95. Mihai Eminescu. Mihai Eminescu három verse. Koosán Ildikó fordításában

29.szám

1 / 95

Dunatáj Mihai Eminescu három verse Koosán Ildikó fordításában Mihai Eminescu - Szirtek fölé - Ó maradj - Csupán a költő

Mihai Eminescu három verse Koosán Ildikó fordításában

Szirtek fölé

Szirtek fölé kúszik a hold, erdő-mélyen lomb se rezzen, égerágak közt rekedten havasi kürt búg, búsong

messziről, s mind nő a távol, egyre halkul, suttogó, mintha várna, hívna óh, halni lelkem ég a vágytól.

Mért hallgatsz el, varázsoddal szívem csordultig tele? Kedves kürtöm, szólna-e majd egyszer értem is a dal?

Ó maradj

2 / 95

„Ó maradj, maradj itt nálam, szeretlek, te kis legény! Minden rejtett óhajtásod én ismerem, én, csak én;

Hűs árnyaim homályában akár herceg is lehetsz, víz tükrözi tiszta mélyén fénylő fekete szemed;

Túl a patakcsobbanáson, füvek rebbenő neszén, szarvascsorda vágtatását hallod, s titkos szép zeném;

Látlak, elcsábít varázsom, szelíd, ringat, nincs szavad, kristálytiszta vízbe mártod mezítelen lábadat

Teliholddal kósza fények a tavon, ha felragyognak, éveid egy percnek tűnnek, boldog perced századoknak.”

Így szólt csendesen az erdő, s égboltként hajolt fölém; Fütyürészett és nevetve rétre ment a kis legény.

Ma, ha hívna, visszatérnék, nem értem mért nem lehet… Hová tűntél gyermekkorom, s erdőm hová tűnt veled?

Csupán a költő

3 / 95

A világ mulandóság, emberek születnek, élnek, milliókat és téged elhagy egyszer a lélek, kóborol szüntelen, pokol-mélyről az égig, egy végzetes ölelésig. Csupán a költő repül szárnyak nélkül át a siralomvölgy felett teremtő ágain a gondolatnak a véghetetlen tér-időbe, szent lankáin ott megleled versbe, dalokba beleszőve.

4 / 95

Erkölcs és jog ELMÉLKEDÉS AZ ÚN. NEMEZETI DOHÁNYBOLTOK KAPCSÁN Jakócs Dániel Most egyeseket nagy honszerelmük vonzott megragadni a dohányboltok hálózatát.

ELMÉLKEDÉS AZ ÚN. NEMEZETI DOHÁNYBOLTOK KAPCSÁN Bevezetésként rögtön az elején elmondom mindenkinek, hogy nemdohányzó vagyok, soha életemben nem dohányoztam és nem fogok. Filozófiai nézeteim, politikai meggyőződésem fiatal koromban döntő változáson mentek át, később pedig árnyaltabbá, összetettebbé váltak, de a dohányzáshoz való viszonyom soha nem változott, mindig helytelenítettem. Barátaim között is különböző meggyőződésű emberek vannak, s mi több, különböző nemzetek tagjai, de a legkülönbözőbb nemzetiségű és meggyőződésű emberek között egyformán vannak dohányzók és nemdohányzók. Ezek után teljesen érthetetlen, hogyan lehet egy dohánybolt nemzeti?! Azt még meg lehet érteni, hogy az étterem lehet nemzeti, ha ott egy bizonyos nemzet ételeit és italait készítik és fogyasztják elsősorban, mert az egyes népek konyhaművészete minden nép nemzeti kultúrájának értékes része, amit meg kell őrizni és ismerni éppen ezért van francia, német, olasz, magyar, bolgár, kínai stb. nemzeti konyha, étterem és nemzeti jellegét jellemezhetjük is. Ezért kerülhetett be éspedig jogosan a német himnuszba a német bor, a magyarba pedig Tokaj szőlővesszeje, azaz a tokaji bor. Ez nem jelenti azt, hogy más népek konyháját, ételeit, borait nem szerethetjük, de saját konyhánk termékei kiemelt helyet képviseljenek értékrendünkben. Ezt külön cikkben már régen megírtam (Nemzeti konyhánk védelmében). Természetesen lehetséges nemzeti könyvesbolt is ,ahol irodalmunk jelentős alkotásai a népmeséktől és a népdaloktól kezdve a reformáció korán át Balassitól, Zrínyitől. Mikes Kelementől a XVIII. századi kuruc költészetig, Csokonaiig, Petőfiig, József Attiláig de még Fenyő Miksáig is, igen kedves olvasóim Fenyő Miksáig, Radnótiig, Vas Istvánig és nem Wass Albertig, mind és mindig megvásárolhatók. Itt természetesen a nemzeti jelleget nem biológiailag kell érteni. A nemzeti jelleget egy nép többségét jelentő szellemi és fizikai dolgozók érzelmei, gondolatai, vágyai alkotják illetve azok sajátosságai, a gondolkodásmód, a mentalitás és ezeket nem lehet biológiailag átörökíteni. Épp a művészet, az irodalom funkciója ezeket az egyik nemzedéktől a következőre átörökíteni. Most nem folytatom, külön esszék sorát kell még erről írni. Itt most csak az a fontos, hogy nem nehéz belátni nemzeti könyvesbolt szükséges és lehetséges dolog, nemzeti, sőt még általános emberi szempontból is, de egy dohánybolt …? Bár a zene nem ismer határokat, természetesen lehetséges lenne egy nemzeti zeneműbolt is, ahol pl. összegyűjtve, magas szinten digitalizálva bármikor megvásárolhatnám Petőfi Sándor, vagy Csokonai megzenésített verseit stb. Összefoglalva, ahol együtt lenne a több ezer éves magyar népzenétől, a magyar gregoriántól kezdve a reneszánsz, Tinódi, a verbunkos zenén, Rózsavölgyi Márkon át egészen Erkel, Liszt, Bartók, Kodály gazdag életművéig a magyar nemzeti zene teljes gazdagsága. Természetesen ez csak ábránd, olyan kormány nem volt nincs és hamarosan nem is lesz, amelyik ilyen könyvesboltokat létrehozna. A magyar zenében is meg tudjuk mondani, hogy mi benne a nemzeti. De mitől nemzeti egy dohánybolt? Nem árt közelebbről átgondolni, amit tudunk is, hogy mi a dohány és mi a dohányzás. A dohány egy amerikai növény, a dohányfüst szívása élvezetnek, így a dohány élvezeti cikknek számít, mivel ártalmas az egészségre, a dohányzás káros szenvedély. A káros szenvedélyek listája bizonyos tekintetben módosult. Nem is olyan régen még egyértelműen káros szenvedélynek minősítette az orvostudomány még a mérsékelt alkoholfogyasztást is. Én is elhittem ezt az álláspontot és gyakorlatilag teljesen tartózkodtam az alkoholfogyasztástól. Semmi bajom nem lett ebből, de mára az elmélyültebb és sokoldalúbb kutatás bebizonyította, hogy a mérsékelt alkoholfogyasztás egyenesen hasznos az egészségre és védi a szervezetet az érelmeszesedéstől. Csak annyi veszélye van, hogy a gyenge akaratú egyének esetleg nem tudják megtartani a mértéket és az alkoholfogyasztás rabjai lesznek. Az élvezeti cikkek között marad még a kávé, a tea és a kakaó. Ezek mérsékelt fogyasztása ellen senkinek sincs kifogása, még gyermekek esetében sem, bár néha ezek is okozhatnak függőséget és komoly bajt is, de az is egyértelmű, hogy mindegyiknek gyógyító hatása is van bizonyos betegségek ellen. Végül maradnak a kábítószerek és a dohányzás. A kábítószerekre szót sem érdemes vesztegetni, terjesztésüket és fogyasztásukat szigorúan tiltják a törvények mindenütt, de az orvostudomány fájdalomcsillapítóként kénytelen használni őket . A dohányzás különleges helyet foglal el az élvezeti szerek illetve cikkek között. A tudatot soha nem homályosítja el, váratlanul halált sem okoz, éveken keresztül lehet élvezni látható baj nélkül, ugyanakkor semmilyen hasznos hatása a szervezetre nincs, folyamatosan árt az egészségnek, egyes estekben legyőzhetetlen függőséget okoz. Egyetlen dohányos sem tud semmit sem felhozni a dohányzás védelmében és azt sem tudja megindokolni, hogy miért kezdte el. Igazán ésszerű, racionálisan gondolkodó ember soha nem kezdi el, de nem mindenki gondolkodik mindig logikusan, ésszerűen. HA PEDIG EGYSZER ELKEZDTE, NEM TUD LESZOKNI RÓLA, HA NINCS ERŐS AKARATA. Az a tény, hogy sokan dohányoznak, azt bizonyítja, hogy nagyon sok embernek nincs erős akarata, mert különben nem csinálna nap nap után olyasmit, amivel lerombolja egészségét, megrövidíti életét, megfordíthatatlan, rossz folyamatokat indít el szervezetében, nők esetében árt utódainak és közben hatalmas összegeket fizet mindezért. Mert a dohányárukat drágán adják el és még meg is indokolják azzal, hogy ezzel akarják leszoktatni az embereket. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a dohány árának az emelése nem csökkentette jelentősen a dohányzók számát. A dohányos szenvedély rabja és kifizeti a drágább árat is, ha gyötri a szenvedély. Éppen ezért a dohányzók tábora viszonylag biztos piacot jelent még válság idején is azoknak akik megveszik a dohányárusítás monopóliumát, ezért ellenőrizte mindig az állam a dohányárusítást, és természetben adóztatta is. A dohánytermelés agrotechnikai részében nincs semmi nemzeti, vagy ha van is az elhanyagolható. A dohányáruk fogyasztásának jellege nem nemzeti. A dohány sajátossága használati értékének a következménye. Olyan áru, amely szenvedélybetegek szükségletének a kielégítésére szolgál, akik a megszokott mennyiséget akkor is megveszik, ha nincs elég jövedelmük rá. Minden áru elé helyezik. A vásárlók száma és a megvásárolt áruk mennyisége is viszonylag állandó, lassan változik. Biztos piac még válság idején is. Ha ezt a

5 / 95

piacot egy kereskedőcsoport monopolizálta, állandó és magas jövedelmet szerzett magának. A fogyasztók, azaz a dohányosok teljesen ki vannak szolgáltatva a dohánykereskedelem tulajdonosainak, azok pedig annyi hasznot préselnek ki belőlük, amennyit lehet. Hogy mennyit lehet kipréselni egy dohányosból, országonként változik, de a dohánynak, mint árunak a sajátos jellege és a dohányos kiszolgáltatottsága mindenhol megvan. Mivel a gyakorlatban a dohánykereskedelem visszaél a dohányos emberi gyengeségeivel, kihasználja emberi gyarlóságát, általános emberi szempontból nézve erkölcstelen. Legalább abban a mértékben, amilyen mértékben kihasználja vásárlóját. Hangsúlyozom, hogy erkölcstelen és nem törvénytelen! Jogi szempontból lehet teljesen törvényes, mivel amit a hatályos jog nem tiltott meg, az törvényes. Ugyanakkor erkölcsileg felháborodni nem sietek. Ami az általános társadalmi helyzetből következik, az ellen felháborodás nem sokat használ. Már Arany János is megírta pontosan 1877. július 26.-án, hogy „ … Volt elég, Kit nagy honszerelme vonzott Megragadni minden koncot, Nehogy más elkapja még” /A régi panasz/ Most egyeseket nagy honszerelmük vonzott megragadni a dohányboltok hálózatát. Sikerük országos vitát gerjesztett. Érthető, hiszen egy dohányos naponta kb. 790-800 forintot költ dohányra ez havonta 24 000 forint, ez évente 288 000. És ezt a pénzt saját egészsége rombolására költi! Közben hajléktalanok pusztulnak el az utcán, gyermekek éheznek. De hangsúlyozom, dohányozni nem kötelező. Minden politizálás nélkül egyszerűen le lehet szokni. Ma már az orvostudomány is tud segíteni tablettákkal. Én egészen egyszerű módszert javaslok. Hetente egy cigarettával kell csökkenteni az elfüstölt cigaretták számát így 20 nap alatt le lehet szokni és a szervezet észre sem veszi. Ha ez az ütem gyors két hetente kell eggyel csökkenteni. Szokjunk le a dohányzásról, mutassuk meg, hogy értelmesen gondolkodó erős akaratú nép vagyunk!!! Végül meg lehet kérdezni tőlem mire költöttem azt a pénzt, amit nem füstöltem el. Tényleg nem vettem sem autót, sem hétvégi házat, de még az 1960-as évektől kezdve naponta 0,5 kg méz jutott az öt tagú család asztalára, több friss gyümölcsöt vásároltunk és állandóan gyarapodott a családi könyvtár. Fogyasztásunkkal a magyar méhészek és kertészek forgalmát és jövedelmét növeltük, és e tény nemzeti jellegéhez semmi kétség nem férhet.

Jakócs Dániel

6 / 95

Hétköznapjaink Végzetes veszélyben van nemzeti jövedelmünknek a virágos növények termesztése által előállított része szerkesztőség (Tiltakozunk az akácerdők kivágása ellen) Felhívás Felhívásom írásban elérhető alapja ifj. Pályi Zoltán erdőmérnök petíciója. Megtalálható az interneten http://www.peticiok.com/akac_hungarikum cím alatt.

Végzetes veszélyben van nemzeti jövedelmünknek a virágos növények termesztése által előállított része (Tiltakozunk az akácerdők kivágása ellen) Felhívás

Felhívásom írásban elérhető alapja ifj. Pályi Zoltán erdőmérnök petíciója. Megtalálható az interneten http://www.peticiok.com /akac_hungarikum cím alatt.

Minden bizonnyal, azokban a közlönyökben, ahol az Európai Unió Magyarországra vonatkozó határozatait és dokumentumait publikálják, részletesebb anyagok is találhatók, de kiindulópontként ez a petíció is elegendő. A veszélyről először méhészünktől és a tévé és rádió híreiből értesültem. Mivel a riporterek és tudósítók sokszor kellő alap nélkül is írnak, minden fontos hírt írásban is elérhető forrásban célszerű ellenőrizni. A hír lényege, hogy az Európai Unió valamilyen teljhatalmú bizottsága Magyarországot az összes akácerdő és akácfa kivágására kötelezte, együtt a parlagfűvel. Engem először a hír képtelensége lepett meg, de sok képtelenséget láttam és hallottam, ami igaznak bizonyult, sajnos ez is igaz volt. Elsőként a méhészek tiltakoztak és elég egységesen, így az ő aláírásaik is elegendők voltak ahhoz, hogy visszavonják a rendeletet vagy utasítást, nem az elnevezése a lényeges. A méhészek gyors és egységes tiltakozása érthető volt, mert a rendelet káros hatása először őket sújtotta volna. Engem már az is meglepett, hogy a méhészek tiltakozását nem követte a sokkal szélesebb és viharos tiltakozási hullám az egész országban. Ebből látszik, hogy az ország közvéleménye nem értette és nem érti, hogy a méhészet sorsa és sikere messze nemcsak a méhészek ügye. A méhészek örültek a sikernek, megnyugodtak és hazamentek a méhészeteikbe. Ez most, tavasszal érthető. Közben azok a számunkra láthatatlan erők, amelyek a magyar akácerdők kiirtását határozták el, és az Európai Unióban, azon keresztül és annak nevében tevékenykednek, nem nyugodtak. Újabb, szűkebb létszámú és nagyobb hatáskörű bizottságot hoztak létre. Ez a bizottság visszavonta a korábbi engedményt, és ismét elrendelte a magyar akácerdők kivágását, illetve kipusztítását, mintha azok gyomnövények lennének. Újabb petíció aláírása folyik. Az egész ügynek sok következménye és vetülete van. Ebben a részben csak azt írom le, hogy milyen anyagi következménye lesz annak, ha ezeknek az európai-uniós uraknak az akarata érvényesül. A többi kérdésről később. Tehát nézzük most ezt az alapvető kérdést, ennek megértéséhez pedig ismernünk kell a következő tényt. Az élővilág két nagy részének, a növényeknek és az állatvilágnak bizonyos fajai az evolúció alatt úgy alakultak ki, hogy egymás nélkül nem létezhetnek, illetve mint faj nem szaporodhatnak és így nem maradhatnak fenn. A növények között ilyen a virágos növények többsége, amelyek beporzásához néhány rovarfaj létezésére van szükség, ezek elsősorban a méhek és a velük rokon poszméhek és darazsak. A két utóbbi jelentősége azonban elenyészik a méhekéhez viszonyítva. Ezeknek a rovaroknak a legfontosabb tápláléka a virágokban található nektár és virágpor, létezésük a virágos növényektől függ. A virágos növények fajainak többsége csak ezeknek a rovaroknak a beporzása után termékenyülhet meg, lehetnek utódai, tehát rovarok nélkül a faj nem maradhat meg. Mivel a poszméhek és a darazsak szerepe a méhekhez viszonyítva jelentéktelen, csak a méhekkel érdemes foglalkozni. A virágos növények és a méhek létezésének kölcsönös függősége már akkor így volt, amikor még nem voltak nemesített növények és házi méhek. A nálunk őshonos vadkörte fennmaradása az erdei vadméhek beporzásától függött. A kultúra fejlődése „csak” annyit változtatott az eredeti helyzeten, hogy új virágos növények jelentek meg hazánk mai területén és a mai házi méheknek például az egyetlen vadalmafaj helyett legalább harminc nemes almafajtát kell beporozniuk. Korunkra, kb. az 1950-es évekre Magyarországon olyan helyzet alakult ki majdnem az ország egész területén, hogy a méhek táplálkozásához szükséges méz kb. négyötödét egyetlen növényfaj, a fehér akác biztosítja, az akácerdők nélkül nincs méhészet Magyarországon. Méhészet nélkül pedig a virágos növényeknek a méhektől függő része nem hoz termést és termelése értelmetlenné, gazdaságilag lehetetlenné válik. Most pedig nézzük meg, hogy az akácerdők kivágása után milyen növényfajok termesztését kellene beszüntetni, milyen növények tűnnének el a hazai mezőgazdaságból: 1, Gyümölcsök: alma, körte, naspolya, birs, cseresznye, meggy, szilva, kajszibarack, őszibarack, mandula, szamóca (földieper), málna, ribizli, egres. 2. Zöldségek: paprika, paradicsom, hagyma, padlizsán, uborka, dinnye, tök, káposzta, kelkáposzta, karfiol, saláta, borsó, bab, sárgarépa, petrezselyem, retek, cékla, spenót, sóska. 3. Olajos növények: napraforgó, repce.

7 / 95

4. Takarmánynövények: lucerna, lóhere. Hogy a mai piaci körülmények között ezeknek a növényeknek a kiesése mennyi elveszett hasznot jelent, nem tudom, lehet hogy a mezőgazdasági termelés felét is. Mivel a mai erdőgazdasági körülmények között hazánkban vadméhek nincsenek, az erdei gyümölcsök beporzását is a házi méhek végzik. Az akácfa és virága bevonult a magyar költészetbe is. Kosztolányi Üllői úti fái akácok voltak.

Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák Az ég legyen tivéletek Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek Szagos, virágos fergeteg Ezer fehér virág.

Ilyen virága csak az akácfának van Magyarországon.

8 / 95

Hírek Meghívó könyvbemutatóra Óbudai Társaskör dr. Maróti Andor: A nélkülözhetetlen kultúra

Meghívó

Az Óbudai Társaskör Kamaratermében (Budapest III. Kiskorona u. 7.)

2014. március 10.-én, hétfőn 17.00 órakor

dr. Maróti Andor

mutatja be

„A nélkülözhetetlen kultúra”

című új könyvét, amely az emberi élet és a kultúra összefüggéseiről szól.

A témához kapcsolódó beszélgetést dr. Striker Sándor, az ELTE Andragógiai és Művelődéselméleti Tanszékének vezetője irányítja.

Házigazda: Gyimesi László író, hajdani népművelő

Zenei meglepetéssel a Kammerton együttes szolgál.

Az United p.c. Kiadónál megjelent kötetet a Könyvtárellátó Kft. Kódex Könyváruháza a helyszínen árusítja.

A Társaskör elérhető a Szentendrei HÉV Árpád hídi megállójától 3 perc sétával, vagy a

9 / 95

9-es, 86-os autóbuszok Kiscelli úti megállójától 2 perc sétával.

Könyvbemutató - KOOSÁN ILDIKÓ: HAZAFELÉ c.versválogatása Erzsébetvárosi Közösségi Ház és a Rím Könyvkiadó Közreműködnek a jelenlévő költők, írók

Az Erzsébetvárosi Közösségi Ház és a Rím Könyvkiadó

Tisztelettel meghívja Önt és Kedves Barátait

az

ERZSÉBETVÁROSI IRODALMI ESTÉK

című rendezvénysorozat következő műsorára, amelyen

KOOSÁN ILDIKÓ költő HAZAFELÉ

című válogatott verseket tartalmazó könyvét mutatjuk be.

A műsort vezeti: MADÁR JÁNOS költő, az Erzsébetvárosi Irodalmi Esték sorozat vezetője.

Közreműködnek:

a jelenlévő költők, írók,

Időpont: 2014. február 3. (hétfő) 17 órakor

10 / 95

Helyszín: Erzsébetvárosi Közösségi Ház, Díszterem 1077 Budapest, Wesselényi utca 17.

A belépés díjtalan. A helyszínen kedvezményes könyvvásárlási lehetőséget biztosítunk. Aki még nem vette át az Arcok és énekek 2013 című antológiát, ezen a rendezvényen átveheti.

Civilszervezetek és öntevékeny mozgalmak társadalmi jelentősége Haladó Erők Fóruma Előadó és vitavezető: Benyik Mátyás szakközgazda, az Attac Magyarország Egyesület elnöke

MEGHÍVÓ Kedves Barátunk, Tisztelt Érdeklődő! Vészesen közeleg az országgyűlési választások napja, amely sorsdöntő jelentőségű hazánk, a családok, országunk lakosainak, közösségeinek, az egyének életének alakulásában. Nem véletlenül választottuk témánkul a mai napra a civil összefogás, az öntevékenység, az önkéntes, alulról szerveződő közös cselekvés problémáit. Sok minden múlhat a civil fórumok aktivitásán a jelen helyzetben. A társadalom mindenkor rétegzett, különféle érdekű, érdeklődésű, hivatalos és önkéntes csoportok halmaza, s minél sokszínűbb e diverzifikáltság, annál több lehetőség nyílik a családok, az emberek számára érdekeik érvényesítésére, adottságaik, hajlamaik kibontakoztatására, tehetségük megvalósítására. Az állampolgárok önkéntes közösségi összefogással védelmet vívhatnak ki az igazságtalanságokkal, az elnyomó hatalmi erőkkel szemben, demokratikus jogaik érvényesüléséért, az önkényes diktátumok megfékezéséért, az egészségügy, a tanulás, a kulturálódás fórumainak hozzáférhető működtetéséért, az élhető és emberi humánus lét feltételeiért. A választások, bármi legyen annak eredménye, fokozottan szükségessé teszik az emberi közösségek védő, segítő tevékenységét, az együttes progresszív gondolkodást, az okos cselekvést, a törvényesség betartásának éber figyelését, a jogállamiság helyreállításának megvalósulását valamennyiünk érdekében. Az előadás címe: Civilszervezetek és öntevékeny mozgalmak társadalmi jelentősége Előadó és vitavezető: Benyik Mátyás szakközgazda, az Attac Magyarország Egyesület elnöke Az előadás időpontja és helye: 2014. március 10-én 16.00 -18.30. Budatest XI. Villányi út 11-13. IV. emelet 418-419-es terem. Minden érdeklődőt tisztelettel hívunk és várunk. Kérjük, tegyék fel kérdéseiket, szóljanak hozzá a témához. Széchy Éva egyetemi docens

az „ Ember és Társadalom „ vezetője

Rajnai Gábor mérnökközgazdász

a Szervező Bizottság vezetője HEF email: [email protected]

tagozatának

MEGHÍVÓ - Miért igen és miért mégis? A Marx Károly Társaság Fóruma és a Május Elseje Társaság Fáklya Klubja A választások és a marxisták

MEGHÍVÓ

A Marx Károly Társaság Fóruma és a Május Elseje Társaság

11 / 95

Fáklya Klubja szervezésében

Miért igen és miért mégis? (A választások és a marxisták)

Egyenként 10 perces bevezető gondolatokat mond: Aggod József, Hirschler Tamás, Morva Tamás, Tenner György

2014. február 21-én, pénteken 16 órakor, a Budapest, VIII. ker. Magdolna u. 5. földszinti klubhelyiség (a József kőrúttól egy megálló kifelé a 9-es busszal, vagy a 83-as trolival)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Vezetőségek

Jóslás nélkül a "magyar atom"-ról Előadó:Dr. Szentgyörgyi Zsuzsa Meghívó a Haladó Erők Fóruma Ember és Természet Tagozata"vitaindítóval kezdődő előadása

MEGHÍVÓ „Haladó Erők Fóruma Ember és Természet tagozata” következő, vitaindító előadással kezdődő rendezvényére tisztelettel meghívjuk Önt.

Előadó: Dr.Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök, nukleáris szakmérnök, a Magyar Mérnök Akadémia tagja

Az előadás címe: Jóslások nélkül a „magyar atom”-ról

Felkért hozzászóló: Kóti Lóránt kommunikációs vezető, Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft. Időpont: 2014. február 25, kedd 16 óra 30 perc Cím: 1114 Budapest, Villányi út 11-13, IV. em. 420-421-es tanterem Az előadásokban és az utána következő vitában elhangzó érvekkel alátámasztott vélemények és javaslatok alapján olyan összefoglaló

12 / 95

állásfoglalást kívánunk majd kialakítani, amelyet eljuttatunk a hazai közvéleményre ható illetékes szervekhez és szervezetekhez. A szervezők: Böhm János Ferenc és Csizmazia Pál Melléklet: Ajánlott cikkek jegyzéke 1. Szentgyörgyi Zsuzsa: Paks: kockázat és mellékhatás (Népszava p7,2014.01.26) 2. Szentgyörgyi Zsuzsa: Változékony energetika—bizonytalan jövő (Új Egyenlítő, 2013.december, pp.37-44 ) 3. Szentgyörgyi Zsuzsa: Beszélgetés a paksi bővítésről (Orient-press, rádiófelvétel) 4. Szász Gábor:Néhány gondolat a Paksi Atomerőmű bővítéséről(www.mebal.hu 2014.02.01) 5. Csapó Endre: A Paksi Atomerőmű bővítése (Magyar Élet, 2014.01.30) 6. Deák András: Megvehetőek vagyunk (168 óra, XXVI. évf./5.sz. pp.14-16 ) 7. 168 óra kérdezte az Összefogás politikusait: Gáz van? ( -”-

pp..18-19 )

8. Eiler János: A Paksi Atomerőmű Célzott Biztonsági Felülvizsgálata eredményei, az erőmű biztonsági állapota”Új korszak kezdete az energetikában, GTTSZ Konferencia, 2011.10.13 ) 9. Elter József: Célzott biztonsági felülvizsgálat Pakson „Mire lesz energiánk?A fenntartható energetika kérdései” GTTSZ Konferencia 2012.05.16 ) 10. www.atomenergiainfo.hu 11. www.roszatom.hu 12. A Paks II-re vonatkozó aláírt és a Parlamentben jóváhagyott szerződés szövege (magyarul és oroszul )

(pontosítás alatt)

MEGHÍVÓ: Jóslások nélkül a magyar atom-ról Haladó Erők Fóruma A most következő rendezvény előadója: Dr.Szentgyörgyi Zsuzsa

MEGHÍVÓ

A Haladó Erők Fórumának Ember és Természet tagozata vitaindító előadással kezdődő rendezvényére

tisztelettel meghívjuk Önt.

