A Független Újságíró Szövetség tanulmánya
Az összefogás hídja: mi ennél sokkal jobbak vagyunk
Budapest 2007 1
Az összefogás hídja: mi ennél sokkal jobbak vagyunk Még a közös halál előtt átköltözhetünk mindannyian a süllyedő hajójáról egy másik hajóra, ami az életre visz. Íme a híd.
Tartalom AZ ÖSSZEFOGÁS HÍDJA: MI ENNÉL SOKKAL JOBBAK VAGYUNK ...........................................................................1 TARTALOM ...............................................................................3 KIEMELT RÉSZEK ..................................................................5 1. RÉSZ: A CIONISTA KISEBBSÉGI KÖR LÉNYEGI VONÁSAI ÉS STRATÉGIÁJA ..........................................8 1. SZEMANTIKAI JÓMODOR VAGY POLITIKAI HELYESSÉG .........8 2. TÉVHITEK A DEMOKRATIKUS JOGÁLLAMRÓL .....................11 3. A CIONIZMUS AXIÓMÁJA: X= -X ........................................12 4. A GONOSZSÁG FILOZÓFIÁJA ÉS LÉNYEGI VONÁSAI .............14 5. A TALMUDI GYŰLÖLETTAN ÉS FOLYOMÁNYAI ...................15 6. A CIONISTA STRATÉGIA FŐBB ELEMEI.................................16 7. ALKOTMÁNYOS TERRORIZMUS: MAGAMBA LÖVÖK, HOGY BELÉD LŐHESSEK..............................................................19 8. DIKTATÓRIKUS KISEBBSÉG, ÉS GYÜMÖLCSE, A NAGYTÖBBSÉGI ANARCHIA ..............................................21 9. A CÉL: HALÁL, S AZ ÉLET: FÉLELEM ...................................22 2. RÉSZ: A CIONISTA STRATÉGIA MAGYARORSZÁGI VONATKOZÁSAI.............................................................24 10. CIONISTA FERDÍTÉSEK ÉS A PROFIT HEGEMÓNIÁJA ...........24
3
11. POLITIKAILAG KORREKT GONOSZSÁG: A PROFIT CSAK TEGYE A DOLGÁT ............................................................. 26 12. A HALÁL „SICKO” NEVE: NYERESÉGES BIZTOSÍTÓ .......... 29 13. AZ ÖRDÖG KÖREIT ZAVAR(G)ÓK ...................................... 31 14. A NEMZETKÖZI CIONIZMUS ŐSZÖDI ALKONYA................. 33 15. A KUSS-TÖRVÉNY ÉS ANNAK SZÖVEDÉKE ........................ 34 16. ÜZENET AZ ALKOTMÁNYOS VÁLSÁG ŐRZŐINEK .............. 35 17. ÖSSZEFOGLALÁS: VÁLTSD MEG A VILÁGOT, HOGY ÉLHESS BENNE .............................................................................. 37 A tanulmány forrása: http://www.fusz.hu/node/7338
4
Kiemelt részek A cionizmus szótári definíciója, Simon Peresz gyarmatosítási bejelentése és a világban megfigyelt cionista politika szintézise értelmében, a cionizmus a zsidó közösségen belül legelterjedtebb nemzetközi mozgalom, amit egy gonosz kisebbségi csoport erőszakkal érvényesít, nemzetközi és emberi jogi egyezményeket is felrúgva, törekvéssel a nemzsidó nemzetek gyarmatosítására az egyes nemzetek kormányai közreműködésével, annak érdekében, hogy a zsidók összetartozása és nemzet-tudata fejlődjön és erősödjön. Most, hogy Simon Peresz izraeli államfő bejelentéséről is értesültünk, a mozaik teljes képében összeállt a mindeddig „politikailag korrekt” rétegek számára is. A kiszivárgott őszödi beszédben előirányzott diktatórikus, népirtó reformok tehát bevallottan is Izrael „szép új világának” részeként, a cionizmus gyarmatosítási törekvései jegyében zúdultak Magyarországra, azért, hogy egy nemzet, a zsidóság kellően nemzetinek érezze magát. Simon Peresz nyilatkozata tehát egész egyszerűen helyre tette a politikai helytelenséget, mert ezután politikailag is korrekt módon cionista gyarmatosítónak nevezhetjük őt is és magyarországi helytartóit. A II. világháború óta a történelem lényege a nagy áldozatvádlás: „a zsidó holokauszt miatt, óta és annak jegyében úgy csinálok, mintha gyűlölnél, hogy viszontgyűlölhesselek, azután pedig megtámadlak, azt remélve hogy ez ellen védekezel, és e védekezést támadásnak tekintve letarollak a térképről.” A zsidó holokauszt ily egyértelműen gátlástalan, profitelvű, kereskedelmi és erkölcsi kizsákmányolása és más népek holokausztjának semmibe vétele már önmagában oly súlyos bűntett a cionisták részéről, hogy ehhez képest már az is édesmindegy, hogy a zsidóság mennyit szenvedett a II. világháború alatt vagy bármikor a történelem folyamán, és az is mindegy, hogy az ún „zsidó holokauszt” egyáltalán holokausztnak ne5
vezhető-e. Minden nép ezen a világon megbűnhődte a maga holokausztját, és egy nemzetnek sincs joga ezt a tényt arra felhasználni, hogy más nemzeteket kiirtson és felettük egy világdiktatúrát alakítson ki csak azért, hogy „nemzet-tudata erősödjön”. Vegyük észre, hogy a cionisták, akik az anti-cionizmust burkolt anti-szemitizmusnak minősítik, eme azonosítással az „anti” nélküli fogalmi páros azonosságát is megteremtik, így maguk a cionisták azok, akik általánosítanak, és valójában elismerik a cionizmus lényegi vonásait a zsidó faj minden egyedére nézve. Ha Michael Moore filmrendező ki meri mondani az USAban az egyik legnézettebb show-műsorban, hogy a milliókat biztosítatlanul hagyó és még a biztosítottak millióit is csődbe vagy a halálba küldő profit-alapú egészségbiztosítási rendszer helyett egy olyan keresztényi elvű rendszer mentené meg az amerikai társadalmat, amit maga Jézus vezetne be, és ehhez teljes öszszefogásra szólítja fel az amerikai társadalmat, akkor számunkra, a szocialista és krisztusi nézeteket valló magyarok számára is van remény az összefogásra. Ma szerte a világon egyre többen kezdik felfedezni az alapigazságot: ha minden egyes én-sziget úgy véli, hogy ha vele minden rendben van, akkor rendben van minden, ezzel valójában azt éri el, hogy előbb-vagy utóbb vele sem lesz rendben semmi. Mert egy demokratikus rend létének egyik fő feltétele az aktívan politizáló civil társadalom, amelyre nem a közöny jellemző, hanem a mások iránti törődés és felelősség. A demokratikus világ aktívan politizáló és kormányait ellenőrző civil társadalma nélkül pedig a diktatúra észrevétlenül feljődik és erősödik a színfalak mögött. Az egyetlen esélyünk a cionista diktatúra elleni összefogásra, ha a nemzetiek és a „radikális” jobboldal mellett mindannyian nevén nevezzük az ellenséget, és félretéve minden ideológiai és egyéb nézetkülönbséget, félelmet, félreértést és önzést, teljes öszszefogással állunk a nemzeti és a „radikális” jobboldal törekvései mellé. Mivel a magyarság jelen válságos helyzete (is) kézzelfogható bizonyítékká vált a cionizmus általános veszélyeire, esélyünk növeli, ha keressük a nemzetközi anti-cionista szervezetek szövetségét, és összefogunk más nemzetekkel is a cionista nemzetpusztítók és világdiktátorok ellen. 6
Minél többen teszünk így, annál nagyobb az esély az összefogásra, így annál nagyobb az esély arra, hogy velünk együtt minden nemzet megmarad, erősödik és fejlődik, nemcsak Izrael. Ezért újból hivatkozva a magyar Alkotmányban foglalt garanciára a demokrácia és jogállam tekintetében, követeljük Hazánk önállóságát nyíltan is fenyegető, népirtó, izraeli érdekeltségű gyarmatosító, diktatórikus, cionista kisebbségi kör eltávolítását az ország éléről. Ennek egyetlen alkotmányos és békés módja az, ha a Köztársasági Elnök élve a demokrácia- és alkotmány-őrzői hatáskörével, az Országgyűlés azonnali önfeloszlatását követeli, mert az Országgyűlés mind Alkotmányunk, mind a demokrácia elveit sértve került hatalomra, és jelenleg az izraeli állammal szövetkezve Magyarország önrendelkezésének elvesztését hagyta jóvá, és összességében egyre mélyülő alkotmányos válságot idézett elő. És ennek következményeként egyre sodorja az országot a totális anarchia felé. Ezen két fő részre tagolt értekezés egyik célja, hogy ismertesse a nemzetközi cionista stratégia elemeit, bemutassa a cionizmus mint kisebbségi kör lényegi vonásait és hogy ezek miként alakítják Magyarország politikai és társadalmi valóságát. Arra is keressük a választ, miért nem szólítják még jobboldali politikusaink, civil jogászaink és íróink többsége sem nevén az ellenséget és miért válnak sóbálvánnyá még egy olyan nyílt hadüzenet esetében is, mint Simon Peresz hivatalos megnyilvánulása volt? Végül pedig célja bemutatni, hogy létezik egy híd, amelyen keresztül mindannyian, minden kisebbségen belül és keresztül összefoghatunk: a tény, hogy mi, a nagytöbbség, ennél sokkal jobbak vagyunk.
