30. szám 2Kir 4,42-44; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15

plébánia hírlevele III/30. szám 2Kir 4,42-44; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15 „Elizeus megparancsolta: »Adjatok enni az embereknek! « Szolgája ellene vetette: »Hogy adjak ennyit száz ember elé?« A materialista ember ezzel a felszólítással nem tud mit kezdeni, mert csupán hirtelen fölmerülő élelmezési problémát lát benne, amelynek megoldásához sem eszköze, sem ideje nincsen. A naiv hívő ugyancsak tehetetlenül tárja szét a karját, és Isten csodálatos közbelépésére vár. Aki viszont igazán hisz és bízik Istenben, az nem kapitulál ebben a helyzetben, hanem megteszi, ami tőle telik, a többit pedig Istenre bízza. Isten csodáinak véghezvitelében számít a mi közreműködésünkre. Ahogy a régi skolasztikus bölcsesség fogalmaz: a természetfölötti a természetesre épít. Jelen esetben arra a húsz árpakenyérre, melyet

2015. július 26.

A Komáromi Szent András

Évközi 17. vasárnap

a próféta ajándékba kapott, pontosabban arra a gondoskodó szeretetre, amellyel ezt a kenyeret jótevője neki adta. Ahol egyik ember a másik szükségleteiről gondoskodik, megfeledkezve önmagáról, de legalábbis háttérbe szorítva saját igényeit, ott olyan légkör, erőtér keletkezik, amely mindjárt mozgósítja Isten országának erőit. Amikor a tévé képernyőjén vagy közvetlen a szomszédban természeti katasztrófát: pusztító árvizet, tűzvészt, földrengést vagy forgószelet látunk, elszörnyedünk, és szemrehányással illetjük Istent, hogy ilyesmit megenged. Pedig az elemi csapások okozta károk sokszor megelőzhetők vagy legalábbis csökkenthetők lennének, ha nem volna annyi emberi mulasztás, gondatlanság és elővigyázatlanság helyi és globális szinten egyaránt. De ha már a megelőzésre nem ügyeltünk eléggé, legalább a bajban legyünk észnél, felismerve, hogy

nem tehetetlenül sajnálkozni kell, hanem megtalálni az összefogás lehetőségét, és közös erőfeszítéssel munkálkodni a károk enyhítésén és egymás megsegítésén. Az ilyen helyzetekben napvilágra kerülő jóság és önzetlen tenni akarás csodákra képes, mert az ember, amikor nagylelkűen jót tesz, önkéntelenül is megnyílik az isteni jóságra, s alkalmassá válik arra, hogy Isten ereje nyilatkozzék meg általa. És még egy nagyon fontos dolog: Isten egészen biztosan, akár csodás módon is gondoskodik azokról, akik elsősorban az ő or-

szágát és annak igazságát keresik, s eközben megfeledkeznek evésrőlivásról, anyagi javakról és szükségletekről, mint a Jézust hallgató néptömeg a pusztában. Aki a jobbik részt választja, azaz szívének csupán egyetlen gondja van: Isten akaratának keresése és teljesítése, az mentesül a világ gondjainak szorongatásától, s újra és újra megtapasztalja életében az isteni gondviselés apróbb és nagyobb csodáit. Barsi Balázs-Telek Péter-Pál: Magasság és mélység – Évközi idő

Szent Márta

Marta (= úrnő; arám) Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak.Az első találkozás, amikor Jézus Márta házában járt, Szent Lukács szerint így történt: Jézus tanítványai kíséretében úton volt. ,,Útjuk közben betértek egy faluba (Betániába). Egy Márta nevű asszony befogadta a házába. Mártának volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott, és végezte a háziasszonyi teendőket.’’ Volt mit tennie, hiszen legalább tizennégy fáradt férfi vacsorájáról és elszállásolásáról kellett gondoskodnia. ,,Egyszercsak megállt, és így méltatlankodott: Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy

segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha’’ (10,38-42). A második alkalom, amikor Mártával találkozunk az evangéliumban, Jézus legnagyobb csodája: Lázár feltámasztása. A történteket Szent János mondja el: ,,Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal, és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték Jézusnak: Uram, akit szeretsz, beteg! Ennek hallatára Jézus azt mondta: Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy

