2008. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal 2008

HALLGATÓI JEGYZET A munkaerőpiaci ismeretek képzéshez NSZFT FKA-KT-15/2008.

Foglalkoztatási és Szociális Hivatal 2008.

Felelős kiadó Pirisi Károly főigazgató

Témavezető: Borbély-Pecze Tibor Bors

Szerzők: Bogátiné Lakatos Edit Fehér Ildikó Ignits Györgyi

Lektorok: Busch Irén Dr. Ritoókné Ádám Magda

Foglalkoztatási és Szociális Hivatal www.afsz.hu www.epalya.hu www.npk.hu

2008.

Tartalomjegyzék Bevezető .....................................................................................................................................5 A tananyagtartalom meghatározása ...........................................................................................6 I. A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSE, JELLEMZŐI; A SZAKKÉPZÉS ÉS FELNŐTTKÉPZÉS HATÁSA A FOGLALKOZTATÁSRA ............................................. 8 A közoktatás intézményrendszere.............................................................................................. 8 A szakképzés intézményrendszere ........................................................................................... 14 A felnőttképzés intézményrendszere.........................................................................................22 A szakképzés és felnőttképzés hatása a foglalkoztatásra ......................................................... 26 Képzési, szakképzési fogalomtár ..............................................................................................40 II. A MUNKAERŐPIAC DINAMIKÁJA ............................................................................... 49 Munkaerőpiaci és pályaismereti alapfogalmak ........................................................................ 49 Munkaerőpiaci helyzetkép: nemzetközi és hazai trendek ........................................................ 67 Munkaerőpiaci előrejelzések, prognózisok Magyarországon és Európában ........................... 95 Információk és adatbázisok a képzésekről, és a munkaerőpiacról......................................... 103 III. JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNY ..................................................................................... 107 IV. WEB-TÁR ....................................................................................................................... 110 V. IRODALOMJEGYZÉK................................................................................................... 113


Bevezető Az életút-tervezéssel, karrierépítéssel, pályaorientációval és tanácsadással foglalkozó szakemberek számára meglehetősen sokféle - tematikáját, módszertanát, célcsoportját tekintve eltérő - oktatási- és tréninganyag került összeállításra az elmúlt években. Ezek többsége lényegében az önismeretre, személyiség- és kompetenciafejlesztésre fókuszál, illetve különböző mélységben érinti a pálya- és szakmaismeret témakörét. A megalapozott döntés azonban egy harmadik lábon is támaszkodik: a munkaerőpiaci lehetőségek ismeretén. Az emberek egy része azt mondja: „Olyan szakmát akarok szerezni, amivel utána biztosan el is tudok helyezkedni.” A helyzet nem ennyire egyszerű: vannak ugyan olyan szakterületek, ahol könnyebb az elhelyezkedés, mint máshol, de az egyén rátermettsége, előzetes tapasztalatai, életkora, lakhelye jelentősen meghatározzák a munkához jutást. Ezzel a tananyaggal olyan hiánypótlásra vállalkoztunk, ami a hazai szakemberek számára lehetőséget teremt a szakképzési szerkezet és a munkaerőpiaci helyzet szövevényeiben való eligazodásra úgy, hogy az elsajátított ismereteket multiplikátorként továbbadni legyenek képesek, illetőleg a hozzájuk forduló tanácskérők, kliensek, ügyfelek számára megfelelő információval tudjanak szolgálni. Ha egy érettségiző szakmá(ka)t kíván szerezni, akkor leül, az OKJ-t a kezébe veszi, és megtervezi, hogy milyen pályát szeretne befutni, ehhez milyen képesítéseket kell megszereznie, majd ezekhez a szakmákhoz megkeresi a munkaügyi központoknál, iskolák, cégek hirdetéseiben vagy éppen az interneten a megfelelő képzéseket. Ha van három éve a tanulásra, akkor szinte bármilyen területen két vagy akár három egymásra épülő jó szakmát is a kezébe kaphat. Hogy ez megvalósulhasson, az orientációval foglalkozó szakembereknek ismerniük kell a munkaerőpiaci kutatásokat, a kutatások eredményeit és az azokra épülő prognózisokat mert, ezek ismerete nélkül nem tudnak megfelelő információt nyújtani a hozzájuk segítségért fordulóknak. Budapest, 2008. augusztus

5


A tananyagtartalom meghatározása

I. A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSE, JELLEMZŐI; SZAKKÉPZÉS ÉS FELNŐTTKÉPZÉS HATÁSA A FOGLALKOZTATÁSRA

A

1. A közoktatás intézményrendszere 1.1 A közoktatás intézményei 1.2 A közoktatási intézmények jellemzői 2. A szakképzés intézményrendszere 2.1 Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 2.2 Iskolarendszerű szakképzés intézményei 2.3 Iskolarendszeren kívüli szakképzés intézményei 2.4 Felsőoktatási intézmény, mint szakképző intézmény 3. A felnőttképzés intézményrendszere 3.1 Felnőttképzés jellemzői 3.2 A felnőttképzés intézménytípusai 4. A szakképzés és felnőttképzés hatása a foglalkoztatásra 4.1 A népesség képzettségi színvonalának, az iskolai kibocsátásnak az alakulása 4.2 Fiatalok munkaerő-piaci helyzete: átmenet az iskolapadból a munka világába 4.3 A szakképzési rendszer munkaerőpiachoz való közelítésére tett intézkedések, programok 4.4 Zökkenőkkel a munkaerőpiacra – segítő szakemberek és szervezetek 5. Képzési, szakképzési fogalomtár II. A MUNKAERŐPIAC DINAMIKÁJA 1. Munkaerőpiaci és pályaismereti alapfogalmak 1.1 Munkaerőpiaci alapfogalmak I. 1.2 Munkaerőpiaci alapfogalmak II. 1.3 A képzettségek és a foglalkozások kapcsolata 1.4 Pályaismereti alapfogalmak 2. A munkaerőpiac jellegzetességei a fogyasztói társadalmak korában 2.1 A szolgáltatási szektor dominánssá válása 2.2 Az új gazdasági teret formáló erők: regionalizáció és globalizáció 2.3 Átalakuló foglalkoztatási formák 2.4 Az egyéni életutak átalakulása

6


3. Munkaerőpiaci helyzetkép: nemzetközi és hazai trendek 3.1 Demográfiai folyamatok, a népesség korösszetétele, a munkavállalási korú népesség számának alakulása 3.2 Gazdasági aktivitás: foglalkoztatottság és munkanélküliség itthon és Európában 3.3 A munkavállalási korú inaktívak 3.4 A munkaerőpiac szerkezete Magyarországon 3.5 Területi különbségek a magyar munkaerőpiacon 4. Munkaerőpiaci előrejelzések, prognózisok Magyarországon és Európában 4.1 Az előrejelzések funkciói és az eredmények értelmezése 4.2 A magyar és az európai munkaerőpiacra vonatkozó rövid és középtávú prognózisok főbb megállapításai 5. Információk és adatbázisok a képzésekről és a munkaerőpiacról 5.1 A képzésekkel, képző intézményekkel, továbbá pályaismerettel, pályaorientációval kapcsolatos információk és elérhetőségeik 5.2 A munkaerőpiaccal kapcsolatos információkat tartalmazó hazai és nemzetközi adatbázisok elérhetősége, információtartalma

III. JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNY IV. WEB-TÁR V. IRODALOMJEGYZÉK

7


I. A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSE, JELLEMZŐI; SZAKKÉPZÉS ÉS FELNŐTTKÉPZÉS HATÁSA A FOGLALKOZTATÁSRA

A

1. A közoktatás intézményrendszere

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Bemutatjuk a magyar oktatási rendszer felépítését, megnevezzük a legfontosabb kapcsolódó jogszabályokat, röviden jellemezzük az egyes intézménytípusokat. Megismerkedhetünk egy nemzetközi osztályozási rendszerrel, ami az egymásra épülő képzettségi szinteket határozza meg.

Az ember élete során hosszú utat tesz meg ahhoz, hogy elérje céljait. Van, aki végigjárja az oktatási rendszer valamennyi lépcsőfokát, mások a lehetséges „útelágazásoknál” irányt váltanak, kilépnek a munkaerőpiacra. Azt hogy ki milyen életutat jár be, több tényező befolyásolja. A magyarországi oktatás egységnek tekintendő, mely magába foglalja a közoktatást, a szakképzést, a felsőoktatást és a felnőttképzést. Ezek együttesen alkotják az oktatási rendszert, bár mindegyik területéről külön jogszabály rendelkezik: – – – –

közoktatás: 1993. évi LXXIX törvény szakképzés: 1993. évi LXXVI törvény felnőttképzés: 2001. évi CI törvény felsőoktatás: 2005. évi CXXXIX törvény

valamint az ezekhez tartozó rendeletek és határozatok. A magyar iskolarendszer felépítését a következő ábra szemlélteti:

8


Forrás: www.palyanet.hu

1. sz. ábra Az oktatási-nevelési, illetve a képzési formák, programok egységes nemzetközi értelmezése érdekében – statisztikai céllal – három nemzetközi szervezet (UNESCO, OECD és az EU) 1997-ben kidolgozta az oktatás nemzetközi szabvány szerinti osztályozási rendszerét (International Standard Classification of Education – ISCED), amely lehetővé teszi a különböző országok oktatási rendszereinek összehasonlítását. A rendszer legfontosabb kategóriái a program és a szint. Az ISCED rendszer hét szintbe sorolja a nevelési-oktatási programokat.

9


A magyar képzési formák, nevelési, oktatási programok ISCED (nemzetközi osztályozás) szerinti besorolása: Feladat-ellátási hely típusa

Lehetséges ISCEDbesorolások, kombinációk

Magyarázat

Óvoda

0

Általános iskola

1AG

1–4. évfolyam

2AG

5–8. évfolyam

1AG 2AG

E1, E2, 1–8 (10). évfolyam

2BG

Felzárkóztató oktatás

2CV

Szakiskola alapfokú iskolai végzettség nélküli szakmákra

3CG

Szakiskola, 9–10. évfolyam, szakképző évfolyam kivételével

3CV

Szakiskolai szakképző évfolyamok (ha 9–10. évfolyamon van szakképző évfolyam, az is idesorolandó), ezenkívül a szakmunkásképzés az 1985. évi törvény szerint

4CV

Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (nem felsőfokú)

5B

Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (felsőfokú)

Speciális szakiskola

2CP

Speciális szakiskola, speciális készségfejlesztő szakiskola, előkészítő szakiskola

Gimnázium

2AG

5–8. évfolyam

3AG

9–13. évfolyam

2AG 3AG

5–13. évfolyam

3AP

Nappali szakközépiskola, 9–12. (13.) évfolyam

3BP

Felnőtt szakközépiskola, 9–12. (13.) évfolyam

4CV

Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (nem felsőfokú)

5B

Szakképző évfolyamok érettségit igénylő OKJ-szakmákban (felsőfokú)

Szakiskola

Szakközépiskola

Főiskola, egyetem 5A

Főiskolai szintű alap- és szakirányú továbbképzés, egyetemi szintű alapképzés, kiegészítő egyetemi képzés főiskolát végzettek számára, műszaki tanárképzés műszaki főiskolát végzetteknek, egyetemi szakirányú továbbképzés

Egyetem

DLA (művészképzésben megfelel a PhD-nek)PhD doktori program

6

Forrás: OM Közoktatás-statisztikai kézikönyv, 2005/2006

2. sz. ábra Az A általános, a B szakirányú továbbtanulási lehetőségre, a C elsősorban munkaerőpiacra vezető képzésre utalnak. G = general (általános) P = prevocational (előkészítő) V = vocational (szakképzési) megjelölések a program típusát jelzik

10


Az E1, E2 jelölés az átmeneti évfolyamokat jelenti a gyógypedagógiai tanterv szerinti általános iskolai oktatásnál. A szakközépiskolánál szereplő 3AP, illetve 3BP besoroláshoz: az OKJ rendszerű képzésben az érettségiig tartó időszakra (nem szakképző évfolyamok) vonatkozik, és a szakképző évfolyamokra a táblázatban megadott külön kódok vonatkoznak A közoktatás intézményei A közoktatáshoz az iskolarendszer három szakasza tartozik: − óvodai nevelés, − alapfokú nevelés-oktatás, − középfokú nevelés-oktatás. A közoktatási intézmény a törvényben meghatározott közoktatási feladatok ellátására létesített intézmény. A többször módosított, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szerint a közoktatás intézményei a következők: 20. § (1) A közoktatás nevelő, valamint nevelő és oktató intézményei: − óvoda; − általános iskola; − szakiskola; − gimnázium, szakközépiskola (együtt: középiskola); − alapfokú művészetoktatási intézmény − gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény; − diákotthon és kollégium (2) Gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény: a fogyatékosság típusának megfelelően létrehozott óvoda, általános iskola, középiskola, speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, előkészítő szakiskola, kollégium. 21. § A közoktatás pedagógiai szakszolgálatainak intézményei: - gyógypedagógiai tanácsadó, korai fejlesztő és gondozó központ; - tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, valamint az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság; - nevelési tanácsadó, - logopédiai intézet, - továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadó, - konduktív pedagógiai intézmény. 22. § (1) Pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények: az önkormányzati és az országos pedagógiai szakmai szolgáltató intézmények. (2) Szolgáltató intézmények: a központi műhelyek…”

Már kisgyermekkorban a szülők döntenek arról, hogy gyermeküket melyik óvodába íratják, majd a tanköteles kort elérve már komoly előkészületet igényel az iskolaválasztás. Magyarországon minden gyermek tanköteles. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. (A sajátos nevelési igényű tanulók esetében ez meghosszabbítható legfeljebb a huszadik életév betöltéséig. Így a gyermekéletük meghatározó időszakából legalább 12 évet a közoktatásban töltenek.

11


A közoktatási intézmények jellemzői Bár a közoktatás intézményei szélesebb kört ölelnek fel, ebben a részben a munkaerőpiachoz szorosabban kötődő intézményeket mutatjuk be röviden. Az iskolai oktatásban az első évfolyamtól kezdődően, az iskolatípustól függően a tizedik, a tizenkettedik, illetőleg a tizenharmadik évfolyamig bezárólag - az alapfokú művészetoktatási intézmény kivételével - a tankötelezettség teljesítését szolgáló, az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás folyik. A középfokú képzés nem egyszerűen az általános iskolai tanulmányok meghosszabbítása. Míg az alapfokú oktatás feladata az alapvető készségek (kulcskompetenciák, vagyis a kommunikációs, a technikai és a tanulási kompetenciák) kialakítása, addig a középfokú képzés a felnőtt életbe való átemelés szakasza, feladata pedig a fiatalok pályára kalauzolása, felkészítése a további tanulmányokra, illetve a munkaerőpiacra történő közvetlen belépés támogatása. A középfokú iskolák ezért – miközben sok tekintetben ugyanolyanok, mint a közoktatás alsóbb szakaszai –, sajátos célokkal és funkciókkal is bírnak, ami összefügg azzal, hogy a tanulókat egyéni elképzeléseik megvalósításában kell támogatniuk és orientálniuk. Általános iskola Az általános iskola jellemzői a közoktatási törvény 26. § szerint a következő: 26. § (1) Az általános iskolának nyolc évfolyama van… (5) Az általános iskolában a tanuló az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészül középiskolai, illetve szakiskolai továbbtanulásra, valamint a társadalomba való beilleszkedésre. (6) Az általános iskola tanulója - az átvételre és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42. §, 46. §, 66-67. §) - folytathatja tanulmányait másik általános iskola, szakiskola vagy középiskola megfelelő évfolyamán…” Az általános iskola kiválasztásában még leginkább a szülőké a döntő szerep, de rokonok, szomszédok „jó ismerősök” ajánlásai már befolyásolással bírnak. A választásban egyre lényegesebb szempont az iskolák kínálata. Ma már az intézmények nevelési-oktatási programjaik széles spektrumával versengenek egymással a tanulókért, szülőkért. A tanulmányok során az első elágazás, kilépési lehetőség a gyermek 10 éves korában van, amikor a negyedik osztály elvégzése és egy sikeres felvételi vizsga után a nyolc évfolyamos gimnáziumi képzésen tanulhatnak a diákok. A következő váltási lehetőség a tanulók 12 éves kora körül van, a 6. osztály után, a gimnáziumok 6 évfolyamos képzésére jelentkezhetnek. Ezek a váltások a környezeti hatások eredményeként, főleg tanuló és szüleik együttes döntésének eredménye. A pályaorientáció célirányosan az általános iskola 7. évfolyamán kezdődik. Az osztályfőnökök felmérik a tanulók érdeklődését humán-, reálterületen. Ilyenkor általában őszinte, tapogatózó megnyilvánulások születnek, melyeket később felvált a család hagyományőrző, valamint a gyermek által hallott divatos szakmák, 12


foglalkozások iránti érdeklődés. A tanulók nagy része még mindig az általános iskola 8. évfolyamán szembesül az első komoly döntéssel. A serdülőknek ebben az időben azt kell eldönteniük, hogy milyen iskolatípusban tanuljanak tovább, vagyis leginkább iskolát kell választani. A nyolcadik évfolyam befejezése után 4 évfolyamos gimnáziumban, szakközépiskolában, valamint szakiskolában lehet továbbtanulni. A továbbtanulásra választott iskolatípus azonban a későbbi szakmatanulás, a pályaválasztás lehetőségét is meghatározhatja. Szakiskola A Szakképzés intézményrendszere fejezetben kerül kifejtésre. Gimnázium Célja az általános műveltség megalapozása, az érettségire és a felsőfokú tanulmányokra való előkészítés. A közoktatás intézményrendszerében a gimnáziumi képzés változott meg a legkevésbé. A négy évfolyamos normál és emelt óraszámú oktatás mellett, van öt évfolyamos, két tanítási nyelvű vagy nyelvi előkészítő évfolyamos képzés, illetve választható hat- vagy nyolc évfolyamos gimnáziumi képzés is. A gimnáziumot még mindig azok a tanulók választják, akiknek vagy van konkrét elképzelésük a jövőjükkel kapcsolatban, vagy feltett szándékuk a felsőoktatásban való továbbtanulás, illetve azok a jó képességű tanulók, akik egy adott tantárgyat magasabb óraszámban szeretnének tanulni. A gimnázium 12. (13.) évfolyama érettségivel zárul. Az érettségi megszerzése újabb elágazást jelent a tanulmányokban: az „érett” fiatal a felsőoktatásban, a szakképzésben vagy a munkaerőpiacon folytathatja életútját. Szakközépiskola A Szakképzés intézményrendszere fejezetben kerül kifejtésre. Gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. (Kt.30.§)

13


2. A szakképzés intézményrendszere

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Röviden felvázoljuk a szakképzéshez kapcsoló EU-s irányelveket és említést teszünk azokról a hazai szakképzést érintő fejlesztésekről, amelyek az Európai Unio támogatásával valósulhattak meg. Jellemezzük az Országos Képzési Jegyzék 2006. évi átalakítását és a szerkezeti módosulásokat. Beszélünk az iskolarendszerű szakképzés intézményeiről. Új szemszögből világítjuk meg a felsőoktatást: mint szakképzési intézmény tárgyaljuk azzal együtt, hogy röviden bemutatjuk a bolognai rendszerű felsőoktatásunkat.

Az Európai Tanács 1963-ban fektette le a közös szakképzés-politika alapelveit és a lehetséges együttműködés lépéseit, eszerint a tagállamoknak az alapelvek betartásával kellett megvalósítaniuk szakképzés-politikájukat. Az 1975-ben létrejött CEDEFOP-nak, (European Centre for the Development of Vocational Training= Európai Szakképzés-fejlesztési Központ) mely a szakképzés fejlesztésének európai központja, a szakképzés fejlesztése, programok megvalósítása, szakképzési problémák megoldása volt a fő feladata. Kiemelt fontosságú feladat volt, hogy könnyebbé váljon a fiatalok átlépése az oktatásból a munkaerő-piacra, a munkavállalásra való felkészítésük megtörténjen, valamint a felnőttképzés, a tanácsadás, a speciális képzési formák is kiemeltebb szerepet kapjanak. Figyelmet fordítottak a lemorzsolódott tanulókra, az alapiskolai végzettséggel nem rendelkezőkre, a fogyatékkal élőkre. A szakképzés minőségi fejlesztését a nyolcvanas évek második és a kilencvenes évek első felétől különböző programok segítik. Ilyen a Leonardo-program, amely a kilencvenes évek közepétől a fogja össze a szakképzési programokat. A 2000 márciusában tartott lisszaboni találkozón az Európai Unió (továbbiakban: EU) új középtávú stratégiákat határozott meg. „2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő térségévé szeretne válni.” (Liszaboni Szerződés) 2002-ben Koppenhágában aláírt Nyilatkozat a szakképzési rendszerek és a szakképesítések közötti átjárhatóságot, a képzettségek kölcsönös elismerését és a szakképzés minőségének javítását tűzték ki célul. (Koppenhágai Nyilatkozat) Kidolgozásra került a szakképzésre és a felsőoktatásra vonatkozó Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR). A képesítési rendszer három fő dologra épül: − referenciaszintek kialakítása, − a hozzájuk kapcsolódó eszköztárral (pl.: a kredit-átviteli rendszer, az Europassokmány, a Ploteus-adatbázis), és − az együttműködést meghatározó elemek kidolgozásával, különös tekintettel a minőségbiztosításra, a non-formális és informális tanulásra, a pályaorientációra és a kulcskompetenciákra.

14


A tudásalapú társadalom megteremtése érdekében fontos az oktatás és képzés mindenki számára elérhetővé tétele, az „élethosszig tartó tanulás” feltételrendszerének megteremtése. EU-s támogatások jelentősége a fejlesztésben: − Forrás PHARE Pályaválasztási és pályaorientációs tanácsadási regionális kísérleti projekt; − HEFOP pályázatok − Szakiskolai Fejlesztési Program A társadalmi folyamatokhoz, az információs társadalom és a nemzetgazdaság követelményeihez, a munkaerőpiac igényeihez és az Európai Unió közösségi vívmányaihoz igazodó rugalmas és differenciált, a gazdaság dinamikus fejlődését segítő szakképzési rendszer működésének biztosítása, a pályakezdéshez és a folyamatos foglalkoztatáshoz szükséges szakképesítés(ek)nek az esélyegyenlőségen alapuló megszerzése, valamint az Alkotmányban meghatározott tanuláshoz való jog érvényesülése céljából jött létre az 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről. Országos Képzési Jegyzék A szakképzési törvény alapján az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (a továbbiakban: OKJ) tartalmazza. Az régi OKJ 1993-ban született és szinte minden évben módosult, mégsem tudta követni a gazdaság, a munkaerőpiac fejlődését, átalakulását. A jegyzékben szereplő szakképesítések elavultak, mások meg hiányoztak belőle. A magyar szakképzési rendszer a rendszerváltást követően teljesen átalakult. A régi rendszerű szakmunkásképzés, technikusképzés, szakközépiskolai képzés megszűnt. 1998. szeptember 1től szakképzés csak az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítések megszerzésére indítható. A régi képzési jegyzékben a szakmák alig voltak kapcsolatban egymással, nem volt jellemző az egymásra-épülés, így ha valaki másik szakmát akart tanulni, minden esetben teljesen elölről kellett kezdeni a képzést. Mindez nagyon megnehezítette az élethosszig tartó tanulás céljainak megvalósulását, megnehezítette azt, hogy a tanulni vágyók lépést tudjanak tartani a munkaerőpiac változó igényeivel. Az új OKJ-val ezeket a hibákat szerették volna kiküszöbölni. 2006-ban átalakult a szakképzés irányítási rendszere: a szakképzés ágazati tartalmi irányítása a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz került. Felgyorsult az a folyamat, amelynek célja a szakképzés és a foglalkoztatáspolitika összehangolt irányítása. Az új szerkezetű OKJ-t az 1/2006. (II. 17.) OM rendeletben adták ki, amely 2006. április 1jén lépett hatályba. Az új Országos Képzési Jegyzék jellemzői: Szerkezetében és tartalmában is átdolgozásra került. Benne a szakmák oktatása moduláris rendszerű, az egyes modulok egymásra épülnek, így biztosítják az adott szakterületen való

15


továbblépés lehetőségét, magasabb szintű képzés megszerzését, a szakmák közti átjárhatóságot. Ez rugalmas alkalmazkodást jelent a munkaerőpiac igényeihez. A moduláris szerkezet azt jelenti, hogy a rokonszakmák közös tudásanyagát mostantól ugyanaz a követelménymodul tartalmazza. Így, aki egy szakma megszerzése során sikeres vizsgával teljesített egy bizonyos modult, annak nem kell abból ismét vizsgáznia, és a második szakma tanulásakor felmentést kaphat a tananyag egy - az első szakma keretében már megismert - része alól is. Rendeletben kiadott szakmai- és vizsgakövetelménnyel rendelkező szakképesítések, részszakképesítések, elágazások, ráépülések szakmai követelménymoduljait modultérképen lehet megkeresni. A modultérkép a https://www.nive.hu/modulterkep/index.php?page=szakkep linken elérhető. Szakképesítések száma is változott, a korábbi OKJ 800 szakmájával szemben az új OKJ-ban csak 400 van, ez azonban messze nem jelenti azt, hogy csökkent volna a szakmakínálat. Egy soron belül ugyanis több elágazást, ráépülő szakképesítést is találhatunk. Ha ezeket összeszámoljuk, akkor - az eddiginél több - 1000 fölötti megszerezhető szakmát kapunk. Rész-szakképesítések segítségével lehetővé válik, hogy az se maradjon szakma nélkül, aki az elkezdett képzést valamiért nem tudja befejezni, illetve a vizsgán nem tud minden feladatot az elvárt szinten teljesíteni. Az így megszerzett rész-szakképesítések - amellett, hogy akár az elhelyezkedést is lehetővé teszik - azt is biztosítják, hogy később a már megszerzett ismeretek beszámításával folytathassuk a tanulást. Elágazásaikkal, ráépülő szakképesítésekkel a szakképesítések ezen túl sokkal szorosabb kapcsolatban állnak egymással, így - amellett, hogy az OKJ is átláthatóbbá válik hatékonyabb képzési utak (például egymásra épülő szakmák megszerzése) jöhetnek létre. Az új képzési jegyzék bevezetésével az OKJ-azonosító is megváltozott. Az eddig 8 számjegyű kód helyét egy hosszabb, 15 számból álló azonosító vette át, ami maga is leírja az adott szakma helyét a rendszerben, az OKJ-szám is tükrözi ezen túl az egyes szakképesítések kapcsolatát, viszonyát: − 1-2. számjegy a szakképesítés szintjét jelöli − 3-5. számjegy a szakképesítés tanulmányi területét mutatja − 6-7. számjegy az azonos területbe tartozó képzéseket jelöli − 8-11. számjegy a szakképesítések körét jelzi (alap-, rész-szakképesítés, elágazás, ráépülés) − 12-13. számjegy az alap-, rész-szakképesítés, elágazás, ráépülés szintjét jelöli − 14-15. számjegy, egyszerű sorszám, az alap-, rész-szakképesítés, elágazás, ráépülés megkülönböztetésére szolgál Régi és új OKJ egymás melletti léte átmeneti állapot, fokozatosan kerül bevezetésre az új, és szűnik meg a régi rendszer.

