A Borszékért Alapítvány közérdekű lapja XII. évfolyam 4. szám április. Dsida Jenő

Ára: 1 lej

A Borszékért Alapítvány közérdekű lapja XII. évfolyam 4. szám 2008. április

Kérdések

„Bár lenne szívem ünnepi Zsolozsmát zengő, nagy harang, Mely szétkiáltja örömét, Hogy csengjen-bongjon tőle a határ ! Pedig, kit várok, csak egy fehér madár, Remegő szárnyú, hófehér galamb ! – De benne ég az örök Láng, A szent tevésre ihlető nagy Isten ! Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki S így tekint le ránk !”

Kinek vet ágyat ífjú asszony este, ki az, ki álmát pincében kereste, kinek tavánál öltözik az alkony, ki jár a vízen, jaj, ki jár a parton, ki megy a sorsnak fejjel reggelente, utól kit ért, ha űzte balszerencse, olyan szerelme, mint egy gyenge sóhaj, ölében nem vet horgonyt egy hajóraj, kinek szemébe költözött a kék ég, de gond apassza és elissza vérét ? Ki rakta fészkét hulló falevélre és élte hosszát szemmel is lemérte, kinek profilját őrzik ékes érmek, hogy venne pénzen csókot és szemérmet, ki lesz a csend merengő cimborája, amíg nevét piszkolja pletyka szája, kit csókol hűség szende porcelánja, kinek szerelmét csalja utca lánya, ki az, kit dajkál, óv az anyanyelve, de van szaváért csendben megfigyelve? Az ő kockája el van régen vetve S szerelme tárgya élve eltemetve. Halála is csak hűtlen, céda asszony megcsalja őt, hogy életben maradjon.

Dsida Jenő

2008.március 23. Kamenitzky Antal

Kívánunk minden kedves olvasónak kegyelemben gazdag pünkösdi ünnepeket ! A Szerkesztőség

A Má­ria Rá­dió Bor­szé­ken

Rend­ha­gyó ese­mény ré­sze­sei vol­tunk. Meg­lá­to­ga­tott a ka­to­li­kus rá­dió nagy­vá­ra­di szer­kesz­tő­sé­ge, és egy hé­ten ke­resz­tül kö­ vet­te a vá­ros ró­mai ka­to­li­kus hit­élet­ét. Köz­ve­tí­tett há­rom hét­köz­nap dél­előt­ti szent­mi­sét, egy adást a Ró­zsa­fü­zér Tár­su­lat­ról, egyet pe­dig az En­gesz­te­lő Ke­reszt­út­ról. Va­sár­nap es­te A hét plé­bá­ni­á­ja Bor­szék cím alatt köz­ve­tí­tet­te az es­ti szent­mi­sét, ame­lyet Ba­kos Ba­lázs he­lyi plé­bá­nos ce­leb­rált, és Ba­lázs Ti­bor kán­tor lát­ta el a kán­to­ri te­en­dő­ket, a mi­nist­rán­sok Voda Alex és Mazai Ti­ha­mér vol­tak. A be­mon­dó Pop An­na Má­ria, míg a bor­szé­ki plé­bá­nia tör­té­ne­tét alul­írott is­mer­tet­te. A köz­ve­tí­tés­be be­se­gí­tett Virginás Zsolt. A szent­mi­se vé­gén Pal­lér Ilo­na a Ró­zsa­fü­zér Tár­su­lat és a Ka­riz­ma­ti­kus Meg­úju­lás ne­vé­ben mon­dott kö­szö­ne­tet a Má­ria Rá­dió Szer­kesz­tő­sé­gé­nek a le­he­tő­sé­gért, hogy az éter hul­lá­ma­in ke­resz­tül el­jut­hat­tunk a Má­ria imá­dók nagy tá­bo­rá­hoz. Sze­ren­ csé­re adá­su­kat a gyergyói kör­zet­ben is fog­hat­juk a 89, 7-es ult­ra­rö­vid hul­lám­hosszon, na­pon­ta 13-23 óra kö­zött. Nem egy kis vi­dé­ki stú­di­ó­ról van szó, hi­szen az adást 48 or­szág­ban su­gá­roz­zák. Észak-Ola­szor­szág­ban, Erba vá­ro­sá­ban szü­le­tett az öt­let és az adó, még 1983-ban. Rá há­rom év­re már Ro­má­ni­á­ban is su­gá­roz­ta adá­sa­it na­pi 24 órá­ban fe­le ro­mán, fe­le ma­gyar arány­ban. Így az Ige és a szent­mi­se el­jut­hat azok­hoz is, akik­nek nincs ide­jük temp­lom­ba jár­ni. Nyil­ván ez nem he­lyet­te­sí­ti, nem he­lyet­te­sít­he­ti a rend­sze­res temp­lom­ba já­rást. Far­kas Ala­dár

2. oldal

Források XII./4. szám

Új kez­de­mé­nye­zés egy meg­úju­ló Bor­szé­kért ! 2008 feb­ru­ár 21-én meg­újult a bor­ szé­k i RMDSz vá­ro­si szer­ve­ze­te, a részt­ ve­vő RMDSz ta­gok a fi­a­ta­lok­nak sza­ vaz­tak bi­zal­mat az el­kö­vet­ke­ző 4 év­re. Ugyan­azok a fi­a­ta­lok in­dul­nak a so­ron kö­vet­ke­ző már­ci­us 30-án szer­ve­zett elő­ vá­lasz­tá­son a he­lyi ön­kor­mány­zat­ba is, re­mél­ve, hogy a fi­a­ta­lok rész­vé­te­le a dön­tés­ho­za­tal­ban ÚJ ERŐT ad a bor­szé­ ki la­ko­sok­nak, hogy bi­za­kod­va te­k int­ sen a jö­vő­be, és új­ra kezd­jen hin­ni egy vi­rág­zó Borszékban. Az el­kö­vet­ke­ző 6 év sors­dön­tő le­het Bor­szék éle­té­ben, több uni­ós pá­lyá­zat fog a kö­zel­jö­vő­ben meg­je­len­ni, ame­lyek le­hí­vá­sá­val sok pénzt sze­rez­he­tünk vá­ ro­sunk­nak, mind­eh­hez egy erős csa­pat kell, ez a csa­pat lé­te­zik, ki­v i­te­lez­he­tő cél­ jai van­nak, amely tud­ja, mit és ho­g yan akar csi­nál­ni, ho­g yan tud­ja Bor­szék­nek új­ra vissza­sze­rez­ni a nem­zet­kö­zi el­is­me­ rést, ne­k ik kell bi­zal­mat sza­vaz­ni a kö­ zel­jö­vő­ben. Bor­szék jö­vő­jét nem­csak a bor­v íz je­len­ti, ha­nem a TU­R IZ­MUS is. Ha össze­fo­g unk, pár év múl­va új­ra te­ le lesz­nek pan­zi­ó­ink, új­ra szól a tér­ze­ne, új­ra tu­ris­ták za­ja töl­ti be a für­dő­te­le­pet. Leg­főbb cél­k i­tű­zé­sünk a vá­ros ki­ moz­dí­tá­sa ab­ból a holt­pont­ból, ahol már évek óta van, ame­lyet csak­is a tu­riz­mus fel­len­dí­té­sé­vel tu­dunk el­ér­ni. En­nek ér­ de­ké­ben ki­dol­goz­tunk egy vá­ros­fej­lesz­ té­si prog­ra­mot az el­kö­vet­ke­ző 4 év­re, ame­lyet a kö­vet­ke­zők­ben is­mer­tet­nénk: Min­den­k i a tu­riz­mus fel­len­dí­té­ sét em­le­ge­ti, de ke­ve­sen jön­nek kéz­zel fog­ha­tó öt­let­tel, ja­vas­lat­tal, ez­előtt egy év­vel az RMDSz tag­ja­i­tól szü­le­tett az öt­let, és az­óta egy­re töb­ben lát­ják élet­ ké­pes­nek, hogy csak­is egy ke­ze­lő­bá­ zis fel­épí­té­se in­dít­hat­ná el a tu­riz­must Bor­szé­ken, ame­lyet egy lét­re­ho­zan­dó rész­vény­tár­sa­ság biz­to­sí­ta­na, amely­nek tag­jai a bor­szé­k i ön­kor­mány­zat és 2030 be­fek­te­tő sze­mély, akik a be­fek­te­tett alap­tő­ké­ből egy ki­sebb ke­ze­lő­bá­zist épí­ te­né­nek, amely kez­det­ben 15-20 kád­f ür­ dőt, iszap­pa­ko­lást, masszást, sza­u­nát, welnessz és fitnessz köz­pon­tot tar­tal­ maz­na, amellyel már el­in­dul­hat­nánk az or­szág­ban az uta­zá­si iro­dák­ba és a mun­ ka­ügyi mi­nisz­té­ri­um­ba szer­ző­dés­kö­tés vé­gett. A to­váb­bi­a k­ban bank­köl­csön­ből és pá­lyá­za­ti pén­zek­ből bő­v ít­het­nénk a ke­ze­lő­bá­zist. Már lé­pé­sek tör­tén­tek a rész­vény­tár­sa­ság jo­gi for­má­já­nak ki­a la­ kí­tá­sá­ra és egy lát­vány­terv el­ké­szí­té­sé­re, ame­lye­ket két-há­rom hét múl­va hoz­ nánk a nyil­vá­nos­ság elé.

