5. A környezet jelenlegi állapota az atomerőmű térségében az erőmű hatása a környezetállapot kialakulásában

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása

KHT

5. A környezet jelenlegi állapota az atomerőmű térségében – az erőmű hatása a környezetállapot kialakulásában

5. fejezet

2006.02.20.


KHT

TARTALOMJEGYZÉK

5. A KÖRNYEZET JELENLEGI ÁLLAPOTA AZ ATOMERŐMŰ TÉRSÉGÉBEN – AZ ERŐMŰ HATÁSA A KÖRNYEZETÁLLAPOT KIALAKULÁSÁBAN ............. 1 5.1. A nukleáris energiatermeléshez kötődő hatótényezők és hatásfolyamatok meghatározása .............................................................................................................. 1 5.2. A vizsgálandó terület lehatárolása, azaz a hatásterület előzetes becslése ............... 4 5.2.1. A meghatározó hatótényezőcsoportokhoz kapcsolódó hatásterületek ..................... 4 5.2.1.1. Az előkészítő munkákhoz kapcsolódó hatások által várhatóan érintett terület .............................................................................................................. 4 5.2.1.2. A meghosszabbított üzemidejű atomerőmű működésénél vizsgálandó terület .............................................................................................................. 4 5.2.2. A vizsgálandó terület környezeti elemenkénti összegzése....................................... 7 5.2.3. Hatásterület tervezési üzemzavarok esetén .............................................................. 8 5.2.4. A vizsgálandó terület tagolása.................................................................................. 8 5.3. A környezeti radioaktivitás jellemzése..................................................................... 10 5.3.1. A radioaktív anyagok kibocsátása a Paksi Atomerőműből.................................... 10 5.3.2. Az erőmű radiológiai környezetellenőrzésének eredményei ................................. 23 5.3.2.1. Aktivitáskoncentráció a földfelszíni levegőben ............................................. 25 5.3.2.2. A talaj- és fűmintákban mért aktivitáskoncentráció...................................... 26 5.3.2.3. A dunai eredetű minták aktivitáskoncentrációja........................................... 27 5.3.2.4. A halastavak víz-, iszap és halmintáinak aktivitáskoncentrációja ................ 28 5.3.2.5. Aktivitáskoncentráció a talajvízben .............................................................. 29 5.3.2.6. A tejminták aktivitáskoncentrációja .............................................................. 32 5.3.2.7. A környezeti gamma-sugárzás átlagos dózisteljesítménye............................ 32 5.3.3. Az atomerőmű hatása a lakosság többlet sugárterhelésére .................................... 37 5.3.4. A telephely jellemzési program radioaktív kibocsátásokhoz, környezeti sugárellenőrzéshez kapcsolódó eredményeinek összefoglalása............................. 41 5.3.4.1. Az élővilág sugárterhelésének vizsgálata az atomerőmű környezetében ........ 41 5.3.4.2. A vizek tríciumtartalmának vizsgálata ............................................................ 48 5.3.5. A teljesítménynövelés hatása az atomerőmű radioaktív kibocsátásaira................. 51 5.3.6. A 2. blokki üzemzavar és következményei............................................................ 52 5.4. Hagyományos környezeti hatások ............................................................................ 59 5.4.1. Az atomerőmű környezetének levegőminősége..................................................... 59 5.4.1.1. Légszennyezettség 1987-2005 (fűtési félév) között........................................ 60 5.4.1.2. A légszennyezettség jelenlegi állapota .......................................................... 63 5.4.1.3. A légszennyezettséget befolyásoló meteorológiai és környezeti tényezők..... 76 5.4.2. Az erőmű léte és működése miatt kialakuló mezoklimatikus változások.............. 78 5.4.2.1. A legfontosabb jelenlegi meteorológiai jellemzők ........................................ 79 5.4.2.2. A hőterhelés elvi hatásai ............................................................................... 97 5.4.2.3. A hőszennyezés miatt várható mezoklimatikus változások mérési és értékelési programja ..................................................................................... 98 5.4.2.4. Urbánhatás változása.................................................................................. 106 5. fejezet

2006.02.20.


KHT

5.4.3. Az erőmű környezetében található felszíni, felszínalatti vizek minősége, az ezeket érő hatások és az ezekből kiinduló hatásfolyamatok eredményei............. 107 5.4.3.1. Mennyiségi kérdések ................................................................................... 107 5.4.3.2. Hagyományos vízminőségi jellemzők – a vízszennyezés hatásai ................ 126 5.4.3.3. A Duna vízhőmérséklete – a hőterhelés hatásai.......................................... 147 5.4.4. Geológiai és hidrogeológiai képződmények (föld, talaj, talajvíz) terhelése, igénybevétele........................................................................................................ 196 5.4.4.1. Talaj, talajvíz szennyezettség ...................................................................... 196 5.4.4.2. Az atomerőmű Duna menti vízbázisokra gyakorolt hatásai........................ 224 5.4.5. Szárazföldi élővilág, ökoszisztémák .................................................................... 237 5.4.5.1. A tágabb környezet jogszabályi védelmet élvező természeti értékei ........... 237 5.4.5.2. A Paksi Atomerőmű környezetének növényvilága....................................... 242 5.4.5.3. A Paksi Atomerőmű környezetének állatvilága........................................... 247 5.4.6. Nem radioaktív hulladékok keletkezése és kezelése............................................ 251 5.4.6.1. Szilárd hulladékok ....................................................................................... 251 5.4.6.2. Folyékony hulladékok.................................................................................. 256 5.4.7. A Paksi Atomerőmű jelenlegi környezeti zajhelyzete ......................................... 264 5.4.7.1. Az üzem jelenlegi zajkibocsátásának felmérése .......................................... 264 5.4.7.2. Mérési módszer ........................................................................................... 266 5.4.7.3. Mérési eredmények...................................................................................... 266 5.4.7.4. Követelmények............................................................................................. 268 5.4.7.5. A vizsgálat eredményeinek értékelése ......................................................... 268 5.4.8. Az erőmű hatása a környezetében élők egészségügyi állapotára......................... 269 5.4.9. Települési környezet ............................................................................................ 279 5.4.9.1. A város megjelenése az országos fejlesztési dokumentumokban ................ 279 5.4.9.2. Paks város térszerkezeti pozíciójának változásai........................................ 281 5.4.9.3. Általános településkörnyezeti jellemzők változása az erőmű létesítése után.............................................................................................................. 281 5.4.10. Táj ..................................................................................................................... 284 5.4.10.1. Tájszerkezeti változások .............................................................................. 284 5.4.10.2. Tájképi változások ....................................................................................... 296 5.4.10.3. Az atomerőmű tevékenysége a táji környezet alakításában ........................ 298 5.5. Üzemzavarok várható következményei................................................................... 299 5.5.1. Az üzemzavarok értékelésével kapcsolatos követelmények............................... 300 5.5.2. A Paksi Atomerőműre elvégzett üzemzavar-értékelések..................................... 301 5.5.2.1. Elfogadási kritériumok................................................................................ 306 5.5.2.2. A zónasérüléssel járó események kockázati értékelése ............................... 308 5.5.2.3. Az üzemzavari elemzések eredményeinek összefoglalása ........................... 312 5.5.2.4. Környezeti kibocsátások és dózisok a biztonsági övezet határán ............... 320 5.5.3 Üzemzavari kibocsátással járó események a Paksi Atomerőmű eddigi működése során .................................................................................................... 325 5.5.4. Nem nukleáris üzemzavarok ................................................................................ 327

5. fejezet

2006.02.20.


KHT

5. A KÖRNYEZET JELENLEGI ÁLLAPOTA AZ ATOMERŐMŰ TÉRSÉGÉBEN – AZ ERŐMŰ HATÁSA A KÖRNYEZETÁLLAPOT KIALAKULÁSÁBAN Az atomerőmű léte és működése jelentős hatással van környezetének állapotára. Az atomerőmű létesítése előtti időszakhoz viszonyított állapotváltozások kialakulása hosszabb időszak tevékenységeinek eredménye. E fejezetben egyrészt minősítjük a környezet jelenlegi állapotát, másrészt összefoglaljuk, hogy a jelenlegi állapot kialakulásában az atomerőmű és a kapcsolódó tevékenységek milyen szerepet játszanak. Ahol lehetőség volt rá az erőmű előtti állapothoz viszonyítottuk a jelenlegi állapot jellemzőit.

5.1. A nukleáris energiatermeléshez hatásfolyamatok meghatározása

kötődő

hatótényezők

és

Attól függetlenül, hogy ebben a fejezetben csak a jelen állapot leírása, a működő erőmű hatásainak meghatározása történik célszerű a meghosszabbított üzemidejű erőmű környezeti hatásait átgondolni. Ennek oka, hogy a működés alatti hatótényezők és hatások jelen állapotban, illetve az üzemidő hosszabbítás esetén gyakorlatilag megegyeznek. Az üzemidő hosszabbítás előkészítési időszakában várhatóan megvalósuló teljesítménynövelés sem változtat számottevően a hatásokon. Ugyancsak azonos hatásokkal kell számolnunk a felhagyás fázisában attól függetlenül, hogy az mikor következik be. Az atomerőmű üzemidő hosszabbításához köthető hatótényezők a következő fázisokban jelentkeznek: – Az üzemidő hosszabbítás előkészítése, azaz a tervezett tevékenység megvalósításához szükséges feltételek megteremtése, a üzemidő hosszabbításhoz szükséges tevékenységek, beavatkozások (a hatósági eljárástól a rekonstrukciókon át az alkatrész cserékig) elvégzése. Ez a fázis gyakorlatilag napjainktól az első blokk elvi leállításáig, azaz 2012-ig tart. (314/2005. Korm. rendelet szerinti létesítési fázis.); – Az üzemidő hosszabbítás, azaz az erőmű eredetileg tervezett 30 éves üzemidőn túli működése, mely 2012-től várhatóan 20 évig történik. (314/2005. Korm. rendelet szerinti megvalósítás fázisa.); – A meghosszabbított üzemidő lejárta után az erőmű leállítása. (314/2005. Korm. rendelet szerinti felhagyási időszak.) Jelen esetben is külön kell vizsgálni az esetleges balesetek – tevékenységünknél tervezési üzemzavarok – következményeit. Az egyes fázisokhoz köthető, várhatóan legfontosabb hatótényező-csoportok a következők: – Előkészítő fázis (normál üzemi, és az ezt meghaladó fenntartási munkák): • hagyományos szennyezőanyag kibocsátások az erőmű területen és annak közelében; • hagyományos szennyezőanyag kibocsátások a szállítási utak mellett; • különböző típusú igénybevételek (pl. vízkivétel); • radioaktív és hagyományos hulladékok keletkezése.

5. fejezet - 1/331

2006.02.20.


KHT

Az előkészítő fázis során azonban, mivel az erőmű az előkészítő időszak alatt is folyamatosan működik, háttérterhelésként minden jelenleg működő hagyományos és radioaktív kibocsátással is számolni kell. – Működési fázis: • radioaktív kibocsátások; • radioaktív hulladékok keletkezése és kezelése; • hagyományos szennyezőanyag kibocsátások (légszennyezés, zaj- és rezgésterhelés, víz- és talajszennyezés); • hőkibocsátás (levegőbe és vízbe); • vízkivétel; • az atomerőmű épületeinek, építményeinek léte, e speciális területhasznosítási forma működése; • vízi és üzemi létesítmények állapotfelügyelete és állékonyságvizsgálata. Ezek gyakorlatilag megegyeznek az atomerőmű jelen állapotban történő működésének hatótényezőivel, így jelen fejezetben ezekkel foglalkozunk kiemelten. Mivel az atomerőmű felhagyása önmagában is környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenység, ezért e szakasz csak áttekintő módon kerül hatástanulmányunkban feldolgozásra. A hatótényezőkből kiinduló hatásfolyamatok meghatározásának egyik lehetséges módja a hatásfolyamat-ábra készítése. A folyamatábrát a jelenleg működő létesítmény üzemelési tapasztalatai alapján készítettük el. Így kismértékben eltér a hatástanulmányokban megszokottól, hiszen elsődlegesen nem előrebecsülésen alapszik. Ez azt jelenti, hogy nem az ún. potenciális, valószínűleg előforduló hatótényezőket és folyamatokat, hanem a valóságban működő folyamatokat mutatja be. Az 5.1.1. hatásfolyamat-ábra tehát az erőmű létéhez és működéséhez, esetleges havária eseményeihez köthető legfontosabb hatótényezőket, ezek közvetlen és közvetett hatásait vázolja fel, valamint azt, hogy ezek becsülhetően hogyan gyűrűzhetnek az emberig. Az erőmű hatásainak értékelésekor az itt meghatározott hatásfolyamatokból indultunk ki. A hatásfolyamat-ábra felépítése a hatástanulmányoknál megszokott: Az első oszlopban a környezeti elemek és rendszerek megnevezései szerepelnek. A második oszlop a hatótényezők sorszámozását tartalmazza. A harmadik oszlopban – az egyes környezeti elemek/rendszerek bontásában – a tevékenység hatótényezői találhatók. Természetesen, ahol egy hatótényező több környezeti elemre is hat, azt több sorban is szerepeltetjük. (Lásd pl. hagyományos szennyezőanyag kibocsátás, mely a 2., 9., 13. sorszámokon is megjelenik, tehát egyaránt érinti a levegőt, a vizet és a földet.) Az ötödik oszlopban a közvetlen hatások, utána pedig a közvetett hatások láthatók. A nyilak a továbbgyűrűzés útját mutatják a különböző hatásviselők között. A továbbgyűrűzésnél általában két fázist szoktunk figyelembe venni, mivel a hatásfolyamatok többnyire egyre csökkenő intenzitásúak és a két fázis után már nem számottevőek. Az ábra utolsó oszlopában az ember – mint végső hatásviselő – kiemelten szerepel. Ebben az oszlopban azt jelezzük, hogy a hatásterületen élő lakosság az egyes hatásfolyamatot hogyan élheti át, számára, illetve az egyes hasznosítási lehetőségek szempontjából a hatásfolyamatok miként jelentkezhetnek.

5. fejezet - 2/331

2006.02.20.


KHT

5.1.1. ábra: Az atomerőmű működésének környezeti hatásfolyamatai Érintett körny.-i elem/rendszer Levegő

Felszíni és felszín alatti vizek

Hatótényező 1. Radioaktív kibocsátások a működés során 2. Hagyományos légszennyezőanyag kibocsátás a működés fázisában 3. Hőkibocsátás a légtérbe 4. Erőmű léte, urbánhatása 5. Haváriás légszennyezés 6. 7. 8. 9. 10. 11.

Föld

12. 13. 14. 15.

Élővilágökoszisztémák Művi elemek Települési környezet Zaj, rezgés Táj

Közvetlen hatás → Háttérterhelés változása

→ Levegőminőség változás a szűkebb környezetben és a megközelítési utakon → Közvetlen környezet lég→ hőmérsékletének vált. → Radioaktivitás háttérterhelést meghaladó növekedése a környezetben Vízkivétel (hűtő- és szociális víz → Mennyiségi csökkenés a igény) feszíni és f.a. vizekben Beépített és burkolt felületek léte → Lefolyási viszonyok vált. Radioaktív kibocsátások a → Felszíni vizek működés során minőségváltozása Hagyományos szennyezőanyag → Felszíni vizek kibocsátás - szennyvíz keletkezés minőségváltozása Meleg hűtővíz kibocsátás → Befogadó vízhőmérsékletének változása Haváriás vízszennyezés → Kibocsátási korlátot túllépő szennyezés növekedés a befogadóban, vagy a felszín alatti vizekben Az atomerőmű, mint építmény → Folyamatos, növekvő léte rétegterhelés Hagyományos hulladékok keletkezése a működésnél → Talajszennyezés Radioaktív hulladékok → Talajszennyezés keletkezése a működésnél Haváriás talajszennyezés → Háttérterhelést meghaladó szennyezés növekedés (nincs közvetlen hatás)

16. Létesítmények állapotfelügyelete → Állapot megőrzés, öregedés és állékonyságvizsgálata kezelés 17. A létesítmény léte → Település léte és fejlődése 18. A létesítmény működése 19. A létesítmény léte

Közvetett hatások

→ Zaj- és rezgés → Tájhasználat korlátozás → Tájképi zavarás

5. fejezet - 3/331

Ember mint végső hatásviselő Kockázat növekedés Egészségügyi hatások

Mikroklímatikus változás

Egyes használatok esetenkénti zavarása Egészségügyi kockázatok növekedése Használatkorlátozás Kockázat növekedés

Felszín alatti vizek szennyezése

Használatkorlátozás Egyes használatok időszakos zavarása

Radioaktív anyagok kiülepedése a felszíni vizekre

Egyes használatok időszakos korlátozása Biztonsági problémák

Esetleges elmozdulások

Használatok korlátozása Kockázat növekedés Használatok korlátozása Életfeltételek változása Állagromlás

Migráció, degradáció Urbánhatás erősödése

Biodiverzitás csökkenése Fenntartási igény növekedés Normál üzem biztosítása Szerves fejlődés lehetősége Használatok lehet. javulása Kellemetlenség Életkörülmények változása

2006.02.20.


KHT

5.2. A vizsgálandó terület lehatárolása, azaz a hatásterület előzetes becslése A hatótényezők azonosítása, az általuk indukált hatásfolyamatok rögzítése, az érintett hatásviselők számbavétele után előzetesen meghatározható a tevékenységgel érintett terület, azaz az előzetesen becsült hatásterület. Az előzetesen becsült hatásterület, más néven a vizsgálandó terület a környezeti elemek és rendszerek állapotértékelésénél, majd a meghosszabbított üzemidejű erőmű működésének előrejelzésénél továbbfinomításra kerül (lásd 7. fejezet). Jelen esetben a jogszabályok szerint meghatározandó hatásterületet a továbbüzemelő atomerőmű hatásaihoz kell kötni. (A hatásterület meghatározásánál egy már jelenleg működő tevékenységnél azt is fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi és a későbbi hatótényezők által meghatározott hatásterületek azonosságát, vagy különbözőségét is bemutassuk.) Jelen fejezetrészben tehát azt a térbeli kiterjedést határozzuk meg, melyben a további vizsgálatok folynak. A tervezett tevékenységgel foglalkozó 6. és 7. fejezetbe ez a terület pontosítása került. A vizsgálandó terület meghatározásánál, majd szakterületenkénti pontosításánál a korábbi hasonló jellegű tanulmányok megállapításait, valamint az erőmű jelenlegi működésének tapasztalatait, az ezekre vonatkozó a környezetvédelmi monitoring programban szereplő mérési eredményeket is figyelembe vettük. 5.2.1. A meghatározó hatótényezőcsoportokhoz kapcsolódó hatásterületek A hatásterületek becslésekor először a különböző hatótényezőkhöz kapcsolható terhelési/igénybevételi hatásterületek jelölhetők ki. A hatótényezőnkénti hatásterületek ismeretében ezek elemenkénti hatásterületekké összegezhetők. A hatótényezőnkénti hatásterületek esetleges beavatkozási javaslatok elkészítésénél alkalmazhatók, a hatástanulmányban azonban az elemenkénti hatásterületek ismerete fontosabb (hatásterület – kontroll környezet elemenkénti összehasonlítása, a változások értékelése elvégzéséhez). 5.2.1.1. Az előkészítő munkákhoz kapcsolódó hatások által várhatóan érintett terület Itt gyakorlatilag együttesen beszélhetünk a fenntartási munkák, a szállítási tevékenység és esetlegesen más területeken jelentkező egyéb (lásd pl. anyag- és hulladéklerakó, hulladékfeldolgozó területek) közvetlen hatásterületekről. Ezek térben jól elhatárolhatók egymástól. A fenntartási munkák hatásterülete becsülhetően a telephelyen belül marad. A többletszállítási tevékenység – tekintettel arra, hogy a munkaszervezés miatt a szállítás a típusévi karbantartási tevékenységhez, az ahhoz szükséges szállításokhoz kapcsolódik – hatásterülete várhatóan a normál működéshez szükséges szállítások hatásterületétől nem különíthető el. Jelen tevékenységnél közvetetten érintett hatásterületről nem kell beszélnünk, hiszen az üzemidő hosszabbítás érdekében végzett előkészítő munkák elvégzéséhez sem település- sem infrastruktúrafejlesztés nem szükséges. Ugyancsak nem történik létesítés az erőmű üzemi területén sem. 5.2.1.2. A meghosszabbított üzemidejű atomerőmű működésénél vizsgálandó terület Ez a terület gyakorlatilag megegyezik a jelenlegi hatásterülettel. Azaz várakozásunk szerint a meghosszabbított üzemidejű erőmű hatásterülete lényegileg nem változik a jelenlegi hatásterülethez képest.

5. fejezet - 4/331

2006.02.20.


KHT

5.2.1.2.1. Viszgálandó terület a radioaktív kibocsátásokra vonatkozóan A radioaktív kibocsátások közvetlenül érintik a levegőt és a felszíni vizeket. A levegőbe jutó sugárzó anyagok környezeti, egészségvédelmi szempontból csak akkor lehetnek elfogadhatók, ha számottevő többletterhelést a háttérsugárzáshoz képest nem jelentenek, hasonlóképpen a felszíni vizeket (Duna) közvetlenül érő terhelés sem okozhat a befogadóban számottevő radioaktivitás növekedést. A levegőbe kerülő radioaktív szennyezés onnan kihullva, vagy kimosódva a felszíni vizekre, talajra, élővilágra jut. Hasonlóképpen a felszíni vizeket érő terhelés is tovább gyűrűzhet a talaj és az élővilág felé. Lefolyástalan területeken, állóvizekben, a talajban és az élővilág egyedeiben a hosszabb felezési idejű radioaktív izotópok felhalmozódhatnak (kummulatív hatás), különösen azokban a környezeti elemekben és azokon a területeken, ahol a radioaktív terhelésnek több forrása is van. (Pl. kihullási övezetben termelt zöldségfélék esetén ilyen a levegő, a talaj és a Dunából vett öntözővíz is.) Mindezek alapján – annak ellenére, hogy a radioaktív kibocsátás által közvetlenül érintett környezeti elemekben lényeges változás eddig nem volt kimutatható –, a feltételezhető akkumulációs folyamatok miatt a közvetetten érintett környezeti elemeket is hatásviselőnek kell tekintetünk. Vizsgálandó terület a közvetlen hatásokra vonatkozóan A sugárzás által közvetlenül érintett elemeknél értelmezhető hatásterület – a fenti megállapításokat figyelembe véve – nem lehet. Ezt az eddigi tapasztalatok, mérési eredmények gyakorlatban is alátámasztották. A radioaktív kibocsátás normálüzemi körülmények között a háttérsugárzásnak megfelelő szintet már az erőmű biztonsági övezetén belül eléri. Tehát a biztonsági övezeten kívül nem magasabb, mint a háttérterhelés. A közvetlenül a Dunába bocsátott hulladékvizek a mérési eredmények tanúsága szerint nem okoznak számottevő aktivitásnövekedést, várhatóan itt sem kell számolnunk jelentős többletterheléssel. Ettől függetlenül vizsgálandó területként azt a térséget határoztuk meg, melynek határán túl a tapasztalatok, a mérések eredményei szerint a terhelés már biztonsággal a háttérterhelés ingadozásán belüli marad, tehát gyakorlatilag már ki sem mutatható. Levegő esetében ez a szélrózsának megfelelő (legtávolabbi irányban 25 km-es sugarú) terület. A Duna esetében ez a terület a Sió betorkolásig terjedő szakasszal azonosítható. Vizsgálandó terület a közvetett hatásokra vonatkozóan Az esetleges akkumulációs folyamatok következtében létrejövő változások területének meghatározásához a nemzetközi gyakorlatban az atomerőművek esetén elfogadott 30 km sugarú kört tekintettük a vizsgálandó terület külső határának. (A nemzetközi gyakorlat ténylegesen az amerikai, kanadai, finn atomerőművek környezeti hatásvizsgálatában alkalmazott megközelítéseket jelenti, mivel az akkumulációs folyamatok a lokálisan zárt rendszerekben az üzemzavari kibocsátások esetén is 10-12 mérföld, azaz 16-20 km után már elenyésznek.) Ezen belül a jól akkumuláló és ezért fokozott veszélynek kitett környezeti elemek a következők: – kolloid talajok; – rendszeresen belvízzel borított vagy nedves területek; – állóvizek; – a vízfolyások pangó részei; – a folyó- és állóvizek üledéke; – a természetes növényvilágból a gombák, a zuzmók és mohák, fűfélék;

5. fejezet - 5/331

2006.02.20.


KHT

– – – –

kultúrnövények közül a gyökérzöldségek, a gumósok; az erdei avar (különösen a tűlevelűek); a hosszú vágásfordulójú erdők fái, esetleg egyéb állókultúrák; az állatvilág tagjai közül elsősorban az előzőekben felsorolt növényekkel rendszeresen táplálkozók, lásd pl. éti csiga, kacsa, liba, nyúl, legelő állatok (juh, kecske, őz, szarvasmarha); – és természetesen az itt élő lakosság. A radioaktív hulladékok keletkezése az atomerőmű telephelyére koncentrálódik. A kezelést, sőt az átmeneti tárolást is itt kell megoldani, tehát a közvetlen hatásterület belül marad a telephelyen. Jelen esetben közvetett hatásterületeknek a hulladékok átmeneti és végleges tárolásának területeit tekintjük, ez részben szintén a telephelyen belül, a végleges elhelyezés azonban csak azon kívül oldható meg (pl. Bátaapáti, Boda térségében). Jelen esetben utóbbiak hatásterületének lehatárolása nem történhet meg, hiszen még csak a kezdeti, előkészítő fázisban van létesítésük. Ezek mindegyike önálló hatásvizsgálat köteles tevékenység, ezért a hatásterület lehatárolásra az önálló engedélyezési eljárások keretén belül kell megtörténjen. 5.2.1.2.2. Hagyományos környezetterhelések és igénybevételek vizsgálandó területe Levegőszennyezés A hagyományos légszennyezőanyagok kibocsátási gyakorisága rendkívül kicsi, hatása a környezeti elemekre elenyésző. A dízelgenerátorok hatásterületét terjedésszámítással határoztuk meg, és megállapítottuk, hogy hatásterületük a telephelyen belül várható, lásd még 5.4.1. alfejezet és a 7. melléklet. Vízterhelés Az atomerőmű nem radioaktív szennyvizei tisztítás után kerülnek a befogadóba, hatásuk nem változtatja meg jelentősen a befogadó minőségét, hatása a biztonsági övezeten belül marad. Ez a továbbműködés során várhatóan nem változik. Hőterhelés hatásterülete A hőhatás közvetlenül egyrészt a levegőt, másrészt a befogadó Dunát éri. Utóbbinál a hőcsóva a jobb part mellett maradva halad tovább. (Lásd még 5.4.2. alfejezet.) A hatásterületet a korábbi előrejelzések szerint mintegy 10-80 km közötti területre tettük, az időjárási körülményektől függően. Az eddig elvégzett hőfelvételek szerint azonban nem éri el ezt a kiterjedést, az erőmű alatti 4-5 km-es szakaszon az elkeveredés, mind a termo felvételek, mind a hőmérséklet mérések alapján nagyobb részt lejátszódik. A hőterhelés hatása becsülhetően a vízi élővilágra vonatkozóan is e határon belül marad, helyszíni vizsgálataink szerint ugyanis mind a vízi makroszkópikus gernictelenek, mind a halfauna változása csak az erőmű alatti néhány km-en mutatható ki. A hőterhelés, azaz a víz hőmérsékletének emelkedése a Sió torkolata környékén, az erőműtől mintegy 30 km-re már eléri a kimutathatósági határt. Változás a meghosszabbított üzemidejű atomerőmű működési időszakában sem várható. A hőhatás közvetetten érinti a part menti ökoszisztémákat, a part közeli területeket, elsősorban a hőcsóva menti jobb parton. Így közvetett hatásterületnek minősül az érintett Duna-szakasszal párhuzamos parti sáv is. Az erőmű vízkivételéből eredő hatások területe Az atomerőmű vízellátásának biztosításához 3-4 év gyakorisággal előforduló kisvizek esetében bizonyos gázlók megléte szükséges. Ebben az időszakban a gázlók léte korlátozhatja

5. fejezet - 6/331

2006.02.20.


KHT

a hajózási tevékenységet hosszabb Duna-szakaszon a forgalom irányától függően, az erőmű környezetében. A kotrások korlátozása az 1505-1536 fkm közötti szakaszt érintheti, vagyis az erőmű 10-22 km-es környezetét. A létesítmények léte, a speciális tájhasználat A területen a telephely léte bizonyos urbánhatással, tehát mezoklíma változással jár együtt. Ez becsülhetően az erőmű néhány kilométeres körzetére lokalizálódik. Többlethatások itt sem várhatók. Az építmények tömbszerű megjelenésük, és/vagy kiemelkedő magasságuk miatt a látványban, tájképben már akár 8-10 km-ről is hangsúlyos elemként mutatkoznak. Új – tájképben is megjelenő – elemek létesítésével a továbbüzemelés során nem kell számolnunk. Tehát a környezetben a már eddig megszokott képre, a megszokott távolságokból kell számítani. Az erőmű, mint gazdasági létesítmény mobilizálta a környező települések lakosságát és elsősorban Pakson komoly városiasodási folyamatot, ezzel tájszerkezet átalakulást indított el. Amennyiben az üzemidő hosszabbításra nem kerülne sor, a régi blokkok leállása egy ezzel ellentétes folyamatot indíthatna el, azaz a lassú visszafejlődést (feltételezve, hogy más húzóágazat a településen nem alakul ki) feltételezhetünk. A hatásterület jelen hatásfolyamatnál elsődlegesen Paks város és az erőmű által mobilizált környezet. Az erőmű léte a közvetlen környezetében a területhasználat korlátozásával jár. Ez az üzemidő hosszabbítás nélkül is fennmaradna, mivel a felhagyás a leszerelési változat függyvényében akár 100 évig is eltarthat, bár az azonnali leszerelési változat időigénye is 30 év. 5.2.2. A vizsgálandó terület környezeti elemenkénti összegzése Az elemenkénti hatásterületek bemutatása során az egy környezeti elemet érintő, különböző hatótényezőktől eredő változások területeit együttesen tekintjük, ily módon a különböző kibocsátási területek egymást átfedhetik. Az így adódó terület unióját kell az illető környezeti elem hatásterületének tekinteni. Légköri szennyezés tekintetében a radioaktív anyagok kibocsátása a meghatározó. Ez alapján a levegőre vonatkozó tágabb hatásterületnek az erőmű szélrózsa által meghatározott, max. 25 km-es környezete tekinthető, mivel a hatások alacsony intenzitása miatt nem lehet pontos hatásterületet kijelölni. A legfeljebb 25 km-es hatásterület a vizsgálat szempontjából elfogadható maximum miután a korábbi mérések alapján, az e területen belül megjelenő hatások elhanyagolható nagyságrendűek voltak. Felszíni vizek szempontjából a hatásterületet a kibocsátás (hagyományos és radioaktív szennyezőanyag) és a hőterhelés együttesen adják. A Dunában a hőterhelés hatásterülete eddigi tapasztalataink szerint meghaladja a radioaktív szennyezés távolságát, ha a hatásterületet az érintett bioszféra komponensek és emberek dózisterhelése alapján határozzuk meg. Ezért itt a hőterhelés hatásterülete a mérvadó, melyet max. a Sió torkolatáig lehet kimutatni. Egyéb felszíni vizeket hőterhelés nem, csak kihullás, kimosódás következtében esetleges radioaktív szennyezés érhet, ezért e térségekben a sugárzó anyag-felhalmozódásnak kitett területeket kell a hatásterületbe bevonni. Felszín alatti vizek szempontjából az áramlási iránynak megfelelően a telephely alatti és az attól keleti, délkeleti irányban a Dunáig kiterjedő terület veendő figyelembe.

5. fejezet - 7/331

2006.02.20.


KHT

A talaj és az élővilág esetében elsősorban a hő- és radioaktív terhelés által érintett területek uniója, másrészt a levegőből történő kiülepedés adja a hatásterületeket. Hőterhelés szempontjából a part menti sáv, sugárterhelés szempontjából a felhalmozódásnak kitett területek tartoznak ide. A talajok hatásterülete megfelel azon területek összességének, ahol a sugárzó anyag halmozódásával a talaj tulajdonságai miatt számolni lehet. A települési környezet hatásterülete a tevékenységhez nem közvetlenül, hanem járulékosan kapcsolódó tevékenységekhez köthető. (Az erőmű dolgozóinak élet és mozgástere a város.) A környezetre közvetlen hatást gyakorló hatótényezők (pl. a levegőbe bocsátott hő, vagy radioaktív anyagok) hatásterülete elvben érinthetné Paksot, de a településen ebből fakadó változás nincs. Tehát e hatásterület nem értelmezhető. A járulékosan kapcsolódó tevékenységek elsősorban Paks város területére koncentrálódnak (lásd pl. terület- és infrastruktúra fejlődés). A táj, mint környezeti rendszer szempontjából hatásterületnek tekinthető mindaz a térség, ahonnan a létesítmények látszanak. (Ez a legkiterjedtebb hatásterület táji szempontok alapján.) 5.2.3. Hatásterület tervezési üzemzavarok esetén A tervezési üzemzavarok esetén a tervezett biztonsági rendszerek még biztosítják, hogy a biztonsági övezeten kívül élő lakosságnál nem szükséges védelmi intézkedéseket elrendelni. Az tervezési üzemzavarok esetén a légköri kibocsátások mennyisége növekszik meg jelentősen, ezért csak ennek hatásterületét kell vizsgálni. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal a 30 km sugarú zóna ebben az esetben elegendő a hatások vizsgálatára. Jelen esetben az alapállapot bemutatásánál figyelembe veendő terület és az üzemidő hosszabbítás esetén becsülhető hatásterület gyakorlatilag megegyezik. A bemutatott vizsgálandó területet összesítve térképen is ábrázoltuk (lásd 5.2.1. ábra). A 7. fejezetben elemenkénti lehatárolásra is sor kerül. 5.2.4. A vizsgálandó terület tagolása Összefoglalóan a vizsgálandó terület tehát a következő térségekre terjed ki: – Biztonsági övezet: Ez az atomerőműtől számított kb. 2,7-3 km-es távolság, ill. a Duna vonala, ezen belül maradnak általában a normál üzemi kibocsátások. – Szűkebb környezet: Ez az a térség, ameddig a becslések szerint a hagyományos szennyező-anyag kibocsátások, valamint a környezeti igénybevételek és terhelések maximális esetben terjedhetnek. Ez az erőmű kb. 5-8 km-es körzete. Ehhez a térséghez hozzáadódik a hőterhelés következtében a Duna Paks alatti hozzávetőleg 30 km-es szakasza, ill. a szállítási útvonalak. (Utóbbi elsősorban Paksig.) – Tágabb környezet: Ez a becslések szerint az a terület, ameddig a radiológiai hatások üzemzavar esetén kimutatható kollektív dózisemelkedést okozhatnak, illetve ahol akkumulálódásra esetlegesen számítani lehet. Ez a max. 30 km-es körzet. Ezt a hármas tagolást vizsgálataink során figyelembe vettük, azaz a 3 km-es biztonsági övezeten belül a jelen állapot részletes feltárásra került minden környezeti elem és rendszer tekintetében. Bár e területnek nem része Paks városának egésze, ezt is kiemelt figyelemmel vizsgáltuk. A tagolást az 5.2.1. ábrán is megjelenítettük.

5. fejezet - 8/331

2006.02.20.


KHT

5.2.1. ábra: A vizsgálandó terület lehatárolása és tagolása N W

E S

Dég

Nagykarácsony Daruhegy

Középbogárd Pusztaegres

Dunaegyháza

Kis

Elõszállás Fülöpszállás Mezõszilas Alap

Dunaföldvár

Solt

Alsószentiván Sáregres

Igar

Soltszentimr

Cece Dunatetétlen

Simontornya

Ozora

Bölcske Németkér

Tolnanémedi Vajta

Pálfa

Csengôd Harta

T

Dunakömlõd Belecska

Györköny

Sárszentlõrinc

Nagykékes

8k m

Dunapataj

Ordas

Paks

Nagydorog

3k m

Keszõhidegkút Uzd Pusztahencse

Udvari

30 km

Bikács

Nagyszékely Miszla

Akasztó

Madocsa

Kisszékely

Pincehely

Kiskõrös Erdõtelek

Géderlak

Felsõerek

Dunaszentbenedek

Újtelek Alsóerek

Gombolyag

Regöly Szárazd

Uszód Kajdacs

Gyönk

Szakmár

Borjád

Csorna/Szakmár

Szakadát Diósberény

Varsád

Szakály

Dunaszentgyörgy

Tengelic

Foktõ

Kalocsa

Kecel Öregcsertõ

Dúzs

Hõgyész

Kistormás

Kalaznó

Kölesd Júliamajor

Gerjen

Homokmégy

Bátya

Imreh

Alsómégy

Szedres Murga

Medina

Felsõnána

Drágszél

Fadd

Mucsi

Tolna Fadd-Dombori Zomba

Tevel

Császártöltés Fajsz

Mözs (Tolna-Mözs)

Harc Závod

Kiscsala

Hillye Miske

Fácánkert

Kéty

25 km

Sióagárd

Kisdorog

Hajós

Dusnok Bogyiszló

Kisvejke Tabód

Nagyvejke vizsgálandó terület határa Mucsfa biztonsági övezet + Duna Kakasd tágabb környezet Aparhant szûkebb környezet Izménylégköri radiológiai terhelés Bonyhád Majos belsõ zóna Györe Grábóc Nagymányok városhatár falvak határa autópálya mûút utcák javított talajutak talajutak mezei utak vasutak folyók szigetek patakok csatornák vízfolyások közigazgatási határ

Kéleshalom Szekszárd

Érsekhalma Nemesnádudvar

Csatár - Szekszárd

Õcsény

0

5. fejezet - 9/331

J

Sükösd

Decs

5000

10000

15000

20000

25000 Meters

2006.02.20.


KHT

A szűkebb környezetben minden környezeti elem és rendszer a saját hatásterületén belül került bemutatásra. A tágabb környezetben az egyes környezeti elemek kiemelkedő értékeit, veszélyeztető tényezőit tártuk fel, az előzőeknél kisebb részletezettséggel. (A tágabb környezet jellemzőinek jó része igen lassan változó paraméter, így általában már az atomerőmű létesítése előtti időszakot áttekintő 4. fejezetben bemutatásra került.)

5.3. A környezeti radioaktivitás jellemzése 5.3.1. A radioaktív anyagok kibocsátása a Paksi Atomerőműből A Paksi Atomerőmű első blokkjának 1982. végén történt üzembehelyezése óta az erőmű folyamatosan bocsát ki radioaktív anyagokat a légtérbe és a Dunába. A kibocsátható radionuklidok mennyiségét igen szigorú hatósági korlátok szabályozzák, melyek betartását az üzem és a hatóságok többszörösen ellenőrzik. [39] Radioaktív kibocsátások szabályozása A korabeli szabályozás alapja az volt, hogy a tervezett normálüzemi kibocsátásokból számított lakossági sugárterhelést összehasonlították az elsődleges kibocsátási korláttal (250 µSv/év 1000 MW villamos teljesítményenként, melynek 2/3 része a légköri, 1/3 része a folyékony kibocsátásokból származhatott). Az elvégzett számítások azt mutatták, hogy még a legkedvezőtlenebb – ún. pesszimista – feltételezések mellett is ezek az értékek nagyon kicsik. A Dunába tervezett kibocsátások következményeként kialakuló dózis a kibocsátási korlát tízezred része körül, a légköri kibocsátásokból származó lakossági sugárterhelés az elsődleges korlát 1/10…1/100-a között van. E megnyugtató előzmények alapján az akkor illetékes hatóságok a tervezési értékeket tették meg kibocsátási korlátnak. Ez a szabályozás elsősorban egyes radionuklid csoportokra – radioaktív nemesgázokra, aeroszolokra, béta-sugárzókra – írt elő korlátokat, külön csak a radiojóddal, a radiostronciummal és a tríciummal foglalkozott. A légnemű kibocsátások szabályozása a névleges villamos teljesítményhez, a folyékony kibocsátásoké az üzemelő blokkok számához volt kötve. Mivel a villamos teljesítmény – a szekunder köri teljesítmény-növelő beavatkozások következtében – a 90-es évek elején, majd a végétől kis mértékben nőtt, a légnemű kibocsátások viszonyítási alapja is kissé módosult (érdemi változást azonban ezek nem jelentettek). Az atomenergia alkalmazása során a levegőbe és vízbe történő radioaktív kibocsátásokról és azok ellenőrzéséről szóló 15/2001.(VI.16.) KöM rendelet előírja, hogy atomerőmű normál üzemi működésre tervezett éves kibocsátási szinteket kell meghatározni, és azokat az atomenergia alkalmazójának be kell nyújtani szakhatósági állásfoglalás céljából a környezetvédelmi felügyelőséghez. A tervezett kibocsátási szintek meghatározása céljából készült engedélyezési dokumentáció [44] alapján az OAH NBI a RE-3603 (2004. január 29.) határozatában jóváhagyta az erőmű tervezett kibocsátási szintjeit. 2004. évtől lépett életbe a szintén a 15/2001. (VI. 6.) KöM rendelet által előírt új kibocsátási korlátozási rendszer, amely az atomerőműre meghatározott dózis megszorításból (90 μSv) származtatott izotópspecifikus kibocsátási korlátokhoz hasonlítja mind a folyékony, mind a légnemű kibocsátásokat. 2004. február 16-tól az OAH NBI által a RE-3603. számú határozatában jóváhagyott és elrendelt, az üzemeltető által benyújtott Műszaki Üzemeltetési Szabályzat (MÜSZ) 5.5.1.1.1. – 5.5.1.1.4. mellékletei szerinti kibocsátási korlátok vannak

5. fejezet - 10/331

2006.02.20.


KHT

érvényben, melyekre az ADUKÖFE 2003. decemberben megadta a szakhatósági hozzájárulást. Lényegi különbség a folyékony és a légnemű kibocsátások között az, hogy az előbbi esetében a különféle eredetű hulladékvizeket különböző tartályparkokban gyűjtik össze, majd előzetes ellenőrzés után, szakaszosan bocsáthatók ki (azaz mód van operatív beavatkozásra: visszatartásra, besűrítésre, hígításra stb.), míg a légnemű kibocsátás és ellenőrzése is folyamatos. A folyékony radioaktív kibocsátások mennyiségét a hatósági szabályozás szerint a tartálymérések alapján kell megadni. Az atomerőmű kezdettől fogva szélesebb körű kibocsátás-ellenőrzést valósított meg, mint amit a hatósági szabályozás megkövetelt. Elsősorban a nuklidspecifikus vizsgálatok körét terjesztette ki, ami a lakossági sugárterhelés számítása szempontjából is alapvető fontosságú. A kibocsátás-ellenőrzés eredményeit az atomerőmű havi és éves jelentésekben összegzi. Az alábbiakban az éves jelentések alapján az elmúlt húsz év fontosabb adatait, tendenciáit, következtetéseit foglaljuk össze. Tervezett éves kibocsátási értékek A 15/2001. (VI. 16.) KöM rendelet szerinti tervezett éves kibocsátási szintek meghatározásához az egyes izotópokhoz tartozó kibocsátási határértékeket az OKK-OSSKI által 2003-ban készített „A Paksi Atomerőmű kibocsátási határértékeinek meghatározása” című dokumentáció alapján vették figyelembe. A számítások során a felügyelőség által megállapított Γ=1 biztonsági tényezőt alkalmaztak. Az ÁNTSZ OTH 40-6/1998 sz. állásfoglalásában 90 μSv/év értékben határozta meg a kritikus lakossági csoportra vonatkoztatott dózismegszorítást. Kritikus csoportként a Csámpa puszta „buszmegálló” környékén lakók hipotetikus csoportja, ezen belül a fiatalabb korosztályú gyermekek csoportját (1-5 év) tekintette mind a folyékony- mind a légköri kibocsátásból eredő besugárzási útvonal figyelembe vételével. Tervezett éves folyékony kibocsátás A folyékony radioaktív izotópok tervezett kibocsátása az alábbi feltételekkel került meghatározásra: – a primerkör szervezetlen szivárgása 200 l/h, – fűtőelem meghibásodás: 1% gáztömörtelen, 0,1% jelentősebb mértékben sérült, – mind a 4 blokk egész évben ezekkel a feltételekkel üzemel, – a tervezett 7000 h/év üzemidőt 15%-kal megnövelték, – a primerkör aktivitáskoncentrációit és a 3. sz. víztisztító jellemző értékeit (szűrők hatásfokai, evaporátor megoszlási tényezőit) a VBJ-ből vették figyelembe, – a VBJ-ben nem szereplő, de az ellenőrző tartályokban mért izotópokat figyelembe vették, nagyságukat a max. mért értéknél egy nagyságrenddel nagyobbnak tekintették, – urán és transzuránelemek folyékony kibocsátását 0,011 Bq/l kimutatási határral vették figyelembe, hulladékvíz mennyiség évi 38 000 m3, – konzervatív feltételezés szerint a folyékony kibocsátással 10 nap múlva kerülhet ki az izotóp a rendszerből, ezért az egy napnál rövidebb felezési idejű izotópokat kiszűrték.

5. fejezet - 11/331

2006.02.20.


KHT

Az így számított tervezett éves folyékony kibocsátási értékeket az 5.3.1. táblázat tartalmazza. 5.3.1. táblázat: Tervezett éves folyékony aktivitás kibocsátások a Paksi Atomerőműből Radioaktív Izotóp 84 Br 88 Rb 89 Rb 89 Sr 90 Sr 91 Sr 92 Sr 95 Zr 95 Nb 97 Zr 97 Nb 99 Mo 131 I 132 I 133 I 134 I 135 I 137 Cs 138 Cs 139 Ba 140 Ba 140 La 51 Cr 55 Fe 59 Fe 54 Mn 56 Mn 58 Co 60 Co 134 Cs 24 Na 103 Ru 3 H 7 Be 14 C 59 Ni 86 Rb 110m Ag 124 Sb 132 Te 65 Zn

Felezési idő 0,530 óra 0,297 óra 0,253 óra 50,5 nap 29,1 év 9,50 óra 2,71 óra 64,0 nap 35,1 nap 16,9 óra 1,20 óra 2,75 nap 8,04 nap 2,30 óra 20,8 óra 0,876 óra 6,61 óra 30,0 év 0,536 óra 1,38 óra 12,7 nap 1,68 nap 27,7 nap 2,70 év 44,5 nap 312 nap 2,58 óra 70,8 nap 5,27 év 2,06 év 15,0 óra 39,3 nap 12,3 év 53,3 nap 5730 év 75 000 év 18,7 nap 250 nap 60,2 nap 3,26 nap 244 nap

5. fejezet - 12/331

Tervezett kibocsátás Bq/év 8,74 x 107 2,37 x 106 5,13 x 105 8,54 x 109 2,75 x 109 4,37 x 107 2,70 x 107 3,88 x 1011 4,12 x 1011 1,05 x 1012 8,91 x 1011 8,11 x 1010 9,25 x 1011 6,23 x 109 1,59 x 1012 4,62 x 107 2,18 x 1011 5,18 x 1010 1,65 x 107 7,53 x 107 9,98 x 108 3,74 x 1010 1,47 x 1012 1,12 x 1012 1,60 x 1011 1,31 x 1011 1,77 x 1011 3,27 x 1011 2,67 x 1011 4,16 x 109 8,27 x 108 3,57 x 106 3,47 x 1013 6,01 x 108 9,04 x 108 4,67 x 107 5,57 x 108 2,47 x 109 1,60 x 109 1,55 x 107 2,1 x 106

2006.02.20.


KHT

Légköri tervezett éves kibocsátások Az I. és II. kiépítés kéményeinek javasolt éves tervezett kibocsátás értékei A légköri radioaktív izotópok tervezett kibocsátása az alábbi feltételekkel került meghatározásra: – Az I. és II. kiépítés kéményeire a VBJ-ben figyelembe vett tervezett éves kibocsátás értékekből indultak ki, – A tervadatok között nem szereplő egyes izotópokra a mért érték maximumát vették figyelembe, a normál üzemeltetés adatsorába beillesztve, – A számításnál a 3H, a 14C, és a jód izotópok kémiai formáit figyelembe vették, jódok 65%-a aeroszol és elemi jód 35 %-a szerves állapotú, trícium 90%-a HTO és 10 %HT formájú, radiokarbonok 95%-a CnHm és 5%-a CO2 formájú, – Az I. és II. kiépítés kéményein keresztül nem vettek figyelembe urán és transzuránelemek kibocsátását, mert azok kijutását még tervezési üzemzavarok esetén sem feltételezik. Az így számított tervezett éves kibocsátási értékeket 2 blokkra, tehát egy szellőzőkéményre, az 5.3.2. táblázat tartalmazza. 5.3.2. táblázat: A légtérbe tervezett éves aktivitás kibocsátás a Paksi Atomerőmű egy szellőzőkéményén át Radioaktív izotóp 84

Br Kr 85 Kr 87 Br 87 Kr 88 Kr 88 Rb 89 Kr 89 Rb 89 Sr 90 Kr 90 Rb 90 Sr 91 Sr 92 Sr 95 Zr 95 Nb 97 Zr 97 Nb 99 Mo 103 Ru 106 Ru 131 I 132 I 133 I 133 Xe

85m

Felezési idő

0,530 óra 4,48 óra 10,7 év 55,6 másodperc 1,27 óra 2,84 óra 0,297 óra 3,17 perc 0,253 óra 50,5 nap 32,32 másodperc 2,55 perc 29,1 év 9,50 óra 2,71 óra 64,0 nap 35,1 nap 16,9 óra 1,20 óra 2,75 nap 39,3 nap 1,01 év 8,04 nap 2,30 óra 20,8 óra 5,24 nap

Tervezett kibocsátás kéményenként Bq/év 5,96 x 109 6,52 x 1013 5,99 x 1012 9,87 x 108 1,24 x 1013 6,19 x 1013 5,80 x 1012 7,84 x 1011 3,24 x 1010 6,87 x 107 1,63 x 1011 2,97 x 109 7,90 x 105 5,21 x 108 3,12 x 109 8,40 x 109 4,07 x 108 2,33 x 109 3,47 x 1010 8,50 x 108 6,13 x 107 2,62 x 105 6,49 x 109 5,75 x 109 3,13 x 1010 6,31 x 1015

5. fejezet - 13/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Radioaktív izotóp 134

I Cs 135 I 135 Xe 137 Cs 138 Xe 138 Cs 139 Ba 140 Ba 140 La 141 Ce 144 Ce 24 Na 42 K 51 Cr 54 Mn 56 Mn 55 Fe 59 Fe 58 Co 60 Co 3 H 41 Ar 14 C 110m Ag 124 Sb 75 Se 65 Zn 76 As 134

Felezési idő

0,876 óra 2,06 év 6,61 óra 9,10 óra 30,0 év 0,237 óra 0,536 óra 1,38 óra 12,7 nap 1,68 nap 32,5 nap 284 nap 15,0 óra 12,4 óra 27,7 nap 312 nap 2,58 óra 2,70 év 44,5 nap 70,8 nap 5,27 év 12,3 év 1,83 óra 5730 év 250 nap 60,2 nap 120 nap 244 nap 1,10 nap

KHT Tervezett kibocsátás kéményenként Bq/év 6,23 x 109 4,05 x 108 2,02 x 1010 5,04 x 1013 4,74 x 109 4,96 x 1012 2,85 x 1011 4,21 x 109 1,74 x 108 1,27 x 109 7,36 x 107 1,48 x 104 1,17 x 108 1,62 x 108 1,83 x 109 1,28 x 107 1,35 x 109 1,93 x 108 2,32 x 107 3,91 x 107 7,75 x 107 8,76 x 1011 3,11 x 1013 4,23 x 1012 3,47 x 109 4,3 x 106 6,00 x 105 7,00 x 105 7,99 x 108

Az Egészségügyi épület szellőzőkürtőjének tervezett éves kibocsátás értékei Az Egészségügyi épület (továbbiakban EÜ épület) szellőző kürtőjén távozó tervezett éves kibocsátást csak a primerköri minták ICP vizsgálatának eredményeként a kürtőbe jutó aktivitást vették figyelembe. Az EÜ épületi szellőző rendszerben DU-200 és DU-350 típusú aeroszol szűrők, valamint a D szintű izotóplaborokból elszívott levegőt AU 1500 típusú jódszűrők szűrik a kibocsátás előtt. A tervezett kibocsátás értékeket az Egészségügyi épület szellőzőkürtőjére vonatkozóan 5.3.3. táblázat tartalmazza.

5. fejezet - 14/331

2006.02.20.


KHT

5.3.3. táblázat: Az Egészségügyi épület szellőzőkürtőjének tervezett éves kibocsátás értékei Radioaktív izotóp

Felezési idő

Tervezett kibocsátás Bq/év 84 Br 0,530 óra 4,37 x 102 85m Kr 4,48 óra 2,18 x 105 85 Kr 10,7 év 1,01 x 103 87 Br* 55,6 másodperc – 87 Kr 1,27 óra 4,18 x 104 88 Kr 2,84 óra 3,47 x 105 88 Rb 0,297 óra 8,50 x 101 89 Kr* 3,17 perc – 89 Rb 0,253 óra 5,46 x 100 89 Sr 50,5 nap 1,29 x 103 90 Kr* 32,32 másodperc – 90 Rb* 2,55 perc – 90 Sr 29,1 év 1,81 x 100 91 Sr 9,50 óra 1,09 x 104 92 Sr 2,71 óra 6,33 x 104 95 Zr 64,0 nap 1,29 x 103 95 Nb 35,1 nap 1,04 x 101 97 Zr 16,9 óra 6,72 x 104 97 Nb 1,20 óra 7,06 x 103 99 Mo 2,75 nap 2,55 x 104 103 Ru 39,3 nap 2,00 x 103 106 Ru 1,01 év 1,40 x 101 131 I 8,04 nap 5,46 x 106 132 I 2,30 óra 1,80 x 106 133 I 20,8 óra 2,36 x 107 133 Xe 5,24 nap 9,48 x 106 134 I 0,876 óra 3,25 x 105 135 I 6,61 óra 1,22 x 107 135 Xe 9,10 óra 3,32 x 106 137 Cs 30,0 év 1,44 x 105 138 Xe 3,42 x 100 0,237 óra 138 Cs 0,536 óra 4,22 x 103 139 Ba 1,38 óra 3,95 x 104 140 Ba 12,7 nap 5,04 x 103 140 La 1,68 nap 7,35 x 102 141 Ce 32,5 nap 1,46 x 103 144 Ce 284 nap 7,78 x 10-1 51 Cr 27,7 nap 2,90 x 104 55 Fe 2,70év 1,31 x 103 59 Fe 44,5 nap 4,01 x 102 54 Mn 312 nap 1,83 x 102 56 Mn 2,58 óra 1,39 x 104 58 Co 70,8 nap 7,50 x 102 60 Co 5,27 év 3,30 x 102 95 Zr 64,0 nap 9,85 x 102 97 Zr 16,9 óra 1,19 x 103 3 H 12,3 év 1,55 x 106 134 Cs 2,06 év 1,16 x 104 24 Na 15,0 óra 3,42 x 103 Megjegyzés: A *-gal jelölt izotópok elbomlanak a hűtési idő alatt

5. fejezet - 15/331

2006.02.20.


KHT

Az Egészségügyi épület kibocsátásainak vizsgálatakor figyelembe kell vennünk, hogy a kibocsátott aktivitás nagyságrendekkel alatta marad a szellőzőkéményeken keresztül kibocsátott aktivitásoknak, így ez az alacsony érték a környezet szempontjából elhanyagolható, ezért a dózismegszorítás szempontjából ez a kibocsátási hely figyelmen kívül hagyható. A valóságban az atomerőmű üzemideje alatt az Egészségügyi épület légnemű radioaktív anyag kibocsátás ellenőrzésekor 2004-ig nem mértek kimutatási határ feletti értéket egyetlen radioizotópnál sem. A fentiek figyelembe vételével a MÜSZ mellékletében jóváhagyott kibocsátási határértékek között nem szerepelnek az Egészségügyi épület kibocsátásai, bár a környezetvédelmi hatósághoz benyújtott – a tervezési kibocsátási értékek meghatározásával foglalkozó – dokumentációban azok tételesen szerepeltek. [44] A MÜSZ-ben csak azok az izotópok és korlátai szerepelnek, amelyekhez a blokkok működtetését befolyásolhatják illetve intézkedéseket lehet kötni. Természetesen a kibocsátások meghatározásánál figyelembe veszik mind a blokkonkénti, mind az egészségügyi épületi, mind a folyékony kibocsátásokat minden izotópra. A 2004-től bevezetett új kibocsátás korlátozási rendszer adatait nehéz összevetni a korábbi évek kibocsátási adataival, ezért az 1983 és 2003 közötti időszak és a 2004. év adatait külön táblázatban mutatjuk be. Az atomerőmű 1983-2003-ra vonatkozó, szabályozás alá eső radioaktív kibocsátási adatait a hatósági korlátok százalékában az 5.3.4. táblázat összesíti. 5.3.4. táblázat: A Paksi Atomerőmű radioaktív kibocsátásai a hatósági korlát százalékában

Év

Üzemelő blokkok száma [db]

1983 1 1984 2 1985 2 1986 2 1987 3 1988 4 1989 4 1990 4 1991 4 1992 4 1993 4 1994 4 1995 4 1996 4 1997 4 1998 4 1999 4 2000 4 2001 4 2002 4 2003 4 (3) Hatósági korlát (2004-ig)

Nemesgáz (összes) 3,3 2,7 1,8 2,4 2,8 1,2 1,5 1,5 1,3 1,6 1,3 1,4 1,4 0,6 0,4 0,5 0,4 0,6 0,7 0,4 4,01 1,9x1013

Légnemű [%] Jód Aero(131I szol (T1/2>24 egyenérték) óra) < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 0,15 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 0,11 < 0,1 0,1 0,18 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 0,91

< 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 < 0,1 54,1

1,1x109 1,1x109 Bq/nap 1000 MWe-ra

Folyékony [%] 89,90

Sr

nm 5,5 3,6 0,5 0,4 0,4 0,4 0,4 0,6 0,3 0,2 0,8 1,9 3,3 5,6 2,2 2,0 0,4 0,5 0,3 18,2 5,6x104

Hasadási és korróziós termékek 15,0 7,6 7,5 5,7 8,6 3,4 4,0 5,1 9,3 7,6 6,6 7,4 8,1 5,5 4,5 6,0 7,4 7,7 7,9 8,5 6,2 3,7 GBq/év

90

3

Sr

H

nm 8,9 8,0 3,3 3,1 1,1 3,9 2,8 1,9 3,2 1,4 0,5 2,8 3,2 7,0 6,1 4,8 1,6 1,5 1,3 6,4

84 52 57 41 49 55 50 46 53 53 60 61 67 65 52 66 67 61 62 73 54,6

37 MBq/év blokkonként

7,5 TBq/év

nm: nincs mérés

5. fejezet - 16/331

2006.02.20.


KHT

A táblázatból látható legfontosabb megállapítás az, hogy az atomerőmű a 2004. évvel bezárólag minden vonatkozásban betartotta a hatósági korlátokat, a folyékony kibocsátással távozó 3H mennyiségén, valamint a 2003. évi üzemzavarhoz kötődő néhány kibocsátáson kívül igen nagy tartalékkal. A kiváltó okok részletesebb magyarázatát mellőzve, néhány jellemző tendenciára érdemes a figyelmet felhívni: • • • •

A radioaktív nemesgázok összes kibocsátása – a 2003. évitől eltekintve – a 90-es évek közepétől a felére-harmadára esett vissza az előző időszakhoz képest (ezt a primerköri pótvíz gáztalanításával érték el). Az aeroszolok és a radiojódok kibocsátása a légtérbe csaknem mindig 0,1% alatt volt, és – a 2003. évitől eltekintve – a kivételek esetében sem sokkal haladta azt meg. A 90Sr légnemű kibocsátásában – egyébként kicsiny értékek mellett – fluktuációk figyelhetők meg. A 2003. évi üzemzavari időszak légnemű kibocsátásai jelentősen megnövelték az éves időszakra vonatkoztatott korlát kihasználásokat.

A hulladékvizekkel történő 3H kibocsátásban enyhe emelkedés látható: a 90-es évek elejéig a kibocsátás a korlát 50%-a körül ingadozott, az ez utáni időszakban 60-70% között volt. Az 5.3.5. táblázatban csoportokba foglalva szerepelnek az összesített 2004. évi kibocsátási adatok és az azokhoz tartozó kibocsátási határérték kritériumok. 5.3.5. táblázat: Az atomerőmű kibocsátásainak összefoglaló adatai 2004-ben Izotóp-csoportok

Korróziós és hasadási termékek Radioaktív nemesgázok Radiojód Trícium Radiokarbon Összes légnemű kibocsátás

Összes kibocsátás [Bq] Légnemű kibocsátások 1,31 x 109 3,35 x 1013 1,94 x 108 3,26 x 1012 6,92 x 1011

Kibocsátási határérték kritérium 3,00 x 10-4 5,05 x 10-4 8,34 x 10-5 1,90 x 10-5 2,83 x 10-4 1,19 x 10-3

Folyékony kibocsátások Korróziós és hasadási termékek Trícium Alfa-sugárzók Összes folyékony kibocsátás

1,59 x 109 1,60 x 1013 2,65 x 105

9,32 x 10-4 5,52 x 10-4 3,69 x 10-7 1,48 x 10-3

A kibocsátási határérték kritérium egy adott izotópra és a kibocsátási módra vonatkozóan a kibocsátási határérték és a kibocsátott mennyiség hányadosa, melynek számítása: R ∑ij Elij ≤ 1 ij ahol: Elij = az i radionuklid j kibocsátási módra vonatkozó kibocsátási határértéke (Bq/év), Rij = az i radionuklid j kibocsátási módra vonatkozó éves kibocsátása (Bq/év). A légnemű és folyékony izotópszelektív radioaktív kibocsátási adatokat, a kibocsátási határértékeket és a határérték kritériumokat az 5.3.6. táblázat tartalmazza. 5. fejezet - 17/331

2006.02.20.


KHT

5.3.6. táblázat: Az atomerőmű izotópszelektív kibocsátási adatai 2004-ben Légnemű kibocsátások [Bq] Folyékony kibocsátások [Bq] Éves Határérték Éves Határérték Izotóp Összesen Izotóp Összesen korlát kritérium korlát kritérium 13 41 16 -4 3 13 16 1,07x10 Ar 4,60x10 2,33x10 H 1,60x10 2,90x10 5,52x10-4 85 7 Kr 3,79x1012 1,20x1019 3,15x10-7 Be 1,48x108 3,00x1014 4,93x10-7 85m 14 Kr 2,30x1012 4,10x1017 5,61x10-6 C 1,36x108 3,10x1012 4,39x10-5 87 51 Kr 5,66x1012 7,30x1016 7,75x10-5 Cr 9,60x107 2,70x1014 3,55x10-7 88 12 16 -4 54 Kr 5,07x10 2,90x10 1,75x10 Mn 1,31x108 1,00x1013 1,31x10-5 133 55 Xe 3,01x1012 2,00x1018 1,50x10-6 Fe 8,07x107 4,30x1013 1,88x10-6 135 58 Xe 2,99x1012 2,40x1017 1,25x10-5 Co 3,64x107 3,20x1012 1,14x10-5 3 59 H (HT) 1,73x1011 2,20x1017 7,84x10-7 Fe 5,21x107 2,30x1012 2,27x10-5 3 59 H (HTO) 3,09x1012 1,70x1017 1,82x10-5 Ni 2,80x107 4,00x1014 7,02x10-8 14 10 14 -4 60 C (CO2) 3,68x10 1,30x10 2,83x10 Co 4,68x108 9,50x1011 4,92x10-4 14 65 C (CH4) 6,55x1011 1,50x1021 4,36x10-10 Zn 3,93x107 1,40x1012 2,81x10-5 24 89 Na 6,46x107 1,50x1015 4,31x10-8 Sr 1,32x106 1,20x1013 1,10x10-7 42 90 K 5,50x108 1,70x1016 3,24x10-8 Sr * 1,62x106 2,20x1012 1,47x10-6 51 95 Cr 4,93x107 8,80x1014 5,60x10-8 Nb 2,25x107 2,10x1012 1,07x10-5 54 7 13 -6 95 Mn 7,44x10 1,80x10 4,13x10 Zr 3,50x107 8,50x1012 4,12x10-6 58 99 Co 2,37x107 2,10x1013 1,13x10-6 Mo 6,86x107 1,30x1014 5,28x10-7 59 103 Fe 1,58x107 1,10x1013 1,44x10-6 Ru 1,71x107 9,00x1011 1,90x10-5 60 106 Co 1,59x108 2,40x1012 6,63x10-5 Ru * 2,31x107 1,10x1012 4,20x10-5 65 6 12 -6 110m Zn 6,14x10 2,30x10 2,67x10 Ag 2,10x107 2,00x1013 1,05x10-6 75 124 Se 1,92x106 2,90x1012 6,62x10-7 Sb 1,99x107 9,50x1012 2,09x10-6 76 131 As 6,88x107 1,10x1015 6,25x10-8 I 2,62x107 2,70x1012 9,72x10-6 89 134 Sr 3,77x104 4,30x1012 8,76x10-9 Cs 5,13x107 6,50x1011 7,88x10-5 90 137 Sr * 3,30x104 3,70x1011 1,78x10-7 Cs * 7,88x107 9,00x1011 1,75x10-4 95 7 13 -7 140 Nb 1,30x10 4,90x10 2,66x10 Ba * 4,12x107 5,50x1013 1,50x10-6 95 141 Zr 1,18x107 2,30x1013 5,12x10-7 Ce 2,53x107 2,10x1013 1,21x10-6 99 144 Mo 3,32x106 1,90x1015 1,75x10-9 Ce * 7,53x107 1,00x1013 1,51x10-5 103 Ru 2,12x106 8,70x1012 2,44x10-7 U-csoport 2,57x105 7,50x1011 3,43x10-7 106 Ru * 3,96x106 2,30x1011 3,44x10-5 Pu-csoport 3,63x102 1,00x1012 3,63x10-10 110m Ag 1,83x107 4,80x1012 3,82x10-6 Am-csoport 7,76x102 1,10x1012 7,05x10-10 124 Sb 9,54x106 8,90x1012 1,07x10-6 Cm-csoport 4,43x103 2,60x1011 1,70x10-8 125 Sb 7,00x104 1,40x1013 5,00x10-9 Cf-csoport 1,52x103 1,90x1011 8,00x10-9 131 I aer. 3,27x106 3,70x1012 8,84x10-7 131 I elemi 6,33x107 7,80x1011 8,11x10-5 131 I szerves 1,26x108 9,50x1013 1,33x10-6 133 I elemi 1,74x106 3,70x1014 4,70x10-9 134 Cs 2,07x107 8,20x1011 2,52x10-5 137 Cs * 7,32x107 1,00x1012 1,46x10-4 138 Cs 1,11x108 2,10x1016 5,29x10-9 140 Ba * 5,67x106 2,90x1013 3,91x10-7 141 Ce 2,41x106 4,60x1013 5,24x10-8 144 Ce * 1,73x107 3,50x1012 9,90x10-6 * a határérték kritérium számításánál a leányelemükkel együtt vettük figyelembe az adott izotópot

5. fejezet - 18/331

2006.02.20.


KHT

Összességében elmondható, hogy az atomerőmű 2004-ben 0,27 %-ban használta ki a kibocsátási korlátot (kibocsátási határérték kritérium: 2,67 x 10-3), ebből 0,15 %-kal a folyékony, míg 0,12 %-kal a légnemű kibocsátások részesedtek. A tervezett kibocsátási szint értéke a dózismegszorítás 9,59 %-át éri el. A tervezett kibocsátási szint értéke kellő konzervativizmussal lett meghatározva és több mint egy nagyságrenddel nagyobb a mért üzemi értéknél. A Paksi Atomerőmű kibocsátásainak nemzetközi adatokkal történő összevetésére az 5.3.7. táblázat ad lehetőséget. Nemzetközi adatok csak az 1995 és 1997 közötti időszakra állnak rendelkezésre, az UNSCEAR (United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic Radiation) 2000. évi jelentésében ezeket az adatokat publikálta (kivéve a radiokarbon kibocsátásra vonatkozó adatok, melyek csak az 1990-1994 közötti időszakra állnak rendelkezésre). Az UNSCEAR 2000-es jelentése az utolsó ebben a témában, így frissebb adatok nem állnak rendelkezésre. Az egységnyi villamosenergia termelésre normált paksi adatokat összehasonlítva a hasonló típusú külföldi erőművek kibocsátásának átlagával korábban az volt tapasztalható, hogy a paksiak lényegesen kisebbek a megelőző időszak nemzetközi átlagánál. Az utóbbi években csökkent az előny a nemzetközi átlaghoz képest illetve két esetben meg is fordult az arány, de így is a határértéken belül maradt. 5.3.7. táblázat: A Paksi Atomerőműből kibocsátott radioaktív anyagok mennyisége az UNSCEAR világadatok tükrében

Radionuklid

Paks [GBqGWe-1év-1] 2000

2001

2002

2003

PWR [GBqGWe-1év-1] 2004

1983-2004 átlag

1995-1997 átlag

Légnemű kibocsátás -1

-1

Összes aeroszol

1,6 x 10

3,3 x 10

1,4 x 10-1

4,4 x 100

9,7 x 10-1

5,9 x 10-1*

1,3 x 10-1

131

I egyenérték

8,8 x 10-2

2,4 x 10-1

5,4 x 10-2

2,6 x 102

1,4 x 10-1

1,2 x 101

1,7 x 10-1

Összes nemesgáz

4,8 x 104

5,8 x 104

3,5 x 104

3,1 x 105

2,5 x 104

1,2 x 105

1,3 x 104

Összes trícium

3,1 x 103

3,7 x 103

3,9 x 103

5,0 x 103

2,4 x 103

2,3 x 103**

2,4 x 103

Összes radiokarbon

5,7 x 102

5,0 x 102

4,6 x 102

4,3 x 102

5,1 x 102

7,4 x 102***

2,2 x 102****

1,2 x 100

1,5 x 100

8,1 x 100

Folyékony kibocsátás Korróziós és hasadási 7,0 x 10-1

7,4 x 10-1

7,8 x 10-1

5,8 x 10-1

termékek Trícium Megjegyzések:

1,1 x 104 1,2 x 104 1,4 x 104 1,0 x 104 1,2 x 104 1,1 x 104 1,9 x 104 A nemzetközi adatok a Paksi Atomerőművel azonos elven működő nyomottvizes erőművi blokkokra vonatkoznak (UNSCEAR Report Exposures from Man-made Sources of Radiation, 2000) * : az átlag értéket jelentősen megemelte a 2003. évi kibocsátás ** : 1985-2004 átlaga *** : 1988-2004 átlaga **** : 1990-1994 átlaga

A hulladékvizekkel alfa-sugárzó izotóp az erőműből nem volt kibocsátható 2003-ig, amit a tartályvizek mintáinak összes-alfa mérésével kellett igazolni, a korábban érvényben lévő 0,011 Bq/dm3 ellenőrzési szintet (kimutatási határ) az erőmű 2004-ben 0,5 Bq/dm3-re 5. fejezet - 19/331

2006.02.20.


KHT

változtatta, amelyet a hatósági korlátok új rendszere alapján állapítottak meg. Az alfa-sugárzó izotóp eredetének eldöntése céljából az üzem alfa-spektrometriát is alkalmaz, s ezzel bizonyította, hogy az erőmű alfa-sugárzó radionuklidot a hulladékvizekkel nem bocsátott ki a Dunába. A hatósági szabályozás alá eső kibocsátások mellett érdemes néhány, 2004-ig szabályozás alá nem eső kibocsátást elemezni. Ezek mindegyike nuklidspecifikus kibocsátások vizsgálatához kötődik, és kiegészíti, finomítja az 5.3.4. táblázatból kiolvasható képet. Folyékony kibocsátások A folyékony kibocsátásban megjelenő, fontosabb gamma-sugárzó radioaktív izotópok éves kibocsátott mennyiségeit a 8. mellékletben táblázatos formában foglaljuk össze. (A feltüntetett radionuklidokon kívül egyes években más izotópok is előfordultak – 7Be, 86Rb, 95 Zr, 103Ru, 140La stb. –, de ezek jelentősége és aránya elhanyagolható.) Mindegyik izotópra kijelenthető, hogy mennyiségük évről-évre változó, akár nagyobb fluktuációt is mutathat. Hosszabb idő távlatában egyértelműen csökkenő mennyiség és részarány figyelhető meg az 110m Ag-nél, míg növekvő tendencia a 60Co, 58Co, 54Mn, 134Cs és 137Cs esetében. Az utóbbi években dominál a 60Co, mennyisége összemérhető a többi gamma-sugárzó radionuklid összes aktivitásával. A két utolsó évben megfigyelhető általános csökkenés a folyékony kibocsátásban a 2. blokki üzemzavar kapcsán hozott szigorító intézkedésekkel, valamint a víztisztító rendszerek hatékonyabb működtetésével van összefüggésben. Az erőmű 1997. óta a karbonát formában jelen levő 14C-et is méri a kibocsátott vizekben. 2000-ig az éves kibocsátás 490-790 MBq között változott, a következő években azonban észrevehetően lecsökkent (11, <95, <77 és 136 MBq-re). Hasonlóan az előzőhöz, az erőmű 1994. óta ellenőrzi a folyékony kibocsátásban a röntgen-sugárzó 55Fe és 59Ni mennyiségét. A legtöbb eredmény kimutatási határ alatti volt. Ezt figyelembe véve, az eddigi időszakban a legnagyobb éves kibocsátás e két izotópra nem haladta meg a 155, illetve a 40 MBq-t. Az ellenőrző tartályokból kibocsátott vizek engedélyezett kibocsátási útvonalakon, a tisztított fekáliás szennyvizet és a mérleg feletti vizeket (TM tartályok) összegyűjtő kidobó vezetéken keresztül jutnak a Dunába (1993-tól). A becsatlakozás a melegvízcsatorna energiatörője előtt van, ezáltal a radioaktív izotópokat tartalmazó hulladékvíz a felmelegedett kondenzátor hűtővízzel elkeveredve, nagymértékben felhígulva kerül a befogadóba. Ennek a kidobó vezetéknek a vizét a V3 állomás, míg a melegvíz-csatorna vizét a V2 állomás ellenőrzi. A V2-vel történő korrekt összehasonlíthatóság érdekében a bejövő Duna vizet a hidegvíz csatornára telepített V1 állomás figyeli. A V1, V2 és V3 állomásokon naponta, folyamatos mintavételezéssel gyűjtött mintákat a Paksi Atomerőmű Környezetellenőrző Laboratóriuma (KEL) analizálja. A melegvíz csatorna vizéből erőművi eredetű radionuklidot sem az összes-béta, sem a nuklidspecifikus vizsgálatok során (gamma-spektrometria, 3H, 14C, 90Sr meghatározás) szignifikánsan nem lehetett kimutatni. Kivétel ez alól az 1985-1992 közötti időszak, amikor is a mérleg feletti vizek kibocsátási útvonala a melegvíz csatorna volt, s ez a csatorna vizében éves átlagban 6-8 Bq/dm3 3H aktivitáskoncentráció növekményt eredményezett. Egyébként a melegvíz csatorna vizét – a hidegvíz csatorna vizével megegyezően – a Duna Paks feletti szakaszában már jelen levő radioaktív izotópok aktivitáskoncentrációja jellemezte. A 8. mellékletben összefoglalt, a V3-as vízminták éves jellemző aktivitáskoncentráció adatai alapján megállapítható, hogy a radionuklidok aktivitáskoncentráció aránya – 1993-tól – jól

5. fejezet - 20/331

2006.02.20.


KHT

követi a kibocsátott aktivitások arányát. (Még jobban látszik ez a megfelelés egy-egy tárgyév során a havi kibocsátások és a V3 havi átlagos aktivitáskoncentrációk között.) Összevetve ennek a kidobó vezetéknek a napi vízforgalmát (1550–2000 m3/24 óra) a Duna átlagos vízhozamával (kb. 2500 m3/s), körülbelül 5 nagyságrendnyi hígulás becsülhető a teljes elkeveredés után. A kibocsátási adatokon és a vízhozam adatokon alapuló becslés alapján a Paksi Atomerőműből kibocsátott radioaktív izotópok által a Duna vizében létrehozott évi átlagos növekmény – a teljes elkeveredés után – a 3H esetében 1 Bq/dm3-nél, az összes többi radionuklidra pedig együttvéve 0,1 mBq/dm3-nél kisebb volt. Légnemű kibocsátások A légnemű kibocsátásban megjelenő fontosabb radioaktív izotópok éves kibocsátott mennyiségei szintén a 8. mellékletben találhatók. (A feltüntetett radionuklidokon kívül más izotópok is többé-kevésbé rendszeresen előfordultak – 42K, 76As, 95Zr-95Nb, 103Ru, 124Sb, 140 Ba-140La, 141Ce, 144Ce stb. –, de ezek jelentősége részben kicsiny mennyiségük és részarányuk, részben rövid élettartamuk miatt elhanyagolható.) Mindegyik izotópra kijelenthető, hogy mennyiségük évről-évre változó, akár nagyobb fluktuációt is mutathat. Hosszabb idő távlatában egyértelműen csökkenő mennyiség és részarány tapasztalható 1996tól a radioaktív nemesgázoknál az 41Ar esetében, amely a primervíz pótvizének kigázosításának következménye. Ez a csökkenés figyelhető meg 2002-ig a nemesgázok összes-béta kibocsátásában is. A radioaktív aeroszoloknál az eleinte meghatározó mennyiségű és arányú 110mAg kibocsátása lényegesen lecsökkent, míg növekvő a tendencia a 54 Mn, 58Co, 60Co esetében. A radiocézium mennyiségének megnövekedése a 90-es évek közepe táján fűtőelem inhermetikusságra utalt, ez azonban a vizsgálatok alapján nem igazolódott be. A 2003. évi kibocsátásban döntő súllyal szerepelnek az üzemzavar következtében kiszabadult illékony hasadási termékek (radioaktív nemesgázok, a jód és a cézium izotópok). Az erőmű a légnemű kibocsátásnál a jellemző előfordulási (kémiai) formákban egyaránt meghatározza a 3H és a 14C aktivitását. Az előbbinél a levegő hidrogén és vízpára frakciójából a HT, illetve a HTO formában kibocsátott aktivitást, a 14C esetében a szén-dioxid és a szénhidrogén (CnHm) formában kibocsátott aktivitást vizsgálja. A mérések alapján a 8. mellékletben szereplő táblázat mindkét radionuklidra a frakciónként összegzett aktivitást tartalmazza. A vizsgálatok tapasztalatai alapján a 3H-aktivitás zömmel, 90-95%-os arányban HTO formában távozott (kivéve a 2003. évi kibocsátást), míg a 14C-nél a szénhidrogén aránya esett ebbe a tartományba. Ezeknek az adatoknak a különböző formák környezeti, ökológiai viselkedése, végső soron a lakossági sugárterhelésben játszott szerepük miatt van jelentősége. A folyékony és a légnemű kibocsátási adatok összevetéséből az is megállapítható, hogy – az elmúlt másfél évtizedben – az összes 3H mintegy négyötöde a folyékony, míg a radiokarbon döntő hányada – a folyékonyénál három nagyságrenddel nagyobb része – a légnemű kibocsátással került a környezetbe. A tervezett éves kibocsátási szintek összevetése a 2004. évi kibocsátással A tervezett éves kibocsátási szintek és az atomerőmű 2004. évi légnemű és folyékony kibocsátási adatainak összehasonlítását az 5.3.8. táblázat tartalmazza.

5. fejezet - 21/331

2006.02.20.


KHT

5.3.8. táblázat: A tervezett éves kibocsátási szintek összevetése a 2004. évi kibocsátással Radioaktív izotóp

Tervezett légnemű

kibocsátás 85m

Kr 85 Kr 87 Kr 88 Kr 89 Sr 90 Sr 95 Zr 95 Nb 99 Mo 103 Ru 106 Ru 131 I 133 I 133 Xe 134 Cs 135 Xe 137 Cs 138 Cs 140 Ba 141 Ce 144 Ce 24 Na 42 K 51 Cr 54 Mn 59 Fe 58 Co 60 Co 3 H 41 Ar 14 C 110m Ag 124 Sb 75 Se 65 Zn 76 As

Bq/év 1,30 x 1014 1,20 x 1013 2,48 x 1013 1,24 x 1014 1,37 x 108 1,58 x 106 1,68 x 1010 8,14 x 108 1,70 x 109 1,23 x 108 5,24 x 105 1,30 x 1010 6,26 x 1010 1,26 x 1016 8,10 x 108 1,01 x 1014 9,48 x 109 5,70 x 1011 3,48 x 108 1,47 x 108 2,96 x 104 2,34 x 108 3,24 x 108 3,66 x 109 2,56 x 107 4,64 x 107 7,82 x 107 1,55 x 108 1,75 x 1012 6,22 x 1013 8,46 x 1012 6,94 x 109 8,60 x 106 1,20 x 106 1,40 x 106 1,60 x 109

2004. évi légnemű kibocsátás Bq 2,30 x 1012 3,79 x 1012 5,66 x 1012 5,07 x 1012 3,77 x 104 3,30 x 104 1,18 x 107 1,30 x 107 3,32 x 106 2,12 x 106 3,96 x 106 1,93 x 108 1,74 x 106 3,01 x 1012 2,07 x 107 2,99 x 1012 7,32 x 107 1,11 x 108 5,67 x 106 2,41 x 106 1,73 x 107 6,46 x 107 5,50 x 108 4,93 x 107 7,44 x 107 1,58 x 107 2,37 x 107 1,59 x 108 3,26 x 1012 1,07 x 1013 6,92 x 1011 1,83 x 107 9,54 x 106 1,92 x 106 6,14 x 106 6,88 x 107

Radioaktív izotóp

Tervezett folyékony

kibocsátás 89

Sr 90 Sr 95 Zr 95 Nb 99 Mo 131 I 137 Cs 140 Ba 51 Cr 55 Fe 59 Fe 54 Mn 58 Co 60 Co 134 Cs 103 Ru 3 H 7 Be 14 C 59 Ni 110m Ag 124 Sb 65 Zn

Bq/év 8,54 x 109 2,75 x 109 3,88 x 1011 4,12 x 1011 8,11 x 1010 9,25 x 1011 5,18 x 1010 9,98 x 108 1,47 x 1012 1,12 x 1012 1,60 x 1011 1,31 x 1011 3,27 x 1011 2,67 x 1011 4,16 x 109 3,57 x 106 3,47 x 1013 6,01 x 108 9,04 x 108 4,67 x 107 2,47 x 109 1,60 x 109 2,1 x 106

2004. évi folyékony kibocsátás Bq 1,32 x 106 1,62 x 106 3,50 x 107 2,25 x 107 6,86 x 107 2,62 x 107 7,88 x 107 4,12 x 107 9,60 x 107 8,07 x 107 5,21 x 107 1,31 x 108 3,64 x 107 4,68 x 108 5,13 x 107 1,71 x 107 1,60 x 1013 1,48 x 108 1,36x108 2,80 x 107 2,10 x 107 1,99 x 107 3,93 x 107

A táblázatból látható, hogy 2004-ben a meghatározó izotópok kibocsátási értékeinek döntő többsége a tervezett kibocsátási szint alatt maradt. Néhány izotóp esetében a kibocsátási érték éppen meghaladja a tervezett szintet, míg a légnemű kibocsátásnál a 106Ru egy nagyságrenddel, a 144Ce három nagyságrenddel, a folyékony kibocsátásnál a 103Ru és a 65Zn egy nagyságrenddel haladja meg a számított kibocsátási értékek alapján, mivel ezen izotópok a kimutatási határ értékével lettek figyelembe véve. Mivel az atomerőmű 2004-ben 0,27 %-ban használta ki a kibocsátási korlátot a fenti eltérések az erőműre vonatkozó kibocsátási határérték kritériumot lényegileg nem befolyásolják.

5. fejezet - 22/331

2006.02.20.


KHT

5.3.2. Az erőmű radiológiai környezetellenőrzésének eredményei Ebben a fejezetben összefoglaljuk az erőműtől normálüzemben kibocsátott radioaktív izotópok megjelenését a fontosabb környezeti közegekben, továbbá a környezeti gammasugárzás átlagos éves dózisteljesítményét állomásonként az esetlegesen kimutatható erőművi járulékuk meghatározása céljából. Az elemzés alapját – a csernobili kihullás következményeit is figyelembe véve – az ún. alapszinti értékekkel való összehasonlítás képezi. Érdemes megemlíteni, hogy a környezeti komponensek radioaktív koncentrációjára – szemben a kibocsátások korlátozásával – nincsenek „normálüzemi” határértékek. Egyes mintafajtáknál azonban (pl. talajvíz) az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a vonatkozó „Felülvizsgálati Rend”-ben, illetve a környezetellenőrzési szabályzatban az adott irányú vizsgálat eredményétől függően további, más irányú vizsgálatokat is előír (trícium-mérés → összesbéta mérés → gamma-spektrometriai vizsgálat). A környezeti hatások szempontjából az erőmű (1-4. blokk együtt) és a KKÁT egy egységnek tekinthető. Részben azért, mert a folyékony kibocsátás útvonala közös a négy blokkra, a szellőzőkémények vonatkozásában pedig azért, mert a kibocsátási pontok közötti relatíve kis távolság miatt a megkülönböztetésnek nincs jelentősége. E két meghatározó, „tervezett” kibocsátási útvonal mellett – normálüzemben alárendelt szerepű – egyéb ponton is kerülhet ki radioaktív anyag a környezetbe (pl. szivárgási helyek a talajvízbe). A kibocsátási pontoktól a radioaktív anyagok útját a környezetben alapvetően a pillanatnyi hidrológiai, illetve meteorológiai jellemzők szabják meg, de kiülepedésüket, a különböző komponensekben való felhalmozódásukat befolyásolják kémiai-fizikai tulajdonságaik is. A rutinszerű környezetellenőrzés keretében mintegy húsz különböző mintafajta rendszeres nukleáris analitikai vizsgálatára kerül sor. Ezeknek körülbelül a fele képviseli a környezetterhelés szempontjából meghatározó fontosságú információkat. E közegek radioaktív koncentrációjának igen kiterjedt felmérése még az 1. blokk üzembe helyezése előtti években megtörtént. Az 1. blokk indulásától végzett mintavételes vizsgálatok fontosabb eredményeit az éves jelentések alapján – elsősorban az atomerőműtől kikerülhető, illetve kikerült radionuklidokra fókuszálva – éves összesítésben a 8. melléklet tartalmazza. A mellékelt táblázatok feltüntetik a tárgyévben tapasztalt legkisebb és legnagyobb értéket, és ha korrektül képezni lehetett, az átlagot is. A mellékletben a teljes üzemidőre vonatkozóan a környezeti közegek, a tej, a halhús éves koncentráció értékei szerepelnek. Itt minta értékkel a 2004-es év eredményeit mutatjuk be (5.3.9. táblázat). Azokban az esetekben, melyeknél közvetlen környezeti mintavételezés nem alkalmazható (pl. radioaktív nemesgázok), terjedési számítások alapján kerül sor az aktivitáskoncentráció nagyságának becslésére. Ezekkel – és néhány más adattal, elemzéssel – kiegészítve a táblázatokban szereplő értékeket, az erőműtől 1-2 km távolságban a földfelszíni levegőben, a kihullásban, a talaj felső rétegében, a fűben, továbbá a Dunából és a halastavakból származó mintákban, az üzemi terület alatti talajvízben, a közeli tehenészetektől származó tejben mért tipikus radioaktív koncentrációk, valamint a környezeti gamma-sugárzás dózisszintje az alábbi képet mutatják (néhány, valamilyen technológiai rendellenességhez vagy üzemzavarhoz köthető nagyobb kibocsátás környezeti következményeit külön pontban tárgyaljuk). A mérési eredmények alapján az egyes környezeti közegek vonatkozásában a legfőbb megállapításokat a következőkben foglaljuk össze.

5. fejezet - 23/331

2006.02.20.


KHT

5.3.9. táblázat: A környezeti közegek és a tej, a halhús jellemző radioaktív koncentráció értékei 2004-ben a Paksi Atomerőműtől 1-2 km távolságban (az átlagérték és zárójelben a szélső értékek feltüntetve) Környezeti komponens (hely)

Mértékegység

Légköri minták (aeroszol, egyéb) (A1–A8) Kihullás (A1–A8) Talaj (0–3 cm) (A1–A8) Fű (A1–A8) Duna-víz (V1)

Bq/m3

Dunai üledék Talajvíz (erőmű terület)

Bq/(m2⋅hó) Bq/kg (szárazanyag) Bq/kg (szárazanyag) Bq/l Bq/kg (szárazanyag) Bq/l

3

H (HTO)

14

⎯a (1–20) •10-3 ⎯

C (szénhidrogén) 0,5a (0,1–3,6) •10-3 ⎯

⎯

⎯

⎯

⎯

2,3 (1,7–3,3)

<3,7 (<3,7)

⎯

⎯

⎯ (1–1 700)

⎯ (0,01–0,15)

Tej

Bq/l

⎯

⎯

Hal

Bq/kg

⎯

⎯

60

Co

Aktivitáskoncentráció 90 110m Sr Ag

— (kha–37) •10-6 kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha–3,7) ⎯ (kha–4) •10-3 kha (kha) kha (kha)

— ⎯ 0,5 (<0,10–1,1) 1,7 (0,2–3,2) 2,8 (2,7–3,0) •10-3 0,3 (<0,1–0,5) ⎯ (<0,2–5) •10-3 ⎯ ⎯

kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha) kha (kha)

137

Cs

— (kha–5,0) •10-6 kha (kha–0,2) 9 (1–21) 2,4 (kha–10) kha (kha) 47 (39–53) ⎯ (kha–4) •10-3 kha (kha) kha (kha)

40

K

— ⎯ 335 (235–485) 645 (305–1 170) — 535 (500–580) — 50 (46–52) —

a: az erőmű kibocsátásából származó járulék Megjegyzés: Az eredmények megadásában a kimutatási határ alatti értékeket „kha” jelzi. Az adatok helyett álló „—” azt jelenti, hogy a vizsgálatnak gyakorlati szempontból nincs értelme (esetleg nem értelmezhető), vagy az üzemi ellenőrzés ilyen irányú vizsgálatokat az adott időszakban nem végzett.

5. fejezet - 24/331

2006.02.20.


KHT

5.3.2.1. Aktivitáskoncentráció a földfelszíni levegőben A környezetellenőrzés kezdettől fogva megkülönböztetett figyelmet fordított a távmérő állomásokon nagy térfogatárammal vételezett heti aeroszol szűrőminták gammaspektrometriai vizsgálatára, mivel ezt a vizsgálatot jól definiált feltételek mellett, nagy érzékenységgel – igen jó kimutatási határral – lehet végezni. Az aeroszol mintázást hasonló teljesítőképességű radiojód mintázás és mérés egészíti ki. Mindegyik állomáson fall-out (kihullás) mintavételezés, továbbá az állomások felénél speciális mintavevővel folyamatos levegő-mintavétel történik a trícium és a radiokarbon aktivitáskoncentrációjának meghatározása céljából. Az első évtizedben elsősorban az 110mAg aeroszol volt jelen: a legnagyobb mért heti átlagérték 0,3 mBq/m3 volt (1990. 12. hét, A4 állomás), azonban az észlelések zöme a 0,001-0,01 mBq/m3 nagyságrend között mozgott. Az erőmű körüli teljes térre vetített átlagot a 0,001 mBq/m3 nagyságrend jellemezte. A 450 db körüli éves mintaszámot tekintve a radioezüst kimutathatóságának gyakorisága 10–40%-ot ért el, ami azután a 90-es évek végére néhány esetre csökkent le. A nagyobb éves esetszámoknál megfigyelhető volt, hogy a gyakoribb megjelenés az uralkodó szél irányába eső állomásokon (A4, A8) fordult elő. Az aeroszol mintákban 110mAg mellett olykor megjelent néhány korróziós termék (54Mn, 58Co, 60 Co) is, jellemzően ezred, illetve század mBq/m3 nagyságrendben. Az utóbbi években jobbára a 60Co jelentkezett, az éves esetszám azonban eddig csak töredéke volt a korábbi 110m Ag gyakoriságnak (legfeljebb 10-20 eset évente). Erőműtől származó radiojódot – a 2003. április 10-11-i súlyos üzemzavar során és után történt kibocsátástól eltekintve – sem az aeroszol, sem az elemi (+szerves) jódszűrő mintákon 10-6, illetve 10-5 Bq/m3 kimutatási határ mellett egyetlen esetben sem lehetett észlelni. A csernobili erőmű katasztrófája következtében kikerült radiocézium esetenként ma is kimutatható az aeroszol szűrőkön. 1986 után a jellemző aktivitáskoncentráció 0,01 mBq/m3 nagyságrendű volt, azonban a korrekt meghatározást zavarta a mintavevő csőrendszer 1986. májusában történt elszennyeződése. A tisztítás után mindmáig észlelt értékek 0,001 mBq/m3 nagyságrendben vannak; a megjelenés oka minden bizonnyal a talajról, növényzetről (fatörzs) történő reszuszpenzió. Az erőmű környezetellenőrzése 1993-tól bevezette a levegő radiokarbon, majd 1997-től a trícium aktivitáskoncentráció vizsgálatát is. A viszonylag nagy természetes – és máshonnan is eredő – háttér mellett a kicsiny erőművi járulék meghatározása számos problémával és hibaforrással terhelt (kiváltképp a HT és a CnHm komponenst illetően), így az eddigi mérések jobbára csak kvalitatív képet nyújtanak. Eszerint a szén-dioxid frakcióban az éves átlagos járulék 0,1-0,8 mBq/m3 között változott, a tizenegy-éves átlag 0,3 mBq/m3 volt. A szénhidrogén frakcióban az évenkénti átlagok tartománya 0,5-1,8 mBq/m3, a tizenegy-éves átlag 1,1 mBq/m3 volt. A két frakció aktivitáskoncentrációjának aránya csak tendenciájában tükrözi a kibocsátásokban levő arányt. A trícium esetében 10-30 mBq/m3 közé becsülhető a HTO frakcióban lévő trícium többéves átlaga, míg a HT frakcióban ugyanez 3-5 mBq/m3 közé tehető. A két frakció aktivitáskoncentrációjának aránya itt is csak tendenciájában tükrözi a kibocsátásokban levő arányt. A kihullási mintákban a csernobili balesetet követően éveken át elsősorban az innen kikerült radiocézium jelent meg. Az évi csaknem 100 mintaszámot tekintve a kezdeti 50-70%-os

5. fejezet - 25/331

2006.02.20.


KHT

előfordulási gyakoriság mára 10% alá csökkent. A Paksi Atomerőműből a légtérbe kibocsátott radionuklidok közül leginkább az 110mAg-et lehetett mérni (az észlelt legnagyobb érték 11 Bq/(m2xhónap) volt 1989. júliusában), de az éves esetszám nem haladta meg a 10%-ot. Az utóbbi években inkább már a 60Co volt jelen, de az esetszám 10 alatt maradt. Még ritkábban néhány egyéb erőművi eredetű radionuklidot (54Mn, 58Co, 134Cs stb.) is ki lehetett mutatni. A mért értékek általában nagyon kicsik, a 0,1 Bq/(m2xhónap) kimutatási határ közelében voltak. Összehasonlítva a szellőzőkéményeken éves viszonylatban többé-kevésbé folyamatosan és egyenletesen kibocsátott aeroszol, gőz- és gáz halmazállapotú radioaktív izotópok aktivitásarányát a környezeti levegőmintákban mért aktivitásuk arányával, hozzávetőleges párhuzamosság figyelhető meg: az 1 TBq/év nagyságrendben kibocsátott radionuklidok (14C CnHm formában, T HTO formában) 1-10 mBq/m3 nagyságrendben, a 0,1-1 GBq/év közötti aeroszol kibocsátások (54Mn, 58Co, 60Co, 110mAg stb.) 0,001 mBq/m3 nagyságrendben vannak éves átlagban jelen. A légtérbe 1-10 TBq/év nagyságrendben kibocsátott radioaktív nemesgázok által létrehozott éves átlagos aktivitáskoncentráció – amely közvetlen méréssel nem, csak terjedési számítás útján határozható meg – 10, 100 mBq/m3 nagyságrendűre becsülhető az erőműtől 1-2 km-re a földfelszíni levegőben. 5.3.2.2. A talaj- és fűmintákban mért aktivitáskoncentráció Talajminták vételezésére évente általában egyszer, a fűmintákéra kétszer (tavasszal és ősszel) kerül sor. A vizsgálatok jelentőségét az adja, hogy a talajfelszín mintegy kumulálja a kihullást, s a rétegenkénti, nuklidspecifikus elemzéssel mód van a kihullás talajbeli migrációjának követésére is. A talajminták vétele 2002-ig a felső 0-5 és 5-10 cm-es rétegből történt, az utóbbi két évben az esetleges friss kihullás jobb érzékelhetősége érdekében a 0-3 cm-es réteget mintázták. A gamma-spektrometriai mérésekben mindkét mintafajtánál meghatározóan jelentkeznek a természetes eredetű radioaktív izotópok: a 40K, továbbá a talajmintákban az U-sor és a Th-sor gamma-sugárzó radionuklidjai. A vizsgálatok során a laboratóriumban elvégzik ezek aktivitáskoncentrációjának meghatározását is, a továbbiakban azonban ezen adatok elemzésével nem foglalkozunk, mivel függetlenek az atomerőmű környezeti hatásaitól. Annyit azért érdemes összefoglalóan megjegyezni, hogy az adatok jól illeszkednek a szakirodalomban közölt értékekhez. A talajban a 137Cs-et mindig, a 90Sr-et gyakran ki lehetett mutatni mind a csernobil előtti, mind a csernobil utáni időszakban. A fűmintákban ugyancsak az esetek nagy többségében mindkét radionuklid jelen volt. A csernobili kihullás az addigi, globális kihullásból származó radiocézium koncentrációt jelentősen megemelte, így a korábbi alapszinti adatokkal való összehasonlítás értelmetlenné vált. A 90Sr-nél – amelynek kihullását Magyarországon a szakirodalom a 137Cs kihullásának tizedére becsüli – markáns emelkedés Paks környékén nem volt megfigyelhető (annak idején az ország középső része maradt a „legtisztább”). Összehasonlítva az eddigi üzemi időszak alatt e két közegben mért 90Sr és 137Cs értékeket az alapszinti, illetve értelemszerűen az 1986. évi koncentrációkkal, látható, hogy a mért értékek a viszonyítási alaptól általában nem térnek el számottevően. 1986 után néhány alkalommal előfordult ugyan a talajban a 86-os évben mért radiocézium aktivitáskoncentrációnál nagyobb érték is, ezt azonban egyértelműen csernobili eredetűnek lehetett tulajdonítani. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a Paksi Atomerőműből a légtérbe kibocsátott 137Cs és 90Sr

5. fejezet - 26/331

2006.02.20.


KHT

szignifikáns kimutatását a mért aktivitáskoncentrációk közvetlen összevetése nem teszi lehetővé. Erőműtől származó radionuklidot – 110mAg-et, 54Mn-et, 60Co-at – a húszonhárom év alatt vizsgált közel 900 mintából mindössze néhány alkalommal sikerült kimutatni, nagyon kicsiny – legfeljebb néhány Bq/kg – mennyiségben. A mintamérésekből nyert képet megerősítették a helyszínen végzett gamma-spektrometriai vizsgálatok is, melyekben erőműtől származó radionuklidot a kimutatási határ felett (körülbelül 30 Bq/m2 a szóba jöhető radionuklidokra) egyetlen esetben sem tapasztaltak. A Paksi Atomerőmű környezetében a meglévő észlelő hálózat mellett az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet és az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet együttesen a geomorfológiai formákhoz és a növényzethez kapcsolódva geoökológiai szempontok szerinti vizsgálatokat végzett. Ezek a vizsgálatok a lehetséges radioaktív szennyezettségű helyek kijelölésére, az összemosódási helyek térképezésére és mérésére irányultak. Ezeknek a geomorfológiai felszíneknek a térképi ábrázolása azért fontos, mert egy esetleges üzemzavari, baleseti erőműi kibocsátást követően az összemosódási, deponálási helyeken radioaktív szennyeződési dúsulások alakulhatnak ki. Ezen vizsgálatok eredményeit az 1980-as évek kutatásai alapján 1990-ben foglalták össze először. 2005-ben a meglévő eredményeket újraértékelték. Az összefoglaló értékelést a 9. mellékletbe csatoltuk. A környezeti minták mérési eredményei a 90-es években végzett mintavételekre épülnek. A morfológiai formák viszonylagos állandósága és a kibocsátások lényeges változásának hiánya viszont lehetővé teszi, hogy ezeket az eredményeket az új évezred első évtizedében is mértékadónak tekintsük. 5.3.2.3. A dunai eredetű minták aktivitáskoncentrációja A Paksi Atomerőmű környezetellenőrzése kezdettől fogva vizsgálja a Duna iszapját az erőműtől a hulladékvizekkel kibocsátott radionuklidok esetleges megjelenésének, feldúsulásának kimutatása céljából. Mintákat évente kétszer (tavasszal és ősszel), három különböző ponton vesznek: – Paks, buszpályaudvar magasságában (összehasonlító kontroll pont), – Melegvíz csatorna kifolyása, – A melegvíz csatorna kifolyásától D-re (kb. 500 m) a jobb parton. Az iszapminta kiszárítva, porítva, homogenizálva gamma-spektrometriai vizsgálatra és radiostroncium meghatározásra kerül. A kimutatási határ (kha) az aktuális paraméterektől függően 0,1 Bq/kg nagyságrendű mindkét fajta mérésnél. Az 5.3.10. táblázat összefoglalja az utóbbi 5 év (2000-2004) vizsgálati eredményeit (észlelt radionuklid, legkisebb-legnagyobb aktivitáskoncentráció Bq/kg száraz anyag egységben a melegvíz csatorna melletti és az attól D-re eső pontokat együtt tekintve, a kimutatási határ felett észlelt esetszám). Az összes esetszám – a kontroll pont eredményei nélkül – radionuklidonként 20 (5 év, évi kétszer, 2 mintavételi pont).

5. fejezet - 27/331

2006.02.20.


KHT

5.3.10. táblázat: Iszapminták viszgálati eredményei 2000-2005 között 54

Mn

58

60

90

Co

Co

Sr

110m

Ag

134

Cs

137

Cs

Minimum aktivitáskoncentráció

kha

kha

kha

0,1

kha

kha

18

Maximum aktivitáskoncentráció

kha

kha

6

3,8

1,8

1,6

109

0

0

12

14

1

7

20

Esetszám

A kapott eredményeket – figyelembe véve a kontroll pont adatait is – a következőképpen értelmezzük: Kezdettől fogva valamennyi iszapmintában mindig ki lehetett mutatni a 137Cs-et, és az esetek nagyobbik részében a 90Sr-et. Az 1986 előtt mért értékek, valamint a radiostroncium későbbi értékei is döntően a globális kihullásból származnak, míg az 1986 utáni radiocézium nagyrészt a csernobili baleset következménye. A folyásirány szerint ezeknél a radionuklidoknál tendencia nem figyelhető meg, így az erőműtől származó járulékra nem lehet következtetni, illetve az esetleges kicsiny arányuk nem számszerűsíthető. A többi radionuklid erőművi kibocsátásból származik, az esetenként észlelt mennyiség azonban nagyon kicsi (1-2 nagyságrenddel kisebb az iszapban található természetes radionuklidok aktivitáskoncentrációjánál). A természetes, vizes iszapban a koncentráció a szárítotthoz képest kétszer-háromszor is kisebb lehet. A feltüntetett adatok tükrözik a még korábbi években tapasztalt állapotokat (ugyanezek a radionuklidok, hasonló érték-tartomány), az észlelt esetszám azonban az 110mAg-től (csökken) a 60Co és a radiocézium javára változott (növekedett). 5.3.2.4. A halastavak víz-, iszap és halmintáinak aktivitáskoncentrációja Az erőmű környezetellenőrzése rendszeresen, negyedéves gyakorisággal mintázza az erőmű melletti és a Pakshoz közel eső halastavakat, amelyekbe részben víz utánpótlással (erőmű melletti tavak), részben a légtéren keresztül kerülhet radioaktív anyag. A mintázás kiterjed a vízre, iszapra és a halra. A mérési eredmények alapján az alábbi általános kép adható az egyes közegekben tapasztalt radioaktív koncentrációkra. A vízminták összes-béta aktivitáskoncentrációja a természetes felszíni vizek tartományába eső, 0,1-0,5 Bq/dm3 között volt. Ugyanez mondható a trícium aktivitáskoncentrációra is, amely 1-5 Bq/dm3 között változott. A mintákban erőműtől származó, gamma-sugárzó radionuklidot nem lehetett kimutatni. Az iszap mintákban a természetes eredetű radioaktív izotópokon és egy kevés, csernobili kihullásból származó radiocéziumon kívül más radionuklid gamma-spektrometriával nem volt kimutatható. Hasonlóképp, a konyhakész állapotban elkészített és mért halhúsban, illetve belsőségben 0,5 Bq/kg kimutatási határ felett erőműtől származó gamma-sugárzó radionuklid nem volt. Az elmondottak illusztrálására az 5.3.11. táblázatban bemutatjuk a 2004-ben mért iszapminták aktivitáskoncentráció eredményeit.

5. fejezet - 28/331

2006.02.20.


KHT

5.3.11. táblázat: A Dunából és a halastavakból származó iszapminták radioaktív koncentrációja 2004-ben Mintavétel helye Duna busz p.u.* Duna (Hv. csat.) V2* Duna (Mv. csat.) V2-től délre* Kondor- tó Horgász-tó* Halnevelő* Vörösmalmi tó

Ideje 04. 21. 10. 19. 04. 21. 10. 19. 04. 21. 10. 19. 09. 09. 10. 11. 10. 11. 08. 24.

7

Be 28 20 31 15 30 23 2,4 11 33 kha

Aktivitáskoncentráció [Bq/kg] 40 60 K Th-sor U-sor Co 503 35 32 kha 560 45 38 kha 517 39 32 3,6 543 41 38 kha 580 43 37 3,7 512 43 38 2,4 142 9,6 20 kha 400 28 30 kha 470 36 31 kha 490 44 37 kha

137

Cs 39 54 49 50 53 39 1,3 13 39 kha

*: A Duna iszap aktivitása száraz anyagra, a többié nedves anyagra vonatkozik.

Minden minta a kimutathatósági határ alatt maradt a következő izotópoknál: 110m Ag, 134Cs. Ezeket a táblázatban külön nem tüntettük fel.

54

Mn,

58

Co,

5.3.2.5. Aktivitáskoncentráció a talajvízben A talajvíz figyelő kutak vizének radioaktív koncentrációját az üzemi ellenőrzés az első blokk indulásától kezdve vizsgálja. A program fokozatosan terjedt ki egyrészt a blokkok kiépülésével, másrészt az időközben észlelt trícium aktivitás jobb nyomon követhetősége céljából. Ma több mint 40 talajvíz figyelő kút esik rendszeres havi mintázás alá, amelyet szükség szerint még más kutak mintázásával kiegészítenek. Érdemes megemlíteni, hogy 20 kútban automatikus, kvázi folyamatos mintázással napi 1 dm3 víz áramlik át egy kation-anion cserélő oszlopon, s ezáltal a kéthónapos mintavétel után nagy érzékenységű vizsgálatokra kerülhet sor mind a radioaktív, mind a hagyományos szennyezőket tekintve. Az atomerőmű telephelyén, elsősorban a főépület és a segédépületek alatti és körüli talajvízben a nyolcvanas évek közepe óta jelent meg a technológiai eredetű trícium. A talajvíz 3 H aktivitáskoncentrációja a háttér érték (2-3 Bq/dm3) és 3,7 kBq/dm3 maximális érték között változott. A legnagyobb értéket 1993-ban, az 1. Segédépület környéki kutakban érte el (T18, T24 kút). 1993-tól intenzív nyomjelzéses vizsgálat-sorozat kezdődött a lehetséges technológiai rendellenességek, szervezetlen szivárgási, kikerülési helyek behatárolására, majd fokozatos megszüntetésére (1. segédépület szivárgási helyeinek megszüntetése, főépületi dilatációs hézagok javítása stb.). Az utóbbi években mért legnagyobb aktivitáskoncentráció már nem, vagy alig haladta meg az 1 kBq/dm3 értéket. A talajvíz kutak trícium aktivitáskoncentrációinak összege – mint jellemző indikátora a szennyeződés utánpótlódásának, illetve megszűnésének – időben csökkenő tendenciát mutat. Mindezek alapján a 2004. december 31-i állapot szerint úgy ítélhető meg, hogy tríciummal szennyezett technológiai eredetű víz bejutása a talajvízbe megszűnt. Az a szennyeződés, amely korábban a talajvízbe jutott (forrásként kezdetben egy hibás kibocsátási útvonal választást, később az egyik segédépületi tartály szivárgását feltételezték), a mérések alapján elsősorban az 1. segédépület és az 1-2. blokki főépület alatt, illetve környékén helyezkedik el. A trícium szennyeződés a talajvíz mozgásával és diffúzióval fokozatosan terjedt szét és hígult, s ma mintegy „trícium-felhőt” alkot az üzemi terület alatt. A fő- és segédépületek képzeletbeli „külső” széleinél a 3H aktivitáskoncentráció esetenként

5. fejezet - 29/331

2006.02.20.


KHT

100 Bq/dm3 nagyságrendű is lehet, ennél távolabb, az üzemi terület határainál azonban legfeljebb 10 Bq/dm3 nagyságrendű, illetve háttér szintű. A talajvíz tríciummal való terheltsége egy adott ponton a technológiai rendszerekből származó utánpótlódáson kívül elsősorban a talajvíz-járástól és a Duna távolhatásától függ (ez utóbbit a hidegvíz csatorna közvetíti). Magas dunai vízállás esetén a talajvíz, és így a tríciumfelhő dél-nyugati irányban, alacsony vízállás esetén észak-keleti irányba mozdul el. Az 5.3.1. ábra bemutatja a 2004. december havi ún. folt-térképet, amely a trícium-felhő kiterjedtségét és gócait jeleníti meg a mért értékekre történő illesztéssel (a nagy kiterjedésű főépületek alatt, ahol mintázni nem lehet, az ábrázolás becslés alapján készült). A talajvíz trícium szennyezésével kapcsolatos intézkedések Az ellenőrzött zóna helyiség és technológiai rendszereinek átfogó vizsgálata alapján feltárt rendellenességek során a szennyezett csőfolyosó dilatációs elemei, illetve az I-II. segédépület tartályhelyiségein kívül a hibahely és a külső környezet között nem lehetett élő kapcsolatot kimutatni. A főépületen belüli szivárgási helyek forrásoldali beazonosítás után (amennyiben erre lehetőség van), kijavításra kerülnek. A javítási helyeken a beavatkozás helyességét gyakori utóellenőrzés hivatott igazolni, melyet a PA Rt. „Ellenőrizetlen szivárgások kezelése” című ELJ-ÜZVT-04-01/0104 számú eljárásrend szabályoz. A főépületi speciális csatornarendszerek tömörségi vizsgálata egy átfogó komplex program alapján történik. A rendszer jellegét tekintve hármas tagozódású tiszta, feltételesen szennyezett és szennyezett. A tiszta spec. csatorna szakaszok felülvizsgálata megtörtént, itt hibás vezetékeket nem találtak. A feltételesen szennyezett, illetve szennyezett hálózat ellenőrzése jellemző sajátosságaiból adódóan (boxi szakaszok stb.) csak leállási időszakban végezhető. Ezek ütemezése és végrehajtása jelenleg folyamatban van. Az ellenőrzött zóna helyiségeiben tapasztalt rendellenességek kezelése: – A burkolati hibák javítása az A0001/1-2, A0029/I, A005/2, A201/2, A242/1, A242/2 jelű helyiségekben 1996 és 2000 között megtörtént. – Az 1-2. blokk GD sori liftaknák lemezburkolattal lettek ellátva 1998-ban, a burkolat kialakításának módja lehetőséget ad az esetleges szivárgások ellenőrzésére (szivárgó csonk). – Az 1-2. blokki pihentető medencék és 1. sz. aknák burkolatcseréje 2002-ig megtörtént. A burkolatok javítás utáni nyomjelzéses vizsgálata a medencéket hermetikusnak találta. Az ellenőrzött zóna és a külső környezet közti kapcsolat a szennyezett csőfolyosó dilatációs elemei, valamint a segédépületi tartályhelyiségek között volt detektálható. A feltárt hibák javítása megtörtént, az utóellenőrzés során a talajvízben – a dilatációs elemek és a helyiségek burkolatának hermetikussági vizsgálatához használt – nyomjelzők nem voltak kimutathatók.

5. fejezet - 30/331

2006.02.20.