16


Iskolarendszerű szakképzés intézményei A szakképzés intézményei a szakképzési törvény szerint: 2. § (1) A szakképzés intézményei: − szakközépiskola − a szakiskola, beleértve a speciális szakiskolát és a készségfejlesztő speciális szakiskolát is − a felsőoktatási intézmény − az állami felnőttképzési intézmény − a felnőttképzési törvényben meghatározott, iskolarendszeren kívüli szakmai képzést folytató intézmény − a központi képzőhely A szakképzés a munkaerőpiaci elvárásokat, a foglalkoztatás elősegítését közép szinten döntően két formában biztosítja: az iskolarendszerű szakképzéssel - amely a közoktatás része, és az iskolarendszeren kívüli szakképzéssel, melynek változatos formái léteznek. Iskolarendszerű szakképzés intézményei A közoktatáson belül az iskolarendszerű szakképzés működését a közoktatási és a szakképzési törvény, és ezek végrehajtási rendeletei szabályozzák. Sokan még mindig azt gondolják, hogy az érettségi nélküli szakképzés 3 éves és szakmunkásképző iskolákban folyik, a szakközépiskola az érettségi mellett 4 év alatt „szakmát is ad”, illetve a technikumban lehet a szakosodást, specializációt megszerezni. Ezzel szemben a szakképzés intézményrendszere jelentősen átalakult. Szakképző iskolák: − szakközépiskola − szakiskola (speciális, készségfejlesztő speciális szakiskola) Magyarországon a 9-10. évfolyamon az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás folyik. Az EU élethosszig tartó tanulási stratégiáját elfogadva, szükséges a tanulók azon képességeinek fejlesztése, melyek alkalmassá teszik őket az önálló ismeretszerzésre, a sikeres pályamódosításhoz elengedhetetlen tudás, mobilitási képesség és motiváció megszerzésére. Ugyanakkor lehetőséget ad ez a két év a korai pályaválasztási döntés elhalasztására is. Ha a tizedik évfolyam végén a pályaorientáció és a szakmacsoportos alapozó oktatás során kiderül, hogy mégsem a megfelelő szakma irányába „indult” el a tanuló, a 10. évfolyam végén van lehetőség egy másik szakképző iskola szakképzési évfolyamán szakmát tanulni. A tanköteleskor megemelésével így csak módosítás következik, nem hagyja abba a tanulmányait, mint abban az időben, amikor 16 éves korig volt kötelező az „iskolába járás”. A szakközép- és a szakiskolában szakmai alapozó vagy szakmacsoportos alapozó oktatás keretében a tanulók megismerhetik az OKJ-ban szereplő szakmacsoportokhoz kapcsolódó tevékenységformákat. Hazánkban az iskolarendszerű szakképzés az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítések tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter

17


által meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény, valamint a szakmai tantárgyak, tananyagegységek (modulok) központi programja alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik. Az összes oktatható szakmát az OKJ szerint 21 szakmacsoportba sorolták. A szakközépiskolában amellett, hogy a négy (vagy öt) általános műveltséget megalapozó évfolyamán felkészít az érettségire, a kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti Alaptantervben meghatározott szakmai orientáció, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően - az Országos Képzési Jegyzék szerinti - elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat. A középiskolai nevelés-oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és a tizenkettedik (tizenharmadik) évfolyamon fejeződik be. Érettségit követően az iskola szakképző évfolyamán, más szakképző iskolában, a felsőoktatásban folytathatja a tanulmányait, vagy a munkaerő-piacra léphet. A közoktatási törvény 29.§-a részletesen taglalja a szakközépiskolára vonatkozókat. A szakiskola kilencedik évfolyamán általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás, pályaorientáció, gyakorlati oktatás, tizedik évfolyamán a kötelező tanórai foglalkozások legfeljebb negyven százalékában szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás folyik. A szakiskolának kilencedik-tizedik és az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges, az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott számú szakképzési évfolyama van. Ha a szakiskola több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma - a felkészítési időtől függően - az egyes szakképzésekben eltérhet egymástól. A szakiskola (speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola) célja az első szakképesítés megszerzése. A szakiskola a) speciális szakiskolaként működik, ha a többi tanulóval fogyatékossága miatt együtt haladásra képteleneket készíti fel szakmai vizsgára, vagy nyújt részükre munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismereteket; a munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismeretek átadása esetén a szakképzési évfolyamok száma kettő, b) készségfejlesztő speciális szakiskolaként működik, ha a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók részére biztosítja az életkezdéshez való felkészülést, a munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását. Ebben az esetben a szakképzési évfolyamok száma kettő. Középfokú iskolai rendszerű nappali képzésben a tanuló abban az évben kezdhet utoljára tanévet, amelyben betölti a 22. életévét. A határidő egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait a 7. életévében kezdte meg, továbbá, ha olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettőt. Testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanuló esetén, valamint a súlyos beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén, továbbá, ha a tanulmányi követelményeket azért nem tudták teljesíteni, mert a tanuló tartós gyógykezelés alatt állt, az életkorhoz három évet hozzá kell számítani. Az iskolai rendszerű nappali képzésben részt vevő tanulók az iskolával tanulói jogviszonyban vannak, a beiratkozás napjától. Ha a gyakorlati képzést nem az iskola folytatja, a képzés

18


együttműködési megállapodás vagy tanulószerződés alapján történhet. Az együttműködési megállapodást a szakképző intézmény és a gyakorlati oktatást ellátó (egyéni vállalkozó vagy társas vállalkozás) köti meg a gyakorlati oktatás teljes időtartamára. Iskolai rendszerű felnőttoktatás Általában munka mellet választják a szakmatanulásnak ezt a formáját. Ismérvei a következők: − a tanuló tanulói jogviszonyt létesít az iskolával, amely azonban nem jogosítja fel a nappali képzésben részt vevő tanulókat megillető valamennyi kedvezmény (pl. árvaellátás stb.) igénybevételére, ugyanakkor a képzési formától függő utazási kedvezmény és 20 éven aluliak esetén családi pótlék jár a hallgatónak, − a munkaviszonyban álló tanuló képzésben való részvételét a Munka törvénykönyvében meghatározott módon lehetővé kell tenni − a képzés a nappali képzéshez igazodva, azzal azonos képzési idővel, a nappali tantervek (központi és helyi programok) adaptálásával folyik − tartalmát tekintve lehet felzárkóztató, érettségit adó, szakképesítést adó képzés − a képzés szervezése nem annyira kötött, mint a nappali formánál (esti, levelező, távoktatási stb. formák is léteznek) − nincs felső korhatár a felvételinél − a tanulók tandíjat fizetnek, amelynek mértéke az iskola költségvetésének egy főre eső hányadától függ Iskolarendszeren kívüli szakképzés intézményei Iskolarendszeren kívüli szakképzés= felnőttképzés Tekintettel arra, hogy a felnőttképzésnek külön fejezetet szánunk, ezért az iskolarendszeren kívüli szakképzés intézményeinek bemutatása a Felnőttképzés intézményrendszere fejezetben található. Felsőoktatási intézmény, mint szakképző intézmény 1999. június 19-én Európa oktatási miniszterei közös nyilatkozatot adtak ki. A Bolognai Nyilatkozattal elindult az európai felsőoktatás átalakítása. A bolognai folyamat célja az európai felsőoktatás ésszerű harmonizációja. A Bolognai Nyilatkozatot aláíró országok (1999-ben 29 és később újabb tizenhat) önként vállalták, hogy felsőoktatás-politikáikat összehangolják. E folyamat eredményeképpen az egyes országok felsőoktatási rendszerei egy nagy, európai rendszer, az Európai Felsőoktatási Térség részeivé válhatnak. A Bolognai Nyilatkozat közös európai problémákra keresi a közös európai választ. Legfontosabb célkitűzései közé tartozik: − a könnyen áttekinthető és összehasonlítható oklevelek rendszerének bevezetése;

19


− az alapvetően két fő cikluson alapuló felsőfokú képzési rendszer, illetve a mobilitást segítő kreditrendszer bevezetése; − a hallgatói és oktatói mozgásszabadság elősegítése; − összehasonlítható kritériumok és módszerek kifejlesztése által az európai együttműködés támogatása a minőségbiztosítás területén, valamint − az európai érdekek és értékek megjelenítése a felsőoktatásban. 2006. szeptember 1-től Magyarország a korábbi, főiskolai vagy egyetemi végzettséget adó felsőoktatási rendszerről áttért a többciklusú (bolognai) képzési rendszerre. Az átalakult magyar felsőoktatás működését az új, módosított 2005. évi CXXXIX. Felsőoktatási törvény szabályozza. Az új felsőoktatási struktúra átjárhatóbb a régi rendszernél. A többciklusú képzés alsó szintjén lévő alapképzés a munka világában hasznosítható szakmai ismereteket és a mesterképzéshez szükséges elméleti tudást biztosítja. Az utána elvégezhető mesterképzés során további ismeretek szerezhetők, melyek a munkaerő piacon és a doktori képzésben egyaránt hasznosak. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyik fontos célja az alábbiak szerint: 2. § i) A felsőoktatás képzési szerkezetének átalakításával lehetővé tenni a – hallgató munkaerőpiaci megjelenését biztosító – szakképzettség rövid képzési idő alatt történő megszerzését, a kimagasló képességűek részére a magasabb szintű tanulmányok folytatását, további végzettség, újabb szakképzettség megszerzését

Felsőfokú képzési szintek: − felsőfokú szakképzés − felsőfokú alapképzés − felsőfokú mesterképzés (Az alap- és mesterképzést egymásra épülő ciklusokban, osztott képzésként, illetve jogszabályban meghatározott esetben egységes, osztatlan képzésként lehet megszervezni)

− doktori (PhD-, DLA-) képzés − szakirányú továbbképzés

Felsőfokú szakképzés A felsőoktatási és közoktatási intézményekben folyó, hallgatói jogviszonyt eredményező szakképzés, amely beépül az intézmény képzési programjába, és olyan felsőfokú szakmai képesítést ad, mely az Országos Képzési Jegyzékben szerepel, de nem jár felsőfokú végzettséggel. A felsőfokú szakképzés célja gyakorlatorientált, piacképes felsőfokú képzettségű szakemberek felkészítése munkavégzésre és továbbtanulásra. A felsőfokú szakképzés, érettségire épülő harmadik szintű szakképzés (ISCED 5.5 szint). „Híd szerepe van” a középfokú szakképzés és a felsőoktatás között. Rövid ciklusú, iskolai rendszerű szakképzés. Modularizált képzési struktúra jellemzi, a szerzett krediteket beszámítják szakirányú továbbtanulás esetén. Magyarországon a felsőfokú szakképzésben résztvevők aránya 2000-ben mindössze 2% volt. Az arány folyamatosan, évről évre növekedett és mára meghaladja a 6%-ot.

20


Felsőoktatási képzési ciklusok: alapképzés (baccalaureus, bachelor; rövidítve: BA, BSc) Időtartama: A képzési idő legalább hat, legfeljebb nyolc félév (korábbi főiskolai szintnek felel meg). Az alapképzés csak egyszakos, az alapfokozat megszerzésével egy szakképzettség szerezhető. A tehetséges hallgatóknak lehetőségük van párhuzamos tanulmányok folytatására. Az alapfokozat az első felsőfokú végzettségi szint, amely feljogosít a mesterképzés megkezdésére. mesterképzés (magister, master; rövidítve: MA, MSc) Időtartama: 1-2 év (kivéve a tanárképzést, amely 5 féléves) A korábbi egyetemi szintnek felel meg. A mesterképzésben mesterfokozat és szakképzettség szerezhető. Mesterképzésre az vehető fel, aki alapképzésben fokozatot és szakképzettséget tanúsító oklevelet vagy korábban főiskolai, illetve egyetemi oklevelet szerzett. doktori képzés Időtartama: 3 év (tudományos fokozat - Ph.D - megszerzésének a lehetősége) szakirányú továbbképzés Alap- vagy mesterfokozat megszerzését követő (korábban egyetemi vagy főiskolai végzettség), illetve meghatározott szakképzettségre épülő olyan, újabb végzettséget nem adó képzés, amely speciális szakirányú szakképzettséget tanúsító oklevél kiadásával zárul. A képzési programok kapcsolódhatnak egymáshoz, épülhetnek egymásra. A felsőoktatás új képzési szerkezete biztosítja az „Life long learning – egész életen át tartó tanulást”, összhangban áll a mobilitás követelményeivel. A felsőoktatásban nappali, esti, levelező vagy távoktatási tagozaton lehet tanulni.

21


3. A felnőttképzés intézményrendszere

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Vázoljuk a hazai felnőttképzés jellemzőit, beszélünk a felnőttek tanulási céljairól. Sorra vesszük a felnőttképzés intézményeit és tájékoztatást adunk az egyes típusokról.

2001-ben az iskolarendszeren kívüli képzés területén jelentős változások történtek. Az országgyűlés megalkotta a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvényt, amelyet az óta többször módosítottak. A törvény szempontjából felnőtt mindenki, aki tankötelezettségét teljesítette. A felnőttképzés szakmai, ágazati irányítását ellátó szociális és munkaügyi miniszter a felnőttképzési tevékenység ellátása érdekében különböző testületeket, szervezeteket tart fenn. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács a miniszter felnőttképzéssel és szakképzéssel kapcsolatos feladatainak ellátását segítő, szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületeként működik. Az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények hivatalos regisztráció után kezdhetik meg tevékenységüket. A felnőttképzést a módosított 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szabályozza. Felnőttképzés jellemzői Felnőttképzési tevékenység a képző intézmény képzési programja alapján folyó olyan iskolarendszeren kívüli képzés, amely célja szerint meghatározott képzettség megszerzésére, kompetencia elsajátítására irányuló általános, nyelvi vagy szakmai képzés. A felnőttképzés résztvevői nem létesítenek tanulói jogviszonyt, így az iskolai rendszerű képzés juttatásaira nem jogosultak, utánuk a szülők családi pótlékot stb. nem igényelhetnek. A felnőttképzési törvény rendelkezései szerint azonban a magyar állampolgárságú felnőtt részére nyújtott felnőttképzést az állam támogatja. A támogatást különböző formában kapják a felnőttképzésben résztvevők. A tanulás célja sokféle lehet: − szakképzettség megszerzésének a segítése − folyamatos szakmai képzés − foglalkoztatást segítő képzés − kiegészítő képzések: - pályaorientációs (pályaválasztási) ismeretek megszerzésére - közismeretek előírt szintű elsajátítására - álláskeresési ismeretek és/vagy készségek megszerzése - a munkakör színvonalasabb ellátásához szükséges, nem szakképesítést nyújtó ismeretek megszerzése (pl.: nyelvtanulás) 22


A kiegészítő képzések igen jól működnek, mert a foglalkoztatási célú képzési programok közül a szakképzési és a foglalkoztatási törvény alapján ezeket az Állami Foglalkoztatási Szolgálat támogatja. A felnőttképzés intézménytípusai A felnőttképzést folytató intézmény az általa szervezett képzésben részt vevő, már nem tanköteles felnőttel felnőttképzési szerződést köt. A szerződést írásba kell foglalni és öt évig a felnőttképzést folytató intézmény köteles megőrizni. Intézmények: − − − − −

regionális képző központok (RKK) felnőttképzést folytató gazdasági szervezetek saját dolgozók belső képzése szakképző iskola, mint felnőtt képző térségi integrált szakképző központok (TISZK)

Regionális képző központok (RKK) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés állami intézményrendszere, kiépülésük világbanki támogatással a kilencvenes években zajlott. Fő tevékenységük „a felnőttképzés, amely a régió Fő tevékenységük „a felnőttképzés, amely a régió munkaerőpiaca által megfogalmazott igények szerint a munkakör ellátására alkalmas szakmai tudás megszerzését, a gazdaság struktúraváltásainak mentén megjelenő beruházók számára az emberi erőforrás fejlesztését, illetve az EU normáin alapuló képzést biztosítja.” (Forrás: Dr. Henczi, 2007.1/4 .21.) 2006. január 1-jétől a feladataikat a 23/2005. (XII. 26.) FMM rendelet 2. § (1)-(2) bekezdése jelöli ki, mely szerint a képző központ − képzési, − képzéshez kapcsolódó, − szolgáltatási és − különböző jogszabályokban meghatározott feladatokat lát el. Az országban 9 regionális képző központ működik. Fő feladatuk elsősorban tehát a munkanélküliek képzése és a munkáltatók képzési igényeinek kielégítése. Felnőttképzést folytató gazdasági szervezetek A gazdasági szervezetek által folytatott felnőttképzési tevékenység előnye, hogy e társaságok közvetlen kapcsolatban vannak az adott ágazattal. Az oktatást-képzést többnyire gyakorló szakemberek végzik. Ezeknél jelent meg először az oktatás minőségbiztosításának igénye, ami később az akkreditácó része lett. „Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés piacán a vállalkozásoké a legnagyobb piaci szegmens, s a képzések zömét az oktatást fő tevékenységként végző vállalkozások végezték.” (Henczi, 2005:75) A vállalkozási formák közül szinte valamennyi megtalálható. Éppen ezért a képzési kínálat, a képzések színvonala és a szükséges 23


eszközállomány nagyon különböző. A képzések finanszírozása is igen eltérő, de egyre többen a különböző támogatási rendszerekre építenek. Henczi (2007) szerint az üzleti vállalkozásokra jellemző, hogy: „egy részük az államigazgatási főhatóságok (minisztériumok) egykori önálló továbbképző és vezetőképző intézeteiből alakult oktatási vállalkozássá.” Nyilván az így alakult oktatási vállalkozások nagyobb előnyre tettek szert az oktatás, képzés területén, kiterjedt hálózattal rendelkeznek, széles körben ismertek. Újabb cégek alakultak, főleg a számítástechnika-informatika területén, akik tevékenységükben bevállalták a felnőttoktatást is. Az informatika mellett a nyelvi képzésre szakosodott felnőttképzők a legelterjedtebbek és igen népszerűek is. Saját dolgozók belső képzése Az iskolarendszeren kívüli oktatás fontos része az intézmények saját dolgozóinak „házon belüli” képzése. Az egyébként valamilyen gazdasági tevékenységet folytató cég egy-egy új munkafolyamat, vagy eszközbevezetés esetén végez ilyen tevékenységet. Egyre nő azoknak a cégeknek a száma, melyek alkalmazottaiknak szakmai képzést, belső továbbképzést biztosítanak. Napjainkban a cégek csaknem fele folytat belső képzést Magyarországon. Belső képzésekre fordítható a cégek szakképzési hozzájárulásának egy része, melyet a 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet szabályozza. Belső képzés: „az a képzés, amelyet a - szakképzési hozzájárulásra kötelezett – munkaadó saját munkavállalói részére, teljes egészében saját munkaszervezetén belül, nem üzletszerűen szervezve valósít meg.” A felnőttek képzését a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvényben meghatározott módon támogatja. Nálunk a képzés még mindig „nem megtérülő befektetésnek” minősül, míg a külföldi érdekeltségű Magyarországon működő cégeknél ez sokkal jobb megítélés alá esik. Szakképző iskola, mint felnőtt képző Az a szakképző iskola végezheti ezt a tevékenységet, amelynek az alapító okiratában szerepel az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés. Egy másik intézet alvállalkozójaként is folytathat ilyen tevékenységet, ha van engedélye rá. A közoktatás, a szakképzés (TISZK) és a felsőoktatás intézményei közül sokan a törvényben előírt alapfeladatuk ellátása mellett, részt vesznek a felnőttoktatásban is. Ezzel amellett, hogy kihasználják a meglévő eszközeiket, humánerőforrásukat, még többletjövedelemhez is jutnak, nem beszélve arról, hogy a csökkenő tanulólétszám mindenképpen többlet-feladat felvállalását teszi szükségessé a fennmaradásukhoz. Gyakran vállalkozók alvállalkozóiként végzik a felnőttoktatást. Van, hogy a pedagógusok, vagy a felsőoktatás dolgozói önállóan vállalnak feladatot a felnőttoktatásban, valamely oktatási vállalkozásban.

24


Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) Az NFT I. HEFOP (Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Operatív Programja) keretében jöttek létre TISZK-ek az országban - első körben 16 intézmény - a következő céllal: − a szakképzés hatékonyságának növelése a szakképzési kínálat megfelelő koordinációjának biztosításával − a XXI. századi igényeknek megfelelő csúcstechnológia összehangolt alkalmazása a központi képzőhelyeken − gyakorlatorientált szakképzési lehetőségek megteremtése Több szakképző iskola és azok fenntartói, valamint felsőoktatási intézmény megállapodása alapján jöttek létre az első TISZK-ek. Központi képzőhelyként vesznek részt az iskolarendszerű gyakorlati oktatásban. Intézményi együttműködésen alapuló, korszerű technológiával rendelkező új elemeket vezettek be a szakképzésbe. Az új, moduláris szakképzést először a TISZK-ben vezették be gépészet, kereskedelem-marketing, és informatika szakmacsoportokban. „2007. szeptember 1-től a törvénymódosításokkal jogilag lehetségessé vált az új típusú térségi integrált szakképző központok létrehozása. Ezekben koordinált és közös feladatellátás valósul meg. Ezeket a TISZK-eket azért nevezzük új típusúnak, mert az eddig megvalósult központok elsősorban oktatásszervezési területen (a gyakorlati képzés területén) jelentettek előrelépést, míg az új TISZK-ek a gazdaság igényeinek megfelelő képzési struktúra és szakmaszerkezet kialakításának szervezeti formái. A TISZK-ek törvényi szabályozásának átalakításával létrejön egy olyan intézményfenntartói és intézményi hálózat, amelynek szakképzési feladatellátása (képzési struktúra, tanulólétszámok, stb.) regionális szinten koordinált és vezérelt lesz.” (Forrás: dr. Szivi, 2007.) Kamarák, érdekképviseleti szervezetek A kamarák és érdek-képviseleti szervezetek feladata, hogy az egyes szakmákat érintő tájékoztatási, képzési és vizsgáztatási feladatokat elássa. Továbbképzésekkel, tanácsadással, előadások tartásával, konferenciákkal, szakmai kiadványokkal és új módszerekkel segítik tagjaikat és/vagy partnereiket. Fontos feladatuk még a szakmai képzések megszervezése, a vizsgáztatás és a mesterképzés, mestervizsga lebonyolítása. Civilszervezetek, önkéntes állampolgári csoportosulások Ezek a különböző társaságok, népfőiskolák, egyesületek, művelődési házak, stb. akiknek a szerepe rendkívül jelentős, különösen a nem formális képzések területén. Segítenek az alap- és kulcskompetenciák fejlesztésében. Tevékenységük gyakran a piac egy kis részéhez kötődik. A törvény előírása szerint minden olyan intézménynek, amely felnőttképzési tevékenységet kíván folytatni, nyilvántartásba kell vetetnie magát, megjelölve a végzett tevékenységet. Emellett lehetőség van az intézmény, illetve a képzési programok akkreditációjára is (intézményi akkreditáció, programakkreditáció). Az eljárás során megvizsgálják, hogy az intézmény és a program megfelel-e bizonyos minőségi követelményeknek.

25


4. A szakképzés és felnőttképzés hatása a foglalkoztatásra

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Az egyének iskolai végzettsége, szakképzetsége alapvetően meghatározza a munkaerő-piaci esélyekeit, miközben a foglalkoztatók oldaláról a munkaerőpiacon potenciális munkavállalóként megjelenő személyek jelentik a kínálatot. Az oktatás szerkezetének alakulásával a munkaerőpiac kínálati oldala is változik. Először röviden bemutatjuk, hogyan változott a népesség képzettségi színvonala az elmúlt szűk 20 esztendőben, majd a fiatalok munkaerő-piaci helyzetét tárgyaljuk: azt, hogy az oktatási, képzési szerkezet átalakulása, az oktatási expanzió nyomán hogyan alakult a fiatal korosztályok munkaerő-piaci jelenléte. Kitérünk arra is, hogy a munkaerő-piaci részvételt illetően milyen különbségek vannak a különböző iskolázottságú fiatalok között. Bemutatjuk, hogy manapság az iskolapadból a munka világába átlépés egy elhúzódó, átmenetekkel és munkanélküliségi tapasztalatokkal tarkított időszak, még a felsőfokú végzettséget szerzettek egy jó része számára is. A fejezet végén röviden kitérünk arra, hogy milyen intézkedések, programok születtek az elmúlt időszakban a szakképzés és a munkaerőpiac igényeinek közelítésére, majd ismertetjük azon, a pályaorientációban segítséget nyújtó szervezeteket, melyek célja, hogy a fiatalokat segítsék a munkaerő-piaci integrációjukban .Bemutatjuk, hogy milyen kompetenciákkal rendelkeznek ezen szervezetek, s mit várhatnak tőlük a hozzájuk fordulók.

