ZÁRÓJELENTÉS (2009. december 1.) a 2006/18/176.02.01 számú Átmeneti Támogatás projekt keretén belül „Natura 2000 területek fenntartási tervének elkészítése és ehhez kapcsolódó szolgáltatások elvégzése” című projekthez
4. sz. melléklet
Nemzetközi gyakorlat áttekintése a fenntartási tervek készítéséről
Készítette a KvVM FI irányításával, a KvVM megbízásából a
VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32. Budapest 2009
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ................................................................................................................................................................... 1 1. AZ EURÓPAI UNIÓ „ÚTMUTATÁSA” ................................................................................................................. 2 1.1 AZ ÉLŐHELYVÉDELMI IRÁNYELV 6. CIKKÉNEK ÉRTELMEZÉSÉRE............................................................................. 2 1.2 LIFE ....................................................................................................................................................................... 4 2. NEMZETKÖZI SZERVEZETEK KEZELÉSI TERVEZÉSI ÚTMUTATÓI ..................................................... 5 2.1 EUROSITE ............................................................................................................................................................ 5 2.2 IUCN ...................................................................................................................................................................... 6 2.2.1 Ajánlások a kezelési tervekhez ....................................................................................................................... 6 2.2.2 A tervezési folyamat áttekintése ..................................................................................................................... 6 2.3 A TAGÁLLAMOK PÉLDÁI ................................................................................................................................ 8 2.3.1 Általános kérdés: szükséges-e natura2000 kezelési terv? .............................................................................. 8 2.3.2 A tagállamok egyéb sajátosságai a tervezésben ............................................................................................. 9 2.3.2.1 Olaszország ................................................................................................................................................. 9 2.3.2.2 Franciaország ........................................................................................................................................... 10 2.3.2.3 Németország .............................................................................................................................................. 11 2.3.2.4 Ausztria ..................................................................................................................................................... 16 2.3.2.5 Szlovénia ................................................................................................................................................... 17 IRODALOM................................................................................................................................................................... 19 MELLÉKLET Az alapanyagok eredeti nyelvű dokumentumai....(digitálisan pdf fájlként kéntcsatolva)........................................ ....... 20 1. sz. melléklet BIBIČ, A. (2007): Natura 2000 site management programme: 2007-2013: operational programme Ljubljana, Szovenia: Ministry of the Environment and Spatial Planning, 2007, ISBN 978-961-6392-58-7 2. sz. melléklet Idle, E.T., Bines, T.J.H. (2004): Eurosite management planning toolkit Complementary Guidance 2004 A handbook for practitioners, EUROSITE 3. sz. melléklet LIFE-Focus:Integrated management of Natura 2000 sites (LIFE-Focus is the journal of the LIFE III programme (2000-2006).) EC – DG Env 4. sz. melléklet Ellwanger, G., Schröder, E. (Bearb.) (2006): Management von Natura 2000-Gebieten. Erfahrungen aus Deutschland und ausgewählten anderen Mitgliedstaaten der Europäischen Union. Naturschutz und Biologische Vielfalt 26. Bundesamt für Naturschutz. Bonn-Bad Godesberg. 302 S. EUR 22,-ISBN 978-3-7843-3926-9 5. sz. melléklet Ellmauer, T. et al. (2006): Managementplanungen für Natura 2000 in Österreich, Naturschutz und Biologische Vielfalt 26. Bundesamt für Naturschutz. Bonn-Bad Godesberg. 302 S. EUR 22,-ISBN 978-3-7843-3926-9 6. sz. melléklet Wendler, W., Jessel, B. (2006): Umsetzung und Akzeptanz der FFH-Richtlinie in Frankreich, Naturschutz und Biologische Vielfalt 26. Bundesamt für Naturschutz. BonnBad Godesberg. 302 S. EUR 22,-ISBN 978-3-7843-3926-9 7. sz. melléklet Thomas, L., Middleton, J., Phillips, A. (series editor) (2003): Guidelines for Management Planning of Protected Areas Best Practice Protected Area Guidelines Series No. 10 IUCN – The World Conservation Union 8. sz. melléklet Office for Official Publications of the European Comm unities, (2000): A Natura 2000 területek kezelése A Tanács természetes élőhelyek és vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről szóló 92/43/EEC irányelve 6. cikkének rendelkezései (Managing Natura 2000 sites : The provisions of Article 6 of the ‘Habitats’ Directive 92/43/EEC) Luxembourg: 2000 ISBN 92-828-9048-1 Hivatalos magyar fordítás: KvVM 9. sz. melléklet Neumann, F: :Management Plans in perspective of article 6.1 of the Habitats Directive: a common interest binding fishers, ecologists, hunters, port planners and recreationists 10. sz. melléklet CHOLLET, F The experience of the Office National des Forêts (prezentáció) 11. sz. melléklet Ministry of Agriculture, Environment and Consumer Protection MecklenburgVorpommern: “Management Planning in Natura 2000 Sites“ General guidelines for the Natura 2000-management planning in Mecklenburg-Vorpommern
BEVEZETÉS Az Európai Unió számos területen irányelvekkel szabályozza a közösségi jog megvalósulását. Az irányelvek abban különböznek a rendeletektől, hogy az elérendő cél valamennyi címzett tagállam számára kötelező, de átengedi a nemzeti hatóságoknak a módszerek és az eszközök megválasztásának hatáskörét. Ez azt jelenti, hogy valamennyi tagállam köteles az irányelveket a nemzeti jogrendjükbe átültetni, úgy, hogy az irányelvben megfogalmazott célok megvalósulhassanak. Az EU szabályozásának e formája sokszor komoly kihívást jelent a tagállamok számára, mivel az irányelvek nem fogalmaznak meg konkrét rendelkezéseket, de az EU azt ellenőrzi, hogy az irányelvekben megfogalmazott célok megfelelően lettek-e beillesztve a nemzeti jogrendbe. Az Európai Unió természetvédelmi irányelvei előírják a tagállamok kötelezettségét a védelmi intézkedések meghozatalára a Natura 2000 területekre. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikk (1) általánosan rendelkezik erről. Az „Élőhelyvédelmi irányelv” 6. cikke (1) a következőket mondja ki: A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a különleges természet-megőrzési területek védelmére, ha kell, olyan kezelési tervek megalkotásával, amelyek kifejezetten a területre vonatkoznak vagy egyéb fejlesztési tervek részeként, továbbá a megfelelő jogszabályi, hatósági vagy szerződéses intézkedéseket, amelyek megfelelnek az adott területen megtalálható, I. mellékletben szereplő természetes élőhely-típusok, illetve II. mellékletben szereplő fajok ökológiai szükségleteinek. A „Madárvédelmi irányelv” 3. cikke (1) szerint: A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a vadon élő madárfajok élőhelyeinek megőrzésére, fenntartására és helyreállítására elsősorban az alábbi intézkedések úján: (b) A védett területeken belüli és kívüli élőhelyek ökológiai szükségleteinek megfelelő fenntartása és kezelése. Az Európai Unió tehát a területek védelmének megvalósítását a tagállamokra bízza. Magyarország a jogszabályi tiltás, a hatósági vagy a gazdálkodókkal kötött szerződéses megoldás mellett a kezelési tervek (Natura 2000 fenntartási tervek) kidolgozását is elhatározta azokra a területekre, melyet a nemzeti jogszabályok alapján nem állnak törvényi oltalom alatt. E tanulmány azt vizsgálja, hogy egyes tagállamok hogyan tesznek eleget az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkében foglalt egyes rendelkezéseknek (közelebbről: kezelési tervek készítése), valamint azt, hogy az EU és a nemzetközi szervezetek hogyan segítik az irányelv megértését, illetve a tervezési folyamatot.