KHT

5.3.1. ábra: A talajvíz trícium aktivitáskoncentrációjának eloszlása (Bq/dm3) a Paksi Atomerőmű üzemi területe alatt 2004. decemberben 13000 PK4/A Ip ari hu llad%%23 3k t%%22 5rol%%243

PK4/B 14

645 01XS2 R A-2 %%2 25 llom%%22 5s

T31/a

T31/a sz%%2 37 n

31 3

313

T32/a

307

20 05

1083

II.sz. t%%22 5rol%%2 43 te r%%25 2le t

10 85

15

30 9A

2292

Palackt%%22 5rol%%243 sz%%237n 2 29 0 2 28 9 2 28 8

Pa lackt%%225rol %%2 43 sz%%2 37 n

22 91

2 286 22 87

3 06

1079

3 33

T22

2 02 7

sz%%23 7n 2279

2 28 0 2297 2259

20 28

22 96

20 32

308

2260 305

2033

2261

2278

2 03 4

2 03 0

2035

20 06

2 03 6

2031

2037

30 5A

1 14 3

16

1 14 3 2295

2007

1143

2 00 8 31 6

22 99

302A

2 01 0

20 12

3 23 A

2013

1 07 7

2 01 6

2015

3 03

302

249

255

20 21

32 3

178

257

258

2 02 2

20 19

2020

1174

256

323

32 3

12500

2 01 8 2017

tar t%%2 25 ly 7 78 2281

be to na da l%%23 3kan ya g sil%%2 43 k

2 283

2 08 0

2285

2 28 4 2368

10 63

2367

2 08 1 52

51

303

48

20 38

53

17 1A

12 4

1 059

49 50

20 57

20 58 23 00 2 30 1

darus%%237n

1 24

6

46

16 5

47

11 4B

2 282

106

1 13

23 02

105 43

11 2 2 05 9

R63

16 4B

107

104

2 08 9 sz%%237n

45

41

42

20 83

2 26 6

62

30 7 124

2 08 5

1067

2 08 4

260 4

20 60

44

2 08 8

R63 16 4A

54

214

C41

124

7

T60

2277

2061

26 06

22 76

T61 1 T6

26 07

d ar up %%2 25 lya

173B

173A

darus%%237n

darup%%22 5ly a

1 73

2063

d ar up %%225lya

2062

2 26 7

22 74

2 26 8 2269

1065 244

8

2270

2 27 5

1 63A

2 27 1 2 27 2 2273

sz %%2 37 n 16 2

2 06 5 sz%%2 37 n

daru p%%2 25 lya

2064

2 06 6 sz%%23 7n s z%%237n 20 67

40

sz%%2 37 n darup%%2 25 lya

da rup%%2 25 lya

20 68

111

20 91

1 74

C2.2

245

145

86

T30/b

243

F3 porta 112

111 774

110

16 9

172C

C3.1

2 07 2

1178 sz%%237n

Z05

GR ABOPL AST s%%22 5tor he lye

1 72

19 32 7

17 2A

131

1108

17 2B

2075 20 76

2077

1 76 A

szabadon %%2 25 ll%%24 3 fal 26

38

37

36

2078 1 67

65 0

20 92

17 6

1107

27

2

39

213 Radio akt %%237v hul lad%%2 33 kt%%2 25 ro l%%243

12000

Z02

235 236

C1.2

108

20 94

2 09 3

11 06

T21

109

Szem%%2 33 tt%%2 25r ol%%2 43

28

130

2095

K%%2 52 lt%%23 3ri sz %%225 lan ya g t%%22 5rol%%24 3

35

R64 R64

718 239

31

2 23

33

11

sz%%237n

1 32

Z03

240

238

26 05

34 237

21 27

89 F6 porta

G-5

24

1 15 7

11 44

Z09

21 10

2 37 6

Q24

2130

2128

21 09

2 12 9

234

Q23

Q26

Q25

Q27

21 6

40 5 55

15

23

T57

2 34 2

02 NB0 5B00 2

581

T38/a

2138 2 36 4

T46/a T45/a

T44

772

T37/a

2 09 6

2 09 7 1022 51 52

804

801 802 803

800

50 49

102

41

805

806 807 808

59 40

45 46

48 47

40

44 43

42 41

61

103

2 348

T56

20 99 2100 sz%%237n 101

21 01

Z01

Z01

2171 2172

O-8

1023

809

810811 812

43

814

815 816

35

16 15

31 42

18 17

19 20

25

24 23

21 22

309

817

13 14

2173

21 74 21 75 2 17 6

202

1 00 9

40UA0 7B001

21 37

40 UA08B001

3 50 f%%244s %%201l etv %%233delmi l%%23 3t es%%2 37 tm%%233ny

123

21 39

2 34 1

32 4.sz. Id.a kkum.t%%2 25 r.t er.

2 34 0

40UA09B0 01

10 11

5 82

02 NB0 5B00 1

T50/a T49/a T48/a. T47/a PK6/A PK6/B

10

2 09 8

Q22

1099

1197

T55

2177 2 178 2179

58 0

579 5 78 21 80

T28/a T28/a

1024

44 T ar tal %%2 33 k t ra nsz form%%225to r ter%%25 2le te

200 H 3 h%%23 7d 197

H2 h %%23 7d

H1 h%%2 37 d 198 1198

21 82

199 1199

21 83 F 4 po rta

200

87 1 Ka pu s f%%2 52 lke

vi ze sak na

23 39

1180

225 2338

741

K%%22 5b el hu llad%%233kt%%225ro l%%24 3 2337 7 40 2 14 7

10 21

Egy%%233b hu llad%%233kt%%225ro l%%24 3 23 36

739

Ke rt%%23 3szeti %%2 52 ze m ter %%252lete 22

3 0UA0 8B0 01

20 4 23 62 s z%%23 7n

30UA0 9B001

Vas hu llad%%23 3k t%%22 5r ol%%243 30UA07B0 01

58 59 56

57 5 57 6 5 77

844 845

846 847

848 849

828829

83 80 8 39 84 8 41

850 851

852 853

2 18 8

2 18 9

21 96

2 19 0

39

O-7

3.sz. Id.akku m.t%%2 25 r.t er . 33 11

T51

10

T53

1026 854

874 875

86 82 63 86 84 65

855856

876 877

2332 48

86 88 6 67 47 86 8 69

861 858

02 WP3 4B001 BZK tart%%22 5ly 6 14

82 71 86187 8 73

859 860

878 879

880 881

882 883

884 885

911 912

913 914

886

889

887 888

890

891 892 893

895

1053

2 14 9

1027

1 11 3

T18/a

T52 21 97

2 15 0

1029 80 9 9 02 0 9 91 0

21 52

2153

8

50

896 897

898

90 0 95 3 046 49 9 9 0

915 916

917 918

90 0 99 7 00 8 9 9 1

919 920

921 922

119

12 01

2 33 3

2 19 8

2 19 9

96

2 20 0 2 20 1

T19/a 34

6 3

2203 2 20 4 2 20 5 2 20 6

O-6

2707

923

924925

926

942 943

944 945

93 94 35 93 96 37

946 947

948 949

93 90 8 31 9 94 9 4

950 951

952 953

93 9 3 93 90 2 31 3

51

52

2 20 8 22 09

2 31 7

929

109 9

98

1 19 4

2318

1195

T05/a

716

3 62

1044

1196 11 97

38 %%225llv%%2 25 nyanyag t%%22 5rol%%24 3ter%%25 2le t

11 98 11 99 Ra kt%%2 25 rb %%225zis , 0 7t %%225ro l%%243 ter%%25 2le t

20UA09 B001

20UA08 B001

20UA07 B001

1098

10 46 11 93

927 928

5 69 570 571

100

1097 97

1003

1 04 5

36 4

2316

1030

02

09

10 47

4 5

1 09 8

2

Pala ckt%%22 5rol%%243 sz%%237n

18

Iro da %%23 3p %%252let

T06

2 20 2

2.sz.Id .a kkum.t%%22 5r .te r.

19

T52

894

02 WP30B00 1 BZ K ta6rt%%225ly 13

T17 T19/a T16 T15 T14/a M04 M05 T13 PK7/A PK7/B T12/a T24/a M03/a M02/a T10 T09 7

120

2 15 1

11 14

%%225tj%%225r%%24 3h %%23 7d

M07

1028

02WP3 2B001 BZK tart%%22 5l y 61 5

121

M06

F1 porta

1 05 4

2 35 7

870

2355

1200

23 56

%%225tj %%225r%%241396 h%%237d

12

9

T39 07

11500

57

0 8.sz. t%%225rol%%24 3 ter %%252let

2 14 8

13

842 843

45 83 8 4 35 83 86 37

2192

18

%%201tte re m

T28

11 40

2 18 7

83 80 31 83 82 33

825

823824

826 827

773

2186

1025

822

46

O-3 O-4 T41 T40 T20/a

L %%22 5togat%%243k%%246zpont

T54

2185

737 2 334 Fa hull ad %%233kt%%225rol%%24 3

1141

7 38 2335 Alu . h ul lad%%233kt%%225rol %%2 43

T42/a

PB g%%22 5z pa lack t%%225rol%%2 43

102

10 3D

K%%2 44 ze tgy ap ot hu lla d%%233kt%%225ro l%%24 3

201

20 1A

T43/a

103A

103

20 34 0

1129 225

722131 9

99

K%%225b el hu llad%%23 3kt%%2 25 ro l%%24 3

215 7

10U A07 B001

574 5 73 5 72

Vas hulla d%%233kt%%22 5rol%%243

Ta rt%%225l ypa rk

T04/a 1031 954

T08

06

35

O-5 1032 986

987988

991 992

114

01 WX22 B00 1 01 WX09 B00 1

T23

57

60 9

T07

8

540 539

2 21 4

22 13 1020

22 15

1 01 9 b icigl i t%%225rol%%243 1 01 8

1 01 6

G-10

7

10 51 11

20

2166

G-9

T01/a

706

G-7

707708

27

232

231

10 34

230

229

10 35

10 36

26

85

16 3

17 1

84 709

M09/a

24

C

M08

9

71 0

09 t%%225ro l%%24 3t er %%252 let 23

78 77 228

75 79 76

62 11 1 71 B

81

1 03 1 73 74 70 72

712

1030

128

9 99

83

25

2 22 1 2 24 5

82 127

Mikrohul l%%225m%%250 ad%%2 43 to ro ny

2 22 4

23 14 36 %%201p%%23 7t%%2 33 si a ny ag t%%22 5r ol%%243 ter%%252let

22

71

A

80

M10

2247

M11/a

2212

T02/a

1016 1017

2220

11 89

5 57

Tart al% %23 3k tr an szform%% 22 5t or t%%225ro l% %243 ter%%2 52 let

KH12

1008 1009

1012 1013

1014 1015

1050

1033

250

1006 1007

1010 1011

10 10 005 2 03 10 1 4

60 8

01 US70 B001 0 1U S7 0B0 02

01 WX01B00 1 01 WV0 1B0 01 26 541

226

99 94 95 99 96 97

99 90 8 955 9 10 1 0 01

1020

1021

1 017

2163

KH13

16

0 1W X09 B0 02

G-6

11 39

KH11

554

131

21

sz%%237n 2313

1 038

2 30 6 2 30 7

2308

01W T0 1B003

01W T0 1B001

01W T0 1B002

555

55 9 5 58

564

1033

113

12

5 56 13

01 WE05 B00 2

1097

989

21 62

n%%225tr on l%%250 g 2

993

6

5 53 552 k %%233nsav 1

55 1

01WV 11 B002

01WX5 6B001

01WB01 N0 03

560

56 3

14

1018

1019

01WX5 6B001

562

01WV4 1B 001

543

5 61

990

1128 115

5 50

01WX09B0 03

s %%243sa v

71

22 16

11 27 116

5 48

5 49 01W V11B00 1

544

01WX5 1B001

5 47

01 WD0 2B002

01W D02B00 3

0 1WV41B0 02

546 545

05

4

2218

11 26

2167 01 WD0 2B001

59 2

2217

0 1WL 04 B00 1

01WA06B0 01

0 1WE05B0 01

0 1W P03 B00 1

08

59 3

58 4

01N H10B00 1 59 1

22 19

01WP3611 2B001 61 0 1 01 WP34B00 S%%24 3t ala nv %%237 zta rt %%225ly

12 1 01 WP360B00

58 5

22 30

6 02

598

59 4

0 1N H10B00 2

59 0

4

2231

6 03

16

595

58 6

01NH10 B00 3 5 89

984 985

%%2 25 llv%%225nyan ya gt %%225rol %%243ter %%252le t

01 UT 31 B003

01UT 31B002 587

980 981

982 983

22 26

604

599

01UT 31B001

01 UT 31 B004

5 96

01N H10B00 4

588

978 979

97 97 03 7 1 97 9 2

22 28

600

56

5 97

583

976 977

96 9 7 96 853 96 6 9

2227

60 1

961

T03/a

15

H2 tart%%2 25 lypa rk

974 975

96 92 63 96 94 65

957

958

960

sz%%23 7n

60 5

N 2ta rt %%22 5l yp ark

3

01NH 10B005

955956

54

2225

60 6

2145

01 UT11B00 6

01 UT 11 B00 4

01U T1 1B003

01 UT 11 B00 2

01UT11B0 05

60 7

01UT 1 1B001

2144

5

1 .sz.Id.akkum.t%%2 25 r.ter.

O-1 O-2

565

1048

726 2324 Al u. hu llad %%23 3kt %%2 25 ro l%%243

9

959

01NN01B0 01 01NN 01B00 2 56 6

3 65 224

7 2 25 32 3

10U A09 B001

1 0UA0 8B0 01

01

M01/a 5 67

17

1201

724 2322 Eg y%%23 3b hu llad%%23 3kt%%22 5r ol%%243

%%220zemi f %%244%%2 33 p%%25 2le t

04

5 0 1NN 31 B001

120 0

72 23 3 21 Fa hu llad%%23 3k t%%22 5rol%%243

001A

10 96 01 NN41B0 01 568

25

K%%244ze tgyap ot hu llad%%23 3kt%%22 5ro l%%24 3

vize sakna

1 00 1

T24/a

7 22 2 32 0

12 02

10 0

2246

T29/a

T29 T29/a

37

G-8

20

252 616 2255 227

1032

251

KH02

10 14

124

2248

61

64

65

66

67

62

Pa ks I, 4 00 /120 kV-o s Sza ba dt %%233ri transzfo rm%%225tor %%22 5llo m%%2 25 s 1 01 5 21 I. PAKS

22 48

775 69

68

63

100 2

2250

KH04

11000

KH14

1000

1500

1700 1650 1600 1550 1500 1450 1400 1350 1300 1250 1200 1150 1100 1050 1000 950 900 850 800 750 700 650 600 550 500 450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

2000

Megjegyzés: A színskála értékei Bq/dm3-ben vannak megadva. A szintvonalak 50 Bq/dm3 koncentráció változást jelölnek.

5. fejezet - 31/331

2006.02.20.


KHT

Az utóbbi négy évben lehetővé vált az automatikus mintavevőket tartalmazó kutaknál az ioncserélő oszlopon megkötött radionuklidok nagy érzékenységű, nuklidspecifikus vizsgálata. Ezek a mérések azt mutatták, hogy a talajvízben mesterséges eredetű gamma-sugárzó radionuklid és 90Sr 1 mBq/dm3 körüli kimutatási határ mellett csak elvétve, a kimutatási határhoz közeli értékben jelentkezik; a 14C aktivitáskoncentráció néhány kútnál nagyobb a természetes háttérnél, ami erőművi eredetre utal; 239,240Pu és 238Pu 0,1 mBq/dm3 felett ez ideig nem volt észlelhető. A14C aktivitáskoncentrációja 260-430 mg/l hidrokarbonát-tartalom estén a természetes forrásokból eredően 7-13 mBq/l között változik. 5.3.2.6. A tejminták aktivitáskoncentrációja Az erőmű rutinszerű ellenőrzés keretében az élelmiszer alapanyagok és termékek közül a már említett hal-húson kívül csak a tejet vizsgálja. A D-i irányba eső környező tehenészetektől (Dunaszentgyörgy, Gerjen) havonta váltakozva hozzák a tejmintát. Ez ideig 0,5 Bq/dm3 kimutatási határ mellett erőművi kibocsátásból eredő radionuklidot egyetlen esetben sem észleltek. Összegezve a Paksi Atomerőmű radioaktív kibocsátása következtében kialakuló környezeti aktivitáskoncentráció értékeket, látható, hogy azok a legtöbb esetben nagyságrendekkel kisebbek voltak a természetes radionuklidok koncentrációinál, illetve a máshonnan származó mesterséges radioaktív izotópok megfelelő mennyiségeinél. Azaz, az erőmű eddigi normálüzemi működése a környezeti közegek radioaktív koncentrációját érdemlegesen nem növelte meg. Ez utóbbi megállapítás igaz az üzemzavari események környezeti következményeire, illetve az üzemi terület alatti talajvíz trícium szennyezettségére is, még ha ezen esetekben vizsgálati szempontból jól mérhető mennyiségekről van szó. 5.3.2.7. A környezeti gamma-sugárzás átlagos dózisteljesítménye Az atomerőműből a légtérbe kibocsátott anyagoktól többféle folyamat révén emelkedhet meg a környezeti sugárzás szintje. Egyrészt a radioaktív nemesgáz-felhő terjedése idején és mentén léphet fel szintemelkedés, másrészt a kiülepedett, kimosódott radionuklidok sugárzása növelheti meg azt. Az utóbbi esetben elsősorban a hosszabb felezési idejű radioaktív izotópoknak van jelentősége. A fenti folyamatoknak megfelelően, az erőmű környezetellenőrzése többféle módszerrel készült fel a környezeti gamma-sugárzás dózisában, illetve dózisteljesítményében esetlegesen fellépő növekmény kimutatására. A pillanatnyi szintemelkedést 1983-1999 között a távmérő állomásokon elhelyezett GM-csöves mérőszonda-pár jelezte, ezeket 2000-től az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH) által típusvizsgált és hitelesített BITT RS03 típusú szonda váltotta fel. A tartós szintemelkedés, a változások hosszú távú figyelésére – az előbbin túlmenően – 2000-ig CaSO4:Dy alapanyagú termolumineszcens dózismérőket (TLD-ket, por formában) használtak, melyek mind a 25 mintavevő állomáson ki voltak függesztve. Tekintettel arra, hogy ezeket a TL-dózisméréseket az alapszint felmérési időszaktól kezdődően gyakorlatilag azonos módon és eszközökkel végezték, az általa szolgáltatott adatok igen alkalmasak az összehasonlításra ebben a hosszú időszakban. 2001-től ezt a mérőberendezést felváltotta az ugyancsak típusvizsgált és hitelesített ALNOR gyártmányú TL-dózismérő rendszer. Meg kell jegyezni, hogy a fenti hitelesítéssel rendelkező mérőberendezések a korábbiakkal szemben ún. környezeti dózisegyenértéket mérnek. 2004 évvel bezárólag az állomásonkénti éves átlagos dózisteljesítmény értékeket foglalja össze az

5. fejezet - 32/331

2006.02.20.


KHT

5.3.12. és 5.3.13. táblázat. Ezekből az adatokból – elsősorban a korábbi rendszerek mérési eredményeit alapul véve – az alábbi következtetések vonhatók le: •

A TL-dózismérések állomásonkénti éves átlagai a szóráson belül rendre megegyeztek az alapszint felmérési időszak (2 év) megfelelő átlagával. Az állomások összességének hosszú idejű átlaga pedig gyakorlatilag azonos volt az alapszinti időszakéval. Érdemes megemlíteni, hogy a távmérő állomások környezetében az átlagos dózisteljesítmény – két kivételtől eltekintve – szemmel láthatóan kisebb a többi állomáson mért átlagos dózisteljesítménynél. Ennek az az oka, hogy ezeket az állomásokat homoktalaj veszi körbe, melyben a természetes radioaktív izotópok koncentrációja kisebb, mint ami a többi állomást körbevevő más típusú talajokban van. A környezeti gammasugárzás állomásonkénti havi átlagos dózisteljesítményének tipikus értékeit mutatja be az 5.3.2. ábra.

•

A folyamatosan végzett, de rövid időtartamú dózisteljesítmény távmérések – kivéve a 2003. április 10-11-i súlyos üzemzavart – egyszer sem utaltak az erőmű kibocsátásának tulajdoníthatóan a környezeti sugárzási szint emelkedésére. Az 5.3.12. táblázat adatai állomásonként, több éves viszonylatban igen egységes képet mutatnak. A GM-szondával mért adatokhoz a kozmikus járulékot (mintegy 33 nSv/h) hozzáadva, továbbá figyelembe véve dózismérésben bekövetkezett, már említett változást, a kétfajta távmérő rendszer adatai között is jó az állomásonkénti egyezés. Mindegyik mérőrendszer – stabilitásuknak, megbízhatóságuknak, illetve a mérési eredmények kis szórásának köszönhetően – egyaránt alkalmas volt, illetve alkalmas a változások figyelésére. 5.3.12. táblázat: A környezeti gamma-sugárzás éves átlagos dózisteljesítménye a távmérő állomásokon Időtartam [év] 1984-85 1996 1997 1998 1999 Átlag (1984-1999)

A1 39 43 44 44 43 42

2000 2001 2002 2003 2004 Átlag (2000-2004)

75 75 75 74 75 75

Dózisteljesítmény (GM-szonda) [nGy/h] A2 A3 A4 A5 A6 A7 A8 41 51 66 41 45 39 * 41 52 57 44 47 37 62 41 51 56 43 45 36 61 41 51 56 44 45 36 59 40 50 57 39 45 35 58 41 51 60 42 45 37 60 a Dózisteljesítmény (BITT-szonda) [nSv/h] 79 84 99 80 67 75 105 78 80 97 83 66 74 101 79 80 96 76 65 73 101 80 81 94 74 65 75 94 72 80 89 83 73 70 89 78 81 95 79 67 73 98

A9a * * * 76 74 75 76 76 76 75 74 75

Az 1984-1999. közötti adatok a terresztriális komponens értékei ón-ólom burkolatú GM-szondával mérve. a A terresztriális+kozmikus komponens együttes értéke környezeti dózisegyenérték teljesítményben [nSv/h], BITT-szondával mérve. * Mérőállomás még nem volt.

5. fejezet - 33/331

2006.02.20.


KHT

5.3.13. táblázat: A környezeti gamma-sugárzás éves átlagos dózisteljesítménye a környezetellenőrző állomásokon TLD-vel mérve Állomás

Alapszint

D ó z i s t e l j e s í t m é n y (CaSO4:Dy) [nGy/h]

1980- 1983- 1987 1982 1985

1988 1992

Átlag

Dózisteljesítmény (ALNOR) [nSv/h]

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

19832000

2001

2002 2003

2004

A1

56

55

57

55

57

54

56

52

55

55

59

54

57

55

62

56

65

62

A2

59

56

58

56

56

55

57

54

55

57

53

54

57

56

66

61

67

64

A3

62

61

58

58

59

57

57

55

58

58

55

55

59

58

70

69

74

71

A4

75

73

67

67

68

65

64

64

65

67

63

63

69

67

78

83

87

79

A5

58

58

57

57

57

55

55

54

56

57

53

52

56

56

64

57

65

69

A6

58

57

58

57

57

54

55

53

56

56

53

52

56

56

65

61

67

63

A7

55

54

56

55

53

53

55

52

54

54

51

52

54

54

61

56

63

61

A8

*

65

87

87

82

79

76

76

81

82

75

71

78

80

92

78

87

82

A9

*

*

*

*

*

*

*

*

*

58

54

54

58

56

68

61

65

62

C10

72

68

71

69

68

67

65

63

66

67

63

64

68

67

76

72

76

76

C11

63

60

60

60

61

58

56

56

59

61

57

56

61

59

68

64

69

68

C12

64

61

59

59

64

63

61

60

64

64

62

60

65

62

75

73

74

72

C13

69

67

68

68

70

66

62

64

67

68

64

62

69

67

80

77

80

77

C14

60

58

59

58

58

57

54

55

57

58

55

54

60

57

68

64

63

62

C15

75

71

70

69

69

67

65

64

67

70

70

65

72

68

80

74

81

77

*: mérőállomás még nem volt

5. fejezet - 34/331

2006.02.20.


KHT

5.3.13.táblázat: A környezeti gamma-sugárzás éves átlagos dózisteljesítménye a környezetellenőrző állomásokon TLD-vel mérve (folytatás) Állomás

Alapszint

D ó z i s t e l j e s í t m é n y (CaSO4:Dy) [nGy/h]

19801982

19831985

1987 1988 1992

C16

69

67

69

67

C17

74

72

71

C18

76

74

C19

63

C20

Átlag

1993

1994

1995

1996

1997

1998 1999

66

66

63

62

65

71

64

74

81

76

70

69

73

77

70

72

74

69

69

68

69

61

64

61

62

60

57

58

84

81

77

78

79

73

74

C21

62

60

57

57

59

56

C22

78

75

73

71

74

C23

74

72

72

73

B24

69

67

66

L25

*

*

*

A1-L25 átlag A1-A7 átlag

67±8

65±7

64±7 64±7 66±7 63±7 62±7 61±7 64±8 65±8 62±8 60±7 65±7

64±7

60±7

60±6

59±4 58±4 58±3 56±3 57±3 55±4 57±4 58±4 55±4 55±3 58±4

58±3

Dózisteljesítmény (ALNOR) [nSv/h]

2000

19832000

2001

2002

2003

2004

63

70

66

76

74

75

75

71

68

73

73

82

79

80

81

76

68

68

73

72

82

82

81

84

60

63

57

57

62

61

71

65

70

67

73

76

82

73

73

76

77

84

85

76

80

56

57

59

63

56

55

60

59

70

67

65

67

72

66

71

73

78

69

70

76

73

86

79

88

84

73

71

66

66

68

74

67

64

71

70

80

75

77

77

65

68

63

62

63

64

69

65

64

70

66

77

71

71

77

*

64

63

60

62

61

68

60

58

62

62

75

65

68

68

74±10 70±5

73±6

72±6

66±5

70±6

67±5

65±4

* : mérőállomás még nem volt

5. fejezet - 35/331

2006.02.20.


KHT

5.3.2. ábra: A környezeti gamma-sugárzás havi átlagos „környezeti dózisegyenérték” teljesítménye 2004-ben a távmérő és mintavevő állomásokon ALNOR TLD-vel mérve 100

90 80

Dózisteljesítmény [nSv/h]

70 60

50 40

30 20

10 0 A1

A2

A3

A4

A5

A6

A7

A8

A9 C10 C11 C12 C13 C14 C15 C16 C17 C18 C19 C20 C21 C22 C23 B24 L25 Mintavevő állomás

5. fejezet - 36/331

2006.02.20.


KHT

A közvetlen dózismérések eredményei összhangban voltak a radioaktív anyagok légköri kibocsátásából számított várható szintemelkedéssel, valamint a talaj- és a légköri eredetű minták radioaktív koncentrációjának laboratóriumi mérési eredményeivel. A légköri terjedési számítások alapján ugyanis a radioaktív nemesgáz-felhő gamma-sugárzásának dózisteljesítménye ez ideig a földfelszín közelében nagyságrendekkel kisebb volt a természetes háttérsugárzás ingadozásából adódó dózisteljesítmény-változásnál. A mintamérésekből, valamint a helyszíni gamma-spektrometriai mérésekből az aeroszolok kihullásának következményeként becsülhető dózisteljesítmény növekmény pedig legfeljebb néhány tized nSv/h lehetett. Ilyen kicsi járulékok viszont közvetlen dózismérési eljárásokkal nem mutathatók ki. Összegezve a hosszú időszakra és az erőmű kiterjedt körzetére vonatkozó dózismérési vizsgálatokat, megállapítható, hogy a Paksi Atomerőmű eddigi 23 üzemi éve során a környezeti gamma-sugárzás szintje az erőmű működése következtében kimutatható mértékben nem növekedett. 5.3.3. Az atomerőmű hatása a lakosság többlet sugárterhelésére Amint az előzőekben látni lehetett, a Paksi Atomerőmű eddigi normálüzemi kibocsátásai nagyon kicsi környezetterhelést jelentettek. A környezeti közegek mintáiban csak esetenként, és alig-alig lehetett valamely radionuklid jelenlétét kimutatni. A tápláléklánc elemeire pedig gyakorlatilag nincs értékelhető mérési adat. Összességében a mintamérési eredmények, valamint a járulékos környezeti gamma-sugárzás dózisának mérését célzó vizsgálatok adatai nem szolgáltatnak elegendő információt a lakosság többlet-sugárterhelésének becslésére. Ezért ehelyett a kibocsátási adatokból terjedési modellek segítségével, a különféle besugárzási útvonalakat figyelembe véve, számítás útján határozzák meg a terhelések nagyságrendjét. Az atomerőműből az atmoszférába jutott radioaktív anyagok környezeti mozgását és a lakossági dózisok meghatározását 1997 óta végzi az erőmű. Az alkalmazott szoftver 10 perces adatokkal dolgozik, ami a meteorológiai méréseket tekintve rendelkezésre áll. A program a légköri kibocsátásból eredő külső dózist, illetve belső dózisként a lekötött effektív dózist szolgáltatja izotóponként a környező települések felnőtt és gyermek lakosságára (a belső dózisnál a felnőtteknél 50, a gyermekeknél 70 évet véve figyelembe), valamint a 3 km sugarú körre vonatkozóan. A folyékony kibocsátásokkal a Dunába jutó radioaktív izotópok által kiváltott sugárterhelés számításánál a kibocsátási adatok mellett figyelembe veszi a Duna vízhozamát, valamint az élelmiszer termelési és fogyasztási adatokat, a lakossági szokásokat, geográfiai jellemzőket stb. A folyékony kibocsátásból származó dózisbecslést csak a leginkább érintett település, Gerjen lakosságára végzi el a program, mivel a többi településre a gerjeninél nagyságrendekkel kisebb dózisok adódnak. A belső sugárterhelés itt is 50, illetve 70 évre lekötött effektív dózist jelent. A lakossági sugárterhelési számításokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azt kezdettől fogva az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) szakemberei végezték és végzik. Mivel 1997 előtti üzemi adatok ebben a tekintetben nem voltak, az 5.3.14. táblázatban bemutatjuk az OSSKI által számított, az 1989-1997-es évekre vonatkozó sugárterhelés adatokat az akkor érvényes korláttal együtt (a még korábbi időszakra vonatkozó számítások nem voltak teljes körűek, de a kibocsátások

5. fejezet - 37/331

2006.02.20.


KHT

összehasonlítása alapján ezen évek járulékos sugárterhelésére is tudunk következtetni). Az 5.3.15. táblázatban pedig párhuzamosan közöljük az üzem és az OSSKI által 1998 óta számított adatokat. Az eredmények értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy az évek során egyrészt az alkalmazott modell is változott, másrészt bővült a tekintetbe vett radionuklidok köre (például a 14C figyelembe vétele a légköri eredetű belső sugárterhelésben a 90-es évek közepétől). Ezáltal az aktuális kibocsátásokon és terjedési paramétereken kívül ez is befolyásolta a kapott eredményeket. Mivel az utóbbi évek elemzései teljes körűbbek, a főbb következtetéseket célszerű az 5.3.15. táblázat adatai alapján levonni (az 1998-2001 közötti adatok az erőműtől 3 km távolságban a felnőttekre számított átlagos egyéni effektív dózist, a 2002-2004 közöttiek a kritikus lakossági csoportra – Csámpa gyermek lakosságára – vonatkozó lekötött effektív dózist jelentik): •

•

•

Az erőmű légnemű és folyékony kibocsátásából származó járulékos sugárterhelés körülbelül fele-fele arányban oszlott meg a két összetevő között. (Hangsúlyozni kell azonban, hogy az utóbbi járuléka Gerjen lakosságára vonatkozik, ennél a máshol élők nagyságrendekkel kisebb sugárterhelést kapnak.) Adat-páronként az erőmű és az OSSKI eredményei jól egyeznek. A 2002-ben, 2004-ben látható nagyobb különbség a kibocsátási és a meteorológiai adatok eltérő figyelembe vételéből adódik (PA Rt. – 10 perces aktuális adatok, OSSKI – éves átlagos adatok). A légköri eredetű sugárterhelés két fő komponense a radioaktív nemesgázok által létrehozott külső, és a szén-dioxid formájú radiokarbon által a táplálékláncon keresztül kiváltott belső sugárterhelés volt. A folyékony kibocsátásból gyakorlatilag csak a trícium inkorporációja révén fellépő belső sugárterhelés jelentett figyelembe veendő járulékot. Érdemes megjegyezni, hogy a légköri eredetű sugárterhelést előidéző radioaktív izotópok kibocsátása a rájuk vonatkozó korlát legfeljebb néhány százalékát érte el; ugyanakkor a hasonló dózis-hányadot jelentő trícium mennyisége a folyékony kibocsátásban 2003-ig évről-évre a korlát 50-60%-a körül ingadozott. Összességében a Paksi Atomerőmű radioaktív kibocsátásaiból származó éves átlagos sugárterhelés-járulék az erőmű közelében a feltételezett kritikus csoport felnőtt tagjára vonatkozóan 0,05-0,4 µSv effektív dózis volt 2001 évig. Hasonló volt 2002 után is, amikor a kritikus lakossági csoportra, Csámpa gyermek lakosságára vonatkozó számítások eredményei is ebbe a tarományba esnek. Az aktuális éves érték több mint három nagyságrenddel kisebb volt az érvényben lévő hatósági korlátnál, és körülbelül négy nagyságrenddel alatta maradt az átlagos természetes eredetű sugárterhelésnek. Az erőmű 30 km-es körzetében élő mintegy 210 ezer emberre az átlagos egyéni sugárterhelés alapján számított kollektív dózis 1 személy•mSv/év körül alakult az eltelt üzemi időszak alatt.

A fent bemutatott adatok alapján a Paksi Atomerőmű eddigi működése során a lakosságot érő többlet-sugárterhelésnek – beleértve az üzemzavari kibocsátásokból származó sugárterhelést is – értékelhető egészségkárosító hatása nem lehet. Így az erőmű radioaktív kibocsátásai által előidézett környezeti hatások semlegesnek minősíthetőek.

5. fejezet - 38/331

2006.02.20.


KHT

5.3.14. táblázat: A radioaktív kibocsátásokból becsült átlagos lakossági dózisjárulék az erőmű közelében élőkre 1989-1997 között az OSSKI számításai alapján Hatósági Besugárzási

Becsült átlagos egyéni effektív dózis az atomerőműtől 3 km-re élő felnőtt lakosságra

korláta

útvonalak

[μSv/év]

[μSv/év]

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

külső sugárterhelés

0,292

0,39

0,08

0,208

0,05

0,066

0,041

0,072

0,035

belső sugárterhelés

0,016

0,016

0,028

0,034

0,036

0,036

0,036

0,063

0,021

Összesen

0,308

0,406

0,108

0,242

0,086

0,102

0,077

0,135

0,056


0,0005

0,0005

0,0005

0,0009

0,0008

0,0018

0,0011

0,001

0,001


0,0025

0,0025

0,0031

0,0094

0,011

0,016

0,018

0,016

0,017

Összesen

0,0030

0,0030

0,0036

0,0103

0,0118

0,018

0,019

0,017

0,018

Mindösszesen

0,311

0,409

0,112

0,252

0,098

0,120

0,096

0,152

0,074

Légköri kibocsátások

Folyékony kibocsátásokb

306

154

460

a: 1992-ig az 1760 MWe teljesítménynek megfelelően a korlát 440 µSv/év, 1992-1998 között az 1840 MWe teljesítménynek megfelelően 460 µSv/év volt. b: Gerjen felnőtt lakosságára számított sugárterhelés

5. fejezet - 39/331

2006.02.20.


KHT

5.3.15. táblázat: A radioaktív kibocsátásokból becsült átlagos lakossági dózisjárulék az erőmű közelében élőkre 1998-2004 között az üzem, illetve az OSSKI számításai alapjána

Besugárzási útvonal

Becsült átlagos egyéni effektív dózis az atomerőműtől 3 km-re élő felnőtt lakosságra [μSv/év] 1998

1999

2000

2001

Lekötött effektív dózis a kritikus lakossági csoportra (Csámpa gyermek lakossága) [μSv/év] 2002c

2003c,e

2004c

PAE OSSKI PAE OSSKI PAE OSSKI PAE OSSKI PAE OSSKI PAE OSSKI PAE OSSKI Légköri kibocsátások külső sugárterhelés

0,017

0,018

0,014

0,016

0,013

0,014

0,014

0,013

0,012

0,035

0,228

0,024

0,014

0,041


0,014

0,014

0,017

0,010

0,016

0,011

0,016

0,012

0,020

0,044

0,042

0,286

0,013

0,032

Összesen

0,031

0,032

0,031

0,026

0,029

0,025

0,030

0,025

0,032

0,079

0,270

0,310

0,027

0,073


0,002 0,0008 0,001

0,001

0,004

0,002

0,005

0,002

0,003

0,002

0,003

0,002

0,002

0,001


0,038

0,023

0,026

0,024

0,029

0,022

0,028

0,023

0,016

0,024

0,028

0,024

0,025

0,021

Összesen

0,040

0,024

0,027

0,025

0,033

0,024

0,033

0,025

0,019

0,026

0,031

0,026

0,027

0,022

Mindösszesend

0,071

0,056

0,058

0,051

0,062

0,049

0,063

0,050

0,051

0,105

0,301

0,336

0,054

0,095

Folyékony kibocsátásokb

a: 1992-ig az 1760 MWe teljesítménynek megfelelően a korlát 440 µSv/év, 1992-1998között – az 1840 MWe teljesítménynek megfelelően 460 µSv/év volt. Az ÁNTSZ OTH 40-6/1998. sz. határozata alapján a kritikus lakossági csoportra – Csámpa gyermek lakosságra – a megállapított dózishatárérték az atomerőműre vonatkozóan 90 μSv/év. b: 2001-ig Gerjen felnőtt lakosságára számított sugárterhelés, 2002-től gyermek lakosságra számított érték c: Csámpa gyermek (légköri kibocsátásból eredő), illetve Gerjen gyermek (folyékony kibocsátásból eredő) sugárterhelés d: 1998 előtt a lakossági dózisjárulék két esetben volt magasabb érték, 1990-ben 0,4 μSv/év és 1992-ben 0,25 μSv/év volt e: Az adatok az üzemzavari kibocsátásból származó dózisjárulékot is tartalmazzák

5. fejezet - 40/331

2006.02.20.


KHT

5.3.4. A telephely jellemzési program radioaktív kibocsátásokhoz, környezeti sugárellenőrzéshez kapcsolódó eredményeinek összefoglalása 5.3.4.1. Az élővilág sugárterhelésének vizsgálata az atomerőmű környezetében Az atomerőmű telephely jellemzési programjának keretében sor került az erőmű környezetében előforduló valószínűsíthetően érzékeny fajok és egy vízi tápláléklánc vizsgálatára, valamint néhány kiválasztott szárazföldi faj rendszeres mérésére. A feladatok részeként az erőmű szűkebb környezetében 2002-ben lehatárolásra került a vizsgált fajok élettere és ezeken belül megtörtént a mintavételezésre szolgáló helyek kijelölése. A monitorozáshoz 2002-ben és 2003-ban egy-egy késő tavaszi és egy-egy őszi mintavétellel vizsgáltuk a kiválasztott fajok radionuklid-felhalmozását a környezeti koncentrációk meghatározásával együtt. A vizsgálatoknál figyelembe kellett venni, hogy mind a szárazföldi, mind a vízi környezetben olyan fajok kerüljenek kiválasztásra, amelyek a vegetációs periódusban többször is mintázhatók. A tríciumvizsgálatokra tekintettel a növényi mintáknak „lédúsak” kellett lenniük, mivel e vizsgálatokhoz 20-30 ml folyadék kinyerésére is szükség lehet. A tríciumegyensúly gyors kialakulása és változása miatt mind a vízi, mind a szárazföldi egyedek jellemzéséhez párhuzamosan vízmintavételt kellett végrehajtani. A kiválasztott szárazföldi fajok mintavételére az erőműtől délre eső területen került sor. A következő fajokból (növénymintákból) kb. 2-2 kg minta begyűjtése történt: − Selyemkóró (Asclepias syriaca), − Magas aranyvessző (Solidago gigantea), − Erdei fenyő (Pinus sylvestris). A vízi táplálékláncból történő mintavételre a meleg vízcsatorna alatti Duna szakasz közvetlen közelében az alábbi fajok vonatkozásában került sor: − Lesőharcsa (Silurus glanis), − Dévérkeszeg (Abramis brama), − Jászkeszeg (Leuciscus idus), − Menyhal (Lota lota), − Amuri kagyló (Sinanodonta woodiana), − Tavikagyló (Anodonta anatina), − Elevenszülő csiga (Viviparus acerosus), − Süllőhínár (Miriophyllum sp.), − Vidrakeserűfű (Polygonum amphybium), − Fonalas zöldalga (Spirogyra sp.). A monitoring vizsgálat során végzett mintavételek helyét az 5.3.3. ábra mutatja. A szárazföldi minták közül a selyemkóró esetén, míg a vízi környezetből származó mintáknál a kagyló, vízicsiga, keszeg és harcsa vagy menyhal (mivel mindkét halfaj ragadozó, táplálkozási szokásaik azonosak) esetén trícium vizsgálatot is végeztek a többi izotóp vizsgálatán kívül, az élőhelyekről vett vízminta párhuzamos vizsgálata mellett. A trícium vizsgálatok mérési eredményei az 5.3.16. táblázatban szerepelnek.

5. fejezet - 41/331

2006.02.20.


KHT 5.3.3. ábra: Vizsgált élőhelyek az erőmű környezetében

5. fejezet - 42/331

2006.02.20.


KHT

5.3.16. táblázat: Trícium vizsgálati eredmények (Bq/kg nyers tömeg, Bq/kg nyers hal/kagyló hús v. Bq/l egységben) 3

Minta megnevezése

selyemkóró kagyló csiga harcsa keszeg víz** víz** selyemkóró csiga kagyló kagyló víz** víz** keszeg selyemkóró kagyló csiga csiga kagyló jászkeszeg menyhal jászkeszeg menyhal víz** víz**

H

Mintavétel ideje

érték Bq/kg 2002 tavaszi mintavétel 06. 11. 3,1 06. 13. 2,8 06. 13. 2,3 06. 19. 1,75 06. 19. 1,73 06. 13. 1,57 06. 13. 1,51 2002 őszi mintavétel 10. 28. 2,5 10. 28. 6,4 10. 28. 6,6 10. 28. 10,4 11. 28. 2,1 11. 28. 3,2 11. 28. 6,4 2003 tavaszi mintavétel 17,34 05. 06. 05. 06. < 2,06 05. 05. < 1,2 05. 05. 5,19 05. 05. < 2,41 05. 09. 4,87 05. 09. 5,08 05. 09. 5,94 05. 09. 4,34 05. 05. 2,26 05. 05. 2,99

hiba %*** 32 53 87 99* 99* 28 25 14 34 49 31 19 15 43 21 41 55 54 44 71 14 14

2003 őszi mintavétel selyemkóró kagyló csiga kagyló jászkeszeg menyhal jászkeszeg menyhal víz** víz**

09. 29. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07.

5,4 3,5 3,4 3,2 3,2 3,4 2,4 2,8 2,8 1,6

44 65 57 68 55 63 68 72 12 18

Megjegyzés: * kimutatási határ alatt ** Bq/l egységben *** a nagytérfogatú minták hosszú mérési idejű számlálásakor jelentkező bizonytalanság a középérték százalékában

5. fejezet - 43/331

2006.02.20.


KHT

A bioszféra-monitoring céljait szolgáló mintákon 105 °C-on történő szárítást követően gamma-spektrometriai vizsgálatokat végzett a laboratórium. Ennek oka a mintákban esetleg fellelhető illékony izotópok (Cs, I) mintán belüli megőrzése volt. Az eredeti nyers mintatömegre vetített gamma-spektrometriai vizsgálatok eredményei az 5.3.17. táblázatban szerepelnek. 5.3.17. táblázat: A gamma-spektrometriai vizsgálatok eredményei (Bq/kg nyers tömeg, Bq/kg nyers kagyló/hal hús) Minta típusa

Mintavétel ideje

selyemkóró aranyvessző erdei fenyő kagyló csiga vízi moszat harcsa keszeg víz* víz*

06. 11. 06. 11. 06. 11. 06. 13. 06. 13. 06. 13. 06. 19. 06. 19. 06. 13. 06. 13.

erdei fenyő selyemkóró aranyvessző csiga kagyló kagyló víz* víz* keszeg

10. 28. 10. 28. 10. 28. 10. 28. 10. 28. 10. 28. 11. 28. 11. 28. 11. 28.

Gamma-spektrometria 137 7 40 Cs Cs Be K érték hiba érték hiba érték hiba érték hiba [Bq/kg] % [Bq/kg] % [Bq/kg] % [Bq/kg] % 2002 tavaszi mintavétel 0,24 99** 0,35 23 24 4 706 3 0,76 99** 0,48 21 133 3 773 3 0,63 99** 0,74 99** 64 4 162 3 0,06 99** 0,12 9 6 5 n.a. 0,25 99** 1,00 5 3 12 21 5 1,03 99** 6,80 4 1 7,5 8 4 0,12 99** 0,39 6 n.a. 52 0,05 99** 0,32 7 n.a. 108 3 0,11 99** 0,11 99** n.a. 2 99** 0,11 99** 0,11 99** n.a. 2 99** 2002 őszi mintavétel 0,13 99** 0,32 7 51,0 3 135,2 3 0,23 99** 0,81 7 69,1 3 531,2 3 0,26 99** 0,28 15 203,1 3 679,9 3 2,06 99** 2,2 99** n.a. 7,1 22 0,09 99** 0,15 99** n.a. 6,1 9 0,17 99** 0,09 53 n.a. 13,2 7 0,3 99** 0,32 99** n.a. 7,8 99** 0,28 99** 0,32 99** n.a. 7,9 99** 0,09 99** 0,24 6 n.a. 72,3 1 134

2003 tavaszi mintavétel selyemkóró aranyvessző erdei fenyő*** kagyló*** csiga csiga kagyló*** víz* víz* jászkeszeg menyhal jászkeszeg menyhal

05. 06. 05. 06. 05. 06. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 05. 09. 05. 09. 05. 09. 05. 09.

< 0,06 < 0,12 < 0,12 < 0,13 < 0,29 < 1,50 < 0,19 < 0,15 < 0,14 < 0,11 < 0,06 < 0,06 < 0,11

-

3,19 0,22 0,23 0,12 0,78 0,62 0,13 < 0,14 < 0,16 0,26 0,30 0,27 0,28

4 9 9 15 7 23 10 8 4 4 -

3,17 8,85 15,67 < 1,4 <3,1 < 16,3 < 1,2 n.a. n.a. < 1,6 < 0,7 < 0,9 <1,3

4 4 3 -

225 484 87 10 22 53 7 < 2,51 0,99 84 68 99 69

3 3 3 5 5 11 6 42 3 3 3 2

Megjegyzés: * Bq/l egységben ** kimutatási határ alatt *** a mintákból 54Mn és 60Co vizsgálatra is sor került. A 54Mn értéke 0,14 – 0,48 Bq/kg (5-15% hiba), a 60Co értéke 0,09 – 0,55 Bq/kg (4-15 % hiba) volt. n.a. nincs adat

5. fejezet - 44/331

2006.02.20.


KHT

5.3.17. táblázat: A gamma-spektrometriai vizsgálatok eredményei (folytatás) (Bq/kg nyers tömeg, Bq/kg nyers kagyló/hal hús) Minta típusa

Mintavétel ideje

selyemkóró aranyvessző erdei fenyő kagyló kagyló csiga víz* víz* jászkeszeg menyhal jászkeszeg menyhal

09. 29. 09. 29. 09. 29. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07. 10. 07.

134

Cs

érték [Bq/kg]

hiba %

Gamma-spektrometria 137 7 Cs Be érték hiba érték hiba [Bq/kg] % [Bq/kg] %

40

K

érték [Bq/kg]

hiba %

970 484 638 8,5 11 14 < 1,5 <1,5 88 71 82 93

3 3 3 9 8 7 3 11 3 3

2003 őszi mintavétel < 0,46 < 0,55 < 0,23 < 0,18 < 0,18 < 0,23 < 0,09 < 0,10 < 0,04 < 0,12 < 0,05 < 0,09

-

0,58 <0,64 0,54 <0,22 <0,23 0,35 < 0,11 < 0,11 0,34 0,40 0,31 0,51

13 8 10 4 7 5 5

n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a. n.a.

-

Megjegyzés: * Bq/l egységben n.a. nincs adat

A trícium vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy a szárazföldi mintáknál a selyemkóró kivételével a tavaszi minták kisebb mennyiségben tartalmaznak tríciumot, mint az ősziek. A vizsgálati eredmények alapján a vízi minták esetében is a tavaszi minták kisebb mennyiségben tartalmaznak tríciumot, azonban a különbség jelentős, ugyanis a kagylóban és a csigában közel háromszor, míg a keszeg esetében négyszer nagyobb az őszi minták tríciumtartalma. A gamma-spektrometriai mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a szárazföldi mintavétel során az illékony radionuklidtartalom a selyemkórónál és az aranyvesszőnél volt kimutatható a tavaszi mintavétel során, míg az őszi mintavételnél mindhárom szárazföldi mintában kimutatható volt a hosszabb felezési idejű 137Cs. A selyemkóró és az aranyvessző esetében a 7Be tartalom az őszi mintákban három- illetve kétszerese a tavaszi mintákban mértnek. A 40K tartalom, amely a növényekben természetesen is megtalálható, nem mutat nagy eltérést a két mintavétel között. Vízi minták esetében a Dunából vett vízmintákban a kimutatási határ alatti koncentrációmennyiségek voltak jelen mind a tavaszi, mind az őszi mintákban a vizsgált radionuklidokra vonatkozóan. A kagylóminták eredményeinél az tapasztalható, hogy az őszi mintavétel során az 1534 fkm-nél vett minták eredményei közel megegyeznek a tavaszi mintavétel eredményeivel, míg az 1526 fkm-nél vett minták eredményei a 137Cs kivételével magasabb értékeket mutatnak. A csigák vizsgálati eredményei azt tükrözik, hogy a tavaszi mintákban a radionuklidtartalom jóval kisebb, mint az őszi mintákban, amely 134Cs esetében a legkiemelkedőbb, kb. nyolcszoros nagyságú. A monitoring során mért izotópkoncentráció értékek gyakorlatilag a környezetellenőrző rendszerek által a szélesebb és távolabbi környezetben detektált koncentrációk nagyságrendjébe esnek.

5. fejezet - 45/331

2006.02.20.


KHT

A mintavételes vizsgálatok következtetéseinek igazolására illetve kiegészítésére a vizsgálat eredményeit összevetettük az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (U.S. Department of Energy's (DOE) Biota Dose Assessment Committee (BDAC)) által készített RAD-BCG Calculator modell által generált eredményekkel. A modell a bióta egyes fajaira érvényes dózis korlátokra épül, amelyek az életfeltételeket és jellemzőket figyelembe veszik: • Vízi állatok: A vízi élőlényekre megengedett elnyelt dózis nem haladhatja meg a 10 mGy/nap értéket. • Szárazföldi növények: A növények által elnyelt dózis nem haladhatja meg a 10 mGy/nap értéket. • Szárazföldi állatok: Az állatok elnyelt dózisa 1 mGy/nap alatt kell hogy legyen. A RAD-BCG Calculator egy három lépéses, egyre részletesebb, több adatot igénylő értékelő eljárás, melynek első fázisa egy általános értékelés, majd az egyre részletesebb elemzést igénylő, élőhelyspecifikus, több adat módosítást lehetővé tevő fázisra tér át. A Paksi Atomerőmű környezetében megtörtént élőhely kutatások eredményeit felhasználva, összevetve az erőmű környezetében levő mintavételi pontokkal, kiválasztottunk 5 területet, melyeket alkalmasnak ítéltünk meg élőhelyvizsgálatra. Az erőmű környezetében vizsgált élőhelyeket az 5.3.3. ábra mutatja be. A kiválasztás szempontjai hasonlóak voltak a mintaértékű biomonitoring vizsgálatok során érvényesítettekhez: alapvető szempont volt az erőmű, illetve a kibocsátási pontok relatív közelsége, a jellemző növényi társulások, vagy területhasználatok megléte és az eddigi adatgyűjtésből, valamint környezet-ellenőrzésből származó összegyűjtött adatok elégségessége. A fenti szempontok alapján kiválasztott vizsgált területek: – a Kondor tó (vízi környezet), – a melegvíz csatorna (folyóvízi környezet), – a Duna melegvíz csatornától délre eső területe (folyóvízi környezet), – Foktő és Uszód közötti mezőgazdasági területek (szárazföldi környezet), – Hegyespuszta környéke (szárazföldi környezet). A modellhez a kiválasztott területek környezetében a HAKSER és az ÜKSER többéves mérési tevékenységének adatbázisából használtuk fel a mért radionuklid koncentráció adatokat. Az elvégzett értékelés az 1996 és 2000 között mért és összesített adatok alapján készült el. Az általános értékelés során a két különböző típusú környezetet (vízi és szárazföldi) szétválasztva vizsgáltuk meg. Az eredmény alapján mindkét élőhely típus teljesítette a követelményeket. Ezt követően, mindegyik terület típusra elvégeztünk egy területi értékelést is, amelynek végkövetkeztetéseit az alábbaikban foglajuk össze: A Kondor-tó A 3 ha-os Kondor-tó az erőműtől DK-re helyezkedik el, kb. 1 km-es távolságban. Állandó nyílt vízfelület, mely horgászatra alkalmas, partján keskeny nádas sáv található. A Kondor-tó területéről iszap és víz mintákból meghatározott radionuklid koncentrációk álltak rendelkezésünkre. A területi szűrés során az élőhely teljesítette a követelményeket. Az eredményből látható, hogy a kapott számértékben a természetes komponensek (238U, 232Th) dominanciája érvényesül. Emellett a természetes háttér 10 %-áig emelkedett a 137Cs, ami a vízhasználattal és az erőmű közelségével magyarázható.

5. fejezet - 46/331

2006.02.20.


KHT

Melegvízcsatorna környezete A melegvízcsatorna torkolata az erőműtől K-re helyezkedik el, 1,5 km-es távolságban. Blokkonként 16 m2-es zárt szelvényű, majd az összefolyástól a Dunáig nyitott vízfelszínű vasbeton csatorna. Ezen a területen iszap és víz minták adatai egyaránt rendelkezésünkre álltak a számítás elvégzéséhez. A területi szűrés során a Melegvíz csatorna környezete a feltételeknek megfelelt. Az eredmény hasonló a Kondor-tavi eredményekhez, itt is megfigyelhető a természetes komponensek (238U, 232Th) dominanciája, s itt sem történt hosszabb ideig észlelhető akkumuláció az üledékben. A Duna melegvíz csatornától délre eső területe A Duna melegvíz csatorna alatti része az erőműtől DK irányban helyezkedik el, 2 - 4 km-es távolságban. Jellegzetes dunai élővilággal rendelkezik. Ezen a területen iszap és víz minták egyaránt rendelkezésünkre álltak a számítások elvégzéséhez. A területi szűrés során a Duna melegvíz csatornától délre eső része a követelményeknek megfelelt. A kapott eredmény hasonló a Kondor-tavi és a melegvíz csatornai eredményekhez, a végeredmény kialakításában a természetes komponensek (238U, 232Th) dominanciája itt is megfigyelhető, és az üledékben itt sem történt hosszabb ideig észlelhető akkumuláció. Foktő és Uszód közötti mezőgazdasági területek Az erőműtől K-re helyezkedik el a Duna keleti oldalán, 4-6 km-es távolságban, jellemzően mezőgazdasági művelési terület. Ennél a területnél talajmintákból mért radionuklid koncentrációkkal számoltunk, melyeket a HAKSER adatbázisából vettük át. A 232Th és 238U eredmények mellett egyes izotópoknál (137Cs, 90Sr és 235U) a 6-10 km között gyűjtött minták adatait is felhasználtuk. A területi szűrés során a Foktő és Uszód közé eső területrész is megfelelt a követelményeknek. Az eredmény hasonló a vízi környezeti eredményekhez. Nem történt lényeges akkumuláció a talajban. Az eredmények a korábbi mérésekkel összehasonlítva itt a 137Cs dominanciáját mutatják, ami általában jellemző a szárazföldi területekre, míg a vizes élőhelyekre a természetes U-sor a meghatározó. A 137Cs jelenléte nem a Paksi Atomerőmű kibocsátásaiból származik, mivel a korábbi monitoring eredmények szerint forrása a légköri kihullás (globális és külföldi üzemzavari kibocsátások). Hegyespuszta környéke Az erőműtől NY-ra helyezkedik el, kb. 6 km-es távolságra, többnyire mezőgazdasági művelésbe vont terület, helyenként kis kiterjedésű erdőfoltokkal. Ezt a területet – lévén szárazföldi környezet – talajmintákból mért radionuklid (137Cs, 90Sr) koncentrációk alapján értékeltük. A területi szűrés során Hegyespuszta környéke a kritériumoknak megfelelt. A hegyespusztai értékelés során kapott eredmény sem tér el a korábbi területi értékelésektől. Az eredmény alapján elmondható, hogy nem történt hosszabb ideig észlelhető akkumuláció a talajban. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált mintaértékű területekre elvégzett számítások eredményei alapján egyik környezeti minta területnél sem várható a biótára meghatározott dózis korlátok túllépése, illetve a jelenlegi terhelés jelentős részben a környezeti háttértől származtatható. A vizsgálati eredmények az amerikai energiaügyi minisztérium által kifejlesztett értékelési metodika szerint a kritikus radioaktív izotópok hatásait az élővilág leginkább sugárzásérzékeny egyedeire csak néhány százalék erejéig használják ki. Az értékelés telephely független lépcsői a korlátok 20% alatti kihasználását mutatták, de ezt a telephely-, területspecifikus vizsgálatok végeredménye még további egy nagyságrenddel csökkentette. A bióta dózisterhelésében a vízi élővilág esetében a természetes urán bomlási sor dominanciája jellemző, míg a szárazföldi növények és állatok esetén a 137Cs lesz a

5. fejezet - 47/331

2006.02.20.


KHT

meghatározó, de az így definiált kritikus izotópok egyike sem származik a Paksi Atomerőmű kibocsátásaiból. [42] 5.3.4.2. A vizek tríciumtartalmának vizsgálata A Paksi Atomerőmű telephely jellemzési program keretében több alprogramban is készült trícium mérés. Két alprogram foglalkozott a Duna illetve a Duna menti ivóvíz bázis vizsgálatával, valamint vizsgáltuk az atomerőmű környezetében lévő legnagyobb állóvíz, a Szelidi-tó trícium tartalmát. A tó környezetében csapadék mérésére és mintázására is sor került, ami a tóból vett vízmintákkal együtt felhasználható volt az erőmű hatásainak jellemzéséhez. A vizsgálatokat kiegészítettük a Paksi Atomerőmű közvetlen környezetében lefolytatott felszín alatti vizek trícium vizsgálatával. A Duna vizének trícium vizsgálati eredményei A Duna menti ivóvíz bázis védelmére irányuló alprogramban a Dunán nyolc monitoring szelvény (5.3.18. táblázat) létesült, melyek közül a 3. és 5. számú két fél szelvényből épült ki. 5.3.18. táblázat: Monitoring szelvények A szelvény neve 1 szelvény Paks Hidegvíz szelvény 2 szelvény Paks Melegvíz szelvény 3B szelvény Kalocsa-Baráka szelvény 3J szelvény Zsidó-zátony szelvény 4 szelvény Gerjen szelvény 5A szelvény Sió_É szelvény 5B szelvény Sió_D szelvény 6 szelvény Baja vízmű szelvény 7 szelvény Mohács_É szelvény 8 szelvény Mohács_D szelvény

Dunai fkm. 1527,1 1526,0 1521,7 1520,0 1512,0 1497,6 1496,0 1481,5 1459,0 1452,4

A nyolc vizsgálati szelvényben (horizontális és vertikális mederszondák) a helyszíni és a meghatározott helyeken történő folyamatos műszeres mérések mellett fél, illetve negyedéves gyakorisággal vízmintavételezésekre és laboratóriumi vizsgálatokra került sor. A vízkémiai, toxikológiai, mikroszkópos biológiai és bakteriológiai vizsgálatok mellett trícium vizsgálat is történt. A vizsgálat keretében 2001. december hótól 2004. október hó között vett vízminták alapján laboratóriumi méréseket végeztek, melyek eredményeit az 5.3.19. táblázat tartalmazza. A 7. és 8. szelvény mintáiból trícium vizsgálatot nem végeztek, az erőműtől való nagyobb távolság miatt. 5.3.19. táblázat: A monitoring vizsgálatok keretében végzett trícium vizsgálatok eredménye Szelvény 1 szelvény 2 szelvény 3B szelvény 3J szelvény 4 szelvény 5A szelvény 5B szelvény 6 szelvény

Mérések száma 12 20 19 10 9 7 6 15

Trícium [Bq/l] 1,50 – 2,08 1,60 – 10,56 1,65 – 3,09 0,13 – 3,08 0,1 – 2,56 0,66 – 5,49 1,22 – 2,16 0,53 – 3,02

Megjegyzés: A trícium mérése az MSZ 19387:1987 szerint dúsítással történt. A trícium mérések hibája 8-10 % (95,5 %-os valószínűségnél).

5. fejezet - 48/331

2006.02.20.


KHT

A 2001-2004 évi trícium vizsgálatok eredménye alapján megállapítható, hogy a horizontális mederszondákból nyert vizek trícium koncentráció értékei alacsonyabbak a dunai trícium értékeknél. A horizontális mederszondák által észlelt trícium érték nagyságának szezonális változása egyeneses arányban áll, a Duna trícium koncentrációjával és nyomáshullámának változásával. A vertikális mederszondák esetében a mélyebben szűrőzött rétegek trícium tartalma alacsonyabb a felső homokosabb réteghez képest, de működő vízbázisok hatására ezek a különbségek részben kiegyenlítődnek. A vízmű által nem módosított áramlási kép esetén a háttérvízi megfigyelőkutak trícium tartalma minden esetben alacsony. A trícium tartalom partszakaszok közötti eltérését a partszakasz jellegében lévő különbség, a melegvíz-csóva helyzete, a dunai sodorvonal, valamint a háttérvízzel való hidraulikai kapcsolata magyarázza meg. Egyedi esetnek minősíthetjük a 2. szelvénynél két esetben is mért kiugró értéket. A 2. szelvény egy tipikus árteres szelvény. A szelvény alatt épített két sarkantyú az árvizeket követően, az ártéren összegyülekezet dunai víz levonulását késlelteti. A Melegvíz csatorna által kibocsátott magasabb trícium tartalmú és hőmérsékletű víz az ártéren itt beszivárog és az árvíz levonulását követően a homokos fedő összleten keresztül szivárog a Duna élővízfolyása felé. A Duna vízminőségének vizsgálatára irányuló alprogramban 2001 és 2003 között az atomerőmű környezetében elvégezték a Duna állapotának és változásának felmérését. Az erőmű hatásterületén végzett ökológiai állapotfelmérő munkák során radiokémiai vizsgálatok ereményeinek elemzésére is sor került a vízben és a folyó üledékében. Az állapot felmérésére 2001-ben egy, 2002-ben három, 2003-ban négy alkalommal került sor, az alábbi – miden alkalommal azonos – mintavételi helyeken: – Paks komp sodor, – Melegvíz csatorna jobb part, – Paks nagy sarkantyú jobb part, – Uszód bal part, – Uszód sodor, – Uszód jobb part, – Gerjen sodor. A fenti mintavételi helyekről vett vízminták trícium mérési eredményei 1,44-3,27 Bq/l tartományban voltak. A vizsgálatok eredményei szerint az atomerőmű alatti Duna szakasz mintavételi helyein 2001 és 2003 között nem volt kimutatható trícium aktivitás növekedés a korábbi időszakhoz viszonyítva. A vizsgált időszakban két alkalommal a Nagy sarkantyú és az Uszód jobb parti mintában volt nagyobb az aktivitás a többi mintáénál, ami valószínűleg rövid idei kibocsátás lehetett, mert a Melegvíz csatorna vizében ugyanezen időpontban nem volt aktivitás növekedés. Összességében megállapítható, hogy a vizsgált időpontokban a Paksi Atomerőmű radioaktív kibocsátása lényegesen nem befolyásolta a Duna vizének radioaktivitását. A Dunában az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség a magyar-horvát határvíz vizsgálatok keretében rendszeres trícium méréseket végez a Duna vizében Hercegszántónál.

5. fejezet - 49/331

2006.02.20.


KHT

2001-ben 16, 2002-ben 10, 2003-ban és 2004-ben pedig 12 mérést végeztek. A mérések eredményeinek értékelését a 5.3.20. táblázat tartalmazza. 5.3.20. táblázat: Dunai trícium mérések eredményei Évek

minimum Bq/l

maximum Bq/l

átlag Bq/l

2001

2,0

3,3

2,7±0,5

2002

1,6

3,5

2,4±0,6

2003

1,4

3,0

2,2±0,6

2004

2,0

4,9

2,5±0,7

A Szelidi-tóból vett vízminták és a csapadék trícium tartalmának meghatározása A környezeti monitoring program részeként a 2002. július és 2004. június közötti időszakban sor került a Paksi Atomerőműből a levegőbe kibocsátott trícium terjedésének és felhalmozódásának mintavétellel történő nyomonkövetésére. A Szelidi-tó és környezete tekinthető itt egy olyan jellemző (lefolyástalan) víztestnek, amelyben a légkörbe kibocsátott és a csapadékkal kimosott trícium felhalmozódását volt célszerű vizsgálni. A tó környezetében így a csapadék mérése és mintázása történt meg, amit a tóból vett vízmintákkal együtt kezelve jól fel lehetett használni az erőmű hatásainak jellemzéséhez. A csapadékmérésre szolgáló szabványos Hellman-rendszerű eszközt 2002. június végén a dunapataji Kalocsavíz Kft. által üzemeltetett vízműtelep állandóan felügyelt területére lett telepítve. A mintagyűjtés 2 l minta vételével történt minden nagyobb csapadék után a kijelölt helyen merítéssel a Szelidi tóból. Havonta az aktuális csapadéktól függetlenül is mintázták a tavat. A vizsgált időszakban a hetente lehullot csapadék mennyisége 0-60,5 mm-ig terjedt, a csapadékból heti gyakorisággal gyűjtött minták (összesen 97 minta) trícium eredményei jellemzően 1,6-10 Bq/l tartományban mozogtak. A Szelidi tóból havonta 2-4 alkalommal került sor mintavételre. A minták (összesen 64 minta) trícium eredményei alapvetően 1 és 7,1 Bq/l között változtak. A trícium vizsgálatok eredményeinek összefoglalása A Paksi Atomerőmű területén és környezetében jelenleg a természetes és globális antropogén háttér értékeit meghaladó trícium koncentrációk észlelhetők. A trícium kozmogén izotópként 0,1-1 Bq/l környezeti koncentrációval (csapadék, felszíni vizek) jellemezhető. Az atomfegyver kísérletek, majd a nukleáris üzemanyag-ciklussal kapcsolatos ipari szennyezők a trícium csapadékon belüli koncentrációját megnövelték, a jelenlegi globális átlagérték 1-3 Bq/l. Nukleáris létesítmények 30-50 km-es környezetében ezen értékek 10-szeresét észlelik. [43] Négyblokkos üzem mellett évente körülbelül 20 TBq 3H jut a folyékony kibocsátással a Dunába, és mintegy 5-6 TBq nagyjából egyenletes havi eloszlásban (400-550 GBq) a szellőzőkéményeken keresztül a légtérbe. A légnemű kibocsátásban döntő (körülbelül 95 %-os) részarányt képvisel a HTO forma, ami elsősorban okozhatja a felszíni vizek erőművi

5. fejezet - 50/331

2006.02.20.


KHT

eredetű járulékát (kivéve a Dunáét). Az éves kibocsátott mennyiség, illetve a fenti arány csak egyszer, a 2. blokkon bekövetkezett súlyos üzemzavar során változott meg gyökeresen, amikor is 2003. 15-16. hetében összesen 3,4 TBq 3H jutott ki HT formában a légtérbe a szokásos 10-30 GBq/hónap mennyiséggel szemben, s ennek következtében a két frakció éves aránya közel azonos volt. Az izotópcsere reakciók miatt a trícium a környezetbe 95-96 %-ban a víz/nedvesség fázisba megy át. A forrás által kibocsátott csóva a légköri terjedés során a vizsgált terület meteorológiai jellemzőinek megfelelően diszperzió és kiülepedés következtében tríciumban is elszegényedik. A csóva aktivitás-koncentrációjának csökkenése következtében a talaj, a növények és a vízi környezet trícium-koncentrációja nő. Az elsődleges csóvából a talaj felszínére került illetve a növényzet által felvett trícium ismét a légkörbe kerülhet. A HTO formájú kibocsátás könnyen oldódik az esőcseppekben és így a talajba kerülve egy tartalékot képez a trícium – későbbiekben bekövetkező a bioszféra szárazföldi komponenseinek a talajvíz irányába történő – transzportjához, valamint hozzájárul a HTO újrakibocsátásához. A csapadék HTO koncentrációjának számításánál a bizonytalanság általában 30 %-nál nagyobb a kimosódási hányados és a csapadékintenzitás bizonytalansága és ingadozása miatt. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a növények által a légkörből felvett HTO mennyisége felülbecsült, ugyanis ennek meghatározása azon a feltételezésen alapul, hogy a növények levelében lévő összes nedvességtartalom kicserélődésre alkalmas a légköri nedvességgel. A légköri kibocsátások távolabbi hatásainak jellemzéséhez 2002-2004 során vizsgáltuk a Szelidi tó és a mellette elhelyezkedő Dunapataji vízmű telepen gyűjtött csapadék-minták trícium koncentrációját. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a Szelidi tó vizének trícium koncentrációja megegyezik a globális, antropogén háttér alapján várt értékekkel, míg Dunapatajon a csapadékban mért havi átlagos koncentráció értékek több esetben ezt a hátteret meghaladták. A mért csapadék trícium koncentrációk és a meteorológiai terjedési adatok összevetése azt mutatja, hogy a jelentősebb koncentrációk nem köthetők egyértelműen az elsődleges kibocsátások terjedéséhez. Összehasonlítva nemzetközi tapasztalatokkal látható, hogy hasonló jelenségek máshol is előfordulnak. A trícium – jellegéből adódóan – az egyes környezeti elemekben (talajnedvesség, növények, felszíni és felszín alatti vizek) önállóan is akkumulálódni és ürülni tud, így környezeti viselkedése csak a hidrogeológiai, vagy légköri modellekkel nem írható le. A trícium terjedés prognózisához jelentősebb darabszámú meteorológiai monitoring állomást és trícium mintavételi helyet kellene üzemeltetni, amit a jelenlegi aktivitás-koncentrációk elhanyagolható sugár-egészségügyi hatásai nem indokolnak. 5.3.5. A teljesítménynövelés hatása az atomerőmű radioaktív kibocsátásaira A PA Rt. elkészítette a Paksi Atomerőmű 1-4. blokk 8 % névleges teljesítménynövelés elvi átalakítási engedélykérelemhez kapcsolódó dokumentációt, amelyet 2005. március 7-én az ADv KTVF részére szakhatósági állásfoglalás kérésre benyújtott. A dokumentációra ADv KTVF K5K3790/05 iktatási számon adta ki szakhatósági állásfoglalását. A szakhatósági hozzájárulás előírásai az átalakítási engedélyezési dokumentációban teljesítendő feltételeket tartalmaznak. Az előírások között szerepel, hogy értékelni kell a normál üzemi kibocsátások esetleges változásait a teljesítménynövelést követően. Az elvi átalakítási engedélykérelemre az OAH NBI RE-4138 számon adott engedélyt. A határozati rész 8. i) pontja tartalmazza az ADv KTVF előzőekben beidézett előírását, mely megegyezik a Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbításának Előzetes Környezeti Tanulmányára az ADv KTVF által K5K3742/05 iktatási számon kiadott, az előkészítő eljárást lezáró határozat B) rész II. 5. pontjával.

5. fejezet - 51/331

2006.02.20.


KHT

Az előírás teljesítésére a PA Rt. a KFKI Atomenergia Kutató Intézettel 2005. folyamán értékeltette az erőmű teljesítménynövelésének a radioaktív kibocsátásokra gyakorolt hatását. A „Teljesítménynövelés hatása a Paksi Atomerőmű radioaktív kibocsátásaira AEKI-IG-2005746-00/01” számú dokumentáció tartalmazza az elvégzett számítások eredményeit, a felhasznált számítási mód és programok megnevezését, valamint az eredményeket. [51] A teljesítménynövelés nukleáris biztonsági engedélyezési eljárása párhuzamosan folyik jelen környezeti hatásvizsgálati eljárással, és 2006. január 31-én OAH NBI felé benyújtásra került a teljesítménynövelés 4. blokkra vonatkozó átalakítási engedélykérelem beadványa, amelynek 33. számú melléklete az előzőekben nevesített elemzés. Jelen tanulmányban a számítások végkövetkezetéséből adódó összegzést emeljük ki: A teljesítménynövelés következtében az erőmű normál üzemi radioaktív kibocsátásai változatlanul bőven a határértékeken belül fognak maradni, tényleges változásuk nem prognosztizálható. A normál üzemi burkolatsérülés valószínűségét a teljesítménynövelés nem befolyásolja. A gyártási bizonytalanságok (pl. a pálcaburkolat minőségbiztosítása) miatt azonban véletlenszerű, nem a teljesítménynövelés miatt fellépő burkolatsérülések sohasem kizártak, tehát egy esetleges kibocsátás-növekedést csak nagyon megalapozott bizonyítékok alapján szabad a teljesítménynövelésre hárítani. Az üzemzavari kibocsátások kérdését az elvégzett üzemzavar-elemzések teljes mértékben kezelik, e tekintetben semmilyen kifogás nem merült fel. 5.3.6. A 2. blokki üzemzavar és következményei Az üzemzavar bekövetkezésének okai A 2. blokk 1. sz. aknájában 2003. április 10-én a francia-német FRAMATOME ANP cég által gyártott és szállított speciális tisztító tartályban 30 frissen kirakott, kiégett fűtőelem kazetta magnetit lerakódástól való mentesítését végezték a fenti cég szakemberei. A tisztítási művelet befejezése után hűtési elégtelenség következtében mind a 30 kazetta súlyosan megsérült, és az akna vizén nagy mennyiségű radioaktív anyag – elsősorban radioaktív nemesgázok, elemi, szerves és aeroszol formájú jód izotópok, de egyéb hasadási termék is – került a reaktorcsarnokba, s innen a szellőző rendszereken keresztül a légtérbe. A 2. blokki 1. sz. akna jelenlegi állapota Az üzemzavar kapcsán létrejött állapot nem tekinthető sem szokványos üzemeltetési, sem tervezési alapba tartozó üzemzavari állapotnak. A kialakult állapot az alábbiakkal jellemezhető: – A tisztító tartályban lévő üzemanyag jelentős részének megszűnt a hermetikussága és geometriai rendezettsége, emiatt egyedi intézkedésekkel kell biztosítani a szubkritikusságot, az üzemanyag hűtését, a radioaktív anyagok kibocsátásának korlátozását. A sérülés miatt megszűnt az adott üzemanyag konfiguráció bórhígulás elleni inherens védettsége, ami a sértetlen kazettákra fennállt a tisztító tartályban. – A sérült fűtőelemekből folyamatosan radioaktív és hasadó anyagok kerülnek a hűtőközegbe. Ez növeli a radioaktív hulladékok mennyiségét és megnehezíti a kezelési és feldolgozási munkafolyamatokat. – Az 1. sz. akna üzemszerűen nem használható, mivel a sérült fűtőelemek és a tisztító tartály ott találhatók. Ez akadályozza a fűtőelemek szállítását és a blokk normál technológiák szerinti karbantartását.

5. fejezet - 52/331

2006.02.20.


KHT

– A kialakult állapot kezeléséhez ideiglenes rendszerek kialakítása és üzemeltetése vált szükségessé. Ezen rendszerek biztosítják a folyamatos hűtést, a szubkritikusságot, a megfelelő vízminőség tartását, az akna légterének elkülönítését a reaktorcsarnokétól, az akna állapotának műszeres nyomon követését és az esetleges üzemzavari helyzetek során az alapvető biztonsági funkciók fenntartását. A sérült fűtőelemek eltávolításának koncepciója Az eltávolítás alaptechnológiája az, hogy a tisztító tartályban lévő sérült kazetták darabjait a tisztító tartály fölé az 1. sz. aknába beengedett sugárvédelmi védőgyűrűvel rendelkező munkaplatform és a ráhelyezett, a gyors, biztonságos kimenekítést szolgáló emelő platform nyílásain keresztül daruk segítségével mozgatott kézi manipulátorok és egyéb szerszámok alkalmazásával összegyűjtik, a tisztító tartályból kiemelik, és az 1. sz. aknában elhelyezett térelválasztó védőperem nyílásaiban elhelyezett tokokba és tartályokba rakják. A tokok a munka során átszállításra kerülnek a 2. blokk pihentető medencéjébe, ahol legalább öt évig tárolhatók. Ez az idő összességében elegendő arra, hogy a SF közép-, és hosszú távú kezeléséhez szükséges megoldások megszülessenek. A nagyaktivitású hulladékot tartalmazó tartályok a 2. blokk pihentető medencéjébe történő előzetes elhelyezésük után a nagyaktivitású hulladék tároló kutakba kerülnek tárolásra. A technológia főbb elemeinek sematikus bemutatását az 5.3.4. ábra tartalmazza. A sérült fűtőelemek eltávolítási tevékenységeinek jelenlegi helyzete Jelenleg folyik a sérült fűtőelemek eltávolítása műszaki előkészítésének tervezése és engedélyeztetése. Ennek során átalakításra kerülnek az 1. sz. akna autonóm hűtőköre és a szellőző rendszerek. Az eltávolítás főberendezései gyártóművi átvétele megtörtént és úton vannak Magyarországra. A szerszámok elkészültek és megkapták a behozatali engedélyt. A tokok behozatali engedélyezési dokumentációja összeállításra került. Az eltávolítási technológiára az OAH NBI a RE-4056 számú határozatában megadta az elvi engedélyt. Az engedély bázis dokumentációi alapján folyamatban van a végrehajtási dokumentációk készítése, és a fűtőelemek eltávolításának megkezdésére felhatalmazást adó engedélyezési eljárás engedélykérelmének összeállítása. A hulladékok elhelyezése Folyékony hulladékok A fűtőelemek eltávolításának előkészítése, valamint az eltávolítás alatt keletkező folyékony radioaktív hulladékok közül bórsavas hulladékvizek a tervezett üzemviteli tevékenységek során keletkeznek. A folyékony radioaktív hulladékok kezelési technológiája az atomerőmű jelenlegi hulladékkezelési rendszeréhez illeszkedik. A hulladékkezelési technológia kidolgozásánál elsőszámú követelmény volt a keletkező hulladékok normál üzemi hulladékoktól való elkülönítése, ezért a különböző folyékony radioaktív hulladékvizeket külön-külön gyűjtik a későbbi feldolgozás, illetve a folyamat közbeni újrahasznosítás érdekében.

5. fejezet - 53/331

2006.02.20.


KHT

5.3.4. ábra: Az eltávolítás főbb technológiai elemeinek sematikus bemutatása

Árnyékolt munkaplatform és váza

Emelő platform

Térelválasztó védőperem

SF tároló tok vagy Szilárd radioaktív hulladék tartály

Közbenső karima

Neutron detektor

Tisztító tartály

A kezelés alapvetően arra irányul, hogy – a keletkező folyékony radioaktív hulladékok mennyiségét a lehető legkisebb térfogatra csökkentse, – a keletkező hulladékvizeket, amennyiben az lehetséges, újra felhasználható formába hozza, – a későbbiekben az atomerőmű hulladékkezelési technológiájával feldolgozva, a kondicionált radioaktív hulladék megfeleljen a végleges tároló követelményeinek. A sérült fűtőelemek eltávolításának helyszíni előkészítése, valamint az eltávolítási tevékenységek alatt keletkező folyékony radioaktív hulladékok alapvetően három csoportra oszthatók: – bórsavas hulladékvizek, – elhasznált vegyszeres dekontamináló oldatok, – kimerült ioncserélő gyanták és szorbensek.

5. fejezet - 54/331

2006.02.20.


KHT

A keletkező folyékony radioaktív hulladékok tárolásához az 1. sz. segédépületben szükséges üres tároló tartályok biztosítása. Ehhez az 1. sz. segédépületben lévő folyékony radioaktív hulladéktároló tartályokban lévő bepárlási maradékokat az újonnan létesülő tartálypark bővítés tartályaiba kell szivattyúzni a csőhíd technológia segítségével. A tartálypark bővítés 1. üteme 3800 m3 tárolókapacitást jelent az üzemzavari tartállyal együtt. A keletkező hulladékok várható mennyisége miatt célszerű a lehető legtöbb tartály kiürítése, hogy a magas TRU tartalmú oldatok segédépületi manipulációi alatt ne szennyeződhessenek el a meglévő hulladékok. Annak érdekében, hogy a tárolt folyékony radioaktív hulladékvizek mennyisége a lehető legkevesebb legyen, a legnagyobb hulladékforrásból, az 1. sz. akna vizének ürítéseiből keletkező hulladékvizeket a technológia által igényelt folyamatos szerszám mosására és az akna újra feltöltéshez fel kell használni. Ezt az 1. sz. aknából elvezetett oldat tisztításával, majd visszaadagolásával lehet megoldani. A keletkező bórsavas hulladékvizeket a 4. VT-n keresztül előszűrve gyűjtik. A vegyszeres dekontamináló oldatok az erőmű dekontamináló kádjaiban keletkeznek. A dekontamináló oldat olyan vegyszereket tartalmaz, amelyek nagy része a felületen lévő fémekkel komplexet képez. A fém-komplexek igen stabil vegyületek, ioncserélőkkel nem, ill. nagyon nehezen kezelhetők, tisztíthatók. A további kezelés érdekében célszerű ezeket az oldatokat külön gyűjteni, majd kezelésük alapvetően meglévő technológiákkal történik. Az összes dekontamináló kád ürítésére szolgáló csővezetékeket az 1. sz. segédépületben lévő gyűjtőtartállyal kell összekötni az eltávolítás előkészítése során. A 4. VT szűrőiben lévő ioncserélő gyantákat nem regenerálják, hanem kimerülés esetén lecserélik. Így jelentős hulladékvíz mennyiség megtakarítható. Az elhasznált ioncserélő gyantát az üzemi útvonalon a csővezeték használatával lehet a gyűjtőtartályba hidraulikusan kiszállítani. A kimerült speciális szorbensek esetén (NURES szűrők) a szorbenseket az FHF technológiában alkalmazott cézium szűrő patronjaihoz hasonló geometriában lehet elhelyezni és a Cs-szelektív szűrő patronjainál alkalmazott módon lehet szállítani ill. tárolni azokat. A szelektív szorbenseket a Cs-szelektív szűrő patronjainak tárolására szolgáló konténerhez hasonló, a patron méretétől függően kialakított geometriájú konténerbe kell elhelyezni. A bórsavas oldatokat a kolloid szennyezőktől való megtisztítása érdekében a ultraszűrőkön lehet megtisztítani. A korróziós termékek jelentős része az ultraszűrő koncentrátumába kerül, amely összekeveredik a hulladéktároló tartályban lévő gyantával és a szállító vízzel. A víztisztítókban mechanikus szűrőfeladattal is használnak gyantákat, amelyek kiszűrik a korróziós termék egy részét. Emiatt a tartályban korróziós termékek a gyantán megkötött és megtapadt állapotban is vannak. A gyanta cementezéssel kerül szilárdításra. A cementezett végtermék kioldódási jellemzőit a vízben jól oldódó radioaktív izotópok fogják meghatározni. Az ultraszűrő koncentrátumával a gyantatartályba jutó korróziós termékek nem akadályozzák meg a gyanták későbbi feldolgozását.

5. fejezet - 55/331

2006.02.20.


KHT

Szilárd hulladékok A sérült fűtőelem kazetták szilárd radioaktív hulladékainak gyűjtésére és tárolására használt speciális tároló tartályokat a pihentető medencében helyezik el. Az egyéb keletkező szilárd radioaktív hulladékok kezelési technológiája az atomerőmű jelenlegi hulladékkezelési rendszeréhez illeszkedik. A hulladékkezelési technológia kidolgozásánál elsőszámú követelmény volt keletkező hulladékok normál üzemi hulladékoktól való elkülönítése. A kezelés alapvetően arra irányul, hogy a keletkező szilárd radioaktív hulladékok mennyiségét a lehető legkisebb térfogatra csökkentsék, valamint, hogy a kondicionált radioaktív hulladék megfeleljen a végleges tároló követelményeinek. Radioaktív kibocsátások a helyreállítás során Az eltávolítási tevékenységek alatt a munkaplatform és a vízfelszín közötti légtér folyamatos elszívó szellőztetése biztosított. A szellőztetéssel kialakított levegőáramlás biztosítja, hogy az akna vizének párolgásával a levegőbe került aeroszolok nem kerülnek az akna és a reaktorcsarnok levegőjébe, hanem a szellőző rendszerbe beépített szűrőkön keresztül a szellőzőkéményen át a környezetbe távoznak. A tevékenységek alatt a normál technológia értelmében nem tervezett fűtőelem pálcák átvágása, azonban ennek megtörténte teljes biztonsággal nem zárható ki, ezért a kibocsátások konzervatívizmusának biztosítása érdekében ennek a lehetősége figyelembe lett véve. A pálca átvágása következtében az 1. sz. akna vizébe kerül a vágási térfogatban levő üzemanyag, illetve gáztömör pálca átvágása esetén további nemesgáz kibocsátásra kerül sor. Az eltávolítási tevékenységek során a lakosságot érő dózisnövekmény ultrakonzervatív meghatározása a következő feltételezésekkel történt: – minden fűtőelem pálca gáztömör volt és mind a 30 kazetta összes fűtőelem pálcájának átvágása megtörténik, – egy átvágott fűtőelem pálca vágási térfogatából kikerült aktivitás bekerülve az 1. sz. akna vizébe ott teljes mértékben feloldódik, – az 1. sz. aknában levő víz mennyisége 60 m3 (zsilip küszöb alatti szint), – a fűtőelem pálca átvágásakor a gázrésben felhalmozódott Kr-85 teljes mennyisége kikerül, – A fűtőelemben levő Kr-85 mennyiségének 5%-a található a gázrésben, – 1 kazettában levő Kr-85 mennyisége 3,1*1013 Bq (legnagyobb kiégésű kazetta), – minden kazetta maximális kiégésű, – párolgási intenzitás: 15 kg/h. A felsorolt ultrakonzervatív feltételezésekkel elvégzett számítás szerint a lakossági dózisnövekmény értéke: 5,58*10-10 Sv = 5,58*10-4 μSv, ami a 90 μSv/év dózismegszorítás 6,2*10-4 %-a. Az 1. sz. aknából eltávolított sérült fűtőelemek szellőztetett tároló tokokban kerülnek a pihentető medencébe. A tokokból a pihentető medence vizébe kikerült aktivitás egy része a víz párolgása következtében a medence légterébe jut, ahonnan a szellőztető rendszer elszívja és a szellőző kéményen keresztül a környezetbe juttatja. A számítás azzal a feltételezéssel készült, hogy már minden tok a pihentető medencében van. A normál üzemi tárolás alatti hőmérséklet emelkedés esetében a számított lakossági dózisnövekmény egy hetes folyamatos szűretlen kibocsátást feltételezve 1,15*10-10Sv = 1,15*10-4 μSv dózisnövekményt okoz, ami a 90 μSv/év dózismegszorítás 1,3*10-4 %-a.

5. fejezet - 56/331

2006.02.20.


KHT

A kibocsátott izotópok mennyiségét összevetve az évi kibocsátási határértékkel, megállapítható, hogy azok százalékos értékei a 10-4–10-8 intervallumba esnek. A pihentető medence üzemzavarakor hasonló feltételek esetén ezek az értékek kb. másfél-két nagyságrenddel magasabbak lesznek, azonban meg kell jegyezni, hogy az üzemzavari állapot egy hétig történő stacioner kibocsátást feltételező állapota ultrakonzervatív feltételezés. A trícium és a nemesgáz kibocsátás az éves kibocsátási korlát 3,4*10-3, illetve 1*10-3 %-a, így az ebből adódó lakossági dózisnövekmény értéke is elhanyagolhatóan kicsi lesz. Az üzemzavar hatásai az üzemidő hosszabbításra A Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítására a bekövetkezett üzemzavar és a sérült fűtőelemek eltávolításával kapcsolatos tevékenységek – a kedvezőtlen publicitást kivéve – nincsenek hatással. Az üzemzavar a 2. blokk 1. sz. aknájában történt, ami a reaktort illetve más fontos berendezést nem érintett. A keletkező radioaktív hulladékok mennyisége és aktivitása a teljes üzemidőre vetítve nem meghatározó, így a hulladékok végleges tárolási koncepcióját alapvetően nem befolyásolja. A helyreállítást az üzemidő hosszabbítástól függetlenül is el kell végezni. Hasonló üzemzavarok elkerülésére tett intézkedések Az erőmű az üzemzavart követően összegezte a NAÜ és a WANO kivizsgálások során megfogalmazott ajánlásokat, a BES kivizsgálás eredményeként elhatározott intézkedéseket, illetve az OAH NBI üzemzavart követő előírásait, és ezek alapján egy intézkedési tervet fogadott el (Átfogó Intézkedési Terv). Az intézkedési tervben elhatározott feladatok végrehajtása megtörtént, azt a NAÜ is és az OAH NBI is visszaellenőrizte. Az alábbiakban felsoroljuk az intézkedési terv alapján végrehajtott azon intézkedéseket, amelyek egyértelműen a hasonló üzemzavarok elkerülése érdekében történtek: •

•

•

Megtörtént az átalakításokra és fejlesztésekre vonatkozó folyamatutasítások és eljárásrendek módosítása annak biztosítása céljából, hogy – a műszaki tervezés fázisai során, a megfelelő időben ellenőrizésre kerüljön, hogy a biztonsági kategorizálás (ABOS besorolás) az átalakítás biztonsági jelentőségének megfelelő-e, – a biztonsági funkciót ellátó rendszerek, berendezések átalakítása, létesítése során az újszerűséget a VBJ tervezési alapnak való megfelelőség szerint kelljen megítélni, – az átalakítás viszonya az üzemviteli folyamattal elemzésre kerüljön, – az átalakítás potenciális baleseti vagy üzemzavari következménye és azok kezelése értékelésre kerüljön, – az átalakítással kapcsolatos oktatási igény értékelésre kerüljön annak biztosítása céljából, hogy a személyzet teljes mértékben informált és képzett legyen. A Paksi Atomerőműben ideiglenesen használandó technológia alkalmazását megelőző kölcsönhatás értékeléshez az Üzemviteli Igazgatóság kidolgozta az üzemviteli kölcsönhatás értékelésének módszerét, amelynek alapján a PA Rt. üzemviteli szervezete meg tudja határozni az atomerőmű üzemeltetéséért viselt felelőssége érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. A Sugárvédelmi Osztály átdolgozta az MSSZ kiemelten sugárveszélyes munkákró szóló fejezetét, amelyben egyértelművé tette, hogy a technológiai műveletek végrehajtásának dokumentumait a már meglévő szabályozási rendszer alapján kell elkészíteni és a kiemelten sugárveszélyes tevékenységet ettől fizikailag is elkülönülő program keretében kell szabályozni.

5. fejezet - 57/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása •

•

• •

• • • • •

•

•

KHT

Eljárásrendben írták elő, hogy a belföldi és külföldi minősítő auditok valamint a helyszíni munkavégzés során személyenként ellenőrizni kell a tevékenységet folytató munkavállalók dokumentált szakképzettségét, illetve a tervezést, szakértést, műszaki ellenőrzést végző személyeknél a szükséges törvényi felhatalmazások meglétét. Folyamatban van a biztonsági szervezet munkatársai számára annak a feladat-orientált, szisztematikus képzési rendszernek a kidolgozása, amelynek célja, hogy bevezetése segítse a biztonsági ellenőrzések megfelelő végrehajtását, a biztonsági kérdések mélységben történő kezelését, a biztonsági elemzések és állapotok megfelelő értelmezését. – A vállalat elhatározta, hogy felülvizsgálja a biztonsági kultúra felmérések módszertanát, beleértve a potenciálisan szükséges intézkedések rögzítését is. – Megtörtént a biztonsági mutatók rendszeres vezetői értékelésének bevezetése. – A PA Rt. Igazgatósága 2004. február 5-én elfogadta a PA Rt. Szervezeti Működésfejlesztési Program intézkedési tervét és felhatalmazást adott a megfogalmazott gyors intézkedések végrehajtására. A szervezeti működés-fejlesztés koncepciójával összhangban felülvizsgálatra kerültek a „Biztonságpolitika” és „Minőségpolitika” című dokumentumok. Módosításra került az üzemviteli programokra vonatkozó szabályozás úgy, hogy üzemviteli program készítése, jóváhagyása üzemzavar elhárításhoz nem kapcsolódó esetekben nem történhet sürgős ügyintézéssel. A beadványok minőségének javítására intézkedési terv került kidolgozásra és elfogadásra. Az intézkedési terv részeként elvégzésre került a Beadványok kezelésének és forgalmazásának rendje folyamatutasítás és a hozzá kapcsolódó eljárásrendek felülvizsgálata az esemény tanulságai alapján. Az érintett módosított szabályozások biztosítják, hogy az átalakítások felülvizsgálatára mindig elegendő idő álljon rendelkezésre, és megfelelő szakmai ismerettel rendelkező független szakemberek kerüljenek bevonásra. A nemzetközi ajánlások figyelembe vételével értékelésre került a külföldi tapasztalatok cégen belüli hasznosítása. Elvégezték az igazgatóságokon az üzemviteli, karbantartási, műszaki és biztonsági folyamatokkal kapcsolatos kockázatelemzési tevékenység felülvizsgálatát. Megtörtént annak vizsgálata, hogy miként lehetne javítani az emberi és szervezeti tényezők értékelését, ezt követően végrehajtási utasításba került beépítésre a vezetési rendszereket vizsgáló okmodul. Audit keretében felülvizsgálatra került az üzemviteli tapasztalatok visszacsatolására létrehozott folyamat hatékonysága a vonatkozó NAÜ útmutató (IAEA Service Series No. 10; PROSPER guidelines) alapján. Az igazgatóságok fölmérték, hogy milyen erőművekkel, tervező- és kutató intézetekkel mely területeken és témákban tartanak rendszeres szakmai találkozókat. A fölmérés alapján ütemtervek meghatározzák a már létező kapcsolatok ápolásával és az újonnan kiépítendő kapcsolatokhoz fűződő további teendőket. Megtörtént annak vizsgálata, hogy a szakmai tapasztalatok útijelentésben történő rögzítésének és közzétételének milyen formája segítené elő a tapasztalatok cégen belüli jobb megismertetését és hatékonyabb hasznosítását. Megtörtént a különböző mértékű kazetta sérülések felismerhetőségi jegyeinek kidolgozása és a kezelési utasításba történő beépítése, és megtörtént a kazettasérülés felismerhetőségi jegyeinek oktatása is üzemviteli személyzet szintentartó és ismeretfelújító képzésének keretében. Az oktatási anyag bekerült a kiképzési programok iratanyagai közé is. Felülvizsgáltuk a besugárzott nukleáris üzemanyag kezelésére és tárolására vonatkozó követelményeknek való megfelelőséget.

5. fejezet - 58/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása • •

•

•

•

• •

KHT

Meglévő belső utasításunkba beépítésre kerültek az emelt szintű aeroszol és jód kibocsátások gyorsabb, pontosabb meghatározására alkalmas módszerek és eljárások. Meghatározásra kerültek azok a sugárvédelmi tervezési alapok az üzemzavari, illetve a baleseti sugárvédelmi viszonyokra vonatkozóan, illetve az ehhez kapcsolódó sugárvédelmi paraméterek megfelelő mérései, melyek alapján az adott esemény veszélyhelyzeti besorolása megítélhető, továbbá a sugárvédelmi óvintézkedések – ideértve a nem balesetelhárítási tevékenységgel összefüggő intézkedéseket is – meghatározhatók. A Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer Rekonstrukciós Projekt keretében megvalósuló új telepített sugárvédelmi ellenőrző rendszer projekt terve kiegészítésre került az üzemzavari, illetve baleseti viszonyokat jellemző azon sugárvédelmi paraméterek méréseivel, amelyek az elvégzett értékelés alapján szükségesek a veszélyhelyzeti besorolás és a sugárvédelmi óvintézkedések meghatározásához. A Sugárvédelmi Osztály átdolgozta az MSSZ vonatkozó fejezetét, amely egyértelmű iránymutatást ad az elrendelők és a felszerelés viselői részére a légzésvédelem elrendelésére, a légzésvédők biztosítására, a személyzet felkészítésére vonatkozó szabályok vonatkozásában. Megtörtént az átalakításokra és fejlesztésekre vonatkozó folyamatutasítás és eljárásrendek módosítása annak biztosítása céljából, hogy a nukleáris és radiológiai biztonság szempontjából jelentőséggel bíró átalakítások során a balesetelhárítási tervezés és felkészülés követelményei érvényesíthetők legyenek, valamint az átalakítások elemzése kiterjedjen a veszélyhelyzeti tervezésre és felkészülésre, illetve az Általános Veszélyhelyzeti Intézkedési Tervben meglévő veszélyhelyzet értékelés megfelelőségére. Megtörtént annak felülvizsgálata, hogy az atomerőműben a veszélyhelyzet értékelés teljes körűen kiterjed-e az üzemanyaggal kapcsolatban potenciálisan számításba vehető, és a vonatkozó szabályozások szerint a balesetelhárítási tervezés és felkészülés tárgykörébe tartozó veszélyhelyzetekre. Eljárásrendet léptettünk életbe, amely biztosítani fogja, hogy az erőművi személyzet – beleértve a külső szerződéses munkavállalókat is – oktatása a nukleáris és radiológiai biztonság szempontjából jelentős átalakítások esetében az üzemzavar elhárításra és a veszélyhelyzet kezelésre is kiterjedjen. Megtörtént az atomerőműben alkalmazott veszélyhelyzet besorolási rendszer felülvizsgálata. Megtörtént az Általános Veszélyhelyzeti Intézkedési Terv és az Állapot Orientált Kezelési Utasítás illetve az alkalmazását szabályozó végrehajtási utasítás összhangjának felülvizsgálata.

5.4. Hagyományos környezeti hatások 5.4.1. Az atomerőmű környezetének levegőminősége Jelen fejezet célja kettős: egyrészt bemutatni a térség jelenlegi levegőminőségi állapotát, másrészt meghatározni ebben az erőmű hatásait. Az immissziós állapot jellemzésénél támaszkodtunk meglévő mérésekre, és jelzésszerű új méréseket végeztünk. Ezekből kiindulva számításokkal pontosítjuk a háttérterhelések mértékét. Figyelemmel kísérjük a nagytérségi háttérterhelést és a levegőminőségben az atomerőmű lokális levegőterhelési hatásait értékeljük. A települések, lakott területek az erőműtől olyan távol helyezkednek el, hogy ott nem tartottuk szükségesnek immissziómérések elvégzését. Amennyiben esetleg új lakó- vagy 5. fejezet - 59/331

2006.02.20.


KHT

üdülőterületek kerülnek (kerültek) az erőmű közelébe, csak azoknál lenne szükséges immissziómérés elvégzése. (Ilyenről jelenleg nincs tudomásunk.) 5.4.1.1. Légszennyezettség 1987-2005 (fűtési félév) között Az Országos Immisszió-mérő Hálózat, az ÁNTSZ Tolna megyei Intézetének kezelésében, 1987-től kezdődően mérte Pakson az ülepedő porterhelést. Gázalakú szennyező anyagokat nem mértek. A mérőhálózat üzemeltetését 2002. januárjában az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség vette át. A városban 4 mérőhely van, melyek a következő helyen találhatók: – Deák F. u. 4.; – Tolnai u. 10, Óvoda; – Kishegyi u.20. Óvoda; – Vasút u. 6. Az ülepedő por városi átlagainak 1987-2005 közötti alakulását az 5.4.1. táblázat és az 5.4.1. ábra mutatja be. Mivel a városban gázalakú szennyező anyagokat nem mértek, az 5.4.2. táblázatban és az 5.4.2. ábrán bemutatjuk erre az időszakra vonatkozóan Szekszárd adatait, amelyek a nagyságrendet és a tendenciát tükrözik. Eszerint a kén-dioxid szennyezettség 1987től 1997-ig csekély, 1997-98-ban feltűnő csúcs mérhető, amely azonban jóval határérték alatt marad. 1998 óta az SO2 értékek minimálisak. A nitrogén-dioxid szintje az 1987-es alacsony értékről hullámzóan emelkedik, 2002-ben igen magas koncentrációkat mértek, a féléves átlag is meghaladja a határértéket. Paks város kén-dioxid és nitrogén-dioxid szennyezettsége hasonló tartományban valószínűsíthető. Ugyanakkor az 1997-98-as csúcs itt valószínüleg nem lehetett érzékelhető, hiszen a városban pont ekkor vezették be a gázt, mely általában e szennyezőanyag kibocsátásának csökkenésével jár. Ugyanezen okok miatt nem valószínű az sem, hogy Pakson a 2002-2005. évi szekszárdi magas NO2 koncentrációkhoz hasonló jelentkezett. Annak érdekében, hogy a nitrogén-dioid szennyezettségről ne csak viszonyítás útján álljanak rendelkezésre információk, javasolható a nitrogén-dioxid mérésére Paks városban is. Ennek aktualitást ad a várost elkerülő, tervezett M6 autópálya megépülése is. 5.4.1. táblázat: Az Immissziómérő Hálózat Pakson mért porszennyezettség eredményei 1987-2005. között Időszak 87 nem fűtési félév 87-88 fűtési 88 nem fűtési félév 88-89 fűtési 89 nem fűtési félév 89-90 fűtési 90 nem fűtési félév 90-91 fűtési 91 nem fűtési félév 91-92 fűtési 92 nem fűtési félév 92-93 fűtési 93 nem fűtési félév 93-94 fűtési 94 nem fűtési félév 94-95 fűtési 95 nem fűtési félév 95-96 fűtési

Átlag g/m2*30 nap 11,82 7,59 8,47 5,51 6,49 3,69 10,75 4,19 5,17 3,55 5,61 18,83 5,36 7,51 7,41 9,71 5,22 5,37

Időszak 96 nem fűtési félév 96-97 fűtési 97 nem fűtési félév 97-98 fűtési 98 nem fűtési félév 98-99 fűtési 99 nem fűtési félév 99-00 fűtési 00 nem fűtési félév 00-01 fűtési 01 nem fűtési félév 01-02 fűtési 02 nem fűtési félév 02-03 fűtési 03 nem fűtési félév 03-04 fűtési 04 nem fűtési félév 04-05 fűtési

5. fejezet - 60/331

Átlag g/m2*30 nap 5,44 4,85 5,15 5,77 4,86 4,22 7,39 7,45 6,40 1,94 6,00 4,18 4,91 7,15 7,55 3,94 4,51 5,15

2006.02.20.


KHT

5.4.1. ábra: A levegő szennyezettség alakulása Pakson 1987. április – 2005. március 14 12

g/m2*30 nap

10 8 6 4 2 Ülepedő por

19 87 19 88 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05

0

Ülepedő por

5.4.2. táblázat: Az Immissziómérő Hálózat Szekszárdon mért eredményei 1987-2004. között

Időszak

87 NF 87-88 F 88 NF 88-89 F 89 NF 89-90 F 90 NF 90-91 F 91 NF 91-92 F 92 NF 92-93 F 93 NF 93-94 F 94 NF 94-95 F 95 NF 95-96 F 96 NF 96-97 F

Kén-dioxid Hat.ért. 98% Átlag túllépés gyak.

Nitrogén-dioxid Hat.ért. 98% Átlag túllépés gyak.

µg/m3

%

µg/m3

µg/m3

%

µg/m3

2,36 7,56 2,39 9,54 2,46 15,32 2,58 14,20 4,02 11,31 4,92 5,39 2,49 3,42 5,35 8,90 6,95 8,90 6,20 10,75

0,0 0,0 0,0 0,4 0,0 0,4 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

10,00 30,60 9,76 49,20 11,00 81,60 16,74 78,28 12,00 52,84 20,00 32,00 13,96 14,96 33,00 84,00 62,18 56,46 37,90 71,02

5,15 6,22 4,97 4,54 8,22 10,39 7,84 15,99 10,84 16,96 21,91 16,90 10,82 7,70 9,29 12,80 14,00 16,75 16,07 21,70

0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3

17,00 15,00 20,00 19,60 21,84 30,92 23,54 38,00 22,00 37,00 51,00 56,80 31,58 27,94 31,68 33,00 36,88 45,14 54,34 59,48

5. fejezet - 61/331

Ülepedő por Hat.ért. 98% Átlag túllépés gyak. g/m2*30 g/m2*30 % nap nap 9,14 9,5 17,11 5,38 0,0 12,53 10,44 6,9 39,26 4,73 0,0 11,07 6,69 3,6 18,70 5,46 3,6 18,07 13,58 20,0 62,14 4,92 3,4 11,84 7,99 3,8 15,79 5,89 3,4 15,40 7,51 3,6 36,66 12,11 17,2 71,57 10,03 6,7 50,42 5,73 0,0 12,27 7,16 6,9 24,46 3,31 4,5 16,42 5,26 7,7 19,89 7,04 7,1 35,16 6,33 5,9 22,61 6,15 7,5 19,72

2006.02.20.


Időszak

97 NF 97-98 F 98 NF 98-99 F 99 NF 99-00 F 00 NF 00-01 F 01 NF 01-02 F 02 NF 02-03 F 03 NF 03-04 F 04 NF 04-05 F

KHT

Kén-dioxid Hat.ért. 98% Átlag túllépés gyak.

Nitrogén-dioxid Hat.ért. 98% Átlag túllépés gyak.

µg/m3

%

µg/m3

µg/m3

%

25,72 26,17 10,38 3,07 2,32 3,66 1,49 1,42 1,27 2,80 2,11

5,9 5,9 0,6 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

150,00 152,16 76,62 15,52 16,28 16,00 5,24 4,00 3,00 15,20 7,96

21,34 13,16 18,01 19,16 18,90 21,00 25,02 22,60 16,70 23,95 29,99

0,0 0,3 0,6 0,4 0,0 0,3 0,0 0,0 0,0 0,0 3,6

59,00 60,92 54,56 46,64 47,00 57,72 62,12 48,44 43,00 48,56 106,86

0,0 16,36 0,0 3,62 0,0 12,00 0,0 3,00 0,0 6,18 F = fűtési félév

39,43 45,43 43,21 37,77 36,88

5,4 14,9 6,3 8,4 5,9

92,54 147,36 107,4 102,62 106,00

3,28 1,32 2,39 1,25 1,51 NF = nem fűtési félév

µg/m3

Ülepedő por Hat.ért. 98% Átlag túllépés gyak. g/m2*30 g/m2*30 % nap nap 7,32 4,8 16,10 5,42 7,1 17,46 8,97 11,9 27,14 8,03 14,3 23,86 10,29 11,9 25,23 6,71 7,3 18,59 6,05 4,9 17,18 5,15 0,0 13,30 7,03 0,0 14,60 7,13 11,9 22,40 11,08 7,9 34,94 7,05 6,93 6,46 5,28 6,50

7,7 5,3 5,3 0,0 4,3

24,13 20,42 17,67 11,90 19,92

5.4.2. ábra: A levegő szennyezettség alakulása Szekszárdon 1987. – 2005.

50 45 40

2

Ü.p. g/m *30 nap

SO2, NO2 µg/m

3

35 30 25 20 15 10 Ülepedő por

5

SO2

19 87 19 88 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05

0

SO2

NO2

Ülepedő por

A paksi porterhelés diagramján láthatjuk, hogy az atomerőmű 4. blokkjának beindulása idején a 16 g/m2, 30 nap határértékhez közeli értékről 1992-ig csökken a terhelés. 1993-tól 1994 végéig igen jelentősre nőtt a városban a porszennyezettség, de a határértéket nem érte el. A magas porterhelés pontos oka előttünk nem ismeretes, vélhetően a téglagyár és a természetes

5. fejezet - 62/331

2006.02.20.


KHT

eredetű szennyezések szerepet játszottak benne. Ezután napjainkig alacsony szinten mozog az ülepedő por mennyisége Pakson. Szekszárdi összehasonlításban az ülepedő por mennyisége hasonló, másfél évtizedes trendje kissé hullámzó, közepes szintű. A légszennyezettség eredetére vonatkozó becslések napjainkra jelentősen változtak, és az alábbiak vehetők figyelembe: – településeken kívül 40 % regionális eredetű (magas forrásokból); 25 % közlekedési; 20 % lakossági és közületi fűtési; 15 % ipari. – településeken 60 % közlekedési; 20 % lakossági és kommunális fűtési; 20 % ipari, erőművi. A „savas esők” fő okozói a kén-vegyületek voltak, napjainkra a savas kihullás jelentősen csökkent a kontinensen, és az országban. Ebben szerepe van a kéntartalmú szenek kiváltásának atomenergiára, gáz-, illetve olajtüzelésre. A kén nedves ülepedése az Országos Meteorológiai Szolgálat K-pusztán (az Alföld közepén) mért adatai szerint: – 1985-ben 1,40 g S m2/év; – 2001-ben 0,55 g S m2/év. 5.4.1.2. A légszennyezettség jelenlegi állapota 5.4.1.2.1. Regionális környezet A környezet savasodását okozó légszennyező anyagokat tekintve, a térség országos összehasonlításban mérsékelten terhelt (OMSZ adatok). A nedves ülepedés mennyisége: – kén-vegyületek 0,58 g/m2,év; – oxidált nitrogén-vegyületek 0,42 g/m2,év. Az Országos Meteorológiai Szolgálat által üzemeltetett háttér-szennyezettség mérő hálózat adatai, és modell-számítások alapján, a lokális szennyező források által nem befolyásolt levegőminőség (háttér-szennyezettség) a térségben az alábbi: – nitrogén-dioxid 5,5 μg/m3; – kén-dioxid 5,0 μg/m3; – szén-monoxid 200,0 μg/m3; – ózon 63,8 μg/m3. Ezek a koncentrációk, az ózon kivételével, alacsonyak. A 4/2002.(X.7.) KvVM rendelet kijelöli az országban a légszennyezettségi zónákat. Paks és környéke az A-tól F-ig (javuló sorrendben) terjedő skálán az alábbi zónacsoportba tartozik: – kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szén-monoxid és benzol F csoport; – szilárd (PM10) E csoport; A zóna-beosztáshoz koncentráció tartományok tartoznak. E szerint az E és F zónákhoz tartozó koncentrációk az 5.4.3. táblázatban szerepelnek.

5. fejezet - 63/331

2006.02.20.


KHT

5.4.3. táblázat: Az E és F zónához tartozó koncentráció tartományok [μg/m3] NO2 26-32 26 alatt

SO2 50-75 50 alatt

E zóna F zóna

PM10 10-14 10 alatt

CO 2500-2500 2500 alatt

A zónákon belül a szennyezett települések meghatározása az illetékes környezetvédelmi felügyelőség hatásköre. Az erre vonatkozó munkálatok jelenleg vannak folyamatban a környezetvédelmi felügyelőségeknél. 5.4.1.2.2. Szennyező források Az országos emisszió nyilvántartásban Paks várost és az atomerőmű környékét magában foglaló 20 x 20 km-es kataszteri egységben, 2000-ben és 2002-ben az 5.4.4. táblázatban bemutatott kibocsátási adatok szerepeltek. Látható, hogy a fő szennyező forrás a közlekedés és a paksi ipar. Ugyanakkor a két adatsort összehasonlítva az is kitűnik, hogy az ipari szénmonoxid kibocsátások igen jelentősen csökkentek, míg a közlekedési nitrogén-oxid kibocsátás nőtt 2000 és 2002 között. 5.4.4. táblázat:A Paksot és az atomerőmű környezetét magában foglaló, 20 x 20 km-es emisszió kataszter adatai, 2000 és 2002 évben (t/év) Szennyezőanyag Ágazat Lakosság Mezőgazdaság Szolgáltatás Ipar – Pakson kívül Ipar – Paks Közlekedés Összesen

kén-dioxid 2000 2002 65 18 18 3 40 12 156

85 22 3 3 40 18 171

nitrogén-oxidok 2000 2002 25 14 9 6 7 602 663

27 14 9 6 7 850 913

szilárd 2000 2002

szén-monoxid 2000 2002

52 11 8 442 88 601

59 3 4 3 1315 1239 2623

55 13 1 442 108 619

72 4 3 4 320 1230 1633

A paksi, lakossági tevékenységből származó kibocsátásokat csökkenti, hogy a 7400 lakásból 2700 az erőműből távhővel (fűtés és melegvíz) van ellátva. Jelentős az erőműhöz vezető utakon és az erőmű bejáratánál az autóbusz forgalom. A menetrendi adatok alapján reggel 5.20 és este 22.20 között az átlagos forgalom 12 busz/óra. 5.4.1.2.3. Az erőmű saját emissziói Dízelgenerátorok A Paksi Atomerőmű Rt. telephelyén belül 12 db helyhezkötött, szükségáramforrásként üzemelő dízelgenerátor található. A dízelgenerátorok kipufogóit, mint pontforrásokat, P3-tól P14-ig sorszámozták. A dízelgenerátorok és a hozzájuk kapcsolódó pontforrások adatait az 5.4.5. táblázatban adjuk meg.

5. fejezet - 64/331

2006.02.20.