7
1. rész: A cionista kisebbségi kör lényegi vonásai és stratégiája 1. Szemantikai jómodor vagy politikai helyesség A szótári definíciók szerint a cionizmus a zsidó közösségen belül legelterjedtebb mozgalom az egyes nemzetek kormányai közreműködésével annak érdekében, hogy a zsidók összetartozása és nemzet-tudata fejlődjön és erősödjön. (A Wikipedia „Zionism” szócikke nyomán) A „cionista” kifejezéssel az az egyik nagy probléma, hogy a cionista diktátumok alapján ez is – mint minden, ami a zsidóság érintetlen kisebbségével távolról is kapcsolatos – politikailag modortalan, sőt „gyűlölködő” kifejezésként vonult be szótárainkba. A másik „probléma” pedig az, hogy amikor a cionista normák szerint próbálunk e kifejezés helyett egyéb, „jobb modorú” terminológiával élni, akkor a 2x2 durva valósága hull ránk. Minden pillanatban, amikor a logikai és szemantikai helyességet elhagyva egy valamely „politikailag is korrekt” néven próbáljuk azonosítani a Hazánkat pusztító kisebbséget, akkor egy politikailag helytelen, modortalan jeges pofon visszapenderít minket a helyes jelentéstani vágányra. Ilyen emlékeztető volt az ez évi március 15-e megemlékezések megzavarására a magyar fővárosba küldött izraeli katonák, de az igazán lényeges visszapenderítés magától a cionista központ urától, Simon Peresz izraeli államfő politikailag helytelen és modortalan nyilatkozatával érkezett Magyarország felvásárlásáról és gyarmatosításáról. Ma Magyarországon minden lényegi politikai-gazdasági és erkölcsi kérdés egyetlen közös ellenségre (ma már hóhérra) mutat, amit azért muszály cionizmusnak elneveznünk, mert az. A szótári definíció és Simon Peresz gyarmatosítási bejelentésének szintézise értelmében, a jelenleg a zsidó közösségen belül legelterjedtebb mozgalom a nemzsidó nemzetek gyarmatosítására az egyes nemzetek kormányai közreműködésével, annak érdekében, 8
hogy a zsidók összetartozása és nemzet-tudata fejlődjön és erősödjön. E mozgalomra napjainkra jellemző az az állandósult életbeli megnyilvánulás, amit nagyon nagy jó modorral is modortalanságnak kell neveznünk. Erre egy kitűnő példa az amerikai Jay Leno show egy nemrégen közvetített műsorában az egyik meghívott hölgy (ő maga is újdonsült show-vezető) életbeli megnyilvánulása, aki a vendégekre jellemző politikai jó modort elegánsan odahajítva így nyilvánult meg a vendéglátó fogadására: „tudja, én zsidó vagyok, és nekünk zsidóknak jó a modorunk”. Miután a gyarmatosítási hírzuhany hallatán elég sok időt töltöttem el megkövülten, végül segítségemre sietett az emberi méltóság védelmére tervezett „gyűlöletbeszéd-törvény” részletes elemzése, és megértettem: amennyiben Simon Peresz úr kijelentése az adott életbeli esetben egy olyan megnyilvánulás, ami elvileg nem számít sértőnek a magyarországi felvásároltak etnikai és egyéb méltóságára nézve, akkor az sem lehet sértő sem Simon Peresz, sem magyarországi szövetségesei számára, ha azon a néven nevezzük őket, amikké önmagukat teszik: cionisták, nemzsidó nemzetek gyarmatosítói az egyes nemzetek kormányai közreműködésével, azzal a bevallott céllal, hogy egyetlen nemzet, a világ zsidóságának nemzete erősödjön. Az efféle magatartás egyetlen vendég -egyén vagy nemzetrészéről sem vall jó modorra. Tehát nincs más választásunk, helyre kell tennünk a jó modort. Ami politikailag modortalan és helytelen, az maga a cionizmus, és innentől kezdve, hogy a cionizmus szerint mi az, ami politikailag korrekt, az teljesen érdektelen, mert érvénytelen premisszából eredeztetett. Mi a nem-cionista jómodor jegyében azt mondjuk, hogy a bejelentett izraeli gyarmatosítási tervek, a magyarság egyre fokozódó népirtása és elvesztett népszuverenitásunk erősen sérti minden nagytöbbségi lényegi vonásunk, ezek közül is kiváltképpen emberi méltóságunk és velünk született elemi életösztönünk. De ami alkotmányjogilag és nemzetközi jogi értelemben is érdekes, sérti a nemzetközi egyezményeket és alkotmányos önrendelkezési jogaink is. Érdemes észrevennünk, hogy az izraeli gyarmatosítási bejelentésre történő alkotmányellenes de politikailag modoros hall9
gatás a Köztársasági Elnök és a parlamenti ellenzék részéről teljes összhangban áll azzal, hogy semmit nem tettek vagy szóltak annak érdekében sem, hogy az őszödi hadüzenet és annak parlamenti konfirmációja (bizalmi szavazás) óta beálló alkotmányos válság megoldását és a népszuverenitás alkotmányos állapotának visszaállítását sürgessék. (A mai napig folyamatosan ezt kellene tegyék, és szembesíteniük kellene az Alkotmánybíróságot az alkotmányos válság tényével. A részleteket lásd: FÚSZ – NIM: „Demokrácia: alkotmányos megoldás az emberi méltóságra – A Köztársasági Elnök hatásköre alkotmányos válság esetén”. http://www.fusz.hu/node/7204) Mielőtt a diktatúra „logikája” és e diktatúra által diktált „politikai korrektség” végleg elhatalmasodik még a mi gondolkodásunkban is, újra és újra vissza kell mennünk arra a pontra, amelyen a logikai kizökkenés megtörtént, és ahol megszületett az igény, hogy valaki végre szemantikai és logikai ellentmondások nélkül és magyar nyelven magyarázza el: 2006-2007 „radikálisai, csőcselékei, zavargói, provokátorai” pontosan miben és miért különböznek az 1956 hősi „zavargóitól”? Ha pedig nincs ilyen magyarázat, lássuk be végre így együtt, hogy nincs köztük különbség, mert ennek kimondása nélkül nem tudunk kikeveredni a cionista stratégia csapdáiból és nem tudunk összefogni mindanynyian a minket elnyomó cionista kisebbség ellen. Ezen két fő részre tagolt értekezés egyik célja, hogy ismertesse, politikailag korrekt módon, a nemzetközi cionista stratégia elemeit, bemutassa a cionizmus mint kisebbségi kör lényegi vonásait és hogy ezek miként alakítják Magyarország politikai és társadalmi valóságát. Arra is keressük a választ, miért nem szólítják még jobboldali politikusaink, civil jogászaink és íróink többsége sem nevén az ellenséget és miért válnak sóbálvánnyá még egy olyan nyílt hadüzenet életbeli esetében is, mint Simon Peresz hivatalos megnyilvánulása volt? Végül pedig célja bemutatni, hogy létezik egy híd, amelyen keresztül mindannyian, minden kisebbségen belül és keresztül összefoghatunk: a tény, hogy mi, a nagytöbbség, ennél sokkal jobbak vagyunk. 10
2. Tévhitek a demokratikus jogállamról Tegyük helyre először is azt a magunk által is táplált tévképzetet, hogy minden gyűlölet helytelen és üldözendő, ugyanis van egy nagy kivétel: a gonoszság gyűlölete nagyon is helyénvaló. A demokrácia egyik leglényegesebb tulajdonsága az általa megadatott szabadság, s hogy megenged mindent, kivéve önmaga ellentétét, beleértve bizonyos negatív társadalmi jelenségek iránti gyűlöletet is. Ha a demokrácia hívei nem gyűlölhetnék szabadon azt, ami a demokrácia ellen való, akkor természetszerűleg nem törekedhetnének a demokráciára. Ha egy társadalom nem gyűlölhetné a bűnözést és nem gyűlölhetné az anarchiát, akkor nem törekedhetne rendre és jogállamiságra. Tegyük helyre azt a tévképzetet is, miszerint egy demokratikus jogállam alapja az írt törvény lenne, mert egy törvény elvileg a bűnözéshez való jogot is megtestesítheti. Ezzel szemben a jogállam alapja az erkölcsre épülő törvények, és a törvények betartása felett őrködők erkölcsi önszabályozó ereje: a belső erőből és akaratból épülő emberség, tartás, igazságosság, nyíltság és integritás. Egy demokratikus jogállam legvégső alapfeltétele, hogy olyan egyének irányítják, hozzák a törvényeket és ellenőrzik az irányítókat, akikre mindez jellemző, s akik hajlandók és képesek igazságot osztani elfogulatlanul; akik külső kényszerítés nélkül is, önmaguktól is hajlandók és képesek azonosítani az ártatlanokat, és az ő szolgálatukra hozni törvényeket, intézkedéseket és ítéleteket, elfogulatlanul. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy egy erkölcsileg önmagukat is nullának valló, öntelt, önimádó hazugokból álló törvénykezői és törvényhozói gyülekezet nem képes és nem is hajlandó másra, mint saját hatalma fenntartása érdekében törvényeket hozni és törvénykezni, és ehhez képest teljesen elfogultan üldözni minden olyan egyént és politikai csoportosulást, akik korlátlan hatalmukat korlátozni szándékoznák. Mint tudjuk, a diktatúra definíció szerint egy szűk kisebbség által a nagy többség erőszakkal történő elnyomása, kizsákmányolása és/vagy irtása. Ám mindezek olyan tettek, amelyekre való hajlam és azok kivitelezése a gonoszság végletes manifesztációja, tehát elmondható, hogy minden létező diktatúrára jellemző, hogy 11
abban egy erkölcstelen, sőt gonosz kisebbség uralkodik a nagytöbbség felett. Minden diktatúrára törekvő kisebbség tehát a gonoszság lényegi vonásain keresztül, az erkölcsi kontraszelekció révén azonosítja tagjait. A diktatúrára törekvés egyik modern speciális módozatát és annak lényegi vonásait a cionista név alatt azonosíthatjuk, amely által jelölt kisebbség – szótári definíció szerint – a nemzsidó nemzetek elleni törekvéseket szentesíti a zsidóság nemzeti tudatának fennsőbbrendűségét tartva szem előtt. A cionista mozgalom a szótárak szerint is jelenleg a legelterjedtebb mozgalom a zsidóság körében, emellett a zsidóság az, amely rendelkezik önmaga faji fennsőbbrendűségét hirdető ősi, talmudista tanokkal, ami a nemzsidók elleni fajgyűlöletet szentesíti. A cionista diktatórikus törekvések és az ahhoz szükséges gonoszság lényegi vonási közti összefüggést tehát a talmudista tanok teremtik meg.
