684
PETZ GEDEON.
H A Z A I IRODALOM. Német nyelvtan. — Deutache Sprachlehre. írták Fleűchhacksr M. Fridolin és dr. Kárpáti Károly. Budapest, Lampel B. 1889. E könyv szerzői abból a felfogásból indúltak ki, hogy a német nyelvtanításnak csak akkor lehet kellő sikere, ha a tanár a német nyel vet minél alsóbb osztályban (német- és vegyes-ajkú vidéken már a leg alsóbb osztályban) kezdi tannyelvöl használni s ha evvel kapcsolatban a tankönyv is német nyelven van írva. Ily szempontból írták meg és adták ki e német szövegű német nyelvtanukat. Az általános elv bizonyára helyes, és helyes alkalmazásával csak nyerhet német nyelvtanításunk. Gymnasiumi utasításaink maguk is mondják, hogy a tanulók nyelvismereteinek gyarapodásával az elméleti ismeretek egybefoglalása kellő óvatossággal német nyelven is eszkö zölhető, a reáliskolai utasítás pedig általános irányelvül mondja ki, hogy a német okt itásban a német nyelv lehetőleg és mennél előbb ne csak a tanítás tárgya, hanem egyszersmind a tanítás nyelve is legyen. A német szövegű tankönyvben ekkép egygyel több eszközünk van arra, hogy tanítványaink az elméleti belátás mellett a német nyelv gyakorlati elsajátítására is tehessenek szert. Tisztán és kizárólag persze nem fogjuk már ma a kezdő fokon a tanítás nyelvéül használhatni a németet egy magyar középiskolában sem, s a tanárnak és tankönyvnek is figyelemmel kell lennie arra, hogy a tanulók egy része egyáltalában nem tud néme tül s hogy még a németül beszélők is a többnyelvűség következtében kevésbbé ép nyelvérzékkel és kevésbbé alapos nyelvismerettel jönnek ma az iskolába, mint talán régebben. A német nyelvtannak, a melyet tanulóink kezébe adunk, azért némileg másnak is kell lennie, mint a mi nők pl. a németországi vagy ausztriai német anyanyelvű fiúk nyelvtanai. Az előttünk fekvő könyv szerzői valószínűleg ily szempontból fordították le a terminusokat és a példák nagy részét magyarra s adnak a szakaszok végén fordításgyakorlatokat. Az efféle nyelvtannak azonkívül a gram matikai anyagból csak a valóban lényegeset kell kiválogatnia, de egyúttal tartalmaznia is minden szükségest s azt lehetőleg egyszerű, könnyen érthető nyelven kell előadnia s végül tekintettel kell lennie magyar nyel vünk sajátságaira is, a melyeknek a németekkel való szembeállítása a nyelvérzéket nem zavarhatja, hanem csak erősítheti. A mi már most az előttünk fekvő könyvnek tulajdonképeni nyelv tani részeit, az elméleti fejtegetéseket és szabályokat illeti, dicsérettel emelhetjük ki, hogy általában véve nemcsak hogy valótlant, helytelent nem tanít, de hogy a szerzők a grammatika legújabb haladásával is igyekeztek lépést tartani. Röviden rámutatunk azon helyekre is, a melyek
Digitized by v ^ o o Q l e
685
HAZAI IRODALOM,