Már az idén meg­kez­de­nénk az inf­ rast­ruk­tú­ra ja­v í­tá­sát, az alsóborszéki köz­pont át­szer­ve­zé­sé­vel és fel­újí­tá­sá­val, az óvo­dá­tól kez­dő­dő és a felsőborszéki au­tó­busz-ál­lo­má­sig tar­tó jár­da fel­ja­v í­tá­ sá­val, va­la­mint a Ditrói, Nyí­res, Kö­ves, Hanzker, Mál­nás ut­cák jár­ha­tób­bá té­te­ lé­vel. Van­nak el­nyert kor­mány­tá­mo­ga­ tá­sok vá­ro­sunk­nak, ame­lye­ket RMDSz fel­ső ve­ze­té­se se­gít­sé­gé­vel si­ke­rült meg­ kap­nunk, ilye­nek: az épü­lő 150 fé­rő­he­ lyes sport­csar­nok, a na­pok­ban meg­kez­ dett 20 lak­ré­szes ANL tömb­ház épí­té­se, a 32 lak­ré­szes szo­ci­á ­lis la­ká­sok épí­té­se, az idén in­du­ló Bor­v i­zek út­ja prog­ram, va­la­mint a több mint 65 mil­li­árd ré­gi lej szenny­v íz­há­ló­zat és de­rí­tő­á l­lo­más fel­újí­tá­sá­ra. To­váb­bi ígé­re­te­ink van­nak a kul­túr­ház fel­ja­v í­tás­ra va­la­mint egy is­ ko­la­busz­ra amely reg­gel a Hévizi és Töl­ gyes ut­cai gye­re­ke­ket szál­lí­ta­ná is­ko­lá­ ba, va­la­mint nap­köz­ben tor­na­órák­ra a az is­ko­lá­ból a sport­csar­no­k ig és vissza. El­sőd­le­ges prob­lé­má­nak te­k int­jük a fi­a­ta­lok tá­mo­ga­tá­sát mun­ka­hely va­ la­mint la­kás szem­pont­já­ból. Ke­re­sünk egy be­fek­te­tőt, aki haj­lan­dó lesz egy ki­ sebb gyá­rat fel­épí­te­ni Bor­szé­ken, ez­á l­tal is leg­a lább 50 mun­ka­he­lyet te­remt­ve. To­váb­bi te­rü­le­te­ket fo­g unk ki­osz­ta­ni 35 év alat­ti fi­a­ta­lok­nak la­kás­épí­tés cél­já­ból, olyan ta­nács­ha­tá­ro­za­tot fo­gad­tat­nánk el, amely leg­a lább 20 m 3 fa­anyag­gal tá­ mo­gat­ná az épít­ke­zé­si en­ge­déllyel ren­ del­ke­ző fi­a­ta­lo­kat, az ANL tömb­há­zak­ ba is el­ső­sor­ban bor­szé­k i fi­a­ta­lok köl­ töz­né­nek. Kez­de­mé­nyez­ni fog­juk a tu­riz­ mus­ban ér­de­kel­tek össze­hí­vá­sát és egy stra­té­gia ki­dol­go­zá­sát, fel­hasz­nál­va az Aquaprofit ál­tal el­ké­szí­tett fej­lesz­té­si ter­vet, és el­kez­de­ni az eb­ben meg­fo­gal­ ma­zot­tak meg­va­ló­sí­tá­sát. Rö­v id tá­v ú ter­ve­ink: jár­da­épí­tés a Hé­v í­zi va­la­mint a Töl­g ye­si úton, a felsőborszéki pi­ac rend­be­té­te­le, Ke­rek­ szék park ki­a la­k í­tá­sa (for­ga­lom előt­ti le­ zá­rá­sa, bar­lan­gok kö­rü­li fel­újí­tás, pi­he­ nők, pa­dok, sü­tők fel­á l­lí­tá­sa), tu­risz­ti­kai iro­da ál­lan­dó mû­köd­te­té­se. Kö­zép­tá­v ú ter­ve­ink kö­zött sze­re­ pel az ut­cák fel­ja­v í­tá­sa a szük­sé­ges víz és szenny­v íz­há­ló­zat ki­cse­ré­lé­se után, a sé­ tá­nyok fel­újí­tá­sa és ren­de­zé­se, az or­vo­si sür­gõs­sé­gi szol­gá­lat vissza­á l­lí­tá­sa, a volt ön­kor­mány­zat épü­le­té­nek fel­ja­v í­tá­sa tá­ mo­ga­tás­ból, amely­ben he­lyet kap­na a gyógy­szer­tár, in­for­má­ci­ós iro­da, könyv­

tár, a tömb­há­zak hő­szi­ge­te­lé­se kor­mány és he­lyi tá­mo­ga­tás­sal. Fon­tos az ide­lá­to­ga­tó tu­ris­ta szá­ má­ra ki­kap­cso­ló­dást biz­to­sí­ta­ni, ép­pen ezért sí­pá­lya, egy strand, sza­bad­idő­köz­ pon­tok ki­a la­k í­tá­sa szük­sé­ges. Már van­ nak je­lent­ke­zők, akik be­fek­tet­né­nek és aki­ket ha tá­mo­ga­tunk, rö­v id időn be­lül meg­va­ló­sul­nak ter­ve­ink. Sze­ret­nénk, ha csa­pa­tunk­ba mi­nél töb­ben je­lent­kez­né­nek, és mun­ká­juk­kal se­gí­te­né­nek cél­k i­tû­zé­se­ink meg­va­ló­sí­tá­ sá­ban. Szer­ve­ze­tünk, az RMDSZ min­ den­k i szá­má­ra nyi­tott volt és lesz, szí­ ve­sen vá­runk min­den­k it, aki úgy ér­zi, hogy tud és akar ten­ni, akár ke­ve­set is. Fon­tos, hogy a bor­szé­k i ma­g yar­ság össze­fog­jon és ne el­len­sé­get lás­son egy­ más­ban, ha­nem igaz ba­rá­tot és jó szom­ szé­dot. Dol­goz­zunk együtt és együtt ér­ jük el BOR­SZÉK MEG­ÚJU­LÁ­SÁT. Mik József RMDSz elnök

Vá­lasz­tá­si hír­adó 2008 már­ci­us 31-én elő­ vá­lasz­tást szer­ve­zett a he­lyi RMDSZ. A bor­szé­k i la­ko­sok RMDSZ tag­ság­tól füg­get­le­nül sza­vaz­hat­tak: két pol­gár­mes­ter­ je­lölt­ből és 23 tanácsosjelöltből kel­lett vá­lasz­ta­ni (mi­ni­mum ötöt, ma­xi­mum tizenegyet). Az elő­vá­lasz­tá­son 881 sza­va­zó je­ lent meg. A kö­vet­ke­ző ered­mény szü­le­tett: pol­gár­mes­ter je­löl­tek ese­té­ben Mik Jó­zsef 555 sza­va­ za­tot, Sza­bó Ti­bor 304 sza­va­za­ tot ka­pott. Tanácsosjelölteknél a ki­ala­kult sor­rend: Mik Jó­zsef, Benkes Zsolt, Mik Kár­oly, Sza­bó Ti­bor, Saj­gó Ig­nác, Ko­vács Gé­ za, Si­mon Le­hel, Ba­lázs Ti­bor, Far­kas Ala­dár, Sza­bó No­é­mi, Fazakas Csa­ba, Mosneag Ilo­na, Bara Sza­bolcs, Ve­res Mi­hály, Bor­si Gyön­g yi, Mol­nár Zsom­ bor, Jákó Jó­zsef, Már­kos Csa­ba, Zatoschill Ballai Fokt Zol­tán, Gidró Bé­la, Kolbert Zol­tán. Kolbert Tün­de

Források XII./4. szám

Gaz­da­go­dott az is­ko­lánk

Eb­ben a tan­év­ben már má­sod­szor örül­het­tünk az Apá­czai Ala­pít­vány ál­tal nyúj­tott se­gít­ség­nek. A pá­lyá­zat ki­vi­te­le­zés­ében nagy sze­re­pe volt a Zimmethausen Is­ko­la­köz­pont igaz­ga­tó­nő­jé­nek, Ko­vács Jú­li­á­ nak. A pá­lyá­zat össze­ge 700.000 Ft. ( 93 mil­lió ré­gi lej) volt, eb­ből az is­ko­la ven­dég­lá­tó-ipa­ri szak­ter­mét sze­rel­tük fel olyan mo­dern esz­kö­zök­kel, ame­lyek meg­fe­lel­nek az uni­ós kö­ve­tel­mé­ nyek­nek. Így a ven­dég­lá­tó-ipa­ri szak­is­ko­la ta­nu­lói a gya­kor­la­ti ok­ta­tást a kö­ve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő­en vé­gez­he­tik. Az el­ső pá­lyá­za­ti pénz­ből hű­tő­szek­rényt, ara­gáz­kály­hát, pá­ra­el­szí­vót, kony­hai ro­bo­tot vá­sá­rol­tunk, a má­so­dik­ból pe­dig kony­hai esz­kö­zö­ket, ét­ter­mi inox edé­nye­ket, por­ce­lán ét­kész­ le­te­ket, ab­ro­szo­kat. A ta­nu­lók nagy lel­ke­se­dés­sel fo­gad­ták ezt az ajándékot. A kö­vet­ke­ző nap már ter­ve­ket szőt­tek, ho­gyan hasz­nál­ják fel mind­ezt a gya­kor­la­ti tu­dá­suk gya­ra­pí­tá­sá­ra. Ez­úton is kö­szön­jük az Apá­czai Ala­pít­vány­nak a tá­mo­ga­ tást, re­mél­jük, to­váb­bi el­kép­ze­lé­se­ink meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz is hoz­ zá­já­rul­nak. Mol­nár Ro­zá­lia, ok­ta­tó­mes­ter