A most következő rendezvény előadója:

13 / 95

: Dr.Szentgyörgyi Zsuzsa

villamosmérnök, nukleáris szakmérnök, a Magyar Mérnök Akadémia tagja

Az előadás címe: Jóslások nélkül a „magyar atom”-ról Felkért hozzászóló:

Kóti Lóránt

kommunikációs vezető, Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft. Időpont: 2014. február 25, kedd 16 óra 30 perc

Cím: 1114 Budapest, Villányi út 11-13, IV. em. 420-421-es tanterem

Az előadásokban és az utána következő vitában elhangzó érvekkel alátámasztott vélemények és javaslatok alapján olyan összefoglaló állásfoglalást kívánunk majd kialakítani, amelyet eljuttatunk a hazai közvéleményre ható illetékes szervekhez és szervezetekhez.

Böhm János Ferenc

Csizmazia Pál

Budapest, 2014-02-06

Melléklet:

Ajánlott cikkek jegyzéke

1. Szentgyörgyi Zsuzsa:Paks: kockázat és mellékhatás (Népszava p7,2014.01.26) 2. Szentgyörgyi Zsuzsa: Változékony energetika—bizonytalan jövő (Új Egyenlítő, 2013.december, pp.37-44 ) 3. Szentgyörgyi Zsuzsa:Beszélgetés a paksi bővítésről (Orient-press, rádiófelvétel) 4. Szász Gábor:Néhány gondolat a Paksi Atomerőmű bővítéséről(www.mebal.hu 2014.02.01) 5. Csapó Endre: A Paksi Atomerőmű bővítése (Magyar Élet, 2014.01.30)

14 / 95

6. Deák András: Megvehetőek vagyunk (168 óra, XXVI. évf./5.sz. pp.14-16 ) 7. 168 óra kérdezte az Összefogás politikusait: Gáz van? ( -”-

pp..18-19 )

8. Eiler János: A Paksi Atomerőmű Célzott Biztonsági Felülvizsgálata eredményei, az erőmű biztonsági állapota”Új korszak kezdete az energetikában, GTTSZ Konferencia, 2011.10.13 ) 9. Elter József: Célzott biztonsági felülvizsgálat Pakson „Mire lesz energiánk?A fenntartható energetika kérdései” GTTSZ Konferencia 2012.05.16 )

10.www.atomenergiainfo.hu

HANGVERSENYMEGHÍVÓ Bolgár Kulturális Intézet A SZILUETI kamaraegyüttes hangversenye

MEGHÍVÓ a Bolgár Kulturális Intézet szeretettel meghívja Önt a SZILUETI kamaraegyüttes hangversenyére 2014. február 20-án 18 óra 30 perckor az Intézet székházába (Budapest, VI. Andrássy u.14) Műsoron: W. A. Mozart: Kegelstadt trió Kovács Béla: Homages á Bartók Béla Kovács Béla: Homages á Kodály Zoltán Konstantin Iliev: Trió hegedűre, … J. Brahms: Trió J. Haydn: G-dur trió á la Hongerese

(A hangverseny ingyenes)

Meghívó a A magyar megszállás vajúdó nemzeti önismeret. Válasz a kritiká ELTE BTK Ruszisztikai Központ Jöjj és láss című szovjet film vetítése

MEGHÍVÓ

Az ELTE BTK Ruszisztikai Központ és a Kelet-Európa Története Tanszék

15 / 95

meghívja Önt és ismerőseit

A magyar megszállás – vajúdó nemzeti önismeret. Válasz a kritikákra című könyv bemutatójára.

A kötetet bemutatják: Drucker Tibor, könyvkiadó, holokauszt-túlélő Bartha Eszter, történész, egyetemi adjunktus (ELTE Kelet-Európa Története Tanszék) Fóris Ákos, egyetemi hallgató, Orosz-Kelet-Európa MA

A könyvbemutatót a Jöjj és láss című szovjet film vetítése követi Szilágyi Ákos esztéta felvezetésével és vitaindítójával.

Helyszín: ELTE BTK Gólyavár földszinti előadó (1088 Budapest, Múzeum krt. 4.)

Időpont: 2014. február 26. 16.00

Radnótiné Gyarmati Fanni emlékére Szepes Erika A magyar irodalomban a költő-feleségek különös szerepet vittek....

Szepes Erika Radnótiné Gyarmati Fanni emlékére (1912 – 2014)

A magyar irodalomban a költő-feleségek különös szerepet vittek: ha távolabb nem megyünk is az időben, mint a 19. század közepéig, ott tündökölt – vagy tündökölni szándékozott – Petőfi ifjú hitvese, a költészetben is nagyra törő Szendrey Júlia, aki az egész magyar nemzetet felháborította „nemtelen” tettével, miszerint Petőfi jóslatát beteljesítve, férjhez ment Horváth Árpád tanárhoz Ezért írt róla Hatvany Lajos, Petőfi verséből kölcsönözve a címet , meglehetősen megvető könyvet, Feleségek felesége címen. A 20. században több jelentős költő-házaspárról tudunk, csak az első feléből jó ismert a Babits- Török Sophie és a Kosztolányi - Harmos Ilona kapcsolata és alkotásaik, amelyeket a feleségek a férjek elhunyta után is gyarapítottak. (Nem is siker nélkül.) Talán az egyetlen, aki „beérte” azzal, hogy nagy költő múzsája lett, a 10 napja, 102 éves korában elhunyt Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós felesége. Igaz, kapcsolatuk rendkívüli volt: nagyon korai és ( legalábbis Fanni részéről) nagyon tiszta. Fanni 14, Radnóti 17 éves volt megismerkedésükkor, és hogy Fanni valóban különleges személyiség volt, az Vas István róla szóló emlékeiből is kiderül. Vas többször is megrajzolta a társaságban Fifinek becézett Gyarmati Fanni alakját: leírta például, ahogy „ a karcsú, kék szemű, lilás rózsaszín pulóverében tündéri Gyarmati Fifi” a városligeti műjégpályán elegánsan siklik Másutt már mélyrehatóbb jellemzését adja „ a megközelíthetetlenség legzavarba ejtőbb példányának láttam (…) Okos lány volt, őszintén érdekelte nemcsak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy a száját keserves kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené – az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt.”

16 / 95

Amit Vas István megközelíthetetlenségnek mond, az nyilván a Radnóti iránti oszthatatlan szerelme volt, távol minden üres tetszeni akarástól. Fanni nem akart költő sem lenni : irodalomtanár volt egész munkás életében. Alakja egyrészt ezért különleges a magyar költészetben, másrészt azért, mert gyermekkora óta (14 éves volt a megismerkedéskor!) változó alakban, változó szerepben örökítik meg Radnóti versei. Hozzá szólnak a kamaszhevületű, erotikus korai szabadversek áradó sorai ( Szerelmi ciklus 1927-28-ból, részletek):

4. Sok szerelmes éjszakán égették tested dombjai az arcom bőrét és sok éjszakán égette gyulladt arcom a tested bőrét… akkor csak ez az izzás volt, ez a sötét nagy izzás és hogy messze vagy, most fojtott illatát is érzem a szerelmünknek… jázmin illatuk volt az éjeknek, a tested is jázmint lehelt,mint a fehérvirágú bokrok, tavaszi fülledt éjszakán… de elmúlt, elmúltak a lihegő csókok, melyek párája, most tudom, hogy jázmint lehelt és hogyha később tavasszal érinteni akarom a szájad, csak egy fehér virágra kell hajtanom emlékező fejem és egy bokor illatát kell mélyre szívnom és újra itt vagy és újra megölelem fehér, dombos tested, amelyen annyiszor elpihent elfáradt, szegény, ráejtett fejem…

12. Az illatod bolondja voltam, úgy hajtottam hozzád a fejem, mint télen illatos, idegen párás virágokhoz, amelyek japán vázában remegnek egy alkonyuló szobának asztalán és az illatuk a nyárról mesél.

17 / 95

Oly vigyázva, halkan csókoltam meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon és sokáig megmaradj nekem: de hiába, az illatod elszállt, és én egy régi parfőmnek fájó emlékét hegedülöm el most emlékezőn a papíroson. És a másik korai ciklus 1928-ból, Az áhítat zsoltáraiból (részlet): 7.

Ajkadon nedvesen csillan a messze alkonyok álmos fénye, mert színes sinek doromboló utján jöttél te vissza szíves sziveddel – testedben álmos délutáni sütkérezések melegét hoztad el nekem és ugy ömlött el rajtad a jóság hogy szégyenlem most ajkamnak remegését mellyel újra az ujjaidat csókolom sorra miközben halottan lehulló cserebogarak tavaszi siró búcsúimáját mondogatom. Boldogságukat igen hamar a fenyegetettség felhőzi, és ebben a fenyegetettségben érik férfivá Radnóti, válik költészete nagyformátumúvá, a magyar líra első vonalába illővé. A Tétova óda 1943-as, de már benne van a távolság, az elszakítottság érzése: Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött, s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

18 / 95

És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem,s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek, s mint színarany golyó ragyog a terítőn. s magától csendül egy üres vizes pohár. Boldog, mert veled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam, milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felém int, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. A Levél a hitveshez már Lager Heidenau-i jegyzésű, 1944 augusztus-szeptemberére keltezett vers, a magyar líra egyik csúcsa. A hosszú versből csak részleteket áll módomban idézni:

…… Mikor láthatlak újra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, s némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél újra, kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem újra s az éber lét útjára visszahullva

19 / 95

tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, csak messze vagy. Túl három vad határon. … ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 X 2 józansága hull rám. És amivel Fannit a legmagasztosabb magasságokba emeli: a Hetedik ecloga. Ezt a megjegyzésemet igazolni kell a Radnóti versek belső logikájával és szerkesztésével. Az ecloga – mint tudjuk – a pásztori idillek műfaja a görög Theokritoszt (i.e. 4-3. század) tartják egyik első művelőjének, akitől a római Vergilius a műfajt átvette. Tőle kapta, nemes irodalmi örökségül, a Vergiliust fordító Radnóti, akinél a bukolikus idill óriási változáson megy át. A háború tombolása közepette pásztoridillt írni – az ellenpont művészete, az esztétikai hatás magas hőfokra hevítése. Első idilljében még, a műfaj szabályai szerint a költő – aki az eclogákban mindvégig maga Radnóti – és a pásztor beszélgetnek. A másodikban a költő már a világot felülről néző, abba ártó szándékkal is beavatkozni képes Repülővel vitatkozik; a harmadikban Radnóti megszólítja a bukolikus költészet Múzsáját, ezzel is fokozva a kontrasztot; a negyedikben a költő egy titokzatos „Hanggal” kerül éles összeütközésbe; az Ötödik eclogát Bálint György emlékének szenteli, és őt, az eltűntet szólítja meg, azzal a félelemmel, hogy netán a másvilágra távozott ( igen, tudjuk, Bálint György is mártírhalált halt); a Hatodik ecloga töredékesen maradt fenn, a címe is ez: Töredék, benne a költő monologizál, pontosabban vádiratot fogalmaz kora ellen; a Hetedik eclogát közvetlenül a Levél a hitveshez előtt írja, ugyanolyan érzelmekkel, indulatokkal, csak őhozzá beszélve. A hosszú versnek csak az elejét és a végét idézem:

Látod-e, esteledik, s a szögesdróttal beszeget, vad tölgykerités, barak oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is itt szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó megvan-e még az az otthon? … Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhet adó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Az eclogák sorát a Nyolcadik ecloga zárja, amelyben a költő már nem földi lényhez szól, hanem az Ótestamentum prófétájához, Náhumhoz. Fanni a művek közelsége miatt így emelkedik a próféta transzcendens magasságába. A költő egyre inkább eltávolodik a földi borzalmaktól, és a klasszikus értékekhez menekül: az antik idillhez és a biblikus erkölcsiséghez.

20 / 95

Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek, s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg eljön az ország, amit ígért amaz ifju tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.

Fanni a költő által megénekelt személyiségét őrizte meg haláláig: egy nagy költő naggyá tévő szerelmét és mártíromsággal végződő életét. Nem írt verset. Nem akart tündökölni. Megírta kettejük Napló-ját, amelynek kiadása a közeljövőben várható.

Mi az értelme a rendszeren túli gondolkodásnak ma? meghívó Az Eszmélet folyóirat szerkesztősége - nemzetközi kerekasztal-beszélgetés -

MEGHÍVÓ

Az Eszmélet folyóirat szerkesztősége tisztelettel meghívja az Eszmélet 25. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi kerekasztal-beszélgetésre

Mi az értelme a rendszeren túli gondolkodásnak ma? címmel.

Felkért hozzászólók: Gagyi Ágnes (Helyzet Műhely) Fülöp Ádám (Eszmélet) Krausz Tamás (Eszmélet) Melegh Attila (szociológus) Martin Birkner (Critique and Utopia, Bécs) Szigeti Péter (Eszmélet) Susan Zimmermann (történész, Bécs)

Moderátor: Mitrovits Miklós

Laudációt mond Agárdi Péter irodalomtörténész

Helyszín: Kossuth Klub (VIII., Múzeum u. 7.)

21 / 95

Időpont: 2014. március 4. (kedd) 17.00

XVII. AQUINCUMI KÖLTŐVERSENY Aquincumi Múzeum és a Pannon Művészet Alapítvány A HÍVÓ MONDAT:Tempora mutantur et nos mutamur in illis.

Az Aquincumi Múzeum és a Pannon Művészet Alapítvány, meghirdeti a

XVII. AQUINCUMI KÖLTŐVERSENYT!

A HÍVÓ MONDAT EBBEN AZ ÉVBEN:

Tempora mutantur et nos mutamur in illis. * Az idők változnak, és mi változunk velük. * Klasszikus formában írt (alkaioszi, szapphoi, anakreoni, aszklepiádészi, hexameter, disztichon, leoninus, stb.) pályaművet várunk, egy pályázatban legfeljebb kettőt. Egy-egy vers terjedelme ne legyen több 32 sornál.

Beérkezési határidő: 2014. március 31.

A pályaműveket kizárólag e-mail-ben várjuk! ([email protected]). A pályaműveket előzsűri bírálja el. A döntőbe jutott versekről e-mail-ben küldünk tájékoztatást április 5. és 10. között.

DÖNTŐ ÉS EREDMÉNYHIRDETÉS: 2014. ÁPRILIS 12. 11.00. (AQUINCUMI MÚZEUM, BP., III.,SZENTENDREI ÚT 139.)

A döntőbe jutott művek, színészek tolmácsolásában hangzanak el.

I díj: Arannyal ékesített babérkoszorú.

22 / 95

II. díj: Ezüsttel ékesített babérkoszorú. III. díj: Bronzzal ékesített babérkoszorú. Közönségdíj cserépszavazással. Különdíjak.

EPIGRAMMAÍRÓ VERSENY

A HELYSZÍNEN MEGADOTT TÉMÁBAN.

Meghívó könyvbemutatóra Akadémiai Kiadó Hargittai István: Eltemetett dicsőség Hogyan tették a szovjet tudósok szuperhatalommá a Szovjetuniót

MEGHÍVÓ

Az Akadémiai Kiadó tisztelettel meghívja Önt Hargittai István Eltemetett dicsőség Hogyan tették a szovjet tudósok szuperhatalommá a Szovjetuniót című könyvének bemutatójára

Helyszín: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 2. emeleti terem 1051 Budapest, Arany János u. 1.

Időpont: 2014. március 12. 16 óra

A könyvet bemutatja Radnóti Sándor esztéta, egyetemi tanár Patkós András fizikus, akadémikus Réffy Balázs, az Akadémiai Kiadó igazgatója és a Szerző

A könyvbemutatót elnökli Téglási Ágnes főigazgató helyettes,MTA Könyvtár és Információs Központ

23 / 95

Az eseményt állófogadás követi.

A kötet a rendezvény ideje alatt 25% -os kedvezménnyel

vásárolható meg a helyszínen.

A magyar megszállás - vajúdó nemzeti önismeret Válasz a kritikákra szerk. A könyv most beszerezhető az ELTE BTK Ruszisztikai Tanszékén: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. Főépület, II. emelet 235. szoba

TÁJÉKOZTATÁS A Világszabadságon előre jeleztűk 'A magyar megszállás - vajúdó nemzeti önismeret Válasz a kritikákra' című könyv bemutatóját, amelyet a 'A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK A SZOVJETUNIÓBAN' című dokumentumkötet megelenése utáb kialakult vitákra válaszul írtak a szerzők. A könyv most beszerezhető az ELTE BTK Ruszisztikai Tanszékén:

1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. Főépület, II. emelet 235. szoba

Meghívó Mezőgazdasági üzemek Magyarországon Haladó Erők Fóruma Dr. Romány Pál bevezető előadásával

MEGHÍVÓ

A Haladó Erők Fórumának Ember és Természet tagozata vitaindító előadással kezdődő rendezvényére tisztelettel meghívjuk Önt.

A most következő rendezvény előadója:

Dr. Romány Pál egyetemi tanár

Az előadás címe: Mezőgazdasági üzemek Magyarországon

Felkért hozzászóló: Dr. Raskó György

24 / 95

agrárközgazdász

A hozzászólás címe: A magyar mezőgazdaság termelési deficitje és a duális birtokszerkezet

Időpont: 2014.március 18, kedd 16 óra 30 perc

Helyszín: 1114 Budapest, Villányi út 11-13, IV. em. 420-421

Az előadásokban és az utána következő vitában elhangzó, érvekkel alátámasztott vélemények és javaslatok alapján olyan összegző állásfoglalást kívánunk majd kialakítani, amelyet eljuttatunk a hazai közvéleményre ható illetékes szervekhez és szervezetekhez.

Böhm János Ferenc

Csizmazia Pál

Budapest, 2014-02-12

Melléklet: Ajánlott cikkek jegyzéke:

--- 2 ----

Ajánlott cikkek jegyzéke

1. Raskó György: A Magyar Mezőgazdaság és a Közös Agrárpolitika

25 / 95

( ELTE,2014.február) 2. Raskó György: Paradigmaváltás az agrár- és vidékpolitikában ( ELTE, 2011.február ) 3. Raskó György. A Magyar mezőgazdaság egyre kevesebb embernek ad megélhetést (Világgazdaság, 2014.február ) 4. Raskó Gyíörgy: Jobbhorog ővön alul ( Népszava, 2013) 5. Morva Tamás: Mi legyen a baloldal politikai álláspontja Ángyán József: „V. jelentés a földről, föld- és birtokpolitika alulnézetből” Című NET-en közzétett összeállításáról ? ( Gödöllő 2013.december 22 )

Meghívó - Mi folyik valójában Ukrajnában? Marx Károly Társaság Gondolatait megosztja Csikós Sándor és Hirschler Tamás

MEGHÍVÓ

A Marx Károly Társaság Fórumán: Mi folyik valójában Ukrajnában?

Bevezető gondolatait megosztja Csikós Sándor és Hirschler Tamás

2014. március 22-én, pénteken 16 órakor, a Budapest, VIII. ker. Magdolna u. 5. földszinti klubhelyiség (a József kőrúttól egy megálló kifelé a 9-es busszal, vagy a 83-as trolival)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Vezetőség

Valery Petrov április 22-én volt 94-éves szerkesztőség Születésnapján technikai okokból nem tudtuk honlapunkon köszönteni. Most kicsit megkésve kívánunk neki jó egészséget, boldogságot, további hosszú életet és alkotói sikereket. A Világszabadság szerkesztősége.

Valery Petrov április 22-én volt 94-éves. Születésnapján technikai okokból nem tudtuk honlapunkon köszönteni. Most kicsit megkésve kívánunk neki jó egészséget, boldogságot, további hosszú életet és alkotói sikereket. A Világszabadság szerkesztősége. На 22. април Валери Петров навърши 94 години, поради технически причини не успяхме да го поздравиме на нашта

26 / 95

уебстраница. С малко закъснение му пожелаваме здраве , щастие и още дълги години с творчески успехи!!! Редакцията на Вилагсабадшаг

Лет до ста расти нам без старости Год от года расти нашей бодрости.

27 / 95

Művészet Három-e a magyar igazság? Gyimesi László A nemrég elhunyt Szabó László Tibor emléke előtt írásairól szóló recenziók gyűjteményével tisztelgünk. Operabál Villámcsődület, A hosszú utazás (folyt.köv.)

Három-e a magyar igazság?

Szabó László Tibor három prózakötetéről

Képzeljünk magunk elé egy idősödő, de még ereje teljében lévő kalandos életű férfit, aki egy szép napon arra ébredt, no, itt az ideje annak, hogy író legyek. Voltam már minden, csak akasztott ember nem. Voltam kétkezi munkás, pedagógus, tolmács, politológus, egyetemi docens, operaénekes, idegenvezető – de író még nem voltam. Ej, micsoda blamázs, tegyük jóvá gyorsan! Mindenkiben ott szorong az „egy könyv”, az önéletrajz, természetesen Szabó László Tibornak is volna mit mesélni, hiszen bármennyire is a magyar röghöz kötődött, hazája az egész világ, élményei bepókhálózzák Európát, Ázsiát, Afrikát, sőt… Mesélhetne mindenről, közreadhatná (folyóiratokban teszi is) úti élményeit, beleintimpistáskodhatna a zenei életbe (micsoda nők vették körül!), körülvezethetne minket akár az egyetemi tanszékek szellemi labirintusaiban is. De nem ezt teszi. Juszt sem választotta a könnyebb utat, ő fictiont, azaz eredeti, valódi irodalmat akar elénk tenni. Későn kezdte, meglehet, de nem késett el. Kitűnően választotta meg játszóterét: a groteszk, a szatíra, a burleszk, az abszurd világát. Nem kellett elszakadnia a valóságtól, csak ki kellett tárnia ajtaját-ablakát korunk burleszkjére, a szatíráért kiáltó mindennapokra, a groteszk, sőt abszurd világ helyiérdekű (vagy nem is annyira helyiérdekű) jelenségeire. A Z-könyvek kiadói, szerkesztői jó érzékkel fedezték fel a napi- és hetilapok hasábjain, vagy a világhálón fel-feltűnő írásokat, az első kötet (az Operabál)) tulajdonképpen ezekből jött össze. Huszonegy kemény írás, huszonegy szatíra, huszonegy korfüggő groteszk – a magyar irodalom egyik legjelentősebb, legizgalmasabb vonulatának vállalásaként. Ha azt mondom, Nagy Lajost, Gábor Andort, Örkény Istvánt követi, akkor igazat mondok, de ugyanígy igaz lenne a Karinthyra, Mocsár Gáborra, Rákosy Gergelyre, Moldova Györgyre történő hivatkozás is. Ha valakinek ennyi jó rokona van, akkor biztosak lehetünk abban, hogy – bár szereti mindegyiküket – egyiket sem kívánja utánozni, meg akarja és meg tudja teremteni saját stílusát, saját világmagyarázatát. Az első kötet valamennyi darabja izgalmas, pontos látlelet a rendszerváltásnak nevezett fordulatot emésztő Magyarországról. Nem szabályszerű novellák, elbeszélések – inkább a míves publicisztika határát karcolgató tárcák, egypercesek, de azokból a jobb félék. Persze, nem hibátlan remekművek – a hétköznapok fogságából, a hivatalnoki, a politológusi bikkfanyelv csapdájából nehezen szabadult a „botcsinálta” szerző, s bizony beleizzadt a saját nyelv, a saját stílus alapjainak megteremtésébe. A cikkekből, tanulmányokból átszivárgó formaelemek azonban nem csak teherként rakódnak

28 / 95

az irodalmi anyagra, hanem sajátos távolságtartó szerepet nyernek, az alkotói én kívülállásának látszatát keltve nyernek stílusteremtő szerepet. Pedig dehogy lehet szó valóságos kívülállásról! Valamennyi írás a képviseleti (régi szóval: elkötelezett) irodalom mintadarabjaként is felfogható, s számomra ebben a minőségében mindegyik valódi értékeket hordoz. Hétköznapi problémák, mindennapjaink legégetőbb helyzetei köszönnek vissza a lapokról (legyen szó a nyomorról, hajléktalanságról, a hamvukba halt illúziókról, a nyerskapitalizmus visszáságairól, vagy kisebb horderejű bosszúságainkról). A szatíra eszköztára a hideg, tárgyilagos modorra épül. A legtermészetellenesebb dolgokat, az abszurdot, a szürreális túlzásokat is természetes, higgadt mondatok hordozzák, így teremtve meg a valóság hiteles képét. Ez van körülöttünk, ez a mi világunk, lássák be, a groteszk e dicső kor valódi realizmusa. Szabó László Tibor második kötetével nem sokáig váratott magára. Alig egy évvel az első könyvecske után újabb huszonegy groteszket tett elénk a Villámcsődület című gyűjteményben. Látszólag egyszerű folytatása ez az Operabálban megkezdett útnak, de valójában sokkal többről van szó. Az első kötetben kimunkált egyéni stílus itt már él: a mikro-esszék valódi tárcákká, igazi mini-elbeszélésekké értek. A témaválasztás is az általánostól a konkrét felé mozdult, ezek az írások szinte naplószerűen reagáltak-reagálnak a közélet visszásságaira, görbe tükreiben a politikai színjátékoktól megcsömörlött kisember rezignált megfigyelései nőnek felháborodott majdnem-kiáltványokká. A stílus egyre inkább irodalmi lett, csak a szándékos, a szereplőket jellemző nyelvi göcsörtök maradtak meg, a narráció folyamatossá és igényesebbé vált. Olvasói körében – bár az első kötet új kiadásban is megjelent – ezzel a második könyvvel vált bevett, keresett, kedvelt íróvá. Mindkét tárcakötet sajátos mű-egészként is felfogható, az egyes írások (különösen a Villámcsődületnél) mozaikként összeállnak, s együtt többet mutatnak mindennapjaink abszurditásából, mint a rövid szövegek külön-külön. Könnyű volt felfedeznem mind a két könyvben Szabó László Tibor lappangó írói szándékát, hogy egy nagyobb lélegzetű, a totalitás megragadására alkalmasabb forma kiválasztására, esetleg kidolgozására készül. A mozaikkockák összeillesztését a későbbiekben nem bízza a befogadóra, maga teremti meg a kép egészét. Ezért nem ért váratlanul, hogy a harmadik kötet (A hosszú utazás) kétharmadát egy kisregény foglalja el, s emellé sorakozik fel öt – a korábbiaknál is érettebb – groteszk tárca. A címadó kisregény egyszerre megismétlése és meghaladása az eddig kiérlelt írói eszközrendszernek. A kilenc fejezetből álló mű sajátos pikareszk, két főhőse különböző (fiktív) helyszíneken szembesül a nagyon is középeurópai társadalmi folyamatok jövőbe vetített kifejleteivel, így a történetek külön-külön tárcaként is megállnák a helyüket. Mégsem azok: mert az egységes megközelítés szerves szöveggé, mintegy irodalmi patchwork-ké dolgozza össze a részelemeket. A szociális hálót, a kiszolgáltatottak jövőjét felszámoló liberális vadkapitalizmus viszonyai között a két feleslegessé vált idős ember hosszú utazása jó modell minden megnyomorított réteg problémájának felmutatásához. Valóságos veszély lehetne az általános válság nemzedéki problémára történő leszűkítése, s ezzel a társadalmi és az osztályviszonyok szerepének negligálása, de a szövegtestbe beépülő járulékos elemekkel (Zene mindenütt, A parlament) a politológusi rutin nem engedi a szépírót tévutakra. Bármennyire elválnak is egymástól a fejezetek, ez nem lehet zavaró, hiszen egy utazás állomásaiként a leghétköznapibb tapasztalások folyamatába illeszkednek, s az általuk közvetített szatirikus világkép is összetartja őket. S mivel nem kell minden részben újra és újra megragadni az egész világot, az írónak lehetősége van egyéni erényeinek felcsillantására is. Keserű szatíra ez, de a humor éltető nedve át és áttöri az igencsak szikkadt talajt, s ezáltal tartja fenn a reményt, hogy hosszú utazásunk nem feltétlenül Abszurdisztán poklába vezet. Számomra A világ kulturális fővárosa című fejezet jelentette erre a legfőbb bizonyítékot, torzképeivel, bűn-rossz verseivel, pazar karaktereivel. Amikor Szabó László Tibor az irodalmat választotta, bizonyára rövid, könnyű kalandot remélt. De a múzsája kíméletlen: végighajszolja őt az íróvá válás kegyetlen útján. Rohamléptekre ösztönzi, hiszen amire másoknak szerencsés esetben fél évszázad állt rendelkezésre, neki csak rövid évei voltak. Ebben a három kötetben felkészült a megmérettetésre, sokakat utolért, le is hagyott, de bármennyire ígéretesek is ezek a munkák, az igazi nagy mű megírása még várat magára. Az irány jó, a stílus megszületett, az írói eszközök egyre inkább a rendelkezésére állnak. Hátországa szilárd, a magyar irodalom fő áramára, a képviseleti irodalom legjobbjaira, a szatíra nagymestereire támaszkodhat. Futnia, futnia kell tovább.