ellen az egyik vagy a másik szempontból kifogást emelhetünk. A hangtan fejtegetései közűi elavult és egyenesen helytelen a brechung tár gyalása (4. §.), a melyet, igaz, hogy még így találunk egyéb ilynemű tankönyveinkben és külföldi német nyelvtanokban is. A helyes magya rázat az, hogy nem a tószótagbeli i lett egy rákövetkező a befolyása alatt i-vé, hanem a tőszótag e je maradt meg ily esetlen és lett í vé, ha i állott a következő szótagban. Ha nem ragaszkodunk többé az idg. ősnyelv vocalis-háromegységéhez (a,i,u), akkor nincs semmi okunk a l/rechung-r* nézve a Grimm-féle magyarázatot követni. (V. ö. Paul Beitrage VI, 76. 108.) Ily módon a brechung magyarázatát közelebb is hozzuk az umlautéhoz, emitt az i magas hangokká változtatja a mély hangokat, amott ugyancsak az i i vó az e-t. Nem szabatos továbbá a tocalisok kiejtéséről szóló szakaszban (2.1.) e tétel: lantét fást wie e i»; afást helyett ganz-nak kellene állania; semmi ok sincs rá, hogy a mesterséges orthographiai meg különböztetést átvigyük a kiejtésre. A mássalhangzókat könyvünk a beszédszervek szerint ( nach den Sprachwerkzeugen) ajak-, fog- és torokhangokra, kiejtésük szerint ( nach ikrer Aussprache) tenuisokra és médiákra osztja fel. A felosztás elve rosszul van itt kifejezve, voltakép mind a két esetben nach ihrer Ausaprache vannak felosztva a hangok, csakhogy az első esetben az articulatio helye (a szájrészek), a másodikban az articulatio módja (a gége műkö dése) a felosztás szempontja. —Az egyszerű mássalhangzók közt — helye sen — nem fordul elő a z (ts), annál különösebb, hogy az époly termé szetű p f ott található az egyszerű ajakhangok sorában. — A mással hangzók kiejtése eléggé kimerítően van tárgyalva, csak t és th érde meltek volna valamivel részletesebb fejtegetést; az csak nem áll pl. ily egyszerűen, hogy: *t lantét ganz wie das ung. £». A nyelvtan második része, a szó- és ragozástan, a beszédrészek felosztásával kezdődik. Eilencz beszédrészt különböztet meg, a névelőt a beszédrészek sorából kirekeszti. Ez ellen nem lehet kifogásunk, isme retesek Kern Ferencz erre vonatkozó fejtegetései. Csakhogy akkor aztán következetesnek kell maradni és a dér die das-1 a pron. demonstrativum, az ein eine ein-1 a számnév fejezetében tárgyalni, ha pedig szükségét érezzük, hogy még a főnév előtt tényleg külön beszédrészként tárgyal juk, akkor hagyjuk is meg a beszédrészek sorában. Ugyané fejezetben (8. §.) a gyökérszókn&k (Wurzelwörter), a melyekből egész szócsaládot lehet képezni, példáiként ezeket említi: graben, sitzen. Az már csak elemi dolog, hogy teljes igei alak nem gyö kérszó 8 hogy a Grab és Satz szók nem ezen infínitivusokból, hanem hogy úgy az igei mint a főnévi alakok egy közös gyökérből képződtek.
Digitized by
686
PETZ GEDEON.