Hó­vi­rág tú­ra a Kis-bükkhavason

3. oldal

Februári tú­ránk­ra -16 C fo­kos hi­deg­ben in­dul­tunk. Most az in­du­lás órá­já­ban zu­ho­gott az eső, emi­att mint­egy más­fél órá­val kel­lett ha­lasz­ta­ni az in­du­lást. Ez alatt cser­kész já­té­ko­kat ta­nul­tunk, il­let­ve az aka­dály­pá­lya ele­me­it gya­ko­rol­tuk: Tarzán-ugrás, ló­ug­rás, stb. Vé­gül, annyi­ra csen­de­se­dett az eső, hogy az össze­gyűlt 15 cser­ kész ne­ki­in­dult a Ná­das pa­tak­nak. Bo­ká­ig érő sár­ban cap­lat­tunk a Kétágig, ahol egy erdőlő mun­kás­sal el­be­szél­get­tünk, meg­fi­gyel­ tük a fe­nyő­fák­ról le­ló­gó sza­káll­zuz­mót. In­nen már té­li­es út­vi­szo­ nyok mel­lett foly­tat­tuk utun­kat. A kis-bükkhavasi el­ága­zás­nál már jó 20 cm-es friss hó várt. Ilyen me­te­o­ro­ló­gi­ai vi­szo­nyok mel­lett nem is re­mél­tük, hogy ta­lá­lunk hó­vi­rá­got. Ahogy ki­ér­tünk a ré­gi me­ne­dék­ház he­lyé­re, mégis ta­lál­tunk né­hány szá­lat. A tűz­gyúj­tás ne­he­zeb­ben ment, mint más­kor, mert min­den vi­zes volt, és a hó is sza­ka­dat­la­nul hullt. Vég­re Lő­rinc Nor­bi­nak (negyedikes kis­cser­ kész) si­ke­rült ez a nem min­den­na­pi tel­je­sít­mény. Bol­do­gan sü­töt­te min­den­ki a süt­ni­va­ló­ját. Ebéd után új­ra pró­bál­koz­tunk hó­vi­rág­gal, nem sok sze­ren­csé­vel. Ha­za­fe­lé nem a meg­szo­kott utak va­la­me­ lyi­kén in­dul­tunk, ha­nem a volt fokhagymási sí­pá­lya irá­nyá­ba. Jól dön­töt­tünk, mert itt is ta­lál­tunk hó­vi­rá­got. Már­ci­us a ki­ke­let ha­va, de a mai nap, sok­kal in­kább a tél ha­vá­ra em­lé­kez­te­tett. En­nek el­le­ né­re jól érez­tük ma­gun­kat, és már a kö­vet­ke­ző tú­rá­ról be­szél­tünk, mi­kor és ho­vá me­gyünk?

A bar­lang­tu­riz­mus szép­sé­gé­ről Nap­ja­ink­ban a tu­riz­mus egy­re na­gyobb sze­re­pet kap az em­be­rek éle­té­ben. Egy­re töb­ben en­ged­he­tik meg ma­guk­nak, hogy sza­bad­sá­guk ide­jén fel­ke­res­se­nek messzi vi­dé­ke­ket, és an­ nak szép­sé­ge­i­ben cso­dál­koz­za­nak. Szá­mos for­má­ját gya­ko­rol­ juk: gya­log­tu­riz­mus, ke­rék­pár­tu­riz­mus, ví­zi tu­riz­mus, stb. A bar­lang­tu­riz­mus, annak el­le­né­re, hogy vi­dé­künk gaz­dag bar­lan­gok­ban, még min­dig a ke­vés­bé kedvelt tu­riz­mus formák kö­zé tar­to­zik. Pe­dig ezek a föld­alat­ti öko­szisz­té­mák egy tel­je­sen más vi­lá­got je­len­te­nek, for­ma­gaz­dag­sá­guk, egye­di ter­mé­sze­ ti kép­ződ­mé­nyei ré­vén. Fé­lel­me­tes, de ugyan­ak­kor cso­dá­la­tos vi­lág. Bor­szé­ken is van há­rom ki­sebb bar­lang, egyi­kük hossza sem ha­lad­ja meg a 60 mé­tert, leg­alább­is a mos­ta­nig fel­tárt bar­ lang­sza­ka­szok. Az ide­lá­to­ga­tó tu­ris­ták mi­u­tán meg­lá­to­gat­ták a bor­víz ku­ta­kat, meg­kós­tol­ták an­nak vi­zét, már­is a bar­lan­gok irá­nyá­ba ve­szik út­ju­kat. A leg­lá­to­ga­tot­tabb a Med­ve-bar­lang és a Je­ges-bar­lang. A Csepp­kő­bar­lang ke­vés­bé lá­to­ga­tott, mert ne­ he­zeb­ben meg­kö­ze­lít­he­tő. A ta­valy jel­zett tu­ris­ta­ös­vényt ké­szí­ tet­tünk, hogy az tu­risz­ti­kai cél­ból is hasz­nál­ha­tó le­gyen. A Gyergyószentmiklósra lá­to­ga­tó tu­ris­ták, nem­csak a Gyil­ kos­tó–Bé­kás­-szo­ros vi­dé­két kel­le­ne lá­to­gas­sák, ami va­ló­ban

egye­di az or­szág­ban, sőt Ke­let-Eu­ró­pá­ban, de ér­de­mes vol­na a Li­kas-zsom­bolyt is tu­risz­ti­kai att­rak­ci­ó­vá ten­ni, meg a Bé­ká­sibar­lan­got (Tó­sar­ki-bar­lang), nem be­szél­ve a te­ke­rő­pa­ta­ki Sú­ gó-bar­lang­ról. Az 1961-es fel­tá­rá­sa óta, a gyergyószentmiklósi bar­lang­ku­ta­tó cso­port a já­ra­to­kat nem­csak fel­mér­te, de jár­ha­ tó­vá is tet­te. A Fő­ág (ne­gye­dik szint) lá­to­gat­ha­tó bár­ki ál­tal, aki kí­ván­csi a bar­lan­gok kü­lö­nös vi­lá­gá­ra. Leg­utób­bi bar­lang­ka­la­ u­zunk Nagy Hu­nor, iga­zi pe­da­gó­gus­ként is­mer­tet­te a gye­re­ kek­kel a bar­lan­gok ke­let­ke­zé­sét. Be­mu­tat­ta a szebb­nél-szebb csepp­kő­-kép­ződ­mé­nye­ket, a még al­vó de­ne­vé­re­ket. A múlt­kor lát­hat­tuk a na­gyon rit­ka vak­rá­kot is. Öröm­mel me­sél­te, hogy elő­ször je­lent meg a pat­kó­or­rú de­ne­vér a bar­lang­ban. Ez min­ den­kép­pen új­don­ság­nak szá­mít. Mi­u­tán ki­jöt­tünk a bar­lang­ ból, a be­szél­ge­tést to­vább foly­tat­tuk egy for­ró áfo­nya­tea mel­lett a bar­lang­ászok há­zá­ban, amit mos­ta­ná­ban újí­tot­tak fel. Csa­lá­di­as, ked­ves fo­gad­ta­tás­ban volt ré­szünk, amit ez al­ka­ lom­mal is kö­szö­nünk a lel­kes bar­lang­ászok­nak. Több rek­lá­mot ér­de­mel­ne ez a rend­kí­vü­li vi­dék. Far­kas Ala­dár