1
1. AZ EURÓPAI UNIÓ „ÚTMUTATÁSA” 1.1 AZ ÉLŐHELYVÉDELMI IRÁNYELV 6. CIKKÉNEK ÉRTELMEZÉSÉRE Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke általánosságban fogalmazza meg a Natura 2000 területekre a szükséges védelmi intézkedéseket. A cikk valójában csak a kereteket, a lehetőségeket sorolja fel, melyekkel a különleges természet-megőrzési területek „kedvező természetvédelmi helyzete” fenntartható. Annak eldöntése, hogy melyik lehetőségekkel él és milyen módon oldja meg a célok elérését a tagállam, nemzeti hatáskörbe tartozik. Az irányelvek által kitűzött célokat kötelező elérni, és ezt az EU ellenőrzi is, mivel a Bizottságnak be kell mutatni az adott jogszabályi passzusokat, melyekkel az irányelvek célkitűzéseit elérni kívánja a tagállam. Az irányelv cikkeinek rendelkezéseit át kell ültetni a nemzeti jogrendbe (vagyis olyan nemzeti jogszabályokat kell életbe léptetni, amelyek egyes rendelkezései érvényesítik e közösségi jogszabály követelményeit). Mivel számos tagállamnak problémát okoz az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének értelmezése, az európai unió Bizottsága készített egy kiadványt mely elemzi, hogy a cikk milyen kapcsolatban van az élőhelyvédelmi irányelv többi cikkével, valamint szélesebb körben hogyan viszonyul a madárvédelmi irányelv egyes szakaszaihoz. A 6. cikk egyes bekezdéseit részleteiben tárgyalja, és kitér a kezelési tervek készítésének lehetőségére is. Részlet a kiadványból: Kezelési tervek A szükséges természetvédelmi intézkedések lehetnek "ha kell, olyan kezelési tervek …, amelyek kifejezetten a területekre vonatkoznak vagy egyéb fejlesztési tervek részét képezik". Ezekkel a kezelési tervekkel minden előrelátható tevékenységre fel kell készülni, az előre nem látható tevékenységekkel pedig a 6. cikk 3. és 4. bekezdése foglalkozik. A "ha kell" kifejezés arra utal, hogy nem minden esetben szükséges a kezelési terv megléte. Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy kezelési tervet alkot, azt általában érdemes a 6. cikk 1. bekezdésében említett egyéb intézkedések, különösen a szerződéses megoldások, elindítása előtt megtenni. A szerződéses intézkedések legtöbbször az érintett hatóságok és a földtulajdonosok közötti kapcsolatok kialakulását jelentik, és külön-külön az egyes földbirtokokra korlátozódnak, amelyek rendszerint kisebbek a Natura 2000 területnél. Ilyen helyzetben a területre vonatkozó kezelési terv egy olyan átfogó keretet biztosít, amelynek tartalma hasznos kiindulási alap a szerződések részleteinek meghatározásához. A megfelelő kezelési tervek "kifejezetten a területekre vonatkoznak", tehát konkrétan a Natura 2000 hálózatba tartozó terület kezeléséről szólnak, vagy "egyéb fejlesztési tervek részét képezik". Ez utóbbi lehetőség összhangban áll azzal a Közösségi alapelvvel, amely szerint a környezet- és természetvédelmet integrálni kell az egyéb ágazati politikákba. Ennek az integrációnak hozzá kell járulnia a 3. cikk 1. bekezdésében említett hálózat koherenciájához. De bármely esetben szükséges lehet a 6. cikk 3. bekezdésének alkalmazása a kezelési terv olyan vonatkozásaira, amelyek nem kapcsolódnak a természetvédelmi kezeléshez (ld. a 6. cikk 3. bekezdéséhez fűződő kommentárt a 4.3.3. fejezetben). Habár a kezelési terv pontos tartalmára vonatkozóan nincs útmutatás, a jelen kiadvány II. melléklete számos fontos szempontot ismertet, amelyeket e tervek készítésekor figyelembe lehet venni. A II.a. mellékletben egy tájékoztató jellegű listát találunk azokról a LIFE Nature
2
projektekről, amelyek során kezelési tervet készítettek, vagy más jogi, hatósági, illetve szerződéses intézkedést (ld. alább) vezettek be a terület védelmére. A tagállamok a más típusú intézkedések „fölé”, átfogó eszközként, alkothatnak kezelési terveket. Ezekre nincs mindig szükség, de ahol alkalmazzák őket, ott figyelembe kell venniük az egyes területek jellegzetességeit és minden előrelátható tevékenységet. A kezelési tervek lehetnek önállóan megalkotott dokumentumok vagy beépülhetnek más fejlesztési tervekbe is. II. melléklet: Néhány szempont a kezelési tervekkel kapcsolatosan Bár kezelési tervek készítése nem mindig szükséges, mind a Galway (1996), mind a Bath (1998) konferencia eredményei azt mutatják, hogy a kezelési tervek hatékony eszközök lehetnek a területek védelmi céljainak elérésében, így az élőhelyvédelmi irányelv előírásainak teljesítésében. Az alábbi kivonat a Galwayban tartott szeminárium következtetései alapján készült, melyek hasznosak lehetnek a kezelési tervek készítése során. 1. Módszertan •
Valóban szükséges kezelési terv készítése a területre? Mik ennek az okai?
•
Ki fogja kezdeményezni a terv készítését? Ki lesz felelős a tervért?
•
Melyek a legfontosabb dolgok a területtel kapcsolatosan? (természeti értékek, társadalmi-gazdasági összefüggések)
•
Melyek a fő veszélyeztető tényezők?
•
Mit szeretnénk elérni?
•
Hogyan szeretnénk elérni, milyen pontos ütemterv alapján?
•
Mennyibe fog kerülni? Természetvédelmi szempontból hasznos lesz a ráfordított forrás?
2. Célkitűzések A kezelési tervek célkitűzéseinek meg kell felelni a területen található közösségi jelentőségű élőhelyek, valamint állat- és növényfajok ökológiai igényének, annak érdekében, hogy a kedvező természetvédelmi helyzet biztosítható legyen. Így a céloknak a lehető legvilágosabbnak reálisnak, mérhetőnek és kivitelezhetőnek kell lenniük. Megfogalmazásában közérthetőnek kell lennie. •
Mi a kedvező természetvédelmi állapot a területen található élőhelyek és fajok számára?
•
Hogyan járul hozzá a terület egységéhez és a hálózat koherenciájához?
•
Az érintett élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi állapotának fejlődésének megfelelően dinamikus módon értékelik a fent említetteket?
3. Konzultáció és végrehajtás Ez a rész kiemelkedő fontosságú a multidiszciplináris és szakmai megközelítést igénylő kezelési tervek készítésénél. •
Valamennyi helyi érintett szereplőt beazonosítottak?
•
Bevonták őket a lentől jövő kezdeményezésbe? 3
•
Mely tervezési szakaszban vonták be a helyi szereplőket?