A munkaerőpiaci kereslet és a képzési kibocsátás között régóta nagy a feszültség. A lakosság egyre nagyobb hányada veszítette el az állását a rendszerváltást követően; a munkanélkülivé válást a fiatalok sem kerülték el. Ennek legfőbb okai a következők voltak: − a munkaerőpiaci tájékozatlanságból fakadó megalapozatlan pályaválasztás, − az oktatásból képzettség nélkül kilépők magas aránya, − az iskolarendszerű képzéseknek a gazdaság igényeit nehézkesen követő szakmastruktúrája, − az érintettek álláskeresési készségének, motivációjának alacsony szintje. A folyamat megállításához reformokra, változtatásokra volt szükség. A reformfolyamat a közoktatási rendszer átalakításával kezdődött: − A tanköteleskor megemelésével sikerült megakadályozni a 18 év alattiak lemorzsolódását, iskola elhagyását. − A képzési szerkezetben is változás történt, a konkrét szakmaválasztás későbbre tolódott. − A szakközép- és szakiskolában bevezetésre került a szakmacsoportos előkészítő és szakmacsoportos alapozó oktatás, mely orientációt jelentett az adott szakmák választásához. − A középiskolai képzések (gimnázium, szakközépiskola) iránt nagyobb lett az érdeklődés, míg a szakiskolák iránt egyre kevésbé. Ennek oka főként abban keresendő, hogy a szakmáknak nem volt és még napjainkban sincs megfelelő presztízse. A

26


szakiskolák tanulói legkevésbé a szakma miatt választanak egy-egy szakiskolát, leginkább azért, „mert csak oda vették fel őket”. Az egyes iskolatípusok közötti átjárhatóság sem lett teljesen megoldva. 4.1 A népesség képzettségi színvonalának, az iskolai kibocsátásnak az alakulása A munkaerőpiac kínálati oldalát alapvetően meghatározza a munkaerőpiacon megjelenő népesség iskolai végzettsége, tudásszintje. Az iskolarendszer átalakulásával párhuzamosan jelentősen módosult a tanulók szerkezete és így az iskolákból kikerülők végzettsége, szakképzettsége is. Az átalakulás során az első lényeges változás, hogy középfokon egyre nagyobb szerepet kapnak az érettségit adó iskolafajták, miközben a szakiskolák presztízse és beiskolázási arányai is jelentősen csökkentek. 2006-ban már a tanulók mintegy 80%-a érettségit adó iskolákban tanult középfokon. Mivel ezekben a középiskolákban a lemorzsolódás alacsony, a diákok túlnyomó többsége le is érettségizik. Azonban az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a középfokon érettségit nem szerző szakiskolások jelentős része néhány éven belül szintén leérettségizik (a nem nappali képzésben érettségizők száma az ezredfordulót követően évi 12-20 ezer fő között mozgott). Ezek a folyamatok azt valószínűsítik, hogy az egyes évfolyamokon belül az érettségizettek aránya a 80%-ot is meg fogja haladni, eközben az érettségi társadalmi szerepe is egyértelműen átalakul: az egyre inkább nem a továbbtanulás esélyét megnyitó lehetőség, hanem a munkaerőpiaci elhelyezkedéshez szükséges minimum szerepét tölti be / fogja betölteni (Andorka 2006). A felsőoktatásban tanulók száma 1990 és 2006 között csaknem a négyszeresére nőtt. Míg 1990/1991. tanévben 108,4 ezren tanultak felsőfokú intézményekben, a 2006/2007. tanévben 416,3 ezret tett ki ez a szám. A nem nappali képzéseket tekintve még nagyobb növekedés mutatkozott. A felsőoktatási expanzió közben ugyanis átalakult annak szerkezete is, az ezredfordulót követően a nem nappali képzésben járók jelentik a hallgatók valamivel több mint 40%-át. 2006-ban az egyetemi, főiskolai oklevelet szerzők 44%-a nem nappali tagozaton (tehát esti, levelező vagy távoktatási tagozaton) szerezte meg diplomáját. (Ez az arány a ’90es évtized elején még 30% körül mozgott). A felsőoktatásban tanulók számának a növekedési forrását jelentős részben a túlkoros generációk, a korábban érettségizettek jelentették. Elsősorban a nem nappali képzési formákba egyre többen léptek be az idősebb korcsoportokból is olyanok, akik korábban a továbbtanulással nem, vagy sikertelenül próbálkoztak. Azonban ez a tartalék fokozatosan merül ki, a frissen érettségizettek száma pedig a demográfiai visszaesés miatt a növekvő beiskolázási arányok mellett sem növelhető jelentős mértékben. Így az ezredforduló után a középiskolába járó korosztályok többsége bekerül a felsőfokú képzésbe, hacsak a meghirdetett helyek száma nem csökken jelentősen. A fiatalabb korosztályok iskolázottságának növekedése és az idősebb, alacsonyabb átlagos végzettségű generációk kihalása következtében jelentősen javult a teljes népesség legmagasabb iskolai végzettsége, ez a javuló tendencia pedig a munkaképes korú lakosság körében természetesen még inkább érvényesül, mint a teljes népességben. A 2005-ös

27


mikrocenzus adatai szerint a 15 évesnél idősebb népesség 44%-a érettségizett, s 14%-a szerzett diplomát (ezek az arányok 1990-ben 20%-ot és 9,5%-ot tettek ki). Az adatok azonban arra utalnak, hogy a fiatal generációk egy jelentős része továbbra is alacsony képzettséggel kerül ki az iskolából (2005-ben a mikrocenzus adatai szerint például a 25-29 éves korcsoport 17%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége volt, 28%-uk rendelkezett érettségit nem adó szakmai oklevéllel, 55%-uk érettségizett, míg 20%-uk szerzett diplomát) 4.2 Fiatalok munkaerőpiaci helyzete: átmenet az iskolapadból a munka világába A rendszerváltást követő gazdasági visszaesés hatására az ország gazdasági teljesítményének visszaesésével párhuzamosan jelentősen romlottak a munkaerőpiaci mutatók. Drasztikusan csökkent a munkaerő iránti kereslet, amely a munkaerőpiaci pályájuk kezdetén álló fiatalokat különösen nagy mértékben sújtotta. Ennek oka az volt, hogy ekkor léptek ki tömegesen az iskolarendszerből azok a nagylétszámú generációk, melyek a 70-es évek második felének születési hullámcsúcsa idején látták meg a napvilágot (ún. Ratkógyerekek). 1995-ben a 15-24 éves korosztály létszáma 12%-kal haladta meg az 1990. évi létszámot. Így a munkaerőpiac beszűkülése éppen nagy létszámú fiatal generációk munkavállalási korba kerülésével esett egybe. A fiatalok helyzetét súlyosbította, hogy még a múlt rendszer oktatási intézményeiben tanultak, s a régi szerkezetben és képzettséggel kerültek ki az iskolákból. A rendszerváltást követő gazdasági szerkezetátalakulás viszont új feltételek elé állította a munkaerőpiacra belépni szándékozó fiatalokat. Iskolatípusok, szakterületek és szakmák sora értékelődtek le rövid idő alatt (pl. hagyományos szakmunkásképző, kohászat, bányászat, könnyűipari szakmák), s váltak korábban biztosnak látszó életpálya-modellek bizonytalanná. A fiatalok helyzetét nehezítette, hogy a ’90-es évek első felében jelentkező tömeges munkanélküliség következtében a munkaerőpiacon feltorlódtak előttük az idősebb, szakmai tapasztalattal rendelkező munkát keresők is. A ’90-es évtized közepétől javuló makrogazdasági feltételek mellett, a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének kedvező irányba történő elmozdulása főként az oktatási expanziónak volt köszönhető. Ennek következményeképp egyrészt nőtt a fiatalok körében a magasabb végzettségeket megszerzők száma és ezzel párhuzamosan az oktatási rendszerben eltöltött idő. 1991-ben például a 20 éveseknek még mindössze 14%-a tanult nappali tagozaton, ez az arány az ezredfordulót követően 40%-felé emelkedett. Az oktatási expanzió hatására a fiatalok munkaerő-piaci jelenléte erősen csökkent.

28


ezer fő

15-24 éves népesség gazdasági aktivitása 1998 - 2006

1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 1998

1999

2000

f oglalkoztatott

2001

2002

munkanélküli

2003

2004

2005

2006

gazdaságilag nem aktív

Forrás: KSH, Munkaerő-felvétel

3. sz. ábra A csökkenő születések következtében a 15-24 éves korosztály száma a 90-es évek közepétől már visszaesik Ennek fényében a nem aktívak arányának növekedése különösen figyelemreméltó: 1998 és 2006 között a munkaerőpiacról távol lévő, gazdaságilag nem aktív fiatalok aránya több mint 12%-ponttal növekedett, mely az oktatási expanzió erőteljes hatását tükrözi. Ezzel párhuzamosan a 15-24 éves korosztályon belül a foglalkoztatottak száma szűk évtized alatt a felére (!) csökkent. Míg 1998-ban a 15-24 évesek közül minden harmadik, addig 2006-ban már csak minden ötödik dolgozott. A magyar fiatalok tehát egyre későbbi életkorban lépnek ki a munkaerőpiacra. A munkanélküliség általános csökkenésével párhuzamosan javultak a fiatalok munkaerő-piaci esélyei is: a munkanélküliek száma körükben az 1993-as csúcsot jelentő létszámhoz képest már 1998-ra is a harmadával csökkent, 2006-ra pedig még tovább mérséklődött (azzal együtt, hogy számuk 2004-ben és 2005-ben kissé újra emelkedett). Jelenleg a 15-24 évesek több mint háromnegyede még távol van a munkaerőpiactól, nagy részük tanul. Az oktatás kiterjesztése átmenetileg mérsékelte tehát a fiatalok munkaerő-kínálatát, jelentősen megnövelte e korosztály iskolai végzettségét, a magasabb végzettség pedig az elhelyezkedési esélyeket is javítja. Ám hosszútávon azonban akkor gyakorol kedvező hatást a munkaerőpiacra, ha a munkaerőpiac keresletéhez igazodva, megfelelő színvonalon és összetételben bővül. Az iskolából a munka világába történő zökkenőmentes átmenet a társadalmi beilleszkedés alapvető feltétele. A munkaerő-piaci jelenlét meghatározza az egyén társadalmi pozícióját, gazdasági és szociális szempontból egyaránt fontos. Ezért igen lényeges, hogy a fiatalok felkészülten, a piaci igényeknek megfelelő képzettséggel jelenjenek meg a munkaerőpiacon. A rendszerváltást követően a magyar munkaerőpiacra is behatoló globális piaci verseny a munkavállalóktól gyors alkalmazkodóképességet, rugalmasságot, eligazodást kíván meg, ezért felértékelődnek az olyan kompetenciák, speciális készségek mint a nyelvismeret, a számítástechnikai ismeretek, az internet világában való eligazodás, a tanulékonyság stb. Az állástalanul töltött idő, az ennek kapcsán szerzett negatív tapasztalatok megingathatják a fiatal önértékelését, nehezítik társadalmi beilleszkedését, ugyanakkor munkaerejük kihasználatlansága jelentős, elmaradt társadalmi haszon forrása is. 29


Mára egyértelműen látszanak az oktatás egyes szerkezeti problémái, melyek a későbbi munkaerő-piaci esélyeket igencsak befolyásolják. Egyrészt továbbra is jelentős az iskolarendszerből szakképzettség nélkül kibocsátottak aránya. Másrészt az érettségit adó középiskolákban tanulók és a felsőfokú végzettségűek számának és arányának növekedésével egyre kevesebben és egyre rosszabb tanulmányi eredményeket felmutatók jelentkeznek a szakképző intézményekbe, miközben az ország egyes részein minőségi szakmunkásokból hiány van. A felsőoktatási expanzió kapcsán vitát generáló momentumként fogalmazódott meg a szakirodalomban az a feltételezés (ld. pl. Polónyi István: Tudásgyár vagy papírgyár 2001.) hogy a túl sok, nem megfelelően képzett diplomás társadalmi és gazdasági szempontból is diszfunkcionális jellegű, hiszen a munkaerőpiac képtelen lesz felszívni a sok nem megfelelően képzett diplomást. Közgazdasági alapozású kutatások azonban arra utalnak, hogy az ezredfordulót követően nem beszélhetünk jelentős diplomás túltermelésről, inkább csak arról, hogy addigra valamelyest csökkent az a hiány, ami a ’90-es években jelentkezett friss diplomás, nyelveket beszélő munkavállalók piacán. Ráadásul az, hogy a diplomások kínálatának nem megfelelő a szerkezete, jórészt rejtve marad a statisztikák előtt, hiszen a diplomások egy része hosszabb-rövidebb idő után el tud helyezkedni, ha nem is a szakterületén, vagy ha csak egy alacsonyabb végzettséget igénylő munkakörben is. Ezt mutatja, hogy a diplomások körében a munkanélküliség jóval átlag alatti mértékű, s a diploma megléte Magyarországon jobban véd a munkanélküliségtől az alacsonyabb végzettségűekhez képest, mint az EU-ban általában (ld. részletesebben II. modul 4. fejezetet) Legmagasabb iskolai végzettség 8 általánosnál alacsonyabb Általános iskola Szakiskola és szakmunkásképző Gimnázium Szakközépiskola Főiskola Egyetem Forrás: KSH, Munkaerő-felvétel

15-24 évesek, 2006

25-29 évesek, 2006

Foglalkoztatási Munkanélküliségi Foglalkoztatási Munkanélküliségi ráta ráta ráta ráta 3,7 7,6

52,9 30,7

10,5 48,7

40,8 19,8

60,8 13,5 48,8 66,4 63,4

16,9 15,8 14,5 16,9 17,2

74,1 55,6 79,1 82,7 82,8

9,9 10,1 5,9 5,3 3,8

4. sz. ábra A legmagasabb iskolai végzettség szerinti foglalkoztatási és a munkanélküliségi ráták egyértelműen jelzik, hogy munkaerő-piaci esélyeket illetően a legbiztosabb védelmet továbbra is a megfelelő képzettség megszerzése jelenti. A 25-29 évesek körében, amely korosztályban a tanulók aránya már nem jelentős, a 8 általános osztályt be nem fejezett fiatalok 10%-a dolgozik mindössze, ennél több mint 70 %-ponttal magasabb az egyetemet és főiskolát végzett hasonló korú fiatalok foglalkoztatási rátája. A munkanélküliségi ráták tekintetében hasonlóan nagy különbségeket fedezhetünk fel. Az adatokból jól látszik, hogy a gimnáziumi érettségivel rendelkezők a szakközépiskolákban végzettekhez viszonyítva kedvezőtlenebb munkaerő-piaci helyzetben vannak: előbbi csoportra alacsonyabb foglalkoztatási ráták és magasabb munkanélküliségi ráták a jellemzőek. 30


A fiatalabb korcsoportban (15-24 évesek) között a munkanélküliség hasonlóképpen az iskolarendszerből korán kikerülő, képzetlen fiatalokat érinti, ám e csoportban igen kevesen vannak a foglalkoztatottak (így a ráta nevezője igen kicsi, ami hozzájárul annak magas értékéhez). Megfigyelhető, hogy ebben a korcsoportban a diplomások munkanélküliségi rátája is magasabb, a középfokú végzettségűekétől nem különbözik jelentősen. A diplomások rátája azonban az eggyel idősebb korcsoportba tartozók körében erősen lecsökken, ami arra utal, hogy a felsőfokú végzettségűek munkanélkülisége jórészt ideiglenes jellegű, ezek a fiatalok tehát keresik a helyüket a munkaerőpiacon. A szakmai tapasztalat hiánya rányomja a bélyegét a későbbi munkaerő-piaci esélyekre, s fontos korlátozó tényezőt jelent. A fiatal munkanélküliek helyzete ebből a szempontból igen veszélyeztetett, hiszen a KSH által készített ún. munkaerő-felmérés adatai szerint (ld. részletesebben a II. modul 4. fejezetben) a 15-29 éves munkanélküliek csaknem felének még soha nem volt állandó munkája. Ők a szakmai tapasztalaton túl a rendszeres munkavégzéshez szükséges egyéb kompetenciákat, készségeket sem tudták megszerezni. Külön figyelmet érdemel, hogy mekkora a munkaerőpiacról hosszabb ideje – legalább egy éve - távol lévő, még soha nem dolgozó, de már nem is tanuló fiatalok aránya. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint az általános iskolából lemorzsolódó 30 év alatti férfiak egynegyede, a nők 40%-a tartozik ebbe, a munkaerő-piaci helyzet szempontjából rendkívül hátrányos helyzetű csoportba. Ezek többsége olyan fiatal, akik az iskolából kikerülve még egyszer sem tudtak elhelyezkedni. Ugyanez az arány az általános iskolát elvégzők körében már alacsonyabb, de még mindig 10% körüli. A képzetlenség tehát a munkaerő-piaci, és ezen keresztül a széles értelemben vett társadalmi kirekesztődésnek egyik legfontosabb forrása. A legalább középfokú végzettségű fiatalok között alacsonyabb a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek aránya. Közülük az érettségivel nem rendelkezők 9, az érettségizettek 7-8%-a volt tartósan munka nélkül. A nem tanuló és nem dolgozó, tartósan munka nélkül lévők aránya a 15-29 éves népességben, 2001 Befejezetlen általános 8 általános Középiksola érettségi nélkül Középiskola érettségivel Diploma 0

10

20

férfi

30

40

50 %

nő

Forrás: Társadalmi Helyzetkép, 2003. KSH

5. sz. ábra A képzettség a munkaerőpiacon elérhető jövedelemnek az egyik fő meghatározója is. Ma egy diplomás fiatal csaknem 4-szer akkora havi átlagkeresetre számíthat, mint a 8 általános

31


osztályt nem befejezett társa. A gimnáziumi, szakközépiskolai végzettséggel rendelkezőkhöz képest az egyetemet végzettek bérelőnye több mint kétszeres.

A bruttó átlagkereset alakulása a nemzetgazdaságban iskolai végzettség szerint, 2007-ben Létszám Átlagkereset megoszlás Általános iskola 0–7 oszt. Általános iskola 8 osztály Szakiskola, szakmunkásképző Szakközépiskola, gimnázium, technikum Főiskola Egyetem Összesen

%

Ft/fő, hó

0,4

126063

13,8

109386

28,3

128532

31,8

171719

14,5

270366

8,4 100

406769 187850

Forrás: ÁFSZ

6. sz. ábra Elhelyezkedési nehézségek: elhúzódó átmenet a munka világába A fiatalok nemcsak egyre későbbi életkorban lépnek ki a munkaerőpiacra, de az átmenet a munka világába jellemzően el is húzódik. Megfigyelhető, hogy a korábbi egyértelmű életutak (melyek a fiatalok számára az iskola elvégzése utáni munkába állást és a családalapítást jelentették) differenciálódtak, s a munka és a tanulás világa már nem válik el egyértelműen egymástól. Ezek a változások természetesen összefüggenek a már tárgyalt oktatási expanzióval és a jóléti társadalmakra jellemző értékrendbeli változásokkal, mint az individualizáció vagy a fogyasztás társadalmi szerepének felértékelődése. „Hosszú időn keresztül a különböző oktatási szintek, illetve az oktatás-képzés befejezése és a munkába állás közötti átmenet többé-kevésbé automatikusan történt, és az átmenetre az emberek életében legfeljebb egy alkalommal került sor. A jelenlegi trend alapján a társadalom elég hosszú időt hagy arra, hogy a fiatal felnőtté váljon. Ez alatt a fiatal kipróbálhat szerepeket. Lassabban válnak önállóvá: később költöznek el a szüleiktől, alapítanak családot, építik ki önálló egzisztenciájukat. A felnőtté válás ma kitolódik: sokan csak harminc felé közeledve házasodnak vagy vállalnak gyereket és a pályaválasztásuk is csak akkorra dől el, mert többen nemcsak egy szakmát tanulnak, hanem több képzésben is részt vesznek, különböző képzési szinteken.” (Forrás: Szakmainformációs és pályatervező szoftver, Tanári Kézikönyv, NSZI) Az elhúzódó átmenetet jól mutatja, a fiatalok körében tapasztalható nagymértékű munkanélküliség. Az eddig bemutatott, munkanélküliségre vonatkozó adatok egy adott vonatkozási időszak keresztmetszeti állapotát rögzítették. Ha azonban megkérdezzük a fiatalokat, voltak-e már életükben munkanélküliek, a munkanélküliség ennél jóval elterjedtebb képet mutat. Az Ifjúság 2000. c. nagymintás, a 15-29 éves fiatalokat vizsgáló reprezentatív felmérése szerint a 15-29 éves megkérdezettek harmada jelezte, hogy volt már

32


élete során munkanélküli 1 . A foglalkoztatott fiatalok között még ennél is nagyobb, 48% volt azoknak az aránya, akik beszámoltak munkanélküliségi tapasztalatról. (Forrás: Ifjúság 2004. Gyorsjelentés 2005.) A fiatalok esetében a munkakeresés hosszabb-rövidebb ideig eltarthat. A KSH munkaerőfelmérésének 2006-os adatai szerint a 15-29 éves munkanélküli fiatalok több mint 40%-ának életében előfordult már, hogy legalább egy évig nem talált munkát, de a foglalkoztatottak közül is mindössze minden 10. tudott álláskeresés nélkül elhelyezkedni 2 . 23%-uk kevesebb mint egy hónapig, valamivel több mint ötödük egy-két hónapig keresett munkát. 20%-uknak a munkakeresés 3-5 hónapig tartott, 19%-uk pedig több mint fél évig keresett munkát. Ugyanakkor a felsőfokú végzettségű foglalkoztatottaknak is csak egy kisebbsége helyezkedett el egy hónapon belül az iskola befejezését követően (39%), 44%-uk 2-6 hónapon belül, 11%uk 6 hónapon túl (további 6%-uknak már tanulmányait befejezését megelőzően is volt munkája). A munkapiac bizonytalanságaival és növekvő elvárásaival a fiatalok igyekeznek lépést tartani, és jól konvertálható tudással megjelenni a munkaerőpiacon. Így nemcsak azon fiatalok száma jelentősebb egyre inkább, akik megszerzett szakmájuk, diplomájuk mellé további végzettséget kívánnak szerezni, de azoké is, akik főállásuk mellett folytatnak tanulmányokat. Továbbtanulási szándék a 15-29 éves fiatalok körében munkaerő-piaci státusz és iskolai végzettség szerint, 2006. (%) Jelenlegi Egyéb Nem tervez tanulmányait tanulmányokat tanulást kívánja folytatni akar elkezdeni Foglalkoztatott Munkanélküli 8 általánosnál alacsonyabb Általános iskola Szakiskola és szakmunkásképző Gimnázium Szakközépiskola Főiskola Egyetem Forrás: KSH, Munkaerő-felvétel

Összesen

9,1 8,9

14,3 19,7

76,5 71,4

100 100

49,5

6,6

43,9

100

65,5

8,1

26,4

100

7,6

8,8

83,6

100

68,2 27,5 17,2 15,2

8,2 13,3 20,8 22

23,6 59,2 62 62,8

100 100 100 100

7. sz. ábra 2006-ban – a KSH felmérése szerint - a 15-29 éves munkanélküliek ötöde tervezett tanulmányokba fogni, de a foglalkoztatottak körében is 15% volt a további tanulmányokat tervezők aránya. Emellett mindkét csoport közel 10%- a, a kérdezés idején is folytatott tanulmányokat. Rendkívül markánsak az iskolai végzettség szerint is a különbségek. Az egyetemet végzett fiatalok 37,1%-a tervezett tanulást, a főiskolát végzettek 38%-a. Iskolai végzettség szerint a két diplomást csoportban vannak a legtöbben azok, akik meglévő diplomájuk „ellenére” új tanulmányokba kívánnak fogni (jórészt munka vagy gyermeknevelés mellett végezendő tanulmányokról van szó). Természetesnek értékelhetjük, hogy a 1 2

A munkanélküliség definíciója itt önbevalláson alapult. Az adatok az eddigi leghosszabb munkakeresési időtartamra vonatkoznak, a kérdezettek ítélete alapján.

