseit, illetve a fejlettebb technikák és eljárások alkalmazását. A legáltalánosabban felhasznált adatok a fogak morfológiájának összehasonlításán alapszik valamely, a gyanúsítottról készült felvétellel, esetleg direkt módon, magával a gyanúsított fogazatáról készült mintával. Egy 2009-es tanulmány célja egy számítógépesprogram-alapú harapásinyom-összehasonlító eljárás megbízhatóságának vizsgálata volt. A vizsgálat kimenetele rámutatott arra, hogy bizonyos esetekben, ha azok belül esnek a megbízhatósági és kívül az összefüggési tartományon, és ha elsősorban az alsó fogsort vesszük figyelembe, akkor az azonosítás eredménye pozitív lesz. Továbbá rávilágított arra a tényre, hogy a környező lágy szövetek mekkora befolyással rendelkeznek egy-egy harapáskor, vagyis nem csupán a nyelv helyzete, hanem az áldozat bőrének tulaj-

Cheiloszkópia A cheiloszkópia az ajkak anatómiai adottságain és egyediségén alapuló személyazonosítási eljárás. A cheiloszkópia alapköveit 1961-ben, egy magyarországi kutatás keretében fektették le, azonban csak 1981-ben ismerték el az igazságügyi orvostan eszköztárának keretei között [14, 15]. Az alapkritériumnak tekinthető időbeli változatlanság itt is megfigyelhető. Az ajak barázdái még traumák, fertőzések és különböző környezeti faktorok behatása után is többnyire visszanyerik eredeti alakjukat, így a bűntett helyszínén fellelt minták perdöntő jelentőségűek lehetnek. A Suzuki és Tsuchihashi szerinti ajakbarázda-felosztás [16, 17] hat csoportot hoz létre: – I. típus: a barázdák függőlegesen futnak az ajkakon; 2015 ■ 156. évfolyam, 19. szám

758

ORVOSI HETILAP


donságai is közrejátszanak, mint az ödéma és haematoma, vagy hogy egyáltalán élő szövetről van-e szó [19].

egyéb felvételekkel történő összehasonlítás érdekében. Noha az utóbbi esetben a CT-felvétel nem helyettesítheti teljesen az adott technika által készített post mortem felvételt, csupán kiegészíteni, esetleg hiányzó (nem fellelhető, hiányos vagy hamvasztott) holttestnél pótolni hivatott azt [21]. Radiológiai vizsgálat során nem csupán a fogazatot, hanem a teljes arckoponyát is vizsgálhatjuk. Nagyban segítheti vagy meg is határozhatja a vizsgálat kimenetelét a csontos peremek, átmérők hossza, a kitüremkedések és bemélyedések, illetve a trabeculák mintázata, különösen olyan esetekben, amikor a fogazat nem értékelhető törvényszéki szempontból. Előnye a fogászati azonosításhoz képest, hogy a légtartó üregek, a szemgödrök távolsága és egy sor egyéb paraméter, az orrcsont kivételével, műtéti beavatkozások során nem változtathatóak meg, így könnyítve meg a személyazonosítást. Számos irodalmi vonatkozásban alkalmasnak találták a frontalis sinus és nasalis septum anatómiai adottságait személyazonosításra, nem- és kormeghatározásra. Erre a megfigyelésre épült David és munkatársainak vizsgálata, amelyben bizonyítást nyert a két paraméter kombinált vizsgálatának egyszerűsége, gyorsasága, könnyű alkalmazhatósága és lehetséges felhasználása a személyazonosításban. Ennek során 50 személy cephalogramját vizsgálták meg, 25 férfiét és 25 nőét, gondosan figyelve az említett anatómiai részek meglétére, szimmetriájára és alakjára [24].