4. oldal

Források XII./4. szám

Wass Al­bert em­lék­év „KÜSDEG TÉ­VE­DÉ­SEK” EGY RE­CEN­ZI­Ó­BAN Kard és ka­sza „Hont fog­lal­ni al­kal­mas a kard, s an­nak vé­del­me­zé­sé­be is hasz­nos. Meg­tar­ta­ni a hont azon­ban csak ka­szá­val le­het. Ka­szá­ val, eké­vel, iz­zad­sá­gos, be­csü­le­tes mun­ká­val, mert hont ve­szejt, ki más­ra bíz­za a mun­kát”. A Me­ző­ség kró­ni­ká­ja. Az író le­ve­ze­ti a tör­té­nel­mi csa­lá­dok be­te­le­pe­dé­sét a Me­ző­ség­be, be­le­ért­ve a Wass csa­lád tör­té­ne­tét is. A két­kö­te­tes re­gényt 1974-1976 kö­ zött ír­ta Flo­ri­dá­ban és a helyt­ál­lás, az új­ra­kez­dés, a kö­zös­ség­ épí­tés cso­dá­la­tos pél­dá­ja. A tör­té­ne­lem so­rán több­ször át­vo­nult a vi­dé­ken a dú­ló el­len­ség, de min­dig si­ke­rült új­ra kez­de­ni. Volt ele­gen­dő erő, aka­rat a foly­ta­tás­hoz. Az el­ső kö­tet kró­ni­ka, a le­ vél­tá­rak­ban fel­lel­he­tő do­ku­men­tu­mok alap­ján meg­ír­ja a Me­ző­ ség tör­té­ne­tét, de meg­ta­lál­juk a me­ző­sé­gi tó­vi­lág le­gen­dá­ját. De iga­zá­ból egy hi­te­les ős­tör­té­net, amely nyo­mon kö­ve­ti a vi­dék be­te­le­pe­dé­sét, 1050-től nap­ja­in­kig. A má­so­dik kö­tet a Szem­ta­ nú­ság, egy önál­ló re­gény, a XX. Szá­zad Er­dé­lyé­nek a re­gé­nye. A vá­lasz­té­kos szö­veg, a szép nyel­ve­zet ol­vas­má­nyos­sá te­szi, az amúgy hosszú, 857 ol­da­las köny­vet. Far­kas Ala­dár

Vár­lak

Fáj a szü­lő szí­ve, ha már nem fog­ja a ke­zed és ha el­en­ge­ded hal­kan azt súg­ja ne­ked: vár­lak én, ha el­mész vár­lak én, ha nem jössz... Az öreg sze­mek­ből em­lék-könnyek hull­nak s a sö­tét szo­bák­ban fé­nyek már nem gyúl­nak. Hosszú folyósókon ár­nyé­kok ha­lad­nak, Né­ma pár­ja­ként ki nem mon­dott sza­vak­nak. A ko­pott fa­lak­ról kacsintnak a ké­pek. Így tel­nek a na­pok, így tel­nek az évek. Mért har­col az em­ber, éle­tet túl­él­ni? s nem tud­ja mi­kor kell sze­re­te­tet kér­ni. Sze­ret vagy gyű­löl, mit érez, mit akar ? Az ar­ca ha ne­vet, csak bá­na­tot ta­kar. El­fe­lej­ti sok­szor azt, ki vár­ja még, eszé­be jut ak­kor, ha túl kö­zel már a vég. Fáj a szü­lő szí­ve, ha már nem fog­ja ke­zed és ha el­en­ge­ded, hal­kan azt súg­ja ne­ked: vár­lak én, ha nem jössz vár­lak én, ha el­mész... Kolozsi P. Ilo­na

Olvastuk…

A köl­té­szet nap­ja al­kal­má­ból Kamenitzky An­tal­lal kö­zöl in­ ter­jút An­tal Il­di­kó a Har­gi­ta Né­pe Mű­hely kul­tu­rá­lis mel­lék­le­ té­ben Köl­tői szomj és vers­sze­re­tet, cím­mel. Ugyan­ott ol­vas­hat­ juk a köl­tő há­rom szo­nett­jét és val­lo­má­sát a vers­ről, mely így szól: „A vers, mint egy mű­tárgy, mint egy abszt­rakt szo­bor, tel­jes al­ko­tás. Még­is ad annyi sza­bad­sá­got az ol­va­só­nak, hogy újabb gon­do­la­ti ele­me­ket fe­dez­zen fel ben­ne, mö­göt­te. A vers min­ den­nél fel­sőbb­ren­dű, ma­gasz­to­sabb. A vers és pró­za közt olyan nagy a kü­lönb­ség, mint egy mi­se és egy párt­gyű­lés kö­zött.” K.T.

Meg­döb­ben­ten ol­vas­tam, és gon­do­lom, nem csak én a bor­szé­ ki­ek kö­zül, a Kró­ni­ka na­pi­lap már­ci­us 7-9-i szá­má­ban, hogy va­la­ kik Há­rom­szé­ken fel­ta­lál­ták a spa­nyol­vi­aszt, és 60 év után ki­ad­tak Szini La­jos (Laji Bá’) írá­sa­i­ból egy vá­lo­ga­tást Küsdeg nyüszkölések cím­mel. Ez eb­ben a for­má­ban igaz, csak­hogy Laji Bá’ írá­sai nem 60 év után je­len­nek meg új­ra, hi­szen mi, a Bor­szé­kért Ala­pít­vány az ez­ red­for­du­lón, 1999-ben már ki­ad­tuk, még­pe­dig ha­son­más for­má­ ban, a Nyüszkölés a Feredőn s a nagy víz martyán cí­ mű kö­te­tet. A ki­adást an­nak ide­jén a szer­ző lá­nya, Szini Linka né­ni en­ge­dé­lyez­te. A re­cen­zi­ót író Gál And­re­á­nak több mel­lé­fo­gá­sa is van. A „feredő” nem egy akár­mi­lyen für­dő­hely, ha­nem Bor­szék, az ak­kor vi­lág­hí­rű für­dő­hely. Mi bor­szé­ki­ek azért is ad­tuk ki a kö­te­tet, mert rá­is­mer­tünk a „nyüszkölések” hely­szí­ne­i­re. Azt ál­lít­ja, hogy a könyv­nek nin­csen nép­raj­zi ér­té­ke. Té­ves. Ha az össze-vissza ba­ kiz­ga­tó, mu­la­to­zó atya­fi­ak op­ti­ká­já­ból is, de na­gyon pon­tos le­írá­sa a múlt szá­zad ele­ji für­dő­élet­nek és an­nak igen fon­tos mo­men­tu­ má­nak, a Szent Ist­ván nap­nak. Mi, bor­szé­ki­ek, akik még lát­tuk a Re­ményt épen, akik lát­hat­juk a „szik­ra” temp­lo­mot, ame­lyik idő­ köz­ben or­to­dox temp­lom lett, akik tud­juk, hol volt a Lo­bo­gó, fel tud­juk mér­ni a „nyüszkölés” nép­raj­zi, hely­raj­zi ér­té­két. Egy má­sik, igen za­va­ró té­ve­dés az, hogy egy ki­ta­lált szé­kely nyelv­já­rás­ban író­dott. Aki ezt ál­lít­ja, le­gyen akár di­a­lek­to­ló­gus, té­ ved. A mai öt­ven-hat­van éve­sek, akik hal­lot­ták a múlt szá­zad kö­ze­ pén az ak­ko­ri öreg borszékieket, vagy Gyergyó bár­me­lyik fa­lu­já­ból va­ló öre­ge­ket, biz­ton ál­lít­hat­ják (köz­tük én is), hogy bi­zony na­ gyon ha­son­ló­an be­szél­tek. Ne­künk a könyv ol­va­sá­sá­hoz nem kel­ lett sem­mi se­géd­esz­köz, egy­ből, ne­héz­sé­gek nél­kül tud­tuk él­vez­ni Laji Báék ka­land­ja­it. Az igaz, hogy 1999-ben a könyv­be­mu­ta­tón je­len lé­vő ma­gyar­ or­szá­gi test­vér­te­le­pü­lé­sek kép­vi­se­lő­i­nek „le kel­lett for­dí­ta­ni” egyes ré­sze­ket, de egy bor­szé­ki sem jött, hogy ez vagy az mit je­lent­het. Sántha At­ti­la szó­tá­ra hasz­nos le­het, de nem egy gyergyóvidéki ma­ gyar­nak. Ivácsony Jó­zsef