Szabó László Tibor: Operabál (groteszkek) Z-Könyvek, 2008. Szabó László Tibor: Villámcsődület (huszonegy groteszk) Z-Könyvek, 2010. Szabó László Tibor: A hosszú utazás (kisregény és groteszkek) Z-Könyvek 2011.

29 / 95

Gyimesi László

Utószó Gyimesi László A nemrég elhunyt Szabó László Tibor emléke előtt írásairól szóló recenziók gyűjteményével tisztelgünk.

(folyt.köv.)

Utószó

Szabó László Tibor gyűjteményes kötetéhez

Mindig kötelességemnek éreztem a kezdő irodalmárok segítését, támogatását, helyzetbe hozásukat sokszor fontosabb ügyként kezeltem a magam útjának egyengetésénél. Büszkén szoktam belefeledkezni azoknak a fiatal (és már gyakran középkorúvá érett) íróknak a munkáiba, akiknek első művei mellett én bábáskodhattam, s ma már sűrűn sorjázó új könyveik vitathatatlanul helyet követeltek maguknak a kortárs irodalomban.

Szabó László Tibor különleges helyet foglal el az említett szerzők sorában. Kezdő volt ő is, de pimasz eufémizmus lenne őt fiatalnak mondani, hetvenedik születésnapja táján örvendeztetett meg bennünket első könyvével. Az Operabál című groteszk, szatirikus gyűjteményét 2008-ban tette közzé a Z-könyvek sorozata. Hűséges maradt a választott műfajához, és a kiadójához is: az első kötet második kiadását követően sűrűn, szinte egymás után jelentkeztek az újabb gyűjtemények, 2010-ben a huszonegy groteszk írást tartalmazó Villámcsődület, 2011 elején a már egy kisregényt is tartalmazó A hosszú utazás, 2011 végén pedig A lázadás című válogatás, amelyben újra található egy hosszabb írás, a címadó kisregény.

Kötetünk tartalmazza a szerző önéletrajzát, ez felment engem a biográfiai kötelező- és tiszteletköröktől. Roppant színes életút, ezerféle élmény, felelős és bohém munkatapasztalatok alapozzák meg azt az írói világot, amit sikerült az utóbbi öt évben kialakítania.

Nem mondom, hogy minden tényező segítette őt: a tudomány, a politológia, a tanítás, s főként a hivatalok nyelve nem a szépírás előiskolája, olyan sztereotípiák rögzülnek a szóban (és az agyban), amelyek inkább gátolják, mint segítik az esztétikum érvényre jutását, a képszerű, intenzív beszédet, az ízes-szagos valóságábrázolást.

A hatalmas tudásanyaggal, sokrétegű intelligenciával rendelkező szerzőnek nem a világábrázolás igazságtartalmának felismerésével kellett megküzdenie, hanem az ábrázolás mikéntjével, egy új nyelvet kellett elsajátítania, sőt kialakítania, a maga képére formálnia. Nehezen ment. De öröm kötetről kötetre figyelni a honfoglalás folyamatát, legutóbbi írásaiban már nyoma sincs a

30 / 95

küzdelem verejtékszagának, kialakult Szabó László Tibor valódi irodalmi stílusa.

Groteszk, abszurd, szatirikus stílus ez, de nem tartozik egyik nagy iskolához sem, Ionescu, Becket, Örkény, Jarry, Mroek, Moldova mind ott lappang a szerző műveltségének holdudvarában, Mocsár Gábor és Urbán Ernő, Gábor Andor és Kurt Vonnegut úgyszintén, itt-ott még Hašek, Kipling és Wodehause is, de mindez csak háttér, a szabói groteszk elevensége egyedi. Nem mondhatom, hogy iskolateremtő, de azt igen, hogy mással össze nem keverhető, össze nem téveszthető.

Közhellyé kopott az a Iuvenalis által rögzített, s neki is tulajdonított megállapítás, hogy korunkban nehéz szatírát nem írni. Ha ez igaz volt a hajdani Rómában, úgy gondolhatjuk, többszörösen igaz ma. Pedig nem így van. Legyen bármilyen a kor, amelyikben élünk, az írónak kutyakötelessége észrevennie a szatírát követelő jelenségeket. Talál ilyet minden korban. Ha a vénája megfelelő, akkor nem elég észrevennie, hanem irodalommá, művé is kell formálnia ezeket. A valódi irodalomban – gondoljunk akár Boccaccióra, Janus Pannoniusra, Csokonaira vagy Ady Endrére, Villonra, Szaltikov-Scsedrinre, Goncsarovra, Csehovra vagy a legvéresebben komoly Dosztojevszkijre, mindannyiukban ott csillog a groteszk fénye, működik a szatíra légtisztító szerkezete. Számomra különösen fontosnak tűnik az az adomány, amivel azok a pályatársaim bírnak, akik a groteszk mesterei, akik elsősorban ezt a fényforrást, ezt a légtisztítót működtetik írásaikban.

Ezért irigylem Szabó László Tibort. Műveltsége, tapasztalatai birtokában olyan éleslátásra tett szert, ami lehetetlenné teszi a tévelygést. Pontosan látja a tollhegyre kívánkozó visszásságokat, s nem terheli magát az egyrészt-másrészt lefegyverző okoskodásaival. Mer végletes lenni, mer az abszurdumig lemezteleníteni a valódi, bőrünkön érzett folyamatokat, mer szembe menni az általa sok esetben tisztelt (és – nem csoda – sok esetben az éppen megvetett) ideológiákkal, nem keveri össze a hétköznapok féligazságait az emberre váró kiérdemelt abszolút igazsággal. Az igazság érdekében mer igazságtalan lenni, hogy túlzásai erőteréből a befogadó kiemelhesse a számára érvényes üzeneteket.

A korábban felsorolt négy Szabó-kötet külön-külön is elismerendő teljesítményt hordoz. Ez az ötödik, a gyűjteményes könyv azonban – bocsánat, ha közhelynek tűnik – más, több mint a részek halmaza. Új minőség, egységes alkotás. Lehet, hogy a szerkesztőt dicséri a sorrend megváltoztatása, az új szerkezet, lehet, hogy az írói lelemény szülte az új fénytöréseket, mindegy. Nekem, aki valamennyi írást még kemence-melegéből ismerem, új élvezetet okoz a megkevert menü, s nem a jelentéktelen mértékű javítások, hanem a kitűnően ellenpontozott szerkezet miatt.

Remélem, sokan fogják ebben a formában megismerni, megszeretni Szabó László Tibor munkásságát. A két kisregény kitüntetett helye nem véletlen, ahogy a rövid írások mintegy kikövetelték ezek létrejöttét, most ezek kiáltanak a folytatásért, ezek szegezik szembe az íróval a nagy kérdést: hol a nagyregény?

Ha a társadalom leszakadó-kitaszított rétegeinek részhalmazait ilyen alapos munkákkal tudja ábrázolni (a fölöslegessé vált hetvenesek A hosszú utazásban, a fölöslegessé képzett fiatal diplomások A lázadásban), miért késlekedik még az egész felmutatásával? Amikor a részhalmazok összeállnak, amikor a groteszk világ önmagába robban, vagy infernóként, vagy az új rend ősrobbanásaként?

Biztos vagyok benne, hogy eljön ez a pillanat, és a szerző fogyó idejéből még tud néhány évet az eljövendő – talán összefoglaló – művére áldozni. Az utószó-író abban a hitben rója sorait, hogy remélhetőleg nem felesleges gondolataival a művek elolvasása után találkozik az olvasó. Így ezt az igényét megalapozottnak találja, ahogy az eddigi mondatai is a megszerzett Szabó-tudás birtokában segítik a befogadást. Ha így van, búcsúzóul néhány nem irodalomelméleti, nem esztétikai megalapozottságú gondolatot is megkockáztathat.

A groteszk, s a szatíra más egyéb neme sem a megértő, empatikus íróember műfaja. Kegyetlen az, maró, indulatos. Jól tudja ezt Szabó László Tibor, s próbál megfelelni ennek a követelménynek. Sikerül is neki, meg nem is. Szatírái, groteszkjei fájdalmasak, csípősek, ugyanakkor hiányzik belőlük a gyűlölet. Sem a jelenségeket, sem az azokat hordozó személyeket nem gyűlölettel, hanem sajátos iróniával kezeli. Nem megérti őket, de érti. Ez az empátia – ha nem is megbocsátó – mégis emberközeli. Erény vagy hiba? Hol ez, hol az. Nekem tetszik.

Ha valaki néhány évtized múlva kíváncsi lesz arra, milyen volt az új évezred első tíz-tizenöt évének közérzete, milyen folyamatok készülődtek a mélyben, s amit remélek: milyen folyamatokat tudtunk megállítani, bátran nyúlhat ehhez a könyvhöz. S ha úgy véli, hogy a torzképeknek semmi közük az ő valóságához, tudnia kell, hogy ez a megkésetten, de nem elkésetten jött író is hozzájárult ahhoz, hogy számára már könnyedebb szatírák, jobb kedvű groteszkek tükrözhetik majd a világot.

31 / 95

Gyimesi László

Tükörterem az elvarázsolt kastélyban Gyimesi László A nemrég elhunyt Szabó László Tibor emléke előtt írásairól szóló recenziók gyűjteményével tisztelgünk.

(folyt.köv.)

Tükörterem az elvarázsolt kastélyban

Előszó Szabó László Tibor novelláskötetéhez

Szabó László Tibor érett korában jelentkezett első munkáival az irodalmi fórumokon. Már ezek az első írások tisztes visszhangot keltettek, az a fajta groteszk látásmód, az a szatirikus véna, amellyel olvasóit meglepte, törvényszerűen hozta magával a sikert. Gyors egymásutánban két novelláskötete, majd egy kisregénye (ehhez is mellékelt néhány elbeszélést) jelent meg, ezt egy újabb kisregény követte, és ezek mellett rendszeresen publikáló szerzőjévé lett nem egy hazai és határon túli hagyományos és elektronikus folyóiratnak.

A most kezünkbe kapott könyv anyaga sem ismeretlen az érdeklődő olvasók előtt: csaknem minden darabja megjelent már valamelyik országos vagy nemzetközi lapban, tehát túljutottak az első (sikeres) megmérettetésen.

Szabó László Tibor a magyar irodalom többféle izgalmas hagyományához kapcsolódik. Bár igazán nem sorolható iskolához, munkáiban tetten érhető mind a nagy-realista, mind a szatirikus vonulat hatása, a mikszáthi karcolaté, az örkényi groteszké, a nyugatos igényességé. Karinthy öntörvényű humora, Nagy Lajos szenvtelennek álcázott szenvedélye éppúgy hozzájárult egyéni hangjának megtalálásához, mind a kortárs próza szövegtechnikai leleményeinek sora. Mocsár Gábor, Moldova György, Rákosy Gergely éppúgy rokona, mint a német vagy az angol klasszikus „humoros” szerzők vagy éppen a mai fiatalok sora, de a rokonság vállalása nem valami szolgai követést jelent, hanem csak egyfajta „litero-genetikai” háttér tudatos vállalását.

Bár nem hiszek az életművek biográfiai meghatározottságában, el kell ismernem, hogy a pontos látleletekhez szüksége volt annak a színes, változatos életútnak az élményanyagára, amelyre itt-ott utalnak is a művek. Nem álarcos vagy burkolt önélet-mondással, hanem a tapasztalatok irodalmi anyaggá emelésével. Hosszú élete során az író volt munkás és egyetemi oktató, tolmács és operaénekes, idegenvezető és nyelvtanár, s minden minőségében beszívta magába a karikírozásra méltó jelenségeket. Nem tagadta meg a katedrát, tudósi múltját, de a novellákban sosem a tanáros pedantéria szólítja meg a befogadót, hanem a kíváncsi ember mindent tudni akarása, a világot egyszerre megérteni és megváltoztatni szándékozó alkotóművész szenvedélye.

Minden szatirikus író görbe tükröt használ, ki homorút, ki domborút, Szabó László Tibor tükrének felülete hullámos, mondandójának, témájának megfelelően nagyít vagy kicsinyít, torzít vagy egyszerűsít, kiragyogtat vagy homályba von. Így írói eszköztára nem válhat unalmassá, az egyes művek – mint az elvarázsolt kastélyok tükörtermeiben – egymást is kétségbe vonják, mégsem gátolják meg, hogy létrejöjjön a realista egység. Nem, nem az egyes novellákban, hanem a kötet egészében.

Ebben a könyvben húsz történet olvasható. Első az egyenlők között a címadó, a Klímamenekültek, de a többi is hasonló műgonddal és ugyanazon vitriolos tollal íródott. Nem könnyed, mosolyogtató beszélyek sorakoznak egymás után, inkább – ha nem támad sírhatnékunk – kínunkban röhögünk a szerző leleményein. Akár a világ globális gondjait tűzi tollhegyre (Zacskómentes övezet; Megfigyelés; Az öszvér), akár a hazai társadalom visszásságait karikírozza (Ügyeletben, Vezetékjog, Állásinterjú), akár éppen

32 / 95

szürreális eszközökkel közelít a lét, a történelem, a filozófia nagy problémáihoz (A misszió; A Grand Hotel alkonya; Vasúti átjáró; A kínai út), pillanatképei és panoráma-felvételei egyaránt pontosak, s éppen a korábban emlegetett hullámos tükrök által hitelesítettek.

Az író minden etűdjében ott feszül a kiszolgáltatottak, az elnyomorítottak iránti szolidaritás, néha a tehetetlenség fogcsikorgató dühével, néha a majd csak teszünk valamit halovány optimizmusával fűszerezve. Nem tud és nem is akar világmegváltó recepteket ajánlani, de pontosan jelzi, miféle kórságok garmadáját hagyjuk a következő nemzedékekre. Ők – reméljük – a győztesek mindentudásával mosolyognak majd ezeken az írásokon. Mi még csak a szembenálló seregek szemléléséig (az enumerációkig) jutottunk. Keserűen mulatságos helyzet ez is.

Szabó László Tibor új kötetét a mai szatirikus (groteszk) irodalom, és általában a (mostanában félvállról kezelt) képviseleti literatúra fontos alkotásának érzem. Jó szívvel ajánlom mind a korábbi munkák – Operabál – groteszkek (2008); Villámcsődület – huszonegy groteszk (2010); A hosszú utazás – kisregény és groteszkek (2011); A lázadás – kisregény és novellák (2011) – ismerőinek, mind az életművel most barátkozóknak. Biztos vagyok abban, hogy ezek az elbeszélések gyarapítani fogják Szabó László Tibor híveinek számát, s valamennyiüknek sok keserédes, termékenyen dühös vagy felelősen vidám percet ajándékoznak.

Szabó László Tibor: Klímamenekültek – Hungarovox 2012.

Gyimesi László

FENYEGETI, MÁR ROMBOLJA IS Gyimesi László utószó egy szabálytalan kisregényhez A nemrég elhunyt Szabó László Tibor emléke előtt írásairól szóló recenziók gyűjteményével tisztelgünk.

FENYEGETI, MÁR ROMBOLJA IS…

utószó egy szabálytalan kisregényhez

Harmadik kisregényével jelentkezik Szabó László Tibor. Persze, nem szabályos kisregény ez sem, hanem egy keserű-groteszk pamflet, görbe tükörből rögzített látlelet mai világunkról, félmúltunkról és lehetséges jövőnkről.

Ne feledjük, a görbe tükör torzít ugyan, megváltoztatja a dolgok arányait, megnyújtja, összenyomja, megcsavarja a felszín képeit, de trükkjei mögül sohasem hiányzik a valóság. Sőt, amikor a felszín bohócos-derűs, vagy éppen ijesztő átalakításán szörnyülködünk, sokszor közelebb jutunk a valódi tükrökből hiányzó mélységhez, a hagyományos eszközökkel nehezen tetten érhető rejtőzködő valósághoz.

Az érett korban pályát változtató egykori politológus, egyetemi oktató, hajdani operaénekes, nyelvtanár, tolmács, s ki tudja még milyen pályákon tevékenykedő író a szatíra, a groteszk, az abszurd mellett kötelezte el magát. Nem tehetett mást: élettapasztalata és a kor erre predesztinálta.

Eleinte groteszk novellákat, tárcákat tett közzé (Operabál, 2008; Villámcsődület,2010.), s mivel mind a szakma, mind a nagyközönség örömmel fogadta ezeket, megpróbálta a rövid írásokba belegyömöszölni mindazt, amit hatalmas élettapasztalata és műveltsége alapján elmondandónak ítélt a világról (Klímamenekültek, 2012). Rá kellett döbbennie, hogy az elsőként választott rövid, csattanós formákat mondanivalója, szatirikus hevülete szétfeszíti, így hamarosan a hosszabb lélegzetű műfajok irányába tájékozódott.

33 / 95

A hosszú utazás című kisregényben (2011.) tett először kísérletet a terjedelem kitágítására, ami természetesen együtt járt a gazdagabb cselekmény, a jellemfejlődés, s egyéb kötelező prózai elemek beépítésével. Ez a mű még csak kapocs volt a karcolatszerű tömör groteszkek és a valódi regény között, a közös főszereplők személyével összekapcsolt pikareszk azonban már a második próbálkozás során átadta helyét a valódi, egységes szerkezetű elbeszélő prózának (A lázadás, 2011.).

Nem szakított természetesen a rövid műfajokkal sem, a kisregényekkel párhuzamosan rendezte sajtó alá a Klímamenekültek című kötetét, s a kisregények mellé rendre odaszerkesztette legújabb, kurtább groteszkjeit is, régi és új hívei örömére.

Így tette ezt most is, amikor a harmadik kisregényt bocsájtotta a nagyközönség elé (A hatalom, 2013.) A címadó írás mellett négy szokásos Szabó-etűd sorakozik, mondhatnánk, hogy érettebbek, alaposabbak a korábbiaknál, de ez csak részben igaz. Pontosabb az a megállapítás, hogy mindvégig megőrizték szülőatyjuk eredeti látásmódját, frissességét. Stílusuk fejlődött, megvívták szabadságharcukat a tudományos nyelv beidegződött sémáival szemben, és győztek. És mivel a szerző immár tudja, hogy az alaposabb elemzésekhez rendelkezésére áll a meghódított új forma, a kisregény, nem is akarja már minden észrevételét a rövid írásokba belezsúfolni. A hatodik kötet ismeretében talán azt is kimondhatjuk: érett íróként gazdálkodik anyagával, járatos mesterként bánik a formákkal. A négy groteszk novella folytatja a valóságon alapuló, de a racionalitáson szükség szerint átlendülő írások sorát, azt a leképezési módszert, amit egy korábbi írásomban az elvarázsolt kastély tükörterméhez hasonlítottam, s amely első megjelenései óta összetéveszthetetlenné tette Szabó László Tibor munkáit.

A négy groteszk történet most sem okoz csalódást: hétköznapjaink düheiből, bosszúságaiból indítva jut el valamennyi az általános szentenciák szintjéig. Abszurditásuk már-már nem is hihetetlen (Adófizető polgár születik). Az író más tisztelőivel együtt abban reménykedem, hogy ez a vonulat, írjon Szabó László Tibor akár sült-realista vagy posztmodern trilógiákat a jövőben, ez a vonulat megmarad életművében.

Természetesen a kötet fő ereje a címadó kisregény. Nem kívánok műfajelméleti kérdésekbe bonyolódni, de fenntartással használom ezt a megjelölést. Elfogadom, hogy manapság az a regény, amiről a szerzője kijelenti, hogy az – ám Szabó kisregénye szembe megy a műfaj minden írott vagy íratlan szabályával. Minden szétesett: a szereplők aktorok, ágáló perszónák csupán egy társadalmi történés-halmazban, a cselekmény nem más, mint maga ez a történés-halmaz, jellemfejlődésről, belsővé váló folyamatokról, csúcspontról, katarzisról szó sincs. S a végén mégis minden összeáll.

A magam számára úgy határoztam meg ezt a munkát, hogy a mű végül is nem más, mint az említett görbe tükrök cserepeiből egésszé formálódó rendhagyó politikai-társadalmi pamflet.

Nyersanyaga adott – a múlt és a jelen hatalmi versengései, a félmúlt tragédiái, a történelem hatalomtechnikai iskolái, az ezekről szóló könyvtárnyi irodalom mind-mind muníciót adott a könyvhöz. Lesznek sokan, akik a mai, hazai hatalmi játszmák torzképét látják majd benne. Bár könnyedén megállapíthatók párhuzamok, de a mű sokkal több szimpla napi politizálásnál. Az uralkodás lényegét keresi, az ehhez vezető rejtekutakat járja be, lefordítja a mindenkori politika kettős beszédét a cselekvés egyértelmű, alternatívát nem tűrő brutális nyelvére.

A fejezetcímek – akár egy politológiai tanulmányban – leverik az útjelző cölöpöket. Az Elnökségi ülés egyrészt kijelöli a szereplők céljait, másrészt felfedi az író ábrázolási módszerét. A választási kampány oldalain feltárul az érdekek és értékek menthetetlen kettéválása, a haszonelvűség mindenek fölé emelése, a politikai maskarádé lélektana és koreográfiája. A hatalom birtokában című fejezet az uralom kényszeréből adódó cselekvés, illetve pótcselekvés ellentmondásait leplezi le, már-már röhögtető módon. A politikai intézményrendszer átalakítása során a hétköznapi élet ösztönös racionalitásának már-már tudományos igényű szétzilálásáról, irracionálissá tételéről kapunk képet. A kialakuló izolált struktúra, a valóságtól elrugaszkodó virtuálissá váló második társadalom azokat a folyamatokat teszi elkerülhetetlenné, amelyeket A diktatúra kiépítése címszó alá rendel az író. Ez utóbbi két fejezet megírásakor Szabó László Tibor nagy hasznát vette a dél-európai országok tekintélyuralmi rendszereiről szerzett ismereteinek. A következő fejezetekhez (először is A puccs címűhöz) inkább a kelet-európai tapasztalatok adtak adalékokat, de minden ilyen közelítésben ott a csapda, a kisregény ugyanis autonóm mű, nem erről vagy arról az országról rajzol torzképet, hanem a hatalomgyakorlás általános törvényszerűségeit kívánja megragadni. A puccs ebben a folyamatban szükségszerű elem, mint ahogy az is, hogy a tényleges hatalom és az uralom kettéválása miatt a puccsok során csak a személyek (esetleg pártok) cserélődnek ki, a társadalmi szerkezet érintetlen marad.

A kisregény zárófejezete (Feljegyzések egy pszichiátriai intézetből) igazi Szabó-féle burleszk, valóságelemekből, vágyálmokból, felforgatott sztereotípiákból építkező szöveg, méltó lezárása a munkának. Hangvétele, ha nem is tartalma azt sugallja, van kitörési lehetőségünk a hatalomgyakorlók hagymázas világából. Kinek az elmeosztály, kinek a tisztult külvilág ígér tétova szabadságot.

34 / 95

Utószót írtam a könyvhöz, tehát feltételeztem, hogy az olvasó már ismeri a műveket, így sem tartalmi eligazításra, sem hosszabb-rövidebb idézetekre nincs szüksége. S neki már nem is kell ajánlani a kötetet. Ahhoz kínálok inkább néhány gondolatot, miért érdemes tovább ajánlania ezt a munkát.

Az álértékek mai tobzódásának idején nemigen vesszük észre, hogy nem csak az áruvilágok, a média-birodalmak, a szórakoztatóipar kommercializálódik, hanem a társadalmi felépítmény egészét, a kultúrát, a civilizációt egyaránt ez a veszély fenyegeti. Mi az, hogy fenyegeti, már rombolja is. Az értékek folyamatos emlegetése, plakátra tűzése, törvénybe foglalása álságos dolog, ha a hatalomtechnika részeként, uralmi célokkal történik. Csak egy példát: hiába hajtogatjuk, hogy a mai nyugati típusú demokrácia a társadalmi fejlődés csúcsa, amikor a benne élő emberek csak egy korlátozott fél-demokrácia – el azért nem hanyagolható, de korántsem elégséges – „vívmányait” élvezik. Nagy baj az, ha a társadalom egésze (az uralmat percekig gyakorlókkal együtt) elhiszi az imamalmokból rápergő szavakat, nagy baj, ha nem néz mögéjük. Szabó László Tibor munkái – amellett, hogy élvezet olvasni őket – abban lehetnek hasznunkra, hogy görbe, vagy szétrontott tükreiknek segítségével beláthassunk az ál- és féligazságok füstköde mögé, s megpillantsuk azt a valóságot, amivel végül is valami dolgunk lenne.

Gyimesi László

Koosán Ildikó öt műfordítása Koosán Ildikó francia és román eredetivel

Koosán Ildikó öt műfordítása

Hermann Hesse

Beszéd

Fényével szól hozzánk a nap, Illattal, színnel szól a virág, Borul, hó-eső, ha szakad Üzen a lég. Szó él a világ Szentélyében, s forr az óhaj Megtörni ezt a némaságot, Szó, mozdulat, szín, hang, sóhaj Beszéli ki e titkos létvilágot.

A Művészet innen ered, Kutatni, s találni szót, jelet, Feltárni rejtett lényeget Emberi ajakkal szólva, örök élvezet. Beszélni vágyik minden élő, Szavakat, számot, színt, hangot, vonalat

35 / 95

Némán holtaknak hinnénk, félő.. Tudásunk tróndísze tőlük gazdagabb.

A virágban, ami kék, piros Költői szó lesz, formát cserél, Munkál az alkotás láza most, És folyton- folyvást, véget nem ér. Hol szó és hang egymásra lel, Hol dal zeng, ott művészet virul, Vonzóbb lesz a világ, s közel A lét egésze átalakul. Mert minden könyv, minden ének És minden festmény leleplezés, Egy újabb ezredik kísérlet, Harmóniánk, hogy legyen egész.

Harmóniába fürdeni Szólít a vers, zene, a kép, A mindenséget érteni E tükröződés épp elég. Amit tán kuszának érzel Tisztázhatja egy költemény, Virággal, felhővel, fénnyel Üzen a lét, a néma beszél.

Szombathely, 2013. április 8. Koosán Ildikó fordítása

Victor Hugo (1802-1885): A ma fille Adèle

Tout enfant, tu dormais près de moi, rose et fraîche, Comme un petit Jésus assoupi dans sa crèche ; Ton pur sommeil était si calme et si charmant Que tu n`entendais pas l`oiseau chanter dans l`ombre ; Moi, pensif, j`aspirais toute la douceur sombre Du mystérieux firmament.