Radiológia Az igazságügyi radiológia egy kiemelkedően fontos ágazat a személyazonosítási módszerek körében, amely az ante mortem és post mortem készített orofaciális radiológiai felvételek összehasonlításán és párosításán alapszik. Az eljárás különösen ajánlott olyan holttesteknél, amelyeknél a bomlási folyamat elkezdődött és az azonosítás már nem történhet meg a lágy részek alapján. A szakértők a fogazat különböző morfológiai tulajdonságai alapján végzik az összehasonlítást, mint a fogak száma, elhelyezkedése, alakja, gyökereinek száma és görbülete, illetve a fogazati rekonstrukción átesett személyek egyedi megjelenései (tömések, pótlások és implantátumok), de fontos szerepet játszanak a légtartó üregek anatómiai felépítése vagy a csontos képletek trabeculáinak elhelyezkedése. Ez utóbbiak idősebb, fogazatát vesztett egyének esetében is használható információt ad. A hagyományos röntgenfilmek használatát manapság egyre inkább a digitalizált felvételek váltják le, aminek számos oka van. Néhány ezek közül: a felvételek utólagos módosítása, nagyítása, könnyebb tárolhatósága vagy fellelhetősége, illetve az INTERPOL által szorgalmazott nemzetközi folyamatok alapjainak megteremtése az internet általi gyors adatküldésnek köszönhetően. Két főbb röntgenfelvételt különböztetünk meg: hagyományos sík- és CT-felvételeket. Legtöbbször síkfelvételeket használnak személyazonosításra, mivel ezek képezik részét a fogászati alapellátásnak és így általában rendelkezésre állnak. A klinikumban három főbb felvételt részesítenek előnyben, a szárnyasfilmet, a periapicalis felvételt és az orthopantomogramot (OPG/OPT). Amikor rendelkezésre állnak ante mortem felvételek, rendkívül fontos, hogy ezek alapos vizsgálata után készítsünk post mortem felvételeket. Ennek oka a röntgensugár szögének pontos rekonstrukciója, ugyanis, ha nem azonos az ante mortem és post mortem felvételek szöge, akkor a megjelenő képek összehasonlítása nehezebb vagy nem lehetséges, és így az azonosítás sem valósulhat meg. Az ilyen felvételek összevetése kétféle technikával valósul meg: az egyik a vizsgáló személy általi összehasonlítás, a másik a két felvétel számítógép általi egymásra vetítése, majd a hasonlóságok és különbségek kiértékelése [20, 21, 22]. Wenzel és munkatársai síkfelvételek összehasonlítását vizsgálták különböző klinikusok és egyetemi hallgatók által, amelynek során bizonyították, hogy a legtöbb pozitív párosítást a szakértők képesek produkálni [23]. Előremutató eljárásnak számít a CT-felvételek használata a fogászati személyazonosításban, számos előnyének köszönhetően. Ezek alapja a számítógépes programok sokoldalú felhasználhatósága, úgymint a felvételek háromdimenzióssá történő feldolgozása, bizonyos szeletek aprólékos vizsgálata és az adatok könnyű formálása az ORVOSI HETILAP

DNS-alapú azonosítás a pulpából A ma ismert világ minden élőlényének komplex felépítése és működése, az élet kialakulása és ciklusa a nukleinsavak irányítása mellett jöhetett létre, főként DNS formájában. Azonban a DNS a halál után is hasznos lehet, különösen a biológusok, kutatóorvosok, gyógyszercégek, törvényszéki orvosok vagy akár a történészek számára. Néhány kivétellel minden sejtünk DNS-t tartalmaz, így a DNSalapú azonosításhoz szinte bármely sejtminta megfelel. Figyelembe kell venni azonban az időt, mint fontos tényezőt, ugyanis a nukleinsavak könnyen lebomlanak, így korlátozva a lehetőségeket. A fogazat esetében speciális körülmények adottak az anatómiai felépítés miatt, mivel testünk legerősebb anyaga, a zománc védi a DNS-ben gazdag pulpát, növelve így egy-egy személy azonosításának időbeli lehetőségét, akár több száz vagy ezer évre is. A XXI. században a rohamosan fejlődő technológiának és az emiatt csökkenő áraknak köszönhetően egyre inkább elérhetővé válnak a különböző laboratóriumok számára a DNS szekvenálására alkalmas gépek, segítve a különböző tudományterületeket. A DNS sérülékenysége csökkenti felhasználhatóságának sokoldalúságát, azonban említést kell tennünk a mitokondriumban található DNS-ről (mtDNS), amely nagyobb kópiaszámának és elhelyezkedésének köszönhetően több esetben használható erősen roncsolt szövetek esetében is [25]. Jelenleg nincs standardizált protokoll a fogminták begyűjtésére, tárolására és feldolgozására vo759



