A fé n y hatása a z á lla to k ra

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

A fé n y hatása a z á lla to k ra . A molylepke nekirepül a lámpának, a svábbogár kerüli a világosságot. Arra a kérdésre, hogy miért van ez így, eddig csak azt felelhettük, hogy a moly »sze reti« a világosságot, a svábbogár pedig nem. De hogy ezzel voltaképen semmit sem fejtünk meg, még ha a misztikus »ösztön« fogalmát hívjuk is segítségül, könnyen belátható. Érdekesek tehát L o e b J.-nek, a strassburgi élettani in tézet tanársegédének vizsgálatai az állati heliotropizmusról, a melyek arra az eredményre vezettek, hogy fény mozgást kiváltó ingerként hat az állatokra. S a c h s és más botanikusok ugyan e tekintetben vizsgálták a fény hatását a növényekre s megállapították a heliotropizmus törvényeit. Egyenes hajtások, ha egyik oldalukon erősebben, vagy egy általában csak egyik oldalukon világíttat nak meg,, meggörbülnek, és pedig olyan módon, hogy a világító sugarak irányába helyezkednek. Ha a sugarak irányában a fényforrás felé hajlanak pozitív , ha pe dig a fényforrástól ^/hajlanak negatív heliotropizmus-Tól beszélünk. Rézoxidammoniak sötétkék oldatán átmenő fénnyel végezve a kisérletet, az irányulás ép úgy létrejön, mint a fehér fénnyel; kettedchromsavas kálium olda tán átmenő sárgásvörös fényre, bármilyen intenzív legyen is, a hajtások egyenesek és merőlegesek maradnak. Tehát a cse kélyebb törésű sugarak, a melyek a chlorofill működésében szerepelnek, itt ha tástalanok. S a c h s ezeket a vizsgálatokat sza badon mozgó növényi részekre is ki terjesztve, három tételt állított fel a nö vényi heliotropizmusról. i. A növények irányulását valamely fényforrással szem

ben a sugarak iránya szabja m eg; 2. kizárólag vagy legalább is túlnyomóan az erősebb törésű (kék és viola) suga raknak van heliotropikus hatásuk; 3. a fény, ha állandó az intenzitása, tartós ingerként hat. L o e b vizsgálatai kimutatták, hogy ugyanezek a tételek pontról pontra érvé nyesek az állatokra is.* Hosszú, csőalakú edényben körül belül száz hernyócska (Porthesia chrysorrhoea) v an ; a szoba hőmérséklete 12— 150 C. Helyezzük az edényt feketé vel bevont asztalra, hossztengelyével az ablak síkjára merőlegesen; ilyen körül mények között a hernyók határozott irányban mozognak, és pedig akként, hogy fejőket az ablak felé fordítják és az edény felső oldalán, hasokat is a fényforrásnak tartva, egyenes irányban az ablak felé haladnak. Ha az edényt 180 °-kal megfordítjuk, a folyamat ugyan így ismétlődik. Ha nem bántjuk, akkor a hernyók is változatlanul maradnak az említett helyzetben az edénynek ablak felé fordított részén. Az edényt az ablak síkjával egyközűen helyezve, a hernyók lassanként egyenletesen eloszlanak az egész üvegben, de hasi oldalukat most is az ablak felé tartják. Ha pedig az edény csak csekély szög alatt is az ablak felé hajlik, a hernyók már ebben az irányban mozognak az edénynek az ablakhoz közelebb eső vége felé. Hogy nem maga a világosság, a fény erőssége vonzza az állatokat, hanem tisz tán a sugarak iránya szabja meg a moz* Dér Heliotropismus dér Thiere und seine Uebereinstimmung mit dem H eliotro pismus dér Pflanzen. Wiirzburg 1890.


A FÉ N Y H A T Á S A AZ Á L L A T O K R A .

