6 7. szám. Karcpoétika. Mûteremház épülhet a Reitter erenc utcában. Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti. Alkotótelep

2005/6–7. szám

Mûteremház épülhet a Reitter Ferenc utcában 4-5. oldal

Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti és Kisplasztikai Alkotótelep 13. oldal

Tükör által, élesen (interjú Zielinski Tiborral) 16-17. oldal

A kortárs magyar képzõmûvészek kiállítási lehetõségeirõl 18-19. oldal

„A közalapítvány a mûvészekért van!“ – tanácskozás a Magyar Tudományos Akadémián 20-21. oldal

Karcpoétika

„ A kultúrpolitika egy hosszúlejáratú váltó; célja, hogy a jövõnek legyenek szakemberei.“

Klebelsberg Kunó

(Móricz Zsigmond: Mennyi kultúra kell egy országnak? címû, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel készített interjújából.)

Nálunk

A becsben tartott írás Egy lap az információk közreadásán túl, vagy éppen az információk közreadásával - szerencsés esetben legalábbis - gondolatokat ébreszt, érzelmeket vált ki, urambocsá! indulatokat gerjeszt. (Információt adni, gondolatokat ébreszteni, érzelmeket kiváltani mi is szeretnénk, indulatokat gerjeszteni viszont nem célunk.) Ha a lapot kézbe vevõ idõt, energiát szán arra, hogy véleményét, észrevételeit az újságot készítõkkel megossza, egészen biztosan „van valamiféle viszonya“ a kiadványnyal. Az olvasó reakciója fontos viszszajelzés és egyben nagy elismerés is, szerkesztõségben ezért nemigen akad nagyobb becsben tartott, értékesebb írás az olvasói levélnél. Önök elkényeztetnek bennünket. Az egyre nagyobb számban érkezõ leveleket nézve - lehet szerénytelenül - azt érezzük, hogy a Maktár felkeltette az érdeklõdést, s hasznos, talán értékes olvasnivalóval is szolgál. A gratulációt és a kritikát is tisztelettel köszönjük, elõbbit illõ visszafogottsággal, utóbbit pedig nagy odafigyeléssel próbáljuk kezelni. Külön örülünk annak, hogy egyre többen hívják fel a figyelmünket alkotókra, eseményekre. Ezeket a közléseket is igyekszünk beépíteni a lapba. Jelen számunkban a 38. oldalon levelekre válaszolunk, párbeszédre hívjuk a Maktár olvasóit. Várjuk javaslataikat, észrevételeiket, ötleteiket, s természetesen a kritikát is. a fõszerkesztõ

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány havilapja Megjelenik: 10 000 példányban Kiadja: a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Felelõs kiadó: Dr. Nagy István, a kuratórium elnöke Fõszerkesztõ: Gazdik István Szerkesztõ: Nemes Attila Szerkesztõségi titkár: Gömöri Bea Szerkesztõség: 1055 Budapest, Báthori u.10. Telefon: 06-1/428-5001 Fax: 06-1/473-1613 E-mail: [email protected] Tördelés, nyomdai elõkészítés: Octopus Bt., Illés Zoltán ISSN: 1786-7525 A MAKtár digitális változata megtalálható a www.alkotom.hu címen.

Kedves Mûvészek!

Az Önök számára is lehetõséget szeretnénk biztosítani, hogy honlapunkon közzétegyék az Önökkel kapcsolatos aktuális híreket, információkat, programokat, eseményeket, kiállítási helyszíneket és idõpontokat. A honlapunkra való felkerülés ingyenes! Jelentkezésüket várjuk e-mailben: [email protected] Levélben, személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10. II. em. 204. Faxon: 06-1-473-1613

A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének Elnöksége június 22-én a MAOE elnökévé választotta Bauer Istvánt. Az újjáválasztott elnöknek a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriuma, Központi Munkaszervezete és lapunk szerkesztõsége nevében is gratulálunk.

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány galériái az Interneten

Tisztelt Mûvészek, Mûvészeti Szervezetek! Mindenek elõtt köszönjük Önöknek, hogy korábbi felhívásunkra sokan küldték el meghívóikat, programjaikat. Internetes portálunkon, valamint a MAKtár hasábjain folyamatosan közzétesszük azokat. Természetesen a jövõben is várjuk az ezzel kapcsolatos anyagaikat. A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány megújuló honlapján szeptembertõl lehetõséget biztosítunk a kortárs alkotómûvészek számára, hogy alkotásaikat az Internet segítségével is megismertethessék az érdeklõdõkkel, egymással, valamint a potenciális vásárlókkal. Ennek érdekében két ún. on-line galériát szeretnénk beindítani (KÉPtár, ARTRIUM). Alkotónkként mindkét galériánkban maximálisan 50, minimálisan 10 alkotást tudunk bemutatni. A galériák ingyenesen állnak az Önök rendelkezésére (eladások esetében - ARTRIUM - a mû eladási árától függetlenül vásárlónként 1500 forintot számítunk fel utólagosan). Keresõprogram és leírások segítik a tájékozódást. Ön választhat a galériák között a szerint is, hogy mely alkotásait szánja eladásra és melyik az, amelyet csak bemutatásra, így egy mûvész mindkét galériában megjelenhet. A letöltés elleni védelem biztosított. Kérjük Önöket, hogy a „galérianyitásig“ digitalizálják alkotásaikat (igény esetén a digitalizálásban is tudunk segítséget nyújtani) amelyeket - tekintettel a nyári szezonra - augusztustól várunk. A részletes feltételekrõl július 25-tõl a honlapunkon (www.alkotom.hu; www.maktar.hu), a MAKtárból, valamint a MAK munkatársaitól kaphatnak felvilágosítást az alábbi elérhetõségeken: Személyesen vagy levélben: 1054 Budapest, Báthori u. 10. Telefonon: 06-1/428-5001 Faxon: 06-1/473-1613 E-mailen: [email protected] A digitalizált alkotásokat jpg, illetve tif kiterjesztésben (minimum 1024x768) 300dpi-s felbontásban várjuk. Örömmel várjuk a mûvészeti szervezetek, mûvészek megkeresését. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány

Új elérhetõségek a MAK-nál Asztalosné Zupcsán Erika Bányai Annamária Nemes Attila Gömöri Beáta Molnár Judit Juhászné Dr. Baráth Márta Szabó Krisztina Szántai Erzsébet Kocsis Gáborné Gazdik István Dr. Boross László Romhányi Gáborné Bankó Sándor Gyökér György Csábi Kálmánné Binda Piroska Bácsai Erzsébet Titkárság Szerkesztõség Alkotóház, Zsennye Alkotóház, Hódmezõvásárhely Alkotóház, Szigliget Alkotóház, Galyatetõ Alkotóház, Balatonföldvár

igazgató titkárságvezetõ kuratóriumi titkár titkársági asszisztens mûtárgyraktáros és humánreferens mb. osztályvezetõ igazgatási ügyintézõ személyzeti referens nyugdíjsegélyezési csoportvezetõ MAKtár fõszerkesztõ jogi képviselõ mûszaki osztályvezetõ ügyintézõ ügyintézõ könyvelõ könyvelõ pénztáros

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Címlapon: Zielinski Tibor: Westminster Light (részlet) Interjú a 16-17. odalon. 2

2005/6-7.

Szaktárca Bozóki András miniszter a magyar pavilon kiállításán

Megnyílt a velencei biennále Az 51. velencei képzõmûvészeti biennále keretében Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere nyitotta meg Kicsiny Balázs Navigációs kísérlet címû kiállítását a magyar pavilonban.

Fotó: Gordon Eszter

A négy részbõl álló mûegyüttes, a Navigációs kísérlet tulajdonképpen a helykeresésrõl szól, arról, hogyan látjuk magunkat, hogyan látnak mások bennünket. Semmiképpen sem arról, hogy valamifajta provinciában vagyunk, hanem a tenger közepén egy városban, Velencében, ahol a város önmagában is egy mûtárgy és múzeum. Kicsiny Balázs mûegyüttesének üzenete, hogy éppúgy bolyongunk a világban, ahogy e város lakói és a turisták Velence házai között. A mûalkotás arra a kérdésre keresi a választ, mit jelent az otthon, a hazatérés, hol vannak a tájékozódási pontok, merre utazunk- emelte ki beszédében a miniszter. Bozóki András kitért arra, hogy e négy részbõl álló mûalkotás elsõ eleme a Suszterinas, amelyik az idõvel kúszik szembe, de nem tudja legyõzni. A második része a Téli utazás, amely Schubertre utal, arra, hogy

Nemzetközi kulturális fórum Budapesten Az Európai Unió valamennyi tagországának kulturális miniszterét meghívta Bozóki András, a nemzeti kulturális örökség minisztere a november 17-19. között Budapesten tartandó nagy nemzetközi kulturális fórumra. A tavaly novemberi berlini és a májusi párizsi után a harmadik lesz a sorban a Budapesten, novemberben tartandó nemzetközi kulturális fórum. A találkozó nem csak politikai tanácskozás lesz, hanem értelmiségiek, mûvészek, politikai és társadalmi gondolkodók is részt vesznek rajta. Olyan összejövetelt szeretnének, amely segít továbbgondolni néhány kérdést Európa jövõjével kapcsolatban, és az európai kulturális charta megfogalmazásához is közelebb viszi az uniót - fejtette ki a szakminiszter, aki az uniós kollégáival Luxembourgban folytatott informális találkozón adott tájékoztatást a magyarországi fórumról. NKÖM-információ

idegenként érkezik és idegenként távozik az ember. A harmadik az Édes otthon, amelyik az otthon elvesztésérõl és megtalálásáról, a bolyongásról, a tékozló fiúról szól. A negyedik installáció pedig az Ivócsarnok, amelyik Velence irreális létére utal, arra, hogy a város vízre épült és mégis fennmaradt, stabilan, évszázadok óta. E metaforára, a vízre épült város metaforájára utalva a magyar miniszter úgy fogalmazott, hogy mindez tulajdonképpen a szellemi létezés gyõzelme az anyag felett. Hiszen ami Velencében látható a Szent Márk tértõl a biennáléig, egy nemzetközi szellemi alkotás, amelynek identitása esztétikai értékében, a szellemben, a szépségben rejlik. Bozóki András párhuzamot vont egyrészt Velence, Európa, másrészt pedig Kicsiny Balázs Navigációs kísérlet mûegyüttese között. Megfogalmazása szerint a magyar pavilon kiállítására olyan mûvet választottak ki - Fitz Péter kurátor, valamint Fabényi Júlia nemzeti biztos, a Mûcsarnok vezetõje -, amely jelzi, hogy ez az alkotás nemcsak nemzeti keretek között értelmezhetõ, hanem - mint a jó mûvészeti munkák általában - minden embernek tud valamit mondani, nemzeti hovatartozástól függetlenül. A velencei biennále november 6-ig várja a látogatókat a velencei Giardini és Arsenale területén. NKÖM-információ

Magyar segítség a helyreállításhoz Szakmai, és a tervek szerint anyagi segítséget is nyújt a beregszászi volt úri kaszinó mûemléképületének helyreállításához a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH). Az 1895-ben emelt épület egész tetõszerkezete leégett a közelmúltban, és a falak is károsodtak. A határon túli mûemlékek megóvását is feladatának tekintõ KÖH szakemberei elindultak a helyszínre, hogy felmérjék a tûz okozta károkat.

Kortárs képzõmûvészeti alkotások a felsõoktatásban Magyar Bálint oktatási miniszter a Ludwig Múzeumban tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az oktatási tárca kezdeményezésével milliárdos nagyságrendû program indul a magántõke segítségével épülõ felsõoktatási intézményekben, amelynek keretében kortárs képzõmûvészeti alkotásokkal díszítik az épületek belsõ termeit. A magántõke segítségével induló fejlesztések lehetõséget adnak arra is, hogy a mai magyar kortárs mûvészet jelen lehessen az új egyetemi környezetben, a hallgatók életének szerves részévé válhasson. Az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére az intézmények és a beruházók a megkötött szerzõdésben vállalták, hogy a magántõke segítségével elindított fejlesztések összértékének 1%-át - vagyis közel 1,75 Mrd Ftot, új kortárs képzõmûvészeti alkotások vásárlására különítik el és építik be az új, vagy felújított épületekbe. Az eddig megkötött szerzõdések alapján mintegy 400 millió forint áll rendelkezésre az így felépülõ felsõoktatási funkciókat kiszolgáló épületek kortárs mûvészeti alkotásokkal való gazdagítására. A pályázatok koordinálását, az alkotások megrendelését egy szakmai zsûri végzi, amelynek a titkársága a Ludwig Múzeum szervezetén belül mûködik. A zsûri feladatai A zsûri az oktatási intézmény képviselõjével egyeztetve, megismerve a beruházás építészeti terveit dönt a felsõoktatási intézmény területén, épületében, épületén elhelyezendõ képzõmûvészeti alkotás(ok) helyérõl, a mûvészeti ágról, formájáról és tartalmáról

és dönt a pályázat típusáról, összeállítja a képzõmûvészeti alkotások pályázati kiírását - egyeztetve az oktatási intézménnyel, és a beruházóval, elbírálja a beérkezett pályamunkákat, elõsegíti a beruházó és a nyertes mûvész között megkötendõ megállapodás létrejöttét, ellenõrzi az elkészült képzõmûvészeti alkotás(ok) megfelelõségét, továbbá felállításuk, elhelyezésük megfelelõségét is. A zsûri tagjai: Fabényi Júlia, a Mûcsarnok fõigazgatója, elõtte a Szombathelyi Képtár igazgatójaként dolgozott. Fitz Péter, 1994 óta a Fõvárosi Képtár igazgatója. Húsz éven keresztül a Magyar Televízió képzõmûvészeti mûsorainak szerkesztõje volt. A Balkon folyóirat egyik alapítója. A Kortárs Képzõmûvészeti Lexikon fõszerkesztõje. Ferenczy-díjas mûvészettörténész. Több száz kiállítás és katalógus létrehozója. Az idei Velencei Biennálé magyar pavilon kiállításának kurátora. N. Mészáros Júlia, a Gyõr Városi Mûvészeti Múzeum igazgatója. A Nemzetközi Grafikai Biennálé, Nemzetközi Mûvésztelep alapítója, szervezõje. Néray Katalin, a Ludwig Múzeum igazgatója, korábban a Mûcsarnok fõigazgatója. Több ezer kiállítás és katalógus létrehozója. Széchenyi-díjas mûvészettörténész. Vargha Mihály építész, építészkritikus. Az Építészfórum fõszerkesztõje. Várkonyi György, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa. A PTE Mûvészeti Karának egyetemi adjunktusa. Az NKA Képzõmûvészeti Szakkollégiumának elnöke. NKÖM-információ 2005/6-7.

3

Nálunk Mûteremház épülhet a Reitter Ferenc utcában

Nagy érdeklõdés, színvonalas pályamûvek Megvételben részesült pályamûvek: A 18-as pályamû Vezetõ tervezõ megnevezése: Révi Zsolt Cég neve és címe: CASA Stúdió Kft. 1039 Bp. Bajtárs u. 21. A 19-es pályamû Vezetõ tervezõ megnevezése: Sebestyén Péter Cég neve és címe: INCORSO Építész- és Építõmûhely, 1056 Bp. Váci u. 42. Az 1-es pályamû Tervezõ megnevezése: Kalmár László Cég neve és címe: Zsuffa és Kalmár Építész Mûterem Kft. 1146 Bp. Hungária krt. 198.

Dr, Nagy István, a MAK Kuratóriumának elnöke, Dr. Benedek András, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára, Asztalosné Zupcsán Erika és Arató György A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány (MAK) Kuratóriuma 2003-ban kezdeményezte egy új mûteremház építését, amely találkozott a kulturális tárca elképzeléseivel.

Vizér Péter, a Magyar Építészkamara delegáltja 2004. évi költségvetésében a MAK 35 millió forintot kapott arra, hogy a saját tulajdonában lévõ XIII. ker. Reitter Ferenc utca 131. sz. alatti ingatlanra mûteremházat terveztessen. A közalapítvány, amely a közbeszerzési törvény 21 § (1) bekezdés f) pontja szerint klasszikus ajánlatkérõnek minõsül, ezt a pályázatot 2004-ben meghirdette. Ha áttekintjük a pályázati kiírást, a következõket tudhatjuk meg: 4

2005/6-7.

A feladat: festõk, grafikusok, keramikusok, textilesek, ötvösök, belsõépítészek részére komplex magas színvonalú alkotóház tervezésére, melynek bekerülési költségét 350 millió forintban határozták meg. Építészeti követelményként pedig elvárás volt, hogy az épület külsõ megjelenése fejezze ki az épület rendeltetését, továbbá, hogy törekedjen a helyiségek technológiát követõ funkcionális kialakítására, a mûteremfajták eszköz és bútorozási igényének kielégítésére. Magyarországon évtizedek óta ilyen beruházásra nem került sor, ezért is adódhatott az a helyzet, hogy felhívásunkra 48 pályázat érkezett, amely a kamara szerint is nagy számnak minõsül. Ez az alkotómûvészek számára egy újabb nagy esély arra, hogy tevékenységüket kultúrált, európai színvonalon végezzék el. Ehhez a kormány egy olyan támogatási formát alkalmaz, amely európai viszonylatban is egyedinek számít, nevezetesen a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványon keresztül valósít meg olyan feladatokat, amely egyfajta vagyongazdálkodást feltételez. Hogy ez a finanszírozási forma jól mûködik, arra példa az a munka, amelynek összegzésére most összegyûltünk. Ehhez szükség volt a közalapítvány kuratóriumának, munkaszervezetének és a minisztérium munkatársainak korrekt és jó együttmûködésére. Azt gondoljuk, hogy a feladat egy mûteremház megvalósítására a tervezõk számára szakmailag is olyan kihívást jelentett, amely sokaknak megmozgatta a fantáziáját, hiszen a kiírók nem határozták meg azokat a paramétereket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy mûteremház jól funkcionáljon, azonban mindenki tudhatja, hogy a mûvésznek sokszor nagyobb rálátásra van szüksége, vagy, hogy a fények hogyan befolyásolják a mûvészek tevékenységét. Mindezeket a tervezõknek kellett megtalálni azzal együtt, hogy a kiírási paramétereket

A 16-os pályamû Tervezõ megnevezése: Janesch Péter Kamarai száma: É1 01-2494/03 Cég neve és címe: Szateki Kft. 1182 Budapest, Vajdahunyad u. 9. Díjazottak: 1. helyezett 41-es pályamû. A tervezõ neve: Csomay Zsófia Cég neve és címe: CET Budapest Rt. 1011 Bp. Szõnyeg u. 1. 2. helyezett 29-es pályamû Tervezõ neve: Lévai Tamás Cég neve és címe: 1121 Bp. Zugligeti út 48. (beépíthetõség, magasság, illeszkedés stb.) be kellett tartaniuk. Ezért volt nehéz dolga a bíráló bizottságnak. Nyilván a pályázó, aki az elsõ díjat nyerte, nemcsak ezeknek a szempontoknak felelt meg, hanem esztétikailag is egy olyan tervjavaslatot nyújtott be, amely a felsorolt szakmai követelményeken túl azt is kifejezi, hogy a telek a városi lakóterületi környezetében egy „szentély“, ugyanakkor munkahely és egyben közösségi tér alakul ki a létesítendõ épülettel. A pályázatokat a közbeszerzési törvény és annak végrehajtását szolgáló kormányrendelet értelmében bíráló bizottság értékelte. A bírálóbizottság elnöke a közalapítvány igaz-

Az elsõ díjas makett

Nálunk

Szakmai Nap a MAK-nál

Csomay Zsófia, a tervpályázat elsõ díjasa gatója, Asztalosné Zupcsán Erika, társelnöke a XIII. kerület fõépítésze: Arató György. Tagjai: Az építészkamara (MÉK) delegáltja Vízér Péter építész, a használó mûvészek (MAOE) képvise-

Tóth Tibor Pál, a MAOE delegáltja letében Tóth Tibor Pál építész, belsõépítész, a közbeszerzési szakértõ: Baumgartner Ida. Tanácsadóként segítette a bizottság munkáját Kövesi Györgyné, szakértõként dr. Boross László és Bányai Annamária.

2005. június 9-én a Reitter Ferenc utcai mûteremház tervpályázatának anyagaiból szakmai kiállítás nyílt a közalapítvány Báthori utcai épületében. A bíráló bizottság tagjai közül Vizér Péter és Tóth Tibor Pál válaszoltak a pályázók kérdéseire. A gyõztes pályázatok 2005. június 22-étõl június 30-ig a XIII. Kerületi Önkormányzat épületében voltak megtekinthetõek. Vizér Péter a Magyar Építészkamara részérõl vett részt a bíráló bizottság munkájában. Lapunknak elmondta, hogy nagyon örült a komoly mértékû szakmai érdeklõdésnek, hiszen más valóban nagy volumenû pályázatokon sem szokott 48 pályázó indulni, néha még az érdeklõdõk száma sem ilyen magas. Véleménye szerint a fokozott érdeklõdésnek több oka is lehetett. Egyrészt funkcionálisan nem volt bonyolult a feladat, mint például egy kórház esetében. Ugyanakkor mégis egy olyan középületrõl volt szó, amely nem a megszokott feladatok közé tartozik. A helyszín is jó volt. Stiláris megkötöttség alig szerepelt a kiírásban. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy sok fiatal és sok vidéki pályázó is beadta munkáit. Talán ezeknek a tényezõknek volt köszönhetõ, hogy a legtöbb pályázó valamit el akart mesélni a házzal, volt aki csak formailag, volt aki mélyebben is. Minden esetre egyfajta metaforikusság volt jellemzõ a beadott tervekre. Õ maga a sûrítést, a sûrített, letisztult megoldásokat preferálta. A szakmai nap jelentõségével kapcsolatban kiemelte, hogy örült annak, hogy a MAK erre valóban fektetett hangsúlyt, mert ezek az alkalmak gyakran teljes egészében el is maradnak, vagy csupán a nyertes pályázatok tekinthetõk meg. Itt azonban minden pályázati munka megtekinthetõ volt, s így valóban lehetõség nyílt arra, hogy tanuljanak egymástól, egymásból a pályázók. A leggyakrabban elhangzó kérdések, felvetések a fény mennyisége, valamint a pénzügyi értelemben vett takarékosság problematikája köré szervezõdtek. Elmondta, hogy a bizottság munkája jó hangulatú volt, maximális bizalom jellemezte. A maga részérõl a gazdaságos megvalósíthatóságra nagyobb hangsúlyt helyezne, de ennek hátulütõivel is tisztában van. Az egész pályázat színvonalát nagyon jónak minõsítette, s ezt szerették volna kifejezni azzal, hogy a két díjazotton túl, még 4 tervet megvásároltak., nem feledkezve meg arról, hogy a megvásárolt tervek egyes ötletei így felhasználhatóak is lehetnek. A pályázat nyertesével kapcsolatban kifejtette, hogy egy valóban nagy tapasztalatokkal rendelkezõ Ybl-díjas építész és egyetemi oktató gyõzött Csomay Zsófia személyében. Tóth Tibor Pál építész - belsõépítész, Munkácsy díjas Érdemes Mûvész, egyetemi magántanár a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete képviselõjeként vett

részt a pályázatok elbírálásában. Kiemelte, hogy 30 éve nem épült mûteremház Budapesten, különösen nem olyan, amely csak mûterem, s nem lakás is egyben. Bár a kiírás belecsempészte azt a kis „emberi jóságot“, hogy például zuhanyzó, kiskonyha a mûvészek rendelkezésére álljon. A mûvészeknek nem lehet és nem szabad megtiltani, hogy a mûteremben maradjanak, esetlegesen aludjanak, hiszen van, aki csak este és éjszaka tud alkotni, s van, aki egyszerûen nem tudja félbehagyni az alkotást. Maga az az ötlet, hogy a mûvészek számára is megfizethetõ árakon lehet bérelni a mûtermeket újdonság. Különösen pozitív ez azért, mert a kultúrára szánt költségvetési lehetõségek folyamatosan szûkülnek. Az õ véleménye szerint sem volt túl szigorú, poroszos a kiírás. Pontosan azért, hogy beleérezhessenek a pályázók a mûvészek igényeibe, keressék õket, tájékozódjanak. Az elsõ díjas aki eredetileg belsõ építészként végzett az Iparmûvészeti Fõiskolán s nagyon jó tanárai voltak - a felhasználó, a mûvész szempontjait is figyelembe vette. Pozitívumként említette, hogy a beérkezett tervekben megjelentek a közösségi terek. Erre nagy szükség van, hiszen a visszacsatolás fontos a mûvész számára. Gyakran hiányzik a társmûvészi közeg, a kritika- igény, vagy egyszerûen a mûvészi önfelmutatás. A szakmai nappal kapcsolatosan elégedetlenségét fejezte ki. Elmondta, hogy amennyiben õ pályázott volna, egészen biztos, hogy minden beadott munkát végignéz, mert tanulni lehet belõle. De nem tapasztalt sem felháborodott hangú kérdéseket, sem egészséges irigységet. Pedig ennek lett volna értelme. Álláspontja szerint a zsûri jó döntést hozott, bár színvonalas mezõnybõl kellett választani. Nagyon sok tervben rengeteg szépség és gondolat fogalmazódott meg. Voltak olyan szempontok, amiket azonban figyelembe kellett venni, s ezek az egyes - valóban nagyszerû - tervek esetében ahhoz vezettek, hogy nem kerülhettek a díjazottak közé. Csomay Zsófia, a tervpályázat fõdíjasa kiemelte, hogy a kiírás nagyon jó volt, mert nem volt túlzottan sok megkötöttség, s ilyen helyzetben könnyebb tervezni. Bár egyes részletei módosultak, de az elsõ „megálmodott“ koncepció alapjaiban nem változott a tervezés során. A Reitter Ferenc utca közömbös környezete szintén növelte a tervezõ mozgásterét. Külön segítette a munkában, hogy ismeri ezt a közeget, sok mûvészbarát veszi körül. Mégis meglepõdött, amikor megtudta, hogy õ és társai, munkatársai (Nagy György, Gaál Mariann, Ercsényi Miklós, Szobota Eszter, Reimholz Júlia) lettek a pályázat nyertesei. Elmondta, hogy eddig két pályázaton, a Herendi Porcelánmúzeum, valamint a Collégium Budapest esetében volt sikeres, s azok meg is épültek. Nemecz

2005/6-7.

5

Nálunk

Pályázati felhívások A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány nyílt tervpályázati eljárást hirdet a Szentendre, Bogdányi út 51. sz. alatti Mûvésztelep fejlesztése érdekében az ingatlanon lévõ épületegyüttes felújítása és bõvítése tervezési munkáira A kiíró hivatalos megnevezés és címe Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány, Cím 1054 Bp. Báthory utca 10. II. emelet 204. sz. Telefon: 428-5000, Telefax: 473-1613, e-mail cím: [email protected], internet: www.alkotom.hu A terv meghatározása Építési engedélyezési terv készítése továbbá a jogerõs építési engedély alapján kiviteli terv készítése. Helyszín: Magyarország, Szentendre, Régi Mûvésztelep, Bogdányi utca 51. szám alatti terület, HRSZ: 1932 A résztvevõk/részvételre jelentkezõk kiválasztásának szempontjai: A tervpályázaton részt vehet: - Akivel szemben nem áll fenn a 137/2004. (IV.29) Korm rendelet 13. § (3)-(4) bekezdése szerinti kizáró okok egyike sem, melynek igazolása a pályázathoz csatolt nyilatkozattal történik - Aki É2 besorolású tervezõi jogosultsággal rendelkezik, melynek igazolása a pályázathoz csatolt tervezõi jogosultságot igazoló határozattal történik. Az eljárás fajtája: Nyílt A dokumentáció beszerzésének feltételei: A dokumentáció beszerzésének határideje: 2005. szeptember 26. 12 óra, Ára: 30 000,- Ft (bruttó összeg) A dokumentáció ellenértékét banki átutalással kell teljesíteni az ajánlatkérõ alábbi egyszámlájára: 10032000-00280312 A dokumentáció rendelkezésre bocsátásának módja: A dokumentáció az Ajánlatkérõ címén szerezhetõ be munkanapokon 9- 12 óra között. A dokumentáció átvétele a banki átutalási bizonylat bemutatása ellenében lehetséges. A dokumentáció a következõ címen szerezhetõ be: 1054 Bp. Báthori u. 10. II. 204. szoba A pályázatokat (pályamûveket)/ a következõ címre kell benyújtani 1054 Bp. Báthori u. 10. A pályázatok (pályamûvek) benyújtásának határideje 2005. szeptember 26. 24 óra A benyújtandó pályázat nyelve: Magyar A pályázatok (pályamûvek) elbírálási szempontjai - A városrendezési elõírásoknak való megfelelés. - Az épület és tágabb környezete kapcsolatának minõsége. - Az építészeti megoldás eredetisége, színvonala. - Az épület rendeltetésének és karakterének összhangja. - A gazdaságos és ütemezhetõ megvalósíthatóság. - Az épületek és a mûvészeti munka zavartalanságának biztosítása. Az odaítélendõ díjak száma és értéke A díj legnagyobb összege: 2.500 eFt A megvétel legkisebb összege: 400 eFt A pályadíjak számát és mértékét a fenti értékhatárok között a beérkezett pályamûvek egymáshoz viszonyított értéke alapján a Bíráló Bizottság állapítja meg. Az összes pályázónak történõ kifizetésekre vonatkozó adatok A díjazásra vonatkozó elõirányzott összeg: bruttó 6,5 millió Ft. A bírálóbizottság tagjainak neve Elnök: Asztalosné Zupcsán Erika (Kiíró képviselõje) Társelnök Alföldíné Petényi Zsuzsanna fõépítész (Szentendre Önkormányzat fõépítésze) Tag: U. Nagy Gábor építész (Magyar Építész Kamara delegáltja) Tag: Szuromi Imre építész és festõmûvész (Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete delegáltja) Szakmai titkár: Baumgartner Ida építész (közbeszerzési tanácsadó) Tag: Gulyás József megyei közgyûlés alelnöke (Pest Megye Önkormányzata) Tag: Kövesi Györgyné (Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány) Jogi szakértõ: dr. Boross László ügyvéd Szakértõ: Szakács Imre VI.3) EGYÉB INFORMÁCIÓK - Az eljárás eredményhirdetésére: 2005. október 17.-én kerül sor. - Az eredményhirdetés helye: Szentendre, Fõ tér 20. - A díjazásban és megvételben részesült pályamunkák a kiíró tulajdonába kerülnek, azokat részben vagy egészben további ellenszolgáltatás nélkül felhasználhatja, a szerzõi jogi elõírások betartása mellett. - A további adatokat és információkat a tervpályázati dokumentáció tartalmazza, mely a 137/2004. (IV.29.) Korm rendelet 14. §-a szerinti tartalommal került összeállításra és amelyet a Magyar Építészkamara jóváhagyott. - A tervpályázati hirdetmény a Közbeszerzési Értesítõ 2005.06.17.-i 68. számában jelent meg. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriuma

6

2005/6-7.