natkozóan, aminek következtében a csontoknál betartandó módszert követik az eljárások során, habár két különböző morfológiájú és felépítésű szövetről van szó [26]. Elsődlegesen három tényező befolyásolja az adott fog DNS-tartalmát: a fog típusa, a vizsgált személy életkora és a fog egészségi állapota. A fogakat négy típusra oszthatjuk: metszőfogak, szemfogak, kis- és nagyőrlők. Minél nagyobb és több gyökérrel rendelkezik egy fog, annál nagyobb mennyiségű benne a pulpa és ennek következtében a DNS-tartalmú sejtek száma is. Az életkor előrehaladtával egyre inkább csökken a pulpa mennyisége és sejtsűrűsége, fibrosus jellege emiatt erősödik. A dentin volumene nő, szövete szklerotizál, amelynek következtében a dentincsatornák elzáródnak, így pusztítva el az odontoblastokat. A cement mennyisége ezzel ellentétben nő, fokozva a DNS mennyiségét. Az egészségi állapot romlása megbontja a fog struktúráját, emiatt szükségszerűen csökkentve az örökítőanyag volumenét. Caries hatására a pulpa visszahúzódik és erőteljes harmadlagos dentinképződés indul el, ennek köszönhetően az odontoblastok csapdába esnek a mineralizált szövetben. Tovább súlyosbodva akár a pulpa csökkenéséhez vagy a fog

1. táblázat

elvesztéséhez is vezethet. Periodontitis esetében a fog körüli szövetekben gyulladás alakul ki, roncsolva a cement állományát. A post mortem időszakban is jelentős a DNS degradációja, ennek oka az exogén (bakteriális bontóenzimek, környezeti faktorok) és endogén (lipázok, nukleázok és proteázok) tényezők [27].

Gyakorlati alkalmazás Számos tudományág segíti a fogászati személyazonosítást, nagyban hozzájárulva egy-egy eset sikerességéhez és így biztosítva ennek az eljáráskörnek a szükségességét. Szinte minden részletre kiterjedő és sok, egyenként alkalmazva nem megbízható, de együtt használva és egymást kiegészítve kellően hiteles információkat adó eljárás született az utóbbi néhány évtizedben. Komplexitásuk és időbeli eltérésük miatt szükséges, de igen nehéz feladat ezek összegzése, pontos kivitelezése és rendszerbe foglalása, amely nem csupán egy adott ország, hanem több nemzet lehetőségeinek és igényeinek is megfelel. Az irodalom által vizsgált módszerek jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze.

A különböző személyazonosítási eljárások összehasonlítása detekciós ráta, előnyök, hátrányok és a kivitelezést végző személy alapján tömések, implantátumok, foghiány, összes fogazat, rugoszkópia, pulpa-DNS, panoráma-RTG, koponya-CT, arc-profil elemzés és harapásminta szempontjából

Detekciós ráta

Előnye

Hátránya

Kivitelező személy

Tömések

0–92%

Radiológiai módszerekkel egyszerűen elemezhető

Mintázat-, darabszám- és típusfüggő; radiológiai háttér szükséges; hamisítható

FO, IÜOD

Implantátumok

30–99%

Lehet teljesen egyedi

Megfelelő dokumentáció hiányában nehéz a követés; hamisítható

FO, FT, IÜOD

Foghiány

0–90%

Közel teljesen egyedi/kissé egyedi mintázat

Egy-egy fog hiánya nem képez bizonyítékot; hamisítható

FO, IÜOD

Összes fogazat (korábbiak együtt 0–97% és általános fogazat állapota)