3. A cionizmus axiómája: X= -X A cionizmus lényegi vonásai két axiómára vezethetők vissza, egy azonosságra és egy önellentmondásra: 1) A = gonoszság és ezután pedig 2) mindenre (X = nemsemmi-re) igaz, hogy az önmaga ellentéte X= -X. Az axiomaként felvett gonoszságból és önellentmondásból az egész világ számára egy totális fogalmi káoszt teremtettek, azért hogy az egyenes logikai készségűek és nem gonoszok – azaz rajtuk kívül mindenki más – kellően megzavarodjon és mind erkölcsileg mind tudatilag kiüresedjen e két axióma folyományaként generált erkölcsi és világmegismerési tudatzavarban. Az eredendő önellentmondás értelmében számukra a szeretet gonoszság és a béke háború (és fordítva). Az igazság egyenlővé válik a hazugsággal, a tolerancia a fajgyűlölettel, a demokrácia a diktatúrával, az alkotmányos az alkotmányellenessel, a technológiai fejlődés az infrastruktúra szétverésével, az egészség védelme a kórházak bezárásával, az oktatás javítása az iskolák bezárásával, a rend védelme a rendőranarchiával. Számukra az állami magánprofit nem önellentmondás, ahogy az sem, miszerint a népnek az 12
az „érdeke”, hogy kiirtsák. A cionisták számára gond nélkül jelenti a világbéke folyamata a háborúk elmélyítését és végtelenítését, a nemzetközi jog és emberi jogi egyezmények betartása azok elegáns félrehajítását, ennek megfelelően nem probléma a „békés” rátelepedés más népek fejére, és azok kiszorítása és „békés” kiirtása a „szent” globalizációs alapon, vagy azzal az indokkal, hogy ez itt pedig az őseik földje volt. (Most gondoljuk meg, milyen nemzetközi reakcióra számíthatnánk, ha mi magyarok is ugyanezt tennénk őseink által elfoglalt történelmi területekre jogos igényt tartva?) A cionisták számára a békés egymás mellett élés és a másvallásúak tisztelete nem áll ellentmondásban azzal, hogy tervezik lerombolni a Jeruzsálem közepén álló muzulmán templomot, hogy annak helyén felépíthessék a sajátjuk, mert csak e feltétel teljesülése mellett érkezhet el a várva várt „békét hozó messiásuk”. A cionisták ellentmondást nem tűrően követelik az ellentmondást, így erkölcsi alapjaik is azok pontos ellenkezőjében, a gonoszság „erkölcsében” testesülnek meg: ők a talmudi „erkölcsi” jogként tartják fenn maguk számára a gyűlölet jogát, és a maguk számára a gyűlöletet mint lényegi vonást sugározzák viszsza a kisebbségi kör egyéb tagjaira. E legszűkebb központi kisebbségi kört ölelő szélesebb koncentrikus kör tagjai saját erkölcsi alapjait annak hiányában és a közönyben vallja meg, mivel az erkölcsi relativizmus jegyében számukra minden „erkölcsös”, az A = Akármi egyenlőtlenségből kiindulva. Ez a szélesebb kör, önmaga kiüresedett közönyös állapotában a gonoszság lényegi vonásai által sugárzottan válik gonosszá, így a teljes cionista kisebbséget összességében a gonoszság és közöny lényegi vonásai határozzák meg. A szótári definíció, Simon Peresz gyarmatosítási bejelentése és a világban megfigyelt cionista politika szintézise értelmében, a cionizmus a zsidó közösségen belül legelterjedtebb nemzetközi mozgalom, amit egy gonosz kisebbségi csoport erőszakkal érvényesít nemzetközi és emberi jogi egyezményeket is felrúgva, törekvéssel a nemzsidó nemzetek gyarmatosítására az egyes nemzetek kormányai közreműködésével annak érdekében, hogy a zsidók összetartozása és nemzet-tudata fejlődjön és erősödjön. 13
4. A gonoszság filozófiája és lényegi vonásai A gonoszság által meghatározott kisebbségi kör tagjaira, amely magában foglal egyedeket minden fajból, etnikumból és egyéb kisebbségi jegyek által elkülöníthető közösségekből, az alábbi személyiségi lényegi vonások jellemzők: kóros, gyakran faji alapú fennsőbbrendűségi komplexus és önimádat, antiszociális, gyakran bűnözői hajlam, fékezhetetlen hatalomvágy, manipulatív, számító viselkedés és beszéd, végtelen pénzéhség, és minden egyéb életbeli megnyilvánulás, ami ezekből a főbb jegyekből következik. Ezekben az egyedekben nem létezik könyörület áldozataik iránt, azok iránt akik nem válnak velük azonossá, de legalábbis nem mutatják a közöny, az önzés és erkölcsi üresség nyilvánvaló jegyeit. A gonoszságra nevelt egyén a kisebbség többi egyedei által mintegy beprogramozott módon, szélsőséges megvetéssel, kiközösítéssel és robotszerű kegyetlenséggel nyilvánul meg a saját kisebbségi körein kívül esők iránt, azok iránt, akikben a gonoszság személyiségi jegyeit nem véli felfedezni. Pszichológiai értelemben kíméletlenül és tökéletes precizitással működik e kisebbség ön(kontra)szelekciója, és folyik e kisebbség által mások pszichológiai síkon folytatott önbeolvasztása vagy kivégzése. Az emberiség nagy része a cionista társadalomfélrenevelési iparágazatai által felállított gonoszság- és közöny-ideálok hatására és a folyamatos cionista kontraszelekció szabályainak engedelmeskedve, akaratlanul is aláveti magát eme ideálok kötelező protokolljának. A világ társadalma az önzés, a közöny állandósult pszichológiai hatásai alatt önmaga, gyermekei és egymás félrenevelésében, kiüresedett, apolitikus, amorális, mintegy apatikus hétköznapi viselkedései formáiban tolja a diktatúra szekerét, és ezzel a teljes pusztulás felé sodorja önmagát. Minden egyes énsziget úgy véli, ha vele minden rendben van, akkor rendben van minden, és ezzel valójában azt éri el, hogy előbb-vagy utóbb vele sem lesz rendben semmi. Az Írások napjainkban valóban beteljesedni látszanak. A mai idők emberisége valóban két részre szakadt: a jóakaratú, nyílt, igaz, szeretni tudó és békére törekvők és a háborúskodó, meg14
osztó, manipuláló, hazugok, a gonoszok csoportjára. A kérdés, ki melyik oldalra áll? Mert nincs harmadik csoport: a közöny egyértelműen a gonoszok csoportjának kedvez, olyannyira hogy világdiktatúrát építő stratégiájukat is a tömegek közönyére számítva alakították ki.
5. A talmudi gyűlölettan és folyományai Azok számára, akik még nem ismerik a korábban említett talmudizmus lényegét, e kitérőben elmondjuk, hogy létezik egy ősi törvény-gyűjtemény, amit a zsidó faj vallásos önimádata jegyében írásban rögzített, s amely elvileg megkövetelné minden zsidó egyedtől, hogy megtegyenek mindent, amit e fajgyűlölet diktál: minden nemzsidó fajt erőszakkal elnyomni, kiközösíteni, hazugságokkal és manipulációkkal megvakítani, munkalehetőségét és megélhetését elvenni, és népirtani minden eszközzel, pl. szétrombolni egészségügyét és a társadalom összes funkcióját. E tanok szerint a nemzsidó népek kiirtása érdekében megengedett olyan népellenes törvények szentesítése is mint a (!) pedofília. Tartalmaz olyan doktrínákat is, amelyek kiközösítéssel és egyéb büntetésekkel sújtják azon zsidókat, akik nem teszik magukévá más fajok gyűlöletét és e gyűlölet gyakorlati alkalmazását. (Ezért is van az, hogy én magam külön tisztelettel hajtom meg fejem azon zsidó származású sorstársaink előtt, akik az igazság és a szabadság nevében ellent mernek mondani a cionizmusnak és a gonoszság elleni küzdelemben mellénk állnak.) A zsidóság saját fajuk fennsőbbségrendűségét hirdető egyedei, annak érdekében hogy a cionista filozófia támadó törekvéseit védekezéssé minősítsék át, ki kellett alakítaniuk egy olyan látszathelyzetet, amelyben az antiszemitizmust egy állandó fenyegetettségként állítják be, és ezáltal a cionista diktatórikus törekvéseik elleni specifikus és jogos védekezést a zsidóság elleni általános és jogtalan fajgyűlöletként, támadásként értelmezzen. Érdekük emiatt azt diktálja, hogy minél több „életbeli megnyilvánulás” faji kategóriák mentén legyen minősítve és ennek alapján lehetőleg minél több életbeni esetben a zsidók elleni fajgyűlölet legyen megállapítható. Ez az elsődleges oka annak a 15
ténynek is, hogy amikor valaki a cionista kifejezést használja, azt is antiszemitának, s mint ilyet, gyűlölködőnek kiáltják ki. Vegyük észre azonban, hogy a cionisták, akik az anti-cionizmust burkolt anti-szemitizmusnak minősítik, eme azonosítással az „anti” nélküli fogalmi páros azonosságát is megteremtik, így maguk a cionisták azok, akik általánosítanak és elismerik a cionizmus lényegi vonásait a zsidó faj minden egyedére nézve. Velük ellentétben mi nem követjük el az általánosítás logikai hibáját és ezt valljuk: mivel az antiszemitizmus fő forrása a cionizmus, (ez a téma egyébként tudományos kutatási témaként izraeli társadalomtudósok munkáiban is megjelent), a zsidóságon belül csupán azok gonosz egyedeinek érdeke az, hogy legyen cionizmus és legyen antiszemitizmus, és ehhez találtak kellő számú nem-zsidó gonosz szövetségest is, az ún. neokonzervatívok táborával. Ezzel szemben a zsidóság azon része akik az igazságot keresik és a más nemzetekkel való békére és demokráciára törekednek, azok számára pedig nyilvánvaló, hogy a cionizmus számukra csak egy dolgot jelenthet: óriási veszélyt, a háború és anarchia igéretét. Számukra is az egyetlen lehetőség a békében és szabadságban elképzelt jövőre, ha velünk szövetkeznek. A következő részek elemzését olvasva, ebben bizonyára igazat ad majd nekünk mindenki a zsidóságon belül, akik a cionisták lényegi vonásait magukra nézve elutasítják.