KHT

5.4.5. táblázat: Dízelgenerátorok és a hozzájuk kapcsolódó pontforrások adatai Megnevezés

Típus

10QD01 biztonsági dízel-generátor 10QD02 biztonsági dízel-generátor 10QD03 biztonsági dízel-generátor 20QD03 biztonsági dízel-generátor 20QD02 biztonsági dízel-generátor 20QD01 biztonsági dízel-generátor

15 D100

30QD01 biztonsági dízel-generátor 30QD02 biztonsági dízel-generátor 30QD03 biztonsági dízel-generátor 40QD03 biztonsági dízel-generátor 40QD02 biztonsági dízel-generátor 40QD01 biztonsági dízel-generátor

PIELSTICK

Névleges Pontforrás teljesítmény jele [kW] 1. - 2. jelű blokkok 1600 P3

Pontforrás magassága [m]

Pontforrás kibocsátó felülete [m]

14

0,28

15 D100

1600

P4

14

0,28

15 D100

1600

P5

14

0,28

15 D100

1600

P6

14

0,28

15 D100

1600

P7

14

0,28

15 D100

1600

P8

14

0,28

P9

6

0,096

3. - 4. jelű blokkok 2100

PIELSTICK

2100

P10

6

0,096

PIELSTICK

2100

P11

6

0,096

PIELSTICK

2100

P12

6

0,096

PIELSTICK

2100

P13

6

0,096

PIELSTICK

2100

P14

6

0,096

Az egyes gépek biztonsági próbáira általában 6 hetenként kerül sor, amelynek időtartama kb. 1 óra. 2002-ben a dízel-generátorok összesen 201,8 órát, 2003-ban 185 órát, míg 2004-ben 166 órát üzemeltek. Gépenként az éves átlagos üzemidő 2002-ben 16,8 óra, 2003-ban 15,4 óra, 2004-ben pedig 13,8 óra volt. A maximális üzemidő 2002-ben 23 óra 49 perc (P4 jelű forrás), 2003-ban 22 óra (P3 jelű forrás), 2004-ben pedig 19 óra (P11 jelű forrás) volt. Ezek az idők is jóval kisebbek, mint a 14/2001.(V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet 6. sz. mellékletében meghatározott 50 óra évente. A 12 gép 2002-ben összesen 65 520 kg, 2003-ban 41 328 kg, 2004-ben pedig 76 500 kg gázolajat fogyasztott. A tüzelőanyagként felhasznált gázolaj kéntartalma 0,05 % alatt volt. A dízelgenerátorokhoz tartozó P3 – P14 jelű forrásokra, a jelenlegi szabályozás szerint kibocsátási határértéket megállapítani nem kell. A Környezetvédelmi Felügyelőség határozatában a működés idejét korlátozta (max. 50 óra/év), illetve előírta, hogy az alkalmazott üzemanyag kéntartalma nem haladhatja meg a 0,05 %-ot. Festés A telephelyen, a 171 sz. épületben van egy festőműhely, ahol az erőmű működéséhez közvetlenül nem kapcsolódó munkadarabok javítását és festését végzik. A festési műveletet szórópisztollyal, illetve ecseteléssel végzik. A műhelyben egy 6.525.19000 típusú festőfülke

5. fejezet - 65/331

2006.02.20.


KHT

található, amelyben a félreszórás következtében elszívott festékszemcsék leválasztását szűrőpaplan végzi, 96 %-os hatásfokkal. A 2002-ben felhasznált festékek mennyisége összesen 244 kg, 2003-ban pedig 950 kg volt. Utóbbiból szórt technológiával 355 kg, kent technológiával 595 kg festék került felvitelre. 2004-ben a festés technológia nem üzemelt. 2003-ban összesen 475 órát festettek, így egy óra alatt átlagosan kb. 2 kg anyagot használtak fel. A felhasznált anyagok biztonsági adatlapjai szerint, a felhasznált anyagok átlagosan a következő oldószer komponenseket tartalmazták (lásd 5.4.6. táblázat): 5.4.6. táblázat: A festőműhelyben felhasznált anyagok oldószertartalma 2003-ban Légszennyező anyag xilol izo-butil-alkohol cink-kromát toluol etil-acetát i-butil-acetát n-butil-acetát lakkbenzin

Azonosító 152 304 151 321 326 323 500

Százalékos arány [%] 25 2 13 65 12 8 6 40

A festőfülke és a műhely elszívását egy 19 000 m3/h teljesítményű ventilátor biztosítja. A festőfülke (P15) és a gépház kürtőjének (P16) adatai a következők: • festőfülke kürtője (P15) – magassága: 11 m; – kibocsátási keresztmetszete: 0,8 m2. • festőműhely gépház kürtője (P16) – magassága: 9 m; – kibocsátási keresztmetszete: 0,6 m2. A P3 – P16 jelű pontforrásokra vonatkozó kibocsátási határértékeket és levegővédelmi követelményeket az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség a 47478-15/2003. számú határozatában írta elő. A P15 – P16 forrásokra, amelyek a festőműhelyhez tartoznak, a 14/2001.(V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet általános kibocsátási határértékeit határozták meg. Tényleges kibocsátások A tényleges kibocsátásokat forrásonként a 2003 és 2004. évi éves bejelentés alapján az 5.4.7. táblázat mutatja. 5.4.7. táblázat: Kibocsátott szennyezőanyagok mennyisége 2003-ban és 2004-ben Légszennyező anyag

kén-dioxid szén-monoxid nitrogén-oxidok korom szilárd anyag szén-dioxid

Mért koncentráció (mg/m3) 2003. P3 – P8 pontforrás 10,87 146,16 1507,70 62,22 480,39 87,6

5. fejezet - 66/331

2004. 21,0 286,1 3736 8,3 18,4 91,6

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Légszennyező anyag

kén-dioxid szén-monoxid nitrogén-oxidok korom szilárd anyag szén-dioxid

KHT Mért koncentráció (mg/m3) 2003.

P9 – P14 pontforrás 17,95 100,01 1102,59 6,47 0,53 97,6

2004. 173,7 124,2 2276 9,0 22,0 106,3

A szükségáramforrásokat működtető dízel-aggregátorok pontforrásaira (bár azok működési ideje jóval a jogszabály által határértékhez kötött 50 üzemóra alatt van, átlagosan 13-15 óra/év) – az általános gyakorlattól eltérően – terjedési modellt készítettünk. A terjedési modellt mindkét berendezés forrásaira elvégeztük. A PIELSTICK típusú pontforrások jellemzője – a kisebb teljesítményű, 15 D100 típusú berendezésekével szemben –, hogy azok forrásai alacsonyabbak (6 méter), a távozó kipufogógáz mennyisége és az emisszió kisebb. A terjedési modellezés során a jogszabály által előírt hatásterület vizsgálatánál a PIELSTICK típusú pontforrások estében 495 méteres hatásterület határt, míg a nagyobb teljesítményű 15 D100 típusú pontforrások esetében 590 méteres hatásterület határt állapítottunk meg. A terjedési modellezés alapján tehát megállapítható, hogy a vizsgált dízel-generátorok, mint légszennyező források hatásterülete a nitrogén-oxidoknál egy, a dízel-generátorok elhelyezési területének középpontja köré írható 590 méter sugarú körön belül van. (Hagyományos szennyezőanyagok tekintetében ez tekinthető a levegős hatásterületnek.) Az elvégzett utólagos számítások alapján megállapítható volt, hogy bár a kisebb teljesítményű 15 D100 típusú berendezések fajlagos emisszió értéke (mg/m3) nagyobb, a hatásterület nagysága közel azonos a nagyobb teljesítményű PIELSTICK típusú berendezésekével. Ez annak a következménye, hogy a kipufogó gázok a teljesítmény arányában kisebbek (így kisebb lesz a szennyező anyag tömegárama), valamint a kibocsátó kürtő magasabb, tehát a kibocsátott szennyező anyagok nagyobb híguláson mennek át. Azaz a két különböző teljesítményű, és emissziójú berendezés hatásterülete belül marad az erőmű területén, és lakott területet semmiféle módon nem érint. Hangsúlyozni kell, hogy az erőmű telekhatárán kívül a vizsgált dízelgenerátor üzemkészséget ellenőrző működtetéséből származó vizsgált kibocsátások hatására, a kialakuló légszennyező anyag koncentrációk – az alap szennyezettséget is figyelembe véve – jóval kisebbek, mint a vonatkozó légszennyezettségi határértékek (a telekhatáron, a szén-monoxid esetén a légszennyezettségi határérték megközelítőleg 14 %-a, nitrogén-oxidok esetén pedig 29 %-a). A részletes modellezést a 7. mellékletben mutatjuk be. A festőműhelyhez tartozó pontforrások kibocsátásait az 5.4.8. – 5.4.10. táblázatokban részletezzük.

5. fejezet - 67/331

2006.02.20.


KHT

5.4.8. táblázat: Festőműhelyhez tartozó P15 pontforrás (festőműhely festőfülke kürtő) szervesanyag kibocsátásai Szennyezőanyag megnevezés osztály xilol B izo-butil-alkohol C toluol B etil-acetát C izo-butil-acetát C n-butil-acetát C lakkbenzin B 3B osztályú anyag összesen 3C osztályú anyag összesen 3B+3C osztályú anyag összesen

Koncentráció (mg/m3) számított h.é. 6,8 100 0,8 150 16,9 100 3,4 150 2,1 150 1,7 150 10,6 100 34,3 100 8,0 150 42,3 150

Tömegáram (kg/h) számított 0,128 0,016 0,320 0,064 0,040 0,032 0,200 0,648 0,152 0,800

5.4.9. táblázat: Festőműhelyhez tartozó P16 pontforrás (festőműhely gépház kürtő) szervesanyag kibocsátása Szennyezőanyag megnevezés osztály xilol B izo-butil-alkohol C toluol B etil-acetát C izo-butil-acetát C n-butil-acetát C lakkbenzin B 3B osztályú anyag összesen 3C osztályú anyag összesen 3B+3C osztályú anyag összesen

Koncentráció (mg/Nm3) számított határérték 5,7 100 0,7 150 14,4 100 2,9 150 1,8 150 1,4 150 9,0 100 29,1 100 6,8 150 35,9 150

Tömegáram (kg/óra) számított 0,128 0,016 0,320 0,064 0,040 0,032 0,200 0,648 0,152 0,800

A táblázat adatai alapján látható, hogy a kibocsátott szerves anyagok tömegárama nem éri el a vonatkozó rendelet 5. mellékletének 3. pontjában megadott tömegáram küszöböt, így nem kell éves bevallást tenni ezekre a pontforrásokra, illetve a kibocsátási határértékeket sem kell alkalmazni. 5.4.10. táblázat: Festőműhelyhez tartozó P15 – P16 pontforrások szilárd emissziójának nagysága Szennyezőanyag megnevezés osztály szilárd cink-kromát

O B

szilárd* cink-kromát*

O B

Koncentráció (mg/m3) számított h.é. P15 pontforrás 0,2 150 < 0,1 1 P16 pontforrás 4,5 150 0,4 1

Tömegáram (kg/h) számított 0,004 0,0003 0,1 0,008

* A számított értékek festékszórás esetére érvényesek. A festőműhely kezelési utasítása szerint festékszórás csak a festőfülkében (P15 pontforrás) történhet. A kenéssel történő festés következtében a P16 pontforráson tényleges szilárd anyag és cink-kromát emisszió nem várható. A tényleges emisszió a 47478-15/2003. sz. ADUKÖFE határozat alapján 2004. évtől méréssel kerül meghatározásra. (2004-ben azonban festésre nem került sor.)

5. fejezet - 68/331

2006.02.20.


KHT

A telephelyen további két, helyhez kötött dízelmotorral hajtott tűzivíz szivattyú található. A hozzájuk tartozó pontforrás jele: P17, ill. P18. A források magassága 5,215 m. A vizsgált berendezések: 2 db dízelmotor hajtású tűzivíz szivattyú, teljesítményük 209 kW/db. A tűzivíz szivattyúkat hajtó dízelmotorokra is érvényes az a megállapítás, hogy éves üzemóra számuk nem éri el a rendeletben megállapított 50 órát, így határértéket sem kell megállapítani rájuk. A technológia a 2003. évben még nem üzemelt, a 2004. évi kibocsátását az 5.4.11. táblázatban szerepelnek. A P17, P18 jelű pontforrásokra vonatkozó levegővédelmi előírásokat az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 42131-2/2001. számú szakhatósági állásfoglalása tartalmazza. 5.4.11. táblázat: A P17 és P18 forráson át távozó légszennyező anyagok mennyisége Pontforrás jele P17 P17 P17 P17 P17 P17 P18 P18 P18 P18 P18 P18

Légszennyező anyag kén-dioxid szén-monoxid nitrogén-oxidok szilárd korom szén-dioxid kén-dioxid szén-monoxid nitrogén-oxidok szilárd korom szén-dioxid

Mennyiség (kg/h) 0,030 0,071 0,717 0,007 0,0034 77,6 0,0042 0,075 0,774 0,007 0,0035 85,0

A kialakuló légszennyezettség minősítésére az 1.4.3.4. pontban ismertetett négy kategória felállítására került sor. Az erőmű levegőminőségre gyakorolt hatásait vizsgálva az erőmű teljes élettartama alatt (előkészítő fázis, működési fázis, felhagyási fázis) – beleértve az üzemidő hosszabbítást is – a hagyományos légszennyező anyagok közül a festő üzem emissziói közül minden szennyező anyag jóval határérték alatti emissziójú. A dízelaggregátok esetében a kibocsátások – a telekhatáron kívüli légszennyezettség kialakulását véve figyelembe – semlegesnek minősíthető mind a három fázis esetében. Ugyanez mondható el a festőfülke pontforrásainak tekintetében, ugyanis a kibocsátott mennyiségek semmilyen módon nem jutnak ki az erőmű területéről – tekintettel a források kis magasságára, illetve az emissziók kicsiny mennyiségére. Ez utóbbi forrás (festőfülke) esetében a felhagyási fázist nem is kell vizsgálni. 5.4.1.2.4. A közlekedés légszennyező hatása A közúti közlekedés hatása két forrásból származik: a 6. sz. országos főközlekedési útról, az erőműhöz vezető két út forgalmából. Ez utóbbihoz kapcsolódik a bejárat körüli ki- és bemenő forgalom. A 6. sz. országos főútvonal légszennyező hatását a forgalmi adatok alapján végzett modellszámításokból ismerjük. A 6. számú főközlekedési útvonal mellett tervezett M6 autópálya, illetve az M6 – 65 számú gyorsforgalmi út beruházása kapcsán, a VÁTI – mint generáltervező – megbízásából (2000-ben) készült hatástanulmány tartalmazza ezeket a számításokat. A számításokhoz – mint minden közlekedési emisszió meghatározásához – a

5. fejezet - 69/331

2006.02.20.


KHT

Közlekedéstudományi Intézet Rt. (KTI) által meghatározott fajlagos emisszió értékeket használták fel. A tervezett autópálya megvalósítása kedvezően fogja befolyásolni a jelenlegi 6. számú útvonal forgalmát. Az erőmű üzemidejének meghosszabbítása következtében egyébként semmilyen forgalomnövekedéssel nem kell számolni. E szerint a Paksot érintő szakaszon a forgalom által okozott szennyeződés [120/2001.(VI.30.) Kormány rendelet „a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet módosításáról” figyelembe vételével], az úttengelytől 50 m távolságban, a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmények mellett: – szén-monoxid 85 μg/m3; – nitrogén-dioxid 26 μg/m3. Határértéket meghaladó koncentráció a számítások szerint az útpadkánál sem fordul elő. Az erőműhöz vezető északi és déli út mentén, valamint az erőmű területén a ki- és bemenő forgalomnak kitett helyen, jelzésértékű méréseket végeztünk az előzetes környezeti tanulmány készítésének részeként. A mérések a fűtési (március) és nem fűtési (május) időszakban, 2x1 hónapos időtartamban történtek. Mértük a nitrogén-dioxid, a szálló por, az ülepedő por és a szén-monoxid szennyezettséget. A mérési eredmények bázisán elmondható, hogy a területen számottevő légszennyezés növekedéssel nem kell számolnunk, mivel új kibocsátó források nem jelentek meg. Ezért új mérési sorozat elvégzését nem tartottuk szükségesnek. Erre vonatkozó elvárás az előkészítő eljárást lezáró, a környezeti hatástanulmány elkészítését előíró hatósági határozatban sem szerepelt, így most a 2003-ban végzett mérések eredményeit ismételjük meg. A mérőpontokat az alábbi helyeken jelöltük ki: 1. mérőpont: Déli bejáró út mellett; 2. mérőpont: Északi bejáró út mellett; 3. mérőpont: az erőmű területén, a tűzoltószertárnál. Mérések időtartama: 2003. március 11. - április 08. 2003. április 29. - május 27. A NO2, szálló- és ülepedő por méréseket az OKK-Országos Környezetegészségügyi Intézet, a CO méréseket az ENVIPLUS Kft. Mérnöki Iroda végezte. A mérési módszereket és az eredmények részletes ismertetését a mérési jegyzőkönyvek tartalmazzák. Szállópor mérésre csak a 3. sz. mérőhelyen kerülhetett sor, mivel csak ott álltak rendelkezésre a méréshez szükséges feltételek (energiaellátás). A fűtési időszak eredményei – A nitrogén-dioxid szennyezettség alacsony volt. Mértéke nem tért el lényegesen a mérés négy hetében, 5-17,5 µg/m3 tartományban változott, legmagasabb a harmadik héten volt. A területi eloszlást tekintve a legmagasabb szennyezettséget mindegyik időszakban a 2. mérőponton tapasztaltuk. A négy időszakból háromszor az 1. mérőpont bizonyult a legalacsonyabb szennyezettségű területnek. Az 5.4.12. táblázat az átlagolt eredményeket tartalmazza. (A táblázat a mérési pontosságnak megfelelő, kerekített értékeket tartalmaznak). – Az ülepedő por szennyezettség a 3. mérőponton bizonyult a legmagasabbnak, de itt is csak a határérték 50%-a, 8 g/m2 * 30 nap volt.

5. fejezet - 70/331

2006.02.20.


KHT

– A szálló por (PM10) szennyezettség a második és harmadik héten 10%-kal, ill. 42%-kal meghaladta a határértéket. Az első és utolsó vizsgálati héten a határérték alatt maradt a szennyezettség. A koncentrációk 43 és 71 μg/m3 közöttiek. A por döntő mértékben a kötetlen talajról származik. – A szén-monoxid koncentrációk a 2. mérőhelyen voltak a legnagyobbak. Minden mérés jóval határérték alatti, a koncentrációk 750 és 2200 μg/m3 között voltak. 5.4.12. táblázat: A 2003. márciusában mért szennyezettség Időszak 1. hét 2. hét 3. hét 4. hét teljes hónap 1. hét 2. hét. 3. hét 4. hét 1. hét 2. hét. 3. hét 4. hét

1. mérőpont 2. mérőpont Nitrogén-dioxid (µg/m3) 6 12 8 15 12 18 5 8 2 Ülepedő por (g/m ,30 nap) 1,0 6,0 Szállópor PM10 (µg/m3) na. na. na. na. na. na. na. na. Szén-monoxid (µg/m3) 1390 1980 1160 1520 1610 2200 750 870

3. mérőpont 8 7 16 7 8,0 48 55 71 43 1040 1400 1680 810

A fűtés nélküli időszak mérési eredményei – A nitrogén-dioxid szennyezettség alacsony volt. Mértéke nem tért el lényegesen a mérés négy hetében, 5-20 µg/m3 tartományban változott, az első és második héten volt magasabb. A területi eloszlást tekintve a legmagasabb szennyezettséget mindegyik időszakban a 2. mérőponton tapasztaltuk. A négy időszakból háromszor az 1. mérőpont bizonyult a legalacsonyabb szennyezettségű területnek. Az 5.4.13. táblázat az átlagolt eredményeket tartalmazza. – Az ülepedő por terhelés egyenletes, jóval a határérték alatti, 6-7 g/m2 * 30 nap volt. A 3. mérőhelyen idegen beavatkozás miatt a minta értékelhetetlen volt. – A szálló por (PM10) szennyezettség a második héten kissé meghaladta a határértéket. A koncentrációk 23 és 54 μg/m3 közöttiek. A por döntő mértékben a kötetlen, homokos talajról származik. – A szén-monoxid koncentrációk a 2. mérőhelyen voltak a legnagyobbak. Minden mérés jóval határérték alatti, a koncentrációk 950 és 2420 μg/m3 között voltak.

5. fejezet - 71/331

2006.02.20.


KHT

5.4.13. táblázat: A 2003. májusában mért szennyezettség Időszak 1. hét 2. hét. 3. hét 4. hét teljes hónap 1. hét 2. hét. 3. hét 4. hét 1. hét 2. hét. 3. hét 4. hét

1. mérőpont 2. mérőpont Nitrogén-dioxid (µg/m3) 11 15 9 20 5 15 8 17 2 Ülepedő por (g/m ,30 nap) 6 7 Szállópor PM10 (µg/m3) na. na. na. na. na. na. na. na. Szén-monoxid (µg/m3) 950 1200 1440 2420 1200 1800 1330 1300

3. mérőpont 12 9 8 9 * 31 54 23 27 800 1750 1540 1120

* idegen beavatkozás, nem értékelhető

A közúti forgalomból származó emissziók bemutatása A 2004. évi forgalmi adatok szerint az atomerőmű körzetében az összes forgalom nagysága a 6. sz. főközlekedési úton: 11 059 jármű/nap (KTI forgalomszámlálási adatok alapján). Ebből, az erőműhöz irányuló forgalom nagysága összesen, átlagosan 1000 jármű/nap. A csúcsóra forgalom a napi forgalom 10 %-a. Az ebből származó emisszió nagysága: − 6. sz. út forgalma alapján: CO 7215 g/km, óra; CH 1776 g/km, óra; NOx 3330 g/km, óra; SO2 44 g/km, óra; − az atomerőműhöz bevezető út forgalma alapján: CO 720 g/km, óra; CH 178 g/km, óra; NOx 330 g/km, óra; SO2 4 g/km, óra. A számításokhoz a Közlekedéstudományi Intézet Rt. által kidolgozott fajlagos értékeket használtuk. 5.4.1.2.5. A jelenlegi légszennyezettség értékelése a mérések alapján A légszennyezettség egészségügyi határértékeit az 5.4.14. táblázat tartalmazza, kivonatosan.

5. fejezet - 72/331

2006.02.20.


KHT

5.4.14. táblázat: Légszennyezettség egészségügyi határértékei (μg/m3) Egyszerűsített kivonat, tűréshatár nélkül, a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet módosításáról szóló 4/2004.(IV.7.) KvVM-ESzCsM-FVM együttes rendelet alapján

Légszennyező anyag Kén-dioxid Nitrogén-dioxid Nitrogén-oxidok Szén-monoxid* Szálló por PM10 Szálló por TSPM Ólom Benzol *** Ózon Ülepedő por, nem toxikus

órás (μg/m ) 24 órás (μg/m ) éves (μg/m ) 250 125 50 100 85 40 200 150 70 10 000 5 000* 3 000 50 40 200 100 50 0,3 10 5 3 Napi 8 órás mozgó átlagkoncentrációk maximuma (μg/m ) 120** 2 30 napos (g/m , 30 nap) éves (t/km2, év) 16 120 3

3

3

* napi 8 órás mozgó átlagkoncentrációk maximuma ** a maximum értékeket a 8 órás mozgó átlagértékekből kell kiválasztani az órás átlagok alapján *** rákkeltő légszennyező anyag

A Paksi Atomerőmű környezetében végzett méréseket összefoglalóan az alábbiak szerint értékelhetjük. (Lásd 5.4.15. táblázat és az 5.4.3. – 5.4.7. ábrák.) 5.4.15. táblázat: A légszennyezettség átlagértékei a Paksi Atomerőmű környezetében 2003. Mérőhely 1. mérőhely 2. mérőhely 3. mérőhely Összes mérőhely

Időszak fűtési félév nem fűtési félév fűtési félév nem fűtési félév fűtési félév nem fűtési félév fűtési-nem fűtési félév átlaga

Nitrogéndioxid (μg/m3) 8 8 13 17 9 9 10,7

Szénmonoxid (μg/m3) 1228 1230 1643 1680 1233 1303 1385

szálló por (μg/m3) 54 34 44

ülepedő por (g/m230 nap) 0,9 6,1 5,6 7,1 8,0 5,5

1. mérőhely Déli bejáró út mellett 2. mérőhely Északi bejáró út mellett 3. mérőhely Tűzoltószertár mögött

5. fejezet - 73/331

2006.02.20.


KHT

5.4.3. ábra: Ülepedő por terhelés Paks, 2003.03.11. - 05.27.

2

g/m *30nap

30 napos

20

15

10

6

7

8

6

6

7

5

1 0 03.11.-04.08.

04.29.-05.27.

1. mérőpont

2. mérőpont

időpont

3. mérőpont

5.4.4. ábra: Nitrogén-dioxid heti átlagszennyezettség Paks, 2003.03.11. - 04.08.

µg/m

3

20

15

10

5

0 03.11.-03.18.

1. mérőpont

03.18.-03.25.

03.25.-04.01.

2. mérőpont

5. fejezet - 74/331

04.01.-04.08.

időpont

3. mérőpont

2006.02.20.


KHT

5.4.5. ábra: Nitrogén-dioxid heti átlagszennyezettség Paks, 2003.04.29. - 05.27.

µg/m3

20

15

10

5

0 04.29.-05.06.

1. mérőpont

05.06.-05.13.

05.13.-05.20.

2. mérőpont

05.20.-05.27.

időpont

3. mérőpont

5.4.6. ábra: A Nitrogén-dioxid szennyezettség változása Paks, 2003.04.29. - 05.27. 20

µg/m3

18 16 14 12 1. mérőpont 10

2. mérőpont 3. mérőpont

8 6 4 2 0 03.11.-03.18. 03.18.-03.25. 03.25.-04.01. 04.01.-04.08. 04.08.-04.15. 04.15.-04.22. 04.22.-04.29. 04.29.-05.06. 05.06.-05.13. 05.13.-05.20. 05.20.-05.27.

5. fejezet - 75/331

dátum

2006.02.20.


KHT

5.4.7. ábra: Szálló por (PM10) szennyezettség Paks, 2003.03.11. - 05.20.

3

µg/m

80 70

24 órás

60 50 40 30 20 10 0 márc. 11.

márc. 18.

márc. 25.

ápr. 1.

ápr. 8.

ápr. 15.

ápr. 22.

ápr. 29.

máj. 6.

máj. 13.

máj. 20.

időpont

A táblázatból és az ábrákból az alábbi következtetések vonhatók le: – A két mérési ciklus átlaga minden vizsgált anyagra nézve határérték alatti. Az ülepedő por, a nitrogén-dioxid és a szén-monoxid koncentrációk jóval a megengedett érték alatt voltak. A szálló por terhelés viszont többször meghaladta a megengedett értéket. – A fűtési és fűtés nélküli időszak eredményei közt nincs szignifikáns különbség, kivétel az ülepedő porterhelés, amelyik a fűtés nélküli időszakban nagyobb. – A nitrogén-dioxidra és a szén-monoxidra nézve a 2. mérőhely (Északi bejáró) szennyezettebb a másik kettőnél. A mérőpont itt közelebb esett az úthoz. – A szálló por bizonyult a kritikus szennyező anyagnak. A 8 mérésből 3 napon fordult elő határérték feletti koncentráció. A túllépés mértéke 8-42% között volt. A szálló por, becsülhetően döntő részben a kötetlen, homokos talajról kerül a levegőbe. – A bevezető utakról és az erőmű területéről származó légszennyezettség nem érint lakóterületet. Az üzemben keletkező légszennyeződés hatása gyakorlatilag nem terjed túl az üzem területén, ahol is a munkahelyre érvényes munkavédelmi határértékek érvényesek. Az atomerőmű környezetében a „hagyományos” (nem sugárzó) légszennyező anyagok koncentrációja nem olyan mértékű, hogy egészségkárosodást, vagy kellemetlen, zavaró hatást okozhatna. Más környezeti, ökológiai kárt a légszennyezettség nem okoz. A védőerdőre nézve a mért légszennyezettség nem ártalmas, annak hatása a levegő minőségére igen előnyös. 5.4.1.3. A légszennyezettséget befolyásoló meteorológiai és környezeti tényezők Az atomerőmű Paks várostól délkeletre fekszik, így a városból származó közlekedési, ipari, szolgáltatási, lakossági eredetű légszennyeződés az igen gyakori észak-nyugati szélirányok mellett jut az erőmű környezetébe, és viszont: az erőmű felől a ritkább dél-keleti szelek a város felé szállítják a szennyezettséget.

5. fejezet - 76/331

2006.02.20.


KHT

Az ún. „hagyományos” (nem sugárzó) légszennyező anyagok esetében az atomerőmű környezetében a város hatása a domináns. Az erőmű ilyen típusú emissziói minimálisak. A 6. főútvonal felől a nyugatias komponensű szelek szállítják az erőmű felé a közlekedési emissziókat. A turbulens tulajdonságú északi és nyugati szelek a szennyezettség hígulását elősegítik, míg a lamináris délies szelek, valamint a szélcsendes időszakok a szennyezettség halmozódásának kedveznek. A szélirányok, az erőmű kezelésében működő meteorológiai mérőrendszer 20 m magasságban mért adatai az 5.4.16. táblázat szerint alakulnak. A táblázatban a 2004-ben végzett mérések eredményeit havi bontásban mutatjuk be. A március hónapra jellemző szélirányok túlnyomó részben északi komponensűek, a májusi időszakban emellett gyakoriak a déli, dél-keleti szélirányok is. Az év folyamán márciusban és januárban a leggyakoribb a szélcsendes légállapot, ami a szennyezettség halmozódását segíti elő. A légszennyezettség alakulása szempontjából fontos tényező a terület domborzata és növénytakarója. Az erőmű és a város közötti térség sík, a szennyezettség hígulását a domborzat nem akadályozza. Az atomerőmű létesítése során jelentős kiterjedésű védőerdőt telepítettek, mely napjainkra zárt erdőséggé alakult. Ennek tisztító-szűrő hatása döntő módon hozzájárul ahhoz, hogy a közlekedési eredetű szennyeződés a területen minimális. A 6. sz. főútvonal szennyező hatását az erdő gyakorlatilag elszigeteli az erőműtől. A levegő minősége – az erőmű főbejárata és parkolója környezetének kivételével – érzékszervileg is tiszta benyomást kelt. 5.4.16. táblázat: A havi szélirány gyakoriságok 2004-ben a PA Rt. mérőtornyának 20 m-es szintjén szélirány ± 5 [°]

Gyakoriság [%] jan.

10

2,5

1,3

20

1,1

30

febr. márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

átlag

1,8

3,8

3,1

3,5

2,5

2,2

2,2

2,3

2,7

2,1

2,5

0,8

2,5

4,7

3,0

2,0

2,4

2,9

3,0

1,7

2,7

2,1

2,4

1,2

1,7

3,0

5,6

3,0

2,1

2,2

4,0

4,4

3,0

4,0

3,0

3,1

40

1,0

2,9

2,8

6,2

1,4

2,0

1,5

5,0

2,3

2,6

3,7

1,8

2,8

50

0,9

2,6

4,2

4,9

0,9

1,3

1,0

3,5

2,3

2,6

2,6

1,7

2,4

60

0,9

2,1

2,5

3,3

1,3

1,3

0,9

2,6

1,7

2,4

3,2

1,4

2,0

70

1,0

2,0

3,0

3,1

1,2

1,3

1,0

1,2

1,3

2,1

4,5

2,3

2,0

80

0,5

0,7

0,8

1,6

0,8

0,5

0,6

0,6

0,7

2,1

3,2

1,7

1,1

90

0,5

0,2

0,4

0,8

0,6

0,3

0,4

0,4

0,5

0,4

0,4

0,4

0,4

100

0,9

0,5

1,0

1,1

0,6

0,3

0,3

0,2

0,9

0,7

0,4

0,6

0,6

110

1,2

0,4

0,7

2,4

0,5

0,5

0,4

0,6

0,9

2,1

0,8

0,9

1,0

120

0,9

0,2

0,4

1,8

0,6

0,3

0,3

0,3

1,0

1,2

0,3

0,6

0,7

130

2,3

2,6

1,4

3,6

1,4

0,3

0,4

0,3

2,0

3,5

0,6

0,8

1,6

140

1,5

2,1

2,6

4,3

1,4

0,5

0,8

1,3

2,4

9,1

1,7

1,6

2,4

150

1,7

2,0

5,0

6,9

2,5

1,1

1,3

1,8

2,8

6,5

2,2

2,4

3,0

160

3,6

1,6

3,4

4,8

3,2

1,9

1,9

4,2

3,9

7,7

2,8

4,0

3,6

5. fejezet - 77/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása szélirány ± 5 [°]

jan.

170

3,7

1,3

180

4,7

190

KHT Gyakoriság [%]

febr. márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

átlag

1,3

2,8

3,7

2,7

3,4

5,2

4,4

8,0

3,2

5,5

3,8

1,3

1,0

1,3

3,9

2,6

3,2

5,3

4,2

5,9

3,3

5,3

3,5

4,5

2,1

0,8

1,3

2,8

2,5

2,4

3,7

3,8

5,1

4,2

5,8

3,3

200

1,7

1,9

0,7

1,1

2,7

1,4

1,5

2,2

3,3

3,7

2,5

4,2

2,2

210

1,7

2,0

0,7

0,5

3,5

1,5

1,4

1,2

2,4

1,9

2,0

3,4

1,9

220

1,6

2,2

1,1

0,9

2,6

1,3

1,3

1,8

2,0

1,6

2,2

2,8

1,8

230

2,9

3,2

1,4

1,2

2,3

2,0

1,5

1,4

1,8

1,6

1,6

3,9

2,1

240

2,0

4,0

1,9

0,8

2,0

2,2

1,3

1,4

1,9

1,2

1,0

3,3

1,9

250

1,7

4,7

2,6

1,1

1,6

2,2

1,6

1,3

2,0

1,2

2,2

3,1

2,1

260

1,9

5,1

4,1

1,8

1,9

2,0

1,7

1,5

1,4

0,6

2,4

2,6

2,2

270

2,5

5,4

3,8

1,9

2,5

2,9

2,4

1,5

2,1

0,9

2,0

2,4

2,5

280

2,1

4,4

4,3

1,9

2,0

2,7

2,4

1,4

2,1

0,8

1,6

1,8

2,3

290

1,9

4,4

4,0

2,2

3,2

3,7

2,6

2,0

2,3

0,8

2,0

1,9

2,6

300

2,1

4,3

5,2

1,8

3,8

4,1

3,2

2,6

2,4

1,3

2,6

2,1

3,0

310

2,9

5,7

4,8

1,6

3,9

5,3

4,4

3,2

2,3

1,3

2,7

1,6

3,3

320

5,0

7,9

5,0

2,5

4,3

5,8

6,2

4,0

3,5

2,2

2,8

1,6

4,2

330

7,5

5,6

5,2

2,6

4,8

8,1

10,4

5,2

5,0

2,2

4,6

3,5

5,4

340

10,9

3,4

4,9

4,2

6,6

8,3

11,6

6,7

6,9

2,6

9,1

5,2

6,7

350

9,7

4,0

5,9

3,4

7,1

9,0

10,0

5,3

6,0

3,1

6,3

6,1

6,3

360

4,5

3,0

2,1

2,8

4,7

5,2

5,6

2,2

2,7

3,3

5,5

6,7

4,0

szélcsend

3,0

0,5

2,8

3,4

1,4

4,8

4,1

7,4

5,1

0,8

0,0

0,0

2,8

nincs adat

0,2

0,2

1,0

0,0

3,2

0,2

0,0

2,3

0,1

0,1

0,1

0,2

0,6

5.4.2. Az erőmű léte és működése miatt kialakuló mezoklimatikus változások A Paksi Atomerőmű és környezete radiológiai és hagyományos környezetterhelés szempontjából lényeges meteorológiai paramétereit a 4.3.2. alfejezetben foglaltuk össze. Ebben a részben mind a létesítés előtti állapotra, mind a működés közbeni állapotra kitértünk. Jelen fejezetrészben két nagyobb témakört tárgyalunk. Az első pontban elsősorban azokat a meteorológiai paramétereket vesszük sorra, melyek az üzemelést is befolyásolhatják. Ezek elsősorban extrém meteorológiai helyzetek. Ez a rész tehát a környezeti hatásvizsgálatok logikájával ellentétes kérdésre keres választ, vagyis nem azt firtatja, hogy az erőmű hogyan hat a környezetére, a lokális klímára, hanem az extrém meteorológiai helyzetek bemutatásával az üzemelést esetlegesen veszélyeztető helyzeteket ismerteti. E mellett a második és harmadik pontban természetesen kitérünk azokra a hatásokra is melyek az atomerőmű léte miatt alakultak ki, és befolyásolják közvetlen környezetét. Az erőmű levegőkörnyezetre gyakorolt mezoklimatikus hatása két hatótényező által meghatározott. Az egyik az erőmű ún. hőszennyezése (a hűtőrendszeren keresztül jelentkező hőkibocsátás, a vízhűtés miatt jelentkező vízgőz, a Duna magasabb hője miatti hőterhelés). A másik maga a telephely léte, pontosabban a beépített területek miatt jelentkező ún. urbánus (városi) hatások.

5. fejezet - 78/331

2006.02.20.


KHT

Az első összetevő minden hőerőműnél jellemző, a második pedig bármely kiterjedt beépítési területtel járó létesítmény sajátossága. 5.4.2.1. A legfontosabb jelenlegi meteorológiai jellemzők 1998. évben az ETV-ERŐTERV Rt. megbízásából az Országos Meteorológiai Szolgálat a Paksi Atomerőmű bővítése előzetes környezeti tanulmányához 1 „Éghajlati Tanulmány”-t készített Paks térségére. Az éghajlati tanulmányban az 1979-1996 közötti időszak meteorológiai adatok kerültek feldolgozásra, elemzésre. 2004-ben az Éghajlati Tanulmányt kiegészíttettük a teljes, 1979-2004 közötti időszakban végzett mérések alapján számított éghajlati, statisztikai feldolgozásokkal, főként a csapadék, a hőmérséklet és a légnedvesség átlagos és extrém értékekkel. Az 1997. utáni időszakban számos szélsőséges időjárási helyzet fordult elő Magyarország területén, így Paks térségében is. Ezeknek a helyzeteknek kimutatásához részletes adatfeldolgozások készültek az 1997-2004 közötti időszakra, különös tekintettel az átlagtól való eltérésekre, az extrém értékekre. A csapadék-feldolgozásokat nemcsak a paksi meteorológiai állomás mérései alapján végeztük el, hanem a Pakstól 30 km-es körzetében található, hiánytalan adatsorokkal rendelkező csapadékmérő állomásokról érkezett adatok elemzése is elkészült. (A csapadékmérő állomások elhelyezése a 4.1. melléklet 1. ábráján megtekinthető). Az utóbbi 10 év időjárási szélsőségei felhívták a figyelmet arra, hogy a meteorológiai elemek megfigyelése, az adatok rendszeres elemzése nemcsak az atomerőművek tervezése során, hanem az erőmű biztonságos üzemeltetése érdekében a teljes működési időszakban szükséges. A 2003-as rendkívüli forró és csapadékszegény év tapasztalatainak hatására a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség dokumentumai fokozott figyelmet fordítanak az extrém éghajlati jelenségek lehetséges hatásaira. Az erőmű üzemidejének meghosszabbításához kapcsolódóan a telephely monitoring részeként az utóbbi 20 év, ezen belül kiemelten az 1997-2005 közötti meteorológia adatsorok elemzését végeztük el. A 2004-ben kiegészült éghajlati tanulmányhoz több mint 50 táblázat a hőmérséklet, csapadék, napsugárzás és légnyomás, szélirány és sebesség átlagos és szélsőséges értékeinek feldolgozásával, valamint különféle statisztikai számítások tartoznak. A jelen munkarész ezen adatok elemzését tartalmazza, a 2004-2005 időszak rendkívüli időjárási jelenségek leírásával kiegészítve. Az atomerőmű üzemeltetését (pl. megközelíthetőségét) is befolyásolhatják az időjárási viszonyok, ennek következtében a köd, a tartós és nagy mennyiségű havazás, jegesedés, nagy mennyiségű zúzmara lerakodás esetenként veszélyeztetheti az erőmű biztonságos működtetését. Egyes helyzetekben több kedvezetlen paraméter együttes előfordulása kritikus helyzetek kialakulását okozhatja. Ilyen veszélyes jelenség a jegesedés, illetve nagyobb mértékű zúzmara lerakodása erős széllökések kíséretével, továbbá a rendkívül hideg időjárás idején a levegő magas relatív nedvessége, amelyek növelik a műszaki berendezések meghibásodási kockázatát. Kiemelten foglalkozunk tehát az elmúlt hat év szélsőséges időjárási helyzeteivel.

1

A Paksi Atomerőmű bővítése CANDU 6 típusú blokk(ok)kal, Előzetes Környezeti Hatástanulmány, azonosító kód AT000ETOSU00279C, munkaszám 5066-09, 1998. július 07.

5. fejezet - 79/331

2006.02.20.


KHT

5.4.2.1.1. Csapadék Csapadékjellemzők 1951 és 2004 között Paks térségében az eddig előfordult éves maximális csapadékösszeg 858 mm (1999. év), a minimális 286 mm (1961. év) volt. (Lásd 5.4.8. ábra). 5.4.8. ábra: Éves csapadékösszegek alakulása 1951-2004 között (sokévi átlag = zöld és 10 éves átlagok = piros)

Az ábrán piros vonallal jelölt 10 éves átlagokat összehasonlítva megállapítható, hogy az 1995. és 2004. közötti időszak csapadékosabb volt, mint az előző négy 10 éves periódus. A nyári félévre (5.4.9. ábra) ez a tendencia még erősebb volt (a nyári feldolgozásban a 2005. év csapadékadatai is szerepelnek). Megjegyezzük, hogy az utóbbi 10 évben az éves összegek 10 évenkénti szórása is magasabb volt, és ez a szélsőséges csapadékok előfordulására utal (5.4.10. ábra). 5.4.9. ábra: Nyári félév csapadékösszegek alakulása 1951-2004 között (sokévi átlag = zöld és 10 éves átlagok = piros) 700 mm

Nyári félév

600 500 400 300

5. fejezet - 80/331

2005.

2003.

2001.

1999.

1997.

1995.

1993.

1991.

1989.

1987.

1985.

1983.

1981.

1979.

1977.

1975.

1973.

1971.

1969.

1967.

1965.

1963.

1961.

1959.

1957.

1955.

1953.

100

1951.

200

2006.02.20.


KHT

5.4.10. ábra: Éves csapadékösszegek tízévenkénti szórása 150

129

134

125

100

80

86

1973.-1983.

1984.-1994.

50 0 1951.-1961.

1962.-1972.

1995.-2004.

Csak néhány példa: − 1900. óta (!) 1999-ben mérték a második legmagasabb éves csapadékösszeget (858 mm); − az eddigi legnagyobb éves csapadékmennyiség – 887 mm – 1937-ben adódott; − a 2005. nyári félév csapadéka (566 mm) 1951. óta volt a legmagasabb és maga mögött hagyta az 1954. nyári félévben lehullott kiemelkedően magas (555 mm) csapadékhozamot. (Lásd 5.4.17. táblázat.) Az 1997. utáni időszakban számos, sok esetben veszélyesnek tekinthető szélsőséges időjárási helyzet fordult elő Magyarország területén, így Paks térségében is. E helyzetek kimutatásához részletes adatfeldolgozásokat végeztünk az 1997-2005. (2005. év januártól szeptemberig) közötti időszakra, különös tekintettel az átlagtól való eltérésekre, az extrém értékek előfordulására. Elvileg nagy mennyiségű csapadékra bárhol és bármikor lehet számítani. Emiatt a csapadék-feldolgozásokat nem csak egy pontra – a Paksi meteorológiai állomásra – végeztük el. A Paks 30 km-es körzetében található, hiánytalan adatsorokkal rendelkező csapadékmérő állomásokról érkezett adatok elemzése is elkészült (a csapadékmérő állomások elhelyezése, az időszak legszárazabb és a legcsapadékosabb évek csapadékösszegeinek ábrázolása állomásonként a 4.1. mellékletben megtekinthetők). 5.4.17. táblázat: Extrém havi csapadékösszegek (mm-ben) Paks 30 km-es körzetében

január február március április május június július augusztus szeptember október november december

Legmagasabb 93,4 119,6 75,4 103,9 163,1 224,4 259,2 239,5 234,3 176,0 146,7 126,5

Éve

Helye

1998 1999 1998 1998 1987 1999 1999 2005 1996 1974 1999 1995

Bikács Sióagárd Állampuszta Paks Kalocsa Sióagárd Hajós Sióagárd Sióagárd Kalocsa Paks Bátya

Legalacsonyabb 2,0 0,4 3,0 8,5 1,9 0,7 8,4 0,4 1,1 0,5 0,7 0,0

5. fejezet - 81/331

Éve

Helye

1992 1998 2003 2003 1993 2003 1984 1992 1986 1995 1985 1972

Hajós Előszállás Solt Dunapataj Paks Bikács Paks Simontornya Kalocsa Sáregres (Cece) Paks Kalocsa

2006.02.20.


KHT

A csapadék – a hőmérséklettel ellentétben – sem térben, sem időben nem folytonos meteorológiai elem. Rövid vagy hosszú száraz időszakok és különböző, esetenként igen nagy mennyiségű csapadékhullások váltják egymást, gyakran szeszélyes területi és időbeli eloszlásban. Ezért érdemesnek tartottuk bemutatni, hogy az utóbbi kb. 30 év során mikor és mennyi volt az a legnagyobb csapadék, ami rövid idő alatt hullott (5.4.18. táblázat). 5.4.18. táblázat: Legnagyobb 24 órás csapadékösszegek (mm-ben) Paks 30 km-es körzetében Legmagasabb 49,0 41,3 32,0 53,0 65,0 83,0 130,5 100,0 71,0 49,0 53,1 34,1


Éve 1998 1995 1989 2004 2002 1989 2003 2005 1995 1982 2003 1993

Helye Bikács Hajós Bikács Bikács Sióagárd Bikács Előszállás Sióagárd Bátya Paks Kölesd Hajós

A téli időszakban a csapadék igen változatos formákban jelenik meg. A csapadékmennyiség nemcsak egy éven belül, hanem az egyes évek között is tág határok között ingadozik. A nyári félév csapadékbősége a téli félév viszonylagos csapadékszegénységével szemben általános, de nem kizárólagos jelenség. Paks térségében az esetek mintegy 15-20%-ában számíthatunk arra, hogy a téli félév csapadékosabb, mint a nyári félév (5.4.11. ábra). 1997-2005. között számos napi szélsőség is született: pl. 2003. július 17-én Előszállás környéken 131 mm körüli csapadék hullott (ezen a napon a paksi meteorológiai állomáson csak 16,5 mm-t mértek), 2005. augusztus 4-én Sióagárdon 101 mm esett 24 óra alatt (Pakson 52,6 mm). 5.4.11. ábra: Nyári és téli félév csapadékösszegek alakulása 1951-2004 között 600 500

300 200

nyári félév

5. fejezet - 82/331

2003.

2001.

1999.

1997.

1995.

1993.

1991.

1989.

1987.

1985.

1983.

1981.

1979.

1977.

1975.

1973.

1971.

1969.

1967.

1965.

1963.

1961.

1959.

1957.

1955.

0

1953.

100 1951.

mm

400

téli félév

2006.02.20.


KHT

Az 5.4.17. táblázat extrém havi csapadékértékeiből megállapítható, hogy Paks 30 km-es körzetében volt olyan hónap (1972. december), amikor egyáltalán nem hullott csapadék. 2003. júniusában mindössze 0,7 mm-t regisztráltak Bikács környéken (ekkor a paksi meteorológiai állomás 15 mm-t jelentett). Az 1997-2005. között néhány évszázados rekord is született. Például: − a legmagasabb havi csapadékösszeget – 259 mm-t – 1999. júliusában Hajós térségében regisztrálták (1900. óta egyáltalán nem volt ilyen nagy mennyiségű csapadék a térségben); − 2005. augusztusában Sióagárd térségében 240 mm csapadék esett, ami szintén augusztusi évszázados rekordnak számít; − a legnagyobb 1 órás csapadékösszeg (49,2 mm) 1982. július 26-án adódott (Baján a maximális 60 perces csapadék-részösszeg 52,5 mm volt); − Pakson 2005. július 11-én a 60 perces részösszeg elérte a 25,2 mm-t, augusztus 28-án 20,6 mm-t mértek. Havas és hótakarós napok A meteorológia szaknyelvén havas napnak nevezzük azt a napot, amelyen havazott, azt a napot pedig, amelyen a talajfelszínt mérhető vastagságú (> 1 cm), egybefüggő hótakaró borította, hótakarós napnak. Az első havazásra általában november 20-tól lehet számítani, az utolsó havazás áltagos időpontja március 13. A hótakaró megjelenésének átlagos első napja a térségben december 26., eltűnésének átlagos időpontja pedig február 20. A maximális hótakaró átlagos vastagsága 18-20 cm. Az 1978. és 2005. közötti időszakban (5.4.19. táblázat) a legvastagabb hóréteget (53 cm) 1999. november végén mérték. 5.4.19. táblázat: Maximális hóréteg vastagsága (cm-ben) Paks 30 km-es körzetében január február március április október november december

Legmagasabb

Éve

Helye

45 48 47 6 53 41

2002 2004 1997 1997 1999 1997

Simontornya Dunaújváros Bikács Dunapataj Paks Simontornya

A téli hónapokban hó alakjában hulló csapadékból a felszínen hosszabb időn át felhalmozódott hóréteg esetenként jelentős vízmennyiséget tárol. Legintenzívebb hóolvadásra általában február második és harmadik dekádjában számíthatunk. Az 1997-2005. közötti időszakban számos példa volt az áltagostól eltérő hótakaró késői megmaradására. Pl. 2003. március első napjain a Paks 30 km-es körzetében helyenként 20-22 cm-es hóréteg borította a talajt, és a hótakaró március 8-ig megmaradt. 2004-ben a hótakarós időszak március 13-ig tartott. Ebben az évben március 9-én a hóréteg vastagsága az egyes területeken (pl. Paks, Gyapa, ill. Bikács környéken) elérte a 15-20 cm-t is. 2005-ben is késői volt a kitavaszodás, március 10-ig jelen volt a hóréteg Paks környékén (pl. március 8-án a környező csapadékmérő állomásokon 8-12 cm-es hóvastagságokat mértek). 1999. november 16. és 24. között rendkívül nagy mennyiségű havazás volt Paks térségében. A maximális hóréteg vastagsága elérte a 40-53 cm-t. A tartós, intenzív havazások és erős szél miatt keletkezett hófúvások hatására a következő napokban a hótorlaszok vastagsága elérte,

5. fejezet - 83/331

2006.02.20.


KHT

sőt helyenként meg is haladta az 1,0-1,5 m-t is. A maximális hóvastagság az átlagos hósűrűség ismeretében megadja azt a vízmennyiséget, amellyel, mint súllyal számolni kell. Az adott térségben mért legnagyobb hóvastagság (53 cm) figyelembevételével a maximális hóterhelés 100-150 kg/m2, az átlagos maximális hóvastagság (20 cm) esetében pedig 20-57 kg/m2. Az extrém csapadékösszegek előfordulási valószínűsége A következő feldolgozás az 1979-2004. közötti időszak mérései alapján készült. A GUMBEL-féle statisztikai módszerrel kiszámítottuk és az alábbi táblázatokban (5.4.20. és 5.4.21.) megadtuk 2, 10, 100,…..5000 évenként várható extrém csapadék- és hóréteg értékek. 5.4.20. táblázat: 24 órás csapadékösszegek statisztikai jellemzői 24 órás maximális csapadékösszegek statisztikai jellemzői Korrigált szórás: 18,0 Eddigi max.: 100,7 mm Visszatérési periódus, év Csapadékösszeg, mm 2 35,9 5 51,9 10 62,5 50 85,8 100 95,7 200 105,5 500 118,4 1000 128,2 5000 136,5

5.4.21. táblázat: Maximális hóréteg statisztikai jellemzői Napi maximális hóréteg statisztikai jellemzői Korrigált szórás: 15,0 Eddigi max.: 53 cm Visszatérési periódus, év Hóréteg vastagsága, cm 2 21 5 33 10 41 50 58 100 66 200 73 500 83 1000 90 5000 126

Zivatartevékenység A meteorológia szaknyelvén a zivatar elektromos tevékenységet, villámkisülést és az általa keltett mennydörgést jelent. Tavasztól őszig a csapadékhulláshoz gyakran kapcsolódnak a felhők közt vagy felhőn belül, valamint a felszín és a felhőszint között (ún. lecsapó villámok) villamos kisülések. Zivatar csapadék nélkül is előfordulhat (száraz zivatar), de többnyire kiadós záporszerű, időnként felhőszakadás jellegű esővel, esetleg jégesővel jár együtt.

5. fejezet - 84/331

2006.02.20.


KHT

Paks térségében évente átlagosan 28-30 zivatar jelenik meg, ami valamivel meghaladja az országos átlagot (20-25 zivataros nap), sőt egyes években még 20-25 %-os többlettel is számolnunk kell. A zivataros idény áprilistól októberig tart, főidény pedig a május-júliusi időszak. Ritkábban márciusban és novemberben is észlelnek zivatart, sőt még télen is lehet zivatarokra számítani. (Lásd 5.4.22. táblázat és 5.4.12. ábra.) A zivatarok napi menetére általában jellemző, hogy leggyakrabban a délutáni órákban fordulnak elő zivataros esetek. A zivatar-előfordulás másodmaximuma a késő esti órákban tapasztalható. 5.4.22. táblázat: Zivataros napok átlagos számának évi menete IV 2

V 5

VI 6

VII 7

VIII 5

IX 2

X 1

5.4.12. ábra: Zivataros napok átlagos száma

5.4.2.1.2. Hőmérséklet Hőmérsékleti jellemzők Az 1980-2004 közötti időszakra megvizsgáltuk az évi és a nyári (májustól augusztusig) középhőmérséklet alakulását az 1980-2000 közötti sokévi átlaghoz és a rövidebb időszakok (6-7 éves) átlagaihoz viszonyítva (5.4.13. és 5.4.14. ábra). 5.4.13. ábra: Éves középhőmérsékletek alakulása az átlagokhoz viszonyítva

5. fejezet - 85/331

2006.02.20.


KHT

5.4.14. ábra: Nyári (V-VIII.) középhőmérsékletek alakulása az átlagokhoz viszonyítva

Az 5.4.13. és az 5.4.15. ábrán jól látható, hogy 1999 óta az éves középhőmérséklet-eltérés az átlagtól (hőmérsékleti anomália) kizárólag a pozitív tartományban helyezkedik el. Az 5.4.14. ábra szerint a nyári hónapok középhőmérsékletei 2001 és 2004 között magasabbak voltak az átlagnál. Az általános növekvő tendencia mellett egy éven belül egyre jobban növekedett a hőmérsékleti rendkívüliségek (igen hideg, ill. szokatlan meleg időszakok) előfordulása (5.4.16. ábrák). Pl. 2003-ban a februári középhőmérséklet 6,4 fokkal alacsonyabb volt az átlagosnál, viszont 2003. júniusában a havi hőmérsékleti anomália +3,7 °C körül alakult. A havi és éves középhőmérsékletek alakulását 1997-2005 között az 5.4.23. táblázat, a havi és éves középhőmérsékletek eltérését a sokévi átlagtól az 5.4.24. táblázat mutatja. A jelen tanulmányban – az 1998-ban elkészült alaptanulmányt kiegészítve – elsősorban az 1998-2005 közötti időszakban előfordult extrém hőmérsékleti értékek, jelenségek bemutatásával foglalkoztunk, különösen hangsúlyozva az extrém értékek előfordulási valószínűségét. 5.4.15. ábra: Éves középhőmérséklet-eltérés a sokévi átlagtól (hőmérsékleti anomália)

5. fejezet - 86/331

2006.02.20.


KHT

5.4.16.a. ábra: Havi középhőmérsékletek eltérése a sokévi átlagtól

5. fejezet - 87/331

2006.02.20.


KHT

5.4.16.b. ábra: Havi középhőmérsékletek eltérése a sokévi átlagtól

5. fejezet - 88/331

2006.02.20.


KHT

5.4.23. táblázat: Havi, éves középhőmérsékletek alakulása 1997-2005 között január február március április május június július augusztus szeptember október november december

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

átlag

-1,9 2,2 5,0 7,4 16,4 19,3 19,7 20,4 15,3 7,7 5,5 2,2

1,8 4,8 4,0 12,0 14,8 20,2 20,9 20,9 15,2 11,3 2,9 -3,2

-0,5 0,7 6,8 12,0 15,9 19,1 21,5 19,6 18,3 11,1 3,0 0,0

-1,4 3,5 6,1 13,9 17,2 21,0 20,5 22,5 15,9 13,2 8,5 2,5

1,2 3,4 8,5 10,1 17,6 17,6 21,0 21,7 14,2 13,3 3,2 -5,0

0,3 5,4 7,3 10,9 18,5 20,7 22,8 20,9 15,3 10,4 7,9 -0,6

-2,6 -5,4 5,0 10,4 19,4 23,0 22,1 23,4 15,9 8,4 6,8 0,8

-1,9 2,0 5,0 11,6 14,7 18,6 21,1 21,6 15,3 12,1 5,9 1,1

0,0 -2,5 4,0 10,7 16,2 18,8 20,7 19,0 16,4 11,1

-0,5 1,0 5,7 10,8 16,3 19,3 21,0 20,7 16,0 10,7 4,7 0,7

5.4.24. táblázat: Havi, éves középhőmérsékletek eltérése a sokévi átlagtól január február március április május június július augusztus szeptember október november december

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

-1,4 1,2 -0,7 -,34 0,1 0,0 -1,3 -0,3 -0,7 -3,0 0,8 1,5

2,3 3,8 -1,7 1,2 -1,5 0,9 -0,1 0,2 -0,8 0,6 -1,8 -3,9

0,0 -0,3 1,1 1,2 -0,4 -0,3 0,5 -1,1 2,3 0,4 -1,7 -0,7

-0,9 2,5 0,4 3,1 0,9 1,7 -0,5 1,8 -0,1 2,5 3,8 1,8

1,7 2,4 2,8 -0,7 1,6 -1,7 0,0 1,0 -1,8 2,6 -1,5 -5,7

0,8 4,4 1,6 0,1 2,2 1,4 1,8 0,2 -0,7 -0,3 3,2 -1,3

-2,1 -6,4 -0,7 -0,4 3,1 3,7 1,1 2,7 -0,1 -2,3 2,1 0,1

-1,4 1,0 -0,7 0,8 -1,6 -0,7 0,1 0,9 -0,7 1,4 1,2 0,4

0,5 -3,5 -1,7 -0,1 -0,1 -0,5 -0,3 -1,7 0,4 0,4

Hőmérsékleti szélsőségek, rendkívüliségek 1998-2004 között Ebben az időszakban számos hőmérsékleti szélsőség fordult elő Paks térségében. Az országos viszonylatban – a 100 évnél is hosszabb adatsorokkal rendelkező meteorológiai állomások mérései alapján – a 2000. év a 104 éves sorozat legmelegebb éve is volt. Pakson is a rendszeres mérések kezdete (1979) óta a 2000. esztendőben mérték a legmagasabb éves középhőmérsékletet (12,0°C). Ebben az évben az országos éves középhőmérséklet 11,6 °C körül alakult. 2003-ban Paks térségében volt a legmelegebb nyár (ebben az évben a hőség már májusban kezdődött). Országos viszonylatban is a 104 éves adatsorok alapján ebben az évben volt a legmelegebb nyár (májusban, júniusban voltak az utóbbi 104 év legmagasabb havi értékei). Pakson 2003-ban a nyári középhőmérséklet 22,0 °C körül alakult (az országos átlag 21,0 °C volt). A hőmérsékleti viszonyok jellemzésére további információt képvisel az ún. küszöbnapok száma, amely a hőmérséklet adott értékeit elérő, illetve meghaladó napi legmagasabb, ill. legalacsonyabb hőmérséklet, napokban kifejezett átlagos gyakorisága.

5. fejezet - 89/331

2006.02.20.


KHT

Nyári, hőség, ill. forró napról beszélünk, ha a hőmérséklet napi csúcsértéke eléri vagy meghaladja a 25 °C-ot, a 30 °C-ot, ill. a 35 °C-ot. A küszöbnapok alakulását a 4.1. mellékletben közöljük. Pakson 1981. óta a legtöbb nyári és hőségnap nap 2003-ban volt (127, ill. 66 nap), a legkevesebb – 1984-ben (64, ill. 14 nap). 2003. májusában és júniusában regisztrálták a legtöbb hőség napok számát (májusban 10, június 15 ilyen nap volt a térségben, a sokévi átlag ugyanakkor 1 és 5 nap). A forró napok legmagasabb száma viszont nem 2003. évre esett, hanem 1992-ben adódott (2000. nyarán 11 forró nap volt). 2000. júniusában a forró napok száma elérte az 5-ot (a sokévi júniusi átlag 0!). A napi hőmérsékleti értékekben is tükröződik az utóbbi években tapasztalható a gyakori szélsőségek előfordulása. Az 1999-2005 közötti időszak több hőmérsékleti értékkel gyarapította a szélsőségek listáját (a 4.1. mellékletben található táblázatok szemléltetik ezeket az értékeket). Csak néhány példa: • 2001. december 25-én a legalacsonyabb minimumhőmérséklet elérte a -23,3 °C-t. • 2005. május 25-én mérték a legmagasabb (33,8 °C) májusi maximumhőmérsékletet. Szintén 2005-ben június 9-én a nappali órákban csupán 11,2 °C-ig emelkedett a hőmérő higany szála és ez volt az eddig mért legalacsonyabb júniusi maximumhőmérséklet. • A legmagasabb júniusi maximumhőmérsékletet (+33,4 °C) 2003. június 13-án regisztrálták. 2002. január 29-én napközben +17,4 °C-ig emelkedett a hőmérséklet. A havi hőmérsékletek szintén gyarapították a szélsőségek listáját. Pl. 2001. decemberében a havi középhőmérséklet -5,0 °C körül alakult, ami 5,7 °C-kal alacsonyabb volt, mint a sokévi decemberi átlag. Ennél hidegebb decemberek 1980. óta Pakson nem voltak. Rendkívüli hidegnek bizonyult 2003. februárja is, amikor a havi eltérés a sokévi átlagtól elérte a -6,4 °C-ot. Az extrém hőmérsékleti értékek előfordulási valószínűsége A következő feldolgozás az 1961-2004 közötti időszak mérései alapján készült. A GUMBELféle statisztikai módszerrel kiszámítottuk és az 5.4.25. táblázatban megadtuk 2, 10, 100,…..5000 évenként várható extrém hőmérsékleti értékek. 5.4.25. táblázat: Maximum- és minimumhőmérsékletek statisztikai jellemzői Visszatérési periódus, év 2 4 5 10 20 50 100 200 500 1000 2000 5000

Hőmérséklet, °C maximum 35,8 36,5 36,7 37,3 37,8 38,6 39,1 39,6 40,4 40,9 41,1 42,1

5. fejezet - 90/331

minimum -18,6 -20,7 -21,4 -23,4 -25,4 -27,9 -29,8 -31,6 -34,1 -36,0 -37,9 -40,3

2006.02.20.


KHT

5.4.2.1.3. Napfénytartam A napfénytartamnak a napsütéses órák számát nevezzük. Azon órák számát, amikor árnyékvetéssel süt a Nap, s a talajfelszínt közvetlen sugárzás éri. A napfénytartam órákban kifejezett értéke tehát a direkt napsugárzás időtartamát fejezi ki. A csillagászatilag lehetséges napfénytartam egy adott földrajzi szélességen a napkelte és napnyugta közötti időtartam. Maximuma a nyári napforduló (június 21.), minimuma pedig a téli napforduló (december 21.) időpontjára esik. A felhőzet általában napfénytartam-csökkenést okoz, de nem minden esetben határozza meg egyértelműen a tényleges napfénytartam alakulását. Teljesen derült időben mért napfénytartam értékek sík területen sem érik el a lehetséges napfénytartam számított értékét, mivel főként napkelte és napnyugta idején oly ferdén esnek be a sugarak, hogy a földfelszín energiaháztartására gyakorolt hatásuk elenyésző. S a felszínre jutó direkt sugárzás nem vagy alig mérhető. A tényleges napfénytartam átlagos évi összege a csillagászatilag lehetségesnek 45%-a, tehát a felénél is kevesebb. Legrosszabb az arány decemberben, napsütés ekkor a lehetségesnek mindössze 18-20%-a, míg júliusban eléri a kb. 60%-át. Paks térségében napfényben legszegényebb hónap a december, a nagy borultság és a rövid nappalok miatt. Ekkor a napfénytartam mindössze 56 óra. (Lásd 5.4.17. ábra.) Július elejétől szeptember végéig napsütésben igen gazdag időszak jellemző. Az év legderültebb hónapja augusztus, majd szeptember következik, a legborultabb pedig december és január. A téli hónapokban a felhőzet napfénykorlátozó hatása nagyobb, mint nyáron. Tavasszal jóval több a tényleges napsütés, mint ősszel; a nyári félév napfénytartama pedig több, mint két és félszerese a téli félévének. 5.4.17. ábra: Napfénytartam átlagos évi menete 350 300 250 200 150 100 50 0

óra 253

264

289

276 208

193

159

148 108

81

68

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII. IX.

X.

XI.

56

XII.

Az 1997. és 2004. közötti időszakban 1999-ben, 2001-ben és 2004-ben az átlagosnál kevesebben sütött a nap (lásd 5.4.18. ábra). A legmagasabb napfénytartam 2003-ban adódott.

5. fejezet - 91/331

2006.02.20.


KHT

5.4.18. ábra: Éves napfénytartam alakulása a sokévi átlaghoz viszonyítva Éves napfénytartam alakulása (óra) 2500 2000 1500 1000 1997

1998

1999

2000

2001

Éves összeg

2002

2003

2004

Átlag

Pakson a rendszeres mérések kezdete óta 2000. decemberében mérték a legkevesebb napfényes órák számát (havi összeg csupán 15 óra volt, az 56 órás sokévi átlaghoz képest). A 2005. csapadékos augusztusában feltűnően kevés – 190 óra – volt a napfény (a sokévi augusztusi átlag 276 óra). Az évszakhoz képest feltűnően magas napfényes órák számát 2003. májusában (304 óra, a sokévi átlag 253 óra) és 2000. júniusában (357 óra, a sokévi átlag 264 óra) mérték. 5.4.2.1.4. Légnyomás A levegő tömege a nehézségi erő hatására nyomóerőt gyakorol a testekre, ennek felületegységre ható értéke a nyomás. A légnyomás egységnyi alapterületű légoszlop nyomása, mértékegysége hPa (hektopascal) – régebbi mértékegysége a mb (millibar) és a Hgmm; alapegysége a tenger szintjében 1000 mb, illetve a 760 Hgmm volt. A tengerszint fölé emelkedve a légnyomás a növekvő magassággal exponenciálisan csökken. A légnyomásmező változásának a figyelemmel kíséréséhez éppen ezért a tengerszintre átszámított légnyomás értékét alkalmazzuk, mert a tényleges légnyomás adataiban elsősorban a megfigyelő helyek eltérő magassága rajzolódnék ki. A tengerszintre átszámított légnyomás voltaképpen fiktív érték, amely megadja, hogy mekkora lenne a légnyomás az észlelési pont alatt a tenger szintjében, ha a közbeeső teret levegő töltené ki. Paks térségében a légnyomás eloszlása mind térben, mind pedig időben az országos érvényű törvényszerűségeknek felel meg. A legmagasabb értékek általában januárban, a legalacsonyabb áprilisban fordulnak elő (5.4.19. ábra és 5.4.26. táblázat). 5.4.19. ábra: A tengerszintre átszámított légnyomás átlagos évi menete

5. fejezet - 92/331

2006.02.20.


KHT

5.4.26. táblázat: A tengerszintre átszámított légnyomás (havi értékek, hPa)


Hőmérséklet, °C átlag maximum 1022,3 1034,3 1020,7 1027,8 1017,8 1025,7 1013,8 1017,6 1014,8 1019,3 1014,8 1018,6 1015,1 1017,5 1015,7 1018,3 1017,2 1021,4 1019,4 1025,3 1019,7 1026,0 1020,4 1027,1

minimum 1013,6 1013,3 1010,2 1009,2 1009,4 1012,1 1011,8 1012,6 1012,2 1014,4 1014,4 1006,5

5.4.2.1.5. Szélviszonyok A szélviszonyok statisztikai jellemzőit az 1997. évtől a paksi meteorológiai főállomáson a talaj felett 9,8 méter magasságában elhelyezkedett VAISALA WAA típusú szélmérőműszer mérései alapján határozzák meg. Az 1980 és 1996 között a szélmérésre FUESS féle mechanikus szélmérőműszereket alkalmaztak. A paksi meteorológiai állomás közvetlen közelében 10-15 m magas fasor található. Az erőmű épületei távolabb helyezkednek el, de ezek is, valamint a környező dombok is befolyásolhatják a szélviszonyok alakulását. Vizsgálataink anyagát az 1980-2004 közötti időszak óránkénti szélirány és szélsebesség mérései, valamint a napi maximális széllökések értékei szolgáltatták. Külön kiemeltük az 1997-2004 közötti időszak szélviszonyait, összehasonlítottuk ezen időszak széladatait az eddig elkészült tanulmányokban szerepelt szélfeldolgozásokkal. A szennyező anyagok terjedésének irányát elsősorban az uralkodó szélirány befolyásolja. A szélsebesség nagyságától függ, hogy a kibocsátott szennyezőanyagok a forrástól milyen távolságra jutnak el. Szélirány A szélirány az az égtájirány, ahonnan a szél fúj. Az északnyugati szél tehát északnyugat felől délkeletre tartó légáramlást jelent. Azt a szélirányt, amelynek gyakorisága a legnagyobb, uralkodó széliránynak nevezzük. A jelen feldolgozásban 16 szélirányt alkalmaztunk. A szélirány gyakorisági értekeit szélsebességi kategóriák szerint is osztályoztuk. Az OMSZ által feldolgozott szélirány adatok a 4.1. mellékletben találhatók. Paks térségében éves viszonylatban az éves átlagos szélirány-eloszlásnál (az összes szélsebesség esetén) az északnyugati áramlási irány a leggyakoribb (évi átlagban 11,9%), ehhez igen közel álló (11,8%-os gyakorisággal) másodlagos maximum az észak-északnyugati irányra esik, majd a déli irány következik (lásd. 4.1. melléklet).

5. fejezet - 93/331

2006.02.20.


KHT

A nyári félévben az észak-északnyugati szélirány dominál (13,8%-os gyakorisággal), másodlagos maximum (13%) az északnyugati irányra esik, a hármadik helyet az északi irány foglal. A téli félévben az uralkodó szélirány északnyugati (11%-os gyakorisággal), második helyen az észak-északnyugati irány áll, a hármadik helyen álló déli irány gyakorisága a téli félévben viszonylag magas (9,7%). Erősebb légmozgás esetén, amikor az átlagos szélsebesség 3 m/s-nél nagyobb, a szelek főleg északnyugat, észak-északnyugat felől fújnak. A szélirányok relatív gyakoriságát az 1997 és 2004 közötti időszak mérései alapján az 5.4.20. és 5.4.21. ábrák mutatják. 5.4.20. ábra: Szélirányok relatív gyakorisága (%) az összes szélsebesség esetén 1997 és 2004 között

5. fejezet - 94/331

2006.02.20.


KHT

5.4.21. ábra: Szélirányok relatív gyakorisága, amikor Vátl.>3 m/s 1997 és 2004 között

5. fejezet - 95/331

2006.02.20.


KHT

Szélsebesség Paks térségében az átlagos szél legmagasabb értékei márciusban és áprilisban figyelhetők meg, a legalacsonyabbak augusztusban és szeptemberben (lásd 5.4.27. táblázat). 5.4.27. táblázat: Átlagos (1980-2000 közötti időszak átlaga), havi és évi közepes szélsebességi értékek 1997 és 2005 között Hónap/Év 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. Sokévi átlag I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Évi átlag Max. Min.

1,6 2,2 2,3 3,0 2,6 1,8 2,2 1,8 1,5 1,8 1,9 2,2

1,9 2,2 2,7 2,5 1,8 1,9 2,0 1,7 1,9 1,7 1,9 1,8

1,7 2,4 2,2 2,1 1,8 1,8 1,9 1,2 1,3 1,8 2,2 2,2

2,1 2,1 2,5 2,2 1,6 1,8 2,2 1,5 1,5 1,5 1,7 1,5

1,9 2,4 2,3 2,3 2,0 2,2 1,8 1,4 1,8 1,2 2,1 1,6

1,8 2,1 2,2 2,2 1,9 1,8 1,9 1,7 1,7 1,9 1,6 1,7

1,6 1,5 1,8 2,6 1,8 1,5 1,8 1,4 1,5 1,7 1,4 1,8

1,9 2,3 2,0 1,8 1,9 1,4 1,6 1,5 1,1 1,1 2,1 1,4

2,1 3,0 1,5

2,0 2,7 1,7

1,9 2,4 1,2

1,9 2,5 1,5

1,9 2,4 1,2

1,9 2,2 1,6

1,7 2,6 1,4

1,7 2,3 1,1

2,0 1,7 1,9 2,0 1,6 1,7 1,4 1,3

2,4 2,5 2,7 2,8 2,4 2,3 2,3 2,0 2,0 2,1 2,2 2,4 2,3

2,0 1,3

A szélcsendre nagyobb valószínűséggel augusztusban és szeptemberben lehet számítani, áprilisban viszont legritkább a szélcsend előfordulása. Az 5.4.22. ábrán a szélsebesség átlagos napi menetét mutatjuk be évszakonkénti bontásban. A szélsebesség napi menetére jellemző, hogy a nappali órákban a szélsebesség nagyobb, mint az éjszakai, ill. az esti vagy a reggeli órákban. A legmagasabb szélsebesség általában 13 és 14 óra között fordul elő, a legalacsonyabb értékekre pedig 02 és 06 óra között lehet számítani. A szélsebességek napi ingása általában a tavaszi évszakban a legnagyobb (2,1 m/s) és télen a legkisebb (1,2 m/s). 5.4.22. ábra: Szélsebesség átlagos napi menete m/s

4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

mérési időpont (óra)

Tavasz

Nyár

Ősz

Tél

5. fejezet - 96/331

2006.02.20.


KHT

A szélmegfigyelések az átlagos szélsebesség mellett kiterjednek a széllökések erősségének megállapítására is. A nap folyamán bekövetkezett széllökések legmagasabb értéke szerint szeles és viharos napokat különböztetünk meg. Ha a maximális széllökés a nap folyamán eléri, ill. meghaladja a 10, ill. 15 m/s-ot, akkor szeles, ill. viharos napról beszélünk. Mind a szeles, mind a viharos napok legnagyobb gyakoriságát márciusban és áprilisban, a legkisebbet az őszi és a téli hónapokban találjuk. Az 5.4.28. és 5.4.29. táblázatokban bemutatjuk a legerősebb széllökések alakulását 1997 és 2005 között, valamint 1980 és 2004 között. 5.4.28. táblázat: Maximális széllökések sebessége (m/s) 1997 és 2005 között 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

13,6 19,5 18,5 22,5 17,6 18,3 19,4 24,0 19,2 16,7 14,7 15,9

13,5 23,7 21,6 19,2 16,0 17,7 16,3 13,3 13,1 15,7 13,8 14,5

16,5 14,9 13,5 14,4 15,3 19,1 13,4 15,9 12,0 12,2 11,8 13,3

20,1 17,4 20,1 18,4 17,6 14,5 18,6 14,9 15,5 11,6 12,2 10,8

15,3 18,2 16,0 19,2 18,8 18,0 13,1 14,2 16,1 9,8 16,5 13,0

16,1 15,4 19,8 14,0 15,5 17,1 14,6 15,1 11,5 20,4 14,9 12,8

13,3 15,3 17,7 20,5 14,9 14,2 17,9 21,0 14,1 19,8 11,3 19,3

14,9 17,7 15,6 15,8 15,1 18,5 13,8 13,4 15,2 12,0 24,8 14,2

Éves max. 24,0

23,7

19,1

20,1

19,2

20,4

21,0

24,8

15,1 12,1 15,4 14,0 17,6 14,4 12,1 14,7

5.4.29. táblázat: Maximális széllökések sebessége (m/s) 1980 és 2005 között I. V max Ideje

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII.

IX.

X.

XI.

XII. Éves max.

25,7 31,6 22,2 23,1 25 27 23,3 27,2 22,2 20,4 24,8 22,4 1984 1985 1983 1988 1985 1985 1983 1988 1994 2002 2004 1981

31,6 1985

Az 1997-2004 közötti időszakban a legerősebb széllökés 24,8 m/s körül alakult (2004. november 19-én), az 1980-1996 közötti periódusban mért maximális szélsebesség 31,6 m/s volt (1984. január 25). Az 1997-2004 közötti időszakot vizsgálva, az októberi és novemberi abszolút maximális szélsebesség értékei meghaladták az 1980 és 1996 között mért októberi, ill. novemberi legerősebb széllökéseket. 5.4.2.2. A hőterhelés elvi hatásai A Paksi Atomerőmű hűtőrendszerén keresztül végbemenő hő- és vízgőzkibocsátás egyes éghajlati elemekben lokális változásokat okoz. A hűtési folyamattól függhet a köd- és felhőképződés, ezeken keresztül a csapadék és zivatar tevékenység. A hatások területi kiterjedését a forrás jellege és a meteorológiai paraméterek együttesen határozzák meg. A telephely jellemzési program kereteiben elindult, a mezoklimatikus hatásokat célzottan vizsgált méréssorozat eredményei szerint ezek a hatások csak lokálisan az atomerőmű 5. fejezet - 97/331

2006.02.20.


KHT

közvetlen környezetét, illetve a Duna hőszennyezése miatt a szűkebb folyóvölgyet érintik. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy az atomerőmű létesítése óta folyamatosan végzett meteorológiai mérési eredmények a mért paraméterekben jellegzetes változásokat nem mutattak ki. A mezoklimatikus változások folyamatai elvben következők lehetnek: − A Paksi Atomerőmű 4 blokkját frissvízhűtéses rendszerrel alakították ki. A vízfogyasztás átlagosan 100-110 m3/s, a maximálisan engedélyezett vízfogyasztás 220 m3/s (a hidegvízcsatornából kivehető víz maximális mennyisége). A frissvízhűtéses hűtőrendszerek esetében a páraköd megjelenési gyakorisága a folyó hővel terhelt szakaszának környezetében emelkedhet. A telephely jellemzési program keretében végzett hőkamerás légifelvételek cáfolták korábbi becsléseinket, mely szerint szélsőséges esetben 10-80 km után csökken a Duna ún. "túlhőmérséklete" 1 oC alá. Eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a 4 blokk együttes működése esetén is a Sió torkolatáig ez a csökkenés lejátszódik. E miatt rosszabb látási viszonyok ebben a mintegy 30 km-es körzetben az átlagosnál gyakrabban fordulhatnak elő a Duna közvetlen körzetében. − A hőszennyezés feláramlást is eredményez. Figyelembe véve a nedvességviszonyokat, ez oka lehet cumulus (gomoly v. "szép idő") felhőképződésnek, esetleg zivatarok kialakulásának. A felhő- és ködképződés lehetséges növekedésével párhuzamosan természetesen csökkenhet a napsütéses órák száma a térségben. A frissvíz-hűtéses rendszer esetében kicsi a konvektív-aktivitás, mivel a hőszennyezés nagy felületen oszlik meg, és ekkor inkább csak a köd-gyakoriság növekedése várható. − A fentiek mellett a magas párakicsapódás miatt a téli félévben a környéken növekedhet a talajszintű jegesedés is. 5.4.2.3. A hőszennyezés miatt várható mezoklimatikus változások mérési és értékelési programja A telephely jellemzési program keretében az Országos Meteorológiai Szolgálat mérési és adatértékelési tevékenységet végzett 2002-2004 között a Paksi Atomerőmű által, a Dunát terhelő hőszennyezés feltárása érdekében. A vizsgálathoz 4 db automata meteorológiai mérőállomást telepítettek az atomerőmű körzetében, 2-2 db a Duna mindkét partján. Az említetett mérőállomásokat a következő helyekre telepítették: – Az erőműből kijövő melegvíz csatorna és a Duna találkozási pontjánál (a mérőállomás megnevezése: Melegvíz); – A Melegvíz mérőhely felett a Duna jobb partján az atomerőműhöz tartozó evezős sporttelepen (a mérőállomás megnevezése: Sporttelep); – A Melegvíz mérőhellyel szemben a Duna bal partján, Dunaszentbenedeken, közvetlenül a Duna partján (a mérőhely megnevezése: D-szentbenedek); – A Duna bal partján, Uszód község külterületén az ún. „Barákai-vízmű” mellett (a mérőhely megnevezése: Uszód). Az említett mérőhelyek mindegyike azonos mérési programmal működött és ugyancsak azonosak voltak a mérési programhoz használt mérőeszközök is. A mért meteorológiai paraméterek a következők voltak: – Léghőmérséklet 2 m-es magasságban (HMP35 kombinált léghőmérséklet, légnedvesség érzékelő, távadó);

5. fejezet - 98/331

2006.02.20.


KHT

– Légnedvesség 2 m-es magasságban (HMP35 kombinált léghőmérséklet, légnedvesség érzékelő, távadó); – Szélsebesség 10 m-es magasságban (WAA151 szélsebesség távadó); – Szélirány 10 m-es magasságban (WAV151 szélirány távadó). A mérőállomások 2002. június 1-től működtek 2004. végéig. 2003. július 1-től a Sporttelep mérőállomás mérési programja egy globálsugárzás mérővel egészült ki, amely igen hasznos paraméter az időjárási helyzetek kategorizálásánál. Ezen túl, ugyancsak 2003. július 1.-től, egy új mérőállomás lett telepítve a Duna jobb partjára, kb. 200 m-rel lejjebb a Melegvíz mérőállomástól. (A mérőállomás megnevezése: Melegvíz 2.) Az új mérőállomáson, a többi mérőhellyel ellentétben, csak léghőmérséklet és légnedvesség mérések folytak. 5.4.2.3.1. Mérési körülmények Melegvíz A mérőállomás a Duna és az atomerőmű melegvizes csatornájának találkozási pontjánál került telepítésre. A mérőhely 180 és 360 fok között, – tehát nyugati irányban – nagyjából nyitott területű volt; összefüggő, jelentősebb méretű természetes, vagy mesterséges akadály a méréseket nem befolyásolta. Ellenkező volt a helyzet a keleti irányban, ahol a Duna ártéri erdejének összefüggő lombkoronája található. A mérőhelyen a szenzorok egy 10 m-es mérőoszlopon helyezkedtek el. Sporttelep A mérőállomás az atomerőmű kezelésében lévő evezős sporttelep területén került telepítésre. A mérőhely elhelyezkedése (a Duna közelségétől eltekintve) teljesen megfelelt a klímaállomásokkal szemben támasztott elvárásoknak, ezért ez a mérőállomás egyfajta referencia helyként volt kezelhető, mivel a mérőállomás mentes volt a Dunába ömlő melegvíz hatásaitól. A mérőhelyen a szenzorok úgy, mint a többi mérőponton, 10 m-es mérőoszlopon helyezkedtek el. D-szentbenedek A mérőállomás a Duna bal partján, nagyjából a Melegvíz mérőállomással szemben, közvetlenül a folyóparton helyezkedett el. A mérőhely 180 és 360 fok között a Duna felé nyitott területű volt, míg az ellenkező oldalon keleti irányban kb. 15-20 méteres magasságú ártéri erdő összefüggő lombkoronája korlátozta a méréseket. A szenzorok, ezen a mérőállomáson is 10 m-es mérőoszlopon kerültek elhelyezésre. Uszód A mérőállomást Uszód községtől déli irányban a Duna bal parti töltésén, az ún. „Baráka vízmű-telep” mellett telepítették. A mérőeszközök elhelyezése a töltésen lévő, hajózási tábla elhelyezésére szolgáló betonoszlopon történt. A mérőhely gyakorlatilag minden irányba teljesen nyitott volt, s a töltés jellegéből adódóan a mérőhely a környezetéből kiemelkedett. 5.4.2.3.2. A program célja A mérési és adatkiértékelési tevékenység célkitűzése az volt, hogy egy mesterséges hőforrásnak a környezeti klíma alapvető meteorológiai paramétereire gyakorolt hatását megbecsülje. A feladatot nehezítette, hogy a természetes légköri folyamatok által képviselt

5. fejezet - 99/331

2006.02.20.


KHT

energia mértékéhez képest jóval kisebb energiát képviselő mesterséges hőforrás hatását kellett tanulmányozni. Nem kell különösebb szakmai jártasság ahhoz, hogy belássuk, a napsugárzás, a levegő vízszintes, vagy függőleges irányba történő mozgásakor szállított energia, esetenként teljesen elnyomhatja a vizsgálni kívánt hatást. Csak példaként említjük, hogy nyári, déli napsütés esetén a felszín albedójában jelentkező 10 %-os eltérés 1 m2 területen kb. 0,1 W teljesítménykülönbséget képvisel. A mérési adatsorokban a feltárandó hatást alapvetően a mérőállomások léghőmérséklet és légnedvesség adataiban kerestük, míg a szélsebesség és szélirány adatok a különböző helyzetek kategorizálására szolgáltak. A mérőállomások által mért adatok megbízhatóságát egyrészt a rendszeres (általában 3 hetenként) állomásellenőrzések, másrészt az érzékelők évenkénti kalibrálása biztosította. Az érzékelők előbb említett éves gyakoriságú kalibrálása megegyezett az OMSZ automata mérőhálózatában alkalmazott mérőszenzorok kalibrálási gyakoriságával. 5.4.2.3.3. Az eredmények rövid összefoglalása Az elvégzett vizsgálatok a melegvíz okozta hőterhelés lehetséges éghajlati hatásaival foglalkoztak. Azért csak ezzel, mert az atomerőmű más éghajlati hatásai a működési területen kívül minden bizonnyal elhanyagolhatók. Az erőmű sem hőt, sem nedvességet nem bocsát ki más módon, vagy nagyobb arányban, mint egy közepes népességű, átlagos beépítettségű, hazai kisváros. Az ilyen méretű és beépítettségű (épület-magasság/épület-távolság arányú) települések ún. hősziget-hatása már a szélcsendes, anticiklonos helyzetekben is elenyésző (Szász-Tőkei, 1997: 227-228. o., 2.18-19. ábra, [46]). Ez a hatás is túlnyomórészt a mesterséges felület tartományán belül jelentkezik, azon kívül legfeljebb egy-egy kerítés melletti magas épület közelében lenne kimutatható. A Dunát érő hőterhelés esetleges meteorológiai hatását kétféle térbeli léptékben és kétféle módszerrel vizsgáltuk. – Lokális, mikroklíma hatások, amelyek a víz felett és közvetlenül a part mentén jelentkezhetnek. E hatások a léghőmérsékletben és a levegő nedvességtartalmában – a fizikai szemlélet alapján – valószínűleg meg kell, hogy mutatkozzanak. A kérdés, hogy mekkorák, mennyire jelentősek ezek a hatások. A mikroklimatikus hatásokat két éves közvetlen mérési programmal, valamint ennek rétegzett mintavételen alapuló, statisztikus modellezésével vizsgáljuk. – Környezeti mezo-klimatikus hatások azok az (esetleges) klimatikus hatások, amelyek a hőtöbblet Dunába érkezésétől és fennmaradásának néhány kilométeres távolságától, mint vonal menti forrástól is távolabb léphetnek fel. Mivel a vizsgálatok előtt nehéz volna megmondani, hogy e hatások milyen elemekben és milyen irányban és távolságban jelentkeznek, illetve – ha egyáltalán fellépnek – ezek szorosan függhetnek az időjárási helyzettől, nagytérségi széliránytól, labilitástól, stb. e hatásokat nem közvetlen megfigyeléssel, hanem fizikai modellezéssel is vizsgáljuk. A mérési eredményeket áttekintve az alábbi összefoglaló kijelentéseket tehetők: – A hőterhelés hatása a „Melegvíz” mérőállomás hőmérsékleti adatsoraiban kimutatható.

5. fejezet - 100/331

2006.02.20.


KHT

– A „Melegvíz” mérőállomás alatt kb. 200 m-re elhelyezkedő „Part” mérőállomás havi és éves hőmérsékleti adatsoraiban már nem mutatható ki egyértelműen a hőterhelés hatása. – Hőmérsékleti havi átlagértékeit tekintve a Paksi Meteorológiai Főállomás, illetve a „Sporttelep” mérőállomás adatsorai a kétéves időszak jelentős részében közel azonosak. – A teljes mérési időszakot tekintve a jobb parton referencia állomásként kezelt „Sporttelep” és az átellenes oldalon lévő „Dunaszentbenedek” mérőállomás hőmérsékleti átlagértékei közel azonosak, de ez az azonosság havi bontásban már nem mindig teljesül. Az uszódi mérőállomás hőmérsékleti adatsora jellemzően magasabbak a többi mérőállomáséhoz képest, ami nagyrészben a mérőállomás elhelyezkedéséből (dunai gát tetején) adódik (kivétel a „Melegvíz” mérőállomás). – Egyes hőmérsékleti átlagértékek a kicsi mintaszám miatt csak korlátozottan vehetők figyelembe. Ez természetesen érvényes a többi mérési paraméter esetében is. – A Melegvíz állomás pozitív hőmérsékleti anomáliája rendkívül hideg időjárás esetén (T<-10 °C) erőteljesen növekszik. Az említett időjárási helyzetekben a „Part” mérőállomás hőmérsékleti adatsoraiban is megjelenik a melegvíz hatása. – A havi légnedvesség átlagértékek esetében mind a négy, illetve öt mérőállomás esetén magasabb értékeket mértünk, mint az erőmű közvetlen közelében található referencia mérőpontként tekinthető Paksi Meteorológiai Főállomás esetében, ám az eltérések zömmel az 5 %-os eltérést nem haladták meg. Ez valószínűleg jórészt a Duna közelségével magyarázható. – A „Melegvíz” mérőállomás esetében fellelhető annak hatása, hogy a nyári időszakban a relatív légnedvesség – a kissé magasabb átlaghőmérséklet miatt – alacsonyabb, mint a „Sporttelep” mérőállomás esetében. A téli időszakban viszont – a magasabb átlag hőmérséklet ellenére – előfordulnak a környező mérőállomásokhoz képest magasabb relatív nedvesség átlagértékek. Ez annak következménye lehet, hogy a téli időszakban a melegvizes csatorna – a hőmennyiség mellett – mérhető nedvesség többletet is juttathat a közvetlen környezetébe. Bár az említett eltérések belül vannak a mérések ± 3%-os mérési bizonytalanságán. – A hőmérséklet és a relatív nedvesség egymással ellentétesen változott, vagyis azoknál a szélirányoknál, ahol a hőmérséklet az átlagosnál alacsonyabb a légnedvesség értékek magasabbak. Ez igazolhatja, hogy a térségben érezhető „nedvesség generátor” nem működik. – A szélsebességet és szélirányt magyarázó paraméterként használtuk. Az adatsorok egyértelműen mutatják az uszódi mérőállomásnak a többi mérőállomáshoz képest jóval szelesebb jellegét. A szélirány esetében a havi gyakorisági eloszlás ábrák minden mérőállomás esetében hasonló képet mutatnak. Árnyalatnyi különbséget csupán a bal parti mérőállomások esetében az észak-keleties szelek nagyobb gyakorisága jelent. A mérések legfontosabb eredményeit az 5.4.23. – 5.4.26. ábrákon mutatjuk be. [47] Az ún. MM5 modellel végzett, fizikai modellezés fő tanulságai a következők voltak: – Nincs egyértelmű időbeli fejlődés a nyomon követett hat órán belül. Egyes esetekben egyik óráról a másikra relatíve jelentős fluktuációk is megfigyelhetők. Maguk a változások ugyanakkor nem jelentősek, csak egyes esetekben érik el a fokos, relatív nedvesség százalékos, illetve méter per másodperces nagyságrendet. – A relatív nedvesség egyes helyzetekben pár százalékkal növekszik, más helyzetekben viszont ugyanennyivel csökken a hőterhelés hatására. A jelenség magyarázata, hogy a

5. fejezet - 101/331

2006.02.20.


5.4.23. ábra: Hőmérséklet havi átlagai

O

C

2002.07.-2003.06. 30 25 20 15 10 5 0 -5 -10

Paks

Melegvíz

Sporttelep

Dsztbenedek

Uszód

02.07. 02.08. 02.09. 02.10. 02.11. 02.12. 03.01. 03.02. 03.03. 03.04. 03.05. 03.06.

hónap

2003.07.-2004.06. 30

Paks

Melegvíz

Sporttelep

Dsztbenedek

Uszód

Part

20 C

–

hőterhelés hatására egyfelől bővebb a párolgás, ami a specifikus nedvesség alapján is megítélhetően növeli a levegő nedvességtartalmát, másfelől viszont a melegítő hatás a telítési páranyomás közel exponenciális növekedésével csökkenti a relatív nedvességet. E két hatás eredője attól függ, hogy az adott időjárási helyzetben (felszín-légkör hőmérséklet-különbség és szélsebesség mellett) melyik hatás dominál. A hatás az ideális sík felszín mellett egyes esetekben a Duna völgyére korlátozódik, míg más esetekben pár kilométer hosszan elnyúlik a szél iránya szerint. Valóságos helyzetben erre a növényzet csillapító hatással van. E hatás érvényesül elsősorban a szélsebesség változásában, ami a modellben a hőterhelés okozta cirkulációban nyilvánul meg, de a valós természeti környezetben mérésekkel a 10 méteres standard magasságban nem kimutatható. A kapott eredmények értékelésénél nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a modellbe 1 x 1 km-es léptékben bevitt adatok alapján a hatás enyhén felülbecsli a valódi hatást, hiszen a valóságosnál szélesebb Dunával számol és a távérzékelés szerinti hőmérséklet-különbséget a folyó teljes hosszában érvényesnek tekinti. A dunai vízhőmérséklethez pontosan tíz rácspontban bevezetett változásnak a valóságosnál nagyobb hányada esik a fokozottan meleg szektorba. Ennek oka, hogy a modell felszíni sémája a keskenyebb szakaszokat szárazföldnek tekinti. Ez a különbség is hozzájárul ahhoz, hogy a bemutatott változásokat enyhén felülbecsültnek tekinthetjük.

O

–

KHT

10 0 -10 03.07. 03.08. 03.09. 03.10. 03.11. 03.12. 04.01. 04.02. 04.03. 04.04. 04.05. 04.06. hónap

5. fejezet - 102/331

2006.02.20.


KHT

5.4.24. ábra: Nedvesség havi átlagai 2002.07.-2003.06. 100 80 %

60 40 20 0 02.07. 02.08. 02.09. 02.10. 02.11. 02.12. 03.01. 03.02. 03.03. 03.04. 03.05. 03.06. hónap

Paks

Melegvíz

Sporttelep

Dsztbenedek

Uszód

2003.07.-2004.06. 100 80 %

60 40 20 0 03.07. 03.08. 03.09. 03.10. 03.11. 03.12. 04.01. 04.02. 04.03. 04.04. 04.05. 04.06. hónap

Paks

Melegvíz

Sporttelep

Dsztbenedek

Uszód

Part

5.4.25. ábra: Szélsebesség havi átlagai 2002.07.-2003.06. 5

Paks

M elegvíz

Sporttelep

Dsztbenedek

Uszód

m/s

4 3 2 1 0 02.07. 02.08. 02.09. 02.10. 02.11. 02.12. 03.01. 03.02. 03.03. 03.04. 03.05. 03.06.

hónap

2003.07.-2004.06. 5

Paks

Melegvíz

Sporttelep

Dsztbenedek

Uszód

m/s

4 3 2 1 0 03.07. 03.08. 03.09. 03.10. 03.11. 03.12. 04.01. 04.02. 04.03. 04.04. 04.05. 04.06.

hónap

5. fejezet - 103/331

2006.02.20.


KHT

5.4.26. ábra: Széliránygyakoriság Melegvíz (2002.07.-2004.06.)

Paks (2002.07.-2004.06.) 36 33 20 30

30

6

10

27

36 33 20

3

9

0

24 18

27

36 33 20

3 6

10

30 9

0

24 18

15

3 6

10

fok

27

12 21

18

Dunaszentbenedek (2002.07.-2004.06.)

36 30

fok

12 21

15

Sporttelep (2002.07.-2004.06.) 33 20

9

0

24

12 21

6

10

27

fok

3

9

0

24

15

fok

12 21

18

15

Uszód (2002.07.-2004.06.) 36 33 20 30

3 6

10

27

9

0

24

fok

12 21

18

15

A statisztikus modellezés, amely a négy ill. 2003 közepétől öt állomásra kiterjedő megfigyelési projekt során keletkezett közvetlen mérési sorokat használja fel, korrigálja a rövid időszak (két relációban 2 év, egy összevetésben 1 év) okozta, reprezentativitási problémát. A rétegzett mintavétel alapjául a Péczely-féle makroszinoptikus típusok, valamint az ebből leszármaztatott két másik osztályozás szolgál. Amelyek a típust általában jellemző helyi hőmérséklet és vertikális labilitás, mint termikus; illetve a légnedvesség és a felhőzet, mint hidrikus anomáliák alapján végez két változatban is összevonást. A rétegzett mintavétellel nyert eredmények és fő következtetései az alábbiak: – A két éves mérési sorozat elegendően hosszú ahhoz, hogy kellő évszakos összevonás után, az átlagos hatás becslésének statisztikus véletlen hibája már jelentéktelen legyen. A rétegzett mintavétellel pedig korrigálni tudtuk azt a potenciális hibaforrást

5. fejezet - 104/331

2006.02.20.


–

– –

–

–

KHT

is, hogy a két év időjárási helyzetei esetleg nagyon különböznek az éghajlatilag jellemző 30 év viszonyaitól. A Duna folyásának irányában a melegvíz-beömlés „alatt” illetve „felett” mért hőmérséklet értékek átlagos eltérése közvetlenül a torkolatnál, illetve lejjebb a bal parton várakozás szerinti előjelű, de mindenütt 1 °C alatt marad, sőt egyetlen kivétellel a fél °C-ot sem éri el. A balparti különbség időjárási helyzet szerinti analízise (a balparti különbségek nem ugyanolyan időjárási helyzetben erősek vagy gyengék, mint a jobbpartiak) arra utal, hogy ez a különbség nem is melegvízi, hanem más mikroklimatikus (pl. növényzet) eredetű. A jobb parton, lejjebb elhelyezett (egy éven át üzemelt) állomás melegvíz általi befolyásoltsága – szintén egyéb mikroklimatikus különbségek miatt – nem kimutatható. A relatív nedvesség esetében a torkolat két oldalának eltérése 1 %, míg a másik két relációban – bár nagyobb, 2-3 %, – valószínűleg nem a melegvíz-terhelésnek, hanem a felállított állomások mikroklimatikus eltéréseinek tudható be. A különbségek bizonyos cirkulációs (időjárási) helyzetekben valamivel erősebbek, mégpedig elsősorban olyankor, amikor az átlagnál hűvösebb, derültebb, vertikálisan stabilabb, illetve nyugodt, anticiklonális helyzet uralkodott. E zavartalan helyzetek átlagos anomáliája sem haladta meg a 1,5 °C-ot (legtöbbször 1 °C alatt volt), illetve az 5 %-ot (legtöbbször 3 % alatt volt). A napi hőmérsékleti és relatív nedvesség eltérések abszolút szélső értékeiben, ennél magasabbak lehetnek, de a két év során az egyes állomások eltéréseinek abszolút maximumai 3 °C hőmérséklet különbség és 13 % relatív nedvesség-különbség alatt maradtak. E szélsőségek aszimmetriája, valamint a minden értéket harmadik hatványon figyelembe vevő, ún. ferdeség, mint statisztikus paraméter, valamint a melegvíz-hatás időjárási helyzetenkénti viselkedése alapján nagy valószínűséggel kizárhatjuk, hogy a torkolatnál megfigyelt, illetve kis mértékben a balparton megmutatkozó melegvízhatást valamilyen más, mikroklimatikus hatás következetesen csökkentse, alulbecslését okozva a tényleges hatásnak.

A közvetlen kiértékelés, a statisztikus modellezés és a numerikus modellezés együttes tapasztalata alapján, a hőmérséklet és a relatív nedvesség területi átlagos változása sokkal jobb, mert „nagyságrendi” egyezésben vannak egymással. Ez annak ellenére van így, hogy a modellben nincs jelen a méréseket befolyásoló, esetenként a vizsgált hatástól független mikroklimatikus különbségeket is okozó növénytakaró. Ez megnyugtató azon végkövetkeztetés szempontjából, hogy a melegvíz okozta hőterhelés – bár kimutatható – nem képvisel beavatkozásra okot adó mértékű változást a légköri környezetben. A kimutatott eltérések ugyanis: − éghajlati átlagban a folyó jobbpartján, a torkolat közelében is kisebbek, mint az országon belül két síkvidéki állomás között is gyakran megnyilvánuló, természetes éghajlati különbségek; − a legnagyobb megfigyelt, illetve modellezett hatások az év nagy részében a folyó jobb partján is kisebbek, mint az időjárás szokásos változékonyságát jellemző napi hőmérsékleti szórás, de mindenképpen kisebbek, mint az egyik napról a másikra bekövetkező, legnagyobb időjárás-változások; − a folyó bal partján méréssel nem tudtunk melegvíz-hatást kimutatni, illetve az időjárási helyzetek szerinti bontás nyomán éppen azt igazoltuk, hogy a kimutatott hatás nem a melegvíz áthúzódó hatásával, hanem más, független mikroklimatikus tényezőkkel magyarázható;

5. fejezet - 105/331

2006.02.20.


KHT

− az egyes időjárási helyzetekben a folyótól néhány kilométerre is megmutatkozó, modellezett melegvíz-hatás legalább részben az idealizált, sík felszínnek tudhatók be, a természetes növénytakaró védő és alternatív mikroklíma-létrehozó hatása mellett minden bizonnyal kisebb lenne, mint ahogy a balparton, sőt a jobbparton, a torkolattól távolabb fekvő, „Part” mérőhelyen is felülmúlta a kérdéses hatást. E körülmények arra utalnak, hogy a környező ökoszisztémáknak fennmaradásuk érdekében mind éghajlati, mind időjárási értelemben jóval nagyobb különbségekhez kellett már alkalmazkodniuk, mint amekkora a közvetlen mérésekkel és modellezéssel kimutatott melegvízhatás. Ugyanakkor a mérések tapasztalata és az idealizált felszín mellett nagyobbnak adódott különbségek nyomatékosan utalnak arra, hogy a térségben – az atomerőmű lététől függetlenül is – fokozottan védeni szükséges az éghajlatmódosító hatásokat is megszűrő, redukáló természetes növénytakarót. A két független metodikával lefolytatott eljárás módot adott az atomerőmű üzemeltetésből eredő melegvíz okozta hőterhelés nagyságrendjének egyértelmű meghatározására. Ez ebből eredő hatás alatta marad három olyan természetes hatásnak (az éghajlat területi különbségeinek, az időjárás inter-diurnus (napi) változásainak, illetve egyes konkurens mikroklimatikus különbségeknek), amelyekhez az ökoszisztémák mindeddig alkalmazkodni tudtak. A fentiek alapján a melegvíz okozta hőterhelés vonatkozásában nem látjuk szükségét további vizsgálatok végrehajtásának, mivel tudomásunk szerint nincs olyan környezeti szabvány, ami más, az ismertetetteknél részletesebb összehasonlítást is előírna. 5.4.2.4. Urbánhatás változása A Paksi erőmű és a hozzá kapcsolódó létesítmények elkészültük idején jelentősen módosították a felszín jellegét. A korábbi mezőgazdasági kultúrákat, a biológiailag aktív felületeket beépítették, ez jelentősen befolyásolta pl. a terület albedóját, a párolgási viszonyokat, a biológiai aktivitást. A "városi 2 " (itt beépített terület) és a természetes felszín energiaháztartásának eltérése következményeként ilyen területeken az átlaghőmérséklet magasabb, mint a szomszédos területeken. E különbség mértéke - mint ahogy ezt már korábban megjegyeztük - jelen esetben elenyésző, csak néhány tized °C lehet, hiszen a mérések szerint pl. Budapest esetén a Belváros (V. kerület, Madách tér) és – a már külterületnek minősíthető - Pestlörinc (XVIII. kerület) évi középhőmérsékletének eltérése 1,2 °C. (Szász-Tőkei, 1997. 228. old., [46]) A telephely és környékének "élete" (a gépkocsi mozgás, a légszennyezés, a hőkibocsátás, stb.), a létesítmény működése további befolyásoló tényezőként jelentkeztek. Az ilyen területeken a hőtöbblet erősítheti a záporok kialakulási feltételeit. A felszíni tagoltság és a környéktől eltérő hőháztartás a helyi légáramlási viszonyok, légmozgás módosulását is eredményezheti, melyek következményeként a párolgási, légnedvességi viszonyok is megváltozhatnak kistérségi viszonylatban. Természetesen létezik negatív, a városi hatást csökkentő visszacsatolási mechanizmus is. Ilyen pl. a felhőzet növekedése és/vagy a nagyobb szélsebesség, mely csökkenti a kontrasztot a város és környéke között. Ugyanakkor ennek ellentmondó folyamatot jelent pl. az erőmű környezetében telepített véderdő és a nagyobb biológiai aktivitású zöldfelület. A kiépítést 2

Azért nevezik e jelenséget urbánus (városi) hatásnak, mert legjobban a nagyvárosokban mutatható ki.

5. fejezet - 106/331

2006.02.20.


KHT

mezoklimatikus mérések nem előzték meg, így a beépítés, burkolás, illetve az ezzel ellentétes folyamatok következtében beálló változásokat számszerűsíteni nem lehet. 5.4.3. Az erőmű környezetében található felszíni, felszínalatti vizek minősége, az ezeket érő hatások és az ezekből kiinduló hatásfolyamatok eredményei Az előzetes környezeti tanulmányban a felszíni vizekkel kapcsolatosan a következő hatótényezők és hatásfolyamatok áttekintését vizsgáltuk – Vízkivétel a felszíni és felszín alatti vizekből; – Használtvizek kibocsátása: a Duna mederváltozása és ennek következményei; – Használtvizek kibocsátása: a melegvíz hatása a Duna vízminőségére; – Használtvizek kibocsátása: a melegvizek hatása a Duna élővilágára; – Használtvizek kibocsátása: a hőterhelés mikroklíma befolyásoló szerepe (5.4.2. alfejezetben megtörtént); – Használtvizek kibocsátása: szennyvizek (ipari hulladék vizek, kommunális szennyvíz) hatásai (erre az 5.4.6. alfejezetben térünk vissza). A felszíni vizek hatótényező-hatásfolyamat áttekintésénél jelen hatástanulmányban is megtartjuk ennek a kapcsolatrendszerenek a vizsgálatát. E fejezetben az erőmű létesítése előtti állapothoz képest beálló változásokat igyekszünk megbecsülni. 5.4.3.1. Mennyiségi kérdések 5.4.3.1.1. Vízkivétel Az atomerőmű vízkivétele részben felszíni, részben felszín alatti vizekből történik. Jelen fejezetben mindkettőre kitérünk. Felszíni vízből történő vízkivétel Felszíni vízből, azaz a Dunából a vízkivétel meghatározó eleme a hűtővízrendszerek táplálása. Az erőmű hűtővízigényét három alapvető technológiai rendszerhez kell biztosítani: – a kondenzátorok hűtővízellátása, – a reaktor üzemhez kapcsolódó biztonsági hűtővízellátás, – az erőmű egyéb rendszereihez csatlakozó technológiai vízellátás. A három rendszer közül a kondenzátorok hűtővízellátás vízigénye a meghatározó, mivel a biztonsági és az egyéb technológia hűtővízellátás nem éri el a kondenzátor hűtővízigény 5 %-át sem. A Paksi Atomerőmű a turbinakondenzátorok hűtésére 100-110 m3/s vizet emel ki a Dunából. A beépített szivattyúk 144 m3/s vízkitermelésre képesek. A 100-110 m3/s vízkivétel a legkisebb vízhozam kb. 1/8-a, s az átlagos vízhozamnak közel 5 %-a. A hűtővíz rendszerek vízfogyasztására lekötött érték 3,1 milliárd m3/év (hatósági korlát). Az elmúlt évek tényleges vízfelhasználása azonban ez alatt maradt. (Lásd a következő, 5.4.30. táblázatot.)

5. fejezet - 107/331

2006.02.20.


KHT

5.4.30. táblázat: A Paksi Atomerőmű vízfelhasználásának adatai Év 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Átlag

Hűtővíz felhasználás milliárd m3/év 2,738 2,780 2,863 2,898 2,975 3,019 2,604 2,716 2,824

Ebből frissvíz milliárd m3/év 2,484 2,525 2,480 2,610 2,742 2,709 2,138 2,173 2,483

Visszakeverés milliárd m3/év 0,254 0,255 0,383 0,288 0,233 0,310 0,466 0,543 0,342

Az elmúlt évek legnagyobb mértékű hűtővíz felhasználása tehát 3,019 milliárd m3/év volt. A legnagyobb frissvíz kivétel 2,742 milliárd m3/év volt, az összes hűtővíz rendszerre megengedett 3,1 milliárd m3/évhez képest. Ez nem éri el a hatósági korlát 90%-át sem. A hűtővízrendszer vízbevezetési oldalon (hidegvíz-csatorna) és vízelvezetési oldalon (melegvíz-csatorna) 100%-os kapacitástartalékkal rendelkezik azon oknál fogva, hogy a korábbi koncepció értelmében a rendszer az erőmű jelenlegi teljesítményének kétszereséhez épült ki. A jelenleg létező hidegvíz és melegvíz csatorna 220 m3/s méretezési értéke alapján a vízellátás szempontjából a jelenlegi helyzet módosulására nem kell számítani. Felszín alatti vízből történő vízkivétel A Paksi Atomerőmű vízellátása érdekében 9 db mélyfúrású kutat fúrtak, ezek a következők: – Csámpa I. telepen: 1. 2. 3. és 7. jelű, – Csámpa II. telepen: 1. 2. 6. jelű, – 8. és 9. jelű kutak. Jelenleg ezek közül az I/3., I/7., a II/2. és II/6., valamint a 8. és 9. számú kutak üzemelnek. Az I/1. jelű kút megfigyelő kútként szerepel, az I/2. jelű kutat a 21 269/19 82. sz. határozat szerint eltömedékeltek. A II/1. jelű kút gázos volt, ezért eltömedékelték. A csámpai vízműkutakból felhasználható engedélyezett vízmennyiség 350 000 m3/év. A tényleges éves fogyasztás átlagosan 260 000 m3/év. A kutak termelőkapacitása az engedélyezettnél jóval nagyobb, tehát a rendszer itt is jelentős tartalékkal rendelkezik. (A vízkivételek „output” oldalát a hulladékokkal foglalkozó 5.4.6.2. pont részletezi.) 5.4.3.1.2. Az erőmű vízkivétele miatti mederváltozások Az erőmű által felhasznált hűtővíz a Duna kisvízi vízhozamához képest jelentősnek mondható. Ez kétféle megközelítésből is problémát jelenthet: egyrészt a dunai mederváltozások, mederemelkedés, medersüllyedés nagy hatással lehetnek a kivehető vízmennyiségre, másrészt a vízkivétel környezetében végbemenő mederváltozások hidraulikai hatása is jelentős lehet [1], [2]. A Paksi Atomerőmű környezetének vizsgálata ezért – a 4.3.3. alfejezetben bemutatott – 1967. évi állapotfelvétele során megkezdődött. Az atomerőmű üzembe helyezése után 1983-ban az

5. fejezet - 108/331

2006.02.20.


KHT

1967. állapotfelvétel keresztszelvényeiben megismételték a méréseket. A két vizsgálatsorozat eredményeit összevetve feltárták az üzemeltetés során kialakult tényleges változásokat. 1983. novemberében, az első két blokk megépülte után, a Dunán kialakuló extrém kisvízi állapot rávilágított a hűtővízellátás kritikus voltára. A rendkívüli kisvízi állapot kialakulása bonyolult, több egymással összekapcsolódó folyamat hatásának vizsgálatát követelte meg. Az 1983. novemberében kialakult kisvízi állapot okainak elemzésére számos kutatási munkát indítottak, melyek közül talán a legfontosabb a VITUKI Vízrajzi Intézete által 1984. óta végzett és napjainkban is folytatott rendszeres mederfelmérés, vízállás és vízhozam mérés és az ehhez kapcsolódó ellenőrző számítások, elemzések. Az 1984. óta eltelt első 11 év kutatásairól, eredményeiről ad átfogó képet Laczay tanulmánya (1996) [2]. A Paksi Atomerőmű telephely-jellemzési programja és a a teljesítménynövelés vízjogi engedélyeztetésével kapcsolatosan, az elmúlt 5 évben a VITUKI Hidraulikai Intézete helyszíni, laboratóriumi és elméleti vizsgálatokat folytatott a Duna paksi környezetében. A következőkben ezen kutatásokra támaszkodva foglaljuk össze az erőmű tevékenysége miatt a Duna medrében beálló változásokat [7]. Folyószabályozás a paksi Duna-szakaszon A Paksi Atomerőmű két nagysugarú folyókanyarulat között épült a jobb parton [3]. A Paksi Atomerőmű környezetét, a hidegvíz csatornával és melegvíz visszavezető művel, mutatja be az 1536-1522 fkm közötti Duna szakasz áttekintő térképe (5.4.27. ábra). A felső jobbkanyar miatt a sodorvonal a vízkivételi mű felett rászorul a jobbpartra és a melegvíz visszavezetés után a felső Uszódi szigeti sarkantyú (1525+800 fkm) és az 55. vízrajzi nyilvántartási szelvényben lévő keresztgát hatására tolódik a mederközép irányába. A vízkivételi mű feletti Paksi sziget és a melegvíz csatorna alatti felső Uszodi sziget lezárása még az atomerőmű építése előtt megtörtént. A sodorvonal az alsó Uszódi szigetnél már szorosan a balparthoz simul, melyet elősegít a 1524+500 fkm-ben lévő, 1998-ban épített, az Uszódi szigettől induló sarkantyú. Az 1965. évi nagy dunai árvíz után, az általános folyószabályozási terv alapján, jelentős folyószabályozási munkálatokat végeztek a Paks feletti szakaszon (Hartai-kanyar szabályozása a 1552-1543 fkm között), a Paks alatti szakaszon (Siótorok rendezése 1505-1490 fkm között). Az 1978. évi általános szabályozási terv alapján a szabályozási művek +2,70 magasságra épültek meg, a folyószakaszon a szabályozási szélesség 400 m. A folyószabályozás általános felülvizsgálata során javaslatot tettek a Harta-Foktő közötti folyószakasz szabályozására. A paksi Duna szakaszon a középvízi mederben a kotrásokat 1984-ben betiltották, ennek köszönhetően a felmérések szerint a Paksi Atomerőmű környeztében (1527-1520 fkm) mutatkozik a meder a legstabilabbnak. A folyószabályozási művek által előidézett mederváltozások még nem fejeződtek be. A vízkivételi mű felett tart a balparti homokos mederrész növekedése a jobbpart felé. Ennek megakadályozására az 1529+500-1527+500 fkm szakaszon a meglévő sarkantyúsor 5 db sarkantyúval történő meghosszabbítását tervezik [5], [6]. A Paksi Atomerőmű hűtővíz ellátására gyakorolt hatása miatt meghatározó a finom homokból és kavicsból lévő barákai gázló (1522-1521 fkm). A szükséges kialakítást, a folyószabályozási művek beépítési helyét, hosszát, magasságát modellkísérlet alapján határozták meg. A jobbparti terelőmű, sarkantyúk építését 1996-97-ben kezdték el és 1998-ban fejezték be.