33


gimnáziumot végzettek között a legmagasabb a tanulmányaikat folytatni kívánók aránya, azonban igen magasnak értékelhető, hogy a szakközépiskolát végzettek 40%-a folytatná jelenlegi tanulmányait, vagy kezdene újba. Ehhez képest a szakmunkásképzőt, szakiskolát végzettek körében jóval kevesebbeknek vannak ilyen tervei. Ezen továbbtanulási szándékra vonatkozó adatok már jelzik, hogy az iskolai utak nem zárulnak le a fiatalok egy jelentős része esetében az első szakképzettség vagy diploma megszerzésével. A fiatalok egyre nagyobb hányada folytat kereső tevékenysége mellett is tanulmányokat. 2006-os adatok szerint a 20-24 éves foglalkoztatottak 13%-a főállása mellett tanult, míg a 25-29 évesek között 11% volt ugyanezen arány. Összességében az élethosszig tartó tanulás előtérbe kerülését mutatják az adatok. Ennek szükségességét a munkaerőpiac és a társadalom szerveződésének folyamatos változása indokolja. A gyorsan változó technika következtében egyre gyorsabban változó munkaerőpiaci igényekhez való alkalmazkodás szempontjából ugyanis létfontosságú, hogy a tanulás ne záruljon le fiatal korban, hanem folyamatosan tartson a teljes életpálya folyamán. Így tulajdonképpen az élethosszig tartó tanulásban való részvétel társadalmi szinten a versenyképesség egyik előfeltételét is jelenti. 4.3 A szakképzési rendszer munkaerőpiachoz való közelítésére tett intézkedések, programok A fennálló szakmai struktúra és a megváltozott munkaerőpiaci igények között tapasztalható súlyos eltérések szükségessé tették a szakképzési rendszer gyökeres átalakítását. Mivel a korábbi intézményrendszer nem tudta hatékonyan szolgálni az elmúlt időszak társadalmi-gazdasági változásaival járó munkaerő-piaci igényeket, 2004. októberében megindultak a szakképzési rendszer szerkezeti, tartalmi és módszertani átalakítását célzó munkák. A fejlesztés eredménye az a folyamat, amely jelentős változásokat hozott a szakképzés szerkezetében. A szakképzés irányítása az Oktatási Minisztériumtól átkerült a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz, azonban a feladatok egy része továbbra is megosztott e két tárca között. Ez az intézkedés szintén a munkaerő-piaci igényekben való könnyebb eligazodást segítette. A szakképzési rendszer tartalmi, szerkezeti és módszertani átalakítása a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében valósulhatott meg, mint a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) egyik intézkedése. A feladat végrehajtásával a Nemzeti Szakképzési Intézetet (jelenleg NSZFI) bízták meg. Szükségessé vált egy korszerű, többcélú- és funkciójú oktatási- és képzési intézményrendszer kialakítása, amely egyszerre teszi lehetővé a szakmai ismeretek gyakorlatorientáltabb átadását. Az új rendszer legfőbb célkitűzése: − a munka és a szakképzés világának közelítése; − a gazdaságban bekövetkező változások rugalmas és gyors követése, − a szakképzés tartalmának hatékony korszerűsíthetősége, − a már megszerzett kompetenciák eredményesebb továbbfejlesztése, − a képzésben részt vevők naprakész gyakorlati ismereteinek bővítése.

34


A szakképzés-fejlesztési stratégiának egyik része az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) felülvizsgálata, átdolgozása és korszerűsítése. Az OKJ fejlesztésekor fontos szempont volt, hogy a szakképesítések rendszerének struktúrája az „egész életen át tartó tanulás”-nak megfeleljen. A tartalmi fejlesztés fő elemei a kompetencia és a moduláris rendszer. A kompetencia lényege, hogy a szakképesítés tananyaga és annak vizsgakövetelményei ténylegesen az adott szakmához szükséges készségekre készítsenek fel, valamint, hogy olyan szakképesítéseket tegyenek elérhetővé, amelyek valóban összhangban vannak a munkaerőpiac igényeivel. A moduláris rendszer lényege pedig az, hogy az adott szakma ismeretanyagát tananyagegységekre, ún. modulokra osztják. Mivel léteznek olyan egységek, amelyek több szakmához is szükségesek, azonos ismeretanyagot tartalmaznak, ezeket a kompetenciaegyütteseket követelménymodulként határozzák meg. Így az új struktúra segítségével, amely lehetővé teszi a szakmák közötti átjárhatóságot, illetve a korábban iskolai rendszerben vagy azon kívül elsajátított ismeretanyag beszámítását, a munkavállalók is könnyebben igazodhatnak a munkaerő-piac igényeihez. Napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bír az informális tudás és annak felmérése, azoknak az embereknek a szakképzésbe történő bevonása, akik nem rendelkeznek ugyan befejezett iskolai végzettséggel, de munkavégzés révén és egyéb úton megszerzett tudásuk és tapasztalataik alapján képesek lennének valamely szakképesítés elsajátítására. Ők a munkaerőpiacról is kiszorulnak, mivel a munkáltatók nem foglalkoztatják őket befejezett iskolai végzettség nélkül, holott el tudják látni az adott feladatot. Az egyén iskolában tanult tudása egy idő után átrendeződik, tartalma átalakul. Az ismeretjellegű tudás mellett, teret nyer konvertálható és tapasztalati alapú tudás, amire szükség is van a felgyorsult technológiai fejlődés és gazdasági változások miatt. Egyre többen és többször váltanak munkahelyet, tanulnak új szakmát. Fontos társadalmi érdek, hogy minden munkahelyen minél több felkészült szakember dolgozzon, és ennek feltételeként minél többen tudjanak a feladatra irányuló szakmai képzésbe bekapcsolódni. A közelmúlt jogszabályi változásai tették lehetővé, hogy formális iskolai végzettség hiányában a szakképesítések egy része megszerezhetővé válhasson. Vannak azonban olyan tudáselemek, amelyek hiányában egy behatárolt szakképzési folyamat nem lehet eredményes. Ezek felmérése a képzést szervezők feladata, hiszen az ő felelősségük a képzés eredményessége is. Ezek a tudáselemek a bemeneti kompetenciák, melyek módszereinek és eszközeinek fejlesztése a Szakiskolai Fejlesztési Program keretében 2006ban indult el. A választott kompetenciaterületek a következők voltak: − kommunikáció − szociális kompetenciák − problémamegoldás − szabálykövetés A HEFOP 3.2.1. „A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése” projekt keretein belül létrejött az új, kompetenciaelvű, moduláris szerkezetű Országos Képzési 35


Jegyzék. Az újonnan kiadott szakmai- és vizsgakövetelmények szakmacsoportok szerint tartalmazzák a bemeneti kompetenciákat. Az új OKJ hatálybalépésével általános szabállyá vált a kompetencia alapú bemenet, így a felnőttek is lehetőséget kapnak arra, hogy bekapcsolódhassanak a tanulásba. (Tóth, 2007) A bemeneti kompetenciák meglétéről a felnőttképző intézménynek kell meggyőződnie a szakképző tanfolyam indulása előtt vagy a modulzáró vizsga előtt. A bemeneti kompetenciákhoz a képzések során olyan újabb kompetenciák megszerzésére van szükség, amelyek nélkül a munkaerőpiacra nehezen lehet bekerülni. A munkáltatók ma már nagyobb hangsúlyt fektetnek a munkavállaló meglévő kompetenciáira, mint a szakképzettséget igazoló bizonyítványokra. Éppen ezért a pályázók önéletrajzában a különböző képességeket, készségeket is fel kell tüntetni. Ebbe a körbe tartoznak a szakmai gyakorlatok, önkéntes munka, diákmunka során elsajátított illetve megerősített kompetenciák. Ha nyelvismeretre van szükség egy adott álláshoz, akkor pedig elsősorban a tényleges nyelvi kompetenciákra kíváncsiak a munkáltatók, nem pedig a nyelvvizsga bizonyítványra. A képzéshez való hozzáférést teszi lehetővé az is, hogy az új OKJ-ben csak a felsőfokú szakképesítések oktathatók kizárólag iskolarendszerű képzésben. Az összes többi szakképesítés megszerezhető a felnőttképzési rendszerben is. A szakképzés néhány évvel ezelőtt elindult reformja, az új OKJ új filozófiát, szerkezeti megoldásokat és jobban tervezhető pályaképet is jelent az emberek számára a jövőben. „Ha egy érettségiző szakmá(ka)t kíván szerezni, akkor leül, az OKJ-t a kezébe veszi, és megtervezi, hogy milyen pályát szeretne befutni, ehhez milyen képesítéseket kell megszereznie, majd ezekhez a szakmákhoz megkeresi a munkaügyi központoknál, iskolák, cégek hirdetéseiben vagy éppen az interneten a megfelelő képzéseket. Ha van három éve a tanulásra, akkor szinte bármilyen területen két vagy akár három egymásra épülő jó szakmát is a kezébe kaphat.” (Átalakult a hazai szakképzés. Forrás: www.pmkik.hu /Mestervizsgaközpont-Hírek 2008. 08. 15.) Hogy ez megvalósulhasson, az orientációval foglalkozó szakembereknek ismerniük kell a munkaerőpiaci kutatásokat, a kutatások eredményeit és az azokra épülő prognózisokat mert, ezek ismerete nélkül nem tudnak megfelelő információt nyújtani a hozzájuk segítségért fordulóknak. 4.4 Zökkenőkkel a munkaerőpiacra – segítő szakemberek és szervezetek Annak ellenére, hogy a közoktatás és szakképzés intézményei többféle „iskolai karrierútra” is lehetőséget adnak az egyéni ambíciók, motiváltság, érdeklődés és képességek függvényében, hazánkban még mindig magas az oktatásból, képzésből lemorzsolódó fiatalok aránya. Egyes kutatások szerint a szakiskolákban eléri a 30%-ot ez az arány, ami az átlagos intézményi lemorzsolódásnál sokkal magasabb számot tesz ki.

36


A második esély iskoláinak nevezett középiskolák, szakiskolák e tendencia mérséklése érdekében megkísérlik még időben elősegíteni az elsősorban hátrányos szocio-kulturális háttérrel rendelkező csoportok integrációját, illetve reintegrációját, munkaerőpiaci helyzetük javítását, hogy legalább a pályakezdők ne váljanak tartósan munkanélkülivé. Ezek az iskolák a közoktatásból kimaradt fiatal felnőtteket, romákat tekintik fő célcsoportjuknak, számukra szerveznek tréningeket, képzéseket, kínálnak piacképes szakmát adó oktatási programokat. Az intézményes oktatásból kikerülők számát igyekszik mérsékelni a nevelési tanácsadói hálózat, és az iskolákban dolgozó szociálpedagógusok és iskolapszichológusok köre. A nevelési tanácsadók gyermekpszichológiai és pedagógiai szolgáltatást nyújtó intézmények. Állampolgári jogon - tehát ingyenesen - állnak a szülők, pedagógusok, és gyermekorvosok rendelkezésére. Hatáskörük a 3 - 18 éves korú gyerekekre terjed ki. A nevelési tanácsadó igénybevétele javasolt: − tanulási és teljesítményzavarok esetén, ha a gyermek teljesítménye képességei alatt marad, írás, olvasászavar, figyelemzavar, tanulási kedv hiánya, stb.) − iskolaérettség megállapításával kapcsolatos kérdésekben, ha a szülő bizonytalan a gyermeke iskolakezdésével kapcsolatban − az érzelmi, indulati élet zavarai esetében (fokozott érzékenység, nyugtalanság, agresszivitás, ideges eredetű beszédzavar, neurotikus tünetek, stb.) − magatartási és beilleszkedési problémák esetében (megváltozott viselkedés, túlzott visszahúzódás, közösségi szabályok figyelmen kívül hagyása, kapcsolati nehézségek, stb.) A szociálpedagógus a gyermek és ifjú korosztály kapcsolati, tanulási, szociális problémáit egységben, komplex rendszerben kezelve, az érintett személyekkel, csoportjaival, valamint családjukkal együttműködve, a környezet erőforrásait mozgósítva segít a gyermek, fiatal és környezete egyensúlyát megtartani, illetve megbomlott egyensúlyát helyreállítani. A problémákat mutató gyermekek és fiatalok legtöbb esetben nem képesek megnevezni nehézségeik okát, ezért a szociálpedagógus munkája, a tanácsadást megelőző, felderítő tevékenység is. Felkészültsége folytán a szociálpedagógust alkalmazhatja: − nevelési-oktatási intézmény, − speciális intézmény (pl. lakóotthonok, nevelőotthonok, átmeneti szállások, sérült gyermekek intézményei, karitatív intézmények stb.) − önkormányzat (szociális, gyámügyi ügyek intézésében), − nevelési tanácsadó, − családsegítő központ (családgondozás, kríziskezelés stb.) − munkaügyi központ (munkatanácsadás, pályamódosítás stb.), − ifjúsági információs iroda (csoportfoglalkozások, szabadidő), − civil szolgáltató központ (közösségi szociális munka, előadások szervezése, kulturális programok szervezése), − művelődési- és szabadidő központ, − egészségügyi intézmény (rehabilitáció, gyermekosztály, szanatórium, szociális otthon stb.), − büntetés-végrehajtási intézet.

37


Az iskolapszichológus oktatási intézményben dolgozó gyakorlati, ill. kutatói tevékenységet folytató pszichológus szakember. Tevékenységének alapvető célja, hogy segítse szaktudásával az iskola nevelő-oktató munkáját, növelje hatékonyságát; kompetenciája a gyermekekkel, pedagógusokkal és a szülőkkel való személyiségfejlesztő, illetve konzultatív kapcsolatra terjed ki. Az iskolapszichológus feladatainak főbb típusai: − a nevelés-oktatás folyamatának pszichológiai segítése és hatásainak vizsgálata, − szűrés és orientálás, különös tekintettel a beiskolázás és az átmenetek kritikus szakaszaira, − feltáró és fejlesztő foglalkozások egyénileg és csoportosan, − konzultáció szülővel vagy pedagógussal konkrét nevelési problémák megoldása céljából, − pszichológiai ismeretek átadása, a pszichológiai kultúra növelése. Sok fiatal az iskolai kudarcokon túl azért is dönt a tanulmányok megszakítása, befejezése mellett – anélkül, hogy végzettséget, szakképesítést szerezne -, mert önállósodási törekvéseihez jobban igazodik a munkavállalói lét, mint a tanulói/hallgatói jogviszony. Célszerű javasolni már az iskolában azokat a segítő szervezeteket, akik segítenek az álláskeresésre és munkavállalásra felkészülni. Ez esetben segítő szervezetek lehetnek: − munkaügyi központok kirendeltségei, szolgáltató központjai, ez utóbbiak keretében működő Foglalkozási Információs Tanácsadók (FIT) − családsegítő központok − diáktanácsadók, karrierirodák − tanácsadással és/vagy munkaközvetítéssel foglalkozó vállalkozások − civil szervezetek − ifjúsági irodák Nem ritka eset, hogy egy fiatal az iskola félbehagyását követően nem talál olyan munkát, amelyet elképzelt, ami megfelelő volna számára. Ezért gyakran előfordul, hogy rövidebbhosszabb kihagyást követően újra tanulásra szánja magát. Az orientációval, életpályatervezéssel foglalkozó szakemberek szerepe ilyen helyzetben felerősödhet. Képzési orientációval, tanácsadással (is) foglalkoznak az alábbi intézmények: − munkaügyi központok kirendeltségei − Foglalkozási Információs Tanácsadók (FIT) − családsegítő központok − diáktanácsadók, karrierirodák − tanácsadással és/vagy munkaközvetítéssel foglalkozó vállalkozások − civil szervezetek − ifjúsági irodák − Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet − nevelési tanácsadók, pedagógiai szakszolgálatok − művelődési központok, könyvtárak információs irodái A fenti szervezetek munkatársai eltérő kompetenciákkal rendelkezvén más-más területen tudnak segítséget, támogatást nyújtani.

38


Az információs tanácsadás, konzultáció során a felmerülő kérdések megválaszolása történik, illetve abban segíti a konzulens, a tanácsadó a személyt, hogy képes legyen önállóan is információt keresni és értelmezni. A munka-, pályatanácsadás során a tanácsadó abban segít, hogy a tanácskérő egy adott problémát képes legyen megfogalmazni, átlátni, elemezni és megoldási módokat találni arra. A tanácsadó nem tanácsot ad és véleményt fogalmaz meg, hanem segít a döntésben és a tervezésben. A pszichológiai tanácsadás ennél mélyebben érinti a személyiséget. Ez a tanácsadási forma a munkavállalást elősegítő illetve akadályozó lelki folyamatok, pszichés problémák, életvezetési nehézségek feltárására és megoldására irányul. A pszichológus segíti a tanácskérőt személyiségének jobb megismerésében, a belső erőforrásainak feltárásában, pályairányultságának, pályaalkalmasságának tisztázásában, az esetleges kudarcai feldolgozásában, a bizonytalan vagy megingott jövőkép helyreállításában, motivációinak megerősítésében, munkavégzési és alkalmazkodási készségei fejlesztésében, az egyéni életút kiteljesítéséhez szükséges távlati célok megfogalmazásában, valamint a munka világába való visszataláláshoz vezető út konkrét lépéseinek kidolgozásában.

39


5. Képzési, szakképzési fogalomtár

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Összegyűjtöttük és rövid magyarázatot fűztünk a képzéssel, szakképzéssel kapcsolatos legfontosabb definíciókhoz.

Alapfokú iskolai végzettség A nyolcadik évfolyam sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány - akár általános iskolában, akár gimnáziumban - alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. Alap-szakképesítés A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, munkakör ellátására képesít. Állam által elismert (OKJ) szakképesítés Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítés. A Jegyzék határozza meg a képzésre vonatkozó alapadatokat (a szakképesítés típusa, szintje, tanulmányi területe, szakmacsoportba sorolás, szükséges iskolai végzettség stb.), a részletes követelményeket és leírást pedig az adott szakképesítésre vonatkozó szakmai és vizsgakövetelmény-rendelet tartalmazza. Belső képzés A munkáltató saját munkaszervezetén belül, nem üzletszerűen szervezett képzés, illetve a külön jogszabályok által alapján végzett köztisztviselői továbbképzés. Bemeneti kompetencia A szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti elméleti és gyakorlati tudáselemek összessége. Elágazás A szakképesítés részeként a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, amely kötelezően választandó modullal/modulokkal együtt munkakör ellátására képesít. Emelt szintű szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben szereplő, 54-gyel kezdődő OKJ-számú, érettségihez vagy érettségihez és meghatározott szakmai előképzettséghez kötött szakképesítések. Ezeket a szakképesítéseket korábban felsőfokúnak nevezték. Feladatcsoport A szakképesítés feladatprofiljának legnagyobb egysége, a munkatevékenység során végzendõ feladatok célszerűen csoportosított halmaza.

40


Feladatprofil A szakképesítés megszerzése birtokában betölthető munkakörben elvégzendő feladatok célszerűen csoportosított listája. Felnőttképzés Tankötelezett koron túliak részére szervezett iskolarendszeren kívüli képzés. Célja szerint lehet általános, nyelvi vagy szakmai képzés. Jogi szabályozás szempontjából felnőttképzésnek számít a felnőttképzést segítő szolgáltatás is. A felnőttképzésben részt vevők nincsenek a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban, kapcsolatukat a felnőttképzési szerződés szabályozza. Felsőfokú szakképzés A felsőoktatási és közoktatási intézményekben folyó, hallgatói jogviszonyt eredményező szakképzés, amely beépül az intézmény képzési programjába, és olyan felsőfokú szakmai képesítést ad, mely az Országos Képzési Jegyzékben szerepel, de nem jár felsőfokú végzettséggel. Olyan képzési forma, amely az érettségire épül. Általában 2 éves képzések, melyben megtalálhatóak az adott szakképzettséghez kötődő alapismereteket átadó tantárgyak de elsősorban szakmai ismeretek és készségek átadására koncentrál. A felsőfokú szakképzés során szerzett kreditpontok később - továbbtanulás esetén - beszámíthatók a felsőoktatási alapképzés (BSc) kreditpontjaiba és ezzel az alapképzési idő lerövidülhet. (Korábban ezt a fajta szakképzést akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésnek nevezték.) Ismeret, jártasság, készség Ismeretnek nevezzük a valóságra vagy annak valamely részére, témájára vonatkozótapasztalatokat, általánosításokat, fogalmakat. A jártasság és készség az ismeretek elsajátításának, ill. gyakorlati alkalmazásának két egymásra épülő szintje. A jártasság szintjén végzett tevékenység bizonyos elemei automatizálódnak, más elemek viszont tudatosak. Az automatizált és a tudatos (döntésigényes) lépések rendje a begyakorlás során állandósul, majd - további gyakorlás után teljesen automatikussá, azaz készséggé válik. (PI. az íráskészség kialakulását különböző szakaszok előzik meg. A betűképek megismerésétől, azok leírásának tudatos gyakorlásától, a szakadozott ritmusú, darabos írástól - sok gyakorlás után - eljut az ember arra a szintre, amikor írás közben már nem a betűk formálására figyelünk, hanem a szavak, a mondatok leírására.) A jártasság és a készség egymáshoz való viszonya sokféle lehet. Egyes esetekben a jártasság valóban a készség kialakulásának átmeneti szintje; sok esetben pedig a tevékenység túlnyomóan tudatos, és csak kis részben jellemzik készség jellegű (automatizált) mozzanatok. Képesség A személyiség jellemzője, amely a jártasság és készség szintjén történő ismeretelsajátítás és feladatmegoldás arányai, mértéke és automatizáltsága alapján jellemzi a személyiséget. A képesség nem az emberrel vele született, készen kapott valami, hanem az élet, a tevékenység során alakul ki, fejlődik. Ugyanakkor szoros kapcsolatban áll a személyiség vele született, öröklött és szerzett adottságaival és hajlamaival, valamint a személyiség struktúrájának olyan összetevőivel, mint az emlékezés, az emocionális sajátosságok, a jellemvonások és az intellektuális tulajdonságok. A képességeknek azt a komplexumát, amely társadalmilag jelentős, új és a maga nemében tökéletes alkotás létrejöttét feltételezi, tehetségnek nevezzük.

41


Kétségtelen, hogy a képességek és a tehetség létrejöttében fontos szerepet játszanak a vele született adottságok, de ezek kibontakoztatásában a gyakorlati tevékenység és a környezeti hatások a leglényegesebbek. Középiskola Érettségire felkészítő középfokú oktatási intézmény. Lehet gimnázium vagy szakközépiskola. Központi program (tanterv) Miniszter által kiadott dokumentum a szakmai és vizsgakövetelmény teljesítésére szolgáló iskolai rendszerű szakképzés megszervezéséhez, valamint további nevelési-oktatási dokumentumok (szakmai program, tankönyv, egyéb tanulmányi segédlet) elkészítéséhez. Mestervizsga Azok a szakemberek, akik szakképzettséggel és megfelelő gyakorlattal rendelkeznek, mestervizsgát tehetnek. Ilyen vizsgát a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Agrárkamara szervezhet. A vizsgákra önállóan vagy tanfolyamokon lehet felkészülni. Aki ilyen vizsgát tesz, használhatja a mester címet (asztalosmester, fodrászmester stb.). Ez a cím a szakmai hozzáértését bizonyítja a megrendelőknek és a hatóságoknak. Módszerkompetencia A munkatevékenység során a személy munkamódszerére, munkastílusára, problémamegoldására és gondolkodására jellemző, a személynek a munkafolyamat meghatározásában játszott szerepét, a munkatevékenységhez való viszonyát, valamint tevékenységének minőségét leíró ismérvek. Modul (modul az oktatásban) (lat., ném.): a teljes tananyag önállóan kezelhető nagyobb (esetleg több tantárgyat is átfogó), meghatározott időtartammal (óraszámmal) is behatárolt része. A modulok egymáshoz illesztésével, cseréjével különböző moduláris képzési programok állíthatók össze. Egy-egy modul több képzési programban is felhasználható, ami lehetővé teszi a különböző képzések közötti átjárást, a képzések különböző irányú specializálását. A moduláris képzési rendszert alkotó kisebb, összetartozó egységek, melyek egymásra épülnek. Moduláris képzés A modul rendszerű képzés során az elsajátítandó tananyag kisebb, összetartozó egységekre, modulokra van szétbontva, melyek egymásra épülnek. Előnye a tantárgyival szemben az, hogy megkönnyíti a szakmák közötti átjárhatóságot, valamint lehetőséget teremt a szakképzésből történő folyamatos ki- és belépésre mind az ifjúsági, mind a felnőttképzésben. Ez azt jelenti, hogy néhány modul elsajátításával a képzésben résztvevők rész-szakképesítést is kaphatnak, visszalépéskor ezek beszámításával és további modulok elsajátításával újabb, illetve magasabb szintű szakképesítéshez juthatnak. Moduláris rendszer Meghatározott, összekapcsolható egységekből (modulokból) álló képzési program, tananyag, amely lehetővé teszi a képzés kimeneti követelményének teljesítéséhez szükséges ismeretek részenkénti elsajátítását, biztosítja a szakmák közti átjárhatóságot, az eltérő tudásszintekhez, munkatapasztalatokhoz való alkalmazkodást, a képzések különböző irányú specializálását. A modulok egymáshoz illesztésével, cseréjével különböző moduláris képzési programok, tananyagok állíthatók össze. 42


Munkahely-megtartó képzések A munkaadó által saját dolgozói részére szervezett képzés annak érdekében, hogy ne kelljen elbocsátani őket. Országos Képzési Jegyzék Az állam által elismert szakképesítéseket és legfontosabb adataikat tartalmazó jegyzék. Pályaalkalmassági követelmény A szakmai képzésre jelentkező egyéni képességeivel és személyiségével szemben támasztott feltételek, amelyek alkalmassá teszik a képzésben való részvételre, illetve amelyek birtokában képes a választott szakképesítéssel betölthető munkakör megfelelő ellátásra (Kt. 67. § (3) bekezdése szerint). Pályaválasztási tanácsadás Feladata a tanuló adottságainak, tanulási képességének, irányultságának szakszerű vizsgálata, és ennek eredményeképpen szakképesítés, felsőoktatási szak ajánlása. Párhuzamos oktatás Ha a szakképzés művészeti szakmai vizsgára készít fel, a tanuló a tankötelezettség megszűnése előtt, az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakaszban is bekapcsolódhat a szakképzésbe. Ráépülés A szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza, hogy mely modulok / szakképesítés / részszakképesítés / elágazás moduljaira épül, meghatározza, hogy mely modulokból épül fel, újabb munkakör ellátására képesít. Rész-szakképesítés Egy szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduljaiból épül fel, legalább egy munkakör ellátására képesít. Speciális szakiskola A többi tanulóval fogyatékossága miatt együtt haladásra képteleneket készíti fel szakmai vizsgára, vagy nyújt részükre munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismereteket; a munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges ismeretek átadása esetén a szakképzési évfolyamok száma kettő. Szakiskola Olyan középfokú oktatási intézmény, ahol az iskolai rendszerű szakképzésben olyanok is részt vehetnek, akik nem rendelkeznek érettségivel. A 9-10. évfolyamon közismereti képzés is folyik, de emellett nagy hangsúlyt kap a pályaorientáció, később pedig a szakmai előkészítés és a szakmai alapozás. A 10. évfolyam elvégzése, illetve a tanköteles kor betöltése után lehet elkezdeni a szakképző évfolyamokon a szakmai vizsgára való felkészülést. Szakképesítés azonosító száma Az új OKJ-ban az azonosító szám 15 számjegyből áll. Az 1-2. számjegy a szakképesítés szintjét, a 3-5. a szakképesítés tanulmányi területét, a 6-7. az azonos szintű és tanulmányi területű szakképesítések sorszámát, a 8. az alap-szakképesítést, a 9. a rész-szakképesítést, a 43


10. az elágazást, a 11. a ráépülést, a 12-13. a rész-szakképesítés vagy az elágazás vagy a ráépülés szintjét, végül a 14-15. számjegy az azonos szintű rész-szakképesítés, elágazás és ráépülés sorszámát jelzi. Szakképesítés szintje Az OKJ-szám 1-2. számjegye. Szakképesítés tanulmányi területe Az OKJ-szám 3-5. számjegye. Fő csoportok: 1) oktatás 2) humán tudományok és művészetek 3) társadalomtudományi, gazdasági, jogi képzések 4) matematika, számítástechnika és egyéb természettudományos képzések 5) műszaki, ipari és építőipari képzések 6) mezőgazdaság 7) egészségügyi és szociális gondoskodás 8) szolgáltatások Szakképesítések köre Az új OKJ-ban alap-, rész-, ráépülő szakképesítések és elágazások szerepelnek. Szakképzés megkezdésének életkori feltétele Az iskolai rendszerű szakképzésbe (a művészeti képzés kivételével) legkorábban abban az évben kapcsolódhat be a tanuló, amelyben betölti a tizenhatodik életévét, a szeptember első munkanapján kezdődő tanítási évben. Szakképzésben való részvétel feltételei Az Országos Képzési Jegyzék, illetve az egyes szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményei határozzák meg a szakképzésben való részvétel iskolai végzettség, szakmai előképzettség szerinti és egyéb feltételeit. Szakképzési évfolyam A szakképző iskolák (szakiskola, szakközépiskola) szakképzési évfolyamain az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítések szakmai vizsgájára való felkészítés folyik, a szakképesítés központi programjában meghatározott feltételek szerint. Szakközépiskola Olyan középiskola, ahol a 9-12. évfolyamon közismereti, az érettségire felkészítő képzés folyik. Emellett az első két évben szakmai orientációs, a második két évben pedig szakmai alapozó tantárgyakat is tanítanak. A tanulmányok befejeztével az érettségi megszerzését követően kezdődik a szakmai képzés, mely után a tanult szakmából szakmai vizsga tehető.