36 / 95

Et j`écoutais voler sur ta tête les anges ; Et je te regardais dormir ; et sur tes langes J`effeuillais des jasmins et des oeillets sans bruit ; Et je priais, veillant sur tes paupières closes ; Et mes yeux se mouillaient de pleurs, songeant aux choses Qui nous attendent dans la nuit. Un jour mon tour viendra de dormir ; et ma couche, Faite d`ombre, sera si morne et si farouche Que je n`entendrai pas non plus chanter l`oiseau ; Et la nuit sera noire ; alors, ô ma colombe, Larmes, prière et fleurs, tu rendras à ma tombe Ce que j`ai fait pour ton berceau.

Adél lányomnak Csecsemő voltál, úgy aludtál ott rózsaszínben, ahogy egy Jézuska szunnyad bölcsőjében; tiszta álmod volt, oly nyugodt, és varázsos, nem hallottad, madarak dalolnak a lomb között; Eltűnődtem, e kedves alkonyat mögött a titkos ég is vigyázza álmod.

Hallottam, fejed feletted angyalok szálltak; Gyönyörködtem, ahogy alszol; és a pólyádat Csendesen jázmin, s szegfűszirmokkal szórtam tele; Csukott szempillád felett imát mormoltam; Megteltek szemeim könnyel, arról gondolkodtam, Mit hoz az éj, mi jöhet vele.

Egy napon én alszom majd; vetik ágyamat a szomorúfűz lehajló ágai alatt, nem hallom a madárdalt, ha szólna is nekem; Fekete lesz az éj; síromra ó gerlicém Könnyet, imát, virágot te hozol, ahogy én Most a bölcsőd díszítgetem.

Koosán Ildikó fordítása Szombathely, 2011 szeptember 22

37 / 95

Az öreg

Látásom könnytől homályos, Rossz lábam kivénült táltos.

Kezem ökölbe szorul, remeg, Ha botot fogni mégis merek.

De annyira erős még karom, A szőke fiú után dobom,

Ha nyelvel, kiröhög, támad. Fájjon, mint nekem, az egész rút világnak…

Koosán Ildikó fordítása

Paul Geraldy

Entre! Voici la chambre éparse et provisoire

Entre! Voici la chambre éparce et provisoire oú j`étais seul , oú je vivais ent attendrant et ma tristesse avec sa lampe et ses armoires et voici le portrait de ma mére r vingt ans Voici mes résumés de cours et mes poctes mes disques préférés, mes Bach et mes Schubert le calendrier neuf oú le jour de la fete est marqué d une croix et puis voici mes vers

38 / 95

Lépj be! Lásd a rendetlen kis albérleti szobát

Lépj be! Lásd a rendetlen kis albérleti szobát ahol magam vagyok, ahol jobb híján létezem szomorúságommal; van lámpa, szekrény,s tovább ezen a képen itt anyám látható húsz évesen, aztán diplomáim, költőim, a kedvelt nagyok, a féltett lemezek, Bachom és Schubertem, az új naptáram, ahol az ünnepnapok kereszttel jelöltek, és végül e néhány versem.

Koosán Ildikó fordítása Szombathely, 2011 október 22

Nichita Stanescu

Szótlanul

Mintha kéz lenne apró ujjakkal, levelét nyújtotta felém. Csipkézett levélkét, kezemet nyújtottam feléje én is. Egy ágat nyújtott aztán, a karját, és átölelt. Karommal, mint ággal, öleltem át én is. Felém hajlította törzsét, akárha lenne a válla. Én is felé hajoltam vállammal, mintha törzsem bütyke lenne . Hallgattuk, gyorsulnak nedvei, lüktet, akár a vér. Hallgattuk, lassul a vérem, csörgedezik, akár a nedvek. Lényébe lényegültem. Lényembe lényegült. Magányos gyümölcsfa lettem. Ő ember,

39 / 95

akit magánya szült. Koosán Ildikó fordítása

Necuvintele El a intins spre mine o frunza ca o mana cu degete. Eu am intins spre el o mana ca o frunza cu dinti. El a intins spre mine o ramura ca un brat. Eu am intins spre el bratul ca o ramura El si-a inclinat spre mine trunchiul ca un umar. Eu mi-am inclinat spre el umarul ca un trunchi noduros. Auzeam cum se-nteteste seva lui batand ca sangele. Auzeam cum se incetineste sangele meu suind ca seva. Eu am trecut prin el. El a trecut prin mine. Eu am ramas un pom singur. El un om singur.

Szombathely, 2011-01-10

Három új vers Koosán Ildikó "... még felizzani sem hagynak..."

Három új vers

Téli fotók

Koosán Ildikó

Önműködően

40 / 95

varázsköpenyem terítem magamra, úgy nézek fel ködön át a napra, mint ki onnan vár képtelen csodát, pedig hát a késő alkonyattal minden, amit megcsodált nappal lélekterem tölti, áramolja át.

Falra fényképnek

szedegetni ami szétgurult? kidobni való tört cserép a múlt, bő társzekérnyi limlom és kacat; a guberáló éppen így matat, ha kiszórt múltak utcáját járva éjt nappá téve dolgozik, hiába, az időpróbát ami még kiállja, elfér egy üres A –négyes lapon Arial - el laza sorokba szedve, falra fényképnek, keretezve...

lázongó

felbolydult délután okán verik félre a haragot Budán; s a sorok közti rések, mint szétdőlt kerítések nyitnak tévútnyi ösvényt lázongó szavak elől bujkáló magamnak; lángolni készültem épp, s még felizzani sem hagynak..

2014-01-26

41 / 95

Mártózni a múlt felkavart fényporába Felcsút, Fő utca 67 /részlet/

Koosán Ildikó

A Ház, a valamikori Kúria egyholdas park közepén félig romosra avultan állta az idők viharát, menthetően még, s a park is.. Otthonunk lett, majd tizenöt éven át.

* I.

A parkot nyári orgonabokrok, tuják övezték, középen szökőkút, beljebb árnyékos terecskék, török-mogyorófákkal , feketefenyők, felhőt is csiklandó méregzöld tűlevélkoronával álltak körül kis védett zugokat , ahol szépséghez, nyugalomhoz jutott a lélek; odébb vadgesztenyefa, lombja közt gyöngyösök éltek ; a ház díszrácsos ablakait két óriás gömbakác árnyéka védte; s a park napos szegletén konyhakert tárta elő magát napnak, esőnek, szélnek.

visszalapozva az évek emlékezetébe, képzelhetem, nem is oly rég volt; nyújtom a kezem, szinte foghatóvá válik; jól ismert ösvény vezet odáig,

42 / 95

kijátszva a Vén, Zsugori Idő hatalmát… már látható a terasz, s fényterén a napnap után szívesen töltött, nyugalmas délután; kell ez is; ez a kimerevített időpillanat, közelebb visz, erősebben tapad, maradandóbban a szemfenék látóidegén, amíg az érzet fényterébe csobban.

s mikor egy újabb kép ablaka tárul odavonz ezernyi szállal a mából; időutazás ez a javából, nahát: járda kanyarog , pünkösdi szegfűszegéllyel, bogár zümmög, fecskeraj cikáz, sárgarigó, fülemüle ide gyakorta fészkel, májusidő keveri fűszerillatát; a holdnak is e fák közt visz az útja, vigyázva lép a lombszegélyes égbolt színpadára, mintha üvegtojáson járna , új varázst csempészve az éjszakába s az áhítat szívbeli harmatcseppjeit. ..

ilyenkor fűre dől az ember, az éj árnyékfénytörésein megfoghatatlant kutatva, titkok nyitjára vágyva; az élet legszebb percei vésnek nyomot a lélek márványfalára; töltekezés ez, a jelen ünnepnapja, emelkedettség; az ihlet angyalszárnya mártózik a múlt felkavart fényporába…

*

2014. január 12.

Helyszíni tudósítás Hóvihar 2013 prózavers

43 / 95

Koosán Ildikó

Tv, Rádió mondta be, vörös riasztás van, kiszenvednek e zord délutánban a villanyoszlopok, gépkocsi borul, fa ága reccsen, dideregnek a nagy hidegben akik gépekkel hótorlaszt túrnak halomra, elnémul minden hírcsatorna, reggelre kelve utak ébrednek hó- fogság – menedékben; Fölénk gördült az orkán felhőkalapja, fergeteg görgeti, örvény forgatja, felkavart gyémántpor párafüggönyén egyensúlyoz a fény alkonyszürkeségben dél idején;

költői szépségű ez a tombolás, az elemek fergeteges tánca, mi lenne más, így bentről, ablakból kilesve, úgy nyargal át bőszen, utat sem keresve a fagyos tájon, mint vásott gyereksereg óraszünetbe rohan a kertbe, tarolva, ami útjába áll, hó-várat épít, havat dobál, bukfencet vetve hempereg -;

földig érnek a fellegek, hermelindíszben a világ; a házak, mint szétrebben varjúcsapat, a hóból épp, hogy kilátszanak, minden narancsszín-fényű ablak honvágyat ébreszt szívébe annak, aki kint rekedt, nincs biztos fedél alatt;

földig érnek a fellegek; vörös riasztás; az emberek felmentőcsapatra várnak; üzennek, telefonálnak, a veszély mindig összehoz; mikor tudósításom adom, országúton, kocsikban, vonaton, rádiók, TV-k mellett emberek ezrei lesik, várják harmadik napja azt a valakit, ki segít úrrá lenni a tél felett; várják kényszerű türelemmel, s fogy a remény: derül–e ránk még az ég 2013 március közepén?

2013. március

Pillanatképek Szász Benjamin Vannak váratlan és lényegében véletlen események, amelyek csak néhány percig, esetleg másodpercig tartanak és mégis évekig őrzi az emlékezet, mert véletlenségükben is valami fontosat, lényegeset fejeznek ki, vagy arra utalnak. Sokszor nem fontos, hogy pontosan mikor történtek, mert hosszabb időre jellemző lényeget fejeznek. Ilyen pillanatképeket írok le az alábbi részekben olvasóim számára.

44 / 95

Pillanatképek

Vannak váratlan és lényegében véletlen események, amelyek csak néhány percig, esetleg másodpercig tartanak és mégis évekig őrzi az emlékezet, mert véletlenségükben is valami fontosat, lényegeset fejeznek ki, vagy arra utalnak. Sokszor nem fontos, hogy pontosan mikor történtek, mert hosszabb időre jellemző lényeget fejeznek. Ilyen pillanatképeket írok le az alábbi részekben olvasóim számára. 1 A városi buszok beosztása rendszerint olyan, hogy menetirány szerinti jobb oldalon két ülés van sorban egymás után a másik oldalon csak egy, így az álló utasok számára egy szélesebb folyosó képződik. A buszok bejárata természetesen a jobb oldalon van. Egy ilyen buszon utaztam valahonnan a város széléről a centrum felé. A buszon már minden helyen ült valaki, de az állóhelyek többsége még szabad volt. Ekkor szállt fel a buszra egy cigányasszony három gyermekével. A legkisebb még karon ülő baba volt, a középső már hároméves lehetett és az anyja ruhájába kapaszkodott, a legnagyobb pedig rendesen tudott kapaszkodni az ülésbe szerelt rúdba. Az anya és a három gyerek arca, keze tiszta és ápolt volt, semmivel sem különbözött az utasok átlagától, sőt valamivel jobb volt. Csak bőrük színe, arcuk bizonyos vonásai árulták el, hogy nem az ország fehér bőrű többségéhez tartoznak. A gyerekek valahogy megkapaszkodtak, a busz elindult, az utasok közül senki nem állt fel, hogy a szabályoknak megfelelően átadja a helyét. Én már ötven év felett voltam, a buszon sok nálam jóval fiatalabb honfitársam ült. Vártam néhány másodpercet. A buszvezető sem figyelmeztette az utasokat, hogy valaki adja át a helyét a gyermekes anyának. Ezután felálltam és megkértem, hogy üljön le. Megköszönte, de a legnagyobb meglepetésemre nem fogadta el. Figyelmeztettem, hogy ha nem ül le veszélyezteti gyermekei testi épségét. ennek ellenére nem ült le, a helyem üresen maradt pár másodpercig. Közben fél fordulatot csináltam, hogy én is jobban megkapaszkodjak. Ekkor értettem meg mindent. A mellettem és mögöttem ülő két öregasszony haraggal és gyűlölettel vegyes tekintettel nézett rám, mert miattam egy cigányasszony mellett kellett volna nekik ülni. A két öreg boszorkány nem is akarta leplezni haragját, szinte szikrázott a szemük. Érthető, hogy melléjük a cigányasszony nem akart leülni. Ezután nem tehettem mást visszaültem a helyemre, gonosz honfitársnőim haragja nem érdekelt. A túlsó oldalon, ahol mindenki egyedül ült egy cigány fiatalember nézte az utca másik oldalát és úgy tett, mint aki semmit nem látott. Most megmozdult benne valami, felállt és felajánlotta a helyét a cigányasszonynak. Ezt már az anya a három gyerekkel elfogadta, ott nem ült mellette senki. Az új helyen, ha szűkösen is, de biztosan elhelyezkedett a három gyerekkel. A cigány fiatal férfi nem elegyedett velük beszélgetésbe, elköszönt és a busz távolabbi részébe ment.

Szász Benjamin

Radnótiné Gyarmati Fanni emlékére Szepes Erika A magyar irodalomban a költő-feleségek különös szerepet vittek....

Szepes Erika Radnótiné Gyarmati Fanni emlékére (1912 – 2014)

A magyar irodalomban a költő-feleségek különös szerepet vittek: ha távolabb nem megyünk is az időben, mint a 19. század közepéig, ott tündökölt – vagy tündökölni szándékozott – Petőfi ifjú hitvese, a költészetben is nagyra törő Szendrey Júlia, aki az egész magyar nemzetet felháborította „nemtelen” tettével, miszerint Petőfi jóslatát beteljesítve, férjhez ment Horváth Árpád tanárhoz Ezért írt róla Hatvany Lajos, Petőfi verséből kölcsönözve a címet , meglehetősen megvető könyvet, Feleségek feleségecímen.

45 / 95

A 20. században több jelentős költő-házaspárról tudunk, csak az első feléből jó ismert a Babits- Török Sophie és a Kosztolányi - Harmos Ilona kapcsolata és alkotásaik, amelyeket a feleségek a férjek elhunyta után is gyarapítottak. (Nem is siker nélkül.) Talán az egyetlen, aki „beérte” azzal, hogy nagy költő múzsája lett, a 10 napja, 102 éves korában elhunyt Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós felesége. Igaz, kapcsolatuk rendkívüli volt: nagyon korai és ( legalábbis Fanni részéről) nagyon tiszta. Fanni 14, Radnóti 17 éves volt megismerkedésükkor, és hogy Fanni valóban különleges személyiség volt, az Vas István róla szóló emlékeiből is kiderül. Vas többször is megrajzolta a társaságban Fifinek becézett Gyarmati Fanni alakját: leírta például, ahogy „ a karcsú, kék szemű, lilás rózsaszín pulóverében tündéri Gyarmati Fifi” a városligeti műjégpályán elegánsan siklik Másutt már mélyrehatóbb jellemzését adja „ a megközelíthetetlenség legzavarba ejtőbb példányának láttam (…) Okos lány volt, őszintén érdekelte nemcsak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy a száját keserves kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené – az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt.” Amit Vas István megközelíthetetlenségnek mond, az nyilván a Radnóti iránti oszthatatlan szerelme volt, távol minden üres tetszeni akarástól. Fanni nem akart költő sem lenni : irodalomtanár volt egész munkás életében. Alakja egyrészt ezért különleges a magyar költészetben, másrészt azért, mert gyermekkora óta (14 éves volt a megismerkedéskor!) változó alakban, változó szerepben örökítik meg Radnóti versei. Hozzá szólnak a kamaszhevületű, erotikus korai szabadversek áradó sorai ( Szerelmi ciklus 1927-28-ból, részletek):

4. Sok szerelmes éjszakán égették tested dombjai az arcom bőrét és sok éjszakán égette gyulladt arcom a tested bőrét… akkor csak ez az izzás volt, ez a sötét nagy izzás és hogy messze vagy, most fojtott illatát is érzem a szerelmünknek… jázmin illatuk volt az éjeknek, a tested is jázmint lehelt,mint a fehérvirágú bokrok, tavaszi fülledt éjszakán… de elmúlt, elmúltak a lihegő csókok, melyek párája, most tudom, hogy jázmint lehelt és hogyha később tavasszal érinteni akarom a szájad, csak egy fehér virágra kell hajtanom emlékező fejem és egy bokor illatát kell mélyre szívnom és újra itt vagy és újra

46 / 95

megölelem fehér, dombos tested, amelyen annyiszor elpihent elfáradt, szegény, ráejtett fejem…

12. Az illatod bolondja voltam, úgy hajtottam hozzád a fejem, mint télen illatos, idegen párás virágokhoz, amelyek japán vázában remegnek egy alkonyuló szobának asztalán és az illatuk a nyárról mesél.

Oly vigyázva, halkan csókoltam meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon és sokáig megmaradj nekem: de hiába, az illatod elszállt, és én egy régi parfőmnek fájó emlékét hegedülöm el most emlékezőn a papíroson. És a másik korai ciklus 1928-ból, Az áhítat zsoltáraiból (részlet): 7.

Ajkadon nedvesen csillan a messze alkonyok álmos fénye, mert színes sinek doromboló utján jöttél te vissza szíves sziveddel – testedben álmos délutáni sütkérezések melegét hoztad el nekem és ugy ömlött el rajtad a jóság hogy szégyenlem most ajkamnak remegését mellyel újra az ujjaidat csókolom sorra miközben halottan lehulló cserebogarak tavaszi siró búcsúimáját mondogatom. Boldogságukat igen hamar a fenyegetettség felhőzi, és ebben a fenyegetettségben érik férfivá Radnóti, válik költészete nagyformátumúvá, a magyar líra első vonalába illővé. A Tétova óda

47 / 95

1943-as, de már benne van a távolság, az elszakítottság érzése: Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött, s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem,s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek, s mint színarany golyó ragyog a terítőn. s magától csendül egy üres vizes pohár. Boldog, mert veled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam, milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felém int, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. A Levél a hitveshez már Lager Heidenau-i jegyzésű, 1944 augusztus-szeptemberére keltezett vers, a magyar líra egyik csúcsa. A hosszú versből csak részleteket áll módomban idézni:

……

48 / 95

Mikor láthatlak újra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, s némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél újra, kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem újra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, csak messze vagy. Túl három vad határon. … ha kell, zuhanó lángok közt varázslom majd át magam, de mégis visszatérek; ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám: a 2 X 2 józansága hull rám. És amivel Fannit a legmagasztosabb magasságokba emeli: a Hetedik ecloga. Ezt a megjegyzésemet igazolni kell a Radnóti versek belső logikájával és szerkesztésével. Az ecloga – mint tudjuk – a pásztori idillek műfaja a görög Theokritoszt (i.e. 4-3. század) tartják egyik első művelőjének, akitől a római Vergilius a műfajt átvette. Tőle kapta, nemes irodalmi örökségül, a Vergiliust fordító Radnóti, akinél a bukolikus idill óriási változáson megy át. A háború tombolása közepette pásztoridillt írni – az ellenpont művészete, az esztétikai hatás magas hőfokra hevítése. Első idilljében még, a műfaj szabályai szerint a költő – aki az eclogákban mindvégig maga Radnóti – és a pásztor beszélgetnek. A másodikban a költő már a világot felülről néző, abba ártó szándékkal is beavatkozni képes Repülővel vitatkozik; a harmadikban Radnóti megszólítja a bukolikus költészet Múzsáját, ezzel is fokozva a kontrasztot; a negyedikben a költő egy titokzatos „Hanggal” kerül éles összeütközésbe; az Ötödik eclogát Bálint György emlékének szenteli, és őt, az eltűntet szólítja meg, azzal a félelemmel, hogy netán a másvilágra távozott ( igen, tudjuk, Bálint György is mártírhalált halt); a Hatodik ecloga töredékesen maradt fenn, a címe is ez: Töredék, benne a költő monologizál, pontosabban vádiratot fogalmaz kora ellen; a Hetedik eclogát közvetlenül a Levél a hitveshez előtt írja, ugyanolyan érzelmekkel, indulatokkal, csak őhozzá beszélve. A hosszú versnek csak az elejét és a végét idézem:

Látod-e, esteledik, s a szögesdróttal beszeget, vad tölgykerités, barak oly lebegő, felszívja az este. Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet és csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését. Látod-e drága, a képzelet itt, az is itt szabadul csak, megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.

49 / 95

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. Búvó otthoni táj! Ó megvan-e még az az otthon? … Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhet adó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Az eclogák sorát a Nyolcadik ecloga zárja, amelyben a költő már nem földi lényhez szól, hanem az Ótestamentum prófétájához, Náhumhoz. Fanni a művek közelsége miatt így emelkedik a próféta transzcendens magasságába. A költő egyre inkább eltávolodik a földi borzalmaktól, és a klasszikus értékekhez menekül: az antik idillhez és a biblikus erkölcsiséghez. Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek, s innivaló! Élhetne belőle, ki élni akar, míg eljön az ország, amit ígért amaz ifju tanítvány, rabbi, ki bétöltötte a törvényt és szavainkat.

Fanni a költő által megénekelt személyiségét őrizte meg haláláig: egy nagy költő naggyá tévő szerelmét és mártíromsággal végződő életét. Nem írt verset. Nem akart tündökölni. Megírta kettejük Napló-ját, amelynek kiadása a közeljövőben várható.

A HÉT VERSE - Új valliomás Juhász Gyula ... Minden gyűlölség szálljon most felétek, Kik a szabad jövendőt félitek ...

Juhász Gyula: ÚJ VALLOMÁS

Minden szerelmet, amely bennem égett, Mint égi tűz és kárhozati láng, Melytől kigyúltak bennem messze fények S ragyogtak földi fároszok gyanánt, Minden szerelmet most rád pazarolva Szeretlek nép, munkás és szenvedő, Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből az egekbe nő. Te vagy egyetlen és végső szerelmem, Minden nyaramnál forróbb hevületben Ölel dalom és csókol énekem, Anyám te vagy s te vagy a gyermekem!

Minden gyűlölség, amely bennem égett, Mint ifjú vadság és mint férfi gőg, Mely boldogított, mint a drága mérgek A mámoros ivót, halált hivőt,

50 / 95

Minden gyűlölség szálljon most felétek, Kik a szabad jövendőt félitek, Kik renyhe jólét párnáin henyéltek S tagadjátok az egyetlen hitet: Hogy szent az élet és hogy szent az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger, Ki a sötét odúkból fényre vágyva, Majd győzni fog a földön nemsokára!

A hét képe ABA-NOVÁK Vilmos Kubikusok 1927 Olaj, vászon, 77 x 80,5 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Pillanatképek 2. részlet Szász Benjamin ... kevesen tudnak még japánul Magyarországon.

Pillanatképek 2. részlet

A busznak abban a részében, ahol rögtön a vezető fülkéje mögött két ülés a menetiránnyal hátra felé, kettő pedig a menetirány szerint van elhelyezve, ült egymással szemben két japán nő. Külsejük alapján 30 év körüli értelmiségiek lehettek. Csendesen beszélgettek, hosszabb szünetekkel. Látszott, hogy megszakításokkal, hosszú gondolkodás után válaszoltak egymás kérdéseire, gondolataira. Én közvetlenül a mögöttük lévő sorban ültem. Nyugodtan társaloghattak, nem kellett félniük attól, hogy az útitársak bármit megértettek beszélgetésükből annyira kevesen tudnak még japánul Magyarországon. Ez annak ellenére így van, hogy engem már többször ért meglepetés, amikor azt hittem, hogy nem értik, ha magyarul beszélgetünk és fordítva is, amikor mások gondolták, hogy én nem értem, amikor ők beszélnek más nyelven előttem. Közben felszállt a buszra öt fiatal kínai lány. Ekkor már csak a japánok mellett lévő két ülés volt szabad, állóhely még volt bőven. A kínaiak azonnal elfoglalták az üres helyeket és élénk csevegésbe kezdetek. A másik három kínai lány a társaik mellett lévő állóhelyeket foglalták el. A japánokon látszott, hogy nem örültek az új szomszédoknak. A XX. század japán- kínai ellentéteiről én már akkor tudtam valamit és most sem tudok sokat. Azt pedig itt Európa közepén nem tudhatjuk, hogy a politikai és katonai ellentétek hogyan befolyásolták a két nép tagjainak személyes kapcsolatait. A magyar- osztrák politikai viszonyok évszázadokon át nem voltak egészen felhőtlenek, de azt nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a tény egyáltalán nem akadályozza azt, hogy a két ország állampolgárai között a legszívélyesebb kapcsolatok legyenek. Itt a kínai lányoknak még idejük sem volt élénk beszélgetésbe kezdeni, puszta megjelenésükre elkomorult a két japán hölgy arca. Ez azt sejteti velem, hogy nemcsak az nem tetszett a japánoknak, hogy a fiatal kínai lányok zavarták őket a nyugodt eszmecserében, hanem az is, hogy ezek a lányok kínaiak. Ezt azonban nem merem határozottan állítani, lehet, hogy benyomásaim félrevezettek és tévedek. A két japán nő még néhány percig szótlanul ült a helyén, tekintetük a busz belső felét pásztázta át, majd felálltak és a busz legtávolabb eső részére távoztak.

A HÉT VERSE - Márciusi dal Juhász Gyula "Hadd jöjjön már a szép idus!"

Juhász Gyula: Márciusi dal

51 / 95

Mint ahogy az költőhöz illik, Hadd énekellek, március, A február szomorú hónap, Melyet az ember még kihúz, De március, az a szabadság, A tavasz és a szerelem, Bár nincsen átmenetim nékem, Sem ősz-tavaszi köpenyem, Bár nincs virág a gomblyukamban, Cipóm lukas csak március, Tele tüdővel üdvözöllek, Hadd jöjjön már a szép idus! Bár pozitív öröm kevés van, A negatív is megteszi: Eddig nem volt mivel, de eztán Nem is kell többé fűteni!

A HÉT VERSE - Petőfi-centenárium Juhász Gyula "Nevét idézik, de a szellemét nem"

Juhász Gyula: PETŐFI-CENTENÁRIUM

Nevét idézik, de a szellemét nem. Az él és gyújt szívekben, észrevétlen, Mint a futó tűz korhadó avarban, Terjed titokban és nő láthatatlan, Míg égbe nem csap, éjbe nem világol És pirkad tőle közel és a távol, Hűs csillagok sápadnak rőt hevétől És bíbor pernyék hullanak az égből És futva futnak dúvadak riadtan: Petőfi lángol a világviharban, Elég babona, máglya, bamba gazság És napod virrad, szent Világszabadság!

A HÉT VERSE - Megy az eke Illyés Gyula "Magyarország, így írják a történelmed."

Illyés Gyula:

52 / 95

MEGY AZ EKE

Megy az eke, szaporodik a barázda, mintha egy nagy könyv íródnék olvasásra. Papirosa a határ, a tengerszéles, a tolla meg az a szegény öregbéres.

Megy az eke, telik a könyv sorról sorra. Én vagyok az egyedüli olvasója. Én tudom csak, mit jelent ez és mit ér ez, először szánt a magáén az a béres.

Megy az eke a felemás két tehénnel, mintha menne édesanya kisdedével. Elkerülik a páncélos roncsát bölcsen; legyen az a magyarázó kép a könyvben.

Megy az eke, megy a magyar sorról sorra lankadatlan, mintha puszta szerszám volna. Fogy az ugar, nő a szántás telve-terjed. Magyarország, így írják a történelmed.

53 / 95

Ki az a kéz, ki az a nagy névtelen toll? Megvárom, míg kifordul a mesgyesorból, hadd szorítsam a kezembe valahára – De meg sem áll, de csak int, hogy még mi várja.