Források XII./4. szám

5. oldal

ÉLET­UTAK Be­szél­ge­tés Páll Ilon­ká­val Ki ne em­lé­kez­ne, Páll Ilo­ná­ra, is­ko­ lánk emi­nens ta­nu­ló­já­ra, aki­re büsz­ke volt min­den pe­da­gó­gus. Pe­dig, nem a mi ér­de­münk, hogy ő ilyen Is­ten­ál­dot­ta te­ het­ség. De ilyen gyar­lók va­gyunk, má­sok ér­de­me­i­vel is di­csek­szünk. Nem­rég új­ra itt­hon volt a messzi Ame­ri­ká­ba sza­kadt hon­le­ány, és meg­ada­tott ne­kem, hogy el­ be­szél­ges­sek gö­rön­gyös élet­út­já­ról. A bor­szé­ki is­ko­la el­vég­zé­se után a csík­sze­re­dai Már­ton Áron Gim­ná­zi­um ma­te­ma­ti­ka-fi­zi­ka sza­kán vég­zett, majd a ko­lozs­vá­ri Babes- Bo­lyai Tu­do­mány­egye­ tem Geo­fi­zi­ka- Geo­ló­gia mér­nö­ki sza­kon dip­lo­má­zott (1983). Or­szá­go­san a 3. he­ lyen vég­zett, hív­ták, hogy ma­rad­jon az egye­te­men ta­nár­se­géd­nek, de más­ké­pen ala­kult. El­ső mun­ka­he­lye a nagy­vá­ra­di Kő­ olaj Ku­ta­tó In­té­zet­nél volt. 1985-ben Petrozsényben egy Nem­zet­kö­zi Tu­do­ má­nyos Kon­fe­ren­ci­án nagy si­kert ara­tott a bor­szé­ki ás­vány­vi­zek szén­di­oxid tar­ta­ lom vál­to­zá­sa­i­ról írt dol­go­za­tá­val. Ta­nul­ má­nyoz­ta az ás­vány­vi­zek sa­lak­já­nak az össze­té­tel­ét, ra­dio­ak­ti­vi­tá­sát. A ra­dio­ak­ ti­vi­tás nem­csak a Pierre Curie for­rás­ban lé­te­zik, mint ahogy azt mos­ta­nig tud­tuk, ha­nem a töb­bi for­rás is tar­tal­maz többke­ve­sebb dó­zist. Még a kő­szén­bá­nyá­ban is ki­mu­tat­ha­tó ez a ra­dio­ak­ti­vi­tás. Ér­de­kes kons­ta­tá­lás, ami­ről mos­ta­nig nem iga­zán ol­vas­tam. 1989-ben véd­te meg szak­mér­ nö­ki dol­go­za­tát. Édes­ap­ja ’90-ben nagy­be­teg lett, nyolc na­pot volt kó­má­ban, ki­vit­te Bu­da­ pest­re, gyógy­ke­ze­lés­re. Ez az idő alatt el­ ve­szí­tet­te nagy­vá­ra­di mun­ka­hely­ét, és ve­le együtt szol­gá­la­ti la­ká­sát. Kény­sze­rű­ség­ből fi­zi­kai mun­kát vál­lalt, volt el­áru­sí­tó egy ABC-ben, majd a Fő­vá­ro­si Csa­tor­ná­zá­si Mű­vek­nél kis­pos­tás. A fő­mér­nök­nek kez­ dett for­dí­ta­ni fran­ci­á­ból, ugyan­is a cég­nek szer­ző­dé­ses kap­cso­la­ta volt egy fran­cia cég­gel. El­küld­ték egy „gyors­tal­pa­ló” fran­ cia nyelv­kur­zus­ra, a Ri­gó ut­cá­ba, amit si­ ke­re­sen le­tett, és fel­ső­fo­kú nyelv­vizs­gá­val ke­rült vissza a cég­hez. Hét­vé­ge­ken köz­vé­ le­mény-ku­ta­tás­sal is fog­lal­ko­zott, majd a Gal­lup Köz­vé­le­mény Ku­ta­tó In­té­zet bel­ső mun­ka­tár­sa lett. Tit­kár­nő­ként al­kal­maz­ ták, de an­go­lul csak mo­so­lyog­ni tu­dott. A szá­mí­tó­gép hasz­ná­la­ta in­dí­tot­ta el az an­gol nyelv­ta­nu­lás út­ján. Fran­ci­a­or­ szág­ba küld­ték egy há­rom hó­na­pos sza­ ko­so­dás­ra. Utá­na a Nem­zet­kö­zi Pro­jekt me­ne­dzser­ként dol­go­zott a 3. ke­rü­le­ti ka­ tasz­te­ri nyil­ván­tar­tás­nál.

A vé­let­len mű­ve, hogy össze­ta­lál­ko­ zott egy an­gol de­le­gá­tus­sal, aki a Galupp In­té­zet­hez ér­ke­zett. Egy ro­mán nyel­vű ka­tasz­te­ri adat­la­pot kel­lett vol­na, an­gol­ ra for­dít­ania, de aka­rat­la­nul mind fran­ cia ki­fe­je­zé­sek jöt­tek a nyel­vé­re. Az an­gol úri­em­ber meg­szó­lalt, hogy mond­ja csak nyu­god­tan fran­ci­á­ul, mert ő Pá­rizs­ban foly­ta­tott tu­do­má­nyos ta­nul­má­nyo­kat, és tö­ké­le­te­sen meg­ér­ti. Rá egy hó­nap­ ra már San Antonioban (Te­xas­ban) volt. Köz­ben nyert egy fran­cia ösz­tön­dí­jat, és a hí­res Pierre Curie Egye­te­men ta­nul­ha­ tott, a Bu­da­pes­ti Mű­sza­ki Egye­tem ve­ze­tő ta­ná­rá­nak ta­ná­csá­ra. Ez­zel a pá­lyá­zat­tal hat egye­tem­re nyert fel­vé­te­lit, de vé­gül ezt vá­lasz­tot­ta. Az in­ter­jún fran­ci­á­ul kel­ lett be­szél­nie, majd egész év­ben an­gol­ról fran­ci­á­ra kel­lett for­dít­ania. Ku­ta­tá­si té­ má­ja a tér­in­for­ma­ti­kai rend­sze­rek app­ li­ká­ci­ó­ja Fran­ci­a­or­szág­ban, a kü­lön­bö­ző tér­ké­pé­sze­ti rend­sze­rek­nek az össze­ha­ son­lí­tá­sa, és az Oracle adat­bá­zis­nak a fo­ ga­dó­bá­zis struk­tú­rá­já­nak a ki­épí­té­se. Egy év után meg­kap­ta a Mes­ter fo­ko­za­tot. Egy újabb ösz­tön­dí­jat nyert, ez al­ka­lom­mal a dok­to­ri fo­ko­zat meg­szer­zé­se cél­já­ból. Kez­det­ben bent­la­kó volt, de ki­pró­bál­ta a kint la­kói éle­tet is. Nem volt egy könnyű idő­szak. Ké­ső es­tig dol­go­zott, utá­na még ha­za kel­lett men­nie. El­ra­gad­ta­tás­sal be­ szél a za­jos, de cso­dá­la­tos Pá­rizs­ról. Je­len­ leg az 5. ku­ta­tá­si té­má­ján dol­go­zik, szep­ tem­ber­től de­cem­be­rig na­pi 14-18 órá­ban. Fel­aján­lot­ták, hogy ta­nít­son Bu­da­pes­ ten, a Mű­sza­ki Egye­te­men, tér­in­for­ma­ ti­kai rend­sze­re­ket. Nem fo­gad­ta el, mert hosszabb ide­ig be­te­ges­ke­dett, több­ször volt műt­ve, ami ki­ha­tás­sal volt a tu­do­má­ nyos ku­ta­tó mun­ká­já­ra is. Vég­re, sze­ret­né kö­zöl­ni ku­ta­tá­sa­i­nak ered­mé­nye­it. Si­ke­ rült ki­mu­tat­nia, hogy Grön­lan­don, a hóés jég­ol­va­dást a jég alat­ti lá­va okoz­za. Egy má­sik ku­ta­tá­si té­má­ja, ami­ről el­ra­gad­ta­ tás­sal be­szélt, az a Föld for­gás­ten­gely­ének fo­lya­ma­tos mó­do­su­lá­sa, ami be­fo­lyá­sol­ja a Föld moz­gá­sát. Van egy 12 éves, meg egy 14 éves cik­li­kus moz­gás, de be­szélt egy 18 éves­ről is, amit be­fo­lyá­sol­nak olyan té­nye­ zők, mint a Nap moz­gá­sa, a Hold kö­zel­sé­ ge, az üs­tö­kö­sök. A Föld kül­ső kér­gé­nek moz­gá­sa az ár apály-da­gály moz­gá­sá­hoz ha­son­lít. Ked­venc té­má­ja a föld­ren­gé­sek ku­ta­tá­sa, a lemeztektonika. Össze­ha­son­ lí­tot­ta a Vrancea tö­rés­vo­na­lat, több más föld­ren­gés­köz­pon­té­val. Fon­tos meg­va­ló­ sí­tás­nak tart­ja az Eu­ró­pai- és Eu­ró­pa vá­ ro­sai Mi­che­lin út tér­ké­pek ké­szí­té­sé­nek az au­to­ma­ti­zá­lá­sát, ame­lyet mint a Midrelin,

mint az IGN (Institute Géographique Nationale) el­fo­ga­dott és al­kal­maz. Je­len­leg Te­xas­ban él fér­jé­vel. A gye­ re­ke saj­nos meg­halt, most lett vol­na négy éves. Kap­cso­la­ta az ot­ta­ni ma­gya­rok­kal elég al­ka­lom­sze­rű, de is­me­ri az ot­ta­ni ma­ gyar nagy­kö­ve­tet. Je­len volt az es­kü­vő­jén, édes­any­já­val együtt. El­me­sél­te, hogy őket is egy ang­li­kán pap es­ket­te, ugyan­is az anyó­sa nem elé­ge­dett meg a pol­gá­ri es­ kü­vő­vel. Ma­gyar mi­se csak na­gyon rit­kán van, ami­kor egy-egy misszionárus pap oda­ke­rül. Ma­gya­rul alig van al­kal­ma be­szél­ni. Itt je­gyez­ném meg, hogy en­nek el­le­né­re na­gyon szé­pen, kur­zí­van és vá­lasz­té­ko­san be­szél ma­gya­rul. Az orosz nyel­vet kez­ di el­fe­lej­te­ni, mert nem iga­zán hasz­nál­ja. Né­hai Móga La­ci bá­csi ta­ní­tot­ta szi­bé­ri­ ai oroszt be­szél­te. Ter­vei kö­zött sze­re­pel a Ru­di-kert­ben fel­épí­teni egy hét­vé­gi házat, ami adott pil­la­nat­ban akár csa­lá­di ház­ként is szol­gál­hat. Hon­vá­gya egy­re na­ gyobb. Mi­nél gyak­rab­ban jön ha­za, an­nál in­kább. Ér­de­kes és ta­nul­sá­gos élet­út. Le­je­gyez­te, Far­kas Ala­dár