44


Szakmacsoport Az államilag elismert szakképesítéseket tartalmazó Országos Képzési Jegyzék (OKJ) a szakképesítéseket 21 szakmacsoportba sorolja: 1) Egészségügy 2) Szociális szolgáltatások 3) Oktatás 4) Művészet, közművelődés, kommunikáció 5) Gépészet 6) Elektrotechnika- elektronika 7) Informatika 8) Vegyipar 9) Építészet 10) Könnyűipar 11) Faipar 12) Nyomdaipar 13) Közlekedés 14) Környezetvédelem-vízgazdálkodás 15) Közgazdaság 16) Ügyvitel 17) Kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció 18) Vendéglátás-idegenforgalom 19) Egyéb szolgáltatások 20) Mezőgazdaság 21) Élelmiszeripar Szakmacsoportos alapozó oktatás (szakközépiskolák 11-12. évfolyam) A szakmacsoportos alapozó oktatás lehetőséget nyújt a kiválasztott szakmacsoport közös szakmai elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítására, a készségek, képességek fejlesztésére, az érettségire való felkészülésre, a pályaválasztási döntés, illetve a szakirányú felsőfokú továbbtanulás előkészítésére és az érettségi utáni szakképzés megalapozására. Szakmai alapképzés A szakképesítés megszerzésére felkészítő képzési folyamat azon része, amely azonos szakmacsoportba tartozó szakképesítések közös szakmai ismeretei megszerzésére irányul. Szakmai alapozás, előkészítés Szakközépiskolában (11-12. osztály), ill. szakiskolában (9-10. osztály) az érettségiig, ill. az alapvizsgáig nem folyhat szakképzés, csak szakmai alapozó, előkészítő, orientáló képzés. Szakmai alapozó oktatás (szakiskolákban) A szakiskolák 10. évfolyamán max. a képzési idő 40 %-ában a szakképzésbe való bekapcsolódást előkészítő elméleti és gyakorlati képzés folyhat. Szakmai alkalmassági követelmény A képzésre jelentkező számára meghatározott követelmény, amelynek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a vizsgázó rendelkezik-e a felkészülési (képzési) szakasz eredményes elvégzéshez szükséges optimálisan kifejleszthető képességekkel (Kt. 67. § (3) bekezdés szerint). 45


Szakmai előképzettség A szakképesítés megszerzéséhez megnevezését a szakképesítés

szükséges, korábban megszerzett szakképesítés, szakmai és vizsgakövetelménye tartalmazza.

Szakmai ismeretek A munkatevékenység során közvetlenül használt, alkalmazott technológiai szabályokra, a műveletek során használt anyagok, tárgyak, eszközök viselkedésére, összetettebb eszköz- és forráshasználatra, számszerű paraméterekre és minőségi jellemzőkre, továbbá a munka közben szokásosan előforduló, szükséges döntéseket meghatározó, valamint a munkavégzés feltételeire és hatásaira, a műveleti előírásoktól, munkabiztonsági szabályoktól való eltérés kockázataira és következményeire vonatkozó információk és adatok. Szakmai készség A szakképesítésre jellemző munkatevékenység automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül működő összetevője, eleme, amelynek szintje az adott készség birtoklása révén végezhető tevékenység tartalmát tükrözi. Szakmai kompetencia A szakképesítésnek megfelelő munkafeladatok elvégzésére való képesség, alkalmasság. Szakmai követelménymodul A szakképesítés szakmai követelményeinek meghatározott része, egyedi szakképesítések esetén annak egésze. A szakképesítés követelménymoduljainak összessége tartalmazza a szakképesítés valamennyi a szakmai és vizsgakövetelményben rögzített szakmai kompetenciáját. Szakmai egészségi alkalmasság Egyes szakképesítések megszerzését, illetve a képzésben való részvételt a szakmai és vizsgakövetelményeket tartalmazó jogszabály egészségi alkalmassághoz kötheti. Ha a szakiskola vagy a szakközépiskola olyan szakképesítés megszerzésére készít fel, amelyhez egészségügyi követelményeknek, pályaalkalmassági követelményeknek kell megfelelni, az első szakképzési évfolyamra való felvételnél, átvételnél, illetőleg a továbbhaladásnál az egészségügyi és a pályaalkalmasságra vonatkozó szakvéleményt figyelembe kell venni. A közismereti (9.) évfolyamra való felvétel nem köthető egészségügyi és pályaalkalmassághoz. Szakmai és vizsgakövetelmény A szakképesítésért felelős miniszter által jogszabályban kiadott központi képzési dokumentum. Az adott szakképesítésre való felkészítés, illetve a szakmai vizsga feltétele az SZVK rendelet megjelenése. Tartalmazza a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzés maximális időtartamát (a szakképzési évfolyamok számát, az óraszámot), az elméleti és gyakorlati képzési idő arányát, szakképző iskolában a szakképzési évfolyamok számát, a szakmai alapképzés időtartamát, a gyakorlati képzés eredményességét mérő szintvizsga szervezésének lehetőségét. Szakmai orientáció (szakközépiskolák 9-10. évfolyam) A tanulók pályaválasztását segíti elő egy vagy több szakterület tevékenységformáinak, technológiáinak megismerésével a humán, a műszaki, a gazdasági-szolgáltatási, valamint az

46


agrár szakterületeken. A szakmai orientáció elméleti és gyakorlati tevékenységekből áll, és lehetőséget biztosít, hogy a tanulók tapasztalatokat szerezzenek a különböző szakterületeken. Szakmai vizsga Az OKJ-ben meghatározott szakképesítés megszerzésére szervezett állami vizsga. Személyes kompetencia Azok a személyes tulajdonságok (adottságok, jellemvonások, értelmi és érzelmi viszonyulások), amelyek megléte elősegíti, illetve lehetővé teszi a munkatevékenység hatékony és eredményes elvégzését. Szintvizsga (gyakorlati) A gyakorlati képzés szervezője annak mérésére, hogy a tanuló a szakmai alapképzés során elsajátította-e az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciákat, a szakmai és vizsgakövetelményben előírt vizsgát szervez. Társas kompetencia A munkatevékenységben résztvevőkkel, illetve ügyfelekkel (azon személyek, akikre a munkatevékenység irányul) való közvetlen kapcsolatot, a velük összefüggő cselekvéseket, különösen az együttműködés, a kommunikáció és a konfliktuskezelés milyenségét leíró jellemzők. Tulajdonságprofil Azoknak a tulajdonságoknak (alkalmazott szakmai ismeretek, szakmai készségek, képességek, módszer-, társas és személyes kompetenciák) a listája, amelyek birtoklása révén a személy képes a szakképesítés birtokában a munkafeladatok elvégzésére. Tankötelezettség Az az időszak, ameddig kötelező iskolába járni. Jelenleg általában 6-18. életévig tart, de akik 1998 előtt kezdtek általános iskolába járni (tehát akik - ha nem ismételtek évet - 2005-ban fejezték be a nyolcadik osztályt), azok csak 16 éves korig tankötelesek. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik (1997 után kezdők esetén 20.) életévét betölti. A tankötelezettség általános iskolában, ötödik évfolyamtól kezdődően gimnáziumban, a kilencedik évfolyamtól kezdődően szakközépiskolában és szakiskolában is teljesíthető, iskolába járással vagy magántanulóként. Tizenhatodik életévének betöltése után kérelmére megszűnik annak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált, vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik. A tankötelezettség kezdete későbbi lehet, ha a gyermek még nem érte el az iskolába járáshoz szükséges fejlettséget. Tanulmányi szabadság A munka mellett iskolarendszerű tanulmányokat folytató munkavállalónak a munkáltató köteles szabadidőt biztosítani. Ennek mértékét a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően kell megállapítani. Ezen túlmenően vizsgánként - a vizsga napját is beszámítva - 4 munkanap, a diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez 10 munkanap szabadidőt kell biztosítani a munkavállalónak.

47


Tanulmányi szerződés A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet munkavállalójával. A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok ideje alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetve a képzettség megszerzése után a munkáltatóval munkaviszonyát meghatározott ideig fenntartja. Tanulói jogviszony A tanuló az iskolával tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogviszony a beiratkozással jön létre és az elbocsátás, az intézményből való kizárás kimondásának, illetve a tanulói névsorból való törlésének napjáig tart. A képzés befejezése esetén a tanulói jogviszony a vizsgaidőszak utolsó napján szűnik meg. Távoktatás Ez a képzés olyan sajátos információtechnológiai és kommunikációs taneszközök, valamint ismeretátadási-tanulási módszerek használatára épül, amely az oktató és a képzésben részt vevő felnőtt interaktív kapcsolatán és az önálló munkán alapuló képzést tesz lehetővé. Térítési díj a közoktatásban Térítési díj fizetendő az oktatásért az alapfokú művészetoktatási intézményben, a nappali oktatási formában történő második szakképesítésre való felkészüléskor, középfokú iskolában a 11. évfolyamtól kezdődően a tanulmányi követelmények nem teljesítése miatt az évfolyam második alkalommal történő megismétlésekor. Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) Szakképző iskolák, esetleg felsőfokú szakképzést folytató felsőoktatási intézmények társulása szakképzési feladatok összehangoltan történő ellátására. Új OKJ szerinti képzés Akkor kezdődhet, ha az ahhoz illeszkedő szakmai és vizsgakövetelmények, központi programok hatályba lépnek. Az új követelmények megjelenéséig a képzés a korábban hatályos követelmények szerint folyhat (kifutó rendszerű képzés).

48


II. A MUNKAERŐPIAC DINAMIKÁJA 1. Munkaerőpiaci és pályaismereti alapfogalmak

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Tisztázzuk a munkaerőpiaci alapfogalmakat. Elsőként a statisztikák, jogszabályok által leggyakrabban használt definíciók kerülnek sorra, beszélünk a munkanélküliség típusairól is. Ezt követően a foglalkozások és tevékenységek rendszerezését és az állások betöltéséhez kapcsolódó fogalmakat magyarázzuk. Végezetül a pályaismereti alapfogalmak kerülnek meghatározásra.

1.1 Munkaerőpiaci alapfogalmak I. A foglalkoztatottsági statisztikában az adatforrások, a számbavételi módszerek, a megfigyelt sokaság különbözősége miatt azonos jelenséget számszakilag eltérő adatok fejeznek ki. Az adateltérések az alapadatok esetében is meghaladhatják a statisztikában elfogadott mértéket, ezért a különféle adatforrásokból származó információk nem helyettesíthetők egymással. A Központi Statisztikai Hivatal a lakosság gazdasági aktivitásának – a foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség – vizsgálatára 1992-ben új statisztikai adatgyűjtést vezetett be. A munkaerő-felmérés, ami a magánháztartásokra kiterjedő reprezentatív felvétel, a 15–74 éves személyek gazdasági aktivitásáról nyújt információt. Az adatgyűjtés célja, hogy a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulását a nemzetközi statisztikai ajánlásoknak megfelelően, a mindenkori munkaügyi szabályozástól, illetve annak változásától függetlenül, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fogalmait felhasználva figyelje meg. A magyar munkaerő-felmérés a vizsgált népességet egy meghatározott időszakban (a kikérdezés hetét megelőző héten, a hetet hétfőtől vasárnapig számítva) végzett tevékenységük alapján osztályozza. Munkavállalási korú népesség Alsó határként a munkavállalás lehetőségéhez, felső határként a nyugdíjkorhatárhoz kötött csoportosítás. 2008-ban a 15-61 éves férfiakat és nőket jelentette (a korább években az eltérő nyugdíjkorhatárok miatt a csoportok eltértek a két nem esetében pl. 2007-ben és 2006-ban a munkavállalási korú népesség a nők esetén a 15-60, a férfiak esetén a 15-61 éveseket jelentette). E kategória tartalma tehát az elmúlt években Magyarországon jelentősen változott. A munkavállalási korú népesség helyett az Eurostat gyakorlata alapján a munkaerő-piaci aktivitás alakulását jellemzően a 15-64 éves népességben vizsgálják, így a foglalkoztatási, aktivitási, munkanélküliségi rátákat is a leggyakrabban erre a körre számítják ki. A KSH, a korábbi gyakorlatának megfelelően azonban a publikációiban rendszeresen közli a 15-74 éves népességre vonatkozó adatokat is. Így mindig érdemes figyelemmel lenni arra, hogy milyen népességi körre vetítve közlik az általunk használt adatokat. Magyarországon pl. a

49


foglalkoztatási ráta 2007-ben a 15-64 éves népességben több mint 6 %-ponttal volt magasabb, mint a 15-74 évesek körében, tekintettel a 65 évesnél idősebbek alacsony munkaerő-piaci jelenlétére. Foglalkoztatott az, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol. Munkanélküli az, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelyből átmenetileg hiányzott; a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát; két héten belül munkába tudott volna állni, ha talált volna megfelelő állást, illetve már talált munkát, ahol 2002-ig 30, 2003-tól 90 napon belül dolgozni kezd. A munkanélküliség főbb típusai ∗ – súrlódásos munkanélküliség – szerkezeti munkanélküliség – kereslethiányos (ciklikus) munkanélküliség – szezonális munkanélküliség Súrlódásos munkanélküliség azért lép fel, mert – a munkaerőpiacok eredendően dinamikusak, továbbá mert – az információáramlás tökéletlen, és mert – időbe telik, mire a munkanélküli dolgozók és az üres állásokkal rendelkező munkáltatók egymásra találnak. Minden időszakban vannak a munkaerőpiacra újonnan belépő álláskeresők, miközben más személyek kilépnek a munkaerő-állományból. Egyes vállalatok bezárnak vagy dolgozókat bocsátanak el egyidejűleg azzal, hogy más vállalatok megnyílnak, illetőleg bővítik foglalkoztatásukat. Ennél fogva még olyankor is, amikor a munkaerő iránti kereslet egyenlő a kínálattal, létezik súrlódásos munkanélküliség. Szerkezeti munkanélküliség olyankor lép fel, amikor valamely térségben a keresett és a kínált szakképzettségek között meg nem felelés, vagy a dolgozók kínálata és kereslete között térségközi (földrajzi) egyensúlytalanság van. Ha a bérek tökéletesen rugalmasak és a szakmai, illetőleg a földrajzi mobilitás költségei csekélyek lennének, a piaci alkalmazkodás gyorsan kiküszöbölné az ilyen típusú munkanélküliséget. A gyakorlatban azonban ezek a körülmények esetleg nem állnak fenn, és ennek szerkezeti munkanélküliség lehet a következménye. A kereslethiányos (ciklikus) munkanélküliség az üzleti tevékenység ingadozásaihoz (az „üzleti ciklushoz”) kapcsolódik és akkor lép fel, amikor a kibocsátások piacán bekövetkező összkereslet-csökkenés lefelé rugalmatlan reálbérek közepette csökkenést idéz elő a munkaerő iránti összkeresletben. A szezonális munkanélküliség hasonlít a kereslethiányos munkanélküliségre annyiban, hogy ezt is a munkaerő iránti kereslet ingadozásai idézik elő. Itt azonban az ingadozások pontosan előreláthatóak, és szabályszerű mintát mutatnak az év folyamán. ∗

Forrás: Ronald G. Ehrenberg – Robert Smith: Korszerű munkagazdaságtan Panem Könyvkiadó , Budapest 2008. (594-617. oldal – A munkanélküliség főbb típusai)

50


Gazdaságilag aktívak: azok, akik megjelennek a munkaerőpiacon, azaz a foglalkoztatottak és a munkanélküliek. Gazdaságilag nem aktívak azok, akik a vonatkozási héten nem dolgoztak, illetve nem volt rendszeres jövedelmet biztosító munkájuk, és nem is kerestek munkát, vagy kerestek, de nem tudtak volna munkába állni. Passzív munkanélküli: a gazdaságilag nem aktívak közül az, aki szeretne dolgozni, és két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást, de nem keres munkát, mert foglalkoztatását reménytelennek látja. Aktivitási arány: a gazdaságilag aktívak a megfelelő korcsoportba tartozó népesség százalékában. Munkanélküliségi ráta: a munkanélküliek a megfelelő korcsoportba tartozó gazdaságilag aktív népesség százalékában. Foglalkoztatási arány: a foglalkoztatottaknak a megfelelő korcsoportba tartozó népességhez viszonyított aránya. Nyilvántartott álláskereső: az állami munkaközvetítő irodában nyilvántartásba vett személy, aki munkaviszonnyal nem rendelkezik; nem nyugdíjas, nem tanuló; foglalkoztatást elősegítő támogatásban (átképzés, közhasznú foglalkoztatás stb.) nem részesül; munkát vagy önálló foglalkozást keres, munkavégzésre rendelkezésre áll és a Foglalkoztatási Szolgálattal álláskeresési megállapodást kötött, vagy rendszeresen együttműködik.

Nyilvántartott pályakezdő álláskeresők: a nyilvántartott álláskeresők közül azok a 25. életévüket – felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetén 30. életévüket – be nem töltött fiatalok, akik tanulmányaik befejezését követően munkanélküli ellátásra nem szereztek jogosultságot. Forrás: KSH portál http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/modsz/modsz21.html

1.2 Munkaerőpiaci alapfogalmak II. A TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere) a gazdasági tevékenységek egységes osztályozása. A TEÁOR a gazdasági tevékenységek összességét oly módon csoportosítva tartalmazza, hogy egy adott TEÁOR szakágazat összekapcsolható azokkal a statisztikai egységekkel, amelyek az adott tevékenységet végzik. Gazdasági tevékenységen azt értjük, amikor erőforrások felhasználásával terméket állítanak elő vagy szolgáltatást nyújtanak. Forrása: KSH portál http://portal.ksh.hu/pls/portal/docs/PAGE/KSHPORTAL/SZOLGALTATASOK/OSZTALYOZASOK/HATAL YOS_MAGYAR_OSZTALYOZASOK/TEAOR08_MODSZERTANI_UTMUTATO.PDF

51


A FEOR - a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere - felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO–88 rendszerét, amelynek egyik fő célja, hogy modellként szolgáljon a nemzeti foglalkozási osztályozások kialakításához. A korszerűsített rendszer, vagyis a FEOR–93 – szakmai tárcaközi egyeztetés, tesztelés után – 1993. január 1. napjával lépett érvénybe. A FEOR-t – többek között – a munkaügyi, személyzeti nyilvántartásokban, a munkaközvetítésben, a pályaválasztási tanácsadásban és a társadalombiztosításban is használják. A rendszer főbb jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze: • négyszámjegyes decimális rendszer; • tekintetbe veszi, hogy a piacgazdaságban a felhasználók köre a korábbinál sokkal bővebb, differenciáltabb, ezért lényegében a vállalható minimumot, a „közös nevezőt” alkotja; • a rendszer jellege nyitott, vagyis lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználók az ötödik, hatodik stb. számhelyen a saját igényeiknek megfelelő további bontásokkal egészítsék ki. A négyszámjegyes decimális rendszeren belül az első számhely a foglalkozási főcsoportot, a második a foglalkozási csoportot, a harmadik a foglalkozási alcsoportot, a negyedik pedig magát a foglalkozást jelenti.

52


A korszerűsített foglalkozási osztályozási rendszer (FEOR–93) csoportosításai

Főcsoportok sorszáma

Csoportok

Alcsoportok

megnevezése

Foglalkozások

Ebből a felülvizsgálatban érintett foglalkozások

száma

1.

Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők

4

11

64

18

2.

Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások

7

24

112

46

3.

Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások

8

24

123

53

4.

Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozások

2

6

20

1

5.

Szolgáltatási jellegű foglalkozások

3

13

62

16

6.

Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások

4

7

30

1

7.

Ipari és építőipari foglalkozások

6

23

120

26

8.

Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők

3

17

76

16

9.

Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások

2

8

23

4

0.

Fegyveres szervek foglalkozásai

3

3

3

3

42

136

632

184

Összesen

8. sz. ábra Tipikusnak tekinthető példán érzékeltetve, az elektroműszerész besorolása a következőképpen történik: Főcsoport (1. számjegy) 7 Ipari és építőipari foglalkozások Csoport (1–2. számjegy) 74 Vas- és fémipari foglalkozások Alcsoport (1–3. számjegy) 744 Műszerészek Foglalkozás (1–4. számjegy) 7443 Elektroműszerész A FEOR–93 a 2–9. főcsoportnál alkalmazza a képzettség ismérvét. Ezt azonban nem tekinti kizárólagos, a tartalmi kérdésektől függetlenül kezelhető szempontnak. Csupán általánosságban, irányelvként állapítható meg tehát, hogy a 2. főcsoport a mai értelmezés szerint döntően egyetemi, főiskolai szintnek megfelelő szaktudást igénylő foglalkozásokat tartalmaz. A 3. főcsoportra főként a szakképzettséget adó középiskolákban, 53


szakközépiskolákban (korábban középfokú technikumban) megszerezhető tudásszint a jellemző, bár – mint a főcsoport megnevezéséből is kitűnik – ide felsőfokú képesítést igénylő tevékenységek is kerülhetnek. A 4. főcsoportban leginkább a szakképzettséget nem adó középiskolai, valamint a szakiskolai (például gyors- és gépíró) végzettség a tipikus. Az 5–8. főcsoportba a meghatározott irányú fizikai szakismeretet hasznosító dolgozók sorolhatók be. A megkívánt szaktudás szintje a tevékenység jellegétől függően igen különböző lehet, a bonyolult szakmunkától a betanított munkáig. A 9. főcsoportot azok a foglalkozások alkotják, amelyek minden szakképzettség vagy betanítás nélkül általános iskolai végzettséggel – részben anélkül is – elláthatók. (Az 1. főcsoport – ellentétben más főcsoportokkal – zömében független a képzettséggel kapcsolatos követelményektől.) Gyakran előfordulhat (különösen a kisebb szervezeteknél), hogy többféle tevékenységet végző munkavállalók esetében bizonyos prioritásokat szükséges megállapítani. Tehát többfajta tevékenység esetén a legjellemzőbb, vagy a munkaidő nagyobb részét kitöltő tevékenységet (foglalkozást) kell figyelembe venni. Amennyiben a különböző feladatok ellátásához szükséges szakképzettség, szaktudás, döntési hatáskör tekintetében lényeges különbség állapítható meg, az érdemibb jellegű, magasabb szaktudást, nagyobb döntési hatáskört igénylő foglalkozást indokolt előnyben részesíteni. Például: Ha a „1412 Ipari kisszervezet vezetője” számviteli feladatokat is ellát (amelyek alapján „3606 Számviteli ügyintéző” besorolás illetné meg, akkor a fentebb említett szempontok – pl. döntési hatáskör – alapján a helyes eljárás az, ha az 1412-es foglalkozási számot kapja. Ha a „8343 Targoncavezető” egyben „9132 Szállító- és rakodómunkás” is, akkor a képzettséget igénylő 8343-as foglalkozási számot kapja. A FEOR–93 szerkezeti felépítése nem tesz különbséget szellemi és fizikai tevékenységek között, összhangban a nemzetközi ajánlásokkal, azok érdemi megkülönböztetésére egyébként lehetőséget ad. Az 1–4. főcsoport döntően szellemi, az 5–9. főcsoport pedig a fizikai foglalkozásokat tartalmazza és a 0. főcsoporton belül is el lehet választani a kétfajta tevékenységet. Keresett foglalkozások: a nyilvántartásba (regisztrációba) belépő munkanélküliek és álláskeresők által elsődlegesen keresett foglalkozások. Bejelentett álláshelyek: a munkaügyi központokba bejelentett álláshelyek száma foglalkozásonként Munkaközvetítő tevékenység ∗ : olyan szolgáltatások összessége, amelynek célja a munkát keresők és a munkát kínálók találkozásának elősegítése A munkaügyi központ kirendeltsége munkaközvetítő tevékenységét az álláskeresőként nyilvántartott és a közvetítést kérő személyekkel, valamint az álláskínálókkal együttműködve folytatja.