Később, a szóképzés tanában (84.1.) az infinitivusokat már helyesen a származékszók közé sorolja. A 15. §. a főnevek neméről szól. Itt a helynevek és összetett szók neméről szóló szabályokon kívül egyéb főnevek nemének felismerésére is lehetett volna egy kis útmutatást adni (évszakok, hónapok, napok nevei hímnemüek; gyűjtő- és anyagnevek többnyire semlegesek; egyes képzők szerint is lehet egy-egy nemhez tartozó szócsoportokat összefog lalni stb.). Kivételnélküli szabályokat természetesen nem lehet felállítani, de a mi viszonyaink közt e dologban a legcsekélyebb támogatás is hasz nos lehet. — A 22. §~ban, mely az eres és gyenge rugózás közti ingadozá sokról szól, a Bursch főnévhez megjegyzi: Einzahl schioach, Mehrzahl atark; holott a gyönge többes (Burtschen) is nagyon szokásos. A Trumm 8ingulari8-alak pedig bátran elmaradhatott volna. — A 26. §-ban a töb bes nom. s-ragját (die Papa’?, die Kolibri’s) «das gothische Pluralzeichen 8»-nek mondja; ismeretes dolog, hogy e rag a német irodalmi nyelvben csak az úfn. korszak óta lett szokásossá (főkép idegen szóknál) s hogy ilyformán nehezen kerülhetett ide az ezer évvel előbb letűnt gót nyelv ből, hanem valószínűleg a francziából. Szintoly kategorikus, de azért nem helyesebb e magyarázat: «Die besitzaozeigenden Fürwörter sind aus den Genetiven dér persönliohen Fürwörter entstanden* (41.1.); minden valószínűség szerint épen meg fordítva áll a dolog: a g. imins pron. poss. ép oly kevéssé állott elő a meina pron. pers. gen.-ból, mint a 1. tűm nem a tot-ból, a gör. fftőq nem az ^ov-ból; ellenkezőleg, a pron. pers. eme genitivusai a possessivum-tőből képzett alakok. Nem szabatos a mutató névmás definitiója: «Die hinweisenden Fürwörter bezeichnen die örtliche Steüung eines Gegenstandes, indem sie auf denselben hinweisen* (43. 1.). Hol van az örüiehe Steüung ki fejezve az efféle példákban : *Des rühme dér blut’ge Tyrann sich nicht, dass dér Freund dem Freunde gebroohen die Pflicht* ? Az ige tárgyalása általában véve kifogástalan. Tanácsos lett volna azonban az igeidők használatáról részletesebben szólni; német neveik* nek magyarra é<* latinra fordításából (56. §.) a tanuló még nem nyer elegendő útmutatást. E részt a syntaxisban is hiába kerestük. Feltűnő továbbá, hogy ily, teljességre törekvő nyelvtanban hiányzik az erős igék szokásos felsorolása és osztályozása. Nehány nem épen szerencsésen fordított terminust (übergehende és uniibergehende Zeitwörter, verbtndende Art) a jövőben talán másokkal vagy az eredeti latinokkal lehet helyettesíteni. Nem helyeselhetjük, hogy az adverbiumokról szólva (83. §.) ez alaktani kategória tárgyalásába bevonták a szerzők a határozók, adverbialék mondattani kategóriáját s az előbbieket tulajdonképeni határozó
Digitized by v ^ o o Q l e
687
HAZAT IRODALOM.
szóknak ( eigentlicJies Umstandswort), az ntóbbiakat összetetteknek ( zuzammengesetzt, pl. bei Tagé ntb.) nevezik. A mondattan megfelelő helyén, a határozók tárgyalásánál, szerencsére nincsenek, tekintettel e felosztásra.. A prapositiókról szóló fejezetben (78.1.) az egyes preepositióknak, főleg a ritkább használatuaknak (a genitivussal állóknak) ki kellett volna tenni magyar jelentését is és minden elöljáró használatára tanácsos lett volna példát is adni. A szóképzés jól és világosan van tárgyalva; egyéb iskolai nyelv tanok szokásos tévedései persze itt sem hiányoznak,, itt is szó van az Ochs és Hah ^képzőjéről, a Holz és Pelz (lat. peüicia /) 2-képzőjéről stb. — £ fejezet vége felé a partikulákkal összetett igékről lévén szó, a hangsúlyos partikulák elválasztására ily példákat olvasunk : die Schüler stehen urn den Lehrer, dér Fremde geht durch den Wald; pedig vilá gos, hogy itt az um és durch