6. A cionista stratégia főbb elemei A talmudi tanításokban indul forgásba az ördög gyűlöletjojója, majd a következő lengésben a cionista manipulátorok pontosan azzal vádolják áldozataikat, amiket ők követnek el áldozataik ellen. Ezzel szoros összefüggésben a cionista zsidóság folyamatos látszathadjáratot folytat a zsidóság ellen általában, mind szóban mind tettekben. A cionisták célja a valóságnak pontos ellenkezőjét elhitetni a világgal: elhitetni mindenkivel, hogy ők maguk állnak azon fenyegetés alatt, amellyel ők maguk fenyegetnek mindenki mást. Erre azért van szükségük, hogy lényegében az egész világ őket féltse és az ő védelmükre rendezkedjen
16
be; hogy az egész világ a cionisták által készített világdiktatúra védelmére rendezkedjen be. Meghatározó eleme a közelmúlt történelmében a különböző népek holokausztjainak tagadása és kizárólagosan a zsidók holokausztjának hirdetése, és annak hangsúlyozása, hogy a zsidóság saját holokausztja miatt kiváltságos fajként védendő kisebbség. Emiatt, amikor a cionizmus által elnyomott és megtámadott nemzsidó nemzetek védekezni próbálnak, ezeket automatikusan antiszemitának kiáltják ki. Mivel a II. világháború zsidó holokausztja vált alapjává a jelen cionista-globalista világuralmi törekvéseknek, ez a tény már önmagában bizonyíték arra, hogy akiknek leginkább érdeke volt, hogy legyen zsidó holokauszt, azok maguk a cionisták. Az általuk szorgalmazott korlátlan profit-elvűséget alkalmazták „a győzzön a versenyképesebb a holokauszt-marketing szabad versenyében” is. Az, aki nem kellően holkauszt-technokrata és nem képes versenyezni a zsidó holokauszt reklámtermékekkel: a tömegszórakoztatás fejlett eszközeivel nem mutat be eléggé elborzasztó és elég számú reklámfilemet a sztálini többszázmilliós haláltáborokról, az évtizedekre elnyújtott kínhalál borzalmairól, a kommunizmus által épített koponyahegyekről és válogatott kínzási módszereiről, az ne akarjon jövőt profitálni utódjainak. Hisz a valóság, mint tudjuk, elpereg, s ami megmarad, az a látszat. És ha valamely területen a valóság maga a látszat, hát az az értékesítés és marketing területe, ahol minden jó termék elpereg és megmarad a jól reklámozott. A történelem is elpereg. A jelenben csak az marad meg abból, ami a legmélyebben bevésve izzik a fejekben: egy kiváltságos nép kiváltságos szenvedései; a többi alulreklámozott többszázmilló tragikus gyötrelmeit, élve eltemettetését és halálát néma közöny és por lepi. Lemaradtak a holokauszt-ipar „szabad verseny”-ében. Végül pedig céljuk elérni, hogy a „szabad versenyes holokauszt-iparban” a zsidóság számára kialakított természetes monopólium erőszakkal legyen érvényesítve, így ha az áldozat a cionista stratégiát felismerve azt mások tudomására akarja hozni, akkor az törvénnyel legyen sújtható. Tehát a korlátlan szabadverseny prókátorai szerint az igazság mint olyan, az ő monopóliumuk, és azon belül a számukra különösen fontos holokauszt17
iparban a szabad versengés pedig végképp monopolizált, oly anynyira, hogy még az igazságnak sincs helye benne. A zsidó holokauszt- és igazság-monopólium megőrzése ma létkérdés számukra ahhoz, hogy fenntartsák és tökélyre fejlesszék a holokauszt agyonreklámozása eredményeként kiépített cionista világdiktatúrát. Ez utóbbi cél érdekében született az ún. „Holokauszt-tagadás” üldözésére már korábban hozott nemzetközi „kuss-törvény” és a már számos publikációban részleteiben elemzett „gyűlöletbeszéd-törvény” tervezetének is ez lenne a célja. Miközben a világ e támadó és manipulátor kisebbség épségét vigyázza és a zsidó holokauszt kirakat-történelme felett sírdogál, a cionisták a világpolitikát az alábbi tényezők szerint manipulálják: 1) az élethez szükséges energia csapjai feletti és annak világpiaci ára feletti kontroll, 2) az energiatermeléshez szükséges források feletti kontroll és annak világpiaci ára feletti kontroll, 3) a világtőzsde és a bankrendszer digitális adatai feletti kontroll, azaz az élethez szükséges minden forrás feletti teljes kontroll 4) arra az esetre, ha a világ kilép a cionista-kontrollált forrás- és pénzrendszerből, a fegyverek feletti kontroll, hogy ez esetben e kontrollt fegyverrel érvényesítse. Ennek érdekében minden cionista kormány (akár még demokratikus akár már diktatórikus) felfegyverzése és minden nem-cionista kormány (akár demokratikus akár diktatórikus állam) lefegyverzése 5) a fenti tények titokban tartása végett és a civil társadalom apolitikussá és amorálissá nevelésére/manipulálására a tömegmédiák és tömegszórakoztatóipar feletti kontroll. Minden világpolitikai és egyes nemzeteken belüli eseményt, minden hírt, amit a cionista médiák „hivatalos” információként öntenek az emberiség tudatára, e fenti szempontokon keresztül kell megvizsgálni, értékelni, a hírek mögé nézni és cselekedni. Ennek érdekében létre kell hozni nemzetközi anticionista felvilágosító és nemzetközi jogi szervezeteket, meg kell szüntetni a cionista tömegmédiák hegemóniáját a hírgyártásban és szórakoztatóiparban és meg kell akadályozni, hogy a világ minden fegyverére rátegyék kezeiket. Most. Ha így tesz az emberiség, még megmenekülhet a totális cionista diktatúra és anarchia jövőjétől. 18
7. Alkotmányos terrorizmus: magamba lövök, hogy beléd lőhessek A zsidó holokauszt egyértelműen gátlástalan, profitelvű, kereskedelmi és erkölcsi kizsákmányolása és más népek holokausztjának semmibe vétele már önmagában oly súlyos bűntett a cionisták részéről, hogy ehhez képest már az is édesmindegy, hogy a zsidóság mennyit szenvedett a II. világháború alatt vagy bármikor a történelem folyamán, és az is mindegy, hogy az ún. „zsidó holokauszt” egyáltalán holokausztnak nevezhető-e. Minden nép ezen a világon megbűnhődte a maga holokausztját, és egy nemzetnek sincs joga ezt a tényt arra felhasználni, hogy más nemzeteket kiirtson és felettük egy világdiktatúrát alakítson ki csak azért, hogy „nemzet-tudata erősödjön”. A II. világháború óta a történelem lényege a nagy áldozatvádlás: „a zsidó holokauszt miatt, óta és annak jegyében úgy csinálok, mintha gyűlölnél, hogy viszontgyűlölhesselek, azután pedig megtámadlak, azt remélve hogy ez ellen védekezel, és e védekezést támadásnak tekintve letarollak a térképről.” Hogy ez a stratégia már a II. világháború előtt működött, arra bizonyíték – angolul tudók számára – az alábbi honlap alsó részén található egy II. világháború előtti újságcikk, (a többmilliós zsidó áldozatok számát cáfoló Vörös Kereszt dokumentum alatt), amely leleplezi a tényt, hogy valójában a zsidó nemzetközi cionista közösség kezdte el a háborút Németország ellen, nem pedig fordítva. http://www.halturnershow.com/RedCrossRecordsProveHoloc austWasFraud.html A jelenben a mesterségesen felerősített és elhazudott közelmúltbéli történelmi vonal és az áldozat-vádlás elvén folyamatosan szított fajgyűlöletnek folytatása a cionista lobbik által uralt világpolitika az egyes nemzetek kivégzésére és egybemosására, az egyes nemzetek kormányai közreműködésével, az e célokat támogató regionális és globális tömegmédia-hazugsághadjárat, eközben e médiákon illetve az Interneten keresztül folytatott álhadjárat általában a zsidóság ellen. E látszathadjáratnak célja a 19
változatos, de leginkább a zsidók elleni fajgyűlölet-keltés, a folyamatos okgyártás az antiszemitizmus elleni hadjáratra; lényegében folyamatos okgyártás a zsidóság védettségének fenntartására. Ez az áldozatvádlási hadjárat mára már globális szintűvé szélesedett a globális „terrorizmus-ellenes” harc fedőneve alatt, amelyről a cionista médiák virtuális világában szendergők közül is csak kevesen nem tudják, hogy e „harc” valójában a cionisták által folytatott alkotmányos terrorizmus, avagy a globalizáció erőszakos érvényesítése a világ nemzetei ellen. Itt jegyzem meg, figyeljünk nagyon a konkolyra, mert a cionisták oly mélyre tekerték az általuk elindított ördögi spirált, hogy a mai napság a manipuláció nagymesterei már megkezdték a beékelődést a cionizmus elleni harcba is a maguk álhadjáratával. Ennek nyilvánvaló célja pedig az, hogy a cionizmus elleni valóságos harcot semlegesítsék, eközben további álinformációkkal, a cionista lobbit jelentéktelen és veszélytelen társaságként vagy egy túlságosan is hatalmas és legyőzhetetlen csoportként állítsák be. Az állandó zsidóellenes álhadjárat miatt a cionizmus nemcsak a nemzsidó nemzetek de maga a zsidóság legnagyobb ellensége is. A zsidóságra általánosságban a legnagyobb csapást a cionisták mérték és mérik, hisz a cionizmus nélkül nem létezett volna akár kreált akár valóságos zsidó holokauszt, és a cionizmus által a mai napig szított ál-zsidógyűlölet nélkül nem létezne „antiszemitizmus-fenyegetés”, sem a történelemben sem a jelenben. Cionizmus nélkül ma egyetlen zsidónak és nemzsidónak sem kellene tartani közös ellenségeinktől, akik regionális helytartóik segítségével építgetik a modernkori világdiktatúrát. Eme ördögi körhintát forgásban tartók nemcsak a politikai előtérben és egész nemzetek nyílt lejáratásával, de a háttérben, elszigetelten is folytatják áldozat-vádló kisded játékaik. A háttérben zajló elszórt magánakciók közül megemlíthetjük a Teve utcai „terrorista” önbelövetés analógiáját idéző USA-beli incidenst, amit a napokban egy rejtett kamera fedett fel egy washingtoni egyetem zsidó származású hallgatójának kisded játékairól. A Washington Times értesülése szerint a hallgatólány egy tucat horogkeresztet pingált saját ajtajára, azután e tettel megvádolta áldozatát, egy évfolyamtársát, akit emiatt meghurcoltak és kicsapni készültek az egyetemről, ám a lelepleződés után most a „magába 20
lövő” zsidó hallgatólány áll kicsapás előtt. Ez az eset is mutatja, hogy a jelenben egyre gyakrabban követnek el egyre súlyosabb hibákat. Végzetes meggyengülésüket jelzi a legsúlyosabb politikai hibák sorozatát elkövető magyarországi Gyurcsány-Kóka koalíció, amely szintén kicsapásra áll, és velük együtt történelmi kicsapásra áll az egész világ cionista-terrorista kisebbsége.