∗

Forrás: 30/2000. (IX.15.) GM rendelet a munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról

54


A kirendeltség a munkaközvetítés keretében a) személyes beszélgetést folytat a munkát keresővel, amelynek során feltárja a foglalkoztatással kapcsolatos, valamint az azt akadályozó körülményeit (iskolai végzettség, szakképzettség, korábban betöltött munkakörök, szakmai gyakorlat, lakóhely, tartózkodási hely, munkaképesség), továbbá tájékoztatja őt a számára megfelelő munkalehetőségek fő jellemzőiről, így különösen a foglalkoztatás helyéről, idejéről, a munkarendről, továbbá a kereseti lehetőségről, b) a foglalkoztatást akadályozó körülmény megállapítása esetén a megfelelő szolgáltatás igénybevételét tanácsolja, c) kapcsolatot tart azokkal az álláskínálókkal, akik természetes személyt, foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztatnak, vagy foglalkoztatni kívánnak, továbbá d) elősegíti a munkát keresők és az álláskínálók találkozását annak érdekében, hogy közöttük foglalkoztatásra irányuló jogviszony jöjjön létre. A munkaközvetítés egyéni közvetítés és csoportos közvetítés formájában valósulhat meg. A munkaközvetítés során tilos a) olyan személy közvetítése, aki - az erre vonatkozó jogszabály szerint - munkaviszonyban, valamint munkaviszonyon kívüli munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem foglalkoztatható, b) a közvetítés nem létező állásba, továbbá ha a munkaadónál a közvetítés tárgyát képező tevékenységet is érintő sztrájk van folyamatban, c) olyan munkaerőigényre közvetíteni, amely jogszabálysértő feltételeket tartalmaz, továbbá d) a közvetítés olyan foglalkoztatóhoz, ahol a foglalkoztatási feltételek nyilvánvalóan nem biztosítottak. A munkaadó köteles bejelenteni a) az olyan be nem töltött álláshelyet, amelyben a foglalkoztatásra munkaviszony keretében kerül sor, b) a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló külön jogszabályban meghatározott körben az olyan álláshelyet, amelyben a foglalkoztatás munkaviszonyon kívüli, egyéb foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik. A munkaadó a következő adatokat jelenti be a székhelye (telephelye) szerint illetékes kirendeltség részére: a) a cégbíróságon bejegyzett teljes név, b) székhely (telephely) neve, címe, c) adószám, közösségi adószám, adóazonosító jel, d) gazdálkodási forma, e) fő tevékenység megnevezése, f) átlagos statisztikai állományi létszám, g) vezető neve, beosztása, h) a munkaadó képviselőjének neve, címe, telefonszáma, i) a munkaadó e-mail címe, j) a munkakör megnevezése, várható kereset, k) a munkakörre vonatkozó foglalkoztatási jogviszony megjelölése, a végzendő tevékenység megnevezése, l) a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, m) a munkaadó a bejelentett állásra kér-e közvetítést, továbbá az álláshely hirdethető-e, n) az m) pontban meghatározott kérdésre adott igen válasz esetén: na) a közvetítéssel betölteni kívánt létszám, nb) a közvetítés kezdete és vége, nc) a foglalkoztatás napi időtartama (teljes munkaidő, részmunkaidő), nd) munkarend, munkaidő-beosztás, napi munkakezdés időpontja, ne) a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretek, készségek, a szükséges gyakorlati idő, nf) a munka természetéből adódó speciális körülmények, ng) a munkakörhöz kapcsolódó juttatások,

55

HALLGATÓI JEGYZET A munkaerőpiaci ismeretek képzéshez NSZFT FKA-KT-15/2008. o) a munkaerőigény-bejelentéshez várhatóan kapcsolódik-e külföldi állampolgár foglalkoztatására irányuló kérelem, p) várható-e a munkakör betöltéséhez kapcsolódóan munkaerő-kölcsönzés, kirendelés, kiküldetés, q) az állást kínáló kívánja-e az állást külön törvényben meghatározott szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy figyelmébe ajánlani.

Magán-munkaközvetítés: a munkaügyi központ munkaközvetítői tevékenységén kívül végzett olyan szolgáltatások összessége, amely arra irányul, hogy elősegítse a munkát keresők és a munkát kínálók találkozását foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése céljából, ideértve a magyar állampolgárok külföldre, a külföldi állampolgárok Magyarországra való közvetítését is. Magyarországon a munkaközvetítői tevékenység nem állami privilégium, a jogszabályok lehetőséget adnak magán-munkaközvetítési tevékenységre is. Ezt a tevékenységet a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről szóló 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet határozza meg. A magán-munkaközvetítés során tilos a) a munkát keresők között hátrányos megkülönböztetést tenni nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviseleti szervezethez tartozásuk vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a foglalkozással össze nem függő körülmény miatt, b) a munkát keresőt jogszabály által meghatározott tilalomba ütköző munkavégzésre közvetíteni, c) a munkát keresőt nem létező állásba közvetíteni, valamint olyan állásba (illetve a munkáltató azon telephelyén lévő állásba), ahol sztrájk van, a sztrájkot megelőző egyeztetés kezdeményezésétől a sztrájk befejezéséig, d) olyan munkaerőigényt kielégíteni, amely jogszabálysértő feltételeket tartalmaz, e) olyan személyi adatokat rögzíteni, nyilvántartásba venni, felhasználni, amelyekre a munkát keresők alkalmasságának a megítéléséhez nincs szükség, illetve amelyek a keresett munkával nincsenek közvetlen összefüggésben. A magán-munkaközvetítő a tevékenységéért a munkát keresővel szemben díjat, költséget nem számolhat fel.

A Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) határozza meg a munkaerő-kölcsönzés fogalmát. Ennek értelmében: Munkaerő-kölcsönzés: az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi (a továbbiakban: kölcsönzés); Kölcsönbeadó: az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek átengedi és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja (a továbbiakban: kölcsönbeadó); Kölcsönvevő: az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót foglalkoztatja és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönbeadóval megosztva gyakorolja. „Hiányszakma”: a köznyelvben elterjedt meghatározás, leginkább a média által közvetítve. A szakirodalom nem használja ezt a fogalmat. Leginkább azokra a szakmákra vonatkozik, ahol a munkaerő-kereslet jelentősen meghaladja a kínálatot.

56


1.3 A képzettségek és a foglalkozások kapcsolata Álláskereső portálokról illetve a hétköznapi beszélgetéseinkből is ismerősek lehetnek az „általános iskolai végzettséggel betölthető munkakör” vagy a „szakképesítést megkívánó foglalkozás” kifejezések. Szinte mindenki tudna tipikus példákat említeni az egyes csoportokra. Megállapíthatjuk, hogy valamennyi iskolai végzettségi szinthez és szakképesítéshez kapcsolható egy vagy több foglalkozás. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy adott foglalkozást csak egy adott szakképesítéssel vagy iskolai végzettséggel lehet betölteni. Az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések esetén a 8. oszlop mutatja a szakképesítéshez kapcsolható FEOR számot. Az új OKJ-t úgy alkották meg, hogy az alap szakképesítésekhez csak egy-egy FEOR számot rendeltek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden FEOR szám szerepelne az OKJ-s szakképesítésekhez rendelve, továbbá azt sem, hogy egy-egy FEOR szám csak egy alap szakképesítésnél szerepelhetne. A FEOR-ban – pontosabban a foglalkozások részletes leírását tartalmazó elektronikus vagy nyomtatott Foglalkozási Információk Kézikönyvében – is találhatunk kapcsolódást a foglalkozás és képzettség között: minden foglalkozás esetén meghatározták az adott foglalkozás betöltéséhez szükséges minimális képzettségi (képesítési) feltételt. Sokan keresnek olyan formán állást, hogy kizárólag azokra a hirdetésekre jelentkeznek, ahol a végzettségük pontosan megegyezik a felkínált foglalkozás nevével. Ezek az emberek számtalan lehetőségből zárják ki magukat. 1.3 Pályaismereti alapfogalmak ∗ Meg kell különböztetnünk azokat az értelmezési kereteket, amelyeken belül a foglalkozási cselekvés megvalósul. Hivatás: az a foglalkozási tevékenység, amely megfelel a személyes tendenciáknak, az erkölcsi értékekből, az érzelmi szükségletekből és a gyakorlati intellektuális célokból kapja a motivációt. Foglalkozás: egy előzetes tanulást megkívánó különböző tevékenységekből álló összetett, célirányos cselekvések sorozata. A tanulás, mely a foglalkozás elsajátításához szükséges, időben és térben sokféle módon tagolt lehet. Megkülönböztethetünk olyan foglalkozásokat, amelyek főként értelmi képességeket kívánnak meg, ezek az ún. szellemi foglalkozások Olyan foglalkozásokat, melyek inkább fizikai erőt, állóképességet, manuális ügyességet kívánnak, ezek az ún. fizikai foglakozások. ∗

Forrás: Dr. Völgyesy Pál: Pályaismeret (jegyzet) Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Tanárképző Intézete Gödöllő 1995. (15-16. oldal)

57


Állás: olyan fizetett munkatevékenység, melyben a dolgozó az elérendő cél érdekében egy adott munkafelosztásnak megfelelően gyakorolja foglalkozását. (Egy szervezeten belül ugyanannyi állás van, mint munkahely) Foglalkozási tevékenység: kombinációja egy rendszer funkcióinak betöltéséhez a kötelességeknek és a feladatoknak. Egy vagy több pozíciót, pályaspecifikációt is magába foglalhat. Pozíció: olyan kötelességek és felelősségek csoportosítása, amelyek a foglalkozási tevékenység fő munkaprogramját alkotják. Egy pozíció esetében több feladat lehet (pl. beszélhetünk működtetőkről, karbantartókról, ellenőrökről). Pozíciók azok, amelyek a képességek, a nevelés, a képzés és a tapasztalat szempontjából összefüggésben vannak és pályákká, foglalkozásokká csoportosíthatók. Feladat: egy pozíción belül feladatok sorát lehet megkülönböztetni, melyek a kivitelezés tekintetében összefüggésben állnak. Vonatkozhatnak kivitelre, feladatellátásra, képzésre, felügyeletre stb. Tevékenység: olyan hasonló tevékenységek konfigurációja, amelyeket egy személy végez el és egy munkaösszefüggésen belül, egy bizonyos munka megvalósítását eredményezi. Például összefüggő műveletek vagy ellenőrzések egy csoportjából áll. Rész szaktevékenység: egy feladaton belül, egy meghatározott célra szolgáló tevékenységek, például egymással összefüggő gépbeállítások sorozata, ami részelemekből tevődik össze. A magatartásnak azok az alkotó részei, amelyek az érzékelés, a reakció és a döntés legkisebb definiálható sorrendjét tartalmazzák, amely a részfeladat elvégzéséhez szükséges. Például meghatározott jelzésre olyan jelet kell azonosítani, amelynek következménye egy meghatározott cselekvés. A cselekvést valamilyen működtető elem közbeiktatásával kell végrehajtani és a sikeres végrehajtás visszajelzését tudomásul kell venni.

58


2. A munkaerőpiac jellegzetességei a fogyasztói társadalmak korában

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Röviden bemutatjuk, hogy a ’70-es évektől felgyorsuló változások, hogyan alakították a fejlett országok munkaerőpiacát, a globális piacgazdaság korában milyen fő gazdasági folyamatok hatnak a munka világára. A globalizáció összetett jelenségéről most csak azokra a főbb folyamatokra koncentrálunk, melyek a gazdaság térbeli szerkezetére, a munkaerőpiacok helyzetére gyakorolnak elsősorban hatást, bár tisztában vagyunk vele, hogy ezek a változások az emberek mindennapi életét, értékrendjét stb. éppúgy érintik. A fejezet célja, hogy leírja, milyen főbb makrogazdasági folyamatok határozzák meg a magyarországi munkaerőpiac környezetét az ezredfordulót követően, s ezáltal gondolati keretet adjon a következő fejezet során elsajátítandó ismeretekhez.

2.1 A szolgáltatási szektor dominánssá válása Az 1970-es évek második felétől Nyugat-Európában új gazdaságfejlődési szakasz vette kezdetét, az évtized első felében kiéleződő gazdasági válság és ennek tovagyűrűző hatásai nyomán. Az olajárrobbanásban kicsúcsosodó válságot a megugró infláció, a hagyományos iparágak értékesítési zavarai, és a nagyarányú munkanélküliség jellemezte. Ez az ún. ’fordista’ típusú gazdaság válsága volt, melynek jellemzői a szabványosított ipari tömegtermelés, a néhány kitüntetett ipari ágazatba koncentrálódó tőkeáramlások, a vertikális vállalati integrációra épülő nagyvállalati szervezetek voltak, rugalmatlanul hasznosított termelőeszközeikkel. Az ipari társadalomban a foglalkoztatási rendszer nagyfokú szabványosításra épült (ez vonatkozott a munkaszerződésre, a munkavégzés helyszínére, a munkaidőre). A munkavégzés jogi feltételeit például egész iparágak és foglalkoztatási csoportok részére kialkudott mintaszerződések alkották (Beck 2003). A munkát helyileg koncentrálva, nagyüzemi keretekben szervezték. Még a hetvenes évek jórészében is a munkaerő üzemi alkalmazása rugalmatlan, szabványosított keretekben zajlott. Ez a gazdaság még döntően nemzetállami keretekben működött. A gazdaság térbeli szerkezetét a földrajzi koncentrációs hajlam, a nyersanyagforrás, a nagy tömegű munkaerő, a nagy fogyasztópiacok és a szállítási utak kombinációjából felépülő gazdasági körzetek jellemezték. (Enyedi 1996). A tömegtermékek piaca azonban egy idő után nem volt tovább bővíthető, a fogyasztási igények eközben differenciálódtak, az értékek átalakultak. A demográfiai változások nyomán az embereknek egyre több idejük maradt a kereső munkaidőn túl, emelkedett a jólét és felértékelődött a szabadidő eltöltésének a jelentősége. Ezen változásokat a gazdasági szerkezeti átalakulás követte: visszaszorultak a hagyományos iparágak, a különböző minőségű, a fogyasztók speciális rész-szegmenseit megcélzó fogyasztási cikkeket gyártó iparágak és ezen új fogyasztói igényeket kiszolgáló szolgáltatások lendültek fel. Eközben a hagyományos nagyvállalatok vertikálisan dezintegrálódtak, kisebb cégekre, termelési és szolgáltatói egységekre estek szét. Jellemzővé vált, hogy a nagyvállalatok 59


felhagytak egy sor korábbi, főleg gyártási tevékenységgel, s a stratégiai ágazatokra (pl. kutatás-fejlesztésre) koncentráltak. Ennek eredményeképpen sok alvállalkozót foglalkoztató vállalatok, vállalatcsoportok jöttek létre, a korábbi sok-telephelyes nagyvállalatok helyén. A kisebb méretű szervezetek rugalmasabban tudnak reagálni a változó piaci igényekre (hiszen pl. leépültek a nagy, rugalmatlan termelőkapacitások). Erősödött a szervezetek közötti hálózatosodás, nagy beszállítói hálózatok alakultak ki szerte a világban. Ezek a folyamatok lettek a fő forrásai a kis-és középvállalkozások megerősödésének is. A növekedés szerepét a hagyományos iparágaktól a csúcstechnológiát képviselő, tudásigényes iparágak fejlődése vette át, melyek sikeres működésében az innovációnak van elsődleges szerepe. Mivel a gazdasági javak előállítása egyre kevesebb emberi munkát igényelt, a fejlett országok gazdaságainak foglalkoztatási szerkezete egyre inkább eltolódott a szolgáltatási szektor felé. A szolgáltatási szektor bővülését egyrészt a fogyasztó társadalom igényei ösztönözték, hiszen ez a társadalom egyre nagyobb arányban fogyaszt szolgáltatásokat (pl. közlekedés, idegenforgalom, egészségügyi, kulturális szolgáltatások). Másrészt igen fontos szerep jutott a szolgáltatási szektor fejlődésében a korszerű iparágakat kiszolgáló üzleti és pénzügyi szolgáltatásoknak valamint az ún. termelő szolgáltatásoknak. Ez utóbbi kategóriába olyan szolgáltatások tartoznak, mint a kutatás-fejlesztés, a képzés és oktatás, vállalatirányítás, vagy a marketing-tevékenységek. Csupa olyan szolgáltatás, melyre a gyorsan változó keresletet kielégíteni képes, rugalmas termelésre berendezkedett vállalatoknak óriási szüksége van. Ma már a fejlett országokban a mezőgazdaságban az emberek csak egy töredéke dolgozik (az USÁ-ban és Nagy-Britanniában például kevesebb, mint a 2%-a), míg az iparban a technológiai fejlődésnek és a termelékenység javulásának megfelelően mintegy 25-30%-uk. A gazdaságilag legfejlettebb országokban a keresők jellemzően három-negyede a szolgáltatási szektorban dolgozik, tehát a szó hagyományos értelmében nem termel. A szolgáltatási szektor dominánssá válása egyértelműen az utóbbi 30-40 év fejleménye: 1966ban a nyugat-európai országok többségében a szolgáltatásokban dolgozók aránya még nem érte el az 50%-ot.

60


A foglalkoztatottak megoszlása a főbb nemzetgazdasági áganként az OECD országaiban, 2006. Mezőgazdaság Ipar

Szolgáltatások Összesen %

Ausztrália Ausztria Belgium Kanada Cseh Közt. Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Magyarország Izland Írország Olaszország Japán Korea Luxemburg Mexikó Hollandia Új-Zéland Norvégia Lengyelország Portugália Szlovák Közt. Spanyolország Svédország Svájc Törökország Egyesült Királyság USA OECDösszesen Forrás: OECD

3,5 5,5 2,0 2,6 3,8 3,0 4,7 3,4 2,3 12,0 4,9 6,3 5,6 4,3 4,3 7,7 1,3 14,1 3,0 7,1 3,3 15,8 11,8 4,4 4,8 2,0 3,8 27,3

21,4 28,2 24,7 22,0 40,1 23,6 25,8 22,9 29,8 22,0 32,7 21,4 27,6 30,5 28,0 26,3 20,8 27,4 19,2 22,3 20,9 30,0 30,7 38,8 29,7 22,0 23,8 25,4

75,1 66,2 73,4 75,4 56,1 73,4 69,6 73,8 67,9 65,9 62,4 72,3 66,8 65,2 67,7 66,0 77,9 58,5 77,8 70,5 75,8 54,2 57,5 56,8 65,5 76,0 72,5 47,3

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

1,3 1,5

22,0 19,8

76,7 78,7

100 100

5,5

24,8

69,7

100

9. sz. ábra

61


2.2 Az új gazdasági teret formáló erők: regionalizáció és globalizáció Ennek a posztfordistának (posztindusztrialistának) is nevezett gazdasági korszakban a nemzetgazdaságok feletti globalizációs folyamatok formálják a kialakuló új gazdasági teret. A globalizáció összetett folyamat, témánk szempontjából két tényezője érdemel kiemelést. Az egyik a dereguláció, mely az országok közötti kereskedelmi akadályok nagy részének lebontását, a pénzügyi szektor és a versenypolitika liberalizálását, a tőkemozgás szabadabbá válását, a termelési tényezők áramlásának szabadságát jelenti. A globalizáció másik hajtóereje a technológiai fejlődés, az információs forradalom. A személyi számítógépek lehetővé tették, hogy mindenki digitálisan rögzítse munkáját, az üvegszálas kábelek révén szinte mindenki hozzáférhet a világ bármely pontján tárolt digitális tartalomhoz, az újfajta programok pedig biztosították, hogy földrajzi helytől függetlenül együtt dolgozhassanak az emberek (Friedman 2008). A folyamatos technológiai fejlődés lehetővé tette a gyártási folyamat részegységeire bontását és a gyártás decentralizált telepítését. Így egyre jellemzőbbé vált, hogy a gazdasági szervezetek átlépik a nemzetállami határokat. Multinacionális vállalatok hálózatai jönnek létre, melyek jelen vannak a világ számos pontján. Elsőként jellemzően a hagyományos ipar (a tulajdonképpeni termelés) települt ki a világgazdaság perifériájára, miközben a vállalat székhelyén a stratégiai üzletágak maradtak csak meg. Mára azonban már a szolgáltatások kiszervezését és a tudásigényes ágazatoknak a fejlődő világ országaiba telepítését is megfigyelhetjük. Thomas L. Friedman ’És mégis lapos a föld’ c. könyvében érzékletes példákat hoz arra, hogyan alakítják át a globális folyamatok az országok munkaerőpiacát, bizonyos feladatok és gyártási fázisok kiszervezése révén nemzetek felett átnyúló globális hálózatokat alakítva ki. Az indiai Bangalore-ban az indiai szoftvergyártás fellegvárában, vezető amerikai és európai központú cégek számára írják a szoftvereket, melyeket jellemzően valamelyik más ázsiai országban gyártanak le. A digitális technológia lehetővé teszi, hogy „virtuális értekezletet tartsunk bármilyen projektről, bármikor, globális beszállítói rendszerünk bármely tagjával. Így az amerikai tervezők egyszerre értekezhetnek az indiai szoftverírókkal és az ázsiai gyártókkal.” Írja Friedman könyvében az egyik IT óriás ügyvezető igazgatója. (Friedman 13.o.) A szolgáltatások területén hasonló folyamatok figyelhetőek meg, a call-center szolgáltatásoktól kezdve a könyvelési szolgáltatásokig számos digitalizálható, szabványosítható, munkafolyamatokra bontható tevékenységet helyeznek ki a fejlett világ cégei a fejődő országokba. A legfőbb vonzerőt a nagy számú, olcsó és jól képzett munkaerő jelenti a nyugati cégek számára. Ma már nem ritka, hogy amerikai kisiskolásokat indiaiak korrepetálnak az interneten keresztül, de az sem, hogy amerikai orvosok számára indiai orvosok elemzik a CT –képeket. „Az Egyesült Államok számos kis- és közepes kórházában a radiológusok indiai és ausztrál orvosokhoz helyezik ki a CT-képek elemzését és a diagnózisalkotást. A legtöbb esetben éjszaka vagy hétvégén küldik át a képeket” (Friedman 21.o.) Mire az amerikai orvosok felébrednek számítógépeiken már várja őket az elkészült diagnózis.

62


A globalizáció támogatói amellett érvelnek, hogy a felelősségteljesen végzett tevékenységkihelyezés végső soron nagyobb mértékben szolgálja a nyugati világ érdekeit, hiszen itt munkaerőt és tőkét szabadít fel, amit a bonyolultabb, nagyobb szakértelmet kívánó munkákra lehet visszaforgatni. A folyamat azért is hasznos, mert lehetővé teszi, hogy a végterméket olcsóbban állíthassák elő, amivel nemcsak a cégek, a vevők is nyernek. A globalizáció ellenzői azonban ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a rövid távú haszonra hivatkozva ezek a folyamatok hosszú távon kontrollálhatatlanokká válnak, s az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetnek. A globális folyamatok új gazdasági teret hoztak létre, melyben a nemzetgazdaságok háttérbe szorulását figyelhetjük meg. Ennek velejárója, hogy a központi kormányok lehetőségei erősen szűkültek a gazdasági folyamtok irányításában, a beavatkozási lehetőségekben. Ugyanakkor mintegy ellenpontjaként e globális folyamatoknak, ebben az új gazdasági térben felértékelődött a lokalitás szerepe is. A gazdasági tér alapegységei a világvárosi térségek lettek. „Az urbanizációs előnyök kiemelkedő fontosságúakká váltak, a nagyvárosokban döntenek a fejlesztés, termelés, elosztás alapkérdéseiről, míg a végrehajtó részlegek, a gyártó/ összeszerelő telephelyek a Földön szinte bárhol működhetnek” (Lengyel-Rechnitzer 131.o.). Ezt a rugalmasságot a gyors és fajlagosan egyre olcsóbb szállítás, a nagyrészt mobillá vált termelési tényezők és a kommunikációs lehetőségek biztosítják, ahogy az idézett példákból is láthatóvá vált. Egy olyan gazdaságban, ahol a vállalatok telephelyei a korábbi földrajzi megkötöttségek nélkül, szinte akárhova telepedhetnek, a gazdaság térbeli eloszlásának, a telephelyválasztásnak a szempontjából alapvető lesz a helyi adottságok, a helyi erőforrások és értékek szerepe. Ezért idézi a szakirodalom előszeretettel, hogy a globális vállalatok versenye mellett mára a városok versenye is egyre inkább az előtérbe kerül (pl. Enyedi 1996. Lengyel-Rechnitzer 2000.) Ebben a versenyben pedig tartós versenyelőnyre az a térség tehet szert, amely fejlett infrastruktúrával (pl. kedvező elérhetőséggel, korszerű infrastrukturális hálózatokkal), emellett jól képzett és mobil munkaerővel, fejlett üzleti környezettel, üzleti és pénzügyi szolgáltatási szektorral rendelkezik, ahonnan az információk elérhetőek és színvonalas, élhető lakókörnyezetet kínál. A felzárkózó Közép-Európai országok számára ezért kulcskérdés, hogy a külföldi tőke vonzása tekintetében ideiglenes szert tett versenyelőnyeiket mennyiben tudják tartós - a megtelepedett multinacionális vállalatok minél mélyebb társadalmi és gazdasági beágyazódását segítő - versenyelőnyökké konvertálni. A multinacionális vállalatok ugyanis könnyűszerrel állnak odébb, ha az adott terület által kínált versenyfeltételeknél optimálisabb helyet találnak, ahogy azt az elmúlt években Magyarországon több, lokális munkaerő-piaci válsággal kísért vállalat-kivonulás példája is mutatta. A külföldi tőkét vonzó legfőbb versenyelőny a poszt-szocialista országokban a viszonylag jól képzett és olcsó munkaerő, valamint a külföldi tőkét támogató adópolitikai kedvezmények voltak. A munkaerő-költsége a fokozatos bérfelzárkózás következtében veszíteni fog vonzerejéből, másrészt a fejlődő országok gazdaságainak versenye ebből a szempontból belátható időn belül mindig erős lesz.