371

gást, azt L o e b két szellemes kísérlettel lett, hogy itt világosabb van, még sem bizonyítja be. maradnak itt, hanem átvándorolnak az 1. Az a és b edény nyílásávaledény ablak felé eső b végére. A direkt egymás felé fordítva a fekete asztalon napsugarak irányában való mozgást az az ablakra (A— AJ merőlegesen áll; edény alakja akadályozza. ö-edény, 2 mm. széles sávot kivéve, egéE kísérletekből világosan kitűnik, hogy a heliotropizmus nem alapulhat a A. --------- ----------------------------------- , A világosság »szeretetén«, m ertt akkor a hernyók az első kísérletben a világosabb b edényben, a másodikban pedig a direkt napfényben maradtak volna. Ezek alapján nem kételkedhetünk, hogy a Porthesia chrysorrhoea mozgásá nak irányát valamely fén yfo rrá s sugarai nak iránya szabja meg. Ezt a hatást az egyes helyek világosságának különböző intenzitása sem változtatja meg. l L o e b a második tétel igazolására a kisérleteket egyrészt kék, másrészt vö rös üvegek vagy oldaton át bocsátott fénnyel végezte. Bebizonyult, hogy az erősebben törő sugarak úgy hatnak, mint szén be van vonva nem fénylő fekete a kevert fény, s hogy a gyengébben törő papírral. Ebben az edényben tehát jóval sötétebb van mint í-ben, és mégis, ha a sugarak is ép oly nemű, de hatásra sok hernyók a kisérlet kezdetén <ü-ben van kal gyengébb és lassúbb mozgásokat vál tanak ki. nak, ebből a-ba és itt a vékony sáv men Ha a hossztengelyével az ablakra tén az edény ablaki végére vándorolnak. 2. A kísérleti edény egyik végét (ajmerőlegesen álló edényt érintetlenül hagyjuk, a hernyók is változatlanul az helyezzük, n — ti keskeny direkt napfényedény ablaki végén maradnak. Külső U inger nélkül nem változtatják helyűket; ez a fény tartós ingerlő voltára vall. E kísérletekben zavarólag hathat a geotropizmus és az úgynevezett érint kezésbeli ingerlékenység, a melyeket már ezért is figyelembe kell v e n n i; de különben is szoros kapcsolatban van nak az előbbi vizsgálatokkal és azokat kiegészítik. Tegyük az edényt sötét helyen merő leges helyzetbe: a hernyók mindig felfelé fognak mászni az edény tetejéig, a hol azután nyugodtan maradnak. Fordítsuk fel az edényt akárhányszor, a hernyók újra felfelé fognak vándorolni. A nehéz nyalábba, az edény másik részét pedig ségi erő ingerként hat rájok s arra kény A— A ablakból jövő szétszórt fénnyel szeríti őket, hogy ennek ellenében világítjuk meg. Ha most a kísérletet mozogjanak, tehát negatív geotropikusak. akként kezdjük, hogy az edény a részé A heliotropizmus szemben a geoben legyenek a hernyók, a melyre a di tropizmussal hatalm asabb; ha sötétre rekt napfény esik, ez esetben, mindamel- | bevont edény alsó nyílásán fényt eresz-