praepositiók és mint ilyenek még csak nem is hangsúlyosak. A mondattan a könyvnek legterjedelmesebb, de egyúttal legjobb része is. Az előző részekb-51 kiemelt hibák és hiányok sem rontanak nagyon az egészen; itt azonban már alig van kivetni való. Igaz, hogy a szerzők ép e részben jeles mintákat követhettek s ú y hiszszük, Kummer derék nyelvtanának hatása meg is látszik munkájukon, de ezt iskolakőnyvnél nem megrovásul említjük. Itt-ott még kár is volt for rásaiktól eltérni; nem helyes pl. a 110. §. azon tétele, hogy a szemé lyes alanyt csak az imperativusban lehet elhagyni (v. Ö. mich diirstet, stb., Eummer 185. § ). A könyv általában véve csak a fontos, lényeges dolgokat tartal mazza 8 ez helyesen van így. E szempontból elmaradhatott volna talán a névelő használatáról szóló 12. §. nagyobb része; mert hogy pl. a hatá rozott névelő csak már említett tárgyak neveihez járul, hogy valamely tárgyat első előfordulásakor határozatlan névelővel kell megjelölni stb., mindezt a tanulónak nem kell külön megtanulnia, úgy van ez a magyar ban és egyéb nyelvekben is. Ép úgy elmaradhatott volna az a megjegyzés is: «Fehlerhaft sinddaher solche Beispiele: ein löblicher Magistrat, eine hohe Begierung*; ezek ma kevésbbé használatos kifejezésmódok, de azért nem hibásak; a mint Brauné kimutatta (Beitr. XI, 518. XII, 393.), az ein-1 régebben a főnév kiemelésére is használták mintegy a jener vagy ein geivisser értelmében. Látszik továbbá, hogy a szerzők a szabályok és fejtegetések fogalmazásában világosságra, egyszerűségre, könnyen érthetőségre törekedtek: itt-ott, főleg a könyv elején, talán még nagyobb világosságot is el lehetett volna érni, pl. az umlaut és ablaut különben egészen helyes defínitiójánál (3., 5. §§., a 4. §-ról 1. fentebb); határo zottan máskép kellett volna fogalmazni a 12. §. 1. pontját: «Der Artikel
Digitized by
688
PETZ GEDEON.
individualisiert». Lehet különben,hogy a szerzők mindé szakaszokat csak a felsőbb osztályoknak szánták, ez esetben azonban jó lett volna az ilyen helyeket a többi szövegtől külsőleg is megkülönböztetni, A stilizálásban néha vétenek az irodalmi németség szabályai ellen, pl.: die persönl. Fürwörter werden als Snbjekte immer ausgesetzt (100.1. és többször), eines Morgens kam ein liebes M&gdlein um Érdbeeren für seine Mutter (157. ]., így analysálva is). Helytelenül van hasz nálva az egyszerű Begriffszö az abstract fogalom értelmében (14.1.). A szerzők magyarajkú tanulókra való tekintettel a terminusoknak s a példáknak magyar fordítását is adják, alkalmilag ügyet vetnek a magyar nyelv eltérő sajátságaira (bár e tekintetben még jóval többet jegyezhettek volna meg) és á tanúltak begyakorlására németre fordítandó mondatokat állítottak össze. A nyelvanyag és az alakok begyakorlására természetesen az ö-szefüggő olvasmánynak kell első sorban alapúi szol gálnia, de azért olykor e példamondatok is elő fogják segíthetni az elmé let elsajátítását. Egéezen azonban már ceak azért sem kivánnók ezekre alapítani a begyakorlást, minthogy ez a rendszeres grammatika mene tének pontos követését involválná, pedig valószínű, hogy a módszeres tanítás a grammatikai tényeket az olvasmány alapjáa másféle egymás utánban és csoportosításban fogja akarni megismertetni. Egészben véve a könyvet mint a német nyelvtanításnak lelkiismeretesen és szakavatottsággal készült segédeszközét jó lélekkel ajánl hatjuk kartársaink figyelmébe. Dr. F etz G edeon .
Hasztalan törekvés. (Priamel.)
A ki nagy hűhóval kiáll, Hogy hollóból hattyút csinál, Hót aszal, ha sőt a napsugár, Minden szelet tömlőczökbe zár, Árul szégyent, balesetet, Bolondokra fékeket vet S a kopasz főt borotválja: Alig vannak otthon nála 1 B aktha D ömk .
Digitized by v ^ o o Q l e