A konzultáción alapuló módszerre jó példa a francia „document d’objectifs” ahol valamennyi érdekelt csoportot bevonják a konzultációba, mely koordinációjáért a helyi hatóságok felelősek. 4. Monitoring és értékelés Ezek a fejezetek rendkívül fontosak a kezelési terv szempontjából, mivel elsősorban így lehet meghatározni, hogy sikeres volt-e a terv. Úgy, mint a kezelési terv célkitűzéseinek a monitoring résznek is világosnak, pontosan definiáltnak kell lennie. Kiemelkedő fontosságú a pénzügyi helyzet vizsgálata is. 1.2 LIFE A LifeNature projektek több mint fele tartalmaz kezelési terveket. Egyes projektek (pl. Francia és Olaszországban) kimondottan a kezelési terv stratégiának, illetve a Natura 2000 kezelési tervek útmutatójának volt szentelve. A 2005-ig terjedő időszakban a LIFE projektek több mint felében (a 853-ból 428 projektben) készítettek valamilyen kezelési tervet vagy adatgyűjtést, vagy egyéb tevékenységet az EU listákon szereplő élőhelyek és fajok kezelési tervezésével kapcsolatosan. A LIFE Natura projektekben szereplő tervek felépítése, tartalma és céljai jelentősen különbözhetnek a terület nagyságától, a cél élőhelyektől és fajoktól, a nemzeti jogi környezettől, valamint a helyi szereplőktől. Franciaország 1 és Olaszország az elsők között készített útmutatót a Natura 2000 területek kezeléséről. Mindkét LIFE projekt eredményeit és következtetéseit nagymértékben felhasználták az 1996-os galwayi konferencián. A francia útmutató nagyobb hangsúlyt helyez a társadalmi konzultációra és a társadalmi-gazdasági csoportok bevonására. Javasolják egy „facilitátor” bevonását, aki az egyes érdekcsoportokkal egyeztetve alkotja meg a terv vázlatát. Az olasz útmutató az egyes előre definiált élőhelytípusokkal kapcsolatosan ad jó tanácsokat. A Galway szeminárium keretében a Natura 2000 területek kezelési terveinek ajánlott szerkezetét dolgozták ki a résztvevők. Egy ideális kezelési tervnek a következő elemeket kell tartalmaznia: •
Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkén alapuló politikai nyilatkozat (policy statement)
•
A terület leírása (mely tartalmaz egy történeti területhasználati változásvizsgálatot)
•
A célkitűzések meghatározása (rövid és hosszú távú célok)
•
A korlátozások meghatározása (a bevont szereplők megjelölésével)
•
Reális megvalósítási tevékenységek listája (költségvetéssel és időrendi táblázattal
•
Részletes konzultációs folyamat leírás
•
Monitoring és értékelés
1
Experimental drawing up of management plans for future French Natura 2000 sites (B4-3200/95/519) Testing of management plans on 35 sites and drafting of a methodological guide for preparing management plans for Natura 2000 sites.
4
turizmus; 2 agrárkörnyezetvédelem; 14 növényfajok; 15
általános; 64
egyéb élőhely; 20 tengerparti élőhelyek; 34
természetes és természetközeli gyepek; 27
vizes élőhelyek; 75
1. ábra
madárfajok; 58
erdő; 59
A kezelési tervet is tartalmazó LIFE Nature pályázatok tematikus megoszlása
2. NEMZETKÖZI SZERVEZETEK KEZELÉSI TERVEZÉSI ÚTMUTATÓI 2.1 EUROSITE A EUROSITE, mely természetvédelmi kezeléséért munkálkodó szervezetek hálózata, 1989 megalakulása óta számos kézikönyvet és útmutatót készített a védett területek kezelése tervezésének témájában. Az 1997-ben megjelent EUROSITE kezeléstervezési eszközrendszer (Eurosite Management Planning Toolkit) c. kiadványuk a védett területek kezelés tervezése (Management Planning for Protected Areas) c. útmutatóval bővült. A kiadvány számos ország szakértőinek tapasztalatait figyelembe véve ad ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy mit kell tartalmaznia egy jó kezelési tervnek. A kiadvány rugalmasan kezelhető, megoldási javaslatok találhatók benne a kis és nagy területek, állami/nem állami (pl. NGO) vagyonkezelésben lévő, jogszabályban/informálisan kijelölt területek kezelése számára. Az útmutató kiemeli az érintettek bevonásának fontosságát, illetve azt, hogy a hasonló problémával küzdő szervezetek osszák meg egymással tapasztalataikat. Az útmutató segítséget nyújt: •
a kezelési terv elemeinek meghatározásában,
•
védett területek kezelési célkitűzéseinek meghatározásában,
•
a jó kezelési tervezést akadályozó tényezők felismerésében,
•
az önbizalom és hitelesség megszerzésében,
•
a részvételen alapuló tervezési módszer előnyeinek és hátrányainak felismerésében,
•
a helyi földtulajdonosok bevonásában és aktivizálásában, a védett terület kezelésében résztvevő partnerekkel történő hosszútávú kommunikáció kialakításában,
•
a pozitív eredmények elérésében a terület kezelői számára,
•
megérteni a védett területekre vonatkozó monitoring és értékelési követelményeket definiálásában és alkalmazásában,
•
az elvárások kezelésében – és abban, hogy ezek reálisak legyenek.
5
2.2 IUCN Az IUCN által kiadott kezelési tervek készítéséről szóló kiadvány nem kimondottan a Natura 2000 területekről szól, hanem a védett területek kezelési terveinek készítésében próbál segíteni. Mivel azonban a Natura 2000 területek is speciális (közösségi jelentőségű) természetvédelmi területnek számítanak, az útmutató segíthet számos, a tervezési folyamatban felmerülő kérdés megoldásában. A védett területek kezelői hasonló problémákkal küzdenek: mi értelme van a tervnek? Fogja valaki használni ezeket? Hogyan lehet egy, a jövőre vonatkozó teljesíthető tervet készíteni, melyet valamennyi érintett csoport (természetvédelem, földtulajdonosok stb.) elfogad? 2.2.1 Ajánlások a kezelési tervekhez A sikeres kezelésiterv-készítésnek a következők jellemzői: •
Nem egy esemény, hanem egy hosszabb folyamat, a munka nem ér véget a terv elkészítésével, hanem folytatódik a megvalósítással és még azután is tart.
•
Jövőre épít: A jövőbeli problémákkal és alternatív tevékenységi folyamatokkal foglalkozik. Vizsgálja a folyamatok fejlődését és a jelen döntéseinek lehetséges jövőbeli hatásait
•
Mechanizmust biztosít arra, hogy elgondolkodjanak a veszélyeztető tényezőkről és lehetőségekről és egyéb komplikált témákról, a problémamegoldásra és kommunikáció segítésére a résztvevők között
•
Szisztematikus: a legtöbb tervezői munka egy előre meghatározott lépéssorozaton keresztül történik. Így szerkezetet kap a folyamat, mely elősegíti a logikus megközelítés alkalmazását. Ez biztosítja, hogy a döntések ismereteken, illetve a téma és annak összefüggéseinek vizsgálatán alapuljanak, valamint azt, hogy mások is megértsék a javasolt tevékenységek lényegét.
•
Értékítélet foglal magába. A kezelési tervezése egy olyan folyamat, mely magában foglalja annak megállapítását, hogy mi egy védett terület, illetve milyenné kellene lennie, és hogyan lehet fenntartani vagy elérni a kívánt állapotot a külső és belső feltételek változtatásával. A védett területek kezelési tervezése így nem csak a természeti értékek objektív állapotának vizsgálatára összpontosít, hanem az emberekre és azok véleményére is.
•
A holisztikus szemléletet veszi alapul. Amennyiben a tervezés nyitott és részvételen alapuló nagyon széles körben vehet figyelembe témákat, szempontokat és véleményeket.