A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány a 15/1995. (XII. 29.) MKM rendeletben foglalt hatáskörében eljárva a Szolnoki Mûvészeti Egyesület közremûködésével p á l y á z a t o t hirdet az alábbi szolnoki mûvésztelepi mûteremlakások bérletére 2005. október 15. - 2006. szeptember 15. közötti idõszakára: 1./ Gutenberg tér 12. I. épület 7. sz. lakás (1 személy részére) 2./ Gutenberg tér 12. I. épület 10. sz. lakás (1 személy részére) 3./ Gutenberg tér 12. II. épület 1. sz. lakás (min. 2 személy részére) 4./ Gutenberg tér 12. II. épület 5. sz. lakás (1 személy részére) A II. sz. épület 1. sz. mûterme esetében elõnyt élveznek azok az együtt pályázó mûvészek, akik többen megosztva használnák a mûteremlakást. A mûteremlakás elõzetes egyeztetés után megtekinthetõk: hétfõ kivételével minden nap 10 és 16 óra között. A pályázatok beadásának határideje: 2005. augusztus 31. Postacím: Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány 1054 Budapest, Báthori u.10. A pályázat részletes feltételeit tartalmazó ûrlap beszerezhetõ a helyszínen a mûteremlakás megtekintésekor, vagy kérhetõ faxon a Mûvésztelep irodájának telefonszámán, ahol további információkkal is készséggel állnak az érdeklõdõk rendelkezésére (tel/fax: 06-56-230-605), továbbá a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány titkárságán (1054 Budapest, Báthori u. 10. II. em. tel: 06-30/670-2804, 06-1/428-5000), valamint a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének titkárságán (1054 Budapest, Báthori u. 10. II. em). Felhívjuk a pályázók figyelmét arra, hogy a pályázathoz kötelezõen csatolni kell a mûvész részletes szakmai önéletrajzát, eddigi munkásságát áttekintõ, legfeljebb 4-5 oldalas sokszorosított dokumentációt vagy nyomdai úton elõállított katalógust, valamint a mûterem használata során megvalósítani kívánt munkatervet. Ennek hiányában a pályázat érvénytelen. A zárt borítékon kérjük feltüntetni: „Szolnok mûteremlakáspályázat“ A pályázatok elbírálására elõreláthatólag 2005. szeptember végéig kerül sor, melynek eredményérõl a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány minden pályázót levélben értesít. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriuma A Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány a 15/1995. (XII. 29.) MKM rendeletben foglalt hatáskörében eljárva p á l y á z a t o t hirdet az alábbi mûteremlakás bérletére: Hódmezõvásárhely, Kohány Gy. u. 8. szám (90 m2 alapterületû, melybõl a mûterem: 43,79 m2) A mûteremlakás elõzetes egyeztetés után megtekinthetõ. A pályázatok beadásának határideje: 2005. augusztus 31. Postacím: Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány 1054 Budapest, Báthori u.10. A pályázat részletes feltételeit tartalmazó ûrlap beszerezhetõ a helyszínen a mûteremlakás megtekintésekor, vagy a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány titkárságán (1054 Budapest, Báthori u. 10. II. em.), illetve a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének titkárságán (1054 Budapest, Báthori u. 10. II. em.). A lakás megtekintése érdekében idõpont a 06-30/670-2804-es, valamint a 06-1/428-5000-es telefonszámon egyeztethetõ. Felhívjuk a pályázók figyelmét arra, hogy a pályázathoz kötelezõen csatolni kell a mûvész részletes szakmai önéletrajzát, eddigi munkásságát áttekintõ, legfeljebb 4-5 oldalas sokszorosított dokumentációt vagy nyomdai úton elõállított katalógust, valamint a mûterem használata során megvalósítani kívánt munkatervet. Ennek hiányában a pályázat érvénytelen. A zárt borítékon kérjük feltüntetni: „Hódmezõvásárhely mûteremlakás-pályázat“ A pályázatok elbírálására elõreláthatólag 2005. szeptember végéig kerül sor, melynek eredményérõl a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány minden pályázót levélben értesít. Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány Kuratóriuma

Indulási oldal Fotópályázat a Magyar Táncmûvészeti Fõiskolán

Ahol a varázslat születik „Ahol a varázslat születik - avagy a Magyar Táncmûvészeti Fõiskola hétköznapjai“ címû meghívásos fotópályázat eredményhirdetésére 2005. június 15-én került sor a Magyar Táncmûvészeti Fõiskolán. A zsûri - Kanyó Béla, Gulyás Miklós, Csillag Pál - nyolc fiatal fotómûvész közel 50 alkotását nézte meg, melyeket a közönség is láthatott 2005. április 28. és május 14. között a Westend City Centerben. Az alkotásokat, valamint a Magyar Táncmûvészeti Fõiskola és a pályázatot támogató Leo Burnett cég közötti jó együttmûködést Kanyó Béla fotómûvész, a zsûri elnöke és Dózsa Imre, a fõiskola fõigazgatója méltatta.

A verseny díjazottjai: 1. díj: Kiss Rozina és Gács Tamás 2. díj: Békefi Dóra 3. díj: Molnár Zoltán Közönségdíj: Cseh Gabriella

Nagy siker Helsinkiben A május 25. és június 3. között megrendezett igen rangos Helsinki Nemzetközi Balettversenyen a Magyar Táncmûvészeti Fõiskola három hallgatója képviselte a magyar táncmûvészetet. Simon István aranyérmet, Ledán Eszter ezüstérmet, Szabó Richárd pedig különdíjat nyert. Versenymûsorukon klasszikus alkotások és kortárs koreográfusok - Góbi Rita, Kun Attila, Szigeti Oktávia, Venekei Mariann - számukra készített új alkotásai is szerepeltek.

Restaurátorok diplomamunkái a Magyar Nemzeti Múzeumban

Megmentett mûkincsek 2005

Szeptember 11-ig tekinthetõ meg a Magyar Nemzeti Múzeumban a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem Restaurátorképzõ Intézet festõ- faszobrász, papír-bõr, és textil-bõr szakos hallgatóinak diplomamunkáit bemutató, Megmentett mûkincsek 2005 címû kiállítás. A Bakonyi Viktória, Barták Csaba, Brenner Róza, Czigler Zsófia, Gereben Zsófia, Gyöpös Viktória, Hejja Mónika, Hermann Zsolt, Lökkös Mónika, Nemes L. Ágnes, Puskás Katalin, Sipeki Zoltán, Szakács Márton, Szegõ Attila, Tóth Csilla, Török Adél, és Vihart Anna diplomamunkáit bemutató kiállítást június 24-én dr. Benedek András, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára nyitotta meg. A tárlathoz elõadói nap is kapcsolódott.

Gazdag programsorozattal ünneplik az évfordulót

125 éves a Magyar Iparmûvészeti Egyetem Felhívás regisztrációra Az 1880-ban alapított Magyar Iparmûvészeti Egyetem az idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. 125X néven iparmûvészeti-, design-, mûvészeti fesztivált terveznek 2005. október 14-22-ig, Budapesten. A közel kéthetes programsorozat alatt kiállításokat, nemzetközi konferenciát, divatbemutatókat, nyílt napot tartanak, könyvet adnak ki az egyetem 125 éves történetérõl, koncerteket, aukciókat és szakmai elõadásokat szerveznek. Számos olyan programot terveznek, amely hozzájárul a hazai design és tárgykultúra, valamint az egyetem ismertségének növeléséhez. Az eseménysorozat helyszínei a MIE Zugligeti úti épülete, az Iparmûvészeti Múzeum, az egyetem Ponton Galériája és több külsõ helyszín a fõvárosban. A 125 éves jubileum alkalmából az egyetem össze kívánja gyûjteni minden volt diákját, szorosabbra kívánja vonni a kapcsolatot a volt hallgatók és az Alma Mater között. Ezért kérnek minden volt hallgatót, hogy az erre a célra készült adatlap kitöltésével adja meg elérhetõségeit az egyetem számára, hogy a jövõben hírlevelet, meghívókat küldhessenek a számukra. Kérnek mindenkit, aki kapcsolatot tart évfolyamtársaival, régi „iparosokkal“, hogy hívja fel a figyelmüket az egyetemi honlapon található adatlapra, hogy õk is újra kapcsolatba

léphessenek az egyetemmel. Az adatlap a következõ link alatt található: http://125.mie.hu/regisztracio

Pályázati felhívás, aukció A pályázat kiírója: Magyar Iparmûvészeti Egyetem Kurátorok: Dr. Antalóczy Tímea, Einspach Gábor Az aukciót vezeti: Einspach Gábor Az aukció idõpontja: 2005. október 22. 15.00 óra A 125X Aukció helyszíne: Iparmûvészeti Múzeum, 1091 Budapest, Üllõi út 33-37. A Magyar Iparmûvészeti Egyetem 125 éves jubileuma alkalmából aukciót rendez az egyetemen végzett iparmûvészek alkotásaiból. A tárgyak kiválasztását szakmai zsûri végzi. Az árverésre bocsátott alkotások kiállítás keretében megtekinthetõk lesznek az Iparmûvészeti Múzeum Kupolatermében 2005. október 17-tõl - október 22-ig. A pályázat kétfordulós:

1. A tárgy, vagy tárgyak fotóját és pontos leírását kérjük személyesen vagy postai úton 2005. július 31-ig az egyetem Kommunikációs Irodájának eljuttatni. (1121 Budapest, Zugligeti út 9-25. A. épület földszint 7/b.). 2. A tárgyak beadásának helyszíne: Magyar Iparmûvészeti Egyetem Kommunikációs Iroda (1121 Budapest, Zugligeti út 9-25. A. épület földszint 7/b., telefonszám: 392-1190, tel./fax.: 392-1193). Idõpont: 2005. augusztus 29. 10.00 - 16.00 óra között. Pályázati feltételek: 1. A pályázó az elmúlt 1+25 évben végzett (1979-2005 között) az Iparmûvészeti Fõiskolán/Egyetemen. 2. Információk benyújtása az alkotóról és a pályamûrõl a pályázati ûrlap pontos kitöltésével. (Pályázati ûrlap beszerezhetõ a Magyar Iparmûvészeti Egyetem Kommunikációs Irodájában, illetve letölthetõ az egyetem honlapjáról.) 3. A tárgyak szállításra alkalmas csomagolása. 4. Kiállítható, installálható tárgyak. 5. Az alkotó vállalja, hogy az aukción el nem adott tárgyakat 2005. október 24-ig elszállítja. Egy pályázó több pályamûvel is pályázhat egyszerre. 1+25 Tárgy Katalógus: A kiválasztott tárgyak katalógusban, illetve a 125X fesztivál honlapján, digitális katalógusban jelennek meg. 2005/6-7.

7

Ott voltunk Elõször Magyarországon

Dürer és kortársai

Elõször látható Magyarországon a Szépmûvészeti Múzeumban, a mintegy 3,5 x 3 m–es, 36 lapból összeállított fametszet, az I. Miksa császár diadalkapuja, továbbá a több mint 50 m hosszú, 139 lapból álló fametszetsorozat, az I. Miksa császár diadalmenete.

1. Miksa császár uralkodásának méltó emléket állítandó korának legnagyobb német mûvészét, Albrecht Dürert és a korszak más jelentõs mestereit, közöttük Albrecht Altdorfert és Hans Burgkmairt, bízta meg azzal, hogy az antik diadalkapu és diadalment mintájára, a fametszet segítségével reprezentatív és monumentális emlékmûveket készítsenek. E felkérés eredménye a sokszorosított grafika történetének legnagyobb méretû, mintegy 3,5 x 3 m–es, 36 lapból összeállított fametszete, az I. Miksa császár diadalkapuja, továbbá a több mint 50 m hosszú, 139 lapból álló fametszetsorozat, az I. Miksa császár diadalmenete. E két sorozat együttesen I. Miksa császár diadala címen vált ismertté. A diadalkapu és a diadalmenet teljességében mindeddig nem szerepelt magyarországi kiállításon, csupán egy–egy részletük, s Európa–szerte is csupán néhány alkalommal volt látható. A diadalkapu eszmei koncepcióját Johannes Stabius udvari történész dolgozta ki, a mûvészi megformálás tervezete pedig Albrecht Dürer és Jörg Kölderer munkája. A perspektivikus rajzú, háromdimenziós kapu illúzióját keltõ ábrázolás számos képmezõt foglal magába, amelyek megörökítik a császár családfáját, az általa bir8

2005/6-7.

tokolt területek címereit, szövegekkel kísért jelenetek idézik fel életének epizódjait, például sikeres csatáit, és nyomon követik az uralkodó politikai pályafutását. A gazdagon díszített, monumentális diadalkapu megalkotásában Düreren kívül Albrecht Altdorfer, Wolf Traut, Hans Springinklee és néhány más mûvész is részt vett. Az 1515–ben elkészült mûvet elõször 1517/18–ban adták ki. Két további 16. századi kiadás után Adam Bartsch 1799–ben az eredeti dúcok felhasználásával újra megjelentette a mûvet. Ez utóbbi egyik példánya szerepel a kiállításon, amelyet a bécsi Albertinából kölcsönzött a Szépmûvészeti Múzeum. Az I. Miksa császár diadalmenete a diadalkapuhoz hasonlóan a császár tetteit és élettörténetét volt hivatott ünnepelni és nagy példányszámban terjeszteni. A sorozat legszebb darabja Dürer nyolc fametszetbõl összeállított és 1522–ben önállóan kiadott – így a kiállításon külön bemutatott – 2,3 m széles és fél méter magas Nagy diadalkocsija, egy tizenkét ló által húzott kocsi ábrázolása, amelyen a császár ülõ alakját allegorikus nõalakok veszik körül. A többi lapon, amelyek zöme id. Hans Burgkmair mûve, az uralkodó hadjáratait és életének epizódjait megörökítõ különféle felvonuló lovasok és gyalogosok számos csoportja látható. A koncepció itt is Johannes Stabiustól származik. Az 1514–ben megkezdett munkálatok a császár 1519–ben bekövetkezett halála miatt sosem készültek el teljesen: a felvonulók által vitt táblákra nem kerültek fel a tervezett szövegek, és a diadalmenet magyarázó szövegeinek szánt képmezõk is üresen maradtak. A mû 1526–ban került elõször nyomtatásra, majd 1777–ben és 1796–ban. A Szépmûvészeti Múzeum tulajdonában lévõ 103 lap is ekkor készült. A nálunk hiányzó lapok közül a legszebbeket a bécsi National Bibliothekbõl kértük kölcsön. A császár diadalát bemutató alkotások a propaganda területén úttörõ elképzelést valósítottak meg. Miksa császár (1486–tól német király, 1493–tól haláláig, 1519–ig német–római császár) volt az elsõ uralkodó, aki felismerte az akkoriban Európában mintegy száz éve létezõ sokszorosított grafikai eljárásban, a fametszésben, valamint a mindössze fél évszázada feltalált könyvnyomtatásban rejlõ lehetõségeket annak érdekében, hogy széles közönség elõtt népszerûsítse politikáját, saját személyét és az uralkodása során elért eredményeket. Ezzel a

Habsburg uralkodóház legitimációját is meg akarta erõsíteni. A tervek szerint több száz példányban nyomtatott sorozatokat feltehetõen a császári udvarral kapcsolatban álló diplomatáknak, jogászoknak, tanácsadóknak és bankároknak szerette volna szétküldetni. A diadalkapu és a diadalmenet teljességében mindeddig nem szerepelt magyarországi kiállításon, csupán egy–egy részletük. Együttes bemutatásuk egy izgalmas reneszánsz koncepciónak a korszak legnagyobb német grafikus–mûvészei által kivitelezett, szokatlan és látványos megvalósításával ismerteti meg a látogatót. A kiállítás október 9–ig látható a Szépmûvészeti Múzeumban. forrás: kultport.hu

Petrovics Elek–díjakat adtak át a Szépmûvészetiben Magas színvonalú munkájuk elismeréseként a Szépmûvészeti Múzeum hat munkatársa részesült Petrovics Elek–díjban. Az intézmény fõigazgatója által alapított díjat Május 23–án Dr. Gerszi Teréz fõmuzeológus, tudományos kutató, Dr. Ember Ildikó, tudományos kutató, a Régi Képtár vezetõje, Dr. Szilágyi János György klasszika–filológus, fõmuzeológus, az Antik Gyûjtemény volt vezetõje, valamint Benedek Istvánné gazdasági igazgató, Nagy Sándorné pénztáros és Gáspár Benjámin, a rendészeti csoport vezetõje vette át.

Petrovics Elek Rippl–Rónai József: Petrovics Elek és Meller Simon címû festményén (részlet) Petrovics Elek (1873–1945) 1914–tõl a Szépmûvészeti Múzeum igazgatója, majd 1921 és 1935 között fõigazgatója volt. Nevéhez fûzõdik a Múzeum gyûjteményének talán legjelentõsebb gyarapodása: megvásárolta Paul Arndt antik gyûjteményét, Ferenczy István szoborgyûjteményét; a magánygyûjtõkkel ápolt kíváló kapcsolat eredményeként kerültek a Régi Képtárba többek között az El Greco festmények. A külföldi mûvek mellett számos kortárs magyar mûvész munkái is gazdagították a múzeumot (pl.: Szinyei Merse Pál: Lila ruhás no). Hivatalba lépésekor elsõsorban a gyûjtemények fejlesztését, a mûvek bemutatását és publikálását tartotta szem elõtt. Céljai következetes megtartása, hivatástudata emelte az intézmény legjelentõsebb vezetõi közé.

Ott voltunk

Acélszobrászati szimpozion Kecskeméten A nemrégiben jelentõs nemzetközi visszhangot és elismerést kiváltó 7. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál társrendezvényeként indult, szintén kecskeméti vonatkozású II. Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion július 1-jén zárta kapuit.

A mûvészek (Benes József, Lakatos Pál Sándor, Drabik István, Majoros Gyula, Nedim Hadziahmetovic, Zsemlye Ildikó, Kopasz Tamás), idén elõször nemzetközi mezõny tagjaként, két héten át alkotott ipari körülmények között a KÉSZ Ipari Park Csõhengerítõ csarnokában, szabadon kísérletezve a szobrászatban kevésbé alkalmazott anyagok felhasználásával, az új technológiák kialakításával. Az elkészült munkákat csakúgy, mit az elmúlt esztendõben - szakértõ zsûri értékelése szerint nyilvánítják mûalkotássá és határozzák meg azok eszmei értékét. Az új felé törekvés, az innovativitás ad különleges jelentõséget e tábornak, amely a modern magyar szobrászat új törekvéseinek kíván bölcsõt teremteni mind az anyaghasználat kitágításában, mind a technikai megújításban, mind pedig a progresszív kezdeményezések életre keltésében. A szimpozium záróeseményén, július 1-jén az alkotótábornak otthont adó KÉSZ Ipari Parkban az elkészült mûvek ipari környezetben voltak láthatóak. A záróünnepséget Nagy T. Katalin mûvészettörténész, Probstner János a Nemzetközi Kerámia Stúdió igazgatója és Árvai István, a KÉSZ Kft. PR igazgatója nyitotta meg. Az idei rendezvény újdonsága, hogy az ott elkészült alkotások a szervezõk tervei szerint a késõbbiekben az ország több pontján is huzamosabb ideig láthatóak lesznek, így például július elején a budapesti Kossuth téren, a Parlament elõtt, szeptemberben és októberben a kecskeméti Bozsó Gyûjtemény kiállítótermeiben, a jövõ év elején az Újlipótvárosi Galériában találkozhat velük az érdeklõdõ. Az országjáró kiállítás a jelenleg folyó egyeztetések eredményeképpen még jövõ tavasszal külhonban is látogatható lesz.

Kényszerleszállás a Ludwig Múzeumban „Én érdekeltem saját magamat, attól a perctõl kezdve, hogy világossá vált, ez az egyetlen út ahhoz, hogy az ember valaha bármit is megismerhessen.“ (Hajas Tibor) Hajas Tibornak, a magyar neoavantgárd mûvészet egyik legkiemelkedõbb és legszélsõségesebb alakjának életmûvét mutatja be a nyár folyamán a Ludwig Múzeum. A 60-as, 70-es évek idõszaka a happening, az akció, a Fluxus nehezen behatárolható „mozgalmának“ fénykora volt a „mûvészetnek nevezett totális tevékenység“ nevében. Hajas költõként indult. Akciói és performanszai végrehajtása, kísérleti filmjei készítése közben irodalmi indíttatását mindvégig megõrzõ, egyfajta totális élményre törekvõ mûvész volt, akinek nem adatott meg a másokkal együtt való, egymás alkotásaira és elképzeléseire reflektáló munka lehetõsége - magányosan hajtotta végre mindazt, amit a Fluxus, vagy a bécsi akcionista iskola mûvészei. Munkássága szorosan kapcsolódik a konceptuális alapokon álló body art-hoz. Mûveit a performansz rítus-központú szemlélete hatotta át - önmagát, illetve önmaga megsemmisítését fotóz(tat)ta. Életmûve: az objektek, írások, fénymásolatok mûfajukból adódóan nehezen dokumentálhatóak (ily módon kiállíthatóságuk is kérdéses), de fotómûvész munkatársai - Vetõ János, Dobos Gábor, Lugossy István, Makky György, Szerencsés János, Veres Júlia - segítségével filmjei és olvasható költészete mellett akcióinak és performanszainak mûvészi dokumentálására is sor kerülhetett. Az éppen 25 éve elhunyt mûvész alkotásait eddig három alkalommal láthatta a közönség: 1987-ben Székesfehérvárott, a Szent István Király Múzeumban, 1990-ben az Egyesült Államokban, a richmondi Anderson Gallery-ben és 1997-ben az Ernst Múzeumban megrendezett emlékkiállításon. A most nyíló tárlat az életmû lehetõ legteljesebb és legalaposabb bemutatására törekszik, eddig soha ki nem állított, a hagyatékból, illetve külföldi gyûjteményekbõl származó alkotásokkal, a performanszok dokumentációival, a fellelhetõ hanganyagokkal, filmekkel, maximálisan kihasználva a mai technikai eszközök nyújtotta lehetõségeket. A kiállításban egyedülálló a David Bowie-ról illetve Alice Cooperrõl készült dia-installáció rekonstrukciója. Az író-költõ Hajas felé forduló figyelmet jelzi, hogy a kiállítással egyidõben jelenik meg Hajas Tibor Szövegek címû kötete Almási Éva szerkesztésében, az Enciklopédia Kiadó gondozásában, melyet a megnyitó napján, június 16án 10 órától mutattak be a múzeumban egy egynapos Hajas-szimpózium nyitóeseményeként. A múzeum által kiadott katalógusban a mûtárgyjegyzéken, bio- és bibliográfián kívül a kiállítást rendezõ Baksa-Soós Veronika bevezetõje és Dékei Krisztina tanulmánya olvasható. A könyvet a Vetõ János által szerkesztett,

Hajas Tibor: Cím nélkül No. 11. (a II. Esztergomi Fotóbiennálé megnyitásakor). 1980. július 5. Fotó: Vetõ János Hajas-Vetõ fotómunkákból összeállított filmeket tartalmazó DVD-melléklet egészíti ki. A kötetek megvásárolhatók a Mûvészetek Palotája könyvüzletében és a nagyobb könyvesboltokban. A kiállítás szeptember 4-ig látható a Ludwig Múzeumban. 2005/6-7.

9

Ott voltunk Kortárs nõi alkotók fotói, videói, installációi

A világ tyúkszemmel A Kovács Gábor Mûvészeti Alapítvány és a Lumen Fotómûvészeti Alapítvány július 1–jétõl látható közös kiállítása a kortárs magyar és kelet–európai nõi alkotók fotóiból, videóiból és installációiból ad közre válogatást. Az alkotói kezdeményezésként indult tárlat célja, hogy bemutassa a nõi identitás megjelenítési formáinak változatosságát, feltárja a még megválaszolatlan kérdéseket.

AKT–ART Július 7–én 66 alkotót és közel 300 fotót bemutató kiállítás nyílt AKT–ART címmel, a XIV. Esztergomi Fotográfiai Biennálé tárlataként a Budapest Galéria Kiállítóházában. A mûveket Szilágyi Sándor fotómûvészeti író ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe. „Aki azt gondolja, hogy az aktfényképezésnél a modell vetkõzik le, õ lesz meztelen, az valószínûleg téved. Mert én – meglehetõs számú aktfotót átnézve már– azt hiszem, hogy nincs még egy ilyen mûfaj, ahol az alkotó ennyire meztelen, kifigyelhetõ, tetten érhetõ lenne. Az aktfotó–optimális esetben–kicsit hasonlít a pszichiáter díványára, ahol minden kiderülhet.“ – Kincses Károly A kiállítás helyszíne: Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest, Lajos utca. 158. A kiállítás megtekinthetõ: augusztus 21–ig.

Dunakanyar Fotóklub

A kiállítás résztvevõi: Andrea Anca–Strauss (Románia), Aria Hyttianen (Finnország), Baglyas Erika, Balikó Emese, Benczúr Emese, Cristina David (Románia),Csoszó Gabriella, Deli Ágnes, Dita Pepe (Csehország), Drozdik Orsolya, Elek Judit Katalin, El–Hasszan Róza, Elõd Ágnes, Eperjesi Ági, Erdei Krisztina, Fabricius Anna, Fekete Alexandra Kinga, Ganczer Réka, Göbölyös Luca, Hangay Enikõ, Hermann Ildi, Horváth Éva Mónika, Horváth M. Judit, Katerina Sevic, Majoros Zita, Kedves Lilli, Khoór Lilla, Leonie Altendorf (Németország), Lovas Ilona, Lucia Nimcova (Szlovákia), Magyarósi Éva, Major Rebeka, Maráczy Manuela, Miklosevic, Paola (Szerbia), Monika Mamzeta (Lengyelország), Prakter Mariann, Rutkai Bori, Sárosi Anita, Schneemeier Andrea, Szabó Benke Róbert, Szabó Dorottya, Szabó Sarolta, Szász Lilla, Szilágyi Lenke, Szörényi Beatrix, Tóth Szilvia, Ujj Zsuzsi

10

2005/6–7.

A NECC arra törekszik, hogy bemutassa a volt szocialista országokban élõ nõkre jellemzõ nézõpontokat. A Kelet és Nyugat közti különbség eredete évszázadokra vezethetõ vissza, de a nõmozgalmak története a közelmúltban is eltérõen alakult. A kelet–európai régióban, a politikai rendszer hozta létre az emancipációt, és elsõsorban a munkavállalás területén. A családon belül nem valósult meg, sõt a nõknek ezután már két fronton kellett helyt állniuk. A 70–es évektõl Nyugat Európában szabadon szervezõdõ nõmozgalmak a volt szocialista országokban nem bontakozhattak ki. Az uniós tagállam Magyarországon a nõmûvészettel kapcsolatos tájékozatlanság, a durva elõítéletek és sztereotípiák már egyre kevésbé vannak jelen. A kiállítás a kilencvenes évek óta észlelhetõ szemléletváltást, ezen belül is a fotó– és videó mûvészet szerepét térképezi fel. A NECC igyekszik párbeszédet teremteni a különbözõ generációk és esztétikai megközelítések között. A hazai fiatalokra összpontosít, de bevonja kelet–európai mûvészeket és azokat az alkotókat is, akik a témában az elmúlt évtizedekben jelentõs mûveket hoztak létre. A tárlaton 46 alkotó munkái szerepelnek: Ujj Zsuzsanna 80–as évekbeli body art fotóitól Szabó Sarolta házgyári lakásbelsõben készített munkáin át, egészen a legfiatalabb generációt képviselõ Fabricius Anna szingli nõk otthonát bemutató fényképeiig. A fotók, installációk és videofilmek mind egy–egy jellegzetes nézõpontot mutatnak be. A kiállítás megtekinthetõ: augusztus 21–ig. A kiállítás helyszíne: KOGART Ház, Budapest, Andrássy út 112. forrás: artnet.hu

Fotografikák A Dunakanyar Fotóklub 2003–ban ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját. Ebbõl az alkalomból alakították meg – részint elhalálozott, részint volt illetve ma is tagságot viselõ tagjaik képeibõl – a Váci Fotómûvészeti Gyûjteményt. Eddig 48 szerzõ közel 500 alkotását regisztrálták a gyûjteménybe. A gyûjtemény anyagából – alakulása óta – több tematikus kiállítást rendeztek (A test szépsége a fotográfiában, Válogatás a Váci Fotómûvészeti Gyûjtemény anyagából, Színház a fotómûvészetben, Festõies törekvések a fotográfiában). Idén Fotografikák címmel két részben mutatnak be egy válogatást a gyûjtemény anyagából. Az elsõ rész április végétõl május végéig volt látható, a másodikat pedig szeptember 22–tõl október 18–ig nézhetjük majd meg a váci Könyvtár Galériában. Fotográfiák az 1960–1980–as évekbõl A Magyar Fotómûvészek Szövetsége legtevékenyebb alkotócsoportja a Seniorok társasága. A nemrégiben Budapesten a Béke Szálló, majd az Ibis Hotel galériájában bemutatott, a csoport tagjainak 1960 – 1980 között készült képeibõl összeállított kiállítást szeptember16 – október 12. között Vácon is bemutatják, a Madách Imre Mûvelõdési Központ Emeleti Galériájában.

Olasz Ferenc fotókiállítása Olasz Ferenc fotográfus, filmrendezõ 1943–ban született Alsópáhokon. A Magyar Televízió rendezõjeként a magyar történelem emlékeirõl, képzõmûvészeti, zenei, irodalmi alkotásokról több mint száz mûvészfilmet készített. „A falu két szélén állított kereszt mintha életemet – a születéstõl a halálig – jelképezné. Emberi létünk két pólusa között egy–egy ház elõtt a hit, a vágy, a szerelem, a hõség, a remény, az öröm és a fájdalom keresztjei, életem stációi. Bármeddig is jutottam, ma sem léptem ki szülõföldem kapuin, bárhová vetõdök is, hordozom ezeket a határokat...“ A kiállítás megtekinthetõ: 2005. július 31–ig A kiállítás helyszíne: Georgikon Majormúzeum, Keszthely, Bercsényi u. 65–67. forrás: artnet.hu

Ott voltunk

Ötvösmûvészek kiállítása a Vincze Galériában

A Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete és a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövetsége Ezüst, Bronz, Vas – Ötvösmûvészek 2005. címmel rendezett kiállítást júniusban, a budapesti Vincze Galériában. A tárlatot dr. Szabó Gyõzõ egyetemi docens, a Római Magyar Akadémia volt igazgatója nyitotta meg.