1945

Ünnepi irodalmi összeállítás április 4. alkalmából Szerkesztőség "nem leszek én uraknak szolgája, inkább leszek a magam gazdája!"

Ünnepi irodalmi összeállítás április 4. alkalmából

Jankovich Ferenc:

SEJ, A MI LOBOGÓNKAT

Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják, sej, az van arra írva: Éljen a Szabadság!

Sej, szellők, fényes szellők, fujjátok, fujjátok – holnapra megforgatjuk az egész világot.

VÖRÖS FÉNYBEN

Vörös fényben kel a nap sugára, rásütött a magyar barázdára, rásütött a magyar barázdára,

54 / 95

paraszt fiúk büszke homlokára.

Édesapám, nem úgy van, mint régen, más csillagok ragyognak az égen, nem leszek én uraknak szolgája, inkább leszek a magam gazdája!

Három csillag fényét ragyogtatja: az egyik Dózsa György csillagja, a másik a szabadságos lelkem, a harmadik te vagy, szülőföldem.

Szülőföldem, te kis Magyarország, te ringatod mindannyiuk sorsát, csillagokkal írjuk ki az égre: Éljen soká Magyarország népe!

VASASOK JELIGÉJE

Ha vén üllőre versz magad, ha lángot fú az ős anyag, eget hasít a kalapács: kezedből száll e villanás. – Eszedbe jusson jelszavad: „Vasas, ne hagyd magad!”

Verj rá! rendülj , te vén világ, csengjenek újabb áriák: amíg a tágas ég alatt új nép nem ébred, víg s szabad: „Vasas, ne hagyd magad!”

1945-1948 között

55 / 95

JELIGE

Nem szolga-táncra, nem rabláncra: harcra születtünk. Fáj a múlt: vak sors, rút urak, ármány, dölyfös erőszak, majd idegen kény láncain élt e nép ezer évig ... Hátra ne nézz: temetődre lelsz ott! – Talpra magyar nép!

Zengjen a bátrak országában újszeri ének: régi dal ifjak ajkain, Ámor, büszke szabadság és igaz emberség dala, hajh! Amúgy igazában! Vén idők unokája, ébredj! – Dalra. magyar nép!

Lendül a munka országunkban, indul az élet: zúg a gép, milljó kéz sürög áldva ősi mezőkön – Már hasadoz szép hajnali pír, virul Magyarország. Új idők ragyogása ébreszt. – Tettre, magyar nép!

1948

Illyés Gyula:

ORSZÁGROMLÁS

Alacsonyan négy repülőgép szinte a tetőket súrolva dörögte kora reggel óta Budapestre vad ébresztőjét. Az utolsó nap trombitája az antikrisztus fölfútt száján! Meghúzódott a gyáva gyáván s a maga kis csöndjét kivánta.

56 / 95

A Duna fölött, a víz hosszán járt föl-alá az a négy német bombázógép – őrség se lépked kimértebben kaszárnya-posztján. Csepeltől Újpestig és vissza és újra vissza, jöttek, mentek, nyomták le, föld alá a lelket, bőgve, szirénákkal-visítva!

De épp ezáltal – mit se tudva – Ítélet kürtjei is voltak, és mi, százéves tetszhalottak, kezdtünk is eszmélni magunkra. Eszmélt és szedte tagjait már, aszott csontvázát Magyarország. De erejét már elorozták, de nem volt övé sorsa immár.

Jöttek a gépek, távolodtak. Én Budán éltem. Füst-hínáros nagy tó volt a hegyről a város. Szédültem partjain e tónak. Szörnyei egy új vízözönnek, cápák, cetek voltak e gépek, ahogy a dermedt messzeséget beúszták s újra visszajöttek.

A rém-mese, a képtelenség tengermélyéből merültek föl. Meredt a szem a rémülettől, Megértve, mi is az a négy gép. Muhit és Mohácsot idéztek, oly romlást, milyen sose volt tán, ahogy szálldostak a menny boltján ezek a modern csillagképek.

Vártuk, mi örök csodavárók, mikor dörrentik végre rájuk életünk jeleit az ágyúk,

57 / 95

haragunkat, a valóságot! A rémálmot mikor szakítja ketté már tettekre-kelésünk? Dörgött a két gép fönt, odébb tünt s kanyarodott üvöltve vissza.

Elbúcsúzkodtam; zsebre dugtam, nem pisztolyom (addig se lett meg), „keféit” egy új verskötetnek (úgy mondom, mint volt), s elindultam. Tudtam, hogy valamit örökre elhagyok, otthagyok szobámban. A kapun kívül még megálltam. Épp fölöttem szálltak dörögve.

Lementem – most jön csak az álom – a legközelebbi kávéházba. Most is ott ült S. Társasága. „Bejöttek!” mondta B. barátom. „És most mi lesz?” „A halál” mondta, kivéve egy papirba-burkolt dobozból egy kanálka cukrot s a cukrot teájába szórva –

Zörgött a kávéházi ablak a repülők kemény zajától. Bejött Seress, Tolnai Gábor –

1945

RENDET

Rendet, rendet, rendet végre, ki a szennyet a szemétre, házad tája ez az ország, takarítsuk ki a mocskát!

58 / 95

Hol a rend, hol egyre lába kél annak, mi nekünk járna? Oda minden, ide semmi? Itt kell mindent helyretenni!

Mit tír-túr az ügyeinkben, told a tőkést félre innen! Húst a tálba, kézbe fegyvert, földjére a szegényembert!

Ócska odú maga a ház, nem menti meg a vakolás, rakjunk újat, meglakhatót, egy egész nemzetnek valót!

Rongyos ez a ruha rajtunk, ideje, hogy újat kapjunk, szabjunk jobbat, varrjunk másat, csináljunk egy szövőgyárat!

Acélgyárat, kenyérgyárat, mutassuk meg a világnak, mi lesz itt, ha kedve támad a parasztnak, a munkásnak!

Sötét sarok, Magyarország, elhozzuk a napot hozzád, a ragyogó rendet föléd, árva nemzet, elárvult nép.

Nem lehet a lég korommal tele romlott gondolattal, huzatot rá – tégy egy próbát, szellőztesd ki Európát!

1945

59 / 95

CSEREPEZŐ

Olvastam épp, itt a rom-szobában oly elmerülten, magambazártan, hogy bent, egy hang lett, ha cinke-dal csapta fülem meg, vagy kocsi-zaj.

Közbe – (mióta? magam se tudtam) – valami ritmust dobolt az ujjam, monoton, messzi ütem-zenét, mint állomáson a készülék.

Ejh, ez az ujj! Mi üzen így néki? Szinte csaholna! Ugyan mi készteti? Ujra madárfütty? Gépdohogás? Füleltem, vízcsap? Nem – kalapács!

Persze! Itt szembe dologba kezdtek! Fönt a munkások! Már cserepeznek! Onnan jön ez a friss üzenet, ők verik ezt a jó ütemet.

60 / 95

A sürgetést, hogy álljam a versenyt, hagyjam a könyvet, írjam a verset, tegyem, de tüstént, amit tudok, doboljam én is az indulót.

Adjam tovább, hogy ami volt, elmúlt, hirdessem, éled, ami elpusztult, üssem világgá, mint a tető legtetején a cserepező.

1945

EGY MELLÉKSZOBORRA

Jólszabott, varrott, jólvasalt gúnyában állt a szobor, a főalak. Alatta - bronzból ugyancsak – a mellékalakja egy szál nadrágban; azontúl ruhátlan.

Ez munkás volt. Öreg, de leffedt bőre alatt inas még. Égnek állt szakálla, ahogy ültéből fölbámult urára, mint rokkant koldus a járókelőre.

Úgy nézett föl, mintegy az úti porból, mint akkor világszerte gyúrni szokták a köznép kongón „hálateli” szobrát. Úgy ült ott, mint egy jólnevelt komondor.

Az úr, kit így a hála ércbe burkolt,

61 / 95

- ki is volt? Gyáros – tudós? Érdemes tán. (Én azt tudom csak róla, hogy Belecskán, - Tolnaozora mellett – földesúr volt.)

Mindegy. Állt bárki ott – itt már, hiába, e mondandónak csak mellékalakja; az sem; hisz egy gránát úgy földrecsapta, nem maradt helyén három porcikája.

Kapott sebet – csupasz vállába – a mintha megingott volna a vén szolga is, de megült; ült egyre erősödve, szinte sebét is kiheverve napjainkra.

Utáltam a vén kovács szolga-voltát, Azaz a szolga-voltot a kovácsban. Ó, más kovácsot láttam én, korábban. vén volt az is bár s szóra-várva szolgált.

Szobrásza szolga-volta, e szoborban az szegte útját – műélvezetemnek, mely idők teltén mind igényesebb lett. Mégis az ostromot záró napokban,

hogy megláttam – futtomban, gondban égve – a nagy rom-tér fölött a vén kovácsot már árván – nem visszatetszést sugárzott: halk jóérzést gyászom mélytengerébe.

Főalakja nélkül is, egymagában nyakát azonmód fölfelé csavarta – Mi volt más mégis, az újszerű rajta? - kérdeztem; később is, ha arra jártam.

Igy, gazdátlanul is magasba nézett. Úgy szegte égre aggastyán-szakállát, Mint aki messze csillagokig ellát. Hiányával kezdett lenni egészebb.

62 / 95

Görnyedtsége, hogy nem nyomta csak égbolt, a mindenséget tartotta szememben. Ina-ereje, az az ernyedetlen, a testetöltött emberi remény volt.

Még tört nyaka is, az a csúf alázat, most – ellenpólus hijján – csupa dac lett. Az egész alak, most, hogy főalak lett, hogy csak őt néztük, szinte szóra támadt.

Hanghordozása – stílusa – a régi.

Ép azzal méri, ami benne régi, a változó idő minden egy percét. Memnon szobránál zengőbb szavú emlék, mely minden új nap tényét kibeszéli.

Le ne rontsátok. Hadd hirdesse fenten, milyen mélységből inditotta sorsát újra ez az ország, a magasságot nézve, rendületlen.

Vas István: NOVEMBER

Három hét óta nem jártam az utcán. Most is csak épp egy napra hagytam el A sötétlő színekkel tarka könyvtárt. Fekete ég volt, fekete november. A városban jobbára fosztogattak, Rendőrök, katonák és nyilasok, Németek és magyarok. Szekerek, Nagy teherautók, kézi talyigák Vitték a szajrét föl a Várba és Mindenfelé. Néha egy robbanásnak Vagy ágyúszónak méne-tékel-ét

63 / 95

Hallhatta az elbarmult pesti nép, De már hozzászokott s hülye közönnyel Haladt a hevenyészett fahidon. Először láttam a Dunába térdelt Margit hidat, a pesti pusztulásnak Hasztalanul könyörgő hirnökét. Egy napra jöttem el rejtekhelyemről: Csak épp egyszer akartam látni még A Hold utcát, a Szabadság teret, A kávéházakat, a Lánchidat. De Erre se jutott már idő. Anyámat Láttam. Alig bírt lépést tartani: Sokakkal együtt hajtották. Tízéves Fiú ugrott ki hirtelen a sorból. Szökni akart. Egy fegyveres suhanc Utána lőtt. A fiú elbukott. Hozzá ugrott az anyja is, de ő Épp csak megsebesült. Egy nő a járdán Igy szólt fiához: „Nini, a zsidókat Hajtják ott!” A gyerek bámult. A hajtók Között kevés volt a sváb. Sokan ízes Vasi, alföldi vagy nógrádi nyelven És győztes kedvvel nógatták a zsákmányt. Nem mentek lassan. Mire én hajón Budára értem, ott voltak batyukkal. A sötétben, a zuhogó esőben Anyám kicsiny alakja fekete Ruhában és kifúlva tipegett Újlak felé. Este a társaság - Tán vígaszul? – arról beszélt, kiket Kell majd akasztani. De én Anyut Már szívesen képzeltem volna A sárban végignyúlva gyors golyótól. S a délutáni nő tán nemsokára Majd így szól gyermekéhez: „Nini, hajtják A nyilasokat!” Elgondoltam azt is, Lehet, hogy még tíz-húsz évig elélek, És hogy a magyarrá ítéltetés Életfogytiglan tart. Éjfél után

64 / 95

Behallatszott a zuhogó eső, És tudtam, hogy a téglagyár szabad Udvarán épp ez az eső szakad Anyámra is. Fűtöttek. Ittam-ettem. Vörösbort, húst. Marika sírt helyettem.

1944

Fodor József: Piros fejfák

Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok A nagy élet ellobog.

Hol a Don robog, Onnan jöttek ők, Hol a Volga ragyog A halálba menők. Adj nekik, magyar rög, Lágy pihenőt.

Hisz kart érted emeltek E seregek, Érted aludt ki szívük, A hős, meleg. Édes, furcsa daluk ajkukon Többé nem remeg.

Onnan jöttek messziről S amerre a had haladt, Futott előlük az éj S elhulltak a harc alatt. Elhulltak: s hosszú a halál,

65 / 95

És az élet egy pillanat.

Szergej, Iván, Nyikoláj, Ott pihennek csendesen, A földért meghaltak ők, Amely nekik idegen. Légy hozzájuk jó anya, föld, És jó apjuk, istenem!

Méla, furcsa daluk nem remeg Többé ajkukon. És nem mennek, ha megy a sereg, Hazafelé az úton, Hiába várja honi meleg, A Dnyeszter, a Volga, Don.

Hiába várja honi meleg, Mert elnyelte a halál De áldott emlékű a sereg, Mely a szabadságért kiáll. Kik meghaltak a rögökért, Onts értük könnyet, mint ők a vért!

Itt alusznak, íme, sorba lent, A hű parancsteljesítők: Mint a néma, hű jóakarat, Úgy jöttek menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, Emléküket az idő.

Olvasásra javasoljuk Fenyő Miksa „ Az elsodort ország „ című naplóját valamint Péchy Blanka „ Este a Dunánál” című naplóját. Végül szokásunktól eltérően ünnepi válogatásunkba felveszünk néhány orosz verset, amelyekből megismerhetjük, hogy milyen érzelmeket és gondolatokat váltott ki a fasizmus elleni harc a szovjet oldalon . Elsőként Anna Ahmatova Támadás c. versét közöljük orosz nyelven . Magyar fordításról nincs tudomásunk.

Анна Ахматова

Наступление Славно начато славное дело

66 / 95

В грозном грохоте, в снежной пыли, Где томится пречистое тело Оскверненной врагами земли.

К нам оттуда родные березы Тянут ветки, и ждут, и зовут, И могучие деды-морозы С нами сомкнутым строем идут. 1942

A HÉT VERSE - Már azt hiszi... Juhász Gyula "És íme: csak a változás örök."

Juhász Gyula: Már azt hiszi...

Már azt hiszi a vén szív: túl a jón És túl a rosszon hindú bölcsességgel Úszik mély vízen és örök hajón És egy az ősi röggel, ősi éggel.

Már azt hiszi a vén ajk: némaság A legbölcsebb szó e zajos világon, Hogy nincs igénk, mely az örök magány Ködén át zengne és hírt vinne fájón.

És íme: barnul már a téli rög És íme: zöldell már az őszi parlag És íme: csak a változás örök.

És íme: mély vizen, mely parttalan tart, Még kora úszni, míg folyói folynak

És áradó és fájó tavaszoknak.

A HÉT VERSE - Prológus a Munkás Esperanto estéjére Juhász Gyula "Gyász, üldözés, balsors és meg nem értés

67 / 95

Hiába zúdul ránk, az Eszme él ..."

juhász Gyula: PROLÓGUS a Munkás Esperanto estéjére Testvéreim, egy jobb jövő hitében, Amelynek bíbor hajnala hasad, Köszöntelek magyar tél bús ködében, Mint e jövőért küzdő társakat. Gyász, üldözés, balsors és meg nem értés Hiába zúdul ránk, az Eszme él, Nem tántorít sem önkény, sem kisértés, Szívünk erősen és bizton remél. Az Ember a mi egyetlen reményünk, Az Ember, aki a sorssal dacol, Ki szent, örök jogát kivívja végül És föltámad zár, börtön, sír alól. Az Emberért megyünk mi küzdelembe, A fegyverünk: tudás és szeretet; Akarjuk és kiküzdjük, hogy derengjen A boldog béke már a föld felett. Hazugság és gonoszság el ne tépje A Szent-szövetség drága levelét, Mit Ember köt Emberrel, frigyre lépve, Hogy bilincs hulljon s tűnjön a Setét!

Testvéreim, az eltiport magyarság És elárult Emberség vár ma ránk, Legyen a föld mindenkinek mennyország S népek hazáján boldog föld hazánk!

68 / 95

Politika A mai gazdasági válságról három tételben Jakócs Dániel A jelenlegi válság marxista értelmezése

A mai gazdasági válságról három tételben 2012 Az alábbi cikket nem én írtam, csak összeollóztam, és bizonyos vonatkozásban a véletlenek következménye. Az egyik jó ismerősöm elektronikus levélben elküldött nekem három cikket napjaink gazdasági válságáról, mert jónak találta azokat, és úgy vélte közgazdasági ismereteim bővítése szempontjából hasznosak lehetnek. A cikkeket három különböző nyugati közgazdász írta. Tartalmuk meggyőzőnek látszott, de nem vagyok közgazdász, bár az egyetemen annak idején rendszeres közgazdasági képzést is kaptam, amelyet később a gazdaságtörténet területén rendszeres olvasással jelentősen fejlesztettem. A napi gazdasági kérdésekben azonban nincsenek meg a szükséges ismereteim. Ezenkívül az egyik cikk hangneme nagyon szubjektív volt, ami azt a gyanút keltette bennem, hogy közgazdasági fogalmakkal politikai vitát folytat ellenfeleivel. Vádjai ugyan a mai monopolkapitalizmus viszonyai között lehetségesek, de ez nem jelenti azt, hogy igazak is. Ez tények kérdése. Elküldtem tehát a három cikket egyik barátomnak, aki a tények ismeretében döntheti el a dolgokat, véleményezésre. Ő aktív korszakában magas beosztásban volt gyakorlati közgazdász.

Első tétel a/ A közelgő pénzügyi vihar 22 előjele A pénzpiacok eddigi relatív stabilitásának vége. A korábban felszín alatt rejlő problémák sorra bukkannak fel, jelezve a közeledő vihart. A világtörténelem legnagyobb adósságlufija kidurranni készül. Talán addig van még némi időnk, de egyelőre úgy tűnik, nincs semmi a láthatáron, ami megállíthatná a kialakuló zűrzavart. A következő 22 adat, tendencia vagy nyilatkozat mindenesetre ezt tűnik alátámasztani: 1. A CNN szerint az S&P által listázott cégek bennfenteseinek eladásai az elmúlt csaknem egy évtized legmagasabb szintjén állnak. Vajon ezek a bennfentesek tudnak valamit, amit mi nem? 2. Az Egyesült Államokban az ingatlanárak egymást követő hat hónapon át estek, jelenleg az ingatlanpiaci csúcs 35 százalékánál tartanak. Utoljára 2002-ben voltak ilyen alacsonyak. 3. Az előrejelzések szerint a görög gazdaság további 5 százalékkal zsugorodik idén. 4. A temérdek megszorítás ellenére a 2012-es évre előrevetített költségvetési hiány még mindig a GDP 7 százaléka lesz Görögországban. 5. Az olasz és spanyol szuverén adósságok után fizetendő kamatok folyamatosan emelkednek. Az RTE a következőket írja: Spanyolország adósság rátája majdnem kétszeresére emelkedett egy nemrég tartott rövidtávú adósság aukció során, mivel a befektetők aggódnak, hogy az eurózóna nem elég elszánt a felhalmozódott adósságok kezelésével kapcsolatban. A mai napon Olaszország 3,5 milliárd eurót gyűjtött össze egy rövidtávú kötvényértékesítéssel, de az eddiginél sokkal magasabb kamatra, az eurózóna adósság miatti növekvő aggodalmak és negatív kilátások miatt, nyilatkozta a Bank of Italy. 6. A spanyol kormány nemrégiben bejelentette, hogy a 2011-es költségvetési hiány sokkal nagyobb volt, mint azt előre jelezték és, hogy valószínűleg nem lesznek képesek tartani a 2012-es hiánycélt sem. 7. Akármennyire hihetetlen, de a spanyol bankok könyveiben szereplő hitelek 8,15 százaléka rossz hitel. Ez az elmúlt 18 év legrosszabb aránya. Spanyolországban a veszélyes hitelek a GDP 13 százalékát teszik ki. 8. Az egyik legfontosabb spanyol tőzsdeindex, csak idén 19 százalékot esett eddig. 9. A kormány által kiadott új rendelet szerint Spanyolországban a 2500 eurót meghaladó tranzakciókat nem lehet készpénzben teljesíteni. Sokak szerint ez egy pánikintézkedés. 10. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy hamarosan Spanyolország is kimentésre szorul. A Reuters a napokban a következőket írta a helyzetről:

69 / 95

A spanyol eseményeket figyelemmel kísérő szakértők sem tudják, hogy mennyi pénzre lesz szükség, illetve pontosan mikor, de közülük egyesek egészen biztosak, hogy Madrid előbb-utóbb sok milliárd eurós mentőcsomagot kér bankjai, és akár magának az államnak a kimentésére is. 11. A Moody’s Alanytics elemzői arra figyelmeztetnek, hogy Olaszország már pénzügyileg fenntarthatatlan terepre „tévedt”: „Megítélésünk szerint Olaszország pénzügyi mozgástere kimerült,” nyilatkozta a Moody’s. „Az ország GDP arányos adóssága már átlépte a kezelhető szintet. Az olasz 10-éves futamidejű államkötvények kezelhető határa becslések szerint 4,2%. Április 18–án ez a mérték elérte az 5,46 százalékot.” 12. Az előrejelzések szerint a portugál gazdaság 5,7 százalékos zsugorodása várható 2012 során. 13. Kiderült, hogy az eddig viszonylag stabilnak gondolt európai országokban is baj van. A holland kormány például április 23-án lemondott, miután a megszorító intézkedésekről folyó tárgyalások kudarcba fulladtak. 14. Christine Lagarde, az IMF vezetője azt nyilatkozta, hogy „sötét felhők gyülekeznek a láthatáron” a globális gazdaság számára. 15. Olivier Blanchard, az IMF vezető közgazdásza kijelentette: „Az embernek az az érzése, hogy a dolgok bármelyik pillanatban ismét nagyon rosszra fordulhatnak.” 16. Az IMF nemrégiben kiadott jelentése szerint a jelenlegi pénzügyi válság az eurózóna felbomlásához vezethet: A jelen körülmények között nem zárhatjuk ki az eurózóna felbomlásának lehetőségét. A pénzügyi és reálgazdasági problémák átterjedése más területekre, különösen Európában, minden jel szerint komoly lesz. Ez hatalmas politikai sokkot eredményezhet és a Lehman Brothers csőd idején tapasztalt gazdasági stresszt is meghaladhatja. 17. Soros György nyilvánosan kijelentette, hogy az Európai Unió hamarosan az egykori Szovjetunió bukásához hasonló összeomlással nézhet szembe. 18. Nigel Farage, az Európai Parlament egyik képviselője, egy kéthete készített interjú során kijelentette, hogy néhány nagy európai bank összeomlása elkerülhetetlen: „Komoly banki összeomlások várhatók, amelyek súlyos hatással lesznek bizonyos szuverén államokra. Attól tartok, olyan pontra érkeztünk, ahonnan már nincs megállás. Most már mindegy mennyi műpénzt gyártanak, a problémák mindig nagyobbak maradnak, mint az azokat megoldani próbáló emberek. Közel vagyunk ehhez. Amikor az események miatt várható kockázatokról és veszélyekről beszélek, valamilyen lázadás vagy társadalmi katasztrófa formájában, akkor ők (az európai politikusok) nagyon aggódnak. Egymás között beszélnek ezekről a dolgokról, de nyilvánosan nem mernek egy szót se szólni. Az eurózónában tapasztalt, hetek óta tartó lejtmenet nagyon súlyos. Ez az olasz és spanyol kötvényfelárak miatt van. Ez a mediterrán országokban a fiatalok körében jellemző 50%-os munkanélküliség miatt van. A felkelések és zavargások miatt az utcákon. Kicsit több mint egy hónapja Herman Van Rompuy azt mondta, itt ezen a helyen, hogy „sikerült megfordítanunk a helyzetet. Mindent megoldottunk. Nincs több probléma az eurózónában.” Milyen vicces csapat.” 19. Az IMF előrejelzése szerint Japán GDP arányos adóssága jövőre eléri a 256 százalékot. 20. A Goldman Sachs előrejelzése szerint az S&P 500-as index 11 százalékkal fog esni 2012 végéig. 21. Az elmúlt hat hónap során több száz elismert bankár mondott le pozíciójáról szerte a világon. Vajon van valami különleges oka annak, hogy ilyen hirtelen, ilyen sokan döntöttek pozíciójuk feladása mellett? 22. A kilenc legnagyobb amerikai bank együttesen 228,72 ezer milliárd dollár kitettséggel rendelkezik derivatívákban. Ez körülbelül a teljes globális gazdaság háromszorosának felel meg. Ezek már felfoghatatlan számok. (Időkjelei: Az egyes bankok derivatíva kitettségének szemléltetése. Érdemes megnézni.) A 2008-as válság csupán a bemelegítés volt. A nagybankok nagyobbak, mint valaha, a nyugati kormányok adóssága magasabb, mint valaha és a globális pénzügyi rendszer sebezhetőbb és bizonytalanabb, mint valaha. A különbség, hogy ezúttal a válság epicentrum Európa. Európán kívül a legtöbb ember nem képes felfogni, milyen komoly a helyzet. Spanyolország, Olaszország és Portugália oda tartanak, ahol most Görögország van. Az Európai Központi Bank csupán egy kis időt nyert azzal, hogy néhány ezermilliárd euróval megtoldotta mérlegét az elmúlt kilenc hónap során, de az igazi problémák nem szűntek meg, sőt mélyültek. Olyan ez, mintha egy közlekedési szerencsétlenséget lassított felvételben kellene végignéznünk. A jó hír, hogy így az embernek van még ideje felkészülni az ütközésre. Még van némi idő néhány személyes pénzügyi védőlépésre. Sajnos azonban a 2008-as válsághoz hasonlóan, a legtöbb ember nem hiszi el, hogy ez a vonat tényleg jön

70 / 95

b/ Minden idők legnagyobb pénzügyi válsága vár a világra Sir Mervyn King, az angol jegybank szerepét betöltő Bank of England elnöke azt követően nyilatkozott, hogy a bank monetáris tanácsa úgy döntött 75 milliárd font újonnan előállított pénzt pumpál a gazdaságba, hogy végső kétségbeesésében megpróbálja megakadályozni az újabb hitelválságot és a brit recessziót. A közgazdászok szerint a bank döntése a mennyiségi enyhítés vagy eszközfelvásárlási program folytatásáról, azt mutatja, hogy a pénzintézet egyre jobban aggódik a gazdaság helyzete miatt és több hasonló döntés meghozatalát vetíti előre a jövőben. Sir Mervyn elmondta, hogy a bankot egy globális pénzügyi katasztrófa előjelei kényszerítették az intézkedés meghozatalára. „Ez a legsúlyosabb pénzügyi válság, amit valaha láttunk, legalábbis 1930 óta nem volt ehhez fogható, de lehet, hogy annál is súlyosabb. Nagyon szokatlan körülményekkel kell megbirkóznunk, de fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat és helyes döntéseket hozzunk.” A döntés bejelentésekor a bank elmondta, hogy az eurózóna adósságválsága komoly terhet jelent a bank pénzforrásai és a pénzpiacok számára. A monetáris tanács (MPC – Monetary Policy Committee) azt is elmondta, hogy az infláció miatt a háztartások valós bevételeire nehezedő nyomás valamint a kormány kiadáscsökkentő intézkedései egyre negatívabb hatással lesznek a hazai fogyasztásra. A kilátások romlása azt mutatja, hogy a mennyiségi enyhítés elindítása helyes döntés volt, nyilatkozta a bank. A pénzügyi szakértők szerint a bank döntése a „Titanic” katasztrófájához hasonló léptékű csapás a nyugdíjasok, a nyugdíj előtt állók és a megtakarítással rendelkezők számára. Sir Mervyn szerint ez csekély áldozatnak számít, ha cserébe sikerül megmenteni a gazdaságot a válságtól. A mennyiségi enyhítés azt jelenti, hogy a bank pénzt állít elő elektronikus úton [virtuálisan], amiből eszközöket, például államkötvényeket vásárol. Elméletben a bankok az így befolyt készpénzt vállalkozói és személyi hitelek folyósítására használják. Az államkötvények iránti kereslet növelésével, a mennyiségi enyhítés, a kamatokból származó bevételek csökkenését idézi elő, azaz a kötvénytulajdonosok kevesebb hozamra számíthatnak. Az intézkedés kritikusai szerint ez növeli az inflációt és gyengíti a font árfolyamát. Az angol Nyugdíjalapok Országos Szövetsége tegnap a tárgyalások azonnali megkezdését sürgette a szövetség és a miniszterek között, hogy megvitassák az intézkedés negatív hatásait a kötvényhozamokra és a nyugdíjalapokra. Joanne Segars, a szövetség ügyvezetője elmondta, hogy a mennyiségi enyhítés miatt a munkaadóknak többet kell fizetni nyugdíjjárulék gyanánt és a deficit növekedésével tovább nehezíti a járulékok kifizetését. „Ez további terheket ró a munkaadókra olyan időkben, amikor a gazdasági problémák miatt már eleve nehéz helyzetben vannak,” mondta. Ros Altman, a Saga magazintól azt mondta, hogy az újabb mennyiségi enyhítés egy igazi „Titanic szerencsétlenség”, ami még mélyebb szegénységbe taszítja a nyugdíjasokat. Amellett, hogy inflációnövelő hatással van a gazdaságra, a kötvényhozamok csökkenése miatt az életjáradékok drágulnak, ami „lényegesen kevesebb nyugdíjat jelent az újonnan nyugdíjba menőknek”. A válasz lényege a következő volt: A cikkek reális kérdésekkel foglalkoznak, és nagy a valószínűsége annak, hogy a három szerzőnek igaza van. Barátom is, a három szerző is kiemelten fontos tényezőnek tartotta a válság összetevői között a munkanélküliséget. Mellékelem barátom válaszát:

Második tétel Elolvastam őket. Valóságos problémáról beszélnek: a pénzügyek tökéletesen elszakadtak a termelési folyamatoktól, a termelés elszakadt a fogyasztástól (már a hadiipar és a luxus fogyasztás sem segít), óriási a munkanélküliség és a szegénység. Igazuk lehet, hogy a fonal a pénznél fog elszakadni és ez fogja a mélybe rántani a világgazdaságot. Vagy valami iszonyú háború jön. Vagy esztelen ösztönös tömeglázadások sora. Ki lesz ura a helyzetnek? Nem látni, illetve a feladathoz képest nagyon gyengék a pozitív erők. Mint vihar a levelet, úgy söpörheti el emberek százmillióit. De nem érdemes aggódni, tesszük amit tudunk, a többi nem rajtunk múlik.