Egyszerűen elemezhető

Ha nincsenek egyedi vonások, akkor alacsony hatásfok; ha egyedi vonások vannak, akkor radiológiai háttér szükséges; hamisítható

FO, IÜOD

Rugoszkópia

95–99,1%

Olcsó, gyors és nagyon egyedi

Nem elterjedt; adatbáziskészítéshez 3D technológia szükséges

Szakdolgozó által készített mintából; FO, IÜO

Fogpulpából származó DNS

99%

Kor- és nemmeghatározásra alkalmas; hiányos, égett vagy roncsolt holttest is azonosítható

Telomerrövidülés gyorsabb; IÜG drága; fog mint egyedüli nyom; speciális technika szükséges

Panoráma-RTG

30–90%

Gyakran alkalmazzák

Központi adatbázis hiánya

RAD, IÜOD, IÜO

Koponya-CT

60–95%

Nagy pontosságú; egyre könnyebben elérhető

Központi adatbázis hiánya

RAD, IÜ, IÜOD

Arc-profil elemzése

50–90%

Komplex összehasonlítást tesz lehetővé fényképek és koponya-RTG-k alapján is

Családon vagy rasszon belüli típusoknál nagyobb hibaarány

IÜO, RAD és IÜA; informatikai háttér és radiológia szükséges

Harapásminta

30–90%

Egyszerű begyűjtés a helyszínről vagy holttestről

Szubjektív; harapási minta deformálódása

FO, IÜA és IÜOD

FO = fogorvos; FT = fogtechnikus; IÜA = igazságügyi antropológus; IÜG = igazságügyi genetikus; IÜO = igazságügyi szakorvos; IÜOD = igazságügyi odontológus; RAD = radiológus.


760

ORVOSI HETILAP


sége miatt gyakorlati megvalósítása gyakran akadályokba ütközik. Ezen a nehézségen hivatott könnyíteni az öszszehasonlító fogászati azonosítás és annak részterületei. A törvényszéki antropológusok nem csupán a fogazattal, hanem a teljes emberi maradvánnyal, csontvázzal foglalkoznak és egészében igyekeznek értelmezni az információkat. A rugoszkópiai vizsgálat során a kemény szájpadlás egyedi elváltozásait vizsgálják, felhasználva azt a tényt, hogy még ikertestvérek között sem azonos a szájpadi rugák mintája. Az ajkak barázdái is egyénre jellemző eltéréseket mutatnak, különlegességük, hogy trauma hatására sem változik ezek lefutása. Több nagy csoportot különböztetünk meg mintájuk alapján, azonban ezek nem alkalmasak további következtetések levonására. Harapási nyom elemzése során fontos a körülmények ismerete, mert gyakran nemi bántalmazások, gyilkosságok húzódhatnak meg a háttérben. Alkalmazása vitatott, kevés esetben ad értékelhető információt. Legelfogadottabb ága a radiológia eszközeinek felhasználása miatt vált kiemelkedő szerepűvé, amelynek lényegi eleme, hogy a fogazat mellett az arckoponya részeinek jellegzetességét is vizsgálni képes, vagyis a fogazat értékelhetetlen állapota mellett is képes lehet megbízható információt adni. Ilyen mértékű hasznos, gyors és költséghatékony információt egyéb módszer még nem képes szolgáltatni. Növekvő elismertségnek és alkalmazásnak örvend a DNS-alapú azonosítás, ami a legpontosabb adatokkal szolgáltathat a személy kilétével kapcsolatban. Hátránya a DNS sérülékenysége, a viszonylagos új keletűsége miatt még hiányzó protokollja, illetve a DNS kódjának megfejtésére irányuló eljárások igen nagy költségessége.

Törvényszéki antropológia Megfelelő minták esetén elsősorban az áldozat nemére, korára, rasszára és a post mortem időszak hosszára következtethetünk. Egy vizsgálatban Hefner és munkatársai az adott rassz megállapítására tizenegy morfoszkopikus eljárást alkalmaztak, amelyek közül a négy legeredményesebb módszer (aNN, OSSA, SVM és RFM) pontosságának átlaga 85% [28].