Tisztelt Mûvészek! Hölgyeim és Uraim! Ha jól számolom, immár harmadszor van abban a megtiszteltetésben részem, hogy megnyithatom a Magyar Képzõmûvészek Országos Egyesületéhez valamint a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Szövetségéhez tartozó ötvösmûvészek kiállítását. Feladatom, bár örömteljes, egyre nehezebb, hiszen az elsõ alkalommal, Rómában már minden bölcsességemet kimerítettem, amikor – Peri József tanulmánya nyomán – arról elmélkedtem, hogy a kortárs magyar ötvösmûvészetben tapasztalható fantáziadús változatosság részben annak a kényszerûségnek köszönhetõ, hogy az ötvenes években a legdrágább anyagokhoz nem lehetett egykönnyen hozzájutni. De a mostani tárlaton látható alkotások is ékesszólóan tanúsítják, hogy nemcsak drágakövekbõl, aranyból és ezüstbõl, hanem bronzból és vasból is születhet magas színvonalú mûvészet. A magyar nyelv ötvös szava, mely az önt igébõl származik, s eredetileg a „fémek formába öntõjét“ jelentette, nem is utal az aranyra, mint például a megfelelõ német Goldschmied, az olasz orefice vagy a lengyel ztotnik. Az igazi értékekrõl szól a magyarul „Az aranymûves boltja“ címen megjelent színdarab is, melynek szerzõje az a Karol Wojtyla, akit II. János Pál néven ismert és szeretett meg a világ. A színjáték szerelmespárja, Teréz és András séta közben megáll az aranymûves kirakata elõtt. „Piciny, bársonnyal bélelt dobozkákban különféle drágaságok ragyogtak ott. Jegygyûrûk is voltak közöttük.“ Akkor határozzák el, hogy összeházasodnak. De az aranymûves figyelmezteti õket: „Az én aranymûves mérlegemnek az a sajátossága, hogy nem méri a fémet, csak az ember életét és sorsát...“ nem a fém súlyát, hanem az ember fajsúlyát.“ Ugyanígy itt, a Mihály arkangyalról elnevezeti kápolnában nem a fémek súlyától, hanem a mûvészet fajsúlyától lendül ki a mérleg nyelve. Nem a fémek súlyától, már csak azért sem, mert a belõlük készült mûvek a nehézkedés törvényeit meghazudtolva szinte repülnek, az ég felé törekednek, mint Katona Katalin szárnyas angyalkái, Nausch Géza középkori templomok kerengõire emlékeztetõ vasoszlopai, Sisa József mese–madara, Laborcz Flóra térdelni is képes alumínium felhõje, Sor Júlia amszterdami repülõútjának zománcozott vasba álmodott emléke, Gombos István felmagasodó, ezredfordulós vas–családja, vagy Rozsnyai Béla viaszveszej-

téses technikával készült, gigantikus csillagháborús ûrhajót, ûrvárost vagy új Atlantiszt idézõ csipkevára. A földi ember égi reményeirõl beszél számos más alkotás is, híven az ötvösmûvészet többezer éves vallásos ihletettségéhez, mint Molnár Éva angyali üdvözlete, Stefániay Lídit kicsit indiai, kicsit szecessziós hangulatú tavaszi Madonnája és Ádám–Évája, Oskóné Bód Klára fehérkendõs Madonnája, Kudó Anna Bibliája, vagy Antal László kaktusz–formájú világgömböt tartó mexikói istene. Skripeczky Ákos szinte képregényszerûen meséli el a Teremtéstõl napjainkig tarló történéseket, Koszta Zsófia rekeszes zománca pedig a mezítlábas Nôtre Dame–ként emlegetett református templomok kazettás mennyezetét varázsolja elénk. Mûvelõdésünk keresztény/keresztyén európai gyökerei mellett hazánk európai sorsát is megjelenítik az olyan mûvek, mint Madarassy István Szent Lászlója, Jajesnica Róbert Szent Királya, a már említett Skripeczky Ákos keresztrefeszített tüskékkel átvert, kilyukasztott Magyarországa, Bohus Áron Wass Albert portréja. Erdély egy kiállító mûvész, Dobos Gyöngyvér személyében jön hozzánk, karperecével és keresztelõ poharával, a Délvidéket pedig Buderka Sándor képviseli ródiumozott ezüst ékszereivel. Az anyagok találékony vegyítése jellemzi a kortárs ötvösmûvészet más remekeit is: Bartl Dóra ébenfával, melaminnal, mûgyantával, a fernambuknak nevezett trópusi fával dolgozik és még a marhacsontot is megnemesíti. De az egyik legcsodálatosabb emberi adottság, a humor sem hiányzik alkotóinkból. Nézzük csak meg Madarassy István ecseteket tartó Szent Lukácsát, Máté János aquamanilejeit, Kovács László tátogóit, vagy Kótai József pompás naulilusz–serlegeit, melyek a német reneszánsz ötvösmûvészet híres darabjait idézik.

Az ipari tárgy és a mûalkotás, az ipar és a mûvészet rokonsága, a klasszikus értelemben vett techné jelenik meg Kálmán László és Oláh Sándor lámpáin, valamint Seregi György kapucsomópontján, míg az ötvösmûvészet már–már a szobrászatba hajlik Zétényi János Három kezes, vagy Koburger Zsolt Hajnal címû munkájában. Örömmel tölt el, hogy sok alkotó nevét és mûvét említhettem, és bocsánatot kérek a többi érdemes mûvésztõl, akik csak a hely és az idõ hiányában nem szerepelnek ebben a felsorolásban. De rájuk is érvényes annak a „valakinek“ a megállapítása, aki a már idézett színdarabban a jegyespár, Teréz és András mellé állva, így szól; „Ez az aranymûves boltja. Milyen csodálatos mesterség az Övé. Olyan tárgyakat készít, melyek hatással vannak az emberi sorsokra.“ Kívánom, hogy e kiállítás látogatóinak sorsát is kedvezõen alakítsák az itt szerzett élmények. Szabó Gyõzõ

2005/6–7.

11

Ott voltunk Ludvig Nemzetközi Mûvésztelep

Táborzáró a „varázshelyen“

Az idei évben 10. alkalommal rendezték meg a Nagykanizsa melletti Kendli majorban a Ludvig Nemzetközi Mûvésztelepet. Az idén megközelítõleg 50 mûvész vett részt az alkotótábor munkájában, a hazai alkotókon kívül Kínától Spanyolországon és Ausztrián át Romániáig a világ számos pontjáról érkeztek az alkotók. A gyönyörû környezethez az idén váltakozó idõjárás párosult. A szokatlan meleget, szintén szokatlan hideg követte. Ez azonban nem akadályozta meg az alkotókat abban, hogy – a saját és a szervezõk értékelése szerint is – az eddigi legjobban sikerült alkotótábort és az eddigi legsikerültebb alkotások születését ünnepeljék a június 11–én rendezett táborzáró ünnepség keretében. Az ünnepséget Nagykanizsa Város Önkormányzatának képviselõi, valamint kormányzati szintû vendégek is megtisztelték. A tábor életét színvonalas programok tették még emlékezetesebbé. Fellépett Tarján Pál, aki operaesttel örvendeztette meg az alkotókat és a környék érdeklõdõit. Vendég volt még Horváth Márton üvegmûvész, akinek jelenléte további magyarországi táborozásra is csábította a mûvészeket. Emellett big band, tûzijáték, és

A táborban részt vevõ mûvészek névsora: Paco Ariza – Spanyolország, Balogh István Péter – Budapest, Dietlinde Baldauf – Ausztria, Dubravko Baumgartner, Alexander Boho, Pietro Chiodo – Spanyolország, Csuta György, Czinki Ortrun – Kendlimajor, Damiana Degaudenzi, Erdõs János, Hajdú Sándor– Nagykanizsa, Dr. Horváth István– Zalaegerszeg, Zeljko Hudek – Ausztria, Prof. Dorothea Fleiss, Fisher György – Zalaegerszeg, Dorel Gaina – Románia, Georg Brandner– Németország, Gerd Messmann, Prof R. Fürtös Ilona – Nagykanizsa, Gyõrfi András– Budapest, Egidius Golob, Kacsó Péter – Budapest, Kiss Andor, Klotz Miklós, Korbely István – Szarvas, Kotnyek István – Nagykanizsa, Zhao Linhong – Kína, Prof. Eva Mazzucco – Ausztria, Németh Klára– Zalaegerszeg, Orosz Gergely– Nagykanizsa, Págyi Zsóka– Budapest, Pósa Ede – Balatonszemes, Rudi Punzo – Olaszország, Rutkai Bori – Erdély, Sebestyén János, Simon János – Sárvár, Giuseppe Spirtu, Peppi Spiss – Ausztria, Szabó László, Tarján Pál (operaénekes) – Budapest, Várhelyi György – Albertirsa, Várkonyi János, Carmen Vasile – Románia, Walter Gábor – Kecskemét, Wilheim Gábor – Nagyrécse, Ludvig Dániel – Nagykanizsa, Ludvig Zoltán – Nagykanizsa.

A másik egy olyan hely, ahol az alkotók jól érzik magukat. Kendli major egy ilyen „varázshely“, ahol átváltozik az idõ, nem hivalkodó, mégis kizökkent a hétköznapiságból. A harmadik tényezõ, hogy a mag mellett kell egy vezetõ, aki szervezési és mûvészeti szinten is képes összefogni a tábort. Egy olyan ember, aki képes a lemondásra, s Ludvig Zoltán ilyen. Negyedik elemként a társadalmi hátteret említette. A társadalom tagjai azok, akiknek szól, akik értékelik az alkotásokat. Ez a mûvészet felhajtó ereje. Hozzátette, hogy a mûvészet gyakran kerül válaszút elé. Az igazság hordozója, az emberi lélek kifejezõje

legyen, vagy menjen a valódi világ útján. Örömét fejezte ki, hogy e táborban, az alkotásokon nem érzi, hogy valamelyik irányt képviselnék, mert itt valóban kiszabadul az idõ a hétköznapiságból. A „hivatalos“ program záróakkordjaként Ludvig Zoltán a jelen lévõ mûvészek részére átadta Halász József a tábor eddigi tíz évét megörökítõ és bemutató filmjét és fotóit. A záróünnepségre a mûvészek külön performance–okat készítettek és adtak elõ. Ilyen volt a Föld szárnyai címet viselõ alkotás, vagy a „szoborzene“. Tudósítóink az eseményrõl, a kiállított alkotásokról készítettek beszámolót. Auer Nóra – Nemecz

Két közös kiállítás egy nagyon jól sikerült testfestõ program szórakoztatta a résztvevõket. Táborzáró beszédében Lehota János, –“A tanár úr“ – a Nagybányai Mûvészteleppel összevetésben elmondta, hogy négy fontos tényezõt talált, ami egy sikeres mûvésztelep mûködéséhez szükséges. Az egyik a mûvészek együttes léte. Az elmúlt tíz év során ebben a táborban több száz mûvész fordult már meg, s kialakult az a mindig visszatérõ mag, amely képes egységben tartani a telep életét.

12

2005/6–7.

Würtz Ádám Jr. és édesapjának közös kiállítására a közelmúltban két alkalommal is sor került édesapámmal közös kiállításunkra. Elsõként EU csatlakozásunk egyéves évfordulóját megünneplendõ, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és a luxemburgi EU elnökség közös rendezésében 2005. május 1–10. között a Neumünster–i Apátság Kulturális Központban Luxemburgban. A kiállításnak, amelyet az apátság fõigazgatójának tájékoztatása szerint több ezren tekintettek meg, csodálatos helyszínt nyújtott az apátság kerengõje, ahol Würtz Ádám Jr. 14 egyedi, vegyes technikájú festett képe, valamint édesapja 12 darabból álló, Shakespeare: Szentivánéji álom c. mûve ihlette rézkarc–sorozata került bemutatásra, Luxemburg leghíresebb képzõmûvészének, Lucien Wercollier–nak szobraival együtt. A kiállítási anyagot ezt követõen a közelmúltban megnyitott brüsszeli Kulturális Intézetben mutatták be nagy sikerrel, 2005. május 26–június 21. között, a Külügyminisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közös szervezésében – tájékoztatta szerkesztõségünket Würtz Ádám Jr.

Ott voltunk

Európában egyedülálló gyûjtemény a Nyíregyházi Galériában

Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti és Kisplasztikai Alkotótelep Május 9 - június 10. között rendezték meg a 29. Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti és Kisplasztikai Alkotótelepet. A mûvésztelep résztvevõi voltak: Bálint Zsombor, Nagymaros; Balogh Sándor, Szeged; Eõry Emil, Érd; Jan Polacek Németország; M. Gémes Katalin, Csobánka; Marie Seborova Csehország; Németh Erika, Nyíregyháza; Pero Jaksic Horvátország; Szávoszt Katalin, Budapest; Gyõrfi Sándor, Karcag (mûvészeti vezetõ). Az alkotói idõszak alatt 56 érem és 73 kisplasztika készült, Nyíregyháza város Pro Arte aranyérmét Marie Seborova prágai szobrászmûvész, a Pro Arte ezüstérmeket pedig Eõry Emil érdi szobrászmûvész és Jan Polacek német szobrászmûvész nyerte el. A Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti és Kisplasztikai Alkotótelep elõször 1977-ben került megrendezésre, a FIDEM Budapesten rendezett kongresszusának tiszteletére. Az induló Éremmûvészeti Alkotótelep vezetésére Tóth Sándor és Czinder Antal szobrászmûvészeket kérte fel a város vezetése. A mûvésztelep profilja az évek során folyamatosan bõvült, 1984-tõl Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti és Kisplasztikai Alkotóteleppé alakult át, melynek mûvészeti vezetõje Györfi Sándor, Karcagon élõ szobrászmûvész, akinek nevéhez a Sóstón alkalmazott viaszveszejtéses öntési technika megújítása és továbbfejlesztése is fûzõdik.

Az alkotótelep célja: - Nemzetközileg elismert magyar és külföldi éremmûvészek, szobrászok közös mûhelyének létrehozása. - A legújabb mûvészeti törekvések „fórumának“ megteremtése a választott szakterületen belül. - A szobrászmûvészek közötti szakmai és baráti kapcsolatok elmélyítése. - A homok-, illetve szilikon formázási és a viaszvesztéses bronzöntési technológia megismertetése és - közös munka során történõ - gyakorlati elsajátításának segítése. - A bronzöntéshez kapcsolódó új mûvészi formaképzési lehetõségek támogatása. - A telephez tartozó Kortárs Múzeum anyagának gazdagítása napjaink éremmûvészeti és kisplasztikai alkotásaival. Évente öt hétig alkothatnak a meghívott hazai és külföldi szobrászmûvészek a sóstói mûhelyekben, az ott készült mûvekbõl - a lektorátusi bíráló bizottság javaslatára - néhány alkotást a városnak adományoznak. Az elmúlt 29 évben a város - illetve annak vezetése - ragaszkodott alkotótelepéhez, biztosítva a mûködéshez szükséges költségeket. A fenntartást folyamatosan támogatja a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram is. E mûvészetpártolás Európában egyedülálló gyûjtemény megszületését eredményezte. A Városi Galéria az épület harmadik emeletén õrzi a Sóstói Nemzetközi Éremmûvészeti és Kisplasztikai Alkotótelep 1.506 darabból álló gyûjteményét, az érmek és kisplasztikák egy részét állandó kiállításon mutatja be az itt található kiállítótermében. Az alkotótelepnek eddig 213 magyar (103) illetve külföldi (110) résztvevõje volt. Vitkai László

Marie Seborova: Lények II.

Bálint Zsombor: Alakok

Jan Polacek: Kultur darwinizmus II. 2005/6–7.

13

Szaktárca Marad az integrált örökségvédelmi szemlélet

Konszenzussal módosították a törvényt Az Országgyûlés 323 igen és mindössze egyetlen ellenszavazattal fogadta el az örökségvédelmi törvény módosítását június végén. Az alábbiakban a változásokat ismertetõ tájékoztatót közöljük. Az örökségvédelmi törvény módosítása: A kulturális örökségvédelemrõl szóló 2001. évi LXIV. törvény hatályba lépése óta eltelt idõszak alatt bebizonyosodott, hogy alapkoncepciója jó, az integrált örökségvédelmi szemlélet – megfelelõ feltételrendszer esetén – eredményesen szolgálhatja a mûemléki, régészeti és tárgyi kulturális örökségünk védelmét. A feladatokat hatékonyan a közös, igazgatásilag egységes örökségvédelmi hivatal láthatja el. A törvény alkalmazása azonban számos olyan gyakorlati problémát hozott felszínre, ami elõrevetítette a módosítás szükségességét. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a beruházások, a fejlesztések ugrásszerû megnövekedését, melyek során megnõtt a mûemlékek, a régészeti lelõhelyek, leletek veszélyeztetettsége. .

Világörökség, történeti, nemzeti emlékhely A Világörökségi helyszínek védelmének megjelenítése a törvényben jelzi e terület szoros kapcsolatát a kulturális örökséghez. Ezen felül a nemzetközi kötelezettségek teljesítésének eszközeként is elõrelépést jelent. Hangsúlyozandó, hogy a „Világörökségi védelem“ nem új védettségi kategória, nem újabb hatósági jogkör kialakítása, csupán a meglévõ szabályozás keretein belül kívánta elhelyezni a Világörökségi helyszínekkel kapcsolatos ügyeket. A nemzeti történelem és fejlõdés szempontjából kiemelkedõ, szimbolikus, illetõleg kegyeleti jelentõségû helyszínek elismerése történeti–, nemzeti emlékhelyként teljes egészében új eleme a törvénynek.

Régészeti örökségvédelem A régészeti örökségvédelem a múzeumok eddigi tevékenységétõl részben elkülönülõ feladatkörként került megfogalmazásra. A régészeti lelõhely értelmezésénél a jelenleg hatályos szöveg pontosításáról van szó. A régészeti örökség elemeit elsõsorban történeti összefüggésük határozza meg. A javaslat korábban tartalmazta azt a szakma által támogatott változatot, miszerint a nyilvántartásban még nem szereplõ, a régészeti örökséghez tartozó ingó és ingatlan elemek is régészeti lelõhelyek. Mivel ez az értelmezés nem felel meg a jogbiztonság követelményeinek, nem került a módosítások közé. A további módosítások a már 1998–ban elfo14

2005/6–7.

gadott alapelvek (ld. a régészeti örökség védelmérõl szóló un Máltai konvenció) mentén kerültek megfogalmazásra. Eszerint a beruházónak kell viselnie a régészeti örökség történeti összefüggéseibõl való kimozdításának költségeit. A régészeti megfigyelés, mint beavatkozási forma nevesítése szükséges volt, ezzel ugyanis a beruházóra háruló megelõzõ feltárás kötelezõ elõírása küszöbölhetõ ki számos esetben. Hasonló a szerepe próbafeltárásnak a megelõzõ feltárási tevékenységek sorában, hiszen ezáltal a feltárások pénzbeli és idõbeni tervezhetõsége javul, ezért meghatározott körben kötelezõvé lesz. Új elem a feltárások önkéntes finanszírozásának módja, ami a régészeti lelõhelyen kívüli földmunka esetén a megelõzõ feltárásra vonatkozó szerzõdéskötés szerinti önkéntesen vállalt lehetõség. A változtatásnak az a célja, hogy kiküszöbölhesse az esetleges mentõ feltárás okozta késedelmeket. Ez a különösen a kiemelkedõ jelentõségû infrastrukturális beruházások (pl. autópálya–beruházások) esetén jelenthet elõnyt, de alkalmazható, ha a beruházó el akarja kerülni a beruházás nem kívánatos elhúzódását. A régészeti lelõhelyek fizikai veszélyeztetettsége nem csökken, ezért szükséges a lelõhelyvédelem erõsítése. A természetvédelmi õrszolgálat bevonásával van erre mód. A természetvédelmi õrök, napi munkájuk keretében, a régészeti lelõhelyekre is figyelnek, a lelõhelyek állapotát negatívan befolyásoló tényezõkrõl tájékoztatják a hivatalt, hogy megtehesse a szüksége lépéseket.

Mûemlékvédelem A módosítások foglalkoznak az ideiglenes védelemmel, amely a veszélyhelyzetbe került örökségi elemek megóvásának egyik leghatásosabb, mással nem helyettesíthetõ eszköze. Egyszerre szolgálja az örökségi értékek védelmét és növeli a jogbiztonságot az, hogy nemcsak tényleges veszély fennállása esetén lesz alkalmazható. Az ideiglenes védelem fennállása csak a szóban forgó mûemléki érték állagának megõrzését, illetve az állagromlás megelõzését szolgáló munkálatok (azaz legfeljebb a legsürgõsebb állagvédelmi és szerkezet–helyreállítási munkák) elvégzésére kötelezheti a tulajdonost, azaz nem teszi lehetõvé a hatóság számára a teljes körû helyreállítás kikényszerítését. Nagy területû, és/vagy számos rész–elembõl összetett, illetve csak egyes részeiben kiemelkedõ jelentõségû mûemléki érték esetében pontosan meghatározott rész–védelemmel lehet élni. Az adott ingatlan többi része – hacsak a védetté nyilvánító ren-

delet eltérõen nem rendelkezik – e védett rész mûemléki környezeteként kezelendõ. Ez a kiegészítés nem változtat azon, hogy ha az ingatlan egésze védett, akkor a mûemléki védelem kiterjed annak minden elemére, alkotórészére és tartozékára is. Több ponton módosulnak a mûemlékvédelem sajátos tárgyaira vonatkozó elõírások is. Ide tartozik a történeti kertek megóvása, a temetõk mûemléki értékeinek védelme. A mûemléki jelentõségû területre vonatkozóan a módosítás igyekszik megteremteni az általános közérdekbõl megvalósuló értékvédelem és a helyi szabályozás összhangba hozásának lehetõségét, illetve hatékony eszközét. Az új szövegezés, amely szerint „a mûemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell a történetileg összetartozó ingatlanokat, ingatlanrészeket egyesítõ megoldásokra, továbbá a korábban – az eredeti mûemléki érték csorbításával – eltávolított, fellelhetõ és azonosítható alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére“ – koncepcionális jelentõségû pontosításként ad alapot az örökségi értékek integritásának megóvására, illetve viszszaállítására. Ugyancsak fontos a fenntartható használat kötelezettségének határozott megjelenítése, és az eszközéül szolgáló, úgynevezett kezelési terv fogalmának bevezetése – különös tekintettel a világörökségi helyszínekre. A mûemlék részleges bontására, illetve mûemlék ingatlan telekalakítására vonatkozó módosítások is a tapasztalatok alapján indokolt pontosítások. Bevezetésük egyszerre szolgálja a valódi értékek védelmé, és növeli a jogbiztonságot azzal, hogy csökkenti az eltérõ jogszabály–értelmezés lehetõségét. A védelem hatásosságát nem gyengíti, ugyanakkor gyakorlati szempontból az a jelentõsége, hogy a védett ingatlan, illetve építmény értékeihez bizonyítottan nem tartozó elemek, részek eltávolítását nem kell a védelem (e részekre vonatkozó hatályának) megszüntetését kezdeményezõ eljárásnak megelõznie, azaz kiegészítõ rész rendelkezik arról, hogy milyen körülmények között lehetséges, illetve megengedett a mûemlék egy részének eltávolítása.

A kulturális örökség ingó elemei, a kulturális javak A módosítás alapján világosan elkülönülnek a közgyûjteményekben õrzött kulturális javakra vonatkozó, illetve a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó feladatok és jogosultságok. Míg az elõbbiek a közgyûjtemények és fenntartóik hatáskörébe tartoznak, addig e törvény a kulturális javak védetté nyilvánítására, kivitelére, illetve az illegális forgalmára vonatkozó elõírásokat fogalmazza meg, illetve a felsoroltak végrehajtásért felelõs hatóságokat, szerveket. A rövidebb idõ óta Magyarországon lévõ és

Szaktárca magyar vonatkozással nem rendelkezõ mûtárgyak általában még nem képezik a magyar kulturális örökség részét, így a javaslat szerint ezen mûtárgyak (újra)kivitelét, nem lehet megtiltani. A további módosítások azt a célt szolgálják, hogy a hivatal az eddiginél hatékonyabban tudja ellátni a védett mûtárgyak felügyeletére, nyilvántartására vonatkozó feladatokat, illetve a kulturális javak kivitelére és a jogtalanul elkerült javakra vonatkozó rendelkezéseket, tekintettel EU–s elõírásokra is. A törvénymódosítás az elengedhetetlenül szükséges technikai jellegû pontosításokat tartalmazza, továbbá egy–egy tétel fel–, illetve levételét az adott mûemlék hatékonyabb megõrzése érdekében.

A hivatal, illetve a hatóság eljárása, feladatai Szükséges volt a hivatal tudományos feladatainak nevesítése, ugyancsak lényeges volt a hatósági jogosítványok megerõsítésre, illetve az alkalmazási feltételek definiálása, közelítve a hatóság eljárását a távlati célként megfogalmazott korszerû közigazgatás eszméjéhez, figyelemmel a 2005 novemberében hatályba lépõ, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elõírásaira. Az építési törvény módosításával kapcsolatban a NKÖM – a hivatal véleménye alapján – határozottan elutasította a mûemléki építésügyi hatósági jogkör átadását, mert nem látta biztosítottnak az örökségi elemek megfelelõ védelmét. A 2001. évi LXIV törvénnyel megerõsített, jelenleg érvényes szervezeti felállás és eljárás szerint, az örökségvédelmi hivatal építésügyi hatósági mûködésének megtartásával lehet az épített örökség védelmét garantálni. A még mindig folyamatosan növekvõ beruházások (ezek között a ráfordítás tekintetében legjelentõsebb nagyberuházások, az állami közútfejlesztési programok, Vásárhelyi–terv, valamint a bevásárlóközpontok, lakóparkok építése és egyéb fejlesztések) óriási terhet rónak az elsõ– és másodfokú jogalkalmazókra. Ezért szükségszerû a kulturális örökség elemeire vonatkozó hatósági–szakhatósági eljárás körének, feltételrendszerének pontosítása, különös tekintettel az építésügyi hatósági feladatoktól elkülönült önálló örökségvédelmi hatósági jogosítványra. A hatályos rendelkezések az eddigiekben nem adnak módot arra, hogy az örökségvédelmi szabályoktól eltérõen illetve engedély nélkül folyó munkálatokat a hivatal leállíthassa. Az sem volt lehetséges, hogy a hivatal a szabálytalan munkálatokat észlelve mérlegeljen, hanem csak az eredeti állapot visszaállítását lehetett elrendelni, illetve csak az illetékes, engedélyezõ hatóság bevonásával volt mód az örökséget veszélyeztetõ munkálatok leállítására. Lényeges új eleme a szabályozásnak, hogy a nem teljesített kötelezettség következményeként is megjelenhet az örökségvédelmi bírság. Szükséges volt megfogalmazni a nem hatósági eszközökkel élõ örökségvédelmi (pro–aktív) felügyeleti munkát, mely a kulturális javak, a

Konszenzussal fogadta el a Magyar Köztársaság Országgyûlése a törvénymódosítást régészeti és mûemléki örökség (nem közgyûjteményben õrzött) elemeinek fenntartása, megtartása, jókarbantartása érdekében végzett tevékenységet jelenti, különös hangsúllyal a szolgáltató jellegre. A módosítás szerinti átalakított örökségvédelmi hatósági rendszer a szakszerûséget, a hatékonyságot illetõen a várakozások szerint jelentõs elõrelépést hoz a jogszerû, szakmailag megalapozott mûködésben. Bár e változtatásokból bizonyos többletfedezet igény is keletkezhet, a módosítás elsõsorban a meglévõ erõforrások hatékonyabb kihasználásával számol, így például az örökségvédelmi bírságból befolyó összeggel. A módosítás elõkészítésben résztvevõk egyetértettek azzal, ha a mûemlékek, a védett mûtárgyak, a lelõhelyek tulajdonosai, kezelõi nem részesülhetnek bizonyos kedvezményekben, támogatásokban, akkor a védettség elren-

delésével nem jár együtt olyan biztosíték, mely alátámasztja, hogy az értékek a nemzeti kulturális örökség részei. Ezért szükséges az örökségvédelem finanszírozási kérdéseinek újragondolása, megoldási tervezet készítése az EU országokban megismert megoldásokkal és trendekkel összhangban. Ennek alapján javaslatot fogunk tenni az érintett pénzügyi szaktörvények módosítására. Ezen felül érdemes megvizsgálni az örökségvédelem pénzügyi eszközrendszeréül szolgáló elõirányzatok bõvítésének további stratégiai lehetõségeit, ezáltal fokozva e terület kiszámíthatóságát és stabilitását. A munka során fontos szempont volt, hogy a megalkotandó, módosítandó alsóbb szintû jogszabályok tartalmazzák azokat a szakmai igényeket és elõírásokat, melyek a törvény alkalmazhatóságához nagymértékben hozzájárulnak. NKÖM–információ 2005/6–7.

15

Jelenlét

Tükör által, élesen Most pedig látok, s a látvány kedvemre való. Bronz, acél, üveg formákat nézegetek sokáig, elõbb három, most pedig már csak meg két dimenzióban, és hatása van a dolognak, mert éjfél is elmúlt már jóval, mégis itt ülök a gép mellett és ámulom a szobrokat, amiket élõben is.... Nem képzavar, hanem dicséret ez az „élõ“ szó itten, mert akkor igazi egy mûalkotás szerintem, ha a nézõ fantáziát lát benne; ha élettel telik meg az élettelen, ha befogadja a befogadó. A

rajzaimat, munkáimat, a tanári kar megnézte, és úgy döntöttek, hogy felvesznek. – Pótfelvételivel egy olyan iskolába, ahova tizenegyszeres túljelentkezés volt… – Igen. Egészen új, felszabadító érzés volt, bár ott is kicsit kilógtam a sorból, mert az osztálytársaim többségének alkotómûvészek voltak a szülei is, ebben a világban nõttek fel. Én meg nem. Bár volt a tágabb családban festõmûvész, aki nagy hatással volt rám, de nem „direktben“ kaptam a mûvészetet. – Most pedig túl vagy a DLA képzésen is, már csak meg kell védeni a doktori disszertációdat. – Elõbb meg kéne írni… – Nem hiszem, hogy gond lenne… – Hát, össze kell szednem magam. – Tanítasz? – Van néhány magántanítványom, igen, és nagyon szeretek tanítani. Nem csak azért, mert jó, ha az ember átadhatja a tudását, hanem mert közben maga is tanul, ismétel, gondolkodik. És mert a térformák száma végtelen, tanítás alatt saját megoldásaimon is dolgozom.

Ösztöndíjak:

2003. Erasmus ösztöndíj (2003–2004. II. félév) Accademia di Belle Arti di Brera, Milano. 2003. Janus Pannonius Képzõmûvészeti Alapítvány díja. 2000. Római Magyar Akadémia Képzõmûvészeti Ösztöndíja. 1996–97. Budapest XXII. kerületi Önkormányzatának a képzõmûvészeti ösztöndíja. 1995. APEX alapítvány, Amszterdam. 1994. Prince's Trust, (Károly herceg alapítványa) London

Tanulmányok:

2001– Magyar Képzõmûvészeti Egyetem (DLA továbbképzés) 1999 Westminster Egyetem, London – „Kortárs Brit köztéri mûvészet: elmélet és fejlesztés“ 1990–95 Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola – mûvészdiploma, (szobrász szak) 1985–89 Képzõ– és Iparmûvészeti Szakközépiskola, Budapest 1983–85 Kossuth Lajos Öntõipari Szakközépiskola, Csepel, Budapest. Kapukat látom most, 2004-es alkotás, üveg, három nyolcszög-alapú üvegfal, kicsi, közepes, legnagyobb, középkori védrendszer-szerû, az üveglapokon gravírozott tejfehér-formarengeteg. Idõtlen, mintha a tárgyba lennének zárva az elsõd- és másodpercek, meg sem lepõdnék, ha kikívánkozóban megkocogtatnák az oldalát. Zielinski Tibor alkotása. – Öntõipari szakközépiskolában kezdted a mûvészi pályát. Ennyire tudatosan, már 14 évesen szobrász akartál lenni? – Nem mondhatnám. Inkább arról van szó, hogy akkoriban sok volt a gyerek, kevés az iskola, én általánosban sem tartoztam a stréberek közé, oda vettek fel, Csepelre jártam, de nem igazán szerettem, elsõsorban a közeg, a légkör miatt, mert ott is voltak jó tanárok, akik késõbb is segítettek a pályán. Persze anyaggal foglalkoztunk, és tanultam érdekes dolgokat az anyagról, de második után már könyörögtem az édesapámnak, hogy segítsen elkerülni onnan. A mûvészi önkifejezés persze érdekelt, mûveltem is, rajzoltam, formáztam, az alkotás afféle menedék volt az iskolai frusztráció elõl. Apám teljesen ismeretlenül hívta fel Tölg–Molnár Zoltánt, a szakmában „Kisképzõ“ néven ismert Török Pál utcai Képzõmûvészeti Szakközépiskola akkori igazgatóját (aki azóta a Képzõmûvészeti Egyetemen tanít), és idõpontot kért tõle. Elmentünk, megmutattuk a

16

2005/6–7.

Egyéni kiállítások:

már nincs így. Most, amikor nekiállok, már „fejben“ készen van a kompozíció, csak a kivitelezés van hátra, akkor már az egész felõl a részletek felé közelítek. Persze van filozófiai alap, de ezt nem tételesen kell elképzelni; egyszerûen arról van szó, hogy az általam leszûrt világképet „tárgyiasan“ fogalmazom meg. – Hozott élményanyagból dolgozol. – Mint mindenki a mûvészetben.