372

TELLYESNICZKY KÁLM ÁN

tünk be, akár csak szétszórt nappali vi lágosságot, az állatok ide vándorolnak. A Porthesia chrysorrhoea érintkezés beli ingerlékenysége pedig abban nyil vánul, hogy a testek szögleteinek és éleinek domború oldalát keresik. Üveg lemezek sík felületéről mindig a szélekre vándorolnak és ott tartózkodnak; koczka alakú edény belsejében, az élek és szög letek homorú részén sohasem maradnak nyugton. A fény, a nehezség, az érintkezés, tehát ingerként szerepelnek és létrehoz zák a heliotropikus, a geotropikus és az érintkezésbeli ingerületet. E három té nyező határozza meg lényegében az állat életmódját. A hernyók kikelve, a pozitív heliotropizmus és a negatív geotropizmus következtében kénytelenek az ága kon felfelé mászni, a rügyeken pedig az érintkezésbeli ingerlékenység tartja fogva. A világosságot látszólag kerülő éjjeli lepkék nekirepülnek a lámpának. R om a n e s , D a r w i n tanítványa, ezt a paradoxont egyszerűen úgy magyarázza, hogy a lámpa, mint »szokatlan« tárgy csalja oda a lepkéket. A Porthesia chry sorrhoea hernyói épúgy másznak a Nap, mint a lámpafény felé, pedig a Napot nem vehetjük szokatlan tárgynak. Tegyünk Sphinx Euphorbiae-t, Bombyx lanestris-t, vagy bármely más éjjeli lepkét nagy üvegszekrénybe; ha este repülni kezdenek, azt fogjuk tapasztalni, hogy mindnyájan az ablak felé tartanak, még akkor is, ha az ablakkal szemben levő falon lámpa világít. A lámpának csak akkor repülnek neki, ha egészen közelökbe tesszük (körülbelül i méter nyire). Tehát a mesterséges fényt még elsőbbségben sem részesítik, mert ez csak akkor hat rájok, ha jóval nagyobb intenzitású, mint a nappali fény. A lepkék, a nappaliak úgy mint az éjjeliek, mind pozitív heliotropikusak. Az éjjeli lepkék ingerlékenysége azon ban épen úgy, mint számos növényé, a nap és éj szerint szakaszosan változik. Miként egyes növények virága nappal,

másoké éjjel nyilik ki, úgy bizonyos lepkék is nappal, mások meg csak éjjel repkednek. E lepkék, a geotropizmust illetőleg, negatívok. A kibújt lepkék, míg függőle ges falra nem akadnak, nyugtalanok, folyton szaladgálnak; ha falra találnak, függőleges helyzetben fejőkkel felfelé rá telepednek ; így nyugodtan függve bon takoznak ki szárnyaik. A még szárnyatlan levéltetvek a növényeken, pl. a rózsán, többnyire bi zonyos állandó irányban vannak; főleg a levelek alsó színén a főér mentén tartózkodnak, szájokat a levél nyele, farukat a levél csúcsa felé fordítva. Könnyen gondolhatnók, hogy e helyzetre a fény vagy a nehézségi erő kényszeríti őket; hogy azonban ez nem így van, ezt L o e b azzal bizonyította be, hogy levéltetvekkel megrakott Cineraria-leveleket akként fordított meg, hogy alsó színök az ablak felé tekintett. Kétnapi megfigyelés és számlálásból kitűnt, hogy az állatok meg se mozdultak. Eredmény nélkül ma radtak azok a kisérletek is, a melyeket edénybe gyűjtött szárnyatlan tetvekkel végzett; ellenben a fén y iránt rendkívül érzékenyekké válnak a levéltetvek, mihelyt szárnyaik kifejlődnek. Ekkor határozottan

pozitív heliotropikusakká válnak és mind ama kisérletek, a melyeket a Porthesián láttunk, velők is teljes pontossággal vé gezhetők. A levéltetvek heliotropikus ingerlékenysége tehát szárnyaik keletke zésével mutatkozik. De vannak más pél dák is arra, hogy a heliotropizmus az élet bizonyos szakához kötött; így a hangyák nál a párosodás idejével kapcsolatos, a mikor igen határozott pozitív heliotropizmust tanúsítanak. Az ivarérettség idejéig a fény semmi észlelhető hatással sincs a szárnyas hangyákra, ellenben a nász repülés alatt erősen pozitív heliotropi kusak ; azután megint csökken az ingerlékenységök. A Musca vomitoria szemeden lár váin legkifej ezettebben felnőtt korukban mutatkozik a negatív heliotropizmus, érett korukban pedig pozitív heliotropi kusakká válnak. Általában igen sok állat


A FÉNY H A TÁ SA AZ ÁLLA TO K R A .