Rugoszkópia A Shetty és munkatársai által elvégzett vizsgálatban 25 férfi és 25 nő kemény szájpadi mintáját elemezték a nem, illetve a pre- és posztoperatív állapot azonosításának szempontjából, ahol a két vizsgáló 95%-os pontossággal párosította a mintákat [29]. Ezzel szemben a nemek megkülönböztetésében különösen pontos eljárásnak bizonyult a rugák vizsgálata Acharya szerint, aki az esetek 99,2%-ában volt képes azonosítani az adott személy nemét [30]. De Angelis kísérletében egy adott személyről egy korábbi és későbbi időpontban készített minták párosítása 100%-ban helyesnek bizonyult [12].

Cheiloszkópia Egyes vizsgálatok nem találtak meggyőző összefüggést a nem és az ajakbarázdák között [17], míg mások feltételezik, hogy bizonyos barázdaminták gyakrabban fordulnak elő az adott nem képviselői között [31].

Radiológia Ajánlások a szakirodalmak alapján

A Pinchi és munkatársai által végzett felmérésben tizenhat páciensről készített antemortem OPG/OPT felvételt kellett párosítani negyvenkét post mortem felvétellel, amelyek közül harminchét az említett tizenhat személyről készült, öt pedig más személytől származott. A párosítások három különböző nehézségi szintet képviseltek. A fogorvosi szakmában jártas hozzáértők teljesítménye 85–96% között mozgott szakképzettségüknek megfelelően [32].

A felvetett problémák alapvető kérdést fogalmaznak meg a gyakorlatban: a folyamatosan fejlődő személyazonosítási módszerek közül mely eljárások, milyen sorrendben vezethetnek gyors, megfelelően nagy megbízhatóságú és lehetőleg költséghatékony eredményekhez? Mint az orvostudományok egyéb területén, itt is érdemes a könynyen elérhető, gyors és olcsó, noha esetenként kevésbé megbízható vagy pontos eljárásokkal kezdeni. Fontos ismételten kiemelni, hogy az összehasonlító személyazonosítás alapfeltétele egy in vivo, avagy ante mortem minta megléte, amelyhez viszonyítani tudunk. Így akár egy fogszabályozás során levett és megőrzött gipszminta kardinális információkat nyújthat a rugoszkópia, a harapási nyom vagy akár a radiológia területén is. Természetesen a rendelkezésre álló minta típusa és a minta megalkotásától a személyazonosítás szükségességének megszületéséig eltelt idő határozza meg a protokoll lépéseit, ugyanis, ha csupán egy ante mortem ajaklenyomattal rendelkezünk, akkor egy teljes radiológiai vizsgálat nem feltétlenül hozhat eredményt, míg egy egyszerű ajaklenyomatvétel akár pozitív megoldáshoz is vezethet. Más esetben pedig a fogazatról készített harapási nyom nem hozhat

DNS-alapú azonosítás Takasaki kísérletében száz személy pulpájából kivont DNS-t vizsgált meg, ahol összefüggést állapított meg a kor és a telomer hossza között [33]. Ha elegendő menynyiségű DNS áll rendelkezésünkre, akkor a nem meghatározása az esetek túlnyomó többségében sikeres.

Összefoglalás A fogazat és az arckoponya alapján történő azonosítás egy méltán elismert, de kevésbé kiépített rendszer, amelynek elemei rendelkezésünkre állnak, de összetettORVOSI HETILAP