2000 „Straordinari Cortili“ (Nyitott udvarok) – Trivio, (Hármasút), Magyar Akadémia, Róma. 1999 „Katedrális II.“, Vigadó Galéria, Bp. 1999 „Soul–Body–Soul“, L.I.P.A. Gallery Washington, DC. USA. 1999 „She“, Art Windows Gallery, Washington, DC. USA. 1998 „Globális“, Merlin Színház Budapest. 1996 „Villanások“ F.M.K. Galéria Budapest. Megnyitó ünnepség. 1995 Diplomakiállítás, Epreskert, Kálvária, M.K.F. Budapest. 1994 NA–NE Galéria, Budapest. 1993 „Felhõk“ E.L.T.E. Egyetemi Színpad Budapest. – Henry Moore és az egyszeri mûvészetbarát nõ anekdotikus esetébõl tanulva a világért sem akarnék ostoba kérdést feltenni szobrászembernek, de nem állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem, milyen nálad az alkotás menete? Van egyszer a mûvészeti filozófiai alap, és annak keresel megtestesülést, vagy fordítva. Jaj, bocsánat, ha ostobaságot mondtam! – Hm. Volt egy idõszak, amikor „csak úgy“ hegesztettem össze absztrakt formákat; a mûtárgy szabadon folytatható volt, ott hagytam abba, ahol akartam, csak az önfegyelmemen múlott, mikor fejezem be. De ez

Jelenlét

Szûk csoportos kiállítások (válogatás):

2000 „Strade incrociate“ (Útkeresztezõdések), Román Akadémia, Róma. Megnyitó ünnepség. 1998 Fémszobrász szimpozion, Szabadtéri Bányászati Múzeum, Tatabánya. 1997 Gulbenkian alapítvány galériája, Párizs. 1997 Fémszobrász szimpozion, Szabadtéri Bányászati Múzeum, Tatabánya. 1995 'B&B', Budapest–Belfast cserekiállítás, Budapest Galéria, Lajos utca, Budapest. 1994 'B&B', Budapest–Belfast cserekiállítás, Catalyst Arts, Belfast, Észak–Írország. 1994 Paksi Képtár, Paks. 1993 FMK. Galéria, Budapest. 1993 Törökfürdõ, Budapest. 1992 „Gallery by Night“ , Stúdió Galéria, Budapest. 1992 Magyar Intézet, Párizs. kell, abban a vonatkozásban is, hogy ha a mûve javításra szorul, mihez kezd vele a restaurátor. – Minden részletre gondolsz? – Igyekszem. Mivel a szobrok térbeli tárgyak, azt is megtervezem, fekete legyen–e a posztamens vagy nyersszín, milyen a legjobb megvilágítás. – Mostanában üveggel dolgozol… – Igen. Külföldön szerettem meg ezt az anyagot.

Mûvei köz- és magángyûjteményekben:

2000 „Dante sorozat“ – Black's, Soho, London. 1997 „Vascsontváz“ – Zenélõ Szoborpark, Dunaújváros. 1994 „Spanyol vihar“ – A ua Crag Gyûjtemény, Aranda de Duero, Spanyolország. 1994 „Lovacska“ – Paksi Képtár, kortárs gyûjtemény. Üveg, különösen táblaüveg mindenütt van, könnyen beszerezhetõ. De az üveg inkább mint médium érdekel, mint fényvezetõ. Fantasztikus látványokat lehet elérni, ha például alulról, élérõl világítunk meg egy üveg testet. A fény mindenütt jelen van benne, az üveg teszi láthatóvá, ha kilép az anyagból, már elenyészik. Olyan, mintha a „semmibõl“, magából a fénybõl építkeznék.

Köztéri mûvek:

1996 Feszület, (zománcozott öntöttvas), Budaörs. 1994 Dr. Zielinski Szilárd portréja, (bronz) Mûegyetem, Budapest. 1992 „Lószobor“, (hegesztett acél) Warendorf, Németország. 1990 Szabadságemlékmû, Poroszló. 1989 Szabadságemlékmû, Gyöngyösoroszi. – Tetszik a diplomamunkád. – Ez egy sorozat, három madárcsontváz–szobor. Az egyik tûzzománcozott acél, a másik öntött bronz készült, a harmadik kinetikus, (mozgó, világító). – Jaj, a laikus kérdés: miért madárcsontváz, miért négyzethálós keretben? – Hát, takarózhatnék a mûvészi szabadsággal… – Ne takarózz! – Az utóbbi válasz könnyebb. A négyzetrács a világ rendje ma is, mely az élõlényeket fogva tartja és bevonalkázza. Afféle koordináta–rendszer. Viszonyítási pont és alap. A váz pedig a test szerkezetét tartja, jellegét adja, mozgásait határolja be. – Meg a múlandóság érzésének csillószõreit borzolja az ember hátán. – Ez is benne van, persze. – Profán kérdés: és mégis mitõl mozog a kinetikus szobor? – Prózai válasz: Grillcsirke–sütõ motorja mozgatja. Azért, mert az bírja a hõt és a strapát, no meg ilyen szerkezet valószínûleg száz év múlva is lesz. Egy szobrásznak alapból a múlandósággal is számolnia

– Tetszik az „Idõ pénz“ címû munkád. Fineszes, finom ötlet. Olyan, mint egy homokóra, csak pénzérmék folynak a keskeny résen, két egymással szembe fordított „üvegház“ tetején. – Ez egy poénszobor. Két dimenzióban karikatúra lenne. A párja, a „Lineáris statisztika“

probléma a feleslegessé vált, elhasznált anyag kezelése. – Jól sikerült a fricska. Jelentõs nemzetközi karrier van mögötted, és biztos vagyok benne, hogy elõtted is. Tudom, hogy nyolc órás „rendes“ munka mellett, még ha a mûvészeti szakmában vagy is, úgy kell lopni az idõt az alkotásra, szóval lassabban megy, mintha az ember fõállásban lenne alkotó. Min dolgozol? – Most a felejtés idõszakában vagyok… – Múló mûvészi válság? – Inkább azt mondanám, hogy az átgondolás ideje van. Valami készül, de nem tudom pontosan, mi. Az biztosnak látszik, hogy legközelebb tükrökkel foglalkozom. Teljesen más, mint amit eddig csináltam, de éppen erre van szükségem. – Miért éppen a tükör? Az elég sûrû jelkép. – Hát, mert a tükör olyan anyagtalan anyag. Az üveg egy más minõsége. Benne is van a térben, meg nincs is, mert a környezetét tükrözi vissza. Egyszerre mutatja a valóságot és kelti azt az érzést, hogy elzár elõlünk egy, a valóságon túli világot. – Érdekes. E valóságon túliság megismerése céljából gyerekkoromban számtalan kézitükör foncsorát kapargattam le…

Tagja:

2003–tól a Nemzetközi Kepes Társaságnak, (Bp.) 1998–tól a „Renegade Arts“ nemzetközi filmes csoportnak, London 1998–tól a Szobrász Társaságnak, Budapest 1995–tõl a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületnek, Budapest 1992–tõl a Fiatal Mûvészek Stúdiója Egyesületnek, Budapest Luxemburgban, az Európai Fejlesztési Bank épületében van. – Fanyar egy társadalomkritika. – Van benne ilyesmi, igen, a szándék nyilvánvaló. Kukásautó megy felfele aprópénz–hegyen. Minél gazdagabb egy ország, annál több szemetet termel, minél hedonistább egy társadalom, annál nagyobb

– Én is. Úgy tervezem, hogy amit majd alkotok, az valamiféle fekete szilikon kontúros mozaik lesz, amorf tükörcserepekbõl… de a formáját nem tudom még. Mindenesetre nagyon várom már, hogy eljöjjön az alkotás ideje. Az egy teljen más dimenzió, afféle megváltozott tudatállapot, másképp telik az idõ… B. Á. 2005/6–7.

17

Jelenlét A kortárs magyar képzõmûvészek kiállítási lehetõségeirõl

Csík Gabriella és Kirchmayer Károly kiállításáról

Balatoni fények

Tudjuk, hogy a kortárs magyar képzõmûvészek súlyos kiállítóhely–problémákkal küzdenek. Pedig egy kiállítani nem tudó képzõmûvész „partra vetett hal“ – mintha élne, de nem a saját közegében. A képzõmûvészethez ab ovo hozzá tartozik a galéria, pontosabban úgy fogalmazhatunk: hozzá tartozna a kiállítóhely, ám tudjuk, tapasztaljuk, hogy különösen a Fõvárosban, ez mennyire akut, állandósuló probléma. Tudomásunk szerint – csak a közelmúltban – megszûnt, mint kiállítóhely a MEO, a Vigadó Galéria, a Csepel Galéria. Éppen ezért is nem lehet túlértékelni azokat a kezdeményezéseket, amikor vállalkozások, vállalatok, pénzügyi szervezetek indítanak galériákat, vállalkoznak ezek mûködtetésére. A leépülõ, illetve súlyos gazdálkodási problémákkal küzdõ humán és közmûvelõdési szféra kiállítóhelyeinek funkcióiból egyre–másra vesznek át tehát más típusú szervezetek ilyen célú feladatokat. Természetesen jelen van a privát szféra és szinte naponta nyílnak kisgalériák, magángalériák, ám ezek sorsa – sajnos jellemzõen – nem hosszú távú, s ami még nagyobb gond témánk szempontjából: nem foglalkoznak kortárs mûvészettel (tisztelet a kevés kivételnek!). A kortárs – minõségi! – mûvészetben szigorú financiális szempontokból „nincs pénz“, itt nem lehet rentabilitást biztosítani. Így hát valóban fontos szerepet kapnak az elöljáróban jelzett kiállítóhelyek, melyek közül csak példaként említjük meg az Antenna Hungária vagy T–Mobile galériáit, a Hamilton Tõzsdeügynökség Aulich Art galériáját. Ebbe a „ringbe“ szálltak be magyarországi bankok is, sajnos még nem elég nagy számban. Azt nagyon szomorúnak ítéljük, hogy az egyik legerõsebb magyarországi pénzintézet, az OTP Bank – 18

2005/6–7.

legalábbis e sorok írójának tudomása szerint – nem mûködtet kiállítóhelyet (pedig korábban fenntartott ilyet, évekig, jó szakmai eredményekkel), az viszont nagy öröm a kortárs képzõmûvészetnek, hogy immár évek óta a Raifeissen Bank és Volksbank vállalkozik a kortárs képzõmûvészet ilyetén támogatására. Amíg a Raifeissen Bank kiállítási politikája egy szigorú kurátori koncepciót követ, magasra helyezett szakmai mércével, addig a Volksbank koncepciója nyitottabb, értékgazdagabb. Ez utóbbi bank ráadásul nem egy helyszínen szervezi kiállításait, hanem több fiókintézményében is lehetõséget biztosít kiállítások rendezésére. Központi galériája nagyobb szabású bemutatók megrendezésére is teret ad, amelyben most a Molnár C. Pál Baráti Kör nagyszabású, mûvészeti visszapillantásokkal is teli, többségében magas mûvészi minõségû kiállítása látható (Bp. XII. ker. Istenhegyi út 40/a). A bank többi helyszínén kamara jellegû bemutatókra van lehe-

tõség. Ezek sorában nyílt meg és látogatható augusztus 30–ig a zuglói bankfiókban (XIV. Hungária körút 140–144.) Csík Gabriella festõmûvész és Kirchmayer Károly szobrászmûvész közös kiállítása. Nagyra értékeljük azt a szempontot, hogy a mûködtetõ Volksbank – s a kiállítások kurátora Bretus Imre – tekintettel van lokálpatrióta szempontokra is, jelesül ezen a helyszínen immár többedik alkalommal Zuglóban élõ, alkotó, Zuglóhoz kötõdõ mûvészek állítanak ki, mint ezúttal is. Csík Gabriella nemcsak itt lakik, hanem a kerületben mûködõ mûvészeti középiskola mûvésztanára is, Kirchmayer Károly pedig hosszú évtizedek óta számít zuglóinak. A kiállításon nem csak két mûvészeti ág – festészet, szobrászat – jelenik meg, s nem csak két szemlélet, de két generáció is. Csík Gabrielláról az elmúlt években egyre többet hallunk, s ami ezúttal fontosabb, egyre több mindent látunk tõle. Sorozatosan vett részt országos, jeles kollektív kiállításokon, több egyéni kiállítást rendezett. Ezen alkalmak során tûnt fel akvarelljeivel, pasztelljeivel, sajátos vegyes technikájú munkáival. Korábbi, Oszlopok címû sorozata megmutatta, hogy egy–egy elvontabbnak

Ágneslaki löszfalak és Kodály Zoltán

Jelenlét tûnõ témában is milyen koherens, egybefüggõ mû–sorozat létrehozására képes. E következetes mûvészi érdeklõdése újabb anyagán is érezhetõ. Egy mûvésztelepi munka során megigézte õt a löszfalak különös természeti struktúrája, látványa, rétegezettsége, összetettsége, s e látványból nagyon érzékeny, elmélyült mûveket készített. Valóban a látvány élményébõl indul ki, de szerencsére nem marad meg a naturalitás felületénél, hanem tömör, a színeket és a kompozíciót fontosnak tartó mûveket készít. Számára a Balaton látványa is arra ad lehetõséget, hogy színszerkezeteket hozzon létre, melyek esztétikus építkezése a nézõ számára is más megközelítési, befogadási lehetõséget biztosít. Újabb mûvein sejtelmes figurák is megjelennek, s mintha a rabság és szabadság kérdéseit tennék fel nekünk, a nézõknek is. Csík Gabriella „A lélek útja“ címû munkáján különös, belsõ lelki rezdüléseket képes vizualizálni, ugyanakkor megmutatja érzékeny, szubtilis szín érzékenységét. Felfogása sajátosan emelkedett, jelei tiszták, ugyanakkor sejtetõ hatásúak. Kiállítása „természet illatú“, ám egyben arra képes, amire kevesek, hogy természetfeletti dimenziókba tud mûveivel emelkedni. Jó úton van arra, hogy igazi egyéni festõi nyelvezete legyen. Ezt segíti elõ a technikák kreatív alkalmazása. A vegyes technikák összetett használata, a pasztell igazi képi technikaként való alkalmazása egy vérbeli festõ kiállításává avatja ezt az eseményt. Kirchmayer Károlyt ma is nyugodtan nevezhetjük a magyar szobrászat és mûvészetpedagógia robotosának. Fõiskolai tanulmányait követõen a múlt század negyvenes éveinek végétõl vezetõje lett a Vasutas Képzõmûvészeti Iskolának, melyet több mint negyven (!) évig vezetett. A Vasutas Körnek nemcsak híre, de legendája is van (lett). A sajnos már korábban elhunyt Kling György festõmûvész, Benedek György szobrászmûvész Kirchmayer Károly híresen szívós és igényes vezetésével, saját mûvésznevelõi tevékenységével elérte, hogy ez az iskola sajátos mûvészképzõ, elõképzõ intézmény is lett. Hosszú a sora azoknak, akik pályájukat itt kezdték, akik a Népszínház utcai bázist tekintik szakmai pályájuk egyik legfontosabb idõszakának. A színvonal megteremtésében Kirchmayer Károlynak kiemelkedõ szerepe volt,

Saint–Simon templomában

Kariatidák

miközben folyamatosan részt vett a magyar képzõmûvészeti közéletben, s több köztéri plasztikát készített. Köztereinken állnak jeles történelmi személyiségekrõl készített plasztikái, mint több Szent Istvánja, Szent Imréje, Báthori Istvánról, Kossuth Lajosról vagy Antall Józsefrõl készített munkája. Sok alkotó személyiséget mintázott meg, akik közül fontos kiemelnünk Batsányi János, Madách Imre, Kodály Zoltán, Nagy István festõmûvész, Benedek Elek, Tóth Menyhért szobrait, s ezek csak példálódzások! Ezen a kiállításon a mûvész bronz és márvány kisplasztikáiból mutatott be egy kis válogatást. Bronzai igényesen mintázott, forma gazdag munkák Kodály kisplasztikája szép mozdulatban, pontosabban mozdulatlanságban ragadja meg a nagy zeneszerzõt. Márvány kisplasztikáiban allegórikusabban fogalmaz, e mûvei – kihasználva anyaga gyönyörû kristályosságát – lágyabb formálásúak, s példát találunk arra is, hogy miként egyesíti, pontosabban szintetizálja a márvány és a bronz anyagát. Kirchmayer Károly nyolcvanadik évén túl is a mûveket létrehozó szobrász „esete“, akinek ma is vannak tervei. Ambíciója ha nem is töretlen, de tiszteletreméltóan eleven. Mindkét mûvész, mûvésztanár megérdemelte a megnyitón feléjük irányuló szeretetet, mindkettejük növendékei, tisztelõi örömmel látták ezt a váratlan, de összességében hitelében egybeillõ kiállítási kollekciót. Feledy Balázs

Június 25–én Gulyás Kálmán, a NKÖM államtitkára és Erdõs André, párizsi magyar nagykövet jelenlétében avatták fel a franciaországi Saint–Simon templomának új freskóit, melyet a magyar Szinte Gábor készített. A magyar mûvész freskója annak a francia származású, II. Szilveszter pápának életét örökíti meg, aki különleges szereppel bír a magyar–francia kapcsolatok történetében: õ adományozta a magyar koronát Szent Istvánnak 1000–ben. Június 25–én avatták a franciaországi Saint Simon–Aurillac templomának új freskóit, melyet Szinte Gábor készített II. Szilveszter pápa életének mozzanaiból. E pápa kiemelt helyet foglal el a magyar–francia kapcsolatok történetében, hiszen I. István király tõle kapta a magyar koronát. Így az sem véletlen, hogy – a Franciaországban élt híres magyar zongormûvész, Cziffra György özvegyének, Zulejka Cziffrának javaslatára – magyar mûvész mûvei állítanak emléket a francia pápának a saint simoni templomban. A freskóavatáson részt vett Erdõs André, párizsi magyar nagykövet, Gulyás Kálmán, a NKÖM államtitkára, Jean–Louis Coudon, Saint Simon polgármestere, valamint a saint flouri érsek is. Az ünnepségen Szinte Gábor mutatta be alkotásait az érdeklõdõknek. A saint simoni városházán Messik Miklós kiállításán a magyar múlt franciaországi emlékeivel ismerkedhettek meg az érdeklõdõk. Szinte Gábor a Budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán szerzett diplomát 1952–ben Bernáth Aurél növendékeként. Mûvei 1951–tõl szerepelnek önálló és csoportos tárlatokon. A Madách Színház és a Vígszínház díszlettervezõjeként mintegy 115 elõadás létrehozásában mûködött közre. 1971 óta tanít a Budapesti Filmmûvészeti Fõiskolán, 1978–tól 1991–ig a Budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolának is tanára volt. Nevéhez fûzõdik a hazai jelmez– és díszlettervezés oktatásának átszervezése. Képeiben az újfiguralista irányzat némi szürrealsta árnyalattal párosul. forrás: kultúra.hu

2005/6–7.

19

Jelenlét Tanácskozás a Magyar Tudományos Akadémián

„A közalapítvány a mûvészekért van!“ Június 14–én, a Képzõ és Iparmûvészek Szövetségének helyzetkonferenciáján, a Magyar Tudományos Akadémián Dr. Nagy István, a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány kuratóriumának elnöke adott tájékoztatást a szervezet tevékenységérõl. Az alábbiakban az akadémián elhangzottak alapján adunk képet az elnöki beszédrõl. Kurátortársaimmal többször tapasztaltuk, hogy még a mûvészek is gyakran hiányos információkkal rendelkeznek a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványról (MAK). Nem egészen pontosan ismert elõttük a konkrét tevékenységi körünk, a szervezet felépítése, az általunk végzett munkáról már nem is beszélve. Elõfordul, hogy összekevernek bennünket más szervezetekkel. A mai napig kapunk leveleket jogelõdünknek a Mûvészeti Alapnak, vagy például a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének címezve. Egészen biztos vagyok abban, hogy ezen a téren még van tennivalónk. Néhány szó tehát magunkról: A MAK nyolctagú kuratóriumban helyet foglal jogász, mûvészeti intézményvezetõ, közigazgatási szakember, ingatlanszakértõ, nyomdász, közgazdász, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) képviselõje, a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete (MAOE) delegáltjai. Mint szinte minden testület által irányított szervezet, mi is küzdünk azzal az érzéssel, hogy bár 3 hetente ülésezünk, s egy alkalommal átlagosan 20 napirendi pontot is tárgyalunk, mégsem tudunk a végére jutni az aktuális, vagy sürgõs feladatainknak. Ha már a NKÖM szóba került – hiszen a rendelkezésünkre álló források a minisztérium költségvetésében szerepelnek – meg kell említsem, hogy pénzügyi helyzetünk erõsen determinált. Nem a források szûkösségét szeretném tehát hangsúlyozni – bár természetesen azt gondolom, azt gondoljuk, hogy sikeresen tudnánk magasabb összegekkel is sáfárkodni – hanem az abban rejlõ megkötöttségeket. Forrásaink közel 70 százaléka egy konkrét feladatra, címzetten érkezik, s emellett még számos más hasonló tétel szerepel a költségvetésünkben. Amikor azt hallják, hogy ez évben az állami támogatás és a saját forrásokat figyelembe véve 1,7 milliárd forintból gazdálkodhatunk, az csupán elsõ látásra tûnhet a lehetõségek netovábbjának. Különösen nem akkor, ha tudjuk, hogy egy 7 milliárd forint értékû, számbelileg is jelentõs ingatlanvagyont kell kezelnünk, amelynek jelentõs része folyamatos állagmegóvásra, felújításra szorul. Minden esetre a magam részérõl sikerként könyvelem el, hogy a determinációkon túli feladatainkat, amiben felújítás, más beruházás, tárgyi eszközök beszerzése, programok, szolgáltatások egyaránt szerepelnek, több mint 50 százalékban saját bevételeinkbõl, saját forrásból valósítjuk meg, vagy látjuk el. Több dolog is szóba került már eddig, azt hiszem ideje valamiféleképpen definiálni azt, hogy mi is tulajdonképpen a MAK. Ha a számszaki adatokat vizsgáljuk, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy egyfajta mûvészeti GAMESZ, vagyonkezelõ. De ugyanezzel az erõvel azt is mondhatnánk, hogy az alkotómûvészeti élet egyfajta szociális szolgáltató intézménye, vagy egyszerûen csak nyugdíjfolyósító. S valóban, a kuratórium döntéseinek, mintegy 60 százaléka ezekre az ügyekre vonatkozik. Továbbra is a számszakiság talaján maradva, mondhatnánk azt is, hogy egy 384 mûteremlakás felett diszponáló mammut lakásbizottság vagyunk. Nem szeretném azonban elbagatellizálni ezt a kérdést. Régóta terjed köztünk egy öndefiníció, amelyrõl nyugodtan állíthatom, hogy alapelvünkké vált. Ez pedig az,

20

2005/6–7.

hogy a „közalapítvány az alkotómûvészekért van“. Egyszerû, néhányaknak talán megmosolyogtató mondat ez. Mi azonban nagyon komolyan vesszük, s nagyon tágan értelmezzük. Minden egyes döntésünk mögött – szándékaink szerint – ott található. Egyszóval, mi önmagunkat, egy a determinációinkon túlmutató, mûvészeti szolgáltató alapítványként fogjuk fel, s szeretnénk, ha mások is, Önök, alkotómûvészek és mûvészeti szervezetek is így tekintenének ránk. Azért, hogy mindez ne csupán egy óhaj, hanem gyakorlati valóság legyen több lépést is tettünk, s jelenleg is folyamatban vannak projektjeink, amelyekkel ugyanezt a célt szeretnénk elérni. Talán teljesebb képet tudok adni a MAK–ról, ha elõször a determinációkról beszélek. Kezdjük mindjárt a legnagyobbal. A számok, azt hiszem önmagukért beszélnek. A tavalyi évben majdnem 1,1 milliárd forintot fordított a közalapítvány nyugdíjak kifizetésére, átlagosan havonta 1860 fõ részére. Emellett 84 fõ részére történt új nyugdíj megállapítás. 2004–ben az a helyzet alakult ki, a nyugdíjszabályzat módosításának – egyébként nagyon sajnálatos – elmaradása miatt forrásaink lehetõvé tették, rokkantak, özvegyek, és alacsony összegû nyugdíjat kapók segélyezését. Ennek keretében 220 fõ részére 15.680.000 forint támogatást tudtunk nyújtani. Már a segélyezés tényébõl is kikövetkeztethetõ, hogy a jelenlegi szabályzatban meghatározott nyugdíjellátási rendszer hiányosságokkal küzd. E probléma orvoslása érdekében több tervezetet is készítettünk. Tartalmában azt a célt fogalmaztuk meg, hogy elismert mûvész Magyarországon ellátatlanul ne maradjon. Ezért tervezetünk a korábbihoz képest jelentõsen kiterjesztõ hatályú lett. Természetesen a Kormány dönt a Szabályzat módosítása tárgyában, s jelenleg már létezik az ezt tartalmazó kormány–elõterjesztés. Akik ismerik a kormánydöntések elõkészítési módját, azok nem lepõdnek meg különösebben, ha azt mondom, hogy a minisztériumok, s más mûvészeti szervezetek véleményezését követõen az elõterjesztés tartalma már nem az eredeti mértékben kiterjesztõ hatályú. A korábbi gondolatmenetemet folytatva, a nyugdíjfolyósítóból most menjünk át a GAMESZ – hez, ahol a helyzet jobb megismerése érdekében érdemes egy kicsit hosszasabban elidõzni. Vagyonról van szó, kezdjük tehát a pénzügyi vonatkozásokkal. Ingatlanainkra – amelyek között kastélyok éppúgy találhatóak, mint üdülõk, arborétumok, galériák, mûteremlakások – 2004–ben 108 millió forintot költöttünk üzemeltetési célokra, tehát a felújítások, állagmegóvások nélkül. Ez utóbbi tekintetben nagyon sikeres évet zártunk tavaly, hiszen 60 millió forintot tudtunk ezekre a sürgõs és régóta szükségszerû feladatokra fordítani, ráadásul emellett még pályázaton is sikerült jelentõsebb forrásokhoz jutnunk. Ha utalok arra, hogy ezek az ingatlanok még az egykori Mûvészeti Alap vagyonát képezték, talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mennyire amortizálódott, leromlott állagú épületekrõl van szó. Természetesen ez nem minden ingatlanra igaz. Például alkotóházainkat bárkinek szívesen ajánlom figyelmébe.

Mivel az elmúlt évtizedekben rendkívül nagy mértékû vagyonvesztés történt, ezért teljesen egyöntetû a kuratórium azon elhatározása, hogy nem járul hozzá további vagyonvesztéshez, sõt egyik legfontosabb célunknak tartjuk a vagyon gyarapítását. Nehéz terep ez. A vagyon hasznosításának régóta bevett módja az ingatlan bérbeadása. Ezzel kapcsolatban több problémával és feladattal találtuk szembe magunkat. Egyrészt, nagyobb számban találtunk olyan érvényben lévõ bérleti szerzõdéseket, amelyek hol hosszabb, hol rövidebb idõn belül a vagyonelemnek a bérlõ tulajdonába kerülését eredményezi. Másrészt gyakran a szerzõdési feltételek olyanok voltak, hogy a bérlõ nem, vagy alig fizetett ténylegesen – sok esetben hosszú évekig még csak az infláció mértéket sem követõ – bérleti díjat mert az állagmegóvás és/vagy felújítás mértékével azt csökkenthette. A tapasztalat azt mutatta, hogy e téren egyes esetekben komoly aránytalanságok alakultak ki. Ma már elmondhatjuk, hogy ezen folyamatokat több esetben is sikerült megállítanunk. Csak a szemléletesség kedvéért ezen folyamatok megállításával közel 3 milliárd forint értékû vagyont sikerült a közalapítvány, így az alkotómûvészek számára megõrizni. Példaként a Városligetben található, rendkívül patinás Olof Palme házat említeném, aminek bérleti szerzõdését a kuratórium tavaly decemberi ülésén azonnali hatállyal mondta fel. De más ügyek között az Akadémia Nyomdát is meg lehet említeni. Mint azt már említettem, az ország szinte minden pontján vannak a kezelésünkben lévõ mûteremlakások, összesen 384. Elvi állásfoglalást fogadtunk el arról, hogy – bár nagy igény mutatkozott rá – nem járult hozzá a kuratórium egyetlen lakás eladásához sem. Eddig a megõrzés. A gyarapítás érdekében több önkormányzatnál tárgyalásokat kezdeményeztünk annak érdekében, hogy az üresen álló lakásokat meg tudjuk vásárolni. Érdemes itt megjegyeznem, hogy a lakások az önkormányzatok tulajdonában vannak, ugyanakkor a bérlõkijelölési jog a közalapítványé, amelyet egy a MAOE által felállított bizottság bevonásával gyakorol. Május 27–én tartottuk az ünnepélyes eredményhirdetését építészeti tervpályázatunknak, amin 48 érvényes pályázó vett részt. A pályázat témája egy a XIII. kerületben lévõ ingatlanunkon megvalósítandó mûteremház volt, amely 17 mûterem kialakítására lesz alkalmas. A NKÖM nagy segítségünkre volt a pályázat anyagi feltételeinek megteremtésében.