A már­ci­u­si szám­ból ki­ma­radt Szív­ből kö­szön­jük a már­ci­us 15-i ren­dez­ vény szer­ve­ző­i­nek, részt­ve­vő­i­nek, köz­ben­já­ ró­inak a se­g ít­sé­get, hogy le­he­tő­vé tet­ték, hogy ered­mé­nye­sen ter­jesszük ma­g yar nem­ze­t i kul­ tú­rán­kat, hoz­zá­já­r ul­junk kul­tu­rá­lis örök­sé­g ünk ápo­lá­sá­hoz. Kö­szön­jük az együtt­gon­dol­ko­dást ma­g yar jö­vőnk­ről. Is­ten áld­ja meg az ál­do­zat­kész jó­a ka­ ra­tú em­be­re­ket! Az RMDSZ A ma­g yar jö­vőnk­kel kap­cso­la­to­san aján­ lom Koltay Ger­gő ver­sét. Mer­jünk na­g yot gon­dol­ni, mert so­ká­ig nem te­het­ tük, Mer­jünk ki­egye­ne­sed­ni, mert rég­óta gör­nyed­ten já­r unk, Mer­jünk ál­mod­ni, mint az “ál­mok ál­mo­dói”, Mer­jük meg­ér­te­ni azo­kat, akik nem tud­ják mit csi­nál­nak. Mer­jük ki­mon­da­ni a sza­va­kat, és mer­jük a bé­két, Mer­jük őriz­ni, ami a mi­enk, mer­jük a múl­tun­kat, s a jö­vőn­ket, Mer­jük vé­de­ni a föl­det, és mer­jük vé­de­ni a nyel­ vet, Mer­jük a küz­del­met, ha az aré­ná­ba kényszerítettek min­ket . És ne hagy­juk, hogy ne gon­dol­has­sunk „na­g yot”, És ne hagy­juk, hogy el­tör­jék ge­r in­cünk, És ne hagy­juk, hogy ál­ma­in­kat ban­ká­rok vi­g yáz­ zák, És ne hagy­juk, hogy ha­zug­ság szö­ge­it ke­reszt­fánk­ ba ka­la­pál­ják. És ne hagy­juk, hogy csuk­lyát húz­za­nak sza­va­ ink­ra, És ne hagy­juk, hogy gya­láz­zák hő­se­in­ket, És ne hagy­juk, hogy ne szól­has­sunk ma­g ya­r ul, És ne hagy­juk, hogy ne­ves­se­nek azon ami ben­nünk va­la­hol na­g yon fáj. Be­küld­te: Si­mon Le­hel

6. oldal

Források XII./4. szám

Do­mo­kos Pál Pé­ter gyer­mek­kó­rus ta­lál­ko­zó Bor­szé­ken

Szom­ba­ton, áp­ri­lis 19-én nagy­ sza­bá­sú gyer­mek­kó­rus és hang­szer együt­tes ta­lál­ko­zó szín­he­lye volt Bor­ szék. Ha­gyo­mány­te­rem­tők Do­mo­kos Pál Pé­ter alfalvi kán­tor, Petres Ig­nác csomafalvi, és Mi­hály Ist­ván szár­he­gyi ta­ní­tók vol­tak, akik 1935-ben kez­de­ mé­nyez­ték az egy­há­zi gyer­mek­kó­rus­ ok ta­lál­ko­zó­ját. Kez­de­mé­nye­zé­sü­ket az ak­ko­ri rend­szer be­til­tot­ta, mert ir­re­ den­tá­nak ta­lál­ta. Kö­zel negy­ven év­vel ké­sőbb Ditrónak si­ke­rült új­ra­in­dí­ta­nia ezt a kez­de­ mé­nye­zést, Petres La­jos ve­ze­té­sé­vel, de ez is csak két évet bírt ki, új­ból meg­sza­ kadt a rend­szer kény­sze­re mi­att. A ’89es rend­szer­vál­tás után Páll Ibo­lya kar­ nagy kez­de­mé­nye­zé­sé­re, új­ra­in­dul ez a cso­dá­la­to­san szép ha­gyo­mány. Az­óta min­den év­ben ta­lál­koz­nak a gyergyói es­pe­re­si hi­va­tal­hoz tar­to­zó gyer­mek­ kó­rus­ok. Az idéni kó­rus­ta­lál­ko­zón részt vet­tek: a ditrói Pus­kás Ti­va­dar Is­ko­la­ köz­pont és a Siklódi Lő­rinc Ál­ta­lá­nos Is­ko­la kó­ru­sai, il­let­ve a blockflötte cso­ port, Petres Csa­ba kar­nagy ve­ze­té­sé­vel, a szár­he­gyi Beth­len Gá­bor Ál­ta­lá­nos Is­ko­la blockflötte együt­te­se, Fü­löp Bé­ la ve­ze­té­sé­vel, a csomafalvi Köllő Mik­ lós Ál­ta­lá­nos Is­ko­la kó­ru­sa, Csí­ki Eni­ kő ve­ze­té­sé­vel, gyergyószentmiklósi Vas­ker­tes Ál­ta­lá­nos Is­ko­la Páll Ibo­lya

ve­ze­té­sé­vel, il­let­ve a Fogarassy Mi­ hály Ál­ta­lá­nos Is­ko­la, Kolcsár Ár­pád ve­ze­té­sé­vel, az új­fal­vi Ele­kes Venczel Ál­ta­lá­nos Is­ko­la, Csí­ki Eni­kő ve­ze­té­ sé­vel, a maroshévízi Ke­mény Já­nos Lí­ ce­um kó­ru­sa Balla Pé­ter ve­ze­té­sé­vel, és a há­zi­gaz­da bor­szé­ki da­los lel­kü­le­ tű gye­re­kek, Ba­lázs Ti­bor ve­ze­té­sé­vel. A Gyergyói me­den­ce gyer­mek­kó­ru­sai má­so­dik al­ka­lom­mal bi­zo­nyí­tot­ták rá­ ter­mett­sé­gü­ket te­le­pü­lé­sün­kön, eb­ben a mű­faj­ban. Ha­son­ló ren­dez­vényt 2000ben szer­vez­tünk. A ta­lál­ko­zó ün­ne­pi

szent­mi­sé­vel kez­dő­dött, ame­lyet Ba­ kos Ba­lázs, hely­bé­li plé­bá­nos ce­leb­rált. Kö­szön­tő be­szé­det monodott Ko­vács Jú­lia is­ko­la­igaz­ga­tó, majd Vaida Va­len­ tin pol­gár­mes­ter kö­szön­töt­te az egy­be­ gyűl­te­ket. Ezt kö­vet­te a tu­laj­don­kép­pe­ ni kó­rus­ta­lál­ko­zó, ahol egy­há­zi és vi­lá­gi éne­ke­ket ad­tak elő. Rend­kí­vül fel­eme­lő ér­zés volt hall­gat­ni, a nagy­temp­lo­mot meg­töl­tő gye­rek­se­reg har­so­gó éne­két, il­let­ve a blockflötte klasszi­kus­nak szá­ mí­tó együt­te­sek pro­duk­ci­ó­ját. A részt­ ve­vő cso­por­tok em­lék­la­pot és vi­rá­got kap­tak, il­let­ve egy-egy em­lék­jel­vényt. Fel­eme­lő volt hall­gat­ni a kö­zös éne­ket, amellyel kezd­tek és zár­tak az egye­sí­ tett kó­ru­sok, Páll Ibo­lya ve­zény­le­té­ vel. A ván­dor­zász­lót Gyergyóremete kép­vi­se­lő­je kel­lett vol­na át­ve­gye, de nem vol­tak je­len, mert Ma­gya­ror­szá­ gon ven­dég­sze­re­pel­nek. A ren­dez­vény után, a há­zi­gaz­da Zimmethausen Is­ko­ la­köz­pont meg­ven­dé­gel­te a kö­zel 250 da­los gye­re­ket és kar­ve­ze­tő­ket, kí­sé­rő­ ket. Utá­na a gye­re­kek vá­ros­né­ző kör­út­ ra in­dul­tak. Kö­szö­net a lel­kes szü­lői kö­zös­ség­ nek, akik ak­tí­van ki­vet­ték ré­szü­ket a szer­ve­zé­si te­en­dők­ből, anya­gi ál­do­za­ tot is vál­lal­va. A 20. gyer­mek­kó­rus ta­ lál­ko­zó jó han­gu­lat­ban zaj­lott, jó pél­dát mu­tat­va ha­gyo­mány­ápo­lás­ra és össze­ fo­gás­ra. Far­kas Ala­dár