•
Folyamatos munka: figyelembe kell venni a változó körülményeket és célokat.
2.2.2 A tervezési folyamat áttekintése A tervezés egy dinamikus folyamat, egy három lépésből álló körfolyamat lépéseinek ismétlése: 1. A kezelési terv elkészítése 2. A terv kivitelezése 3. Monitoring és a terv felülvizsgálata
6
Ennek értelmében a tervezési folyamatot 13 lépésre lehet bontani: 1.
Előkészületek – döntés a kezelési terv készítéséről, a tervező csapat kijelölése, a feladat körvonalazása, a tervezés során használt folyamat definiálása,
2.
Adatgyűjtés – a témakörök megállapítása, konzultáció,
3.
Az adatok és információforrások értékelése,
4.
Kényszerítő tényezők, lehetőségek és veszélyek azonosítása,
5.
Kezelési „vízió” és célok megfogalmazása,
6.
A „vízió” és célok eléréséhez a lehetőségek kidolgozása, beleértve a zónarendszert,
7.
A kezelési terv tervezetének elkészítése,
8.
A tervezet megvitatása az érintett szereplőkkel,
9.
Benyújtott anyagok értékelése, a kezelési terv vázlatának átdolgozása, a végső változat elkészítése, benyújtott anyagok elemzés és jelentés készítése a konzultációs folyamat eredményeiről,
10.
A kezelési terv elfogadása, jóváhagyása,
11.
Végrehajtás,
12.
Monitorozás és értékelés,
13.
Döntés a kezelési terv felülvizsgálatáról és frissítéséről, felelősségi megfontolások.
A folyamatban rendkívül fontos elem a visszacsatolás, vagyis, az, hogy a tervező a múlt tapasztalatai alapján korrigálni tudja a jövőre vonatkozó tevékenységeket. Ez a visszacsatolási hurok, tulajdonképpen a minőségbiztosítási kör, amely keretében a monitorig és felülvizsgálat biztosítja, hogy a terv minden tekintetben megfelelő, reális és hatékony legyen. A folyamat ismétlődő jellegéből adódik a rugalmas és a változó körülményekhez könnyen alkalmazódó kezelés. Útmutató a kulcsfontosságú szereplők azonosításához A védett területre a következő személyek lehetnek befolyással: •
miniszterek, és más szakterületek és hatóságok vezetői,
•
helyi közösségek, akciócsoportok és egyéb egyesületek vezetői,
•
a területtel határos földek tulajdonosai, lakosai,
•
a védett terület közelében tevékenykedő földbérlők,
•
egyéb üzleti szereplők, illetve ezek képviselői különösen a gazdasági tevékenységek területén (vízgazdálkodás, erdészet, halászat, bányászat, turizmus),
•
védett területek tervezői, kezelői és munkatársai,
•
a turisztikai szektor képviselői, illetve a látogatók és pihenni vágyók programjainak szervezői,
•
a területen illetve a környéken dolgozó kutatók.
A következő kérdések segítenek meghatározni a kulcsszereplőket: 7
1. Mi az emberek kapcsolata a területtel? Hogyan használják és értékelik azt? 2. Mi a szerepük és felelősségük a területekkel kapcsolatosan? 3. Milyen módon befolyásolhatnak bármilyen tervezett kezelési kezdeményezést? 4. Milyen hatással bír a tevékenységük jelenleg a védett terület védendő értékeire? 2.3 A TAGÁLLAMOK PÉLDÁI 2.3.1 Általános kérdés: szükséges-e natura2000 kezelési terv? Valamennyi EU tagállam tett konkrét lépéseket a Natura 2000 hálózatban tartozó területek kezelése érdekében. Az egyes államok különböző megközelítést alkalmaztak az ország méretétől, a nemzeti jogi környezetétől, adminisztratív felépítésétől, valamint természeti környezetétől függően. Kötelező kezelési tervek kidolgozása Dániában, Észtországban, Hollandiában, Szlovákiában, valamint Svédországban. Dánia innovatív megoldást választott, összekötve az élőhelyvédelmi- és víz-keretirányelvet. Mivel mindkét – területileg jelentősen átfedést mutató – irányelv bevezetése során szükséges kezelési tervek kidolgozása, arra a döntésre jutottak, hogy vízgyűjtőnként létrehoznak egy új, a vízügyi és természetvédelmi tervezésért felelős regionális környezetvédelmi ügynökséget, mely felelős a tervek kidolgozásáért és végrehajtásáért. Észtországban a 2004. évi természetvédelmi törvény valamennyi Natura 2000 területet védett területnek nyilvánította, melyek részére a fenntartási terv elkészítése kötelező érvényű. A tervnek tartalmaznia kell a terület fő természeti jellemzőit, a védelmi célokat, valamint a védelmi intézkedéseket, alátámasztva a költségvetéssel és egy időrendi táblázattal. Svédországban a Natura 2000 fenntartási tervek a svéd környezetvédelmi ügynökség által kidolgozott Natura 2000 kézikönyv alapján készülnek, tartalmazzák a területeket veszélyeztető tényezőket, valamint a védelmi célokat, melyek alkalmazásával a területeken elérhető a „kedvező természetvédelmi helyzet”. Belgiumban csak két-három tartományban él fenntartási tervkészítési kötelezettség, míg Finnországban csak a védett területekre és természeti területekre (wilderness area) kötelező Natura 2000 kezelési tervek kidolgozása. Magyarországon nem kötelező a kezelési tervek elfogadása, csak a már nemzeti jogszabállyal is védett területeken. A Cseh Köztársaságban csak a különleges természet-megőrzési területekre (SAC) kötelező a kezelési terv, míg a különleges madárvédelmi területekre (SPA) nem. Speciális kezelési tervek kidolgozását írják elő egyes német tartományokban is. A döntés, hogy a megfelelő természetvédelmi intézkedéseket egyéb tervezési eszközökbe (pl. területi tervezés, vízgyűjtő tervek, erdőtervek) integrálják, a tagállamok gyakran regionális szerveikre bízzák. Olaszországban ez az eset áll fenn, ahol is egy miniszteri rendelet egy logikai folyamaton végigvezetve segíti a helyi szerveket annak eldöntésében, hogy az adott területen szükség van-e speciális Natura 2000 kezelési terv kidolgozására vagy az intézkedések beintegrálhatók már létező egyéb tervekbe. Portugáliában az élőhely- és madárvédelmi irányelvek mellékletein szereplő élőhelyek, valamint állat- és növényfajokkal kapcsolatos védelmi intézkedéseket már létező tervekbe kell bedolgozni. Lettországban valamennyi Natura 2000 területet Speciális Természetvédelmi Területnek nyilvánították, amelyre a lett kormány általános kezelési szabályokat alkotott. Ezek tartalmaznak egy listát a tiltott és engedélyezett tevékenységekről is.