Jelenlét A másik nagyszabású tervünk a Szentendrei Mûvésztelep felújítása és kibõvítése. Az Szentendrei Régi Mûvésztelep ötletével megnyerte Gulyás József képviselõ urat, aki a költségvetési törvényhez beadott módosítása révén anyagi fedezetet teremtett a megvalósításhoz. Ha már az építészeti terveknél tartunk, meg kell említenem, hogy több ingatlanunk esetében felújítási, rekonstrukciós terveket készíttettünk, annak érdekében, hogy a késõbbi esetlegesen egy közalapítvány számára is megnyíló, vagy már létezõ uniós, vagy hazai pályázaton a siker reményével indulhassunk. Az egykori Mûvészeti Alap jelentõs mûtárgykészlet állományt (szobrok, festmények, grafikák stb.) halmozott fel. Ezeknek fizikai értelemben vett állaga igen változó képet mutat. Talán emiatt is, sokáig inkább passzív vagyontárgyként voltak kezelve. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében megkezdtük, s azóta javarészt be is fejeztük a mûkincsállomány értékbecslését, s megkezdtük annak értékesítését is. Ezáltal egyrészt növelni tudjuk saját bevételeinket, másrészt a mûtárgyak ismét megjelenhetnek a nagyközönség elõtt, tehát eredeti funkciójuk helyreállhat. A Képcsarnok Kft. neve minden bizonnyal valamenynyiük elõtt ismert. Tudjuk – s miért ne mondanánk ki õszintén – a cég hírneve már hosszú ideje nem abban a fényben ragyog, amit optimálisnak nevezhetnénk. Ennek biztosan megvannak a maga okai. Nekünk, mint tulajdonosnak, azonban nem csupán dolgunk, de célunk is a magyar kortárs alkotómûvészek e mûkereskedelmi galériahálózatát fenntartani, s fejleszteni, hiszen nap, mint nap tapasztalható, hogy az elmúlt évtizedekben nyíló magángalériák sem oldották meg a kortárs mûvészek gondjait. A cél érdekében a kuratórium egyik tagját bízta meg e folyamat – modern szóval élve – szupervizionálásával. Új mûvészeti tanácsadók, új kereskedelmi igazgató, s talán még mindig újnak nevezhetõ igazgató irányítja a Kft.–t. Lassanként talán már érezhetõ is a pozitív változás. Még május elején egy új, gyönyörû galéria nyílt Gyõrött, pályázati felhívások jelentek meg, s nem utolsó sorban az évek óta veszteséges cég tavaly már nyereséggel zárt. Más vállalkozásaink, üzletrészeink vonatkozásában szerencsére prognosztizálható nyereséggel tudunk számolni. Akár az ART EXPORT–ra, akár az Akadémia Nyomdára gondolok. Azt hiszem, végre elérkezett a pillanat, hogy a determinációkról áttérjek lassan mondandóm hálásabb részére, nevezetesen arra, amellyel a közalapítvány mûvészeti szolgáltató jellegét szeretném kihangsúlyozni, illetve az ezen a területen elindult, induló, vagy tervezett folyamatokat bemutatni. Talán legismertebb szolgáltatásaink közül az alkotóházi rendszer. A Szigligeti, a Zsennyei, de talán a Galyatetõi és a Mártélyi Alkotóház is jól ismert Önök elõtt. Az alkotóházak jelenleg rendkívül alacsony kihasználtsággal mûködnek. Van arra példa, hogy a kihasználtság nem éri el a 10%–ot. De átlagosan is jóval 50% alatt maradnak. Szigligeten például az év közel négy hónapjában nincs olyan mûvész, aki igénybe venné az alkotóházat, üresen áll. Természetesen a munkabéreket, az energiaköltségeket és egyéb fenntartási költségeket azonban ilyenkor is biztosítani kell. 2004–ben az alkotóházakra a felújítások, karbantartások nélkül, tehát csak üzemeltetésre közel 80 millió forintot költöttünk. A közalapítványnak feladata az alkotómûvészek alkotási és pihenési, üdülési feltételeinek biztosítása. Talán nem okozok azzal senkinek meglepetést, ha azt mondom, hogy ebben a helyzetben úgy éreztük, hogy változtatásra van szükség. Csak azért, hogy a jövõben is biztosítva legyenek az alkotóházi szolgáltatások. Aki már járt valamelyik alkotóházunkban tapasztalhatta, hogy mind a belsõ, mind pedig a külsõ berendezések nagyon rászorulnak a korszerûsítésre. Ugyanez igaz az épületek állagára, mûszaki berendezéseire is. Ugyanakkor ezeket a feladatokat általában csak

saját forrásból lehet ellátni, ami a kihasználtsági adatokból is kikövetkeztethetõen nem áll rendelkezésre. Mindez – természetesen – korántsem jelenti azt, hogy valamiféle hotelként szeretnénk azokat üzemeltetni. Igénybevételi Szabályzat tervezetet állított össze a kuratórium tagjaiból álló, külön erre a célra létrehozott bizottság. A célkitûzés az volt, hogy az alkotómûvészek zavarása nélkül, kedvezményeiket megtartva, sõt tovább növelve, arra alkalmas közönség például más mûvészeti ágak képviselõi, vagy más mûvészeti szervezetek tagjai részére is megnyissuk az alkotóházakat. A növekvõ kihasználtságból származó többletbevételek biztosíthatják, hogy apránként, de folyamatosan fel lehessen újítani, korszerûsíteni az alkotóházakat. Kecskeméti Alkotóházunkban – ahol valóban európai szintû a felszereltség – mûvészcsere program mûködik, ez a példa is mutatja, hogy a jelenlegi helyzeten lehet és érdemes is változtatni. Joggal érezhetik úgy, hogy az alkotómûvészek mindennapi gondjait csupán a távolból befolyásolja tevékenységi körünk, s az ahhoz kapcsolódó munka. Ezt mi magunk is érezzük, s a lehetõségeinkhez mérten megpróbálunk ezen változtatni. Mivel pedig a kuratórium tagjait nem választják, hanem kinevezik, talán nem érhet az a vád, hogy választási ígéreteket fogok felsorolni. Önálló alapítvány, önálló jogi személy vagyunk, mégsem rendelkezünk saját arculattal. Mindenek elõtt ezen szerettünk volna változtatni akkor, amikor új logó bevezetésérõl döntöttünk. Ez természetesen magával hozta azt, hogy a honlapunk is megújításra szorul, s ha már így van, akkor azt szerettük volna egy sokkal dinamikusabb, sokkal szolgáltatóbb jellegûvé tenni. Itt kell megemlítenem, hogy mivel sok problémát okozott honlapunk nevének megértése, ezért a nagyon közeli jövõben annak neve megváltozik. Az alkotom.hu oldal helyett heteken belül a maktár.hu oldalon kereshetnek bennünket. Sajnos az ennél frappánsabb MAK nevet már az áruküldõk használják, s így próbáltuk elkerülni velük az összeütközést. Talán a maktár név sem ismeretlen már Önök elõtt, hiszen ez évtõl a közalapítvány e néven havilapot jelentet meg. A lap létrehozásával több célunk is volt. Nem titkolom, hogy az egyik cél az volt, hogy a MAK munkájáról bõvebb információkhoz jussanak a mûvészek.

Alkotómûvészek tanácskoztak a Magyar Tudományos Akadémián Emellett alkalmas legyen információk, hírek, a mûvészek életét érintõ programok meghirdetésére, bemutatására, alkotók, alkotások megismertetésére. Még kezdeti stádiumban van a lap, de már sok–sok örömteli visszajelzést is kaptunk. Több irodalmi, képzõmûvészeti újság kereste meg a szerkesztõséget, együttmûködést ajánlva. A 10 ezer példányos megjelenés talán tükrözi, hogy szándékaink komolyak. Jelenleg már közel 6 ezer mûvész közvetlenül a lakáscímére kapja a lapot, emellett közel 140 mûvészeti szervezet címére is eljuttatjuk. A nagyközönséget sem szerettük volna kihagyni, ezért az Uránia moziban, a Mûvészetek Palotájában, a Petõfi Irodalmi Múzeumban, a Mûcsarnokban, egy belvárosi irodalmi kávézó–galériában, valamint a mûvészeti felsõoktatási intézményekben is találhatóak példányok. E fórumon is kérem Önöket, hogy küldjenek írásokat, véleményeket, alkotásokat, recenziókat.

Amit pedig a lapban nem tudunk közölni, azt közzétesszük az Interneten. Így talán nagyobb hírverést tudunk kelteni egy–egy kiállítás, könyvbemutató, vagy szervezet, mûvész körül. A honlap egyik szolgáltatásaként ingyenes e–mail kialakítási lehetõséget szeretnénk biztosítani. Talán a mûvészek egymás közti kommunikációját is segíthetjük ezzel. E program beindítása nyár közepére – végére várható, ahogy a majd most felsorolt szolgáltatások esetében is. A fiatalabb, pályájukat kezdõ mûvészek egyik fontos problémája a mai nap is, hogy kevés bemutatkozási, kiállítási lehetõséghez jutnak, de természetesen ez nem csupán õket érintheti. Már most is mûködik internetes galériánk, amely egy nagyobb szépészeti átalakítást követõen Virtuális Galéria néven folytatja majd mûködését. Itt sok szempont szerint csoportosítva, de fõként alkotónként kívánjuk bemutatni az alkotásokat, mûvészenként minimálisan tíz, maximálisan 50 alkotást. Idõszakonként a galériában elhelyezett képeket cserélheti a mûvész. Akinek arra szüksége van, a digitalizálásban is segítenek kollégáim. Várjuk valamennyi alkotómûvész munkáit. A szolgáltatás teljes mértékben ingyenes. A bemutatkozás, az önmegismertetés, a munkák bemutatása mellett szintén – gyakran égetõ – probléma az alkotások piaci értékesítése, eladása. Ennek segítése céljából egy internetes képpiacot szeretnénk beindítani. Ugyanúgy mûködne, mint a virtuális galéria, azzal az eltéréssel, hogy itt az alkotóról több adatot is közlünk. Szívesen mondanám, hogy ez a szolgáltatás is ingyenes, de ez csak részben volna igaz. Olyan konstrukciót szeretnénk megvalósítani, amelyben az általunk kiközvetített vásárló után kell – utólagosan – csupán a mûvésznek anyagi áldozatot hozni. Vásárlónként 1000, azaz ezer magyar forintot, függetlenül az eladási ártól. Egy mûvész a két szolgáltatás alapján dönthet arról, hogy mely képeket szánja eladásra, s melyek csupán bemutatásra. A mûvészeti közép és nagy díjasok alkotásaiból szintén egy külön galériát szeretnénk létrehozni Mûtár néven azért, hogy az érdeklõdõ fiatalok, diákok, mûvészetszeretõk számára is pluszszolgáltatást nyújtsunk. Az eladás segítése céljából már elkezdtük a puhatolózást egy projekt megvalósításáról, amelyben a nagyobb cégek, irodaházak, tehát a komoly vásárlóerõvel rendelkezõ helyeken nyitnánk eladásra szánt képekbõl kiállítást. Itt még sok munka vár ránk, de reményeink szerint az õsszel már el tudunk indulni. Biztos vagyok abban, hogy nem csupán mi figyeltünk fel arra a valóban elszomorító tényre, hogy városi rangú települések egyetlen galériával, vagy mûteremlakással sem rendelkeznek. Már korábban is kezdeményeztük, de most ismét kezdeményezni fogjuk, hogy a várossá nyilvánítás feltételei között ezek a kitételek szerepeljenek. A mûtárgyak eladásával függ össze, az a kezdeményezésünk, hogy a hivatalos helyen vásárolt mûtárgy után adókedvezményt vehessen igénybe a vásárló, hasonlóan ahhoz, ahogy ez például a Sulinet program vagy az üdülési csekk esetében is mûködik. A minisztériummal kialakult jónak minõsíthetõ kapcsolat, talán segíthet ezen célok megvalósításában. S talán az is, hogy egyre több mûvészeti szervezettel, csoporttal vettük, és folyamatosan vesszük fel a kapcsolatot, s ezáltal nagyobb támogatottságot, egységesebb érdekérvényesítést lehet megvalósítani. Nyitottak vagyunk valamennyi mûvészeti szervezet felé, s hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ezek nem pusztán szavak, kérem, keressenek bennünket! Egy pillanatig sem gondoljuk, hogy másnak nincsenek igen hasznos elképzelései, ötletei. Partnerek szeretnénk lenni minden az alkotómûvészeket érintõ kezdeményezéshez. Ahogy már mondtam, alapelvünk, hogy a közalapítvány a mûvészekért van. 2005/6–7.

21

Jelenlét A szabolcsi írótábor spiritusz rektora

Beszélgetés Madár János költõvel Madár János Balkányban született 1948–ban. Jelenleg Tokajban él, a Rím Könyvkiadó vezetõje, a Kelet Felõl címû irodalmi és mûvészeti folyóirat alapító fõszerkesztõje. Ez idáig három verseskötete jelent meg, s több irodalmi antológiát szerkesztett. A költõvel a Magyar Írószövetség klubjában beszélgettünk.

– Kérlek, beszélj családi hátteredrõl, neveltetésedrõl! – Hároméves voltam, amikor édesapámat elveszítettük. Anyám – aki a tragédia idején huszonegy éves volt – nagy–nagy áldozatok árán tudott felnevelni bennünket. Szegénységben éltünk, amit az sem enyhített, hogy napszámba járt vállalva a cselédsorssal járó megaláztatásokat. Anyám, késõbb újra férjhez ment. Remélte, hogy jobb lesz az életünk. Rosszabb lett. Mostohaapám naponta vert bennünket. Közben született három féltestvérem. Az élet még elviselhetetlenebb lett… Az örökös veszekedések, bántalmazások, alkoholos szörnyûségek elõl anyám „lopva“ menekült el velünk nagyapámékhoz. A Balkányhoz tartozó Kiskecskés–tanyán viszonylagos nyugalmat, biztonságot élhettünk át nagyszüleimnél. Itt már nem éheztünk, a szegénységnek is más tartalma volt. Elviselhetõbb volt minden, mert szeretetben éltünk. Nagyapa, nagymama gondoskodása, óvó szeretete szépséggel, boldogsággal töltötte meg az életünket. Anyámat újra mosolyogni láttam, és ez nagy ajándék volt az élettõl. Elsõ példaképem nagyapám, akinek természetszeretete, szorgalma, elemi bölcsessége, türelme egész életemet meghatározza. Az általános iskola elvégzését követõen Kurityánban voltam vájártanuló. Ezután bányaipari technikumot végeztem Miskolcon, Tatabányán. Tíz évet töltöttem a bányászatban, majd útépítési kivitelezés, tervezõi munka, könyvterjesztés, rádióriporteri, újságírói munka következett. Voltam könyvtáros, népmûvelõ… Közben levelezõn folytattam tanulmányaimat a gyõri mûszaki fõiskolán, majd a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskolán. – Mi volt az elsõ könyvélményed? – Móricz Zsigmond Árvácskája volt az elsõ megrendítõ olvasmányom, mert úgy éreztem, hogy az én sorsomat is belefogalmazta az író könyvébe. – Mióta jelennek meg verseid? – Immár harminc éve. Az iskolai újságtól – a megyei lapokon át – jutottam el a képes heti, havi lapokig. Késõbb kezdtem el publikálni az irodalmi folyóiratokban, így az Alföldben, Napjainkban, Palócföldben, Új Írásban, Mozgó Világban és másutt. – Mirõl szóltak a legelsõk? – Apám elvesztése, az árvaság érzése fogalmazódott meg bennem, illetve zsengéimben már általános iskolás koromban. Noha rendszeresen írtam verseket, de szégyenérzetem miatt senkinek sem mutattam meg. Középiskolás voltam már, amikor megmutat22

2005/6–7.

tam õket diáktársaimnak és tanáraimnak. A bányaipari technikumban Gáll István író édesapjának, aki ott tanított. – A körülvevõ táj, környezet fontos forrása költészetednek. Lehet ezt jellegzetesen magyar hagyománynak tekinteni? – Mint említettem, nagyapám, akit Herman Jánosnak hívtak, nagy hatással volt rám. A természettel, a bennünket körülvevõ tájjal, tanyavilággal, a Petõfi által megénekelt alföldi pusztasággal úgy összeforrt az élete, hogy minden mozdulatának szerves részévé vált. Talán ezért is vonzódom a népi kultúrához, a népi írók szellemi örökségéhez. Nem véletlen, hogy verseimben gyakran találkozhatnak az olvasók a balkányi tanyavilághoz kötõdõ képekkel és emlékekkel. – A vers rendelkezik valamilyen vonzerõvel, noha nem feltétlenül fedi fel az összes titkát az elsõ pillanatban. Szerinted a titokzatosság fontos a költészetben? Nem mond ellent annak, hogy a költõk szívesen alkalmazzák a tudományos életbõl kölcsönzött képeket? – Ha egy vers minden titkát feltárja az elsõ olvasásra, akkor nem is volt titka. A titok mélyebb, áttételesebb üzenet a versben, ami a konkrét és az általános közötti megfoghatatlan kapcsolatot megteremti. Talán a titok nélküli vers nem is képes megfogalmazni, kimondani egyetemes dolgokat. A titok, a titokzatosság nagyon fontos a költészetben, hiszen teremtésrõl van szó. Szerintem a tudományos életbõl vett költõi kép, nem mond ellent az elõbb említetteknek, ha hitelesen szolgálja a láttatást, megjelenítést. – Hogyan látod az új technikai eszközök (rádió, televízió, CD, stb.) szerepét az irodalom terjesztésében? – Óriási lehetõségeket hordoznak, azonban sokszor a gyakorlatban az ellenkezõjét tapasztalom. Gyakran úgy élem meg, hogy a médiumokban elterelik az olvasó vagy nézõ figyelmet az értékes irodalomról. Helyette üres, semmitmondó vagy épp durva „való világ“ szintû szolgáltatást nyújtanak. – Elindítója és egyben spiritusz rektora vagy a nyaranta mûködõ szabolcsi írótábornak. – Huszonöt éve minden nyáron megszervezem a tábort. Úgy gondolom, hogy aki tollat vesz a kezébe, vágyik az olvasók valamiféle visszajelzésére, õszinte véleményére. A táborban elhangzó elõadások, könyvbemutatók, mûhelyviták jó alkalmak az együttes gondolkodásra. A mi írótáborunkban 50–80 irodalmár tölt el nyolc napot minden nyáron. A szakmai,

irodalmi kérdéseken túl fontosnak tartom a tábort azért is, mert hajlamosak vagyunk a magányra, befelé fordulásra. A pályakezdõ és a már országosan ismert írók együttléte, közös munkája, erõt adhat minden résztvevõnek a szürke hétköznapokban is. – Milyennek látod a magyarországi irodalmi mûhelyeket? – Tapasztalom, hogy megosztják az írótársadalmat. Sõt vannak olyanok, amelyek mások kiszorítására, emberi és erkölcsi lejáratására mozgósítanak szellemi erõket. Szerencsére sem az írótáborunkban, sem a Kelet Felõl címû irodalmi és mûvészeti folyóiratunknál nincs jelen az ellenségeskedés… – Beszélj készülõ könyvedrõl! – Válogatott verseskötetem a budapesti Belvárosi Könyvkiadónál jelenik meg. Négy ciklusra tagolódik. Az elsõ három az eddig megjelent három önálló könyvem címét kapta – Szóljatok rám, Kövek szólítanak, Rovátkált énekeddel –, a negyedik pedig új verseimbõl nyújt válogatást. – Elárulnád a címét? – Kettészelt ének. B.A

Mûfordító tábor Szentendrén A József Attila Kör Szentendrén rendezte meg idei mûfordító táborát. A rendezvény elsõsorban szakmai, ám hosszú távon egész kultúránk profitál belõle, hiszen a magyar irodalom iránt érdeklõdõ mûfordítók számára tartanak itt elõadásokat, felolvasásokat. A tábor több mint két évtizedes múltra tekint vissza. A tíz nap alatt tapasztaltak és a pályakezdõk véleménycseréje, egymás munkáinak, terveinek megismerése egyedülállóan inspiráló légkört teremt. A táborban hagyományosan tíznél is több nyelvterület képviselteti magát, felvonultatva a világnyelvek mindegyikét, de olyan kis nyelveket is, mint az örmény, vagy olyan rokon nyelveket, mint a finn és az észt. A legújabb magyar irodalom, idõsebb és fiatalabb szerzõk, irodalomtörténészek, kritikusok, irodalomszervezõk bemutatásával az egész kortárs magyar kultúra számára nyújt megnyilatkozási lehetõséget. Számos mû külföldi fordítása köszönheti létét a mûfordító táborban kapott inspirációnak. A július 7–ig tartott rendezvényt Kukorelly Endre nyitotta meg, az elõadásokban szó volt többek között a krimiirodalomról, Rejtõ Jenõrõl, Weöres Sándor gyermekverseirõl pedig Szilágyi Ákos tartott elõadást.

Jelenlét

Pollack Mihály emlékkiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban A XIX. század elején Pest városa egyre inkább az ország kereskedelmi és ipari központjává vált. A város bõvítésének, rendezésének kérdése mind sürgetõbb volt, így 1804–ben a nádor megbízta Hild János építészt egy új városrész és a hozzá csatlakozó elõvárosok megtervezésével. Az 1805–ben elkészült terv megvalósítása 1808–tól kezdõdött el a Szépítõ Bizottmány vezetésével, s ennek lett egyik alapító tagja az az építész, aki bár bécsi születésû volt és tanulóéveit is itt töltötte, mégis a klasszicista Pest legjelentõsebb mesterévé vált. Pollack Mihály Bécsben született, 1792–ben a Bécs melletti Perchtoldsdorfban fejezte be tanoncéveit. A bécsi Akadémián Johann Hetzendorf von Hohenberg, az osztrák késõ barokk egyik mestere volt a tanára. 1793 végén, vagy 1794 elején Itáliába utazott, ahol fõként Milánóban idõzött. Ott féltestvére, Leopoldo Pollack más ismert építészként mûködött. 1798–ban érkezett Pestre, ahol elsõ munkája a Deák téri evangélikus templom Krausz János mestertõl átvett építkezésének folytatása és

befejezése volt. A Szépítõ Bizottmány egyik alapító–, majd vezetõ tagjaként került József nádorral közvetlen kapcsolatba. Pollack Pesten töltötte el életének csaknem hat évtizedét, s ezalatt az idõ alatt köz– és magánépületek sorát tervezte és részben kivitelezte, a kor szokása szerint. Ezáltal a magyar klasszicizmus meghatározó építésze is lett, olyan épülettípusokat alakított ki, amelyek ebben a korszakban jöttek létre, váltak szükségessé. A stílus – jórészt a felvilágosodás eszmevilágának eredményeképpen – éppen a XIX. század elejétõl terjedt el egyre szélesebb körben Európában. A kiegyensúlyozott, harmonikus, az ésszerûség elveinek megfelelõ alkotások igénye talán legerõsebben az építészetben mutatkozott meg. A minták kialakítása céljából az antik emlékekhez fordultak, s a klasszicizmusra jellemezõ motívumokat – mint az oszloprendekkel történõ tagolás, a háromszögû oromzatok, a kiegyensúlyozott arányok, a díszítõelemek – ezektõl kölcsönözték. Az épülettípusok részben maradtak a

régiek, mint a templomok és paloták, de újak is létrejöttek, mint például a többemeletes városi lakóházak. Pollack Mihály mindegyik típusban alkotott, az újfajta középületek terén születtek meg

azonban legkiemelkedõbb mûvei. Ilyen volt a Német Színház és a Vigadó, a városi „szórakoztató központ“, vagy az Európában harmadikként kimondottan múzeumi gyûjtemény befogadása

céljából emelt Nemzeti Múzeum, a nemzeti katonai tisztképzést szolgáló Ludovíceum, a vámépületek, vagy a Josephinum fiúárvaháza. Talán a korszak egyetlen más építészének sem olyan gazdag az életmûve, mint Pollacké. Épületeinek külsejét, szerkezeti–technikai megoldásait, tervét, díszítését nyomon követve fejlõdésének útja pontosan végigkövethetõ. Sokat kellett küzdenie a pénzhiánnyal, a megbízók ellenkezésével, olykor kicsinyességével, vagy éppen a pályatársak akadékoskodásával, elveihez mégis mindvégig hû maradt. Szerencséje volt olyan támogatót, a társadalmi különbségek ellenére még akár barátnak is nevezhetõ segítõt maga mellett tudnia, mint Pest város fejlõdésének, a magyar mûvelõdés ügyének legfõbb elõmozdítóját, József nádort. Megbízásainak többsége olyan épületet eredményezett, amelyet a korszak közvéleménye nagyra becsült, ábrázolások, útikönyvek örökítették meg õket. A Pollack Mihály által tervezett épületek túlnyomó része mindmáig áll, s legjelentõsebb mûemlékein közé tartoznak. A legtöbb átalakítást, sérülést a pesti paloták és bérházak szenvedték el az idõk során. Az épülettervek jelentõs része közgyûjtemények féltett kincse: az Országos Levéltár, vagy Budapest Fõváros Levéltára mellett egy csaknem félszáz darabos tervanyag a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának Építészeti Gyûjteményében maradt fenn. A kiállítás ezek szinte mindegyikét bemutatja, s ez annál is inkább fontos, mert legnagyobb részüket még soha nem láthatta a közönség, sõt a szakma számára is újdonságot jelentenek. Sajnos néhány esetben nem tudunk eredeti terveket kiállítani – vagy azért, mert nem is léteznek már, vagy pedig mert megszerzésük, bemutatásuk nehézségekbe ütközik, fõként mûtárgyvédelmi okokból. Ami látható, az így is különleges, s talán hozzájárul a százötven éve elhunyt építész különlegesen értékes és sokoldalú életmûvének teljesebb megismertetéséhez. A kiállítás augusztus 20–ig tekinthetõ meg a Budapesti Történeti Múzeumban. Basics Beatrix / btm.hu

2005/6–7.

23

Felirat Büki Attila:

Mit ér a világ?

Büki Attila költõ, festõmûvész, szerkesztõ és újságíró: valló és vállaló lélek. Javaslatára, 1989 tavaszán, a Babits Könyvkiadó Magyarok címmel folyóiratot indított, amelynek irodalmi és képzõmûvészeti rovatát szerkesztette. Majd a Heti Magyarország és a Heti Nemzeti Újság fõmunkatársa lett. 1992–tõl a Magyarország címû hetilap kulturális rovatának és egy éven át a Heti Újság címû lapnak a szerkesztését végezte. Fõmunkatársként rendszeresen írt a Nagyalföld címû lapba. 1994 õszén, a Literátor Lap– és Könyvkiadó felkérésére Nép–barát címmel indított hetilap fõszerkesztõje lett, de 1995–ben, amikor a kiadó elveszítette támogatóit, a lap kiadását is megszüntette. Büki Attila ekkor abbahagyta az aktív újságírást, az alapítványi fenntartású Róth Miksa Üvegmúzeum vezetõje lett, amelyet azonban 1997 elején bezártak. Eztán a közügyektõl távol, érdi házában írt és festett. Az irodalombarát és tehetséghalász író és költõ 2000–ben Duna–Part címen irodalmi folyóiratot alapított, amelynek életben tartásáért 2002 õsze óta keserves küzdelmet folytat. Évek óta fürkészi, hogyan görbül a Mindenség József Attila–i gyémánttengelye, az emberi lélek. Fájlalja, hogy az emberek elfeledkeznek a szolgálatról, pedig egész munkásságára jellemzõ a Szolgálni küldött közénk az Isten címû, Ányos Imre tanár–festõmûvész emlékének szentelt vers. Vas István véleményét „Elsõ olvasásra meg kell állapítani, hogy ön tehetséges költõ – verseinek költõisége szembeszökõ. Legfõbb eszköze az erõteljes kép…“ verskötetek igazolják: Arcomon szél söpör (1978), Szélfútta szavak (1986), A karcsú, elegáns kivitelû, magyar és francia nyelvû verskötete: Havas utak szárnyain (1987). Valkai Zsuzsával közösen úttörõ jelentõségû könyvet publikált, Üzenetek a Sárga házból (1988) címen az elsõ magyar pszichiátriai múzeum képzõmûvészeti anyagáról. Mire hazaérünk (1990), Magyar határ (1998). Eddigi életmûvének összegezõ, új távlatokat is nyitó mérföldköve a Félvilág címû, részben gyûjteményes kötet, részben pedig új verseket tartalmaz. (Xénia Könyvkiadó – Örökség Könyvmûhely, 2004.) Költõje – amint Pósa Zoltán hangsúlyozza – a konkrét valóság és a képzeletvilág, álom és ébrenlét határán egyensúlyoz. Távoli rokonai: a Duinói elégiákat alkotó Rilke és a Menekülés a

24

2005/6–7.

homályba címû költõi regény szerzõje: Arthur Schnitzler. A Mit ér a világ? címû kötettel azt sugallja az olvasóknak, hogy földi világunk és létünk mily törékeny. A gazságokkal fertõzött napokban mire képes az ember? Élhet–e emberi életet? Érzékelhetõ–e a társadalmi változás a mindennapokban? A kultúra, a hit, a mûvészet, gazdaság, a természet stb. miként jelenik meg a politikával túlzottan átitatott életünkben?

A kötet szerkesztésében a különbözõ mûfajok, témák és a gondolatiság szerinti elképzelés dominál. Az A–tól Z–ig címû fejezet publicisztikai anyagai a Heti Magyarországban jelentek meg. A Nappalok, ünnepek címû fejezetben közölt publicisztikai írások egyrészt reakciók az embereket ért káros hatásokra, másrészt példázatok a nemesebb emberi létre: Bölcs ember királyok, Búcsúsorok Szarka Árpádtól, Egy köznemes vallomásai. A Belsõ világok képei egy sokkoló hatású interjúval kezdõdik, mely Tassy Kláráról és Eigel Istvánról szól, akik õszintén nyilatkoznak a Kádár rendszerrõl és benne a képzõmûvészet helyzetérõl. Ezt hat recenzió követi, valamennyi képzõmûvészekkel és alkotásaikkal foglalkozik. Az Írásmûvészet címû fejezet, a könyv közép-

pontja, legerõteljesebb része; a MUOSZ által kiadott, a Magyar Sajtó címû folyóiratnak szánt interjúsorozatot tartalmazza. A Papp Lajossal, Boda Istvánnal, Bögözi Kádár Jánossal készült sorozat a Magyar Vasárnap címû hetilapban hétrõl hétre jelent meg, bizonyára ezért is került egy fejezetbe. A Trianon öröksége címû rész tulajdonképpen folytatása az Írásmûvészetnek, de az interjúk tematikája is más. A Trianon öröksége címadás sem véletlen: Kiss Dénes Zala megyébõl, Sipos Tamás Békésbõl, Illés Sándor a Bácskából, Köntös Szabó Zoltán Kolozsvárról érkezett Budapestre… A Közelképekben található Házmesterék, Betegállományban, Tanárnõ címû írások portrék, az Ora et labora! és a Festõmûvész várospolitikáról szólók pedig riportok. Ezekben a szerzõ arcokat, életeket mutat fel, a létezés megõrzött méltóságára apellálva, nem kis tanulságokkal. Hasonlóan tudatosítja az önsorsrontás lényegét, mint a verseiben is: „Szögeket ráz a deviancia. A sárga házban fénytelenült fejeket borotválnak.“ (Alkohol, hold és szenvedély van.). A Magyar tükörben kisebb nagyobb terjedelmû riportok olvashatók. (Kiadói–szerkesztõi hiba: a kötet végén, a Zárt világban éltünk átfedést jelent.) Büki Attilához hasonló mélységben ez idáig talán senki sem foglalkozott azzal, hogy a II. világháború után mi történt az írókkal, költõkkel a szerkesztõségekben. Miért hagyták el az írók e mûhelyeket? Miért lett szegényebb az újságírás? Miért tûnnek el a különbözõ mûfajok a sajtóból? Miért semmit mondó hírek, információk töltik meg a lapok hasábjait? Gárdonyi, Bródy, Ady, Kosztolányi, Szabó Lõrinc újságírásról alkotott nézeteit miért söpörték ki a szerkesztõségekbõl (Igényesen nevelõ, oktató, ismeretközlõ újságírás.) Mivé lett a Benda, Babits, Németh László értelmezésben vett írástudók felelõssége? A válogatás egyfajta képet ad a mai állapotokról az olvasónak, egyféle metszetet, látleletet ad az országról – kitekintéssel Európára és a világra. A Szép szavak szárnyán címû írás pedig üzenet, hogy így is lehet, sõt, csak így érdemes. Büki Attila legfõbb kérdése Juhász Ferencével rokon: Úrrá tud–e lenni az ember a Mindenség magányán? (Rím Kiadó, 2005.) Cs. Varga István