Források XII./4. szám

7. oldal

Do­mo­kos Pál Pé­ter gyer­mek­kó­rus ta­lál­ko­zó Bor­szé­ken Ko­vács Jú­lia igaz­ga­tó kö­szön­tő be­szé­de Nagy sze­re­tet­tel kö­szön­töm az egy­be­ gyül­te­ket, ven­dé­ge­in­ket. Le­gyen szá­munk­ra a mai nap a ze­ne, az ének­lés ün­ne­pe. Éne­kel­ni, együtt­éne­kel­ni sokféleképpen le­het, ta­lál­ko­zó­ink­nak egyik cél­ja ép­pen az, hogy meg­is­mer­jék egy­mást az ének­kar­ok, egy­más ta­pasz­ta­la­ta­i­ból épül­je­nek. A má­sik cél pe­dig a ha­gyo­mány ápo­lá­sa, to­vább­vi­te­le. Elő­de­ink is tud­ták, hogy mi­lyen nagy az össze­tar­tó ere­je a kö­zös ének­lés­nek. Fe­ gye­lem­re, egy­má­sért, kö­zös­sé­gért va­ló fe­le­ lős­ség­re ta­nít. Össze­tar­tás, össze­tar­to­zás – ilyen nagy dol­gok sű­rű­söd­nek egy kó­rus­ban – ami­re nem­csak a szín­pa­don, ha­nem az élet min­den te­rü­le­tén szük­sé­günk van. A ze­ ne min­den­kié, a ze­né­nek nincs nem­ze­ti­sé­ge – ta­ní­tot­ták nagy­ja­ink, így le­het be­lő­le össze­ kö­tő­ka­pocs, le­het a ne­ve­lés esz­kö­ze, vagy akár a gyó­gyí­tás mód­ja. Mind­ezt fel­is­mer­ték hí­res ze­ne­pe­da­gó­gu­sa­ink, Bar­tók, Ko­dály, Dohnányi, akik­nek mód­sze­re­it vi­lág­szer­te is­me­rik és al­kal­maz­zák. Ők tud­ták, hogy az em­ber lel­ké­hez hosszú, fá­rad­sá­gos út ve­zet, de a ze­ne, az ének hang­ja ha­ma­rabb el­jut oda, mint a sza­vak, a gesz­tu­sok. Mi­ben áll az ének­lés szép­sé­ge, ere­je? Áll a nyelv­ben és az át­lát­szó, tisz­ta ne­mes elő­ adás­ban. Sze­ret­nénk, ha ezt az erőt, a da­lok

tisz­ta sza­va­it meg­érez­né és be­fo­gad­ná min­ den részt­ve­vő. Kö­szön­jük a kar­ve­ze­tők­nek az ál­do­za­ tos, sok időt, tü­rel­met igény­lő fel­eme­lő mun­ ká­ju­kat, kö­szön­jük a kó­rus­ta­gok fe­gyel­mét, hang­ju­kat, amely­ből össze­áll ez a szí­vetlel­ket gyö­nyör­köd­te­tő, me­len­ge­tő ér­zés-az ének­lés örö­me. Vé­gül en­ged­jék meg, hogy há­lá­mat, kö­ szö­ne­te­met fe­jez­zem ki mind­azok­nak, akik

se­gí­tet­tek, hogy ez a szép ün­nep meg­va­ló­sul­ has­son, ne­ve­ket nem so­ro­lok, de jól­eső ér­zés tud­ni, hogy va­ló­ban van össze­fo­gás egy ne­ mes cél ér­de­ké­ben. Jó ér­zés tud­ni, hogy van, aki­re szá­mí­ta­ni, le­gyen az pol­gár­mes­te­ri hi­va­tal, pe­da­gó­gus kol­lé­gák, szü­lői mun­ka­ kö­zös­ség, cé­gek vagy csak la­ko­sai en­nek a vá­ros­nak füg­get­le­nül nem­ze­ti­sé­gük­től. Kí­vá­nom mind­annyi­uk­nak, hogy jól érez­zék ma­gu­kat.

Mátyás király és kora, vetélkedő „Má­tyás ki­rály és ko­ra” cím­mel hir­det­tünk ve­tél­ ke­dőt ja­nu­ár­ban. Az el­telt idő­szak a fel­ké­szü­lés ide­ je volt. A gye­re­kek is­me­re­te­ket gyűj­ töt­tek a meg­adott iro­da­lom­ból, amely tar­tal­ma­zott szak­ mun­kát és szép­iro­ dal­mat (mon­dák, le­gen­dák, me­sék) egy­aránt. A kis­is­ko­lás­ ok egy fil­met is lát­hat­tak Má­tyás ki­rály­ról. A ve­tél­ke­dő­re áp­ri­lis 18.-án az is­ko­lá­ban, Jákó Jó­zsef ta­nár úr ve­ze­té­se mel­lett ke­rült sor. A be­ne­ve­zet­tek 3-4-es cso­por­tok­ban dol­goz­tak és hat kér­dés­kör­ben vá­la­szol­tak. Hét cso­port mér­te össze tu­dá­sát. A leg­jobb­nak a Váradi Re­be­ka, Koz­ ma Bri­git­ta és Csibi Pál­ma al­kot­ta hár­mas bi­zo­nyult, akik a le­het­sé­ges 30 pont­ból 26 pon­tot sze­rez­tek. Vé­le­mé­nyünk sze­rint a ve­tél­ke­dő­nek csak nyer­te­sei van­nak, mert min­ den­ki ta­nult va­la­mit, min­den­ki­nek gaz­da­go­dott az is­me­ ret­anya­ga és gya­ko­rol­ták a csa­pat­mun­kát is. A részt­ve­vő­ ket könyv­vel, go­lyós­tol­lal és egy szép em­lék­lap­pal (Móga At­ti­la mun­ká­ja) ju­tal­maz­tuk. Kolbert Tün­de

A vá­ro­si könyv­tár ál­tal hir­de­tett pá­lyá­zat­ra ér­ke­zett

Én vol­tam Má­tyás ki­rály... Egy­sze­rű, sze­gény csa­lád­ból szár­ma­zó szol­ga vol­tam. Egy éj­sza­ka azt ál­mod­tam, hogy gaz­dag le­ szek és min­den­ki fe­jet fog haj­ta­ni ne­kem. Ál­mom be is tel­je­sült: ki­rály lett belőlem. Igaz­sá­gos vol­tam, a sze­gé­nye­ket meg­aján­dé­koz­tam, a kap­zsi­tól el­vet­ tem azt is, ami­je volt, a nagy­ké­pűt meg­szé­gye­ní­tet­ tem. Ál­ru­há­ba öl­töz­tem és be­jár­tam or­szá­go­mat, s így ta­lál­tam rá a sze­gé­nyek­re. Én ma­gam győ­ződ­ tem meg az igaz­ság­ta­lan­ság­ról. A jók el­nyer­ték ju­ tal­ma­mat, a rosszak pe­dig a bün­te­té­sem. A né­pem is elé­ge­dett volt ve­lem. Olteanu Adrian, III. B.