5. fejezet - 109/331

2006.02.20.


KHT

5.4.27. ábra: A Duna 1536-1522 fkm közötti szakaszának áttekintő térképe

5. fejezet - 110/331

2006.02.20.


KHT

A holland-magyar környezeti és hajózási tanulmány legfontosabb következtetései 1995-96-ban nemzetközi kutatás keretein belül adták ki, a holland kormány anyagi támogatásával készült, a „Duna környezeti és hajózási viszonyait vizsgáló megvalósíthatósági tanulmány” című munkát, melynek „C” kötete a Budapest – Mohács közötti Duna-szakaszt vizsgálva tesz megállapításokat a paksi Duna-szakaszra vonatkozóan. A medermorfológia taglalásánál a tanulmány megállapítja, hogy a folyó a szabályozások előtt, valószínűleg a túlszélesedés miatt, szigeteket képzett, ágakra szakadozott. A középvízi szabályozás stabilizálta a főmedret [38]. További, a stabilizálódás irányába mutató változásokat jelentett, hogy átvágásokkal csaknem 100 km-rel rövidült meg a magyarországi folyószakasz. Mind a szűkítés okozta sebességnövekedés, mind a rövidülés miatti esésnövekedés a folyó hordalékszállító képességének növekedésével jár, így mindkét típusú beavatkozás eredményeként medermélyülési folyamat indult el. A tanulmány a hordalék mozgását és a várható mederváltozást, a Duna Budapest-Mohács közötti szakaszán, numerikus modell alapján vizsgálta és értékelte. Egységnyi széles sávra számították a teljes hordalékszállítást, beleértve a lebegtetett és görgetett anyagot. A számítás eredményeként kimutatták, hogy a hordalékszállítás 400 m mederszélességre: – Dunaföldvárnál 0,5 mm közepes hordalék szemátmérővel 0,5-ös aktív mederszélességgel (a hordalék félszélességben mozog) az együttes hordalékszállítás 400 000 m3; – Paksnál 0,36 mm közepes hordalék szemátmérővel és 0,8-as jellemzővel 400 000 m3; – Fajsznál 0,3 mm közepes hordalék szemátmérővel, és 0,9-es jellemzővel 500 000 m3; – Bajánál és Mohácsnál 0,22 mm közepes hordalék szemátmérővel és 1-es jellemzővel, 1 000 000 m3. A számítás szerint a hordalékszállítás Paksig azonos, alatta növekszik, ami a Paks alatti szakaszon a meder folyamatos erózióját jelenti. A Duna szakasz hidraulikai-morfológia egydimenziós modellje segítségével becslést adtak a várható mederalakulásra. A 20 éves előrejelzésben (2015) a felső szakaszokon végzett ipari kotrások hatása elhúzódva jelenik meg. Kezdetben a közvetlen Paks feletti szakasz kimélyülődésével és a fölötte kimosott anyag Paks alatti lerakodása miatt medertöltődéssel számolhatunk. A későbbiekben a Paks alatti szakasz is kimosódik és a számítások 2015-re Paksnál mintegy 40-50 cm vízszintsüllyedést jeleznek. Az ipari kotrásokkal végzett számítások legfontosabb következtetése az, hogy Adony-Dunaújváros térségében kikotort „gödör” 1,5 km/év sebességgel lefelé halad és kedvezőtlen hatása a következő évtizedben elérheti a paksi vízkivétel térségét is. A tanulmány kitér a műtárgy alatti szakasz kiemelt fontosságára. A vízkivételi mű alatti szakaszon a meder rögzítését (kis fenékküszöb, kőmatracos fenékvédelem, stb.) javasolja, melyre a folyamatos megfigyelés függvényében előbb-utóbb sor kerülhet. A tanulmány megállapításait szakmai körök vitatták, elsősorban az adatok megbízhatóságát kifogásolták. Fontosnak tartották, hogy a hordalék mozgását, a várható mederváltozások előrejelzését megbízható adatokra támaszkodva numerikus modellvizsgálatok keretében megismételjék. Ilyen vizsgálatokat az utóbbi néhány évben a BME (Kardos és Tsa) és a VITUKI Rt. végzett. Ezen vizsgálatok főbb megállapításai a következők:

5. fejezet - 111/331

2006.02.20.


KHT

Mederváltozások ellenőrző vizsgálata Kardos és Tsa [48] a Dunaföldvár és Paks közötti Duna-szakaszon vizsgálta az esésváltozást. Az 1997-2005 között kisvízi időszakban végzett mérési sorozat azt mutatta, hogy a 20032004. évi rendkívüli kisvízi időszakot követően: − a teljes vízszintkülönbség az extrém alacsony vízállásoknál megnövekedett; − az esés Dunaföldvár (1560,60 fkm) és Bölcske (1550 fkm) között kiemelkedően nagymértékű, de korábbi időszakhoz képest csökkenő tendenciát mutat; − Dunaföldvár-Paks szakaszon a teljes eséskülönbség lényegesen nem változott; − Madocsa (1542,57 fkm) és Paks (1531,3 fkm) között növekedett az esés. A VITUKI Hidrológiai Intézete 1984 óta végez rendszeres méréseket és elemzéseket, melynek során a kisvízi esés, kisvízi Q-H görbe változását, az éves kotrások mennyiségét és mederváltozásokat vizsgálják. [49] A mederváltozások követésére 1984 óta évente felmérik a Duna 1535-1510 fkm szakaszát, és meghatározzák a középvízi meder térfogatát az MVSZ’84 síkjához viszonyítva. A 5.4.28. ábrán feltüntetett, az MVSZ’84-hez viszonyított összegzett évi mederváltozás azt mutatja, hogy az 1987. évi jelentős ugrás után a medertérfogat kisebbnagyobb ingadozásokkal 2000-ig alig változott. 2000-rel kezdődően csökkenés figyelhető meg, amiben szerepet játszik az, hogy az adott időszak bővizűnek tekinthető (5.4.29. ábra), és 2002-ben két jelentős 6500 m3/s-os vízhozamot meghaladó árvíz vonult le. 2003-ban és 2004-ben a kisvizek a jellemzők, a 2004 felmérés kismértékű meder visszatöltődést jelez. Az utolsó időszakban a változások jellegét jól mutatja az 5.4.30. ábra, ahol 2003-2004. évi hossz mentén összegzett mederváltozásokat láthatjuk. A 2003-as mederfelvétel előzménye, hogy 2002-ben az árvíz, 2003-ban az alacsony vízhozamok voltak jellemzők. Ennek megfelelően 2003. évi felmérés jelentős kimélyülést mutat és a 2004. felmérés szerint a meder részben visszatöltődött. A 5.4.32.a.-c. ábrákon bemutatott, de csak az erőmű környezetében vizsgált mederváltozások is azt mutatják, hogy 1996-2004 között a hidegvíz csatorna környezetében kismértékű mederátrendeződés, a melegvíz csatorna alatt feltöltődés figyelhető meg. Az 5.4.31. ábrán a VITUKI kisvízi tartomány alatt végzett hozamméréseinek eredményeit mutatjuk be. A 2000-2004. éves időszak kisvízi mérései az mutatják, hogy a kisvízi vízhozamok 1400 m3/s vízhozam alatti tartományban alacsonyabb (~20-40 cm) szinten vonulnak le, mint a korábbi időszakokban. A monitor vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a kotrások tiltásával a vizsgált 1535-1510 fkm szakaszon a hidegvíz csatorna térségében tekinthető a meder a legstabilabbnak és ebben fontos szerepe van a Barákai gázlónak. A rövid időszaki mederváltozásokat a vízjárás jelentős mértékben befolyásolja. Bővizű és árvizes időszakok kimosódásait a közepes és kisvizes időszakok alatt a folyó visszatölti, a meder mindig dinamikus egyensúlyi állapotra törekszik és csak hosszabb időszakok vizsgálata alapján dönthetők el a változási tendenciák. Az utolsó időszak mérései alapján medermélyülési, kisvizek szintjének csökkenését jelző tendencákat figyelhettünk meg, azt azonban csak elkövetkező évek dönthetik el, hogy ezek a trendek mennyire válnak tartósakká.

5. fejezet - 112/331

2006.02.20.


KHT

5.4.28. ábra: Összegzett mederváltozás

5.4.29. ábra: Vízhozam a Dombori vízmércén Dombori vízmérce 9000

60

8000 50

6000

40

5000 30 4000 3000

20

2000 10 1000 0 1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

0 2004

év középvízhozam

Qmax

napok száma Q>4000 m3/s

5. fejezet - 113/331

2006.02.20.

napok száma Q>4000 m3/s

vízhozam [m3/s]

7000


KHT

5.4.30. ábra: Hossz mentén összegzett mederváltozás

5.4.31. ábra: Kisvízi hozammérések (Q < 2000 m3/s)

5. fejezet - 114/331

2006.02.20.


KHT

5.4.32.a. ábra: Mederváltozás az erőmű környezetében 1996-2004 között 1524+000 fkm szelvény

2004

1996

90,00

88,00

mederszint [mBf]

86,00

84,00

82,00

80,00

78,00

76,00

74,00 0

50

100

150

200

250

300

350

400

450

távolság a balparttól [m]

1525+000 fkm szelvény

2004

1996

90,00

mederszint [mBf]

88,00 86,00 84,00 82,00 80,00 78,00 0

100

200

300

400

500

600


5. fejezet - 115/331

2006.02.20.


KHT

5.4.32.b. ábra: Mederváltozás az erőmű környezetében 1996-2004 között 1525+400 fkm szelvény

2004

1996

92,00 90,00

mederszint [mBf]

88,00 86,00 84,00 82,00 80,00 78,00 76,00 74,00 0

50

100

150

200

250

300

350

400

450

500

távolság [m]


2004

1996

90,00

mederszint [mBf]

88,00

86,00

84,00

82,00

80,00

78,00 0

100

200

300

400

500

600


5. fejezet - 116/331

2006.02.20.


KHT

5.4.32.c. ábra: Mederváltozás az erőmű környezetében 1996-2004 között 1525+800 fkm szelvény

2004

1996

90,00

mederszint [mBf]

88,00

86,00

84,00

82,00

80,00

78,00 0

100

200

300

400

500

600



2004

1996

90,00 88,00

mederszint [mBf]

86,00 84,00 82,00 80,00 78,00 76,00 0

100

200

300

400

500

600

távolság a balparttól [m ]

5. fejezet - 117/331

2006.02.20.


KHT

Vízszintváltozás a paksi térségben A Paksi Atomerőmű hűtővízkivételének szempontjából a paksi kisvizek alakulása nagyon fontos kérdés. Az elmúlt 20 évben a teljes magyarországi Duna szakaszon háromszor végeztek kisvízi vízszintrögzítést. Ezek eredményeit a 4.3.3. alfejezetben ismertettük. Összefoglalóan megállapítható, hogy a hidegvíz csatorna feletti szakaszon 1984-hez viszonyítva a vízszintek mintegy 10-15 cm-es süllyedése figyelhető meg. A hidegvíz csatornától a barákai gázlóig (1527-1521 fkm) tartó szakaszon kezdetben a vízszint csökken, majd növekszik. A barákai gázló alatti szakaszon a vízszint csökkenése már számottevő, az 1505 fkm-ben meghaladja a 40 cm-t. A csökkenés folyamata még nem állt meg, de időben a csökkenés mértéke lassul. A hidegvíz csatorna közvetlen térségében, az 1984-1997 közötti időszakban a vízszintváltozás összességében nem haladja meg a 10 cm-t. A vízkivétel biztonságát jelentős mértékben fokozza az, hogy a biztonsági hűtővíz szivattyúk szívóágát meghosszabították, alacsonyabb szintre helyezték a járókerékkel együtt, és a kondenzvíz szivattyúk járókerékének átalakításával jelenleg a korábbi kiépítésnél 1 m-rel alacsonyabb szinten is üzemeltethetők a szivattyúk. Helyszíni mérések Paks környezetében: sebesség és áramlás viszonyok Paks térségében a helyszíni méréseket, az állapotrögzítő és alapadatokat szolgáltató helyszíni vizsgálatokat még a tervezés fázisában megkezdték. Az 1967. évben végzett mederfelvétel alapján készült rétegvonalas helyszínrajz szerint (5.4.33. ábra) a tervezett paksi műtárgyak környezetében a sodorvonal teljesen rászorul a jobbpartra és a felső uszodi zátonynál lévő sarkantyú vonalában a meder középe felé tolódik. A tervezett vízkivételi művel szemben a balparton a meder közepéig nyúló feltöltődés jól kirajzolódik, de a felvételi vízszintnél még jelentős a vízmélység. A legnagyobb kimélyülés a jobbparton a két műtárgy közötti területen található. Az 1983. évi felmérés már jelentős változásokat mutat 1967-hez képest (5.4.34. ábra). A medermérés során a felvételi vízszint 88,95 mBf, 0,5 m-rel magasabb a 1967. évinél. A hidegvíz csatorna vonalában a sodorvonal változatlanul szorosan a jobbpart mentén húzódik, de a legnagyobb kimélyülés vonala feljebb tolódott, és a kimélyülés csökkent. A balparton az 55. vízrajzi nyilvántartási szelvény vonaláig a feltöltődés következtében sziget alakult ki. A melegvíz visszavezetés hatására az 1525+500 fkm-ben lévő sarkantyúig a meder jelentősen kimélyült, alatta az 1525 fkm vonalában a feltöltődés fokozódott. Az 1997-es felmérés alapján készült helyszínrajzon (5.4.35. ábra) további változások figyelhetők meg. A hidegvíz csatorna feletti 1527 fkm szelvényben jobbparti kimélyülés és a szelvény átlagos mélysége növekedett. A balparti sziget határa feljebb, a hidegvíz csatorna vonaláig tolódott. A melegvíz csatorna kitorkolásának hatása a meder mélyülésénél is karakterisztikusabban kimutatható. Az 55. vízrajzi nyilvántartási szelvényben lévő keresztgát alatt jelentős kimosódás alakult ki. A balparton a sziget folytatásában a meder emelkedése figyelhető meg. Nem zárult le az alsó Uszodi sziget előtti jobbparti rész feltöltődése. A mederváltozások szükségszerűen együtt járnak az áramlási viszonyok változásával. A következőkben az adott Duna szakaszon az áramlási viszonyokban végbement változásokat hasonlítjuk össze. Az 1967. évi áramlási iránymérés (5.4.36. ábra), amely az építés előtti állapotban, 2400 m3/s vízhozamnál készült és a felszíni sebesség eloszlását és irányát mutatja.

5. fejezet - 118/331

2006.02.20.


KHT

A sodor egészen a tervezett melegvíz csatorna műtárgyáig erősen a jobbpartra szorul és a felszíni sebesség iránya a teljes 1527 fkm szelvényben is még kanyar jelleget mutat. A szelvényben a sebességprofil erősen aszimmetrikus, 1,7 m/s-os sebességcsúccsal. A két mű közötti mérésnél a irányok kiegyenlítettebbé válnak, a jobbparti sebességcsúcs az 55. vízrajzi nyilvántartási szelvény vonaláig megmarad. Az 1983. évi sebességmérést (5.4.37. ábra) a korábbinál valamivel nagyobb, 2900 m3/s-os vízhozamnál végezték, így a víz átbukik az 55. vízrajzi nyilvántartási szelvényben lévő keresztgáton, a kivett hűtővíz mennyisége névlegesen 55 m3/s. Az ábra a függély középsebességek nagyságát és irányát mutatja. A sodorvonal helyzete kismértékben változott, csak közvetlenül a vízkivételi műnél simul a jobbpartra és a visszavezetett melegvíz csóvája a sebességprofilon jól követhető. E szelvény alatt a feltöltődés még nem jelentős, a sodor az 1525 fkm-ben is még a meder jobb felén húzódik. A sebesség eloszlása aszimmetrikus, az áramlás végig a jobbparton húzódik. A sebességirányok szelvényen belüli ingadozása az első szelvény kivételével jelentős, nehezen indokolható és többnyire a sebességvektorok iránya is nehezen értelmezhető. A 2003. évi sebességmérés a korábbiakhoz képest jelentős változásokat mutat (5.4.38. ábra). A méréseket mindkét korábbi mérésnél alacsonyabb, 1600 m3/s-os vízhozamnál végezték, a kivett hűtővíz mennyisége névlegesen 110 m3/s. A sodorvonal az 1527 fkm vonala alatt kissé eltávolodik a jobbparttól. A főáramlásra szögben érkező melegvíz csóva és az 55. vízrajzi nyilvántartási szelvényben lévő keresztgát együttes irányterelő hatására a sodorvonal az 1525 fkm-ben már a meder bal térfelén húzódik. A szelvény felett a sebességeloszlások a korábbiaknál kevésbé aszimmetrikusak, ami arra utal, hogy a meder is kiegyenlítettebbé vált. Az 1525+800 fkm szelvényben megjelenő második sebességcsúcs a balparttól mintegy 150 m-re épülő zátony hatását mutatja. A szelvényen belüli sebességirányok változása is kisebb mértékű a korábbiaknál. Az 1999-2003 közötti időszakban 1200 m3/s és 2850 m3/s vízhozam tartományban történtek áramlási vizsgálatok. A vízhozam tartomány ugyan elég szűk, de a kivett hűtővíz és a Duna vízhozamának aránya kicsi, így ebben a tartományban jelentős hatása van a vízkivételnek és visszavezetésnek a dunai áramlási viszonyokra, az erőmű környezetében a meder alakulására. A középvízi és kisvízi tartományban végzett mérések alapján az alábbi megállapítások tehetők: – Az 1527+000 fkm szelvényben a sebességviszonyok közel állandóak, (nagyság, irány). Annak ellenére, hogy a vízhozam több mint kétszeresére növekszik, csak a vízmélység változik, a függély középsebességek növekedése minimális. – Az 1525+800 fkm szelvényben kisvizes vízhozam tartományban a sarkantyú és a betorkoló melegvíz együttes hatása markáns sebességnövekedést okoz, jelentős irányváltozással. Az irányváltozás értéke eléri a 20-25 °C-ot. Középvízi tartományban a sarkantyú hatása elhanyagolható. – Az 1525+500 fkm szelvényben lévő keresztgát és melegvízsugár turbulencia növelő, áramlásterelő hatása az adott szakaszon a legjelentősebb. A sebességek csúcsértéke 20-25 %-kal haladja meg a hidegvíz csatorna feletti szelvény sebességmaximumát. Az irányváltozás itt is elérheti a 20-25 °C-ot és a melegvíz csóva és keresztgát együttesen a sodorvonalat a meder közepe felé tereli. A nagy sebesség és turbulencia a szelvényben és alatta jelentős kimélyülést eredményez. – Az 1525+000 fkm szelvényben a melegvízcsóva áramlásra gyakorolt hatása már nem mutatható ki.

5. fejezet - 119/331

2006.02.20.


KHT

5.4.33. ábra: Az 1967. évben végzett mederfelvétel alapján készült rétegvonalas helyszínrajz

5. fejezet - 120/331

2006.02.20.


KHT 5.4.34. ábra: Az 1983. évi felmérés eredményei

5. fejezet - 121/331

2006.02.20.


KHT 5.4.35. ábra: Az 1997. évi felmérés eredményei

5. fejezet - 122/331

2006.02.20.


KHT

5.4.36. ábra: Az 1967. évi áramlási iránymérés eredményei

5. fejezet - 123/331

2006.02.20.


KHT 5.4.37. ábra: Az 1983. évi sebességmérés eredményei

5. fejezet - 124/331

2006.02.20.


KHT 5.4.38. ábra: Az 2003. évi sebességmérés eredményei

5. fejezet - 125/331

2006.02.20.


KHT

A medermélyülés vonatkozásában, mely a vízkivételt alapvetően befolyásolja a helyszíni vizsgálatok alapján a következő megállapítások tehetők: – A lebegtetett hordalék szemcseösszetétele nem változik lényegesen a vízhozammal, egyes minták durvább szemösszetétele inkább helyi eséstörések, illetve turbulencianövekmények hatásának tulajdonítható. – A lebegtetett hordalék töménysége a külső, helyi hatásokat leszámítva a vízhozammal arányosan növekszik, azonban a lebegtetett hordalékhozam növekedési üteme ennél nagyobb. Például kétszer nagyobb vízhozamhoz háromszor akkora hordalékhozam tartozott. – A mederanyag szemösszetételi változásai nemcsak a vízhozam növekedésével, illetve csökkenésével függenek össze, hanem jól mutatják a többnyire nyugalomban lévő durva kavics felett mozgó finom kavics és homok kimosódását és lerakódását is. – A mérési vízhozam tartomány szűk volta, valamint az első és a második méréssorozat nagy időbeli távolsága ellenére is bebizonyosodott, hogy még a közepes árhullámok is számottevő mértékben alakítják a medret, amennyiben az zömmel finom kavics és homok anyagú. Az eredmény főleg a kanyarulatok homorú partja melletti „üst” kimélyítésében és a kimosott anyagnak a gázlótetőkön való lerakásában nyilvánul meg. – A tartós kisvizek mederalakító munkája sem hanyagolható el, mivel a nagyvizek mederalakító hatását igyekszik kiegyenlíteni: tölti a kimosott mélyedéseket és koptatja a lerakódások miatt megmagasodott gázlókat. Ennek során finomítja a kimosott meder-részek mederanyagát és durvítja a korábbi lerakódásokkal finomodott mederanyagot. – A mederpáncélozódás fékezi a medereróziót, így a gázlótetők kopását is. A vízkivétel stabilitása szempontjából különösen fontos küszöbök magasságának fenntartását ez a folyamat segítheti még homokmeder esetén is, mivel kisvizek idején durvább szemszerkezetűvé teszi a mederanyagot annak koronáján. – Az atomerőmű üzemvíz-ellátása szempontjából tudomásul kell venni a folyómeder ciklikus emelkedését és süllyedését, a gázlók épülését és kopását, amely mindaddig tart, amíg megfelelő mennyiségű hordalék-utánpótlás érkezik a vízfolyás szerint felülről. Ezt a természetes mederdinamikai folyamatot, amely kedvező esetben egy elfogadható egyensúlyi helyzet körül ingadozik, csak egy - egy rendkívüli vízjárási helyzet, vagy nagyarányú mederkotrási beavatkozás fenyegetheti. A helyszíni medermérések és áramlási vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Duna 1527-1525 fkm szakaszán, a Paksi Atomerőmű közvetlen környezetében a mederben és áramlási viszonyokban a folyószabályozási művek hatására végbement változások még nem fejeződtek be. Mivel ezek a folyamatok nagy hatással lehetnek az erőmű hűtővíz kivételére, a folyószakasz hidraulikai és morfológiai változásainak nyomon követése továbbra is fontos feladatot jelent. 5.4.3.2. Hagyományos vízminőségi jellemzők – a vízszennyezés hatásai 5.4.3.2.1. A Duna vízminősége törzshálózati mérések eredményei alapján A Duna Dunaföldvár-Hercegszántó közötti szakaszának vízminőségi értékelése a törzshálózati szelvényekben 1979-2004. között végzett vizsgálatok eredményei alapján történt meg. A vizsgálati eredményeket az 5. mellékletben mutatjuk be táblázatos formában. (A legfontosabb eredményeket a 4.3.3.6. pont 4.19. és 4.20. táblázatai foglalták össze.) A különböző vízminőségi jellemzők éves adatainak időbeli és hossz-szelvénybeli változását –

5. fejezet - 126/331

2006.02.20.


KHT

grafikus formában jelenítettük meg. Az ábrák elkészítésének célja a vízminőség időbeli változásának szemléltetése volt. Az erre a célra készült 5.4.39. – 5.4.50. ábrákon a minősítés (osztályba sorolás) alapjául szolgáló éves 90%-os tartósságú értékeket tüntettük fel az évek függvényében. Az ábrázolt vízminőségi jellemzők kiválasztásánál – az időbeli változás szemléltetésén túl – szempont volt az is, hogy azok között (lehetőség szerint) minden komponens család szerepet kapjon 3 . Az ábrák áttekinthetősége érdekében az eddigiekben tárgyalt hét mintavételi hely számát ötre csökkentettük azzal, hogy a Dunaföldvár-i szelvény három mintavételi pontja (bal part, közép, jobb part) közül csak a középső adatait ábrázoltuk. Feltüntettük az ábrákon a szabvány azon határértékeit is, amelyek a szóban forgó vízminőségi jellemzők 90%-os tartósságú értékek értéktartományába esnek. Az ábrák alapján megállapítható, hogy a vízminőség legtöbb komponense esetében a grafikonok "kötegelve" jelennek meg. Más szóval ez azt jelenti, hogy a különböző komponensek változása sokkal markánsabban jelenik meg az idő függvényében, mint a hely függvényében. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy nem az a súlyponti kérdés, hogy hossz szelvényben honnan származik a minta, hanem az, hogy melyik évből. A törzshálózati helyeken 1979-2004. között végzett, és a 4. fejezetben bemutatott vízkémiai vizsgálatok értékelése szerint a rész időszakok összehasonlítása alapján a Paksi Atomerőmű fölötti és alatti mintavételei helyek figyelembe vételével következő főbb megállapítások tehetők: – A legtöbb mintavételi helyen és vízminőségi jellemzőnél az idő függvényében kedvezően alakultak a vízminőségi viszonyok. – A Paksi Atomerőmű alatti mintavételi helyeken (Fajsz, Baja, Mohács, Hercegszántó) általában nem mutatott eltérést a víz minősége a felette lévőhöz (Dunaföldvár) képest. (Ebből a szempontból a Dunaföldvár-i (közép) és a Fajsz-i szelvény átlagadatainak az egybevetése tekinthető igazán mértékadónak.) Vonatkozik ez a megállapítás mindhárom részidőszakra és mindegyik értékelt statisztikai paraméterre (időszakok átlaga, 90%-os értéke, minősítése). Lásd még 5. melléklet 4., 5. 9. és 10. táblázatok. – Ez azt jelenti, hogy az atomerőmű – az értékelt komponensek vonatkozásában – a Duna vízminőségének alakulásában számottevő szerepet eddig nem játszott; ha változott a Duna vízminősége, az nem a Paksi Atomerőmű hatására történt. Amennyiben a vízminőségi viszonyokat a legutolsó részidőszak (1991-2004) alapján értékeljük, akkor a jelenlegi vízminőségi állapot vonatkozásában elmondhatjuk, hogy összesen négy vízminőségi jellemző esetén észleltünk a Duna értékelt szakaszán ebben az időszakban – kedvezőtlen viszonyokat tükröző – IV., illetve V. osztályú vízminőséget (lásd: 5. melléklet 10., 19-25. táblázatokat, valamint összefoglaló jelleggel a 27. táblázatot). Ezek: szaprobitás index, klorofill-a, coliformszám, valamint kőolaj és termékei.

3

Kivétel a mikrobiológia: a coliformszám egyrészt az idősorok rövidsége, másrészt az adatok rendkívül nagymérvű szórása miatt, még logaritmikus léptékű ábrán sem használható szemléltetés céljára.

5. fejezet - 127/331

2006.02.20.


KHT

Oldott O2 ( mg/l )

5.4.39. ábra: Oldott oxigén éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 10,5 10,0 9,5 9,0 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 79

81

83

85

87

89

Dunaföldvár Mohács

91

93

95

Fajsz Hercegszántó

97

99

01

03

Baja I-II.

BOI5 ( mg/l )

5.4.40. ábra: BOI5 éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 9,0 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 6,0 5,5 5,0 4,5 4,0 3,5 79

81

83

Dunaföldvár Hercegszántó

85

87 Fajsz I-II.

89

91

93

95 Baja II-III.

5. fejezet - 128/331

97

99

01

03

Mohács

2006.02.20.


KHT

KOIp ( mg/l )

5.4.41. ábra: KOIp éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 10,5 10,0 9,5 9,0 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 6,0 5,5 5,0 4,5 79

81

83

85

Dunaföldvár Hercegszántó

87

89

91

Fajsz I-II.

93

95

97

99

Baja II-III.

01

03

Mohács

Szaprobitási index ( - )

5.4.42. ábra: A szaprobitási index éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 3,00 2,90 2,80 2,70 2,60 2,50 2,40 2,30 2,20 2,10 2,00 1,90 1,80 1,70 79

81

83

85

87

89

91

93

95

97

99

01

Dunaföldvár

Fajsz

Baja

Mohács

Hercegszántó

I-II.

II-III.

III-IV.

5. fejezet - 129/331

03

2006.02.20.


KHT

NH4-N ( mg/l )

5.4.43. ábra: NH4-N éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 1,50 1,40 1,30 1,20 1,10 1,00 0,90 0,80 0,70 0,60 0,50 0,40 0,30 0,20 0,10 79

81

83

85

87

89

91

93

95

97

99

01

Dunaföldvár

Fajsz

Baja

Mohács

Hercegszántó

I-II.

II-III.

III-IV.

03

PO4-P ( μg/l )

5.4.44. ábra: PO4-P éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0 79

81

83

85

87

89

91

93

95

97

99

01

Dunaföldvár

Fajsz

Baja

Mohács

Hercegszántó

I-II.

II-III.

III-IV.

5. fejezet - 130/331

03

2006.02.20.


KHT

5.4.45. ábra: Klorofill-a éves 90 %-os tartósságú értékei (1989-2004)

Klorofill-a ( μg/l )

175,0

150,0

125,0

100,0

75,0

50,0

25,0

0,0 79

81

83

85

87

89

91

93

95

97

99

01

Dunaföldvár

Fajsz

Baja

Mohács

Hercegszántó

I-II.

II-III.

III-IV.

03

Kőolaj és termékei ( μg/l )

5.4.46. ábra: Kőolaj és termékei éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 800 700 600 500 400 300 200 100 0 79

81 83 85 Dunaföldvár Mohács II-III.

87

89 91 93 Fajsz Hercegszántó III-IV.

5. fejezet - 131/331

95

97

99 Baja I-II. IV-V.

01

03

2006.02.20.


KHT

Anionaktív detergensek ( μg/l )

5.4.47. ábra: Anionaktív detergensek éves 90 %-os tartósságú értékei (1979-2004) 325 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 79

81

83

85

87

89

91

93

95

97

99

01

03

Dunaföldvár

Fajsz

Baja

Mohács

Hercegszántó

I-II.

II-III.

III-IV.

Összes β aktivitás ( Bq/l )

5.4.48. ábra: Összes β aktivitás éves 90 %-os tartósságú értékei (1994-2004) 0,23 0,22 0,21 0,20 0,19 0,18 0,17 0,16 0,15 0,14 79

81 83 85 Dunaföldvár

87 89 Baja

91 93 Mohács

5. fejezet - 132/331

95

97 99 01 Hercegszántó

03 I-II.

2006.02.20.


KHT

Vízhőmérséklet ( 0C )

5.4.49. ábra: Vízhőmérséklet éves 90%-os tartósságú értékei (1979-2004) 25,5 25,0 24,5 24,0 23,5 23,0 22,5 22,0 21,5 21,0 20,5 20,0 19,5 19,0 18,5 18,0 17,5 17,0 79

81

83

85

87

Dunaföldvár

89

91

Fajsz

93

Baja

95

97

Mohács

99

01

03

Hercegszántó

Vízhőmérséklet ( 0C )

5.4.50. ábra: Vízhőmérséklet havi 95%-os tartósságú (maximum közeli) értékei 26,0 24,0 22,0 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 01

02

03

04

05

06

C95% (1983-1990)

07

08

09

10

11

12

C95% (1991-2004)

5. fejezet - 133/331

2006.02.20.


KHT

A kedvezőtlen komponensek részletesen az alábbiak voltak: – szaprobitás index, de csak januárban és decemberben és csak egy mintavételi helyen; – klorofill-a teljes évben, és január, február és december kivételével minden hónapban; – coliformszám, valamint kőolaj és termékei estében esetében teljes évben és minden hónapban. A klorofill-a, és különösen a kőolaj és származékai vonatkozásában valószínűsíthető, hogy azok alakulása a jövőben is további kedvezőbb képet mutat. Konkrétumként megemlítjük, hogy az utolsó öt év (2000-2004) alapján elvégezve a minősítést a kőolaj és származékai már csak III. osztályúak voltak. A vízminőség hosszútávú időbeli változását az értékelt 26 évben (1979-2004) – négy komponens kivételével – minden jellemző vonatkozásában javulás, vagy stagnálás jellemezte. Ezt a megállapításunkat lineáris trendszámítás segítségével végzett számításaink igazolják (Lásd 5. melléklet 11. táblázat). A romlást mutató komponensek (5. melléklet 28. táblázat) a coliformszám, a réz, a vízhőmérséklet és az augusztusi vízhőmérséklet. Ezekkel kapcsolatban az alábbi megjegyzéseket tesszük: – A coliformszám romlása csak a bajai mintavételi helyen volt kimutatható, ott is csak elhanyagolható mértékben; – A réz esetében minden mintavételi hely egyértelmű romlás mutatható ki; – A vízhőmérséklet, de különösen az augusztusi vízhőmérséklet vonatkozásban minden mintavételi helyen egyértelmű növekedés mutatkozott. Ennek egy évre vetített értéke látszólag nem nagymérvű, 0,1-0,2 0C, az értékelt 26 évre vetítve viszont már több 0C hőmérsékletemelkedést is jelent. Az elkészült grafikus értékelésből az alábbiak is kiolvashatók: – Az éves 90%-os tartósságú értékekhez tartozó – vízminőségi osztályok számos esetben eltérnek az 5. melléklet 10. táblázatában található időszakokra (1979-1982, 1983-1990, 1991-2004) vonatkozó 90%-os tartósságú értékektől. Ez a jelenség az eltérő időtartamok (egy év, illetve 4 év, 8 év és 14 év hosszúságú időszakok) természetes következménye; – Az ábrákon feltüntetett határértékek jól mutatják az 1979-2004 között bekövetkezett vízminőségi osztályváltást, ami egyes komponenseknél egészen szembeszökően egyértelmű és a fentiekben említett "kötegelés" miatt (majdnem) minden mintavételi helyre érvényes; – A vízminőség időbeli – osztályhatárokat is átlépő – javulása különösen az alábbi vízminőségi jellemzők kapcsán mutatható ki: KOIp, ammónium-N, ortofoszfát-P, klorofill-a, kőolaj és termékei, anionaktív detergensek; – Néhány vízminőségi jellemző esetében (KOIp, ammónium-N, ortofoszfát-P, anionaktív detergensek) azonban az is megfigyelhető, hogy a javulási tendencia az utóbbi évek során „kifutott” és azt már stagnálás váltotta fel; – A vízhőmérséklet emelkedésével kapcsolatban elsősorban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy annak mértéke Fajsznál nem volt nagyobb, mint Dunaföldvárnál, ami egyértelműen arra utal, hogy a középről vett minták esetében az erőműnek nincs kimutatható hatása a Duna hőmérsékleti viszonyira. 4 4

Sajnos Fajsz esetében csak a vízközépről vett mintával rendelkezünk. Így – jobb parti minták hiányában – a törzshálózati vizsgálatok alapján nem tudjuk reálisan összehasonlítani az atomerőmű fölötti és alatti vízhőmérsékleti viszonyokat.

5. fejezet - 134/331

2006.02.20.


KHT

A vízminőség értékelés kapcsán fel kell hívnunk a figyelmet egy küszöbön álló szabványmódosításra és annak várható következményeire. Összeállításunk az MSZ 12 749 figyelembe vételével készült, amelyet azonban 2006. december 31-én hatályon kívül helyeznek. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk következtében kötelező számunkra 2000/60/EK direktíva (magyarul Víz Keretirányelv, továbbiakban: VKI). Az ennek szellemiségében készülő – és 2007. január elsején életbe lépő – új szabvány teljesen új alapokra helyezi a felszíni vizek minősítését. Vonatkozik ez a megállapítás a vizsgálandó komponensek körére, a mintavételi gyakoriságra, a mértékadó érték meghatározására, az osztályozásnál alkalmazandó határérték-rendszerre. A vízjogi engedélyezés során – várhatóan – megkívánják az új határértékrendszer és általában az új minősítő szabvány alkalmazását a 2007. január 1. előtti mérési eredményekre vonatkozóan is. A VKI alapján készülő új szabvány – várhatóan – célállapotot határoz meg a különböző vízminőségi jellemzőkre, így például a vízhőmérsékletre is, és ezek vízjogi engedélyen keresztül történő érvényesítésére határidőt szab. Az új szabvány tükrében javasolható majd végiggondolni a vízminőség jövőben várható alakulását is. 5.4.3.2.2. Az atomerőmű üzembeállását követő vízminőségi értékelés A törzshálózati mérések melett a Budapesti Műszaki Egyetem Vízellátás-Csatornázás Tanszéke az atomerőmű megbízásából az erőmű beindítása után vizsgálta a hideg- és a melegvízcsatorna előtti Duna szelvény, valamint a hidegvíz csatorna vízminőségét. Az 1992-1996. között végzett vizsgálataik eredményei szerint az ásványi anyag mutatók éves átlag értékei nagy hasonlóságot mutatnak, a víz sótartalma csak igen kismértékben változott. A pH értékei 7,9-8,85 közöttiek, a szárazabb években kissé magasabbak, ami a fokozottabb algatevékenység eredménye. Az oxigénforgalom mutatói közül az oldott oxigéntartalom a vizsgált időszakban egész évben közel telített, illetve túltelített értéket mutat, ami első osztályú vízminőségnek felel meg. A legnagyobb értékeket augusztusban és kora ősszel mérték. A kromátos és a permanganátos oxigénfogyasztás alacsony értékei a víz kis szerves anyag tartalmára utalnak. Az UV elnyelés és a TOC mérések eredményei alapján is hasonló megállapítások tehetők. A folyó vizének növényi tápanyagtartalma (nitrogén és foszforformák) is alacsonynak mondható, stagnáló tendenciát mutat. Az a-klorofill tartalom és az össz-algaszám az évszakoknak és a vízállásnak megfelelően változik. Előbbi mennyisége 20-183 mg/m3, utóbbié pedig 9,8-42 millió egyed/l között változott. Az 1992-ben és 1994-ben mért legnagyobb értékek már eupolitróf-politróf vízminőséget jeleznek. 2004-ben a BME Vízellátás-Csatornázás Tanszéke összefoglalta a vízkémiai komponenscsoportok elmúlt évtizedes változásait az MSZ 12749 alapján a Duna NagytétényHercegszántóközötti szakaszán. [52] E munka főbb megállapításai paramétercsoportonként a következők: Oxigénháztartás paraméterei A KOIps és KOICr (permanganátos és dikromátos oxigénfogyasztás) értékei az elmúlt három évtizedben rendre csökkentek, ha az általános trendeket tekintjük. Az éves átlagokban azonban jellegzetes fluktuációkat figyelhetünk meg, így pl. emelkedést tapasztalhatunk az 1982-1985 periódusban, illetve ezt követően a kilencvenes évek elején is. Ennek egyik fő oka 5. fejezet - 135/331

2006.02.20.


KHT

a vízjárás változásaiban kereshető, nevezetesen abban a tényben, hogy ezekben a csapadékhiányos, szárazabb időszakokban a Duna vizében szállított szervesanyag terhelés „betöményedett”. A három évtizedet felölelő vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a folyó szervesanyag terhelését indikáló vízminőségi paraméterek – a vizsgált időszakra vonatkoztatva – folyamatos javulást mutattak. Az oldott oxigén tartalom és a százalékos telítettség értékeiben ez a legtöbb esetben emelkedést jelentett, illetőleg nem változott a folyó oxigéntartalma. Ez alól az egyetlen kivétel a nagytétényi szelvény százalékos oxigéntelítettségének alakulása, amely azonban közel helyezkedik el a fővárosi tisztított és tisztítatlan szennyvízbevezetéseihez, így azok hatásait a sodorvonalban mindenképpen tükrözi. Még ebben a szelvényben is azt tapasztaljuk azonban, hogy a BOI5 és a KOI formák tekintetében a trendvonal meredeksége negatív, azaz állandó csökkenést mutatott. A Paks felett (Dunaföldvár) és a Paks alatti (Fajsz) szelvényekben egyaránt monoton csökkenést mutatnak a szervesanyag tartalmat jellemző indikátorok (KOI formák és BOI). Az oxigénháztartás mutatóinak trend jellemzőit az 5.4.31. táblázat tartalmazza. 5.4.31. táblázat: Trend jellemzők az oxigénháztartás mutatóiban a Duna BudapestHercegszántó közötti szakaszán az 1972-2003 évben Szelvény Nagytétény Dunaföldvár Fajsz Baja Mohács Hercegszántó

Trend. param.

DO

DO (%)

BOI5

KOIps

KOICr

meredekség r2 meredekség r2 meredekség r2 meredekség r2 meredekség r2 meredekség r2

-0,00 0,00 0,04 0,20 0,05 0,37 0,03 0,13 0,04 0,33 0,04 0,26

-0,03 0,00 0,49 0,28 0,56 0,46 0,36 0,23 0,58 0,46 0,48 0,43

-0,11 0,63 -0,06 0,60 -0,05 0,52 -0,04 0,36 -0,02 0,21 0,03 0,32

-0,18 0,94 -0,17 0,88 -0,17 0,88 -0,16 0,89 -0,17 0,88 -0,17 0,86

-0,38 0,79 -0,31 0,61 -0,34 0,71 -0,27 0,62 -0,34 0,65 -0,34 0,67

Harminc évre vetítve megfigyelhető, hogy minden vizsgálatba vont szelvény esetében a folyó biológiailag bontható szervesanyag tartalmának csökkenése alacsonyabb sebességű, mint a kémiai oxigénigény változása. Azaz a KOI és BOI arány jellegzetesen eltolódott a vizsgált 30 év során. Ez az eltolódás alapvetően két folyamat együttes hatása miatt alakult így, nevezetesen egyrészt a megindult szennyvíztisztítási programok hatására csökkenni kezdett a folyó biológiailag bontható szervesanyag tartalma, azonban a fennmaradó – bár ugyancsak csökkenő tendenciákat mutató – növényi tápanyag terhelések következtében nőtt az algapopuláció. (A merített vízminták BOI tartalmába az algák szervesanyag tartalmát is „belemérik”.) További megfigyelés, hogy a BOI és KOI értékekre illeszthető egyenes többnyire jobb, statisztikailag elfogadhatóbb illeszkedést mutat (r2 értékek), mint a napszakosan és szezonálisan is erősen ingadozó oldott oxigén tartalom, ill. ennek százalékos telítettségi értéke. Ez utóbbiak erősen függenek ugyanis a mintavételi körülményektől (napos, vagy borús időszakok, reggeli vagy napközbeni mintavétel, stb.).

5. fejezet - 136/331

2006.02.20.


KHT

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy: − Az oxigénháztartás jellemzői előnyösen változtak a vizsgált folyószakaszon az eltelt 30 év során, és a Paks feletti és alatti szakaszon sem mutatható ki előnytelen változás. − A BOI5 értékek tekintetében a vízminőségi osztályba sorolás 1998-tól kezdődően már Nagytétényben is I. osztályt mutatott (egy év kivételével), illetve a Dunaföldvári szelvény minden esetben elérte a jó (II. osztályú) besorolást. Dunaföldvárnál 1987-től kezdődően (1991 és 1998 kivételével) napjainkig (2003) a folyó besorolása a BOI5 értékei alapján kiváló minősítésű (I. osztály). − A Duna sodorvonalában mért éves, átlagos BOI5 értékek tekintetében a Paksi Atomerőmű alatt elhelyezkedő törzshálózati mintavételi szelvényben (Fajsz) megállapítható, hogy 1987-től kezdődően a vízminőség folyamatos I. osztályú, sőt ezen belül is javuló tendenciát mutatott, kivéve 2 évet (1997-98), amikor is a vízminőség egy osztályt romlott, de még mindig jó (II. osztályú) besorolást kapott. Az elmondottakat illusztrálják az oxigénháztartás jellemzőinek az 5.4.51. – 5.4.56. ábrákon bemutatott éves átlagértékeinek változásai.

5.4.51. ábra: Az oldott oxigéntartalom változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán 1972-2003. évben oldott oxigén (mg/l), átlag 14 13 12 11 10

1629 fkm, Nagytétény 1560.6 fkm Dunaföldvár 1507.6 fkm Fajsz 1479.7 fkm Baja 1451.7fkm Mohács 1433 fkm Hercegszántó

9 8 7 6

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5. fejezet - 137/331

2006.02.20.


KHT

5.4.52. ábra: Az oxigén telítettség változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán 1972-2003. évben oxigén telítettség (%), átlag 120

110 100

90


80 70 60

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5.4.53. ábra: A BOI5 tartalom változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán 1972-2003. évben BOI5 (mg/l), átlag 8


7,5 7 6,5 6 5,5 5 4,5 4 3,5 3

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5. fejezet - 138/331

2006.02.20.


KHT

5.4.54. ábra: A KOICr koncentráció változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán 1972-2003. évben KOIcr (mg/l), átlag


30 28 26 24 22 20 18 16 14 12 10

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5.4.55. ábra: A KOIps koncentráció változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán 1972-2003. évben KOIps (mg/l), átlag 10 9 8 7 6 5 4 3

1629 fkm, Nagytétény 1560.6 fkm Dunaföldvár 1507.6 fkm Fajsz 1479.7 fkm Baja 1451.7fkm Mohács 1433 fkm Hercegszántó 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5. fejezet - 139/331

2006.02.20.


KHT

5.4.56. ábra: A BOI/KOIps arányok változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán 1972-2003. évben 1,2 Dunaföldvár 1,0 0,8

Fajsz Baja Mohács Hercegszántó

0,6 0,4 0,2 0,0 1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

Növényi tápanyagok A növényi tápanyagok tekintetében a trendek hasonlóan bíztató képet mutatnak az oxigénháztartás paraméterekhez, sőt egyes esetekben itt még meredekebb csökkenést tapasztalhatunk. Ennek egyik oka a pontszerű szennyezőforrások (döntően a biológiai szennyvíztisztító telepeken megvalósított nitrifikáció, illetve a kémiai foszforkicsapatás) alkalmazása miatt bekövetkezett előnyös változás. Vélhetően azonban az is hozzájárult az egyre kedvezőbbé váló összképhez, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság a vízgyűjtő felső, jelentős területét lefedő részén alapvetően átalakult, és az agrárterületekről bemosódó műtrágyák terhelései nagyságrendileg csökkentek. Az egyetlen kivétel a növényi tápanyagok tekintetében a nitrát, amely alig észlelhetően, és nem szignifikánsan, de emelkedő trendet mutatott a vizsgált időszakban. Az osztályba sorolást illetően az alábbi összefoglaló megjegyzéseket tehetjük: − Az ammónium-nitrogén vonatkozásában a Duna teljes vizsgált hossz-szelvénye elérte, vagy meghaladta a III. (tűrhető) vízminőségi osztály besorolást, és jellemzően a nyolcvanas évek végétől kezdődően elérte a II. (jó) osztályt, napjainkban pedig az I. (kiváló) besorolást (5.4.57. ábra). − A nitrát-nitrogén alapján a teljes 30 éves periódus során a víz minősége II. (jó) besorolású volt (5.4.58. ábra). − Az egyik leglátványosabb javulást mutató komponens az orto-foszfát volt, amely az ezredforduló tájékán lecsökkent, s így ez alapján a Duna I. (kiváló) vízminőségi besorolást kapott (5.4.59. ábra). A növényi tápanyagok mutatóinak trendjét az 5.4.32. táblázat tartalmazza.

5. fejezet - 140/331

2006.02.20.


KHT

5.4.32. táblázat: Trendek a növényi tápanyagok mutatóiban a Duna BudapestHercegszántó közötti szakaszán az elmúlt 30 évben Szelvény Nagytétény Dunaföldvár Fajsz Baja Mohács Hercegszántó

Jellemzők

NH4-N

NO3-N

PO4-P


-0,014 0,854 -0,015 0,862 -0,016 0,894 -0,016 0,821 -0,017 0,777 -0,017 0,904

0,011 0,090 0,013 0,210 0,015 0,258 0,010 0,168 0,011 0,154 0,010 0,148

-3,817 0,691 -4,290 0,725 -4,402 0,644 -3,975 0,715 -4,195 0,633 -4,328 0,679

5.4.57. ábra: Az ammónium-nitrogén koncentráció változásai a Duna BudapestHercegszántó közötti szakaszán az elmúlt 30 évben NH4-N (mg/l), átlag 0,7


0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5. fejezet - 141/331

2006.02.20.


KHT

5.4.58. ábra: A nitrát koncentráció változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán az elmúlt 30 évben NO3-N (mg/l), átlag 3

2,5 2

1,5


1 0,5 0

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5.4.59. ábra: Az orto-foszfát koncentráció változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán az elmúlt 30 évben PO4-P (mg/m3), átlag 250


200

150

100

50

0 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5. fejezet - 142/331

2006.02.20.


KHT

Egyéb paraméterek Az egyéb paraméterek közül kiemeltük a pH és a fajlagos vezetőképesség változásait, melyek jelzik a felszíni vizeket érő kommunális szennyvíz bevezetések hatásait. E két paraméterrel kapcsolatban a trendszámítások eredményeit az 5.4.33. táblázat mutatja, be illetve az 5.4.60. és 5.4.61. ábrák illusztrálják a mért értékeket. 5.4.33. táblázat: Trendek a vízminőség egyéb paramétereiben a Duna BudapestHercegszántó közötti szakaszán az elmúlt 30 évben Szelvény Nagytétény Dunaföldvár Fajsz Baja Mohács Hercegszántó

Jellemzők

pH

vez. kép.


0,017 0,660 0,008 0,386 0,008 0,375 0,004 0,187 0,006 0,267 0,006 0,282

0,128 0,005 -0,954 0,157 -1,099 0,248 -0,788 0,094 -1,036 0,192 -0,919 0,164

5.4.60. ábra: A fajlagos elektromos vezetőképesség (µS/cm) változásai a Duna BudapestHercegszántó közötti szakaszán az elmúlt 30 évben vezetőképesség, átlag 500


480 460 440 420 400 380 360 340 320 300

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

5. fejezet - 143/331

2006.02.20.


KHT

5.4.61. ábra: A pH változásai a Duna Budapest-Hercegszántó közötti szakaszán az elmúlt 30 évben pH, átlag 8,5 8,4 8,3 8,2 8,1 8 7,9


7,8 7,7 7,6 7,5

1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002

A vezetőképesség és pH értékek változásai alapján megállapíthatjuk, hogy: − A Duna vezetőképessége nem, illetve alig (statisztikai értelemben nem szignifikánsan) változott a vizsgált 3 évtized folyamán, bár ezekben az értékekben jól tükröződnek azok a fluktuációk, amelyeket a csapadékosabb és a szárazabb időszakok okoztak. − A Duna vízminősége a vezetőképesség értékei alapján minden esetben elérte az I. (kiváló) besorolást a teljes, Budapest-országhatár közötti szakaszán az elmúlt három évtizedben. − Az éves átlagos pH értékek értékelése már feltételezi bizonyos bonyolultabb hidrobiológiai folyamatok figyelembe vételét is, így pl. a fotoszintetikus, illetve lebontási hatásokat, mely előbbiek emelik, utóbbiak pedig csökkentik a víz pH-ját. (Előbbinek azonban még napszakos ritmusa is van, míg a biodegradációs folyamatok hőmérséklet függése szintén megváltoztathatja a pH évszakos alakulását). − Összességében megállapítható, hogy a pH értékek alapján a Duna a hazai felszíni vizekre jellemző értékeket mutatta. [52] 5.4.3.2.3. Az 1999-2003. között végzett vízkémiai és radiokémiai vizsgálatok eredményei Az 1999. novemberi, a 2001. augusztusi és októberi és a 2002. júniusi, továbbá a 2003. évi tavaszi, valamint szeptember, októberi (tartós kisvízi állapot) vízkémiai vizsgálatok teljesen eltérő hidrometeorológiai viszonyok (vízhozam, vízhőmérséklet) között történtek. Ez a körülmény – összhangban a törzshálózati vizsgálatok értékelésével kapcsolatos értelésben leírtakkal – azt eredményezte, hogy a vizsgálatok eredményei a legtöbb mért jellemző vonatkozásában szignifikánsan eltérnek egymástól. Az eltérés még a vízminőségi osztályba sorolásnál is több komponens esetében általánosnak tekinthető.

5. fejezet - 144/331

2006.02.20.


KHT

Az eredményekből az látható, hogy az 1999. novemberi vízkémiai állapotfelvétel eredményei alapján a Paks-Mohács Duna-szakasz vize az oxigénforgalmi mutatók alapján I. vagy II., a Foktő-Gerjen közötti szakaszon, valamint a Fajsz-Dombori balparti szelvényben III. osztályú volt. A növényi tápanyag tartalom mutatói közül az összes-P koncentráció alapján a Foktő-Gerjen balparti szelvény a IV. a többi mintavételi szelvény pedig a III. osztályba tartoztak. A klorofill-a tartalom alapján is III. osztályú volt a folyó vize. Az egyéb mutatók alapján a vizsgált szelvények I-II. osztályúak voltak. Az eredmények szerint az atomerőmű melegvizének hatása a hossz-szelvény mentén csak a vízhőmérséklet és kismértékben az oldott oxigén koncentráció (minimum) és az oxigéntelítettség (maximum) változásaiban nyilvánult meg. A 2001. és a 2002. évi vizsgálatok eredményei szerint és az augusztus végi mérés esetében az oxigéntelítettség, a BOI5 és TOC (I-III. osztály), a klorofill-a (IV. osztály) és a pH (II-IV. osztály) lényegesen kedvezőtlenebb – többnyire egy vízminőségi osztály kategóriát meghaladó – eredményt adott mint az október elejei mérés alkalmával. A nitrát-N esetében ezzel szemben éppen fordított volt a helyzet. Hangsúlyozzuk, hogy a fentiekhez hasonló mérvű eltérés még további vízminőségi jellemzők esetén is kimutatható volt, de azoknál (általában) nem eredményezett vízminőségi osztályváltozást. A 2002. évi júniusi vizsgálatok eredményei ezzel szemben nem mutattak hasonló szignifikánsan eltérő eredményeket. A 2003-ban végzett vízkémiai vizsgálatok eredményei szerint az oxigén háztartás komponensei közül 2003-ban az oldott oxigén vizsgálata során minden mintavételi helyen I. osztályú volt. Az oxigéntelítettség ennek megfelelően a mérések idején végig szintén I. osztályt mutatott. A legnagyobb telítettséget a kora tavaszi vizsgálatok idején észlelték, amikor az értékek 105-121 % között változtak. A maximumokat a melegvíz csatorna torkolata alatt, továbbá Gerjen és Dombori térségében mérték. Az oldott oxigén tartalom is és a telítettség értéke is javult az előző évek viszonyítva, több esetben egy-egy osztály javulás is megállapítható. A BOI5 értéke a márciusi vizsgálat idején a legtöbb szelvényben II. osztályú volt. Április végén a melegvíz csatorna torkolata alatt, Uszódnál és Domborinál (sodor) állapítottak meg III. osztályt, szemben a többi hely II. osztályú értékeivel. A szeptemberi és az októberi vizsgálatok idején minden szelvényben I. osztályba tartozott a Duna vize a BOI alapján. A 2003. évi értékek kisebbek, mint az előző két éviek, ami sok esetben szintén egy osztályt jelentő javulást mutat. A tápanyagháztartás komponensei közül az ammónium-N a négy vizsgálat során csupán márciusban volt három helyen (Paks komp közép, nagy sarkantyú közép, Dombori balpart) II. osztályú, a többi mintavételi helyen és időpontban I. osztályú. A nitrit-N márciusban és áprilisban mintavételi helyektől függően a legtöbb helyen I-II. osztályú volt, Dombori (közép) és Baja (jobbpart) térségében pedig III. osztályú. Az őszi mérések idején kissé megnőttek az értékek. A legtöbb mintavételi helyen ugyanis II. osztályú volt a Duna vize a nitrit-N tartalma alapján, de októberben hat helyen III. osztályú. Ezek az értékek kismértékű romlást jeleznek a korábbi évek mérési eredményeivel összehasonlítva. A nitrát-N mind a négy 2003-as vizsgálat esetében minden mintavételi helyen II. osztályú volt. Az értékek változásában értékelhető tendenciát nem lehetet megállapítani, hasonló nagyságúak a 2002-ben mértekkel. Az összes P értéke márciusban és áprilisban mintavételi helyektől függően többnyire I-II. osztályú volt, míg szeptemberben és októberben II. osztályú. Az őszi vizsgálatok idején az értékek határozott növekedést mutattak. A 2001-ben és 2002-ben mért értékkel

5. fejezet - 145/331

2006.02.20.


KHT

összehasonlítva az állapítható meg, hogy az összes P mennyisége általában kisebb volt, vonatkozik ez elsősorban a márciusi mérések eredményeire. A klorofill-a értéke márciusban mindenütt III. osztályú volt, április végén pedig a melegvíz csatorna torkolata alatt, Uszód jobbparton és Gerjen balparton IV. osztályú, a többi mintavételi helyen pedig III. osztályú. Szeptemberben és októberben mindenütt II. osztályú volt a folyó minősége a klorofill-a mennyisége alapján. Ezek az értékek (különösen a kora tavasziak) sokkal magasabbak, mint amilyeneket 2001-ben és 2002-ben mértek. Ennek az okait a folyó vízhozamában, annak változásaiban, ill. vízhőmérsékleti viszonyokban kell keresni. Az egyéb jellemzők közül a pH márciusban II-III. osztály között ingadozott, április végén még szintén magas volt (Uszód balpart kivételével II. osztály), szeptemberben és októberben azonban már I-II. osztályú volt. A nagyobb értékeket (8,2-8,6) márciusban mérték, míg ősszel az értékek többnyire pH 8,0 alattiak voltak. A vezetőképességre vonatkozóan a VITUKI vizsgálatai megállapították, hogy az mind a négy vizsgálat során, minden mintavételi helyen I. osztályú volt. A Duna vízkémiai paramétereiben mutatkozó hossz-szelvény menti változások értékelésekor azt a megállapítást tehetjük, hogy statisztikailag szignifikáns változásokat (így vízminőségi osztályba történő, ugrásszerű változásokat) nem lehet kimutatni az országhatárig terjedő folyószakaszon. Természetesen hangsúlyozni szükséges, hogy ez a kijelentés kizárólag csak a „hagyományos” vízkémiai paraméterekre vonatkozik és nem érinti a folyó bakteriológiai paramétereit – ahol a szennyvízbevezetések lokálisan és több 10 fkm szakaszra terjedően leronthatják a folyó biológiai vízminőségét. Továbbá nem jelenti azt sem, hogy a déli határ felé egyre lassuló eutróf folyóban ne történnének olyan átalakulások a fitoés zooplankton állomány szerkezetében, amelyek ne indokolnák a figyelmet, illetve a vízminőség szabályozási beavatkozásokat. Hasonlóan nem vonatkozik ez a kijelentés a szerves és szervetlen mikroszennyező anyagokra. A fentiekben ismertetett vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a Duna vízminősége az előzőekben értékelt 24 év eredményeit figyelembe véve az 1999-2003 közötti – a monitoring vizsgálathoz tartozó – mérési időszakban nem romlott. 1999-ben, 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban az ún. rutin vízkémiai vizsgálatok mellett egyéb olyan mutatók vizsgálatát is elvégezték, amelyekkel az atomerőmű felmelegedett hűtővizének egyéb esetleges hatásai is kimutathatók. A szerves mikroszennyezők vizsgálati eredményei szerint a vízminták TPH analízise a Duna víz megfelelő tisztaságát mutatja. A kissé kiemelkedő értékek, valamilyen friss véletlenszerű szennyeződésre (pl. kocsi mosás) utaltak. Az üledékminták TPH szennyeződése, egy kivételével (Paks melegvíz csatorna torkolata jobb part) szintén elfogadható határon belül volt. Az itt vett minta szintén egyszeri szennyeződésre utalt. A Duna vizében a poliaromás szénhidrogének (PAH) és a poliklórozott bifenilek (PCB) mennyisége az átlagos Duna-szennyeződésnek megfelelő szintet mutatták. Gázolaj szennyeződés maradványok (naftalin, acenaftén, antracén, fenantrén), valamint égéstermékek nyomai (fluorantén, pirén, benzantracén, krizén) mutathatók ki, bár ezek kis koncentrációban vannak jelen. A mért értékek lebegő anyag függőek, hiszen a lipofil-vegyületek ezekhez

5. fejezet - 146/331

2006.02.20.


KHT

kötődnek. A fluorantén, pirén, benzo/b- ill. k./ fluorantén gyakran a legnagyobb koncentrációban levő PAH eredmény, ami jellemzően fűtésből és a közlekedésből származik. Az üledékben végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a szennyezés mértéke szintén közel az átlagos Duna-szennyezés szintjének felel meg, bár valamivel nagyobbak az értékek az átlagnál. A melegvízcsatorna torkolata térségében 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban alkalmi olaj és háztartási szennyvízre jellemző komponensek voltak azonosíthatók a melegvíz csatorna torkolata térségében. Ezekből a mintákból pásztázó felvételt is készítettünk 2001-ben, amivel egy metabolizált könnyű olaj frakciót (gázolaj, kerozin), kevés magasabb szénatom számú normál szénhidrogént, és fekális szteroidokat tálaltunk, melyek koncentrációi az évek során fokozatosan csökkentek. (A mérések eredményeit a 10. mellékletben mutatjuk be.) A 2001-2003 között végzett radiológiai mérési eredményekből megállapítható, hogy a vizsgált időpontokban a Paksi Atomerőmű radioaktív kibocsátása lényegében nem befolyásolta a Duna vizének radioaktivitását. Csak egy-két mintában lehetett nagy valószínűséggel az erőműből származó 60Co, 134Cs és 137Cs izotópot kimutatni, de ez az utóbbi két izotóp a Paks fölötti szakasz mintáiban is előfordult. A több éves kibocsátást jellemző üledék és kagyló mintákban, egy-két alig kimutatható kivételtől eltekintve, nem tapasztaltunk a Paks alatti szakaszon aktivitás növekedést. A mérhető radioizotópok a Duna felsőbb szakaszán is hasonló, vagy esetleg még nagyobb koncentrációban fordulnak elő. (A mérések eredményeit a 10. mellékletben mutatjuk be). A telephely-jellemzési program során két év alatt 8 alkalommal vizsgált kagylóminták, egy kivételével nem tartalmaztak kimutatható mennyiségben mesterséges eredetű radioizotópot, ami annyit jelent, hogy ezek a példányok nem építettek be szervezetükbe semmilyen radioaktív anyagot. A mintavételi helyek és mérési eredmények ismertetése a vonatkozó részjelentésekben [40, 41] szerepel. A melegvíz-csatornában illetve a csatorna torkolatánál gyűjtött példány sem halmozott fel szervezetében mérhető aktivitást, annak ellenére, hogy az atomerőmű folyékony kibocsátásának útja ez a csatorna. Ami elsőre meglepő volt, hogy a Gerjennél jobb oldalon augusztusban gyűjtött kagylókban, ha igen kis mennyiségben is de 137 Cs-t tudtunk kimutatni. Valószínűleg ezekben a kagylókban több iszap maradt mint a többiben, és az látható, hogy az iszap mintákban mindig van néhányszor tíz Bq/kg radiocézium, így ha csak pár gramm iszap került a kagyló húsba, de már mérhető abban a cézium. 5.4.3.3. A Duna vízhőmérséklete – a hőterhelés hatásai 5.4.3.3.1. Az atomerőmű üzembeállását követő vízhőmérsékletek értékelése Az atomerőmű üzembeállása óta folyamatosan foglalkoznak a Dunába visszavezetett hűtővíz környezeti hatásaival, az okozott hőterhelés kérdéseivel és az esetleges káros vízminőség változást jelentő hőszennyezéssel. Megállapításaik a következőkben foglalhatók össze: – A Dunának a hőterhelés szempontjából mértékadó nyári maximális vízhőmérséklete általában 21-24 °C, kivételesen eléri a 25 °C fölötti értéket is. A vízhőmérséklet idősorok jellegzetesek, a maximumok jól meghatározott időszaka a július elejétől augusztus közepéig tartó időszakra esik. (A paksi Dunavíz hőmérsékletek alakulását 1990-2004 között az 5.4.62. ábra mutatja.)

5. fejezet - 147/331

2006.02.20.


KHT

5.4.62. ábra: A paksi Dunavíz hőmérsékletek 1990-2004 között 30

25 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Hőmérséklet [°C]

20

15

10

5

0 1

26

51

76

101

126

151

176

201

226

251

276

301

326

351

Naptári napok

5. fejezet - 148/331

2006.02.20.


KHT

– A dunai vízhozam (térfogatáram) éves menete kevésbé szabályos, de egyértelmű, hogy a folyó relatív hőterhelési maximumát jelentő alacsony vízállások legnagyobb valószínűséggel az ősz-téli időszakokban fordulnak elő. – Dunai jellegzetesség, ami a hőterhelés veszélyét csökkenti az, hogy a magas vízhőmérsékletek kizárólag július-augusztusban, az 1000 m3/s-ot megközelítő kisvizek pedig csak szeptembertől fordulnak elő. Ezt a statisztikailag alátámasztott, valószínűsíthető helyzetet az 1992-1996 közötti évek rendkívül száraz és meleg nyári időjárása módosítani látszott. Az 1992. évi tartós kánikula olyan alacsony dunai vízállással párosult, amely az erőmű és a Duna kapcsolatában, a dunai hőterhelés vonatkozásában extrém helyzetet teremtett. A Duna hőmérséklete 1992. július 1-től folyamatosan meghaladta a 20 °C-ot, sőt július végétől a 22-23 °C-ot, majd augusztus 4-től a 24 °C-ot is, így a Dunába visszavezetett melegvíz hőmérséklete a melegvízcsatornában tartósan 30 °C körül volt. Ugyanakkor az atomerőmű előtti vízszint fokozatosan apadt, sőt augusztus közepétől 86 mBf érték alá csökkent. A fenti kritikus hidrológiai-vízminőségi helyzetben az atomerőmű a vízminőségvédelem érdekében többlet hidegvíz hozzákeveréssel csökkentette a visszavezetett hűtővíz hőmérsékletét, így biztosította a hőmérséklet korlátok betartását. 1994-ben hasonlóan szélsőséges volt az időjárás, augusztus 6-án pl. 26 °C vízhőmérsékletet mértek a Dunában, a vízszint pedig 85,74 mBf volt. Az erőmű erre felkészült és megfelelő hűtővíz mennyiség szivattyúzásával még ilyen körülmények között is biztosította a hőmérsékleti korlát betartását. Ehhez a karbantartások ütemezése is hozzájárul, mivel a nyár a főjavítások időszaka. Az 1993., 1995. és 1996. évek nyarai mentesek voltak a szélsőségektől, aminek eredményeként nem folytatódtak az általános felmelegedésre utaló trendek. A 2003. évi időjárás szintén szélsőséges volt, emiatt a Duna vízjárását a magas vízhőmérsékleti értékekkel egyidejűleg tartósan alacsony vízhozam értékek jellemezték. 5.4.3.3.2. Az 1999-2004. között végzett helyszíni vízhőmérséklet mérések eredményei A fenti időszakban a telephely-jellemzési program keretében a vízkémiai, hidrobiológiai és az áramlási sebesség mérések során a vízhőmérséklet méréseket is végeztek. A mérések alapján kijelenthető, hogy magas Duna-víz hőmérsékletnél az erőmű melegvízcsatornájának beömlési pontjától mért 500 m-re lévő mérési pontig a vízcsóvában mérhető hőmérséklet 6-6,5 °C-ot csökken. Alacsonyabb Duna-víz hőmérsékletek esetén ezek az értékek 3,4-5,1 °C között változtak. A helyszíni mérések eredményei is igazolták, hogy az előírt hatósági korlátok betarthatók. (A teljesítménynövelés vízjogi engedélyezéséhez készült vizsgálatok alapján megállapítható, hogy ebben a teljesítménynövelés sem fog számottevő változást okozni). [53] A Paksi Atomerőmű Rt. óránként méri a melegvíz csatorna fölött a Dunában és a melegvíz csatornában a vízhőmérsékleteket, továbbá azokból számítja a ΔT értékeit. Méréseik célja annak a megállapítása volt, hogy a visszavezetett hűtővíz és a befogadó (Duna) közötti hőmérséklet különbség az előírt 11 °C-nál, ill. +4 °C alatti Duna víz hőmérséklet esetén 14 °C-nál nem lehet-e nagyobb. 2003. nyarán magas léghőmérsékletek között a melegvízcsatorna a víz hőmérséklete 30,1-33,0 °C között változott (júniusban 7, júliusban 28, augusztusban pedig 9, azaz összesen 5. fejezet - 149/331

2006.02.20.


KHT

37 nap napon át). Ugyanekkor a ΔT értéke 6,2-8,3 °C között változott, ami messze nem érte el az előírt max. 11 °C-ot. Az előírt max. 30 °C a hatóságilag kijelölt ellenőrző pontig, azaz a melegvízcsatorna torkolata alatti 500 m-es szelvényben ezekben az esetekben is tarható volt a viszonylag kis bevezetett mennyiség és az elkeveredés hatására. Az őszi és a téli időszakban 30 °C-ot meghaladó vízhőmérséklet a hőcsóvában, illetve Dunában nem várható, mivel a ΔT értéket a meleg víz viszakeverés mértékével szabályozza az erőmű. Ez azt mutatja, hogy – ha a Duna vizének természetes hőmérséklete meghaladja a 23 °C-ot – az atomerőmű felmelegedett hűtővizének hatására a melegvízcsatornában a víz hőmérséklete meghaladhatja a hidrobiológiai szempontok alapján kritikusnak ítélt 30 °C hőmérsékletet. Mivel azonban mennyisége nem számottevő a Duna vízhozamához képest, így a torkolata alatt 500 m-re levő nagy sarkantyúnál az elkeveredés miatt a melegvíz csóva hőmérséklete általában már 3-6 °C-al csökken. Amennyiben a hőmérséklet korlátok betartása érdekében intézkedések szükségesek, azt az erőmű műszaki beavatkozásokkal (a MÜSZ előírása szerint többlet hűtővíz visszakeverés, amennyiben a kondenzátor-hűtővíz forgalom tovább nem növelhető akkor blokk vagy blokkok a korlátozás betartásához szükséges mértékben való leterhelése, végső esetben leállítása) minden körülmények között biztosítani tudja. Ezen kívül a normál kezelésű rendkívüli eseményekre vonatkozóan, beleértve a Duna alacsony vízállásából adódó helyzetek kezelését, a VU-ÜZVT-03-02/08 sz. Végrehajtási Utasítás határozza meg a szükséges intézkedéseket. 5.4.3.3.3. Az atomerőmű hűtővizének Dunában történő elkeveredése A Paksi Atomerőmű hűtővizének Dunában történő elkeveredés-vizsgálata már az erőmű üzemelésének megkezdése előtt napirendre került. A vizsgálatok kezdetben egymástól jelentősen különböző technikákkal folytak. A kezdeti mérések alapján sikerült kialakítani azt a felvételezési technológiát, amely gyakorlatilag a mai napig használatban van. A felvételek feldolgozása a számítástechnika és térinformatika fejlődése következtében azonban lényegesen megváltozott az elmúlt két évtizedben. [31] A 11. mellékletben teljes terjedelmében bemutatott tanulmány az archív anyagok és a legutóbbi mérések alapján összefoglalja az elmúlt két évtizedben, 1981. és 2005. között az erőmű hűtővízcsóvájának távérzékelési módszerekkel végzett vizsgálatait, azok eredményeit. A vizsgálatok legfontosabb megállapításai összefoglalóan a következők: Elvégzett légifelvételezések időpontjai: – 1981. (Még az erőmű 1-es blokkjának üzembe helyezése előtt történt egy légi felmérés a Paks környéki Duna-szakaszon, a Villamosenergiaipari Kutatóintézet szervezésében, egy több tiszai és dunai erőműre kiterjedő vizsgálat keretében.); – Vízügyi Filmstúdió 1983-1985 között végzett felvételezései: 1983. január 26. (normál pankromatikus, nem termofelvétel), 1983. október 3., 1984. október 24., 1985. január 26.; – VITUKI Argos Stúdió 2002-2005-ban végzett felvételezései (2002. augusztus 27., 2003. február 12., 2005. november 20.). Az 1983. és 2005. közötti húsz éves időszakban tehát összesen 6 termovíziós mérésre került sor a Paksi Atomerőmű hűtővizének a Dunában történő elkeveredés-vizsgálatára. A

5. fejezet - 150/331

2006.02.20.


KHT

vizsgálatok célja a Dunát érő hőterhelés jellemzőinek, azaz a melegvíz-csóva alakjának, kiterjedésének, felszíni hőmérséklet eloszlásának meghatározása volt. Az eddig elkészített hőtérképek többsége jó közelítéssel a középvízi vízállás tartományban kialakuló áramlási képet mutatják be. Kivételt képez ez alól a 2002. évi felvétel, mely a közepes nagyvízi hozamhoz közelítő vízhozamnál, valamint a 2005. évi felvétel, mely kisvízi tartományban készült. A hasonló vízállás és vízhozam viszonyok alapján a közepes kisvízi állapot jellemzésére kiválasztható az 1983. és 1984. évi felvételezés. A két hőkép alapján megállapítható, hogy a hőcsóvák jellemzői jó egyezést mutatnak. A középvízi tartomány jellemzésére az 1985. január 26-i és a 2003. február 13-i hőfelvételek alkalmasak. (Utóbbit képet lásd az 5.4.63. ábrán.) A hőtérképek egybevetésével megfigyelhető, hogy a hőcsóvák alakja és elkeveredési viszonyai nagymértékben hasonlóak. A 2005-ös kisvízi állapotot ábrázoló hőképek készítési körülményei is részben eltértek az előzőektől. A korábbi felvételezéseknél szerzett rutin és a GPS technológia ugrásszerű fejlődése lehetővé tették az éjszakai termovíziós felvételezést. (Lásd 5.4.64. ábra.) Ezáltal a hőképeken korábban a napsütésből jelentkező anomáliákat sikerült kiküszöbölni. Mindezen felül a felvételező eszköz is egy a korábbinál korszerűbb hőkamera volt. A korábbiaktól különböző felvételezési körülmények következtében az 1983 és 2003 közötti felvételeket összefoglalva, a 2005. évi felvételezést pedig külön elemezzük, megjegyezve, hogy igazán alapvető különbségeket nem tapasztaltunk. Az 1983 és 2003 közötti termovíziós vizsgálatok eredményeit a következő főbb megállapítások tehetők: – Függetlenül a felvételezés időpontjától (nyári, őszi, téli) és a Duna, illetve a visszavezetett hűtővíz vízhozamától (1, 2, 3 vagy 4 blokk működik) a beömlés alatti néhány (1-2) km-es szakaszon a hőcsóva viszonylag homogén, a beömlési turbulencián kívül elkeveredés alig történik. Kivételt képez az 1985.01.26-i felvétel, amely tanusága szerint a nagy sarkantyú vonalában – a beömléstől számított mintegy 500 méterre – az elkeveredést jórészt megtörtént. – A hőcsóva mindig a jobb parthoz símulva vonul le és behatol a zátonyok közötti vízterületekre is. – A hőcsóva elkeveredése túlnyomó részben, mintegy 95 %-osan a beömléstől számított 4-5 km között megtörténik. – A hőcsóva az eddigi felvételezések alapján nagyjából a Gerjen-Bátya vonalig követhető, ami a beömléstől számítva 10 fkm-nek felel meg. A 2005. évi felvételezés eredménye az alábbiakban foglalható össze: – A hőcsóva képe a beömlés alatti szakaszon erősen hasonlít a 2003. február 13-i (tehát ugyancsak téli) hőképre. Az energiatörő műtárgyon keresztül beömlő 16 0C hőmérsékletű melegvíz igen rövid szakaszon 12-13 0C hőmérsékletűre hűl és így jelentősebb elkeveredés nélkül vonul a mintegy 500 méter távolságra lévő sarkantyúig. A visszakeverő műtárgy alatt 1 km-re a hőcsóva jellemző hőmérséklete 10 0C, miközben a jobb parthoz simulva halad. – A továbbra is jellemzően a jobb part mentén vonuló magasabb hőmérsékletű víztestre a beömlés alatt 4 km távolságban a 8 0C felszíni hőmérséklet érték jellemző. – A Gemenci Holt-Duna térségében a csóva (amelyet már több, az erőműtől független hatás is érhetett) eloszlik és ez alatt a felszínen már nem követhető. 5. fejezet - 151/331

2006.02.20.


KHT

5.4.63. ábra: A Duna felszíni hőképe a 2003. február 13-i légifelvételezés alapján

5. fejezet - 152/331

2006.02.20.


KHT

5.4.64. ábra: A Duna felszíni hőképe a 2005. november 20-i légifelvételezés alapján

5. fejezet - 153/331

2006.02.20.


KHT

Fontos megjegyezni, hogy a termovíziós vizsgálatok csak az adott víztest (Duna) felszíni hőmérséklet-különbségeit képesek detektálni. A felszín alatt a mélységben történő elkeveredés, illetve hőmérséklet különbségek vizsgálatára, kimutatására nem alkalmas. A mélységbeli (függély menti) hőmérséklet eloszlások változásait e kutatási program keretében a VITUKI Hidraulikai Intézete vizsgálta az érintett Duna szakaszon 8 db szelvényben a folyó 1527 fkm (hidegvíz csatorna torkolata felett) és az 1499 fkm (új szekszárdi híd) között. E vizsgálatok szerint pl. 2003.03.12-én az új szekszárdi híd szelvényében végzett függély menti hőmérséklet eloszlási vizsgálat a bal parton 8,2 méter mélységig 9 mélység közben mért eredményei 5,3 – 5,5 oC között mozogtak, míg a jobb parton a mért mélységintervallumokban stabil 6,6 oC hőmérsékletet mértek. Ez azt jelenti, hogy a melegvíz csóva feltételezett nyomvonalában a Duna teljes mélységi szelvényében 1,1 – 1,3 oC-al melegebb mint a bal parti víztest. Vagyis a melegvíz csóva hatása 27 fkm-el a beömlés alatt még mérhető, ha minimális mértékben is. Ez azonban a végső hatásviselőkre (pl. vízi élővilág egyes fajai) már nem releváns különbség. A Sió betorkolása alatt azonban (ennek hőmérsékleti és áramlási/keveredési hatásait is figyelembe véve) már a kimutathatósági határ alá esik a Paksi Atomerőmű hőmérséklet befolyásoló hatása. 5.4.3.3.4. A Paksi Atomerőmű melegvizének hatása a Duna élővilágára laboratóriumi vizsgálatok alapján A frissvízhűtésű erőművek, így a Paksi Atomerőmű is jelentős mennyiségű hűtővizet emelnek ki, majd rövid idő elteltével néhány °C-kal felmelegítve engedik vissza a befogadóba. A Paksi Atomerőmű esetében a jelenlegi kiépítettség állapotában a Dunából 100-110 m3/s mennyiségű dunavizet emelnek ki hűtési célokra. A hidegvíz csatornából kiemelt szűrt dunavíz a technológiai folyamaton áthaladva a mindenkori Duna-víz hőmérsékleténél 7-9 °C-kal (téli hónapokban 11,0-12,0 °C-kal) felmelegítve kerül vissza a Dunába. A biológiai következményeket illetően ennek kétféle hatását kell megkülönböztetni: – a hirtelen fellépő hőmérsékleti stresszt, amely az erőmű hűtőrendszerén közvetlenül áthaladó, főleg planktonikus szervezeteket (baktériumok, algák, kerekesférgek, plankton rákok, halivadékok) éri, és – a hőcsóvában fellépő hőhatást, amely egyrészt az üledék- és a bevonatlakó makroszkópikus gerinctelen állatokat (férgek, csigák, kagylók, vízi rovarlárvák), másrészt pedig a melegvízhez hozzákeveredő, passzívan sodródó (plankton), illetve aktívan úszó (halak) élőlényeket befolyásolja. A Paksi Atomerőmű blokkjainak üzembe helyezése előtt kiterjedt kutatások folytak abból a célból, hogy feltárják a várható hőterhelés hidrobiológiai hatásait és megállapítsák azokat a megengedhető hőmérsékleti határértékeket, amelyeknél még nem következik be az élővilág jelentős károsodása. Laboratóriumi kísérletekben vizsgálták a bakterio- és a fito- és zooplankton fiziológiai állapotának változásait és pusztulásának mértékét a növekvő hőmérséklet hatására. A méréseket a VITUKI „L” épület „Halteszt” laboratóriumában végezték 1981 és 1985 között. [56] Meghatározták továbbá a Dunában élő gyakoribb makroszkópikus gerinctelen állat, valamint több dunai halfaj hőmérsékleti tűrőképességét. A különböző teljesítményfokozatú erőművi üzemelés időszakában helyszíni kísérleteket is folytattak, amelyek alapján elkészítették javaslatukat a hőmérsékleti határértékekre.

5. fejezet - 154/331

2006.02.20.


KHT

A bakterioplankton hőtűrőképessége A hőterhelés vizsgálata során elvégzett kísérleti eredmények szerint a Duna bakterioplanktonjának a szerkezete 40 °C felett károsodik jelentősebb mértékben, a hidegebb időszakban azonban sokkal érzékenyebb a hőterhelésre. Számolni kell azzal is, hogy az erőművön történő áthaladás során fellépő mechanikai (diszpergáló) hatás alacsonyabb hőmérsékleti értékeknél is megváltoztathatja a bakterioplankton fajösszetételét, illetve annak eloszlását. A hőmérséklet emelkedésre a hidegkedvelő (pszichrofil) baktériumok a legérzékenyebbek, számuk 40 °C felett erősen csökken. A közepes hőmérsékleti tartományt kedvelő (mezofil) baktériumok hőtűrő képességének felső határa ezzel szemben 50 °C. Vizeink elszennyeződésével ennek a baktérium csoportnak nő a legnagyobb mértékben az egyedszáma. A nagy hőtűrő képességű, ún. termotoleráns baktériumok csak 60 °C fölött pusztulnak el. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy az előbbiekben leírt 40-60 °C-nál lényegesen alacsonyabb hőmérséklet is alapvető közösség szerkezet változást okoz a bakterioplanktonban. Általában igaz, hogy a baktériumok hőtűrőképessége nagyobb, mint a többi élőlénycsoporté, így a bakteriális közösségre megadott hőmérsékleti határokat nem lehet általánosítani, hiszen a többi élőlénycsoport (pl. fito- és zooplankton, puhatestűek, rovarlárvák, halak) hőtűrése ennél lényegesen alacsonyabb. Az eredmények statisztikai értékelése szerint megállapítható, hogy a bakterioplankton szerkezeti változását kiváltó kritikus hőmérséklet nyáron 40 °C, télen 10-15 °C között változik, ősszel és tavasszal pedig az átmeneti értékek között található. A hőmérséklet hatása a fitoplanktonra A mérések eredményeiből az a következtetés vonható le, hogy az erőmű hűtőrendszerén történő áthaladás, amelynek időtartama mindössze percekben mérhető, körülbelül 10-20%-kal képes csökkenteni az algák fotoszintetikus oxigén termelését, amely a mechanikai és a hőhatás együttes következménye. A kísérleti eredmények arra is rámutattak, hogy a növekvő tartózkodási idő minden valószínűség szerint nem lineáris módon károsítja az erőművi hűtőrendszeren áthaladt algák fotoszintetikus oxigén termelő képességét. A paksi Duna szakaszon folytatott hidrobiológiai termotolerancia vizsgálatok alapján az is megállapítható, hogy: – tavasszal amikor a víz hőmérséklete 11-13 °C között változik, 9-10 °C hőmérséklet növekmény serkenti az algák fotoszintézisét. Ennél magasabb hőmérséklet növekmény hatására azonban az oxigén termelés hirtelen csökkenni kezd; – a nyári időszakban 18-22 °C eredeti vízhőmérsékleten, a 26-28 °C-ra növekedett vízhőmérsékleten az is előfordulhat lokálisan, hogy a fotoszintézis termelte oxigén mennyiség már nem képes fedezni a légzés által elfogyasztott oxigén mennyiségét; – az őszi vizsgálatok eredményei szerint a Duna 12-16 °C vizében a 30 °C-nál magasabb hőmérsékletű bevezetett vízt már jelentősen gátolta a fitoplankton fotoszintetikus oxigén termelését; – télen 2-4,5 °C között már mintegy 10 °C hőfok emelkedés is jelentősen csökkentette a fotoszintetikus oxigén termelést. A rövid időtartamú (akut) hőterhelési kísérletek nem adhatnak választ arra a kérdésre, hogy a maximális fotoszintetikus oxigén termelés természetes körülmények között meddig tartható fenn és arra sem, hogy ez az erőteljesebb oxigén termelés miatt kedvezőbbnek tekintett állapot hosszabb idő alatt milyen átalakulást eredményez a folyó fitoplanktonjának és egyéb élőlény csoportjainak a szerkezetében. Ezért a megengedhető legmagasabb hőmérsékletnek a 5. fejezet - 155/331

2006.02.20.


KHT

maximális oxigéntermeléshez tartozó hőfok tekinthető és nem az ennél nagyobb érték, amely a fotoszintézist már gátolja. Az erőművi hűtőrendszeren áthaladt planktonikus algák fotoszintetikus oxigén termelő képességének átlagosan 20%-os csökkenése – figyelembe véve a jelenlegi vízkivétel és a folyó vízhozamának arányát, továbbá az elkeveredési viszonyokat – a Duna vize egészének oxigén forgalmát nem befolyásolja jelentős mértékben. A később végzett helyszíni vizsgálatok eredményei pedig azt mutatják, hogy az erőmű melegvíz bevezetésének hatása nem okoz jelentős és az alvízi folyószakaszon messzire terjedő kimutatható változást a fitoplankton társulások mennyiségi (biomassza) és minőségi (fajösszetétel) mutatóiban. A zooplankton hőtűrő képessége A zooplankton vizsgálata során a sokkszerű hőhatás eredményét vizsgálták. A gyakoribb planktonikus kerekesférgeket, ágascsápú és evezőlábú rákfajokat hőmérsékleti szoktatás nélkül gyors hőmérséklet emelkedésnek vetették alá és feljegyezték a pusztulás kezdetét, a közepes pusztulás, illetve a teljes pusztuláshoz (100%-os mortalitás) tartozó hőmérsékletet. A kísérletek során a mindenkori Duna-víz hőmérsékletét 5, 10, 15 és 20 °C-al emelték és az élőlényeket 5 napon keresztül ezeken a hőmérsékleti értékeken tartották. Az 1-5 °C körüli hőmérsékletű Duna-vízben élő fajok 15-17 °C hőmérsékletemelést is elviseltek károsodás nélkül. Nagyobb mértékű pusztulásuk csak 23-25 °C hőmérsékleten kezdődött, ahol 48-72 óra elteltével több mint 50%-uk elpusztult. Teljes pusztulásuk 29 °C 24 óra alatt következett be. A 6-15 °C hőmérsékletű Duna-vízben élő fajok 10-12 °C hőmérséklet emelést károsodás nélkül elviseltek. A kerekesférgek 25-27 °C-on kezdtek pusztulni. Teljes pusztulásuk 29-30 °C-on következett be. 23 °C-on 48 óra alatt elpusztultak az ágascsápú rákok, 25 °C-on pedig az evezőlábú rákok. Egyes fajok ugyanakkor 25-27 °C hőmérsékleten intenzíven szaporodtak, pusztulásuk 28 °C-on kezdődött és 72 óra után 65%-ot tett ki. 30 °C-on azonban 96 óra alatt már minden egyed elpusztult. Nyáron és ősszel 16-22 °C hőmérsékleti tartományban az egyedek károsodása csak 27-29 °C-on kezdődött. A 30 °C fölötti vízhőmérséklet azonban már 24 óra múlva nagymértékű pusztulásukat okozta, de csak 34 °C-on következett be az összes állapotcsoport minden egyedének pusztulása. Összefoglalóan az állapítható meg, hogy a zooplankton fajok 50%-a télen 15 °C, tavasszal 25 °C, nyáron és ősszel pedig 30 °C hőmérsékleten pusztult el. Ezek a toxikológiai határértékekhez hasonlóan a legérzékenyebb fajokra vonatkoznak. Az atomerőműből kifolyó melegvízben végzett vizsgálatok eredményei szerint a zooplankton elsősorban a mechanikai hatások miatt károsodik, nem pedig a gyors hőmérséklet emelkedés miatt. A makrozoobenton hőtűrőképessége Négy mintavételi helyen, a természetes hőmérséklettel jellemezhető hidegvízcsatorna torkolatánál, a melegvízcsatorna közvetlen környékénél, valamint a torkolati műtárgy alatt található kis és nagy sarkantyúknál 1-4 blokkos üzemmód mellett vizsgálták a makrozoobenton állományok faji összetételét és annak változásait. Az eltérő vízhőmérsékleti viszonyok között végzett vizsgálatok eredményei szerint az üledékés bevonatlakó élőlények bioindikációs vizsgálatokra különösen alkalmasak, mert számos faj 5. fejezet - 156/331

2006.02.20.


KHT

életciklusa több évig is eltart, ezért a megváltozott környezeti feltételek hatására jóval lassabban válaszolnak társulásaik fajösszetételének átrendeződésével, mint a vízzel utazó planktonikus élőlény együttesek. Mivel ebbe az állatcsoportba általában helytülő fajok tartoznak, akár társulásszerkezeti (fajösszetétel), akár pedig tömegességi mutatóik (egyedszám, abundancia, dominancia stb.) alkalmasak a vízminőség hosszabb időléptékű változásainak, illetve egy átlagos vízminőségi állapotnak az indikálására. A makrozoobenton eredmények analízise alapján megállapították, hogy a melegvíz bevezetés hatására állandósul egy olyan fajspektrum, amelyben a melegvízkedvelő fajok dominanciája jellemző. Az atomerőmű környékén található dunai fauna elemei a melegvíz bevezetése alatt 500 m-re található nagysarkantyú környezetében újra benépesítik az üledéket és a szilárd alzatok felszínét. Néhány °C-os, a folyó rövid szakaszára terjedő hőmérséklet emelkedés hatása a makroszkópos gerinctelen fauna faji összetételében nem okoz lényegesebb, károsnak minősíthető hatást. A helyszíni vizsgálatok igazolták, hogy a jelenlegi üzemmód mellett kibocsátott hűtővíz csak korlátozott szakaszon változtatja meg a vízi makroszkópos gerinctelen társulások összetételét. A gyakoribb dunai halfajok hőtűrő képessége A Dunát érő hőterhelés biológiai hatásának becslésére 12 őshonos hazai halfaj évszakos preferencia-hőmérsékletét horizontális hőmérséklet-gradiens létrehozásával állapították meg. A módszer lényege, hogy egy longitudinális medencében hőmérséklet gradienst állítanak elő olymódon, hogy annak egyik végét melegítik, a másikat pedig hűtik. Abban a halak maguk választják meg tartózkodási helyüket, amely megfelel egy-egy hőmérsékleti zónának. Így az általuk igényelt (preferált) hőmérséklet tartomány meghatározható. A kísérletek eredményei szerint a választott hőmérséklet tartomány a pontyféléknél kevésbé függött az évszaktól, mint a sügérféléknél. Ez utóbbiak a téli kísérletek során mindig alacsonyabb hőmérsékleti tartományban gyülekeztek, szemben a pontyfélékkel. Ez utóbbiak preferencia hőmérséklete a hideg akklimatizáció ellenére a kísérleti idő növelésével fokozatosan emelkedett. Egy másik, a kritikus hőmérsékleti maximum módszerével a végső, halált okozó (letális) hőmérsékletet határozható meg. A 12 vizsgált halfaj letális hőmérséklete – a csapósügér (Perca fluviatilis) és a vágó durbincs (Acerina cernua) kivételével – 31 °C felettinek bizonyult. A legellenállóbb halfajok a tőponty (Cyprinus carpio), 35,6 °C, a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), 35,4 °C és a naphal (Lepomis gibbosus) 35,3 °C voltak. A harmadik kísérletsorozattal három halfaj ún. közepes túlélési idejét vizsgálták a letális hőmérséklethez közeli tartományban. A túlélési idő a szoktatási hőmérséklet növelésével egy ideig nőtt. Az optimális akklimatizációs hőmérséklet az előzetes kísérletek szerint 24-25 °C-nak bizonyult. A ponty (Cyprinus carpio) ekkor csak 31 °C fölött kezdett pusztulni, míg a bodorka (Rutilus rutilus) és a csuka (Esox lucius) sorrendben 30 °C, illetve 27 °C fölött. A hőmérsékleti határértékek megállapítása Az Európai Gazdasági Közösség Energia Bizottságának 1981-ben kiadott jelentésében huszonkét ország hőmérsékleti határértékeire vonatkozó előírásai találhatók. Ezek összesen háromféle határértéket, a Tmax a ΔT és a ΔTmax értékeit rögzítik. A Tmax az esetek nagy részében 30 °C. A ΔT értékét csak Romániában (6-8 °C) és Németországban (10 °C) írják elő. Minden ország javaslatot tesz azonban a ΔTmax értékére a teljes elkeveredés után, ami 3-5 °C. 5. fejezet - 157/331

2006.02.20.


KHT

Ez utóbbi paraméter hívja fel leginkább a figyelmet a Duna speciális jellegére, hiszen a Paks alatti folyószakaszon a hőcsóva teljes elkeveredése csak 20-30 km távolság után következik be. A VITUKI munkatársai az általuk végzett laboratóriumi és helyszíni vizsgálatok eredményei alapján adták meg a Dunába bocsátható hűtővíz hőmérsékleti határértékére (Tmax) vonatkozó javaslatukat, amelyet 30 °C-ban állapítottak meg. Ez a határérték a gyakori dunai élőlények (algák, zooplankton, makroszkópos gerinctelen állatok, halak) esetében mértékadónak tekinthető, több éves vizsgálatsorozatuk eredményei alapján indokolt és a nemzetközi normatívákkal is megegyezik. A VITUKI laboratóriumi kísérletei és a nemzetközi előírások figyelembe vételével a 20.199/1989. sz. kiadott vízjogi üzemeltetési engedély szerint: a visszavezethető hűtővíz és a befogadó Duna közötti hőmérsékletkülönbség 11 °C-nál, illetve 4 °C-os dunavíz hőmérséklet alatt 14 °C-nál nem lehet nagyobb. Kisvízi vízállás esetére külön intézkedési terv készült. A bevezetés alatt 500 m-re levő szelvény bármely pontján a Duna-víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 °C-ot. (Ezt a teljesítménynövelésre kiadott V-5K8232/05 sz. vízjogi engedély sem változtatta meg.) Az előírások megfelelőségét a következőkben bemutatott helyszíni vizsgálatok is alátámasztották. 5.4.3.3.5. A Paksi Atomerőmű melegvizének hatása a Duna élővilágára helyszíni vizsgálatok eredményei alapján Helyszíni vizsgálatokra a telephely-jellemzési program keretében 1999-ben, 2001-ben, 2002ben és 2003-ban került sor a Duna Paks (atomerőmű fölött) – Mohács közötti szakaszán. A legfontosabb eredmények a következők voltak: Az atomerőmű teljesítménynövelésével kapcsolatos hőterhelésnek a Duna vízminőségére és élővilágára gyakorolt várható hatásai Az atomerőmű teljesítményének növelése esetén megnő a kivett hűtővíz mennyisége. A jelenlegi kiépítettség (4 blokk 1866 MW) mellett a hűtővíz felhasználás 100-106 m3/s, a névleges felhasználás 110 m3/s. A ΔT értéke +7-8 °C. A hidegvíz csatorna vízszállító képessége 200 m3/s. A tervezett teljesítmény növelés esetén a kivett hűtővíz mennyisége mintegy 10%-kal fog növekedni, ami azt jelenti, hogy az atomerőmű hidegvíz csatornájának kapacitása elegendő ennek a vízmennyiségnek a szállítására. Az atomerőmű üzemeltetése során több tanulmányban foglalkoztak a Duna mértékadó állapotával, a vízhozam-vízhőmérséklet kapcsolatával és ezen paramétereknek az erőmű üzemvitelére gyakorolt hatásaival. Az alábbiakban kiemeljük a jelentősebb tanulmányok legfőbb megállapításait. A Budapesti Műszaki Egyetem 1988-ban "A Duna mértékadó hidrológiai jellemzőinek meghatározása" címmel készített egy tanulmányt a 42 év (1946-1987) napi vízhőfok (Paks) és napi vízhozam (Dombori puszta) adatainak statisztikai elemzéséről, amelyben az összetartozó napi vízhozam-vízhőfok gyakorisági viszonyait elemezték. [54] Számításaik végeredményeként azt a következtetést vonták le, hogy az 1000 m3/s alatti vízhozam és a 21 °C fölötti vízhőmérséklet együttes előfordulása az addigi adatok alapján kizárt. 5. fejezet - 158/331

2006.02.20.


KHT

A tanulmányok és az elemzések szerint nyáron 1100 m3/s vízhozamnál a Duna vizének maximális hőmérséklete a 42 év alatt 24,2 °C volt, 23 °C fölötti hőmérséklettel egyidőben 1200 m3/s alatti vízhozam mindössze 4 esetben 5 , 1000 m3/s alatti vízhozam pedig egyáltalán nem fordult elő. Ezt a statisztikailag alátámasztott, valószínűsíthető helyzetet az 1989-1994-es évek rendkívül száraz és meleg nyári időjárása módosítani látszott. Az 1992. évi tartós kánikula olyan alacsony dunai vízállással párosult, amely az erőmű és a Duna kapcsolatában, a dunai hőterhelés és hőszennyezés vonatkozásában sajnálatosan extrém helyzetet teremtett. A Duna hőmérséklete 1992. július 1-től folyamatosan meghaladta a 20 °C értéket, sőt július végétől a 22-23 °C-ot, majd augusztus 4-től a 24 °C-ot is, így a Dunába visszavezetett melegvíz hőmérséklete is tartósan 30 °C fölött volt. A hőterhelés kérdését egy más megközelítésben vizsgálva megállapítható, hogy 2002. nyarán júniusban 7, júliusban 28, augusztusban pedig 9 napon át (összesen 43 nap) volt magasabb az atomerőmű melegvíz csatornájában a víz hőmérséklete 30 °C-nál. A fenti időszakban annak hőmérséklete 30,1-33,0 °C között változott, a ΔT értéke ugyanakkor csupán 6,2-8,3 °C között változott, ami messze nem éri el a maximumként megállapított 11 °C-ot. Az őszi és a téli időszakban 30 °C-ot meghaladó vízhőmérséklet a hőcsóvában, illetve Dunában nem várható. Ezen a hőmérsékleten pedig – a kísérleti eredmények szerint – a Duna vizének természetes élővilága már károsodik. A fenti példákkal azt kívánjuk bemutatni, hogy a tervezett teljesítménynövelés esetén, abban az esetben, ha a Duna vizének természetes hőmérséklete meghaladja a 23 °C-ot, az atomerőmű felmelegedett hűtővizének hatására előfordulhatnak olyan állapotok, amikor a melegvíz csatornában a víz hőmérséklete meghaladja a hidrobiológiai szempontok alapján kritikusnak ítélt 30 °C hőmérsékletet. A hűtővíz mennyisége azonban nem számottevő a Duna vízhozamához képest, amit az is jól mutat, hogy a torkolata alatt 500 m-re levő nagy sarkantyúnál az elkeveredés miatt a melegvíz csóva hőmérséklete általában 3-6 °C-kal csökken. A felsorolt tények szükségessé teszik, hogy megvizsgáljuk a 30 °C fölötti hőmérsékletű hűtővíznek a Duna vízminőségére, élővilágára gyakorolt hatását és a befogadó terhelhetőségének kritériumait, illetve a várható limitáló tényezőket. Ezt a kritikus környezeti események elemzésével lehet elvégezni. Ennek során olyan környezeti tényezőket kell figyelembe venni, amelyek bekövetkezése esetén az atmerőmű felmelegedett hűtővizének hatása számottevő és káros változást okoz, vagy okozhat a Duna élőlénytársulásainak a mennyiségi és a minőségi mutatóiban. A legkedvezőtlenebb esetnek olyan hidrológiai és hidrometeorológiai események együttes bekövetkezése nevezhető, amelyek hasonlóan az elmúlt aszályos évtizedhez, tartósan kisvízi állapotok kialakulásához vezetnek, párosulva meleg vízhőmérsékletekkel. Ilyen esetekben lokális vízvirágzáshoz vezető jelenségek következhetnek be a fitoplankton társulásokban. A vízvirágzás a vízben oldott, és biológiailag hozzáférhető növényi tápanyag (nitrogén és foszfor) túlkínálat és a hőmérsékleti növekmény hatására általában kisvizes időszakokban következik be. Elsődleges következménye a rendkívül magas algaszámok megjelenése, melynek hatására a víz oldott oxigén tartalma erős napszakos ingadozást mutat. Az ingadozás 5

Ezt a számot a 2003. évi szélsőséges időjárás tovább növelte.

5. fejezet - 159/331

2006.02.20.


KHT

oka, hogy míg nappal az algák oxigént termelnek (gyakran többszörös túltelítettséget eredményezve) addig az éjszakai órákban lélegeznek és a napközben termelt oxigént a hajnali órákra már teljesen elfogyasztják (nulla körüli oldott oxigén koncentrációk, anaerob viszonyok kialakulása). A vízvirágzás által kiváltott éjszakai-hajnali anaerobiának közvetlen és jól ismert következménye halpusztulás lehet, a halak megfulladnak az oxigénhiány következtében. Az algák fiziológiai károsodása is bekövetkezhet, ami a fotoszintetikus aktivitásuk változásával jellemezhető és a növekvő hőmérséklettel rohamosan csökken. Ennek az előfordulási valószínűsége azonban meglehetősen kicsi, mivel a Dunában mért oldott oxigéntartalom rendkívül ritkán mutat alacsony, pl. 60% alatti oldott oxigén telítettséget, a folyó vize az év nagy részében oxigénben túltelített. Az oldott oxigéntartalom szélsőséges ingadozásával kapcsolatban kell felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy ez szoros összefüggésben áll a pH, illetve redoxpotenciál viszonyokkal a folyóban, annak üledékfázisában zajló biodegradációs folyamatok csatolásán keresztül. A pH-redoxpotenciál viszony ugyanis két, a vízhasználatot erősen befolyásoló tényezőt szabályoz: a fenéküledékben előforduló fémek, és nehézfémek oldékonyságát (azaz a víztestben és az üledékben kötött formák mennyiségi arányait), továbbá a nitrogén biogeokémiai ciklusát, ezen belül pedig az ammónia és a nitrát biokémiai átalakulásait. Az édesvízi nitrogén ciklust az oldott oxigénviszonyok annyiban befolyásolják, hogy a periodikus vagy helyenként állandósuló anaerobia (alacsony oldott oxigén tartalom) hatására a nitrogén tartalmú vegyületek redukált formái szaporodnak fel (pl. az ammónia). A nyers szennyvizek nitrogén tartalmú vegyületeinek lebomlása az ún. ammonifikáció folyamán keresztül zajlik. A fehérjékből és más nitrogén tartalmú szerves vegyületekből ammónia keletkezik, amely azonban nem tud – oxigén hiányában – tovább oxidálódni nitritté és nitráttá, így a vízfázisban felhalmozódik. A szabad, gáz alakú, vízben oldott ammónia mérgező, LC50 (letális koncentráció 50%-a) értéke a legtöbb hazai halfajra rendkívül alacsony, a 0,5-1,5 mg/l tartományban mozog. Ebben a tekintetben a legkisebb értéket (azaz a legnagyobb érzékenységet) a kecsege mutatta, amely a Dunában is újabban örvendetesen szaporodó értékes, védelemre szoruló halfaj. Az ammónia és az erőművi melegvíz kibocsátás egymásra hatásának elemzése azt mutatja, hogy ebben az esetben a pH hatása – szerencsére – ellene hat az ammónia mérgező hatásának. Tehát igaz ugyan, hogy a szervesanyag oxidációs és az ezzel párhuzamos ammonifikációs útjai felgyorsulnak a folyóban a melegvíz bevezetés hatására, de mindkét biokémiai folyamat csökkenti a pH-t. Minél alacsonyabb a pH, annál kevesebb a gáz alakú, oldott ammónia a vízben, és az ammónia/ammónium egyensúly a protonált (NH4+) forma felé tolódik el, amely nem mérgező. Így tehát a folyó BOI tartalmának oxidációja és a melegvíz hatása ellentétes hatást eredményez a nehézfémek, illetve az ammónia problémát illetően. Az ammónia esetében a melegvíz bevezetés a problémán nem változtat, vagy egyenesen javítja azt, míg a nehézfémekkel kapcsolatos vízminőségi helyzetet változatlan szervesanyag terhelés mellett is feltétlenül rontja azon a folyószakaszon, ahol a felmelegedés miatt a folyó BOI tartalmának oxidációja felgyorsul. 30 °C-nál magasabb vízhőmérsékleten a planktonikus állatok pusztulása is egyértelműen kimutatható. Az is ismert, hogy a vízben oldható oxigén mennyisége pusztán a hőmérséklet növekedése miatt is csökken. Ehhez hozzá kell adni a planktonikus élőlények elpusztult tömegéből 5. fejezet - 160/331

2006.02.20.


KHT

származó szervesanyag lebomlásából származó oxigénelvonást, továbbá azon tényből eredő oxigéncsökkenést is, mely szerint a biológiai folyamatok sebessége (esetünkben a szervesanyag bomlása) 10 °C hőmérsékletemelkedés esetén mintegy 2-3-szorosára növekszik. Mindezek eredményeként a 30 °C körüli hőmérsékletű hőcsóvában az oxigénforgalom mutatóinak (oldott oxigén, BOI, KOI) a romlása fog bekövetkezni. A makroszkópos gerinctelen állatok közül a 27 °C hőmérsékletű, illetve az annál magasabb hőmérsékletű Duna szakaszon fajszegényedés volt megfigyelhető. A jelenlegi viszonyok között a melegvíz bevezetés alatt 500 m-re levő nagy sarkantyúnál már bekövetkezik a faj- és állomány-összetétel regenerálódása. A teljesítménynövelés hatására mintegy 10%-kal megnövekedő hűtővíz mennyisége becsléseink szerint ezt a folyamatot térben és időben nem fogja befolyásolni. [52] A bakteriológiai és hidrobiológiai vizsgálatok eredményei A bakteriológiai vizsgálatokat annak kimutatására végeztük, hogy a mintavételek időpontjában milyen hatások érzékelhetők a Duna bakterioplanktonjának mennyiségi és minőségi állapotában a Paksi Atomerőmű által bevezetett felmelegedett hűtővíz hatására. A bakteriológiai paraméterek kiválasztását a szervesanyag-terhelés és a hőterhelés hatásainak minél pontosabb bemutatása határozta meg. Ennek alapján az alábbi csoportosításban foglalhatjuk össze a vizsgálati spektrumot: Aerob, heterotrof telepszámok: − pszichrofil telepszám 1 ml-ben, − mezofil telepszám 1 ml-ben, − termofil telepszám 1 ml-ben, − aerob spórás baktériumok jelenléte, − Endo-szám 100 ml-ben, − Gram negativ pálcák és Bacillus-ok. Az autochton mikroflóra szén-forgalomban résztvevő csoportjai: − proteolitikus aktivitás, − cellulózbontó baktériumok 1 ml-ben. Az autochton mikroflóra nitrogén-forgalomban résztvevő csoportjai: − ammonifikáló baktériumok 1 ml-ben, − nitrifikáló baktériumok 1 ml-ben, − denitrifikáló baktériumok 1 ml-ben. Az autochton mikroflóra foszfor- és kén- forgalomban résztvevő csoportjai: − foszfátbontó baktériumok 1 ml-ben, − deszulfurikáló baktériumok 1 ml-ben. Az anyagforgalomban esetlegesen résztvevő mikróba típusok: − Clostridium szám 5 ml-ben, − Penész gombák jelenléte. Az allochton mikroflóra jellemző csoportjai: − Coliform-szám 100 ml-ben, − Termotoleráns coliform szám 100 ml-ben, − Escherichia coli szám 100 ml-ben, − Fekális streptococcusok száma 100 ml-ben. 5. fejezet - 161/331

2006.02.20.


KHT

A telephely jellemzési program keretében 1999-ben megkezdett bakteriológiai vizsgálatok eredményei (autochton és allochton mikroflóra) azt mutatták, hogy az atomerőmű felmelegedett hűtővize nem befolyásolja a Duna vizének természetes tisztító képességét (öntisztulást), sőt eltérő mértékben, de serkenti az egyes mikróba csoportok szaporodását. Az 1999-es első méréssorozatot követően a telephely jellemezési program keretében 3 éven keresztül (2001-2003) további, részletesebb összehasonlító vizsgálatokat végeztünk. A vizsgálatok eredményeit összefoglalóan az 5.4.34. – 5.4.36. táblazatokban adjuk meg. Részletes értékelést a telephelyjellemzési program keretében elkészült éves jelentések, valamint a vonatozó zárójelentés ad. [7] 5.4.34. táblázat: Az 1534-1507 fkm közötti mintavételi helyek mikroflóra-struktúrája (2001-2002) komponensek 1 ml-re vonatkoztatva Pszichrofil telepszám Mezofil telepszám Termofil telepszám/ml Aerob spórás baktériumok Endo-szám Proteolitikus aktivitás Cellulózbontó baktériumok Ammonifikáló baktériumok Nitrifikáló baktériumok Denitrifikáló baktériumok Foszfátbontó baktériumok Clostridiumok Penész gombák Coliformok Termotoleráns coliformok E.coli Fekális streptococcusok

2001

2002

augusztusi minták átlaga

októberi minták átlaga

a 2001 évi összes minta átlaga

júniusi minták átlaga

szeptemberi minták átlaga

októberi minták átlaga

az összes minta átlaga

1013 268 na. 75 % 149 100 % 92,2 3.651 <0,3 56 6,2 13,7 25 % 38,1 8,7 1,2 0,4

3242 1392 na. 100 % na 100 % 10,6 36.453 <0,3 354 na. 0,2 10 % 667 71,9 7,7 1,9

2025 779 na. 86,4 % na. 100 % 55,1 18.560 <0,3 191 na. 7,6 18,2 % 324 37,4 4,1 1,1

2 560 630 190 100 % na 100 % 7,9 37 200 <0,3 130 na. 8 na. 6 130 455 36 <10

900 780 270 100 % 14 000 100 % 11 2 200 <0,3 71 na. 6 na. 5 800 1 800 85 68

2 900 2 600 230 100 % 19 000 100 % 2,7 6 500 0,43 32 na. 1,8 na. 3 300 1 500 70 550

1 850 1 340 230 100 % 16 000 100 % 7,2 15 300 na 77 na. 5,3 na. 5 080 1 250 63 210

5. fejezet - 162/331

2006.02.20.


KHT

5.4.35. táblázat: Az 1534-1507 fkm közötti mintavételi helyek mikroflóra-struktúrája 2003-ban Komponensek 1 ml-re vonatkoztatva Pszichrofil telepszám/ml Mezofil telepszám/ml Termofil telepszám/ml Penészek jelenléte Cellulózbontó baktériumok/ml Deszulfurikáló baktériumok/ml Ammonifikáló baktériumok/ml Nitrifikáló baktériumok/ml Denitrifikáló baktériumok/ml Clostridiumok/40 ml Coliformok/100 ml Termotoleráns coliformok/100 ml E.coli/100 ml F. streptococcusok/100 ml

márciusi minták átlaga 710 312 79 33 % 2,6 47,7 3 927 0,52 96,6 204 1 575 841 293 512

májusi minták átlaga 1 200 392 44 7% 3,7 19,4 3 465 0,32 19,4 10,4 1 418 423 226 26

szeptemberi minták átlaga 3 358 3 075 779 8% 13,2 3,7 2 888 0,68 347 42,5 26 800 3 963 348 77

októberi minták átlaga 6 158 3 938 657 0% 10,7 55,8 9 008 0,59 120 29,5 6 658 4 383 2 167 393

az összes minta átlaga 2 856 1 929 390 12 % 7,55 31,6 4 822 0,53 146 71,6 9 112 2 402 758,5 252

Az 5.4.36. táblázatban bemutatjuk a felszíni vizek minősítését higiénés bakteriológiai paraméterek alapján. 5.4.36. táblázat: A felszíni vizek minősítése higiénés bakteriológiai paraméterek alapján az ÁNTSZ Budapest Fővárosi Intézetében Vízminőségi jellemzők Bakteriális allochtónia fokozatai Szennyvízzel való terheltség Coliformszám 100 mL-ben Fekális (termotoleráns) coliform-szám 100 mL-ben Salmonella 1 L-ben Mezofil (37°C) telepszám 1 mL-ben Pszichrofil(22°C) telepszám 1 mL-ben Clostridium-szám 50 mL-ben Ivóvízkivétel természetes fürdő vizisport, rekreáció öntözés

Vízminőségi osztályok az MSZ 12749 szerint, kiegészítéssel I. II. III. IV. V. erősen kiváló jó Tűrhető szennyezett szennyezett 0-1 2-3 4 5-6 7-8-9 szennyvíz nem, alig kissé közepesen erősen jellegű 10 000<100 100-1 000 1 000-10 000 >100 000 100 000 <50

50-100

1 000-10 000

>10 000

negatív negatív negatív pozitív <100 100-500 500-1 000 1 000-10 000 <500 500-1 000 1 000-10 000 10 000-50 000 0 1-10 10-50 50-100 Közegészségügyi kockázat csekély közepes nagy igen nagy elhanyagolcsekély közepes nagy ható elhanyagolnincs csekély közepes ható elhanyagolnincs csekély közepes ható

pozitív >10 000 >50 000 >100

5. fejezet - 163/331

100-1 000

igen nagy igen nagy nagy nagy

2006.02.20.