8
2.3.2 A tagállamok egyéb sajátosságai a tervezésben Az első két ország (Olaszország, Franciaország) célzott LIFE projektet indított annak érdekében, hogy a projektek tapasztalatai és eredményei alapján dolgozza ki a Natura 2000 területek kezelésével kapcsolatos ajánlásokat. 2.3.2.1 Olaszország Olaszországban megalkottak egy miniszteri rendeletet, mely abban segíti a helyi hatóságokat, hogy eldöntsék szükséges-e az adott területen speciális Natura 2000 fenntartási terv készítése. A kézikönyv, mely tartalmazza a fenntartási terv szerkezetét, valamint a terv elkészítésének lépéseit a következő fejezetekből áll: 1. útmutató a Natura 2000 területek kezeléséhez, 2. a terület kezelésbe vonásának értékelése, 3. a Natura 2000 területek kezelésének jogszabályi háttere: védelmi intézkedések, 4. a Natura 2000 területek kezelésének indikátorai: általános követelmények, a tervezett biológia indexek rendszere és használatának módja, flóra, fauna, erdészeti kérdések, hidrológia, geológia, veszélyeztető tényezők és változások a környezeti feltételekben, szociális és közgazdasági kérdések, 5. a 25-féle területtípus leírása (kategóriánként a kategorizálás alapját jelentő jellemző élőhelytípusok listája, a természeti környezet és ökonómiai szükségletek leírása, topográfia, releváns biológiai indexek, potenciális veszélyek és kezelési javaslatok), 6. irodalomjegyzék, 7. mellékletek: a. a Natura 2000 területek kategorizálásához használt módszertan leírása, b. a területkategóriák közötti statisztikai összefüggések leírása, talajparaméterek, legelési intenzitás (skála: 0-3), tűz kockázata (skála: 0-3), a terület beépítettsége (%), Térkép a területek elhelyezkedéséről, minden kategórián belül, a biogeográfiai régiók ábrázolásával, c. valamennyi kategórián belül mátrix megadása az egyes élőhely típusok százalékos megoszlásáról, d. jelmagyarázat a területhasználati térképhez, e. az állat és növényfajokhoz az IUCN vörös lista kategóriái, f. valamennyi területkategóriához a növény és állatfajok listája.
9
A fenntartási terv szerkezete
2.3.2.2 Franciaország A Natura 2000 projekt fő következtetése a tárgyalásos és szerződéses módszer elfogadása volt, melynek fontos eleme, hogy a nyilvánosságot a tervezés kezdetétől be kell vonni a folyamatba. E folyamat eredményeképpen létrejött kezelési tervek elnevezése „document d’objectif”, rövidítve „DOCOB”, melyet valamennyi Natura 2000 területre el kell készíteni. A Natura 2000 kezelési tervek bevezetéséhez a szabályokat részben a LIFE projektből szerzett tapasztalatokból vették. Erre azért is volt nagy szükség, mivel a Natura 2000 területek kijelölése vehemens ellenállást váltott ki nem kellőképpen tájékoztatott földhasználók, és helyi önkormányzatokból. Ez odáig vezetett, hogy a területek jelentését az EU felé fel kellett függeszteni. A területek elfogadása után számos olyan szervezet jött létre, mely a közvélemény megfelelő részvételét hivatott biztosítani. Ezen felül a Natura 2000 kezelési tervek elkészítésnél a helyi szereplők bevonását kötelezővé tették. A terveket decentralizált módon, helyi szinten készítik el. Az ökológiai és fenntartható fejlődés minisztériuma rendszeresen publikál útmutatókat a Natura 2000 fenntartási tervekhez. A legutolsó 2004. december 21-én jelent meg. A DOCOB elkésztése során az első lépés egy Irányító Bizottság (steering committee) felállítása. A Bizottságban valamennyi érintett csoport képviselteti magát, úgymint a nemzeti kormány képviselője (prefektus), helyi önkormányzatok és földtulajdonosok, biodiverzitás-védelemben jártas szakértők, társadalmi-gazdasági szakértők, mezőgazdasági hatóságok képviselői, erdészek, NGO-k képviselői, valamint sport és turisztikai érdekek képviselői. A Bizottság elnöke, akit a helyi hatóságok nevezik ki, felelős az egyeztetésekért és a terv elfogadtatásáért. A dokumentumot magát a facilitátor készíti elő, akit a Bizottság többi tagjával egyeztetve az elnök, vagy a „megyei adminisztrátor” jelöl ki. A védelmi célokat, a Bizottság jelöli ki, de a
10
végleges tervet a prefektusnak el kell fogadnia. Nemzeti szinten a terveket a „Natura 2000 Monitoring Bizottság” felügyeli. A fenntartási tervnek tartalmaznia kell a következőket: •
A Natura 2000 terület élőhelyeinek és fajainak leírása és térképi ábrázolása, védelmi helyzetük és fő társadalmi-gazdasági jellemzőik leírása
•
A fő célkitűzések az élőhelyek és fajok kedvező védelmi státuszának fenntartásra/helyreállítására, fenntartható fejlődés stratégia
•
A javasolt intézkedések listája a célkitűzések elérésének érdekében, valamint amennyiben szükséges új szabályozási javaslatok megtétele
•
Javaslatok specifikus megállapodások kötésére a földtulajdonosokkal a területek kezelése kapcsán, mely magába foglalja a technikai részleteket és a pénzügyi hátteret is. A földtulajdonosokat kompenzálni lehet a természetvédelmi célok eléréséért tett tevékenységekért, melyet az EU mezőgazdasági célprogramokból is finanszírozhatók. (a földhasználók nem kötelesek részt venni a programokban)
•
Javasolt pénzügyi intézkedések
•
A javaslatok, valamint az élőhelyek és fajok monitorozási és értékelési programja
•
Olyan tevékenységek listája, melyek bár nem alanyai a tervek és projektek értékelése kötelezettségnek (élőhelyvédelmi irányelv 6 (3) és 6(4)), de megfelel a követelményeinek.