heliotropizmusa a lárva és érett állapot ban ellenkező. A negatív heliotropizmus vizsgála tára tegyünk ki az ablakba légylárvákat vízszintes lemezen a napsugarak hatásá nak, fejőket rögtön a szoba, farukat pedig az ablak felé fordítják. Számtani pontossággal másznak a sugarak irányá ban úgy, hogy ha pl. tollszárral árnyékot vetünk, mind tökéletesen egyközűen haladnak* az árnyékkal, akár csak fel volnának spékelve a sugarakra. Ha most a lemezt kissé elfordítjuk, a lárvák testök hosszvonalát csakhamar újra a su garak irányába helyezik. A mint a pozitív heliotropizmusnál láttuk, hogy nem a »világosság sze relése« az inditó ok, mert ha a sugarak iránya követelte, világosabb helyről sö tétebbe is mentek: úgy itt is viszont kimutatható, hogy a sugarak hatása alatt sötétebbrol világosabb helyre is kényte lenek mászni. Tegyünk hosszúkás edényt vízszintes irányban az ablak síkjára me rőlegesen ; a napsugarak az ablakkal kis szögben állanak. Ernyővel úgy intézhet jük a dolgot, hogy az edénynek ablak felé eső részét csak szórt fény világítja, ellenben a szobára néző részét egyenes napfény éri. Ha a kisérlet elején az ablaki árnyékos félben voltak az állatok, innen rögtön a szoba felé fordulva az egyenes napfénybe vándorolnak és ott is maradnak. Vörös és kék üveg alatt végzett kisérletekkel itt is, mint a pozitív helio tropizmusnál kimutatható, hogy a kék, azaz az erősebben törő sugarak hatása olyan mint a fehér fényé, ellenben a gyengébben törő vörös sugarak épen nem, vagy csak igen gyenge hatással vannak. Ezek L o e b kísérletei, a melyeket, mint láttuk, főleg rovarokon végzett; de a tételek általános értékének igazo lására kiterjeszkedhetünk a többi állat osztályra és más idevágó tünemé nyekre is. S t r a s b u r g e r a szabadon mozgó növénycsírákról, a rajzó spórákról ki mutatta, hogy vagy a fényforrás felé

373

vagy ellenkező irányban mozognak. Ő is azt találta, hogy e hatást főleg az erősebben törő sugarak idézik elő. S t a h l vizsgálataiból kitűnt, hogy a chlorofill tartalmú protoplazma olynemű mozgásokat végez, a melynek folytán a chlorofill-lemezkék a beeső sugarakra merőlegesen helyezkednek. F r a n k , F a m i n t z i n ugyancsak ki mutatták a fény hatását a protoplazmába zárt chlorofill testecskék helyzetére; ezzel magyarázható a levelek váltakozó halványulása változó világításban. E n g e l m a n n a G r e e f f föl fedezte nagy Amoebá-n, a Pelomyxa palustris-on érdekes megfigyelést tett, a mely szerint a rögtöni világítás rögtöni ingerkép is szerepelhet, akár az elektro mos ütés. Ugyanis az említett Amoebák, midőn a mikroszkópra eső fényt kezé vel eltakarta élénk mozgásba jöttek; V*— Vs mm. útat tettek perczenként; ha kezét elvette s a fényt, a körtealak ban mozgó Amoebákra bocsátotta, egy pár másodpercz alatt golyókká zsugo rodtak össze. (Physiolog. Laboratorium, 1880. V.) L o e b-nek férgeken, csigákon, ráko kon, békákon végzett nehány kísérlete a felállított tételekkel megegyező ered ményre vezetett. A fény tehát a növényekre, az amoebaszerű lényekre, a szemetlen vagy szemmel ellátott, alsóbb vagy felsőbb rendű állatokra egyaránt, egy értelemben h a t; e szerint a fény az élő protoplazma legáltalánosabb ingereinek egyike. Ért hető, hogy e majdnem mindenütt és mindenkor szereplő külső inger fel fogására az állatok tökéletesedésével egészen külön szerv vált ki az organiz musban. Az állatok tökéletesedése a sejtek munkafelosztásán alapszik; min den sejt többé-kevésbbé tudja ugyan az összes ingereket felfogni és megérzem, de hogy annál jobban felelhessenek meg a czélnak, a szervezet egyes sejt csoportjai csak egy bizonyos inger fel fogásával bízatnak meg, ebben az egy működésben azután annál nagyobb tö


374

A FÉNY HA TÁ SA AZ ÁLLATOKRA.