Harmadik tétel Erről jutott eszembe mindaz, amit közel ötven éve olvastam a Tőke I. kötetében arról, hogy milyen törvényszerűség szerint alakul a foglalkoztatottság a kapitalizmusban a tőkés fejlődés egész történelme folyamán. Ezt ismertetem nagyon röviden az alábbiakban, néhány tényre is utalva korunkból. A kérdés lényege: Az össztőkén belül a tőkés termelés növekedése, bővülése során folyamatosan csökken annak a tőkének az aránya, amelyet a munkaerő vásárlására költenek. Más szavakkal az állandó tőke növekedésével együtt állandóan csökken az össztőkén belül a változó tőke aránya, azaz mennél többet termelnek, annál kisebb arányban alkalmaznak munkásokat. A termelés növekedése tehát a munkahelyek csökkenésével jár. A munkahelyek arányának a csökkenése nagyobb, mint a termelés növekedése, és ha közben teremtenek is új munkahelyeket, azzal párhuzamosan, még több munkahelyet szüntetnek meg. „ Tehát a munkásnépesség az önmaga által termelt tőkefelhalmozással együtt növekvő terjedelemben termeli azokat az eszközöket, amelyek őt létszámfelettivé teszik.” ( Marx-Engels Művei, 23. kötet 59. old.) Ez a mai magyar valóság nyelvére fordítva azt jelenti, hogy kb. 100

71 / 95

lakósból 80 a munkaképes korú, ebből kb. 48-nak van munkája 32-nek pedig nincs, és mivel ez az arány csak nőni fog, soha nem is lesz. Mindez nemcsak magyar sajátosság, az egész kapitalista világban így van, legfeljebb csak az arányok térnek el. A fentiek fényében kell értékelni a politikusok ígérgetéseit új munkahelyek teremtéséről. A kapitalizmus mai szintjén a válság már megoldhatatlan, kikerülni belőle csak egy humánusabb magasabb szintű közösségi társadalom megteremtésével lehet, ahol a dolgozó többség nem lesz egy kisebbség puszta eszköze.

Jakócs Dániel

Még Márai Sándor is ezt írta! H.T. Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk,......

Márai Sándor 1945-ben (!) írta a Naplójába a következőket:

Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással. De a magyarok! Az egyetlen ország Európában, ahol a nemzet történelmének legválságosabb pillanatában akadt egy Szálasi-kormány, akadtak törvényhozók, akik iparkodtak megjátszani a legalitás komédiáját e horda számára! Csak hogy a zsákmányt kiegészítsék még, néhány héttel prolongálják létezésüket is, hogy elveszejtsék Budapestet s mindent, ami az országból megmaradt! Ezekkel csakugyan nincsen alku, ezek számára nem lehet kegyelem. A zsidófaló, nácibarát középosztály most megkísérli, hogy mindazért, ami most történt, a nyilasokra hárítsa a felelősséget. Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek. Csak egyről nem beszélnek a parasztok, nagyságosok és méltóságosok: arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok és falvak lakosai, s arról, hogy esztendő előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki lakásukból, elvették minden holmijukat, nyomorúságos batyukkal gettókba, téglagyárakba, disznóhízladákba zárták őket, onnan nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték - gyermeket, asszonyt, férfit vegyesen - ezt a nyomorult tömeget, s a vagonokban, égő hőségben hat napig utaztak a lengyelországi deportációs telepek felé, megőrültek a szomjúságtól, anyák szültek a vagonokban, és a gyermek ott hevert halottan az ölükben, s a férfiak tébolyodottan ültek a halottak mellett, húsz százalék volt a vagonokban a mortalitás... S végül az auschwitzi, olmützi Vernichterunslagerekben a gyermekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen beoltották betegségekkel... Mindezekről nem beszél senki azok közül, akik most rettegnek a beszállásolástól, és féltik a "zabrálóktól" a lisztet, a fehérneműt. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember" előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úriember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény magyar" vagy "úriember", tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a

72 / 95

szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül. Ez a fajta soha nem változik meg!

Ezt az utólsó megállapítását 69 év után is tapasztalhatjuk !

GEOPOLITIKAI JÁTSZMÁK KELET-EURÓPÁBAN ILLETVE MOLDÁVIA JÖVŐJE Csikós Sándor Az alábbi cikket a szerkesztőség kérte a szerzőtől, mert olvasóink számára ismeretlen és hasznos információt tartalmaz. Mivel azonban Moldávia kialakulása szorosan összefügg Románia és Ukrajna kialakulásával, és ahány ország annyi történelem, nemzeti elfogultság és terminológia. Ezért azt javasoljuk olvasóinknak, hogy olvassák el a cikket, de induljanak ki abból, hogy az itt kapott információt esetleg később pontosítani kell. Jakócs Dániel

Csikós Sándor

GEOPOLITIKAI JÁTSZMÁK KELET-EURÓPÁBAN – ILLETVE MOLDÁVIA JÖVŐJE

Moldávia – vagyis hivatalos nevén a Moldovai Köztársaság – sorsdöntő útválasztás előtt áll: megmarad-e önálló, szuverén államnak, vagy – megfosztva a Dnyeszter folyótól keletre lévő országrészétől, az 1940 előtti Besszarábiaként – áldozatául esik az immár leplezetlen, és az Európai Unió által is eltűrt, sőt támogatott, az 1940 előtti Nagy-Románia visszaállítását célzó román irredenta törekvéseknek. Mely törekvések, ha megvalósulnak, végképp eltemetik a háború utáni párizsi békerendszert, a status quo-t – amelyet pedig megerősített a mindmáig az európai biztonság alapkövének tekintett, 1975-ös helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet is. Ami beláthatatlan következményekkel fenyeget nem csak a közép- és délkelet-európai térség, de egész földrészünk békéje és biztonsága számára is.

Moldáviában ezért kiélezett küzdelem folyik – három szálon is: 1. belpolitikai küzdelem, osztályharc a választópolgárok immár jó felének támogatását élvező kommunista párt, illetve a jobboldali, reakciós, haza- és nemzetáruló, országrontó, minden szempontból bukásra érett, ám hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó kormánykoalíció között; 2. nemzeti-felszabadító küzdelem az ország függetlenségének védelmében, illetve a román anschluss hívei között; 3. küzdelem Moldova jövőbeni orientációja körül az országon belül – illetve geopolitikai csatározások a Nyugat (Egyesült Államok, Európai Unió), valamint Oroszország között, az orosz befolyás vissza-, továbbá kiszorításáért, illetve a valós, vagy vélt orosz érdekek védelmében. Tekintettel a jelenlegi moldáv kormánykoalíció kül- és belpolitikai kurzusára, az Európai Unió támogatásától való teljes, ugyanakkor önként vállalt függésére, ez a harmadik momentum alapvetően meghatározza a másik két szálon függő küzdelem állását is. Az alapvetően a kommunista ellenzék, illetve a jobboldali kormánykoalíció között folyó hármas harcban a frontvonalak is nagyjából ugyanott húzódnak. A három elem ugyanakkor veszélyesen keveredik egymással: minden mindennel összefügg. Egy olyan helyzetben, amikor a mostani kormánykoalíció minden szempontból csődöt mondott, az ország hovatovább a gazdasági összeomlás szélére jutott – és a lényegében négy éve húzódó válságnak csak egy szabad, valóban demokratikus és tisztességes választás vethetne csak véget. Mely választás esélyese, minden közvélemény-kutatási intézet szerint, egyértelműen a kommunista párt. Ezért ezt az írást a harmadik kérdéskör vizsgálatával kezdem.

I. Geopolitikai intrikák – illetve a posztszovjet térség integrálódási folyamata

Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója már az 1970-es években tudhatott valamit, amikor kijelentette: a keleti és nyugati civilizáció közötti határ a Dnyeszter folyó mentén húzódik. (A Dnyeszter volt az 1940 előtti Nagy-Románia keleti határa). Az 1917. november 8. óta táplált álom 1991-ben valósággá lett: a Szovjetunió szétesett: mind a 15 egykori tagköztársasága önálló államot alapított. A kegyelemdöfést három utódköztársaság – Oroszország, Ukrajna és Belarusz – államfőinek

73 / 95

1991. decemberi különtalálkozója adta meg, akik kimondták a Szovjetunió megszűntét. A tehetetlen Jelcin elnök országlása idején, a Nyugat-barát liberális kormányok irányításával Oroszország a 90-es években ebek harmincadjára jutott. Az általános züllés és hanyatlás közepette az orosz külpolitika lényegében sorsára hagyta az egykori, a posztszovjet térséget. A Nyugat pedig sietett is nyomban benyomulni a vákuumba. Főként amerikai vezető politikusok nyilatkozták és nyilatkozzák ma is oda rendszeresen: nem tűrik el a Szovjetunió bármilyen formában történő újjáalakulását.

E téren változást Vlagyimir Putyin elnöksége hozott, aki kemény kézzel látott neki az ország, illetve a világban viselt befolyása, tekintélye helyreállításához. Az orosz elnök partnere lett Nurszultan Nazarbajev kazah elnöknek, aki addig szinte egymaga próbálta szorgalmazni a posztszovjet térség gazdasági integrálódását. A kazah elnök ennek alapját már sok évvel ezelőtt is a vámunió létrehozásában látta. Számos, többé-kevésbé sikertelen kísérlet, az egy időben gomba módra szaporodó integrációs szervezetek bukdácsolását követően 2010 körül megszületett a Vámuniónak előbb a gondolata, majd a gyakorlati megvalósulása is. A három alapító állam (Oroszország, Belarusz és Kazahsztán) klubja iránt mind több az érdeklődő – nemcsak az egykori szovjetköztársaságok, de például India, Szíria, sőt Izrael részéről is. Az orosz elnök azonban ennél is tovább ment: egy 2011-ben, az Izvesztyijának írt nagy cikkében felvázolta: a Vámunió 2015-től Eurázsiai Unióvá alakul át – és az orosz elnök által kifejtett elképzelés szerint egyszerű gazdasági tömörülésből egy, az Európai Unióhoz hasonló, teljes körű integrációs szervezet jön majd létre az egykori szovjet térségben.

Az Európai Unió – vélhetően a posztszovjet térségben kibontakozó integrációs folyamatok ellenreakciójaként – az addig is létező „Jószomszédsági Politika” keretében elindította a hat egykori szovjetköztársaság (Ukrajna, Belarusz, Moldova, illetve a három kaukázusi köztársaság) számára létrehozott „Keleti Partnerségi Programot”. Bizonyos segélyprogramok mellett a program fő célja– mint ahogy most kiderült – az említett köztársaságok „leválasztása” volt Oroszországról, illetve bevonásuk a Nyugat befolyási övezetébe. Szándékos ködösítésekkel évekig sikerült elhitetni az adott országok közvéleményével, hogy a Program célja: ezen országok felkészítése az Európai Unióban való teljes jogú tagságra. A lakosság számára a legfőbb mézesmadzag a vízummentesség (megint csak hamis) ígérete volt. Erről is kiderült: részleges vízummentességről van csupán szó, mely 90 napos tartózkodásra ad jogot, az uniós országokban való szabad munkavállalásra azonban nem. (Márpedig a posztszovjet országok szegénységben élő, tömeges munkanélküliségtől sújtott lakosságának számára éppen ez jelentette volna az Európai Unió legfőbb vonzerejét. Kiváltképpen igaz ez Moldáviának, ez idő szerint Európa legszegényebb országának az esetében.)

2013. november utolsó napjaiban, az Unió soros elnökségét adó Litvánia fővárosában rendezték meg az EU tagállamainak, illetve a „Keleti Partnerségben” részt vevő hat ország állam-, illetve kormányfőinek csúcsértekezletét. Az Unió vezetése diadalra készült: ez alkalommal tervezték aláírni a hat (azaz inkább csak öt) ország társulási megállapodását (Moldávia esetében csupán parafálásról volt szó – az aláírásig még nem jutottak el.) A diadal tárgya Ukrajna volt, a hajdan második legnagyobb köztársasága, amelyet sikerül átcsábítani a Nyugat vonzáskörébe. Ám néhány nappal az értekezlet előtt sorozatban érték a nyugati vezetést a hidegzuhanyok. Örményország bejelentette, hogy a Vámunióhoz csatlakozik (már meg is kezdődtek erről a konkrét tárgyalások). Azerbajdzsán kijelentette, hogy csak a vízummentességi megállapodás után lesz hajlandó aláírni a társulási megállapodást. Belarusz már szóba sem jöhetett: Lukasenko államfő kemény kézzel törte le az országban (mint kiderült: hathatós nyugati közreműködéstől szított) 2011-ben kitört zavargásokat. És akkor Ukrajna is … A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő egyik megállapodásában az ukrán elnök számított az Unió segítségére, minthogy az IMF vállalhatatlan követeléseket támasztott az újabb hitel-megállapodás feltételeként. Egy héttel a vilniusi csúcstalálkozó előtt ezért Viktor Janukovics hirtelen bejelentette: nem írja alá a társulási megállapodást. Hogy ennek milyen következményei lettek: nap mint nap láthatjuk a kijevi zavargásokról készült felvételeken. A „békés tüntetők” rohamosztagosaiként mára már szélsőséges újfasiszta, újnáci csoportok törnek-zúznak, rombolnak hetek óta – azon ukrán nacionalista hordák szellemi örökösei, akik, egyebek mellett, 1941 nyarán lemészárolták a Kamenyec-Podolszkba deportált magyar zsidókat (is – miután a „sajátjaikkal” már addigra végeztek). És ennek a fasiszta csőcseléknek a támogatására látogatott el a Majdanra nyugati politikusok egész sora. Victoria Nooland amerikai külügyminiszter-helyettes asszony – miközben a kapituláció érdekében „gyomrozta” az ukrán vezetést – az utcán egyszerre osztogatott szendvicseket a megnyerni kívánt rendőröknek, illetve a fasiszta csőcseléknek. Egyes adatok szerint az amerikai vezetés eddig már 6 milliárd dollárt költött az ukrán kormány megbuktatására. De felkereste ukrajnai elvbarátait, egyebek mellett Vlad Filat, a tavaly márciusban korruptsága miatt a parlament által leváltott moldáv miniszterelnök is. Ugyanaz, aki 2009. április 7-én egyik szervezője volt a mostani kijevihez hasonló kisinyovi véres zavargásoknak és pogromoknak is. A cél akkor ugyanaz volt, mint Kijevben most: akár erőszakos akciók, a polgárháború veszélyének – Moldávia esetében pedig az ország függetlensége likvidálásának – az árán is megdönteni a Nyugat számára kényelmetlenné vált országvezetést. (Moldáviában 2001 és 2009 között a kommunista párt volt hatalmon. De erről majd később.)

A legtöbb megfigyelő által kudarcnak minősített vilniusi csúcstalálkozó soványka eredménye volt: Grúzia aláírta, Moldávia pedig parafálta az Unióval kötendő társulási megállapodást (és ami ezzel jár: az „elmélyült és átfogó (!)” szabadkereskedelmi megállapodást, illetve a részleges vízummentességről szóló megállapodást.) Az előbbiről nem csak Moldáviában tartják úgy: a két ország vállalja egy uniós tagállam gyakorlatilag minden kötelezettségét – anélkül, hogy részesülhetne a teljes jogú tagállamoknak járó jogokból.

Ukrajna „kiesésével” a geopolitikai játszma irányítói számára, értelemszerűen, felértékelődött a parányi – a Dunántúlnál valamivel nagyobb, Ukrajnával szomszédos – Moldávia. A korábbi években tapasztaltaknál is fontosabb lett annak megakadályozása, hogy az (okkal vagy ok nélkül) oroszbarátnak kikiáltott kommunista párt visszaszerezze 2009-ben elvesztett hatalmát. Amire pedig, normális körülmények között, már régen meglenne minden esélye.

74 / 95

II. Moldova helyzete a geopolitikai játszmákban

A XIV. századra két román (protoromán) nyelvű fejedelemség alakult ki a Kárpátoktól keletre és délre: Havasalföld és Moldva (Moldova). A XVI. századra mindkettő török fennhatóság alá került. A XVIII. században a dél-délnyugat (a Fekete-tenger és a Duna felé) terjeszkedő Oroszország megjelent a Balkán kapujában. Egy Törökország ellen vívott újabb, sikeres háborúban (1806 és 1812 között) Oroszország győzelemre állt. A háborút azonban sürgősen be kellett fejezni, mivel küszöbön állt Napóleon támadása. Az 1812. május végén sietve aláírt bukaresti békében így a történelmi Moldova keleti fele (a most is határfolyót képező Prut és a Dnyeszter közötti rész) az Orosz Birodalom része lett. A Besszarábia néven ismert területen élő embercsoportból kialakult a mai is ismert moldáv nemzet. Főként a humán értelmiség (kiváltképpen az évszázad folyamán erősödő oroszosítási tendenciák miatt is) azonban románnak, a román nemzet részének tekintette önmagát és az országot.

Kihasználva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni zűrzavart, 1918 januárjában a román hadsereg váratlanul betört Besszarábiába, és legyűrve a lakosság elkeseredett, fegyveres ellenállását, meghódította az országrészt – noha az nem sokkal előbb létrehozta már saját államát, Moldovai Demokratikus Köztársaság néven. 1918. március 27-én az országrész önjelölt „országgyűlése”, a román szuronyok árnyékában, kimondta Besszarábia csatlakozását Romániához. Az ezt követő 22 éves román megszállás gyötrelmes emlékként maradt meg a moldáv nép történelmi emlékezetében: erőszakos románosítás, a Románia belső gyarmataként kezelt ország teljes kifosztása, a helyi lakosság égbekiáltó nyomora, teljes jogfosztottsága és megalázottsága. Így amikor a szovjet kormány ultimátumára a román hadsereg és hatóságok 1940. június végén 48 óra alatt, ellenállás nélkül kiürítették a területet, a lakosság felszabadítóként fogadta a bevonuló szovjet hadsereget. (A románokkal kapcsolatos gyötrelmes emlékekhez társult az 1941 és 1944 közötti újabb román megszállás.) A megszakításokkal fél évszázadig tartó szovjethatalom – minden ellentmondásával együtt is – a moldáv népnek a korábban elképzelhetetlen gazdasági és társadalmi felemelkedést, a szovjetköztársaság formájában kialakult államiságnak legalább a csíráját hozta el.

A Szovjetunió felbomlási folyamata közben Moldáviában lényegében már 1989 nyárutójára a helyi politikai élet hangadóivá vált az önmagát változatlanul románnak való humán értelmiség, akikhez a legfelsőbb párt- és állami vezetésből is sokan csatlakoztak. A szétszéledő szovjetköztársaságokkal ellentétben az elszakadó Moldáviában nem helyi, hanem román soviniszta, irredenta nacionalizmus vált uralkodó szellemi és politikai áramlattá. Képviselőik Moldávia önállósulását csupán ideiglenes, átmeneti állapotnak tekintették és tekintik: céljuk a Romániával való újraegyesülés. Ezért is hívják őket unionistáknak. Az 1991. augusztus 27-én (meglehetősen kétes legitimitással) elfogadott függetlenségi nyilatkozat Moldáviát lényegében olyan, a román nemzettestből kiszakított bábállamként határozta meg, mely a Molotov-Ribbentrop paktumként jött létre – és amely történelmi igazságtalanságot „orvosolni kell”.

Moldávia soknemzetiségű ország: lakóinak jó egynegyedét szláv népesség (ukránok, oroszok) alkotják, míg az ország déli részén mintegy 150 ezer, török nyelvű gagauz él. Még 1924-ben, a Dnyeszter balpartján, az ukrán szovjetköztársaság keretében létrejött egy Moldáv Autonóm Köztársaság. Ezt 1940. augusztus 2-án – a Moldáv Szovjetköztársaság megalakulásakor – a jobbparti Besszarábiához csatolták (melynek északi és déli részéből, kisebb részeket lecsípve, Ukrajnához csatoltak területeket). Látva az unionista erők leplezetlen törekvését Moldávia „újraegyesítésére” Romániával, ezek a nemzetiségi területek igyekeztek ebből kimaradni. A gagauzok, majd a Dnyeszter balpartján lévő területek (ma Dnyeszter-mellék néven ismertek) kinyilvánították elszakadásukat. A gagauzokat, megfélemlítő akciókkal, 1994-ben sikerült eltéríteni szándékukat (némi autonómiát biztosítva számukra). A makacs dnyeszter-mellékieket azonban csak fegyverrel lehetett megpróbálni térdre kényszeríteni. Nem sikerült: 1992-ben véres konfliktus robbant ki, amikor a központi kisinyovi kormány rendőri, katonai erőkkel próbált „rendet tenni”. A helyi lakosság – részben az ott állomásozó orosz 14. hadsereg támogatásával – kiverte a betolakodókat, és azóta lényegében létrehozta saját államát.

A konfliktust azóta sem sikerült rendezni. A véres kudarccal azonban az unionista erők vereséget szenvedtek. A 90-es évek közepétől, bár még mindig jobboldali, de már olyan erők kerültek hatalomra, amelyek a független Moldávia kategóriájában gondolkoztak. Az 1994-ben elfogadott alkotmány államjogi szempontból megszilárdította az ország függetlenségét, szuverenitását. Minden más szempontból folytatódott azonban az ország hanyatlása. A Szovjetunió széteséséből eredő súlyos gazdasági és szociális válságot csak tetézte az uralkodó elit korruptsága, a vadprivatizáció, a közjavak tolvaj módra történt kisajátítása. A szovjet időkben virágzónak számító Moldova 2000-re a teljes államcsőd szélére került.

1991 augusztusában – a többi volt szovjetköztársasághoz hasonlóan – Moldáviában is betiltották az SZKP-t (illetve annak köztársasági szervezeteit). Vlagyimir Voronyin mostani pártelnök vezetésével 1993 októberére újjászervezték a pártot, a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja (PCRM) néven. A párt népszerűsége gyorsan nőtt: 1998-ra már a parlament legerősebb pártjává váltak. Az összeomlás szélére jutott országban 2001 februárjában előrehozott parlamenti választásra került sor, ahol a kommunista párt elsöprő győzelmet aratott: a parlament 101 mandátumából megszerezve 71-et. A Szovjetunió, a szocialista tábor összeomlása óta először fordult elő a világon, hogy egy kommunista párt – méghozzá szabad, demokratikus választások keretében – visszatérhetett a hatalomba. A párt nyolcéves kormányzásának tapasztalatai külön tanulmányt igényelnének.

75 / 95

Nyolcéves kormányzása alatt a párt csodát nem tudott tenni – az ország szegény és elmaradott maradt, tízezrek kényszerültek külföldön munkát, jobb megélhetést keresni. De az ország gazdaságába lassanként visszatért a vérkeringés, megindult a helyreállítás, az ország talpraállításának folyamata. A párt eredményeit mutatja, hogy még két választáson győzni tudott (2005-ben és 2009 áprilisában) – kudarcait, az emberek növekvő elégedetlenségét viszont az, hogy a választási eredmények gyengültek: 2005-ben a pártnak 64, 2009-ben pedig már csak 60 képviselője volt. (Ez utóbbi még mindig kényelmes többség – ám az új államfő esedékessé vált megválasztásához – amihez 61 képviselő szavazata szükséges – már kevés.)