A Bizottságot és a facilitátorokat tréningekkel és dokumentációkkal segítik, melyek útmutatókat, az élőhelyek és a fajok leírási modelljeit, a védelmi követelményeket, valamint részletes megállapodási javaslatokat/mintákat tartalmaznak. A terveket 6 évente felül kell vizsgálni. Az új terveket és projekteket hatásvizsgálatnak lehet alávetni, a folyó tevékenységeket visszamenőleg nem lehet vizsgálni. Egy elemzés szerint a Franciaországban és az Egyesült Királyságban történő kezelési tervek tervezési folyamatában fontos az érintett lakosság és szereplők bevonása a tervezési folyamatba. Ha jobban belegondolunk, a hatóságoknak nem lett volna kötelessége valamennyi érintettel konzultálni, és egy limitált körű tárgyalás nagyban gyorsította volna a folyamatot az elején, a végén sok értékes időt vesztettek volna a végrehajtási szakaszban a jogi procedúra végigvitelével, illetve a társadalmi egyeztetéssel. Annak érdekében, hogy a későbbi szakaszokban elkerüljük a konfliktusokat az érintett szereplőkkel érdemes őket a tervezési folyamat minél korábbi stádiumában bevonni. Még ha egyes szereplők nem is értenek egyet a kezelési tervvel, legalább ez kiderül egy korai szakaszban, így van lehetőség a probléma orvosolására. 2.3.2.3 Németország Németország nincs egyszerű helyzetben a Natura 2000 területek „kedvező természetvédelmi helyzetének” elérése terén, mivel úgy, mint a Natura 2000 területek kijelölésének folyamatáért a szövetségi tartományok felelősek. A szövetségi minisztérium, illetve a Szövetségi Természetvédelmi Hivatal (Bundesamt für Naturschutz - BfN) csak összefogja a munkát, információt, útmutatókat szolgáltat, megbeszéléseket szervez. Az egyes tartományok más-más megközelítést használnak a tartomány speciális problémáinak megoldására. 11
Egyes tartományok törekednek arra, hogy tartományi szinten egységes szerkezetet és eljárásrendet alakítsanak ki a kezelési tervek kidolgozására. Más tartományok közvetlenül kiválasztott területek teszt vagy mintatervek kidolgozásával kezdték a munkát. További tartományokban másfelől a Natura 2000 területeken található közösségi jelentőségű élőhelytípusok, valamint növény- és állatfajok felmérését helyezik a hangsúlyt és az erre épülő kezelési tervek kidolgozása még gyerekcipőben jár. Mecklenburg-Vorpommern A tartomány Mezőgazdasági, Környezetvédelmi és Fogyasztóvédelmi Minisztériuma segédanyagként kiadott egy útmutatót és tartalomjegyzéket a Natura 2000 területek kezelési terveinek elkészítéséhez. A célok eléréséhez a következő fő szempontokat vették figyelembe: 1. Nem minden Natura 2000 területre készítenek kezelési tervet, csak azokra, ahol nagy a valószínűsége a konfliktusoknak, vagy kiemelkedő fontosságúak a Natura 2000 hálózat szempontjából. 2. Általános szabályként azt vették alapul, hogy adatgyűjtéssel, térképezéssel, növelni kell a biológiai ismereteket a területekről, mely szükséges a kezelési terv kidolgozásához és ahhoz, hogy ne legyenek ellentmondó adatok a kezelési tervben és a területről leadott adatokban, így az eredményeknek alkalmasnak kell lennie a Natura 2000 adatlapok (Standard Data Form – SDF) frissítésére is. Ez azt jelenti, hogy a tervet a természetvédelmi hatóságnak hivatalosan el kell fogadni, és ez egyben elősegíti egy szakmai és egy tartalmi minimum kidolgozását a tervek készítéséhez. 3. Védelmi célok megállapítása szükséges valamennyi védendő értékre nézve és lokalizálni is szükséges ezeket, amennyire csak lehetséges, de egy általános tiltás (a védett természeti területekről eltérően) nem lép életbe automatikusan a Natura 2000 területeken. 4. A védelmi intézkedések sikeres és gyors bevezetéséhez az érintett szereplőkkel minél hamarabb fel kell venni a kapcsolatot. Ennek következtében a kezelési tervkészítés nagy anyagi, idő és személyi ráfordítást igényel, mivel az érintettek összefogása, valamint a nyilvánosság tájékoztatása kiemelkedő fontosságú. 5. A területekről szóló jelentésekben az érintett közösségek számára nagyon fontos a munka során elért „status quo” dokumentálása. 6.
A lehetséges kedvezőtlen hatások értékelése érdekében a Natura 2000 területre hatással lévő tervek és projektek vizsgálata mindig szükségessé teszik egyes közösségi jelentőségű értékek (élőhelyek, fajok) specifikus vizsgálatát. Amennyiben kezelési terv nem áll rendelkezésre a vizsgálat alapját az SDF adatok adják.
További, a keresztmegfeleltetés (Cross Compliance - 1782/2003) szabályozásából eredő feladat a mezőgazdasági területek speciális igényeinek bemutatása. A kezelési terv tartalmaz egy természettudományos szakmai részt, melyben meghatározzák a védelem tárgyát és céljait, valamint egy konszenzus-orientált végrehajtási részt, melyben figyelembe veszik a társadalmi-gazdasági szempontokat is. Átfogó információ és a helyiekkel történő konzultáció, valamint a tervezési folyamat magas színvonalú levezénylése szükséges ahhoz, hogy elfogadják a területkijelölést és a kezelési tervet. A terv kidolgozásának időtartalma nem haladhatja meg a két-három évet annak érdekében, hogy garantálható legyen az érintettek együttműködése. Általános szabályként azt a döntést hozták, hogy a kisebb területek kezelési terveit két éven belül be kell fejezni. 12
A terv kötelező érvényű a természetvédelmi hatóságok számára, mihelyt a magasabb szintű természetvédelmi hatóság véglegesíti és elrendeli alkalmazását. A terv külső hatásokra alakulhat (megállapodások, szerződések, szabályozás, jogszabályváltozások, új információk). Egyes esetekben szükségesek lehetnek kezelési intézkedések olyan Natura 2000 területekre is, melyekre nem készült kezelési terv. Ezekben az esetekben az intézkedéseket röviden megfogalmazott védelmi előírásokként hozzák meg, melyek általában a meglévő információkon és a természetvédelmi hatóság megfelelő vizsgálatán alapulnak. A kezelési tervek szerkezetének és fő tartalmi elemeinek kidolgozása az illetékes tartományi hatóságok segítségével történt. A szerkezet változtatásához a tartományi társminisztériumok egyetértése szükséges. Az egyes tartományok speciális Natura 2000 területeinek (l. tengeri területek) vázlatának kidolgozását a tartományok szoros együttműködésben dolgozzák ki a hatóságokkal. A kezelési tervek átlalános szerkezete I. Rész Alapinformációk I.1
Általános területleírás
I.1.1
Alapinformációk
I.1.2
Jelenlegi státusz, földhasználati módok, turizmus és rekreáció
I.1.3
Védett területek
I.2
A terület jelentősége a Natura 2000 hálózat szempontjából
I.2.1
A területen feljegyzett és dokumentált I. mellékletes élőhelytípusok, a II mellékleten szereplő növény- és állatfajok, illetve a madárvédelmi irányelv I. mellékletén szereplő madárfajok
I.2.2
Az élőhelyek és fajok jelentősége a Natura 2000 hálózat szempontjából
I.2.3
Az élőhelyek és fajok lényeges jellemzőinek és védelmi céljainak általános meghatározása
I.2.4
Az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének fajai
I.3
I. mellékletes élőhelytípusok, a II mellékleten szereplő növény- és állatfajok, illetve a madárvédelmi irányelv I. mellékletén szereplő madárfajok védelmi helyzete Területlehatárolás, területleírás, a lényeges jellemzők definiálása, valamint a védelmi helyzet értékelése
I.3.1
I. mellékleten szereplő élőhelytípusok
I.3.2
II. mellékleten szereplő növény- és állatfajok
I.3.3
Madárfajok
I.4
A területek értékelésének összefoglalása
I.4.1
Védelmi cél
I.4.2
Hiány/veszteség vizsgálat
I.4.3
Megőrzési célkitűzések
13
II. Part
Az intézkedések megegyezésre törekvő végrehajtása: előkészítés a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembe vételével
II.1
A jelenlegi és tervezett területhasználat értékelése
II.1.1
Összeegyeztethető területhasználat különös tekintettel a mező- és erdőgazdálkodásra
II.1.2
Összeegyeztethető turizmus és rekreációs tevékenységek
II.1.3
Összeegyeztethető ipari tevékenységek és infrastrukturális létesítmények
II.1.4
Nem összeegyeztethető tevékenységek
II.1.5
Tervezett projektek és tevékenységek
II.1.5.1
Összeegyeztethető tervek (pre-audit további értékelés nélkül)
II.1.5.2
Egyénileg értékelendő tervek (összeegyeztethetőség szempontjából)
II.2
Intézkedések
II.2.1
A védelem és helyreállítás szempontjából szükséges intézkedések
II.2.2
Fejlesztési intézkedések
II.3
Az intézkedések végrehajtásának eszközei
II.3.1
Szerződésekkel kapcsolatos szabályok
II.3.2
Adminisztratív szabályozások és megállapodások, keresztmegfeleltetés (Cross Compliance) a mezőgazdasági szektorban