KHT

A bakteriológiai vizsgálatok eredményeinek összefoglaló értékelése A bakteriológiai állapotfelmérés eredményei szerint a Duna vízminőségének regisztrálására bakteriológiai szempontból mintavételi pontonként évente eltéréseket mutat. A mikrobiológiai vizsgálatoknál szokásos variabilitás itt is fellelhető (negatív és pozitív eltéréseket beleértve). Pl. a mezofil paraméternél találtunk nagyságrendi eltérést a 2002. év ősze javára. Az aerob, eterotróf telepszámokból a melegvíz csatorna csíraszám növelő hatása egyértelműen kiderült, de a korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan megállapítható volt, hogy a kommunális szennyvíz bevezetések általában ennél erőteljesebb növekedést eredményeznek. Az őszi eredmények a paraméterek többségénél általában szignifikánsan magasabbak, mint a nyáriak. A lebontás első lépcsőit jelző paraméterek a vizsgált teljes időszakban szeszélyesen változóak voltak. a denitrifikáció 2002-ben szerényebb volt, mint 2001-ben. Feltűnő volt még az anaerob, nagyrészt üledékből származó clostridiumok számszerű alakulása 2002-ben, ami a kiegyenlített vízállással magyarázható. 2003-ban a heterotróf aktivitás nagyságrendben hasonló volt az előző évekéhez. 2001-el és 2002-vel összehasonlítva a mikrobiológiai vizsgálatoknál szokásos variabilitás 2003-ban fellelhető. A nagyságrendi eltéréseket figyelembe véve az látható, hogy 2003-ban a heterotróf telepszámok esetében csak a termofil paramétereknél található jelentős növekedés 2001 és 2002-hez viszonyítva. Az autochton mikroflóra szén- és nitrogénforgalomban résztvevő csoportjai, melyek a folyó öntisztulásában meghatározó jelentőségű mikrobacsoportjai, általában kedvezően reagálnak a melegvíz-bevezetésre. Az autochton mikroflóra foszfor- és kén-forgalomban résztvevő csoportjai a hőterhelés hatását sem pozitív, sem negatív irányban nem jelezték. A mintavételi helyek között mutatkozó számszerű eltérések a mikrokörnyezet viszonyait jelezték inkább és sem a hőterheléssel, sem a kommunális szennyezettséggel nincsenek közvetlen összefüggésben. Az ökológiai egyensúlyban lévő felszíni vizekben a biomassza fő tömegét az öntisztulásért felelős baktériumok (autochton mikroflóra) képezik. Azoknál a befogadóknál, ahol a nagy szervesanyag-tartalmú – főként kommunális – szennyvíz-bevezetés jelentős, a biomassza kiegészül az allochton mikroflóra jelentős mennyiségével. A hőmérséklet ezen csoportokra is kedvező hatással van, de a paksi melegvíz csatornánál tapasztalt kiugró érték számunkra is meglepetés volt. Azt azért hangsúlyozni kell, hogy már a melegvíz csatorna fölött is jelentős fekális eredetű szennyezettséget találtunk. Végül is az egész térségben a Duna vízminősége a Coliform-szám alapján a szennyezett vízminőségi osztályba tartozik. (Természetesen ebben szerepet játszhat a mezőgazdasági szennyvizek bevezetése is.) Az atomerőmű felmelegedett hűtővizének, az így keletkezett hőterhelésnek az esetleges kedvezőtlen hatásait a bakteriológiai vizsgálatok nem jelzik. Fitoplankton Az 1999. novemberi mérés eredményei szerint a fitoplankton biomasszája és összetétele, valamint az a-klorofill koncentráció változásában határozott hossz-szelvény szerinti tendencia nem volt felismerhető. A biomassza legnagyobb arányú összetevői a kovamoszatok voltak, amelyek arány 62,0 (Uszód sodor) és 85,2% (Uszód jobb part) között változott.

5. fejezet - 164/331

2006.02.20.


KHT

A telephely jellemezési program keretében 3 éven keresztül folytatott összehasonlító vizsgálatok részleteit a vonatkozó zárójelentés tartalmazza. [7] Itt az eredményeket grafikus formában adjuk meg: 2001 évre vonatkozóan az 5.4.65.– 5.4.66., 2002 évre vonatkozóan az 5.4.67. – 5.4.69. és 2003-ra vonatkozóan az 5.4.70. – 5.4.73. ábrákon. Az 1999-2003. között végzett vizsgálatok részletes taxonlistája (fajlista) a 12. mellékletben található. A mérési eredmények alapján megadható legfontosabb következtetések az alábbiak: A paksi sodorvonali szelvény (Pks) fitoplanktonjának átlagos biomasszáját 100 %-nak tekintve, a hossz-szelvény menti változások a következő formában adhatók meg: Paks: 100 % ← Uszód: 96 % → Gerjen: 152 % ← Dombori: 104 % ← Baja: 88 % → Mohács: 97 %. A fitoplankton biomassza átlagos értéke a Paks-Gerjen szakaszon másfélszeresére növekedett, Gerjentől Mohácsig kisebb ingadozásokkal a paksi szintre esik vissza. A 2001-2002. években összesen öt vizsgálati sorozat eredményei alapján a fitoplankton kismértékű fiziológiai károsodását állapítottuk meg, mely a következőkben mutatkozik meg: − az erőmű hűtőrendszerén áthaladó vízben növekszik a fitoplankton biomassza, − az a-klorofill koncentráció, és ebből adódóan biomassza a-klorofill tartalma viszont csökken. Ezek a Dunavíznek az erőmű hűtőrendszerén való áthaladása során bekövetkező hő- és mechanikai hatások következménye. Ezeket a megállapításokat a 2003. tavaszi és őszi vizsgálatok eredményei nem erősítették meg. Összeségében a melegvíz csatornában, valamint a paksi jobbparti és sodorvonali szelvényekben mért biomassza, a-klorofill koncentráció és a-klorofill % értékeket összehasonlítva hol növekedést, hol csökkenést állapítottunk meg. Az elmúlt három év összesen kilenc mennyiségi fitoplankton és a-klorofill vizsgálatának eredményei alapján nem állapítható meg egyértelműen az erőmű károsító hatása. Az algák mikroszkópos kvalitatív és kvantitatív vizsgálatával nem lehetett a hőterhelés hatását egyértelműen kimutatni annak ellenére sem, hogy megfigyelhető volt az, hogy a melegvíz csatorna térségéből származó mintákban minden esetben több volt az összetört és üres kovaalga héj, mint a többi helyről vett mintákban. Ez az algák mennyiségének csökkenésében nem fejeződik ki egyértelműen, de felhívja a figyelmet azoknak az erőműben történő károsodására. A dunai fitoplankton közösségek állománysűrűsége és összetétele nem különbözik lényegesen a hideg, illetve a melegvízi környezetben, ezért a hőterhelés nem gyakorol kimutatható hatást a fitoplankton fajösszetételére. A sejtek felépítésének vizsgálatára szolgáló megfigyelések viszont azt mutatták, hogy bizonyos finomabb mikroszkópos szerkezetű sejtkolóniás algafajok potenciálisan károsodhatnak a hűtőrendszeren való áthaladás során. Elsősorban a telepes kovaalga fajok átlagos mérete csökken a kolónia szétesés következtében, amely hatás még a bevezetés pontjától néhány száz méter távolságban is kimutatható.

5. fejezet - 165/331

2006.02.20.


KHT

5.4.65. ábra: A fitoplankton biomasszája (μg/l) Duna: Paks-Mohács, 2001.08.29. 70000 SUM Desmidiales SUM Ulothricales

60000

SUM Chlorococcales SUM Volvocales SUM Pennales

50000

SUM Centrales SUM Xanthohyceae SUM Chrysophyceae

40000 ug/l

SUM Dinophyta SUM Cryptophyta SUM Euglenophyta

30000

SUM Nostocales SUM Oscillatoriales SUM Chroococcales

20000

SUM Flagellatae SUM nano SUM piko

10000

0 Pkb

Pkj

Pmj

Pnb

Pns

Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Db

5. fejezet - 166/331

Dj

Bb

Bj

Mb

Mj

2006.02.20.


KHT

5.4.66. ábra: A fitoplankton biomasszája (μg/l) Duna: Paks-Mohács, 2001.10.10. 70000

SUM Desmidiales

60000

SUM Ulothricales SUM Chlorococcales SUM Volvocales

50000

SUM Pennales SUM Centrales SUM Xanthohyceae

40000 ug/l

SUM Chrysophyceae SUM Dinophyta SUM Cryptophyta

30000

SUM Euglenophyta SUM Nostocales SUM Oscillatoriales

20000

SUM Chroococcales SUM Flagellatae SUM nano

10000

SUM piko

0 Pkb Pks Pkj Pmj Pns Pnj Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Gj

Db

Ds

5. fejezet - 167/331

Dj

Bb

Bs

Bj

Mb Ms

Mj

2006.02.20.


KHT

5.4.67. ábra: A fitoplankton biomasszája (μg/l) Duna: Paks-Mohács, 2002.06.19. SUM Desmidiales SUM Ulothricales

35000

SUM Chlorococcales SUM Volvocales

30000

SUM Pennales SUM Centrales

25000

SUM Xanthohyceae SUM Chrysophyceae

20000 ug/l

SUM Dinophyta SUM Cryptophyta

15000

SUM Euglenophyta SUM Nostocales

10000

SUM Oscillatoriales SUM Chroococcales

5000

SUM Flagellatae SUM nano

0 Pkb Pks

Pkj Pmj Pnb Pns

Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Gj

Db

Ds

5. fejezet - 168/331

Dj

Bb

Bs

Bj

Mb

Ms

Mj

SUM piko

2006.02.20.


KHT

5.4.68. ábra: A fitoplankton biomasszája (μg/l) Duna: Paks-Mohács, 2002.09.10.

SUM Desmidiales

12000

SUM Ulothricales SUM Chlorococcales 10000

SUM Volvocales SUM Pennales SUM Centrales

8000

SUM Xanthohyceae

ug/l

SUM Chrysophyceae 6000


4000

SUM Nostocales SUM Oscillatoriales 2000

SUM Chroococcales SUM Flagellatae SUM nano

0 Pkb Pks Pkj Pmj Pnb Pns Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Gj

Db

Ds

5. fejezet - 169/331

Dj

Bb

Bs

Bj

Mb Ms

Mj

SUM piko

2006.02.20.


KHT

5.4.69. ábra: A fitoplankton biomasszája (μg/l) Duna: Paks-Dombori, 2002.10.28. 2000 1800 SUM Desmidiales SUM Ulothricales

1600


1400


1200

SUM Xanthohyceae

ug/l



800

SUM Nostocales SUM Oscillatoriales

600

SUM Chroococcales SUM Flagellatae

400

SUM nano SUM piko

200 0 Pkb

Pks

Pkj

Pmj

Pnb

Pns

Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

5. fejezet - 170/331

Gj

Db

Ds

Dj

2006.02.20.


KHT

5.4.70. ábra: A fitoplankton biomasszája (μg/l) Duna: Paks-Mohács, 2003.03.10., 17. SUM Desmidiales SUM Ulothricales 20000

SUM Chlorococcales

18000

SUM Volvocales

16000


14000

µg/l

SUM Xanthophyceae 12000

SUM Chrysophyceae

10000


8000

SUM Euglenophyta 6000

SUM Nostocales

4000


2000

SUM Flagellatae 0 Pkb

Pks

Pkj

Pmj

Pnb

Pns

Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Db

Ds

Dj

Bb

Bj

Mb

Ms

Mj

SUM nano SUM piko

5. fejezet - 171/331

2006.02.20.


KHT

5.4.71. ábra: A fitoplankton biomasszája (µg/l). Duna Paks-Mohács, 2003.04.28. SUM Desmidiales SUM Ulothricales

18000

SUM Chlorococcales 16000

SUM Volvocales

14000


12000

SUM Xanthophyceae 10000 µg/l

SUM Chrysophyceae SUM Dinophyta

8000

SUM Cryptophyta 6000

SUM Euglenophyta

4000

SUM Nostocales

2000


0 Pkb

Pks

Pkj

Pmj

Pnb

Pns

Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Gj

Db

Ds

Dj

Bb

Bs

Bj

Mb

Ms

Mj


5. fejezet - 172/331

2006.02.20.


KHT


6000

SUM Chlorococcales SUM Volvocales 5000

SUM Pennales SUM Centrales 4000

µg/l

SUM Xanthophyceae SUM Chrysophyceae 3000

SUM Dinophyta SUM Cryptophyta 2000

SUM Euglenophyta SUM Nostocales

1000


0 Pkb

Pks

Pkj

Pmj

Pnb

Pns

Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Gj

Db

Ds

Dj

Bb

Bs

Bj

Mb

Mj


5. fejezet - 173/331

2006.02.20.


KHT


800


700

SUM Pennales 600

SUM Centrales SUM Xanthophyceae

µg/l

500



300

SUM Euglenophyta 200

SUM Nostocales SUM Oscillatoriales

100

SUM Chroococcales 0 Pkb

Pks

Pkj

Pmj

Pnb

Pns

Pnj

Ub

Us

Uj

Gb

Gs

Gj

Db

Ds

Dj

Bb

Bs

Bj

Mb

Ms

Mj


5. fejezet - 174/331

2006.02.20.


KHT

A fitoplankton állomány és az eutrofizációs állapot változása Az 1970-es években meghatározott algaszámokat összevetve az 1960-as évekből publikált adatokkal, megállapítható, hogy a fitoplankton állománysűrűsége egy évtized alatt tíztizenötszörösére növekedett. Az algaszám csúcsértéke a milliliterenként néhány ezres egyedszámról százezerre nőtt, sőt később néhány esetben még ezen érték fölé is emelkedett. Az összes mért vagy számolt vízminőségi paraméter közül az algaszám változik egy esztendőn belül a legszélesebb skálán: milliliterenkénti néhány száztól a százezres nagyságrendig. Az a-klorofill koncentrációja a fitoplankton állománysűrűségének kifejezésére használt másik mutató szintén tág határok (0-296 mg/m3) között változik. A Duna vizében folyamatosan annyi növényi tápanyag van, amennyi nagy állománysűrűségű fitoplankton eltartásához elegendő, azaz már vízszíneződést okozhat. Ezért az aktuális trofitási szint a mindenkori hidrometeorológiai viszonyoktól is erősen függ. Az eutróf állapotot szinte minden esetben kialakul a Dunán, ha a hidrometeorológiai körülmények a következők: legalább 100 napsütéses óra havonta, 2500 m3/másodpercnél kisebb vízhozam, 8-10 egymást követő áradásmentes nap. A víz hőmérsékletének nincs lényeges szerepe, mert 3-5o C vízben is kialakulhat nagy állománysűrűségű fitoplankton. A klorofill adatok alapján a Duna Bajánál az esztendő felében eutrofikus állapotú; a klorofill-a tartalom az 50 és 100 mg/m3 értéktartományban ingadozik. A Duna algaflórája fajokban gazdag, az elmúlt évszázad közleményei 2692 algataxont említenek. E rendkívülien magas fajszám ellenére a kiugróan nagy állománysűrűségű fajok száma csekély. Az esztendő nagy részében az egyik domináns szervezet általában a Stephanodiscus hantzschii. A Skeletoma potamos az 1970-es évek közepétől vált nyár végi – kora őszi domináns fajjá. Mindkettő körkörös szimmetriájú kovamoszat. Az utóbbi három évtizedben a Duna leglátványosabb vízminőségi problémája az eutrofizációs folyamat fokozódása volt. A 2003-as év hidrometeorológiai viszonyai kivételesnek mondhatók: a Duna vízhozama a teljes vegetációs időszakban 2500 m3/sec alatt maradt, a napsütés szinte folyamatos volt, csapadék alig volt a vízgyűjtőn. A korábbi adatokból következtetve folyamatos és nagyfokú algásodást vártunk volna tavasztól késő őszig, azonban augusztus végére a fitoplankton állomány alacsony szinten maradt, a víz átlátszóvá vált. Vízminőségi szempontból különös, hogy a tartósan 1000-1200 m3/s körüli vízhozamú szeptember algológiai szempontból egyenértékű volt az egy évvel korábbi augusztusi árvízi tetőzéssel (7490 m3/sec). A klorofill-a koncentrációja 2 mg/m3 körül volt, az algaszám milliliterenként 500 és 1000 között ingadozott mindkét esetben. A bajai hidrobiológiai munkacsoport eredményei alapján az is megállapítható, hogy a Paks alatti Duna szakaszon évenként mintegy fél éven át számíthatunk arra, hogy eutróf állapotúvá válik a Duna. Az adatsorból az is kitűnik, hogy az átlagosnál tartósan nagyobb dunai vízhozamok esetén ritkábban alakult ki nagy állománysűrűségű fitoplankton. Az előzőekben részletezett jelentések eredményei alapján az alábbi megállapítás tehető. Az eutróf állapotnak megfelelő állománysűrűségű fitoplankton kialakulásának valószínűsége 100 % a Dunán, ha az aktuális vízhozam nem éri el a 2000 m3/sec értéket.

5. fejezet - 175/331

2006.02.20.


KHT

A kisebb és rövid ideig tartó áradások hirtelen csökkentik az algaszámot, és ez így van az algáknak egyébként kedvező vegetációs időszakban is. Megvizsgáltuk, hogy mi az oka annak, hogy az áradások idején a Dunában az algák száma csökken. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az ok nem a növényi tápanyagok hiánya, hiszen a mérések szerint még a különösen nagy vízhozamok (6600-6800 m3/sec) idején is elegendő mennyiségben vannak a Duna vizében az algák által közvetlenül hasznosítható ionok, amelyek a ténylegesnél ekkor is nagyobb állománysűrűségű fitoplankton kialakulását tennék lehetővé. Az áradások során azonban a sokszorosára növekedett vízhozam mederátmosó és egyben a folyó nyíltvízi tájékát számottevően kiterjesztő hatása mellett több számukra kedvezőtlenné váló ökológiai tényező is az algák állománysűrűségének csökkenését idézi elő. Különösen figyelemre méltó a sok hordalék és lebegőanyag fényszűrő, esetleg sejtroncsoló hatása. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy részben a szennyező hatásoknak (ipari és kommunális szennyvíz bevezetések), kisebb részben pedig a hidrológiai körülményeknek köszönhetően a Duna fitoplanktonjának biomasszája a hossz-szelvény mentén monoton, folytonos és jellegzetes növekedést mutat, amely a fajszám szegényedésével, a diverzitási értékek csökkenésével párosul. Ezt a megállapítást mindenben alátámasztják saját, hosszszelvény menti hidrobiológiai méréseink is, melyeket 2003-2004 években a dunai hőterhelés vizsgálatok alkalmából végeztünk el. Zooplankton A zooplankton együttesek A minőségi és a mennyiségi vizsgálatok eredményei grafikusan az 5.4.74. – 5.4.80. ábrákon és az 5.4.37. táblázatban szereplő taxonlistában találhatók. 5.4.74. ábra: Zooplankton 2001. augusztus 29. 4500 4000 3500

ind/100 l

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 mintavételi helyek

5. fejezet - 176/331

2006.02.20.


KHT

5.4.75. ábra: Zooplankton 2001. október 10. 450 400 350

ind/100 l

300 250 200 150 100 50 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 mintavételi helyek

5.4.76. ábra: A Rotatoria és a Crustacea plankton vizsgálatok eredményei 2002. június 18.

3000

ind/100 l

2500 2000 1500 1000 500 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 mintavételi hely

5. fejezet - 177/331

2006.02.20.


KHT

5.4.77. ábra: A Rotatoria és a Crustacea plankton vizsgálatok eredményei 2002. szeptember 10.

2500

ind/100 l

2000

1500

1000

500

0 1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 mintavételi hely

5.4.78. ábra: A Rotatoria és a Crustacea plankton vizsgálatok eredményei 2002. október 28.

600 500

ind/100 l

400 300 200 100 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

mintavételi hely

5. fejezet - 178/331

2006.02.20.


KHT

5.4.79. ábra: A Rotatoria és a Crustacea plankton vizsgálatok eredményei 2003. szeptember 8.

5.4.80. ábra: A Rotatoria és a Crustacea plankton vizsgálatok eredményei 2003. október 7.

Mintavételi helyek: 1. Paks komp bal 2. Paks komp sodor 3. Paks komp jobb 4. Melegvízcsatorna torkolata jobb 5. Paks nagy sarkantyú bal 6. Paks nagy sarkantyú sodor 7. Paks nagy sarkantyú jobb 8. Uszod bal 9. Uszod sodor 10. Uszod jobb 11. Gerjen-Foktő bal

12. Gerjen-Foktő sodor 13. Gerjen-Foktő jobb 14. Dombori-Fajsz bal 15. Dombori-Fajsz sodor 16. Dombori-Fajsz jobb 17. Baja bal 18. Baja sodor 19. Baja jobb 20. Mohács bal 21. Mohács sodor 22. Mohács jobb

5. fejezet - 179/331

2006.02.20.


KHT

5.4.37. táblázat: A Rotatoria és Crustacea fajok előfordulása a Duna Paks-Mohács közötti szakaszán (2001-2003) Taxonok Rotatoria Anuraeopsis fissa Ascomorpha ecaudis Asplanchna brightwelli A. priodonta Bdelloidea sp. Brachionus angularis B. budapestinensis B. calyciflorus calyciflorus B. calyciflorus nuraeiformis B. diversicornis B. falcatus B. leydigi tridentatus B. quadridentatus quadridentatus

B. q. brevispinus B. q. cluniorbicularis B. urceolaris Cephalodella gibba Colurella colurus

2001 + + + + + + + + + + + + +

Cupelopagis vorax Dipleuchlanis propatula Elosa worallii Euchlanis dilatata Filinia longiseta Keratella cochlearis cochlearis K. c. tecta K. quadrata K. tropica K. valga Lecane bulla L. closterocerca Lecane (M.) luna L. stenroosi Lepadella ovalis L. patella Notholca acuminata N. squmamula Notommata sp.

+ + + + + +

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

+

+

2003 + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

+ +

+ + +

+

+

+ + +

+

+

Paradicranophorus hudsoni Polyarthra major P. vulgaris Pompholyx complanata P. sulcata Ptygura melicerta Rotaria sp.

2002

+

+ + 5. fejezet - 180/331

+ +

+ 2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Taxonok Synchaeta grandis S. longipes S. oblonga S. pectinata

KHT 2001

2002 +

2003

+

+ +

+

+ +

+ + + + + + + +

+

Testudinella patina Trichocerca capucina T. pusilla

T. similis Trichotria pocillum T. tetractis Cladocera Alona quadrangularis A. rectangula Alonella nana Bosmina coregoni Bosmina longirostris Ceriodaphnia quadrangula Chydorus sphaericus Daphnia cucullata D. galeata D. longispina Diaphanosoma brachyurum Disparalona rostrata Macrothryx hirsuticornis Moina micrura

Pleuroxus aduncus Scapholeberis mucronata Copepoda Acanthocyclops robustus Cyclops vicinus vicinus Eudiaptomus gracilis Eurytemora velox Eucyclops macrurus E. serrulatus Megacyclops viridis Mesocyclops leuckarti

Thermocyclops crassus T. oithonoides Öszesen:

+ + + + +

+ +

+ + +

+

+ + + + + + + + +

+ + + + + + + +

+ + + + + + + + +

+ +

+

+

+ + + +

+ + + + 48

+ + + 53

+ + + +

+ + 60

A 2001-2003 között végzett vizsgálatok eredményei szerint a Rotatoria és Crustacea fajok előfordulása az 5.4.38. táblázat szerinti volt:

5. fejezet - 181/331

2006.02.20.


KHT

5.4.38. táblázat: Rotatoria és Crustacea fajok előfordulása Rotatoria Cladocera Copepoda Összes:

2001 32 13 6 51

2002 37 12 8 57

2003 44 12 6 62

A minőségi és a mennyiségi vizsgálatok eredményeinek összegzéseként megállapítható, hogy a három évben az előforduló fajok száma is és a közös fajok száma is közel azonos volt. A három vizsgált állatcsoport közül mindhárom évben a Duna vizére jellemző kerekesférgek dominanciáját állapították meg. Ezek közül elsősorban a nyári mintákban az eutróf vizekre jellemző fajok dominaciája volt jellemző. Egy-egy fajnak (Brachionus angularis, B. budapestinensis, B. calyciflorus, Keratella cochlearis cochlearis, K. c. tecta, Bosmina longirostris) nagyobb egyedsűrűségű állományai is kialakultak. A leggazdagabb faji összetételű állományokat a korábbi vizsgálatok eredményeihez hasonlóan most is a Paks fölötti szelvényben, a melegvíz csatorna torkolata alatt, Gerejen-Dombori, továbbá Baja és Mohács térségében találtuk. 2001-ben mindkét alkalommal, továbbá 2002. júniusában és szeptemberében azt állapítottuk meg, hogy a fajszám a hossz-szelvény mentén lefelé haladva fokozatosan növekszik. Ennek az lehet az oka, hogy Mohács felé haladva a lassú áramlási sebességű folyam vizében egyre több ritka előfordulású faj került elő a mintákból. 2003-ban hasonlóan egyértelmű fajszám növekedést nem tapasztaltunk. Az atomerőmű hűtőrendszerén átfolyt felmelegedett Duna vizében 2001-ben is és 2002-ben is csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem csökkent a faj- és egyedszám. A 2003-ban végzett vizsgálatok eredményei szerint többnyire a Paks fölötti szelvényben és a melegvíz csatorna alatt (nagy sarkantyú, Uszód) voltak a leggazdagabb faji összetételű állományok. Ezzel szemben nem mutattak a fentiekhez hasonló egyértelmű változásokat a hossz-szelvény mentén annak ellenére, hogy a vizsgálatokat a folyó közepes és kisvízi állapotában végezték a különböző évszakokban. 2003-ban ritka fajok előfordulását is csak néhány szelvényben állapították meg (pl. Brachionus falcatus, Dipleuchlanis propatula, Elosa worallii, Lecane stenroosii, Paradicranophorus sp., Ptygura melicerta, Eurytemora velox). Közöttük nem találtak olyat, amely a korábbi VITUKI vizsgálatok során már nem került elő. Az atomerőmű hűtőrendszerén átfolyt felmelegedett Duna vizében tehát 2001-ben, 2002ben és 2003-ban is csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem csökkent a zooplankton közösség faj- és egyedszáma. Azt is megfigyelték, hogy az állatok egyedszáma a melegvíz csatorna torkolata fölött levő szelvényben is, és a hossz-szelvény mentén is egészen DomboriFajsz térségéig a jobb parti szelvényekben lényegesen kisebb volt, mint a szelvények közepén és a bal parton. A fajszám esetében ugyanakkor hasonló jelenség nem volt megfigyelhető. A melegvíz csatorna torkolata térségében végzett vizsgálataink eredményei alapján elmondható, hogy az atomerőmű hűtőrendszerén áthaladó Duna vizében általában akkor következik be a kerekesférgek és a plankton rákok nagyobb mértékű (15-40 %) pusztulása, amikor a felmelegedett hűtővíz hőmérséklete eléri vagy túllépi a 30 oC-ot. Egyes nagytestű, sok függelékkel bíró rákfajok azonban jobban károsodnak, mint a kistestű, gömbölyű formájúak. A sérült, illetve az elpusztult egyedek száma a hűtővíz hőmérsékletének emelkedésével együtt növekedett, legjobban nyáron és kisebb mértékben az őszi időszakban. A hidegvizű évszakokban ilyen mértékű változások ezzel szemben nem tapasztalhatók. 5. fejezet - 182/331

2006.02.20.


KHT

Az eredmények összegzése alapján elmondható, hogy az atomerőmű felmelegedett hűtővize alapvetően nem károsítja a dunai zooplankton állományok faji összetételét és biomasszáját. A vízi makroszkopikus gerinctelen (makrozoobenton) együttes felmérése A természetben az élőlényközösségekre, fajok populációira közvetlenül ható környezeti tényezők valamelyikének megváltozására, az élőlények sokféle módon reagálhatnak. A reakciók egyaránt lehetnek minőségi és mennyiségi változások (pl. megváltozhat az együttes összetétele, egyes fajok eltűnhetnek, újak jelenhetnek meg, megváltozhat a populációk egyedszáma, egymáshoz viszonyított aránya, a szaporodási, viselkedési szokásokban történhet változás stb.). A makrozoobenton együttes számára ilyen közvetlenül ható környezeti tényező a vizek hőmérséklete. A vizekben élő makroszkópikus gerinctelen élőlény-együttes lassabban és nehezebben követhető módon válaszol a környezeti tényezők megváltozására, mint a vízben lebegő planktonikus élőlény-együttes. A hőmérséklet megváltozására az együttes sokféleképpen reagálhat: − elvándorolhatnak egyes fajok, − új fajok telepedhetnek meg, − a populációk kifejlődésének az intenzitása megváltozik, − az együttes aspektusa megváltozik. A környezeti tényezők jelentős mértékű megváltozása a természetes körülményekhez alkalmazkodott, "stabil" összetételű együttesben kialakult egyensúlyi állapotok felbomlásához vezethet. A magyarországi Alsó-Duna szakaszon, az évtizedek óta tartó szennyezések miatt, tágtűrésű, szennyezésekkel szemben kevésbé érzékeny folyóvízi makroszkópikus gerinctelen fauna alakult ki. Ha a hőmérsékletet, mint az élőlényekre közvetlenül ható környezeti tényezőt vizsgáljuk, akkor a Duna makrozoobenton faunája leginkább az euritermikus fajokból tevődik össze. Ezek az állatok nagy hőingadozásokhoz is képesek alkalmazkodni. Emellett jóval kisebb számban vannak sztenotermikus fajok (pl. halpióca-félék) is, melyek jól indikálják a hőmérséklet megváltozását. A mintákat az erőműből kifolyó melegvíz hőcsóváját követve vettük. Ahhoz viszont, hogy az atomerőmű által okozott hőszennyezést meg tudjuk ítélni, ismernünk kell a magyarországi Alsó-Duna jellegzetes vízi makroszkópikus gerinctelen együttesét. Ezért olyan vizsgálati szelvényeket is választottunk, ahol biztosak voltunk abban, hogy a melegvíz nem fejtheti ki hatását. A melegvíz által befolyásolt mintavételi szelvények élővilágát összehasonlítottuk a kontroll területek makrozoobenton együttesével. Az eredmények kiértékelésekor a korábbi évek kutatási eredményeit is felhasználtuk. Az eredmények értékelése A legfontosabb eredményeket grafikus és táblázatos formában foglaljuk össze. [7] Lásd 5.4.81. – 5.4.85. ábra és 5.4.39. táblázat. A 2001-2003. között végzett vizsgálataink eredményei lényegében megegyeznek a már 1999-ben megkezdett kutatások eredményeivel. A vizsgálataink alapján újra el tudtuk választani az atomerőmű hőszennyezése által a makrozoobenton együttes előfordulását 5. fejezet - 183/331

2006.02.20.


KHT

érzékelhetően befolyásoló mintavételi szelvényeket azoktól a mintavételi egységektől, ahol nem tapasztaltunk jelentős változást az együttesben. Ezek helyek következők voltak: − Melegvíz-csatorna, jobb part, 1526 fkm; − Nagy sarkantyú, jobb part, 1525,8 fkm. A legjelentősebb különbség a többi vizsgált szelvénnyel szemben, hogy azokon a mintavételi helyeken, ahol a hőhatás érzékelhető, megemelkedik a fajszám (20-25) és az egyedszám kiugróan magas lesz. A kedvezőbb energia hasznosítás, a melegvízi körülményeket elviselő fajok populációinak nagy egyedszámú megjelenését teszi lehetővé. Az ábrákon látható, hogy miképpen alakulnak az egyes fő állatcsoportok taxonszámai a Duna nyolc vizsgált szelvényében a három különböző időpontban. Megállapítható, hogy fajokban leggazdagabbnak a puhatestűek bizonyultak, mivel a vízi csigák és a kagylók a gerinctelen fauna fajainak csaknem felét tették ki a Paks-Mohács közötti Duna-szakaszon. A piócák és a rákok szintén állandóan jelenlévő csoportot képeznek, részarányuk általában meghaladja az élőlény-együttes harmadát, míg a vízi rovarok és lárváik csupán néhány fajjal szerepelnek a Duna élővilágában. 5.4.81. ábra: A rendszertani csoportok összes taxonszámai a három mintavételkor a vizsgált Duna-szakaszon 14 12

Taxonszám

10 8 6 4 2 0 Június

Szeptember

Október

Mintavételi alkalom Gastropoda

Bivalvia

Hirudinea

Crustacea

Odonata

Trichoptera

A bináris (jelenlét/hiány típusú) adatok alapján megállapított hossz-szelvény menti taxonszámok a két part mentén jellegzetesen eltérő módon alakulnak. Az ábra bal oldali diagrammjai csupán kis mértékű ingadozást jeleznek, mint a jobb part mentén tapasztalt fajválaszték és a taxonok tömegessége jelentős mértékben eltér az összes többi mintavételi helytől. A jobb parton a hűtővíz befolyójának közvetlen környezetében egyértelmű faj- illetve taxonszám növekedés tapasztalható mindhárom mintavétel alkalmával.

5. fejezet - 184/331

2006.02.20.


KHT

5.4.82. ábra: A makrozoobenton együttes fő rendszertani csoportjainak taxonszámai a hossz-szelvény bal és a jobb partja mentén 2002. június 19-én Jobb part mentén 30

25

25

20

20

Taxonszám

Taxonszám

Bal part mentén 30

15 10 5

15 10 5

0 1534,0

1525,8

1523,5

1516,0

1507,0

1480,0

0

1440,0

1534,0

1526,0

1525,8

Távolság (folyam km) Csigák

Kagylók

Piócák

1523,5

1516,0

1507,0

1480,0

1440,0

Távolság (folyam km) Rákok

Csigák

Kagylók

Piócák

Rákok

5.4.83. ábra: A makrozoobenton együttes fő rendszertani csoportjainak taxonszámai a hossz-szelvény bal és a jobb partja mentén 2002. szeptember 10-én Jobb part mentén 30

25

25

20

20

Taxonszám

Taxonszám

Bal part mentén 30

15 10 5

15 10 5

0

0 1534,0

1525,8

1523,5

1516,0

1507,0

1480,0

1440,0

1534,0

1526,0

1525,8


Kagylók

Piócák

1523,5

1516,0

1507,0

1480,0

1440,0


Csigák

Kagylók

Piócák

Rákok

5.4.84. ábra: A makrozoobenton együttes fő rendszertani csoportjainak taxonszámai a hossz-szelvény bal és a jobb partja mentén 2002. október 28-án Jobb part mentén 30

25

25

20

20

Taxonszám

Taxonszám

Bal part mentén 30

15 10 5

15 10 5

0

0 1534,0

1525,8

1523,5

1516,0

1507,0

1480,0

1440,0

1534,0


Kagylók

Piócák

1526,0

1525,8

1523,5

1516,0

1507,0

1480,0

1440,0


Csigák

Kagylók

Piócák

Rákok

A bentonikus élőlény-együttes társulás-struktúrája, tehát a faj-összetétel és a tömegességi viszonyok alapján egyértelműen megmutatkozik, hogy a torkolati műtárgy és az alatta nem messze fekvő sarkantyú környezetén kívül nem tapasztalható lényeges eltérés a többi vizsgált szelvények élőlény-együtteseiben. Csupán e két szelvény jobb parti mintáinak taxonszámai kiemelkedők a többihez viszonyítva. Ha a kvalitatív jellemzőkön kívül a tömegesség-adatokat is szemügyre vesszük, még inkább előtűnik, hogy a melegvízben jóval népesebb élőlény5. fejezet - 185/331

2006.02.20.


KHT

együttes találja meg életfeltételeit, mint a hőmérséklet-emelkedéssel nem, vagy alig befolyásolt szelvények esetében. 5.4.85. ábra: A makrozoobenton együttes egyedszám adatai a hossz-szelvény mentén a bal és a jobb part mellett, három időpontban Jobb part mentén 1200

1000

1000

800

800

Egyedszám

Egyedszám

Bal part mentén 1200

600 400

600 400 200

200

0

0 1534,0

1525,8

1523,5

1516,0

1507,0

1480,0

1534,0

1440,0

1526,0

1525,8

1523,5

Június

Szeptember

1516,0

1507,0

1480,0

1440,0

Folyam km

Folyam km Június

Október

Szeptember

Október

5.4.39. táblázat: Makrozoobenton taxonok a Duna 1534-1440 fkm közötti szakaszán

13 170 120 2

5

6 3 2 6 1 3 1 3 7 7 3

2 5 14 23 27 1 560 745 475 500 2 7 7 25 34 54

1

3 2 2 1

3 9 4 9 9

4 2 3 8 6 6 5 8 20 12 4 26 6 2 4 1 4

5 55

3 4 5

32 19 5

8

44 2

1 2 5 4 2 1

3 1 7 9

3

4 6 2 1 4 11 12 13 10 7 3 1 2 11 3 2 2 4 4 5 2 2 3 2 1 1 12 15 58 3 2 1 3 2 2

1

5. fejezet - 186/331

bal

jobb

bal

jobb

bal

1

2

1 1 2 2 6 4 5 7

jobb

4

bal

jobb

8

25 6 6 2 45 1 200 130 2000 60 70 2 3 1 2 3 3 1

2 2

jobb

5 4 40 8

2 1 1 4 2 2 13 8 1

bal

jobb

14

bal

Csigák (Mollusca: Gastropoda) Theodoxus fluviatilis (LINNAEUS, 1758) Theodoxus danubialis (C. PFEIFFER, 1828) Viviparus acerosus (BOURGUIGNAT, 1862) Valvata naticina (MENKE, 1845) Valvata piscinalis (O.F. MÜLLER, 1774) Lithoglyphus naticoides (C. PFEIFFER, 1828) Fagotia acicularis (FERRUSAC, 1823) Fagotia esperi (FERRUSAC, 1823) Bithynia tentaculata (LINNAEUS, 1758) Lymnaea auricularia (LINNAEUS, 1758) Lymnaea peregra var. ovata (DRAPANAUD, 1805) Kagylók (Mollusca: Bivalvia) Unio crassus (RETZIUS, 1788) Unio pictorum (LINNAEUS, 1758) Unio tumidus (RETZIUS, 1788) Anodonta anatina (LINNAEUS, 1758) Sinanodonta woodiana (LEA, 1834) Dreissena polymorpha (PALLAS, 1771) Corbicula fluminea (O.F. MÜLLER, 1774) Corbicula fluminalis (O.F. MÜLLER, 1774) Sphaerium corneum (LINNAEUS, 1758) Sphaerium rivicola (LAMARCK, 1799) Pisidium amnicum (O.F. MÜLLER, 1774) Pisidium henslowanum (SHEPPARD, 1823) Pisidium pseudosphaerium (SCHLESCH, 1947) Pisidium supinum (A.SCHMIDT, 1851) Pisidium sp.

jobb

jobb

TAXONOK

bal

A mintavételi szelvények folyamkilométerben megadva 1534 1526 1525,8 1523,5 1516 1507 1480 1440

2006.02.20.


KHT

40

34

bal

jobb

bal

jobb

bal

jobb

bal

jobb

bal

5 2 26

jobb

6

bal

jobb

Kevéssertéjűek (Annelida: Oligochaeta) Branchiura sowerbyi (BEDDARD, 1892) Criodrilus lacuum (HOFFMEISTER, 1845) Oligochaeta sp. Soksertéjűek (Annelida: Polychaeta) Hypalida invalida (GRUBE, 1860) Piócák (Annelida: Hirudinea) Glossiphonia complanata (LINNAEUS, 1758) Glossiphonia paludosa (CARENA, 1824) Helobdella stagnalis (LINNAEUS, 1758) Caspiobdella fadejewi (EPHSTEIN, 1966) Dina punctata (JOHANNSON, 1927) Erpobdella octoculata (LINNAEUS, 1758) Rákok (Crustacea: Malacostraca) Limnomysis benedeni (CZERNIAVSKY, 1882) Corophium curvispinum (SARS, 1895) Obesogammarus obesus (VIEUILLE, 1979) Dikerogammarus haemobaphes (EICHWALD, 1841) Dikerogammarus villosus (SOVINSKY, 1758) Jaera istri (VIEUILLE, 1979) Asellus aquaticus (LINNAEUS, 1758) Astacus leptodactylus (ESCHSCHOLZ, 1823) Szitakötők (Insecta: Odonata) Calopteryx splendens (HARRIS, 1782) Ischnura elegans pontica (SCHMIDT, 1938) Stylurus flavipes (CHARPENTER, 1825) Gomphus vulgatissimus (LINNAEUS, 1758) Tegzesek (Insecta: Trichoptera) Hydropscyche bulgaromanorum (MALICKY, 1977) Hydropscyche contubernalis (MACLACHLAN, 1865) Kétszárnyúak (Insecta: Diptera) Ceratopogonida sp. Chironomidae sp.

jobb

jobb

TAXONOK

bal

A mintavételi szelvények folyamkilométerben megadva 1534 1526 1525,8 1523,5 1516 1507 1480 1440

1 1

3

10 10

3

9

5

1

2

2 1

7

2

5 7

3 4

1

9 5

7 7

5 10 3

1

1 5

1 1

1 2 1

1 1 4 20 2

1

3 2 2 2 2 1

2 28

35 16

26 2 20

2

41

3

33 6

2 3 1 9 15

2

4

3

16 125 2 3 16 41

1 1

1

1 3

2

3

1

2

1 1

2

15

9

2

3

7

1

2 28

11

1

2 2

2

10

1 15

1

Általában a júniusi és a szeptemberi egyedszám adatok minden szelvényben meghaladják az októberben tapasztalt értékeket. A bal part menti mintavételi helyeken csupán egy júniusi maximum tapasztalható az 1523,5 fkm szelvényben (Uszód, hajóállomás), az összes többi esetben eléggé homogén módon nagyjából a 100-200 tartományban változtak az egyedszámok a mintákban. Az uszódi kiugróan magas értéket a Lithoglyphus naticoides vízi csiga tömeges jelenléte okozza, amely a finom szemcséjű üledékkel rendelkező élőhelyeken teljesen megszokott jelenség, tehát nem a mesterséges hőmérséklet emelkedéssel hozható összefüggésbe. A jobb parti értékeket szemügyre véve azt lehet tapasztalni, hogy ez az átlagos tartomány itt is jellemző, kivéve a melegvíz csatorna torkolati műtárgyának közvetlen környezetét, vagyis az 1526 és az 1525,8 folyam km szelvényeket. A mesterséges hőmérséklet emelkedés okozta tömeges megjelenés általában a különböző kagylófajok esetében érhető tetten, de egyértelműen bizonyítható a piócák fajszámának növekedésével is. 5. fejezet - 187/331

2006.02.20.

1


KHT

Az eredményeket összegezve megállapíthatjuk, hogy a korábbi évek kutatásaival megegyezően a Paksi Atomerőmű által kibocsátott melegvíz hatását a vízi makroszkopikus gerinctelen együttes megváltozása szempontjából a kibocsátás helyétől alvízi irányba, a folyam jobb parti régiójában, 1525,8 fkm-nél kijelölt mintavételi szelvényig találtuk jelentős mértékűnek. Az atomerőmű kibocsátott felmelegedett hűtővize tehát csak korlátozott szakaszon változtatja meg a vízi makroszkópos gerinctelen társulások összetételét, a csóvaszerűen levonuló hűtővíz csupán lokális hatást fejt ki a helyt ülő együttes tagjaira. A változás az együttes faj-és egyedszám növekedésében nyilvánult meg. A legjelentősebb különbséget a hőszennyezett szakaszon élő taxonok (leginkább a Corbicula-fajok és Sinanodonta anatina) egyedszámának a többszörösére növekedésében találtuk. Általánosan érvényes a makrozoobenton együttesre az a megállapítás, hogy a melegvíz hatására kialakuló kedvezőbb táplálkozási feltételek a populációk méretének jelentős növekedését okozzák. A melegvíz csatorna torkolata alatt tapasztalható állomány növekedés azoknak a szervezeteknek az esetében követhető nyomon, amelyek kifejezetten szervesanyagokban gazdag, bőven termő, eutróf környezetet igényelnek. Közöttük a legelő, a szűrő, az ektoparazita és a ragadozó fajok egyaránt megtalálhatók. Ökológiai szempontból a legnagyobb veszélyt az jelentheti, ha a melegvízi körülmények között az újonnan betelepült (pl. Corbicula-fajok) vagy behurcolt fajok rohamosan szaporodni kezdenek és gyors terjedésükkel, a hasonló ökológiai igényű őshonos fajokat kiszorítják. Bár az idegen eredetű kagyló-fajok egyre terjednek hazai vizeinkben, ennek ellenére arra nem látunk közvetlen bizonyítékokat, hogy terjedésükkel, elszaporodásukkal a többi, őshonos faj fennmaradását veszélyeztetnék. Halfauna A vizsgálat során az erőmű melegvizének halállomány összetételére gyakorolt hatását kívántuk feltárni. Ennek érdekében halállomány felmérést végeztünk a hűtővíz kifolyó felvízi és alvízi szakaszán a Duna 1530-1520 fkm-e között, valamint az erőmű területén a hidegvízés a melegvíz-csatornán. A felmérés során vizsgáltuk a fajösszetételt, a mintapontonkénti, valamint az egyes szakaszokra számított egységnyi faj- és egyedszámot, a korösszetételt. Ezen túlmenően elemeztük a szakasz halászati adatait. Az adatokat ökológiai szempontú statisztikai módszerekkel elemeztük. A halak a vízi ökoszisztéma kiemelten fontos csoportját képezik. A táplálékpiramis csúcsán lévő szervezetek nagy jelentőségűek a vízi környezet állapotának meghatározásában. Ez azt jelenti, hogy egy adott víztér bizonyos tulajdonságai (földrajzi fekvés, fizikai, kémiai tulajdonságok, stb.) megszabják a halfaunát minőségi és mennyiségi értelemben egyaránt, emellett a halak befolyásolni képesek környezetük paramétereit. Élettevékenységeik folytán a vízi ökoszisztémákban eltérő anyagforgalmi utak jöhetnek létre, ezáltal meghatározni, vagy befolyásolni képesek élőhelyük jellemzőit. A környezeti paraméterek megváltozására a halállomány jól nyomon követhetően reagál, tehát a halállomány minőségi és mennyiségi vizsgálata alkalmas a víztér környezeti állapotának meghatározására. A terhelt vízterekben jellemző a kedvezőtlen környezeti feltételeket elviselő fajok előrenyomulása, melyek között életstratégiájuknak köszönhetően elsősorban a pionír fajok jutnak szerephez és éppen emiatt az adventív fajok aránya is magasabb a természetes állapothoz képest.

5. fejezet - 188/331

2006.02.20.


KHT

A Duna vizsgált szakaszán a 2002-2003. évi mintavételek során mind a felvízi, mind az alvízi szakaszon nyolc-nyolc mintavételi pontot jelöltünk ki úgy, hogy különböző típusú élőhelyek szerepeljenek. Ennek során az aljzat jellegét tekintettük a kiválasztás alapjának, ezenkívül figyelembe vettük a vízmélységet, a vízsebességet, valamint a vízbe nyúló fákat, gyökereket mint hal-élőhely módosító tényezőket. A mintavételi szakaszt és a mintapontokat az 5.4.86. ábra mutatja. 5.4.86. ábra: A mintavételi helyszín

piros: 2002., 2003. évi mintavételi egységek; kék: 2005. évi mintavételi egységek

A mintavételek időpontjában az alábbi vízállásokat regisztrálták a paksi vízmércénél (Hydroinfo, 2002, 2003, 2005): − 2002. 09. 15.: 185 cm; − 2002. 09. 16.: 173 cm; − 2003. 05. 08.: 184 cm; − 2003. 05. 09.: 176 cm; − 2003. 05. 10.: 189 cm; − 2003. 10. 06.: –15 cm; − 2005. 10. 15.: 94 cm; − 2005. 10. 16.: 86 cm.

5. fejezet - 189/331

2006.02.20.


KHT

Kvantitatív mintavételt 2002. szeptember 15-16-án, 2003. május 08-10-e között, valamint 2005. október 15-16-án végeztünk az élő Dunán, továbbá 2002-ben és 2003-ban az erőmű hidegvíz- és melegvíz-csatornáján. (Ezek mellett 2003. október 06-án az élő Dunán kvalitatív mintavétel történt a halfaunisztikai adatok bővítése céljából.) A kvantitatív ökológiai elemzéshez 100 m hosszú mintaegységet jelöltünk ki. Ahol ilyen hosszúságú, azonos élőhelyi adottságú terület nem adódott (A1 50 m, A3 40 m, A5 50 m, A7 60 m), ott az adatokat 100 méterre korrigáltuk. A mintavétel – a mintavételi eszköz hatékonyságát figyelembe véve – a part szegélyben vonal mentén történt. Az adatelemzéshez a terepen meghatároztuk az előkerült fajokat, rögzítettük egyedszámukat, valamint a 2005. évi mintavételkor standard testhosszukat (Ls), mintavételi pontonként. Az ivadékok határozása szintén megtörtént. A halak meghatározása Berinkey (1966) és Miller (1990), rendszertani besorolásuk Nelson (1994) szerint történt. Az adatok feldolgozásához a NuCoSA programcsomagot (Tóthmérész, 1993, 1995), használtuk. A koreloszlás statisztikai elemzéséhez az egyes fajok évenkénti átlagos standard testhossz meghatározását a saját kutatási adatok mellett szakirodalom felhasználásával végeztük el (Maitland and Campbell, 1992; Györe, 1995; Pintér, 1989; Harka, 2001). Az irodalmi adatok alapján a paksi Duna-szakasz a vízfolyások epipotamális régiójába sorolható, azonban jelentős arányban vannak jelen a metapotamális, azaz a síkvidéki régióra jellemző faunaelemek. A szakaszról már hiányoznak a felső – rhitrális – szakasz karakterfajai, ugyanakkor megjelenik több, a torkolati szakaszon honos ponto-kaszpikus vándorló faj (Neogobius spp., Alosa pontica). Ki kell emelni, hogy a paksi Duna szakaszon több olyan trópusi faj előfordulása is bizonyított, amelyek életben maradását a természetesnél magasabb és kiegyenlítettebb hőmérsékletű, az atomerőműből kifolyó hűtővíz átmenetileg biztosítani képes. A Paksi Halászati Társulástól beszerzett részletes, fajonkénti halászati adatok (1983-2004) áttekintése alapján az adott Duna-szakasz halász és horgász fogása csökkenő. A zsákmány legnagyobb részét a „keszeg félék” teszik ki. Emellett jelentős a balin, márna, ponty, részesedése. A ragadozók közül korábban a süllő, az utóbbi években a harcsa fogása a legjelentősebb. A folyószakasz halállomány-szerkezete az elmúlt években jelentősen megváltozott. Az összes fogás csökkenése mellett kiemelendő a kecsege, a süllő, valamint a balin fogásának csökkenése. [45] A csökkenés legfontosabb okai: − az ívó helyek megszüntetése a mellékágak lezárásával, − a vízsebesség csökkenése, valamint a transzverzális akadályok létesítése következményeként az üledék szerkezet megváltozása, − partvédő kövezés kialakítása, − a sóderpadok elbontása következtében a mederviszonyok és szintén az aljzat szerkezeti módosulása, − a helyi szennyvízbevezetés, − a paksi Duna-szakaszon áttelelő, emelkedő nagyságú nagykárókatona populáció a téli időszakokban komoly kárt okoz az egy-három nyaras korosztályú halállományban (Gyurkó, 1992; Katics, 2002; Székely, 2000, azaz [45/a, b, c]).

5. fejezet - 190/331

2006.02.20.


KHT

Eredmények, értékelés A mintavételek során a vizsgált paksi Duna-szakaszon, valamint hidegvíz- és melegvízcsatornán összesen 36 halfaj több mint 5000 példánya került meghatározásra (lásd 5.4.40. táblázat). 5.4.40. táblázat: A mintavételek során előkerült halfajok listája Halfajok 1. Eudontomyzon mariae 2. Anguilla anguilla 3. Rutilus rutilus 4. Rutilus pigus virgo 5. Leuciscus leuciscus 6. Leuciscus cephalus 7. Leuciscus idus 8. Aspius aspius 9. Alburnus alburnus 10. Blicca bjoerkna 11. Abramis brama 12. Chondrostoma nasus 13. Barbus barbus 14. Gobio gobio 15. Gobio albipinnatus 16. Pseudorasbora parva 17. Rhodeus sericeus 18. Carassius auratus 19. Cyprinus carpio 20. Misgurnus fossilis 21. Sabanejewia aurata 22. Silurus glanis 23. Esox lucius 24. Lota lota 25. Lepomis gibbosus 26. Perca fluviatilis 27. Gymnocephalus cernuus 28. Gymnocephalus baloni 29. Gymnocephalus schraetzer 30. Stizostedion lucioperca 31. Stizostedion volgensis 32. Zingel zingel 33. Proterorhinus marmoratus 34. Neogobius kessleri 35. Neogobius fluviatilis 36. Neogobius melanostomus Összesen:

F + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 26

A + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 32

EH + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 24

EM + + + + + + + + + + + 11

MK + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + 26

F: kifolyó feletti mintapontok; A: kifolyó alatti mintapontok; EH: hidegvíz-csatorna; EM: melegvíz-csatorna; MK: mintapontokon kívüli fogás

5. fejezet - 191/331

2006.02.20.


KHT

A fogott fajok közül kettő fokozottan védett (Eudontomyzon mariae, Zingel zingel), kilenc védett státuszú (Rutilus pigus virgo, Gobio gobio, Gobio albipinnatus, Rhodeus sericeus, Misgurnus fossilis, Sabanejewia aurata, Gymnocephalus baloni, Gymnocephalus schraetzer, Proterorhinus marmoratus). Adventív fajok közül három került elő (Pseudorasbora parva, Carassius auratus, Lepomis gibbosus), ide számítva a bevándorló tarka gébet (Proterorhinus marmoratus), kessler gébet (Neogobius kessleri), folyami gébet (Neogobius fluviatilis), valamint feketeszájú gébet (Neogobius melanostomus) a nem őshonos fajok száma összesen hat. A mintavételek eredményeit összevetve a fajszerkezet kiegyenlített és azonosnak tekinthető a fel- illetve az alvízi szakaszra nézve. Megállapítható azonban, hogy a mintavételek során a felvízi szakaszon előfordult fajok száma alacsonyabb (26), mint az alvízi szakaszon (31). Csak az alvízi szakaszon fordult elő a Gymnocephalus cernuus, Lepomis gibbosus, Sabanejewia aurata, Cyprinus carpio, Anguilla anguilla. A vizsgált Duna-szakaszon a melegvíz csatorna feletti és alatti szakaszon egyaránt gyakori a Rutilus rutilus, Leuciscus idus, Aspius aspius, Alburnus alburnus, Perca fluviatilis, Neogobius kessleri. Két faj – Lota lota, Neogobius melanostomus – csak a 2005-ös mintavétel során került elő igen nagy egyedszámban. Néhány faj előfordulási gyakorisága a 2002-03-as mintavétel során a két szakaszon nagyobb eltérést mutat. Ilyen a reofil Barbus barbus, Lota lota, ezek mellett a Silurus glanis, amelyek a köves aljzatú, nagyobb sodrású mintapontok jellemző fajainak tekinthetők; valamint az adventív, stagnofil Pseudorasbora parva, Carassius auratus. A Leuciscus nemzettségbe tartozó fajpár (L. cephalus; L. idus) közül a vízfolyások alsó szakaszára jellemző jász (Leuciscus idus) gyakoribb. A mintavételek szerint a halfauna összképe alapján a vizsgált Duna-szakasz a vízfolyások epipotamális régiójába sorolható, azonban a metapotamonra jellemző fajok magasabb aránya azt jelzi, hogy sok tekintetben átmenetet képez a két régió között. Ennek megfelelően a fauna nem mutat egységes képet, a jellemző fajok mellett nagyobb az eurytop fajok (Rutilus rutilus, Perca fluviatilis), valamint adventív halfajok (Pseudorasbora parva, Carassius auratus) aránya. Jelentősebb különbségek figyelhetők meg a halfajok előfordulásában a hidegvizes- és melegvizes csatornán. A hidegvíz-csatornában 24 halfajt mutattunk ki. Itt a Dunától nagymértékben eltérő környezeti adottságok (vízmélység, aljzat, vízsebesség, melegvíz beeresztés) hatására a metapotamális régióra jellemző limnofil, sőt helyenként stagnofil halegyüttes volt megfigyelhető. Csak a hidegvíz-csatornából került elő a réti csík (Misgurnus fossilis), a csuka (Esox lucius). Emellett a Dunából besodródó reofil fajok módosítják a csatorna halállományát. Az adventív fajok nagyobb faj- és egyedszáma, valamint a halfauna kevert volta jelentős zavartságot bizonyít. A melegvíz-csatornából 11 faj jelenlétét mutattuk ki. A halállományt a Dunából bekerülő reofil fajok (Leuciscus idus, Leuciscus cephalus, Barbus barbus), valamint a közeli, az erőmű területén található horgásztóból lesodródó halfajok (Pseudorasbora parva, Carassius auratus, Cyprinus carpio, Lepomis gibbosus) alakítják ki. A csatornából előkerült fajok a Dunában is a gyakori fajok közé tartoznak. A csatornában tehát önálló halállomány nem alakul ki. A kvantitatív vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az egységnyi hosszra számított egyedszám alacsony-közepes, az a Duna középső szakaszára jellemzőnek tekinthető. Az egységnyi egyedszám értéke a kifolyó alatti szakaszon kimutathatóan magasabb, mint a

5. fejezet - 192/331

2006.02.20.


KHT

felvízi szakaszon. A hidegvíz-csatornában tapasztalható a legalacsonyabb érték. Az alvízi szakaszon az egyedszám növekedését az áramlást kedvelő, köves aljzathoz kötődő halfajok, valamint az adventív fajok okozzák. Az eltérő környezeti adottságú élőhelyek halegyüttesei jellegzetes különbségeket mutatnak. A felvízi szakasz köves aljzatú területeinek halállománya egyveretű, azon jól meghatározható halegyüttes alakul ki. Az alvízen a halállomány gradiensszerű változást mutat. Ez a jelenség egyértelműen a hűtővíz bevezetés következtében alakul ki. A természetes aljzatú mintapontokon szakasz szerinti eltérés nem mutatható ki. Itt az autochton környezeti tényezők erősebb hatásúak. A hűtővíz kifolyó alatti szakaszon mért fajdiverzitás értéke magasabb, mint a felvízi szakaszon. A diverzitás emelkedése a köves aljzatú területeken jellemző, a természetes aljzatú élőhelyek fajdiverzitása az alvízi szakaszon alacsonyabb. A diverzitás magasabb szintje nem természetes folyamat eredménye, az itt a mesterséges beavatkozás következménye. A halfajok korstruktúra elemzése azt bizonyítja, hogy a fajok korszerkezete a természetes állapotnak megfelelő, az alvízi és felvízi szakaszon jelentős eltérés nem tapasztalható. A vizsgált fajok növekedési erélye az irodalmi adatokkal összevetve jónak mondható. A felmérés eredményeinek faunisztikai és ökológiai szempontú elemzése alapján a paksi atomerőmű hűtővíz kifolyójának halállományra gyakorolt hatására vonatkozóan a következő megállapításokat lehet tenni: − A Dunába történő hűtővíz bevezetés a víz hőmérsékletének emelése révén kimutatható hatással van a vizsgált Duna-szakasz halállományára. Ez a hatás lokálisnak tekinthető. − A bevezetés hőmérséklet emelő hatására az alvízi szakaszon a természetestől – de a felvízi szakasztól, mint kontroll területtől is – nagyobb mértékben eltérő a halegyüttesek struktúrája. A jellemzően magasabb faj, valamint egyedszám zavart állapotot bizonyít. A hűtővíz kifolyó közvetlen környékén kiugró faj- és egyedszám figyelhető meg. Az egyedszám növekedés oka a hőmérséklet emelkedés hatására fokozódó produkció. Az egyedszám bevezetés alatti nagyobb ingadozása is az instabil állapotot jelzi. Az eltérés a kifolyótól távolodva csökkenő, egyre inkább közelíti a felvízre jellemző állapotot, a melegvíz hatása azonban a vizsgálat során a bevezetéstől legtávolabbi mintahelyen is kimutatható volt. − A vízhőmérséklet emelkedés hatására a kifolyó környékén az adventív fajok lokális egyedszám koncentrációja figyelhető meg. A hőmérséklet-emelkedés az adventív fajok mellett a nyíltabb, nagyobb sodrású, köves aljzathoz kötődő halfajok egyedszám növekedését okozza. − A hőmérséklet emelkedés a nagyobb áramlású élőhelyeken növeli a fajdiverzitás értékét. Az eredmények azt igazolják, hogy a hőmérséklet-emelkedés mellett a nagyobb áramlás, illetve ezzel összefüggésben vélhetően az oxigénellátottság is közrejátszik a faj- és egyedszám növekedésben. Az alvízi szakasz zártabb, kisebb vízmozgással jellemezhető természetes aljzatú élőhelyein tapasztalható diverzitácsökkenés a melegebb vízben jelentkező oxigén telítettség csökkenését, illetve más kedvezőtlen vízkémiai folyamatok beindulását jelezheti. − Az atomerőmű hűtővíz bevezetése a halpopulációk korösszetételére nincs kimutatható hatással. − A szakaszra jellemző fokozatos halállomány-szerkezet változás természetvédelmi szempontból kedvezőtlen, ami többek között a pangó vizes területekre jellemző kedvezőtlen hidrobiológiai adottságok révén alakul ki. 5. fejezet - 193/331

2006.02.20.


KHT

5.4.3.3.6. 30 0C fölötti hőmérsékletű hűtővíz esetleges bevezetésének hatásai a Duna vízminőségére és élővilágára A felsorolt tények szükségessé teszik, hogy megvizsgáljuk a 30 °C fölötti hőmérsékletű hűtővíznek a Duna vízminőségére, élővilágára gyakorolt hatását és a befogadó terhelhetőségének kritériumait, illetve a várható limitáló tényezőket. Ezt a kritikus környezeti események elemzésével lehet elvégezni. Ennek során olyan környezeti tényezőket kell figyelembe venni, amelyek bekövetkezése esetén az atomerőmű melegvizének hatása számottevő és káros változást okoz, vagy okozhat a Duna élőlénytársulásainak a mennyiségi és a minőségi mutatóiban. A legkedvezőtlenebb esetnek olyan hidrológiai és hidrometeorológiai események együttes bekövetkezése nevezhető, amelyek hasonlóan az elmúlt aszályos évtizedhez, tartósan kisvízi állapotok kialakulásához vezetnek, párosulva meleg vízhőmérsékletekkel. Ilyen esetekben lokális vízvirágzáshoz vezető jelenségek következhetnek be a fitoplankton társulásokban. A vízvirágzás a vízben oldott, és biológiailag hozzáférhető növényi tápanyag (nitrogén és foszfor) túlkínálat és a hőmérsékleti növekmény hatására általában kisvizes időszakokban következik be. Elsődleges következménye a rendkívül magas algaszámok megjelenése, melynek hatására a víz oldott oxigén tartalma erős napszakos ingadozást mutat. Az ingadozás oka, hogy míg nappal az algák oxigént termelnek (gyakran többszörös túltelítettséget eredményezve) addig az éjszakai órákban a lélegeznek és a napközben termelt oxigént a hajnali órákra már teljesen elfogyasztják (nulla körüli oldott oxigén koncentrációk, anaerob viszonyok kialakulása). A vízvirágzás által kiváltott éjszakai-hajnali anaerobiának közvetlen és jól ismert következménye halpusztulás lehet, a halak megfulladnak az oxigénhiány következtében. Az algák fiziológiai károsodása is bekövetkezhet, ami a fotoszintetikus aktivitásuk változásával jellemezhető és a növekvő hőmérséklettel rohamosan csökken. Ilyen folyamatok már akkor elindulhatnak, ha a nyári, kisvízi vízhőmérsékletek elérik és tartósan meghaladják a 25 °C-ot. Az ilyen folyamatok bekövetkezésének előfordulási valószínűsége azonban meglehetősen kicsi, mivel a Dunában mért oldott oxigéntartalom rendkívül ritkán mutat alacsony, pl. 60% alatti oldott oxigén telítettséget, a folyó vize az év nagy részében oxigénben túltelített. A Paksi Atomerőmű környezetében a szinttartó bukó és az energiatörő műtárgy is növeli a víz oxigéntelítettségét. Az oldott oxigéntartalom szélsőséges ingadozásával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra a tényre is, hogy ez szoros összefüggésben áll a pH, illetve redoxpotenciál viszonyokkal a folyóban, annak üledékfázisában zajló biodegradációs folyamatok csatolásán keresztül. A pHredoxpotenciál viszony ugyanis két, a vízhasználatot erősen befolyásoló tényezőt szabályoz: a fenéküledékben előforduló fémek, és nehézfémek oldékonyságát (azaz a víztestben és az üledékben kötött formák mennyiségi arányait), továbbá a nitrogén biogeokémiai ciklusát, ezen belül pedig az ammónia és a nitrát biokémiai átalakulásait (ammonifikáció, nitrifikáció). Az édesvízi nitrogén ciklust az oldott oxigénviszonyok annyiban befolyásolják, hogy a periodikus vagy helyenként állandósuló anaerobia (alacsony oldott oxigén tartalom) hatására a nitrogén tartalmú vegyületek redukált formái szaporodnak fel (pl. az ammónia). A szabad, gáz alakú, vízben oldott ammónia mérgező, LC50 (letális koncentráció 50%-a) értéke a legtöbb hazai halfajra rendkívül alacsony, a 0,5-1,5 mg/l tartományban mozog. A legnagyobb érzékenységet a kecsege mutatta (GULYÁS és FLEIT, 1990), amely a Dunában is újabban örvendetesen szaporodó értékes, védelemre szoruló halfaj. Az ammónia és az erőművi

5. fejezet - 194/331

2006.02.20.


KHT

melegvíz kibocsátás egymásra hatásának elemzése azt mutatja, hogy ebben az esetben a pH hatása – szerencsére – ellene hat az ammónia mérgező hatásának. Tehát igaz ugyan, hogy a szervesanyag oxidációs és az ezzel párhuzamos ammonifikációs útjai felgyorsulnak a folyóban a melegvíz bevezetés hatására, de mindkét biokémiai folyamat csökkenti a pH-t. Minél alacsonyabb a pH, annál kevesebb a gáz alakú, oldott ammónia a vízben, és az ammónia/ammónium egyensúly a protonált (NH4+) forma felé tolódik el, amely nem mérgező. Így tehát a folyó BOI tartalmának oxidációja és a melegvíz hatása ellentétes hatást eredményez a nehézfémek, illetve az ammónia problémát illetően. Az ammónia esetében a melegvíz bevezetés a problémán nem változtat, vagy egyenesen javítja azt, míg a nehézfémekkel kapcsolatos vízminőségi helyzetet változatlan szervesanyag terhelés mellett is feltétlenül rontja azon a folyószakaszon, ahol a felmelegedés miatt a folyó BOI tartalmának oxidációja felgyorsul. A 30 °C-nál magasabb vízhőmérsékleten a planktonikus állatok pusztulása egyértelműen kimutatható. Az is ismert, hogy a vízben oldható oxigén mennyisége pusztán a hőmérséklet növekedése miatt is csökken. Ehhez hozzá kell adni a planktonikus élőlények elpusztult tömegéből származó szervesanyag lebomlásából származó oxigénelvonást, továbbá azon tényből eredő oxigéncsökkenést is, mely szerint a biológiai folyamatok sebessége (esetünkben a szervesanyag bomlása) 10 °C hőmérsékletemelkedés esetén mintegy 2-3-szorosára növekszik. Mindezek eredményeként a 30 °C körüli hőmérsékletű hőcsóvában az oxigénforgalom mutatóinak (oldott oxigén, BOI, KOI) a romlása fog bekövetkezni. A makroszkópos gerinctelen állatok közül a 27 °C hőmérsékletű, illetve az annál magasabb hőmérsékletű Duna szakaszon fajszegényedés volt megfigyelhető. A jelenlegi viszonyok között a melegvíz bevezetés alatt 500 m-re levő nagy sarkantyúnál már bekövetkezik a faj- és állomány-összetétel regenerálódása. Itt kell felhívni a figyelmet egy olyan környezeti problémára mely az erőművi hőterheléssel ugyan nem függ össze, mégis az érintett alvízi Duna szakaszt, illetve a környező vizek többcélú hasznosítását előnytelenül befolyásolhatja. Ez az erőműben esetlegesen szükséges időszakos biológiai eltömődések megszüntetésének/megelőzésének problémája, melyre az üzemidő hosszabbítás időszakában is fokozott figyelmet kell fordítani. A biológiai változások előrejelzésének bizonytalansága Az üzemidő hosszabbítás várható biológiai hatásait illetően azokat az események időskálája szerint négy csoportra oszthatjuk: a. Azonnali, rövid idejű (akut) változások (órákban, napokban mérhető). b. Lassabban pl. egy vegetációs perióduson belül bekövetkező hatások (néhány hónapban mérhető változások). c. Néhány éven belül (2-5) bekövetkező trend jellegű változások. d. Több évtizedes lassú, vízminőségi és biológiai változások. Általánosságban elmondható, hogy az időskála rövidülésével pontosabb előrejelzések készíthetőek a biológiai változásokról, azok potenciális környezeti hatásairól, annak esetleges ökológiai veszélyeiről. Így pl. az a. pontba beleértendő akut változások (pl. egy 10 °C-hoz szokott algatömeg bekerülése az alkalmanként 30 °C-os hőcsóvába) teljes bizonyossággal előre jelezhetőek, éppen úgy, mint a más, pl. gerinces élőlények (halak) válaszreakciói. Az a. ponttal kapcsolatos előrejelzések döntően laboratóriumi és szabadföldi (terep) adatokra alapozottak, s mint ilyenek, rendkívül megbízhatóak.

5. fejezet - 195/331

2006.02.20.


KHT

Az időskála növelésével az előrejelzés bizonytalansága növekszik. A b. pontban említett lassúbb, de egy vegetációs perióduson belül bekövetkező hatások előrejelzését alapvetően a biológiai vízminőség mutatóin keresztül végeztük el (anyagforgalom, szaprobitás, trofitás alakulása a Dunában). A c-d. pontokkal kapcsolatban az értékelést a jelenlegi trendek elemzése és az azokból történő extrapoláció biztosította. Az előrejelzés bizonytalanságát itt azok a gyakran előforduló megjegyzések jelzik, amelyek a "ha-akkor" jellegű következtetésekben jelentkeznek. Nyilvánvaló, hogy a kritikus környezeti események értékelésekor számos olyan gazdasági, gazdaság földrajzi és nem utolsósorban társadalmi, gazdasági, politikai változást kellett az értékelés körébe bevonni, melyek jövőbeni változásai, vagy akár bekövetkezésük valószínűsége csak nagy bizonytalansággal volt megadható. A terület tágabb politikai, gazdasági-társadalmi fejlődési trendjeit elemezve megállapítható, hogy a pontszerű szennyező források (elsősorban a nagyobb kommunális szennyvíz kibocsátások) problémája enyhülni fog a jövőben, bár a beruházások várható kiépítettségi foka a megvalósítás üteme bizonytalan, főként gazdasági oldalról. További bizonytalanságot jelentenek a Dunán történő tevékenységek, melyekről az üzemidő hosszabbítás időszakára igen keveset tudunk, főként, ha figyelembe vesszük a VKI elvárásait is. (Lásd pl. a Bős-Nagymarosi vízlépcső távlati hatása, mind jelenlegi kiépítettségét, mind pedig üzemrendjét illetően. A tározó feltöltése a nyári hónapokban 1-2 °C hőmérséklet emelkedést is eredményezhet a Duna természetes vízhőmérsékletében. Ugyanígy a fővárosi szennyvizek kezelésének fejlesztési tervei, mely reményeink szerint a Duna vízminőségét – legalábbis lokálisan Budapest alatt – jelentősen kell, hogy javítsa.) 5.4.4. Geológiai és hidrogeológiai képződmények (föld, talaj, talajvíz) terhelése, igénybevétele Jelen fejezetben a Paksi Atomerőmű működésének következményeit vizsgáltuk a földtani, vízföldtani képződményekre. Feltártuk az erőműhöz kapcsolódó eddig észlelt szennyezőforrásokat, és ismertetjük a korábban elvégzett mérések eredményeit. Természetesen azt is bemutatjuk, hogy a szennyezések megelőzése, kiküszöbölése érdekében az erőmű milyen intézkedésket tett és tesz, és ennek eredményeként jelen pillanatban, hogyan jellemezhető az erőmű térségének talaj-, talajvíz állapota. 5.4.4.1. Talaj, talajvíz szennyezettség Az atomerőmű területén található talaj és talajvíz állapota egyrészt az építést megelőző, nagyszámú talajmechanikai feltárás során vett mintákból, másrészt a kifejezetten a talajvíz megfigyelésére létesített figyelőkutak vizsgálataiból ismertek. Ilyen típusú vizsgálatokat nemcsak a létesítés előtt végeztek, később, a tervezett bővítési munkálatokat megelőzően ugyancsak számos geotechnikai feltárásból származó vízminta minőségvizsgálata készült el. A vizsgálat eredményeit, a talaj- és rétegvizek legfontosabb minőségi paramétereit a 4.3.4. alfejezetben bemutattuk.

5. fejezet - 196/331

2006.02.20.


KHT

5.4.4.1.1. Az erőmű működése közben végzett talaj- és talajvíz vizsgálatok és eredményeik 1996. előtti talaj és talajvíz vizsgálatok eredményei Az erőmű területén létesített talajvíz monitoring rendszer alapvetően a radioaktív szennyezések vizsgálatára készült, a rendszeres mintavételek ezt a célt szolgálták. Ezért az erőmű működésének megkezdésétől 1995-ig – a hagyományos, nem radioaktív szennyezőkre vonatkozóan – csak néhány területen történt talaj, talajvíz vizsgálat. 1992-től kezdődően: – a zagytér (pH, oldott anyag, keménység, olaj), ill. – az Üzemi Veszélyes és Ipari Hulladék Gyűjtő környezetében (pH, oldott anyag, olaj, fémek). 2-2 kútból végeztek eseti vizsgálatokat. A mérések azonban – a mérésekhez használt módszerek magas kimutatási határa, ill. az olajtartalom esetében nem eléggé specifikus volta miatt – csak tájékoztató jellegűnek tekinthetők. [16] 1995-ig két esetben tártak fel talajszennyezést: – Az erőmű beruházási ideje alatt a festékes és oldószeres göngyöleget az építkezést végző cégek egy salakkal felszórt, körülkerített területen gyűjtötték. Az 1990. április 10-i környezetvédelmi ellenőrzésen a környezetvédelmi hatóság felszólította az erőművet a festékhulladék tároló felszámolására, a területen lévő hulladékok (mintegy 150 t festékes hulladék) ártalmatlanítására, valamint a terület szennyezéstől való mentesítésére. – A mentesítés megtörtént, a hulladékot 1999. május 10-ig – az időközben elkészült Üzemi Veszélyes és Ipari Hulladék Gyűjtőbe tárolták be, majd később ártalmatlanították. A szennyezett talajt 20-40 cm mélységben eltávolították, a szennyezett talajból származó 790 t festékes föld az Aszódi hulladéklerakóban került elhelyezésre. A szennyezett talaj eltávolítása után végzett talaj vizsgálatok a szennyezettség megszűntét bizonyították [17]. – Az 1990-ben a két új 10 000 m3-es meszes zagykazetta létesítése során, melyeket az erőmű építése során használt 5000 m3-es zagymedence helyére építettek, a felszámolni kívánt földmedence olaj szennyezettségére derült fény. Az olajjal szennyezett kb. 200 m3 talaj – hatósági engedéllyel történő kitermelése után – az olajos tároló medencébe került elhelyezésre [18]. Környezetvédelmi felülvizsgálatok eredményei napjainkig Környezeti állapot és kárfelmérés (1996.) Az MVM Rt. megbízása alapján a Golder Associates Magyarország Kft. által képviselt konzorcium 1996. júniusa-szeptembere között elvégezte a PA Rt. környezeti állapotának feltárását és kárfelmérését. [19] (Ennek keretében a meglévő kutakból került sor vízmintavételre, emellett 11 db talajfeltáró fúrás történt a potenciális szennyezőforrások környezetében.) Az állapotfelmérési dokumentáció néhány esetben környezetszennyezés lehetőségét tárta fel és ezeken a területeken további vizsgálatokat javasolt. A feltárt szennyezések a következők voltak: – Az Üzemi Veszélyes és Ipari Hulladék Gyűjtő ellenőrző kútjaiban a réz és cink koncentráció meghaladta az MSZ 450/1-1989 ivóvízszabvány tűrhető határértékét. – A zagytér melletti Z-2 sz. megfigyelőkútban jelentős mértékű réz, cink, nikkel és ólom szennyeződés tapasztalható.

5. fejezet - 197/331

2006.02.20.


KHT

Részleges környezetvédelmi felülvizsgálat (1997-99.) A PA Rt. kiegészítő vizsgálatok után a felülvizsgálati jelentést benyújtotta a környezetvédelmi hatóságnak, aki a felülvizsgálati dokumentáció és más adatok alapján 1997ben részleges környezetvédelmi felülvizsgálatot [20] rendelt el az alábbi területeken: – Üzemi Veszélyes és Ipari Hulladék Gyűjtő; – zagymedencék környezete; – M-8, M-9, M-10 és M-11 megfigyelőkutak környezete; – az Rt. területén az ún. „talajvíz trícium szennyeződés” vizsgálata. Részleges környezetvédelmi felülvizsgálat 1997-99 között elkészült. [21] Eredményeit a környezetvédelmi felügyelőség elfogadta, és környezetvédelmi előírások kiadása mellett 1999-ben működési engedélyeket adott ki a vizsgált területekre. A részleges környezetvédelmi felülvizsgálatok fontosabb megállapításait és a kapcsolódó környezetvédelmi előírásokat az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: – A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának szennyvízelvezető csatornája környezetében, az M-9 kútban mérhető magas ammónium szennyeződés (5,5 mg/l) oka a csatorna – időközben kijavított aknáinak – inhermetikussága. Ezért az ammónium szennyeződés megszűnését utóellenőrzéssel kell igazolni. – A pótvízelőkészítő környezetében a talajvíz magas nitrát koncentrációjának (60-80 mg/l) okát fel kell tárni, és meg kell szüntetni, utóellenőrzést kell végezni. – Az Átmeneti Veszélyes Hulladéktárolóból származó szennyezést a felülvizsgálat nem talált. A tárolót ellenőrző kutakban határérték túllépést csak a K 01 sz. kútnál ([Zn] = 1,430 mg/l) tapasztaltak. Bizonyítást nyert, hogy a magasabb réz és cink koncentráció a kutak kialakításából adódik. A kutak horganyzott huzallal rögzített rézháló szűrőzéssel készültek. Ezért a kutakat fel kell számolni, és új kutakat kell létesíteni. – Az ipari zagytér környezetében a hagyományos komponensek tekintetében (réz, nikkel, vas, mangán, ólom, cink, klorid, kémiai oxigénigény) vett talajvíz mintákban határérték feletti koncentrációkat találtak. A szennyezés forrása a vegyszeres hulladékvíz medence. A szennyeződés a medence szűk környezetére terjed ki, így a várható környezetterhelés elhanyagolható. Előírásra került vegyszeres medence burkolati hibáinak kijavítása, a monitoring rendszer bővítése, a szennyezés utóellenőrzése, a vegyszeres medence burkolatának évenkénti ellenőrzése, a töltő és ürítő vezetékek nyomáspróbája. – A PA Rt. területén létesített talajvíz megfigyelő kutak üzemi ellenőrzése során először 1983-ban észlelték a talajvíz trícium koncentrációjának növekedését (kb. 50 Bq/l) a fekáliás csatorna környezetében. Néhány év múlva az erőmű egyéb építményei – fő és segéd épületek – környezetében is egyes talajvízfigyelő kutakban megnőtt a trícium koncentráció, 1989-1993. között jelentős mértékben max. 2-3 kBq/l-ig. A szennyeződés mindmáig az atomerőmű területén belül maradt. A szennyezés forrásainak a technológiai rendszeri és épületszerkezeti hibákból adódó szivárgások bizonyultak. Az 1998-ig elvégzett javítások eredményeképpen 1994-től általában jelentős trícium csökkenés figyelhető meg a talajvíz kutakban, az 1998. évi maximális érték < 1 kBq/l (jellemzően kb. 0,5 kBq/l) volt. A talajvíz trícium szennyezéséből adódó lakossági járulékos dózis elhanyagolható, 0,01 nSv nagyságrendű (hidegvizes csatorna – Duna útvonalra számolva). [22] A tríciummal szennyezett technológiai eredetű víz bejutása a talajvízbe napjainkra megszűnt. A szivárgásokból a tríciumon kívül más izotópok környezeti megjelenése eseti. A C-14 eseti háttéringadozása általánosnak mondható, ez azonban még a tríciuménál is

5. fejezet - 198/331

2006.02.20.


KHT

jelentősen kisebb környezeti terhelést jelent. A trícium kikerülése és kimutatása egyértelmű, az összes többi radionuklid esetében a kutak vizében való egyértelmű megjelenés nagyon jó kimutatási határ mellett sem volt igazolható (gammasugárzóknál kb. 5 mBq/l, 90Sr-nál kb. 1 mBq/l, alfa-sugárzóknál kb. 0,1 mBq/l kimutatási határ az ilyen irányú vizsgálatok során). A szivárgások teljes megszüntetése esetén a trícium az erőmű alatti vízvezető rétegekből 3-10 év alatt távozna. A még fennálló épületszerkezeti, technológiai szivárgási helyek feltárásra automatikus mintavételű környezeti feltáró monitoring rendszert kell kiépíteni. A monitoring eredmények alapján pontosítani kell a meglévő szennyeződésterjedési modellt. Azonosítani kell, és meg kell szüntetni a már ismert és a később feltárásra kerülő szennyezés forrásokat. Figyelembe véve a felülvizsgálat eredményeit ki kell dolgozni a környezetveszélyeztetéseket megelőző monitoring rendszert. A fekáliás csatornával kapcsolatos környezeti utóellenőrzéseket folyamatosan végezni kell és igazolni kell a környezetveszélyeztetés megszűnését. A – részleges környezetvédelmi felülvizsgálat eredményeit figyelembe véve kiadott – működési engedélyekben foglalt előírások teljesítésére a PA Rt. intézkedési terveket fogadott el és hajtott végre. A transzformátorok környezetében végrehajtott részleges környezetvédelmi felülvizsgálat (1998.) 1998-ban a PA Rt. a 21AT jelű blokki és a II/1 jelű hálózati transzformátorok esetében észlelte, hogy a teljes üzemidő alatti olaj utántöltés 600-1000 literrel meghaladja a többi transzformátorba töltött olajmennyiséget. Az elvégzett feltáró vizsgálatok eredményei alapján – melyek határérték feletti olajszennyezést jeleztek – a PA Rt. 1998. májusában bejelentést tett a környezetvédelmi felügyelőségnek. A felügyelőség 1998. júliusában részleges környezetvédelmi felülvizsgálatot rendelt el. A felülvizsgálat eredményeit a környezetvédelmi felügyelőség elfogadta és környezetvédelmi előírások mellett működési engedélyt adott ki, amelyet kiegészítő vizsgálatok, kockázatértékelés és a lehetséges kárelhárítási módozatok részletes vizsgálata alapján, a PA Rt. kérelmére módosított. [23], [24], [25], [26], [27] A felülvizsgálat fő megállapításait és a működési engedély megállapításait az alábbiakban foglalhatjuk össze: – A 21AT blokki transzformátor meghibásodása következtében kb. 1000 l transzformátorolaj került 1987-ben a kavicságyra. A II/1 jelű hálózati transzformátor tömítetlensége miatta 1993-1996. között, illetve 1998-ban kb. 600 l olaj folyt ki a kavicságyra. – A vizsgálatok megállapították, hogy a transzformátorok alatt a talaj szennyeződött, a szennyezés in-situ biodegradációval történő eltávolítására van szükség. A kárelhárítási módszerként a Golder Associates Kft. BIOVENTING eljárása került kiválasztásra. A talaj levegőellátásának javítását szolgáló levegőztető és monitoring rendszer 2001-ben megkezdte működését. A két transzformátor környezetében végrehajtott in-situ kárelhárítás eredményeként a talaj olajjal történő szennyezettsége 2003-ra gyakorlatilag megszűnt, a környezetvédelmi hatóság a műszaki beavatkozás folytatásának megszüntetését engedélyezte. Utóellenőrzés céljából a környezetvédelmi hatóság egy évig (2004) negyedéves gyakorisággal a transzformátorok területén lévő 2-2 megfigyelőkútból akkreditált mintavételt, valamint TPH és Σ PAH tartalom meghatározást írt elő. Az utóellenőrzés eredményeit az 5.4.41. táblázatban foglaljuk össze.

5. fejezet - 199/331

2006.02.20.


KHT

5.4.41. táblázat: Utóellenőrzés vizsgálati eredményei (TPH és Σ PAH tartalom) Mintavétel időpontja 2004.02.19. 2004.05.18. 2004.08.31. 2004.11.11. határérték 6

K1 kút (21 AT) < 0,02 < 0,02 < 0,02 0,10

TPH [mg/dm3] K2 kút K1 kút (21 AT) (II/1) 0,03 < 0,02 < 0,02 < 0,02 < 0,02 < 0,02 < 0,02 < 0,02 0,10 0,10

K2 kút (II/1) 0,15 < 0,02 0,03 < 0,02 0,10

K1 kút (21 AT) < 0,01 0,06 0,09 2,00

Σ PAH [mg/dm3] K2 kút K1 kút K2 kút (21 AT) (II/1) (II/1) 0,05 0,02 0,06 < 0,01 < 0,01 < 0,01 0,02 0,01 0,02 0,10 0,14 0,08 2,00 2,00 2,00

Az utóellenőrzés eredményei alapján a környezetvédelmi hatóság a kárelhárítást befejezettnek nyilvánította. Építési törmeléklerakó és betonelem tároló részleges környezetvédelmi felülvizsgálata (2002.) A PA Rt. a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. tv. 56. §. (5) bekezdése alapján 2002-ben megbízta az FTV Rt.-t az építési törmelék lerakó terület teljeskörű környezetvédelmi felülvizsgálatával. [28] A környezetvédelmi felülvizsgálat legfontosabb eredményeit – a teljesség igénye nélkül – az alábbiakban foglalhatjuk össze: – A területen 2001. december óta hulladék elhelyezés nem történik. – A feltárások eredményei alapján a lerakóban – a felszín alatt – elhelyezett hulladék 95-96 %-a építési törmelék és föld, homokos kavics (kb. 50-50 %-ban), 4-5 % szerves anyag (pl. fahulladék, tuskó, nyesedék). Veszélyes hulladékot nem tartalmaz. Teljes térfogata, mintegy 80-100 ezer m3. A felszínen elhelyezett hulladék (jellemzően vasbeton elemek, beton törmelék) térfogata megközelítőleg 1670 m3. – A lerakott törmelékanyag és a földtani közeg jellegű kötőanyag az analitikai vizsgálatok tanúsága szerint nem mutatott szennyezettséget. A talajvízben lokálisan és időszakosan ammónium, nitrát, cink és olaj szennyezettség észlelhető. Az előzetes környezeti kockázatbecslés adatait összegezve megállapítható, hogy a jelenlegi és a tervezett területhasználat, figyelembevételével a talajvíz lokális szennyezettségének következtében fennálló környezeti kockázat kicsi, azonnali beavatkozást nem igényel. A környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi felülvizsgálat alapján környezetvédelmi előírások megadásával kötelezte a PA Rt.-t a lerakó lezárására. A főbb környezetvédelmi előírások az alábbiak: – A felszínen elhelyezett és nem hasznosítható betonelemek elhelyezésére rekultivációs tervet kell készíteni, és jóváhagyatni. A jóváhagyás után – 2004. június 30-ig – a beton hulladékot a helyi viszonyoknak megfelelő talajtakarással a tájba kell illeszteni. – A monitoring rendszert bővíteni kell, azaz a méréseket ökotoxikológiai vizsgálatokkal is ki kell egészíteni. A monitoring eredményei alapján kockázatbecslést és amennyiben szükséges kárelhárítási tervet kell készíteni és 2004. júliusában a környezetvédelmi hatóságnak benyújtani. A környezetvédelmi hatóság által elfogadott tervek alapján a törmeléklerakó rekultivációját a PA Rt. elvégezte. A monitoring rendszer bővítése, majd a kiterjesztett talajvíz vizsgálatok alapján elkészült záródokumentáció határidőre benyújtásra került, azt az ADUKÖFE a 6

A határértékek a 10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendeletben előírt „B” szennyezettségi határértékek.

5. fejezet - 200/331

2006.02.20.


KHT

K4K5739/04. sz. határozatában jóváhagyta, a rekultiváció befejeződött. A határozatban a környezetvédelmi hatóság a terület 5 éves utógondozását és a talajvíz rendszeres ellenőrzését írta elő, melyet a PA Rt. végez. Az olaj- és vegyszertároló tartálypark környezetvédelmi felülvizsgálata (2003.) A PA Rt. a környezetvédelmi felügyelőség határozata alapján [29] elvégeztette a 11/1994. (III.25) IKM r. hatálya alá tartozó tároló tartályok részleges környezetvédelmi felülvizsgálatát. A részleges környezetvédelmi felülvizsgálat az üzemelő tartályparkokból származó környezetszennyezést nem tárt fel. [30] A 33/2000. Korm. rendelet előírásaira figyelemmel – mely szerint a kockázatos anyagokkal tevékenység csak a legjobb elérhető technika alkalmazásával, környezetvédelmi megelőző intézkedésekkel végezhető – a PA Rt. a földalatti olajtartályainak dupla falúvá tételét határozta el. A részleges környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentáció 2003. májusában került benyújtásra, azt a környezetvédelmi hatóság elfogadta. A földalatti olajtartályok duplafalúsítására vonatkozó szerződés – közbeszerzési eljárás keretében – megkötésre került. A földalatti olajtartályok duplafalúvá történő átalakítása 2007. október 31-ig fejeződik be. 5.4.4.1.2. Az erőmű területén észlelt konkrét talaj-, talajvízszennyezések, és ezek elhárítása Vegyszervezeték meghibásodása 2001. június 22-én egy armatúra meghibásodása miatt (kb. 430 l) salétromsavval szennyeződött az 1. sz. segédépületnél lévő csőhíd (59. oszlop) alatti füvesített terület. A szennyezett felső talajréteget eltávolították (12 t) és tiszta talajjal pótolták. A szennyezett talaj veszélyes hulladékként ártalmatlanításra került. A gyors intézkedésnek köszönhetően a mérések tanúsága szerint a mélyebb talajrétegek ill. a talajvíz nem szennyeződött. A tömörtelenség okának kivizsgálása több műszaki, szervezési problémát tárt fel. (Pl. a csőszakasz rozsdamentes acél, de a csatlakozó karimapárok szénacél kötőelemek, üzemviteli feltételek hiánya miatt a csőszakaszon tömörség próbát nem tudtak végezni). A feltárt hibák ismétlődésének elkerülésére intézkedtek. A környezetvédelmi hatóság a savat szállító vezetékrendszerek felülvizsgálata alapján intézkedéseinket elfogadta. A pótvízelőkészítő udvarterében lévő hulladékvíz vezetékek meghibásodásai A 33629-15/1999. sz. működési engedély előírásai alapján, 2000. december 31-ig elvégzésre került a pótvízelőkészítő épület udvartéri hulladékvíz elvezető rendszerének építészeti felülvizsgálata során feltárt hibák megszüntetése: – a 01UL95 jelű földalatti hulladékvíz vezeték kiváltása új, műanyag vezeték kiépítésével; – a használaton kívüli földalatti vezetékek és 1 db akna megszüntetése; – a hulladékvíz átemelő osztó-, szívó aknái szigetelő burkolatának javítása; – a vasúti vegyszerlefejtő tálca burkolatának helyreállítása. Várakozás szerint a hibák javításával a talajvíz nitrát szennyezésének okai megszüntetésre kerültek.

5. fejezet - 201/331

2006.02.20.


KHT

2002. január-március között azonban az udvartéri vezetékrendszeren egymás után több hibát tártak fel, melyek javításra kerültek. Az esetlegesen szennyezett talajból minden esetben mintát vettek. A sérült csőszakaszok környezetéből vett 3 mintában találtak kis mértékű szennyezést (króm, olaj), amely azonban talajcserét nem indokolt. A felmért földalatti csővezeték sérülésekről a környezetvédelmi hatóságot folyamatosan tájékoztaták. A feltárt hibák miatt megkezdődött a teljes vezetékrendszer soronkívüli felülvizsgálata. A pótvízelőkészítő, a vegyszerelőkészítő és a vegyszertartályok kármentőiból elfolyó hulladékvizeket szállító csővezetékek és aknák állapotfelmérését a környezetvédelmi hatóság is kérte. A szakértői jelentések tartalmából, valamint a meghibásodások növekvő számából és az azokat kiváltó okok vizsgálatából azt a következtetés vonható le, hogy a pótvízelőkészítő hulladékvizeket szállító csővezetékei elöregedtek. A csövek belső felülete érdes, bordásan kimaródott, így eredeti falvastagságnál vékonyabb. A talajnyomások, alámosások miatt a csövek jó része az eredeti lejtésviszonyoktól eltér, a csövek megfogása az aknáknál meglazult, a csövek tengelyirányban elmozdultak. A pótvízelőkészítő hulladékvízrendszerének állapotvizsgálata alapján szakértői és vezetői döntés született a rendszer teljes terjedelmű rekonstrukciójáról. A környezetvédelmi hatóság kérte a rekonstrukció felgyorsítását. A rekonstrukció kiviteli tervezése megtörtént. A rekonstrukció két ütemben 2006-ban, ill. 2007-ben kerül végrehajtásra. Az ipari hulladékvizeket a zagytéri meszes medencébe szállító 3 db hulladékvíz vezeték rendszeresen (évente 1-3 alkalommal) meghibásodott, a csőtörések következtében a talajba kockázatos anyagokat nem tartalmazó hulladékvíz került, a mérési eredmények alapján környezetszennyezés nem történt. A környezetveszélyeztetések elkerülése érdekében 2002ben az egyik vezeték (1080 m hosszon) KPE anyagú csővezetékre cserére került, a továbbiakban ez az üzemi vezeték. A másik két vezeték ezután csak üzemi tartaléknak szolgál. Kommunális szennyvízvezeték meghibásodása [8], [9], [10] A PA Rt. a 39022-10/1/2001. sz. alatt módosított 33629-15/1999. számú működési engedély III/1. pontja alapján folyamatosan végzi a KKÁT területéről a kommunális szennyvizeket az erőművi gerincvezetékbe továbbító csatornaszakasz, korábbi meghibásodásból származó talajvízszennyezésének, utóellenőrzését. A talajvízben mérhető ammónium, szerves anyag koncentrációk több éves tendenciái, ingadozása miatt felmerült a „friss” szennyeződés, a csatorna meghibásodásának lehetősége. Ezért elvégeztettük a csatornaszakasz kamerás vizsgálatát. A 200 mm-es KG PVC csővezeték – 108 m hosszon elvégzett – ipari televíziós vizsgálata számos hibahelyet azonosított (repedések, hosszirányú ill. keresztirányú elmozdulások). A további szennyezés kijutás elkerülése érdekében a csatornaszakasz felújítását soron kívül elvégezték. A csatornaszakasz meghibásodását 2002. augusztus 23-án jelentették a környezetvédelmi hatóságnak. A szennyvízcsatorna – csőszakasz cserékkel történő javítása – sikeres víztartási próbával 2002. október 8-án fejeződött be. Mozdonyszín mellett feltárt talajszennyezés A PA Rt. beruházási területén, a mozdonyszín mellett lévő 2 db 25 m3-es földalatti gázolajtartály megszüntetése kapcsán a környezetvédelmi hatósággal egyeztetett ellenőrző

5. fejezet - 202/331

2006.02.20.


KHT

programot hajtottak végre (2003. február). A mérési eredmények szerint a tartályoktól a talajvíz áramlási irányába eső mintavételi helyen a talajvíz szénhidrogén tartalma meghaladja a beavatkozási szintet, a talaj szénhidrogén tartalma meghaladja a szennyezettségi szintet. A tartályoktól a talajvíz áramlási irányával ellentétes irányba eső másik mintavételi fúrásból a talajvízben és a talajban szénhidrogén kimutatási határ felett nem mérhető. A tartályok két éve üresek, tisztításukat és sikeres nyomáspróbájukat a TANK-KER Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. 2002.02.13-án fejezte be (dómfedél leszerelés, tisztítás, dómfedél lezárása, nyomáspróba). Az üres, kitisztított tartályok így további olajszennyezést nem okozhatnak. A tartályok nyomáspróbával bizonyított hermetikussága a tartályokhoz csatlakozó valamely csővezeték korábbi meghibásodását valószínűsítette. A szennyezés lehatárolása, mértékének felderítése céljából további vizsgálatokat végeztünk. A tartályok, a csővezetékek és a kapcsolódó kútfejek kiemelésre, ill. eltávolításra kerültek. A tartálypark környezetében 7 db ideiglenes talajvíz mintavételi pontból történ vízvizsgálat olajtartalom meghatározása céljából. A tartályok és a hozzá tartozó kútfejek kiemelése során az érzékszervileg észlelhető szennyezett talaj ki lett termelve és ártalmatlanításra került (20 t). A kitermelést követő talajmintavétel és elemzés bebizonyította, hogy a talajszennyezés megszűnt, így további kitermelés nem szükséges. Az első mintavétel során mért 1532 μg/l olajtartalom valószínűleg a talajvíz fúrás során való szennyeződésének következménye (az 5-6 m mélységben lévő szelvényben olajjal szennyezett talajból a csövezés során talajdarabok hullottak a talajvízbe). Az ezt követő háromszori mintavétel eredményei alapján megállapítható, hogy a talajvízben egy mintavételi helyen (G17) 54-193 μg/l közötti – a mintavételekkel csökkenő tendenciájú – olajtartalom volt mérhető. [30] A G17 mintavételi hely körüli mintavételi helyeken sem a talajvízmintákban, sem a talajmintákban olaj nem mutatható ki. Így a szennyezés igen kis kiterjedése bizonyított. A szennyezett talaj, a tartályok, a csővezetékek és a kapcsolódó üzemanyag kutak eltávolítása megtörtént, ezzel a lehetséges szennyezés források felszámolásra kerültek. A környezetvédelmi hatóság az intézkedéseket elfogadta. Lúg kifolyás csőtörés következtében A 02RS40 jelű – felszín feletti csőhídon vezetett rozsdamentes acél csővezeték – egyik hegesztési varrata meghibásodott. A meghibásodást 2003. március 12-én észlelték. A varrathiba miatt a csőből a talajra 257 g/l koncentrációjú nátrium-hidroxid oldat került. A további szennyezés elkerülése érdekében a vezeték leürítésre és kizárásra került. A vezeték szakaszon az utolsó áttárolás 2003. február 27-én történt. Az udvartéri vezetékek 2003.03.06-i ellenőrzése során az ellenőrzést végzők meghibásodást nem észleltek, így feltételezhető, hogy a varrat meghibásodása ezután történt. Becslés szerint 50-70 liter nátrium-hidroxid kerülhetett a talaj felszínére. A szennyeződött talajt (kb. 4 m3) eltávolították, és a továbbiakban veszélyes hulladékként kezelték. A szennyeződés eltávolításának bizonyítására talajmintát vettek, melyet akkreditált laboratóriumban vizsgáltattak. Tekintettel a kijutott vegyszer mennyiségére a szennyeződés – a szennyezett talaj eltávolítása után – a talajvizet nem veszélyeztette.

5. fejezet - 203/331

2006.02.20.


KHT

5.4.4.1.3. A Palsi Atomerőmű területén található talaj, talajvíz jelenlegi állapotának értékelése A 2. fejezetben bemutatott talaj-, talajvíz monitoring rendszer alapján a következő megállapítások tehetők a telephely egyes területrészeire: Ipari zagytér A vegyszeres medence korábban ismertetett részleges környezetvédelmi felülvizsgálattal feltárt meghibásodásából eredő szennyezés utóellenőrzése történik a területen. Az utóellenőrzés az alábbiakra terjed ki: A Z01, Z02, Z03, Z06, Z08 T65, T66, T72 és Z05 jelű mintavételi kutak, mint negyedévente mintázandók Cl, Fe, Mn, Cu, Zn, Pb, Ni koncentráció vonatkozásában. A Z01 és Z02 kutakban vizsgálatra került még: pH, vezetőképesség, összes keménység, összes só, ammónium, összes szénhidrogén, KOIps és a nitrát tartalom is. A zagymedencék alatt és környezetében a talajvíz mélységi helyzetét, áramlási viszonyait, esését és ingadozását a hidegvíz csatorna mindenkori vízállása (amely megegyezik a Dunáéval), továbbá a medencéktől DK-re fekvő halastavak 91,70 mBf vízszintje határozza meg. A talajvíz áramlási viszonyokat vizsgálva a következők állapíthatók meg: A Duna alacsony vízállásainál a talajvíz a halastavak felől a hidegvíz csatorna felé áramlik, ott megcsapolódva betáplálódik a csatornába. A vizsgálatok és a megfigyelések szerint a melegvíz csatorna (annak burkolt medre miatt) a talajvízre nincs befolyással. Az ipari zagytéren lévő kutak talajvízszint változásait mutatja az 5.4.87. és az 5.4.88. ábrán látható görbesereg. 5.4.87. ábra: A ipari zagytér kutak talajvízszintjeinek változása (2003-2004) Z 01

Z 02

Z 03

Z 05

Z 06

Z 08

Vízállás Vízmű

mBf

91,00 90,00 89,00 88,00 87,00 86,00

20 03 . 20 11.0 03 5 . 20 11.1 03 9 . 20 12.0 03 1 . 20 12.1 04 6 . 20 01.1 04 4 . 20 01.2 04 8 . 20 02.1 04 2 . 20 02.2 04 5 . 20 03.1 04 9 . 20 03.3 04 1 . 20 04.2 04 1 . 20 05.0 04 5 . 20 05.2 04 6 . 20 06.0 04 9 . 20 06.2 04 3 . 20 07.0 04 7 . 20 07.2 04 1 . 20 08.0 04 4 . 20 08.1 04 8 . 20 09.0 04 2 . 20 09.1 04 5 . 20 09.3 04 0 .1 0. 21

85,00

5. fejezet - 204/331

2006.02.20.


KHT

5.4.88. ábra: Az ipari zagytér kutak talajvízszintjeinek változása (2004-2005) Z 01

Z 02

Z 03

Z 05

Z 06

Z 08

Vízállás Vízmű

T 65

T 66

mBf

92,00 91,00 90,00 89,00 88,00 87,00 86,00

20 04 20 .11. 04 03 20 .11. 04 17 20 .11. 04 24 20 .12. 04 02 20 .12. 04 08 20 .12. 04 15 20 .12. 05 22 20 .01. 05 06 20 .01. 05 11 20 .01. 05 19 20 .01. 05 26 20 .02. 05 03 20 .02. 05 15 20 .02. 05 23 20 .03. 05 02 20 .03. 05 16 20 .03. 05 23 20 .03. 05 30 20 .04. 05 06 20 .04. 05 14 20 .04. 05 27 20 .05. 05 04 20 .05. 05 11 20 .05. 05 19 .0 5. 25

85,00

Ahogy a hidegvíz csatorna vízszintje emelkedik a középvízállás irányába, a talajvízesés is fokozatosan csökken és a 89,0 mBf vízszint körül a rendszer statikus állapotba kerül, azaz a talajvíz áramlása a hidegvíz csatorna felé megszűnik. Amennyiben a Duna vízszintje a megadott 89,0 mBf szintet meghaladja, úgy megkezdődik a folyó felől történő vízbeáramlás és a talajvíz visszaduzzad és megkezdődik a talajvíztartó rendszer feltöltődése. Ez a folyamat addig tart, ameddig a hidegvíz csatornában a vízszint 89,0 mBf szint alá nem csökken. Az előzőekben leírtak esetén, azaz a folyó magas vízállásainál a vízáramlás is megfordul és a talajvíz mozgás és irány ellentétessé válik, azaz a hidegvíz csatorna felől a medencék felé irányul. Miután a rendszer megcsapolója a hidegvíz csatorna, a szennyeződés mindenképpen a csatorna vizébe táplálódik be és távozik a talajvízzel együtt a rendszerből. Ennek megfelelően a szennyeződés a medencék szűk környezetében marad, ill. csak a medencék és a hidegvíz csatorna között húzódó területsávot veszélyezteti, távolabbi területekre nem jut el, ennek veszélye nem áll fenn. Megállapítható, hogy a területen található kutak közül a Z02 kút tekinthető a legszennyezettebbnek. A Z02 kútban mért fémkoncentrációk változását az elmúlt két év során az 5.4.89. – 5.4.94. ábrák mutatják be.

5. fejezet - 205/331

2006.02.20.


KHT

5.4.89. ábra: A Z02 kút talajvizének vastartalom változása 6

5,2

Koncentráció (mg/l)

5 4 2,62

3

2,68

1,85

2

1,53 0,58

1

0,27

0,11

0,045

2005. 02

2005. 05

Z2/A

0 2003. 08

2003. 11. 2004. 02

2004. 05

2004. 08

2004. 11

5.4.90. ábra: A Z02 kút talajvizének mangántartalom változása 3,5 Koncentráció (mg/l)

3

3

2,92

2,5

2,24

2

1,65

1,5

1,19

1

0,63

0,5

0,15

0,05

0,28

0 2003. 08 2003. 11 2004. 02 2004. 05 2004. 08 2004. 11 2005. 02 2005. 05.

Z2/A


5.4.91. ábra: A Z02 kút talajvizének réztartalom változása 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0

1,531 1,05

0,995

0,461 0,205

0,323

0,321 0,073

2003. 08 2003. 11 2004. 02 2004. 05 2004. 08 2004. 11 2005. 02 2005. 05

5. fejezet - 206/331

0,2 0,009 Z2/A

"B"

2006.02.20.


KHT

5.4.92. ábra: A Z02 kút talajvizének cinktartalom változása


3

2,577

2,5 2 1,5

1,663

1,652

1,6 1,175

0,933

1

0,585

0,424

0,5

0,024

0,2

0 2003. 08 2003. 11. 2004. 02 2004. 05 2004. 08 2004. 11 2005. 02 2005. 05

Z2/A

"B"


5.4.93. ábra: A Z02 kút talajvizének ólomtartalom változása

0,2 0,18 0,16 0,14 0,12 0,1 0,08 0,06 0,04 0,02 0

0,18

0,112

0,0975

0,039

0,0242

0,007

0,008

<0,007 <0,007

2003. 08 2003. 11 2004. 02 2004. 05 2004. 08 2004. 11 2005. 02 2005. 05

Z2/A

0,01 "B"

5.4.94. ábra: A Z02 kút talajvizének nikkeltartalom változása


0,6

0,56

0,5 0,4 0,3 0,2 0,1

0,269

0,27

0,245 0,181 0,089

0,104

0,098 0,021

0,02

Z2/A

"B"

0 2003. 08 2003. 11 2004. 02 2004. 05 2004. 08 2004. 11 2005. 02 2005. 05

5. fejezet - 207/331

2006.02.20.


KHT

A Z01 és Z02 jelű kutak horganyzott huzallal rögzített rézháló szűrőzéssel készültek 1991ben. 2003-ban kísérletet végeztünk annak bizonyítása érdekében, hogy a talajvízben mért magas réz- és cink koncentráció a kút szerkezeti anyagának köszönhető. A kísérlet eredménye, hogy a kutak közvetlen közelében vett talajvízmintákban a réz- és cink koncentráció nagyságrenddel kisebb volt, mint magában a kút talajvizében. A kísérletből adódó következtetést, miszerint a kút szerkezeti anyaga szennyez, az ADUKÖFE 100565001-003/04 (2004. február 24.) hivatkozási számú levelében elfogathatónak tartotta és új, megfelelő szerkezeti anyagú kút kialakítását javasolta. A 2005. tavaszán – a Z2 jelű kúttól, mintegy 3 méterre – létesített Z2/A jelű kútban a mért fémkoncentrációk jelentősen kisebbek a Z02 jelű kút talajvizében mérteknél, értékeik kielégítik a 10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM rendelet „B” szennyezettségi határértékeit, ez is a kút szűrőzés szerkezeti anyagából származó réz és cink szennyeződést valószínűsíti. A diagrammokból világosan kitűnik, hogy a Z02 kútban a fémkoncentrációk – cink tartalom kivételével – 2004. évben fokozatosan csökkennek, réz és ólom esetében már nem érik el a „B” szennyezettségi határértékeket. A mérési eredmények alapján, amelyeket az 5.4.95. – 5.4.104. ábrákon folttérképpel szemléltetünk megállapítható, hogy a Z03, Z06, Z08 és a T72 kutak, mint lehatároló referencia kutak szerepelnek, talajvizeikben a nehézfém tartalmak nem érik el a „B” szennyezettségi határértéket. A Z02 kút közelében a T65, T66 kutak találhatók. A kutakban a nehézfém koncentrációk a kutak talajvizeiben csökkenő tendenciát mutatnak, a Ni ion kivételével „B” határérték alattiak. Az ábrapárokat összehasonlítva a következő tendenciák állapíthatók meg az utolsó két év alapján: − A nitrát tartalom esetén a koncentrációk csökkenése tapasztalható. − A réz esetében mind a térbeli kiterjedés, mind a koncentráció jelentősen csökkent. − A nikkelnél a térbeli kiterjedés csak kismértékben, a koncentráció viszont igen jelentősen csökkent. − A cink esetén mind a térbeli kiterjedésnél, mind a koncentrációnál csökkenést tapsztalható. − Az ólomszennyezés gyakorlatilag megszünt. Olajtartályok környezetének ellenőrzése A földalatti olajtartályok szivárgásészleléshez szükséges mintavételezés az olajtartályok mellett fúrt „O” jelű kutakból – az O1, O2, O3, O4 jelűek esetében havonta, míg az O5, O6, O7, O8 jelűeknél negyedévenkénti gyakorisággal – történik. A mért olajtartalmak koncentrációi általában nem érik el az 50 μg/l koncentráció értéket, és egyetlen esetben sem lépték túl a 100 μg/l szennyezettségi határértéket, olajszennyezés nem észlelhető.

5. fejezet - 208/331

2006.02.20.


KHT

5.4.95. ábra: PA Rt. üzemi terület nitrát koncentráció eloszlás 2003. májusában

5. fejezet - 209/331

2006.02.20.


KHT

5.4.96. ábra: PA Rt. üzemi terület nitrát koncentráció eloszlás 2005. márciusában 12800 HB-K/a 12750

12700

12650

100 T33/b

12600

90

12550

80

V206/a

12500

70 12450

V205

60 12400

12350

T58

50

12300

40

12250

30

T59

12200

20 12150

10 12100

12050

0

12000

V219

11950

11900

T69

11850 T25 11800

T57

T50/a

T38/a

O8

11750 T45/a

T37/a

11700

T55

V217/a 11650 O3

O4

O7

11600 T20/a

T53

T51

T39 11550 M07 11500

T19/a

M06

T17 T16 T15

M05

M04 T13

11450

O6

T24/a V243/a

11400

T09 11350

O1

T04/a

O2

O5

11300

KH13

11250

T07

T23

11200 M11 11150

MO8

MO9

KHO1

M10

KHO3

KH02

11100

KHO4 11050 KHO5

11000

KHO7

KHO6 10950 KHO8

KHO9

KH10

10900 50

100

150

200

250

300

350

400

450

500

550

600

650

700

750

800

850

900

5. fejezet - 210/331

950

1000

1050

1100

1150

1200

1250

1300

1350

1400

1450

1500

2006.02.20.


KHT

5.4.97. ábra: PA Rt. ipari zagytér Cu koncentráció eloszlás 2003. májusában

5. fejezet - 211/331

2006.02.20.


KHT

5.4.98. ábra: PA Rt. ipari zagytér Cu koncentráció eloszlás 2005. februárban 12200

Z05 12150 T72

T65

12100

T66

12050 Z02

12000 Z8

11950

11900 Z3

2200 2100 2000 1900 1800 1700 1600 1500 1400 1300 1200 1100 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0

11850 Z6

11800

Z01

11750

11700 1750

1800

1850

1900

1950

5. fejezet - 212/331

2000

2050

2100

2006.02.20.


KHT

5.4.99. ábra: PA Rt. ipari zagytér Ni koncentráció eloszlás 2003. májusában

5. fejezet - 213/331

2006.02.20.


KHT

5.4.100. ábra: PA Rt. ipari zagytér Ni koncentráció eloszlás 2005. februárban 12200

Z05 12150 T72

T65

12100

T66

12050 450

Z02

425 400 375 350

12000

325

Z8

300 275 250 225 200

11950

175 150 125 100 75

11900

50 25

Z3

0

11850 Z6

11800

Z01

11750

11700 1750

1800

1850

1900

1950

5. fejezet - 214/331

2000

2050

2100

2006.02.20.


KHT

5.4.101. ábra: PA Rt. ipari zagytér Zn koncentráció eloszlás 2003. májusában

5. fejezet - 215/331

2006.02.20.


KHT

5.4.102. ábra: PA Rt. ipari zagytér Zn koncentráció eloszlás 2005. februárban 12200

Z05 12150 T72

T65

12100

T66

12050

1900 1800

Z02

1700 1600 1500 1400

12000

1300

Z8

1200 1100 1000 900 800

11950

700 600 500 400 300 200

11900

100 0

Z3

11850 Z6

11800

Z01

11750

11700 1750

1800

1850

1900

1950

5. fejezet - 216/331

2000

2050

2100

2006.02.20.


KHT

5.4.103. ábra: PA Rt. ipari zagytér Pb koncentráció eloszlás 2003. májusában

5. fejezet - 217/331

2006.02.20.


KHT

5.4.104. ábra: PA Rt. ipari zagytér Pb koncentráció eloszlás 2005. februárban 12200

Z05 12150 T72

T65

12100

T66

12050 300

Z02

275 250

12000

225

Z8

200 175 150

11950

125 100 75 50

11900

25

Z3

0

11850 Z6

11800

Z01

11750

11700 1750

1800

1850

1900

1950

5. fejezet - 218/331

2000

2050

2100

2006.02.20.