2


megdicsőüljön általa az Isten fia. A harmadik alkalommal szintén Betániában találkozunk Mártával, Máriával és Lázárral, közvetlen Húsvét előtt. Ismét János evangélista mondja el a következőket: ,,Hat nappal Húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek a tiszteletére.’’ Ez a vacsora azonban nem Márta, hanem a leprás Simon házában zajlott le. A három testvér is hivatalos volt: ,,Márta felszolgált, és Lázár is a vendégek között volt. Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a hajával. A ház betelt a kenet illatával. Az egyik tanítvány, Karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osz-

tották szét a szegények között? De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus rászólt: Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen a temetésem napjára teszi.’’ Máté evangéliumában Jézus így folytatja: ,,Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.’’ (Jn 12,1-8; Mt 26,6-13). Sajnos a liturgikus megemlékezés Máriára épp azért, mert alakja egybemosódott Mária Magdolnával nem terjed ki. Mártát a ferencesek kezdték ünnepelni 1262-ben, július 29-én. A 13. század végén a római naptárba is áttették. www.adorans.hu

Ludovico Consalvo feljegyzéseiből, amelyeket maga Szent Ignác mondott tollba

az idő eltöltésére szintén ilyen olvasmányt kért. De abban a házban egyetlen lovagregény sem volt, ezért odaadták neki a „Krisztus élete” és a „Szentek virágoskertje” című könyvet; mindkettőt hazai nyelven. Ezeknek a könyveknek ismételt olvasása révén egy bizonyos fogékonyságot nyert a bennük megírt gondolatok iránt. Ezek az utóbbi időben kézhez vett olvasmányai néha egészen elterelték a gondola-

(Cap. 1, 5-9: Acta Sanctorum Iulii, 7 [1868], 647)

Vizsgáljátok meg a szellemeket, vajon Istentől származnak-e? Ignác abban az időszakban, amikor lelkét még egészen betöltötték az üres és haszontalan lovagregények, amelyeket a régi idők híres lovagjainak kalandos történeteiről írtak, mihelyt gyógyulófélben volt, Évközi 17. vasárnap

3

tait a régi érzésvilágától; máskor viszont nem ritkán a régebben szokásos képzelődései martaléka lett, amint épp eszébe jutottak ilyenfajta olvasmányai. Közben Isten irgalmassága is segítette, és az új olvasmányokból merített gondolatait tovább vezette. Amikor ugyanis Krisztus Urunknak és a szenteknek életét olvasta, elgondolkodott magában, és ilyen következtetésre jutott: „Mi történne, ha éppen én cselekedném azt, amit Szent Ferenc tett, vagy mi lenne, ha Szent Domonkos tetteit követném?” Sokszor töprengett így bensejében. Ezek a gondolatok aránylag hosszú időn át fogva tartották lelkét, de azután, ha más változatos ügyek is közbeékelődtek, újra csak előlopakodtak a hiú és világias képzelgések, amelyek újabban már hosszú időre háttérbe szorultak. A réginek újjáébredése azután sokáig fogva tartotta. De e különböző tárgyú gondolatok megélésében felfigyelt egy nagy különbségre: nevezetesen, ha a világias gondolatok töltötték be lelkét, nagy érzelmi szenvedély ragadta el; amikor pedig már belefáradt ezekbe, szomorúnak és nyomorultnak érezte magát. Viszont amikor arra gondolt, hogy miképp követhetné a szenteknél megfigyelt erényes életet, nemcsak akkor érzett valami egészen felszabadult lelki gyönyörűséget, amikor közvetlenül foglalkozott ezekkel,

hanem akkor is boldog és vidám volt, amikor már nem is gondolt azokra. Ezt a lényeges különbséget

azonban mindaddig nem vette észre, és nem is értékelte különösképpen, amíg egyik nap meg nem nyílt a lelki szeme. Csodálni kezdte ezt a különbséget, és megbizonyosodott saját tapasztalata révén, hogy a gondolatok egyik fajtájából szomorúságot, a másikból örömet merít magának. Ez lett tehát a legelső következtetés, amit a lelki élet titkaiból leszűrt magának. Azután pedig, amikor már a nagyobb lelkigyakorlatait is megkezdte, úgy tanította övéit, hogy először is ezzel a megtapasztalt következtetésével kezdte megvilágítani előttük a különböző szellemek megértését. www.breviar.sk/hu 4


Fejtörő a) A baloldali üres oszlopba írt számozással rakja sorrendbe az elmélkedő szentírásolvasás szokásos mozzanatait, majd ebben a sorrendben olvassa össze a jobboldali oszlop betűit. Végül az így kapott szóval egészítse ki Pál apostol Timóteushoz írt levelének sokat idézett mondatát.

Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes, és minden jótettre kész legyen. (2Tim 3, 16) b) A négyzetrács függőleges oszlopában annak a görög szónak a mássalhangzóit látja, amely a szentírási szövegek tudományos elemzését jelenti. Egészítse ki ezt a szót a hiányzó magánhangzókkal, úgy, hogy válaszol a kérdésekre. 1. Az Úr Jézus szőlőtőről szóló tanításának irodalmi műfaja. 3. Miért helytelen a „biblianyitásból” rendszert csinálni? Mert az ……… szokás, amely téves értelmezésekhez vezethet. 5. Isten szava nem csak információkat közöl, hanem meg is teszi azt, amit jelent, ezért …… szó. 7. Próféta, akinek könyvében az Úr az égből lehulló esőhöz hasonlítja az ő szavát.


5

Gyerekeknek: Nem akarok templomba menni Hogyan válhat a küzdelem ünneppé?

A templomban az ismerőseinkkel is találkozunk

Az egyik legvidámabb pillanat a templomba való járásban az, hogy találko-

zunk az ismőseinkkel. Vasárnap reggelente ott vannak az osztálytársaid és a környékbeli gyermekek is.

H

a elég gyakran jársz a templomba, találkozol majd új emberekkel is, és megismerkedsz velük! Jó móka lehet összejönni azokkal, akik veled együtt ott vannak a templomban. Lehet, hogy új barátokra is akadsz. Forrás: Nem akarok templomba menni! – Agapé Kiadó 6


Heti liturgikus naptár 26. vasárnap: ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP 2Kir 4,42-44; Zs 144; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15 Enni fognak, és még marad is 27. hétfő Kiv 32,15-24.30-34; Zs 105,19-23; Mt 13,31-35 A nép nagy bűnt követett el, mégis bocsásd meg vétkét 28. kedd Kiv 33,7-11; 34,5b-9.28; Zs 102; Mt 13,36-43 Az Úr szemtől-szembe beszélt Mózessel 29. szerda: SZENT MÁRTA, Mária és Lázár, az Úr vendéglátói 1Jn 4,7-16; Zs 33; Jn 11,19-27 vagy Lk 10,38-42 Ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk 30. csütörtök Kiv 40,16-21.34-38; Zs 83; Mt 13,47-53 Beborította a felhő a bizonyság sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte 31. péntek: LOYOLAI SZENT IGNÁC Lev 23,1.4-11.15-16.27.34b-37; Zs 80; Mt 13,54-58 Ezek az Úr ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek 1. szombat: LIGUORI SZENT ALFONZ Lev 25,1.8-17; Zs 66; Mt 14,1-12 Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá mindenki birtokához


7

A szentmisék rendje

2015. július 27 – augusztus 2.

VII. 27. Utorok – Kedd

Pondelok – Hétfő

8:00 10:00 18:00

7:00 magyar magyar

slovenská

Szent Rozália Szent Anna

Sv. Anna

Božie požehnanie pre dcéru Emíliu † László Tibor Szándékra Szent Rozália Penzión Sv. Anna

† Erzsébet és Miklós Na úmysel † Anna a Karol Nemcoví

magyar slovenská slovenská

8:00 18:00

VII. 28. Streda – Szerda

Piatok – Péntek

7:00 8:00 18:00

slovenská magyar magyar

Sv. Anna Szent Rozália Szent Anna

† Viera Nehézová Csizmadia István Szándékra

Požehnanie pre rodinu † Dénes, Matild, Mária Szándékra

† Édesapa László és nagyapa ADORATIO Na úmyseľ

VII. 31.

Sv. Anna Szent Rozália Szent Anna magyar

Szent Rozália St. Anna Sv. Anna

Szándékra † Alžbeta Pernická † Sebőné, Gróf Etelka

slovenská magyar magyar slovenská

Szent Rozália Sv. Rozália Szent András

† Szülők: Anna és Lajos † Agneša a Andrej † Vilmos Szándékra

7:00 8:00 18:00 8:00 15:00 18:00

magyar slovenská magyar

Szent Rozália Sv. Ondrej Szent András Szent András

VII. 29.

8:00 18:00 18:00

magyar slovenská magyar magyar

Štvrtok – Csütörtök

VIII. Sobota – Szombat 1.

8:00 9:00 11:00 18:00

VII. 30.

VIII. 17. NEDEĽA 2. CEZ ROK ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP


8

30. szám 2Kir 4,42-44; Ef 4,1-6; Jn 6,1-15

Recommend Documents