Történelmi tény – amiért most sokan, polgári politikusok is, kárhoztatják: a PCRM kezdeményezte az ország irányvonalát az európai integrációra. Ugyanakkor a párt nehezen magyarázható baklövéseivel magára haragította az orosz vezetést – részben az európai integrálódás erőltetésével, részben a dnyeszter-melléki konfliktus kezelésében elkövetett elképesztő melléfogásaival. Az Európai Unió, mint azután tapasztalhattuk, nem méltányolta sem a kommunista kormány európai integrációs külpolitikai kurzusát, sem a belpolitikában való, a naivitásig terjedő korrektségét, becsületességét, a polgári demokrácia iránti őszinte elkötelezettségét. Miután a közvélemény-kutatások a 2009. április 5-i választások előtt is a kommunista pártot hozták ki győztesnek – utólag nyilvánvaló vált: az Európai Unió a kommunista kormány mindenáron történő megbuktatására vett irányt. 2009. április 7-én – a választások után két nappal – súlyos zavargások törtek ki Kisinyov belvárosában. Az akkori ellenzék által szervezett zavargásokban (mint ahogy az most Kijevben is történik) a tüntetőkből kiváló szélsőséges (közöttük szép számban Romániából szervezetten érkezett újfasiszta) csoportok szétverték, kifosztották, felgyújtották a parlamentnek és az elnöki hivatalnak a város főutcáján, egymással szemben álló épületeit, az „egyesülést” követelő jelszavakat ordítozva. Az újfasiszta pogrom moldáv állam- és nemzetellenes akcióvá vált: összetörték az utcán az ország címerét, román zászlót tűztek ki az elnöki hivatalra. Ez még akkor is így van, ha a kommunista kormány 2009 nyárutóján bekövetkezett bukásának közvetlenül nem is ez volt az oka. Mivel a parlamentben attól fogva egyik párt sem rendelkezett az államfő megválasztásához szükséges számú mandátummal (61 a 101-ből), így közel három évig elhúzódó belpolitikai válság vette kezdetét. Az e miatt 2009 júliusában megtartott választáson a PCRM még mindig 53 mandátumot szerzett – ám ez az államfő megválasztásához pláne kevés volt. Így a párt (amely öt képviselő dezertálásával immár kisebbségbe is került) 2009 szeptemberében korrektül, becsületesen átadta a hatalmat a jobboldali ellenzéknek.

A megalakuló jobboldali koalíció a „Szövetség az Európai Integrációért” nevet vette föl. Nagyon hamar kiderült azonban, hogy velük az 1994-re egyszer már csődöt mondott unionista kurzus került ismét hatalmi pozícióba. A moldáv függetlenség, szuverenitás módszeres aláásása azóta szüntelenül tart – az utóbbi hónapokban fel is erősödött. Az ország legfelső vezetésében, a kormányban, a parlament vezető testületében jóformán nincs olyan, akinek ne lenne (utólag fölvett) román állampolgársága. A hattagú alkotmánybíróságban például legkevesebb négy bírónak van román állampolgársága (egyikük korábban évekig tagja volt a román szenátusnak). A román állampolgárságot elnyerő személyeknek, ugyanis, állampolgári esküjükben meg kell fogadniuk, hogy minden erejükkel, tudásukkal védik, képviselik Románia nemzeti érdekeit. Mely nemzeti érdekek közé, prioritásként, immár a román parlament által is jóváhagyottan, bekerült „Besszarábia újraegyesítése”. Ennek már a határideje is megvan: legkésőbb 2018 – az előző annexió 100. évfordulója. Szükségtelen szinte hozzátenni: a kisinyovi minisztériumokban román tanácsadók dolgoznak, a román szenátus egyik tagja állandó irodát nyitott Kisinyovban.

Az Unió és Románia mára kialakult összjátékának geopolitikai háttere is van. Románia – Lengyelország és a balti államok mellett – az Egyesült Államok leghívebb, legkészségesebb szövetségese. Ha mára az Európai Unió nem csupán szemet huny a jelenlegi rezsim olyan lélegzetelállító alkotmány- és törvénysértései fölött, melynek ezredrészét sem tűrte (volna) el a kommunista kormánytól – de még aktívan közre is működik ezen jogsértésekben, abból nem nehéz kikövetkeztetni: a haza- és nemzetárulás útját járó moldáv kormány aktív támogatásával az amerikai szövetséges Románia kedvében igyekeznek járni – mely Románia a legelszántabb, legkészségesebb sakkfigura az oroszellenes geopolitikai játszmákban. Románia saját irredenta céljai érdekében ügyesen lovagolta meg a Nyugat antikommunizmusát is, annexiós céljait a kommunizmus elleni közös harc ügyének állítva be. Így fordulhat elő, hogy a román elnök, kormány, sajtó legharciasabb irredenta uszítását is szó nélkül hagyja a más országokkal szemben e kérdésben oly finnyás Nyugat. Most, amikor a Nyugat Kijevben a legsötétebb – ultranacionalista, újfasiszta – erőket karolja fel, csak megerősítik a Moldáviában tapasztaltakat: ott a Nyugat egy velejéig korrupt, romlott, országrontó, haza- és nemzetáruló, már régen bukásra érett kormányt tart életben, az eszközökben ott sem válogatva immár. Mely kormány országlásának leple alatt valójában egy nemzetközileg már körözött, maffiózó oligarcha építi ki – lényegében már ki is építette – saját jövőbeni egyszemélyes diktatúráját.

A már csak a Nyugat aktív támogatásának köszönhetően országló koalíció – rettegve az általa elkövetett mérhetetlen bűnök miatti felelősségre vonástól – hanyatt-homlok menekül a Nyugat, az Európai Unió védnöksége alá. Vilniusban a kormány úgy parafálta a társulási szerződést, hogy azt nemhogy a közvélemény, de még a parlament előtt is mindvégig titokban tartotta. Mindezt annak ellenére, hogy azzal már a moldáv közvélemény is tisztában van: az ország (akárcsak Ukrajna is) sohasem lesz az Európai Unió tagja: az országnak csak kötelezettségei lesznek, jogai nemigen. Az pedig megint csak a román annexiós törekvések kezére játszik: ha az emberek azt látják, hogy a munkával, jobb megélhetéssel kecsegtető Uniónak az ország sohasem lesz tagja, akkor nyomorúságos helyzetükben azt mondják majd: akkor inkább legyünk az uniós tag Románia része. A 3,5 milliós Moldáviában ma már kb. 280 ezer (más források szerint pedig immár félmillió) embernek van román útlevele is, amivel munkát vállalni remélnek az Unióban.

Moldáviában ma egyszerre három fronton is folyik a harc. Minthogy a jelentősebb politikai erők közül voltaképpen csak a kommunista párt harcol a függetlenség megőrzéséért, a frontvonalak mindhárom téren nagyjából azonos helyen húzódnak. Így válik a „kommunista-antikommunista” osztályharcból „függetlenségpárti-unionista” nemzeti szabadságharc. Illetve ezektől elválaszthatatlan az ország jövőbeni külpolitikai és külgazdasági orientációja körüli elkeseredett küzdelem – ami viszont részévé válik a geopolitikai csatározásoknak. Míg az áruló, reakciós jobboldali koalíció (a semmit sem nyújtó) európai

76 / 95

integrációt tukmálja rá az országra, a baloldal, a hazafias és nemzeti erők a keleti (orosz) orientációért, az országnak a Vámunióhoz, illetve a majdani Eurázsiai Unióhoz való csatlakozásáért – mindenekelőtt pedig azért harcolnak, hogy ebben az ország számára létfontosságú kérdésben népszavazás döntsön.

Elkeseredett küzdelmek árán a gagauz autonóm tartomány vezetésének sikerült kiharcolnia, hogy helyi, konzultatív népszavazás döntsön az alábbi kérdésekről: 1. Moldávia az Európai Unióhoz csatlakozzon-e; 2. Moldávia a Vámunióhoz csatlakozzon-e; 3. Abban az esetben, ha Moldávia elveszíti függetlenségét, egyetértenek-e azzal, hogy Gagauzia kiváljon az országból.

A február 2-án megtartott konzultatív népszavazás a kormánykoalíció számára döbbenetes eredménnyel járt. Példátlanul magas, több mint 70 százalékos részvétel mellett a gagauz szavazók 97-98 százaléka az ország keleti (orosz) orientációja mellett, a Vámunióhoz való csatlakozásra szavazott. A szavazók még ennél is több, közel 99 százaléka pedig arra voksolt: amennyiben a kisinyovi vezetés Moldova függetlenségének feladása, a Romániához való csatlakozás mellett dönt, úgy Gagauzia kiválik az országból, és önálló állammá alakul át. A népszavazást egy sor járás és település támogatta, többen pedig kilátásba helyezték hasonló helyi népszavazások megtartását.

Az Ukrán helyzetről Kemény László Csupán tézisek: Az Ukrán válságnak nagyon sok oka van. Néhány ezek közül...

Nem vagyunk szakértői az ukrán és lengyel történelemnek, ezért a lényeges kérdésekben a szerénység is azt követeli tőlünk, hogy ne tetszelegjünk a szakértő szerepében. Mivel azonban egy nagyon helyes alapelv szerit a másik felet is meg kell hallgatni , és ez a magyar sajtóra és információra egyáltalán nem jellemző nagyon hasznosnak kell tartani ezt az ismertetést. Napok óta mást sem hallunk a magyar tömegtájékoztatásban, mint hisztérikus támadást és követelményeket az orosz kormány ellen. Figyelembe kellene venni ezeknek a politikusoknak : 1. Nekünk is érdekünk jó viszonyban lenni az orosz állammal. 2. Az orosz kormány joga és kötelessége megvédeni az orosz kisebbség biztonságát, ha azt veszély fenyegeti . 3. Nem az USA biztosítja országunk energiaellátását a rendszerváltás óta folyamatosan és tisztességesen. 4. Olvasóinknak javasoljuk elolvasni Noam Chomsky What Uncle Sam realy wants, című elemzését az amerikai külpolitikáról . Ezzel jó olvasást kívánunk olvasóinknak.

A Szerkesztőség. Az Ukrán helyzetről Kemény László Csupán tézisek: Az Ukrán válságnak nagyon sok oka van. Néhány ezek közül: 1. Az USA-EU szabad kereskedelmi egyezmény egyik lényeges következménye, hogy kiszorítják az oroszokat Európából (kell a hely a piacon az amerikai palagáznak!). Ennek egyik módja lehet egy állandó robbanásveszélyes tűzvonal Oroszország és az EU között ez Ukrajna és egész Kelet-Európa. Az meg különösen csábító, hogy ha Ukrajnába bekvártélyozza magát a NATO, akkor határos lesz az oroszokkal! 2. Az EU “Keleti Partnerség' projektje ténylegesen a fenti célt szolgálja. Azért találta ki a nagyon jobboldali lengyel és svéd kormány (amerikai sugallatra), hogy az elválasztó sávba tartozó 6 új országot (benne elsősorban Ukrajnát) leválassza és szembefordítsa Oroszországgal. Ma már Angela Merkel is elismeri, hogy “nem kellett volna választás elé állítani Ukrajnát: vagy Oroszország , vagy az EU”. 3. Az állandó telefonok Putyin és Obama, Merkel stb. között nem új hidegháborúról tanúskodnak. Majd ha már nem is beszélgetnek, akkor lesz nagy baj ... Most szerintem más a tét. A '80-as évek végén Gorbacsov az utolsó pillanatban félrerántotta a kormányt, s ezt várják el Putyintól is. Putyin azonban most Obamától várja el ezt. Obama pedig nagyon nehéz helyzetben van. Lassan vége a

77 / 95

mandátumának, és többé nem indulhat. A Demokrata Párt újabb győzelme esetén a Republikánusok esetleg a mostanival együtt 16 évig szorulhatnak ki a hatalomból (és az állami pénzekből!). Mindent megtesznek a konzervatív héják, hogy ez ne következzék be. 4. Az amcsiknak pontosan az nem tetszik, hogy ők legyőzöttnek tekintették a SZU-t, s erre Oroszország erősebb lett mint a SZU volt. Nem tudnak ezzel megbékélni. Brezinzki azt mondja, hogy az 'új világrend csak Oroszországgal szemben jöhet létre'. Az oroszok pedig nagy barátságban lettek a kínaiakkal, a BRIKS országokkal és átrendezik a maguk javára a világot. A haderejüket pedig teljesen modernizálták és semmivel sem gyengébbek az amcsiknál. Ezek után próbáljunk meg nyugodtnak maradni az ukrajnai helyzet megítélésében, és az információkat a helyükön kezelni, figyelembe véve, hogy többnyire egyoldalúak. Néhány dolgot ezért kiegészítésként: 1. November óta szinte csak a nyugat-ukrajnai szereplők törekvéseiről és kijevi hatalmi aspirációikról kaptunk infókat. Ezeket támogatták az EU-s és amerikai vezetők. S, végül ezek csapták be a legitim elnököt és vették át a hatalmat. Ezen erők élén a fasiszta 'Szabadság' párt és annak katonai egységei, a 'Jobb-szektor' és a Bandera nevét viselő 'Trizub (Háromfog)' állnak. Hiába választottak - eléggé illegitim módon - a mérsékeltebb nacionalistákból államfőt, egyebeket, a hatalmat ténylegesen a Majdan fegyveresei gyakorolják, és nem is kívánják azt átadni. 2. Egészen az utóbbi napokig nem szólalt meg sem a Krím, sem dél-kelet lakossága, akik minden alkalommal olyan vezetőket választottak az ország élére, akik elhatárolódtak a nacionalistáktól. Ukrajna ezen részeiben az orosz ill. orosz anyanyelvű lakosság van többségben. 3. Napok óta mozgásban van a Krím és dél-kelet Ukrajna lakossága. Fellázadtak és meghirdették: 'Nem adjuk Ukrajnát a fasisztáknak'. Saját önvédelmi osztagokat szerveztek és pl. Harkovban és Donyeckben kiverték a Lvovból érkezett nacionalista suhancokat az általuk erőszakosan elfoglalt hivatalokból, intézményekből. 4. Az ukrán-orosz kapcsolatok nem csupán kereskedésből állnak. Ukrajna gazdaságának jelentős (kb.40%-a) összefonódott az orosz hadiiparral, űrkutatással stb. A korábbi időkből származóan a rakéták összeszerelése, a repülőgép- és a helikopter-motorok gyártása, a nukleáris kutatás stb. közös az oroszokkal. Ukrajnában 4 működő atom-reaktor van. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek - a jelentős államtitkokat is tartalmazó együttműködéseknek az ügyei jobb, ha nem kerülnek a fasiszták kezeire. Mindössze néhány szempontot ajánlottam csupán a figyelmünkbe ahhoz, hogy megítéljük a történéseket. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy már több száz amerikai tengerész-gyalogos érkezett Kijevbe 'az USA Nagykövetség védelmére'(!?). Összegezve: ez egy nagyon veszélyes geopolitikai játszma, amelynek még nincs vége és nem is ismerünk minden összetevőjét. Reméljük lesz annyi bölcsesség minden oldalon, hogy ne Ukrajna legyen a gyutacs ... A helyzet borzasztóan veszélyes. Előre lehetett tudni, és én számos elemzésemben (20 éven keresztül!) meg is írtam az ukrán meg az orosz lapokban. A lényeg: mi következhet most? Mi lehet tehát a prognozis. Szerintem 5 változat lehetséges: 1. A puccsista hatalom konszolidálni tudja a hatalmát (ennek az esélye már nagyon kicsi, esetleg nyugat-Ukrajnára korlátozódhat). 2. Janukovics ismételt színre lépésével megszerveződnek a hatalomból kiszorultak (hiszen mindkét oldalon oligarchák működnek a háttérben!) és szembefordulva a Timosenko fémjelezte és a fasiszta 'Szabadság' párt által vezényelt puccsistákkal felerősödik a polgárháború. (ennek már nem nagy az esélye!) 3. Nyugat-Ukrajna és a dél-kelet Ukrajna fordul szembe egymással. A puccsisták bejelentették a fegyveres erők harckészültségét és a hadkötelezettek mozgósítását. A dél-keletiek megszervezték az önvédelmi egységeiket. Ez a polgárháború kiéleződését és elmérgesedését jelentheti. A végeredmény Ukrajna szakadása. Azt nem lehet tudni, hogy kétfelé avagy a II. világháború után becsatolt területek mentén - s a környező érintett országok nacionalistáinak részvételével, véres háborúban - 5 felé szakad e. (ennek ma nagyon nagy az esélye!) 4. Az oroszok - 'megelőzendő' a szakadást - beavatkoznak. Kérdés: lesz e, aki ellenáll, s ha igen, mennyi vér árán fejeződik be. Ebben az esetben mit tesz a NATO? (ez a variáció is esélyes). Szerintem az orosz csapatok országosan csak akkor avatkoznak be, ha (a) érzékelik a NATO 'érdeklődését'; (b) sikerül a puccsistáknak a haderő- és a hadkötelezettek mozgósítása, és elindulnak az oroszok lakta területek felé. Itt fontos tudni, hogy atomerőművek is vannak a területen! A déli és keleti területeket nem kell megszállni, mert a helyiek már átvették a hatalmat. 5. Putyin március 4-én szólalt meg először és a sajtótájékoztatóján lényegében lezárta a konfliktus első szakaszát. Egyértelművé tette az oroszok számára elfogadható kiinduló feltételeket a kompromisszumos rendezéshez. Eszerint: vissza kell térni a február 21. megállapodáshoz (amelyet ellenjegyeztek az EU képviselői (a német, a lengyel külügyminiszterek és a francia külügyi megbízott). Így (a) a pucsista kinevezéseket semmisnek tekintik és Janukovics a legitim államfő; (b) 10 napon belül koalíciós kormányt alakítanak;

78 / 95

(c) nekilátnak az új alkotmány kialakításának és szeptemberig elfogadják; (d) ennek alapján decemberben elnök- és parlamenti választást tartanak. (Közben lezajlanak a helyi népszavazások a régiók autonómiájáról és eldől, hogy Ukrajna Föderáció lesz e?!) S az egészet átlengi az államcsőd. Természetesen nincs minden kérdésre infó nélkül megfelelő válasz. Itt nagyon veszélyes geopolitikai érdekek és világpolitikai törekvések játszanak szerepet minden oldal részéről. Nem a legvalószínűbb a szakadás. Az oroszoknak nem érdeke megváltoztatni a II. világháború után kialkudott határokat. A szakadás azoknak az érdeke, akik szeretnék felülbírálni a háború eredményét, ill. akik folyamatos tűzfészekkel akarják elválasztani Oroszországot Európától. Az oroszokat nem győzték le a hidegháborúban sem, és mostanra visszaerősödtek. Ez a helyzet sokaknak a világban nem tetszik

Március 15 szerkesztőség Gondolatainkat nemzeti ünnepünk, Március 15-e jellegéről és eszményeiről Juhász Gyula és Petőfi Sándor alábbi versei teljesen kifejezik, ezért nem fűzünk hozzájuk semmilyen magyarázatot. Ha később kiderül, hogy tévedtünk, akkor ellátjuk a legszükségesebb lábjegyzetekkel összeállításunkat. Minden olvasónknak kellemes ünnepet kívánunk!

Március 15 alkalmából

Gondolatainkat nemzeti ünnepünk, Március 15-e jellegéről és eszményeiről Juhász Gyula és Petőfi Sándor alábbi versei teljesen kifejezik, ezért nem fűzünk hozzájuk semmilyen magyarázatot. Ha később kiderül, hogy tévedtünk, akkor ellátjuk a legszükségesebb lábjegyzetekkel összeállításunkat. Minden olvasónknak kellemes ünnepet kívánunk!

Szerkesztőség

Petőfi Sándor: 1848

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!... Megviradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra; E pirúlás: vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében.

Szégyeneljük szolgaságunk éjét,

79 / 95

Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Álmainkban Alattomban Megcsapolták szíveinket, Hogy kioltsák életünket, De maradt még a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre.

Áll a tenger nagy elbámultában, Áll a tenger és a föld mozog, Emelkednek a száraz hullámok, Emelkednek rémes torlaszok. Reng a gálya... Vitorlája Iszaposan összetépve A kormányos szíve képe, Aki eszét vesztve áll magában Beburkolva rongyos bíborában.

Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz, Annyi fegyver, annyi katona. Mik ezek itt lábaim alatt?... hah, Eltépett lánc s eltört korona. Tűzbe véle!... No de mégse,

Régiségek közé zárjuk, De nevöket írjuk rájuk, Különben majd a későn-születtek Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.

Nagy idők. Beteljesült az Írás Jósolatja: egy nyáj, egy akol. Egy vallás van a földön: szabadság! Aki mást vall, rettentőn lakol.

80 / 95

Régi szentek Mind elestek, Földúlt szobraik kövébül Uj dicső szentegyház épül, A kék eget vesszük boltozatnak, S oltárlámpa lészen benne a nap!

Debrecen, 1848. október vége - november 16.

Juhász Gyula: PETŐFI-CENTENÁRIUM

Nevét idézik, de a szellemét nem. Az él és gyújt szívekben, észrevétlen, Mint a futó tűz korhadó avarban, Terjed titokban és nő láthatatlan, Míg égbe nem csap, éjbe nem világol És pirkad tőle közel és a távol, Hűs csillagok sápadnak rőt hevétől És bíbor pernyék hullanak az égből És futva futnak dúvadak riadtan: Petőfi lángol a világviharban, Elég babona, máglya, bamba gazság És napod virrad, szent Világszabadság!

Juhász Gyula: (A magyar múltnak ...)

A magyar múltnak két gazdag-szegénye, Dús proletárja ébred e napon. Csapongó dalban, ujjongó zenében Szívünkbe szárnyal büszkén, szabadon.

Csokonai: ki százada ködéből Boldog jövőbe nézett csüggedőn, Petőfi: aki minden szolganépről Tördelte jármát véres harcmezőn.

Ma felidézünk sírból és homályból Két tiszta lélek, szabad szellemek, Köszönt a munka népe, az a tábor, Mely a jövőbe indul veletek.

81 / 95

Szabad jövőbe és boldog jövőbe, Hogy álmotok valóra váljon ott, A verseitek hangjánál előre Hadd indulunk munkások, magyarok.

Mert nemcsak délibáb, nemcsak szivárvány Az igaz költők álma és dala, De szenvedések és küzdelmek árán A diadalmas valóság maga!

Petőfi Sándor: XIX század költői (részlet)

….. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! …...

Petőfi Sándor: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban.

Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz.

82 / 95

Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot.

Kit meg nem térit szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog.

Te lész a győző, a diadal-ív Ha elkészűl, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton Akár a vérnek vörös tengerében!

Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen?

Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam ... Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban!

Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Siromnál éljent a respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára.

(Pest, 1848. augusztus.)

Petőfi Sándor: PALOTA ÉS KUNYHÓ

Miért vagy oly kevély, te palota? Uradnak fényében kevélykedel?...

83 / 95

Azért van rajta gyémánt, hogy szive Mezítelenségét takarja el. Szakítsd le a cafrangokat, Mit rá szolgája aggatott, S nem ismersz isten munkájára, Oly nyomorúság marad ott.

S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik? Ott, hol a héja a kis madarat, Mit szétszakít, melynek vérén hizik. A héja vígan lakomáz, S szomszéd bokornak fészkiben Madárfiúk zokognak, várván Anyjokra, mely meg nem jelen.

Fitogtasd csak, te gőgös palota, Az orzott kincsek ragyogásait, Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká, Meg vannak már számlálva napjaid. S kivánom, hogy minél elébb Láthassam omladékodat, S hitvány lakóid összezúzott Csontját az omladék alatt! - -

S te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? Miért bújtál a lombos fák mögé, Azért-e, hogy inséged födjed el? Fogadj be, kis sötét szoba; Nekem nem kell szép öltözet, De szép szív... s a sötét szobákban Találni fényes szíveket.

Szent a küszöb, melyen beléptem én, Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. Kunyhóból jő mind, aki a

84 / 95

Világnak szenteli magát, S a nép mégis mindenfelől csak Megvetést és inséget lát.

Ne féljetek, szegény jó emberek, Jön rátok is még boldogabb idő; Ha mult s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. A földre hajtom térdemet E szűk, de szent födél alatt: Adjátok rám áldástokat, s én Rátok adom áldásomat!

Pest, 1847. január

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet ...

... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!” S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején ...

Szózat: https://www.youtube.com/watch?v=vYYRXahBrk4

Liszt Ferenc: 12. Magyar rapszódia Valentina Lisitsa - Franz Liszt - Hungarian Rhapsody No 12

https://www.youtube.com/watch?v=FJqGzvPp_BM

85 / 95

Cimbora citerazenekar (Mezőtúr): 1848-as katonadalok

http://www.youtube.com/watch?v=zWQ5uI7yhGw

A NÁCIZMUS NÉLKÜLI VILÁG NYILATKOZATA AZ UKRAJNAI HELYZETRŐL BORISZ SPIGEL A nácizmus nélküli világ elnevezésű nemzetközi emberjogi szervezet sajnálattal kénytelen konstatálni, hogy a Kijevben végbement események melyek során Viktor Janukovicsot, Ukrajna törvényes elnökét megfosztották a hatalmától azt jelentik, hogyaz országban alkotmányellenes fordulat, erőszakos hatalomátvétel történt.

A „NÁCIZMUS NÉLKÜLI VILÁG” NYILATKOZATA AZ UKRAJNAI HELYZETRŐL

„Emberek, legyetek éberek!” (Julius Fucik)

„A nácizmus nélküli világ” elnevezésű nemzetközi emberjogi szervezet sajnálattal kénytelen konstatálni, hogy a Kijevben végbement események – melyek során Viktor Janukovicsot, Ukrajna törvényes elnökét megfosztották a hatalmától – azt jelentik, hogy az országban alkotmányellenes fordulat, erőszakos hatalomátvétel történt. A szélsőséges radikálisok győzelmének az lett az eredménye, hogy az országban elszabadult a banditizmus, az újnácizmus – illetve a mindazon olyan személyekkel szembeni üldöztetés, akik nem értenek egyet a Majdan nézeteivel. Mi nem egyszer felhívtuk a figyelmet arra, hogy az ukrajnai események sorozata ilyen fordulatot is vehet. E figyelmeztetéseinknek hangot adtunk az újnáci jelenségekről közzétett megfigyeléseinkben, illetve a világ vezető jogvédő szervezeteinek nemzetközi rendezvényein elfogadott Nyilatkozatokban. Eddig is határozottan követeltük a neonáci csoportok, szervezetek és pártok törvényi úton történő betiltását, illetve a vezetőikkel szembeni bűnvádi eljárást. Mi több, a Legfelsőbb Radában 2014. február 4-én megrendezett kerekasztal-konferencia, a Janukovics elnökkel és az ellenzék képviselőivel való találkozó során a „Nácizmus nélküli világ” figyelmeztetett a nácik terveire. Sajnálatos módon az akkor ismertetett forgatókönyv ma a gyakorlatban is megvalósul. Mindaz, ami most történik, napjaink fejleményei egybeesnek a náci Németországban a 30-as években történt fejleményekkel. Annak ellenére, hogy a 2014. február 21-én az ukrajnai válság rendezéséről, a törvényesen megválasztott ukrán elnök és az ellenzék vezetői között létrehozott Megállapodásban a felek teljes mértékben egyetértettek abban, hogy teljesíteni kell a Majdan tüntetőinek minden követelését, a „Jobboldali Szektor” fegyveres rohamosztagosai éltek a rendfenntartók visszavonásából adódó lehetőséggel és irányításuk alá ragadták Kijevben a központi államigazgatási szerveket.