KHT

Üzemi veszélyes és ipari hulladékgyűjtő ellenőrzése A gyűjtőhely (régebbi nevén Átmeneti Veszélyes és Ipari Hulladéktároló) talajvízre gyakorolt hatását a T73, T74 és KG3 jelű talajvíz mintavételi kutakból vett vízmintákból kerül ellenőrzésre. A kutak mintázása negyedévenként történik és lényegében nehézfém vizsgálatokat, emellett KOIps, összes só, pH és összes olaj tartalom vizsgálatokat tartalmaz. A nehézfém koncentráció egy esetben sem éri el a „B” szennyezettségi határértéket, így a terület nehézfém szennyezés mentesnek tekinthető. A KOIps értékek az elmúlt években nem mutattak számottevő értékeket (közel 1 mg/l, max: KG03 = 2,2 – 2003. májusban). A kutakban az összes olajtartalom nem éri el az „A” 50 μg/l háttér koncentráció értéket. Az eredmények alapján elmondható, hogy a veszélyes és ipari hulladék üzemi gyűjtőhely környezete – figyelembe véve a 10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM rendelet határértékeit – szennyezés mentes. M8, M9, M10 jelű megfigyelő kutak környezete Az 1998-as részleges környezeti felülvizsgálat az M9-es kút közelében ammónium szennyezésre hívta fel a figyelmet. A kút közelében található a KKÁT szennyvízelvezetését szolgáló vezeték. A vezeték Sz-2 és Sz-3 jelű aknáinak vízzáró szigetelését a PA Rt. 1998-ban elvégezte. Ezek után utóellenőrzés céljából az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség előírta az M9-es és M10 kutak 3 havonkénti gyakorisággal történő mintavételezését. Az M8-as kút mintázása félévente történt, negyedéves gyakoriságú mintázása 2002 évben kezdődött. Az ammónium tartalom mellett a nitrát és KOIps koncentráció változását is figyelik. Az M8-as kútban gyakorlatilag az atomerőmű területére jellemző háttér értéket (0,01-0,05 mg/l) mértünk. Az M10-es kút talajvizében mért adatok azt mutatják, hogy az ammónium koncentráció átlagosan 1 mg/l, amely magasabb a 0,5 mg/l szennyezettségi határértéknél. 1998-ban 5,5 mg/l ammónium tartalom volt mérhető az M9-es kútban. A monitoring eredmények alapján a KKÁT szennyvizeit elvezető vezetékszakasz 2002-évben elvégzett – korábban ismertetett – állapotvizsgálata, majd csőcserés javítása eredményeképpen várható a szennyezettség fokozatos csökkenése. Az ammónium koncentráció változását az M9-es kútban 2000. augusztus és 2003. május között az 5.4.105. ábra, 2003. november és 2004. november között az 5.4.106. ábra mutatja. 5.4. 105. ábra: Az M9-es kút ammónium koncentráció változása (2000.08. – 2003.05.)

6


5

5,4 4,9

4,5

4

3,4

3

3,6 3

2,24

2

2

2,2

1,36 0,93

1

0,93

0,54

0 2000. 2000. 08 10

2001. 2001. 03 05

2001. 2001. 08 11

2002. 2002. 2002. 02 05 08

2002. 2003. 11 02

2003. C2 05 hat.ért

Ammónium tartalom

5. fejezet - 219/331

2006.02.20.


KHT

5.4.106. ábra: Az M9-es kút ammónium koncentráció változása (2003.11. – 2004.11.)

7

6 Koncentráció (mg/l)

6

5,3

4,8

5 4

2,8

3

1,84

2

1,53 0,5

1 0 2003. 11

2004. 02

2004. 05

2004. 08

2004. 10.

2004. 11

"B" hat.ért

Ammónium tartalom

A környéken csak a KKÁT szennyvízelvezető vezetéke fekszik. Tekintettel arra, hogy az M9 kút közelében lévő csőszakasz tömörítetlenségét 2002-ben a PA Rt. megszüntette, az ammónium koncentráció és kémiai oxigénigény periódikus növekedése-csökkenése oka a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. szennyvíz csatornaszakaszának tömítetlenségéből származó szennyeződés mozgása a talajvízzel. 2006. májusáig megtörténik a teljes csatornaszakasz vizsgálata és szükséges javítása. T20/a, M07, M06, M05, T24/a, T23, T7/a jelű megfigyelő kutak környezete Az említett talajvíz megfigyelő kutak ebben a fejezetben a radioaktívan szennyezett vizeket szállító fekális csatorna rendszer ellenőrzése szempontjából kerülnek vizsgálatra (nitrát szennyezés szempontjából a kutak vizsgálati eredményei az alábbiakban szintén elemzésre kerülnek.) A mintavételi kutak helyeit az 5.4.107. ábra mutatja.

5. fejezet - 220/331

2006.02.20.


KHT

5.4.107. ábra: A mintavételi kutak helyei

2128

00UL20103 00UL80504o 00UL80401o

00UL20102

2129 00UL80503o K077 00UL20105 00UL80501o 2131 2132 00UL201021 00UL80502o 2133 00UL8050301o 2134 00UL201022 15

VIII. vgtg. K072

1435

00UL20101

2130

2382 00UL201024 00UL201025

00UL20106

00UL20106100UL201011 00UL20131

00UL201311

00UL20102602

00UL20119 00UL201023

00UL201312 2342

IV/A. vgtg. K072

00UL20137

00UL20138

00UL201026 00UL20102601

00UL201012

1099

97.70 97.1

T 38/a

00UL201074

1435

00UL201073

2137

97,96 97,20 K027/2

97.83 97.3 02WP15

K028/2

K028/1

27 41UL0105

41UL0104

28

1435

97.77 97.0

41UL0101

29 30

02TM5601

87 00UL20110

00UL201101

1435

12VIII. vgtg.

01WP0809

225

201

VIII. vgtg. 201A

2383 23842412

00UL20111 02WZ9506 02WZ4003 02WZ2003 02WZ3003 02WZ1103 02WZ0103

32UL0109 32UL0108 32UL0110 32UL0107

K081 97.68 97.0

02WP1400102WP14002 02WP1400302WP14004 02WP1400502WP14006

02WP1401

00UL10516

ÜK008

T 41

00UL80312o

K024

32UL0111

32UL0113 32UL0102

30SZ02

T 20/a

00UL10580

18

97.73 97.1

00UL10527 13

T20/a

00UL10512 02TM5501

M7

00UL105682 M 06 97.64 96.9

M6

97.62 96.9

ÜK009

00UL105031

00UL10576

97.96 97.1

49

13

04

01WP0805

00UL105033 2264 2265 1005 1004 2123 2124 00UL10510

1435

T 05/a

01WP14002

01WP14003

00UL105114

16 12UL0108

01

97.94 97.1

T24/a 01WP14004

01WP14005

K020

1096 00UL80302o 01WP0804

1006

00UL10583

2144

K021

00UL10508 00UL105081

1435

01WP14006

1300

2145

00UL105071

12UL0103 12UL0102

01TM5503

02WZ9503 02WZ1101 NK001 02WZ0101

01WP1102 01WE0802

2160

00UL10410 00PW2206 00PW2207

08

00UL104072 00UL104073 1126

01RS3002

01RS4002 00UL104061

00UL1050212167

00UL105012

01WP0801

00PW2204 02WZ9502 02RJ2402 00PW2203 02RS1001 02RS4001

05 00UL105013

01WP1002

01TM5502 00PW2205 01RS1002 01UL9505 01RJ2401 1FSZ07

01WP0902

01WP1101

00UL104062

01UL9503

01WY1901

00UL10403 00UL10402 00UL10404

1189

1051

01UL95

T23 14

1435

01WY1802

00UL104012 00UL104011

00UL104

00UL103

00UL10205 T 01/a

00UL807o

97.78 97.0

01WY1803

R01WY1803

00UL103002 00UL103001 00UL103003 00UL10202 00UL10201

T7

VII. vgtg. 1435

1034

00UL104051033

M 09/a

00UL10304

R01WY1801 K006/2

00UL10412 M 08

00UL102032 00UL102033

2325

01TM5603

R01WY1901

26 00UL104111

00UL10571 97.82

20

00UL104013

00UL10401

00UL10411

00WP0101

M 11/a

00UL10203 120700UL10206

00UL103021 00UL103022 00UL10301 00UL103031 2166 VII. vgtg. 00UL10303 1435

01WY1801

00UL105832

00UL10204 1016

00UL102031 2220

1050

18

97.89 97.2

00UL80301o

KH12

1017

K014

10SZ06 10SZ13

00UL10302

00UL104014

00UL105831

01TM5602

2392

1018 2219 00UL102041 00UL102043 00UL102042

T 02/a 97.78 97.0

K015/1

16

01UL9502 01WY2001

2215

1019

11UL0106

11UL0101

01WE0801

T 07 1139

22142216 1020 2217 2218 K039/1

MI01TM5504-1

MIP01TM5501

K015/2

01UL9501

97.80 97.1

I. vgtg.

22122213

58

11UL0108 11UL0107

MIP01TM5502 11UL0102

01RS4001 01WP0901 01RS1001 01RS3001 01WP1201

00PW2202

T 23

98,16 97,15

11UL0103

2162 KH 13 98,26 97,25

01WE05

98,05 97,15

K040/2 11UL0105

57

11UL0104 11VE53

01WP0203 01WP0103

01RJ2402

00UL10406

02WZ9501 01WP0802 01WP1001

1097

KH 11

M IP 0 1TM 5 5 04 -2

55

56

1127 01WP33 01WP32 1128 01WP35 01WP34

01WP0201 01WP31 01WP30 01WP0101 01RS1003 01RS400301WP0202 01RS300301WP0102 01TM5501

K019

VI. vgtg.

T 03/a

K039/2

K040/1

00UL10502 00UL10501

01WP1302

1435

97,91 97,00

00UL104071 00UL10407

01WP1202

K019

01NH30B002 01NH30B001 01NH30B004 01NH30B003 01NH30B005

O5

97.74 97.0

97.92 97.1

K023/2

X. vgtg.

12UL0112

12VE53 10SZ02 12UL0111 12UL0110 10SZ01 12UL0109

12UL0101

T 08

ÜK001/2

K023/1

54

12UL0104

97,90 97,00

01WP1301

1191

53

K037/1

98,03 97,10

02WZ2001 02WZ4001 02WZ3001 01WP0803

32

R01WY1902 R01WY1804

K038/2

12VE57 12UL0113

00UL80316o 00UL80317o 00UL80318o 00UL80319o 00UL80320o O 100UL80315o O2

00UL807o

01UT31B004 01UT31B002 01UT31B003 01UT31B001

1007

K038/1

K009/2

97.88 97.0

51

52

M 01/a 97.99 97.1

1001

K009/1

T 04/a

K037/2

12UL0105

K018

00UL10507

2404 2405 2406 2407 2408 2409 2410

IV/A. vgtg. 12UL0106

00UL80309o 00UL80304o 00UL80308o 00UL80305o 00UL80306o 00UL80307o 00UL80303o

K022

00UL105011 06

2402 2403

12UL0107

T 10 97.92 K016 97.1 00UL104091 00UL104093 00UL1040900UL104092

T 09

00UL104081 00UL104083 00UL104082 00UL104084 00UL104085 00UL104086 01WP1403 01WP1404 01WP1405 01WP1406 00UL10408

31

1129

25 M 03/a V. vgtg.beton 1435001A 97.91 97.1

97.83 97.2

01WP14001

97.92 96.9

2400 2401

2157

T 12/a 97.66 97.0

01WP1401 01WP1402

1095

2318

K035/1

M 02/a

00UL10509

97.68 97.0

50

21VE57 21UL0103

21UL0101

00UL10503

1185

T 06

00UL105131

00UL105113 00UL10511

00UL105112

V. vgtg.

00UL105032 00UL105034

1184

K036/2 21UL0104

K017

T 24/a

01TM5601

00UL105111 01WP0806

30

ÜK001/2

K035/2

47

48

97,10

ÜK001/2

02RJ2401

98,00 97,10 21UL0105

20SZ01

21VE53

K036/1

21UL0102

02WZ2002 02WZ4002 02WZ3002

ÜK001/2

O6

20SZ02

M5

01WZ9502 01WZ1102 01WZ0102 01WZ3002 01WZ4002 01WZ2002

01WP1502 01TM5504 01WP1501

00UL10577 00UL105773 00UL105772 00UL105771

97.95 97.2

1124 00UL105061

97.93 97.1

1136 1135

2199 2200 2201 2202 2203 2204 2205 2206 2395 2396 2397 2316 2398 2399 2208 2209

K033/1

00UL105221

1098 00UL10513 2385 2386 T 14/a M 04 2387 98.04 2388 97.1 2389 2390 PK 7/A 2391 T 13 98,11

97.75 97.0

01WZ9501 01WZ1101 01WZ0101 01WZ3001 01WZ4001

00UL10582 01WZ2001 02WZ9504 02WZ1102 02WZ0102

46

00UL10522

00UL803o 00UL10569 00UL105691

357

K034/2

45 22UL0103

97.80 97 .0

02

00UL10581

00UL105681

43

44

K034/1

22UL0101

T 16

98.07 97.2

2197 2333 2411 2198

K033/2

22VE53

00UL105769

T 15

M 05

00UL105064 00UL105063 00UL105062

22UL0102

01TW9 01TW 596

NK001

T 52

1053 22UL0104 K013

2151

97.1

97.72 97.0

01WE0803 01WP1103 01WP1203

1003

K00UD3102

41 42

97.83 97.0

00UL10568 00UL105703

I. vgtg.

1114

02WP0105

2394 31UL0107

31UL0106

39 40

31UL0101 K00UD3101

1150 02WP0203

00UL105701

1435

1113

T 19/a 00UL105765 00UL105766 2152 215397.98 00UL105768 00UL105767

T 17

00UL105702 00UL10570

00UL10504

K031/1

31UL0102

00UL105751

02WP0104

T 18/a

97.91 97.1

97.66 96.9

01WP0807

00UL10506 V 243/a

38

NK001

M 07 02WZ0305

00UL10505

02WP0202

07

00UL105763

00UL105683

09

K032/2

37

31UL0104 31UL0103

00UL105760

01WP1603

98.05 97.0

2332

35

36

00UL10574 00UL10575

01WE0805

01WE0804 01WP1601

NK001

02WP0102 02WP0103

97.82 97.2

01WP1602

02WP0201

1008

2192

K031/2

31UL0105

K032/1

97.86 97.2

00UL105142 00UL105762

T 39

02WP0101

00UL10517

00UL105741 2349

00UL105143 T 51

00UL105761

00UL105141

00UL10514

00UL10521 00UL10518 00UL10520 00UL10519 00UL105171

1435

00UL105051

2196

97,88 97,00

02RS4002 02RS30

02RS1002 00UL105731 00UL10573

T 53

00UL10526

ÜK008

32UL0112

O7

30SZ01

32UL0101

T 40 97.75 97.1

2148

01WE0806

K00UD3103 97.37 96.8

34

32UL0103 32UL0104

97,84 97,00 97.74 97.0

00UL105231

00UL10525 00UL10524

00UL10523

T 54

2188 2189 2190 2393

K030/2

33

00UL10566

K029/1

O4

98,04 97,20

01WP0808

31

32

K030/1

97.83 97.0

00UL80314o

2187

K029/2 32UL0105

00UL8031401o 00UL8031402o 00UL8031403o 00UL8031301o 00UL8031302o 00UL8031303o T 42/a 00UL80313o

2185 2186

32UL0106

02WP1402 02WP1403 02WP1404 02WP1405 02WP1406 00UL20115 00UL20112 00UL20116 00UL20114 00UL20117 00UL20113

00UL80310o 00UL806o 00UL80311o O3

00UL105151

IV/A. vgtg.

T 43/a

204

2362

00UL105281 00UL10529

00UL10562

97.30 96.9

00UL201103 00UL201102

1180

00UL10530

00UL10540 00UL10515

00UL105152

T 55

2181 2182 2183

K012/2

01WE0807 01WP0810

00UL10547 00UL105481 00UL10559 00UL10557 00UL10536 00UL10549 00UL10556 00UL10528 00UL10558 00UL10533 00UL10546 00UL105461 00UL10555 00UL10550 00UL105541 101 102 103 00UL10537 103A 00UL10545 00UL10544 00UL10538 00UL10551 00UL10532 00UL10539 103D 00UL10543 00UL10542 00UL10531 00UL10554 00UL10552 00UL10541 00UL10553

2177 2178 2179 2180

K012/1

41UL0102

02TM5502

00UL10534 00UL10535

00UL10548

00UL10560

2174 2175 2176

K027/1

41UL0103

00UL20146 00UL20145 00UL20144 K080 00UL20143

T 44

02TM5602

I. vgtg. 1435

2173

97.76 97.1

T 37/a NK001

2171 2172

25

26

T 45/a

202

1009

00UL20109

T 56 97.36 41UL0111 96.7

O8

41UL0106

98,10 96,97

97.71 97.1

2364

2348

41UL0110

41UL0109 41UL0108

41UL0107

T 46/a

00UL804o

00UL10561

K010/1

T 47/a PK 6/A

97.80 97.1

00UL201072

00UL201071

24

42UL0102

00UL201413

00UL20142

02TM5503 00UL106

00UL201083

101A

2430 étkezô kont. 97.73 97.0 00UL201422

00UL20107

00UL20108

23

42UL0101

00UL20141 00UL201414

00UL20139 T 48/a 01WE0808

K011/2

K011/1

00UL201412

00UL201411

97.75 97.0

00UL201075

01WP0811

97.83 97.2

K010/2

21

22

00UL20140

T 49/a

97.81 97.2

1011

00UL201081 00UL201082 101B

T 57

42UL0108

42UL0106

42UL0104 42UL0103

01WP0812

00UL201191 00UL201192 00UL201193 2135

42UL0107

1435 IX. vgtg. 42UL0105

T 50/a

00UL201076

10

K006/2

00UL104052

00UL104051

1035

R01WY1802

00UL10320

1036

K005/3 K002

171

163

00UL103043

00UL103042 00UL103041 00UL10316

2226 2225 2247

00UL10306

2221 00UL103044 00UL10322 00UL10308 00UL10309

00UL10317 2227 222800UL10310 2314

2231 2315 2230

00UL10305 2245 1038

2224

K005

K003

00UL10313K005/1 00UL103101 00UL10315 00UL10314

1037

2306 2307 2308 2246 2309 2310 2311

00UL103091

K005/2 K003/1

K003/2

2313

K001/2

K001/2

1014

00UL10321

K004

1015 2312 00UL10312 00UL10311 K004

2250

IV/A. vgtg.

A talajvíz minták vizsgálata esetünkben az ammónium ion koncentrációra, valamint a kémiai oxigén igényre terjed ki, az eredmények az 5.4.108. és az 5.4.109. ábrákon láthatók.

5. fejezet - 221/331

2006.02.20.


KHT

5.4.108. ábra: A kutak talajvizének ammónium ion tartalom változása 2004. 01

2004. 02

2004. 03

2004. 04

2004. 05

T24/a

T23

2004. 06

0,6


0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 T20/a

M7

M6

M5

T7

"B" hat.

T7

"B" hat.

Mintavételi kutak jelei

2004. 07

2004. 08

2004. 09

2004. 10

2004. 11

0,6


0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 T20/a

M7

M6

M5

T24/a

T23


5. fejezet - 222/331

2006.02.20.


KHT

5.4.109. ábra: A kutak talajvizének KOIps tartalom változása 2004. 01

2004. 02

2004. 03

2004. 04

2004. 05

2004. 06

8


7 6 5 4 3 2 1

0,74 0,63 0,62 0,65 0,45 0,33

0,78 0,83 0,74 0,74 0,52 0,61

T20/a

M7

0,62 0,6 0,62 0,55 0,44 0,38

0,87 0,78 0,69 0,69 0,62 0,56

0,8 0,74 0,68 0,76 0,52 0,41

0,79 0,67 0,71 0,65 0,55 0,39

M5

T24/a

T23

0,96 0,96 0,81 0,73 0,63 0,53

0 M6

T7


2004. 07

2004. 08

2004. 09

2004. 10

2004. 11

8


7 6 5 4 3 2 1

0,69 0,620,5 0,480,4

0,690,58 0,68 0,420,44

0,72 0,620,52 0,440,42

0,9 0,660,590,58

0,75 0,520,550,5

0,77 0,69 0,410,430,43

0,87 0,85 0,68 0,53 0,58

T23

T7

0,04

0,03

0 T20/a

M7

M6

M5

T24/a


A grafikonból egyértelműen kiderül, hogy ammónium szennyezés nincs a területen. A kémiai oxigén igény értékek is 0,4 és 1,0 mg/l között változnak átlagosan. A nitrát tartalmak vizsgálatára az alábbiakban térünk ki részletesen. A fentiek alapján a fekális csatorna rendszer ezen szakasza zártnak tekinthető. A talajvíz nitrátszennyeződése A talajvíz nitrát koncentrációját az 5.4.95. – 5.4.96. ábrán mutattuk be. Az eloszlás térképén jól látszik, hogy a nitrát szennyezést három területtel jellemezhető. – Első a KKÁT területe. Ezen a területen a KH8-KH6-KH2 vonalban mutatható ki nitrát szennyezés, amely a KH1/a kutat is elérte. Figyelembe véve a terület talajvíz 5. fejezet - 223/331

2006.02.20.


KHT

áramlási viszonyait (a talajvíz áramlási iránya a területen jellemzően hidegvízcsatorna irányú), feltételezhetjük, hogy a területre a nitrát szennyezés nem az atomerőmű felől érkezik, hanem minden valószínűség szerint a délre eső mezőgazdasági területről. 2003. tavasza igen száraz volt, csapadék alig esett, amelynek következében az esetleges műtrágyázás bemosódása a talajvízbe kis mértékű. Ez magyarázatul szolgál a KKÁT területén májusban mért, 2002. évhez képest kisebb koncentrációkra. A szennyezés szétterülése jól megfigyelhető. – A második terület a pótvízelőkészítő környéke. A terület nitrát szennyezettségét a T7, O1 és O2 kutakban mért koncentráció értékek jellemzik (20-70 mg/l közötti nitrátkoncentráció). A területet jól lehatárolja a nyugati irányban elhelyezkedő T23as, keleti irányban elhelyezkedő O5-ös, a délre lévő M09-es és az északra lévő T24/a, illetve T13-as kút nitrát tartalma. 2003. júniusában az igen lassú talajvízáramlás következtében az O5-ös kútban 25 mg/l érték feletti nitrát koncentrációt mértünk. – A harmadik és egyben legszennyezettebb terület az M7 – T39 – T17 – T53 kutakban mért nitrát koncentrációval (50-219 mg/l) jellemezhető terület. Az eloszlás térképeken jól látható, hogy a nitrát szennyezés a T39-es gócpontból kiindulva a hidegvíz csatorna irányába mutat. (A GEOPARD Kft. egy másik munka keretén belül vizsgálta a hidegvíz csatorna túloldalán található Z06 kút talajvízében a nitrát tartalmat. A 2003. márciusban kétszer is végzett vizsgálat szerint a nitrát koncentráció 0,2, illetve 0,3 mg/l volt, vagyis a szennyezés határa a hidegvíz csatorna.) 2004-ben, ill. 2005 első félévében a szennyezettség alapvetően nem változott, ezt mutattuk be a 2005. márciusi nitrát koncentráció eloszlás térképen. A részleges környezetvédelmi felülvizsgálatok feltárták az üzemi terület alatt a talajvíz nitrát szennyezettségét. A nitrátszennyezés lehetséges forrásaként a terület korábbi (lásd az építkezést megelőző időszak geotechnikai fúrásaiban mérhető 0-120 mg/l nitrátkoncentrációt), illetve a környező mezőgazdasági területekről folyamatos utánpótlást kapó nitrátszennyezését azonosították. További lehetséges forrás a pótvízelőkészítő hulladékvízrendszere. A kommunális szennyvízrendszer és a technológiai vegyszerként felhasznált salétromsav szennyezőforrásként kizárható, mivel a nitrátszennyezés nem jár együtt az ammóniaammónium koncentráció növekedésével, ill. a talajvíz pH csökkenésével. A pótvízelőkészítő hulladékvízrendszerének elkészült részleges rekonstrukciója csökkentette, a 2006-2007-ben végrehajtásra kerülő teljeskörű rekonstrukció várhatóan megszünteti a lehetséges üzemi forrásokat. 5.4.4.2. Az atomerőmű Duna menti vízbázisokra gyakorolt hatásai A Paksi Atomerőmű hűtővíz kibocsátása által érintett Duna szakaszon számos már üzemelő és távlati jelentőségű parti szűrésű vízbázis található. Ezek védelme érdekében a Duna vizének kémiai, makro- és mikrobiológiai jellemzőinek és azok vízbázisokra gyakorolt hatásainak megállapítására a telephely jellemzési program keretében monitoring-rendszert alakítottunk ki. A monitoring rendszer működtetésével és az eredmények értékelésével várhatóan megállapítható, hogy a hűtővíz visszavezetésének vannak-e hatásai, esetlegesen veszélyei az érintett üzemelő és potenciális parti szűrésű vízbázisokra.

5. fejezet - 224/331

2006.02.20.


KHT

A monitoring rendszer kiépítésére 2001-2002-ben került sor. A 2002-es kedvezőtlen időjárás a monitoring rendszer befejezésének idejét kissé eltolta, így a teljes rendszer csak 2003-tól alkalmas a mérések elvégzésére. A mérési programot a 2.3.3. alfejezetben mutattuk be. Az erőmű élővízfolyásra és a parti szűrésű rendszerre gyakorolt hatásaira vonatkozóan elvégzett vizsgálatokból az alábbi következtetések vonhatók le: A melegvízcsatorna hatása a Duna élővízfolyására A melegvízcsatorna a jelenlegi kiépítettség mellett közel 100 m3/s vizet szállít, ez a vízmennyiség a Duna kritikus kisvízi hozamának (600-1200 m3/s) számottevő része. A hűtővíz a betorkollást követően még kisvízi időszakban is rögtön befordul a folyásirányba és jelentős keveredés nélkül, ún. hőcsóva formájában a jobb part mentén halad dél felé. A 2003. februárban készített termovíziós légifelvétel alapján megállapítható volt a hőcsóva – egy bizonyos vízszintnél és hőmérsékleti viszonynál történő – mozgása. A felvétel szerint a hőcsóva a sarkantyúk energiatörő hatásának következtében kiszorul a jobb part közelébe, és a sarkantyúkon csak egy része bukik át. A sarkantyú által feltorlasztott jelentős mennyiségű melegvíz az 1526 és az 1525 fkm közötti mederszakaszon torlódik, illetve a szigetet időszakosan megkerülve halad déli irányba. Jelentős hőmennyiség leadása után az Uszód sziget É-i részén, a sziget és a jobb part között követhető a nyoma. A Kotyola-zátony és a Zsidó-zátony térségében, az 1523 fkm magasságában már jelentős a keveredés. Régebbi, nagyobb vízhozamot produkáló időszakokban készült felvételek szerint a nagyvizek átviszik a hőcsóvát a sarkantyúkon, vonala az áramlási képek szerint a zátonyok bal partján, a főmederben követhető és hosszabb, egyenesebb, örvénymentesebb a kisvízi képnél. A dunai vízminőségre és a vízzel együtt mozgó, lebegő életformákra legveszélyesebb időszak az, amikor a Duna vízhozama alacsony és a vízhőmérséklet magas. Kedvezőtlen állapot a nyári 1200 m3/s alatti hozam, ez a Duna vízállások tartóssági gyakoriságának elemzéséből láthatóan bekövetkezhet augusztus és szeptember hónapok folyamán. A vízvisszavezetés hatása a Duna eredeti állapotára két fő összetevőre bontható. Egyrészt az erőművet megjárt víztömeg minőségváltozásának hatása a mederben érkező, változatlan minőségű vízzel való keveredés után, másrészt a többlet hőenergia hatása a víz kémiai és biológiai viszonyaira. Az erőműbe a hidegvíz csatornán bejutott víztömeg áthalad a vízbeeresztő műtárgyon és a rács-, illetve szitaszűrő rendszeren. Ezen a küszöbön azonban a vízzel együtt mozgó bakteriális és planktonikus szervezetek is átjutnak. Ezután a víz legalább egyszer, de a recirkuláltatástól függően esetleg többször is átjut a szivattyúegységen és a hőcserélő kondenzátorokon. A szivattyúzás igen nagy mechanikai megterhelést jelent, a kondenzátorokban pedig a víz és a vele együtt mozgó szervezetek igen gyorsan, mintegy 6-12 másodperc alatt melegszenek fel a hőlépcső által meghatározott hőmérsékletre. A hőátadás ilyen rövid ideje viszont azzal jár, hogy az élő szervezetek nagy részét igen rövid időre, de a hőlépcsőnél magasabb hőmérsékletváltozás is éri. A rendszerből kikerülő hűtővíz a melegvíz csatornában számottevő hűlés nélkül halad a Duna élővízfolyása felé. A víz visszatáplálás hatása a partiszűrésű vízbázisokra A jelentősebb hazai folyóvizek allúviumán, hordalékkúpján, durvahomokos üledékein keresztül szivárgó felszíni víz, ún. “parti szűrésű víz” fontos ivóvíz bázis. Parti szűrésű víz

5. fejezet - 225/331

2006.02.20.


KHT

olyan víz, amelynek legalább fele, azaz a vízműkutak tartós utánpótlódása az élővízfolyásból, a fent leírt parti szűrésű vízbázisból érkezik. A folyóvíz megfelelő, egyenletes hozama és minősége garantálja a parti szűrésű víz jó minőségét is. A kitermelt parti szűrésű víz minőségét a mindenkori partszakasz és a vízbázis elhelyezkedése jelentős mértékben befolyásolja, felszíni védőterülete, a folyó adott szakaszát is beszámítva a kitermelési vonalának néhány kilométeres sávját érinti. A vízkészlet tartós termelés esetén igen gyorsan megújul, ezért a felszíni vizekben jelentkező havária jellegű szennyeződés a termelés szabályozásával jól távol tartható. A parti szűrést megvalósító rendszer Pakstól D-re, a Duna-völgyében jellemzően két szakaszból áll. A folyó finom üledéke (finom homok), melyben a tisztítás első, lényegesebb szakasza történik, az első lépcső, és az azt megtámasztó, a víz további tisztítását végző durvább, homokos, kavicsos réteg a második. A vizsgált partszakaszon az 1526 fkm-től északra, azaz a monitoring rendszerünkben az 1. és 2. szelvény térségében a felső finomhomok összlet vastagsága nem számottevő, a horizontális mederszondák 2,5 m-es mélységben már a durvább homokos kavicsos összletre kerültek telepítésre. Az 1522 fkm-től D-re 1481 fkm-ig, azaz Kalocsa 3_B szelvénytől Baja 6. szelvényig a felső finomhomok összlet alkotja a Duna élővízfolyásának a mederanyagát a jobb és bal parton egyaránt. Az élővízfolyás kisvízi szélén a finomhomok vastagsága D-i irányban történő növekedés mellett 10-20 m között változik. Mohács-szigeten a Duna bal partján, a 7. és 8. szelvény esetében ez az érték 15 m körül változik. A tényleges tisztítás a finom üledék felső részén, a meder alján kialakult finom mederüledék mikrobiológiailag aktív, mindössze néhány centiméter vastagságú szakaszán történik. A mikrobiológiai tisztítás fiziko-kémiai és biológiai folyamata ma sem teljesen tisztázott, de az tény, hogy a szennyezett folyóvízből ez alatt a földtani, morfológiai mértékkel mérve jelentéktelen, néhány centiméteres szivárgás alatt eltávozik a vízszennyeződés jelentős, más úton csak igen költségesen eltávolítható része. Ez a szűrőréteg instabil, a mederváltozások mechanikai megbontással veszélyeztetik, míg a folyóvíz hőmérsékletének és összetételének változása a biológiailag aktív élőrendszer egyensúlyát boríthatja fel. A hűtővízrendszer okozta dunai víz hőmérséklet változása a víz kémiai összetételére közvetlen befolyással lehet, a bentoszra, a vízzel mozgó életközösségre, és ezen keresztül a parti szűrésű rendszerekre is hatást gyakorolhat. Ezen hatások megfigyelésére kiépített monitoring rendszer feladata észlelni, hogy a melegebb vízben milyen baktérium fajok szaporodnak el, a hűtőkörben elszenvedett károsodást milyen gyorsan heveri ki a kovaalga populáció, és az esetleges változások megjelennek-e a parti szűrésű vízben. A kibocsátott szennyvíz hatása a Duna élővízfolyására Az egyes szelvénytől É-ra, a Paks városi mechanikailag és biológiailag tisztított szennyvizét vezetik be az élővízfolyás sodorvonalába. A bevezetett szennyvíz jelentősen növeli a Duna szerves anyag tartalmát, továbbá emeli az élővíz hőmérsékletét. Ezért van különös jelentősége a hidegvíz csatorna feletti Paks városi szennyvíztisztító által kibocsátott szennyvíz bevezetésének mert az élővizekre gyakorolt hőmérséklenövelő, illetve az alga populációt befolyásoló hatása rokon lehet a melegvíz bevezetés által okozott hatásokkal.

5. fejezet - 226/331

2006.02.20.


KHT

A szennyvizek bevezetése a partiszűrésű vízbázisok zavartalan működését jelentősen befolyásolhatják. Ez a hatás elsősorban a termelt víz minőségében mutatkozik, és jelentősen függ a vízbázis és az élővízfolyás mindenkori távolságától. A vizsgált 8 monitoring szelvényben a hidegvíz csatorna feletti 1. számú szelvény méri a Paks város alatti, a melegvíz csatorna hatásoktól még mentes dunai víz minőségét. A helyszíni dunai mérések is jól mutatják a városi szennyvízbevezetés hatását. A mederszondák tisztítása, illetve karbantartási munkái során, különösen tartós kisvízi időszakban tapasztalható volt a szennyvíziszapnak a kisvízi mederélen, illetve a fenéken való lerakódása. A felszíni vizek hatása az élővízfolyásra A vizsgált 80 km-es partszakaszon 1526-1452 fkm négy jelentősebb felszíni vízbefolyás ismert. Jobb parti bevezetés, Sió csatorna (5. szelvény), Csele patak, bal part Duma-völgyi Főcsatorna, Kamarás-Duna (Sugovica). A felszíni vizek beömlése elősegíti a melegvíz csatorna okozta hőcsóva keveredését, továbbá a felszíni vizekben bevezetett szennyvíz okozta szerves anyag tartalom növekedését. A vízbázisok telepítésének hatása A mindenkori vízbázisok és a Duna élővízfolyásának a kapcsolatát meghatározza a termelőkutak mélységi kiépítése, valamint a vízbázisnak a Dunától való távolsága és a termelt víz mennyisége. A talajvíztartó összlet utánpótlódási körülményei nem azonosak a sekélyebb és a mélyebb fekvésű víztartó rétegek esetében. A felszínközeli homokos porózus összlet a Duna élővízfolyásának felső mederéle felől kapja közvetlen utánpótlódását, ezáltal az utánpótlódó vízrészecske szűrési úthossza lecsökken, így várható, hogy ezen a szinten a biológiai aktivitás és a szerves szennyeződésből eredő hatások erőteljesebben jelentkeznek. A 30-50 m mélységre kiépített és a porózus kavicsos összletre telepített termelőkutak esetében fennáll a termelés közvetlen mederkapcsolata. Ebben a mélységtartományban a termelt vizek utánpótlódása a mindenkori partéltől távolodva az élővízfolyás sodorvonalának meder része felől történik. A vizsgált szakaszon működő három bal parti vízbázis (Kalocsa-Baráka, Baja, Mohács-sziget) eltérő körülmények között lett kiépítve. A kalocsai és bajai vízmű 50 m-es kútmélységekkel süllyedékre települt. Kalocsa esetében a Duna élővízfolyásától 150-200 m-re, Baja esetében közvetlen a Duna parton attól mintegy 50 m-re települtek a termelőkutak. Különösen eltérő a helyzet a Mohács-szigeti vízbázis termelőkútjainál, ahol a termelőkutak 30 m-es alsó szűrőzési mélységre és az árvízvédelmi töltéstől 120 m-re lettek kiépítve. Ez a Duna élővízfolyásától a vízbázis teljes szakaszán (D1-es, D2-es és Északi) 250-650 m-es távolságot eredményezett. A kiépített monitoring rendszer vertikális mederszondáinak telepítésével megfigyelhetővé váltak a különböző mélységszintek és ezzel egyidejűleg az élővízfolyás partélétől távolodó mederszakaszok vízminőség változásai.

5. fejezet - 227/331

2006.02.20.


KHT

A különféle mélységszintre telepített mederszondák és figyelőkutak a felső finomhomok és a porózusabb homokos kavics alluviális víztartó összlet közötti fizikokémiai és vízbiológiai körülmények eltérését vizsgálják. A dunai partszakasz a monitoring rendszer területén földtani, vízföldtani – tehát statikus – felépítése alapján három főbb szakaszra tagolható: I. A hidegvíz és a melegvíz csatorna térsége és az attól É-ra fekvő partszakasz. II. A melegvíz csatorna hatása által érintett, földtanilag hasonló felépítésű, homokos vízadójú terület, Dunaszentgyörgy, Gerjen, Fadd, Dombori, a jobb parton pedig Kalocsa-Baráka, Foktő és Baja térsége. III. Mohács térsége, ahol a földtani felépítés részben eltér, a vízadó homokos kavicsréteg nem süllyedékben található. A parti szűrésű rendszerre történő dunai eredetű hatások szempontjából érdemes a II. szakaszt további alszakaszokra tagolni. II/a. A melegvíz csatorna intenzív hőhatásának kitett jobb parti szakasz. II/b. A melegvíz csatorna lecsengő hatása a jobb parton. II/c. A bal parti vízművek partvonala. II/d A melegvízzel teljes mértékben keveredett dunai víz partszakasza. A fenti elvek szerint összesített és szakaszolt a monitoring szelvények térségi elhelyezkedése a következő: I. szakasz: 1. szelvény; II./a szakasz: 2. szelvény, 3. szelvény jobb parti létesítményei; II./b szakasz: 4., 5/a., 5/b. szelvény; II./c. szakasz: 3. szelvény bal parti létesítményei, 6. szelvény; III. szakasz: 7., 8. szelvény. Az egyes szakaszok vízminőségi jellemzését grafikonos formában adtuk meg, amelyek az 5.4.110.a.-d. ábrákon láthatók. Feldolgoztuk és átlagos értéken adtuk meg a 2001-2004 év között eddig mért vízkémiai értékeket (pH, vezetőképesség, szulfát, KOI, klorid, összes keménység). A monitoring rendszer vízkémiai jellemzőinek értékelése, a partszakaszok jellemzése Az I. szakasz nemcsak hidrológiailag, a melegvíz csatornához viszonyított felvízi helyzete miatt alkot külön egységet, hanem az intenzív paksi szennyvíz bevezetés is indokolja a szakaszhatár feltételezését. Legélesebben a nitrát tartalom hossz-szelvény menti ábrázolása jellemző. A méréseink során a szelvényben telepített időszakos szondák és a Pa1_hmsz mederszonda mérései szerint is a kiugróan magas nitrát érték már a 2. szelvény létesítményeiben sem jelentkezik, és sehol a monitoring rendszer mérései nem találtak máshol ilyen magas értékeket. A II. szakasz a hőcsóva vélelmezhető hatásterülete, az a mederszakasz, ahol a hőcsóva jelenléte mérésekkel és távérzékelési eszközökkel kimutatható. A bal és jobb parti vízrendszerek külön alrendszerbe tagolását indokolja a bal parti vízművek termelésének hatása az utánpótlódási viszonyokra. Ezt a kérdést az egyes szelvények ismertetésénél tárgyaltuk.

5. fejezet - 228/331

2006.02.20.


KHT

A jobb parti szakasz további két alszakaszra történt tagolásának indokoltsásáról meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak a vízkémiai hossz-szelvények. Gerjen térségében, tehát a II./a, II./b szakasz határán jellemző minőségváltozás figyelhető meg a jobb parti szondák klorid, ammónium és vezetőképesség adataiban. A szulfát, ammónium és vezetőképesség értékek kiugróan magas, míg a klorid adatok lokális minimum helyzetet mutatnak. Hasonló, bár nem ilyen mértékű az 5/a, Sió-É, és az 5/b Sió-D közötti minőség változás. Ennek eredete feltehetően a Sió torkolatának hatása. Modellezési szempontból indokolt itt is egy szakaszhatárt feltételezni, de kérdés, hogy a hőcsóva hatását vizsgáló monitoring üzemeltetése szempontjából lényeges-e ez a határ. A monitoring szelvényekben végzett eddigi vizsgálatok eredményeit az 5.4.110.a.-d. és az 5.4.111.a.-b. ábrákon foglaljuk össze. A felszín alatti vizek minősége a monitoring rendszer eredményei alapján Vízkémiai paraméterek A legtöbb mederszonda, termelőkút és figyelőkút vize elsősorban az árterekre jellemző magas mangán, ammónium és nitrit ion tartalma miatt kevésbé jó, esetenként nem megfelelő minőségű. A 2004. évben a mederszondák és termelőkutak nitrát tartalma kisebb volt, mint 2003-ban, amikor néhány esetében a nagyobb nitrát tartalom is rosszabb vízminőséget eredményezett. Az egyéb mutatók közül a szerves szennyeződést jelző KOI, továbbá a vezetőképesség (egyes esetekben), valamint szinte mindegyik szonda és kút esetében a szulfát és a klorid tartalom volt magasabb az átlagosnál, valamint ennek megfelelően a víz összes keménysége, amire a minősítésben azonban nincs határérték. A 2003. év eredményeivel összehasonlítva megállapítható, hogy 2004-ben a KOI, a nitrát, és a vas értéke általában csökkent (utóbbiaké néhány helyen még mindig magas). Az ammóniumion mennyisége a legtöbb esetben csökkent. A vezetőképesség, a klorid és a szulfát összességében nem változott, de egyes mederszondák esetében kissé nőttek az értékek. A mangán értéke ezzel szemben kissé emelkedett, egy-egy helyen még mindig kiugró értékeket mértek, ami V. osztályú vízminőséget jelent. 2005-ben a mederszondák és kutak nitrát tartalma általában kisebb volt a 2004-es értéknél, így ebben az évben a nitrát tartalom már nem vízminőség rontó tényező. A legtöbb objektum vizében az ammónium és nitrit mennyisége magas, értékük az I. és V. osztályú értékek között szélsőségesen változott. A KOI érték és a vas tartalom is csökkenő tendenciát mutat. Nem változott a vizek túlnyomóan magas mangán tartalma, ami jelentős minőségrontó tényező. Mikrobiológiai és toxikológiai paraméterek Αz érvényben levő MSZ EN ISO szabvány előírásai szerint nem kifogásolható a vizsgált víz, ha abban az állatok pusztulása nem haladja meg az 50%-ot. Az ivóvíz szabvány ugyanezt 10%-ban állapítja meg, ami a kísérleti hibaszázalék körüli érték.

5. fejezet - 229/331

2006.02.20.


KHT

5.4.110.a. ábra: Az egyes Duna szakaszok vízminőségi jellemzése a 2001-2004 közötti vizsgálataink alapján

7,39

7,58

7,43 6,90

6,85

6,94

6,85

6,82

7,00

6,77

7,20

6,91

7,40

7,03

7,60

7,21

7,35

7,80

7,60

pH átlag

6,80 6,60

Átlag

6,40 6,20 PK1_HMSZ

PK2/1_HMSZ

PK2/2_HMSZ

PK2/3_HMSZ

ZS1_VMSZ

GR1_VMSZ

GR2_VMSZ

SIE1_VMSZ

SIE2_VMSZ

SID1_VMSZ

SID2_VMSZ

KB1_VMSZ

KB2_VMSZ

BA1_VMSZ

839

874 643

356

PK2/2_HMSZ

400

Átlag

374

447

PK2/1_HMSZ

406

462

406

600

566

800

672

687

1000

871

950

Vezetőképesség átlag (μ S/cm)

KB2_VMSZ

BA1_VMSZ

200 0 PK1_HMSZ

PK2/3_HMSZ

ZS1_VMSZ

GR1_VMSZ

GR2_VMSZ

SIE1_VMSZ

SIE2_VMSZ

5. fejezet - 230/331

SID1_VMSZ

SID2_VMSZ

KB1_VMSZ

2006.02.20.


KHT

5.4.110.b. ábra: Az egyes Duna szakaszok vízminőségi jellemzése a 2001-2004 közötti vizsgálataink alapján KOI átlag (mgl)

1,5

1,6

2,0

1,6

2,7

2,5

2,7

2,7

1,6

2,5

2,2

2,2

3,0

2,5

2,8

3,5

3,1

3,4

4,0

Á tlag

1,5 1,0 0,5 0,0 PK1_HMSZ

PK2/1_HMSZ

PK2/2_HMSZ

PK2/3_HMSZ

ZS1_VMSZ

GR1_VMSZ

GR2_VMSZ

SIE1_VMSZ

SIE2_VMSZ

SID1_VMSZ

SID2_VMSZ

KB1_VMSZ

KB2_VMSZ

BA1_VMSZ

23

23

25 23

25

23

18

Átlag

16

20

18

19

21

25

26

30

27

Klorid átlag (mg/l(

13

15 10 PK1_HMSZ

PK2/1_HMSZ

PK2/2_HMSZ PK2/3_HMSZ

ZS1_VMSZ

GR1_VMSZ

GR2_VMSZ

SIE1_VMSZ

SIE2_VMSZ

5. fejezet - 231/331

SID1_VMSZ

SID2_VMSZ

KB1_VMSZ

KB2_VMSZ

BA1_VMSZ

2006.02.20.


KHT

5.4.110.c. ábra: Az egyes Duna szakaszok vízminőségi jellemzése a 2001-2004 közötti vizsgálataink alapján

182

Szulfát átlag (m g/l ( 200

Á tlag

90

108

150

44

44

31

PK2/3_HMSZ

36

28

PK2/2_HMSZ

24

27

17

50

28

49

57

100

0 PK1_HMSZ

PK2/1_HMSZ

ZS1_VMSZ

GR1_VMSZ

GR2_VMSZ

SIE1_VMSZ

SIE2_VMSZ

SID1_VMSZ

SID2_VMSZ

KB1_VMSZ

KB2_VMSZ

BA1_VMSZ

5,0

4,4

Nitrát átlag (m g/l)

Átlag

4,0

1,7 1,1

SIE1_VMSZ

1,1

GR2_VMSZ

1,1

GR1_VMSZ

1,0

ZS1_VMSZ

1,0

1,3

PK2/3_HMSZ

1,1

PK2/2_HMSZ

1,2

1,0

PK2/1_HMSZ

1,2

1,0

2,0

1,0

3,0

SIE2_VMSZ

SID1_VMSZ

SID2_VMSZ

KB1_VMSZ

KB2_VMSZ

1,0 0,0 PK1_HMSZ

5. fejezet - 232/331

BA1_VMSZ

2006.02.20.


KHT

5.4.110.d. ábra: Az egyes Duna szakaszok vízminőségi jellemzése a 2001-2004 közötti vizsgálataink alapján Am m ónia átlag (m g/l)

5,4

6,0

Átlag

5,0 3,1

4,0

0,2

0,1

PK2/3_HMSZ

0,2

PK2/2_HMSZ

0,8

0,6

0,2

PK2/1_HMSZ

0,4

0,3

1,0

0,3

0,9

2,0

1,1

1,8

3,0

KB1_VMSZ

KB2_VMSZ

BA1_VMSZ

0,0 SIE1_VMSZ

SID2_VMSZ

SIE1_VMSZ

SIE2_VMSZ

Á tlag

116

108

132

205

249

PK2/2_HMSZ

253 PK2/1_HMSZ

193

158

150

155

200

118

250

SID1_VMSZ

Ös s ze s k e m é nys é g átlag (CaO m g/l)

350 300

SIE2_VMSZ

311

400

GR2_VMSZ

282

GR1_VMSZ

352

ZS1_VMSZ

376

PK1_HMSZ

KB2_VMSZ

BA1_VMSZ

100 50 0 PK1_HMSZ

PK2/3_HMSZ

ZS1_VMSZ

GR1_VMSZ

GR2_VMSZ

5. fejezet - 233/331

SID1_VMSZ

SID2_VMSZ

KB1_VMSZ

2006.02.20.


KHT

5.4.111.a. ábra: A vezetőképesség hosszszelvény menti változása 2004-ben 650

600

550

500

450

400

350

300

250

DUNA1529.5_ Paks1

DUNA1526.0_ Paks2

DUNA1521.6_ Kalocsa

DUNA1520.0_ Zsidó-z

DUNA1512.2_ Gerjen

DUNADUNADUNA1497.0_ Sió- 1497.0_ Sió1481.6_Baja É D

Éves max. érték

453

499

459

505

616

416

448

Éves átlag érték

392

413

369

409

431

361

380

Éves min. érték

341

342

321

334

342

313

342

DUNA1459.0_ Mohács-É

DUNA1452.4_ Mohács-D

456

372

376

375

349

350

325

322

320

5.4.111.b. ábra: Az oldott O2 hosszszelvény menti változása 2004-ben 20,00 19,00 18,00 17,00 16,00 15,00 14,00 13,00 12,00 11,00 10,00 9,00 8,00 7,00 6,00 5,00 4,00 3,00

DUNADUNADUNADUNA1459.0_ 1497.0_ Sió- 1497.0_ Sió1481.6_Baja É D Mohács-É

DUNA1452.4_ Mohács-D

DUNA1529.5_ Paks1

DUNA1526.0_ Paks2

DUNA1521.6_ Kalocsa

DUNA1520.0_ Zsidó-z

DUNA1512.2_ Gerjen

Éves max. érték

14,30

15,10

14,80

15,30

16,10

13,10

15,60

16,60

14,50

17,20

Éves átlag érték

9,86

10,70

10,75

11,10

11,74

9,18

10,11

11,76

9,20

10,43

Éves min. érték

4,20

6,20

6,10

5,50

8,50

5,30

5,50

8,20

7,00

7,60

5. fejezet - 234/331

2006.02.20.


KHT

A vízminták eredményeit összehasonlítva megállapítható, hogy a horizontális mederszondák vizeiben (Paks hideg- és melegvíz csatorna, Kalocsa térsége) az állatok pusztulásának a mértéke nagyobb volt, mint az előző évben több alkalommal tapasztaltunk 30-40%-os pusztulást. Kalocsa térségében augusztusban már 53% volt a pusztulás mértéke, ami már kifogásolható. A Baja térségében levő vertikális mederszondák vizében a különböző évszakokban vett minták vizében az előző évhez hasonlóan szintén nagyobb mértékű volt az állatok pusztulása, mely természetesen a lokális források és nem az atomerőmű kibocsátásainak következménye. A 63%-os pusztulás már kifogásolható a szabvány előírásai szerint. A figyelő- és termelő kutakban az előző évekhez hasonlóan most is nagyobb, 7-40%-os pusztulást tapasztaltunk. Ez még szintén nem kifogásolható, de azok vizében szennyező, esetleg gyengén mérgező anyagok jelenlétét jelzi. A 2003-ban végzett toxikológiai vizsgálatok eredményeivel történő összehasonlítás alapján az állapítható meg, hogy 2004-ben a vertikális mederszondákban különösen nyáron (júniusaugusztus) és ősszel is (október, november) általában nagyobb volt a kísérleti állatok pusztulása. Paks térségében, továbbá a termelő kutakban (Baja térsége) a pusztulás mértéke ugyanakkor gyakorlatilag nem változott. A másik megfigyelés pedig az, hogy az állatoknak az előzőekben említett mértékű pusztulása azoknak a kutaknak a vizében nagyobb mértékű, amelyekben sok a barna színű feltehetően vas- mangán-hidroxid jellegű csapadék. A 2005-re jellemző állapotok nem térnek el lényegesen a megelőző évektől. Paks, Kalocsa és Baja térségében némi vízminőség javulás volt tapasztalható 2005-ben, azonban Kalocsa térségében augusztusban pl. 53% volt a pusztulás mértéke, ami már kifogásolható. Gerjen, a Sió torkolat és a Zsidó zátony térségében, valamint a Ba2/2_F és Ba5b termelő kutak eredményei igen magas, 40-46%-os értéket mutatnak, ami rosszabb, mint az előző év eredményei. A Duna fitoplankton állományainak faji összetételére egész évben a kovaalgák dominanciája jellemző. A kisvízi, melegvízi időszakokban a kovaalgák mellett a zöldalgák egyedszáma is megnövekszik, de nem válnak dominánssá. A kékalga fajok jelenléte is kimutatható, de egyedszámuk a Dunának ezen a szakaszán jelentéktelen. A monitorozás teljes tartamára igaz, hogy Paks térségében levő szelvények figyelőkútjaiban általában minden alkalommal kevés egysejtű algát, ostoros és csillós véglényeket találtunk. Vas- mangán hidroxid jellegű csapadék csak egy-egy alkalommal volt látható a centrifugátumban. Egy alkalommal szerves szennyeződést jelző kékalgát is találtunk kis egyedszámban. A melegvíz csatorna térségében levő szondákból és figyelőkútból vett vízminták vizében a szerves és szervetlen törmelék kevés volt, de szinte minden alkalommal más-más volt az üledék és plankton összetétele. Egysejtű algát minden esetben találtunk a mintákban, egyedszámuk azonban közepes, ill. kevés volt. Ostoros és csillós véglényeket szinte alig találtunk a mintákban. E vizsgálatok eredményei alapján vízminőségük megfelelő. A beömléstől dél felé haladva a Kalocsa-Baráka térségében a mederszondák vizében a legtöbb esetben sok volt a szerves és szervetlen üledék, gyakran barna színű a vas- mangán hidroxidtól, ekkor nem lehetett elvégezni a vizsgálatot. Az egysejtű algák, az ostorosok és a

5. fejezet - 235/331

2006.02.20.


KHT

csillósok száma ezzel szemben kevés volt. Az itt levő figyelő kutakban több volt az élőlények száma, többször baktérium fonalak jelenlétét is megállapítottuk. Ezek vízminősége ezért rosszabb, mint a mederszondáké. Az egyes horizontális és vertikális mederszondák, figyelő és termelő kutak vizében talált nagy mennyiségű szerves törmelék, baktériumtelep és fonalas baktérium, vas- és mangánhidroxid csapadék, továbbá a színtelen ostorosok változó egyedszáma felhívja a figyelmet arra, hogy a szűrőrétegek hatékonysága nem minden esetben megfelelő. A vas- és mangánhidroxid kiválás a víz oxigénviszonyainak a megváltozásával magyarázható (anaerob-aerob viszonyok megváltozása). A 2005-ben végzett mikroszkópos vizsgálatok eredményei lényegében alig térnek el a 2004es eredményektől. A Paks térségében levő szelvények figyelőkútjaiban általában minden alkalommal kevés egysejtű algát, azok vázait, továbbá közepes mennyiségben ostoros és csillós véglényeket találtunk. Kalocsa-Baráka térségétől délre levő mederszondákban és figyelőkutakban igen sok a vas-, mangán hidroxid jellegű csapadék – egyes helyeken –, különösen Baja térségében igen sok a baktérium fonál, ami nem megfelelő vízminőségre utal. Az előkerült fajok a Duna vizének domináns fajai. A legtöbb víz azonban megfelel az ivóvíz minősítő szabvány előírásainak. Bakteriológiai szempontból a Duna vízminősége éves változásokat mutat. A 2002. és 2003. évi adatok összehasonlításából kitűnik, hogy pozitív és negatív eltérések is előfordulnak. A heterotrof telepszámok 2003-ban voltak magasabbak, míg a főleg kommunális szennyezés szintjét jelző ENDO szám 2002-ben mutatott nagyobb értéket. Ezeket a változásokat nagyjából követi a mederszondák vizének minőségváltozása, míg a mentett oldali figyelőkutak vízminősége egyenletesebb. 2005-ben kritikusnak egyedül a Pk1_HMSz mederszonda vizében mért igen magas fekál indikátor szám bizonyult, ennek magyarázata a szonda felett a Dunába juttatott Paks városi szennyvíz. Ettől délre, az összes megfigyelt objektum vízminősége javuló bakteriológiai állapotot mutat. A fenti vízkémiai, mikrobiológiai és toxikológiai paraméterek a Duna általános vízminőségi állapotát tükrözik és nem a Paksi Atomerőmű kibocsátásaiból származnak. Trícium adatok A trícium vizsgálati eredményekből az alábbi általános összefüggéseket lehet megfogalmazni: – A horizontális mederszondákból nyert vizek a dunai trícium értékeknél alacsonyabbak. (Ez a tény igazolja a háttérvíz és a Duna élővízfolyás közötti folyamatos hidraulikus kapcsolatot, a mért értékek aránya pedig az áramlás irányára és mértékére utal.) – A horizontális mederszondák által észlelt trícium érték nagyságának szezonális változása egyeneses arányban áll, a Duna trícium koncentrációjával és nyomáshullámának változásával. – A vertikális mederszondák esetében a mélyebben szűrőzött rétegegek trícium tartalma alacsonyabb a felső homokosabb réteghez képest. Ez a kavicsos réteg mederkapcsolata és a fedő, finomhomokos réteg, a partél hidraulikus

5. fejezet - 236/331

2006.02.20.


KHT

mederkapcsolata közötti különbségre utal. Működő vízművek hatására ezek a különbségek részben kiegyenlítődnek. – Vízmű által nem módosított áramlási kép esetén a háttérvízi megfigyelőkutak trícium tartalma minden esetben alacsony. A partszakaszok között eltérések mutatkoznak, ennek magyarázata lehet a hőcsóva helyzete és a csóva által szállított magasabb trícium értékek változása, a dunai sodorvonal, valamint a vizsgált partszakasz helyzete (mosott, töltődő, homorú stb.), továbbá a háttérvíz hatása és hidraulikai kapcsolata a dunai élővízfolyással. A trícium vizsgálatok eredményei 2005-ben a PK2/3 HMSZ mederszonda kivételével minden szelvényben I. osztályba tartoztak, gyakorlatilag nem befolyásolták a Duna vizének minőségét. Az említett mederszondában, a májusban egy alkalommal mért II. osztályú érték árvizes időszakban volt. A jelenség magyarázata az, hogy a mederszonda a melegvíz csatorna torkolata alatt fekvő árterületen fekszik, a felmelegedett hűtővíz itt még nem keveredik el teljes mértékben a Duna vizével, ami lehetővé teszi, hogy a melegvíz csatorna vizében időnként megjelenő trícium tartalom a felszíni víz nyomásának hatására bekerüljön a talajvíztartó rétegbe, és így a mederszonda vizébe. 2005-ben a Duna vizében Gerjennél 1,86 és 2,45 Bq/l, Bajánál pedig 1,77 és 2,23 Bq/l értékeket mértek. Ezek az értékek hasonlóak a VITUKI Rt. által 2001-2002-ben mértekhez: Paks komp 1,44-2,42 Bq/l, melegvíz csatorna torkolata 1,48-2,66 Bq/l, Gerjen 1,59-2,00 Bq/l. [55] 5.4.5. Szárazföldi élővilág, ökoszisztémák Jelen fejezetben a szárazföldi élővilággal, élőhelyekkel foglalkozunk, a vízi élővilágot részletesen az 5.4.3.3.5. pont mutatta be. 5.4.5.1. A tágabb környezet jogszabályi védelmet élvező természeti értékei A hatásterület maximumaként meghatározott 30 km-es körzetben az országos jelentőségű védett természeti területek a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága illetékességi területébe tartoznak. A védett területek túlnyomó többségét már az 1. blokk üzembe helyezése után nyilvánították védetté. Ezért tartottuk célszerűnek ezeket itt és nem a 4.3.5. alfejezetben bemutatni. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó országosan védett területek: -

Bogyiszlói Orchideás-erdő TT (250/TT/92) Védetté nyilvánító határozat száma: 11/1992. (III.25.) KTM r. Területe: 36 ha Botanikai értékek: több orchideafaj, köztük a vitézkosbor, több ezres egyedszámban. (Ez a természetvédelmi terület 1996-ban, a Duna-Dráva Nemzeti Park megalakulásával a nemzeti park területének része lett.) - Szakadáti legelő TT (az atomerőmű 30 km-es körzetének határán található) Területe: 1,8 ha - Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet Védetté nyilvánító határozat száma: 11/1999. (X.29.) KÖM r. Területe: 7546,5 ha (fokozottan védett 964,7 ha)

5. fejezet - 237/331

2006.02.20.


KHT

(A védetté nyilvánítás célja: a mezőföldi táj egyedi arculatát meghatározó löszképződmények, az Ős-Sárvíz hajdani medre helyén képződött futóhomokos területek és a rajtuk kialakult fajokban gazdag vegetáció és állatvilág megőrzése, a tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme.) A Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet területe magában foglalja a következő, korábban országos jelentőségű kategóriába sorolt természetvédelmi területeket: -

Bikácsi Ökörhegy TT (199/TT/87) Védetté nyilvánító határozat száma: 7/1987. (VII.10) KVM r. Területe: 53 ha Botanikai értékek: Homokpusztai legelők értékes, még viszonylag nagy tömegben nyíló növényei a fekete kökörcsin, az apró nőszirom, a homoki nőszirom, a homoki árvalányhajfaj, a pusztai meténg, a nagy pacsirtafű és kései szegfű. Zoológiai értékek: A homoki gyepek rovarlakója többek között a bikapók, a sisakos sáska és az imádkozó sáska.

-

Bölcskei tátorjános TT (203/TT/88) Védetté nyilvánító határozat száma: 2/1988. (V.26.) KVM r. Területe: 10 ha (fokozottan védett: 3.5 ha) Botanikai értékek: az ország egyik ritka, fokozottan védett lösznövénye a tátorján található meg ezen a védett területen.

-

Kistápéi láprét TT (200/TT/87) Védetté nyilvánító határozat száma: 7/1987. KVM r. Területe: 47 ha Botanikai értékek: Nedves és kiszáradó láprétek, zsombéksásos mocsarak, tocsogós rekettyefüzesek, égeresek, nyíresek. A láprétek tömegesebb védett növényei: szúnyoglábú bibircsvirág, hússzínű ujjaskosbor, buglyos szegfű, vitézkosbor. A terület hűvös mikroklímájának köszönhetően a területen megmaradt a jégkorszakbeli zergeboglár. Szurdokvölgyi idős tölgyesek, bükkösök, ritka és védett növényekkel: gímpáfránnyal, több vesepáfrányfajjal, illatos hunyorral, szúrós és lónyelvű csodabogyóval, szártalan kankalinnal, májvirággal. Zoológiai értékek: A TT állandó lakója a vidra, költenek itt gémfélék, vonuláskor megfigyelték a nagy kócsagot és a darut is.

-

Németkéri Látó-hegy TT (197/TT/87) Védetté nyilvánító határozat száma: 7/1987. (VII.10.) KVM r. Területe: 418 ha (fokozottan védett: 11 ha) Botanikai értékek: Homokpusztagyepek, buckaközi láprét- és nádas mocsárrét foltokkal. A homoki gyepek jellemző, ritka növényei: fekete kökörcsin, apró nőszirom, ágas homokliliom, homoki vértő, fényes poloskamag. A mocsárrétek, a kiszáradó és kiszáradt láprétek védett növényei: a hússzínű ujjaskosbor, a mocsári nöszőfű, a szúnyoglábú bibircsvirág, az agárkosbor, a kornis tárnics és a keskenylevelű gyapjúsás.

-

Szedresi tarka sáfrányos TT (198/TT/87) Védetté nyilvánító határozat szám: 7/1987. (VII.10.) KVM r. Területe: 59 ha Botanikai értékek: A sztyeppjellegű gyepen a kb. százezer tő tarka sáfrány mellett előfordul a védett tavaszi hérics és selymes boglárka is.

5. fejezet - 238/331

2006.02.20.


KHT

Országos védelemre tervezett területek a Duna-Dráva Nemzeti Park területén: - Kis- és Nagyszékelyi dombság TT (Területe: 2609 ha), - Szekszárd-Geresdi dombság TK (Az atomerőmű 30 km-es körzetében található rész területe: 6,9 ha), - Bogyiszlói tölgyes legelő TT (Területe: 88 ha), - Sióagárdi fátyolos nőszirmos TT (Területe: 6,4 ha), - Mözsi gémtelep és Kapszeg-tó TT (Területe: 234,3 ha), - Paks Imsósi-erdő TT (Területe: 1593 ha), - Dél-Mezőföld TK bővítése (Bölcskei nőszirmos rét TT és Dunaszentgyörgyi láperdő TT). A törvény erejénél fogva (ex lege) védett lápokat a Duna-Dráva Nemzeti Park területén az atomerőmű 30 km-es körzetén belül az 5.4.42. táblázat mutatja. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó országosan védett területek: -

Miklapuszta – nemzeti parki törzsterület (22/1996. (X.9.) KTM rendelet) Területe: 6241 ha Művelési ág: 1136 ha szántó, 4088 ha gyep: 2 ha szőlő, 63 ha nádas, 25 ha erdő, 927 ha művelésből kivett. Geomorfológiai és talajtani értékek: Hazánk egyik legnagyobb összefüggő, jellegzetes tájképű, meszes-szódás, szikes pusztája. A viszonylag nagy területen a meszes szódás szikesekre jellemző minden talajtípus és mikrodomborzat megtalálható. Botanikai értékek: A változatos felszín következtében a sziki nádasok, a szikfok és vakszik növényzet, a sziki mocsár és a szikes puszta vegetációja mozaikossá teszi a tájat. Zoológiai értékek: A védett terület madárvilága kiemelkedő jelentőségű. A széki csér és a széki lile eltűnt ugyan a területről, de ez a nemzeti park egység és környéke jelentős túzok-fészkelő- és telelőhely, illetve jelentős ugartyúk-állomány költ a területen. Télen a puszta rendszeres vadászterülete a kerecsensólyomnak és a vándorsólyomnak. 5.4.42. táblázat: Védett lápok a Duna-Dráva Nemzeti Park területén 1.

Helyrajzi szám Alsószentiván 0221/f, 0221/4, 0221/2, 0221/1”b”

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Cece 0256/c Cece 0349/c Bikács 066 Bikács 043 Bikács 045/1 Bikács 0212 Németkér 070/a, 067/a, 067/2/c

9. Cece 0399/b 10. Dunaföldvár 0607/11/c 11. Németkér 0503/k 12. Németkér 0482/4 13. Németkér 0496/c 14. Bikács 015 15. Bikács 027

Művelési ág 0221/f=gyep, 0221/4=gyep, árok, 0221/2=víztározó, 0221/1=gyep gyep gyep nádas rét vízállás és rét erdő 070/a=legelő, 067/a=rét, 067/2/c=legelő legelő gyep erdő legelő erdő legelő legelő

5. fejezet - 239/331

Tulajdonos magán magyar állam magyar állam

Haladás MgTSz Németkér magyar állam

2006.02.20.


KHT

-

Császártöltési Vörös Mocsár TT (219/TT/90) Területe: 930 ha Művelési ág: 30 ha szántó, 582 ha gyep, 7 ha kert, 9 ha nádas, 16 ha erdő, 286 ha művelésből kivett. Botanikai értékek: A védetté nyilvánítás célja a Duna-Tisza közi hátság meredet nyugati sajátos felszínfejlődési viszonyokat tükröző, valamint a hátságperem alatt kialakult nagy kiterjedésű mocsárvidék – mint vizes élőhely – megóvása. Zoológiai értékek: Gazdag madárvilágából kiemelkedő a kis és nagy kócsag, a szalakóta és a gyurgyalag jelenléte

-

Hajósi kaszálók és löszpartok TT (229/TT/90) Területe: 121 ha Művelési ág: 10 ha szántó, 103 ha gyep, 6 ha erdő, 2 ha művelésből kivett. Tájképi, kultúrtörténeti értékek: A védetté nyilvánítás célja Észak-Bácska peremének löszlejtői és löszvölgyei, valamint a Duna völgy alámosott peremvidékének tőzeges mocsarai, láprétjei, kaszálói, felszínalaktani és tájképi értékeinek védelme volt. A védett terület antropogén hatásoktól alig befolyásolt tájrészletei, valamint egy kultúr- és gazdaságtörténeti értemben is figyelemre méltó kistáj (a Hajósi pincefalu) alkotnak harmonikus, tájképileg különösen vonzó együttest.

-

Szelidi-tó TT (123/TT/76) Területe: 350 ha (KNP szerint), 360 ha (hivatalosan) Művelési ág: 85 ha szántó, 138 ha gyep, 13 ha nádas, 55 ha erdő, 69 ha művelésből kivett. Hidrológiai értékek: A Szelidi tó a Dunából a holocén korban lefűződött jellegzetes morotva-tó. Vize nátrium-karbonáton és magnézium-sókon kívül nátrium-kloridot és jodidot is tartalmaz. Sajátos vízösszetételéhez alkalmazkodott mikroszkópikus élővilága különleges alga és kovamoszat fakókat tartalmaz. Botanikai értékek: A tavat környező szikes területeken 156 magasabb rendű növényfajt írtak le. Kultúrtörténeti értékek: A tó partján levő Várdomb őskorig visszavezethető emberi településhely, különleges régészeti leletekkel.

-

Érsekhalmi Hét-völgy TT Védetté nyilvánító határozat szám: 23/1998. (VII. 10.) KTM r. Területe: 25,8 ha (A védetté nyilvánítás célja a gyepfeltörések következtében visszaszorult feltöretlen löszgyep növény- és állatvilágának megmentése, géntartalékuk megőrzése.)

-

Hajósi Homokpuszta TT Védetté nyilvánító határozat szám: 25/1998. (VII. 10.) KTM r. Területe: 188,5 ha (A védetté nyilvánítás célja a rendkívül fajgazdag homokpusztagyep növény- és állatvilágának megmentése, géntartalékainak megőrzése.)

Országos védelemre tervezett területek az atomerőmű 30 km-es körzetén belül: A Kiskunsági Nemzeti Park az atomerőmű 30 km-es körzetén belül új tájvédelmi körzet kialakítását tervezi (várhatóan Őrjegi TK vagy Vörös-mocsár TK néven – ez még nem eldöntött). A művelési ágak kiterjedésére vonatkozó adatok még nem állnak rendelkezésre. A védetté nyilvánítás főbb indokai:

5. fejezet - 240/331

2006.02.20.


KHT

− A Duna-Tisza közi Turjánvidék déli részének még természetközeli mocsarainak, mocsárerdeinek és láperdeinek védelme. − Az itt meglévő, már védett területek (Vörös-mocsár TT, Hajósi-kaszálók TT) bővítése, természetvédelmi egységbe foglalása. − A történelmi emléket képviselő hajósi pincesor védetté nyilvánítása. − Az Őrjeg teljesíti a védelem eredeti célkitűzéseit, mivel mély mocsarai, láp- és mocsárrétjei, láperdei és löszpuszta-maradványai a térség egyedülálló természeti értékei. A tervezett TK területén önmagukban is jelentős természeti értéket képviselő növényfajok is előfordulnak, például a kúszózeller, 13 orchidea-faj, tarka sáfrány, Jávorka-fényperje. Madarak közül kiemelendő a rétisas és a kerecsensólyom fészkelése, valamint a területen található jelentős gémtelep. Az Európai Közösségek Natura 2000 hálózatába tartozó területek (különleges madárvédelmi területek és különleges természetmegőrzési területek) kijelölése az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendeletben megtörtént. A Paksi Atomerőmű biztonsági övezete a Natura 2000 területek közül két a Duna-Dráva Nemzeti Park illetékességi területén található kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési területet érint. Az egyik a HUDD20023 területkódú Tolnai Duna nevű terület, amely Paks külterülethez (hrsz-ok: 0109, 0110/1a, 0110/2, 0110/3, 0111/1, 0111/2, 0112), Dunaszentbenedekhez (hrsz-ok: 014/2, 0136, 0137, 0141/1, 0141/2, 0141/3, 0142/3, 0142/4, 0142/5, 0142/6, 0148) és Uszódhoz (hrsz: 0155) tartozó, a biztonsági övezetbe eső területeket is tartalmaz. A másik a HUDD20072 területkódú Dunaszentgyörgyi láperdő nevű terület, melynek része egy a Paks külterülethez (hrsz-ok: 0147/3, 0157, 0162, 0163) tartozó, az erőmű biztonsági övezetébe eső terület is. Az atomerőmű szűkebb környezetében található még a szintén a Duna-Dráva Nemzeti Park területén fekvő HUDD20069 területkódú Paksi ürgemező és a HUDD20071 területkódú Paksi tarka sáfrányos nevű Natura 2000 terület. Az erőmű 30 km-es környezetében fekszik továbbá több a Kiskunsági Nemzeti Park és a Duna-Dráva Nemzeti Park illetékességi területén elhelyezkedő Natura 2000 terület. A Natura 2000 területek elhelyezkedését a 2. fejezet 2.5. ábrája mutatja. A térség helyi jelentőségű védett természeti értékeit az 5.4.43. táblázatban megyénkénti bontásban mutatjuk be.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

5.4.43. táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti értékek Védett terület Törzskönyvi szám Terület (ha) TOLNA megye Nagydorog Banai-tó és környéke 16/04/TT/75 14,0 Madocsai sztavon tölgyes 16/05/TT/75 6,0 Bölcskei iskola parkja 16/06/TT/75 1,0 Nagydorog Szenes-legelő 16/10/TT/75 88,0 Tengelic Bogárzó-tó 16/11/TT/75 9,0 Sötétvölgyi Erdő és növényzet Szekszárd 16/12/TT/75 503,0 Dunaföldvári halastó 16/14/TT/75 198,0 Tengelic Csapó park 16/15/TT/76 14,0 Tengelic arborétum 16/23/TT/77 36,0

5. fejezet - 241/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Védett terület 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Törzskönyvi szám BÁCS-KISKUN megye Pulykási nyár erdőmaradvány 02/14/TT/74 Ordasi Rákóczi tölgyfa 02/16/TT/74 Kalocsai jegenyenyár fasor 02/17/TT/77 Egyhajú virág és tarka sáfrány 02/19/TT/77 Dunapataji szigetek és hullámtéri erdő 02/29/TT/84 Keceli Berekerdő 02/30/TT/84 Császártöltési löszpusztamaradvány 02/31/TT/84 Keceli Őrjeg 02/32/TT/84

KHT Terület (ha) 19,0 0,0 4,0 1,0 19,0 48,0 16,0 275,0

Megjegyzés: a táblázatban szereplő helyi jelentőségű védett természeti értékek közül a keceli Berek-erdő és a keceli Őrjeg törvény erejénél fogva (ex lege) országos jelentőségű természetvédelmi terület lett, tekintettel az itt található lápokra. A keceli Őrjeg területe a kialakítás alatt álló tájvédelmi körzetnek is részét fogja képezni.

5.4.5.2. A Paksi Atomerőmű környezetének növényvilága 5.4.5.2.1. Az erőmű létesítésének hatásai a környezet növényvilágára A Paksi Atomerőmű, mint kiterjedt telephellyel rendelkező ipari létesítmény viszonylag nagy teret kíván. Létrejötte jelentősen átalakította a szűkebb környéket, így természetesen befolyással volt/van annak élővilágára is. Az erőműnek köszönhető Paks jelentős várossá fejlődése, a lakótelep felépülése is, tehát ilyen módon a tájátalakító befolyás jelen esetben még kiterjedtebb. Tudomásunk szerint az építkezés megkezdése előtt mind a telephelyen, mind a lakótelep helyén nem természetes vegetáció, hanem nagyrészt szántó és szőlőültetvény volt. Ezekről a területek egykori, az építkezést megelőző növényvilágáról feljegyzések nincsenek. Néhány egyéb, sokszor csak számszerű adatból azonban áttételesen következtethetünk a terület élővilágára is. Az egykori telephely 70 ha-os területre épült, ahol a mezőgazdasági területfelhasználás az erőmű létesítése előtt a következő volt: – szántó – 9,2 ha, – legelő – 42,8 ha, – erdő – 9,5 ha, – szőlő – 1,7 ha, – fanet 7 – 4,6 ha. A területen állattenyésztéshez kapcsolódó épületek is voltak. A megállapítás szerint „rendkívül alacsony aranykorona értékű”-ek az itteni földek; ami homoki vegetáció ittlétét sejteti. Kisebb mértékben, de szintén következtethetünk a környező vegetációra, annak természetességére a 3 km-es „védőkörzettel” (kb. 2832 ha) kapcsolatos információkból, melyek szerint: – a körzetben 105 tanyát, lakóházat szanáltak, – nagyüzemi és kisüzemi ültetvényekre (szőlők, gyümölcsösök – kb. 282 ha) kártalanítást fizettek, – a körzetben 2823 ha (mező)gazdasági rendeltetésű földet jeleztek (szántó: 1437 ha, ültetvény: 282 ha, rét és legelő: 690 ha, nádas és fanet: 246 ha),

7

Művelésből kivett terület

5. fejezet - 242/331

2006.02.20.


KHT

– a meglévő „szórvány” erdőterületet kb. a négyszeresére tervezték növelni, ami a körzet 20 %-os erdősültségét hivatott elérni (ez meg is történt), – már ekkor jelezték, hogy az itteni szőlők művelése egyre kevésbé folyik, a felhagyott szőlők a parlagterületet növelik. Az építkezéshez szükséges tereprendezések kapcsán 2 930 000 m3 földet mozgattak meg, mellyel a hullámos, legmélyebb pontján 92,5 m tszf. magasságú területet 97 m-re töltötték fel. Nehezen ítélhető meg az egykor itt viszonylag kiterjedt legelő természetessége. Intenzív legeltetés esetén (valószínűleg juhokkal legeltettek itt) a homoki gyepek gyorsan degradálódnak, gyomosodnak. A környék nagyarányú fásításának valószínűleg értékes homoki gyep foltok is áldozatául estek, de a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a környező, nagyobb távolságban lévő homokterületeken (például az Ürge-mező és Cseresznyés között) ugyancsak kiterjedt akácosok és fenyvesek „díszlenek”, tehát nagy valószínűséggel az erőmű nélkül sem kerülték volna el e területek a „sorsukat”. A horgásztavak létrehozása, illetve a már meglévő természetes tavak tórendszerré való kibővítése, nem jelentős tényező az élővilág szempontjából. Ezek az élővilágot (főleg a madárvilágot) inkább csak változatosabbá tették. Ennél jelentősebb tényezőnek ítélhető a számos nagyfeszültségű távvezeték nyomvonalának kialakítása. A szántókon és az egyébként is erősen degradált, másodlagos homokterületeken a növényzetre nézve mindez nem káros (sőt a vezeték nyiladékán nyílt homoki gyepek is kialakulhatnak), ugyanakkor az sajnálatos, hogy a mélyebben fekvő rész természetes, puhafás erdőiből még napjainkban is termelnek ki nyomvonalépítés miatt (szerencsére nem a legjobb terület károsodott). Az Övcsatorna kiépítése, és egy összekötő csatornával a Csámpai-csatorna vízellátásának ilyen módon való megoldása inkább üdítőleg hat a környék növényzetére; de ezzel együtt ügyelni kell arra, hogy amíg a csatornákban lévő magas vízállás felduzzaszthatja a környék talajvizét (lásd később!), száraz állapotban lecsapoló árokként is működhet. Az üzemelő erőmű esetleges környezetszennyező hatását (víz-, talaj- és légszennyezés, illetve ezek hatása a növényzetre) vizuális megfigyelések alapján kimutatni nem lehet, a vegetáció – legalábbis látványosan – ilyen nyomokat nem visel. Az erőmű nagy gondot fordít a telephely (beleértve a külső parkolókat és tulajdonképpen ide értve a lakótelepet is) rendezettségére, parkosítására. Ez nemcsak azért kedvező, mert a zöldterület kiterjedésével a gyomoknak kevesebb tér jut, hanem bizonyos fokig elősegíti a természetes vegetáció kialakulását, térhódítását. A környező homokterületek egyes jellegzetes fajai mára már nagyobb számban is megtelepedtek az erőmű belterületén, sőt egyes jobb fajok itt jelentősen el is szaporodtak. Érdekes, ugyanakkor jellemző, hogy néhány védett faj is életteret talált a kerítésen belül. Ilyen az országosan meglehetősen ritka csilláros madártej (Ornithogalum refractum), valamint a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) és a fényes poloskamag (Corispermum nitidum). (Utóbbit lásd a 13. melléklet Fotódokumentum N2. kép.)

5. fejezet - 243/331

2006.02.20.


KHT

5.4.5.2.2. A jelen vegetációja és flórája Az atomerőmű térségének növény- és állatvilága is a telephely monitorozási program részeként került részletesebb felmérésre 2001-2002 során. A vizsgálatok megismétlésére ezért jelen tanulmány kapcsán nem volt szükség, hiszen a biomonitorozást a gyorsan változó, új tevékenységekkel érintett, illetve kiemelkedő értékű élővilágot magába fogadó térségekben is elegendő 3-5 évente ismételni. A Paksi Atomerőmű térségében – véleményünk szerint – a biomonitoring vizsgálatokat elegendő 5-8 évenként elvégezni, ez már elegendő időtáv a változások nyomonkövetéséhez, vagy a változatlanság regisztrálásához. Így a flóra és a fauna leírás azonos az előzetes környezeti tanulmányban bemutatottakkal. Az azóta eltelt időszakban az élővilág változásait elsősorban nem az itt folytatott energetikai tevékenység, hanem a korábbinál csapadékosabb időjárás befolyásolta. Az erőmű telephelyét lényegében a homokterület sarkán jelölték ki, gyakorlatilag a Paksi Magyari dűlőn. Míg a kissé távolabbi öntésterületeken valószínűleg nem volt számottevő és az építkezéssel szorosan összefüggő változás (itt elsősorban a horgásztavak létrehozása, valamint a távvezetékek kiépítése okozta erdőírtás említendő), a homokterületek arculata jelentősen megváltozott. A 6-os főúttól keletre felszámolták a tanyákat, telephelyeket, szőlőket, gyümölcsösöket és – részben az erőmű tájba illesztése is – nagyarányú erdőtelepítésbe (akácosok, nemesnyárasok és nem utolsó sorban fekete- és erdeifenyvesek) kezdtek. A megbolygatott területen robbanásszerűen terjedtek el tájidegen, inváziós gyomok, elsősorban a – tévesen „vaddohányként” emlegetett – selyemkóró. Az eredeti értékes homoki vegetációnak mára csak egy kis foltja maradt fenn, az erőmű déli kerítése közelében; illetve másutt ez csak nyomokban lelhető fel, részben a régi állapot leromlása, részben bizonyos másodlagos területek regenerálódása (lásd később) következtében. Az alábbiakban felsorolásra és részletesebben bemutatásra kerülnek a vizsgált terület kiemelt természeti értéket képviselő élőhelyei, növényzettípusai, felsorolva az ott élő védett és egyéb értékes fajokat. Nyílt homoki gyep A homoki vagy magyar csenkesz (Festuca vaginata) által meghatározott nyílt, meszes homoki gyep, melynek jellegzetes, kifejlett stádiumban már csak egy kis foltja maradt meg az erőműtől délre. E fragmentum számos védett növényfaj termőhelye, így itt él a kései szegfű (Dianthus serotinus) – Fotódokumentáció N8. kép –, a homoki cickafark (Achillea ochroleuca), a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria) – Fotódokumentáció N3. kép –, a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a homoki varjúháj (Sedum sartorianum subsp. hillebrandtii), a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), a homoki imola (Centaurea arenaria). A felsoroltakból 3 taxon csak itt került elő. Egyéb értékes faj még itt a homokviola (Syrenia cana), a gomolyos kőhúr (Minuartia glomerata), gindár sás (Carex supina). A terület aktuálisan veszélyeztetett; a déli felén homokbánya működik, máshol építkezési törmeléket szórtak rá, több oldalról a tájidegen, invazív selyemkóró (Asclepias syriaca) terjeszkedése fojtogatja. Másodlagosan kialakult termőhelyen megjelenő pionír és lápréti növényzet Valójában egy unikális, másodlagossága ellenére kiemelten értékes termőhelyről van szó, amely hazánkban néhány helyen (talajvizes felhagyott kubikgödrökben, homokbányákban) jelenik meg. A foltokban nyers, eleinte növényzeti konkurencia nélküli talajfelszín, a közeli talajvíz több védett és egyéb értékes, speciális életfeltételeket igénylő növényfajnak nyújt

5. fejezet - 244/331

2006.02.20.


KHT

menedéket, szolgál – sokszor csak átmenetileg – kiváló termőhelyül. Az erőműtől ÉNy-i irányban, a veszélyes hulladék tároló közelében található egy a környezeténél több méterrel alacsonyabban lévő, többé-kevésbé háromszög alakú lapos mélyedés, melyben értékes növényvilág található. Itt élő védett fajok: gyíkpohár (Blackstonia acuminata) – Fotódokumentáció N5. kép –, mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) – Fotódokumentáció N9. kép –, hússzínű ujjaskosbor (Dactilorhiza incarnata), tarka zsúrló (Equisetum variegatum). Utóbbi 3 faj csak itt került elő. További értékesebb fajok, illetve alfajok: halvány gyopár (Pseudognaphalium luteo-album), keskenylevelű ezerjófű (Centaurium littorale subsp. uliginosum), iszapsás (Carex viridula), nagy útifű alfaja (Plantago major subsp. winteri). A területet a cserjésedés és a szárazodás, szárazabb részein a selyemkóró (Asclepias syriaca), üdébb részein a szintén tájidegen magas aranyvessző (Slodago gigantea) terjedése veszélyezteti. Mocsári, lápréti, ligeti növényzet A Régi- és Új-Brinyó területén, egykori árterületen, szántók közötti mélyedésekben megmaradt, illetve kialakult növényzet, mely kisebb-nagyobb tömbökben, valamit ezekből kinyúló sávokban él. Több termőhelytípus, üde fás- és lágyszárú társulás mozaikoló komplexe ez a jellegzetes arculatú vidék, ahol az általában jó növényzetének több kiemelkedően értékes foltja is van, melyeket azonban külön tárgyalni nem érdemes. E terület regisztrált védett taxonjai: gyíkpohár (Blackstonia acuminata), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), nyári tőzike (Leucojum aestivum), kornistárnics (Gentiana pneumonathe) – Fotódokumentáció N10. kép –, békaliliom (Hottonia palustris), pompás kosbor (Orchis laxiflora subsp. elegans), békakonty (Listera ovata), mocsári aggófű (Senecio paludosus). További, országos léptékben ritkább, értékes fajok: hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachoin longifolium), réti galaj (Galium rubioides), villás sás (Carex pseudocyperus), magas útifű (Plantago altissima). A terület sajnos szárazodik, és ezzel részben összefüggésben néhol gyomosodik is. Elsődleges inváziós gyom itt a magas aranyvessző (Solidago gigantea). Égeres láp-mocsárerdő Bár tulajdonképpen az előbb tárgyalt terület része, megjelenésével és növényzetével is kiérdemli az elkülönült bemutatást. A zömmel idős égerek alkotta erdőfolt egykor bizonyára sokkal vizesebb termőhely volt, területének jelentős részén egész évben állt a víz. Ma már jobbára teljesen kiszáradt, de így is több védett növényfajnak otthona. Előfordul itt a nyári tőzike (Leucojum aestivum), a mocsári páfrány (Thelypteris palustris), a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), de mindenképpen említést érdemel a bár nem védett, de alföldi viszonylatban ritka erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) megkerülése is. A terület szárazodásával sajnos egyre nagyobb tért hódít a hamvas szeder (Rubus caesius), a nagy csalán (Urtica dioica). Dunaszentgyörgyi fás legelő Ember által létrehozott, de ezzel együtt is védendő, napjainkra nagyon megfogyatkozott „termőhelytípus”, mely az egykor sokfelé jellemző külterjes állattartás, legeltetés hírmondója. Üde-, mocsaras rétek bizonyos fokú lecsapolása után különféle fűz- és nyárfajok laza sorokban vagy ligetekben történő telepítésével létrehozott legelőterület, ahol a természetes vegetáció megmaradhatott, sőt újabb értékes fajokkal bővülhetett. A dunaszentgyörgyi

5. fejezet - 245/331

2006.02.20.


KHT

marhalegelő védett növénye a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és a réti iszalag (Clematis integrifolia). A paksi dunai ártér Tájképileg is jellegzetes (és mint madár élő- és táplálkozó hely is fontos) az „Uszódi-sziget”, ami tulajdonképpen egy kiszélesedő árterület, kisebb vízállás esetén több mellékággal, fokkal, kobolyával, szigettel, zátonnyal. Növényzete a gát felé inkább telepített erdőkből áll, de a vizek közelében még szép bokorfüzeseket, fűzligeteket találunk. Talán legnagyobb természeti érték itt az alacsony vízállás esetén foltokban többfelé is megjelenő, természetes pionír fajokból álló iszapnövényzet, melyben eddig kettő védett növényfajunk – a palkasás (Carex bohemica) [N6. kép] és az iszapfű (Lindernia procumbens) – került elő. Ezek mellett említést érdemel még az apró csetkáka (Eleocharis carniolica) – Fotódokumentáció N4. kép – az iszaprojt (Limosella aquatica), az iszappalka (Dichostylis micheliana), a csomós palka (Chlorocyperus glomeratus) és az üstökös veronika (Veronica catenata). A hazai árterekre jellemzően sajnos e szakaszon is jelentős a tájidegen, adventív növényfajok száma és aránya. Elsőként a különféle őszirózsa fajokat (Aster spp.), valamint a magas aranyvesszőt (Solidago gigantea) kell említeni, de már sokfelé megjelent a feketetermésű farkasfog (Bidens frondosus) is. Ugyancsak sajnálatos, hogy az ártér bővelkedik fás szárú „gyomokban” is. Ilyen például a zöld juhar (Acer negundo), a gyalogakác (Amorpha fruticosa). Keményfa ligeterdők és maradványaik a Duna árterén A szabályozások előtt folyóink közelében, a magasabb, csak ritkán elárasztott térszíneken kocsányos tölgy, vénicszil és magyar vagy magas kőris által karakterizált keményfa ligetek fejlődtek, melyek jellemző, ám síkvidéki viszonylatban ritka lágyszárú növényzet kialakulását is lehetővé tették. A szabályozások után a mentett oldalról ezek az erdők jobbára eltűntek, az ártereken szintén kipusztultak, leromlottak vagy a kitermelés után a helyükre mást telepítettek. Napjainkban már csak kevés szép fejlettségű és tipikusnak mondható ilyen erdőt találunk, de a Duna keleti oldalán, az erőmű vonalától északra még nagyobb kiterjedésben vannak ilyenek. Az Uszódi-sziget közepén szintén fellelhető ezen erdőtípus nyoma. Jellegzetes védett faj itt a ligeti vagy Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis), említést érdemel még (síkvidéki tekintetben mindenképen) a hóvirág (Galanthus nivalis), a gyöngyvirág (Convallaria majalis), a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) és az erdei sás (Carex sylvatica). A keményfa ligeteket elsősorban a kivágás, helytelen erdészeti kezelés veszélyezteti. Nem kívánatos fafaj itt (itt sem) a zöld juhar (Acer negundo), a fehér eper (Morus alba), a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) a nemes nyár (Populus x canadensis). További értékesebb területek, védett és ritkább növényfajok A fentebb felsorolt, kiemelten fontos és értékes területek mellett kisebb kiterjedésben, illetve leromlottabb állapotban a vizsgált terület további részein is felelhető több természetes, vagy természetközeli folt, melyeken védett és egyéb értékes növényfajok is előfordul(hat)nak. Elsősorban kell itt megemlíteni az erőműtől ÉK-re, valamint az ipari park peremén lévő homokterületeket, melyek egyes foltjai jól regenerálódtak (illetve regenerálódnak), és itt-ott már megjelentek jellegzetes homokpusztai fajok, közöttük védett növények is. A fentebb felsorolt területek, illetve növényzettípusok fajainak egy része a vizsgált területen másutt is előfordul, de akadnak olyan fajok is, melyekkel éppen a felsorolt területeken nem

5. fejezet - 246/331

2006.02.20.


KHT

találkozhatunk. A védettek közül említendő a gátak oldalában megjelenő budai vagy Sadler-imola (Centaurea sadleriana), a telepített nyárasokban jelentős egyedszámban élő kardos vagy kardoslevelű madársisak (Cephalanthera longifolia) – Fotódokumentáció N4. kép –, a bolygatott, nyílt homokterületeken pionírként megjelenő fényes poloskamag (Corispermum nitidum) [N2. kép] valamint a másodlagos (akár vetett) száraz-félszáraz gyepekben élő selymes boglárka (Ranunculus illyricus) és csilláros madártej (Ornithogalum refractum). A vizsgált területen megkerült – és eddig nem említett – további értékesebb, országos léptékben ritkább növényfajok: cicó (Thymelaea passerina), vetési zsellérke (Thesium dollineri), lángszínű hérics (Adonis flammea), tüskés ördögbocskor (Caucalis platycarpos), francia lepkeszeg (Trigonella monspeliaca), kisvirágú habszegfű (Silene borysthenica), réti somkóró (Melilotus altissimus), fekete nyár (Populus nigra). 5.4.5.3. A Paksi Atomerőmű környezetének állatvilága 5.4.5.3.1. A közvetlen környék kutatottsága Korábban az atomerőmű 3 km-es körzetének faunáját szinte egyáltalán nem ismertük. A 4.3.5.1. pontban említett irodalmi forrásokban és gyűjteményekben fellelhető adatok szinte kizárólag a Mezőföld más, az erőműtől távolabb fekvő területeiről származnak. Az atomerőmű közvetlen hatásterületének legteljesebb – és ez idáig egyedüli – rendszeres felmérését az Magyar Természettudományi Múzeum végezte 1998-2002 között. A vizsgálatok keretei szűkösek voltak, de mégis mérföldkőnek tekinthetők a terület állattani értékelése szempontjából, mivel az adatok (többnyire faj-lelőhely-egyedszám mátrixok) számos állatcsoportra nézve az első referencia-adatsorokat képviselik. Lényeges eleme a mintavételeknek, hogy nem csupán egyes kiragadott, természetközeli élőhelyfoltokon történtek felmérések, hanem a területen jelenleg megtalálható élőhelytípusok nagy többségében, így az erősen degradált és kultúrtársulásokból is vannak adataink. 5.4.5.3.2. Faunakép Általános szempontok Az atomerőmű közvetlen környékének állattani képe nem más, mint a „múlttal” foglalkozó fejezet faunaképének területileg leszűkített változata. Ez a magyarázat arra, hogy az alább következő leírásban sok az előző fejezetből átvett elem. A vizsgált terület jelentős hányadát erős antropogén hatás alatt álló, közepesen vagy erősen rontott homokpuszta-gyepek és a magas ártér elbozótosodott, selyemkóróval és aranyvesszővel erősen fedett gyepterületei, továbbá művelt vagy nemrég felhagyott mezőgazdasági területek teszik ki. Ezek az élőhelyek tehát természetvédelmi szempontból a kevéssé érdekes területek közé tartoznak. Kivételt csak az atomerőműtől délre fekvő Brinyói-erdő, illetve a Dunát kísérő puhafaligetes erdők, szigetek, homokpartok, valamint az itt található halastavak képeznek. A rontott területek ugyanakkor – részben bizonyítottan, részben valószínűsíthetően – még hordozzák az egykori alföldi sztyepfaunára jellemző homokpusztai és löszpusztagyepi fajok bizonyos hányadát. Főként a nagyobb tűrőképességű, az élőhelyek zavarását elviselni képes fajok tudták átvészelni élőhelyeik rohamos beszűkülését (és kisebb-nagyobb mértékű átalakulását). A szóban forgó területen – zoológiai szempontból – 5 élőhelytípust célszerű elkülöníteni. Ezek nem elkülönült növénytársulások, sőt az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási

5. fejezet - 247/331

2006.02.20.


KHT

Rendszer (Á-NÉR) kategóriáival sem azonosak. Ez az egyszerű kategorizálás azonban állatvilág jellemzése szempontjából a vizsgált területen megfelelőnek látszik. Az öt fő élőhelytípus: – természetközeli erdők; – telepített erdők; – másodlagos száraz gyepek (és természetközeli homokpusztagyep-fragmentumok); – mezőgazdasági területek; – vizes élőhelyek. Természetközeli erdők Brinyói-erdő, illetve a Duna partján levő erdőmaradványok (lásd Fotódokumentáció Á1-7. képek). Alapvetően jó vízellátottságot igénylő fűz-nyár ligeterdők (puhafaligetek). A Duna-parton az árterületen találhatók; az idős fák gazdagon strukturált szerkezete, a fafajok változatossága változatos madárfaunának ad otthont, és a gerinctelen fauna is sokszínű, de csak a lombkoronában. Az árvizek ugyanis rendszeresen megsemmisítik az avarszint, sőt a cserjeszint állatvilágát, így ott csak kisszámú, gyors betelepülésre képes, nagy tűrőképességű faj található. A Brinyói-erdő a homoki gyep közelében feltörő természetes forrásnak köszönheti létét. A puhafaligeten kívül kis égeres mocsárerdő is kialakult benne. Több állatcsoportra nézve ez az erdő tekinthető a terület legértékesebb részének. A lepkefauna két jellegzetes eleme a védett kis színtjátszólepke (Apatura ilia) és a magyar színtjátszólepke (Apatura metis); ez utóbbi a ritkább, noha a Duna-ártér puhafaligetében gyakori. A szintén védett fecskefarkú lepke (Papilio machaon) ugyancsak a természetközeli erdők szegélyén fordul elő leginkább. A kabócák közül különös említést érdemel az Edwardsiana tersa nevű faj, amely Magyarországon innen került elő első ízben. A fürgetetvek egyik faja, a Lachesilla bernardi a Duna-ártér puhafaligeteiből és a Brinyói-erdőből egyaránt előkerült; ezt megelőzően Magyarországról csak négy lelőhelye volt ismert. A bogarak közül a még élő fák elhalt részeiben fejlődnek puhafaligetek nagy és látványos védett fajai: a diófacincér (Megopis scabricornis), a pézsmacincér (Aromia moschata) és a pompás virágbogár (Cetonischema moschata). Az avarban gyakori bogárfaj a mezei futrinka (Carabus granulatus). A Duna árterének nyárfáiban itt-ott előfordul a skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus). A madarak közül a lombkoronában rejtetten élő, hangjával mégis a legfeltűnőbb faj a sárgarigó (Oriolus oriolus). Hangjáról szintén könnyen azonosítható a fülemüle (Luscinia megarhynchos). A harkályok közül a nagy fakopáncs (Dendrocopus major) a leggyakoribb. Bár erdőnek nem nevezhető, mégis itt kell megemlítenünk azt a hatalmas kocsányos tölgyet (Quercus robur), amely az atomerőműtől kb. 1,5 kilométerre található a Duna gátjának közelében. Ez a példány több mint 200 éves tanúfa, amely a hajdan nagy kiterjedésű, de mára megsemmisült keményfaligetek magányos túlélője. Nagy elhalt darabjai olyan rovarfajoknak biztosítanak tenyészhelyet, amelyek valaha nyilván jobban elterjedtek a keményfaligetekben. Ilyen a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), illetve a hőscincér járatait kitöltő rágcsálékban

5. fejezet - 248/331

2006.02.20.


KHT

fejlődő magyarmoly (Neurothaumasia ankerella). Szintén az ősi fákhoz, pontosabban a bennük lakó hangyabolyokhoz kötődik a hangyailonca (Aglossa signicostalis). E fajok előfordulása teljesen elszigetelt; ha az idős fa elpusztul, populációik megsemmisülnek. Telepített erdők A terület telepített erdei akácosok, erdei- és feketefenyvesek, ezüstfások, illetve nyárasok, valamint bálványfával kevert állományok. (Lásd Fotódokumentáció Á8-10. képek.) Faunájuk – mint az egész országban – meglehetősen szegényes, jobbára társulásközömbös, valamint az adott fafajhoz kötődő állatfajokból áll. Az akácosok aljnövényzetében tömeges a piros árvacsalán (Lamium purpureum), amely a fémeszöld alapon kék és aranysárga sávokkal tarkított díszes levélbogár (Chrysolina fastuosa) tápnövénye. Mind az erdei-, mind a feketefenyvesekben a leggyakoribb cincérfaj a fenyves-tövisescincér (Rhagium inquisitor), a leggyakoribb szúfaj pedig a hatfogú szú (Ips sexdentatus). Még az akácban is képes kifejlődni a díszes darázscincér (Chlorophorus varius), amelynek imágói az aljnövényzet virágain láthatók. A fák körül alkonyatkor rajzanak a hazai homokvidékek tipikus cserebogarai: a csapó cserebogár (Polyphylla fullo), a nagy fináncbogár (Anomala vitis), illetve a jóval tágabb elterjedésű sárga cserebogár (Amphimallon solstitiale). Az akácosok tipikus, mára minden nagyobb akácosban megtalálható lepkéje az akácmoly (Etiella zinckenella), melynek hernyója az akác virágjait és magjait fogyasztja; hasonló életmódot folytat a bengeboglárka (Celastrina argiolus) is. A ritkás, árnyékot kevéssé adó akácosokban nappal főképpen fehérlepkéket (Pieridae) és néhány szemeslepkefajt (pl. bizonyos ökörszemlepkéket – Maniola jurtina, Aphantopus hyperanthus –) találunk. A Macropsis elaeagni nevű kabócafaj egyedüli tápnövénye az ezüstfa. Első hazai bizonyító példányai a 6-os út mentén ültetett ezüstfákról kerültek elő. Az Aleuropteryx loewii lisztesfátyolka fenyőkön él; a Dunántúlon a Balatontól délre most került elő először. Másodlagos száraz gyepek Ezek a területek (lásd Fotódokumentáció Á11-22. képek) a valamikor érintetlen homoki gyepeken végzett durva beavatkozásokkal jöttek létre. A beavatkozásokat földmunkák, szántások, majd a szántások felhagyása, erdőtelepítések, továbbá invazív növényfajok (főleg a selyemkóró) térhódítása jelentik. E gyepek faunája elszegényedett. A nagytermetű, látványos külsejű Myrmecaelurus trigrammus hangyalesőfaj a hajdani természetes gyeptársulások máig fennmaradt eleme. A Duna-Tisza közének homokpusztáin nem ritka a Dunántúlon azonban ez még csak a harmadik lelőhelye. Vele egy élőhelyen találták a sisakos sáskát (Acrida hungarica), amely a Dunántúlon szintén csak néhány helyről került elő. A Stenometopiellus fraudulentus kabócafaj 1929 óta első ízben került elő Magyarországon a terület száraz gyepjeiből. Másodlagos száraz gyepek borítják a Duna árvízvédelmi töltését is. Tavasszal ezekben a gyepekben tömeges a fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops) és a kétsávos gyalogcincér (Dorcadion pedestre). Ugyanezen az élőhelyen fordul elő a kis hegyisáska (Pezotettix giornae), amely hazánkban éri el elterjedésének északi határát.

5. fejezet - 249/331

2006.02.20.


KHT

Az erőmű környékén még fellelhető nyílt homokpusztagyepek két jellemző, említésre érdemes faja a selymes araszoló (Idaea sericeata) és a Jakab-medvelepke (Tyria jacobaeae), melyek az alföldi homokvidékeken túl meleg mészkő- és dolomitsziklagyepekben is honosak. Két zavarástűrő hüllőfaj gyakori a másodlagos száraz gyepeken. A fürge gyík (Lacerta agilis) szinte bármilyen fátlan társulásban előfordul, a zöld gyík (Lacerta viridis) jobban ragaszkodik a kifejezetten száraz, meleg élőhelyekhez. Mezőgazdasági területek A vizsgált terület igen nagy részét különféle mezőgazdasági kultúrák borítják. (Lásd Fotódokumentáció Á23-28. képek) Faunájuk – állatcsoporttól függően – még gazdag is lehet, de természetvédelmi értéket nem képvisel, mivel jobbára nagy elterjedésű, az új élőhelyeket gyorsan kolonizálni képes és kártevő fajokból áll. Az általános vetési gyomokat az adott növényfajoknak megfelelő rovarfajok kísérik: szarkalábon a szarkaláb-félormányos (Rhinomacer lepturoides) és korábban már említett szarkalábbagoly, fehér libatopon a foltos pajzsbogár (Cassida nebulosa), kígyósziszen a térképes ormányos (Mogulones geographicus). A gabonaféléket nagy tömegben lepi el a vetésfehérítő bogár (Oulema melanopa) és a gabonaszipoly (Anisoplia segetum). A gabonatáblák és kukoricások lepkefaunája igencsak szegényes, előbbieket néhány fehérlepke – pl. a rezedalepke (Pontia daplidice) és kéneslepke-fajok (Colias spp.) – keresi fel rendszeresen, míg az utóbbiakban mindenekelőtt a kukorica kártevői: a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Heliothis armigera) tenyésznek. A szántóföldek alkotta nyílt terepen viszonylag könnyű a madarakat megfigyelni. Gyakori látvány az egerészölyv (Buteo buteo), ritkább a vörös vércse (Falco tinnunculus); természetesen e két ragadozómadár-faj fás területeken fészkel, a szántóföldek viszont táplálkozóhelyet biztosítanak nekik. A szántók és kaszálók tipikus fészkelő madara a mezei pacsirta (Alauda arvensis). Utak mentén, parlagokon gyakori a búbos pacsirta (Galerida cristata). Tavaszi és őszi vonuláskor sok más madár is látható a mezőgazdasági területeken. Érdemes kiemelni közülük a fokozottan védett gyurgyalagot (Merops apiaster), amely a környék lösz- és homokfalaiban fészkel is. Vizes élőhelyek A Brinyói-erdő időszakos állóvize szaporodóhelyként szolgál az erdei békának (Rana dalmatina) és a zöld levelibékának (Hyla arborea). A hüllők közül erre az élőhelyre jellemző leginkább a vízisikló (Natrix natrix). A Brinyói-erdő időszakos vizén kívül három vizes élőhely található a vizsgált területen. Az első az atomerőműtől délre található halastavak rendszere, amely teljes egészében mesterséges élőhelynek számít, mindazonáltal vonuló és költő vízimadarak számára fontos terület. A másik az atomerőmű területéről induló elvezető csatorna, amely mesterséges medrével és gyors vízsodrásával kevésbé nyújt megfelelő élőhelyet az állatok számára. A harmadik a csatornával találkozó Csámpai-patak, amely természetes vízforrás. Itt előfordul a három zöldbékafajt magába foglaló Rana esculenta-komplex, sőt partjához közel az ásóbékát (Pelobates fuscus) is megtalálták, amely – bár élete nagy részét a szárazföldön tölti – nyilván a Csámpai-patak vizében fejlődik.

5. fejezet - 250/331

2006.02.20.


KHT

5.4.6. Nem radioaktív hulladékok keletkezése és kezelése Jelen fejezet bemutatja az atomerőműben keletkező nem radioaktív szilárd hulladékok fajtánkénti mennyiségét, átmeneti tárolásuk módját és az ártalmatlanítás lehetőségeit. Természetesen külön foglalkozunk a kommunális, az ipari nem veszélyes és a veszélyes hulladékok sorsával. Ebben a fejezetben térünk ki a folyékony kommunális hulladékok, azaz a szennyvizek ártalmatlanításának bemutatására is. 5.4.6.1. Szilárd hulladékok 5.4.6.1.1. Az erőmű építése során keletkezett és a telephelyen maradt hulladékok ártalmatlanítása Az erőmű építése során a keletkező hulladékok gyűjtésére, tárolására az erőmű területén került sor. Az erőmű létesítésének befejezése után (1987) több területen is maradt az építkezésből eredő hulladék. Ezek a következők: – felhasználatlan betonelemek, építési törmelék elhelyezése az ún. „MÁSZ” telepen; – festékes hulladék (göngyöleg) gyűjtése a beruházási terület kijelölt részén; – 5000 m3-es zagymedencében olajjal szennyezett talaj. A létesítés során keletkezett egyéb veszélyes hulladékok (olajos rongy, fáradtolaj, olajos iszap) folyamatosan ártalmatlanításra kerültek. A festékes göngyöleg lerakat felszámolásra került. A mintegy 150 t veszélyes hulladék 1990-ben az időközben elkészült veszélyes hulladék átmeneti tárolóba, majd később ártalmatlanításra került. A korábbi tárolóterületről a szennyezett talajt eltávolították, talajvizsgálatokkal bizonyították a szennyezés megszűnését. A területen szennyezett talajból származó 790 t festékes föld több részletben elszállításra került az Aszódi hulladéklerakón. Az építési törmeléklerakó és betonelem tároló terület környezetvédelmi felülvizsgálata 2002-ben fejeződött be. A rekultivációhoz terv készült, melyet a környezetvédelmi felügyelőség jóváhagyott. A rekultivációs terv alapján a nem hasznosítható betonhulladék elhelyezése és a terület rendezése megtörtént. A monitoring rendszer bővítése után az előírt vizsgálatok (kockázatbecslés) is végrehajtásra kerültek. A törmeléklerakó rekultivációja befejeződött, az előírt záródokumentáció elkészült, határidőre benyújtásra került. A zárójelentést az ADUKÖFE K4K5739/04. számon határozatban jóváhagyta. A környezetvédelmi felügyelőség a terület 5 éves utógondozását és a talajvíz rendszeres ellenőrzését írta elő, melyet a PA Rt. folyamatosan végez. A korábbi 5000 m3-es zagymedencét 1990-ben a két új 10 000 m3-es meszes zagykazetta létesítése során felszámolták, az olajjal szennyezett, mintegy 200 m3 talaj az olajos tároló medencében került elhelyezésre. 5.4.6.1.2. Az erőmű üzemeltetésének termelési hulladékai Az erőmű üzemelése során mind termelési veszélyes és nem veszélyes, mind kommunális hulladék keletkezik.

5. fejezet - 251/331

2006.02.20.


KHT

Üzemi gyűjtőhelyek kialakítása Veszélyes hulladékok gyűjtőhelye A PA Rt. a veszélyes hulladékok előírásoknak megfelelő, ártalmatlanításig történő gyűjtését az 1990-ben létesített Veszélyes és Ipari Hulladék Üzemi Gyűjtőhelyen (2002. január 1-ig Veszélyes és Ipari Hulladék Átmeneti Tárolóként) biztosítja. Az Üzemi Gyűjtőhely az erőmű északi területén található. A H4-es útról az Északi porta mellett leágazó FV15-ös úton közelíthető meg. A tárolótér kétmedencés, részben földbe süllyesztett, 2 db egyenként 2600 m3 hasznos befogadó képességű, oldalt részben nyitott, hullámpalával fedett, acél-tetőszerkezetű vasbeton színből (I., II.); három részből álló, fedett, összesen 100 m2 alapterületű hordós hulladéktárolóból (III., IV., V.); valamint a hulladék anyagok tömörítéséhez szükséges 144 m2 alapterületű fedett présgép színből (VI.) áll. A csapadékvíz összegyűjtését a vízzáró térburkolat, víznyelők, valamint 3 db csapadékvíz gyűjtőakna biztosítja. A csapadékvíz a tároló terek kiképzése miatt a hulladékkal nem érintkezhet. A csapadékvíz – tartályos szállítással – az erőmű kommunális szennyvízrendszerébe kerül elszállításra. Az Üzemi Gyűjtőhelyen keletkező kommunális szennyvíz gyűjtésére külön gyűjtőakna épült. A III., IV., V. számú hordós tároló belső gyűjtő zsomppal van ellátva. A tárolóterekbe kerülő – a hulladékokkal esetleg érintkező – csapadékvíz a lábrácsokon keresztül egy-egy külön, a "tiszta" csapadékvízzel nem érintkező aknába ill. a hordós tárolók esetén a tárolóban kiképzett zsompokba kerül. Innen ellenőrzés után – tartályos szállítással – az erőmű kommunális szennyvízrendszerébe bocsáthatják. A hulladékok a tároló tereken belül konténerekben, hordókban kerülnek tárolásra. A hulladékok göngyölegei (hordók, konténerek) és a tárolótér vízzáró burkolata a szennyeződés kijutását biztonságosan megakadályozzák. A gyűjtőhely környezetében a talajvíz ellenőrzésére 3 db talajvíz ellenőrző kút került kialakításra. A gyűjtőhely üzemeltetési szabályzatát a környezetvédelmi hatóság jóváhagyta. Nem veszélyes termelési hulladékok A termelési hulladékokat a kommunális hulladékoktól elkülönítetten, kijelölt és a szelektív gyűjtés céljára kialakított gyűjtőhelyen, ill. az erre kijelölt raktárban gyűjtik. A fő épületben és környezetében (IV. zóna) keletkező nem veszélyes ipari hulladékok gyűjtésére, a gépház mögött található kiépítésenként 1-1, ipari hulladékok gyűjtésére kialakított beton térburkolattal ellátott terület, továbbiakban ipari hulladékok szelektív gyűjtőhelye. A terület – a különböző típusú hulladékok szelektív gyűjtése érdekében – több részre tagolódik. Az egyes részek vas válaszfallal különülnek el egymástól. A válaszfalakon felirat jelzi, hogy az adott területrészen milyen típusú hulladékot szabad elhelyezni. A következő típusú ipari hulladékok szelektív gyűjtésére áll rendelkezésre elkülönített rekesz: kábel, kőzetgyapot, fa, alumínium és vas, egyéb. A terület üres részeire mobil veszélyes hulladék gyűjtőkonténerek kerültek kihelyezésre. A keletkező termelési hulladékok jellemzői Az ipari hulladék keletkezés jellemzőit a 2004-es év adataival mutatjuk be:

5. fejezet - 252/331

2006.02.20.