Felirat „Így vót, szép élet vót.“

Egy határmenti falu hatvan esztendeje

Könyvének központi „szereplõje“ a közemSarusi Mihály író, újságíró Szalbek–Iratos címû revezetõ, egzisztenciális félelmeket keltõ, elukötete az aradi Irodalmi Jelen Könyvek sorozat- tasításra buzdító „NEM“ kampány korában vil- lékezet. Általa bontakoznak ki az évtizedek ban jelent meg(x). Tényirodalom, dokumen- lantja fel egy határon kívülre szorított magyar eseményei, néha egymást fedve, kiegészítve, tum–riport egy, a román–magyar határ mentén, falu hatvan esztendõs küzdelmét és helytállását vagy éppenséggel másképp látva azt. Belõlük annak romániai oldalán fekvõ magyar ajkú egy olyan hatalommal szemben, amely elõbb – rajzolódnak ki, hol éles kontúrokkal, hol csak faluról, lakóiról, az utóbbi hatvan év 1929–ben – a nevét orozza el, 1968–ban az önál- érintõlegesen felvillantott arcok és tettek fortörténelmérõl, küzdelmérõl, átélt, meg- lóságát biztosító községi státust vonja meg tõle, májában a falu életét, életfolyamatát meghatározó arcok. Közös bennük a szenvedett eseményeirõl. szülõhelyhez való ragaszkodás, közös a Ihletõ múzsája „a szeretet, amelyet nemzethez tartozás tudata, közös a apánk átadott“. Átadott szavaival, a munkaszeretet és a határozott erkölcsi szülõföldet sosem feledõ, oda mindig tartás. Gondoljunk csak a két Almásira, az visszavágyó és visszajáró olthatatlan vonorvosra és a tanárra! De nemcsak õket, a zalmával. Sarusi Mihály nem csupán befohelység szellemi felemelkedését szolgáló gadta mindazt, amit látott, hallott, tapaszszemélyiségeket emlegethetnénk, hanem talt. Maga is szellemi szülõföldjének vallja az egyszerû, „közemberek“ hosszú sorát az utódállamok mohósága, a nagyhatalis, azokat is, akik, ha a kényszerítõ mak közönye által Trianonban elszakított körülmények okán el is hagyták a falut, a Kisiratost, a Szalbek–uraság által a XIX. határ túlsó oldalán telepedtek le, hogy század elején telepített falut. A magyar kiáltásnyi közelben maradhassanak hozzá. alföldön közönyösen végigszántó irraMit hagynak õk örökül fiaiknak? „Hogy cionális vonal – a gyepû – következménye testvér; testvérnek kell lenni. Kell, mert ez több mint tragikus. „Testvér a testvértõl, a világ rendje. Segíteni a másikat, legalábszülõ gyermekétõl (gyermek szüleitõl) bis megérteni. Bántani semmi pénzért! S elválasztva.“ hogy: gerinc, jó tartás, hit, dolog, emberA szellem embere sosem szeret adósa ség. S hogy mindez teszi a magyar embert maradni azoknak, akik gondolkodását, arrafelé. Mifelénk! Odahaza, otthon… A életszemléletét alakították, látókörét Szalbek–Iratosból lett Kisiratoson. No gazdagították, szélesbítették. Sarusi meg persze e drága Nagy Magyar Alföldön Mihály közéjük tartozik, azok közé, minden hasonlóan istenverte szegény akiknek útipoggyásza, tarsolya hazaufaluban, városszélen.“ Ennek tudatában taztában – az oda– és visszaúton is – nem történhetne, nem történne meg, mindig telítve volt. Mit hozhatott magával? hogy az erdélyi magyart „lerománozza Hozta a rokoni melegséget, a ragaszkodó csabai szlovák, gyulai német, battonyai szeretetet, a munkát, küzdelmet minszerb, budapesti hottentotta, mafla denkor vállaló és becsületesen végzõ, magyar“. magyarságához és hitéhez minden Mennyire igaztalan, torz ez a kirekesztõ körülmények közt ragaszkodó, a családi szemlélet azokkal szemben, akikben még köteléket rendkívül fontosabbnak tartó nyolcvan év után is ott a kérdés: „Mikor erkölcsi, etikai tartást. „…kivételesen jók jár le a szerzõdés?“ Azaz nem halványul, a házasságok. (…) a falu nem fogadja el a nem gyengül a hite annak, hogy – határon válást.“ innen és túl – együvé tartozunk, egy S hogy e hozomány ne maradjon csupán Sarusi Mihály kincse – aranya, Sarusi Mihály: Szalbek–Iratos (Hatvan év a nemzet fiai vagyunk! „Magyar. Ember. ezüstje – összegyûjtötte és közre adta román–magyar mezsgyén) Irodalmi Jelen Könyvek, Embör. Magyar és ember egy és ugyanaz. Kisiratos helynevei, Kisiratos ragadványArad, 2005. Hogy aki nem jó egyiknek, másiknak is alkalmatlan. Meg hogy egyik a másik nevei, Személynevek Kisiratoson címû tanulmányait. A nyelvész, a kiváló újságíró mellé annak minden hátrányával együtt. De az a nélkül mit sem ér.“ Sarusi Mihály könyvének mintegy összegezõoda kell sorolnunk az 1986–ban megjelent közösség, amelyet a regényben oly plasztikusan Magyar Krisztus címû regény alkotóját, kinek megrajzolt vonások – a munka és a szerzés je, esszenciája a kötet végén olvasható vers: Öcsi tollát ugyancsak a Kisiratos iránt érzett szerelem törvénye, az erkölcsi szilárdság – éltették, a Iratosért táncol. Sorait nem verslábak, rímek vezette, megírva e település regényét, melyben mostoha körülmények kényszerítõ, sokszor kemény törvénye vezérli – amiként a legény „az alföldi magyar falu egyszerre szûk, egyszerre kilátástalan nyomása ellenére is meg tudta mágikus, transzcendens erõt, mély keserûséget tág világa tárul föl; hét nemzedék története, õrizni hagyományait, nyelvét és hitét, volt benne sugalló lépteit sem –, hanem a tudat mélyén erõ, hogy 2004–ben újra kiharcolja az önálló rejtõzõ belsõ erõ, harag és indulat „a kisantanti kínja–keserve, ritka öröme“. hullarabló hazudozók nyomán az antanti E kötet szervesen illeszkedik a romániai községi státust. Ez az az üzenet, amely túlmutat az erdélyi piszkos nagy rablók“ ellenében, azokkal szemmagyar valóságirodalom vonalába. A falu mai vezetõi buzdították falutörténet írására. határokon, amely az összmagyarság számára ben akik szerint „szégyellnünk kell a három„…hiába kapacitáltak, Kovách Gézát, a környék közvetít olyan értékeket, amelyek itthon az színû magyar zászlót?! / magunkba fojtani és a globalizmus Himnuszunkat!? / restellni fajtánkat??!! a legkiválóbb hivatásos történészét javasoltam, s internacionalizmus Géza bátyánk 2004 nyarán még megélhette a nemzetbénító, nemzettudatot sorvasztó agy- »román« Kölcseyt? / idehaza, újfent, örök kisebbszép könyv megjelenését. Mivel õ csak 1944–ig mosás következtében olyannyira elhalványultak. ségben“… Szól ez a könyv õérettük, a most megtagadotvállalta a múlt fölmutatását, a továbbiak boly- Az ezeréves nemzettestbõl kiszorító, kirekesztõ kormánykampány ellenében figyelmezteti az takért, a Csanád vármegyei Kisiratosért, s általuk gatására (…) nekiültem.“ Soha jobbkor – mondhatnánk. 2004. decem- olvasókat a kis faluközösség küzdeni akarásában mindazokért, akik az álnok és csalárd NEM ber 5–e táján, az elszakított területek magyarsá- rejlõ belsõ értékekre. Az elszakított magyarság- ellenére is „Élni szeretnének. A maguk uraként, ga iránti közöny, a kettõs állampolgárság ellen ról hoz hiteles híradást, feléjük fordíthatja az odahaza…“ Máriás József fellépõ, a magyarországi közvéleményt fél- anyaország lakosságának figyelmét. 2005/6–7.

25

Felirat „Az egyházmûvészet számos területén kifejtett munkásságáért“

Hertay Mária kitüntetése

Dr. Erdõ Péter bíboros, esztergomi érsek 2005-ben, Szent Adalbert ünnepén, az egyházmûvészet számos területén kifejtett munkásságáért a Szent Adalbert kitüntetés nagyérem fokozatát adományozta Hertay Mária festõ– és grafikusmûvésznek.

Hertay Mária festõ– és grafikus életmûvének meghatározó területét foglalja el az egyházmûvészet. Már a budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán folytatott tanulmányai során, 1955–1963 között, óriási jelentõségû litográfia–sorozatokat készített. Ezek hatása ma is felbecsülhetetlen kisugárzással bír, gondolok itt a TEREMTÉS napjaira, a TÉKOZLÓ FIÚ történetét bemutató mûveire, a KERESZTÚT drámai jeleneteire és a SZEGÉNY EMBEREK sorsát megdöbbentõ erõvel ábrázoltakra. Nagyméretû falfestményei, secco technikával, a mûvész egyedülálló tehetségének e mûvészi mûfajban való kiteljesedését segítették. Ezek a fülöpi, a gyõrnagybaráti, a hárskúti, a mosonmagyaróvári, a nyírlugosi és a várgesztesi római katolikus templomban állanak elõttünk. Ugyancsak a fõiskolai évektõl kezdve fogalmazza meg gondolatait és érzéseit, finom, míves és elegáns rézkarcaival. Lelke virágaiként csodálatos növények, fák kelnek életre e mûvein. Az idõs emberekrõl, együttérzõ szeretettel, szívet melengetõen készített portréi ritkaságszámba mennek a rézkarc mûfajban. Hasonlóképpen ábrázolja a titokzatosnak tûnõ tájakat, kerteket, lépcsõket és a pusztulásra ítélt szép régi házakat. Ám azok az igazán megrendítõ drámai lapjai, amelyek a Biblia kifogyhatatlan gazdagságából merítik ihletett témáit, a KERESZTÚT jeleneteit. Tragikus pillanatainak átélt élményével telített rézkarcait a hite ereje segítette e munkájában. Nem elhanyagolható annak megemlítése, hogy a rézkarcai megtervezésénél páratlan nagy méreteket is majdhogynem csak nála találunk. A biblikus jelenetek képi megjelenítésére szolgálnak mûvészetében a tûzzománcai, a finom kompoziciós építéssel és magávalragadó 26

2005/6–7.

színvilággal. Mély alázattal és ragyogó képzelõerõvel kelti életre e mûveket. A legszebbek SZÛZ MÁRIA ÉLETÉVEL foglalkoznak. Sok darabjában találkozhatunk a KISDED SZÜLETÉSÉNEK misztériumával, Máriával mint a MAGYAROK NAGYASSZONYÁVAL. Egy–egy sorozata, mint MÁRIA HÉT ÖRÖME, a mátraházi és a gyõr–ménfõcsanaki templom díszei is bizonyítják kimeríthetetlen variációs készségének és tudósan kisérletezõ kedvének gyümölcseként nagyságát. A KERESZTÚT sorozatai koronázzák tûzzománcai többségét, egyházi kérésként és vágyainak kikivánkozó megnyilvánulásaként is. Számos jelentõs helyen, mint pl. a budapesti Pápai Nunciaturán, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem kápolnájában, Szegeden a Szent Mihály új templomban, a papnevelõ intézetben és a püspöki székház kápolnájában

helyezték el, új meg új megfogalmazású sorozatait. A keresztek változatai, oltár, szószék, misekönyv és szenteltvíztartó is az õ tûzzománcaival dísziti templomaink néhányát. KIÁLLÍTÁSAIN e mûvei közül már többel találkozhattak látogatói és mindig óriási sikert arattak. Az elsõ, az 1968–as budapesti Dürer teremben rendezett tárlata csakúgy, mint az ezt követõk. Legutóbb 2004–ben a tihanyi Bencés Apátság Galériájában és a veszprémi Szent Mihály Székesegyház altemplomában rendezett tárlata jelentett nagy eseményt. Legtöbb kiállításának megnyitójaként magas tisztségû egyházi személyiségek vállalták nagy szeretettel a mûvész méltatását. Eddigi briliáns munkásságát leginkább a jó szavakban és elragadtatásban megvallott elismeréssel értékelték. Pedig a sok csodálatos élményért, amellyel mûvein keresztül bennünket elhalmoz Hertay Mária, méltán megérdemli, hogy õ is érzékelje megbecsülésünket és szeretetünket azáltal is, hogy ilyen ünnepi esemény részese legyen! Kratochwill Mimi mûvészettörténész

In memorian B.J. (rézkarc)

Felirat Egy erdélyi magyar mûvész Itáliából a Ráday utcában

Emeric Jakab Imre grafikáiról Corinaldoban él, amely egy kisváros San Marinotól és Urbinotól dél–keletre, Anconatól észak–keletre, 15 kilométerre az Adria partjaitól. Ma Emeric Jakabként ismerik személyét. Igazi intellektuális, mélyen gondolkodó mûvész, akinek olvasottsága, erudíciója, a szellemi értékek iránti affinitása visszatükrözõdik munkáin is. Magyarországon korábban már voltak kiállításai, Vácott és Pécsett, de elfogadva a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Egyesület meghívását Budapesten most rendezte meg elsõ önálló kiállítását június 16. és 29–e között a Galéria IX–ben. Jakab Imre a rézkarc–technika egy különlegesen nehéz és igényes válfajában készített nyomatait mutatta be, nevezetesen foltmaratásait (aquatinta), melyeket ráadásul színes változatokban készít el. Mûvei formailag közel állnak a minimal–art szemléletéhez. Kevés színt, kevés motívumot használ. Valóban foltokból építkezik, melyek egyfajta titokzatossággal úsznak át egymásba. Legfontosabb színe a fekete, melyet több árnyalatban képes megnyomni, s ezek közé, mellé

Kaspar Hauser dala Mondhatnánk: jellemzõ huszadik századi magyar mûvészsors. Jakab Imre Aradon született 1937–ben, itt végezte tanulmányait, át–átutazott Magyarországra, például a véletlen úgy hozta, hogy épp 1956. október 23–án belecsöppent Budapesten az induló forradalmi eseményekbe. De akkor még, miként utána is még többször, visszatért Aradra. Aztán megismerkedett egy olasz irodalomtörténész költõnõvel, házasság lett belõle és sikerült kijutnia, kitelepednie Olaszországba. Mindez 1978–ban volt. Itt még tovább képezte magát Urbinoban, elmélyítette ismereteit a rézkarc és litográfia technikában, Carlo Ceci és Renato Bruscaglia professzoroknál. Foglalkozik kerámiával, kisplasztika készítéssel is. Több könyvet illusztrált és tervezett borítókat. Munkái sok gyûjteményben megtalálhatók hazánkban is, de inkább természetesen Olaszországban, valamint Németországban, az Egyesült Államokban, Svájcban, Németországban. Feleségével

Riflesso

illeszkednek változatos szürkéi, vörösei. Ritkán találkozunk ilyen mûvésszel, akinél a fekete – újra hangsúlyozzuk: nem, mint vonal, hanem, min folt –

Cím nélkül ilyen erõsen meghatározó volna, mint nála. Konkrét fogódzót nem nagyon találunk nyomatain, ha csak címeibõl nem indulunk el valóban régi, atavisztikus, õsi kultúrák leletei felé. Egyik legszebb lapja a Kaspar Hauser dalokhoz kapcsolódva civilizáció és precivilizáció folyamatosságára, megszakítottságára utal. Lapjain egyfajta távol–keleties meditációs atmoszféra is érezhetõ, mintegy áttételesen ez is jelzi különbözõ kultúrák iránti érdeklõdését, affinitását. Nyugalmat árasztanak ugyan lapjai, mégis ezekbe a meditációs objektumokba néha „betör“ egy–egy szín–gesztus, mely feszült hangulatot teremt. Egy erõsen introvertált mûvész korhangulatot is kifejezõ munkái jelentek meg ezen a kulturált kiállításon, mely nagyon személyes és belülrõl indukált mûveket tárt elénk. Elsõ budapesti önálló kiállítása után a tervek szerint jövõre Vácon ismét kiállítást rendez munkáiból. Jakab Imre ma már tehát Emeric Jakab, de mégis rokonszenves volt az, ahogyan olasz nyelvû katalógusa borítóján olvashattuk: Emeric Jakab Imre. Ez fejezi ki legjobban, hogy egy olyan mûvészt fedezhettünk fel, aki ugyan Olaszországban él és alkot, de szervesen hozzánk is tartozik, a miénk is. Gazdagabbak lettünk általa. Feledy Balázs

Wrábel Sándor festõmûvész emlékkiállítása Esztergomban Wrábel Sándor festõmûvész, a pilisi táj festõje, az erdõk, a vadak, a madarak szerelmese képeibõl nyílt kiállítás az Esztergomi Keresztény Múzeumban.

A budapesti születésû mûvész Pór Bertalan tanítványaként végezte el a Képzõmûvészeti Fõiskolát. 1945–ben a Szovjetunióba számûzték három évre, kényszermunkatáborba. 1956–ban a forradalom ihlette grafikai sorozatot festett, majd a pusztulást jelenítette meg a Magyar Golgota címû festményén. Évtizedeken keresztül zaklatták, próbálták rávenni, hogy maradjon külföldön. Itthon nem állíthatott ki, megbízáshoz sem jutott. A hatvanas években Olaszországban mutatták be mûveit, díjakat nyert és Milánóban doktorált. Amikor 1978–ban családjával együtt

kilakoltatták békásmegyeri házából, Pomázra költözött. A pilisi táj festõje, az erdõk, a vadak, a madarak szerelmese. A korai idilli képek a történelem viharai, a személyes sorstragédiája következtében vészterhes, élet–halál harcot vívó állatok drámai kompozícióivá változtak. A kiállítás megtekinthetõ: 2005. június 12. – augusztus 28.

Magyar Golgota

A kiállítás helyszíne: Keresztény Múzeum, Esztergom, Mindszenty tér 2. forrás: artnet.hu 2005/6–7.

27

Karosszékben

Ingben, glóriában fejezetében azt írja: „S végül nem hallgathatok el még egy dolgot, s ez talán a legnagyobb, ami emberrel megeshet. Nem más ez, mint igazolása az isteni kegynek és titoknak, hogy tudniillik ezek részesévé lettem Isten által akkor, amidõn ezekre méltónak fogadott el. Ez pedig: hogy azóta is, amióta a csodát láttam, fény maradt – csodálatos dolog! – a fejem fölött. Ezt látni lehet az árnyékom fölött hajnalban, napkelte után, két óra hosszat; de sokkal jobban látszik, amikor a füvecskén még rajta van a harmat és este is, amikor a nap lenyugszik. Hogy ez nyilvánvalóan így van, tanúsíthatja minden barátom, akiknek ezt megmutattam, bár igaz, hogy csak keveseket részeltettem ebben a kitüntetésben. Párizsban is észrevettem ezt magamon, s mert a levegõ arrafelé sokkal tisztább a páráktól, tisztábban is lehetett látni, mint Itáliában, ahol a köd sokkal sûrûbb; látni azonban mindenképpen láttam s mindenütt; meg is tudom ezt mutatni bárkinek, de sehol sem olyan jól, mint Franciaországban.“[1] Cellini mestert nem a szerénységéért szeretjük, s hogy szentesnek egyáltalán nem nevezhetõ élete mellett mivel érdemelte volna ki magának glóriát, számomra Bartolomé Estéban Murillo rejtély. Pedig nem csalt a A gyermek Jézus kenyeret oszt a zarándokoknak szeme. Létezik természetes glória, egyfajta len gipszbõl vagy festett fából való. A test az egy interferencia–jelenség, ami alacsony napállás dolog, gondoltam, és gyermeki naivitással mellett fordul elõ. Az ember fejének árnyékát tapogatóztam tovább, felfele, térdén, csípõjén glória veszi körül, ha az árnyék ködös vagy párás vezettem végig a kezem, glóriáját akartam háttérre esik. A színes körök középpontja ott megérinteni, a csillogó, fényes karikát, ami a van, ahol a Nap közepén és az észlelõ szemén beesõ fényben úgy ragyogott, mintha igazi átmenõ fénysugár az árnyékot felfogó területre esik. A színes gyûrûket akkor is látni, ha a fej lenne, ha van olyan. Tapintás dolgában valami anyagtalanra gon- árnyéka harmatos pázsitra esik. Vagyis az állítás csak módosításra szorul: az doltam, a lágy, aranyló fényre, ami megfesti a igaz, bõrömet, vagy átvilágít összezárt ujjaimon, mint ön–glória–mutogatni vitt barátok legfeljebb saját az elemlámpa, csak erõsebb a vér pirosán belül a árnyékukon láthatták a fényt, másén nem (ezek csontokat is megmutatja; erõteret képzeltem el, szerint szerényen vagy érdekbõl hallgattak a mint amikor két nagy patkómágnest azonos tényrõl), és erre a párásabb itáliai éghajlat pólusokkal egymáshoz közelítek; meg az is lehetett az alkalmasabb. Neve is van a jeleneszembe jutott, hogy ha nem voltam jó gyerek, ségnek, bár nem a hagiográfiában vagy az ikoaz én kezemet a dicsfény dicstelenül visszataszít- nográfiában, hanem a fizikában: Cellini–glória. Glória–ügyben elfogult vagyok. Nem csak ja. Nem így lett. Sikerült megfognom. Vékony kis rézgyûrû volt. Hátul, tarkótájon, hogy elölrõl azért, mert egyszer egy kedves barátom azt nem lehetett látni, hajlított, bordázott, vékony, mondta, ingben–glóriában is mehetek hozzá, vasrudacska tartotta azt a glóriát. A misztikus ami végül nem jött össze, tán azért, mert ingem élménynek annyi volt. Elkaptam a kezem. van csak. Az is történt, hogy egy regényt sikerült kanyarítani, glóriásat. Ihletet kaptam, ugyanis. Rozsdaszínû, Szidol–szagú és poros volt, isa… Egyetemista koromban olvastam Benvenuto Boldogult tanár koromban bizonyos kolléganõ Cellini mester életét, amiképpen õ maga megír- jött be a tanáriba, fehér köpenyben, egy kimerítõ ta Firenzében. A harmadik könyv elsõ órája után. Megállt, tétovázott a tanári asztalnál, Kilenc–tíz éves kisded koromban bizonyos iskolai kiránduláson hozzá voltam engedve egy szenthez. Magasan állt, falfülkében, én pedig valami okból erõs vonzalmat éreztem, hogy megtapogassam, ezért, miközben a csoport tovahaladt, cipõmet levetve fölkapaszkodtam hozzá. Egyik kezemmel a falra támaszkodva, másik kezemet a szent felé hajlítva elértem köntöse szegélyét. Teste a templomi hûvösségtõl, tán az alulról ázó falaktól nyirkos és hideg volt, élette-

28

2005/6–7.

a fényben, házilag festett vörös haja a feje tetején filmes szóval „beégett“, és úgy nézett ki, mint akinek glóriája van. Tényleg, mi lenne, ha rajta maradna ez a fény, gondoltam és aznap este már el is kezdtem írni a regényt[2]. Jó szakirodalma van a témának, tanulmányoztam némiképp. Úgy adódott, hogy nemrégiben egy szabad délutánomat a Szépmûvészeti Múzeumban töltöttem el, régi itáliai, spanyol és flamand mesterek elõtt, s már a második teremben eszembe jutott a regénybeli fejfény. Így néztem végig az állandó gyûjteményt: van–e a képen glória, és ha igen, milyen. Sok és sokféle. Logikusan belegondolva, (ami a transzcendentálissal kapcsolatban meglehetõsen illogikus, mégis), szóval ész–alapon is érthetõ, miért különleges a glória jelensége. A természetben megfigyelhetõen egyedül a Nap bocsát ki fényt, minden más csak visszaveri azt. Ha egy test önálló, (akárha halvány) fényforrás, az isteni eredetû, a legyõzhetetlen Naphoz van köze. A keresztény glória–ábrázolások forrása, a Biblia a különbözõképpen ír a fényjelenségrõl. Az Úr felhõben „emésztõ tûz a hegy tetején“, Mózes „orczájának bõre sugárzik“ (Exodus 24:17; 34:30), Az „Alfa és az Omega“ „feje pedig és a haja fehér vala mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha a kemenczében tüzesedtek volna meg.“ Isten trónja körül „szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló“ (Jel. 1:14; 4:3). Az apostolok a „világosság fiai“ (János 14:36) De Vergilius és felhõn át látszónak, fényben fürdõnek írja le az istenséget.

Fra Angelico A dicsfényt latinul a „felhõ“ vagy „köd“ jelentésû nimbus, a fényt, napvilágot jelölõ aura, vagy gloria azaz dicsõség szavakkal jelölik. Görögül halóa, ami nap– vagy holdudvart jelent. Magyarul költõien sugárkoszorú. Amióta mûvészet van, rajzolnak glóriaszerûségeket. Északi sziklarajzok pálcika–alakjaiét egyesek szkafander–üvegnek nézik ugyan. A

Karosszékben A glória ábrázolásának az ikonográfiában szigorú szabályai, a mûvészettörténetben bõ szakirodalma van. Az õsi forma a sugaras. Háromszögletût (vagy két egymásba fonódó háromszögût, illetve alfa–ómega monogramost) csak az Úristen visel. Olyan kör alakú, amiben kereszt van, kizárólag a szentháromság tagjait illeti meg; általában Krisztust jelölik vele és a kereszt általi megváltásra utal. Csillagos–gyöngyös szegélyût visel a Szûzanya. Sima, ritkábban sugaras korongot hordhatnak az angyalok és szentek a mennyek országában, mégpedig fejük felett lebegõt. Keleti hagyomány szerint a még fizikai testben élõ szentek négyszögletes dicsfényt használnak, olyant, mintha egy fényes csokoládépapír lenne ívben meghajlítva a fejük fölött, mégpedig azért négyszög alakú mert ez az idom jelképezte a El Greco (Domenikos Theotokopoulos) földet, a kör pedig az égi A bunbánó Magdolna tökéletességet, ami élõket nem illethet. A négyszögletû dicstörzsi mûvészetekben még csak istenek kaphat- fény négy szöglete más magyarázat szerint a négy tak nimbuszt. A mezopotámiaiak szerint az isten- erényt jelképezi, ami csak a földi életben ségek alakját fény veszi körül. A perzsa lényeges. Leírását Nagy Szent Gergelynél találjuk mitológiában a fõistent, Ahura Mazdát és a (i.sz. 600), aki megengedte, hogy négyszögletes prófétát, Zarathustrát is ragyogás övezi. Indiában glóriával készüljön róla kép. (Eretnek gondois ez volt a glória szerepe, ahol talán görög hatás- latom támadt ezt olvasván a szakirodalomban: Ha ra a III. sz. végétõl használják. A görög–római egy ilyen szent életû embert magához szólít a mûvészetben korong alakú glóriával, fénykörrel Teremtõ, felfele szálltában mely ponton változik vagy sugárzó fejpánttal ábrázoltak isteneket, négyzet alakú glóriája a mennyben rendszehõsöket és megkülönböztetett, fontos szemé- resített kör alakúvá? Mert lyeket. ott oldódik meg a kör négyPompeji falfestményeken isteneket és félis- szögesítésének matemateneket jelölnek így, de késõbb kerubokat és tikai problémája. Bocsánat egyszerûbb természetfeletti lényeket is bevontak a viccért, tudom, ez nem a körbe; ami így azt mutatta, hogy az ábrázolt lehet személyes tapaszlény nem evilágból való. Az elhunyt császárokat talatom, a pokolban fogok is grafikai dicsfénnyel övezték, majd a 3. sercegni, nem csak ezért.) századtól az élõ uralkodókat is sugaras glóriával Hatszögletû az erények, ruházták fel. Julianus Apostata császár idejétõl a allegorikus figurák nimglória már nem sugaras, nem isteniséget, hanem busza, (örök világosság). megbecsültséget jelentett, és nem csak A dicsfényt a középkori császárok, hanem más, magas rangú személyek mûvészetben a széles ábrázolatát is ékesítette. köralak változataként kesAz így devalválódott jelképet az ókeresztény keny gyûrûként vagy színemûvészet érthetõen kerülte, csak viszonylag zett korongként is ábrákésõn, a IV.–V. században jelent meg. A IV. zolják, különösen a texszázadtól egyedül a királyi trónón ülõ Krisztus tilmûvészetben és minikapott glóriát, más ábrázolásaiban anélkül atúrákon. A kék korong az jelent meg, ám a századvégtõl Isten égi dicsõséget jelképezte; a felület lehetett sárga bárányaként is dicsfénybe vonták. Az V. vagy szürke, illetve fehér is, de a glória kontúrja századtól már az összes angyaloknak, sõt élõ mindig más színû. Ötödik–hatodik századi kiválóságoknak is kijárt. (Így volt több mint mozaikoktól fogva kék glória helyett a meleg ezer évig, amikor is VIII. Orbán Pápa – sárga vagy aranyszínû lett jellemzõ. Szûz Mária, a királynõje dicsõségét néha 1623–1644 – megtiltotta, hogy olyan szemé- Mennyek lyeket is glóriával, nimbusszal ábrázoljanak, szivárványszínûnek ábrázolják; s a kora akiknek boldoggá avatása nem történt meg.) A keresztény mûvészetben még Júdásnak is volt VI. században a glória–ábrázolás már teljesen glóriája, mégpedig fekete színû, ami azt bizonyítmegszokottá válik, Szûz Máriát és a többi szen- ja, hogy a dicsfény valóban hatalmi jelvény volt. A korai reneszánszban Giotto és Fra Angelico teket e jelrõl lehet felismerni, s legalább olyan elterjedtté válik, mint annak idején a pogány korongnak vagy gyûrûnek láttatja. Néhány firenzei festõ szilárd tárgynak mutatja, perspekmûvészetben.

tívában, szentek fejéhez rögzülõ korong formájában. Késõbb nem a fej mögött, hanem felette lebeg, kevésbé valószerû fénylõ korong vagy karika, aztán az aktuális realista irányzat inkább elhagyja. Michelangelo és Tiziano már nem festi. Ugyanekkor a flamandok glória helyett fénysugarakat kezdenek alkalmazni, amit majd az ellenreformáció itáliai festõi fedeznek fel maguknak újra. A szenvedélyes áhítat a vallási rajongás nagy korszaka, a barokk már tiszta fényjelenségként ábrázolja a glóriát. Murillo Krisztusának dicsfénye sugaras is, meg nem is. Tintoretto is realisztikusan, fejbõl kiáradó fényként láttatja. Kedvenc glóriásom El Greco Bûnbánó Magdolnája, akinek nincs és mégis van, a kék égbõl való, olyan finom, mintha hõ remegne a feje körül. Sokáig ültem elõtte a Szépmûvészeti spanyol gyûjteményében. A barokkal lényegében lezárult a glória ábrázolásának fejlõdéstörténete. Azóta e témában nem sok új van a Nap alatt. Illetve egyszer láttam egy szögesdrót–glóriás Krisztust, annak rendesen volt aurája. Többi bûnöm közé sorolható, hogy a mûvész nevére nem emlékszem már. Kövezzenek meg a mesterek, de úgy látom, a szobrászatban hagyományos megoldásokkal glóriát alkotni igen necces. Kinetikusként vagy villany–fényjátékosan elképzelve, fene tudja, szerintem inkább komikus lenne a hatás, gépesített rajongás, robot–áhítat, ilyesmi, bár jelentése lenne ennek is. Reliefeken általában domború formában vagy intarziásított megoldásokkal jelenik meg, a térbeli dicsfény–megjelenítésekkel gond van. Az a gond, hogy kilóg a betonvas vagy más földi megoldás, és oda az illúzió. Jó, már nem mászok fel falfülkékbe kajtatni mûvészi rafinériákat, részben, mert kinõttem az ártatlan, angyali korból, ha ekkora nagy felnõttként tenném, és észrevenné, már biztosan rám

Giotto: Siratás harsanna a sekrestyés, vagy riasztó sivítana a fülembe. Akkor, még ártatlanul lehuppantam a gipsz– vagy faszent elé a szélsõ pad könyöklõjérõl, amire felálltam, de elvétettem a lépést, lehorzsoltam a térdemet. Nyüszítettem kicsiség, a sekrestyés pedig, aki csak a hangra figyelt fel, pisszegett, ne zavarjam az áhítatot. Remélem, nem zavarom. Bozai Ágota [1] Fordította: Füsi József, Corvina kiadó, Budapest, 1968, p. 236. [2] Tranzit glória, Tiszatáj, 2000, Magyar Könyvklub, 2002 2005/6–7.

29

Meghívó

Pauer Gyula kiállítása

Égerházi Imre festõmûvész emlékkiállítása Égerházi Imre festõmûvész munkásságát bemutató kiállítás nyílt július 13–án a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben. Az alkotó 1973–ban egy hónapot töltött a bulgáriai Sumenben, egy testvérvárosi mûvészcsere kapcsán. Hazatérve 2 éven át dolgozta fel festményeiben az élményanyagot.