8. Diktatórikus kisebbség, és gyümölcse, a nagytöbbségi anarchia Hogy a nemzetközi cionista lobbi az idő előtti lelepleződés után a nagy bukást még elodázza amennyire lehet, nyilvánvalóan nem az erős és nagy Bush-bástyánál fogja elkezdeni a visszavonulást, hanem először feláldoznak majd egy-két egyébként is a rendszert leginkább gyengítő, ide-oda bicsakló gyalogot, mint például a Gyurcsány-Kóka félét. Ugyanis minden diktatúrára jellemző, hogy az előbb-utóbb maguk közül is áldozatokat kezd begyűjteni és azok közül is először azokat, amelyek feláldozása a diktatórikus helyzet számára a legkisebb gyengüléssel jár. Minden diktatúra támogatói saját lényegi vonásainak (gonoszság és önzés) köszönhetően az egyén szintjére bomló szigetekké válnak, így annak minden tagja, de különösképpen a fővezérek állandó fenyegetést jelentenek a többi tag számára. (Aki nem hiszi, járjon a történelemkönyvének utána.) Ez a saját önhittségében elvakult cionista világ-kisebbség azért hisz mégis abban, hogy stratégiájuk végül világuralommal koronázza őket, mert egyrészt iskolaéveik idején gondosan elkerülték a logika és a történelem tantárgyakat, másrészt úgy „gondolkodnak”, hogy saját kisebbségük tényét a maguk előnyére tudják fordítani azon az alapon, hogy egy diktatórikus rendszert definíció szerint kisebbség működtet, ellentétben a demokráciákban egy valóságos népképviseleti rendszerként megvalósuló többségi uralommal. A diktatúra nemzetközi és hazai szolgái és követői ezen a ponton (is) óriási mértékben tévednek, ugyanis akár egy nemzet akár a világ szintjén minél többen válnak e kisebbség részévé, e kisebbség annál inkább többséggé válik, és amennyiben a gonoszságra és mások elnyomására való hajlam többségbe 21
kerülése bekövetkezik, egy ilyen többség az állandó anarchia állapotába változtatja majd a világot. Azt hiszik, hogy eddigi „győzelmeiket” a világ felett a többieket megelőző elmebeli képességeiknek köszönhetik, és e stratégia örökre leplezett marad. Abban hisznek, hogy mindenki, akinek elméje képessé teszi arra, hogy mindezt végiggondolja, előbb-utóbb az ő táboruk tagjává vagy szövetségesévé válik. Viszont tévedésük e tekintetben is végzetes: a gonoszság filozófiájának terjesztésével szövetségeseik javarésze a saját, diktatúrához simuló lényegi vonásuknak megfelelően, hosszú távon a gonoszok és ostobák nagytöbbségi társasága lesz. A kérdés az, hogy e gonosz „elit” mennyire érzi majd biztonságban magát az általa elszabadított nagytöbbségi bűnöző-anarchiában, amikor az hasonszőrű önzésében egyre többet követel, s ha nem kap, a gazdik ellen fordul?
9. A cél: halál, s az élet: félelem Az akarva vagy akaratlanul a cionisták szövetségesévé váló gondolkodókat, politikusokat és mindenkit, akik e gonosz kisebbségnek igent mondanak, vagy akár passzív módon is nekik segédkeznek, újból szembesítjük a ténnyel: amelyhez valójában segédkeznek az egy világdiktatúra kialakítása. Mondjuk azoknak, akikben az X = X azonosság eredendő igazsága még él és akik számára legalább saját gyermekeik jövője érv lehet: ezen a ponton már a taktika, a kivárás és a politikai korrektség nem segít, mert csak az ördögi körök kerekét forgatja tovább. Gondolják végig azt is, hogy akár egy ilyen diktatúra „győzteseiként” is akarnak-e örök félelemben élni és hogy meddig tarthatják fenn eme látszólagos „győzelmük”? Akarnak-e ők maguk is az örök rettegésre berendezkedni, magasan fizetett testőrökkel és falakkal körülvéve, luxus-páncélautókban elkerítve saját lelkiismeretüktől és megvakítva önmaguk a kerítésen kívüli szegénytelepek láttán? Gondolnak-e arra, hogy a tömegek elnyomására fenntartott minden egyes fegyveres rendőr, testőr és biztonsági apparátus ára mások millióinak élete? És ha e milliók élete nem érdekes, gondolnak-e arra, hogy rendelkezhetnek-e majd végtelen 22
ideig annyi pénzzel, ami elég lesz ezt az álbiztonságot mindörökké fenntartani? Hisz aktív segedelmükkel vagy passzív hallgatásukkal minél mélyebbre csúsztatják a társadalom tömegeit, az anarchia annál szélesebbé válik majd és minél szélesebb az anarchia, a kiváltságosoknak annál több pénzre lesz szükségük a biztonsághoz. Ám minél több profitra akarnak majd szert tenni a biztonságuk érdekében, annál gonoszabbá kell váljanak és annál szegényebbé kell majd tenniük a kirekesztetteket, tehát biztonságuk annál inkább fenyegetve lesz. És ezzel saját ördögi köreik csapdáját zárják magukra. S majd ha a maguk miatt „csőcselékké” lecsúszó sokmillió kétkezi és egykezi („értelmiségi”) munkástól, tehát minden kordonnal elkerített „iszákos, züllött csavargótól” elvettek mindent, akkor csak saját „elit” ördögi köreik maradnak arra, hogy azon belül egymástól elorozzák azt, amiből megteremtenek elég biztonságot a kint rekedtekkel szembeni védelmükre. Nos, akkor ki védi meg majd önöket önmaguktól? Gondolják meg, segédkezet akarnak-e nyújtani eme örök rettegésre berendezkedő diktatórikus világ megteremtéséhez és egy ilyen anarchia világát akarják-e átörökíteni utódjaik számára? Akarják-e maguknak és gyermekeiknek azt az örökös rettegő állapotot, amelyben attól kell félniük, hogy mikor éri el a tűz saját házuk táját és mikor kerül a diktatúra által kötött selyemhurok az ő nyakuk köré? Érezzék át, hogy elérkezett az idő mindannyiunk számára egy emberként áttörni ezen a láthatatlan falon. Lássák be, előbb-utóbb kiirtás alá esnek maguk az udvartartók is, mivel, ahogy a „technológia”, azaz az állami monopolprofit igénye megállíthatatlanul fejlődik, a diktatúra koncentrikus körei egyre szorulnak.
23
2. rész: A cionista stratégia magyarországi vonatkozásai 10. Cionista ferdítések és a profit hegemóniája A cionista kisebbség az elmúlt évtizedek alatt zavartalanul alkalmazta az első részben ismertetett stratégiát, nemcsak e stratégiát védő speciális „kisebbségi” törvényeik miatt, hanem azért is, mert a nagytöbbség gondolkodásában az X nem egyenlő -X-el, és a gonoszság lényegi vonásai nemlétező elemek, ezért számukra e különösen alattomos stratégia nem könnyen fedhető fel. Magyarország nagy többségére pedig igaz, hogy mi magyarok sokkal jobbak vagyunk annál, mint hogy a gonoszság erkölcsi és fogalmi lényegi vonásait könnyű szerrel felfogjuk – ezért is váltunk első számú céláldozattá a cionisták számára. A cionisták is pontosan tudják, hogy létezik az X=X azonosság, és létezik egy ideális, demokratikus társadalmi berendezkedés, a demokratikus politikai-jogi kereteken belül működő szabad piacgazdaság, a társadalom konszenzusára épülő gazdasági rend egy szintén társadalmi konszenzus szerinti szociális háló biztosítása mellett. Bár átérezni nem tudják, tudják azt is, hogy létezik az isteni igazságot követő és az emberi életet és méltóságot mindenki számára biztosító szociális törvények szerinti világnézet, amelynek premisszája nem a gonoszság, gyűlölet, hazugság, önzés, hatalomvágy és anyagiasság, nem a mások elnyomása és végletes gazdagodás, hanem a békés és társadalmi konszenzusra épülő együttélés, az értékteremtés élvezete és az azért cserébe kapott értékek élvezete anélkül, hogy az mások kárára történne. Azt is tudják, hogy egy ilyen ideális rendnek megvalósítása mi sem egyszerűbb – oly annyira hogy szinte magától megy. Hisz egészen addig, amíg a cionista-globalista összeesküvéssel el nem indították az általános erkölcsrombolást, rabszolgagyártást és diktatórikus birodalmuk kiépítését, és az egyes demokratikus nemzetekbe beékelődve vissza nem kormányozták azokat a mani24
pulációkra épülő áldemokráciákká, az addig a szerves történelmi fejlődésre, nemzeti hagyományokra és A = keresztényi erkölcsi értékekre, egymás megbecsülésére és a munka szeretetére alapozott öreg demokráciák pontosan az isteni igazság útjára lépve kezdtek el fejlődni, és a mai napig azon az úton fejlődnének tovább, ha békén hagynák őket. A cionisták azt is tudják, hogy eme megalapozott demokráciák számára azért nem jelent problémát az egyes többségi értékektől eltérő kisebbségek elfogadása, mert ott nagyon is szigorú többségi uralom mellett a kisebbségek a demokratikus és békés együttélés nevében csupán toleráltak, de e kisebbségek egyike sem uralkodik a többség felett és értékeik nem követendő példaként exponáltak a többség számára. A cionisták mindent elkövetnek, hogy ezeket az igazságokat elferdítsék, és ezek alapján egész nemzeteket hamisan vádoljanak, amint azt teszik Magyarországgal is. A kisebbségek demokratikus megtűrése helyett emiatt azok „értékeinek” egyenrangúságát sőt hegemóniáját erőszakolják rá a nagytöbbségre, ami pedig definíció szerint diktatúra. És az így kialakított diktatúra elleni védekezést nevezik el intoleranciának. Követve az X = -X „igazságát”, nemcsak az erkölcsi de mind a közgazdaságtani és politológiai igazságokat is elferdítik. A „demokrácia” politikai rendszerét egyenlővé próbálják tenni a vadkapitalista „szabad verseny” gazdasági rendjével, így számukra az „állami magánprofit” önellentmondása is helyénvaló. Sőt, ma már ott tartunk, hogy a szabad piac profitelvűségét kiterjesztik az állam funkciójára, sőt a profit hegemóniáját teremtik meg a jogállamiság felett is. A szabad piac szabadsága tehát általuk kibővült a bűnözés szabadosságára, amely szabad utat nyit az állami bűnözésre is, ami azonban nem más mint diktatúra. A profit „mindenhatósága” a cionista ferdítések hídjaként funkcionál arra, hogy a diktatúra demokrácia néven legyen fedezhető. Hatásukra legjobb közgazdászaink is azt bizonygatják, hogy „nem gonoszság” ha a szabad piac törvényei szerint mindenki a profitszerzés érdekében „teszi azt, ami a dolga”. Ezek szerint tehát a maffia „dolga” is helyénvaló, és a maffia sem „gonosz”, hisz az is csak a dolgát végzi a profitért. Sőt, ha a profit mértékét nézzük, akkor a maffia a leghelyénvalóbb, mint a legversenyképesebb entitás a „piacon”. 25
Szerintük az sem tartandó „gonoszságnak”, ha a kormánypártok teszik a „dolguk” a profit érdekében. Amennyiben a diktatúra nem lenne gonosz, e gyakorlat sem lenne az. Ám az állam definíció szerinti funkciója NEM a profitszerzés, hanem a társadalom javainak egy konszenzusra épülő, de zéró-profit (nonprofit) eredőjű újraelosztása. Amennyiben egy ország szintjére kivetített „profitról” beszélünk, az nem az állam által megtermelt profitot jelenti, hanem azt a többletértéket, ami az ország társadalma általi össztermelés során keletkezik. Amennyiben pedig maga az állam valamely vállalata és melléktevékenysége révén profitot termel, azzal el kell tudjon számoljon, és kötelező jelleggel vissza kell juttassa azt a társadalom számára. Ez a demokráciákban az átláthatóság és elszámoltathatóság feltételeit jelenti, amelyek teljesülése nélkül csak diktatúráról beszélhetünk, ami pedig szintén fogalmilag igazoltan is a gonoszság rendszere. (Egy alkalommal maga Gyurcsány Ferenc is így nyilatkozott: „egy országot úgy kell vezetni mint egy vállalatot.”) A profitcentrikus vállalkozásként működtetett állam definíció szerint diktatúra, mert lényegét tekintve csupán egy olyan speciális monopólium helyzetben lévő mammut-vállalat, amelynek két fő forrása van 1) a neki tökéletesen kiszolgáltatott nép: az állami fegyveres erőszakkal és diktatórikus törvények erejével kényszerített elvonások az állampolgároktól és vállalkozásoktól 2) és fegyveres erőszakkal a társadalomtól elkényszerített közvagyon és közkincsek. Lényegében tehát az X = -X értelmében a cionisták számára a „szabad verseny” önmaga ellenkezőjében valósul meg: az állam fegyverrel fedezett monopólium-helyzetében, amely „szabad versenyben” az állampolgár számára két választás „verseng szabadon”, vagy belehal az államilag monopolizált elvonásokba vagy külföldre menekül.