761



eredményt a fogazat elvesztését követően. Ideális körülmények között rendelkezünk valamilyen személyazonosítási eljáráshoz szükséges és felhasználható ante mortem mintával, amelynek meglétét a következő lépések leírása során feltételezzük. Amennyiben a maradványok a test egészéből származnak és nem csupán az orofaciális régiót képviselik, úgy egy törvényszéki antropológus bevonásával párhuzamosan érdemes elkezdeni az alapvető vizsgálatokat a holttest nemére, korára és rasszára vonatkozólag. Ha viszonylag kevés idő telt el a halál beálltától a holttest megtalálásáig, vagy a környezeti tényezők miatt (tartós hideg, fagyás) a tetem állapota lehetővé teszi a lágy részek vizsgálatát, úgy érdemes a cheiloszkópia és rugoszkópia alkalmazását első lépésben megvalósítani. Az egyszerűségük és alacsony anyagköltségük miatt még akkor is érdemes post mortem mintát készítenünk, ha az csupán kevés hasznosítható információval jár az adott időpontban, mivel az esetlegesen később előkerülő bizonyítékok felértékelhetik szerepüket, amikor már a holttest a természetes bomlás miatt, később nem lenne értékelhető a lágy részek vizsgálatának szempontjából. Szintén a gyorsabb és egyszerűbb eljárások közé tartozik a harapási nyom vizsgálata, de mivel ez a tetem korától függetlenebb tényező, így szélesebb körben alkalmazható. Ennek az eljárásnak a sikeressége nagyban függ a személy életkorától a halál beálltakor, mivel idősebb személyek esetében a fogazat állapota jelentősen változik, vagyis annak száma redukálódik, helyzete és morfológiája is módosul. Következő lépésben érdemes már a bonyolultabb, radiológiai eszközös eljárásokat is igénybe venni. Fejlettebb technológiájuknak köszönhetően az ezzel készített ante mortem felvételek és modellek számítógép által feldolgozottak és archiváltak, így hozzáférhetőségük jelentősen nagyobb az egyszerűbb eljárásokéhoz képest. Sokszor már elsőként ezekhez az adatokhoz kell és érdemes fordulni. Fejlettebb országokban a radiológiai vizsgálat során speciálisan a merev holttestek tanulmányozásához használt mobilis és kisebb, emiatt a tetem épségét biztosító gépeket használnak. Ahol ez a felszerelés nem áll rendelkezésre, ott szükség van az állkapocs elválasztására a koponyától, és azok külön röntgenvizsgálatára. Érdemes több szögből és az egész orofaciális régióról készült post mortem felvételeket készíteni, ugyanis a fogászati beavatkozások során csak a fogazatról készítenek felvételeket, amelyek idővel vagy egyéb, nem dokumentált beavatkozások miatt változhatnak, azonban a légtartó üregek és a nasalis septum anatómiája és morfológiája egyedi és fiziológiás körülmények között alig változó és változtatható. Ha lehetőségünk nyílik rá és igen gyorsan kell eredményhez jutni, kiegészítő információforrásként használhatjuk a CT-felvételeket, mivel ezek átformálása más radiológiai felvételekké és adott szögek rekonstruálására háromdimenziós modellezhetőségük és pontosságuk miatt lehetséges.


Szerencsés esetben rendelkezünk egy ante mortem CTfelvétellel és ennek köszönhetően rendkívüli pontossággal megmondhatjuk az adott személy kilétét. Igénybe vehetjük a DNS-alapú azonosítást, azonban ezt kiforratlan protokollja, sérülékenysége és komoly anyagi háttere miatt végső esetben alkalmazzuk.

Következtetések A felsorolt tudományágak együttes alkalmazása vezethet pozitív eredményre, önállóan csak kevés esetben alkalmazhatóak. Ennek okán szükség van egy olyan team kialakítására, amely magában foglalja az említett tudományokat és azokat sikeresen, egymásra építve és önmagát ellenőrizve képes a személyazonosítás jelenlegi problémáit kiküszöbölni. Érdemes lenne egy ilyen magyarországi teamet kialakítani és tesztelni, illetve egy, a munkát megkönnyítő és annak vázat adó számítógépes programot kifejleszteni. A program fontos része lenne a hazai fogorvosi magánpraxisok és állami klinikák adatainak összegyűjtése és rendszerezése, majd egy nemzetközi rendszerbe illesztése, így folytatva és példát teremtve az INTERPOL által megadott protokoll nyomán. A valóság azonban ennél komplexebb, ugyanis ez a program felvethet adatvédelmi aggályokat. A mai protokollok ezt az ellentmondást igyekeznek több-kevesebb sikerrel oldani, mivel bizonyos esetekben, például hatósági kérésre, lehetőség nyílik az egészségügyi adatok kiszolgáltatására, amikor az elhunyt és megtalált személy kilétét vélelmezik a törvényszéki orvosok. Az irodalom összefoglalása alapján a rugoszkópia alkalmasnak tűnik arra, hogy egy olcsón és általánosan bevezethető módszer legyen Magyarországon is, mivel a szájpad módosulásának esélye kicsi, de a mintavételi eljárás még laikusok számára is könnyen kivitelezhető. Irodalmi összefoglalásunk jó alapot adhat a következő azonosítási protokoll hazai kidolgozásához, illetve szeretnénk e módszerek gyakorlati alkalmazásának lehetőségét a későbbiekben kísérletes körülmények között kipróbálni.