63


2.3 Átalakuló foglalkoztatási formák A világgazdaságot a ’70-es évtizedben megrázó, a nemzetgazdaságok szerkezetét újrarendező, több millió munkahelyet felszámoló olajválság óta Európa számos országa alig-alig csökkenő mértékű munkanélküliséggel küzd. Kérdés, hogy az értékesítés növekedése, a szolgáltató szektor munkahelyeinek bővülése mennyiben képes kompenzálni a női foglalkoztatottság folyamatos növekedést, az információs technológiák és a termelés automatizálása által megszűnt munkahelyek mennyiségét. A szolgáltatói szektorban létrejövő új munkahelyek fontos jellemzője, hogy ezen munkakörök egyre kevésbé hasonlítanak a tömegtermelő nagyipar szigorúan szabályozott termelési rendjéhez illeszkedő munkahelyekhez. E munkahelyek jó része például már nem kíván teljes munkaidőt, csak részmunkaidős foglalkoztatást, vagy meghatározott időre szóló alkalmazást. Ez a lehetőség a foglalkoztatottság növekedésének egyik tartalékát jelenti. (Laky 2003). Az atipikus munkavállalási formák terjedésének hátterében tehát egyrészt a munkaerőpiacon megjelenő tömeges munkanélküliség kezelésének lehetősége állt a fejlett világ országaiban, másrészt az, hogy az infokommunikációs technológiák rohamos fejlődése következtében egy csomó feladat esetében lehetővé vált, hogy azt mind időben, mind térben rugalmasan hajtsák végre. Számos munkafolyamat részekre bontható és elektronizálható (pl. okmányirodai, ügyviteli tevékenységek), így helyileg is szétszórtan szervezhetőek meg, akár egyes részfeladatok otthon végezhető formában való kihelyezésig. A kereső munka tehát térben és időben is rugalmassá válik. A munkaadók szemszögéből ezen atipikus foglalkoztatási formák térnyerésének egyik előnye, hogy az üzemek a rendelkezésre álló összmunkaidőt rugalmasan képesek alakítani, a beérkezett megrendeléseknek vagy egyéb piaci igényeknek függvényében. A munkaidő megosztása természetesen érinti a jövedelmeket is (azok lefelé mozdulnak el). Itthon épp az egyik jellemző érv ezen atipikus munkavállalási formák ellen az, hogy, a részmunkaidős foglalkoztatás tulajdonképpen egy család második keresőjének (jellemzően a nőnek) jöhet jól, akkor, ha a család első keresője jól keres. Ezt támasztja alá az is, hogy ma Magyarországon azon csoportok esetében elterjedt a részmunkaidős munkavállalás, akik valamilyen pénzbeli transzfert kapnak (jellemzően nyugdíjat vagy gyermekgondozási ellátás valamilyen formáját). Mellette szól viszont, hogy ezen rugalmas formák bizonyos társadalmi csoportok számára igen jól megfelelnek (pl. gyermekes nők, csökkent munkabírású emberek), hiszen lehetővé teszik a munka és egyéb életcélok összehangolását (pl. családi kötelezettségek). U. Beck hívja fel a figyelmet arra, hogy ezen új foglalkoztatási formák számos kockázattal, bizonytalansággal is járhatnak (pl. a távmunkák esetében a munkavédelem kikerül az egységes ellenőrzés alól) (Beck 2003). 2.4 Az egyéni életutak átalakulása A fejezetben eddig tárgyalt változások erőteljesen befolyásolták az egyéni életutak alakulását is. A 19. századtól a kapitalizmussal, az általános tankötelezettséggel majd a 64


nyugdíjrendszerek bevezetésével elterjedt modernizációs modellben a kereső munka volt a társadalmi élet alapvető strukturáló elve, mely az egyének életútját is alapvetően meghatározta, szervezete. Ennek a modellnek az átalakulását és az egyéni életutakban bekövetkezett változásokat igen érzékelhetően írja le M. Kohli, német szociológus. Ő normál életútnak nevezte azt a modellt, melyet alapvetően a kereső munka strukturált. Az általánosan elterjedt normál életút a férfiak esetében a következő fázisokból állt: − az előkészület szakasza (a munka világára: gyermek és ifjúkor), − a kereső munka szakasza (aktív felnőttkor) és − a nyugalmi szakasz (időskor). A nők esetében csak két szakasz volt: a saját család alapítását megelőző és az azt követő szakaszok (Kohli 1993). Lényeges, hogy a szakaszváltások ebben a modellben egyértelműek, társadalmilag intézményesítettek, elfogadottak és jellemzően visszafordíthatatlanok. E modell érvényességét a 20. század változásai gyengítették (pl. az első világháborút követően a nők tömeges belépésével a munkaerőpiacra), a század második felében pedig felbomlasztották. Bár a nők esetében emelkedett a munkavállalás (és általánossá vált a munkaerő-piaci részvétel a házasok és gyermekesek körében is), a jellemző tendencia mégis az, hogy az átlagos élettartam növekedésével, az egyre hosszabb ideig tartó iskoláztatással, a Magyarországon a születéskor várható átlagos munkaidő mérséklődésével, a élettartam 1950 és 2005 között a férfiak körében 9,3 nyugdíjrendszerek kiépülésével évvel, a nők körében 13,5 évvel nőtt. Ma egy svájci, párhuzamosan a kereső tevékenység egyre francia vagy svéd férfi 60 éves korában arra kisebb szerepet játszik egy teljes számíthat, hogy további 22 évet él még. A nők esetében 26-27 évet tesz ki ez a szám. A magyar életpályáját nézve. A munkával töltött idő csökkenésével férfiak 60 éves korukban további 16,5 évet, a nők párhuzamosan az egyének életében 21,6 évet remélhetnek. megnőtt a szabadidő jelentősége, s egyre hosszabbak lettek az egyéni életpályák során azok az életszakaszok, amikor az egyéneknek nem a kereső munka a főtevékenysége (Kohli 1993). Eközben új értékek, új magatartásminták, életformák terjedtek el, főként, de nem kizárólag Nyugat-Európában. A régi életút normatív ereje meggyengült, s bár a korábbi időszakokban is voltak a normál életúttól eltérő életpályák (pl. a dolgozó középosztályi anyák), de ezeket inkább deviánsnak tartották (Somlai 2002.) E változásokat a szakirodalom az individualizáció fogalma alatt is tárgyalja, ami arra utal, hogy differenciálódtak, pluralizálódtak az egyéni életpályák, amelynek jellemzően több összetevője is módosítható már az életút folyamán (pl. a pályaválasztás átképzéssel). De gondolhatunk a családot, együttélési formákat érintő szemünk előtt zajló változásokra is. Gyakori lett az életpálya elemei közötti keveredés, az egyes életpálya-szakaszok egymásra torlódása (ma már természetes, hogy egy nő egyidejűleg lehet házas, családanya, egyetemista és munkavállaló). Az egyéni életutak differenciálódása összefügg azzal, hogy a gazdaság rugalmas keresleti igényei lehetővé tették a speciális munkaerő-piaci helyzetű emberek számára (is) a munkaerőpiacra való bekapcsolódást az atipikus foglalkoztatási formák révén. Ezen folyamatok következménye például, mint ahogyan arról a korábbi fejezetben már szó volt, hogy meghosszabbodik és oda-vissza való átmentekkel tarkított lesz az iskolából a 65


munkaerőpiacra való belépés folyamata. A fiatalok számára ma már egyenesen követelmény, hogy tanulmányaikat ne hagyják abba az iskolapad elhagyásával. Az, hogy a fiatal foglalkoztatottak körében minden másodiknak volt már munkanélküliségi tapasztalata, jól mutatja, hogy a munkaerőpiac világába történő integráció már korántsem a régi modellek szerint történik. A KSH nagyjából 10 évente, az ’Életmód- Időmérleg’ c. felvétel keretében vizsgálja a magyar lakosság időfelhasználásának alakulását. A legutóbbi felvételt 1999/2000. év során bonyolították le. Ekkor az ezt megelőző 1986/76. évi vizsgálathoz képest társadalmi szinten a magyar lakosság körében ¾-ére csökkent a kereső munkára fordított idő. Mivel a 1999/-2000. évi vizsgálat idején a GDP volumene épp elérte a bő 10 évvel korábbi szintet, megállapítható volt, hogy a magyar társadalom ugyanannyi értéket állított elő, negyedével kevesebb munkamennyiség felhasználásával (a csökkenés a foglalkoztatás szűkülésével és a munkaidő csökkenésével függött össze). A vizsgálatból ugyanakkor az is kiderült, hogy egyéni szinten, a foglalkoztatottak körében az ezredfordulón mért munkamennyiség a bő 10 évvel korábbi 91%-át tette ki. A csökkenés ráadásul jórészt a mellékállásokban töltött munkaidő rövidülésének köszönhető volt, a második gazdaságban végzett munka lehetőségeinek beszűkülése miatt. A főfoglalkozást jelentő munka ideje, nem csökkent. Akinek munkája volt, tehát az ezredfordulón is ugyanannyit dolgozott, mint bő tíz éve. A kereső munka idejének csökkenésével párhuzamosan társadalmi szinten jelentősen nőtt a szabadidőre fordított időmennyiség. A szabadidő tömege azonban a foglalkoztatottak körében is mintegy 14%-kal növekedett a vizsgált időszak alatt.

66


3. Munkaerőpiaci helyzetkép: nemzetközi és hazai trendek

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Az előző fejezetben szóltunk arról, mik azok a főbb gazdasági folyamatok, melyek az ezredfordulón formálják a munkaerőpiacok környezetét, meghatározzák fejlődési tendenciáit, és arról hogyan jelentkeztek ezek a változások az egyének szintjén. Ebben a fejezetben rövid munkaerő-piaci helyzetképet adunk, melynek során a magyarországi munkaerőpiac jellegzetességeit európai perspektívába helyezzük, szemléltetve ezáltal a hazai sajátosságokat. A fejezet végén kitérünk a magyar munkaerőpiac területi különbségeire és szerkezeti egyenlőtlenségeire is.

Demográfiai folyamatok, a népesség korösszetétele, a munkavállalási korú népesség számának alakulása A munkaerő-kínálat alatt a népességnek azt a részét értjük, amely részt vesz vagy részt kíván venni a kereső munkában, ezt a népességet más kifejezéssel gazdaságilag aktívaknak is nevezzük. A munkaerő-kereslet ehhez képest azt fejezi ki, hogy adott ország adott gazdasági, társadalmi berendezkedés mellett, a népességnek hányadát vonja be a társadalmilag szervezett munkába, a népesség mekkora részének biztosít kereső foglalkozást. A munkaerő-keresletet statisztikailag a foglalkoztatottak és a betöltésre váró, üres álláshelyek számával mérhetjük. A kínálat és a kereslet alakulása alapvetően a gazdasági és társadalmi folyamatok alakulásától függ. A kínálat nagyságát elsősorban − a demográfiai folyamatok, − a népesség korösszetétele, − az iskolai kibocsátás alakulása, − a népesség egészségi színvonala befolyásolja, de erősen hatnak rá − az egyének szubjektív döntései is (pl. hogy egy anya mennyi ideig látja jónak otthon maradni gyermekével megszületése után, vagy egy idősödő munkavállaló mikor szeretne nyugdíjba menni). Természetesen az egyéni döntések nem függetlenek a munkaerő-piaci lehetőségektől. A munkaerő-kereslet elsősorban a gazdaság növekedésének, a technikai-tudományos fejlődésnek a termelékenységre, a gazdaság tevékenységi szerkezetére gyakorolt hatásától függ. A kereslet és a kínálat nem független egymástól. A munkaerő-kereslet növekedése vagy az emelkedő bérek aktivizálhatják a lakosságot, növelhetik ezzel a munkaerőpiacról eddig valamilyen okból távol lévők munkavállalási hajlandóságát. Ugyanakkor a beruházásokat, cégek telephelyválasztását jelentősen befolyásolhatja az, hogy egy adott térségben milyen a munkaerő kínálata, rendelkezésre áll-e megfelelő képzettségű munkaerő. Ezért a munkaerőkeresletre és kínálatra ható tényezők együttes kezelésére van szükség a sikeres

67


foglalkoztatáspolitika érdekében. „Noha a jól kialakított foglalkoztatáspolitika elengedhetetlen a foglalkoztatás és a termelékenység növekedésének előmozdításához, egymagában nem vezethet sikerre. A stabil makrogazdasági politikák és vállalkozó kedvet ösztöntő hatékony reformok, a kutatás és innováció, továbbá a termékek és szolgáltatások piacának működése elengedhetetlenül fontos, hogy növeljük a foglalkoztatást és a termelékenységet.” (EU, 2005/2006. évi Közös Foglalkoztatáspolitikai Jelentés). „Az Európai Unió tagállamainak közös értékrendje szerint a tudást és a sokféle képességet hordozó emberi tőke minél teljesebb értékesülése az egyik legfontosabb cél, hiszen nemcsak a gazdasági hasznosulás a tét, hanem az emberi élet minősége is. Ez a felfogás alapozza meg, az immár európai méretűvé vált törekvést: a felnőtt népesség minél nagyobb hányadát kell hozzásegíteni ahhoz, hogy dolgozhasson, hogy munkához, munkahelyhez jusson” (Laky 2003 123.o.) Demográfiai trendek A demográfiai trendeket akárcsak Európában, Magyarországon is a születésszámok csökkenése, a fokozódó öregedés jellemzi. Ennek következtében a rendszerváltozás óta a gyermekkorú népesség száma (0-14 évesek) több mint egy-negyedével esett vissza (2 130 ezer vs. 1 553 ezer fő), a munkavállalási korba belépő népesség száma így fokozatosan csökken. Ezzel párhuzamosan a népesség korstruktúrája felfelé tolódik, ahogy idősödnek az ’50-es évek és a ’70-es évek második felében született nagy létszámú generációk (Ratkó korszakban születettek és az ő gyerekeik). Így a munkavállalási korban lévő népesség átlagos kora is lassan tolódik felfelé. Az elkövetkező 5-10 évben a munkavállalási kor felső határát elérő ötéves kohorszok létszáma (60-65 évesek) 150-200 ezerrel lesz nagyobb, mint a munkavállalási kort elérő, tehát a munkaerőpiacra potenciálisan belépő generációk száma (20-24 évesek). A 60 éven felüli népesség száma összességében 10%-kal növekedett a rendszerváltozás óta, ezzel népességen belüli arányuk mára 22%-ra nőtt, és a jövőben tovább fog nőni.

68


Magyarország népességének kormegoszlása 1990-2006. 11 000 000 10 000 000 9 000 000 8 000 000 7 000 000

60-x

6 000 000

40 - 59 éves

5 000 000

15 - 39 éves

4 000 000

0 - 14 éves

3 000 000 2 000 000 1 000 000 2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0

Forrás: KSH

10. sz. ábra Mindezen folyamatok eredményeképpen tovább nőnek a nagy társadalmi ellátórendszerekre (elsősorban a nyugdíjrendszerre) rakodó terhek. A demográfiai változások nyomán a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága Európa-szerte bizonytalanná vált, így megkezdődött ezek reformja, mellyel a nyugdíjkorhatár kitolódása is együtt járt. Nyugat-Európa jelentős részében 65 évre emelték a férfiak és nők nyugdíjkorhatárát. 1998-ban a több évtizedes európai gyakorlatot követve Magyarországon is megkezdték a nyugdíjkorhatár emelését és ezzel együtt a munkavállalási kor fokozatos növelését. A változtatások nyomán a nők nyugdíjkorhatára fokozatosan emelkedve elérte a férfiak korhatárát (62. év). A nyugdíjkorhatár tervezett további emelése, az ellátások igénybevételének szigorítása bár átmenetileg csökkentheti az idős korúak foglalkoztatottságát (aki teheti, még elmegy nyugdíjba a szigorításokat megelőzően), de hosszú távon remélhetőleg mégis növeli azt. A nyugdíjkorhatárok változása a munkaerőpiaci részvétel szempontjából azért lényeges, mert akárcsak az iskolában töltött idő alakulása a korstruktúra alsó szegmensében, a nyugdíjkorhatárok alakulása a felső szegmensben jelenősen meghatározza azt, hogy hány éves korukban hagyják, hagyhatják el az idősödő korosztályok a munkaerőpiacot.

69


Gazdasági aktivitás: foglalkoztatottság és munkanélküliség itthon és Európában Nyugat-Európa országainak foglalkoztatottsági szintje a második világháborút követően jellemzően elmaradt a szocialista országokétól. Nálunk a teljes foglalkoztatottság viszonyai között általánossá vált a nők munkavállalása is. 1960- és 80 között Magyarországon a munkavállalási korú népesség több mint 70%-a dolgozott. A teljes foglalkoztatottság rendkívül nagy biztonságot adott az egyéneknek, családoknak. A munkanélküliség ekkor még csak ’kapun belüli’ formában létezett. A rendszer a munkaerő túlkínálatot túlfoglalkoztatással, a termelékenység csökkentésével vezette le. 1990-ben az aktivitási ráta Magyarországon magasabb volt, mint az akkori Európai Unió országainak átlagos aktivitási szintje, s több országban jócskán alulmúlta az aktivitási ráta értéke a magyar adatot (különösen Görögország, Olaszország esetében). Jellemző volt, hogy ez az aktivitási szint Európa fejlettebbik felében viszonylag magas munkanélküliségi rátával párosult. 1990-ben az akkori Unióban mért átlagos munkanélküliségi ráta 8,4% volt. Magyarországon a rendszerváltást követő gazdasági válság nyomán meredek emelkedésbe fordult a munkanélküliségi ráta értéke. 1,5 millió munkahely szűnt meg a szocialista gazdaság összeomlása nyomán. A munkanélküliség tömeges tapasztalat lett széles rétegek számára. A megugró munkanélküliségi ráta a csúcsát 1993-ban érte el (11,4%-os értékkel), ez évben csaknem 700 ezren regisztráltatták magukat a munkaügyi hivatalokban. Az évtized közepétől a kilencvenes évek végéig a GDP előbb lassabb, majd gyorsabb ütemben kezdett növekedni, ennek megfelelően a munkaerő-piaci folyamatok kedvező fordulatáról is 1997-től kezdve beszélhetünk: ekkor a munkanélküliség folyamatos csökkenése mellett a foglalkoztatottság bővülése is elkezdődött. 1998 és 2001 között gyorsan fejlődött a gazdaság, a munkaerőpiaci mutatók is kedvezőbben alakultak. Az utóbb éveket azonban lassuló gazdasági dinamika jellemezte, a foglalkoztatás növekedése megtorpant, s a foglalkoztatottak száma éves átlagban 3,9 millió fő körül stabilizálódni látszik (A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája ennek megfelelően 2002őt követően 57% körül ingadozott, lényegében stagnált). Összességében a magyarországi foglalkoztatás szintje az ezredfordulót követően jelentősen elmaradt az 1990-es szinttől. A munkanélküliség 2007-ben 10 éves csúcsra kúszott, s elérte az 1998-ra jellemző értéket. Európai összehasonlításban a magyarországi foglalkoztatottság mára kialakult szintje igen alacsonynak számít, amely az EU átlagával megegyező mértékű munkanélküliségi rátával párosul.

70

HALLGATÓI JEGYZET A munkaerőpiaci ismeretek képzéshez NSZFT FKA-KT-15/2008. A foglalkoztatottak számának, a munkanélküliségi rátának (KSH) és a nyilvántartott álláskeresők gazdaságilag aktív népességhez viszonyított arányának változása 1998-2007

4000,0

14

3900,0

12

3800,0 10

3700,0

8

3500,0

%

ezer fő

3600,0

6

3400,0 3300,0

Foglalkoztatottak száma (ezer f ő)

3200,0

Nyilvántartott álláskeresők aránya a gazdaságilag aktív népességben* (%) Munkanélküliségi ráta KSH** (%)

3100,0 3000,0

4 2 0

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

Forrás: ÁFSZ, KSH

11. sz. ábra Az elmúlt egy-két év romló munkaerőpiaci mutatói a magyarországi makrogazdasági feltételek kedvezőtlenné válására vezethetőek vissza. A magyar gazdaság növekedése 2007ben jelentősen lelassult, a vártnál erőteljesebben esett vissza. A magyar GDP 1,3%-kal növekedett 2007-ben. (2005-ben még 4,2%-os, 2006-ben pedig 3,9%-os volt a GDP növekedés Magyarországon). AGDP növekedési üteme utoljára 1995 harmadik, illetve 1996 második negyedévében (mely időszakban a stabilizációs, ún. „Bokros-csomag” hatása érvényesült) mutatott a 2007-es adatokhoz hasonlóan alacsony értékeket. Ez a növekedési ütem elmarad a közép-kelet-európai országok gazdasági teljesítményétől, s jelentősen alacsonyabb az EU tagországainak átlagnál is. 2007-ben az Európai Unió gazdasági teljesítménye a megelőző évhez képest hasonló mértékben növekedett, a GDP éves növekedése 2,9%-os volt (2006-ban az éves növekedés 3%-ot tett ki.) Az Unió legjelentősebb gazdaságainak (Németország, Olaszország, Franciaország) növekedési üteme némileg lassult 2007-ben, az új tagállamok növekedési dinamikája azonban jellemzően meghaladta a régiekét. Foglalkoztatási arányait tekintve Magyarország az Európai Unió tagállamainak rangsorában az utolsók között található. A legkedvezőbb a foglalkoztatottság helyzete Dániában, Hollandiában valamint a nem EU-tag Norvégiában. Ezekben az országokban a 75%-ot is meghaladja a 15-64 évesek foglalkoztatási rátája a 2007-es adatok szerint. Magyarországon ezzel szemben a 15-64 éves lakosság 57,3%-a volt foglalkoztatott 2007-ben, ami az EU 27 tagállamának átlagához képest 8 %-pontos lemaradást mutat. A magyar foglalkoztatottság a legtöbb Közép-Európai, poszt-szocialista ország átlagos foglalkoztatási szintjéhez képest is alacsonynak számít, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Csehországban rendre

71


magasabbak a ráták (különösen Csehországban). Lengyelországban pedig a foglalkoztatás szintje hasonló volt tavaly, mint Magyarországon. Az USA és Japán foglalkoztatási szintje bár néhány európai ország felülmúlja azt - az Unió átlagához képest összességében kedvezőbb. AZ EU 27 tagállamához viszonyítva e két ország 16-64 éves népességének foglalkoztatási rátája több mint 5 %-ponttal volt magasabb 2007-ben. 15-64 évesek foglalkoztatási rátája Európa országaiban, az USÁ-ban és Japánban 2007. Japán USA Norvégia Töröko. Horváto. Egyesült Királyság Svédo. Finno. Szlovákia Szlovénia Románia Portugália Lengyelo. Ausztria Hollandia Málta Luxemburg Lithuania Letto. Ciprus Olszo. Franciao. Spanyolo. Görögo. Íro. Észto. Németo. Dánia Cseh Közt. Bulgaria Belgium Magyarország EU 15 EU 27 0

10

20

30

40

50

60

70

80

Forrás: Eurostat

12. sz. ábra Az alacsony foglalkoztatási szint Magyarországon alacsony részmunkaidős foglalkoztatottsággal párosul. A részmunkaidőben dolgozók aránya mindössze 4%-ot tesz ki a dolgozók populációján belül, ez kevesebb, mint negyede az EU 27 országában megfigyelt átlagos arányszámnak. Az adatokból jól látható, hogy az Unióban főként a nők vesznek részt ebben az atipikus munkavállalási formában, a női részmunkaidősök arányszáma ugyanis

72

90 %


több, mint négyszerese a férfiak arányszámának Az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a kiemelkedő foglalkoztatási rátájú országokban a részmunkaidős foglalkoztatás jóval elterjedtebb (pl. Hollandiában több mint 40% ! a részmunkaidőben dolgozók aránya a foglalkoztatottak között). Ezekben az országokban tehát az adott munkamennyiséget a társadalom egy szélesebb rétege között osztják fel, többen dolgoznak, de kevesebb munkaidőben. Részmunkaidőben dolgozók aránya a foglalkoztatottak között az EU-ban és Magyarországon 2007.