KHT

Nem veszélyes termelési hulladékok 2003. év végen a PA Rt. területén lévő nem veszélyes ipari hulladékok mennyisége 55,6 t volt. 2004. évben a PA Rt. tevékenysége során összesen 914,2 t nem veszélyes ipari hulladék keletkezett. A 2004-ben keletkezett és az év elején a telephelyen tárolt, összesen 969,8 t nem veszélyes ipari hulladékból a PA Rt. további hasznosításra 644,6 t nem veszélyes hulladékot értékesített, 74,6 t nem hasznosítható hulladékot ipari hulladéklerakóban helyezett el. valamint 13,6 t gumihulladékot egyéb ártalmatlanításra átadott. Az ipari hulladék forgalom 2004. évi alakulását az 5.4.112. ábra szemlélteti. A szilárd ipari hulladékok 2004. évi forgalmának számszerű adatait táblázatos formában is bemutatjuk (5.4.44. táblázat). 5.4.112. ábra: Ipari hulladék forgalom 2004-ben egyéb ártalmatlanítás ra átadott 1%

lerakóban elhelyezett 8%

telephelyen tárolt 9%

hasznosított 82%

A veszélyes hulladékok jellemzői A veszélyes hulladékok munkahelyi gyűjtése fajtánként elkülönítve, szelektíven, környezetszennyezést kizáró módon történik. Ennek érdekében a veszélyes hulladékokat olyan zárt edényben és/vagy zárt helyiségekben gyűjtik, amely a hulladékot a környezettől elszigeteli. A gyűjtőedényeket szilárd padozatú és korróziós hatásnak ellenálló felületen vannak elhelyezve (pl.: beton, bitumen), folyékony hulladékok esetén kármentővel vannak ellátva (zárt helyiség esetén kármentőnek tekinthető a helyiség megfelelően kiképzett aljzata is). A folyékony hulladékok gyűjtése hordós, illetve tartályos tárolással történik. A kijelölt gyűjtőhelyekről a hulladékok az Üzemi Veszélyes és Ipari Hulladékgyűjtőbe kerülnek betárolásra. Egyes hulladékok (fáradtolaj, konténeres gyűjtésű olajfelszívató anyagok, festékes hulladék) közvetlenül a gyűjtőhelyről kerülnek elszállításra, ártalmatlanításra, ill. hasznosításra. A veszélyes hulladékok csak a környezetvédelmi szervezet vezetőjének engedélyével kerülhetnek kiszállításra a PA Rt. területéről. A PA Rt. szállításra, ártalmatlanításra, ill. hasznosításra – erre környezetvédelmi hatósági engedéllyel rendelkező – vállalkozóknak adja át dokumentáltan a hulladékot. A keletkezett veszélyes hulladékok mennyiségét az 5.4.113. ábrán látható grafikon mutatja.

5. fejezet - 253/331

2006.02.20.


KHT 5.4.44. táblázat: Ipari hulladék 2004. évi anyagforgalma

EWC kód

Anyag megnevezés

Nyitó készlet

Keletkezett

Eladott

0 0

kg 27 650 185

kg 27 650 185

570 1 090 0

40 721 46 856 13 600

0 0 650 3 366 140 550 325 12 865 27 210 1 000 897 5 550 1 466 0

3 840 8 000 932 1 520 10 626 1 775 5 379 6 240 652 091 170 7 615 80 593 2 885 3 600

kg 120101 120103 150101 (200101) 150103 160103 160214 170101 170103 170201 170203 170401 170402 170403 170405 170407 170411 170604 170904 200111

8

Vasfém reszelékek és esztergaforgács Nem vas fém reszelék, forgács Papír és karton Fa csomagolási hulladék Termékként tovább nem használható gumiabroncsok Használatból kivont berendezések Beton Cserép és kerámiák Fa építési és bontási hulladék Műanyag építési bontási hulladék Vörösréz, bronz, sárgaréz Alumínium Ólom Vas és acél Fémkeverékek Kábelek Szigetelő anyagok (kőzetgyapot) Kevert építkezési, bontási hulladék Textíliák

Saját felhasználás

Lerakóban elhelyezett

Záró készlet

kg

kg

kg

0 0

0 0

0 0

40 955 47 846 0

0 0 0

0 0 13 600 8

336 70 0

3 840 8 000 1 582 4 886 6 635 1 000 1 238 0 475 916 1 170 5 190 18 586 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 153 263 0 0 0 0 0

0 0 0 0 3 800 0 0 0 0

0 0 0 0 331 1 325 3 731 19 105 50 122 0 3 322 4 677 0 0

0 0 62 880 4 351 3 600

Ártalmatlanításra – nem lerakóban – átadott

5. fejezet - 254/331

2006.02.20.


KHT

5.4.113. ábra: 1996-2004. között keletkezett veszélyes hulladékok mennyisége 800000 700000 600000

[kg]

500000 400000 300000 200000 100000 0 1996.

1997.

1998.

1999.

2000.

2001.

2002.

2003.

2004.

2004-ben 361 455 kg (összehasonlításképpen 2002-ben 332 642 kg) veszélyes hulladék keletkezett az erőműben (pl. olajjal szennyezett hulladék, fáradt olaj, elektronikai hulladék). 2004-ben – engedéllyel rendelkező vállalkozóknak átadva – 343 629 kg veszélyes hulladék ártalmatlanításáról gondoskodtak. A 2004-ben nagyobb mennyiségben keletkezett veszélyes hulladékokat az 5.4.114. ábra szemlélteti. Veszélyes hulladékokkal kapcsolatos rendkívüli környezetszennyezés nem fordult elő. 5.4.114. ábra: A legnagyobb mennyiségben előforduló veszélyes hulladékok 2004-ben

egyéb 7%

ioncserélő gyanta 2%

olajos iszap (kocsimosó) 3%

elektronikai hull. 8%

nyomdai hulladék 2%

olajos rongy 7%

Festékes göngyöleg 2%

fáradt olaj 17% Kommunális szennyvíz iszap 3%

fénycső 1%

olajos föld, kő 46%

Bontott tetőszigetelés 2%

5.4.6.1.3. Az erőmű üzemeltetése során keletkező kommunális hulladék A kommunális hulladék a társaság valamennyi szervezeti egységénél, s azok munkaterületein (irodákban, műhelyekben, szociális helyiségekben, étkezdékben, laborokban, stb.) az ellenőrzött, illetve a szabad zónában egyaránt keletkezik.

5. fejezet - 255/331

2006.02.20.


KHT

A kommunális hulladékok gyűjtése keletkezési helyükön hagyományosan, szeméttartókban, konténerekben, s az erre a célra kijelölt tárolókban történik. A kommunális hulladék elszállítása a területen elhelyezett 1,1 m3 konténerekből heti egyszeri, ill. kétszeri ürítésével történik a Paks Városi Kommunális Hulladéklerakóba. A szállítás speciális préssel ellátott célgépjárművel történik. A keletkező, és a Paksi Városi Kommunális Hulladéklerakóba kiszállított kommunális hulladék mennyisége 2004-ben 433 220 kg volt. A Paks Városi Kommunális Hulladéklerakó fogadja a területen végzett építési munkák során keletkezett talajt, ill. építési törmeléket is. 5.4.6.2. Folyékony hulladékok 5.4.6.2.1. Kommunális szennyvizek Az erőmű területén a csapadékvíz rendszertől elválasztott kommunális szennyvízcsatorna hálózat került kiépítésre. Az erőmű területén kiépített szennyvízcsatorna gerinc hálózat anyaga ∅ 30 cm-es betoncső, a gerincvezetékre rákötő újabb szakaszok DN 200 KPVC csövek. A gyűjtőcsatornák lejtése legtöbb esetben 3‰. Az erőmű területének rendezett terepszintje 97,15 mBf, a terepnek természetes lejtése nincs. A teleptől távolabb eső területek szennyvizét nem lehet gravitációsan a tisztítóba juttatni, ezért átemelők szükségesek. A hálózatra 3 db MOBA típusú és 1 db RODÉP típusú átemelőt telepítettek. Az ún. beruházási terület É-i bekötőútjától északra eső terület szennyvizeit a szennyvízcsatorna hálózat a paksi városi szennyvíztelepre vezeti, ennek becsült mennyisége 1200 m3/hó. Az ettől délre eső területek, tehát az egész üzemi terület szennyvize az erőmű kommunális szennyvíztisztítójába kerül. Kommunális szennyvíztisztító telep jellemzői Az erőmű építése során a kommunális szennyvíztisztító az egyik legkorábbi létesítmény volt. A felvonulási stádiumban keletkezett szennyvizeket 270 m3/nap mennyiségben Paks város szennyvíztelepére emelték át. Az erőművi szennyvíztelep első ütemére az 1. blokk indításával és kiszolgálásával keletkező 670 m3/nap mennyiség lett figyelembe véve. A 3-4. blokk kiépítésével a telep túlterhelté vált, ezért a II. ütem nagyobb 1200 m3/nap kapacitásra lett méretezve. A II. ütem kivitelezése 1988-1990. között történt. A szennyvíztelep az erőművi blokkoktól K-re eső területen épült meg. A totáloxidációs, eleveniszapos, 2 db tömbösített TABTA típusú műtárgysorból álló szennyvíztisztító mű az erőmű kommunális szennyvizeinek, az egészségügyi és laboratóriumi épület hulladék vizeinek, valamint időnként a TM-es mérlegen felüli vizek fogadója és tisztítója. A telep terhelése éves szinten 240-280 ezer m3. Tehát az 1870 m3/nap kapacitás jelenleg nincs kihasználva, a nyers szennyvíz mennyisége 700-1100 m3/nap között van. A telepről kikerülő fölös iszapsűrítés után iszapszikkasztó ágyra kerül. A tisztítótelepen lévő létesítmények főbb adatait (mérete: 2×10×45 m) az 5.4.45. táblázat tartalmazza.

5. fejezet - 256/331

tömbösített

műtárgyanként

2006.02.20.


KHT

5.4.45. táblázat: A tisztítótelepen lévő létesítmények főbb adatai kapacitás szűrőkosár előlevegőztető levegőztető tároló medence kapacitás térfogat ülepítő medence térfogat fertőtlenítő medence térfogat szivattyúakna Külön műtárgyakban iszapsűrítő iszapszikkasztó ágyak

I. tisztítóműtárgy 670 m3/nap 1 db 10 m3 140 m3/h 324 m3 85 m3 9 m3 9 m3 14 586

m3 m2

II. tisztítóműtárgy 1 200 m3/nap 1 db 15 m3 250 m3/h 580 m3 130 m3 16 m3 19 m3 24 586

m3 m2

A telepre érkező szennyvíz 1/3 részben az I., 2/3 részben a II. tisztítósorra jut. A telep működése a kezelési utasításban leírtak szerint történik. A szennyvíztelepet szerződés alapján a Szekszárd-Paksi Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Kft. üzemelteti. Tisztított kommunális szennyvizek Az erőmű által használt vizeket a melegvíz csatorna vezeti a Dunába. A bevezetés helye a Duna 1526,04 fkm szelvénye. A kommunális szennyvíztisztító telepről elvezetett tisztított szennyvíz NA 400-as, acél csővezetéken a melegvíz csatornába csatlakozik közvetlenül az energiatörő műtárgy előtt. A csatornába való bevezetés előtt mintavételi akna készült, a hatósági és az önkontrollt biztosító felszereléssel. A mintavételi akna az erőmű V3 mintavételi helye. A Dunába közvetlenül csatlakozó korábban kiépült tisztított szennyvíz elvezető vezeték (219 x 6,3) csak üzemzavar esetén, 100 cm-es, vagy ennél alacsonyabb vízállásnál üzemzavar esetén sem üzemeltethető. Az üzemi és a hatósági mérésekre hivatkozva megállapítható, hogy a szennyvíztelep tisztított szennyvízének szennyezőanyag tartalma nem lépi túl a 3/1984. (II. 7.) OVH rendelkezés 1. sz. mellékletében az V. vízminőségvédelmi területi kategóriára előírt határértékeket. Az ADUKÖFE évente legalább két alkalommal ellenőrzi a kommunális szennyvíztelep kibocsátásait. 2003. évtől a kibocsátások ellenőrzése az erőmű Önellenőrzési terve [11] alapján történik. A 2003. január 1-től hatályos 9/2002. (III.22.) KöM-KöViM együttes rendeletben szereplő kibocsátási határértékek betarthatóságának értékelésére, a szükséges üzemviteli, karbantartási, beruházási intézkedések meghatározására a PA Rt. 2002. évben megbízta a MÉLYÉPTERV Kultúrmérnöki Kft.-t a kommunális szennyvíztisztító felülvizsgálatával. A felülvizsgálat során 2002. július-október hónapokban összesen 20 db átlagmintát vizsgáltak akkreditált laboratóriumban (3 alkalommal 8 órás átlagminta gyűjtése óránkénti mintavétellel, 1 alkalommal 24 órán keresztül, 8 órás átlagminták gyűjtése, óránkénti mintavétellel, 2 alkalommal, 12 órán keresztül, 6 órás átlagminták vétele óránként vett minták egyesítésével. A vizsgálatok eredményei szerint a bevezetett nyers szennyvíz szennyezettsége lényegesen kisebb volt, mint a szokásos kommunális szennyvízé. A vizsgálatok szerint a nyers szennyvíz minőségét a következő értékek jellemezték (5.4.46. táblázat).

5. fejezet - 257/331

2006.02.20.


KHT

5.4.46. táblázat: A nyers szennyvíz minőségét jellemző értékek Komponensek pH KOIk BOI5 Szárazanyag tartalom Lebegőanyag tartalom Ammónia-ammónium N SZOE

mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l mg/l

Maximum 8,5 520 232 848 438 63 35

Minimum 7,5 140 36 480 62 21 4

Átlag 7,9 289 117 753 182 41 10

A veszélyes és mérgező anyagok koncentrációi a nyers, befolyó szennyvízben kisebbek, mint a felszíni vízbe bocsátható határértékek, általában az alsó méréshatárt sem érték el (egyetlen kivétel a 2002.08.08-án a befolyó szennyvízben mért összes ólom, amely 0,21 mg/l volt, azaz meghaladta a 9/2002. KöM-KöViM együttes r. 0,2 mg/l határértékét; az elfolyó vízben mért koncentráció már határérték alatt volt.) A szennyvíztisztító berendezés szervesanyag lebontási teljesítménye megfelelő (5.4.47. táblázat). 5.4.47. táblázat: A szennyvíztisztító berendezés szervesanyag lebontási teljesítménye Jellemző KOIk maximum minimum átlag BOIk maximum minimum átlag

Befolyó

Elfolyó

520 mg/l 140 mg/l 289 mg/l

120 mg/l 10 mg/l 56 mg/l

232 mg/l 36 mg/l 117 mg/l

38 mg/l 5 mg/l 20 mg/l

A KOIk érték csökkenése alapján számolt 80 %-os, ill. a BOI5-re számolt 83 %-os tisztítási hatásfok elmarad a házi szennyvizek biológiai tisztításának szokásos hatásfokától, ennek oka a nyers szennyvíz szokásosnál kisebb szennyezettsége. A maradék szerves anyag szennyezettség csúcsértéke, az összes nitrogén, összes foszfor értékek sem haladják meg a határértékeket. A kommunális szennyvíz 2004. évi hatósági ellenőrzések eredményeit az 5.4.48. táblázat foglalja össze. 5.4.48. táblázat: Kommunális szennyvíz 2004. évben mért vízminőségi paraméterei Komponens KOICr Ammónia-ammónium Olajtartalom (SZOE) 9

Mért érték [mg/dm3] 9 2004.05.27. 42 7 <2

2004.11.08. 33 4,9 <2

Hatósági korlát [mg/dm3] 150 30 10

A környezetvédelmi hatóság által mért maximális értékek.

5. fejezet - 258/331

2006.02.20.


KHT

2005. január 1-től önellenőrzési terv alapján a PA Rt. saját mérési program alapján ellenőrzi a szennyvízkibocsátásait, a 220/2004. (VII.21.) Korm. r. alapján kiadott vízjogi üzemeltetési engedélyének megfelelően. Iszapkezelés Az utóülepítőből kikerülő fölösiszapot iszapsűrítőbe vezetik, ahol különválik az iszapvíz és az iszap. A sűrítési idő: 4-6 óra. A sűrített iszapot az iszapvezetéken keresztül viszik a kb. 1200 m2 felületű iszapágyra további víztelenítés céljából. A szikkasztóágyakra 1-1 alkalommal 30-40 cm vastagságú iszapréteget lehet engedni. A kiszáradt iszap radioaktivitás koncentráció ellenőrzése után 1996-ig a Paks városi kommunális hulladéklerakóba került szállításra. Éves szinten igen kevés – 50 %-os szárazanyag tartalmú iszapra számolva – 10-15 t szennyvíziszap keletkezik. A kommunális szennyvíziszap 1998-ban a 102/1996. (VII.12) Korm. rendelet alapján minősítésre került. Az 50/69/1998. sz. környezetvédelmi miniszteri határozat [12] alapján szennyvíziszap veszélyes hulladéknak minősül. A kiszáradt iszap a radioaktív koncentráció ellenőrzése után kerül elhelyezésre. A radioaktivitás koncentráció mérések alapján az ÁNTSZ OTH felszabadító határozatokat adott ki. A kommunális szennyvíziszap az ÁNTSZ OTH határozataiban [13] foglalt követelmények és veszélyes hulladékokra vonatkozó jogszabályok előírásai szerint kerül ártalmatlanításra. Az Aszódi Hulladéklerakóban 2004 végéig elhelyezett kommunális szennyvíztisztítási iszap mennyisége összesen: 133 730 kg. A kommunális szennyvíztisztító állapota és fejlesztése A kommunális szennyvíztisztító gépi berendezéseinek (szivattyúk, motorok, hajtóművek) megfelelő működése rendszeres karbantartással, ill. ütemezett cserével biztosítható. A levegőztető berendezés korszerűsítése (cseréje) öt éven belül időszerűvé válik. Így a 2003. január 1-től érvényes kibocsátási határértékeket a tisztító biztonsággal teljesíteni tudja. 5.4.6.2.2. Ipari hulladékvizek Az erőműben az alábbi nem radioaktívan szennyezett hulladékvizek keletkeznek: – slopvizek, – vízelőkészítő hulladékvizei, – technológiai olajos hulladékvizek, – időszakos mosóvizek. Az ipari hulladékvizek végső befogadója a Duna melegvíz csatorna vízminőségét a környezetvédelmi felügyelőség rendszeresen ellenőrzi, határérték túllépés egyetlen esetben sem fordult elő. A melegvíz csatornában 2003-ban és 2004-en mért koncentrációkat az 5.4.49. táblázat tartalmazza.

5. fejezet - 259/331

2006.02.20.


KHT

5.4.49. táblázat: A melegvíz csatornában 2003-ban és 2004-ben mért koncentrációk Komponensek KOI k NH3-NH4+ SZOE pH összes oldott anyag összes lebegő anyag

Mért érték* [mg/l] 2003 17 0,15 <2 8,25 233 53

Mért érték* [mg/l] 2004 23 0,14 <2 8,25 296 68

Határérték [mg/l] 150 30 5 5-10 között 10000 300

* a feltüntetett mérési adat a környezetvédelmi hatóság által mért legnagyobb érték

Vízkivételi mű hulladékvizei (slop) A vízkivételi műnél beépített szűrők visszaöblítéséből eredő hulladékvíz, a gereb tisztítóknál vízzel eltávolított hulladék és egyéb lebegő szennyeződések tartoznak ebbe a hulladék körbe. A vízkivétel üzeméből eredő hulladékvizek befogadójául a melegvíz-csatorna közvetlenül a bukó utáni szakasza szolgál. Az elvezetésre kerülő szennyvíz mennyisége együttesen csúcsban 0,5 m3/s (1800 m3/h). A szennyeződés a Duna vízéből kiszűrt (0,4 mm – 5,0 mm lyukbőségű szűrőkön fennmaradó) lebegőanyag és uszadék. A Duna szennyezettségétől függő koncentrációban elvezetett szennyvíz lebegőanyag tartalma a szűrés tartományában kb. 40-50-szerese a Duna víznek. Az elvezetés gravitációsan biztosított. Vízelőkészítő hulladékvizeinek elvezetése A vízelőkészítő hulladékvizeinek kezelése az erőmű ipari zagyrendszerének részét képezi. A zagyrendszer feladata a vegyszer és mésziszap tartalmú szennyvizek fogadása, tisztítása (ülepítése), közömbösítése és a tisztított víz túlfolyón keresztüli kibocsátása a melegvíz csatornába és azon keresztül a befogadó Dunába. A szennyvizek keletkezési helyei szerinti mennyiségek a következők: Előlágyító berendezés, mészreaktor, mésztejkeverők, maximum 483 m3/h kavicsszűrők Sótalanító berendezés, szervesanyagkötő ioncserélő, maximum 105 m3/h kationcserélő, anioncserélő, kevertágyas ioncserélő Vegyszer-előkészítő, 2 m3 /nap, tartálytúlfolyás, egyszerre kb. 20 perc alatt 30 m3/h, maximum 30m3/h vegyszerlefejtés hulladékvizei Nem tartozik közvetlenül a vízelőkészítő hulladékvizeihez a kondenzátum kezelés hulladékvize és az egyéb hulladékvizek. Ezek mennyiségi adatai a következők: kondenzátumkezelés hulladékvizei maximum 61 m3/h, egyéb hulladékvizek laboratóriumok 30 m3/h, padló felmosóvizek 1 m3/h, időszakos tartálytisztítások 20 m3/h, leürítések 51 m3/h.

5. fejezet - 260/331

2006.02.20.


KHT

Egyidejűségét feltételezve a maximális intenzitás 760 m3/h. A vízelőkészítőből származó szennyvizek kezelése két lépcsőben történik. Az első lépcső az átemelő szívóaknájában végbemenő spontán semlegesítés. A második lépcső a zagytározó, amely a fázisleválasztás és az ülepítés feladatát látja el. A vízelőkészítői hulladékvizek mennyisége – egyidejűség esetén – max. 500-700 m3/nap. Fenti hulladékvíz mennyiség a zagytározóba a következőképpen jut el: Az átemelőből (a spontán közömbösítés után) a hulladékvizek eltávolítása 2 db NA 250-es KM PVC és 1 db NA 250-es KPE nyomócsövön keresztül történik a zagytéri 4 db 10 000 m3-es medencébe. Az aknában 4 db 150 m3/h teljesítményű szivattyút építettek be, amelyek közül legfeljebb 2 szivattyú 2 nyomócsövön szállít hulladékvizet. A vezetékek a zagytározóknál osztóvályúba torkollnak, ahonnan osztócsöveken jut a hulladékvíz a medencébe. A zagytározó medencék bevezetés oldali rézsűje 20 m szélességben burkolattal van megépítve, hogy a ferdén beépített csöveken beáramló szennyvíz eróziós hatása ne érvényesüljön. Jelenleg 4 db 10 000 m3-es zagytározó medence szolgál a vízelőkészítő üzem hulladékvizeinek kezelésére, ülepítésére. Az erőmű létesítése időszakában egy db létesült. A pótvízelőkészítő üzembehelyezésével egyidejűleg (1978-79) az 1-2. sz. 1000 m3-es medence került létesítésre. Egyidejűleg az 5000 m3-es medence, használata megszűnt. 3-4. zagytározó medence üzembehelyezése 1993-ban történt. Egy-egy medence üzemidejét az eddigi üzemeltetési tapasztalatok alapján 5-6 évnek lehet tekinteni. A kiülepedett mésziszap térfogata egy medencére vetítve 5-6000 m3. Az erőművi vízelőkészítői eljárás során keletkező mésziszap a környezetvédelmi miniszter 50/69/1998. sz. határozata alapján nem veszélyes hulladék. A keletkezett mésziszap ipari újrafelhasználásra alkalmas, az erőmű eddigi üzemideje alatt 2 medencéből került elszállításra a mésziszap. A medencék max. üzemi vízszintje 2,5 m. A medence oldaltöltései és 0,5 m vastag fenékszigetelése homokliszt és agyagos iszap kevert anyagából készült. Az ellenőrző vizsgálatok szerint az agyagpaplan áteresztő képessége: K = 1, 2 × 10 – 8 cm/sec. Miután a zagytározókban felgyülemlő iszap miatt a tározóba kerülő különböző szennyezettségű vizek tartózkodási ideje az összes szennyvízmennyiségre vonatkoztatva két napra csökken, új zagymedencét helyeznek üzembe. A zagymedencéből a kezelt (tisztított) víz túlfolyón keresztül gravitációsan távozik az erőmű melegvíz csatornájába. A távozó víz mennyisége a négy blokk üzem esetén kb. 700 m3/nap. A szennyvízbevezetés a melegvíz csatorna 0+900 cskm és 1+020 cskm szelvényében történik. Az esetleges medenceszivárgás és a talajvíz minőségének ellenőrzésére a zagytér környezetében észlelőkutak létesültek. Technológiai olajos hulladékvizek A Paksi Atomerőmű területén számos létesítményből származik olajos szennyvíz, pl. vasúti olajlefejtés helyén, olajcentrifugánál, dízelgépházaknál, gépkocsimosónál és az olajtárolók környezetében. Az olajlefejtésnél keletkezett olajos szennyvizek tisztítása két lépcsőben történik. Az első a mechanikai olajfogás, amikor is a különböző eredetű olajos szennyvizeket

5. fejezet - 261/331

2006.02.20.


KHT

egy olyan olajfogóba vezetik, amelynek feladata az elcsepegésből származó olajtartalom visszatartása. Az olajtól részben megtisztított szennyvíz szivattyús átemeléssel egy nyomócsövön utókezelésre 1 db 10 000 m3-es agyagbélésű olajos szennyvízmedencébe kerül. Az egyéb létesítményekben keletkező olajos szennyvizek vagy közvetlenül, vagy helyi olajfogás után a fentebb ismertetett nyomócsövön kerülnek elvezetésre. Éves szinten becsült mennyiségük 175-230 m3/év, a becsült maximális intenzitás 53-63 l/s. Az olajos szennyvízmedence az eredeti tervek szerint – megfelelő vízmennyiség esetén – olajlefölözésre alkalmas. A medence jelenleg a tervekkel ellentétben szennyvíz, szennyvíziszap tárolóként funkcionál. Az olajos medence korszerű SEPURATOR III. típusú élővízbe engedhető tisztítási hatásfokkal rendelkező olajtisztító műtárggyal történő kiváltásának, ill. az olajos medence felszámolásának vízjogi létesítési engedélykérelme 2005-ben jóváhagyásra került. Az olajtisztító műtárgy létesítésére 2006-ban kerül sor és ezzel a medence kiváltásra kerül. A későbbiekben az olajos medencét műanyag burkolatú vegyszeres medencévé tervezik átalakítani. Szekunder köri hulladékvizek A szekunder köri hulladékvizek gyakorlatilag a gépházban keletkeznek a következők szerint: Kondenzátum hulladék- és felmosóvizek. Ezeket a vizeket a pincében elhelyezett zsompban gyűjtik össze, innen a – 6,5 m-es szintről szivattyú emeli át a melegvíz-csatornába olajfogóval ellátott „A”-sori 100 m3-es aknákon keresztül. A biztonsági hűtővízrendszer és a kondenzátor hűtővízrendszer esetleges meghibásodásából származó – üzemzavari vizek – ugyancsak a – 6,5 m-es szinti zsompban gyűlnek össze. Eltávolításuk búvárszivattyús (CP 3152 MT 430) rendszerrel a melegvíz csatornába történik. Az így elvezetésre kerülő víz a szűrt Duna víz minőségétől nem térhet el. Az olajos, vagy lebegő szennyeződést tartalmazó vizek olajfogón keresztül kerülnek elvezetésre. Mágnesszűrők öblítő vize. Összmennyiség 100 m3/hét intenzitással 20 m3/h, hetenként egy alkalommal. Elvezetése a melegvíz-csatornába történik. A teljesáramú sótalanítás hulladékvizeinek, a leürítések vegyszer maradékainak, regeneráló oldatainak összegyűjtésére külön rendszer épült. A szekunderköri rendszerekben lévő víz aktivitás-koncentrációja több ponton egyrészt folyamatos távméréssel, másrészt mintavételes ellenőrzés alapján vizsgált. A vizek kibocsátást megelőző ellenőrzése (RJ ellenőrző tartályban történő gyűjtés és aktivitás-koncentráció ellenőrzést követő kibocsátás) csak a teljesáramú kondenzvíztisztító regenerátumai és egyes esetekben a gőzfejlesztőkből elvezetett vizek esetében történik meg. Az elhelyezésükre több lehetőség van: – ha a regenerátum radioaktívan szennyezett, akkor a primerköri tartályokba, – ha radioaktívan nem szennyezett (összes béta méréssel mérve max. 3 Bq/l) a meszes zagymedencékbe. (A gőzfejlesztőkből elvezetett vizek esetében a kibocsátási korlát 10 Bq/l és 30 Bq/l lehet a kibocsátási útvonaltól függően.) Pótvegyszer adagolás hulladékvizei, tartály tisztítás szennyvize. Ezek igen kis mennyiségű hulladékvizet adnak, gyűjtőtartályba kerülnek elhelyezésre, innen szivattyúval juttatják a vízelőkészítő hulladékvíz átemelő aknájába, és onnan a meszes zagymedencékbe.

5. fejezet - 262/331

2006.02.20.


KHT

Időszakos mosóvizek A primer és szekunderköri rendszereknél az éves karbantartások során vegyszeres tisztítás történhet. A gőzfejlesztők tisztítására többféle módszer került kidolgozásra. A gőzfejlesztők tisztításából származó hulladékvizeket a Hylam Hypalon fólia bevonatú vegyszeres hulladékvíz medencébe vezetik. A medence burkolata – a korábbi TAURUS gumiburkolat sérülései miatt – 1992-ben került cserére. [15] A jelenlegi burkolat gyártó által megadott effektív élettartama 20 év, így legkésőbb 2012-ben cserére kerül. A burkolat állapotát évente vizsgálják és felületi (nem áthatoló) sérülések esetén is elvégzik a szükséges javításokat. A felülvizsgálat elvégzését és eredményét a környezetvédelmi hatóság felé jelenteni kell. A vegyszeres hulladékvíz medencébe vezetett és ott átmenetileg gyűjtött hulladékvíz minőségének ki kell elégítenie a vízjogi engedélyben szereplő, 5.4.50. táblázat szerinti határértékeket. 5.4.50. táblázat: Hulladékvíz minőségére vonatkozó határértékek Kémiai paraméter

Határérték

hidrazin tartalom citromsav-tartalom hexametilén-tetramin tartalom bórsav-tartalom NH4OH EDTA-tartalom okta-decil-amin tartalom aszkorbinsav-tartalom kálium-rodanid tartalom hidrogén-peroxid tartalom

1 24 0,04 7,15 10 150 20 6,5 0,02 2,56

Határérték mértékegysége g/dm3 g/dm3 g/dm3 g/dm3 g/dm3 g/dm3 mg/dm3 g/dm3 g/dm3 g/dm3

A vegyszeres medencéből a hulladékvíz kibocsátás a módosított vízjogi üzemeltetési engedély előírásainak betartása mellett történhet. Minden leeresztést megelőzően, illetve az utolsó betárolás után mintavételi program alapján akkreditált laboratóriummal kell elvégeztetni a mintavételezést és a vizsgálatokat (kémiai, radiológiai és ökotoxikológiai vizsgálatok). Évente általában egy alkalommal kerül sor 3000-7000 m3 hulladékvíz kibocsátására. Az ellenőrzés módját a jóváhagyott Önellenőrzési Terv tartalmazza. [11] A vegyszeres medence leeresztési ideje alatt a melegvízcsatorna vízminőségét jellemző komponensek koncentrációja nem lépheti túl a befogadó Dunára előírt határértékeket, illetve a vízjogi üzemeltetési engedélyben előírt egyéb határértékeket. A leeresztésről a környezetvédelmi és a vízügyi hatóságot, valamint a Duna menti vízművek üzemeltetőit 8 nappal korábban értesíteni kell. A leeresztés során az üzem és a környezetvédelmi hatóság is ellenőrzi a kibocsátott hulladékvíz megfelelőségét.

5. fejezet - 263/331

2006.02.20.


KHT

5.4.7. A Paksi Atomerőmű jelenlegi környezeti zajhelyzete Az erőmű lakott területtől távol, sík területen, a Dunától kb. 1 km-re nyugati irányban, mintegy 573 ha nagyságú területen helyezkedik el. Az erőműhöz legközelebbi település, Paks 3 km távolságban, Dunaszentbenedek a Duna túlsó partján 3,5 km-re, Uszód 4 km-re található. Az erőmű a kb. 1,5 km-re lévő 6. sz. főközlekedési útról bekötőúton közelíthető meg. A főút és az erőmű közötti sávot részben erdő foglalja el. Az erőmű 1 km-es körzetében tanya, vagy egyéb állandó lakóhely nem található. A telephelyet mezőgazdasági területek (szántó, gyümölcsös, szőlő, mező, legelő) és erdő veszi körül, így a közvetlen hatásterületen zajterheléssel jelenleg sem kell számolni. A közvetett hatásterületen a dolgozók szállításából származó és az erőműhöz irányuló egyéb forgalmat kell figyelembe venni. Ennek egy része a 6. sz. főközlekedési úton, más része Paks területének egy részén áthaladó útszakaszokon bonyolódik. Az ebből származó többlet-zajterhelés elhanyagolható. 5.4.7.1. Az üzem jelenlegi zajkibocsátásának felmérése A 2002-ben, az előzetes környezeti tanulmány előkészítése során végzett vizsgálat célja az atomerőmű fennálló környezeti zajhelyzetének felmérése volt. Ilyen esetekben a feladat a létesítmény környezetében lévő védendő területek és épületek zajterhelésének meghatározása. Tekintettel arra, hogy az atomerőmű közelében zaj ellen védendő létesítmény csak elenyésző számban található, a zajhelyzet jellemzésére az erőmű zajkibocsátását határozták meg. (A zajhelyzetben lényegi változás 2002. óta nem történt. Így újabb vizsgálatok, mérések a környezeti hatástanulmányhoz nem készültek, ezt a hatósági határozat sem igényelte.) Első lépésben meghatározták a területen lévő domináns zajforrásokat és ezek zajkibocsátását. Ezután megvizsgálták ezen zajforrások hatását a telekhatáron (kerítés vonalnál). Ezen kívül tájékoztató jelleggel megállapították az atomerőmű területén lévő, zaj ellen védendő létesítmények (épületek) zajterhelését. 5.4.7.1.1. Belső zajforrások Az erőmű domináns zajforrásai többnyire az üzemi területen találhatóak. Az I. és II. üzemi főépület turbina csarnokában 8 db gőzturbina működik. Ezekhez kapcsolódnak az épület K-i részén lévő transzformátortelep berendezései. Az üzemi főépülettől Ny-ra, a segédépületek mellett helyezkedik el a 2 db dízelgépház, 6-6 db dízelgenerátorral. A két épület között, a főépület középső része mellett a hűtőgépház kapott helyet. Az üzemi működéshez szervesen hozzá tartoznak a hidegvíz csatorna belső végén lévő 2 vízkivételi műben elhelyezett búvárszivattyúk (-11 m-en). A 2 db villamos és 1 db dízel tűzivíz szivattyú az üzemi terület K-i határán van. A terület DK-i határán, az úgynevezett boostertéren helyezkedik el a szabadtéri transzformátor állomás a megszakítókkal. A nagynyomású kompresszor az üzemi terület D-i határán lévő épületben működik.

5. fejezet - 264/331

2006.02.20.


KHT

A használt hűtővíz a melegvíz csatornába a szinttartó bukón keresztül jut. A melegvíz csatorna vize a Dunába folyik. A nagy áramlási sebességből adódó erőket az energiatörő fogja fel. Az atomerőmű 4 blokkjából a vizsgálat idején 3 üzemelt. A zajforrások közül a turbinák, transzformátorok, a vízkivételi művek szivattyúi és a villamos tűzivíz szivattyúk, a bukó és az energiatörő folyamatosan, a többi berendezés időszakosan működnek. Az atomerőmű zavartalan működése szempontjából elengedhetetlen a területen lévő karbantartó és forgácsoló műhelyek tevékenysége. A műhelyek túlnyomó része az F2 portától kiinduló É-D-i út mentén lévő épületekben kapott helyet. A gépek működése a nappali időszakban változó. A közlekedést, mint zajforrást két részre oszthatjuk: a területen belüli közúti (elsősorban a dolgozók személygépkocsival, illetve motorkerékpárral, illetve a kiszolgáló kisteherforgalom) és vasúti (kb. napi 1 szerelvény), valamint a dolgozókat szállító, telekhatáron kívüli személygépkocsi és autóbusz forgalom. Az erőmű a 6-os főútról kétfelől, az északi és a déli bekötőúton közelíthető meg. Mindkét útnál porta van. A gépkocsi közlekedés az F2 portán keresztül a déli bekötőútnál történik. A napi személygépkocsi forgalom kb. 800 db-ra tehető. Ennek elenyésző része megy csak be a kerítésen belülre, nagy része az F2 portánál kialakított parkolóban várakozik. A személygépkocsi forgalom túlnyomó része a nappali időszakban zajlik, éjszaka kb. 50-60 autó közlekedésére lehet számítani. Az autóbusz végállomás szintén az F2 portánál van. A dolgozók szállítását Volán szerződéses járatok menetrend szerint bonyolítják. A buszok reggel 5 - 730 között körforgalomban járnak, az északi úton jönnek be, és a délin mennek ki a főútra. Napközben a forgalom a déli úton zajlik. Az autóbusz-forgalom mintegy 10-12 %-a tehető az éjszakai időszakra, de csak 5 óra után és 23 óra előtt. Az üzemi berendezéshez tartozó részek nappal és éjszaka folyamatosan működnek, a kiszolgáló személyzet általában 3 műszakos. A karbantartók, javítók 1 vagy 2 műszakban, az adminisztratív személyzet 1 műszakban dolgozik. 5.4.7.1.2. Területen kívüli védendő létesítmények Az atomerőmű területén kívül zaj ellen védendő létesítmény a déli bekötőút melletti parkolótól délre fekvő RHK Kht., KKÁT Beruházásirányító Irodaépülete. Ehhez az épülethez legközelebb a főbb zajforrások közül a dízelgenerátor található. A terület legkeletibb pontjánál, a Kondor tó mellett található a Horgásztársaság vendégháza. A vendégház szálloda jelleggel, tehát éjszaka is üzemel. Ehhez a legközelebbi zajforrás a szabadtéri transzformátor állomás. A létesítményhez legközelebbi lakóépület a Duna gátján, a horgásztavakon túl helyezkedik el. 5.4.7.1.3. Területen belüli védendő létesítmények Az atomerőmű területén belül védendő létesítmények az irodák, az orvosi rendelők és a tűzoltóság pihenőszobái. A központi irodaépület, valamint a látogatóközpont az F2 porta közelében, az egészségügyi és laborépület pedig az I. és II. üzemi épület között, azok Ny-i

5. fejezet - 265/331

2006.02.20.


KHT

oldalán található. További irodák fordulnak elő a műhelyépületek mellett és néhol velük azonos épületben is. A tűzoltó laktanya az F2 portától É felé vezető út mentén található. 5.4.7.2. Mérési módszer Az üzem területén belül mérési pontokat jelöltek ki a belső zajforrások környezetében (ZF1-ZF31), valamint a védendő létesítményekhez tartozó megítélési pontokon, a védendő homlokzat előtt 2 m-rel (TB1 - TB5). Az üzem zajkibocsátásának jellemzésére a telekhatár jellemző pontjainál jelölték ki mérési pontokat (KI1 - KI24). A területen kívüli védendő létesítményekhez tartozó zajterheléseket szintén a megítélési pontokon, a homlokzatok előtt 2 m-rel mérték (TK1 - TK4). A mérési idő folyamatos zaj esetén 5-10 perc volt. Változó zajnál a mérési időt úgy határozták meg, hogy a mért egyenértékű A-hangnyomásszint a teljes megítélési szintre jellemző legyen. A mérések során minden mérési ponton meghatározták az adott zaj egyenértékű A-hangnyomásszintjét, a háttérzajra jellemző 95 %-os statisztikai szintet (L95) és a zaj spektrumát (63-10 000 Hz). A mérési eredményekről eredménylapok készültek, amelyek a spektrumot és a mérési pont környezetének fényképét is tartalmazzák. 5.4.7.3. Mérési eredmények A mérési eredményeket az 5.4.51. – 5.4.54. táblázatok tartalmazzák. 5.4.51. táblázat: Belső zajforrások mérési eredményei Mp. jele ZF1 ZF2 ZF3 ZF4 ZF5 ZF6 ZF7 ZF8 ZF9 ZF10 ZF11 ZF12 ZF13 ZF14 ZF15 ZF16 ZF17 ZF18 ZF19 ZF20 ZF21 ZF22 ZF23

Mérési hely II. üzemi főépület É-i oldalánál, szellőzőknél II. szellőző gépháznál Hűtőgépház mellett Egészségügyi és laborépület ÉK-i sarkánál Áramellátó I. segédépület DK-i sarkánál I. dízelgépház mellett Kompresszor gépház mellett (nem működött) 39 m-en tetőkijáratnál (2. blokk) 2. blokk tetején középen (nem működött) 1. blokk tetején középen (működött) 33 m-en tetőn (1. blokk) 39 m-en tetőn (1. blokk) Tetőn a szellőzőknél Transzformátor tér D-i vége I. és II. transzformátor között III. és IV. transzformátor között V. és VI. transzformátor között VII. és VIII. transzformátor között I. és II. vízkivételi mű között II. üzemi főépület É-i oldalánál Dízel tűzivíz szivattyú (3 - 4 blokk) Dízel tűzivíz szivattyú (1 - 2 blokk) 5. fejezet - 266/331

LAeq [dB] 59,6 62,2 57,4 64,7 62,8 58,5 80,7 56,2 67,9 56,4 76,6 82,0 75,3 72,5 60,2 75,8 73,8 76,3 76,6 57,7 66,0 70,5 68,8

L95 [dB] 58,0 61,4 56,2 63,5 61,6 56,9 76,7 55,1 67,0 55,4 71,1 81,0 73,2 71,1 59,1 73,9 72,1 75,0 75,1 56,3 64,3 68,9 67,0 2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Mp. jele ZF24 ZF25 ZF26 ZF27 ZF28 ZF29 ZF30 ZF31

Mérési hely Hálózati vezénylő mellett Boostertérnél Szivattyú műhely É-i bejáratánál Szivattyú műhely D-i bejáratánál Szintbukó Energiatörő felülről Energiatörő alulról Energiatörő műtárgy tetején

KHT LAeq [dB] 58,4 84,2 56,8 52,2 79,7 72,0 52,9 73,7

L95 [dB] 55,3 83,0 52,4 50,2 79,0 71,0 52,0 72,2

5.4.52. táblázat: Telekhatáron végzett mérések eredményei Mp. jele KI1 KI2 KI3 KI4 KI5 KI6 KI7 KI8 LI9 KI10 KI11 KI12 KI13 KI14 KI15 KI16 KI17 KI18 KI19 KI20 KI21 KI22 KI23 KI24

Mérési hely KKÁT Ny-i szélénél KKÁT K-i szélénél Transzformátorok vonalában, D-i szélen Szabadtéri transzformátor állomás D-i sarkán DK-i határon, külső út kanyarjában Horgásztársaság vendégházánál Szennyvíztelepnél Szintbukónál K7 kapunál K6 kapunál K5 kapunál II. üzemi főépület mellett Szivattyú műhely - iroda sarkánál É-i központi raktárnál F4 kapunál Vasúti kapunál K2 kapunál Terület ÉNy-i sarkán 01. sz. raktár tároló területén Tűzoltó laktanyánál Meteorológiai torony alatt F2 kapunál (főporta) Látogató központ mögött RHK Kht., KKÁT irodánál

LAeq [dB] 48,5 50,8 50,4 53,4 54,2 45,5 55,8 53,6 54,4 55,5 55,7 58,7 60,1 48,6 67,2 42,3 49,6 46,8 40,7 43,3 44,1 60,8 56,3 45,4

L95 [dB] 47,4 48,6 49,0 52,1 52,3 43,6 55,0 52,6 53,1 48,4 54,3 57,0 53,4 46,2 50,7 37,4 37,0 41,2 36,8 36,4 40,0 48,1 49 44,2

5.4.53. táblázat: Területen kívüli védendő létesítmények mérési eredményei Mp. jele TK1 TK2 TK3 TK4

Mérési hely RHK Kht., KKÁT iroda Vendégház homlokzata előtt Vendégház előtti parkolóban Duna gátnál lévő családi ház

5. fejezet - 267/331

LAeq [dB] 42,3 40,3 41,8 30,6

L95 [dB] 41,1 39,0 39,8 29,6

2006.02.20.


KHT

5.4.54. táblázat: Területen belüli védendő létesítmények mérési eredményei Mp. jele TB1 TB2 TB3 TB4 TB5

Mérési hely Nitrogénüzem melletti irodánál Központi irodaépület Irodaépületek között Orvosi rendelő előtt Tűzoltó laktanya előtt

LAeq [dB] 60,0 60,5 49,6 57,9 50,8

L95 [dB] 49,3 48,0 45,7 41,8 44,5

5.4.7.4. Követelmények Az érvényben lévő előírások szerint a környezeti zajterhelési határértékek csak az üzemi területen kívül eső, zaj ellen védendő létesítményekre vonatkoznak. Ezeket a követelményeket a "a környezetvédelmi miniszter és az egészségügyi miniszter 8/2002 (III. 22) KöM-EüM együttes rendelete a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról" 1. sz. melléklete a zajtól védendő terület funkciójának függvényében határozza meg. A rendelet 1. sz. melléklete szerint üzemi létesítményekben folytatott tevékenységtől származó zaj terhelési határértékei: gazdasági és különleges területen (4. sor) nappal (6 - 22h): 60 dB éjjel (22 - 6h): 50 dB. Annak ellenére, hogy fenti határértékek az üzemen belüli védendő létesítményekre nem vonatkoznak, az értékelésnél – tájékoztató jelleggel – a zajterhelést ezekkel a követelményekkel hasonlítjuk össze. Tekintve az erőmű területén kívüli védendő létesítmények csekély számát, a zajterhelési határértékek gyakorlati jelentősége kicsi. Előírásként ilyen módon az MSZ-13-111-85 sz. "Üzemek és építkezések zajkibocsátásának vizsgálata és a zajkibocsátási határérték meghatározása" c. szabvány 3.2 pontja veendő figyelembe: az LKH megengedett zajkibocsátási határérték a terület jellegétől és a védendő létesítmények helyzetétől függetlenül: LKH ≤ 70 dB. 5.4.7.5. A vizsgálat eredményeinek értékelése A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy az erőmű üzemelésétől származó zaj a területen kívüli zaj ellen védendő létesítményeknél sehol sem haladja meg a vonatkozó határértékeket. A területen belüli védendő létesítmények esetén a TB1 pontnál a határértékkel egyező, a TB2 ponton kissé magasabb értéket mértek. Első esetben az azonos épületben lévő nitrogénüzemtől származott a zaj, a második esetben pedig a belső közlekedéstől. Zajkibocsátás szempontjából a területhatáron sehol sincsen túllépés. A KI4 - 6 pontokon, mint azt a spektrális eloszlás is igazolja, fő zajforrás a transzformátor állomás. Az É-i oldalon a KI10 - 11 és KI13 - 16 pontokon elsősorban nem az erőműtől, hanem a szomszédos üzemektől származó zaj hallatszódik. A KI17 - 18 pontokon az É-i bekötőút közelségéből adódó külső forgalom jelentős. A KI19 - 21 pontokon észlelhető zaj nagyban függ a két

5. fejezet - 268/331

2006.02.20.


KHT

bekötőutat összekötő út forgalmától (ez a reggeli órákban – 5 és 730 között – jelentős, napközben elhanyagolható). Azokon a pontokon, ahol az erőmű működésétől származó zaj hallatszódik, az egyenértékű és 95 %-os szint közötti különbség kicsi (itt a folyamatos működésű berendezések a dominánsak), míg a nagyobb különbségnél változó zajt tapasztaltunk, elsősorban a belső közlekedést. A vizsgálatok során nem foglalkoztak a havária esetén működő hangjelző készülékek által okozott zajjal. 5.4.8. Az erőmű hatása a környezetében élők egészségügyi állapotára Az erőmű emberekre gyakorolt esetleges hatásainak feltérképezésére 2003-ban célzott közegészségügyi vizsgálatot indított a Paksi Atomerőmű Rt., melyet a V-Med Bt. készített el. [50] A vizsgálat első lépeseként az erőmű Tolna megyére eső mintegy 20 km-es körzetében, mint mintaterületen, célzottan kiválasztott egészségügyi paraméterek statisztikai feldolgozását végezték el. A vizsgálat a jelzett területen a demográfiai és halálozási viszonyok időbeli változásait határozta meg a daganatos megbetegedések epidemiológiai viszonyainak elemzése révén. A változások összehasonlításánál az országos és a teljes Tolna megyei terület adatait vették alapul. Második lépésben háziorvosi kikérdezéses módszerrel vizsgálják a statisztikai adatok hátterét, az átlagostól való eltérések okait. A második fázisban a vizsgálatot az erőmű Bács-Kiskun megyére eső körzetére is kiterjesztették hasonló tartalommal. A legfontosabb eredményeket néhány ábrával kiegészítve röviden a következőkben foglaljuk össze: Az egészségügyi vizsgálatok alapvető célja volt értékelni azt, hogy az ionizáló sugárzással elvben kapcsolatos biológiai hatások, azaz daganatos megbetegedések milyen gyakorisággal fordulnak elő a Paksi Atomerőmű környezetében élők között. A területen élők egészségi állapotát lehetőleg teljes hozzáférhető adatbázison kellett a feldolgozni, hogy később felmerülő kérdések vizsgálatára is lehetőséget teremtsenek az eredmények illetve, az esetleg azonosított problémák eredetével kapcsolatos hipotézisek tesztelésére is legyen módja akár a jelenlegi vizsgálattól független csoportoknak is. A vizsgált területen élő lakosság számát, valamint korösszetételét a 11.1.1. alfejezet 11.1. és 11.2. táblázatai tartalmazzák. Az elemzések alapelve a fokozatosság (a legkisebb forrásigényű megközelítésektől kell indítani a vizsgálatokat) volt. Ennek az elvnek a figyelembe vételével olyan módszereket alkalmaztunk első lépésben, melyekkel eddig nem ismert, de az erőmű működési biztonságosságának demonstrálása miatt szükséges adatok állíthatók elő anélkül, hogy az érintett lakosság közvetlenül részt venne a vizsgálatokban. Erre a fázisra azért is szükség volt, mert: − csak akkor indokolt a lakosság közvetlen részvételét igénylő módszerek alkalmazása, ha egyéb módon nem fogalmazhatóak meg megbízható vizsgálati következtetések; − a lakosság részvételét igénylő vizsgálatok csak akkor indíthatók el, ha minden egyéb feldolgozás már készen áll, így (a korábbi eredményekre támaszkodva) lehet a lehető legobjektívebb tájékoztatást adni a vizsgálat szükségességéről; − így lehet a leghatékonyabban előkészíteni a részvételre alapozott vizsgálatot;

5. fejezet - 269/331

2006.02.20.


KHT

− a lakosság téves reakciói ronthatják a munkafeltételeket, ezáltal a vizsgálati eredmények értékét is. A települések szintjén meghatározott kockázatok esetében nincs lehetőség arra, hogy az egyes betegek esetében értékeljük: Milyen szerepet játszottak az adott daganat kialakulásában az egyébként ismert egyéni kockázati tényezők. A vizsgálatba bevont területeken élők daganatainak túlnyomó többsége ugyanis néhány ismert (életmódi, genetikai) kockázati tényező hatására vezethető vissza. Az erőmű közelében élők daganatos veszélyeztetettségét pontosabban értékelhetjük, ha nem csak azokat a paramétereket kontrolláljuk a vizsgálatban, amelyeket a települések szintjén mérni tudtunk, hanem az életmódi, genetikai tényezőknek a szerepét is. A vizsgálat második fázisában ezért egyéni szinten gyűjtött adatok segítségével, azaz a lakosság bevonásával, pontosítottuk a kockázat értékeléseket. Összességében olyan kockázat elemzést hajtottunk végre, ami mind egyéni, mind település szinten elemzi az erőmű közelében élők daganatos veszélyeztetettségét. Mindezt olyan módon, hogy a következtetéseinket nem torzítják a hatásterület demográfiai viszonyai, a településszerkezet, társadalmi-gazdasági státusz, genetikai hatások és az életmódi elemek. A hatásterület kijelölése előtt – elvben – az emisszió természetére és a terjedés körülményeit befolyásoló környezeti tényezőkre vonatkozó idősorok használatával dózis szerinti térképek készíthetők, melyek alapján pontosan definiálható a veszélyeztetett terület. Mivel a Paksi Atomerőmű környezetében a környezet-egészségügyi határértékeknél lényegesen alacsonyabbak voltak a dózisok, nem lehetett ilyen módon, a határérték túllépések alapján hatásterületet meghatározni. Vizsgálati területet az atomerőmű körüli körökkel lehetett csak definiálni. A hatásterület sugarát úgy volt érdemes meghatározni, hogy az széleskörű elvárásoknak feleljen meg, vagyis más célokból végzett vizsgálatoknál is alkalmazott területekkel azonos nagyságú hatásterületet definiáltunk. Hatásterületnek az atomerőmű környezetében az alábbi települések területét tekintettük (lásd 5.4.115. ábra): Akasztó, Alap, Alsószentiván, Apostag, Baracs, Bátya, Bikács, Bölcske, Cece, Drágszél, Dunaegyháza, Dunaföldvár, Dunapataj, Dunaszentbenedek, Dunaszentgyörgy, Dunatetétlen, Előszállás, Fácánkert, Fadd, Foktő, Géderlak, Gerjen, Gyönk, Györköny, Harta, Igar, Kajdacs, Kalocsa, Kisapostag, Kisszékely, Kölesd, Madocsa, Medina, Mezőfalva, Miszla, Nagydorog, Nagykarácsony, Nagyszékely, Németkér, Ordas, Paks, Pálfa, Pusztahencse, Sárbogárd, Sáregres, Sárszentlőrinc, Simontornya, Solt, Szakmár, Szedres, Tengelic, Tolna, Tolnanémedi, Udvari, Újsolt, Ujtelek, Uszód, Vajta. Településszintű kockázatértékelés szakaszában a kórházakban regisztrált daganatos megbetegedési és a Központi Statisztikai Hivatal által regisztrált daganatos haláloki adatokat dolgoztunk fel. Referencia populációnak morbiditás esetén a Dél-Dunántúl, halálozás esetén egész Magyarország népességét tekintettük. Előbbi adatok 1996-1999, utóbbiak 1987-2000 időszakra és a teljes Dél-Dunántúli régióra álltak rendelkezésre. Kor-nem szerint standardizált és empirikus Bayes becsléssel stabilizált településszintű prevalencia illetve halálozási hányadosokat állítottunk elő, lokális rizikó-mérőszámként. A megfigyelt és várható értékek viszonyát statisztikailag értékeltük. Mindezeket térképeken ábrázoltuk.

5. fejezet - 270/331

2006.02.20.


KHT

5.4.115. ábra: Az egészségügyi vizsgálat területi kiterjedése

Paks adatait kiemelten is értékeltük. Összességében a morbiditás átlagos, a halálozás kedvezőbb Pakson, mint a referencia adat. Elsősorban alacsony tüdőrákos terheltség ennek az indoka. De a máj és húgyhólyag rosszindulatú daganatok okozta morbiditás illetve gégerák, hasnyálmirigyrák, méhnyakrák okozta halálozás is alacsony. Magas viszont a vizsgált és a referencia területen a végbélrákos kockázat. Morbiditás szintjén nem szignifikáns mértékben, de emelkedést mutat a prosztatarák, a fej-nyaki daganat és a méhnyakrák kockázata; szignifikáns viszont az agytumorok miatti halálozási kockázat emelkedés. Lásd mintaként az 5.4.116. ábrát. A hatásterületen belül különböző kockázati szintű települések számának értékelése alapján mind a standardizált hányadosok, mind ezek korrigált értékei kedvező illetve átlagos helyzetűnek mutatták a vizsgálati területet az összes daganat elemzésekor.

5. fejezet - 271/331

2006.02.20.


KHT

5.4.116. ábra: Malignus agydaganatok miatti morbiditási kockázatok Településenkénti halálozási viszonyok a vizsgált térségben (1987-2000 )

5. fejezet - 272/331

2006.02.20.


KHT

Mortalitási (halálozás) szinten a végbélrák, a gégerák és a fej-nyaki daganatok a standardizált halálozási hányadosok, a fej-nyaki daganatok, májdaganatok, gégerák, emlőrák és méhnyakrák a korrigált standardizált halálozási hányadosok alapján mutatták vizsgálati terület fokozott veszélyeztetettségét. A standardizált halálozási hányadosok a terület alacsony tüdőrákos kockázati szintjére utalnak. Morbiditási (megbetegedés) szinten nyelőcsőrák, vastagbélrák, végbélrák, gégerák, emlőrák és a méh daganatai mutattak kockázatemelkedést, míg a korrigált standardizált prevalencia hányadosok csak kockázatcsökkenésre utaltak (végbélrák, máj daganatai, hasnyálmirigyrák, gégerák, méh daganatai, méhnyakrák, húgyhólyagrák, limfómák, leukémiák esetében). A hatásterület egésze alacsony daganatos megbetegedési és halálozási kockázatot mutat. Az erőmű körüli 10 km-enként képzett sávokon át haladva pedig nem találunk kapcsolatot a távolság növekedés és a sávonkénti kockázati szint között. Lásd 5.4.117. és 5.4.118. ábrák. A halálozás elsősorban a standardizált halálozási hányadosok szintjén megfigyelt alacsony tüdőrák, prosztatarák, húgyhólyagrák és leukémia kockázatnak volt köszönhető. A standardizált prevalencia hányadosok a hasnyálmirigyrákot, a méh daganatokat, a méhnyakrákot és a húgyhólyagrákot mutatták alacsony kockázatúnak a vizsgálati terület egészén, a magas kockázatú nyelőcsőrák és prosztatarák mellett. Az erőműtől távolodva csökkenő kockázatokat láttunk végbélrák, prosztatarák, agydaganat és leukémia okozta halálozás és fej-nyaki daganatok, agydaganat és méh daganatok okozta megbetegedés esetében. A távolodással emelkedő trendet a hasnyálmirigyrák, a tüdőrák és a máj daganatok okozta halálozás, illetve a nyelőcsőrák, a tüdőrák és a leukémiák okozta megbetegedés esetében láttunk. Ez eddigi végpontokon talált adatok esetében az emelkedett és a csökkent daganat kockázat magyarázatát a terület speciális demográfiai összetétele illetve településszerkezete nem magyarázhatta, mert ezeknek a tényezőknek a hatásától tisztítottuk a kockázatbecslő eredményeket. A társadalmi-gazdasági státusz viszont alternatív magyarázatként merül fel a feltételesen megengedhető környezet-egészségügyi magyarázat mellett. A társadalmi-gazdasági tényezőkkel korrigált települési daganatos halálozás és megbetegedés azonban teljesen független volt az erőműtől való kapcsolat elemzése során. A colortectalis carcinomák, (a végbélrák és a vastagbélrák együtt) és az agydaganatok okozta halálozás mutattak az erőműtől való távolodással csökkenő kockázatot; távolodva növekvő kockázatot mutatott a hasnyálmirigyrák okozta halálozás. Megbetegedések szintjén a hasonló elemzés a fej-nyaki daganatoknál mutatott távolsággal kapcsolatos szignifikáns csökkenést, míg a tüdőrák szignifikáns kockázatemelkedést mutatott. A társadalmi gazdasági státusszal is korrigált kockázatbecslések mind a megbetegedések, mind a halálozások szintjén összességében az erőmű kockázatnövelő szerepe ellen szólnak.

5. fejezet - 273/331

2006.02.20.


KHT

5.4.117. ábra: Daganatos megbetegedések összesített kockázata a vizsgált területen Településenkénti megbetegedési viszonyok a vizsgált térségben (1996-1999 )

A daganattípusonkénti elemzéseknél a pozitív és negatív irányú eltérések közötti egyensúlyt látjuk, ami a multiplex statisztikai tesztelés természetéből fakadóan sem a kockázat csökkenéseket, sem a kockázat emelkedéseket nem engedi az erőmű kedvezőtlen hatásaként értelmezni. A véletlen szerepét erősíti a magas és alacsony kockázati szintek kialakításában az a tény is, hogy semmilyen összhang nincs a halálozási és a megbetegedési szinten megfigyelt eredmények között.

5. fejezet - 274/331

2006.02.20.


KHT

5.4.118. ábra: Daganatos betegségek miatti morbiditás összesített kockázata a vizsgált területen Településenkénti halálozásisi viszonyok a vizsgált térségben (1987-2000 )

Olyan vizsgálati megközelítést is alkalmaztunk, amely lehetővé tette, hogy a daganatok kialakulására ható kockázati tényezők hatásainak korrekciója révén, önmagában az erőműből származó expozíció daganatos kockázat befolyásoló képességét számszerűsítsük. A vizsgált expozíciót (az erőműből környezetbe kerülő ionizáló sugárzás dózisát) közvetlen mérési adatai helyett, a vizsgálati alanyok lakóhelye és az erőmű közötti távolsággal 5. fejezet - 275/331

2006.02.20.


KHT

becsültük meg. A kiváltott egészségkárosodás a daganatos megbetegedések prevalenciája volt. A kontrollált egyéb potenciális kockázati tényezők (melyek hatásától függetlenítettük a kockázatbecslést) a következők voltak: kor, nem, képzettség, dohányzás, alkoholfogyasztás, foglalkozási sugárexpozíció, családi daganatos halmozódás, cukorbetegség, magasvérnyomás, ischaemiás szívbetegség. A vizsgálatban háziorvosok által, nemzetközi standardok alapján elkészített kérdőív segítségével folyt az adatgyűjtés. A háziorvos 2003. 06. 1-jén a gondozott felnőtt daganatos betegeiről elkészítette az adatlapot, majd korban, nemben és képzettségben megfelelő nem daganatos kontroll pácienst választott, akiről szintén elkészítette az adatlapot. Az eredeti 2764 adatlap közül csak a teljesen kitöltötteket használtuk fel. Végül 2680 rekordból álló adatbázist dolgoztunk fel. A feldolgozás során daganat típusonként elemeztük a rizikófaktorok hatását. Leírást készítettünk az eset és a kontroll populációról, majd meghatároztuk az egyes rizikófaktorok kockázat befolyásoló szerepét multiplex logisztikus regresszió segítségével. A kockázati tényezők elemzése során részben olyan eredményeket kaptunk, melyek az adott daganat természetével jó összhangban voltak (dohányzás növeli a gégerák, tüdőrák, fej-nyaki daganatok és a méhnyakrák kialakulásának esélyét), illetve, amik a minta válogatás hatásait tükrözték. (Mivel kor, nem, képzettség szerint illesztett kontrollok segítségével épült fel az adatbázis, a tökéletes illesztés mellett nem láthattuk volna ezen faktorok kockázatbefolyásoló tulajdonságát annak ellenére, hogy az nyilvánvalóan megvan. Ugyanakkor, a háziorvos a nem daganatos betegei közül válogatott kontrollokat, ezért a kontroll csoportban a teljes nem daganatos populációhoz képest felülreprezentáltak voltak a gyakori betegségekben szenvedők. Ennek hatására mutatkozott sok elemzésben protektív tényezőnek a magasvérnyomás betegség, ami pedig nyilván nem rendelkezik daganatos kockázat csökkentő tulajdonsággal.) Az egyes daganatos lokalizációk értékelése során általában nem láttunk kapcsolatot az erőmű közelsége és a daganatok előfordulása között. (Lásd 5.4.119. ábra.) A tüdőrák esetében a statisztikai feldolgozás szignifikáns gyakoriságnövekedést láttunk az erőmű közelében. Agydaganatoknál pedig statisztikailag szignifikáns mértékben tűnt kockázatcsökkentő hatásúnak az erőmű közelsége. Limfómák esetében nem is volt jelentett eset az erőmű 20 kmes körzetében, ezért ezen a ponton kockázatcsökkentőnek bizonyult ugyan az erőmű közelsége, de ezt az esélyhányados definíciója miatt nem lehetett értelmezhető módon számszerűsíteni. 5.4.119. ábra: Daganatos megbetegedések előfordulásának relatív kockázata

5. fejezet - 276/331

2006.02.20.


KHT

Mivel sok daganatos lokalizáció vizsgálatára került sor, az esélyhányadosok eloszlásának értékelése teszi csak lehetővé az erőmű hatásának minősítését. A daganattípusonkénti esélyhányadosok a semleges érték körül egyenletesen szóródnak. Ugyanannyi a pozitív és a negatív statisztikailag szignifikáns eltérések száma. (A tüdőrák esetében kapott eredményt éppen olyan tévedés volna ezek alapján, önmagában értékelve a környezetszennyezés hatásának tulajdonítani, mint a limfómák és agydaganatok esetében azt felvetni, hogy az erőműből származó expozíció csökkentette ezen daganatok előfordulási gyakoriságát.) A vizsgálati eredmények együttes értékelése tehát arra mutat, hogy az erőmű környékén tapasztalható daganatos megbetegedési prevalencia nincsen kapcsolatban az erőmű közelségével. Az egyéni szintű adatgyűjtésen és zavaró tényező kontrollon alapuló vizsgálatunk végén ezért megállapítható volt, hogy nem találtunk daganatos megbetegedési kockázatnövekedést a Paksi Atomerőmű közelében élők között. (Lásd 5.4.55. és 5.4.56. táblázatok.) 5.4.55. táblázat: Daganatos kockázat a vizsgálati területen

Paks

Települések a vizsgálati területen

Halálozási kockázat település szinten

Megbetegedési kockázat település szinten

Kedvező

Átlagos

Átlagos

Átlagos

Mid-p teszt

Kedvező

Kedvező

z-teszt

Átlagos

Átlagos

Kedvező

Kedvező

Nincs

Nincs

Nincs

Nincs

Standardizált hányados Korrigált standardizált hányados

Hatásterület egészének kocSávonkénti trend kázati szintje Trend a sávokon át Társadalmi-gazdasági faktorokkal korrigált kockázatok távolságtrendje a vizsgálati területen

Megbetegedési kockázat egyéni szinten

Nincs kapcsolat

Végezetül a települések szintjén és az egyéni szinten nyert eredmények közötti összhangot értékelve megállapíthatjuk, hogy általában a daganatok okozta kockázat nem utal arra, hogy az erőműből a környezetet károsan befolyásoló hatások származnának. A daganattípusonként az egyes végpontokon talált szignifikáns eredmények közötti összhang hiánya, illetve a multiplex statisztikai tesztelésből következő statisztikai melléktermékekkel kapcsolatos korlátok miatt megállapítható, hogy nem találtunk olyan epidemiológiai adatot, ami a Paksi Atomerőmű környezet-egészségügyi veszélyforrás szerepét bizonyítaná.

5. fejezet - 277/331

2006.02.20.


KHT

5.4.56. táblázat: Egyes daganat kockázati viszonyai a vizsgálati területen Halálozási kockázat település szinten

Megbetegedési kockázat település szinten

Végbélrák++ Agydaganat+ Tüdőrák— GégerákHasnyálmirigyrákMéhnyakrák-

Végbélrák++ Fej-nyaki daganat+ Méhnyakrák+ Prosztatarák+ Májdaganatok— Tüdőrák— Húgyhólyagrák-

Végbélrák++ Agydaganat++ Hasnyálmirigyrák— Gyomorrák-

Májdaganatok—

Mid-p teszt

Végbélrák++ Gégerák++ Fej-nyaki daganatok++ Májdaganatok+ Hasnyálmirigyrák+ Emlőrák+méhnyakrák+ Tüdőrák—

Nyelőcsőrák++ Vastagbélrák++ Végbélrák++ Gégerák++ Emlőrák++ Méhdaganatok++ Prosztatarák+ Leukémia+ Agydaganat+ Fej-nyaki daganatok+ HasnyálmirigyrákHúgyhólyagrák-

z-teszt

Fej-nyaki daganatok++ Májdaganatok++ Gégerák++ Emlőrák++ Méhnyakrák++ Hasnyálmirigyrák+ Tüdőrák+ Prosztatarák+ AgydaganatLeukémia-

Végbélrák— Májdaganat— Hasnyálmirigyrák— Gégerák— Méh daganatok— Méhnyakrák— Húgyhólyagrák— AgydaganatLimfómák— Leukémia—

Tüdőrák-Prosztatarák-Húgyhólyagrák-Leukémia--

Nyelőcsőrák++ Prosztatarák++ Hasnyálmirigyrák-Méhdaganatok-Méhnyakrák-Húgyhólyagrák--

Végbélrák-Prosztatarák-Agydaganat-Leukémia-Hasnyálmirigyrák++ Tüdőrák++ Májdaganat++

Nyelőcsőrák++ Tüdőrák++ Leukémia++ Fej-nyaki daganatok-Agydaganat-Méhdaganatok--

Hasnyálmirigyrák++ Colorectalis carcinoma-Agydaganat—

Fej-nyaki daganatok— Tüdőrák++ Végbélrák+ Limfóma+

Paks

Standardizált hányados

Települések a vizsgálati területen

Korrigált hányados

standardizált

Sávonkénti trend

Hatásterület egészének kockázati szintje

Trend a sávokon át

Társadalmi-gazdasági faktorokkal korrigált kockázatok távolságtrendje a vizsgálati területen

Megbetegedési kockázat egyéni szinten

Vastagbélrák— Agydaganat— Limfóma— Tüdőrák++

++ szignifikáns kockázatemelkedés vagy emelkedő trend az erőmű körüli sávokon át + határérték szignifikanciájú kockázatemelkedés -- szignifikáns kockázatcsökkenés - határérték szignifikanciájú kockázatcsökkenés vagy csökkenő trend az erőmű körüli sávokon át (Azokat a vizsgálati végeredményeket jelöli piros szín, amelyek a paksi pontforrás szereppel vannak összhangban; zöld szín pedig azokat az eredményeket, amelyek az ellen szólnak, hogy Paks pontforrásként viselkedik daganatos megbetegedések illetve halálozás szempontjából.)

5. fejezet - 278/331

2006.02.20.


KHT

5.4.9. Települési környezet Jelen fejezetben a 4.3.6. alfejezethez hasonlóan a települési környezet általános jellemzőinek bemutatását végezzük el, azaz a korábbi állapothoz képest ismertetjük a változásokat. Kiemelt figyelmet szentelünk a város továbbfejlődési lehetőségeinek, azaz feltárjuk a városvezetés ill. a magasabb szintek – megye, ország – Paksra vonatkozó fejlesztési elképzeléseit is. [33], [34], [35] Erre azért van szükség, mert a környezeti hatástanulmányoknak tartalmaznia kell az előzetes környezeti tanulmányból adódóan: – A terület- vagy településfejlesztési, illetve rendezési tervekkel, infrastruktúrafejlesztési döntésekkel és természeti erőforrás felhasználási koncepciókkal való összefüggéseket. – A tevékenység helyének településrendezési tervekben rögzített módját. – A vizsgálandó területről rendelkezésre álló adatok, és a hatásfolyamatok jellegének ismeretében milyen hatások léphetnek fel, mi ezek nagyságrendje és mekkora a jelentőségük a környezet állapota, az emberek egészségi, társadalmi, gazdasági helyzetének változása szempontjából. Továbbá a hatástanulmány követelményeinek megfelelően következő hatások vizsgálatára is ki kell térni: – az érintett környezeti elem vagy rendszer védettsége, környezet-, természet- vagy tájvédelmi funkcióinak megváltozása, – a településkarakter (településkép, településszerkezet) megváltozása, – a veszélyeztetett vagy várhatóan károsodó, megsemmisülő természeti és épített környezet értékeinek ritkasága, pótolhatósága, – a tevékenység társadalmi és gazdasági következményei. A jogszabályban felsorolt tartalmi követelmények közül néhány csak részben, vagy egyáltalán nem értelmezhető, annak következtében, hogy jelen esetben nem új, hanem már meglévő tevékenység üzemidő meghosszabbításáról van szó. (Lásd a tevékenység helyének rendezési tervekben rögzített módja, az érintett környezeti elemek, rendszerek védettségének, funkciójának változása, településkarakter változása, megsemmisülő természeti és épített környezeti értékek.) Az egészségügyi jellemzőkről az 5.4.8. alfejezetben szóltunk, a társadalmi-gazdasági folyamatokat pedig a jogszabályi elvárásoknak megfelelően önálló fejezetben tárgyaljuk (11. fejezet.) A települési környezetről szóló általános fejezetrészben a maradó jellemzőket a már meglévő és működő erőművel kapcsolatosan is értelmezni kell. Fontos figyelembe venni, hogy az országos, regionális, megyei és helyi stratégiák, koncepciók, rendezési tervek hogyan számolnak az erőművel, az energiatermelés atomerőműben történő formájával. Paks város térszerkezetben elfoglalt helyéről, ennek az atomerőmű létesítése miatti változásáról a 4.3.6. alfejezetben szóltunk. Ugyancsak tárgyaltuk a korábbi fejezetekben, hogy az erőmű miért éppen ide települt. Így jelen fejezet inkább a települési környezet általános jellemzőire, a fejlesztési elképzelésekre koncentrált. 5.4.9.1. A város megjelenése az országos fejlesztési dokumentumokban Paks város helyzete a hasonló nagyságrendű városokhoz képest igen speciális. Egyrészt élvezi annak előnyeit és egyben szenvedi annak hátrányait, hogy egy nagyvállalat határozza meg a

5. fejezet - 279/331

2006.02.20.


KHT

város gazdaságát és foglalkoztatását, másrészt a meghatározó nagyvállalat sem egy átlagos gazdasági szereplő, hanem több szempontból is országosan egyedülálló, így kiemelt bánásmódban részesül és mindenkor kiemelt figyelmet kap politikai szinten is. A város és a Paksi Atomerőmű Rt. fejlesztése évtizedek óta szorosan összefonódott. Az elmúlt évtizedekben számos paksi fejlesztés „kapcsolódó beruházásként", vagy a PA Rt. jelentős támogatásával valósult meg. Ezért a város érdekartikuláló tevékenysége inkább az erőművet célozta meg, és kevésbé voltak számára fontosak a külső (országos, megyei) lehetőségek. A helyzet a rendszerváltást követően részben már módosult, de hosszabb távon akár alapvetően más helyzet is előállhat (pl. az erőmű leállása után), amire a városnak előre fel kell készülni. A területfejlesztési támogatások tekintetében a várost ugyancsak sajátos helyzetbe hozta, és ejtette el számos támogatási lehetőségtől, hogy egy viszonylag fejletlen megye és leszakadó régió fejlett, önmagában is elboldoguló települése. A PA Rt. kapacitása és teljesítő képessége olyan nagy, hogy még az egész megye mutatóit is kedvező irányban „torzítja”, ezáltal a megye helyzetét is a valóságosnál pozitívabban ítélték és ítélik meg ma is. További sajátosság, hogy az atomerőművel kapcsolatos kérdések minden vonatkozásban országos jelentőségűek, így a városnak, a megyének alig van beleszólása ezekbe az ügyekbe. Így a helyi és megyei tervdokumentumok csak tényként kezelik a vele kapcsolatos kérdéseket, holott az továbbra is igaz, hogy az építési engedélyeket a város adja ki, illetve a további fejlesztésekhez pl. a lakossági vélemények is szükségesek. Konkrét stratégia kidolgozását nagyban nehezíti, hogy ma nem tudhatjuk az atomenergia jövőbeni megítélését; ami nemcsak az alkalmazható technológiák gazdaságosságától és megbízhatóságától, a radioaktív hulladékok elhelyezési lehetőségeitől függ, hanem az alternatív energiahordozók majdani árától és a környezeti kockázat politikai megítélésétől is. Amennyiben változás állna be az atomenergia megítélésében és a jelenlegi blokkok leállnak, új atomerőmű nem épül, az üzemidő hosszabbítás sem valósítható meg, úgy olyan alternatív gazdaságfejlesztési programot kell kidolgozni, amely a meglévő munkaerőre alapozva megfelelő alternatívát jelenthet. A jövőre nézve nem adnak biztos fogódzót a már meglévő különböző területfejlesztési jellegű tervdokumentumok sem. Az országgyűlés által 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) aktualizálása, a 2005. júniusi munkaverziója Paksot név szerint a KKV hálózatnak a régió kutatóközpontjaival, egyetemeivel való összekapcsolása vonatkozásában említi, így e dokumentum megállapításainak a város szempontjából gyakorlatilag csak az általános területfejlesztési irányok megismerése szempontjából van jelentősége. A korábbi OTK-s háttéranyagokban Paks továbbra is, mint a magyar villamosenergiarendszer alaphálózatának legfontosabb csomópontja szerepel. Ez a most készülő dokumentumokban sem lehet másként. A javaslatok korábban, és az országgyűlés állásfoglalását figyelembe véve (miszerint tudomásul vette az üzemidő hosszabbítási terveket) várhatóan sem fog szerepelni alternatíva az atomerőmű kiváltására. Tudomásunk szerint a régió fejlesztési terveiben sem szerepel (nem szerepelhet) más elképzelés, vagy az erőmű kiváltására adott elképzelés.

5. fejezet - 280/331

2006.02.20.


KHT

5.4.9.2. Paks város térszerkezeti pozíciójának változásai A Paksi Atomerőmű telepítésével (melyben meghatározó szerepet játszott a Duna, mint hűtővíz-bázis, szállítási útvonal, valamint azon biztonságpolitikai szempont, hogy Paks a magyarországi észak-déli Duna szakaszt tekintve az ország közepén helyezkedik el) Paks rövid idő alatt népességszámát tekintve jelentősen megnövekedett, de egyben meghatározóan egyfunkciós várossá alakult. Ez vonatkozik nem csak a város belső gazdaságának, részben településszerkezetének átalakulására, Tolna megyében, a Dél-dunántúli régióban és az országban elfoglalt kitüntetett villamosenergia-termelési pozíciójára, valamint az atomerőműhöz kapcsolódó korábbi és mostani nemzetközi viszonyrendszerre is. Az atomerőmű letelepítése a város életében a munkakultúra tekintetében is alapvető változásokat hozott. Olyan magas, s egyben speciális szakképzettséggel rendelkező csoportok telepedtek le a városban, amelyek e tekintetben unikális jelleget biztosítottak a városnak. Az anyagilag erős, népességszámban dinamikusan gyarapodó Paks már az államszocializmus időszakában sem tudta lakossági létszámnövekedésének megfelelően bővíteni középfokú települési funkcióit. Az erőmű oktatási szükségleteinek helyi kielégítésén túl Paks nem volt képes dinamikusan növelni a település középfokú településhálózati szerepkörét. (Valószínűleg ebben is közrejátszik a egyfunkcióssá válás.) Az erőmű révén Paks települési infrastrukturális ellátottsága az azonos nagyságrendű városokéhoz képest minőségileg jobbá vált, az alapinfrastruktúra kiépítettsége teljesnek tekinthető, ugyanakkor a foglalkoztatási központ-jelleghez kapcsolódó ingázáson túl a gazdaság- és településfejlesztés révén nem növelte jelentős mértékben településközi kapcsolat rendszerét, vonzáskörzetét. Az erőmű speciális egészségügyi szükségleteinek megfelelően bővült a speciális egészségügyi szakellátás, de nem sikerült létrehozni a városi kórházat. A kórház körüli korábbi és mai viták világosan jelezték és jelzik, hogy a történetileg kialakult területi szerkezetet és településközi intézményrendszert nem lehet rövid idő alatt lényegesen átalakítani még egy óriási anyagi ráfordításokat lekötő ipari nagyberuházás járulékos hatásaként sem. 5.4.9.3. Általános településkörnyezeti jellemzők változása az erőmű létesítése után Az erőmű építésének következményeként Paks településszerkezete, arculata jelentős mértékben megváltozott. A település jelentőségét, városi rangját hangsúlyozó, modern városközpont épült, de szerencsére némi múlt iránti tisztelet is megjelent a fejlesztésben, így az „óváros” megmenekült. Lényegében megfigyelhető a középkori utcahálózat, amely alig sérült, ennek érdekessége, hogy egyetlen lakóház sem maradt fönt ebből a korból, de a város szerkezete mégis megmaradt. A fejlesztés érintetlen területeken ment végbe, tehát az óváros mellett egy új, megjelenésében is mai város épült fel. Az erőmű dolgozói számára létrehozott lakótelep löszplatóra épült. Irányultsága déli, azaz az atomerőmű felé tekintő. A lakótelep felszereltsége, építészeti és zöldfelületi kialakítása általában felülmúlja az ezen időszakban másutt épült lakótelepek átlagos színvonalát. Az atomerőmű működése igen magas szintű, nagy mértékű infrastrukturális ellátottságot, szolgáltatói szektort igényel. A meglévő közintézmények, bölcsődék és óvodák, valamint az általános iskolák kielégítik a meglévő igényeket. A gimnázium és a energetikai szakképzés

5. fejezet - 281/331

2006.02.20.


KHT

intézménye közel van a város központjához, kedvező a megközelíthetősége. A szakmunkásképző intézet technikai ellátottsága is megfelelőnek mondható. Az egészségügyi ellátást rendelőintézetek és szakrendelők végzik, azonban a város nem rendelkezik kórházzal, amely a város jelentőségét és méreteit figyelembe véve hiányosságként kezelhető. A város úthálózata korszerű, teljes hossza majdnem 100 km, amely szinte teljes mértékben szilárd burkolatú, ennek következtében az utcák jól megközelíthetők. Az utcahálózat teljes hosszában épültek járdák, kerékpárutakkal azonban nem áll ilyen jól a város, bár a legveszélyesebb, szakaszon, a Tolnai úton ez is teljes hosszban elkészült. A város vezetékes ivóvízzel való ellátottsága minden igényt kielégít. Az ivóvízvezeték hálózat hossza 2004-ben 110 km. 1998-hoz képest a hálózat hossza 1,3 km-el növekedett. A lakosságnak szolgáltatott ivóvíz megfelelő minőségű, jelenleg 4450 m3 térfogatú ivóvíztároló áll város rendelkezésére. A lakosságnak szolgáltatott ivóvíz 2004-ben csaknem 730 m3, amely 1998-hoz képest 4 %-kal növekedett. A háztartásokból elvezetett szennyvíz mennyisége a szolgáltatott ivóvíz mennyiségének mintegy 87%-a. Jelenleg a szennyvízcsatorna hossza a vízvezeték hosszának 70 %-a. A keletkezett szennyvíz teljes egészében tisztítva kerül elvezetésre. Kedvező változás, hogy az elvezetett szennyvíz mennyisége 1998-hoz képest 17%-kal növekedett, amely feltételezhetően a javuló szennyvízcsatornázásnak köszönhető (1998-hoz képest 25 %-kal bővült a csatornahálózattal ellátott ingatlanok aránya). Az ivóvízzel és szennyvízelvezető csatornahálózattal rendelkező ingatlanok számát az 5.4.57. táblázat, valamint az 5.4.120. ábra mutatja. 5.4.57. táblázat: Ivóvízzel és szennyvízelvezető csatornahálózattal rendelkező ingatlanok száma

fő

db

db

ivóvíz hálózatba bekapcsolt üdülők db

1998.

19875

8031

6497

2003.

20811

8117

2004.

20655

8185

népesség lakás

km

szennyvízgyűjtő hálózatba bekapcsolt lakások száma db

-

61,7

4336

6744

0

77,2

6222

6728

0

77,2

6420

ivóvíz hálózatba bekapcsolt lakások

szennyvízgyűjtő hálózat

A lakások ivóvízzel való ellátottsága 82 %-os, a szennyvíz csatornázottság 78 % 2004-ben, amely jónak értékelhető. Hasonlóképpen kedvező a helyzet az ország többi településéhez viszonyítva a hulladékgyűjtéssel és az ártalmatlanítással is. Paks város saját, engedéllyel rendelkező, műszaki védelemmel ellátott kommunális hulladéklerakót üzemeltet. A villamos hálózat kiépítettsége is 100%-os, a gázhálózat kiépítésére 1996-ban került sor, a lakások több mint 30%-a van bekötve, a többi lakás esetében villanytűzhely és távfűtés áll rendelkezésre. Az 5.4.120. ábra tünteti fel Paks főbb közüzemi infrastruktúra kiépítettségben történő változását 1965. és 2004. között. [32] Az ábrából jól kivethető, hogy a víz, villany és

5. fejezet - 282/331

2006.02.20.


KHT

csatornázottság 1975 - től permanensen növekszik, megfelelő lépést tartva lakásszám növekedésével. 5.4.120. ábra: A város közüzemi infrastrukturális kiépítettségében történt változások 1965 és 2004 között 10000 9000 8000 7000 6000 db 5000 4000 3000 2000 1000 0

Lakásállomány Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások száma Villamos energiát fogyasztó háztartások száma Közüzemi szennyvíz-csatornahálózatba bekapcsolt lakás 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 1998 2004 Év

Forrás: Tolna megye statisztikai évkönyve 1965, 1970, 1975, 1980, 1985, 1990, 1995, 1998, 2003, 2004 KSH, Bp.

A város sűrűn lakott részein az környezeti zajforrást jelentenek. A közterületek és parkok felemás mellett a parkok nagysága nem éri alkalmas területek viszont ápoltak találkozunk parkokkal.

áthaladó útvonalak, gyűjtő és forgalmi utak jelentős képet mutatnak, az óvárosi kiskertes településrendszer el a kívánt mértéket. A zöldterület és virág kiültetésére és gondozottak. Az újváros területén nagy felületeken

A nemzetközi közlekedés szempontjából kedvezőtlen, hogy a városnak nincs megfelelően kiépített kikötője, továbbá mivel a nemzetközi kamionközlekedés TIR vonala a dunaföldvári vagy a szekszárdi hídon át vezet, így az Északnyugat-Dunántúl és Dél-Alföld közötti közúti távolsági tranzit forgalom is elkerüli Paksot. Belföldi kapcsolatok tekintetében a fővárossal való tömegközlekedés viszonylatában a város nincs szerencsés helyzetben. Vasúti fővonal hiányában közvetlen vonatok ma sem állnak rendelkezésre a személyközlekedéshez, teljesítőképes teherforgalmat a mellékvonal minőségű pálya nem tesz lehetővé, ezért a tömegközlekedési eszközök közül a távolsági autóbusz közlekedés abszolút fölényt élvez a főváros eléréséhez. A közvetlen közúti kapcsolatot a 6. sz. főút teremti meg a fővárossal. A 6-os út mellett a tervek szerint 2006-ig megépülő M6 autópálya már minden bizonnyal javítani fog a város elérhetőségén. Annak következtében, hogy Paks nem főúti csomópont (a 6. sz. főútból csupán két alsóbbrendű összekötőút ágazik ki), a híd hiánya miatt pedig a Dunához tapadó település távolsági vonzáskörzete asszimetrikusan, a meglehetősen közeli, hídfő szerepet élvező Dunaföldvárral ellentétben Paks közhasználatú (alapvetően távolsági buszjáratokkal megvalósult) interregionális (régiók közötti) és intraregionális (saját régión belül más megyékkel kialakított) közlekedési kapcsolatai szegényesek.

5. fejezet - 283/331

2006.02.20.


KHT

5.4.10. Táj E fejezetben arra kívánunk választ adni, hogy a 4.3.8. alfejezetben leírt állapotjellemzőkből mik a normál gazdasági fejlődés eredményeként létrejövő területszerkezetben, biológiai aktivitásban, befolyásoltságban beálló változások és melyek azok amik közvetlen köthetők az atomerőmű létéhez. 5.4.10.1. Tájszerkezeti változások A tájszerkezeti változások vizsgálata, melyek az erőmű létesítéstől napjainkig terjedő időszakot ölelik át, űrfelvételek értékelése alapján készültek. 5.4.10.1.1. A vizsgálati módszer A 28 évet felölető változásvizsgálat, amely az atomerőmű közvetlen környezetére, valamint a Duna két oldalán mintegy 5-5 km széles sávra terjed ki. A következő típusú és időpontú űrfelvételek összehasonlítását végeztük el: – KOZMOSZ multispektrális űrfelvétel, 1977. május 31., – Landsat TM multispektrális űrfelvétel, 1985. augusztus 10., – SPOT Xi multispektrális űrfelvétel, 1999. szeptember 13., – Landsat TM multispektrális űrfelvétel, 2005. augusztus 1. Utóbbi felvételből, tágabb térségre készült fotót mutat az 5.4.121. ábra. A KOZMOSZ űrfelvétel film (negatív) formájában állt rendelkezésre, ezért a három spektrális sávot digitalizáltuk és, majd geometriailag illesztettük. Így összehasonlíthatóvá vált a másik két időpont adataival. A KOZMOSZ űrfelvétel korai készítési időpontjának megfelelően sem geometriai, sem spektrális vonatkozásban nem éri el a másik két időpontban készült űrfelvétel adottságait. Ezért az 1977-es időpont vizsgálatába meglévő pankromatikus légifényképeket is bevontunk, melyek kiváló minősége lehetővé tette a pontosabb kiértékelést. Mind a négy adatbázist (űrfelvételt) az egységes Országos Vetületbe transzformáltuk, mivel az adatokat csak így tudjuk területileg pontosan összehasonlítani. Az 1999-es időpontra vonatkozóan felhasználtuk a FÖMI által korábban elkészített CORINE Land Cover 1:50 000-es (CLC50) adatbázist, melyet a paksi elemzések céljára átalakítottunk. Az átalakítás lényege abban foglalható össze, hogy az eredeti CLC50-es adatbázis rendkívül részletes, mintegy 80 tematikus kategóriát ölel fel, melyek a mi vizsgálatunk szempontjából indifferensek. Ennek megfelelően úgy próbáltunk meg kategóriákat összevonni, hogy azok jól kifejezzék a táj (vizsgált terület) jellegét és jól áttekinthető legyen. Így összesen 37 kategóriába soroltuk a felszín részeit (a kategória rendszert lásd alább). A másik három időpontra új tematikus interpretáció készült a fent megjelölt alapadatok felhasználásával. A feladat másik része az egyes időpontok közötti változások kimutatása volt. Elkészítettük az 1977/1985 valamint a 1985/1999 közötti állapotok különbségeit is. A változásokat térképi formában is bemutatjuk. Lásd 5.4.122. – 5.4.125. ábrák.

5. fejezet - 284/331

2006.02.20.


KHT

5.4.121. ábra: Paks és a Paks alatti Duna-szakasz a 2005. augusztus 1. készült Landsat TM multispektrális űrfelvételen

PAKS

Az atomerőmű telephelye

5. fejezet - 285/331

2006.02.20.


KHT

5.4.122. ábra: A Paksi Atomerőmű közvetlen környékének változásvizsgálata 1977-es állapot

Adatforrás: KOZMOSZ 1977. május 31. Jelmagyarázat az 5.4.122. – 5.4.125. ábrákhoz: 122 124

Út- és vasúthálózatok Repülőterek

1121

Többemeletes lakóházak, lakótelepek

3211 3212

132 141 142 243

1122 1212 1311 2111

Családi házas beépítés, kertvárosok Speciális műszaki létesítmények Külszíni bányák Nagytáblás szántóföld

3241 3243 5121 5122

311 312

Lerakóhelyek (meddő, zagytó) Városi zöldövezetek Sport- szabadidő- és üdülő övezet Elsődlegesen mg.-i terület term. képződménnyel Lombhullató erdő Tűlevelű erdő

2112 2311

Kistáblás szántóföld Intenzív legelők és degradált gyepek

12111 12112

313

Vegyes erdő

2312

12113

411 511

Szárazföldi mocsarak Folyóvizek, csatornák

2421 2422

Intenzív legelők és degradált gyepek fákkal és bokrokkal Kertes művelés (zártkertek) Kertes művelés épületekkel

Ipari és kereskedelmi létesítmények Agrárgazdaságok, tanyaközpontok, farmok Oktatási és egészségügyi int.

22111 22112

Nagytáblás szőlőültetvények Kistáblás szőlőültetvények

5. fejezet - 286/331

Természetes gyepek Természetes gyepek fákkal és bokrokkal Fiatalos erdők és vágásterületek Spontán cserjésedő-erdősödő terület Természetes tavak Mesterséges tavak, víztározók

2006.02.20.


KHT

5.4.123. ábra: A Paksi Atomerőmű közvetlen környékének változásvizsgálata 1985-ös állapot

Adatforrás: Landsat TM, 1985. augusztus 10.

5. fejezet - 287/331

2006.02.20.


KHT

5.4.124. ábra: A Paksi Atomerőmű közvetlen környékének változásvizsgálata 1999-es állapot

Adatforrás: SPOT Xi, 1999. szeptember 13.

5. fejezet - 288/331

2006.02.20.


KHT

5.4.125. ábra: A Paksi Atomerőmű közvetlen környékének változásvizsgálata 2005-ös állapot

Adatforrás: Landsat TM, 2005. augusztus 1.

5. fejezet - 289/331

2006.02.20.


KHT

5.4.10.1.2. A területszerkezet leírása és a változások értékelése Az űrfelvételek alapján elkészült területhasználati térképek és változásvizsgálati táblázatok alapján mind az alapállapot legfontosabb jellemzőit, mind a változásokat értékeltük. Ehhez olyan összefoglaló táblázatokat készítettünk, melyekből a változások könnyen áttekinthetők. Az 5.4.58. táblázat az egyes területhasználati típusokra, a négy időpontban tartalmazza a megtalált poligonok számát, ezek területi kiterjedését, valamint a teljes területhez képest a százalékos kiterjedést. A táblázat végén található két oszlopból az első a változások irányát nyíllal mutatja a két-két időszak között, az utolsó oszlopban pedig a teljes időszak összes változását minősítjük. A minősítési kategóriák a következők voltak: – igen jelentős mértékben csökken/nő, – nagymértékben csökken/nő, – kismértékben csökken/nő, – minimális mértékben csökken/nő, – gyakorlatilag változatlan, – nincs változás. Az 5.4.59. táblázatban a területhasználatokat a teljes területhez viszonyított kiterjedésük alapján besoroltuk. A kategóriákat saját magunk alakítottuk ki, a térségi viszonyok alapján, melyek a következők voltak: – 0,5 % alatt elhanyagolható, – 0,5 – 1,0 % között nem számottevő, – 1,0 – 3,0 % között nem jellemző, – 3,0 – 5,0 % között kevéssé jellemző, – 5,0 – 10,0 % között jellemző, – 10,0 – 50,0 % között meghatározó, – 50,0 % fölött uralkodó. A táblázatokat elemezve a tájszerkezet legfontosabb jellemzői az erőmű létesítése előtti, a működés indítása idején és a jelen állapotot tekintve a következőkben foglalhatók röviden össze: Erőmű létesítése előtti állapot – Mind a tájhasználatban, tájszerkezetben, mind a tájképben uralkodó (a teljes terület 50 %-a feletti) a Duna melletti, közel síkvidéki elhelyezkedés és a mezőgazdasági, azon belül is a nagytáblás művelés (57,35 %). Így Paks település környékét a ’70-es években a mezőgazdasági termesztőtájak közé sorolhatjuk. A település maga is illeszkedik ehhez a tájtípushoz, a csendes, stagnáló nagyközségben még az ipari tevékenységben is az élelmiszer-feldolgozás a meghatározó. – Jelentős kiterjedésű, tehát meghatározó (a teljes terület 10-50 %-a közötti) területhasználati forma még a lombhullató erdő (10 % felett), valamint jellemző a legelő és a természetes gyep (6 % felett) is. Az erdőfoltok egyrészt a Duna mellett húzódnak, másrészt mozaikosan gyepekkel keverve a dombhátakon jelennek meg. – Az előzőekhez hasonlóan viszonylag kiterjedt, kissé jellemző (3-5 % között) a folyók, csatornák területe (5 % körül), valamint a családiházas lakóterület (4 % körül) is. A település gyakorlatilag teljes területe ebbe a kategóriába sorolható a vizsgált időszakban. – A többi területhasználati forma 1 % körüli vagy az alatti kiterjedésű, tehát a tájhasználatban és tájképben nem jellemző, vagy elhanyagolható. Ugyanakkor elmondható, hogy ezekből a kisebb foltokból viszonylag sok van tehát a terület tagoltnak, változatosnak tekinthető. 5. fejezet - 290/331

2006.02.20.


KHT

5.4.58. táblázat: Paksi Atomerőmű Rt. környezetének területhasználat változása (1977. - 1985. - 1999. – 2005.) poligonszám 5 1 4

1977. terület (ha) 60,75 436,01 33,80

1985. terület (ha) 60,75 436,00 16,63

terület (%) 0,20 1,45 0,06

poligonszám 6 1 5

1999. terület (ha) 66,10 436,01 40,85

3 4

16,49 22,22

0,05 0,07

3 3

18,58 14,30

0,06 0,05

4 6

20,50 54,83

0,07 0,18

11

76,03

0,25

12

115,69

0,38

21

172,10

99

3278,90

10,88

90

3419,33

11,35

121

Tűlevelű erdő Vegyes erdő

27 1

418,67 16,61

1,39 0,06

31 5

462,37 48,61

1,53 0,16

411

Szárazföldi mocsarak

6

84,24

0,28

4

80,50

511

Folyóvizek, csatornák

2

1763,67

5,85

2

1121

2

47,23

0,16

18

1147,03

4

1311 2111

Többemeletes lakóházak, lakótelepek Családi házas beépítés, kertvárosok Speciális műszaki létesítmények Külszíni bányák Nagytáblás szántóföld

2112

Kistáblás szántóföld

Kód

Területhasználat típusa

122 124 132

311

Út- és vasúthálózatok Repülőterek Lerakóhelyek (meddőhányók, zagytavak) Városi zöldövezetek Sport- szabadidő- és üdülő övezetek Elsődlegesen mg.-i ter. term. képződménnyel Lombhullató erdő

312 313

141 142 243

1122 1212

2005 terület (ha) 66,12 436,03 40,83

terület (%) 0,22 1,45 0,14

4 5

20,50 27,78

0,07 0,09

ÒÒ= ÔÒÔ

0,57

19

162,60

0,54

ÒÒÔ

3284,58

10,90

116

3393,80

11,26

ÒÔÒ

32 11

510,42 101,17

1,69 0,34

30 12

510,78 172,46

1,73 0,58

ÒÒÒ ÒÒÒ

0,27

6

40,96

0,14

5

34,10

0,12

=ÔÔ

1735,32

5,76

3

1699,89

5,64

3

1700,19

5,64

ÔÔ

2

47,22

0,16

2

47,22

0,16

2

47,23

0,16

===

minimálisan nő igen jelentősen (több mint duplájára) nő igen jelentősen (több mint duplájára) nő gyakorlatilag változatlan kismértékben nő igen jelentősen (több mint ötszörösére) nő igen jelentősen (felére) csökken kismértékben csökken nincs változás

3,81

17

1142,85

3,79

19

1181,72

3,92

18

1181,54

3,92

Ô=Ò

kismértékben nő

216,93

0,72

4

261,41

0,87

4

290,94

0,97

4

290,56

0,98

ÒÒ=

kismértékben nő

26

17282,46

57,35

23

16979,05

56,34

3 37

66,20 12615,08

0,22 41,86

2 34

54,97 12717,45

0,18 42,01

Ô ÔÔÒ

új elem igen jelentős mértékben csökken (≈16%)

26

772,27

2,56

21

830,59

2,76

96

5353,07

17,76

82

5414,76

18,11

ÔÒÒ

igen jelentős mértékben nő (≈15%)

terület poligon(%) szám 0,20 5 1,45 1 0,11 3

5. fejezet - 291/331

terület poligon(%) szám 0,22 6 1,45 1 0,14 5

változások iránya

=Ò= === ÔÒ=

változások összmértéke (19771999-2005 között) kismértékben nő nincs változás minimálisan nő

2006.02.20.


KHT

5.4.58. táblázat: Paksi Atomerőmű Rt. környezetének területhasználat változása (1977. - 1985. - 1999. - 2005) (folytatás) 1985. terület (ha) 893,65

terület (%) 2,97

poligonszám 43

1999. terület (ha) 770,38

19

257,59

0,85

39

303,35

1,01

2,46

20

429,36

1,42

16

164,10

111,87

0,37

16

201,00

0,67

21

11

458,36

1,52

12

477,88

1,59

Természetes gyepek fákkal és bokrokkal Fiatalos erdők és vágásterületek Spontán cserjésedőerdősödő terület

14

500,26

1,66

13

452,21

14

291,68

0,97

20

17

173,81

0,58

Természetes tavak Mesterséges tavak, víztározók Ipari és kereskedelmi létesítmények Agrárgazdaságok, tanyaközpontok, farmok Oktatási és egészségügyi int. Nagytáblás szőlőültetvények Kistáblás szőlőültetvények

1 5

8,24 131,24

7

Kód

Területhasználat típusa

2311

Intenzív legelők és degradált gyepek Intenzív legelők és degradált gyepek fákkal és bokrokkal Kertes művelés (zártkertek) Kertes művelés (zártkertek) épületekkel Természetes gyepek

2312 2421 2422 3211 3212 3241 3243 5121 5122 12111 12112 12113 22111 22112

poligonszám 28

1977. terület (ha) 745,52

2005 terület (ha) 686,83

terület (%) 2,34

25

353,79

1,17

38

299,91

1,00

ÔÒ=

kismértékben csökken

22

742,42

0,54

18

229,51

0,65

ÔÔÒ

253,70

0,84

20

248,75

0,83

ÒÒ=

kismértékben csökken kismértékben nő

15

13

418,14

1,39

14

423,28

1,41

ÒÔÒ

1,50

22

318,20

1,06

19

297,33

0,99

ÔÔÔ

633,56

2,10

41

434,60

1,44

23

231,66

0,77

ÒÔÔ

11

132,21

0,44

35

412,88

1,37

30

347,59

1,16

ÔÒÔ

0,03 0,44

1 4

8,24 128,79

0,03 0,43

1 6

8,24 138,88

0,03 0,46

1 6

8,24 138,88

0,03 0,46

=== ===

jelentős mértékben (több mint duplájára) nő nincs változás közel változatlan

115,55

0,38

7

143,59

0,48

8

153,14

0,51

8

173,71

0,58

ÒÒÒ

kismértékben nő

18

201,78

0,67

19

212,03

0,70

21

226,78

0,75

21

226,58

0,75

ÒÒ=

kismértékben nő

4

28,49

0,09

4

28,21

0,09

4

28,49

0,09

4

28,48

0,09

===

nincs változás

5

253,34

0,84

1

158,64

0,53

1

217,31

0,72

1

217,33

0,72

ÔÒ=

6

346,07

1,15

5

309,59

1,03

7

305,94

1,02

7

305,95

1,02

ÔÔ=

minimálisan csökken kismértékben csökken

30135,73

100,00

30135,73

100,00

30135,73

100,00

30135,73

100,00

terület poligon(%) szám 2,47 32

5. fejezet - 292/331

terület poligon(%) szám 2,56 41

változások iránya ÒÔÔ

változások összmértéke (19771999-2005 között) kismértékben nő

kismértékben csökken kismértékben csökken kismértékben nő

2006.02.20.


KHT

5.4.59. táblázat: A területhasználatok besorolása jellemző kiterjedésük alapján Kategória

0,5 alatt (elhanyagolható)

0,5-1,0 között (nem számottevő)

1,0-3,0 között (nem jellemző)

3,0-5,0 között (kissé jellemző) 5,0-10,0 között (jellemző)

1977

1985 1999 2005 Út- és vasúthálózatok Lerakóhelyek (meddőhányók, zagytavak) Városi zöldövezetek Ð Sport- szabadidő- és üdülő övezetek Ï Elsődlegesen mg.-i ter. term. képződménnyel gyak. nincs vált Ï Ï Vegyes erdő Ï (kategória váltás) Ð Szárazföldi mocsarak Többemeletes lakóházak, lakótelepek Kertes művelés (zártÏ Ï gyak. nincs vált kertek) épületekkel Spontán cserjésedőÏ Ï Ð erdősödő terület Természetes tavak Mesterséges tavak, víztározók Ï Ipari és kereskedelmi létesítmények Oktatási és egészségügyi int. Elsődlegesen mg.-i Ï ter. term. képződm. Speciális műszaki létesítmények Intenzív legelők és Ï degradált gyepek Ï gyak. nincs vált fákkal és bokrokkal Ï Ï Kertes művelés (zártkertek) Ð Kertes művelés (zártkertek) épületekkel Természetes gyepek Természetes gyepek fákkal és bokrokkal Fiatalos erdők és Ï Ð vágásterületek Spontán cserjésedőÐ Ï Ð erdősödő terület Ð Ð Ipari és kereskedelmi létesítmények Nagytáblás szőlőültetvények Repülőterek Tűlevelű erdő Családi házas beépítés, kertvárosok Ï Kistáblás szántóföld Intenzív legelők és degradált gyepek Intenzív legelők és Ð Ï degradált gyepek fákkal és bokrokkal Kertes művelés Ð (zártkertek) Fiatalos erdők és Ð Ð vágásterületek Spontán cserjésedőÐ Ð Ð erdősödő terület Kistáblás szőlőültetvények Folyóvizek, csatornák (nem volt ilyen területhasználat)

Lombhullató erdő Ï Ï Nagytáblás szántóföld Ð Ð Kistáblás szántóföld Ð 50,0 felett (uralkodó) Nagytáblás szántóföld Ð kisebb volt a meghatározott időszakban Ïnagyobb volt a meghatározott időszakban 10,0 – 50,0 felett (meghatározó)

5. fejezet - 293/331

2006.02.20.


KHT

Az 1985-ös állapot – 1977 és 1985 között a táj karakterében lényegi változások nem álltak be. Így továbbra is a nagytáblás művelés, szinte változatlan kiterjedésben (56,34 %) a meghatározó, uralkodó területhasználati forma. – Továbbra is jelentős kiterjedésű, meghatározó területhasználati forma még a lombhullató erdő (10 % felett, minimális növekedéssel), valamint jellemző a legelő és a természetes gyep (összesen 6 % felett) is. – Természetes, hogy a folyóvizek, csatornák összterülete gyakorlatilag változatlan, de a családiházas terület sem változott. – Kiemelendő változás történt a fiatalos erdők és vágásterületek kiterjedésében, mely gyakorlatilag kétszeresére nőtt. (Ez valószínűleg egy erdőmozaik letermelését és újratelepítését jelezte.) – A viszonylagos változatlanságot az időben viszonylag közeli állapot indokolja. A területszerkezet általában jórészt a természeti adottságok által meghatározott, de a társadalmi-gazdasági igények is jelentősen befolyásolják. Mint ilyen azonban változásai viszonylag hosszú időszakokon keresztül alakul. (Erre jó példák lesznek a következő időszak változásai.) 1999. évi állapot – Az előző két időszak számaihoz képest a legnagyobb változás a mezőgazdasági szerkezet átstrukturálódásában látható. A rendszerváltás után ugyanis a kárpótlás során számos nagytáblát feldaraboltak és helyén kistáblás szántóföldi termelést folytatnak. Ennek következtében 40 % körülire csökkent a nagytáblák aránya, a kistábláké pedig 18 %-ra nőtt. (A nagytáblák így már nem egyeduralkodók a táj szerkezetében.) – A városias fejlődés egyik jeleként jelentős növekedés tapasztalható a sport-, szabadidő- és üdülőövezetek kiterjedésében. Ugyanakkor ezt az urbanizációt nem követi a városi zöldfelületek arányának növekedése, mely igen sajnálatos, annak ismeretében, hogy a városban jelentős kiterjedésű lakótelep létesült, melynek lakói a korábbi kertes kikapcsolódási lehetőségtől elestek. Ilyen irányú igényüket csak városi zöldfelületek használatával tudják kielégíteni. – Természetes velejárója a városi ill. infrastrukturális fejlődésnek a speciális műszaki létesítmények és az ipari, kereskedelmi területek kiterjedésének növekedése. – Új elemként jelenik meg a területfelhasználásban 3 kisebb külszíni bánya. – A zártkertekben egyre több épület épül. – Gyarapszik a spontán erdősödő területek aránya, ami egyrészt lehet természetes folyamat eredménye, de jelezheti a gyep és tarvágott területek elhanyagolását is. – Felére csökken viszont a szárazföldi mocsarak aránya, melynek oka között szintén kereshetünk természetes (hosszú csapadékszegény, aszályos időszak), és mesterséges (lecsapolás, feltöltés) okokat is. Jelen állapot (2005) – Az előző időszakhoz képest (1999) jelentős területi változás a lombhullató erdők és a vegyes erdők területében következett be. Ugyanakkor jelentősen csökkent a fiatalos erdők és vágásterületek, valamint a spontán erdősödő, cserjésedő területek aránya. A két ellentétes területi változás szoros összefüggésben van egymással, mivel utóbbiak az elmúlt hat év folyamán zárt erdőkké alakultak. – A többi területhasználati kategóriában lényeges területi változás nem következett be.

5. fejezet - 294/331

2006.02.20.


KHT

A különböző területhasználati formák kiterjedése: – Uralkodó (a teljes terület 50%-át meghaladó mértékű) tájhasználati forma az első két vizsgált időszakban a mezőgazdasági nagytábla. A rendszerváltás után ez a használati forma igen jelentős, közel 16 %-os mértékben csökkent, és gyakorlatilag teljes egészében átalakult kistáblás műveléssé. – Meghatározó (tehát 10-50 % közötti mértékű) még a lomblevelű erdők aránya, melyek területe a Duna mentére, valamint a településtől nyugat, északnyugat irányú dombokra lokalizálható. Ide tartozik még az utolsó időszakban a kistáblás mezőgazdasági hasznosítás is. – Érdekes adottság, hogy a jellemző (tehát 5-10 % közé eső) területhasználatok hiányoznak az atomerőmű térségéből (még az esetben is, ha bizonyos hasonló típusú összevonnánk akkor is). Sőt még a 3-5 % közé eső kiterjedésű hasznosítási formák (kevéssé jellemző) közül is csak egyet találtunk a folyóvizeket és csatornákat. Ezt a kiterjedést a Duna adja, mely jelen térségben még nyugodt szívvel sorolható a jellegzetes használatok közé. – 10 féle hasznosítási mód a nem számottevő (0,5-1,0 % között) kategóriába sorolható és 17 típus pedig az elhanyagolható mértékűek (0,5 % alatt) közé. A különböző területhasználati formák kiterjedésének változása – A területhasználati formák többsége a vizsgált időszakban nem, vagy csak elenyésző mértékben változott. – Ahol változást észlelünk az általában nagymértékű vagy igen jelentős. Ki kell emelni a változásoknál a következő használati formákat: sport-, szabadidő- és üdülőterület (nő), vegyes erdő (nő), szárazföldi mocsár (csökken), nagytáblás mezőgazdasági terület (csökken), kistáblás mezőgazdasági terület (nő), zártkert (csökken), spontán erdősülő terület (nő). – A nagyobb változások, amint az várható volt, különösen az 1985 és 1999-es időpont között tapasztalhatók. Ennek oka nem csak a két időpont között eltelt 14 év (ami hosszabb, mint az 1977 és 1985 közötti 8 év), hanem az is, hogy közben bekövetkezett a rendszerváltás, ami lényegesen átalakította a földhasználatot, elsősorban a mezőgazdaságban. – 1999 és 2005 között gyakorlatilag elenyészőek a változások. A számottevő változások az erdők felnövekedése, záródása miatt alakultak ki, tehát természetes folyamat eredménye. – A változások típusait elemezve mindenekelőtt megállapítható, hogy a változások zöme két körülményre vezethető vissza. Az egyik a rendszerváltás után bekövetkezett privatizálás, a másik a területen folyó erdőgazdálkodási tevékenység. – A mezőgazdaságban a tendencia a nagytáblás mezőgazdasági termelés némi visszaszorulása. Ennek következtében sok helyen megjelent a kis parcellákon folytatott termelés, ami jól visszatükröződik az űrfelvételeken. – A másik változás az erdőgazdálkodással kapcsolatos folyamatos tarvágás – újratelepítés tevékenység, ami természetesen az erővel borított területekre, elsősorban a Gemenci-erdőre jellemző. – A változások kisebb hányadát teszik ki az egyéb átalakulások, pl. halastavak létesítése vagy a kevésbé markáns átalakulások (pl. spontán erdősülés, szőlőültetvényből szántó vagy fordítva). Ezen változások száma elenyésző az első két kategóriához viszonyítva.

5. fejezet - 295/331

2006.02.20.


KHT

5.4.10.2. Tájképi változások A tájképi, esztétikai érték felismerése és értékelése dominánsan szubjektív jelenség. Az esztétikai tapasztalást három fő tényezőcsoport határozza meg: – Az első csoportba tartoznak az egyén (a megfigyelő) tulajdonságai, beállítottsága, amelyet a kora, neme, foglalkozása, az addigi kulturális és földrajzi, valamint társadalmi-közösségi környezete egyaránt befolyásolhat. Ezek egymásra hatásaként alakul ki az egyén ízlése. – A második csoportba azon tényezők tartoznak, amelyek a megfigyelő és a megfigyelt látvány kontextusát határozzák meg. Például az, hogy hogyan közelít a látványhoz (légi úton, gépkocsival, kerékpárral, gyalog), a tájkép egészét, vagy csak részletét látja be. Ugyanígy motiváló tényező, hogy a megfigyelő milyen célból, honnan jövet és hová menet "találkozik" a látvánnyal. Az általános ízléstől függetlenül befolyásolhatja az élmény minőségét az egyén pillanatnyi érdeklődése, a hely ismerete, a szituáció jellege. Fontos az is, hogy a látvány befogadása során a szemlélődés a fő "program", avagy valamely egyéb tevékenységet folytat (pl. mezőgazdasági tevékenység). – Végül a harmadik csoportba sorolhatók mindazok a sajátosságok, amelyek az adott tájat, tájképet valójában jellemzik. A tájkép utóbbi sajátosságait elsősorban az elemekből való felépülése határozza meg. A tájkép vizuális érzékelés útján jön létre, elsősorban formai- és színelemek felismerése útján. A formai elemek eredetük szerint lehetnek természetesek és mesterséges kialakításúak, megjelenési módjuk szerint pedig képezhetnek felületeket és térbeli idomokat. A felületek lehetnek vízszintes (talajfelszín) és függőleges síkok, térfalak, szegélyek, vagy térbeli elemek (egyedi formák, tömbszerű formák, stb.). A térképzésben elfoglalt szerepe szerint egy-egy elem a tájképben hol így, hol úgy is megjelenhet. A látóhatár mindkét széléig kiterjedő erdő például függőleges síkot, térhatárt ad, míg ugyanez az erdő, ha csak kis tömbben van jelen, egyedi térformaként mutatkozik. A látvány, a tájkép nemcsak pozitív részelemekből áll, hanem kedvezőtlen megjelenésű, negatív elemeket is tartalmazhat. Ezek mennyiségét, a pozitív és negatív részletek arányát a tájkép értékelésénél figyelembe kell venni. A meghatározó képi elemeket és a hozzájuk kötődő általános értékítéletet, valamint a vizsgált térségre vonatkozó állításokat az 5.4.60. táblázatban foglaljuk össze. A tájképi értékelés tehát, mint azt a táblázat is mutatja az egyedi szubjektív értékítélettől való elvonatkoztatást és általánosítást igényel. Az általánosítás egyik kiindulópontja az lehet, hogy a természetes elemekben gazdag tájszerkezeteket általában szépnek ítéljük meg. A vizsgált Paksi Atomerőmű közeli térségben közepesen gazdag tájszerkezettel találkozunk. A táji-tájképi szempontból meghatározó kedvező elemek közül a vízfelület, az azt kísérő növényzet és nyugati szegélyként a domborzati formák is jelen vannak. Szerencsére nincsenek, vagy csak eldugottan mutatkoznak (lásd pl. hulladéklerakó) kedvezőtlen képi elemek. A város és az atomerőmű a tájképben igen hangsúlyos művi elemként jelentkezik.