11. Politikailag korrekt gonoszság: a profit csak tegye a dolgát Az áldozatként megcélzott nemzetek, így Magyarország esetében is, a nemzetpusztítás gyakorlata abban áll, hogy a nemzet26
közi cionizmus kisebbsége teljes gőzerővel nyomul az erkölcsi kontraszelekcióra alapozott politikai kontraszelekcióval, és a gonoszság lényegi sugárzásait felismerve egymásban, felsegíti lokális szövetségeseit az egyes nemzetek kormányaira, akik e kormányokat az előzőekben ismertetett magánprofit-elvű kormányokká alakítanak. Ezt a kiválasztást következetes erkölcsi kontraszelekcióval végzik, mert politikai köreik nem gyengülhetnek olyan elemekkel, amelyekből hiányzik a gonoszság mint lényegi jegy, azaz hiányzik a diktatórikus hajlam és a mások megkárosítása és halála árán történő profitszerzésre való hajlam. Hazánkban a cionista központi mag tudvalévően az SZDSZ és közvetlenül köré fonódva a volt kommunista aktivisták és leszármazottaik. Ők együtt egy olyan lokális cionista kört képeznek, ami a kommunizmus és a cionizmus kölcsönhatása révén kikristályosodó, tökéletes erkölcsi kontraszelekció eredménye, s amelynek nyíltan is felvállalt lényegi személyiségi vonása az általa leigázott nép megvetése és gyűlölete (lásd pl. őszödi beszéd és a békés ünneplők elleni véres rendőragresszió). Célja bármely, akár burkolt, akár nyílt diktatórikus eszközzel elragadni és fenntartani az államvezetés jogát, majd az államvezetést magánprofitelvű vállalkozássá átalakítani, és e megaprofitorientált tevékenységében kiárusítani a rábízott társadalmi vagyont a vele lobbizó idegen, izraeli érdekeknek (lásd pereszi beszéd jóváhagyása). Az állami magán-profit egyik forrása a közvagyon mint préda, az uniós illetve egyéb külső forrásokból érkező támogatások, és másik lényeges forrása a nép, amelynek azért nem oszt vissza semmit a közbevételekből, mert az a magánprofitot csökkentené, s akiktől azért vesz el mindent adók és egyéb monopolizált elvonások formájában, mert az a állami magánprofitot növeli. A bevallottan is profithajszoló, a társadalmi konszenzust és elszámoltathatóságot visszautasító Gyurcsány-Kóka kormány csupán egy olyan szuper-monopólium helyzetben lévő speciális mammutvállalkozás, amelynek tehát két fő forrása van 1) a neki tökéletesen kiszolgáltatott nép: az állami fegyveres erőszakkal és diktatórikus törvények erejével kényszerített adózó állampolgárok és vállalkozások 2) és fegyveres erőszakkal a társadalomtól elkényszerített közvagyon és közkincsek. 27
Számára a közérdekű adatok hamisításával történő parlamenti választási csalások csupán annak pragmatikai kérdése, hogy miként szerezze meg eme szupermonopóliumhoz való „jogát”. Ezen a jogon pedig annyi állami magánprofitra tehet szert, amennyire akar, és ennek növelése érdekében folytatja milliók nyomorba adóztatását, a költségcsökkentés érdekében pedig folytatja milliók egyre gyorsuló kivégzését és azok lecserélését más, költségkímélőbb, idegen népekre. S ha mindez nem tetszik, lehet tüntetni, – elég számú rendőri elveretés után majd megunják és hazamennek. Íme hát dióhéjban a cionista „szép új világ”. Mivel a legutóbbi választási csalási módszerük a kiszivárgott őszödi beszéddel durva „normavesztettséget” nyert, a következő parlamenti választások alkalmával valószínűleg egyéb, még nehezebben felfedhető módszerekhez fognak nyúlni. Az egészségügy privatizálása azért fontos számára, mert amennyiben össztársadalmi mértékben akarná megoldani, azaz ha az állam azt végezné, ami a dolga lenne, az nem hozna számára állami magánprofitot, ugyanakkor a több-biztosítós privatizált rendszer a kiváltságosok szűk körére szabott és önkényesen megadott vagy visszatartott egészségügyi szolgáltatásokkal kiváló szelektív népirtási eszköz. (A már eddig is félhalál állapotába döntött célalanyok kivégzésére szolgál.) Továbbá a feltételezett szabad verseny e biztosítók közt szintén virtuális, hisz az oligarchiákra jellemző kormánylobbikkal szövetkező monopolhelyzetben lesznek, amelyben a keresletkínálat egyensúlya nem a teljes társadalom szélességén érvényesül majd, hanem egy szűk, fizetőképes kereslettel rendelkező rétegén, mivel a nagy többség már az afrikai szegénység szintjén, eleve kiszorul majd a fizetőképes keresletből. Azok pedig akik lehetőségeik határán kinyögik majd e magas biztosítási díjakat, ne számítsanak arra, hogy valamely egészségügyi ellátást fedez majd cserébe a biztosítójuk, hisz akkor a biztosító lemaradna a szabad versenyben, és mint „tudjuk”, egy szabad, profitelvű gazdaságban a vállalatok versenyképessége áll mindenek felett. Ennek értelmében e biztosítók minél inkább nem teszik a dolguk, annál inkább „teszik a dolguk”, mert minél több biztosított marad ellátás nélkül, a biztosítók vállalati görbéi annál nagyobb profitot jeleznek majd. 28
12. A halál „Sicko” neve: nyereséges biztosító Mitől lesz tehát politikailag korrekt és „nem gonosz” egy népirtás? Ha pénzügyileg nyereséges! Erre bizonyíték az USAbeli egészségbiztosítási rendszer – ugyanaz a rendszer, amely nálunk is bevezetésre vár, s amelyet támogatói azzal az érvvel igazolnak, hogy verseny-alapú azaz profit-elvű tehát csak „nyereséges” lehet a fogyasztók számára is. Ennek értelmében tehát, szerintük, ami nyereséges a biztosítóknak, az nyereséges a betegeknek is. Nos, az előbbiek számára oly annyira nyereséges, hogy kiválóan túléli 50 millió biztosítatlan amerikai fizetőképes keresletének hiányát, ami e 50 millió számára nem „nyerő” ugyan, de ez a tény egy szabad versenyben, mint „tudjuk”, nem az elsődleges szempont. Amit azonban mindeddig eme sicko-k takargattak: e magánbiztosítók nyereségességének elsődleges oka az, hogy a 250 millió amerikai biztosított, bár fizeti a tetemes biztosítási díjakat, egészségügyi szolgáltatást nem kap cserébe (!) éppen a profitelvűség miatt – ugyanis e szolgáltatások tetetmes árának térítése csökkentené a „szabadon versengő” – valójában monopolisztikus oligarchiába tömörülő – magán-egészségbiztosítók dollárbilliós profitjait. Tehát a halál neve: nyereséges biztosító. A fenti tényeket felfedő, óriási közvélemény-felforgató „Sicko” című film hatására, az amerikaiak már belátták, és még a kiváltságos helyzetben lévő, a legjobb biztosítási szerződésekkel fedezett dollármilliomosok is felismerték, hogy meg kell szüntessék a profitalapú többiztosítós egészségügyi rendszerük, mert az nem más, mint a még őket is fenyegető „profitilag korrekt” népirtási eszköz. Azokat, akiket az USA-ban nem visz teljes anyagi csődbe és nem tesz fedél nélküli földönfutóvá a magánbiztosítók által kifizetetlen számlák miatt keletkezett súlyos dollár tíz- és százezrekre rúgó adósság, azokat egyszerűen kivégzi ez a rendszer, mert a profit-elvű költségmegtakarítás érdekében megtagadják a biztosított betegektől is a szükséges kezelést, gyógyszert vagy operációt, azaz egyszerűen hagyják őket meghalni azért, hogy élhessen a profit. Na most, ugyanez a rendszer a GyurcsányKóka profit-koalíció szorgalmazásában, a már most is kiirtás alatt 29
álló magyarok milliói számára, a napról-napra élő és biztosan biztosítatlanul maradó gyarmatrabszolgák milliói számára micsoda, ha nem népirtás a végtelenedik hatványon? Nem nehéz elképzelni, hogy egy ilyen rendszer Magyarországon hová fog vezeti. Az USA-hoz képest fordított arányban, a magyar népesség egyhatoda lenne biztosított. A biztosítottak közül pedig csupán néhány százalék kapna is ellenszolgáltatást a pénzéért. (Valószínűleg az egészségbiztosítási „kereslet” várható radikális csökkenése miatt „volt szükség” az egészségügyi szolgáltatások leépítésére, orvosok elbocsátására és a jól működő kórházak bezárására is.) Az egészségügyi ellátás egyedül egy kiváltságos szűk csoport számára lesz biztosítva, akik valószínűleg azt fogják érzékelni, hogy „megjavult az egészségügy”. Az efféle „kiváltságosok” körein túl azonban ellátás helyett egyfolytában dúl majd a harc és a per azokért az egészségügyi szolgáltatásokért, amik jogosan járnának. És nem nehéz elképzelni annak kimenetelét sem: az operáció nélkül hagyott szegény és végelgyengült halálos beteg próbál pereskedni a gazdag és vasgyúró kormány-öleb cionista magán-biztosítóval. Ha Michael Moore (a „Fahrenheit 9/11” és a „Sicko” kiváló filmek készítője), ma egy olyan kampányt folytat a „csak magamért élek” kapitalista verseny-elvét vallásként tisztelő és a „szociális” szóra megrettenő amerikai társadalomban, amelyben a „mi” kell hogy átvegye az „én” szerepét, és állítja, hogy mi amerikaiak, annál sokkal jobbak vagyunk, mint hagyjuk egymást elveszni, akkor számunkra is van remény. Ha ki meri mondani az USA-ban legnépszerűbb talk show-ban (Oprah), hogy az USA-ban milliókat biztosítatlanul hagyó és még a biztosítottak millióit is csődbe vagy a halálba küldő profit-alapú egészségbiztosítási rendszer helyett egy olyan keresztényi elvű rendszer mentené meg az amerikai társadalmat, amit maga Jézus vezetne be, és ehhez teljes öszszefogásra szólítja fel az amerikai társadalmat, akkor számunkra, a szocialista és krisztusi nézeteket valló magyarok számára is van remény az összefogásra. Mi is sokkal jobbak vagyunk.