A 2005–ös nyári kiállítási évad egyik kiemelkedõ eseményének ígérkezik Pauer Gyula tárlata, melynek során a mûvész a Mûcsarnok összes termében állítja ki életmûve reprezentatív, átfogó válogatását. A zavarba ejtõ munkák már szerepeltek New Yorktól Sidney–ig a világ számos országában.

Pauer a magyar képzõmûvészet meghatározó, kivételes alakja. Szobrászként, performerként, díszlet–, jelmez– és látványtervezõként egyaránt nemzetközi szintû, kiemelkedõ munkásság az övé, számos köztéri alkotása az emlékmûszobrászat megújítását jelenti. Legismertebb szobrai: „1956–os sortûz áldozatainak emlékmûve“ (Mosonmagyaróvár), „1848–as Forradalom és Szabadságharc emlékmûve“ (Bp., XVIII. ker), „Szöuli torzó“ (Olimpiai park, Szöul), „Paksi sakkemlékmû“, „Ebensee–be elhurcolt magyar áldozatok emlékmûve“, „II. Világháborús magyar honvéd emlékmû“ (Mosonmagyaróvár), „Cipõk a Duna–parton – Holocaust emlékmû“ (Budapest), „Torinói lepel szobra“ (Vatikán), „Maya“, „Magyarország szépe 1985“, stb. A 63 éves szobrászakadémikus legmaradandóbb mûvészi teljesítménye sajátos pszeudo mûvészetének kialakítása. Az elmúlt rendszerben számos munkája váltott ki óriási érdeklõdést, botrányt vagy a hatalom arroganciáját, mely arroganciát számos esetben a mûvek kíméletlen elpusztítása követett. Így járt a „Villányi pszeudo relief “, „A híres nagyatádi pszeudo fa“, és a nagyatádi „Tüntetõtábla–erdõ“ 131 tölgyfa táblája is. Ezek a mûvek már csak dokumentációban, illetve a kiállításra készülõ rekonstrukciók formájában ismerhetõk meg. Színházi munkásságában a magyar színháztörténet olyan korszakos elõadásainak volt díszlet– és jelmeztervezõje, mint a kaposvári színház 70–es évekbeli idõszaka, ahová Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Gothár Péter elõadásaira az egész országból érkezett a közönség. A Nemzeti Színházban és a Katona József Színházban szintén velük állított színpadra kiemelkedõ mûvészi színvonalú darabokat (Éjjeli menedékhely, Manó, stb.). Film–látványtervezõként többször elnyerve a kritikusok díját, Bereményi Géza Cesar díjas Eldorádójának, a Hídembernek, Tarr Béla Õszi almanachjának, a Kárhozatnak, a világhírû Sátántangónak volt vizuális tervezõje. Hozzá fûzõdik, számos olyan sikeres film megalkotása is, mint Gödrös Frigyes Glamourja, Koltai Róbert Sose halunk megje, Fehér György Szenvedélye, stb. A mûcsarnoki kiállítás ennek az egészen különös és egyedi mûvészeti pályának reprezentatív bemutatására vállalkozik, interdiszciplináris, multimediális módon, vetítésekkel, eseményekkel, rendezvényekkel, kapcsolódó programokkal, ahol jelentõs elõadómûvészek részvételével kínál Pauer Gyula non–stop színpadi és filmes programot. A Pauer Gyula egész munkásságára jellemzõ zavarba ejtés és humor a mostani kiállítást is illuzionista elemekkel tûzdeli tele, sorozatos meglepéseket okozva a látogatóknak. A kiállítás 2005. augusztus 28–ig látható a Mûcsarnokban. forrás: mucsarnok.hu

30

2005/6–7.

A kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria fõigazgatója, Dr. Bereczky Loránd nyitotta meg. A megnyitón közremûködött a festõmûvész fiának, Égerházi Attilának zenekara a Djabe, mely nemrégiben jelentetett meg albumot Égerházi Imre festményeire komponált zeneszámokkal, Táncolnak a kazlak címmel. A kiállítás helyszíne: Bolgár Kulturális Intézet, Budapest VI. ker., Andrássy út 14. A kiállítás megtekinthetõ: szeptember 09–ig. forrás: artnet.hu

Kovács Éva tárlata a Suzuki Ház Galériában

Kovács Éva festõmûvésznõ jászberényi születésû, jelenleg Hatvanban, kétgyermekes családanyaként él, középiskolai irodalom és rajz szakos tanárnõ. Általános iskolában tanára fedezte fel a rajz iránti jó érzékét, s már 14 évesen országos rajzpályázat gyõztese volt. Tizenhét évesen a (Jász) Berényi Mûhely alapító tagjai közé tartozott. Kezdetben tollal és ceruzával rajzolt, késõbb ecsetet vett kezébe. Mindent lerajzolt maga körül, (tájat, állatokat, portrét) s a képeket általában magának és a barátoknak festette. Idõközben

megtanulta a fazekasságot, agyagszobrokat készített, s az egyetemi évek alatt a kisdiákoknak fazekas táborokat szervezett a diáktársakkal. A kiállítás megtekinthetõ: augusztus 08–ig. A kiállítás helyszíne: Suzuki Ház Galéria, 1149 Budapest Egressy út 17–21. forrás: artnet.hu

Meghívó

Lossonczy Tamás kiállítása a Mûcsarnokban Ünnepi alkalom, hogy a Mûcsarnok egy immár a 102. életévében járó, s ráadásul még mindig aktívan dolgozó mûvészt köszönthet kiállításával. Lossonczy Tamásnak, a magyar képzõmûvészet doyenjének életmûve immár nyolc évtizedet fog át. 1926–ban végez Vaszary tanítványaként a Képzõmûvészeti Fõiskolán, majd Párizsban és Amszterdamban tanúja lesz a kor forrongó mûvészeti életének, illetve a konstruktivizmus kibontakozásának. Egy hosszabb kitérõ után a 30–as évek végén lel rá saját hangjára, egyszerre éterien finom és drámaian expresszív nonfiguratív kompozíciók születnek mûtermében, melyekkel egy csapásra az ún. bioromantika Viaskodás, 1975–77 egyik legfontosabb képviselõje lesz. Addigi mûveinek java ugyan elpusztul egy bombatámadás során, de 1945–48 között hatalmas aktivitással vesz részt a megújult mûvészeti életben: az Európai Iskola, majd az Elvont mûvészek magyarországi csoportjának tagjaként nagyszabású kompozíciók és érzékeny kísérletek egész sorát hozta létre. Próteuszi mûvészalkatának megfelelõen egyszerre tudta érzékeltetni a háború iszonyatát és az újrakezdés reményét, egyes képein hihetetlen bõséggel sorjáznak a motívumok, másokon néhány körre redukálja kifejezõeszközeit. Az 50–es években elapadnak addigi invenciói s csak hosszas vívódás után, 1962–ben fejezi be az addigi tevékenységét összefoglaló s egyszersmind az 1956–os forradalomnak is emléket állító nagy formátumú mûvét, a Tisztító nagy vihart. Ettõl kezdve mind a mai napig fantasztikus lendülettel, a szuverén Vendég érkezése, 1972 mûvészi alkotás emberjobbító hatalmába vetett bizalommal dolgozik. Mûveinek java egy–egy mûvészeti–alkotói problémát feldolgozó ciklusokba rendezõdik. Az ellentétes pólusokat akár egyidejûleg is vállalni tudó alkotó magatartása, skrupulusok nélküli, a legkülönbözõbb elemeket szabadon ötvözõ komponálási módja a nonfiguratív törekvések egyik legeredetibb, legsokszínûbb, már–már a posztmodern elvekhez közelítõ képviselõjévé avatja. Az október 5–tõl november 13–ig látható kiállítás az adott keretek között a legfontosabbnak és legizgalmasabbnak ígérkezõ mûvek segítségével kívánja érzékeltetni e rendkívüli életpálya gazdagságát. Több Gyöngyizzás, 1969 múzeumoktól, hazai és külföldi magángyûjteménybõl kölcsönzött, eddig ritkán vagy egyáltalán nem látott alkotás is bemutatásra kerül. A kiállítás alkalmából reprezentatív válogatás jelenik meg a mûvész életmûvébõl, melyet késõbb egy, Lossonczy Tamás munkásságával foglalkozó tanulmánykötet követ majd. forrás: mucsarnk.hu

Mûvészet és tudomány

Wartha Vince emlékkiállítás A kiegyezés utáni mûegyetem kémiai technológiai tanszékének vezetõjeként a hazai tudományos élet szervezésében fáradhatatlanul tevékenykedõ Wartha Vince amellett, hogy az egyetem könyvtárát vezette és fejlesztette, tanszékén egy olyan kerámia– és üveggyûjteményt hozott létre, mely a kerámiák és üvegek formaadó– és díszítõtechnikáit kutató tudósok számára máig az egyik legfontosabb technológiai forrás. Ez a több száz darabos gyûjtemény 1948 óta javarészt az Iparmûvészeti Múzeumban található. A tudós születésnek 150. évfordulója alkalmából emlékkiállítással tiszteleg elõtte a múzeum. A kiállítás szeptember 10–ig tekinthetõ meg.

Salgótarjáni Tavaszi Tárlat

1979–tõl rendezi meg a Nógrádi Történeti Múzeum a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot, amelynek 1965–ig viszszanyúló hagyományai és elõzményei vannak. A kezdetben megyei, illetve regionális kitekintésû rendezvény az évek folyamán országossá „nõtte ki“ magát. 1989–tõl kétévente rendezik meg a Tavaszi Tárlatot, amelyre festõ–, grafikus– és szobrászmûvészek egyaránt jelentkezhetnek alkotásaikkal. Idén is kamara kiállítással mutatkozik be az elõzõ tárlat nagydíjasa: Szabó György szobrászmûvész.

A 28. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton a nagydíj mellett számos szakmai és társadalmi szervezet adományoz díjat, ezáltal is emelve a rendezvény rangját s igazolva szakmai elismertségét. Ez alkalommal a város által alapított nagydíjat Krajcsovics Éva festõmûvész kapta. Az idei tárlat legfontosabb jellemzõjének tekinthetjük a képzõmûvészek körében a rendezvény iránt megnyilvánuló nagyfokú érdeklõdést, melyet a kiállításra beadott anyag nagy mennyisége és összességében rendkívül magas színvonala is érzékeltet. A kiállítás helyszíne: Nógrádi Történeti Múzeum A kiállítás megtekinthetõ: 2005. szeptember 03–ig.

2005/6–7.

31

Meghívó Kulturális Örökség Napjai szeptemberben

Kõ kövön marad…

1984–ben Franciaországban Történelmi Mûemlékek Nyílt Napja (Historic Monuments Open Day) címmel egyedülálló kezdeményezés indult útjára, azzal a céllal, hogy azok a kiemelkedõ, várhatóan széles érdeklõdésre számot tartó mûemléképületek, amelyek általában zárva vannak a nagyközönség elõtt, egy hétvégén nyissák meg kapuikat, és ingyen, lehetõleg szakszerû vezetéssel fogadják a kíváncsi látogatókat.

ségét, presztízsét, amelyek az örökség védelmével és bemutatásával foglalkoznak), – a látogatók megismertetése különbözõ kulturális intézmények tevékenységével, – a kulturális értelemben vett másság elfogadása, – sokkal nyitottabb viselkedés elõmozdítása és így hatékonyabb ellenállás a szélsõségekkel (nácizmus, idegengyûlölet, intolerancia) szemben, – a lakóhelyhez, országhoz való kötõdés, az

Kedves Olvasóink! Kinyitja kapuit a Köztársasági Elnöki Hivatalnak otthont adó Sándor–palota Az 1984–ben megfogalmazott gondolat – hozzáférhetõvé, ingyenesen megtekinthetõvé tenni emlékhelyeket, mûemlékeket a nyilvánosság számára – az évek során alapjaiban nem változott. Az Európa Tanács által indított Európai Örökség Napok rendezvénysorozat során a kapuk megnyitása már nem cél, hanem eszköz az alábbi célok érdekében: – megismertetni, közelebb vinni az európai polgárokat kulturális örökségükhöz, – felhívni a figyelmüket az örökség folyamatos

Sok vidéki helyszínen, köztük az Ulcisia castra római katonai tábor feltárásán, Szentendrén is várják az érdeklõdõket megõrzésére, védelmére (különös tekintettel a veszélyeztetett emlékekre), – lehetõvé tenni számukra, hogy jobban megismerjék és megértsék egymást a nyelvi és kulturális különbözõségek ellenére, – más közösségek kulturális értékeinek, mûemlékeinek megismertetése, felfedezése, – tudatosságnövelõ tevékenység (sikere növeli azoknak a magán– és közintézményeknek az elismert-

32

2005/6–7.

Felhívjuk figyelmüket úgy is mint szervezõknek, és úgy is mint majdani látogatóknak a Kulturális Örökség Napjai „Kõ kövön marad…“ címû rendezvénysorozatára. (2005. szeptember 17–18.) Az ingyenes épületlátogató hétvégére várjuk mindazok jelentkezését, akik különleges helyszíneket, helyi érdekességeket, már eltûnõ hagyományokat, természeti értékeket kívánnak megmutatni az érdeklõdõknek. A központi témában megjelölt várak, erõdítmények, kastélyok, kúriák, paloták mellett egyéb épületek bemutatását, és több épületet érintõ sétaútvonalak szervezését is várjuk. A jelentkezési lap letölthetõ a www.oroksegnapok.hu weboldalról. Határidõ: 2005. július 15. A programok részletes ismertetése szeptember elejétõl nyomtatott formában az országos terjesztésû Pesti Est különszámban történik, de az ismeretszerzésre, kirándulásra, országjárásra alkalmat nyújtó hétvégérõl a média, valamint számos honlap (többek közt: oroksegnapok.hu, nkom.hu, museum.hu, osztalykirandulasok.hu, om.hu, stb.) is tájékoztatást ad. azonosságtudat erõsítése, kulcsszerep az identitás–keresésben és a kollektív tudat erõsítésében. Az a cél tehát, hogy a rendezvény egyfajta mozgósító akció legyen, mely a polgárokban erõsíti a kulturális örökség megóvásának igényét. Egy kicsit leegyszerûsítve azt is mondhatjuk, hogy csak azt tudjuk igazán szeretni, aminek az értékeit jól ismerjük, s amit jól ismerünk és szeretünk, arról gondoskodunk is. Az Európai Örökség Napok fontos szerepet játszik az európai identitástudat kialakításában, nemcsak kulturális, hanem szociális, politikai és gazdasági értelemben is. Köszönhetõen legalább részben a közös örökség felfedezésének, Európát egyfajta gyûjtõhelynek lehet nevezni, amelyet a kölcsönös megbecsülés, megértés és a másság elfogadása jellemez. 1999–ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságát (akkori nevén Országos Mûemlékvédelmi Hivatal Nemzetközi és Társadalmi Kapcsolatok Fõosztályát), hogy szervezze meg a rendezvényt. Ezt a koordináló munkát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ma is végzi. Hangsúlyozandó tehát, hogy a nemzeti koordinátorok, mint ahogy nevükben is szerepel, csak koordinálják az eseményt, az igazán nagy feladat az objektumok tulajdonosaira, mûködtetõire, kezelõire hárul, mivel õk vállalják, hogy a nagyközönség számára hozzáférhetõvé tegyék értékes, szép épületeiket, gyûjteményeiket. Jóllehet az alapelvek között csupán ajánlásként

A budapesti De la Motta palota is látogatható lesz az idén szerepel minden évben egy–egy központi téma elõtérbe helyezése, hazánk 1999 óta kiemelten él ezzel a figyelemfelkeltõ lehetõséggel. Célja ezzel, hogy a nyilvánosság érdeklõdését a kultúra, mûvelõdés, építészet különbözõ szegmenseire irányítsa és a társadalom eltérõ érdeklõdésû rétegeit minél nagyobb létszámban mozgósítsa. A szervezõk minden évben körültekintõ módon, megfontoltan igyekeznek kiválasztani a központi témát oly módon, hogy az kapcsolódjék valamilyen országos évfordulóhoz, ünnephez. Évek során alakult ki az a gyakorlat is, – a központi téma szellemiségéhez igazodva – hogy lehetõleg egyik évben a fõváros, másikban egy vidéki település legyen az országos megnyitó ünnepség helyszíne.

Meghívó Olajfestmények, grafikák, szobrok ötvenhárom magángyûjteménybõl

Válogatás Ferenczy Béni hagyatékából

A szelídség szobra Nevem: Ferenczy Béni (Benjámin magyar rövidítése). Szobrász vagyok. Édesapám festõ volt, a nagybányai festõiskola egyik alapítója. Nagybányán – ebben a különbözõ ércekben: aranyban, ezüstben, kadmiumban, ólomban gazdag – régi bányavárosban nõttem fel. A XVII. században még pénzverde is volt itt. Édesapám 1896–ban költözött Nagybányára – Münchenbõl – feleségével és három gyermekével. Én akkor hatéves voltam. Édesanyám is festõ volt. Apja – Fialka tábornok – a prágai 28. gyalogezredben teljesített szolgálatot: ezt az ezredet – mint ismeretes – 1915–ben vagy 1916–ban zendülés miatt megtizedelték. Édesanyámtól örököltem a soha sehol otthont nem találó vándorsorsomat, a soknyelvûséget, a világirodalom és zene iránti érdeklõdést és a nép fiaival, a kis emberekkel való demokratikus együttérzést. Apámtól örököltem testalkatomat, a humort és a kritikai érzéket, s azt, hogy a mûvészet a legtöbb a számomra. »Fiatal koromban ideálom volt, férfikoromban irigységem tárgya, öregségemben vigasztalásom...« E szavakat Rossini mondotta Mozartról. Én ugyanezt vallom a mûvészetrõl.“ (Bemutatkozom. Ferenczy Béni önvallomása, 1956.) Válogatás Ferenczy Béni hagyatékából Budavári Palota, C épület, III. emeleti kamaraterem Megtekinthetõ: 2005. október 16–ig.

Legkedvesebb képem A Múzeumok Éjszakáján nyílt kiállítás alkalmi mûtárgy–együttese nemcsak a válogatás eddig még soha máshol nem alkalmazott szempontja miatt számíthat megkülönböztetett érdeklõdésre, hanem azért is, mert a mûtárgyak többsége – a huszadik századi magyar képzõmûvészet jeles mestereinek egy–egy vagy több alkotása most kerül elõször a nyilvánosság elé. A tulajdonosok közül sokan a Kassák Múzeum fölkérésére szánták rá magukat életükben elõször arra, hogy otthoni környezetük gyakran emléktárgynak számító, kegyelettel õrzött darabját, Anna Margit, Bálint Endre, Bene Géza, Czóbel Béla, Csernus Tibor, Csók István, Deák–Ébner Sonia Delaunay: Lajos, Sonia Delaunay, Dési Huber István, Kompozíció, 1963. Ferenczy Béni, Frank Frigyes, Gadányi Jenõ, (Mezei Gábor gyûjteményébõl) Kassák Lajos, Korniss Dezsõ, Márffy Ödön, Országh Lili, Scheiber Hugó, Szalay Lajos, Tóth Menyhért, Vajda Júlia, Victor Vasarely, Vaszary János és mások számukra valamely oknál fogva oly kedves alkotását közgyûjteménynek kölcsön adják, megosztva másokkal azt az örömöt, amit egy szerencsés pillanatban született olajfestmény, grafika vagy szobor az õt szemlélõnek szerez. A kiállítás kapcsán született emlékezéseket, vallomásokat – az új információk sokaságát tartalmazó, mûvelõdéstörténeti érdekességû írások e sorát – a tárlat katalógusában olvashatják az érdeklõdõk. A kiállítás megtekinthetõ: szeptember 03–ig. A kiállítás helyszíne: Kassák Múzeum, Budapest, III. Fõ tér 1. Zichy–kastély forrás: artnet.hu

„Nem lettem utánzója sem Cézanne–nak, sem Picassónak, csak követõje szellemüknek…“

Kmetty János emlékkiállítás Szentendrén Kratochwill Mimi mûvészettörténész, a kiállítás kurátora bevezetõjében az alábbiakat írja: Kmetty János festõmûvész kiállítása halálának 30. évfordulójára emlékezve nyílt a szentendrei MûvészetMalomban. A kiállítás anyagát úgy válogattuk össze, hogy a rangos magángyûjteményekben, néhány budapesti és több vidéki múzeumban fellelhetõ (és kölcsönözhetõ) mûveibõl mutassunk be száznál több alkotást. A tárlat felöleli a korai képeitõl élete végéig festett mûveinek válogatását, amelyek ritkábban láthatók kiállításokon, vagy csak mûvészeti könyvekben reprodukcióként, és remek aukciós katalógusok lapjain tárják elénk páratlan mûvészetét. 1975–ben, halála után hagyatéka a szentendrei múzeumba került, ahol külön épületben, 1981–ben nyílt meg állandó kiállítása. Ezért, ha kiállításunk mellett a Kmetty Múzeum anyagával is megismerkednek (hiszen onnan nem kölcsönöztünk alkotásokat), teljesebb képet fogadhatnak be a mûvész életpályájáról. Kmetty János Miskolcon született 1889. december 21–én. Annak a nagy magyar mûvésznemzedéknek volt tagja, aki a müncheni mûvészeti akadémia helyett a párizsi tanulást választotta, és ott szívta magába azt a forrongó mûvészeti légkört, a nagy alkotótársak (Cézanne, Picasso) megtermékenyítõ közelségében, csakúgy mint Czóbel Béla, Perlrott Csaba, Márffy Ödön és a többiek. Mûvészeti tanulmányait Kassán Halász–Hradil Elemérnél kezdte, utána Budapesten

Szablya–Frischauf Ferenc szabadiskolájában és Ferenczy Károlynál folytatta. Szívesen tartózkodott és dolgozott Kecskeméten, Nagybányán és a leghosszabb ideig Szentendrén. Mûvészetében nagy szerepet játszott a XX. századi francia új mûvészeti törekvések közül a kubizmus, amihez az impresszionizmus felõl jutott el. Cézanne, Picasso nagy szellemi hatást gyakorolt képalkotására, és egész életében e felfogás szemléletét õrizte, sajátos egyéni útján járva. Poétikus, finom csendéletei, tájai mellett szükségét érezte az erõteljes, szikár geometrikus képépítésnek alkotásaiban. Témaválasztásában is szûkszavú volt, mint életében. Tájakat láthatunk, ahol élt és dolgozott, az õt körülvevõ csendéleteket, interieuröket és néhány karakteres portrét, önarcképet, megannyi bizonyítékát bámulatosan mély megfigyelõképességének. Bár

palettája rendkívül színes volt, a kékek sok variációja uralja képeit. A budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolának 1946–1969 között volt nagyhírû festõ–tanára. Növendékei máig hatóan õrzik tanításait és útmutatásait. Ismerjük sok színes önéletrajzi írását, amelyek mély bölcsességrõl adnak számot. Az élményeit, elmélkedéseit tartalmazó könyv, Festõ voltam és vagyok címmel, 1976–ban jelent meg. Ebben azt írja: „… Én Párizsban nem az utazgató idegen voltam. Meg kellett néznem Manet Olympiáját, a Milói Vénuszt és Cézanne mûveit. A sovány lehetõség szerint én ott is festettem, mert a palettám és az ábrázolás nem alkalmi szükséglet volt nálam. Semmiféle utánzási hajlamom nincs. Úgy festettem Párizsban, mint otthon. A látottak hatása természetesen érvényesül, de nem utánzásban, hanem a természetszemlélet újszerûségében. A tér, mint az ábrázolás tárgya, annak jelei színben, vonalban, megfogalmazása a síkon. Ez elvi különbséget jelentett az atmoszférás fogalmazású festészethez képest. Látható változás: az egymást szögletesen átható síkok a képen… Hazajöttem és festettem egy önarcképet; szögletes elõadásával jellemzõje lett új természet–szemléletemnek. Nem lettem utánzója sem Cézanne–nak, sem Picassónak, csak követõje szellemüknek…“ A Kmetty János életmûvét bemutató tárlat július 24–ig látogatható a szentendrei MûvészetMalomban. (2000 Szentendre, Bogdányi u. 32.) 2005/6–7.

33

Meghívó Több helyszín, több zenei stílus, több korszak

Mûsoron Pergolesi és Verdi operái Ez évben is megrendezésre kerül – augusztus 2 – 17. között – a XIV. BUDAfEST Opera és Balett Fesztivál. A programokat tekintve még válogatásra is lehetõség nyílik, több helyszínen több zenei stílus, korszak képviselteti magát.

Giovanni Battista Pergolesi Pergolesi 1710. január 4.–én született Jesi–ben (Ancona közelében) és nagyon fiatalon, 26 évesen 1736–ban halt meg

úgynevezett dramma per musica) Tehát Pergolesi mind a víg és a drámai zene területén biztonságosan komponált. Meg kell említenünk világhírû, briliáns Stabat Mater–ét is. A nápolyi iskola legkiválóbb képviselõje. Sok szempontból tekinthetjük Mozart elõfutárának. Zenéje egyedien ötletgazdag, valamint gyönyörû dallamszépség jellemzi. Az olasz barokk kiváló mestere. Az úrhatnám szolgáló zenéje édes, kedélyt sugárzó, hamisítatlan olasz muzsika. Ezen belül is a nápolyi dalokból merít. Rövid, határozott témák követik egymást és az ezekbõl felépített áriák és duettek szigorúan kapcsolódnak a drámai szituációkhoz. Nagyszerûen kiparodizálja a komoly „opera seria–t“ és ennek elõadásmódját. 1733. augusztus 28.–án csendült fel Pergolesi eme mûve a San Bartolomeo Színházban Erzsébet Krisztina császárnõ tiszteletére. Ez az intermezzo hamar elkülönült a fõ mûtõl és önálló életre kelt.

Giuseppe Verdi Pozzuoli–ban. Nápolyban tanult a „Conservatorio degli Poveri–n“ Durante és Feo tanítványaként. Elsõ operái és oratórikus mûvei nem arattak különösebben nagy sikert. A világhírnevet egy mise hozta meg számára. Ezt a nápolyi tanács megrendelésére írta. 1733–ban játszották „Il prigioniero superbo“ c. operáját. Ennek szünetében pedig egy kétfelvonásos intermezzo–t, mely a La serva padrona volt. Eme mûve hosszú idõre meghatározta az „olasz–operabuffa“ fejlõdését. Rövid élete alatt számos operát írt. (Pl : Adriano in Siria, mely „komoly opera“, Pergolesi: Úrhatnám szolgáló és egyéb történetek Intermezzo két felvonásban Szereplõk: Fodor Beatrix, Váradi Zita, Bárány Péter, Hábetler András, Szvétek László, Rezsnyák Róbert, Mester Viktória. Közremûködik az Ensemble Philippe Kamarazenekar. Vezényel: Rácz Márton. Rendezõ: Paróczay Balázs. Idõpontok: 2005. július 26. kedd 20.30 (esõnap: július 28.), 2005. július 27. szerda 20.30 (esõnap: július 28.). Helyszín: Hilton Dominikánus Udvar. További információ: 402–00–63.

34

2005/6–7.

Verdi–nek két operája is látható lesz a nyári fesztivál alkalmából, igen jó szereposztással. Talán Verdi az a zeneszerzõ, akit nem is na-

gyon kell bemutatni a közönségnek. Ha mást nem is, de az Aida–t szinte kivétel nélkül mindenki ismeri. (Bevonulási induló.) Verdi muzsikájának középpontjában mindig is maga az ember állt. Érzelmeivel, szenvedélyeivel, örömével és bánatával egyetemben. Azt hiszem két igazán csodálatos mûvet választot-

tak a szervezõk, hogy ezeket a tulajdonságokat bemutassák. Mind a Trubadúr és a Traviata nem szenved hiányt az elõbb felsorolt jelzõk közül. Érdekes, mert a libretto egy valóban megtörtént eseményrõl szól. Aragónia királyának, I.Mártonnak halála után jog szerinti utóda Kasztíliai Ferdinánddal szemben egy trónkövetelõ lépett fel, Urgel herceg személyében. A felkelõk ellen Saragossánál küzdõ sereg élén egy helytartó állt ki. Ezt a személyt GiuseppeVerdi: A trubadúr (Il Trovatore) Opera négy felvonásban, olasz nyelven A fõbb szerepekben: Fonakov Anatolij – Luna gróf, Bándi János – Manrico, Sümegi Eszter – Leonora, Wiedemann Bernadett – Azucena. Közremûködik: A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara a, Magyar Állami Operaház operaénekesei és kórusa, balettszólistái és balettkara. Vezényel: Lukács Ervin. További információ: 402–00–63. Helyszín: Magyar Állami Operaház. Idõpontok: 2005. augusztus 4, 6, 8.–án 19.00 óra.

García Gutierrez spanyol költõ „El Trovador“ c. drámájában Luna gróffal azonosít. Manrico a gróf öccse mit sem tud származásáról és családi kapcsolatairól – Urgel oldalán harcolt. A lovag nem csak a kard mûvészetében jeleskedett. Otthonosan mozgott a mûvészetekben is. Remekül írt és játszott lanton. Igazi Trubadúrköltészetet mûvelte. Salvatore Cammarano írta az opera librettót. Eredetileg a képzõmûvészet állt közel hozzá, leginkább a festészet, de érdeklõdése hamar a színpad felé fordult. Több mint negyven operalibrettót írt, a legtöbbet Donizetti részére. Gutierrez drámáját erõsen meghúzta, megcsonkította. A mû feszültsége és a drámaiság sodrását ezek a húzások fokozzák, de néhány fontos összekötõ elem elhagyása az érthetõség és a cselekmény követését veszélyezteti. Tehát itt–ott bonyolultnak tûnhet. Talán nincs még egy ilyen Verdi–mû, melyben a dallamok olyan közvetlenül ható erõt, annyi életteljes indulatot, eleven szenvedélyt sugároznának mint a Trubadúr c. operájában. A zene olyan dolgokat elfogattat a hallgatóval ami a szöveg alapján egyszerûen el sem hihetõ. A romantika világának a Trubadúr hozza meg azt az áttörést amely elszakad a mesevilágtól, az embereket nem marionettként használja, hanem hús, vér, érzõ lényeknek ábrázolja, akik szenvednek, harcolnak, küzdenek. Ezt mesterien kelti életre Verdi mûvészete. Igazán dinamikus muzsika elejétõl a végéig. Továbbá bizonyos képek szinte

Jelenlét szugeráló hatással vannak a hallgatóra. Ilyen a „kolostorjelenet“ a börtön elõtti kép a rabok kórusával és lélekharanggal. valamint az élettõl búcsúzó Manrico fájdalmas dallamai. Gutierrez–féle dráma és különösen Azucena személyisége ragadta meg leginkább Verdi képzeletét. A Rigoletto bemutatója után kapta kézhez a vázlatokat. Ekkor már a „Kaméliás hölgy“ szövege is foglalkoztatta, de a római Apollo Színház rendelkezett a legtöbb szükséges énekessel, akik a Trubadúr szerepköreinek megfeleltek, így tehát hamar színpadra kerülhetett. 1853. január 19–én tartották a premiert Rómában, hatalmas sikerrel.