5. fejezet - 296/331

2006.02.20.


KHT

5.4.60. táblázat: A tájkép fontosabb elemei és ezek egyes tulajdonságaihoz kötődő értékelés képi elem

geomorfológiai szerkezet

vízfelület

természetszerű vegetáció

tulajdonság

változatosság térhatároló jelleg megjelenés kiterjedése

változatos keretezi a teret

egyhangú beszűkíti a teret

léte tükröző felületképző

megjelenés

léte

hiánya túl széles (tenger), túl keskeny hiánya

térhatároló jelleg változatosság típusa

keretezi a teret

beszűkíti a teret

változatos erdős, fás-bokros

egyhangú gyepes

egyedi, csoportos, nem zárt állományú léte – hiánya

zárt, homogén állományú

térbeli szerep

változatos, mozaikos térképző

egyhangú, nagytáblás felületképző

megjelenés

léte – hiánya

hiánya - léte

térbeli szerep

térképző

felületképző

térhatároló jelleg megjelenési módja

keretezi a teret

beszűkíti a teret

megjelenése

változatosság

művi elem, település

rontott felület, tájseb, stb.

negatív az értékelés ált. ha

POZITÍV KÉPI ELEMEK megjelenés léte hiánya

megjelenési módja kultúr vegetáció

pozitív az értékelés ált. ha

hiánya - léte

természetes természetes tértérszerkezetbe szerkezetből illő kirívó NEGATÍV KÉPI ELEMEK megjelenés hiánya léte

5. fejezet - 297/331

jelen terület értékelése

sík területet dombvonulatok és folyóvölgy keretez kissé változatos térhatároló jelleg részben mutatkozik meg Duna folyó viszonylag keskeny viszonylag kevés, de van (gyep, erdő) inkább keretezi a teret kevéssé változatos erdős, fás-bokros és gyepes egyaránt előfordul vegyes állományok az erőmű közvetlen környezetében szinte csak ez található (telepített erdő, mezőgazdasági területek) viszonylag egyhangú részben tér-, részben felületképző domináns elem az erőmű is, a város is település inkább felületképző részben keretez, részben beszűkít az erőmű a természetes térszerkezetből kirívó nincs

2006.02.20.


KHT

Az erőmű, mint képi elem megjelenése az egyén, a szubjektum megítélésétől függ. A társadalom egészének tájesztétikai szempontú megítélését számos szociológiai, tudati, emocionális, pszichikai (sőt sokszor bizony politikai) szempont is befolyásolja. Az azonban megfogalmazható, hogy az atomerőmű vizuális megítélése szempontjából megkülönböztetett jelentőségű, hogy a létesítmény a magas munkakultúra, a felsőfokú tervezettség, a precizitás szimbólumaként jelenik meg. A befektetett szellemi tőkét, magas szintű technikát és technológiát sugároz megjelenésében is. Formai megoldásokban is – már amennyiben ez egy ilyen kiterjedt létesítménynél lehetséges a tájbaillesztésre törekedtek a létesítők. (Természetesen ez léptékénél fogva nem jelenthet beleolvadást a környezetbe, hanem sokkal inkább a nagyléptékű emberi alkotás megjelenítését.) Azt, hogy egy ilyen léptékű építmény nem szükségszerűen „csúnya” bizonyítsa a következő fényképfelvétel.

Fényképezte: Farkas Sándor

Összegezve megállapítható, hogy jelenleg a térség táji megjelenése nem kiemelkedő megjelenésű (sem pozitív, sem negatív irányban). 5.4.10.3. Az atomerőmű tevékenysége a táji környezet alakításában A Paksi Atomerőműben nem elégednek meg az ipari környezetvédelem hagyományos megközelítésével, azaz, hogy csak a lehető legkevesebb kárt okozzák a természetes és az épített környezetben. Bevezették az aktív környezetvédelem fogalmát, amely szerint nem csak óvják a környezetet, hanem javítják annak minőségét is. Ennek jegyében több program jöhetett létre a Paksi Atomerőmű támogatásával.

5. fejezet - 298/331

2006.02.20.


KHT

Az erőműtől csaknem 20 km-re fekszik Tolna megye kiemelt üdülőközpontja, a FaddDombori Duna-holtág. Nyaranta pihenni vágyók százezrei keresték fel ezt a különleges természeti adottságú, sok száz nyaralóházból, közösségi létesítményekből álló üdülőkörzetet. A már korábban is vízutánpótlási gonddal küszködő holtág a 90-es évek közepén pusztulásnak indult, vízminősége alkalmatlanná vált a fürdésre. A természeti értékek mellett veszni látszott sok-sok ember pihenési lehetősége is. A paksi atomerőmű hathatós együttműködésével épült meg az a csatornarendszer, amelynek segítségével az erőmű klímagépeinek szűrt hűtővizét a holt Dunába továbbítják, ezzel biztosítva a vízutánpótlást. Ez a víz nem vesz részt nukleáris folyamatokban, nem találkozik radioaktív berendezésekkel, csupán a hűtőgépek működését segíti. A friss vízutánpótlással fokozatosan éltre kelt a holtág, és ma már az ország egyik legstabilabb vízminőségét mutatja. A hanyatló üdülő- és sportélet újra fellendült. A vizet már továbbvezetik a Tolnai Duna-ágba is, a környezet minőségének javulási folyamata így ott is elindult. A vízutánpótlást biztosító csatornarendszer áthalad a dunaszentgyörgyi láperdőn is, amelynek élővilága az elmúlt évtizedben a vízhiány miatt súlyosan károsodott. A Duna-Dráva Nemzeti Park részét képező erdőben helyreállt a talajvízszint egyensúlya. Ismét felpezsdült az élet, újra fészkel a kócsag, a vörösgém, a vándorsólyom és az egerészölyv. Megfelelő lakóhelyre találtak a nagyvadak (őz, szarvas, vaddisznó) is. Az atomerőmű kerítése mellett található, példamutatóan kialakított horgászparadicsom létesítésében az erőmű jelentős részt vállalt, és folyamatosan biztosítja a tavak vízutánpótlását is. A horgászható vízfelület mintegy 55 hektár. A Kondor-tó a néhol 7 méteres vízmélységével, a partot övező vén fáival, a bokros, nádas parttal ideális élőhelyet teremt mind a vízi, mind a vízparti élővilág számára. Ezért szigorúan óvják a tavak környezetét is. Paks város környékén is komoly egészségügyi problémákat okoz a parlagfű elterjedése. Az erőmű alapította meg a 90-es évek közepén az „Együtt a parlagfű ellen” alapítványt, amely újszerű módon fogott hozzá a gyomnövény irtásához. Programjukat országos mintaként kezelik, amely átgondolt felvilágosításon, állampolgárok ezreit érintő akciókon keresztül bontakozik ki, a helyi társadalom széleskörű összefogásával.

5.5. Üzemzavarok várható következményei A nukleáris üzemanyagcikluson belül az atomerőművek jelentik a legnagyobb potenciális sugárveszélyt a lakosságra és a környezetre. Már az atomreaktorok kifejlesztésének kezdeti stádiumában elemzéseket végeztek azonos teljesítményű atomerőművek és hőerőművek üzemzavari szituációinak veszélyességére vonatkozóan. A kapott adatokból arra következtettek, hogy az aktív zóna megolvadása és az illó hasadási termékek kikerülése az atomerőműből jóval nagyobb veszélyt jelent a lakosságra, mint a hőerőművek üzemzavarai, ezért alapvető feladat a reaktorok aktív zónájának és a fűtőelem-burkolatoknak a védelme. Az említett tényezők és értékelések figyelembevételével olyan rendszereket dolgoztak ki, amelyek biztosították a reaktor megbízható működését, és az erőműhöz közeli terület lakosságának biztonságát mind normálüzemi, mind üzemzavari feltételek között. Ide sorolhatók az alábbi rendszerek: a reaktor biztonságvédelmi rendszere, a fűtőelem-burkolatok és a primerkör hermetikusságának, a speciális víztisztítás, a sugárveszélyes zóna szellőzésének és levegőszűrésének ellenőrző rendszerei. A probléma szempontjából különösen fontos a nukleáris reaktor aktív zónájának üzemzavari hűtőrendszere, a potenciális

5. fejezet - 299/331

2006.02.20.


KHT

sugárveszély mértékének korlátozása, valamint az aktív zónából kilépő illékony hasadási termékek lokalizálása. Az atomerőművek fokozott potenciális veszélyességét elsősorban a működő reaktor aktív zónájában felhalmozódó hasadási termékekkel lehet magyarázni. Egyéb források másodlagos szerepet játszanak. Amíg az aktív zóna védelme megfelelőnek bizonyul, a radioaktív anyagok 98%-a a fűtőelemekben található. A radioizotópok nagy mennyiségben csak akkor kerülhetnek ki a fűtőelemekből, ha a nukleáris fűtőanyag erősen túlhevül és részlegesen megolvad. Nyilvánvaló, hogy a fűtőanyag túlhevülése csak olyan esetekben mehet végbe, amikor az urán által fejlesztett hőmennyiség meghaladja a hűtőközeg által felvett és a továbbadott hőmennyiséget. A nukleáris reaktor üzemelése során ilyen szituáció két esetben léphet fel. A hőelvezetés sebességének a megengedett érték alá esésekor (például a keringtető szivattyú kiesése vagy a hűtőközeg elvesztése esetén), vagy a hőfejlődés olyan mértékű növekedésének eredményeképpen, amely már túllépi a hűtőrendszer üzemképességének felső határát. Ilyen események bekövetkezhetnek a nukleáris reaktorokban, azonban az esetek többségében csak az aktív zóna jelentéktelen részét érintik. Ilyenkor a túlhevülés és néhány fűtőelem hibája következtében jelentősen megnövekedhet a hasadási termékek mennyisége a primer hőhordozó közegben. Ugyanakkor a további biztonsági rendszerek jelenléte (és mindenekelőtt a primerkör épsége) megakadályozza a radioizotópok továbbterjedését és kikerülését a környezetbe. A hibás fűtőelemek eltávolítása után a primerkör vizét szűrők segítségével megtisztítják, és fajlagos aktivitását elfogadható szintre csökkentik. Az ilyen üzemzavarok megelőzésére, felfedezésére, lokalizálására és visszaszorítására szolgálnak a szabályozó- és biztonságvédelmi rendszerek, a reaktoron belüli technológiai mérési rendszerek, a fűtőelemburkolat hermetikusságának ellenőrző rendszerei, a primer hőhordozó közeg szűrőrendszerei. 5.5.1. Az üzemzavarok értékelésével kapcsolatos követelmények A hatályos hazai szabályozás szerint a nukleáris létesítmények normál üzemeltetéséhez tartozik a Hatóság által jóváhagyott üzemeltetési korlátokon belüli ill. feltételeknek megfelelő üzemeltetés, ideértve a terhelésváltozásokat, leállásokat, indításokat, üzemanyag cserét és próbákat is. Az atomerőművek esetén a legfontosabb célkitűzés, hogy a nukleáris létesítmény kialakítása és üzemeltetése, a lakosság egyedeit és csoportjait, illetve a környezetet megvédje az ionizáló sugárzás káros hatásaitól, s a személyzet és a lakosság sugárterhelése mindenkor az előírt értékek alatt, az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szinten maradjon. Ennek érdekében a nukleáris létesítmények kialakításában a mélységben tagolt védelem elvét követik. E szerint a rendszerek és intézkedések elsődleges célja a normál üzemi állapottól való eltérés megakadályozása. Ha ez a „védelmi vonal” átlépésre kerül, a beavatkozások és a rendszerek feladata a lehetséges üzemzavar kifejlődésének megakadályozása (tranziensek). A harmadik védelmi szint feladata az üzemzavari állapotok következményeinek korlátozása és az üzemzavar megszüntetése, ha az előző védelmi szintek – bár igen kis valószínűséggel – nem tudják megakadályozni, hogy az események üzemzavarokká fejlődjenek. A harmadik védelmi szinten túlmenően a lakosság és a személyzet védelmére olyan rendszereket és intézkedéseket kell előirányozni (a bekövetkezési gyakorisággal és a várható következményekkel összhangban), amelyek feladata a tervezési alapot meghaladó események következményeinek enyhítése.

5. fejezet - 300/331

2006.02.20.


KHT

E követelményeknek megfelelően a Paksi Atomerőművet is a mélységben tagolt védelem alapján tervezték meg és annak megfelelően üzemeltetik. Nukleáris létesítményekben a biztonságot érintő eseménynek azt tekintik, amely akár a létesítmény biztonságát – ténylegesen vagy potenciálisan – kedvezőtlenül befolyásolja, akár a személyzet vagy a lakosság nem tervezett sugárterhelését, továbbá a radioaktív anyagok környezetbe kikerülését eredményezi, vagy eredményezheti. Látható, hogy az „események” nagyon széles skálán helyezkedhetnek el, a normál üzemet épp, hogy meghaladó tranziensektől a várható és prognosztizálható meghibásodásokon keresztül a csak valószínűségi alapon értékelhető hipotetikus üzemzavarokig. A nukleáris létesítmény azon jellemzőit, amelyek megléte szükséges a várható üzemi események és feltételezett üzemzavarok ellenőrzött módon történő kezeléséhez (a meghatározott sugárvédelmi követelmények kielégítése mellett) tervezési alapnak tekintjük. A tervezési alap tartalmazza a várható üzemi állapotokat és a feltételezett kezdeti események által előidézett üzemzavari körülményeket, valamint egy-egy biztonságvédelmi működés elmaradásának következményeit. A tervezési üzemzavar(ok) így a tervezési alap részét képezik. Tervezési üzemzavar(ok)nak tekintjük a nukleáris létesítmény rendszereinek, vagy rendszerelemeinek meghibásodását külső hatások és/vagy téves emberi beavatkozások eredményeként. Ezek kis valószínűséggel bekövetkező események, amelyek során a biztonsági funkciók a tervezettnek megfelelően működnek és az esemény így nem vezet az üzemeltetők és a lakosság – hatósági korlátot meghaladó – sugárterheléséhez. A hazai szabályozás a várható üzemi események (AOO) körébe sorolja azokat a normál üzemitől eltérő eseményeket, amelyek bekövetkezési gyakorisága a 10-2 eset/év értéket meghaladja. A 10-2 eset/év alatti gyakoriságú eseményeket már feltételezett (PA) üzemzavarként tekinti. A tervezési alapba bevont események között a rendszerek meghibásodása vagy emberi hiba miatt bekövetkező belső kezdeti események közül csak a 10-5 eset/év, a külső emberi eredetű veszélyforrások közül a 10-7 eset/év felettieket kell szerepeltetni. A természeti jelenségek, mint külső veszélyforrások esetén a 10-4 eset/év gyakoriságnál ritkább események zárhatók ki a tervezési alapból. 5.5.2. A Paksi Atomerőműre elvégzett üzemzavar-értékelések Az üzemzavari és baleseti elemzéseket a Végleges Biztonsági Jelentés 2004 évi, az OAH NBI-hez benyújtott és a hatóság által jóváhagyott dokumentációja alapján tárgyaljuk. Az üzemzavarok és üzemzavar-elemzések kiindulópontja az emelt teljesítményű normál üzem. Az üzemzavar különböző normál üzemi állapotokból indulhat el (teljesítményen történő üzemeltetés, leállás, indulás, leállított hideg állapot). A tervezési üzemzavarok elemzésekor az első lépés a kezdeti események és a mértékadó üzemállapotok meghatározása. Az elemzésekben minden esetben konzervatív feltételezéseket alkalmaznak, beleértve a biztonsági rendszerek egyszeres meghibásodásával kapcsolatos eljárást és az egyéb rendszerekre vonatkozó feltételezéseket is. E feltételezések függenek attól, hogy az elemzések éppen milyen elfogadási kritérium teljesülését vizsgálják. A továbbiakban áttekintjük a hazai (Nukleáris Biztonsági Szabályzatok) és a mértékadó külföldi szabályozás üzemzavar elemzésekre vonatkozó követelményeit. Az üzemzavar elemzések egyik első lépése a vizsgálat tárgyát képező kezdeti események körének rögzítése. Az évtizedes atomerőmű üzemeltetési és engedélyezési tapasztalatok tanúsága szerint az Amerikai Egyesült Államok Nukleáris Biztonsági Hatósága (US NRC)

5. fejezet - 301/331

2006.02.20.


KHT

által kiadott Regulatory Guide 1.70 szerinti kezdeti esemény lista jól lefedi azon feltételezhető üzemzavarok, illetve balesetek körét, amelyek a valószínűségek és következmények együttes értékelésével az erőmű és környezet biztonsága szempontjából leginkább mértékadók. Az AGNES projekt keretében a fenti kezdeti események elemzésére került sor, kiegészítve a listát azokkal a kezdeti eseményekkel, amelyek a VVER típusú atomerőművek feltételezhető üzemzavaraiként specifikusak, felhasználva a NAÜ vonatkozó kiadványában található, az eddigi listákban nem szereplő kezdeti eseményekket is ("főelzáró tolózár szándékolatlan zárása", "visszacsapó vagy izoláló szelep szándékolatlan nyitása a primerkör és a kisnyomású rész között", a csőtörések spektrumának bővítése a térfogatkompenzátor és a biztonsági szelep összekötő vezetékének törésével, a láncreakció leállítása nélküli tranziensek (ATWS esetek) bővítése a gőzfejlesztő biztonsági szelepének szándékolatlan nyitásával, bórsav higulási esetek). A kezdeti események a US NRC gyakorlatával összhangban csoportokba lettek besorolva. Az első hat csoportba tartoznak azok a kezdeti események, amelyeket részben a fűtőelemek épségével, részben pedig a primer- és szekunderkör épségével kapcsolatos kritériumok teljesülése szempontjából elemezni kell. Az eseménycsoportokon belül általában mind normálüzemi transiensek (AOO), mind posztulált üzemzavarok (PA) kategóriájú események előfordulnak. Az AGNES projekt óta a kezdeti esemény lista kiegészül a reaktortartály hidegütésének vizsgálatára kiválasztott kezdeti eseményekkel, s az elemzések meghatározott esetekben kiterjednek a hermetikus tér igénybevételére, a radioaktív anyagok kibocsátására és a dózisterhelésekre, illetve a reaktor belső szerkezeteinek a terhelésére is. Az üzemzavar elemzések során ellenőrizendő kritériumok a következő típusúak lehetnek: – a burkolat- és fűtőelemsérülési kritériumok (FC), – a primerköri nyomás (PP), – a szekunderköri nyomás (SP), – reaktortartály épsége (PTS), – a hermetikus tér terhelése (CC), – a radioaktív kibocsátás és a dózisterhelés (RD), – a reaktor belső szerkezetei terhelése (RI). Környezeti terhelés és kockázat szempontjából csak a radioaktív kibocsátással és környezeti dózisterheléssel járó kritériummal vizsgált üzemzavari elemzéseknek van jelentőségük. A földrengéssel, mint kezdeti eseménnyel az üzemzavarelemzések általában nem foglalkoznak, mivel az erőműveket a tervezési földrengésre méretezik. A Paksi Atomerőmű megerősítése a tervezési földrengés elviseléslére csak utólag, a Földrengés Technológiai Átalakítás keretében történt meg. Az átalakítás során üzemzavarelemzések segítségével vizsgálták, hogy a blokk lehűtése az adott, a tervezésben eredetileg nem szereplő körülmények között is biztosított-e. Az elemzések volumene és az alkalmazott kritériumok a kezdeti események egyedi csoportjaira az 5.5.1. – 5.5.8. táblázatokban tekinthetők át.

5. fejezet - 302/331

2006.02.20.


KHT

5.5.1. táblázat: Az 1. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Kezdeti esemény: A szekunder oldali hőelvonás növekedése 1.1 A tápvízrendszer zavara, ami a tápvízhőmérséklet csökkenésére vezet 1.2 A tápvízrendszer zavara, ami a tápvízforgalom növekedésére vezet 1.3 Gőznyomás szabályozás zavara vagy hibája, ami növekvő gőzforgalomra vezet 1.4 A gőzfejlesztő lefúvató vagy biztonsági szelepének, vagy a turbina bypass szelepének szándékolatlan nyitása

Típus AOO AOO AOO AOO

1.5 Gőzvezetéktörések spektruma Teljes keresztmetszetű törés PA

RG 1.70 IAEA 15.1.1 5.1 15.1.2 5.2 15.1.3 5.3

Kritérium FC FC FC

15.1.4 5.4

FC a) FC b) CC c) PTS d) FC a) FC b) FC

15.1.5 5.5

Teljes keresztmetszetű főgőzkollektor törés

5.5.2. táblázat: A 2. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Kezdeti esemény: A szekunder oldali hőelvonás csökkenése 2.1 Gőznyomás szabályozás zavara vagy hibája, ami csökkenő gőzforgalomra vezet

Típus AOO

2.2 Teherledobás

AOO

2.3 Turbina leállás (Mindkét turbina leállása) 2.4 A főgőzvezetéki izoláló szelep szándékolatlan zárása 6-6

AOO

RG 1.70 IAEA 15.2.1 6.1 15.2.2 6.2 15.2.3 6.3

FC,PP,SP FC,PP,SP a) FC b) PP, SP a) FC b) PP

6-3

AOO

15.2.4 6.4

FC,PP,SP d) FC e) PP, SP

5-5 2.5 A kondenzátor vákuum elvesztése

AOO

2.6 A külső villamos betáplálás és a belső váltóáramú betáplálás egyidejű elvesztése

AOO

2.7 A normál tápvízáram elvesztése

AOO

2.8 Tápvízvezeték törések a GF és a visszacsapó szelep közti csőszakaszon

Kritérium

PA

5. fejezet - 303/331

15.2.5 6.5 15.2.6 6.7 15.2.7 6.6 15.2.8 6.8

FC,PP,SP a) FC b) PP, SP a) FC b) PP, SP a) FC b) CC

2006.02.20.


KHT

5.5.3. táblázat: A 3. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Kezdeti esemény: A primerköri hűtőközeg forgalom csökkenése 3.1 Egy vagy több FKSZ kiesése

Típus AOO

3.2 FKSZ beékelődése

PA

3.3 FKSZ tengelytörés

PA

3.4 A főelzáró tolózár szándékolatlan zárása

AOO

3.5 A természetes cirkuláció zavara

AOO

RG 1.70 IAEA 15.3.1 2.4 15.3.3 2.2 15.3.4 2.3 2.1 -

Kritérium FC a) FC b) PP FC FC FC

5.5.4. táblázat: A 4. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Kezdeti esemény: Reaktivitás üzemzavarok és a teljesítményeloszlás anomáliái 4.1 Ellenőrizetlen szabályzóköteg kihúzás szubkritikus vagy indulási kis teljesítményű állapotban Az összes szabályzó köteg eltávolítása átrakáskor Szabályzó köteg üzemanyag rész zónába húzása átrakáskor Szabályzó kötegcsoport szándékolatlan kihúzása 4.2 Szabályozóköteg-csoport ellenőrizetlen kihúzása különböző teljesítményeken

Típus

RG 1.70 IAEA

Kritérium FC

AOO

15.4.1 1.1 FC

AOO

15.4.2 1.2

4.3 Szabályozóköteg téves működtetése Szabályozó köteg leesése BTSZ működéssel Egy SZBV kazetta kihúzása Beragadás felső pozícióban Beragadás alsó pozícióban

AOO

15.4.3 1.3

4.4 Nem-üzemelő hurok hibás visszakapcsolása

AOO

FC, PP FC

4.5 Pótvíz és bóros szabályozás rendszerének téves működtetése Homogén hígítás 4.6 Fűtőelemköteg téves pozícióba helyezése Pálca téves pozícióba helyezése 4.7 Szabályozóköteg kilökődések spektruma

AOO PA PA

FC FC FC

15.4.4 1.4 15.4.6 1.6 15.4.7 1.7 15.4.8 1.5

FC, PP FC FC FC, RD

5.5.5. táblázat: Az 5. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Kezdeti esemény: A reaktor hűtővíz mennyiségének növekedése 5.1 ZÜHR szándékolatlan működtetése teljesítményen 5.2 Pótvíz és bóros szabályozás rendszerének téves működtetése, ami a hűtővíz mennyiségét növeli Az 1. sz. Víztisztítóból érkező hűtőközeg bórsavtartalma zérusra csökken

Típus AOO

AOO

5. fejezet - 304/331

RG 1.70 IAEA 15.5.1 4.1 15.5.2 4.2

Kritérium a) FC, PP b) PTS FC, PP

2006.02.20.


KHT

5.5.6. táblázat: A 6. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Típus

RG 1.70

6.1 A térfogatkiegyenlítő biztonsági vagy lefúvató szelepének szándékolatlan nyitása

PA

15.6.1 3.3

6.2 A primerköri vezetékek olyan törése, amely a konténment gyűjtőrendszerén kívül történik ∅ 13 mm-es csőtörés

AOO

15.6.2 3.5

Kezdeti esemény: A reaktor hűtővíz mennyiségének csökkenése

6.3 Gőzfejlesztő csőtörés (3 cső)

PA

6.4 A gőzfejlesztő kollektorfedél felnyílása

PA

15.6.3 3.4 3.4

6.5 Csőtöréses üzemzavarok spektruma: ∅25 mm ürítővezeték, 5. hurok ∅46 mm cső törése a TK befecskendező rendszerében ∅73 mm 1. sz. víztisztító vezeték ∅90 mm TK és a biztonsági szelep összekötő vezeték ∅90 mm TK befecskendező vezeték ∅111 mm NNY ZÜHR vezeték 5. hurok PA

15.6.5 3.1, 3.2

PA

-

∅233 mm KNY ZÜHR vezeték 4. hurok ∅277 mm nyomástartó vezeték törés ∅492 mm hidegági vezeték, egyoldali kifolyással ∅492 mm melegági vezeték, kétoldali kifolyással

∅492 mm hidegági vezeték, kétoldali kifolyással

6.6 FKSZ szivárgás a közbenső körbe (csőtörés a hűtőben) 6.7 Visszacsapó vagy izoláló szelep szándékolatlan nyitása a primerkör és a kisnyomású rész között

5. fejezet - 305/331

PA

3.6

Kritérium a) FC, CC RD b) PTS a) FC b) RD a) FC b) RD a) FC b) SP c) RD d) PTS a) FC a) FC a) FC, CC, RD b) PTS a) FC, CC, RD a) FC, CC, RD b) PTS a) FC, CC, RD b) PTS a) FC, CC, RD b) PTS a) FC, CC, RD a) FC, CC, RD b) PTS a) FC, CC, RD b) PTS a) FC, CC, RD b) PTS c) FC a) RD b) FC a) RD b) FZ

2006.02.20.


KHT

5.5.7. táblázat: A 7. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Kezdeti esemény: Radioaktív kibocsátás alrendszerekből és komponensekből

Típus

7.1 A gáznemű radioaktív hulladék rendszer szivárgása vagy hibája

PA

7.2 A folyékony radioaktív hulladék rendszer szivárgása vagy hibája

PA

7.3 Folyadéktárolóból történő posztulált radioaktív kibocsátás

PA

7.4 Fűtőelemkezelési üzemzavarok a konténmentben és a fűtőelemtárolóban

PA

7.5 Kiégett üzemanyag konténer leejtése

PA

7.6 Pihentető medence hűtésének kimaradása

PA

RG 1.70 IAEA 15.7.1 7.1 15.7.2 7.2 15.7.3 15.7.4 8.2 15.7.5 8.1 -

Kritérium RD RD RD RD RD FC, RD

5.5.8. táblázat: A 8. kezdeti esemény csoport kezdeti eseményei Kezdeti esemény: ATWS események

Típus

8.1 Ellenőrizetlen szabályozóköteg visszahúzás

PA

8.2 Tápvízvesztés

PA

8.3 Külső villamos betáplálás elvesztése

PA

8.4 Teherledobás

PA

8.5 Kondenzátor vákuum elvesztése

PA

8.6 Turbina leállás

PA

8.7 A főgőzvezetéki izoláló szelep szándékolatlan zárása

PA

RG 1.70 IAEA 15.8.1 9.1 15.8.2 9.2 15.8.3 9.3 15.8.4 9.6 15.8.5 9.4 15.8.6 9.5 15.8.7 9.7

Kritérium FC,PP,SP FC,PP,SP FC,PP,SP FC,PP,SP FC,PP,SP FC,PP,SP FC, PP, SP

5.5.2.1. Elfogadási kritériumok Az üzemzavarelemzések elvégezhetőségének fontos feltétele az elfogadási kritériumok rögzítése. A kritériumok területén az AGNES projekt óta változások történtek. Az elemzések készítésekor hatályos magyar szabályozást, a korábban megalapozott AGNES követelményeket és az amerikai ajánlásokat is összhangba kellett hozni. Az amerikai biztonsági jelentések felülvizsgálati terve (SRP kötetek) részletes utasítást tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy egy a US NRC Regulatory Guide (RG) 1.70 ajánlásainak megfelelően elkészített biztonsági jelentés felülvizsgálatát hogyan kell elvégezni. Jelen dokumentációban csak a hazai követelményeket ismertetjük, de összefoglalásképpen kijelenthető, hogy az üzemzavarelemzések során az SRP, NBSZ és AGNES kritériumok eltérése esetén mindig a szigorúbb korlátozást fogadták el, ahol pedig valamelyikből hiányzott a korlátozás, ott a meglévőt tekintve szigorúbbnak, azt vették figyelembe. Így összhang teremtődött a fenti három kritériumrendszer között.

5. fejezet - 306/331

2006.02.20.


KHT

Az NBSZ 3. kötet és a 3.6 irányelv szerinti kritériumok A Nukleáris Biztonsági szabályzatok (NBSZ) 3. kötete és a hozzá tartozó 3.6 irányelv szerint az alábbiakban felsorolt elfogadási kritériumok figyelembevétele szükséges az üzemzavar elemzések értékelésekor. Általános tételek 3.063 A várható üzemi események és a feltételezett üzemzavarok egyike sem idézhet elő az adott kezdeti eseménycsoportra meghatározottnál súlyosabb következményeket további független hiba feltételezése nélkül. 3.046 Egy várható üzemi esemény önmagában, vagy kombinálva egy aktív komponens meghibásodásával vagy emberi hibával nem eredményezheti egyetlen gát funkciójának elvesztését sem, beleértve a fűtőelem burkolatot is. Ha az esemény és egy további rendszer, rendszerelem meghibásodás vagy emberi hiba kombinált gyakorisága kisebb, mint 10-2/év, korlátozott számú fűtőelemnél megengedett a burkolatsérülés. Az elemzésekben az erőművi rendszereknek, rendszerelemeknek az adott esemény következményeit leginkább meghatározó (legsúlyosabb következményt eredményező) egyszeres meghibásodását, vagy ugyanilyen hatású emberi hibát kell feltételezni. Fűtőelemsérülés feltételei 3.056 A hőátadási krízis felléptének valószínűsége várható üzemi események esetében az aktív zóna bármely pontjában kellően alacsony legyen. 4.2.2/a A fűtőelem burkolat hőmérséklete A burkolat megfelelő hűtése biztosított, ha 95 %-os konfidencia szinten 95 %-os valószínűséggel bizonyítható, hogy filmforrás, vagy abba való átmenetet jelentő forrási állapot nem lép fel. Az ilyen kedvezőtlen hőátadást eredményező állapotot angol kifejezéssel "departure from nucleate boiling"-nak (DNB) nevezik. A DNB elkerülését a legterheltebb fűtőelem legterheltebb pontjában is biztosítani kell. 4.2.2/b A fűtőelem tabletták töredezése Egyetlen fűtőelemben sem megengedett a tabletták anyagának olyan mértékű töredezése, amely a fűtőelem sérülését eredményezné. A tabletta töredezése az entalpia növekedésével hozható kapcsolatba, ezért üzemi tranziensek során a sugárirányban átlagolt fajlagos entalpia növekedés nem haladhatja meg az 586 J/gUO2 (140 cal/g) értéket. Ennél nagyobb entalpia növekedésnél a fűtőelemet sérültnek kell tekinteni és a kijutó radioaktivitás mértékének meghatározásánál ennek megfelelően kell eljárni. Fenti értéket a felszabaduló energiától függetlennek kell tekinteni és úgy kell képezni, hogy az átmenet során az üzemanyagban fellépő legnagyobb hőmérsékletű állapothoz tartozó fajlagos entalpiából kivonjuk a kiindulási állapotra jellemző értéket. 4.2.2/c A fűtőelem tabletták megolvadása A fűtőelemtabletták hőmérséklete sehol sem haladhatja meg az olvadáspontot. A megolvadás elkerülése közel stacionárius folyamatoknál általában biztosított, ha a burkolaton sehol sem lép fel DNB. Amennyiben az üzemi események közé sorolt valamely tranziensnél mégis fennáll annak gyanúja, hogy a tabletta hőmérséklete az olvadáspont közelébe került, akkor a fenti kritériumot tételesen ellenőrizni kell.

5. fejezet - 307/331

2006.02.20.


KHT

4.2.2/d Egyéb sérülést okozó mechanizmusok A tranziensek következményeinek ellenőrzése során meg kell vizsgálni, hogy a fűtőelemek más okok következtében (pl. mechanikai ütések, vagy a megnövekedett belső nyomás miatt létrejött felfúvódás, törés révén) nem sérülnek-e. Nyomásfeltételek 3.055/a A szerkezeti anyagok szilárdsági tulajdonságai az öregedés és az üzemanyagállapotra előírt biztonság figyelembevételével megfelelnek az üzemi és a feltételezett üzemzavari állapotokban a számított maximális terhelésnek. 3.055/c Feltételezett üzemzavarok esetén a reaktor fővízkör és a főgőzrendszer, valamint a konténment terhelése az elfogadható tervezési érték alatt marad, tekintetbe véve a ridegedési és megfolyási hibákat és a fűtőelem terhelést is. ECCS (üzemzavari zónahűtés) kritériumok 4.2.3/a Tervezési üzemzavarok során a burkolat hőmérséklete sehol sem haladja meg az 1200 oC-ot. 4.2.3/b Az oxidáció mértéke – a teljes burkolatvastagság hányadában kifejezve – sehol sem haladhatja meg a 17 %-ot. Oxidáció mértéke alatt a teljes rétegvastagságnak azt a hányadát kell érteni, amely oxiddá alakulna át, ha az összes lokálisan elnyelődött oxigén ZrO2 keletkezésére vezető reakcióban használódna el. A teljes oxidáció meghatározásánál mind a külső, mind pedig a lehetséges belső oxidációt figyelembe kell venni. 4.2.3/c A fűtőelem burkolat és a hűtőközeg közötti kémiai reakció eredményeképpen keletkező hidrogén mennyisége nem haladhatja meg annak a mennyiségnek az 1 %-át, amely akkor keletkezne, ha a burkolat teljes egészében reakcióba lépne a hűtőközeggel. 4.2.3/d Az üzemanyag hőtartalmának a növekedésére jellemző fajlagos entalpia változásnak a sugárirányban képzett átlaga az aktív zónán belül sehol sem haladhatja meg a 963 J/gUO2 (230 cal/g) értéket. Ezt az értéket a felszabaduló energiától függetlennek kell tekinteni és úgy kell képezni, hogy az átmenet során az üzemanyagban fellépő legnagyobb hőmérsékletű állapothoz tartozó fajlagos entalpiából kivonjuk a kiindulási állapotra jellemző értéket. 4.2.3/e A hűtőközeg áramlását nem akadályozhatja meg a reaktor szerkezeti elemeinek deformációja. E követelmények a 108/1997. Korm. rendelettel kiadott NBSZ-ben szerepelnek. Meg kell jegyeznünk, hogy a hazai szabályozásban 2005-ben változások történtek, megjelent a Nukleáris Biztonsági szabályzatok új kiadása (89/2005. Korm rend.), de a követelmények tartalma nem változott, viszont a hivatkozható szabályzati pontok számozása ebben eltérő. 5.5.2.2. A zónasérüléssel járó események kockázati értékelése A valószínűségi alapú biztonsági elemzések segítségével határozták meg a feltételezhető kezdeti események miatti üzemzavari folyamatokból adódó, a mélységi védelem első három szintjének együttes sérülését eredményező (aktív zóna sérülés, olvadás) miatti kockázatot. Azonosították a kockázatot legnagyobb mértékben befolyásoló tényezőket, lehetséges további javító intézkedéseket fogalmaztak meg, amelyek segítségével még tovább növelhető a nukleáris biztonság, azon belül is csökkenthető a nagy hozzájárulású üzemzavari folyamatok (kezdeti események) kockázati részaránya.

5. fejezet - 308/331

2006.02.20.


KHT

Így lehetővé vált a blokk biztonságának számszerű értékelése az elemzésekben figyelembe vett kockázati tényezők (kezdeti események, hardver meghibásodások, nem megfelelő emberi beavatkozások) terjedelmében. Feltárhatók voltak azon összetevők, illetve gyenge pontok, amelyekre a biztonság színvonalának megőrzése, illetve javítása érdekében fokozott figyelmet kell fordítani. Kijelölhetők voltak a biztonságnövelés célszerű irányai a valószínűségi alapú elemzések szemszögéből. A kitűzött alapvető célokkal összhangban a valószínűségi alapú biztonsági elemzések elsődlegesen a zónasérüléshez vezető üzemzavari eseményláncok modellezésére és valószínűségi alapú értékelésére, azaz a zónasérülés kockázatának számszerű kifejezésére irányultak. Az üzemanyag átrakásra, főjavításra történő leállás egyes üzemállapotaiban a zónasérülésen túl önálló végállapotként vizsgálták a primerköri hűtőközeg forrását a zónában, amennyiben az közvetlen radioaktivitás kijutással jár, jelentősen növelve az erőművi személyzet sugárterhelését. Hasonlóan a tervezési üzemzavarok determinisztikus elemzéseihez, a valószínűségi alapú biztonsági elemzések kezdeti eseményei a technológiai rendszerek meghibásodásából, illetve kezelői hibából származó, belső eredetű kezdeti eseményekre, valamint az ún. belső és külső veszélyforrásokra illetve hatásokra bonthatók. A belső eredetű kezdeti eseményeket teljes körűen vizsgálták, figyelembe véve a gépészeti, irányítástechnikai, illetve villamos alrendszerbeli meghibásodásokat, valamint az emberi tevékenység miatt feltételezhető üzemzavari folyamatokat. A belső veszélyforrások közül elsősorban a tűz, valamint a belső elárasztás hatása jelenthet számottevő kockázati tényezőt, míg a külső hatások tekintetében a különböző intenzitású földrengésekből származó zónasérülés gyakorisága lehet jelentősebb. A külső, emberi eredetű veszélyforrások lehetséges hatásait az erőmű periodikusan értékeli és felülvizsgáltatja (az Időszakos Biztonsági Felülvizsgálatok és a VBJ aktualizálása során). Az eddigi értékelések alapján rögzíthető, hogy a repülőgép rázuhanás, külső robbanások (szállítási vagy telephelyi eredetű), toxikus gázfelhő keletkezése és az ebből származó veszélyeztetés – konzervatívan becsült – bekövetkezési valószínüsége az NBSZ szerinti kizárási szűrési szint alatt maradt. Emiatt a valószínűségi elemzésekben külső veszélyforrásként csak a földrengések hatásainak vizsgálatára került sor. A VBJ-ben közölt valószínűségi alapú biztonsági elemzések vonatkoztatási alapját a blokkok tárgyévi – jelen esetben a 2003. évi – főjavításának befejezésével előálló erőművi állapota jelentette. Az alkalmazott ún. „élő” valószínűségi alapú biztonsági elemzési gyakorlat szerint az eseménylogikai modellek, adatbázis, eredmények és dokumentáció aktualizálása az elvégzett átalakítások és az üzemeltetési tapasztalatok figyelembevételével minden évben megtörténik. A felhasznált módszerek a nemzetközi gyakorlatban legáltalánosabban javasolt kockázat elemzési eljárásokra épültek és az alábbi elemeket tartalmazzák: – erőművi üzemállapotok definiálása a valószínűségi alapú biztonsági elemzés szempontjai szerint, – kezdeti események és gyakoriságuk meghatározása üzemállapotonként, – eseményfák, eseményláncok kidolgozása, – rendszer-megbízhatósági elemzés, hibafa építés, – összefüggő hibák elemzése,

5. fejezet - 309/331

2006.02.20.


KHT

– emberi megbízhatóság elemzése, – bemenő adatok, megbízhatósági jellemzők meghatározása, – üzemzavari eseményláncok, kockázat számszerű értékelése, beleértve az érzékenységi és bizonytalansági elemzéseket is, – eredmények értelmezése, következtetések, biztonságnövelés lehetőségeinek megfogalmazása. Az elemzések egy igen fontos, más elemzési módszerekkel nem számszerűsíthető eleme az emberi megbízhatóság valószínűségi alapú leírása. Ez a különböző normál technológia szerinti zavarmentes üzem, továbbá nem várt erőművi tranziens felléptekor érvényes üzemzavari állapotokban végzett tevékenységek közben elkövethető hibák azonosítására és valószínűségének meghatározására irányult. A potenciális emberi hibák azonosítása a logikai modell (eseményfák és hibafák) kidolgozásának részeként történt meg. A feltérképezett hibák valószínűségi értékeléséhez a kiindulási blokkállapot, (névleges teljesítményű üzem, illetve attól eltérő tervezett állapotok), a tevékenységek, a lehetséges hibamechanizmusok és hibamódok, az azokat befolyásoló legfontosabb tényezők, valamint a rendelkezésre álló adatok fajtájától függően különböző elemzési eljárások alkalmazására került sor. A személyzet tevékenységének elemzésére az alábbi csoportosítás szerint került sor: – a különböző üzemállapotokra jellemző összes olyan tervszerű „üzemviteli” tevékenység (pl. üzem közbeni ciklikus próbák, leállással, átrakással, újraindulással kapcsolatos feladatok), amelyek során fellépő esetleges emberi hiba, maradó hibaként, üzemzavar felléptekor csökkenti az elhárításhoz szükséges rendszerek funkciókészségét (ún. üzemzavar előtti hibák), – a különböző üzemállapotokra jellemző olyan tervszerű „üzemviteli” tevékenységek, amelyek során fellépő esetleges hiba kezdeti eseményt vált ki (ún. kezdeti eseményt okozó hibák), – valamely kezdeti esemény (és esetleges további meghibásodások) által kiváltott üzemzavar elhárítására irányuló tevékenységek, amelyek során vétett esetleges hiba növeli a kedvezőtlen végállapot (zónasérülés, illetve forrás) kialakulásának kockázatát (ún. kezdeti esemény utáni hibák). Ezen csoporton belül indokolt esetben figyelembe vették a nem üzemkész vagy meghibásodott rendszer/berendezés üzembevételére, illetve javítására irányuló tevékenységeket is (ún. helyreállítási tevékenységek vagy azok hibái). Az emberi tényezőnek az atomerőművi blokk biztonságában játszott kiemelten fontos szerepe miatt a kezelői megbízhatóság értékelése olyan módszer alkalmazásával történt, amely a lehető legjobban tükrözi a paksi blokkokra jellemző üzemviteli és üzemzavar elhárítási körülményeket. Az üzemzavar közbeni kezelői tevékenység valószínűségi leírásának alapját a Paksi Atomerőmű teljes léptékű szimulátorán több alkalommal végrehajtott kezelői megbízhatósági kísérletek során gyűjtött adatok elemzésének eredményei képezték. Mindezt kiegészítették az alábbi kapcsolódó információk: – az egyes feladatok (üzemzavar előttiek és utániak) végrehajtásának menete és körülményei, figyelembe véve a vonatkozó eljárásrendeket, utasításokat, képzettséget, a kialakult gyakorlatot, környezeti feltételeket stb., – a különböző szakszemélyzetek eddigi tapasztalatai, – erőművi szinten kivizsgált események számítógépen nyilvántartott eseménykivizsgálási jegyzőkönyvei célorientált feldolgozásának eredményei, – emberi megbízhatósági elemzés általános módszerei és szakértői vélemény.

5. fejezet - 310/331

2006.02.20.


KHT

Ellentétben a tervezési üzemzavarok elemzésével, a valószínűségi biztonsági elemzések egy jelentős részét külön-külön mind a négy blokkra elvégezték, bár a végeredmények tekintetében – a blokkok kialakítása és üzemeletetési hasonlóságai miatt – lényeges különbség nem mutatható ki. Az eredmények szerint annak együttes valószínűsége, hogy egy blokkon egy kampány során belső eredetű kezdeti esemény, tűz, belső elárasztás, földrengés, vagy a kampányt követő üzemanyag átrakásra/főjavításra történő leállás alatt belső eredetű kezdeti esemény miatt zónasérülés következik be: 3,0·10-4. Ez az érték az éves átlagos zónasérülési gyakoriságnak tekinthető a vizsgált kezdeti események terjedelmében. Az eredmény a veszélyforrások széles körének értékeléséből adódik, de a potenciálisan veszélyes hatások közül jelenleg még nem tartalmazza a leállás alatti esetleges belső és külső veszélyekből származó összetevőket. A számszerű valószínűségi alapú biztonsági elemzési eredmények rövid értékeléseként megállapítható, hogy az elvégzett elemzések tanúsága szerint (5.5.1. ábra) a névleges teljesítményű üzem alatt bekövetkezhető földrengésből adódó zónasérülési gyakoriság a meghatározó kockázati összetevő (86 %). Ehhez képest lényegesen kisebb mértékű a leállás üzemállapotaiból (4 %), a tűz eseményekből (3%), a belső elárasztásból (3 %), valamint a névleges üzem alatt feltételezhető belső, technológiai eredetű kezdeti eseményekből (4 %) adódó kockázat. A földrengések kivételével a vizsgált kezdeti eseményekre, ill. üzemállapotokra vonatkozó összegzett átlagos éves zónasérülési valószínűség több, mint egy nagyságrenddel kisebb, mint a 12 éve végzett első átfogó valószínűségi alapú biztonsági elemzések elkészítésekor csupán névleges teljesítményű üzemre és belső eredetű eseményekre kapott kockázati érték. 5.5.1. ábra: A referenciablokk zónasérülési valószínűségének megoszlása az elemzések összesített eredményei alapján Névleges üzem, földrengés 86%

CDP = 3,0·10-4

Névleges üzem, belső események 4%

Névleges üzem, tűz 3%

Névleges üzem, elárasztás 3%

Leállás, belső események 4%

Ezen számottevő – és az élő valószínűségi alapú biztonsági elemzések gyakorlata segítségével folyamatosan figyelemmel kísért – javulás kimutatottan elsősorban a bevezetett biztonságnövelő intézkedések eredménye. A javító intézkedések hatására egyrészt növekedett

5. fejezet - 311/331

2006.02.20.


KHT

a biztonság, másrészt az egyes feltételezhető belső események által kiváltott üzemzavari eseményláncok kockázathoz való hozzájárulása is kiegyenlítettebbé vált. A valószínűségi biztonsági elemzésnek fontos szerepe van a további biztonságnövelés lehetőségeinek és prioritásainak meghatározásában. A zónasérülés kockázatának megoszlása alapján megállapítható, hogy a biztonság növelésének elsődlegesen a földrengéssel szembeni védettség javítására célszerű irányulnia. A földrengés valószínűségi alapú biztonsági elemzési modell felhasználásával megtörtént a kockázat csökkentés lehetséges mértékének vizsgálata egyes szeizmikus megerősítések elvégzése esetén. A turbinacsarnok vázszerkezetének, valamint a reaktorcsarnok-hosszirányú villamos galéria daru merevítő elemek csavarkötéseinek – már folyamatban lévő – megerősítése hatására a csavarkötések szeizmikus kapacitása olyan mértékben növekszik, hogy a földrengések miatti kockázat jelentősen csökkenthető. A vizsgált üzemállapotok és kezdeti események összességén túlmenően megállapítható volt, hogy az emberi megbízhatóság az atomerőmű biztonságának fontos eleme. Ezért az emberi tevékenység (szervezési-vezetési, üzemviteli, karbantartási, üzemzavar-elhárítási) feltételeinek, meghatározó ergonómiai tényezőinek szinten tartása és állandó javítása – berendezés és emberi tényezős vonatkozásokban egyaránt – kiemelten fontos, permanens biztonságnövelési feladatnak tekinthető. 5.5.2.3. Az üzemzavari elemzések eredményeinek összefoglalása Az alkalmazott kezdeti esemény lista (lásd 5.5.1. – 5.5.8. táblázatok) szerint sor került minden, a biztonság szempontjából a világban jelenleg fontosnak ítélt kezdeti esemény elemzésére. Az elemzések konkrét eredményei igazolták, hogy az elfogadási kritériumok minden esetben teljesülnek, valamint azokat az elvárásokat is, hogy a blokkokon alkalmazott biztonsági rendszerek jelentős tartalékokkal rendelkeznek. A továbbiakban részletesen áttekintjük azokat az üzemzavarokat, amelyek a konténment igénybevétele és a környezeti kibocsátások szempontjából meghatározónak bizonyultak. 5.5.2.3.1. A csőtöréses üzemzavarok spektruma A primerköri csővezeték törését követően a primerkör nyomása – a törés keresztmetszetének nagyságától függően gyorsan vagy lassabban – csökkenni kezd. A kiömlő hűtőközeg a hermetikus helyiségbe jut, és a konténment nyomásának növekedése miatt a védelmi rendszer leállítja a főkeringető szivattyúkat, a zóna forgalom lecsökken, az aktív zóna hűtésének egyensúlya megbomlik. Az üzemzavari védelem (ÜV) leállítja a reaktort, vagy működésének elmaradása esetén – mivel a számítások szerint a nagy csőtörések során a gőzképződés intenzitása jelentős mértékű – a reaktorzónában megnövekvő gőzfázis neutronkinetikai visszacsatolása miatt a reaktor mindenképpen leáll ÜV működés feltételezése nélkül is. A primerköri hűtőközeg mennyiségének csökkenése elindítja a zóna üzemzavari hűtőrendszereket (ZÜHR). Szekunder oldalon – 10 s késleltetéssel – megtörténik a turbinák leállítása. A szekunderköri hűtőközeg nyomásnövekedését az atmoszférába redukáló és a biztonsági szelepek működésbe lépése korlátozza, amire azokban az esetekben, amikor a maradványhő eltávolítását az elfolyó primerköri hűtőközeggel elvitt energia fedezi, nincs szükség.

5. fejezet - 312/331

2006.02.20.


KHT

A folyamat első szakaszában – amíg a hűtőközeg mennyisége csökken és a vízzárak kedvezőtlen hatása is érvényesül – az aktív zóna kiszáradásának veszélye áll fenn. Forráskrízis kialakulását követően a fűtőelem burkolat hőmérsékletének növekedése burkolatsérülésre vezethet. A folyamat második szakaszában a hűtőközeg vesztést a működésbe lépett zóna üzemzavari hűtőrendszerek pótolják. Amikor a betáplált hűtőközeg mennyiség meghaladja az elfolyó mennyiséget, létrejönnek a hosszúidejű zónahűtés feltételei. A primerköri csőtörések elemzésénél a legkedvezőtlenebb egyszeres meghibásodás egy diesel generátor működésképtelensége, amely maga után vonja egy kis- és nagynyomású ZÜHR, valamint egy sprinkler szivattyú kiesését. Az AGNES projekt keretében végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a 200%-os hidegági törés esetében a fenti, aktív rendszerek meghibásodásának feltételezése kedvezőbb, mint ha a meghibásodás az egyik passzív elemet, a hidroakkumulátort (HA) érinti, így a 200 ill. 100%-os hidegági törés esetei (A és B esetek) ezzel a feltételezéssel készültek. A többi törésméret számítása – további konzervativizmusként – a ZÜHR ún. „minimál konfiguráció”-jának rendelkezésre állását feltételezte, ami két HA és 1-1 nagy- ill. kisnyomású (KZÜHR) szivattyút jelent. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően minden egyes eset számítása megtörtént az erőművi tápfeszültség rendelkezésre állásának és teljes feszültségkimaradásnak (TFK) feltételezésével is. A primerköri csőtöréses eseteket – a folyamat lefutása szempontjából – két nagy csoportra szokás bontani: a nagy ill. kis/közepes törésekre. A nagyátmérőjű törések (a számított esetek közül ide tartoznak az A-E jelűek) azzal jellemezhetők, hogy a kezdeti, gyors hűtőközegvesztés eredményeként az aktív zóna teljes egészében leürül, majd a HA befecskendezés ill. a KZÜHR működésének hatására ismét feltelik. Eközben a fűtőelem burkolat-hőmérsékletek viszonylag magas értékeket érhetnek el, s a zóna föltöltése során a burkolat újranedvesítése és ezáltal lehűtése jelentős időt vehet igénybe. Ezzel szemben a kisebb méretű töréseknél a tartály kétfázisú keverékszintje általában nem süllyed a zóna kilépő éle alá, vagy ha igen, csak minimális mértékben, aminek következtében a burkolathőmérsékletek legföljebb a fűtött szakasz végénél emelkednek jelentéktelen mértékben, s azok a tartályszint növekedésével azonnal a telítési hőmérsékletek közelébe esnek vissza. Nagyméretű törések (A - E esetek) A nominális teljesítményen fellépő csőtörések esetében a primerköri nyomás a törés megnyílását követően azonnal a melegági hőmérsékletnek megfelelő telítési nyomásig csökken, s onnan is gyorsan esik egészen a kisnyomású ZÜHR szivattyúk betáplálási nyomása alá. A nyomáscsökkenés következtében a teljes rendszerben gyors kigőzölgés lép fel, s a zóna magas gőztartalma – a moderátor sűrűség reaktivitás-tényezőjén keresztül – a teljesítmény hirtelen csökkenését eredményezi. Hidegági törések esetén a zóna hűtése amiatt is leromlik, hogy a hűtőközeg áramlásának iránya megfordul, s ez mindjárt a folyamat kezdetén a burkolat-hőmérséklet igen jelentős emelkedéséhez vezet. Ebben az időszakban lép fel az összes számított esetet figyelembe véve a maximális burkolat-hőmérséklet, melynek értéke az „A1” esetben 870°C és a forró köteg forró rúdján jelentkezik. Az átlagos kötegbeli hőmérsékletek a 600°C-ot alig haladják meg. Az FKSZ-ek a magas konténment nyomás miatt igen hamar leállnak, de a kifutásuk alatt szállított közegmennyiség elegendő ahhoz, hogy a zónaáramlás ismét pozitív irányba váltson és a burkolat-hőmérsékleteket lényegesen csökkentse.

5. fejezet - 313/331

2006.02.20.


KHT

A teljes feszültségkiesés feltételezése az A1 esetben abban a pillanatban történt, amikor a feszültségkiesés nélküli eset a maximális burkolat-hőmérsékletet érte el. Minthogy ekkor a HA-k még működnek, ez csupán a nagynyomású szivattyúk működését érinti: a LIP-ből való újraindulásuk miatt 20 s-ra kiesnek. Ez a maximális burkolat-hőmérsékletek értékében nem jelent változást, csupán a hőmérséklet-csökkenés lesz lassabb, s emiatt a zóna újranedvesítése ~ 15 s-mal kitolódik. A hűtőközeg-vesztéses folyamat jellege a fentiektől jelentősen eltér, amennyiben az üzemzavar a lehűtés során, az E4 üzemállapotban (150°C alatt) lép fel, amikor a hidroakkumulátorok és a nagynyomású ZÜHR lekapcsolása a primerkörről már megtörtént (A2 eset). A zóna hűtését ilyenkor a LIP-II-ben is indítható egyetlen kisnyomású szivattyúnak kell tudnia biztosítani, ui. a másik két szivattyút egyszeres meghibásodás ill. a törésre táplálás miatt figyelmen kívül kell hagyni. Kis- és közepes méretű törések (F - K esetek) A primerköri nyomás csökkenése ezekben az esetekben jóval lassabb, mint a nagyméretű töréseknél, s természetesen erősen függ a törés méretétől. A nyomásesés meredeksége az elsőfokozatú üzemzavar-védelmi (ÜV-1) jel fellépésével felnő, ui. addig a zónateljesítmény – különösen a kisebb törésméreteknél – bizonyos mértékig ellensúlyozza a dekompressziót. Az ÜV-1 jel általában alacsony primerköri nyomásról képződik. A térfogatkiegyenlítő leürülése után (ill. azzal bizonyos mértékig átfedésben) a reaktortartály szintje is csökkenni kezd. Amikor a szintcsökkenés eléri a melegág magasságát, a melegági vízzár reaktor felőli oldala is fokozatosan ürülni kezd, ami a nyomás időszakos növekedéséhez, kisebb törések esetén oszcillációhoz vezet, ami annak a következménye, hogy a zónában keletkező gőz csak a melegági vízzáron áttörve képes a gőzfejlesztőbe ill. onnan a töréshez jutni. Ennek következtében a zónaszint viszonylag gyors csökkenést mutat, de ez csak a nagyobb törések esetében eredményezi a fűtőelemek felső szakaszának rövididejű leszáradását, ami a fűtőelem-hőmérsékletek időszakos és nem jelentős mértékű elszaladására vezet. A primerköri folyással járó üzemzavarok eredményeit a zónahűtés szempontjából az 5.5.9. táblázat foglalja össze. A leglényegesebb paraméter nyilvánvalóan a burkolat-hőmérséklet, de – mivel a legtöbb esetben ez nem haladja meg a nominális értékét – a táblázatban megjelenik a zóna minimális hűtőközegszintje ill. a primerköri tömeg minimális értéke az egyes esetek során. Minthogy a feszültségkieséssel ill. anélkül végzett elemzések általában nemigen különböznek egymástól, a táblázatban csak a kedvezőtlenebb eredményt szolgáltató eset található. Ez alól az „A1” eset kivétel, ahol mindkét eset eredményei megjelennek. 5.5.9. táblázat: A primerköri töréses esetek eredményei Eset A1

Törés átmérő [mm] 2 x 492

Törés helye hidegág

A2 B C D E

2 x 492 1 x 492 2 x 492 277 233

hidegág hidegág melegág TK összekötő vez. KZÜHR v.

Max. burkolathőmérséklet [°C] 870 870 1040 315 315 nominális 391

5. fejezet - 314/331

Minimális zónaszint [m] leürül leürül leürül leürül leürül 0,5 leürül

Minimális primer tömeg [t] 12 12 30 42 23 53 31

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Eset F G H I J K

Törés átmérő [mm] 111 90 90 73 46 25

Törés helye NZÜHR v. TK befecskendező v. TK bizt. szelep v. 1. víztisztító v. TK befecskendező v. Hurok ürítő v.

KHT Max. burkolathőmérséklet [°C] nominális nominális nominális nominális nominális nominális

Minimális zónaszint [m] 1,2 1,68 tele 1,25 1,48 tele

Minimális primer tömeg [t] 56 64 97 64 68 147

A primerköri hűtőközeg vesztés esetei közül a legveszélyesebbnek a nagyméretű hidegági csővezeték törések mutatkoznak: a számítások szerint a 200, illetve 100%-os törés esetében a biztonsági rendszerek minimális konfigurációja nem képes a burkolat hőmérséklet értékét a kritérium alatti hőmérsékleten megtartani. Nagyobb, de az egyszeres meghibásodás elvét még kielégítő konfigurációval azonban az elfogadási kritériumok teljesülnek. A nominális teljesítményen bekövetkező csőtörések közül a zónahűtés szempontjából a legkedvezőtlenebb eset a hidegági vezeték kétoldali törése, amelynek során a burkolathőmérsékletek maximális értéke 870°C-t ér el. Ez az érték jelentősen alacsonyabb, mint az 1200°C kriteriális érték, tehát a burkolat tönkremenetelétől nem kell tartani. Ki kell emelni, hogy a fenti hőmérséklet a 6,59 MW teljesítményű forróköteg maximálisan terhelt (57 kW-os) forrópálcájára jellemző, a forróköteg átlagos pálcája is már kb. 40°C-kal alacsonyabb értéket mutat, s az átlagos teljesítményű kazetták hőmérséklete alig haladja meg a 600°C-t. A legtöbb esetben a legterheltebb fűtőelem sem szenved forrásos krízist. Nagyobb méretű töréseknél (∅ 233 eset) az figyelhető meg, hogy a kritikus hőfluxus túllépése a HA befecskendezés megindulása előtt, a vízzár hatások következtében következik be, de a vízzár megnyílása után a burkolat újranedvesítődik és a hőmérséklet-növekedés nem jelentős. Kisebb törésméretnél hasonló jelenség vehető észre a HA-k szakaszos leürülése közben, amikor a HA-k által feltöltött vízzárak újra megnyílnak. Az alacsony burkolat-hőmérsékletek azt bizonyítják, hogy a HA-k kezdőnyomása és víztérfogata (még a minimális konfiguráció feltételezése mellett is) megfelelő hűtőközeg-mennyiséget biztosít a primerkörben a töréses folyamatok minden időszakában. A kisnyomású ZÜHR üzembelépésével a folyamat megfelelő zónahőmérsékleti viszonyok között stabilizálódik. Csőtöréses üzemzavarok a kontément megkerülésével A kezdeti esemény csoport másik potenciálisan veszélyes üzemzavarcsoportját azok az üzemzavarok alkotják, amelyek során a primerköri hűtőközeg nem a konténmentbe távozik (gőzfejlesztő hőátadó cső, gőzfejlesztő kollektor fedél felnyílása, folyás az FKSZ közbenső körébe). Ezekben az esetekben nem képződik zsompvíz, ami a ZÜHR tartályok leürülése után a zóna épségének sérülésére vezet, ha nem történik meg időben a törés izolálása, illetve a primerköri vízutánpótlás egyéb vízforrásból nem biztosítható. Az elemzések eredményei alapján gőzfejlesztő csőtörés esetében a zónasérülés elkerülhető, az esetnél alkalmazott, a PA kategóriára megadott elfogadási kritériumok teljesülnek.

5. fejezet - 315/331

2006.02.20.


KHT

Az elemzések igazolták, hogy a nagyobb mennyiségű ZÜHR betáplálás nagyobb kibocsátást eredményez, azonban a dózisszámítások eredményei alapján a vonatkozó kritériumok maximális ZÜHR konfiguráció feltételezése mellett sem sérülnek. A gőzfejlesztő kollektor fedél felnyílás eset vizsgálatának célja az esemény elemzése a zónahűtés, a szekunder nyomás ill. a radiológiai következmények vonatkozásában. Mivel a primerköri aktivitás a szekunder hűtőkörön keresztül, a biztonsági szerelvények megnyílása miatt nem a konténmentbe, hanem a környezetbe kerül, ezért a termohidraulikai számítások konzervativizmusát, peremfeltételeit nemcsak a zónahűtés és a szekunderköri igénybevétel szempontjából kellett megválasztani, megfelelő konzervativizmust kellett alkalmazni a radiológiai következmények szempontjából is. Ezek a megfontolások ellentmondanak egymásnak, hiszen a radioaktív kibocsátás szempontjából konzervatívabb több ZÜHR egyszerre történő betáplálásának feltételezése, míg a zónahűtés szempontjából egyértelműen rosszabb egyetlen ZÜHR működése. Ennek megfelelően a kezdeti eseménynek három alesetét vizsgálták: – a környezeti kibocsátás szempontjából (maximális ZÜHR konfiguráció, egyszeres meghibásodás a GF biztonsági szelep nyitva maradása). – a zónahűtés szempontjából (minimális ZÜHR konfiguráció, egyszeres meghibásodás a GF biztonsági szelep nyitva maradása). – a szekunderköri nyomás-igénybevétel szempontjából (maximális ZÜHR konfiguráció, egyszeres meghibásodás egy AR nem nyitása, további pesszimista feltételezés az első biztonsági szelep működésképtelensége a sérült GF-ben). Mindhárom eset vizsgálata egyidejű TFK feltételezésével is megtörtént. A kollektor fedél felnyílásra vonatkozó elemzéseket összefoglalva megállapítható, hogy a GF melegági kollektor fedél felnyílásánál az aktív zóna hűtési viszonyai romlanak, de a zóna biztonságos hűtésére vonatkozó elfogadási kritériumokat sértő állapot nem alakul ki. Mindkét turbina leállása után az atmoszférába redukálók működésbe lépnek és a gőzfejlesztő biztonsági szelepek is kinyitnak. Minthogy a folyamat során a sérült gőzfejlesztő feltelik, a biztonsági szelepén keresztül nemcsak gőz, hanem víz is távozik, fel kell tételezni, hogy annak visszazárása nem következik be automatikusan. Ha a biztonsági szelepet nem sikerül bezárni, akkor hosszú távon a ZÜHR tartályok kiürülésével, a zóna kiszáradásával kell számolni. Mind a primerköri vízkészlet megőrzése, mind a környezeti kibocsátás behatárolása érdekében operátori beavatkozásra van szükség. Az elemzés alapján kidolgozott utasítás biztosítja, hogy a blokk teljes lehűtéséig a rendelkezésre álló ZÜHR készletek – figyelembe véve a lokalizációs torony tálca-víz készletének egy részét – elegendőek a zóna hűtéséhez. 5.5.2.3.2. Konténment Az üzemzavari konténment elemzések célja a konténment biztonsági értékeléséhez szükséges elemzések elvégzése, amely egyrészt a konténment nyomásterhelésének meghatározását jelenti, másrészt a szivárgás elemzését. Ennek megfelelően az elemzési eredmények értékelésénél megvizsgálták, hogy az üzemzavar során kialakuló igénybevételt képes-e a konténment elviselni a tervezési szivárgás túllépése nélkül. Ehhez a következőket kellett igazolni: – A számított maximális konténmentnyomás nem haladja meg a konténment tervezési nyomását (0,25 MPa). – A buborékoltató kondenzátoron kialakuló nyomásesés nem haladja meg a tervezés alapjául szolgáló 30 kPa értéket.

5. fejezet - 316/331

2006.02.20.


KHT

A konténment folyamatok vizsgálatát az 5.5.10. táblázatban felsorolt primerköri csőtöréses üzemzavarokkal kezdődő eseményekre végezték el. Valamennyi elemzett üzemzavarnál feltételezték a teljes feszültségkiesést. Általában feltételezték, hogy a ZÜHR rendszer csak minimális konfigurációjában működik hatékonyan, hacsak a táblázatban ettől eltérő feltételezésre nem történik utalás. 5.5.10. táblázat: A kontément szempontjából vizsgált üzemzavarok Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 11 12 13 14

Vizsgált törés ∅73 mm, 1 sz. víztisztító vezeték ∅73 mm, 1 sz. víztisztító vezeték az 5. hurokban, maximális ZÜHR konfiguráció ∅90 mm TK és a biztonsági szelep összekötő vezeték ∅90 mm TK befecskendező vezeték ∅111 mm NNY ZÜHR vezeték az 5. Hurokban ∅233 mm KNY ZÜHR vezeték a 4. hurokban ∅277 mm TK bekötő vezeték ∅492 mm hidegági vezeték, maximális ZÜHR konfiguráció ∅492 mm melegági vezeték ∅492 mm hidegági vezeték, TN és UH 5 s késleltetéssel zár ∅492 mm hidegági vezeték, TN és UH 20 s késleltetéssel zár Tápvízvezeték törése a gőzfejlesztő előtt Teljes keresztmetszetű gőzvezeték törés a konténmenten belül

A konténment folyamatokat a CONTAIN 1.2 kóddal a csőtöréses esetekre egy napos időtávon elemezték. A konténment megengedett szivárgása 14,7 %/nap, 1,5 bar túlnyomású és 300 K hőmérsékletű levegő esetén. A CONTAIN számításoknál a szivárgást modellező átvezetés keresztmetszetét úgy határozták meg, hogy az említett feltételek mellett 14,7 %/nap szivárgási érték adódjék. A 14,7 %/nap szivárgási korlát eredetileg a szovjet szállító által végzett dózislimit számításokból adódik, amelyek során a túlnyomás időtartamát 12 percre választották. Feltételezték, hogy ennyi idő alatt a konténment nyomáscsökkentő rendszerei, a passzív buborékoltató kondenzátor és a sprinkler rendszer, a konténment nyomását atmoszférikusra csökkentik. A CONTAIN számítások eredményeit az 5.5.11. táblázat foglalja össze. Tekintettel arra, hogy a tápvízvezeték törés és a gőzvezeték törés nem jár a fűtőelemek sérülésével, a kikerülés és a környezeti dózisok számítása értelmetlen, következéképpen a szivárgásértékek bemutatása is felesleges ezekre az esetekre.

5. fejezet - 317/331

2006.02.20.


KHT

5.5.11. táblázat: A konténment ellenőrizetlen szivárgására vonatkozó számítási eredmények Max. tömegáram Integrált Depresszió időtartama és időpontja tömeg* [tól-ig] összesen kg/s s kg s s 0,0843 734 1812 43040-90930 47890 ∅73 a2 aleset 0,0774 945 1984 --∅73 b1 aleset 0,0849 1430 1778 --∅90 TK-bsz 0,0916 452 1188 32060-46800 14740 ∅90 TK-bef 0,0995 322 828 17100-19000, 23000-64000 42900 ∅111 0,123 181 426 10800-79200 68400 ∅233 0,112 261 2006 5740029000 ∅277 0,153 7 6,15 --∅492 a1 aleset 0,136 11,1 24,7 60085800 ∅492 melegág 0,153 7,1 53 12886272 ∅492 TNUH5 0,153 7 219 12886272 ∅492 TNUH20 0,153 7 9,7 12886272 ∅492 a2 aleset * Az integrálás időtartománya 0-86400 s, kivéve az NÁ 492 melegági tranzienst, ahol 0-47 s A törés

A táblázatból kitűnik, hogy a vizsgált időtartományban a legnagyobb integrált szivárgási érték − 2006 kg − a ∅277-es töréssel induló tranziensnél adódik, de nem sokkal maradnak el ettől a ∅73-as kiscsőtöréses esetekben kapott értékek sem, a legkisebb − egy napos időtávon integrált − szivárgás pedig a ∅492-es hidegági törésnél lép fel. A kis csőtöréseknél kapott nagy integrált szivárgási értékek azzal függenek össze, hogy a depresszió elérését követően a konténment nyomása ismét az atmoszférikus nyomás fölé emelkedik. A konténment nyomásviszonyait a kifolyás paraméterei és a konténmentben kialakuló energiaközlési feltételek határozzák meg. Általában igaz, hogy ha kisebb a kiáramlási teljesítmény, több levegő marad a box légterében, a hőelvonást hajtó hőmérsékletés parciálisnyomás különbségek is hosszú időtávon viszonylag alacsony értékre állnak be, így az energiaelvonás intenzitása is alacsony, aminek következtében romlik a kondenzáció okozta nyomáscsökkenés hatékonysága. Az üzemzavari elemzések általában egy sprinkler működését feltételezve készültek. Ez az indokolatlanul nagy konzervativizmus általában nem vezet megengedhetetlenül nagy szivárgásokra. A ∅492 melegági törésnél a reálisabb, de még mindig konzervatív feltételezést, két sprinkler rendszer üzemét tekintették mértékadónak. A vizsgálatok eredményeinek elemzése alapján levonható következtetések a következők: – A maximális túlnyomás a konténmentben 1,229 bar, ami mintegy 18%-kal kisebb az 1,5 bar tervezési túlnyomás értéknél. Ez a ∅492 a2 aleset-ben lép fel. – A tálcás buborékoltató kondenzátor lemez-szerkezeteit terhelő számított maximális nyomáskülönbség ugyancsak a fent említett esetben lép fel és értéke 20,1 kPa, ami mindössze kétharmad része a tervezési alap-igénybevételként megadott 30 kPa-nak. – Fentiek alapján kijelenthető, hogy a konténment határoló falazatának, illetőleg a tálcás buborékoltató kondenzátor lemezszerkezeteinek szilárdsági terhelését elsődlegesen meghatározó jellemzők számított értékei szignifikáns mértékben alacsonyabbak a tervezési értékeknél, az üzemzavari folyamat biztonságos levezetése tehát ebből a szempontból nem veszélyeztetett.

5. fejezet - 318/331

2006.02.20.


KHT

– Az egy működő sprinklerrel végzett elemzések szerint az ellenőrizetlen szivárgás 1 napos számítási időtávon integrált legnagyobb értéke − 2006 kg − a ∅277-es töréssel kezdődő tranziensnél lép fel. Két sprinkler rendszer alkalmazása esetén ez az érték lényegesen alacsonyabb. – A kis töréseknél kapott magas szivárgási értékek oka a levegőnek a légcsapdából a csappantyú tömítetlenségén keresztüli visszaszivárgása, illetve kisebb mértékben a környezetből való visszaszivárgás. A depresszió biztosítását a konténment (az elemzésekben nem modellezett) szellőztető rendszerei látják el. – A ∅492-es hidegági töréssel kezdődő tranziens esetében az elemzések szerint a konténment nyomáscsökkentő rendszerei igen hatékonyan működnek. A túlnyomás és az ennek hatására létre jövő ellenőrizetlen szivárgás igen rövid ideig − 128 s-ig − tart, ezt követően depresszió alakul ki. A környezetbe kerülő gáztömeg mindössze 9,7 kg. A depresszió tartós fenntartását a konténment (az elemzésekben nem modellezett) szellőztető rendszerei látják el. – A TN-UH nyomástartó rendszerek hermetizáló szerelvényeinek késleltetett zárása a modell konzervatív feltételezései mellett az integrált szivárgási értékek az azonnali zárást feltételező alapesethez képest lényegesen nagyobbak (öt és félszeres érték adódik). 5.5.2.3.3.

Aktivitásterjedés, épületen belüli dózisok

Azokra az üzemzavarokra, amelyekben a primerkör integritása megsérül, és/vagy a fűtőelempálcák egy része megsérül, meghatározták az épületen belüli dózisokat (majdnem minden esetben a reaktorcsarnokra), valamint a radioaktív anyagok kibocsátásának mértékét és azokat a környezeti dózisokat, amelyek a kritériumokkal összevethetőek. A környezetbe való kibocsátások egy része a konténmenten keresztül, más része pedig a konténment megkerülésével történik. A vizsgálatok az 5.5.12. táblázatban található esetekre terjedtek ki. 5.5.12. táblázat: Az aktivitás-kikerülés szempontjából vizsgált üzemzavari esetek Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Az üzemzavar megnevezése Konténmenten keresztüli kibocsátás NÁ 73 mm-es 1 sz. víztisztító vezeték törése az 5. hurokban 108% teljesítményen, teljes feszültségkiesés feltételezésével NÁ 90 mm-es összekötő vezeték törése a TK és a biztonsági szelep között 108% teljesítményen, teljes feszültségkiesés feltételezésével NÁ 90 mm-es TK befecskendező vezeték törése 108% teljesítményen, teljes feszültségkiesés feltételezésével NÁ 111 mm-es NNY ZÜHR vezeték törése az 5. hurokban 108% teljesítményen, teljes feszültségkiesés feltételezésével NÁ 233 mm-es KNY ZÜHR vezeték törése a 4. hurokban 108% teljesítményen, teljes feszültségkiesés feltételezésével NÁ277 jelű töréses üzemzavar NÁ 492 mm hidegági vezeték törése a 4. hurokban 108% teljesítményen, teljes feszültségkiesés feltételezésével és maximális ZÜHR konfiguráció alkalmazásával NÁ 492 mm hidegági vezeték törése a 4. hurokban 108% teljesítményen, teljes feszültségkiesés feltételezésével. A TN és UH szellőző rendszerek hermetizáló szerelvényei 5 s késleltetéssel zárnak NÁ 492 mm melegági vezeték törése a 4. hurokban 108% teljesítményen, 2 sprinkler rendszer működésével Szabályzó köteg szándékolatlan kihúzását követő ATWS

5. fejezet - 319/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Sorszám 11 12

KHT

Az üzemzavar megnevezése Kibocsátás a konténment megkerülésével Három gőzfejlesztő cső törése, TFK, a gőzfejlesztő biztonsági szelepe nyitva marad Gőzfejlesztő kollektor felnyílása, TFK, a gőzfejlesztő biztonsági szelepe nyitva marad

A konténmenten keresztüli kibocsátások esetén általában közvetlen számítás készült a konténment termohidraulikai viselkedésének meghatározására. Az egyetlen kivétel a 10. eset, amelyre konzervatív módon a konténment olyan viselkedését tételezték fel (arra az időszakra, ameddig a térfogatkiegyenlítő biztonsági szelepe kinyit), amely az 1. esetben következik be. A 10. eset számításánál nem tételezték fel, hogy a buborékoltató medence membránja befolyásolná az események lefutását. 5.5.2.4. Környezeti kibocsátások és dózisok a biztonsági övezet határán A környezetbe történő kibocsátás kétféle útvonalakon történhet: – A konténmenten keresztül a reaktorcsarnokba, majd a működő szellőzésen keresztül a környezetbe (1.-10. esetek). – A sérült gőzfejlesztőn keresztül a szekunderkörbe és a kidobó vezetéken keresztül a környezetbe (11.-12. esetek). 5.5.2.4.1. Kibocsátások a konténmenten keresztül A kibocsátátott aktivitás a primerkörből a konténmentbe, majd a reaktorcsarnokba, végül annak szellőzésén keresztül jut a környezetbe. A kibocsátás mértékét alapvetően három tényező befolyásolja: – a fűtőelemsérülések száma, – a primerkörből a konténmentbe kiáramló közeg mennyisége és entalpiája, – az az időtartam, amíg a konténment nyomása az atmoszférikus alá csökken. A fűtőelemsérülések száma kis- és közepes átmérőjű csövek törésénél (1.-6. eset) az összes fűtőelem számának 1%-a (440 pálca), ami az a konzervatív feltételezés, amelyet minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az elemzés szerint fűtőelemsérülés a folyamt következtében enm történik. A nagycsőtöréses üzemzavaroknál (7.-9. eset) konzervatív módon valamennyi fűtőelempálca sérülését fel kellett tételezni. Az ATWS folyamatban (10. eset) az üzemzavarelemzés szerint a fűtőelempálcák 6%-a (2640 pálca) sérülhet meg. A primerkörből kiáramló közeg mennyisége és entalpiája lényegében az eltört cső átmérőjének növekedésével nő. A konténment depressziójának elérési időpontja azonban bonyolultan függ ezektől a mennyiségektől, amint azt a CONTAIN számítások eredményei mutatják. A kibocsátás elhúzódása és egész menete befolyásolja a kibocsátás izotópösszetételét, mivel a radionuklidok bomlása a felezési időktől függ. Mindezek alapján nem várható, hogy a kibocsátás mértéke monoton módon nőjön az eltört cső átmérőjével.A kibocsátott aktivitás összetételét az 5.5.13. táblázat tartalmazza.

5. fejezet - 320/331

2006.02.20.


KHT

5.5.13. táblázat: Kibocsátások a környezetbe a konténmenten keresztül (minden adat TBq-ben) COSYMA Radionuklidnuklid csoport jelölése 1 Kr85 1 Kr85m 1 Kr87 1 Kr88 1 Xe133 1 Xe135 1 Xe135m 2 I131 2 I132 2 I133 2 I134 2 I135 3 Cs134 3 Cs136 3 Cs137 4 Te127 4 Te127m 4 Te129 4 Te129m 4 Te131 4 Te131m 4 Te132 4 Sb127 4 Sb129 5 Sr89 5 Sr90 5 Sr91 5 Ba140 6 Mo99 6 Tc99m 6 Ru103 6 Ru105 6 Ru106 6 Rh105 7 Ce141 7 Ce143 7 Ce144 7 Zr95 7 La140

Üzemzavari eset 1

2

3

4

5

0,242 0,759 0,258 0,950 17,0 3,65 0,446 3,17 1,35 4,95 0,446 2,73 0,0672 0,0188 0,0632 0,0419 0,00867 0,0605 0,0262 0,0302 0,0718 0,633 0,0406 0,0400 0,646 0,0492 0,357 0,916 0,836 0,751 0,817 0,147 0,231 0,386 0,987 0,655 0,782 1,09 0,901

0,0821 0,332 0,123 0,443 5,81 1,35 0,185 1,09 0,633 1,82 0,233 1,12 0,0228 0,00642 0,0215 0,0142 0,00295 0,0248 0,00891 0,0116 0,0257 0,219 0,0140 0,0176 0,220 0,0167 0,140 0,313 0,291 0,257 0,278 0,0643 0,0785 0,135 0,336 0,233 0,266 0,371 0,306

0,404 0,826 0,160 0,875 28,0 5,70 0,537 5,24 1,95 7,45 0,292 3,32 0,112 0,0312 0,106 0,0702 0,0145 0,0771 0,0437 0,0304 0,111 1,02 0,0660 0,0430 1,08 0,0823 0,471 1,52 1,34 1,23 1,36 0,159 0,386 0,612 1,64 1,02 1,31 1,82 1,51

0,0415 0,194 0,0963 0,281 2,95 0,675 0,106 0,550 0,346 0,946 0,184 0,629 0,0115 0,00325 0,0108 0,00712 0,00149 0,0137 0,00450 0,00909 0,0133 0,112 0,00712 0,0104 0,111 0,00844 0,0760 0,158 0,148 0,130 0,141 0,0378 0,0396 0,0691 0,170 0,120 0,134 0,188 0,155

0,0500 0,240 0,124 0,351 3,55 0,802 0,130 0,662 0,398 1,14 0,219 0,772 0,0139 0,00391 0,0131 0,00857 0,00179 0,0168 0,00542 0,0117 0,0161 0,135 0,00859 0,0128 0,134 0,0102 0,0929 0,191 0,179 0,157 0,169 0,0467 0,0478 0,0834 0,204 0,146 0,162 0,226 0,186

5. fejezet - 321/331

2006.02.20.


KHT

5.5.13. táblázat: Kibocsátások a környezetbe a konténmenten keresztül (folytatás) (minden adat TBq-ben) COSYMA Radionuklidnuklid csoport jelölése 1 Kr85 1 Kr85m 1 Kr87 1 Kr88 1 Xe133 1 Xe135 1 Xe135m 2 I131 2 I132 2 I133 2 I134 2 I135 3 Cs134 3 Cs136 3 Cs137 4 Te127 4 Te127m 4 Te129 4 Te129m 4 Te131 4 Te131m 4 Te132 4 Sb127 4 Sb129 5 Sr89 5 Sr90 5 Sr91 5 Ba140 6 Mo99 6 Tc99m 6 Ru103 6 Ru105 6 Ru106 6 Rh105 7 Ce141 7 Ce143 7 Ce144 7 Zr95 7 La140

5.5.2.4.2.

Üzemzavari eset 6

7

8

9

10

0,166 0,780 0,369 1,12 11,8 2,67 0,415 2,20 1,29 3,78 0,633 2,53 0,0462 0,0130 0,0434 0,0285 0,00596 0,0553 0,0180 0,0326 0,0532 0,448 0,0285 0,0416 0,445 0,0338 0,306 0,634 0,595 0,521 0,563 0,152 0,159 0,277 0,679 0,482 0,538 0,751 0,619

0,303 1,62 1,04 2,50 21,6 4,86 0,897 4,02 2,73 7,07 1,96 5,03 0,0791 0,0238 0,0791 0,0518 0,0109 0,107 0,0329 0,107 0,0989 0,822 0,0523 0,0867 0,811 0,0616 0,593 1,16 1,09 0,950 1,03 0,315 0,289 0,508 1,24 0,895 0,980 1,37 1,13

0,828 6,38 7,36 11,7 59,6 13,1 5,26 11,1 12,1 21,1 16,6 17,9 0,216 0,0654 0,216 0,139 0,0297 0,342 0,0900 0,882 0,288 2,31 0,145 0,345 2,22 0,168 1,96 3,19 3,08 2,59 2,81 1,23 0,791 1,42 3,39 2,58 2,68 3,75 3,08

1,10 5,82 3,69 8,98 78,1 17,6 3,21 14,6 9,82 15,6 6,96 18,2 0,286 0,0860 0,286 0,187 0,0393 0,388 0,119 0,377 0,358 2,98 0,189 0,312 2,94 0,223 2,14 4,19 3,96 3,44 3,72 1,13 1,05 1,84 4,49 3,24 3,55 4,96 4,08

1,2.10-4 6,8.10-4 4,3.10-4 1,0.10-3 9,1.10-3 2,0.10-3 3,7.10-4 1,7.10-3 1,1.10-3 3,0.10-3 8,3.10-4 2,1.10-3 3,5.10-5 1,0.10-5 3,3.10-5 2,1.10-5 4,6.10-6 4,5.10-5 1,3.10-5 4,4.10-5 4,1.10-5 3,4.10-4 2,2.10-5 3,6.10-5 3,4.10-4 2,6.10-5 2,5.10-4 4,9.10-4 4,6.10-4 4,0.10-4 4,3.10-4 1,3.10-4 1,2.10-4 2,1.10-4 5,2.10-4 3,7.10-4 4,1.10-4 5,8.10-4 4,7.10-4

Kibocsátások a konténment megkerülésével

A konténment megkerülésével történő kibocsátási esetekben a fűtőelemek sérülése nem következik be, azt nem is kell feltételezni. Ugyanakkor a primerköri nyomás csökkenése kiváltja a jód-spiking folyamatot, aminek következtében a primerköri hűtőközeg jódaktivitása mintegy két nagyságrenddel megnő. 5. fejezet - 322/331

2006.02.20.


KHT

A gőzfejlesztőn keresztüli kibocsátásnál (11. és 12. eset) az aktív primerköri hűtőközeg átfolyik a gőzfejlesztő szekunder oldalára, majd a kidobóvezetéken keresztül a környezetbe távozik. A kibocsátási számítások eredményei az 5.5.14. táblázatban találhatóak. 5.5.14. táblázat: Kibocsátások a környezetbe a konténment megkerülésével (minden adat TBq-ben) COSYMA Radionuklidnuklid csoport jelölése 1 Kr85 1 Kr85m 1 Kr87 1 Kr88 1 Xe133 1 Xe135 1 Xe135m 2 I131 2 I132 2 I133 2 I134 2 I135 3 Cs134 3 Cs137 5 Sr89 5 Sr90 5 Sr91 5 Ba140 6 Ru103 6 Ru106 7 La140

Üzemzavari eset 11

12

0,0142 4,95 3,21 10,4 137 73,1 22,7 28,8 31,3 28,0 7,88 17,4 0,164 2,04 0,0191 8,52.10-5 0,260 0,0719 0,282 0,00198 0,00121

0,0147 5,30 3,73 11,3 141 73,6 23,1 29,8 34,6 29,1 9,59 18,4 0,170 2,10 0,0197 8,79.10-5 0,273 0,0742 0,291 0,00205 0,00094

5.5.2.4.3. Dózisok a biztonsági övezeten belül A környezeti dózisszámítások a COSYMA kód segítségével történtek (a metodika részletesebb leírását a 8. fejezet tartalmazza). A korai dózisoknál mind az átlagos, mind a szélsőséges időjárási viszonyok figyelembe veendőek, míg a késői dózisoknál az időszak hosszúsága miatt csak az átlagos időjárási viszonyokat kell figyelembe venni. A számítások elkészültek mind az erőműtől 1 km-re fekvő receptor-pontra (Csámpa), mind a 3 km-es biztonsági övezet határán felvett receptor-pontra. Az eredmények az 5.5.15. és 5.5.16. táblázatokban találhatók. A korai (7 napos tartózkodást feltételező) átlagértékek mellett zárójelben feltüntettük a csóvatengelyben számolt maximális effektív dózisértékeket is. A késői lekötött effektív dózisok 50 évre számolt átlagértékek.

5. fejezet - 323/331

2006.02.20.


KHT

5.5.15. táblázat: Dózisbecslések az erőműtől 1 km-re (minden adat effektív dózisban és μSv-ben) Üzemzavari eset 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Korai effektív dózis Átlag (maximum) Száraz idő 0,18 0,064 0,29 0,033 0,14 0,13 0,13 0,72 0,89 0,0001 7 7,2

(3,5) (1,2) (5,5) (63) (2,7) (2,5) (2,8) (13) (17) (0,002) (95) (98)

Késői lekötött effektív dózis Átlag

Esős idő 0,66 0,23 1,07 0,18 0,041 0,47 0,87 2,5 3,1 0,00037 9,5 9,9

(13) (4,4) (26) (2,2) (0,76) (8,9) (16) (47) (60) (0,007) (130) (130)

Száraz idő

Esős idő

9,1 3,1 11 1,6 28 6,3 11 31 42 0,0049 680 700

130 16 230 24 1,9 94 170 470 620 0,072 4000 4100

5.5.16. táblázat: Dózisbecslések az erőműtől 3 km-re (minden adat effektív dózisban és μSv-ben) Üzemzavari eset 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Korai effektív dózis Átlag (maximum) Száraz idő 0,093 (2,1) 0,033 (0,74) 0,15 (3,3) 0,016 (0,38) 0,020 (0,45) 0,067 (1,5) 0,25 (4,6) 0,36 (8,1) 0,45 (10) 5,3.10-5 (1,2.10-3) 0,88 (19) 0,92 (19)

Késői lekötött effektív dózis Átlag

Esős idő 0,25 0,087 0,40 0,044 0,053 0,18 0,33 0,94 1,2 1,4.10-4 1,7 1,7

(5,6) (1,9) (9,1) (1,0) (1,2) (4,0) (7,4) (21) (27) (3,1.10-3) (33) (36)

Száraz idő

Esős idő

4,7 1,6 7,8 0,81 0,98 3,2 6,0 16 22 0,0025 85 88

47 16 77 8,0 9,9 32 59 160 210 0,025 1100 1100

A hét napra vonatkozó ún. korai dózisok terhelési útvonalankénti megoszlása a következő (a nagycsőtöréses 9. esetre, csapadékos idő feltételezése mellett): – felhődózis 2% – talajdózis 76% – inhalációs dózis 22%. A késői dózisok terhelési útvonalankénti megoszlása ugyanezen esetben a következő: – talajdózis 3% – inhalációs dózis 0% – táplálkozásból eredő dózis 97 %.

5. fejezet - 324/331

2006.02.20.


KHT

A fogyasztási dózisterhelésért, és így a teljes dózisterhelésért is zömében három radionuklid (a 131I, a 134Cs és a 137Cs) a felelős. A táblázatokból jól látható, hogy a korai védőintézkedésre vonatkozó – a 16/2000. EüM rendelet szerint elkerülhető dózisban meghatározott – értékeket (elzárkózásra 10 mSv/2 nap, kimenekítésre 50 mSv/hét) egy esetben sem érjük el. Az eredmények értékelésében figyelembe kell venni, hogy a késői hatások becslése esetén (a kritikus lakossági csoportra vonatkozóan tehát 1 km-en) a dózisok zömében a megtermelt élelmiszerek fogyasztásából adódnak. Az adatfeltöltés során a termelésre vonatkozóan pesszimistán a megyei adatokból indultak ki, (bár egy km-en a mezőgazdasági termelés itt jelentős mértében korlátozott), ennek következtében a dózisbecslésre vonatkozó eredményeink igen jelentős felülbecslést tükröznek. 5.5.3 Üzemzavari kibocsátással járó események a Paksi Atomerőmű eddigi működése során A Paksi Atomerőmű eddigi üzemelése alatt három olyan rendellenes esemény történt, amely a szokásos normálüzemi kibocsátásokat meghaladó radioaktív anyag kibocsátással járt, s ezek környezeti megjelenését is jól lehetett regisztrálni. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a három eseménnyel kapcsolatban az üzemi környezetellenőrzés tevékenységét és a legfontosabb mérési eredményeket. A Kondor-tóba történt kibocsátás 1983-ban A Paksi Atomerőműből 1983 elején az engedélyezett kibocsátások téves útvonalon az erőmű melletti halastavakba kerültek. A vízben a 3H aktivitáskoncentrációja megnövekedett 250 Bq/dm3-re, majd a vízcserét követően visszaállt a háttérszint közeli 8 Bq/dm3 értékre. Az iszap 15 Bq/kg száraz anyag koncentrációban 54Mn-et, és 8 Bq/kg mennyiségben 110mAg-et tartalmazott. A vízben egyetlen hasadási, illetve aktivációs termék koncentrációja se érte el a 0,2 Bq/dm3-t, a halban a 2 Bq/kg-ot. A horgászásra, a halfogyasztásra semmiféle hatósági korlátozó intézkedést nem kellett hozni. 2. blokk 2. gőzfejlesztő hőátadó csövek átjárhatósági vizsgálata 1997-ben Az atomerőmű főjavítás alatt álló 2. blokkjának 2. gőzfejlesztőjén tamponos átfújással a hőátadó csövek átjárhatóságát vizsgálták 1997. augusztusának végén. Ennek során a gőzfejlesztők melegági kollektoránál radioaktív izotópokat – elsősorban 58Co-at, 60Co-at és 54 Mn-et – tartalmazó por került a gőzfejlesztő körüli térség levegőjébe, s onnan a megbontott födémen keresztül a reaktorcsarnok légterébe. A reaktorcsarnokból a levegő – szűrés nélkül – a szellőzőrendszeren keresztül, 635 000 m3 összes névleges légforgalommal az 1-2. blokk szellőzőkéményén át távozott a környezetbe. A kibocsátási mérések alapján az augusztus 26-a és szeptember 9-e közötti időszakban 1,6 GBq 58Co, 107 MBq 60Co, 19 MBq 54Mn és 10 MBq 110mAg került – néhány más, jóval kisebb mennyiségű radionukliddal együtt – a légtérbe. Figyelembe véve a vonatkozó, 1/1980. (II. 6.) OKTH számú rendelet előírásait, 30 nap átlagára vetítve az összes-béta méréssel meghatározott kibocsátást, az a korlát 1,5 %-át érte el. A távmérő állomások heti aeroszol mintáiban a 35. héttől az év hátralevő részéig a 58Co-at jól mérni lehetett. A legnagyobb aktivitáskoncentráció a 35. héten, a szélirányban lévő A4 állomáson volt (0,8 mBq/m3). Ugyanezen a héten a 54Mn és a 60Co aktivitáskoncentrációja 0,02 mBq/m3 körül alakult. A kibocsátási és a meteorológiai adatok alapján elvégzett terjedési számítások az A4 állomás környékére adták a legnagyobb dózis-értékeket, más irányokban és távolságban az adatok legalább egy nagyságrenddel kisebbek voltak. Az inhalációból és a

5. fejezet - 325/331

2006.02.20.


KHT

táplálékláncon keresztül történő 58Co és 60Co felvételből számított felnőtt lekötött effektív dózis e két radionuklidra 1,3, illetve 1,2 nSv-nek adódott, ami rendkívül csekély érték. A 2. blokkon 2003. április 10-11-én bekövetkezett súlyos üzemzavar A 2. blokk 1-es aknájában 2003. április 10-én a francia-német FRAMATOM ANP cég által gyártott és szállított speciális tisztítótartályban 30 frissen kirakott, kiégett fűtőelem kazetta magnetit lerakódástól való mentesítését végezték a fenti cég szakemberei. A tisztítási művelet befejezése után hűtési elégtelenség következtében mind a 30 kazetta súlyosan megsérült, és az akna vizén nagy mennyiségű radioaktív anyag – elsősorban radioaktív nemesgázok, elemi, szerves és aeroszol formájú jód izotópok, de egyéb hasadási termék is – került a reaktorcsarnokba, s innen a szellőzőrendszereken keresztül a légtérbe. A napi kibocsátás a nemesgázokból és a jód-izotópokból megközelítette, illetve meghaladta az időarányos hatósági korlátot. A véglegesített adatok szerint április 10. és május 10-e között kereken 470 TBq aktivitású nemesgáz (zömmel 133Xe), 310 GBq elemi, 87 GBq szerves és 6 GBq aeroszol formájú 131I kibocsátás, valamint 7 GBq T1/2>24h felezési idejű egyéb aeroszol kibocsátás történt, a többi radionuklidé a fentiek mellett elhanyagolható volt. Április 11-én hajnalban, az észak felé fújó széliránynak megfelelően, az A1 állomás dózisteljesítmény mérő szondája rövid ideig 250 nSv/h szintemelkedést jelzett, amelyet még egy kisebb csúcs követett (az egész folyamat néhányszor tíz perces mérési cikluson keresztül állt fenn). Ezt követően a környezeti sugárzás dózisteljesítménye visszaállt a normális, természetes szintre. A későbbiek során sem ezen az állomáson, sem a többi távmérő állomáson a mérőberendezések egyszer sem jeleztek szintemelkedést. (Az erőmű környezeti távmérő hálózatát is magába foglaló országos figyelő hálózat riasztási szintje 500 nSv/h.) Az üzemi területen belül, valamint az erőmű körüli távmérő állomásokon és egyéb környezeti pontokon a KEL által kézi dózisteljesítmény mérő eszközökkel végzett mérések eredményei az adott helyszínre jellemző természetes sugárzási szint tartományába estek (70-120 nSv/h). A helyszíni gamma-spektrometriai mérések során észlelt nagyon csekély 131I talajfelszíni szennyezettségből (max. 360 Bq/m2 a legexponáltabb helyen) számítható dózisteljesítmény járulék <1 nSv/h volt (ez a természetes szint kb. 1 %-a, és messze a természetes sugárzási szint ingadozásába esik). Az üzemzavar első napján a szél először É-ra (A1 állomás), majd K, DK felé (A8, A4 állomás), ezután csaknem mindig D-i, DNy-i és Ny-i irányba fújt (A9, A5, A6 állomás). A légtérbe kikerült radioaktív anyag ennek, valamint a többi meteorológiai jellemzőnek megfelelően terjedt és hígult, jutott el a talajfelszín közelébe, illetve ülepedett ki (a kiülepedést jelentősen befolyásoló nagyobb csapadék – kimosódás – egész időszak alatt nem volt). Az erőmű a kibocsátást és a terjedést figyelembe véve végezte a minták vizsgálatát. Az erőmű az eseménnyel kapcsolatban április folyamán több mint 250 mintavételes gammaspektrometriai vizsgálatot, és mintegy 30 helyszíni gamma-spektrometriai mérést végeztek. A földfelszíni levegőben – a kibocsátás összetételéhez hasonlóan – az elemi jód részaránya volt a meghatározó. A legexponáltabb irányban (A4, A9 állomás, április 11.) a mért legnagyobb 131I aktivitáskoncentráció 2-5 Bq/m3 volt. Az aeroszol formában megjelenő jód aktivitáskoncentrációja néhány tized Bq/m3-t ért el. Hangsúlyozni kell, hogy ezek az értékek 1-2 óráig álltak fenn, amíg a radioaktív izotópokat tartalmazó légtömeg az érintett helyszínen átvonult. A különböző jód formák aktivitáskoncentráció időintegráljának összege (legnagyobb érték) a környezetellenőrző állomások helyén a terjedési számítással becsülve 27 Bqh/m3, a mérések alapján becsülve pedig körülbelül 15 Bqh/m3 volt (ezek igen kicsiny

5. fejezet - 326/331

2006.02.20.


KHT

értékek, egészségkárosító hatás szóba se kerülhet). Néhány radioaeroszol (99Mo, 132T, 134Cs, 137 Cs és 140Ba) 5-15 mBq/m3 aktivitáskoncentrációban az A1 állomáson április 11-én kimutatható volt. A 131I kihullása többféle módszerrel (fall-out, talajfelszíni minta méréséből, in situ gammaspektrometriai mérésből) is meghatározva a legnagyobb értéket az A9 állomás környezetében mutatta (220-360 Bq/m2). Az összes többi vizsgált környezeti helyszínen a kapott eredmények ez alatt voltak. A friss vegetáció (őszi vetésű gabona) mintájában a mért legnagyobb 131I aktivitáskoncentráció (A4 állomás) 140 Bq/kg volt az eredeti anyagra vonatkoztatva. A vizsgált néhány tejmintában, az erőmű melletti halastavak víz- és halmintájában 131I 0,5 Bq/kg kimutatási határ mellett nem volt észlelhető. (Az üzemzavar idején hatályos 12/1998 EüM rendelet 3. sz. melléklete tejben 500, egyéb élelmiszerre 2 000 Bq/kg értékben határozza meg a megengedhető maximális aktivitáskoncentrációt.) 5.5.4. Nem nukleáris üzemzavarok Az atomerőműben alkalmazott technológiák meghibásodásából, a technológiákban használt veszélyes anyagokból, a keletkezett veszélyes hulladékokból stb. adódóan az erőműben nem nukleáris (hagyományos) környezeti hatással járó üzemzavarok (rendkívüli esemény) is bekövetkezhetnek. Az üzemzavarok körét a PA Rt. tanúsított (ISO 14001) Környezetközpontú Irányítási Rendszerének kialakításakor mérték fel és a technológiák változása, új projektek esetén rendszeresen felülvizsgálják. Az üzemzavarokat a környezeti hatás kockázatának, ill. súlyosságának becslésén alapuló pontozásos rendszerrel értékelik. Az értékelés alapján a jelentősebb környezeti hatással járó üzemzavarok körét, az üzemzavarok lehetséges hatásainak becslését az 5.5.17. táblázat tartalmazza. Az üzemzavarok elhárítására, a környezeti következmények csökkentésére és felszámolására a PA Rt. kidolgozott tervekkel rendelkezik. 5.5.17. táblázat: A feltételezhetően jelentősebb környezeti hatással járó üzemzavarok és következményeik Esemény

Közvetlen hatás

Turbina olajrendszer meghibásodás, nagy olajfolyás (12 m3 felett) Turbina olajrendszer meghibásodás Dízelolaj, kenőolaj tartály, ill. csővezetékeik meghibásodása Hidrogénüzem tartály robbanás Cseppfolyós, vagy nagynyomású nitrogéntartály sérülése, robbanása Transzformátor meghibásodás

zártszelvényű melegvízcsatorna Duna szennyezése olajszennyezése lehetséges 10-20 km olajtűz, levegőszennyezés 1-3 km

Segédüzemi olajrendszer meghibásodás

Hatásterület (becsült)

talaj, talajvíz olajszennyezése

üzemi terület

levegőszennyezés levegőszennyezés

1-3 km 1-3 km

olajtűz talaj, talajvíz olajszennyezés olajtűz

1-3 km üzemi terület levegőszennyezés üzemi terület

5. fejezet - 327/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása Esemény

Közvetlen hatás

Megszakítók meghibásodása

olajtűz és talajszennyezés talaj, talajvíz olajszennyezés Vegyszeres hulladékvíz medence, talaj, talajvíz szennyezés ill. vezeték sérülése Hidrazin tartály, ODA tartály ipari hulladékvíz szennyezése (pótvízelőkészítő, szekunderkör) sérülés Kommunális szennyvízvezeték talaj, talajvíz szennyezés sérülése Kommunális szennyvíztisztító vízszennyezés rendszer nem megfelelő működése Meszes zagymedence talaj, talajvíz szennyezés meghibásodása Ipari hulladékvíz vezeték talaj, talajvíz szennyezés meghibásodása Olajos szennyvízvezeték sérülése talaj, talajvíz szennyezés Raktári gázolaj, benzintartályok talaj, talajvíz szennyezés (kármentőn kívül lévő) csővezetékeinek sérülése Gázpalack tároló, gázpalack tűz okozta légszennyezés meghibásodás Veszélyes anyag szállítási baleset az üzemi területen Üzemi veszélyes és ipari hulladék tárolóban tűz keletkezése Üzemi veszélyes és ipari hulladék tárolóban veszélyes hulladék szétfolyás Egyéb területeken tűz Földrengés

KHT Hatásterület (becsült) 1-3 km üzemi terület üzemi terület Duna szennyezése lehetséges 5-10 km üzemi terület Duna szennyezése 5-10 km üzemi terület üzemi terület üzemi terület üzemi terület 1-3 km

tűz okozta légszennyezés talaj, talajvíz szennyezés légszennyezés

1-3 km üzemi terület 1-3 km

csapadékvíz szennyeződése

üzemi terület

légszennyezés talaj, talajvízszennyezés, zártszelvényű melegvízcsatorna olajszennyezése

1-3 km üzemi terület Duna szennyezése lehetséges 10-20 km

5. fejezet - 328/331

2006.02.20.


KHT

IRODALOMJEGYZÉK

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]

[8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22]

A paksi Duna-szakasz mederváltozásainak ellenőrzése (VITUKI, Hidrológia Intézet, közbenső jelentés, 1996.) Dr. Laczay István: A paksi Duna-szakasz mederváltozásainak ellenőrzése (Vízügyi Közlemények, 1996.) Folyóink általános szabályozási tervének felülvizsgálat (VITUKI, Hidraulikai Intézet, összefoglaló jelentés, 1996.) A Duna környezeti és hajózási projektje C kötet (Delft Hidraulics-Vituki, megvalósíthatósági tanulmány, 1996.) Dr. Rákóczi László: A paksi Duna-szakasz mederváltozásainak vizsgálata (Tanulmány, 1999.) A paksi Duna-szakasz mederváltozásainak ellenőrzése (VITUKI, Hidrológia Intézet, közbenső jelentés, 2000.) A Paksi Atomerőmű élettartam hosszabbításának és teljesítménynövelésének környezetvédelmi és vízjogi engedélyezéséhez kapcsolódó telephely jellemzési program (VITUKI, Hidraulikai Intézet, jelentés 1999, 2001, 2002, 2003.) Kommunális szennyvíztelep hatósági ellenőrzési jegyzőkönyvei 2000-2002 A PA Rt. Kommunális szennyvízelvezető és -tisztító művének üzemeltetési szabályzata (készítette: Envihorizont Kft, Tsz.: 14ÜED-02) A PA Rt. Kommunális szennyvíztisztító felülvizsgálata (MÉLYÉPTERV Kultúrmérnöki kft, Bp. 2002. október) Önellenőrzési Terv (PA Rt, 2003. január) 50/69/1998. sz. KöM határozat ÁNTSZ OTH OTH 41-62/1999. sz. határozata 20.606/1993-I. határozattal módosított 20.606/1993. sz. KDTVIZIG határozat 43089-28/2002. sz. ADUKÖFE állásfoglalás A PA Rt. környezeti állapotjelentése (Paks, 1995. szeptember 4. Összeállította: Pécsi Zsolt) Szakvélemény a PAV felhagyott festékes göngyöleg tárolójának talajvizsgálatáról (BOKÖR Kft., 1991. április) 23051/90. KDTKÖVIZIG állásfoglalás Az MVM csoporthoz tartozó erőművek környezeti állapotának felülvizsgálati jelentése, Paksi Atomerőmű Rt. (Golder Ass. (Hungary) Kft., 1996. szeptember) 28740-7/1997. sz. határozattal módosított 28740.4/1997. sz. ADUKÖFE határozat A PA Rt. részleges környezetvédelmi felülvizsgálata (GEOPARD Kft., 1998. április) Kiegészítő kötet (GEOPARD Kft., 1999. február) A Paksi Atomerőmű üzemi területén a talaj és a talajvíz radioizotóp koncentrációjára vonatkozó részleges környezetvédelmi felülvizsgálat (ISOTOPTECH Rt. 1998. június) Kiegészítés a Paksi Atomerőmű üzemi területén a talaj és a talajvíz radioizotóp koncentrációjára vonatkozó részleges környezetvédelmi felülvizsgálatához (ISOTOPTECH Rt. 1999. február) 5. fejezet - 329/331

2006.02.20.

Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbítása [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30]

[31] [32]. [33] [34] [35] [36] [37] [38]

[39] [40]

[41]

[42] [43]

[44]

KHT

33629-15/1999. sz. ADUKÖFE működési engedély 34242-2/1999. sz. ADUKÖFE működési engedély 34242-2/IV/1999. sz. ADUKÖFE működési engedély 31.582-8/1998. sz. határozattal módosított 31.582-4/1998. sz. ADUKÖFE határozat 37329-5/2000. sz. határozattal módosított 33031-6/I/2000. sz. ADUKÖFE működési engedély 47266-2/2003. sz. határozattal módosított 47266-2/2003. sz. ADUKÖFE határozat 43693-17/2002. sz. ADUKÖFE határozat A PA Rt. Raktározási Osztály által üzemeltetett üzemanyagtöltő állomásához tartozó 2 db 25 m3-es gázolajtároló megszüntetése: környezetvédelmi talaj- és talajvíz vizsgálatok (GEOPARD Kft., 2003. április) Alföld Rt.: Országos Térinformatikai Adatbázis (OTAB) Tolna megye statisztikai évkönyve 1965, 1970, 1975, 1980, 1985, 1990, 1995, 1998, 2003, 2004 KSH, Bp. Paks Város Települési Rendezési Terve, Egyeztetési terv, Pécs, 2003. aug., AEDIS Kft. Paks Város Településfejlesztési Koncepciója, Paks, 2002, MTA Regionális Kutatások Központja Paks Város Környezetvédelmi Programja, Pécs, 1998. aug., TOTAL Kft. Magyarország Megyei Kézikönyvei, Tolna megye kézikönyve, CEBA kiadó, 1997 Paksi Atomerőmű 1-4. blokk Végleges Biztonsági Jelentés 15. fejezet, Biztonsági elemzések, (ETV-ERŐTERV Rt., 2003.) Final Report on the Monitoring in the Gemenc protected landscape area: Hydrological, morphological, water quality and ecological monitoring of the Vén-Duna and River Danube between 1997-2000. Contractor: RIZA, Institute for Inland Water Management and Waste Water Treatment of the Netherlands, Ministry of Transport, Public Works and Water Management, Project number: RI-2314. (Eds.: B. Csányi, L. Rákóczi) Sugárvédelmi tevékenység a Paksi Atomerőműben 2004-ben (Éves jelentés) PA Rt. 2005. március Paksi Atomerőmű 1 - 4. blokk. A Paksi Atomerőmű élettartam hosszabbításának és teljesítmény-növelésének környezetvédelmi és vízjogi engedélyezéséhez kapcsolódó telephely jellemzési program. Előrehaladási jelentés a 2002. október-december hónapokban elvégzett feladatokról (ETV-ERŐTERV Rt. 2002. december) Paksi Atomerőmű 1 - 4. blokk. A Paksi Atomerőmű élettartam hosszabbításának és teljesítmény-növelésének környezetvédelmi és vízjogi engedélyezéséhez kapcsolódó telephely jellemzési program. Előrehaladási jelentés a 2003. október-december hónapokban elvégzett feladatokról (ETV-ERŐTERV Rt. 2003. december) Zárójelentés a Paksi Atomerőmű telephely-jellemzési programjának keretében az élővilág sugárterhelésének meghatározásáról (ETV-ERŐTERV Rt. 2004. december) Zárójelentés a Paksi Atomerőmű telephely-jellemzési programjának keretében a vizek tríciumtartalmának meghatározására elvégzett kétéves vizsgálati periódusról (ETV-ERŐTERV Rt. 2005. szeptember) Paksi Atomerőmű 1-4. blokk, Tervezett kibocsátási szintek meghatározása (ETV-ERŐTERV Rt. 2001. december)

5. fejezet - 330/331

2006.02.20.


KHT

[45] Halfaunisztikai jelentés forrásai a) GYURKÓ, F. 1992. Összefoglaló jelentés a kormorán kártételéről a Duna paksi szakaszán. Kézirat. Paks. b) KATICS, M. 2002. Az élőhely változásainak hatása a halfaunára a paksi halászati szövetkezet halfogásai alapján. Szakdolgozat. DE. MTK. Debrecen. c) SZÉKELY, G. 2002. Természetesvízi halászat a Duna paksi szakaszán. Szakmérnöki dolgozat. DE MTK. Debrecen. [46] Meteorológia mezőgazdáknak, kertészeknek, erdészeknek (Szász G. – Tőkei L. (szerk.), 1997. Mezőgazda Kiadó, 722 o.) [47] Zárójelentés a Paksi Atomerőmű telephely-jellemzési programjának keretében a lokális klíma változásáról (ETV-ERŐTERV Rt. 2004. november) [48] A Paksi Atomerőmű Rt. üzemidő hosszabbításával kapcsolatos Részletes Környezeti Hatástanulmány egyes fejezeteinek műszaki tanulmányai (Kardos és Tsa Kft. 2005.) [49] A paksi Duna-szakasz mederváltozásának ellenőrzése 1984-2004 (VITUKI, témafelelős: Dr. Laczay István, Sass Jenő) [50] A hatásterület daganatos morbiditási és mortalitási viszonyainak elemzése (V-Med Bt., 2005.) [51] A teljesítménynövelés hatása a PAE radioaktív kibocsátásaira (KFKI Atomenergia Kutatóintézet, 2005.) [52] Összefoglaló a Paksi Atomerőmű részére a dunai vízminőség és hidrobiológiai állapot változásairól és ezek hatásairól az erőmű üzemére (BME Innotech Kft, 2004.) [53] A Paksi Atomerőmű teljesítménynövelésének elvi vízjogi engedélyezését megalapozó dokumentáció (SOM System Kft., 2002.) [54] A Duna mértékadó hidrológiai jellemzőinek meghatározása (Budapesti Műszaki Egyetem, 1988.) [55] Éves jelentés a Paksi Atomerőmű telephely-jellemzési programjának keretében 2004. évben elvégzett dunai vízgazdálkodási tevékenység jellemzéséről (ETV-ERŐTERV Rt. 2005. január) [56] A hőszennyezés komplex hatásainak meghatározása (VITUKI, 1982.,1983.,1984,1985.)

5. fejezet - 331/331

2006.02.20.

5. A környezet jelenlegi állapota az atomerőmű térségében az erőmű hatása a környezetállapot kialakulásában

Recommend Documents