30
13. Az ördög köreit zavar(g)ók Sokáig nem értettem, hogyan tudunk most már jóval több mint egy év óta ily hatalmas ellentmondások közt élni és hogy lehet, hogy nem találjuk módját a teljes össztársadalmi összefogásnak. Egyre-másra születtek olyan nyakatekert politikai nyilatkozatok – még az ún. jobboldali, sőt a nemzeti erők oldalán is amelyek kínnal keservvel próbálják ezt az óriás-ellentmondást takargatni: hogy miként vallhatják magukénak 1956 hőseinek ünnepét azok, akik eközben (vagy ezelőtt) „radikálisok, zavargók, provokátorok” és efféle kifejezésekkel illettek valakit is az utóbbi évek tüntetési kapcsán? Hogy miért is teszünk szent fogadalmat arra, hogy kerülünk minden erőszakot a diktatúra ellenében, miközben ünnepeljük 1956 szent erőszakoskodóit? Hogy lehet, hogy nem ezen ellentmondások ellen tiltakozva írunk tele minden üres lapot, különösen 1956 ünneplésének ideje körül? Aztán rájöttem, a cionisták által elhelyezett X = -X aknák hatására még legjobbjaink többsége is lerázta a józan ész legelemibb követeléseit is. Ezen ős-ellentmondás takargatása egy sor újabb ellentmondást eredményez és tovább növekvő feszültségbe sodorja az X = X alapú logikai gondolkodással mint alaptermészettel megáldott magyar emberek társadalmát. Egyedül e gonosz kisebbség által generált önellentmondások bűvöletében lehetséges az is, hogy levágott fejű csirkeként rohangálunk egyik gondalatfaltól a másikig: a felismeréstől, hogy erőszak nélkül nem lehet az erőszakot megbuktatni, és felbukva a tévhitben, hogy gyűlölettel nem lehet a gyűlöletet megbuktatni, – pedig dehogynem. Csak azzal lehet: a gonoszság iránt érzett gyűlölettel, ugyanis a szeretet szeretete nem lehetséges annak ellentéte gyűlölete nélkül. Demokrácia is csak akkor lehetséges, ha kiveti önmaga ellentétét önmagából, ahogy jogállamiság sem létezhet a bűnözés elvetése nélkül. A kormány által nyíltan felvállalt választási csalásokkal elragadott hatalom, a választók széles tömegeinek akaratát semmibe vevő és egy ilyen állapotot fegyveres erőszakkal fenntartó „rend”, minden létező szótári definíció szerint a diktatúra rendje (Lásd: „A jelen magyarországi politikai rendszer a politikatudomány tükrében 1. 2006-2007: A magyarországi demokrácia oszlopos 31
leomlása a modernkori alkotmányos diktatúrák konstellációja alatt” – A Független Újságírók Szövetsége nemzetközi információs műhelyének indító tanulmánya: http://www.fusz.hu/pdf/alkdik.pdf ) Így a jelenlegi „rendnek” megbontására törekvő „rendbontás”, semmiben nem különbözik 1956 „rendbontóitól”, akik szintén egy diktatúra „rendjét” akarták megbontani annak idején. Ám a cionista stratégia oly jól működött, hogy a legtöbben vagy észre sem vettük vagy nem mertük kimondani: az aki ma elhatárolódik a jelen „rend” bontóitól és radikális zavargónak nevezi őket, az egyben elhatárolódik 1956-tól is, elárulja annak hőseit és a Gyurcsány-féle diktatórikus rend mellé áll. Az X = -X kiegyenesítése helyett, politikai helyeskedéssel próbálunk igazodni az X = -X „rendjéhez”. Ennek értelmében már sikerült – még a jobboldal részéről is – 1956 hőseit is „provokátor-csőcselékké” zülleszteni, már-már teljesen természetessé lett számunkra, hogy saját nemzeti ünnepeinken nincs jogunk megjelenni, és a fogalmi analitika tovább már nem növelhető precizitásával elemezzük, amit vádlóink nálunknál is pontosabban tudnak: hogy mi nem vagyunk zavargók, radikálisak, nem vagyunk antiszemiták és a Magyar Gárda nem fasiszta. Mondjuk reggel, délben meg este, hogy a „nemzeti” számunkra nem azt a fajta nacionalizmust jelenti, amit vádlóink állítanak, hanem annak nemes tartalmában, a Hazánkhoz való természetes kötődést jelenti. Bizonygatjuk mindezt egy minket népirtó cionista diktatúra ellenében, amely ma már minden politikai korrektséget nélkülözve Magyarországot bevallottan izraeli gyarmattá teszi, eközben iskoláinkat elveszi a gyermekeinktől, kórházainkat elveszi a betegeinktől és a szülő asszonyoktól, és továbbra is töri fejét egy jogszabályon, amellyel teljes fedésbe hozza önmaga „logikáját” egy diktatórikus kuss-törvénnyel. E „logika” mentén várható, hogy „gyűlöletbeszéddé” nyilvánítanák 1956 ünneplését is, sőt betiltanák minden egyéb nemzeti ünnepünket is, hisz a jelen hatalom még a békésen gyülekező tömegeket is a „törvény” rendőri erőszak-erejével sújtja illetve megfélemlítve otthon tartja. A cionista X = -X függvény értelmében lehet a mai napig fenntartani az alkotmányellenes rendetlenséget „alkotmányos rendként”, és „demokráciaként” elfogadtatni az annak következ32
tében kialakuló diktatúrát és általános társadalmi erkölcsi válságot. Nemcsak a parlamenti ellenzék és a Köztársasági Elnök, de még civil jogászaink is eléggé „politikailag korrektek” ahhoz, hogy elhallgassák azt az X = -X ellentmondást, hogy az Országgyűlésnek NEM áll alkotmányos jogában alkotmányossá tenni azt, ami alkotmányellenes. Sőt, még az öncenzúrázó civil magyar értelmiségiek többsége szerint sem politikailag korrekt kimondani azt, hogy magyar népünk jelenleg a cionisták által gondosan eltervelt és kivitelezett, „politikailag korrekt” és a nemzetközi jog elől takargatott népirtás és gyarmatosítás alatt áll. Hagyjuk az erről szóló ordítozást másra, a minden szempontból teljesen „korrekt-telen” nemzeti és jobboldali „radikálisoknak”, akik egyébként is össze-vissza ömlengenek egyéb nem korrekt dolgokról, mint krisztusi szeretetről, saját Hazáról, meg effélékről. A parlamenti ellenzék a nemzeti és jobboldali „radikálisokkal” való szembenállása és a civil értelmiségiek politikai „korrektsége” ma már a süllyedő Titanic zenekarának „korrektségé”hez hasonlítható: bár lábánál a víz, egyre csak játszik, mintha mi sem történne. Miközben a többiek kétségbeesve próbálnák menteni életük, a zenekarnak is odakiáltanak: „Ti szerencsétlenek, hát nem látjátok, hogy süllyed a hajó?” – mire azok: „Süllyed a hajó? Na és mit aggodalmaskodsz annyit, tán a tiéd?”
14. A nemzetközi cionizmus őszödi alkonya Most, hogy Simon Peresz izraeli államfő gyarmatosítási bejelentéséről is értesültünk, a mozaik teljes képében összeállt a mindeddig „politikailag korrekt” rétegek számára is. A kiszivárgott őszödi beszédben előirányzott diktatórikus, népirtó reformok tehát bevallottan is Izrael „szép új világának” részeként, a cionizmus gyarmatosítási törekvései jegyében zúdultak Magyarországra, azért, hogy egy nemzet, a zsidóság kellően nemzetinek érezze magát. A nemzetközi cionista lobbi azonban mára már felismerte, hogy az őszödi beszéd óta megdőlt a cionizmus egyik fő feltétele: magának az ördögi körnek gondos leplezése. E tekintetben az 33
őszödi hazugság-szónoknak igaza volt: valóban eljött az igazság pillanata, és az isteni gondviselés a fényes napvilágra hozta a háttérben építgetett gonosz stratégiájuk minden borzalmát, annak érdekében, hogy ennek ismeretében (is) a világ elkezdhesse és megnyerje küzdelmét ellenük. Egy olyan nyíltan is népirtó és nemzetgyűlölő cionista kormány nélkül, mint a jelen magyarországi koalíció, sem a mélyre altatott naív magyarság, de még a jelenben ébredező egyéb célnemzetek sem ismerték volna fel az évtizedek óta oly gondosan leplezett nemzetközi cionista stratégiát. Az őszödi beszéddel és az azóta a magyarországi cionista kormánykoalíció minden szavával és tettével nyilvánvalóvá vált, hogy a cionizmus egészen addig nem áll meg, amíg az egyes nemzeteket ki nem irtja teljesen – és ez ellen még egy olyan ártatlan és beletörődő nép mint a magyar is felemelte hangját. A tavaly ősz óta kibontakozó cionista alkotmányos diktatúra és „politikailag korrekt” népirtás Magyarországon a nemzetközi anticionista civil mozgalmak egyik nagy ütőkártyájává vált, mint közvetlen bizonyíték a cionizmus általi általános fenyegetettségre más nemzetek számára is. Kiváltképpen az amerikai társadalom kezdi felismerni saját növekvő fenyegetettségét a cionizmus törekvéseiben. Simon Peresz nyilatkozata pedig egész egyszerűen helyre tette a politikai helyességet, mert ezután politikailag is korrekt módon cionista gyarmatosítónak nevezhetjük őt is és a megcélzott nemzetek kormányaiba helyezett helytartóit.