Anyagi támogatás: A közlemény megírása anyagi támogatásban nem részesült. Szerzői munkamegosztás: D. Cs.: Irodalom összegyűjtése, cikkírás, elemzés, táblázatkészítés. M. K. Á.: Szakmai kontroll, hibajavítás, igazságügyi, szakmai és nyelvhelyességi aspektusok, gyakorlati alkalmazás lehetőségeinek ellenőrzése. Sz. K.: Irodalom áttekintése, technológiai háttér, cikkírás, táblázatkészítés. A cikk végleges változatát mindhárom szerző elolvasta és jóváhagyta. Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik.

762

ORVOSI HETILAP

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y [18] Vahanwala, S., Nayak, C. D., Pagare, S. S.: Study of lip-prints as aid for sex determination. Medico-Legal Update, 2005, 5, 93– 98. [19] Santoro, V., Lozito, P., Mastrorocco, N., et al.: Personal identification by morphometric analyses of intra-oral radiographs of unrestored teeth. J. Forensic Sci., 2009, 54(5), 1081–1084. [20] Hanaoka, Y., Ueno, A., Tsuzuki, T., et al.: Proposal for internetbased Digital Dental Chart for personal dental identification in forensics. Forensic Sci. Int., 2007, 168(1), 57–60. [21] Forrest, A. S., Wu, H. Y.: Endodontic imaging as an aid to forensic personal identification. Aust. Endod. J., 2010, 36(2), 87–94. [22] Forrest, A. S.: Collection and recording of radiological information for forensic purposes. Aust. Dent. J., 2012, 57(Suppl. 1), 24–32. [23] Wenzel, A., Richards, A., Heidmann, J.: Matching simulated antemortem and post-mortem dental radiographs from human skulls by dental students and experts: testing skills for pattern recognition. J. Forensic Odontostomatol., 2010, 28(1), 5–12. [24] David, M. P., Saxena, R.: Use of frontal sinus and nasal septum patterns as an aid in personal identification: a digital radiographic pilot study. J. Forensic Dent. Sci., 2010, 2(2), 77–80. [25] Foran, D. R.: Relative degradation of nuclear and mitochondrial DNA: An experimental approach. J. Forensic Sci., 2006, 51(4), 766–770. [26] Dobberstein, R. C., Huppertz, J., von Wurmb-Schwark, N., et al.: Degradation of biomolecules in artificially and naturally aged teeth: implications for age estimation based on aspartic acid racemization and DNA analysis. Forensic Sci. Int., 2008, 179(2–3), 181–191. [27] Higgins, D., Austin, J. J.: Teeth as a source of DNA for forensic identification of human remains: a review. Sci. Justice, 2013, 53(4), 433–441. [28] Hefner, J. T., Ousley, S. D.: Statistical classification methods for estimating ancestry using morphoscopic traits. J. Forensic Sci., 2014, 59(4), 883–890. [29] Shetty, D., Juneja, A., Jain, A., et al.: Assessment of palatal rugae pattern and their reproducibility for application in forensic analysis. J. Forensic Dent. Sci., 2003, 5(2), 106–109. [30] Acharya, A. B., Prabhu, S., Muddapur, M. V.: Odontometric sex assessment from logistic regression analysis. Int. J. Legal Med., 2011, 125(2), 199–204. [31] Ata-Ali, J., Ata-Ali, F.: Forensic dentistry in human identification: a review of the literature. J. Clin. Exp. Dent., 2014, 6(2), e162–e167. [32] Pinchi, V., Norelli, G. A., Caputi, F., et al.: Dental identification by comparison of antemortem and postmortem dental radiographs: influence of operator qualifications and cognitive bias. Forensic Sci. Int., 2012, 222(1–3), 252–255. [33] Takasaki, T., Tsuji, A., Ikeda, N., et al.: Age estimation in dental pulp DNA based on human telomere shortening. Int. J. Legal