Egyetlen nap leforgása alatt az újnácik által elfoglalt ukrán parlament rendkívüli ülésén Alekszandr Turcsinov megválasztott házelnökre ruházták át az állam-, és kormányfő tisztségeit is. A maga részéről Turcsinov úgy intézkedett, hogy a fegyveresek mezei parancsnokainak adták át az ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Legfelsőbb Ügyészség irányítását. Annak érdekében, hogy kezükbe vegyék az erőszakszervek irányítását, a Majdan, illetve a „Jobboldali Szektor” főparancsnoka létrehozott egy alternatív Nemzetbiztonsági Tanácsot. Mindez egy annál is radikálisabb forgatókönyv alapján ment végbe, mint ahogy annak idején Hitler – demokratikus úton – hatalomra került és megteremtette a náci Németországot. Hitlernek a hatalomban eltöltött öt évre volt szüksége ahhoz, hogy 1938-ban, a „Kristályéjszakától” kezdve elindítsa a Holokausztot. Az európai vezetők akkor támogatták a nácikat, nem számolva azzal, hogy ennek milyen következményei lesznek az emberiségre nézve. Ha most Európa nem látja át az ukrajnai fejlemények drámaiságát, megeshet, hogy a nácik rövidesen berontanak majd minden egyes európai lakásába. Európa vezetői, ti, akik támogatjátok az ukrán újnácikat, térjetek észre! Ha majd a fölfegyverzett rohamosztagosok értetek és választóitokért is eljönnek majd, akkor mind több hatalmat fognak követelni a maguk számára, követelni fogják az „idegenek” kiűzését országaitokból, a más vallások betiltását, a demokratikus szabadságjogok eltörlését – illetve a

86 / 95

tömegtájékoztatás fölötti ellenőrzésük megteremtését. Előbb adjatok választ arra a kérdésre: milyen volt együtt élni a hitleri nácizmussal. És csak az után vegyétek a bátorságot arra, hogy támogassátok azt, hogy „Ukrajna az ukránoké!” – nem véve észre ennek során a hétköznapi fasizmust. Hanem ehelyett – védelmetekbe véve a békés tiltakozó akciókat – valójában fedezzétek a szélsőségesek törvénytelen akcióit. A „Jobboldali Szektor” fegyveres rohamosztagosainak egy év sem kell majd ahhoz, hogy tavasszal, a puskacsövek árnyékában megvalósuló demokratikus eljárás keretében megválasszák az államfőt, ez év őszén pedig a parlamentben létrehozzák a neonáci koalíciót. Ezzel válik hivatalossá majd az államnak az a politikája, hogy mindazt, ami „nem helyes”, lecserélje a nácizmussal. Ki meri ezek után elítélni a Krím lakosságát, akik ki akarnak szabadulni az újnácik karmai közül és félszigetükön létre akarják hozni a nép hatalmát? Csak azok, akik a fasiszták, a szélsőséges nacionalisták hatalmában akarják tudni Európát. Bizonyára senki sem szeretné azt, hogy gyermekeinek ilyen osztályrész jusson. Ukrajnában már régóta működnek olyan félfasiszta, nacionalista szervezetek, mint a „Nemzeti Szövetség”, „Ukrajnai Hazafiak”, „Fehér Kalapács”, „Autonóm Ellenállás”, és mások. Mindegyikük ideológiája hasonló egymáshoz, mindegyikük hősei ugyanazok: a náci kollaboráns Roman Suhevics és Sztepan Bandera.

Ezek a szervezetek nyíltan tevékenykednek Ukrajna-szerte, miközben gyakorlatilag nem kell számítaniuk a hatalom, az illetékes erőszakszervezetek valamennyire is fokozott figyelmére. Például az „Ukrajnai Hazafiak” helyi fiókszervezetei – mely tömörülés az ukrán szociál-nacionalista mozgalom forradalmi élharcosának tekinti magát – különösen aktívak az olyan városokban, mint Harkov, Kijev, Belaja Cerkov, Donyeck, Zsitomir, Lvov, Ivano-Frankovszk, Konotop, Poltava, Csernyigov, Ogyessza, Luganszk. Különösen aggasztó az, ahogy a fiatalok körében igyekeznek tevékenykedni, kezdve az óvodáktól és az iskoláktól. Sok felsőfokú tanintézmény vált valósággal a radikális ifjúságot tömörítő központtá. Mára az ukrajnai hatalombitorlók cselekményei azt jelzik, hogy az állami politika szintjére emelkedtek az emberiség elleni bűntettek. Miközben az un. „Önvédelem” fegyveresei a horogkeresztet megkülönböztető jelzésként viselik, az erőszakszervezetek tagjainak egy része a fegyveresekkel együtt járőrözik a nyugati országrész hatalmukba kerített városaiban – együtt folytatják a hatalom megragadását, illetve a hatalomváltás kikényszerítését Ukrajna keleti és déli részein, illetve a Krími Autonóm Köztársaságban.

Ukrajnában ma listák készülnek a nép ellenségeiről, törvénytelenül kisajátítanak, felgyújtanak magántulajdonban álló, illetve egyházi létesítményeket, ledöntenek emlékműveket, állampolgárokat nyelvi, etnikai vagy vallási hovatartozásuk miatt üldöznek, őrizetbe vesznek, kihallgatásoknak vetnek alá – vagy éppen leszámolnak velük. Valamifajta tisztázatlan tartalmú átvilágítás címén hajsza folyik a legkülönbözőbb szinteken dolgozó köztisztviselők ellen, akiket spontán tömeggyűléseken nyilvánosan bántalmaznak. Nyilvános rendezvényeken teszik közzé az új hatalom számára kényelmetlen, illetve bírósági ítélet nélkül bűnösnek nyilvánított személyek lakcímeit és elérhetőségeit – önbíráskodásra szólítva fel a rendezvényen egybegyűlteket.

Az ország déli és keleti részein, illetve a Krímben élő állampolgárok, hogy mentsék az életüket, tömegesen hagyják el az országot. Azok, akiknek erre nincs lehetőségük, a helyi közigazgatási szervek előtt gyülekeznek – abban a reményben, hogy meghallgatásban és védelemben lesz részük. Ezek az emberek, akik a fegyveresek szerint „nem ukránok”, a szomszéd országokhoz fordulnak menedékjogért. A különböző ukrajnai nemzetiségi szervezetek vezetői pedig anyaországaiktól kérnek közvetlen segítséget.

Ha a nemzetközi közvélemény továbbra is késlekedik a reagálással, ez oda vezethet, hogy a „nem ukránok” és más nemzeti kisebbségek számára már a közeljövőben megismétlődhet a „Kristályéjszaka”.

Különösen veszélyes egyes zsidó vezetők álláspontja – akik a közösségeik rendezett helyzetéről szóló állításaikkal ámítják annak tagjait, időleges tisztségek fejében pedig nyilvánosan védelmükbe veszik és pénzelik a szélsőségeseket, Miközben Ukrajna városaiban zsinagógák égnek, és zsidó emberek közvetlen életveszélybe kerültek.

A saját antiszemita, rasszista, idegengyűlölő nézeteik által vezérelt fegyveresek – a nemzeti egység jegyében – háborúra, pusztításra buzdítanak. A fegyveresek irányítása mellett Ukrajnában mozgósítás kezdődött. Ahelyett, hogy a válságot a jog alapján, diplomáciai úton rendeznék, az Európa által „békés tüntetőknek” nevezett szélsőségesek a harc útjára léptek: fegyvereket osztogatnak fiataloknak, akikre az a sors vár, hogy a saját népükkel való szembenállás során veszítsék életüket. Ideje lenne, hogy Ukrajna polgárainak kinyíljon a szemük, és megértsék: az a fegyveres garázdálkodás, ami ma Ukrajna-szerte a homogén nemzetállam hazafias sztanioljába csomagolva folyik, oda vezet, hogy megszűnik a jogállamiság, ami valamennyi állampolgár számára megteremti a fejlődési út demokratikus megválasztásának jogát. Azok, akik vakon hisznek az újnáciknak, a patkányokat fuvolaszóval fogó népboldogítóknak, meg kell hogy értsék: az utca törvénye – út a szakadékba. Út oda, hogy az Európa közepén élő 45 millió ember sorsát a koncentrációs táborok forró kemencéinek poklába taszítsák.

87 / 95

Figyelembe véve, hogy a nacionalisták fegyveres rohamosztagosai Ukrajna fővárosában és területének legnagyobb részén kezükbe ragadták a hatalmat és ellenőrzik azt, a „Nácizmus nélküli világ” nemzetközi jogvédő szervezet úgy határozott, hogy az Európa Tanács védnökségével azonnal összehívja a Nemzetközi Elnökség rendkívüli ülését. Egyben kijelenti: – Ukrajna valamennyi polgárának esetében maradéktalanul tiszteletben kell tartani a békés tüntetésekre való jogot, a szólás, illetve a vallás szabadságát – függetlenül attól, hogy az adott állampolgár az ország melyik régiójában él, illetve melyik politikai párt tagja. – Felhívással fordul a világ országainak vezetőihez: hozzanak konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy Ukrajnában védjék meg az emberi jogokat, akadályozzák meg a pogromokat és a népirtást. Elengedhetetlenül szükséges a fegyveresek által elkövetett cselekmények feltárása – illetve egyeztetni kell az egyes országok vezetőivel az ukrán polgárok megmentésének módozatait. – A „Nácizmus nélküli világ” strasbourgi rendkívüli nemzetközi elnökségi ülésére meg kell hívni a világ emberi jogi szervezeteinek, az ENSZ-nek, az EBESZ-nek és a NATO-nak a képviselőit, az emberi jogi főbiztosokat – A rendkívüli nemzetközi elnökségi ülésen, a nemzetközi emberjogi szervezetek részvételével különleges munkacsoportot kell létrehozni. Ennek feladata lenne feltárni, hogy a fegyveres csoportok milyen tevékenységei vezettek a mostani bűntettekhez. A tényfeltáró jelentést az Európa Tanács elé kell terjeszteni, azzal a kéréssel, hogy a Tanács állítson össze egy akciótervet az ukrajnai helyzet normalizálására. Ma még nem késő, hogy Ukrajnában megállítsuk az állampolgárok közötti szembenállást, a még több áldozatot követelő cselekményeket, a vérontást Felhívunk mindenkit a Földön: egyesüljünk a békés állampolgárok életének, az emberi jogoknak a védelmében.

Az embereknek rá kell ébredniük, hogy bolygónkat a neonácizmus újjászületésének a veszélye fenyegeti. Talpra kell állnunk a béke védelmében!

BORISZ SPIGEL A „Nácizmus nélküli világ” elnevezésű

nemzetközi jogvédő szervezet elnöke

Felszabadulásunk napja, Április 4. Szerkesztőség Árilis 4.-i köszöntés

Felszabadulásunk napja, április 4.

Eseménytörténeti ok következtében Európa keleti felén május 9-én ünneplik a fasizmus feletti győzelem évfordulóját. Az idei megemlékezés alkalmából azonban - egy sajnálatos magyar aktualitás következtében - erról eseményről konkrétabban kell szót ejtenünk. Ez a győzelem nem egyszerűen csak a világháborút kirobbantó agresszornak, a náci Németországnak a világtörténelmi jelentőségű következményekkel járó legyőzését jelentette, hanem

88 / 95

szövetségeseinek vereségét is, köztük az elképesztő értelmetlenséggel utolsónak kitartó Magyarországét. A végső katonai győzelmet mindössze egy hónappal megelőzően befejezett magyarországi hadműveletek következménye hazánknak a német megszállás és a nyilas pribékek vérszomjas tobzódása alóli felszabadítása valamint a tengelyhatalmi érdekszférából történő kiszabadítása lett, azonban - az időközben hatályba lépett fegyverszüneti egyezmény dacára - a történelmi felelősséget vállalnunk kellett. A fentiek figyelembe vételével ünneplik évről-évre a magyarok százezrei április 4-ét a felszabadulás szent évfordulójaként.

A Világszabadság szerkesztősége

Az alkalomhoz ajánlott vers összeállításunk

89 / 95

90 / 95

91 / 95

Tudomány A nyelvtudomány feladatai a tudományos-technikai és gazdasági fejlődés tükrében Jakócs Dániel A XX. Század második felében fordulat történt a könyvkiadás történetében a technikailag fejlett országokban mindenütt, így Magyarországon is, és ráadásul Magyarországon ez a fordulat különösen éles volt. A tudományos-technikai könyvek és kiadványok aránya elérte az 50 százalékot.

Jakócs Dániel

A nyelvtudomány feladatai a tudományos-technikai és gazdasági fejlődés tükrében

A XX. Század második felében fordulat történt a könyvkiadás történetében a technikailag fejlett országokban mindenütt, így Magyarországon is, és ráadásul Magyarországon ez a fordulat különösen éles volt. A tudományos-technikai könyvek és kiadványok aránya elérte az 50 százalékot. Ez csak következmény volt, annak a következménye, hogy az ország gazdasági fejlődése a természettudományok és technika gyors fejlesztését követelték meg. Többszörösére nőtt műszaki, az agrártudományi és orvostudományi egyetemek hallgatóinak a száma, ők évente újabb vastag tankönyveket követeltek, néhány közülük elérte az ezer oldalt. A könyvkiadók szerzői és lektorai nap-nap után találkoztak megoldatlan helyesírási problémákkal és segítségért fordultak a nyelvészekhez. Először a legfontosabb, leggyakoribb kérdések megoldására elkészült egy általános helyesírási tanácsadó szótár. Ez 1961 és 1988 között kilenc változatlan kiadásban jelent meg és 1988-ra elkészült egy javított, bővített kiadás, ami 130000 szót tartalmaz. Természetesen egy ilyen szótár nem elégíthette ki a szaknyelvek igényeit, ezért nyelvtudósainknak egy önzetlen és lelkes csapata egymásután készítette el a szaknyelvek helyesírási szótárait. Ezek szókincse az első általános helyesírási tanácsadó szótárral együtt eléri, talán meg is haladja az egymillió szót. Ha a fenti tényből levonjuk a megfelelő következtetéseket, akkor a következőket kell megállapítani: 1. Az egymillió szóból kb. 900000 a tudományos-technikai nyelv szókincse és a kb. százezernyi egyéb szó nem nyújt elég alapot arra, hogy hipotéziseket építsünk fel a nyelv többi rétegének (politika, újságírás, művészet, sport, hétköznapi élet, szépirodalom stb.) gazdagságára. Azért írtam csak százezer szót, mert az általános helyesírási tanácsadó szótár is tartalmaz természettudományos szakszavakat. Az egész szókincs mennyiségének a megállapítására még sokat kell dolgozni. Nem tudok róla, hogy bárki megpróbálta volna megszámolni, hány szó van Jókai Mór 100 kötetében. 2. A helyesírási szótárak nem értelmezik a szavakat, a szó jelentéséről nem adnak felvilágosítást, csak a könyvkiadás és az iskolai oktatás gyakorlati munkáját segítik. A további munka még hátravan, de fontos alapot nyújtanak a további munkára. 3. A kb. 900000 tudományos-technikai szakszó nem a magyar nyelv sajátosságaiból következik, hanem az európai tudomány és technika általános fejlettségéből, színvonalából, ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy ezeknek a szavaknak a fogalmait jelölő kb. ugyanennyi szakszó a többi európai nyelvben is létezik, csak a hangalakja más. Természetesen nem mindig különbözik a hangalak, mert vannak olyan jövevényszavak is, amelyek teljesen megőrizték eredeti hangalakjukat. Most azonban hely hiányában részletkérdésekre nem térek ki, bármennyire fontosnak látszanak is a maguk helyén. Csak annyit jegyzek meg, hogy egy szónak kellene tekinteni minden olyan szóösszetételt, amelyik egy önálló jelenséget és annak fogalmát jelöli, függetlenül attól, hogy az egyes nyelvekben külön írják vagy egy szóba. A vasút egy szó, mert a két szó egyszerű összeadása nem magyarázza meg az új szó jelentését. Oroszul is egy szónak kellene tekinteni, mégis külön írják a железная дорога összetételt, ugyanakkor az ebből az összetételből képzett железнодорожник (vasutas) és железнодорожный (vasúti) már egy szó. Ez azonban már az ő következetlenségük. A jól kidolgozott fogalomrendszerből kell kiindulni, nem pedig végig nem gondolt helyesírási szabályból csinálni nyelvtani szabályt. Ilyen vagy hasonló következetlenség minden nyelvben akad, de ezek kb. kiegyenlítik egymást és nem zavarnak bennünket abban, hogy megközelítően megszámolhassuk a szavak számát. Különösen a tudományos nyelvek területén, amelyek a nyelv többi területénél pontosabban meghatározott fogalmakkal dolgoznak. A pontosan meghatározott fogalmakra pedig azért is szükség van, mert ez teszi lehetővé a fordítást az egyik nyelvről a másikra. Az egész emberiség kultúrájának az a része, amely a gondolkodás eredményeit jelöli, a nyelv. A nyelv segítségével gondolkodunk és közöljük gondolatainkat a többi emberrel, a nyelv segítségével őrizzük meg, tároljuk ismereteinket az emlékezetünkben. Csakhogy nyelv általában nincs, csak nyelvek vannak. Az egész emberiség összes ismerete csak az összes nyelvben együtt létezik. Az egyes ember az egész emberiség tudásából, tapasztalatából csak annyit ismerhet meg, amennyi abból a saját nyelvén megtalálható. Nyelvtudásunk korlátot szab ismereteink bővítésének és annak is, hogy azt átadjuk másoknak. Az egyes ember ezt általában azért nem veszi észre, mert ez az ismeretanyag is jóval nagyobb, mint amit egy ember elsajátíthat. Nem jut el a korlátokig, de attól még a korlátok léteznek, és bármikor szükség lehet arra, hogy bizonyos kérdésekben túllépjen a korlátokon. Az egész világon nincs egyetlen egy nyelv sem, amelyen megismerhető lenne az egész emberiség teljes kultúrája, sőt annak nagyobb része sem. Legtöbben kínaiul beszélnek, ha igaz, egymilliárd-kétszázmillióan. Maga a kínai kultúra háromezer éves történelme során hatalmas kulturális kincset

92 / 95

halmozott fel és a legújabb tudományos eredmények többségét ismeri az űrkutatás területén is. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy az egész emberiség kulturális eredményeinek többségét kínai nyelven megismerhetjük, különösen a természettudományokon kívüli területeken. És angolul sem. Én ebben a kérdésben egy fogalom bevezetését tartom szükségesnek, a nyelvi-kulturális közösség fogalmát. Az ehhez a fogalomkörhöz tartozó jelenségek egysége objektíve létezik. Ez a közösség azon személyek összessége, akik elérhetik az egy bizonyos nyelven megtalálható értékeket. Vegyük például a magyar nyelvet, ha már a magyar szak harmincéves évfordulóját ünnepeljük. A magyar kultúra egyik leggazdagabb része a magyar költészet és általában a szépirodalom. Aki jól megtanult magyarul, ezt természetesen megismerheti, de nemcsak ezt. A magyarok saját kultúrájuk gazdagítása érdekében magyarra lefordították a francia, a német, az orosz, az angol, a klasszikus görög és latin irodalom jelentős részét és az összes európai irodalomból valamit, a spanyol, portugál és olasz irodalomból többet, a kisebb létszámú népek irodalmából kevesebbet, az Európán kívüli kultúrákból még kevesebbet. Mindezt természetesen nagyon szelektíve, azt, amit saját érdeklődésük és történelmi hagyományaik alapján fontosnak éreztek. Ismét mellőzve a részleteket, a magyar kultúra sajátossága a teljes Európa-centrizmus volt, mert közvetlenül egyetlen nem európai kultúrával sem érintkezett. Automatikusan ebből a szempontból válogatott. Ettől függetlenül akármelyik ázsiai, afrikai vagy arab diák, ha jól megtanult magyarul, nemcsak azt tudhatta meg, hogyan élt és írt Arisztophanész, hanem Arany János fordításában elolvashatta annak összes vígjátékát és az antik irodalom jelentős részét. Ezzel a magyar nyelvi-kulturális közösség része lett, a magyar kultúrán túl, fordítások révén, sok értéket megismerhetett, de nagyon sok kulturális érték zárva maradt előtte, és nemcsak az irodalomban, hanem a természettudományok területén is. Ha már a magyar nyelvi-kulturális közösségről szó volt, vessünk egy futó pillantást a bolgár nyelvi-kulturális közösségre is. Ennek tagja természetesen szintén megismerheti a mai tudományos-technikai fejlődés alapvető tendenciáin túl az irodalomtörténetből nemcsak azt, hogy volt egy olyan orosz író, mint Turgenyev, ezt a magyar nyelvi-kulturális közösség tagjaként is megtudhatja, sőt magyar fordításban el is olvashatja, hanem ha egy kicsit szorgalmas, egy év alatt annyira megtanulhat oroszul, hogy Turgenyev regényeit eredetiben is olvashatja. Sőt, ha még kicsit szorgalmasabb, eljuthat eredetiben a Háború és béke megértéséig is, és megtanulhat szabadon beszélni oroszul, amelyet kb. 350 millió ember ért. Ezenkívül bolgár nyelven is minden további tanulás nélkül elolvashatja Valery Petrov fordításában Shakespeare összes műveit és sok minden mást. Mindez azonban csak enyhíti azt a problémát, hogy az egyes nyelvi-kulturális közösségek többségének kulturális értékei elérhetetlenek maradnak az emberiség többsége számára, hiszen a Föld lakossága több milliárd. Új nyelvek tanulása, az elolvasható fordítások számának növekedése csak kisebbíti a problémát, de nem oldja meg. Ugyanakkor a most felvázolt helyzetben már benne van a megoldás, ha lehetővé tesszük, hogy bármely nyelvről lefordíthatóvá váljon minden alkotás bármelyik másik nyelvre. Ennek pedig legfőbb eszköze az emberiség teljes fogalomrendszerének lejegyzése, rögzítése értelmező szótárakban. Nagy feladat, de nem lehetetlen, ha lehetséges volt a magyar nyelv megközelítően teljes tudományos-technikai szókincsét összegyűjteni helyesírási szótárakban. A munka egyik fele már készen van, és nemcsak a magyar nyelv számára, hanem amint már említettem, ennek a kb. egymillió szónak és szakkifejezésnek megvan a megfelelője a többi európai nyelvben, mivel mindenhol ugyanaz a tudomány és technika létezik. Helyesírási tanácsadó szótárak és az értelmező szótárak munkatársainak jelentős részét ismertem. Pl. az eddig legtöbb, 70000 szócikket tartalmazó értelmező szótárat nagyobb részt tíz ember készítette néhány év alatt nem teljes munkaidőben. Mindez nagyon kevés és csak általános kéziszótár. Először 1972-ben jelent meg. Közben elkezdődött a tudományos-technikai értelmező szótárak kiadása is. Ez nagyon örvendetes jelenség, mert ez az alapja az igazán színvonalas kétnyelvű szótáraknak. A bolgár szótárírás már előbbre tart egy nagy általános értelmező szótár megírásában. A bolgár nyelv szótárának ( a Речник на българския език ) címen megjelenő értelmező szótárnak eddigi 19 kötete összesen 103531 szócikket tartalmaz, és ez sem tudományos-technikai szakszótár. A teljes tudományos-technikai szakszókincset feldolgozó szótárak megalkotását már lehetővé teszi az informatika és számítástechnika alkalmazása. Végül csak néhány szót arról, hogy miért éppen a tudományos-technikai nyelvet kell kivételezett helyzetbe hozni. A válasz egyszerű. Azért, mert ezen a területen jön létre a legtöbb új felfedezés és újítás és ezek gyors elterjedése és megismerése mindenki érdeke. Ezt a feladatot csak fordításokkal lehet megoldani, ebből pedig már magától következik, hogy meg kell alkotni a megfelelő szótárakat. Ebben a rövid referátumban nem volt módom naprakész képet adni a magyarországi szótárírásról, csak az alapvető tendenciát akartam felvázolni. Remélem, hogy sikerült. Végezetül kívánok a harmincéves magyar szak tanárainak és hallgatóinak sok sikert a munkájukban.

Kiegészítésként a teljesség igénye nélkül közlöm a legismertebb tudományos-technikai helyesírási és értelmező szótárak jegyzékét. 1. Katonai helyesírási tanácsadó szótár, Bp., 1980 2. Kémiai helyesírási szótár, Bp.,1982 3. Műszaki helyesírási szótár, BP., 1990 4. Orvosi helyesírási szótár, Bp., 1992 5. Földrajzi nevek helyesírása, Bp., 1998 6. Közgazdasági helyesírási szótár, Bp.,2002 7. Műszaki értelmező szótár, Bp., 1958- 1992

93 / 95

"Nazarénusok Magyarországon és Szerbiában" Jakócs Dániel "... L. Tolsztoj szükségesnek tartotta, hogy külön könyv jelenjen meg a magyarországi nazarénusokról."

Abból a könyvből, melynek borítólapját láthatjuk kiemelten egy művet ajánlok olvasóink figyelmébe. Ennek a címét az utolsó számozatlan lapon olvashatjuk oroszul (В. Ольховский: Назарены в Венгрии и Сербии, Посредник, Москва, 1905. ) véletlenül sem akarom olvasóinkat lebeszélni a többi tanulmány elolvasásáról, megkülönböztetett figyelmünket az indokolja, hogy ez az ismertetett mű hungaricum és keletkezésének története és a mű jellege is nagyon különleges. Ebben a kötetben valószínűleg a javasolt műnek már kiegészített változatát olvashatjuk fordításban. A fordító külön tanulmányban foglakozik ezzel a művel és sok érdekes tényt megtudhatunk belőle, de éppen a legérdekesebb tény, a tanulmány keletkezésének a története nem derül ki. A tanulmányt első kiadásban olvastam Moszkvában és e tanulmánytól függetlenül is átnéztem minden anyagot, ami Tolsztoj összes műveinek 90 kötetes kiadásában a magyar kultúrára vonatkozott. A legérdekesebb tény pedig az, hogy L. Tolsztoj szükségesnek tartotta, hogy külön könyv jelenjen meg a magyarországi nazarénusokról. Ezért megkérte szlovák háziorvosát Dusán Makovickyt, hogy utazzon Magyarországra és gyűjtsön anyagot a nazarénusok nézeteiről és hitéről. Makovicky doktor anyanyelvi szinten tudott magyarul, mint minden szlovák értelmiségi akkor, és Tolsztoj feltétlen tisztelője volt. A feladatot vállalta és egy könyvre való anyagot hozott Tolsztojnak. A legtöbb nazarénus délen és azon területen élt, amit ma Vajdaságnak hívnak, és ahol magyarok és szerbek egy területen élnek. A nazarénusok egyik legfőbb hittétele az volt, hogy nem szabad még honvédelem jogcímén sem fegyvert viselni és embert ölni. Éppen ezért tetszenek Tolsztojnak és éppen ezért üldözte őket kegyetlenül a hatalom. Makovicky feljegyzései arról tanúskodtak, hogy a nazarénusok milyen hősiesen tűrték a szenvedést meggyőződésükért. A könyv anyaga tehát késszen volt de meg is kellet írni, mégpedig oroszul és ehhez olyan ember kellett, aki járatos vallási kérdésekben is. Tolsztoj erre a feladatra az Orosz Tudományos Akadémia vallási szakértőjét Boncs-Brujevicset kérte fel. Ő pedig az akadémia alkalmazottjaként nem vállalhatott feladatot az ellenzéki Tolsztojtól. Ezért Boncs-Brujevics V. Olhovszkij álnéven külön könyvben dolgozta fel az anyagot, Tolsztoj pedig saját kiadóvállalatával a 'Poszrednyik' kiadóval ki is adta 1905-ben. Így tehát egy olyan könyv jött létre, amelyet három ember alkotott. A könyv eszméje Tolsztojé volt, és a kiadás pénzügyi részét is ő viselte, az anyaggyűjtés nagy és bonyolult munkáját Makovicky végezte el, és végül Boncs-Brujevics dolgozta fel egységes alkotássá. Már jóval később, 1917 után, amikor már semmit sem kellett titkolni, Boncs–Brujevics kiadta saját neve alatt. Erre minden erkölcsi alapja megvolt, hiszen magát a szöveget mégis ő írta. Az első kiadást még az 1970-es években olvastam Moszkvában, amikor a Tolsztojról írt cikkemen is dolgoztam. (Először megjelent franciául L. N. Tolsztoj et la civilization hongroise, Etudes Finno-Ougriennes, XVII. Akadémiai Kiadó, Bp. 257-268.)Erről a műről nem írtam, mert már a legfontosabbakat Váradi-Sternberg János korábban megírta 'Utak, találkozások, emberek' Bp., 1974, pp.202-220. Mivel a nazarénusokról írt könyv első kiadását már régen olvastam, a második kiadását pedig csak fordításban tudtam elérni, nem tudtam biztosan megállapítani, hogy Boncs-Brujevics változtatott-e valamit a szövegen. Ez azonban nem nagyon fontos, ez a mű így is, úgy is nagyon érdekes.

94 / 95

95 / 95