15. A kuss-törvény és annak szövedéke A cionista stratégia felszínre kerülése Magyarországon oly kényelmetlenné vált a nemzetközi cionisták számára, hogy e felismerés elhallgattatása és a védekezés ellehetetlenítése érdekében álltak elő az ún. gyűlöletbeszéd-törvény ötletével. Ez a törvény csupán egy burkolt kísérlet arra, hogy a cionista diktatórikus kisebbség törvényes védelemre tegyen szert. Az emberi méltóság elleni megnyilvánulások elleni jogszabállyal kapcsolatos vitában a legutolsó érv nem az emberi méltóság tiszteletben tartása iránti igény, mert ilyen igényt csak az tart34
hat fenn, aki azt magas erkölcsi értékrendje alapján kiérdemli és kiérdemli azon az alapon is, hogy ő maga tiszteletben tartja mások méltóságát és életét. Ehhez képest az a cionista, diktatórikus kisebbség, amely a magyar társadalom nagytöbbségének nemcsak emberi méltóságát de fizikai létét is egyfolytában sárba tapossa, ha valaha is elmondhatta, hogy létezett „emberi méltósága”, az már réges-régen odavan, mert maga hajította el. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy ilyen „kuss-törvény” mely kisebbség érdekeit szolgálja csak: a gonoszság lényegi vonásait magukévá tevő cionisták kisebbségi „érdekeit”. E kisebbség tagjai a talmudizmusban gyökerező, először faji alapokon „igazolt” önimádatot, hatalomvágyat, kapzsiságot és mások gyűlöletét a maguk „lényegi” vonásaiként azonosították és e vonások alapján kezdték kialakítani kisebbségi közösségeik, amelyek a gonoszság lényegi vonásait felerősítve sugározzák vissza a közösség közönyös egyedeire is. Amikor e csoport a demokrácia nevében az ún. „kisebbségek” védelmében hoz illetve hozna törvényeket, célja csupán e lényegi vonások által megalkotott saját speciális kisebbségük, és világuralomra törekvésük „törvényes” védelme. Rossz hír a cionizmus számára, hogy így igaz, ahogy nagy Költőnk mondja: a „törvény szövedéke mindig felfeslik valahol”. Az ördögi körnek van egy olyan tulajdonsága is, hogy miután lelepleződik, minden újabb fordulása önmaga ellenére való: így vált éppen maga a gyűlöletbeszéd-törvény gondolata is bizonyíték arra a stratégiára, amit védeni akar. Másik tulajdonsága az, hogy miután lelepleződik, megállítható.
16. Üzenet az alkotmányos válság őrzőinek Simon Peresz izraeli államfő gyarmatosítási bejelentésének jóvoltából ezentúl megtehetjük, amit eddig nem lehetett: ezután végre politikailag korrekt nevén nevezhetjük Magyarország és az egész békés világ ellenségét: cionizmus. A „gyűlöletbeszédtörvény” ismeretében pedig megértettük, hogy amit egy ilyen kuss-törvény védeni óhajt, az a Hazánkat pusztító gonosz cionista kisebbség és azok lényegi vonásai. 35
A cionizmus szótári definíciója, Simon Peresz bejelentése és a világban megfigyelt cionista politika szintézise értelmében, a cionizmus a zsidó közösségen belül legelterjedtebb nemzetközi mozgalom, amit egy gonosz kisebbségi csoport erőszakkal érvényesít, nemzetközi és emberi jogi egyezményeket is felrúgva, törekvéssel a nemzsidó nemzetek gyarmatosítására az egyes nemzetek kormányai közreműködésével annak érdekében, hogy a zsidók összetartozása és nemzet-tudata fejlődjön és erősödjön. Ma Magyarországon minden lényegi politikai-gazdasági és erkölcsi kérdés erre az egyetlen közös ellenségre mutat, cionizmus. Ennek ellenére, a cionista törekvéseknek engedelmeskedő Országgyűlés sem az alkotmányellenes módon megszerzett parlamenti képviselet ellen, sem az Izrael által bejelentett gyarmatosítás ellen nem cselekedett, még csak nem is nyilatkozott és nem helyezett kilátásba olyan törvényeket és intézkedéseket sem, melyek ezt a gyarmatosítási folyamatot megállítanák és visszafordítanák. Az izraeli gyarmatosítási bejelentésre történő alkotmányellenes de politikailag „korrekt” hallgatás a Köztársasági Elnök és a parlamenti ellenzék részéről teljes összhangban áll azzal, hogy semmit nem tettek vagy szóltak annak érdekében sem, hogy az őszödi hadüzenet és annak parlamenti konfirmációja (bizalmi szavazás) óta beálló alkotmányos válság megoldását és a népszuverenitás alkotmányos állapotának visszaállítását sürgessék. A mai napig folyamatosan ezt kellene tegyék és szembesíteniük kellene az Alkotmánybíróságot az alkotmányos válság tényével, ami továbbmélyült az izraeli gyarmatosítási bejelentés elfogadásával. Ezért újból hivatkozva a magyar Alkotmányban foglalt garanciára a demokrácia és jogállam tekintetében, követeljük Hazánk önállóságát nyíltan is fenyegető, népirtó, izraeli érdekeltségű gyarmatosító, diktatórikus, cionista kisebbségi kör eltávolítását az ország éléről. Ennek egyetlen alkotmányos és békés módja az, ha a Köztársasági Elnök élve a demokrácia- és alkotmány-őrzői hatáskörével, az Országgyűlés azonnali önfeloszlatását követeli, mert az Országgyűlés mind Alkotmányunk, mind a demokrácia elveit sértve került hatalomra, és jelenleg az izraeli állammal szövetkezve Magyarország önrendelkezésének elvesztését hagyta jó36
vá, és összességében egyre mélyülő alkotmányos válságot idézett elő. És ennek következményeként egyre sodorja az országot a totális anarchia felé.
17. Összefoglalás: váltsd meg a világot, hogy élhess benne A cionista koncentrikus körök közt találjuk az erkölcsi kiüresedés folyamata alatt álló ún. „neokonzervatívokat”, a politikai helyeskedőket, akik akár tudatosan, akár csupán a politikai korrektség kedvéért szorgalmasan tolják a cionizmus ördögi szekerét. És vegyük észre, ma éppen azokból van a legtöbb, akik akár jóakaratuk mellett is, csupán a politikai korrektségből, és a közönynek engedelmeskedve tolják ezt a szekeret, de mivel a politikai korrektség normáit is maguk a cionisták szabják áldozataiknak, és a közöny is a gonoszságnak kedvez, a magyar társadalom legnagyobb ellenségévé önmaga politikai korrektsége és közönye vált. Az akár akarva vagy akaratlanul a cionisták szövetségesévé váló gondolkodókat, politikusokat és mindenkit, akik e gonosz kisebbségnek igent mondanak, vagy akár passzív (közönyös) módon is nekik segédkeznek, újból szembesítjük a ténnyel: amelyhez valójában segédkeznek az egy világdiktatúra kialakítása, amely az ő pusztulásukhoz is vezet. Mondjuk azoknak, akikben az X = X axióma eredendő igazsága még él és az erkölcs még jelen van, vagy akik számára legalább saját gyermekeik jövője érv lehet: ezen a ponton már a taktika, a kivárás és a politikai korrektség nem segít. Ma szerte a világon egyre többen kezdik felfedezni az alapigazságot: ha minden egyes én-sziget úgy véli, hogy ha vele minden rendben van, akkor rendben van minden, ezzel valójában azt éri el, hogy előbb-vagy utóbb vele sem lesz rendben semmi. Mert egy demokratikus rend létének egyik fő feltétele az aktívan politizáló civil társadalom, amelyre nem a közöny jellemző, hanem a mások iránti törődés és felelősség. A demokratikus világ aktívan politizáló és kormányait ellenőrző civil társadalma nélkül pedig a diktatúra észrevétlenül fejlődik és erősödik a színfalak mögött.
37
Az emberiség történelme során fájdalmas próbálkozásokon keresztül kezd újból és újból kikristályosodni, hogy amire az emberiségnek legnagyobb szüksége lenne, az a másokra való odafigyelés és törődés; ezzel szemben a legnagyobb ellensége az emberi önzés, a közöny, a szűklátókörűség, a mások iránti felelőtlenség, az arra való képtelenség, hogy saját kis magánvilágunkon kívül kitekintsünk egyéb családokra, népcsoportokra, fajokra, országokra, világrészekre. Miközben az amerikaiak már hangosak, és kezdenek országosan összefogni, kezdenek újra a „mi” elveiben gondolkodni az „én” helyett, és az emberség nevében nemet mernek mondani a kapitalizmus elvei szerinti egészségügyi rendszerre, mi még mindig gondosan ügyelünk arra, hogy nehogy véletlenül összefogjunk és hogy lehetőleg mindannyian politikailag korrektül legyünk kiirtva és rabszolgasorsba döntve. Pedig mi magyarok ennél sokkal jobbak vagyunk. Egyetértve Michael Moore amerikai filmrendező megindító szavaival mi is elmondhatjuk: mi, magyarok sem hagyhatjuk egymást elveszni, mi, a nagytöbbség, ennél sokkal jobbak vagyunk. De hozzátehetjük: az emberiség nagytöbbsége is sokkal jobb ennél, ezért nem érdemeljük meg, hogy egy gonosz kisebbség átalakítsa az emberiséget önmaga képére és kivégezze gyönyörű világunk. A tavaly ősz óta kibontakozó cionista alkotmányos diktatúra és politikailag „korrekt” népirtás Magyarországon –a nemzetközi anticionista civil mozgalmak egyik nagy ütőkártyájává vált, mint közvetlen bizonyíték arra, hogy mit is jelent a cionista globalizmus által igért „szép új világ”. E ténynek tudatában is mondjuk, az egyetlen esélyünk e világban és országban való túlélésre, ha „megváltjuk” azt. Az egyetlen esélyünk a cionista diktatúra elleni összefogásra, ha a nemzetiek és a „radikális” jobboldal mellett mindannyian nevén nevezzük az ellenséget, és félretéve minden ideológiai és egyéb nézetkülönbséget, félelmet, félreértést és önzést, teljes összefogással állunk a nemzeti és a „radikális” jobboldal törekvései mellé. Mivel a magyarság jelen válságos helyzete (is) kézzelfogható bizonyítékká vált a cionizmus általános veszélyeire, esélyünk növeli, ha keressük a nemzetközi 38
anticionista szervezetek szövetségét, és összefogunk más nemzetekkel is a cionista nemzetpusztítók és világdiktátorok ellen. Minél többen teszünk így, annál nagyobb az esély az összefogásra, így annál nagyobb az esély arra, hogy velünk együtt minden nemzet megmarad, erősödik és fejlődik, nemcsak Izrael. Még a közös halál előtt átköltözhetünk mindannyian a süllyedő hajójáról egy másik hajóra, ami az életre visz. Íme a híd.
Független Újságírók Szövetsége Nemzetközi Információs- és Demokráciamentő Műhelye
39