II.3.3
Védett területek lehatárolása, a jogi biotópvédelem alkalmazása
II.3.4
A fő fejlesztési intézkedések megvalósítása
II.3.5
A terület ellenőrzésének szabályai, információk a területről
II.4
A megőrzési és helyreállítási intézkedések költségei
III. Annex A közönség részvétele (public participation) és meghallgatások dokumentációja IV.
Térképek 1a Jelenlegi helyzet, tervek (1:25 000) 1b Védett területek (1:25 000) 2a Élőhelytípusok (1:10 000) 2b II mellékleten szereplő növény- és állatfajok élőhelyei (1:10 000) 2c A területen előforduló madárfajok élőhelyei (1:10 000) 3 Intézkedések (1:10 000) 3a Amennyiben szükséges, keresztmegfeleltetési (Cross Compliance) követelmények (1:10 000)
14
A kezelési tervezés folyamatábrája Természetvédelem - Alapinformációk Élőhelyvédelmi irányelv: A megőrzés tárgyai
Madárvédelmi irányelv (az élőhelyvédelmi területtel való átfedés mértékéig): A megőrzés tárgyai
A területek és lényeges jellemzői a védelmi célokra és megőrzési célkitűzésekre való tekintettel
Az élőhelyvédelmi irányelv I. melléklete szerinti élőhelytípusok
Az élőhelyvédelmi irányelv II. melléklete szerinti növény és állatfajok élőhelyei
A madárvédelmi irányelv I. melléklete szerinti madárfajok, valamint vándorló madarak élőhelyei
A területen található élőhelytípusok, valamint növény és állatfajok élőhelyeinek védelmi helyzete A terület általános értékelése/jelenősége a Natura 2000 hálózat szempontjából Veszteség vizsgálat, védelmi célok, megőrzési célkitűzések Az intézkedések megegyezésre törekvő végrehajtása: előkészítés a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembe vételével A jelenlegi és tervezett területhasználat és intézkedések értékelése •
Összeegyeztethető területhasználat
•
Nem összeegyeztethető területhasználat
•
Tervezett projektek és tevékenységek
•
A védelem és helyreállítás szempontjából szükséges intézkedések
•
Fejlesztési intézkedések Eszközök
•
Szerződéses megállapodások a területhasználókkal (pl. mezőgazdaság, erdészet, halászat, rekreáció, turizmus)
•
Adminisztratív megállapodások
•
Keresztmegfeleltetés (Cross Compliance) követelmények
•
Védett területek lehatárolása, a jogi biotópvédelem alkalmazása (Szövetségi Természetvédelmi Törvény)
•
A fő fejlesztési intézkedések
•
A terület ellenőrzése, információk a területről A megőrzési és helyreállítási intézkedések költségei
15
2.3.2.4 Ausztria Ausztriában az állami természetvédelem a szövetségi tartományok (9 tartomány) szintjén képviselteti magát. Szövetségi szinten nincs természetvédelmi jogszabály, tartományi természetvédelmi törvények szabályozzák a természetvédelem fő kérdéseit az országban. Az EU természetvédelmi irányelveit is tartományi szinten jogharmonizáltak, valamint a területek kijelöléséért is a tartományok voltak felelősek. Valamennyi természetvédelmi törvény új természetvédelmi kategóriaként jelöli meg a közösségi jelentőségű területeket, melyeket „Európai természetvédelmi területként” (Europa-schutzgebiet) vezették be, egyedül Tirol vezette be a „Natura 2000 terület” megnevezést. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. (1) cikkének rendelkezésein alapuló kezelési intézkedések kidolgozásáról a legtöbb tartományi törvényben nem találkozunk. Az esetek többségében a kezelési intézkedések meghatározásával, illetve a kezelési tervek kidolgozásával csak, mint lehetséges rendelkezéssel számolnak. Karnten és Tirol tartományokban a szükséges kezelési intézkedéseket a védett területekről szóló rendeletekbe dolgozták be. Egyedül a burgerlandi természetvédelmi törvény teszi jogszabályban kötelezővé a kezelési tervek készítését valamennyi Natura 2000 terület számára. Arra a tényre alapítva, hogy a kezelési intézkedések egyéb fejlesztési tervekbe is beintegrálhatók, lehetséges a szintén tartományi szinten szabályozott erdőtörvényen alapuló erdőtervek használata. Ezek alkalmazása alternatíva lehet az elsősorban vagy teljesen erdővel borított Natura 2000 területek esetében. Egyes területeknél Salzburg tartományban már van is erre példa. Bár Burgerlandon kívül egy tartományban sincs jogszabályi kötelezettség a Natura 2000 kezelési tervek készítésére, mégis valamennyi tartomány megkezdte az ilyen irányú tervezési folyamatot. Bár nincs egységes formája a tervek készítésének, megfogalmaztak az alábbi tartalmi alapvetéseket: •
A védett értékek területi lehatárolása
•
A védett értékek állapotfelmérése
•
A védelmi célok megfogalmazása
•
Javaslatok a védelmi intézkedésekre
•
A területek monitorozásának átgondolása
Ennek ellenére nem minden terv felel meg a fenti követelményeknek. Számos esetben a védelmi célok megfogalmazása, illetve a terület monitorozása elnagyolt, vagy teljesen hiányzik. Másfelől egyes tartományok a minimum elvárásokból kiindulva még a finanszírozás kérdéseit és a beavatkozások értékelésének alapjait is bedolgozzák a kezelési tervbe. A WWF egy felmérése alapján jelenleg a 212 osztrák Natura 2000 területek több mint felére készül, vagy áll rendelkezésre kezelési terv. Minden esetre eddig csak 3 tartományban áll kidolgozás alatt valamennyi Natura 2000 területre kezelési terv, melyek elkészülte 2007-re várható. Tirol egységes szerkezetű terveket kíván kidolgozni a Natura 2000 területei számára az elkövetkező 3-5 évben. Az egyes területek kezelési terveinek kidolgozását legnagyobb részben a tartományok természetvédelmi részlegeinek tájtervezési és ökológiai intézetei végzik, melyek munkáját nem hangolják össze. Csak egy tartományban dolgoztak ki egységes módszertant a Natura 2000 tervekhez, illetve itt fogja össze a munkát egy külső szakmai koordináló szerv. Bár egységes szerkezet kialakítására törekednek, felmerülnek lényeges metodikai kérdések: •
Az élőhelytérképezés szakmai irányelvei (poligonok lehatárolásának módszertana), 16
•
A védelmi helyzet értékelésének mikéntje,
•
A védelmi intézkedések kidolgozásának kérdései,
•
Adatkezelés és feldolgozás.
Fontos szempont egy terület védett értékeinek felmérésénél a pontos definíciók meghatározása, valamint az európai élőhely-osztályozás kategóriáinak a nemzeti klasszifikációba történő megfeleltetése. (Az I. melléklet élőhelyeinek osztrák élőhely osztályozáshoz történő hozzárendelésére készült útmutató) A védett értékek lehatárolása alapvető feltétel a kezelési tervek készítéséhez. A munkát 1:10 000 vagy pontosabb légifotók interpretálása és az elérhető adatok (biotóptérképezés) alapján végzik el, de ez sem egységes a tartományokban, mivel mindenhol más az elérhető adatok köre. A Natura 2000 területek kijelölési folyamata számos tartományban teremtett komoly konfliktushelyzetet a területtulajdonosok/földhasználók és a hatóságok között. A fő ok az élőhelyvédelmi irányelv előírásai között kereshető, mivel az előírások szerint a területek lehatárolásánál kizárólag szakmai indokokat lehetett figyelembe venni, gazdasági, politikai, illetve egyéb érdekekre nem lehettek tekintettel. Ez az eddigi jogalkotási gyakorlattól élesen eltért, mely nem tette lehetővé a tulajdonosok beleszólását (jogorvoslatát) a területek lehatárolásába. Így a Natura 2000 program megítélése általánosan negatív, és az egyes védelmi intézkedések meghozatalának komoly következményei lehetnek, amennyiben nem vonják be az érintetteket a tervezési folyamatba. Az érintett lakosságnak komoly elvárásai vannak a kezelési tervekkel (intézkedésekkel, kompenzációval) kapcsolatban.