8. oldal

Források XII./4. szám

Az el­ső Re­gi­o­ná­lis Ope­rá­ci­ós Prog­ram­ról

Az áp­ri­li­si ren­des ha­vi ta­nács­ülés­ről

Hús­vét har­mad­nap­ján ke­rült sor a ren­des ha­vi önkormányzati ülés­re, ahol 11 na­pi­ren­di pont sze­re­pelt. Fon­tos­sá­gi sor­rend­ben, el­ső­ként a ta­va­lyi pénz­ügyi év­nek a zár­szám­adá­sa sze­re­pelt. A fő­ köny­ve­lő­nő elő­ter­jesz­té­sét vi­ta nél­kül el­fo­gad­ta a tes­tü­let, akár­csak a pol­gár­mes­ter fi­ze­té­si be­so­ro­lá­sát. Vi­tát iga­zá­ból az a ha­tá­ro­zat­ter­ ve­zet ger­jesz­tett, ami­nek ér­tel­mé­ben az or­szág­úton 40-es se­bes­ség­ kor­lá­to­zást, míg a Kár­pá­tok úton 30-ast sze­ret­tek vol­na be­ve­zet­ni, az­zal in­do­kol­va, hogy a fő­út men­tén nincs jár­da, il­let­ve az utak ál­ la­po­ta nem en­ge­di meg a ma­ga­sabb se­bes­sé­get. A meg­ol­dás jár­da­ épí­tés len­ne, il­let­ve az utak meg­fe­le­lő kar­ban­tar­tá­sa, nem pe­dig a se­bes­ség kor­lá­to­zá­sa. Az adók és il­le­té­kek 30%-os csök­ken­té­se sem ger­jesz­tett vi­tát, hi­szen ha va­la­ki­nek ala­csony a jö­ve­del­me, jo­go­san kér és kap adó­csök­ken­tést. A tes­tü­let jó­vá­hagy­ta a sze­mét­szál­lí­tás koncesszionálása ér­de­ké­ben össze­ál­lí­tott ten­der­fü­ze­tet. Ez a szol­gál­ ta­tás las­san ki­ke­rül a vá­ros te­vé­keny­sé­gé­ből egy szak­cég ha­tás­kö­ré­ be. Újabb te­rü­le­tek ke­rül­tek át a köz­va­gyon­ból az ál­lam ma­gán­tu­ laj­do­ná­ba. A tes­tü­let el­fo­gad­ta az el­ső Re­gi­o­ná­lis Ope­rá­ci­ós Prog­ram ke­ re­té­ben meg­hir­de­tett pá­lyá­za­tát, amely az Is­ko­la­mű­hely tel­jes re­ha­ bi­li­tá­lá­sát cé­loz­za meg, amely­nek ered­mé­nye­kép­pen egy kor­sze­rű tech­no­ló­gi­ai la­bo­ra­tó­ri­um lé­te­sül, ahol ta­nu­ló­ink meg­ta­nul­hat­ják mind­azt, amit a köz­ét­kez­te­tés­ben il­let­ve a szál­lo­da­ipar­ban tud­ni kell. Tá­jé­koz­ta­tót hall­gat­tunk meg ar­ról, hogy az ön­kor­mány­zat hány ci­vil szer­ve­zet­nek ala­pí­tó vagy ren­des tag­ja. Úgy­szin­tén egy má­sik tá­jé­koz­ta­tó té­má­ja az volt, hogy me­lyik vil­la­tu­laj­do­nost hány­szor és mi­lyen összeg­gel bün­tet­te a Pol­gár­mes­te­ri Hi­va­tal, azért, mert nem tart­ja rend­ben az épü­le­tét. A kü­lön­fé­lék­nél, az egyik La­kás­tu­laj­do­ no­sok Tár­su­la­ta 20 köb­mé­ter fa­anya­got kért a tömb­ház mel­let­ti fás­ szí­nek fel­újí­tá­sá­ért. A té­ma füg­gő­ben ma­radt, mert pil­la­nat­nyi­lag sen­ki nem tud­ta meg­mon­da­ni, hogy mi­lyen tör­vé­nyes úton le­het ezt a ké­rést tel­je­sí­te­ni. Far­kas Ala­dár

Áp­ri­lis idu­sán ke­rült sor az ön­kor­mány­za­ti ülés­re, ahol fő­leg területeladásokról kel­lett dön­te­nie a tes­tü­let­nek. Két ma­gán­vál­lal­ko­zó nyúj­tott be ké­rést, az ál­ta­la évek óta hasz­nált te­rü­le­tek meg­vá­sár­lá­sá­ ra. Hosszabb vi­tát egy gatteres ké­ré­se je­len­tet­te. Egy­részt, hogy kell-e bő­ví­te­ni az ilyen jel­le­gű te­vé­keny­sé­get te­le­pü­lé­sün­kön, ahol ha már balneoturizmus nem lé­te­zik, bár az ökoturizmus fel­tét­ele­it kel­le­ne biz­ to­sí­ta­ni. A má­sik ag­go­da­lom, a vé­tel­ár ala­csony vol­ta mi­att ala­kult ki, alig 2 euroért négy­zet­mé­te­ren­ként el­adunk egy kö­zel 13 ezer négy­zet­ mé­te­res te­rü­le­tet. Egy má­sik, meg­gon­dol­kod­ta­tó hír, hogy egy szá­munk­ra is­me­ ret­len bras­sói cég, 12 tömb­ház­ból ál­ló la­kó­ne­gye­det akar épí­te­ni Alsóborszéken, a Ru­di kert­ben. Az ér­de­kelt cég fel­vá­sá­rolt ma­gán­sze­ mé­lyek­től 2,5 ha te­rü­le­tet, és ezen akar­ja meg­va­ló­sí­ta­ni el­kép­ze­lé­se­ it. El­ső lá­tás­ra, az el­kép­ze­lés szép, öt­szin­tes épü­le­tek mély­ga­rá­zsok­kal, de van egy árny­ol­da­la. Ezek a lu­xus­la­ká­sok túl drá­gák lesz­nek, ah­hoz, hogy az át­lag bor­szé­ki­ek meg tud­ják vá­sá­rol­ni. A be­fek­te­tő, pe­dig, mi­ nél ha­ma­rabb ér­té­ke­sí­te­ni akar­ja őket. Így bár­ki meg­vá­sá­rol­hat­ja, aki­ nek pén­ze van, és né­hány év alatt a vá­rost el­özön­lik az ide­ge­nek. Négy év alatt elő­ször ke­rült sor egy be­szél­ge­tés­re az Ön­kor­mány­ zat és a Ven­dég­vá­rók Szö­vet­sé­ge kö­zött. A be­szél­ge­tés so­rán mind­két fél el­mond­ta, hogy mi­lyen el­vá­rá­sai van­nak a má­sik fél­lel szem­ben. Nem kör­vo­na­la­zó­dott egy konk­rét, össze­han­golt cse­lek­vé­si terv a tu­ riz­mus jö­vő­jét il­le­tő­en. Far­kas Ala­dár

Cser­kész­ta­lál­ko­zó a for­ra­da­lom je­gyé­ben

Igaz, hogy el­telt már­ci­us 15-e és ez­zel le­csen­gett a ma­gyar for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc­ra va­ló meg­em­lé­ke­zés. Pe­dig egy ilyen ka­li­be­rű ese­mény töb­bet ér­de­mel, mint egy­na­pos meg­em­ lé­ke­zést. Ezt így gon­dol­ták a ditrói cser­ké­szek is, akik ve­tél­ke­dő­ re hív­ták a kör­zet cser­kész­csa­pa­ta­it. A meg­hí­vás­nak ele­get tett a gyergyószentmiklósi Ta­risz­nyás Már­ton-, az új­fal­vi Már­ton Áronés a bor­szé­ki Zimmethausen An­tal cser­kész­csa­pat. A há­zi­gaz­da lo­ vag Takó Já­nos cser­kész­csa­pat három őrs­sel kép­vi­sel­tet­te ma­gát. A ren­dez­vény Kos­suth és más ’48-as nó­ták­kal in­dult, majd csa­pa­tok be­mu­tat­ko­zá­sa kö­vet­ke­zett, ami rend­ha­gyó mó­don éne­kes for­má­ ban tör­tént, for­ra­dal­mi dal­lam­ra. A ve­tél­ke­dő so­rán a csa­pa­tok ta­ nú­bi­zony­sá­got ad­tak tör­té­nel­mi és iro­dal­mi is­me­re­te­ik­ből, fel­idéz­ ve a for­ra­da­lom fon­to­sabb moz­za­na­ta­it, hely­szí­nek, ese­mé­nyek, sze­mé­lyi­sé­gek, stb. Han­gu­la­tos, ta­nul­sá­gos ve­tél­ke­dő volt. A leg­ ered­mé­nye­sebb csa­pa­tok a ditrói Ágyú­go­lyó, a gyergyószentmiklósi Réz­ágyú, va­la­mint a szin­tén ditrói Ágyú­ön­tők vol­tak. A ve­tél­ke­dő után, ál­ló­fo­ga­dá­son (ágápé) vet­tek részt a csa­pa­tok és a je­len­lé­vő kö­zön­ség. A ren­dez­vény tánc­ház­zal foly­ta­tó­dott, ahol Danguly Er­ vin, tánc­ok­ta­tó né­pi tán­cok­ra ta­ní­tot­ta a je­len­lé­vő­ket. A ver­seny iz­gal­mai után fel­sza­ba­dult gye­re­kek élő mu­zsi­ká­ra rop­ták a tán­cot, ké­ső dél­utá­nig. Kel­le­mes és han­gu­la­tos ta­lál­ko­zó volt. Di­csé­re­tet ér­de­mel az új csa­pat­ve­ze­tő Pus­kás Ti­va­dar Ist­ván, Köllő Zsó­fi, a töb­bi se­gí­tő­tár­sa és a fenn­tar­tó tes­tü­let, aki anya­gi­lag is tá­mo­gat­ta a ren­dez­vényt.

Far­kas Ala­dár

Szociális lakások Borszéken

Az első kapavágás megtörtént. Végre városunkban is épül 18 év után lakás. Talán az egyetlen Hargita megyei város vagyunk, ahol a rendszerváltás óta állami lakás nem épült. Pedig égető szűkség van rá. Hiszen nagyon sokan államosított villákban laktak, laknak, amiből ki kellett, illetve közelebbről ki kell költözzenek. Jelenleg folyamatban van egy 20 lakrészes tömbház építése, majd folytatásként egy 32 lakrészes tömbház építése, amely pillanatnyilag megoldja úgy a szociális gondokkal küszködők, mint a fiatalok lakásgondjait. Eredeti helyszínként a városközpont volt kijelölve, a legutóbb felépült tömbház folytatásaként, de az a terület tele van fásszínekkel, garázsokkal, amiket nem lehetett egyik napról a másikra lebontani, ezért új helyszint találtak a városszélén, a benzinkúttal átellenben. Ide fog felépülni a két tömbház. Biztosítva van, illetve lesz a szükséges infrastruktúra. Reméljük, hogy még ebben az évben átadják az elsőt. Farkas Aladár

Nyomda: Demaco – Székelyudvarhely