Köszönetnyilvánítás Külön köszönet illeti dr. med. et juv. habil. Kereszty Évát, az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézetének tanszékvezető egyetemi docensét szemléletformáló és kiemelkedő szakmai és emberi támogatásáért.

Irodalom [1] Sweet, D. O. C.: Forensic dental identification. Forensic Sci. Int., 2010, 201(1–3), 3–4. [2] Pramod, J. B., Marya, A., Sharma, V.: Role of forensic odontologist in post mortem person identification. Dent. Res. J. (Isfahan), 2012, 9(5), 522–530. [3] Adams, B. J.: Establishing personal identification based on specific patterns of missing, filled, and unrestored teeth. J. Forensic Sci., 2003, 48, 487–496. [4] Amoëdo, O.: L’Art Dentaire en Médecine Légale. Masson et Cie, Paris, 1898. [5] Keiser-Nielsen, S.: Person identification by means of the teeth: A practical guide. Wright, Bristol, 1980. [6] Herschaft, E. E.: Manual of forensic odontology. CRC Press, Boca Raton, 2011. [7] Torpet, L. A.: DVI System International: software assisting in the Thai tsunami victim identification process. J. Forensic Odontostomatol., 2005, 23(1), 19–25. [8] Harmeling, B.: Antemortem considerations. In: Bowers, C. M., Bell, G. L. (eds.): Manual of Forensic Odontology. 3rd. ed. American Society of Forensic Odontology, Colorado Springs, 1997. [9] Bowers, C. M.: Manual of forensic odontology. Manticore Europe, Lubbock, 1995. [10] Pretty, I. A., Addy, L. D.: Associated postmortem dental findings as an aid to personal identification. Sci. Justice, 2002, 42(2), 65–74. [11] Cattaneo, C.: Forensic anthropology: developments of a classical discipline in the new millennium. Forensic Sci. Int., 2007, 165(2–3), 185–193. [12] De Angelis, D., Riboli, F., Gibelli, D., et al.: Palatal rugae as an individualising marker: reliability for forensic odontology and personal identification. Sci. Justice, 2012, 52(3), 181–184. [13] Jain, A., Chowdhary, R.: Palatal rugae and their role in forensic odontology. J. Investig. Clin. Dent., 2014, 5(3), 171–178. [14] Singh, J., Gupta, K. D., Sardana, V., et al.: Sex determination using cheiloscopy and mandibular canine index as a tool in forensic dentistry. J. Forensic Dent. Sci., 2012, 4(2), 70–74. [15] Prabhu, R. V., Dinkar, A. D., Prabhu, V. D., et al.: Cheiloscopy: revisited. J. Forensic Dent. Sci., 2012, 4(1), 47–52. [16] Suzuki, K., Tsuchihashi, Y.: Personal identification by means of lip prints. J. Forensic Med., 1970, 17(2), 52–57. [17] Verma, P., Sachdeva, S. K., Verma, K. G., et al.: Correlation of lip prints with gender, AB0 blood groups and intercommissural distance. N. Am. J. Med. Sci., 2013, 5(7), 427–431.

ORVOSI HETILAP

Med., 2003, 117(4), 232–234.

(Szili Károly dr., Szeged, Mars tér 13., 6721 e-mail: [email protected])

763


A fogászati személy- és áldozatazonosítás régi és új módszerei

Recommend Documents