2.3.2.5 Szlovénia Az EU tagországok közül Szlovéniában a legnagyobb az ország teljes kiterjedéséhez viszonyítva a Natura 2000 területek aránya (36%). A Natura 2000 területek mintegy 70%-a erővel borított, mely 15%-kal meghaladja az EU átlagot. A területek mintegy egynegyede áll védelem alatt, és további 10%- ot terveznek védelem alá helyezni 2012-ig. A Natura 2000 területekre kidolgozandó kezelési tevékenységeket a Natura 2000 területkezelés program foglalja össze. A program kidolgozásában nagy segítséget nyújtott egy LIFE Nature program, mely keretében az egyes állami szervek (erdészet, halászat, kutatóintézet, mg-i tanácsadó szolgálat, agrárkamara, vízügyi intézet) is sikeresen együttműködtek az operatív program kidolgozásában. A biodiverzitás védelmére a fő operatív program a Natura 2000 kezelési program. Ennek tartalmi elemeit általánosságban a szlovén természetvédelmi törvény és természetvédelmi stratégia, részleteiben pedig a Különleges Természet-megőrzési Területekről (Natura 2000 területekről) szóló rendelet szabályozza. A rendelet szabályozza a Natura 2000 és potenciális Natura 2000 területek tervezésének mikéntjét. A tervezési módszer megegyezik a két területtípusnál. Az alapvető tervezési dokumentum a Natura 2000 területkezelési program, melyet a Natura 2000 területek védelmi célkitűzéseinek megvalósítására készítették. Tartalmazza a védelmi célok és intézkedések részletes definícióit, az intézkedések végrehajtóit és a pénzügyi forrásokat. A védelmi intézkedések tartalmazzák a következőket: •
természetvédelmi intézkedések,
•
intézkedések a természeti erőforrások módosított használata érdekében,
•
intézkedések a mezőgazdasági gyakorlat módosított használata érdekében, 17
•
intézkedések a vízgazdálkodás módosított használata érdekében,
•
egyéb további intézkedések, melyek szükségesek a fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének eléréséhez.
A program meghatározza tehát a védelmi célokat, és intézkedéseket, emellett kijelöli az érintett szektorokat és a védelmi intézkedések végrehajtóit is. További cél a horizontális kapcsolódások kialakítása más stratégiai tervekkel és fejlesztési programokkal. Ez kiemelkedő fontosságú az EU alapok felhasználásának szempontjából különösen azokon a területeken, ahol az EU szabályozása is ösztönzi a természetvédelmi célok finanszírozásának más szektorok alapjaiba történő beintegrálását (pl. Agrár- és Vidékfejlesztési Alap, Halászati Alap, Strukturális Alap, Regionális és Fejlesztési alapok). A programot a 2007 és 2013 közötti időszakra készítették, mivel Szlovénia szándékai szerint jelentős számú intézkedést az EU alapokból kíván finanszírozni. Az operatív program definiál indikátorokat is, melyeket rendszeresen figyelemmel kell kísérni annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani az intézkedések hatékonyságát a kedvező megőrzési helyzet elérésére való tekintettel. Az indikátorok alkalmasak a védelmi intézkedések és azon tevékenységek értékelésére, melyek szükségesek az Európai Ökológiai Hálózat koherenciájának biztosításához. Ezen kívül meghatározza azokat az alap és alkalmazott kutatási területeket, melyek elengedhetetlenek az élőhelyek, valamint növény-és állatfajok behatóbb ismeretéhez.
18
IRODALOM 1. BIBIČ, A. (2007): Natura 2000 site management programme: 2007-2013: operational programme Ljubljana, Szovenia: Ministry of the Environment and Spatial Planning, 2007, ISBN 978-961-6392-58-7 2. IDLE, E.T., BINES, T.J.H. (2004): Eurosite management planning toolkit Complementary Guidance 2004 A handbook for practitioners, EUROSITE 3. LIFE-FOCUS:Integrated management of Natura 2000 sites (LIFE-Focus is the journal of the LIFE III programme (2000-2006).) EC – DG Env 4. ELLWANGER, G., SCHRÖDER, E. (Bearb.) (2006): Management von Natura 2000-Gebieten. Erfahrungen aus Deutschland und ausgewählten anderen Mitgliedstaaten der Europäischen Union. Naturschutz und Biologische Vielfalt 26. Bundesamt für Naturschutz. Bonn-Bad Godesberg. 302 S. EUR 22,-ISBN 978-37843-3926-9 5. ELLMAUER, T. et al. (2006): Managementplanungen für Natura 2000 in Österreich, Naturschutz und Biologische Vielfalt 26. Bundesamt für Naturschutz. Bonn-Bad Godesberg. 302 S. EUR 22,-ISBN 978-3-7843-3926-9 6. WENDLER, W., JESSEL, B. (2006): Umsetzung und Akzeptanz der FFHRichtlinie in Frankreich, Naturschutz und Biologische Vielfalt 26. Bundesamt für Naturschutz. Bonn-Bad Godesberg. 302 S. EUR 22,-ISBN 978-3-7843-3926-9 7. THOMAS, L., MIDDLETON, J., PHILLIPS, A. (series editor) (2003): Guidelines for Management Planning of Protected Areas Best Practice Protected Area Guidelines Series No. 10 IUCN – The World Conservation Union 8. Office for Official Publications of the European Comm unities, (2000): A Natura 2000 területek kezelése A Tanács természetes élőhelyek és vadon élő növény- és állatvilág megőrzéséről szóló 92/43/EEC irányelve 6. cikkének rendelkezései (Managing Natura 2000 sites : The provisions of Article 6 of the ‘Habitats’ Directive 92/43/EEC) Luxembourg: 2000 ISBN 92-828-9048-1 Hivatalos magyar fordítás: KvVM 9. NEUMANN, F: :Management Plans in perspective of article 6.1 of the Habitats Directive: a common interest binding fishers, ecologists, hunters, port planners and recreationists 10. CHOLLET, F The experience of the Office National des Forêts (prezentáció) 11. Ministry of Agriculture, Environment and Consumer Protection MecklenburgVorpommern: “Management Planning in Natura 2000 Sites“ General guidelines for the Natura 2000-management planning in Mecklenburg-Vorpommern 12. Integrated management of Natura 2000 sites (LIFE-Focus is the journal of the LIFE III programme (2000-2006).) EC – DG Env 13. Ellwanger, G. & Schröder, E. (Bearb.) (2006): Management von Natura 2000Gebieten. Erfahrungen aus Deutschland und ausgewählten anderen Mitgliedstaaten der Europäischen Union. Naturschutz und Biologische Vielfalt 26. Bundesamt für Naturschutz. Bonn-Bad Godesberg. 302 S. EUR 22,-ISBN 978-3-7843-3926-9 MELLÉKLET:Az alapanyagok eredeti nyelvű dokumentumai digitális pdf fájlként csatolva 19