kéletességre tesznek szert; így jött létre a csodálatunkat méltán kiérdemlő s minden hibájával is igen tökéletes szerv, a szem. A szem fény felfogó és érző ré tege, az ideghártyaréteg, ugyanazon tör vényeknek hódol, a melyeket az előzők ben megismertünk. A »Physiologisches Laboratorium« 1884. IX. száma E n g e l m a n n angol akadémiai előadását közli »Az ideghártya csapjainak mozgásáról a fény és sötétség hatása alatt«, melyről legalább röviden megemlékezünk. Ezt az eddig teljesen ismeretlen jelenséget 1883-ban az utrechti élettani

intézetben v a n G e n d e r e n S t o r t fedezte föl; a dolog lényege pedig ez: A csapok belső tagjai a fén y hatása alatt megrövidülnek, sötétben pedig meghoszszabbodnak.

Kisérletek, midőn az állatokat sokáig vörös, majd zöld üveg mögött tartották, bebizonyították, hogy az erősebben törő sugarak hatása nagyobb; de hosszabb ideig hatva, a gyengébben törők is bír nak maximális rövidülést létesítni. Ne vezetes, hogy a fényt csak egyik szembe eresztve, a másik szem csapjainak belső tagjai is összehúzódnak. T e l l y e s n ic z k y K á l m á n .

A m é h e k m é rg e .* egy hevesmegyei korcsmáros kergette szét ilyen módon a rakonczátlankodó le génységet. A régi hadviselésben is több ször sikerrel alkalmazták a méheket vá rak ostrománál és különösen a lovas tá madásoknál. A méhek mérge kristálytiszta, el illanó és aromatikus nedv, a mely elpáro logván, homályos foltot hagy az üvegen ; a kék lakmuszpapírra savak módjára hat, tehát valami szerves savat kell tartalmaz nia, a melyet némelyek tömény eczetsavnak tartanak ; Dr. W i 11 chemiai elemzése szerint azonban nem eczetsav, hanem az eczetsavval közel rokon hangyasav (C« HOs + HO vagy CH, 0 9), a mely Dr. Dö n h o f f szerint fehér jében van oldva. Dr. A s z m u s z túl nyomó részben hangyasav-amylalkoholból állónak találta, a mihez még kevés fehérje járúl. Szóval, a méhméregnek elsőrendű alkotórésze a hangyasav és a hatás, a melyet a szervezetben előidéz, * Mutatvány a szerzőnek sajtó alatt különösen ennek tulajdonítandó; aro levő »A méh és világa « czímű munkájából. matikus illatából Ítélve azonban, való (L. e K özi. f. é. márcziusi füzetét.) Midőn szinű, hogy még más vegyületek is van ez érdekes részletet örömmel közöljük, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a sok nak benne, a melyeket azonban a chemia eredeti forrás-idézetet, a melyek a munká mindeddig meg nem határozott. ban magában rendkívül becsesek lesznek, A méh mérgének külsőleg a sértet pusztán térkimélésből hagytuk el. len bőrön semmi hatása nincsen; a Szerk. Gyakorlati tekintetből minden esetre kellemetlen, hogy a méheknek mérges fulánkjok v an ; magukra a méhekre nézve azonban igen nagy fontosságú az. Ez teszi az embert és állatot velők szem ben tartózkodóvá s ha ilyen mérges fu lánkjok nem volna, valószinű lég régen ki is pusztultak volna. De hasznát vette a méhek mérges fegyverének sok ember is. Midőn 1525ben Hohnsteinben (Thüringia) a háborús világban vérszemet kapott csőcselék Ende miniszter lakását megtámadta, ne hány kaptár méh, a melyet közéjök dobtak, úgy szét ugratta a gyülevész nép séget, a mint a fegyveres rendőrség sem bírta volna. A porosz-franczia háborúban is meg történt, hogy a rablásra vetemedett poro szokat egy esetleg feldöntött kaptár méhe riasztotta szét. Hazánkban pedig

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

A fé n y hatása a z á lla to k ra

Recommend Documents