Giuseppe Verdi: La Traviata „La Dame aux camélias“. Mondd nekünk ez a név valamit? És így? A kaméliás hölgy? Alexander Dumas hatalmas sikert aratott regénye amely hamarosan színházi világot is meghódította. Verdi ismerte az eredeti mûvet és 1851–52–es párizsi látogatása idején meg is nézte a színdarabot a Vaudeville–színházban. A mû nagyon hatott Verdi–re. Amikor még a Trubadúron dolgozott, már eldöntött tény volt számára, hogy zenét ír ehhez a történethez. A szövegkönyvet Francesco Maria Piave írta. Verdi jól bevált munkatársa. Érdekes egy történet. Abszolút a mai világba helyezhetõ, reális story–val . Két társadalmi rétegrõl van szó. Gondolom, mindenki tudja, hogy mi ez a kettõ. Persze nem ennyire egyszerû a helyzet. Ilyen az alaptörténet. Verdi és Piave viszont megpróbált a három figurára koncentrálni és ezekbõl a legtöbb drámaiságot kihozni. Mind Giuseppe Verdi: La Traviata Opera három felvonásban, olasz nyelven Fõbb szerepekben: 2005. augusztus 10–én Kiss B. Attila – Alfred, L'ubica Vargicová – Violetta, Perencz Béla – Germont, 2005.augusztus 12–én Kiss B.Attila – Alfred, Bazsinka Zsuzsanna – Violetta, Pertencz Béla – Germont, 2005.augusztus 14–én Kiss B. Attila – Alfred, L'ubica Vargicová – Violetta, Pertencz Béla – Germont. Közremûködik: a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara, a Magyar Állami Operaház operaénekesei és kórusa. Vezényel: Medveczky Ádám. További információ : 402–00–63. Helyszín: Magyar Állami Operaház. Idõpontok: 2005. augusztus 10,12,14 19.00.

Violetta Valery, Georges és Alfred Germont megformálásához a nagyszerû hangon kívül még egy jó nagy adag színészi játéknak kell párosulnia. Ez az az opera, ahol szükség van a színészetre, különben semmit nem ér az egész.

Meghívó Még valamiben kitûnik a Verdi–operák sorából. Nem történelmi tárgyú. És szinte a zene is eltér egy kissé az „igazi“ Verdi–tõl. Gondoljunk mondjuk a Rigoletto–ra, vagy pedig a Nabucco–ra. Ezek inkább nyersebb, vadabb zenék. A Traviata muzsikája viszont szinte feltámad és él a levegõben. Érzelmekkel teli, igazi érzéki melódiák, lírai, szerelemrõl, bánatról és lemondásról szól, mely nem rest kímélni a drámaiságot. (Violetta búcsúja a harmadik felvonásban.) Olyan tökéletesen folytonos zenét kap a hallgató, hogy azt veszi észre, hopp itt az elsõ szünet. A zenekar igen szolidan kíséri az énekeseket. Viszont van, hogy teljes egészében elkülönül. (A jól ismert „Bordal“) Az egész opera zenéje egy nagy ceruzára emlékeztethet, mely folyton csak „rajzol és rajzol.“ Verdi már Dumas regényének megjelenésekor nagyon vonzódott ehhez a témához. Mielõtt látta volna színdarabként,

már elkészítette a libretto–vázlatát. 1853–ban készült el teljesen a kompozícióval. A premier a velencei Teatro Fenice Színházban március 6.–án volt. Ma nehéz elképzelni, hogy ez az operája rettenetes nagy bukás volt. Állítólag a nem megfelelõ szereposztás miatt. Verdi újra átdolgozta a mûvet. Az énekesek java része nem szívesen lépett színpadra az akkori öltözékben. Ezért történt az, hogy a zeneszerzõ „áthelyezte“ az 1700–as évekre. Ebben a formában újra bemutatták 1854. május 6–án, szintén Velencében a Teatro San Benedetto–ban. Itt hatalmas sikert arattott. Mégis igen lassan terjedt el a nagyvilágban, mint a többi Verdi–opera. Korunkra viszont az egyik leggyakrabban játszott mûve a zeneszerzõnek. Joggal! A mester életmûvének legkiemelkedõbb alkotása. Violetta szerepére több féle skálájú énekes is megfelel. Sok drámai szoprán igen kiválóan énekelte már el a fõszereplõt. Én mégis inkább egy könnyedebb, lírai koluratúr szopránnal tudom elképzelni és ez a hangszín is felel meg leginkább a szerep megformálásához. (Gondolhatunk itt az elsõ felvonásban található nagyáriára.) Az Operaház énekesei közül nem kevesen formálják meg Violetta Valery szerepét igen kiválóan. (Rost Andrea, González Mónika, Bazsinka Zsuzsanna.) A Fesztivál keretén belül Bazsinka Zsuzsanna énekeli a második elõadást. Az elsõt és az utolsót pedig a vendégmûvész L'ubica Vargicová. forrás: Megyeri Zoltán írása / szinhaz.hu

Martonvásáron a Nemzeti Filharmonikusok MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet Parkja, Martonvásár 2005. júl. 30. 19.00 óra (Esõnap: július 31.) Beethoven: Karfantázia (c–moll), op. 80 Beethoven: IX. (d–moll) szimfónia, op. 125 Vezényel: Antal Mátyás Közremûködik: Zongora: Szokolay Balázs, Szoprán: Kolonits Klára, Mezzoszoprán: Megyesi Schwartz Lúcia, Tenor: Molnár András, Bariton: Massányi Viktor Beethoven (1770–1827) legnagyobb szabású és a koncerttermekben leggyakrabban felcsendülõ szimfóniáit egy–egy melléknévvel tisztelte meg az utókor: így a Harmadikat csak mint „Eroicát“, az Ötödiket mint „Sors–szimfóniát“, a Hatodikat mint „Pastorale“–t, a Hetediket pedig gyakran mint „A tánc apoteózisát“ szoktuk emlegetni. A Kilencedik azonban máig „a Kilencedik“ maradt, bizonyítva, hogy a zeneszerzõ e mûfajban kimondott utolsó szavával még ezeken a nagyszerû elõzményeken is messze túllépett – aligha véletlen, hogy e hatalmas zenetörténeti tett árnyékában a legnagyobb utódok közül jó néhány (Schubert, Bruckner, Dvoøák és Mahler) is épp csak kilencig merészkedett a maga szimfóniáinak számában. A Kilencediket azért persze mégiscsak sikerül megragadnunk valahogyan – sajnos többnyire úgy, hogy rá gondolva valójában csak az Örömóda dallamát idézzük magunk elé. Ez az egyszerûsítés némileg indokolható is, hisz tudjuk, hogy e költemény megzenésítésével a komponista egy õt már fiatal kora óta foglalkoztató gondolatot öntött végsõ formába: Schiller szövegének feldolgozása elõször még a bonni években került szóba, majd 1798–ból és (a Névnapi nyitány kapcsán) 1812–bõl tudunk hasonló tervekrõl – nem szólva a közismert Karfantázia (1808) befejezésérõl, amely ugyan más szöveget alkalmaz, de melódiáját tekintve már az Örömóda közismert dallama felé mutat. (Az Örömóda kétes értékû ismertségét még tovább növeli, hogy mind az Európai Unió himnuszaként, mind mobiltelefonok csengõhangjaként lépten–nyomon hallhatjuk.) A szimfónia elsõ három tételét mégsem szabad pusztán „keretnek“ tekintenünk és hallanunk: az Örömóda valójában igen egyszerû dallamának, s a rá épülõ variációknak éppen hogy csakis az a küzdelmes út adhatja meg a megfelelõ drámai súlyt, amelyet korábban bejártunk – még ha ez az út utólag, amikor a vonósbasszusok szöveg nélküli recitativója sorra elveti a nyitótétel, a scherzo és a lassú tétel felbukkanó részleteit, puszta tévelygésnek tûnik is. Maga Beethoven egyébként (számos mai elemzõhöz hasonlóan) elégedetlen volt e fináléval, s a bemutató után egy teljesen új változat megírását is tervbe vette, amelyrõl azonban semmi közelebbit nem tudunk. „Jobb“ lehetett volna az új forma a mostaninál? – Talán. De a Kilencediket mintha épp e nagyra törõ befejezés kétséges végkicsengése avatná „a Kilencedikké“, s egyben a Missa Solemnis méltó párjává: a végsõ szót valójában sem hangszer, sem ének nem mondhatja ki.

2005/6–7.

35

Meghívó

Nyári Raiffeisen koncertek A Rózsakert Bevásárló Központ Bécsi Kávéházának teraszán kéthetenként a mûfaj legjobbjai és fiatal tehetségek lépnek a pódiumra. Ez a sorozat már tavaly népszerû volt, ezért határozták el a folytatását. Több sikeres koncert után július 28–án a Kávéház teraszán a Szakcsi Jr. Bob Bee Trió zenél. Az együttesben ifjabb Szakcsi Lakatos Béla zongorázik, Orbán György bõgõzik, Lakatos Pecek András, a Bartók Rádió nemzetközi tehetségkutató versenyének nyertese dobol, vendégként Lakatos Erika énekel. Egy koncert marad augusztusra: a sorozatot 11–én este Vukán György és a Creative Art Trio zárja. Az együttesben Vukán György ül a zongoránál; Balázs Elemér dobol; Egri János nagybõgõzik. A kétórás koncertek minden alkalommal 18 órakor kezdõdnek és ingyenesek.

Koncertek péntek esténként

Zsámbéki Jazz Open

Izraeli–magyar és olasz est is szerepel az idén a Zsámbéki Jazz Open programjában; a Pest megyei településen július elejétõl kezdõdõen hat péntek estén rangos hazai és külföldi muzsikusok adnak koncertet a romtemplom elõtt. A hatodik ilyen eseményre magyarországi mûvészek mellett érkeznek fellépõk az Egyesült Államokból, Franciaországból, Olaszországból, Németországból, Kanadából és Izraelbõl is. Július 15–én izraeli–magyar estet tartanak a Pocsai Krisztina Quartet, a Botos Brothers és az Avishai Cohen Trio részvételével, a következõ pénteken, 22–én olasz estet rendeznek, amelyen a Pleszkán–Csóré Duó és a Rosario Giuliani Trio játszik. A záróesten, július 29–én a Swing Ladies Hungary és a Csepregi Hip–Hop muzsikál. A programsorozatot a Magyar Rádió szervezi a budapesti Olasz Kultúrintézet segítségével. A koncerteket szerkesztett formában augusztus 21–tõl hat egymást követõ vasárnap sugározza a Bartók Rádió.

Kártyanaptár után lemezborító A tavalyi kártyanaptár–album után idén nyáron új könyvvel jelentkezik a Leo Burnett Budapest munkatársai által létrehozott CSAO kiadó. A „Retró–Repró: A magyar hanglemezborító“ címmel megjelent kötet egy újabb szeletet mutat meg a hazai vizuális tárgykultúra területébõl. A korszak, amit a könyv albumszerûen összefoglal, a '60–as évektõl a '90–es évek elejéig, illetve a CD megjelenéséig terjed. A kiadvány nem diszkográfia és nem is antológia, tehát nem tartalmazza az összes kiadott hanghordozó borítóját, ugyanakkor mégis igyekezett felkutatni a legérdekesebb, legemlékezetesebb darabokat, amelyek hûen tükrözik ezt a világot. A válogatás javarészt a könnyûzene és a jazz területét fedi le, de helyet kaptak gyermek–, folk–, klasszikus és színészalbumok lemezborítói is. A könyv felépítése kronológiai sorrendben halad, így áttekinthetjük a hazai könnyûzene fejlõdését is, valamint az egyes elõadók albumaihoz készült borítók evolúcióját és grafikai ízlésvilágát is nyomon követhetjük. Azoknak ajánljuk ezt az albumot, akik részt akarnak venni egy kis idõutazásban: gyûjtõknek, grafikusoknak, fotósoknak, reklámszakembereknek és mindenkinek, akik érdeklõdést mutatnak egy letûnt kor tárgykultúrája iránt. A sorozat következõ eleme, a magyar gyufacímke–album kiadása jövõ évre várható. 36

2005/6–7.

Meghívó A tavalyi gyõztes Fassang László képviseli hazánkat

Magyar részvétel a chartres–i orgonaversenyen Június 26–tól szeptember 4–ig tart a rangos orgonaverseny, amit 31. alkalommal rendeznek meg a franciaországi Chartres–ban. A koncertsorozatot nyitó hangversenyt a 2004–ben a közönségdíjat, illetve az elõadás kategóriát is megnyerõ magyar Fassang László adta. Ez évben Magyarország a díszvendég, a fõvédnökök között szerepel Erdõs André nagykövet is. A különleges szépségû katedrálisáról híres francia város, Chartres immár 31. alkalommal ad otthont az Európában egyik legrangosabbnak számító orgonaversenynek június 26. és szeptember 4. között. A versenyen 12, a

Régi Zene Nyári Egyetem Tokajban Harmadik alkalommal rendezik meg a Régi Zene Nyári Egyetemet Tokajban július 17. és 26. között. A Bodrog–parti barokk kisváros, a szép környék és a jó borok által inspirált légkör kiváló feltételeket nyújtanak az eredményes munkához. A 9 napos kurzus célja, hogy a komolyzene mûvelõi elmélyülhessenek a barokk és a reneszánsz muzsika világában. A kurzus szervezõinek sikerült olyan fiatal, magyar régizene –specialistákat meghívniuk, akik külföldön tanulnak, külföldön szereztek elismerést és több nemzetközi versenyt is megnyertek. A mûvésztanárok és a „növendékek“ látogatható kon-

A kurzusok helyszíne a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola certek keretében mutatkozzanak be az érdeklõdõk elõtt. A szervezõk az elmúlt évek kínálatához képest két újdonsággal szolgálnak: barokk és klasszikus fagott tanszakra, valamint a „Régi és új zene“ címû kurzusra is lehetett jelentkezni. Utóbbi résztvevõi a XVIII. század végéig terjedõ, illetve az 1945 utáni idõszak zongora– és kamarazene–irodalmával foglalkozhatnak Rados Ferenc, Wagner Rita és Csalog Gábor irányításával. Ezen kívül ének (Bodrogi Éva, Kiss Noémi), furulya (Januj Anna), viola da gamba, barokk cselló (Kallai Nóra), csembaló és generálbasszus (Papp Rita, Ratkó Ágnes), barokk hegedû (Tóth Mónika), barokk fuvola (Csalog Benedek), reneszánsz/barokk tánc (Kovács Gábor), klavikord (Pétery Dóra), lant és barokk gitár (Tokodi Gábor), valamint kamarakórus (Bali János) szakokon is folyik majd képzés. forrás: fidelio.hu

világ minden tájáról – Nagy–Britanniából, Hollandiából, Koreából, Dél–Afrikából, az Egyesült Államokból és természetesen Franciaországból, illetve hazánkból – érkezõ orgonamûvész méri össze tudását a nyári vasárnapokon sorra kerülõ koncerteken. Június 26–án a verseny Döntõsök, helyezettek a 2004–es nyitóhangversenyét –Erdõs versenyen (Fassang, Vincent André, párizsi magyar Grappy, Noel Hazebroucq, nagykövet fõvédnökségével – Baptiste–Florian, Marle–Ouvrard) Fassang László adta, akit 2004–ben a legjobb elõadónak ítél- Fassang László Bach, Franck, Vidor tek meg, s aki egyben a közönség és Messian mûvei valamint díját is elnyerte. A koncerten improvizációk hangzottak el.

40. Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny

Nemzetközi Harsonaverseny A Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny hagyománya 1933–ig vezethetõ vissza. Az akkori elsõ nemzetközi zongoraversenyt Fischer Annie nyerte meg. A versenyt 1956–ban megújították: azóta különbözõ kategóriákban évente megrendezik. A Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny az Európai Versenyek Szövetségéhez tartozik, és rangos helyen szerepel a világ zenei versenyeinek sorában. Kiemelt mûvészeti értékû a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny, és bízunk abban, hogy a Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny valamennyi hangszer–kategóriában hasonló jelentõséget kap. Az idei, szeptember 3–tól 12–ig zajló verseny a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Nagytermében lesz, és három fordulóból – elõdöntõ, középdöntõ és döntõ – áll. Mindegyik forduló nyilvános. A szereplések sorrendjét a rendezvény megnyitójakor sorsolással döntik el, és az így kialakult sorrend érvényben marad az egész verseny ideje alatt. A Budapesti Nemzetközi Zenei Verseny történetében most elõször rendeznek harsonaversenyt, amelyre tizenkilenc országból hatvanan jelentkeztek. Ez a szám azt is mutatja: a harsona méltán került be a versenyek hangszer–kategóriái közé. A nemzetközi zsûri tagjai: Höna Gusztáv, a zsûri elnöke – Magyarország, Michel Becquet – Franciaország, Farkas István Péter – Magyarország, Fejér András – Magyarország, John Marcellus – USA, Rudi Josel – Ausztria, Olaf Ott – Németország, Zdenek Pulec – Csehország

A verseny mûsora: I. Elõdöntõ a) Szunyogh Balázs: Tanulmány harsonára b) G.B. Pergolesi: Sinfonia c) egy szabadon választott mû az alábbiakból: J. G. Ropartz: Piece en Mi bemol Mineur B. Krol: Capriccio da Camera F. Martin: Ballade II. Középdöntõ a) Hidas Frigyes: Movement b) egy szabadon választott mû az alábbiakból: E. Crespo: Improvisation No. 1. Dubrovay László: Solo No. 2. F. Rabe: Basta Láng István: Libero c) egy szabadon választott szonáta az alábbiakból: J. Castérede: Sonatine P. Hindemith: Sonata J. Matej: Sonata III. Döntõ a) J. G. Albrechtsberger: Concerto b) egy szabadon választott mû az alábbiakból: Hidas Frigyes: Concerto P. Creston: Fantasy for Trombone N. Rota: Concerto H. Tomasi: Concerto A Fon–Trade Kft. a legjobb magyar versenyzõnek különdíjként egy harsonát ajánlott fel. Számos külföldi és magyar intézmény, fesztivál, koncertrendezõ (a teljesség igénye nélkül: Budapesti Tavaszi Fesztivál, MÁV Szimfonikus Zenekar – Budapest, Gyõri Filharmonikus Zenekar, Petõfi Sándor Mûvelõdési Központ – Gödöllõ, BM Duna Szimfonikus Zenekar, Debreceni Filharmonikus Zenekar, stb.) ajánlott fel különdíjakat, illetve szerzõdéseket a díjnyertes mûvészeknek.

2005/6–7.

37

Párbeszéd

Tisztelt Olvasóink! Levelek áradatáról beszélni persze túlzás lenne, de tény, hogy egyre több olvasói megkeresés, vélemény érkezik lapunkhoz. Ezekre odafigyelnünk örömteli kötelesség. Mostantól – terveink szerint – rendszeresen szemlézünk az Önök leveleibõl. A levelekbõl jellemzõ részeket idézünk, illetve a mondanivaló érintetlenül hagyása mellett rövidítve közöljük azokat. Az olvasói levelekben megjelenõ tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség véleményét.

Nagyon sokan jelentkeztek felhívásunkra, s kérték, rendszeresen juttassuk el hozzájuk a lapot. Többen hivatkoztak arra, hogy a Magyar Alkotómûvészek Országos Szövetségének tagjaként a MAOE címlistájában szerepelnek. A MAKtár kiadója a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány, szerkesztõségünknek sajnos nem áll rendelkezésére a MAOE címlistája, ezért az újsághoz legbiztosabban úgy lehet hozzájutni, ha szerkesztõségünk elérhetõségeinek valamelyikén megadják nekünk címüket. Zavarbaejtõen nagy számban kapunk dicséretet, gratulációt. Tisztelettel köszönjük Avar Anikó (Budapest), Cseh Károly (Mezõkövesd), Domokos Gézáné (Budapest), Garami Béla (Budapest), Kovács Géza (Sepsiszentgyörgy), N. Bakos Mária (Taksony), Rajki László (Szentendre), Sárközi Sándor (Budapest) és mások elismerõ szavait, jókívánságit. ØØØ Kedves Fõszerkesztõ Úr, Gazdik István! (…) A MAKtár jó nyomású, elegáns folyóirat, ám figyelem a magyar nemzeti jellegre! (…) Nem haragszik: Ön ki? Írjon valamit magáról a lapban, kérem. Üdvözli és jó munkát kíván: Pusztai János (Budapest) Kedves Olvasónk! A világlátásban, meggyõzõdésben vagy akár csak ízlésben is különbözõ olvasói köröknek egyszerre megfelelni nem könnyû, vélhetõen nem is lehet. (Kérdés persze, hogy szabad–e egyáltalán ilyesmire törekedni...) Számos, holállását nyíltan vállaló kvalitásos alkotót, alkotói közösséget, mûvészeti periodikát ismerek. Meg néhány kevésbé kvalitásosat is. Hogy mit gondolok a világról, létezésrõl, nem titkolom. Azt sem hiszem, hogy szerkesztõi munkámat a meggyõzõdésemtõl függetleníthetném. Bevallom, a „független újságírót“ mint kategóriát egyébként sem tudom értelmezni, hiszek viszont a tisztességes, szakmailag, emberileg is tisztességes újságírásban. Arra szerzõdtem, hogy egy minden alkotómûvészekért tevékenykedõ közalapítvány lapjának megjelenését segítsem. Lapunkon sok más hibája mellett az is számom kérhetõ, hogy „nincs fazonja“, nem igazán 38

2005/6–7.

lehet tudni, „hol áll“. Az, hogy nem tartozunk egyetlen vonulathoz, irányzathoz, urambocsá! érdekkörhöz sem, hiányosság, de akár erény is lehet. Nem akarunk mást, mint információt adni, tájékoztatni, értékeket megmutatni, megjelenési lehetõséget teremteni. Sokféle információ, sokféle érték, sokféle alkotó fér a MAKtárba. Személyemmel kapcsolatos érdeklõdése külön is megtisztelõ. Bõ évtizede dolgozom újságíróként, végigjártam a szerkesztõségi szamárlétrát, zömében belpolitikai és publicisztikai jellegû, kisebb részben kulturális témájú írásokat készítettem, illetve szerkesztettem. Mindez azonban kevéssé fontos. A lényeg a produktum, jelen esetben a MAKtár. A MAKtár színvonalasabbá tételében pedig nagyon sokat segítenek a gondolkodásra, számvetésre késztetõ visszajelzések. Ezért is õszintén köszönöm levelét. (G.I.) ØØØ Tisztelt Szerkesztõség! Érdeklõdéssel olvastam lapjuk utóbbi három számát, amelyeket elküldtek számomra. Kérem, tegyék ezt a továbbiakban is. Van azonban a lapnak egy olyan rovata, amely – valahányszor olvasom – felháborít. Ez pedig a színházi kritika. Már az elsõ elolvasása után felmerült bennem a gondolat, hogy írok Önöknek, de a természetes lustaság akkor még leküzdötte bennem ezt az ingert. Azóta szerencsém volt további három írást elolvasni, amelyek Messa di Voce aláírással, vagy aláírás nélkül jelentek meg. Természetesen jogában áll mindenkinek írói álnevet használni – amely ki tudja mit jelent – de nem akkor, ha cikke kritika helyett a kritika tárgyát alkotó produkciók és azok résztvevõinek kizárólagos sárbadöngölését tartalmazza. Ezekben az írásokban rendezõrõl, dramaturgról, színészrõl – kivétel nélkül – nem esetleg valóban jogos kritikát, hanem nevetségessé tévõ, szakmailag ellehetetlenítõ, emberileg is megalázó jelzõket, mondatokat olvashatunk. Formális ellensúlyként a szerzõ olykor megdicséri a jelmez– és díszlettervezõt. Mindezt figyelembe véve az az érzésem, hogy a magát Messa di Voce–nak nevezõ kritikus gyáván megbújik írói álneve mögött, onnan adja le lövéseit és amit ír, saját nevével nem merné vállalni. Ráadásul gyakran fogalmaz egyes szám elsõ személyben, ami ebben a formában teljesen értelmezhetetlen. Szerencsére semmi közöm sincs a színházi szakmához, de a sajtó etikáról való elképzeléseimet mélységesen sérti Messa di Voce kritikusi tevékenysége. Hozzájárulok ahhoz, hogy olvasói levelemet megjelentessék, de nem ragaszkodom hozzá. Üdvözlettel: Lázár Eszter (e–mail) Tisztelt Olvasó! Nagy örömmel olvastam levelét, köszönöm, hogy megosztotta velünk véleményét. Természetesen nem annak örülök, hogy a lapunkban megjelenõ írások némelyikét felháborítónak érzi, hanem annak, hogy van a

MAKtárban olyan közlés ami vitát, polémiát vált ki. Messa di Voce munkái kritikák, s mint ilyenek, szubjektív megközelítésûek. A szerzõ saját véleményét mondja el az elõadásokról. A mûfaj megítélésem szerint megengedi ezt a stílust. Bevallom, az inkriminált írások megítélése még közvetlen munkatársaim körében sem egységes. Magam is láttam már olyan elõadást, amit Messa di Voce lapunkban feldolgozott, s olyan erõsen legalábbis mint õ, nem érzékeltem hiányosságait. (Tény persze, hogy messze nem vagyok annyira felkészült, a színházi világban annyira járatos, mint õ.) Messa di Voce egyébként nem fantom. Tanár, színész és rendezõ. Él azzal a szakmánkban hosszú ideje elfogadott lehetõséggel, hogy ne saját nevén jegyezze írásait. A szerzõt és munkáit szeretni vagy nem szeretni ízlés dolga. Egyetérteni vagy a „kritikát kritizálni“ természetesen lehet, ez a kritika, a véleménymûfajok, sõt általában az újságírás egyik éltetõje. Az Ön levele azért nagyon fontos és értékes számomra, mert markáns véleményt közöl, ami egészen biztosan sok más olvasónk véleményével találkozik. Fontos és értékes, mint ahogy a Messa di Voce kritikáit a MAktár értékei között említõ olvasói visszajelzések is azok. A lap készítésekor célunk, hogy a lehetõ legszélesebb palettán adjunk kínálatot. A színikritikák valóban feszegetik „folyóiratunk határait“, ugyanakkor színesebbé, érdekesebbé is tehetik kiadványunkat. Tisztelettel: Gazdik István ØØØ Tisztelt Szerkesztõ Urak! Õszintén köszönöm a hozzám küldött lapszámaikat: üdítõ oázis az ilyen–amolyan sivatagokban. Mint a képzõmûvészet, illetve általában az alkotás iránt érdeklõdõ ember örömmel és érdeklõdéssel olvastam az egyes számokban közölt tartalmas írásokat, gyönyörködtem a nem mindennapi képanyagban. Külcsínhez és belbecshez egyaránt gratulálok! Jókívánságom bár nem szerénytelen, de nem is elérhetetlen: Sic itur ad astra! Nagyrabecsüléssel: Aniszi Kálmán (e–mail) Tisztelt Uram, Kedves Olvasónk! Munkatársaim nevében is köszönöm az elismerést. Ha a csillagokig nem is, de az alkotómûvészekig, a mûvészetpártoló közönségig tényleg szeretnénk eljutni. Tudjuk, hogy ebben is bõven van még javítanivalónk… (G.I.)

Tisztelt Olvasóink! Köszönjük leveleiket. Észrevételeiket, véleményüket továbbra is várjuk, témajavaslataikat, kiállításokról, egyéb eseményekrõl szóló beszámolóikat is örömmel fogadjuk. Tisztelettel: Gazdik István fõszerkesztõ

Kínálat

A legfrissebb szám tartalmából Vendégünk: Csiki László, Irodalom a senki földjén? Konferencia az Írószövetségben Ács Margit, Harsányi László, Kiss Gy. Csaba, Kovács István, L. Simon László, Mezey Katalin, Vasy Géza, Vámos Miklós, Zentai Péter László, Határ Gyõzõ, Rába György, Tornai József, Utassy József versei. György Attila, Gyurkovics Tibor, Nagy Zoltán Mihály prózái, Irodalmi séták a Széchenyi–hegytõl a Maros utcáig – Varga Domokos otthonai.

Kiss Benedek, Maurits Ferenc, Szabó T. Anna versei, Tandori Dezsõ: Az én Gergely–naptáram, Mai magyarok – mai magyarokról: Fried István, Márkus Béla, Bombitz Attila tanulmánya Baráthi Ottó: A szegénység.

Simek Valéria: Szószövés Hajdó István: Csíksomlyói beszéd 2005 pünkösdjén, Ignácz Krisztián versei Antal János: A neoliberalizmus diszkrét bája Skrivanek Dániel: A kassai kormányprogram hatvan éve Csallóközi Zoltán – Osváth László: Kis magyar tarokk irodalom III. Apostagi Zoltán: Hommage a József Attila Kósa Csaba: Minden másképp volt Wass Albert emlékezete XXIII. rész, Wass Albert: Astor története, Kisida Erzsébet: Az erkölcs értékrendje, Bágyoni Szabó István: Ahogy a Trabantok, Szappanos Gábor: Sziddhártha útja Mohandász Karamcsand Gandhi: Aforizmák a Békéért, Edvard Kocbek versei Biernaczky Szilárd: Pier Paolo Pasolini a borzalmas teljesség költõje, Pier Paolo Pasolini: Átlényegülni és megszervezni Adamik Tamás: Kedves Babits Mihály!, Simek Valéria versei, Jánosi Valéria: A szeretet építõ–romboló csendjébõl, Bakonyi István: Búvópatakok, Chrobacsinszky Eszter versei,

Trenka Csaba Gábor: A sötétség gyûrûi, Madarász Imre: Torgyániáda emlékirat–formában, Borbély László: Karriert vagy tisztességet? Mezey László Miklós: Nemzeti jelkép és kisebbségi valóság, Lukáts János: Besserwessi és Jammerossi találkoznak…

Bíró József, Csepregi János, Debreczeny György, Ébert Tibor, Filip Tamás, Lárai Eszter, P. Papp Zoltán és Tornai József versei, Czigány György, Nyírfalvi Károly, Merényi Krisztián, Vass Tibor, Hedry Mária prózái, Ébert Tibor: Kicsi jegyzet a Nagy Könyvrõl, Kicsi Sándor: Névtani kalandozások, Koppány Zsolt: A geometria metafizikája (Zalaváry Lajos építõmûvész), Prágai Tamás: 36 fokos láz. (Tizenkét magyar költõ) esszéi, Baranyi Ferenc (Franco Cajani) mûfordítása, Tamás Amaryllis: Filmvilág – világfilm (III.) (interjúk). Képzõmûvészet: Szemadám György: Párbeszédben az anyaggal (Molnár Imre bõrremekei), Csermák Ferenc szobrai és kisplasztikái, Für Emil festményei.

Hódmezővásárhelyi alkotóház Galyatető alkotóház

Martély – alkotóház

A város központjában elhelyezkedő épület öt szobájában várja az alkotni vágyó képző és iparművészeket.

(06-30 488-9661) Hódmezővásárhelytől mintegy 10 km–re, a Tisza holt ága mellett – festői környezetben – elhelyezkedő épület 5 db vendégszobával várja a kortárs alkotni vágyó képző és iparművészeket.

A Mátra hegységben található fenyvessel körülvett épület a zenészek kedvelt pihenő és munkahelye.

Zsennyei Bezerédj kastély Képző és Iparművészek Alotóháza A szombathely mellett található, a középkori templomos lovagok kolostorának romjain épült többször átépített XVII. századi romantikus kastély, melyet 18 ha –os park veszi körül. Vendégszobái korhű bútorokkal berendezettek. Az alkotómunkát a vendégszobák mellett műhelyház is biztosítja.

Szigligeti Eszterházy Kastély Írók alkotóháza A tapolcai medence egyik legszebb részén, Szigligeten található klasszicista stílusú kastélyt 9ha nagyságú kastélypark vesz körül. 30 db szobájával, az írók egész évben működő, kedvelt alkotóháza.

Balatonföldvár (06-84 700-029, 06-30 670-2803) A Balaton déli partján kellemes környezetben elhelyezkedő Alkotóház a zenészek kedvelt munka és pihenőhelye.

2005/6–7.

39