Magyarország EU27 EU15 Forrás: Eurostat ∗

Nő

Férfi %

Összesen

5,8 31,2 35,1

2,8 7,7 7,5

4,1 18,2 19,6

13. sz. ábra A részmunkaidős foglalkoztatás tehát szélesebb körű foglalkoztatásra ad lehetőséget társadalmi szinten, ennek ellenére Magyarországon az elmúlt években alig emelkedett a részmunkaidőben dolgozók aránya. Itthon a nők mellett az átlagosnál nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben a legfiatalabb korosztályba tartozók (a 15-19 évesek 7,2%-a) és a legidősebbek (60-64 évesek 21,5%-a), valamint gyakoribb ez a foglalkoztatási forma az alacsony iskolai végzettségűek között is. . Jellemző, hogy a nyugdíjasoknál a részmunkaidős foglalkoztatottság aránya ma Magyarországon nem marad el az EU átlagától. Az atipikus foglalkoztatási formák közül a határozott idejű munkaszerződéssel történő foglalkoztatás némileg elterjedtebb Magyarországon, az Uniótól való elmaradás azonban e tekintetben is jelentős. Az alkalmazottak körében, a 15-64 évesek között 7,3%-ot foglalkoztatottak ilyen szerződéssel hazánkban (az Unió átlagában ez az arányszám 14,5%-ot tett ki). Ez a foglalkoztatási forma a fiatalok között jóval elterjedtebb: a 15-24 éves korosztály 17%-át foglalkoztatják munkaadóik határozott idejű szerződéssel, a 2007-es adatok szerint. Bár a határozott idejű szerződéssel dolgozók munkajogi helyzete bizonytalanabb, figyelembe kell venni, hogy hagyományos feltételekkel ezeknek a munkahelyeknek egy része valószínűleg nem jött volna létre. Makrogazdasági szinten ezen foglalkoztatási forma előnyeit a nagyobb mobilitás és rugalmasság jelenti. Magyarországon - hasonlóan az európai országokhoz - a férfiak foglalkoztatási szintje hagyományosan magasabb. A nők és a férfiak körében mért foglalkoztatási ráták között 13%-pontos volt a különbség 2007-ben. Az EU27 tagországához viszonyítva a nők foglalkoztatási rátájában kisebb az elmaradás, mint a férfiak esetében. Az uniós viszonyokhoz képest tehát a magyar férfiak alacsony foglalkoztatottsága még kirívóbbnak számít. Ez azzal van összefüggésben, hogy a rendszerváltást követő gazdasági visszaesés során nagyobb arányban épültek le és vesztettek foglalkoztatottjaik számából olyan gazdasági ágak, melyekben nagyobb arányban dolgoztak a férfiak (pl. a nehézipar), míg dominánsan női

∗

Az EU15 elnevezés az Unió azon 15 tagállamát foglalja magában, melyek 2004. májusát megelőzően is már a szervezet tagjai voltak.

73


foglalkoztatással jellemezhető gazdasági létszámcsökkenése jóval kevésbé volt jelentős.

ágazatok

(pl

egyes

szolgáltatások)

Folalkoztatási ráták nemenként, korcsoportonként és iskolai végzettség szeritn az EU-ban és Magyarországon 2007. % Alapfokú Középfokú Felsőfokú 15-24 55-64 Férfiak Nők évesek évesek végzettségűek végzettségűek végzettségűek Magyarország 64,0 50,9 21,3 33,1 27,3 64,8 80 EU27 72,5 58,3 37,2 44,7 48,6 70,2 83,8 EU15 74,2 59,7 40,8 46,6 51,9 72,3 83,8 Forrás: Eurostat

14. sz. ábra A nők alacsony foglalkoztatási szintjének megvannak a tradicionális okai, ilyen a gyermeknevelés, a gyermekgondozási ellátásokat ugyanis szinte kizárólag nők veszik igénybe. Így a gyermekvállalási korban, 25-29 és 30-34 éves kor között a nők és férfiak foglalkoztatási arányaiban több mint 20 %-pontos különbségek a megfigyelhetőek. Ez a különbség, haladva az életkorral csökken, a legkisebb az 50-54 évesek között (alig több mint 2 %-pontnyi). A nyugdíjkorhatárhoz közeledve, azonban újra emelkedni kezd, a nők ugyanis korábban lépnek ki a munkaerőpiacról. Így az 55-59 évesek körében a két nem foglalkoztatottságában újra 20%-pontnyit közelítő értékű lesz a különbség. Ennek hátterében nemcsak a két nem nyugdíjkorhatárát tekintve sokáig fennálló különbségek játszanak szerepet, de hozzájárulhat az is, hogy a nők számára bizonyos inaktív státuszokba való belépés, különösen idősebb korban vagy kedvezőtlen munkaerő-piaci lehetőségek között, társadalmi szinten sokkal elfogadottabbak (pl. eltartottakká válnak, visszavonulnak). A férfiak esetében hagyományosan a 30-39 évesek munkaerő-piaci aktivitása a legnagyobb, a nőknél viszont a gyermekvállalási időszakot követően, csak a 40-49 évesek körében éri el a foglalkoztatási szint a maximumát. Korosztályonként tekintve, a 15-24 évesek foglalkoztatási szintje jelentősen csökkent az elmúlt időszakban (ld. I. modul 4. fejezet), míg az időseké emelkedett, párhuzamosan a nyugdíjkorhatárok kitolásával, a nyugdíjrendszerbe való belépés feltételeinek szigorításával. Jelentős változások zajlottak le idős korban, hiszen pl. az 55-59 éves nők foglalkoztatási rátája a 90-es évek elején még 20% alatt volt. Ez mára 40% felé emelkedett. Megfigyelhető tehát, hogy az utóbbi időben a foglalkoztatási ráták eltolódtak az életkorral, ami azt eredményezi, hogy átmenetileg kevesebb munkahely szabadulhat fel a fiatalok számára. A növekedés ellenére az idősek foglalkoztatási rátája így is alacsony európai összevetésben (az 55-64 évesek foglalkoztatási rátája mintegy 11 % ponttal marad el az uniós tagországok átlagától), s ez a nyugdíjkorhatár előtti munkaerőpiacról való kilépések elterjedtségével van összefüggésben. Ebben a korban ugyanis a munkaerőpiaci kilépés legjellemzőbb útja a nyugdíjrendszer felé vezet. A kilépés időzítésére a munkaerőpiaci kereslet alakulása mellett a nyugdíjkorhatártól függ leginkább. Az adatok azt mutatják, hogy az idősek körében növekvő foglalkoztatás ellenére a tényleges nyugdíjazási életkor mind a nők, mind a férfiak esetében mintegy két évvel marad el a hivatalos korhatártól (Monostori 2008). Ezt jól jelzik a foglakoztatási ráták alakulása is, melyek értéke mind a férfiak, mind a nők esetében jelentősen visszaesik az 55-59 évesek körében, az 50-54 évesekhez viszonyítva (a nők esetében a visszaesés 28 %-pontnyi).

74


A két szélső korosztályt tekintve az idősek foglalkoztatása az EU átlagához képest valamivel kisebb elmaradást mutat, míg a fiatalok esetében nagyobb a különbség. Ennek oka nemcsak a fiatal munkaerő iránti keresleti különbség, hanem az oktatásban részt vevő fiatalok eltérő munkavállalási szokása (hagyománya). Magyarországon a munkaerő-felmérés 2006-os adatai szerint a 15-24 évesek 4%-a vállalt tanulmányai mellett munkát, többségük az iskolai szünetek idején, alkalmi jellegű munkát. Az adatok azonban azt mutatják, hogy vannak olyan európai országok, ahol a fiatalok tanulás melletti munkavállalása jóval elterjedtebb.

Diákok foglalkoztatási rátája, 2006 A 15-24 éves tanulók számához viszonyítva (%) Dolgozik (összesen)

Részmunkaidőben dolgozik

Határozott idejű szerződéssel dolgozik

70 60 50 40 30 20 10

Sz l

ov ák Cs Kö M eh zt. ag Kö y a zt . Lu ro rs x e zág G m ör b u ö g rg or s Be zág O lg l a iu sz m o Po rsz Le rt ág ng u g Sp yel ália an o rs y Fr olo zág an rs ci zá a g Sv o rsz éd ág or sz E U ág Íro -1 5 rs z N O ág ém E et CD o Fi rsz n n ág Eg or sz ye ág sü lt K US ir á A ly A s ág us z K tria an N ad or a vé gi a H Sv á ol jc lan di D a án i Iz a la nd

0

Az egyes országok a 15-24 éves munkahellyel rendelkező tanulók arányának növekvő sorrendjében Forrás, OECD (a nemzeti munkaerő-felvételekre alapozva)

15. sz. ábra A tanulók között viszonylag magas foglalkoztatással jellemezhető országok két típusát különíthetjük el. Ausztria, Németország, és Svájc esetében az oktatási rendszerek sajátosságában rejlenek az okok. Ezen országokban ugyanis a középfokú szakmai oktatás felsőbb éveibe gyakorlati idő (tanulóidő) van beépítve, így ezek a munkák általában teljes munkaidősek, de ideiglenes jellegűek. Ezzel ellentétben más országokban, ahol magas a diákok körében a munkavállalás, főként részmunkaidős állást vállalnak a tanulók (pl. Hollandia, Dánia), de ez inkább szolgálja kiegészítő jövedelem megszerzését, mint a szakmai tapasztalatszerzést (Employment Outlook 2008). Az uniós viszonylatban igen alacsony magyar foglalkoztatási ráta mögött meghúzódó egyik igen lényeges tényező, hogy Magyarországon az alacsony végzettségűek foglalkoztatási helyzete lényegesen rosszabb a magasabb végzettségűekhez képest, így a különbség az egyes

75


iskolai végzettségű csoportok foglalkoztatottságában jelentősen nagyobb nálunk, mint az EU országaiban. Az adatok szerint az alapfokú végzettségűek esetében az EU átlagához viszonyítva fele akkora arányban vannak jelen a magyarok foglalkoztatottként a munkaerőpiacon. A középfokú végzettségűek esetében a különbség jóval kisebb, míg a felsőfokú végzettségűek esetében a foglalkoztatottság megegyezik az EU-ban mért szinttel. A munkaerőpiacról tehát a rendszerváltást követően elsősorban az alacsony végzettségűek szorultak ki úgy, hogy azóta sem tudtak oda visszalépni. Ez a szakadék az alacsony és magasan iskolázottak között a rendszerváltás éveiben keletkezett és mélyült a mai szintre. A tanulatlan és a diplomás férfiak foglalkoztatási esélyeinek különbsége néhány év alatt 10-ről 47-%-ra nőtt. A magyar munkaerő-piac dinamikájára az a jellemző, hogy ha csökken a foglalkoztatás szintje, az jellemzően 80-90%ban az alacsony végzettségűekre esik. Az alapfokú végzettségűek ilyen mértékű munkaerőpiacról való kiszorulása nem törvényszerű, az EU15 régi tagállamának átlaga ugyanis jóval nagyobb foglalkoztatási arányokat mutat ezen a szinten, a legfejlettebb piacgazdaságokban pedig az alacsony végzettségűek akár több mint 60%-a is dolgozik (pl. Svájc, Egyesült Királyság, Hollandia, Dánia). Köllő János mutat rá, hogy az aluliskolázott réteg kiszorulása nem lett volna ennyire végletes, „…ha az átalakulás nem érint egy náluk sokkal nagyobb és nem sokkal képzettebb munkásréteget is” (Köllő 2008b). Ma, az egykor szakmunkás-bizonyítványt szerzők egy része tölti be a portás, őr, takarító, segédmunkás és különféle egyszerű munkák munkaköreit (nyilvánvalóan a képzetlenebb, korszerűtlenebb szaktudással rendelkezőkről van szó, hiszen maga a szakmunkás réteg is megehetősen differenciált Magyarországon). Ezeket a munkahelyeket viszont Nyugaton leginkább a képzetlenek töltik be.

76


A szezonális foglalkoztatásról és az AM könyvről A foglalkoztatottságról eddig éves átlagok alapján beszéltünk, azonban annak mértékében egy éven belül is jelentős szezonális jellegű ingadozásokat figyelhetünk meg. A tavaszi-nyári hónapokat magában foglaló szezonban évente 50-70 ezer fős szezonális munkaerőmozgás a jellemző (elsősorban az időjárás-érzékeny ágazatok, mint a mezőgazdaság, építőipar, kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom növelik foglalkoztatottjaik létszámát). A foglalkoztatottak százalékában meghatározott időszakos munkaerőigények aránya régiónként 0,5-4,8 százalék között változik. A legjelentősebb szezonális munkaerő-kereslet az északalföldi (4,8 százalék) és az észak-magyarországi (3,1 százalék) régiót jellemzi. A szezonális ágazatokban az átlagosnál jobban elterjedt az alkalmi jellegű foglalkoztatás. Különösen két meghatározó szezonális ágazatban, az idegenforgalomban és a mezőgazdaságban magas azoknak a munkáltatóknak az aránya, amelyek nagyobb számban foglalkoztatnak alkalmi munkásokat. Az idegenforgalom területén a cégek mintegy felére, míg a mezőgazdaságban 40%-ára jellemző, hogy szezonális munkaerőigényét nagyrészt alkalmi munkavállalói könyvvel (AM-könyv) rendelkező munkavállalókkal elégíti ki. Nemzetgazdasági szinten is magas, 20 % ez az arány. Az AM könyvek az elmúlt években rendkívül népszerűségre tettek szert, 2007-ben csaknem 950 ezer érvényes AM könyv volt forgalomban. AM könyvvel évente meghatározott számú . napot lehet dolgozni alkalmi munkásként, a munkáltatók közteher-befizetési kötelezettségeiket ún. közteherjegyek beragasztásával róhatják le. A hagyományos foglalkoztatási formáknál jóval olcsóbb és egyszerűbb AM könyves foglalkoztatás a törvényalkotók szándéka szerint hozzájárulhat az alkalmi munkák terén jelentős fekete és szürke foglalkoztatás kifehérítéséhez. A munkanélküliségben, a rendszerváltozás óta megfigyelt trendek igazodnak a foglalkoztatottság alakulása kapcsán elmondottakhoz. A gazdasági konszolidáció nyomán a ’90-es évek második felétől jelentősen csökkent a munka nélkül lévők aránya, a munkanélküliségi ráta értéke az 1993-as csúcshoz képest mintegy a felére esett vissza az ezredfordulóra. 2002-ben azonban ez a tendencia megfordult, újra emelkedni kezdett a mutató, majd 2004-ben erőteljesen, több mint 1 %-ponttal emelkedett, azóta értéke lényegében stagnál. A munkanélküliségi ráta így az elmúlt 10 év viszonylatában a 2001-es minimumot követően (5,1%) 2007-re 7,4%-ra növekedett. Ebben az évben - éves átlagban a KSH felmérése szerint - 312 ezren tartoztak a munkanélküliek közé, míg az ÁFSZ szintén éves átlagban 426 ezer fő álláskeresőt regisztrált. A munkanélküliek számának növekedése nem feltétlenül negatívum, amennyiben az nem a foglalkoztatottság csökkenéséből, hanem az inaktív népesség aktiválásából ered. Az elmúlt években pedig megfigyelhető volt, hogy a foglalkoztatottság stagnálása és az inaktívak számának csökkenése mellett emelkedett Magyarországon a munkanélküliek száma. A munkanélküliségi ráta értéke az elmúlt években eltérően alakult a két nem körében. Egészen a közelmúltig a férfiak körében számolt munkanélküliségi ráta volt magasabb, amely azon már említett folyamatokkal volt összefüggésben, hogy a rendszerváltást követően a férfiak foglalkoztatotti helyzete relatíve kedvezőtlenebbül alakult. Azonban míg a férfiak munkanélküliségi rátája 2001 óta stagnált, a nőké töretlenül emelkedett. Ezért a nemek szerinti ráták folyamatosan közelítettek egymáshoz. 2004-ben a férfiak 6,1%-os mutatója

77


megegyezett a nők mutatójának értékével, 2005-ben pedig a munkanélküliség hazai megjelenése óta először a nők mutatószáma magasabb volt, mint a férfiaké. A kétféle munkanélküli adat különbözőségéről A munkanélküliekkel kapcsolatban a közéletben is számos félreértésre adhat okot az, hogy létezik egy hivatalos adat a munkanélküliek számáról, ez a KSH által havonta közölt adatot jelenti, valamit egy adat a nyilvántartásban vagy regisztrációban szereplő munkanélküliek számáról. Ez utóbbi adat az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által közölt adminisztratív nyilvántartáson alapuló adat 3 . Az ÁFSZ adatainak a sajátossága, hogy, a nyilvántartásban szereplők számában jellemzően a jogszabályi változásoknak, a passzív ellátások jogosultsági feltételei változásának ugyanúgy fontos szerepe van, mint a másodlagos munkaerőpiacon történő elhelyezkedés, a képzési programokba való bekapcsolódás lehetőségeinek, vagy akár a reálgazdasági folyamatok alakulásának. Általános az a tapasztalat, hogy azon országokban, ahol kiterjedtebb, nagyvonalúbb a munkanélkülieknek járó támogatások nagysága, ott magasabb a regisztrált munkanélküliek száma is, a munkaerő-felmérésben mértnél. A nyilvántartott álláskeresők közül sokan – sokszor az elégtelen lokális munkaerőpiaci kereslet okán - nem keresnek aktívan állást 4 , ezért ők a KSH felmérésben kiesnek a munkanélküliek köréből (hiszen e felmérésben a munkanélküliség egyik kritériuma, hogy adott személy aktívan kell, hogy állást keressen). ÁFSZ álláskereső ügyfeleinek jelentős része tartósan nyilvántartott ill. rendszeres szociális segélyben részesül, sem szakmai tudásuk, sem motiváltságuk sokszor nem megfelelő a munkába állásra. Ők a KSH felmérésében minden bizonnyal az inaktívak csoportjába tartozó ’passzív munkanélküliek’ táborát gyarapítják. A KSH alulbecsli a munkanélküliek számát az ÁFSZ adataihoz képest azért is, mert az ILO definíció első kritériuma - ha adott személy legalább egy órát már dolgozott, adott héten, akkor már foglalkoztatottnak minősül - meglehetősen szigorú. Az ÁFSZ nyilvántartásában szerepelnek olyan alkalmi munkát végzők, akik AM könyvvel rendelkezvén a jogszabály adta lehetőségek között havonta maximum 15 napot dolgoznak. A két adat nemcsak tartalmában tér el egymástól, alapvető különbség közöttük, hogy a KSH által közölt adat a munkaerőfelmérésen alapul, melyet lakossági kérdőíves adatfelvétel során nyernek, így mintavételi hiba terheli. Az ÁFSZ adatai azonban teljes körűek, hiszen adminisztratív nyilvántartáson alapulnak. Ennek következtében sokkal részletesebb elemzéseket tesznek ezen adatok lehetővé (pl. településekre lebontva is pontos képet adnak a regisztrációban szereplő álláskeresők számáról, miközben a KSH nem publikál megyei eloszlásúnál részletesebb adatokat). Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi munkanélküliségi ráta alakulására az volt a jellemző, hogy az a rendszerváltást követően – a csúcsot jelentő 1993-as év kivételével minden évben alatta maradt az uniós átlagnak, s posztszocialista országok körében is igen jónak számított. Ez a trend azonban a tavalyi évben megtört, s a ráta értéke elérte, sőt valamelyest meg is haladta az uniós átlagot. Ez annak eredője, hogy az Unióban kisebbnagyobb ingadozásokkal ugyan, de az elmúlt 10 évben csökkent a munkanélküliségi ráta (az 3

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv (FLt) 2005. nov. 1-jei módosítását követően a korábban regisztrált munkanélküliek hivatalos elnevezés nyilvántartott álláskeresőkre változott. 4 Jellemző, hogy egyes területeken nem sikerül valós tartalommal megtölteni a nyilvántartásba belépő álláskeresőkkel kötendő álláskeresési megállapodásokat.

78


EU régi 15 tagországában értéke az 1996-ban mért 10,1%-ról 2007-re 7%-ra esett). Az elmúlt egy-két évben a kibővített Unióra jellemző munkanélküliségi ráta csökkenésében jelentős szerepet játszottak azon dinamikusan fejlődő Közép-Európai országok, ahol bár magasabb értékről indult, de az elmúlt években erőteljes dinamikával csökkent a mutatószám értéke (pl. Szlovákia, Lengyelország). Az USÁ-ban és Japánban az Európai Unió országaihoz képest 2007-ben 2,5 - 3 %-ponttal alacsonyabb munkanélküliségi ráta mutatkozott. 15-64 évesek munkanélküliségi rátája Európában, az USÁ-ban és Japánban, 2007 Japán USA Norvégia Töröko. Horváto. Egyesült Királyság Svédo. Finno. Szlovákia Szlovénia Románia Portugália Lengyelo. Ausztria Hollandia Málta Luxemburg Lithuania Letto. Ciprus Olszo. Franciao. Spanyolo. Görögo. Íro. Észto. Németo. Dánia Cseh Közt. Bulgaria Belgium Magyarország EU15 EU27 0

2

4

6

Forrás: Eurostat

16. sz. ábra

79

8

10

12 %


A Magyarországon munka nélkül lévők részletesebb helyzetét a következőkben a nyilvántartott álláskeresők adatainak felhasználásával mutatjuk be. 2007-ben az ÁFSZ által nyilvántartott álláskeresők évi átlagos száma 426,9 ezer főt tett ki, ezzel a nyilvántartott álláskeresőknek a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított relatív mutatója a tárgyévben 9,7%-os értéket mutatott. Iskolai végzettségét tekintve a legnagyobb hányaduk, több mint két-ötödük, 8 általános osztályt vagy annál kevesebbet végzett. További csaknem harmaduk rendelkezett szakiskolai vagy szakmunkás végzettséggel. Gimnáziumi vagy szakközépiskolai érettségije valamivel A nyilvántartott több, mint ötödüknek volt, míg a diplomások álláskeresők és a aránya kevesebb, mint 5%-ot tett ki a körükben. pályakezdők megoszlása A pályakezdő álláskeresők száma átlagosan iskolai végzetségük Megnevezés szerint 2007. (éves átlag) 40,4 ezer főt tett ki 2007-ben, ezzel az összes álláskereső 9,5%-át sorolhatjuk a pályakezdők Összes Pályakezközé. A pályakezdőknek az összes álláskereső dők nyilvántartott álláskeresőhöz viszonyított % aránya azon régiókban a magasabb, ahol 8 általános osztály 42,4 40,1 egyébként is kedvezőtlenebb a munkaerő-piaci vagy kevesebb helyzet. Így arányuk Észak-Alföldön a Szakiskola, 31,5 18 szakmunkásképző legmagasabb, megközelíti a 12%-ot, míg a Szakközépiskola legalacsonyabb értékkel rendelkező Közép13,3 20,7 (technikummal Magyarországon csak fele ekkora arányban együtt) jelennek meg a pályakezdők a nyilvántartott Gimnázium 8,2 álláskeresők között. A pályakezdők iskolai 12,7 végzettségét tekintve a 2007-es adatok alapján, Főiskola 3,3 5,8 40%-uk tartozott a 8 általános osztályt vagy Egyetem 1,3 annál kevesebbet végzettek közé, további 18%2,6 uknak volt szakmunkás, szakiskolai ADATHIÁNY 0,1 0,1 végzettsége. Egyharmad körükben az Összesen 100,0 érettségivel rendelkezők aránya, míg 8,3% a 100,0 diplomásoké. Ez – az összes nyilvántartott Szakképzetlenek 50,6 52,8 álláskeresőhöz viszonyítva - azt jelenti, hogy összesen bár a pályakezdők között magasabb a diplomások aránya (8,3 % szemben a 4,6%-kal), ám az alacsony végzettségűek aránya nem kisebb szignifikánsan a körükben. Az alacsony végzettség, mint alapvető munkaerő-piaci hátrány, tehát a pályakezdő álláskeresők között is hasonló arányban megjelenik, ’újratermelődik’. Ami viszont jelentősebb különbség, hogy a pályakezdők között lényegesen kisebb a szakmunkás végzettségűek aránya, mint az összes nyilvántartott álláskereső között (18% szemben a 31,5%-kal), miközben nagyobb az érettségivel rendelkezőké (33,5% szemben a 21,5%-kal).

80


2007-ben a nyilvántartásba belépő nem pályakezdő álláskeresők utolsó munkahelyük nemzetgazdasági ága alapján a következőképpen oszlottak meg: 12,4%-uk a mezőgazdaságból, több mint ötödük az 2007. évben a nyilvántartásba iparból, 7,4%-uk pedig az építőiparból belépő érkezett. Csaknem 40%-uk a nem anyagi Nem Megnevezés Pályakezdők pályakezdők jellegű szolgáltatások területéről (pl. Megoszlás, % közigazgatás, oktatás, egészségügy), 13%Szakmunkás 39,3 36,0 uk a kereskedelem, vendéglátás területéről Betanított munkás 22,8 13,7 érkezett, míg a szállítás, raktározás területe Segédmunkás 18,8 16,0 3%-ot érintett. Az elmúlt évek változását Felső vezető 0,1 0,1 tekintve elmondható, hogy a nem anyagi Vezető 1,0 1,1 jellegű szolgáltatásokból érkeztek Irányító 2,3 3,9 egyértelműen többen, míg az ipari szektor Ügyintéző 11,5 20,2 részesedése csökkent valamelyest. Ügyviteli alk. 3,4 5,2 A nyilvántartásba történő felvételkor Adathiány 0,9 3,7 mindenkit megkérdeznek a kirendeltségek Összesen 100,0 100,0 dolgozói, hogy képzettségének, szakmai tapasztalatainak megfelelően milyen állást kíván betölteni. 2007-ben állománycsoport szerint – éves átlagban nézve - mind a pályakezdők mind a nem pályakezdők körében a fizikai jellegű munkák domináltak. Utóbbiak esetében ez a dominancia még nagyobb mértékű volt. Több mint 80%-uk fizikai jellegű munkát végezne, míg ez az arányszám a pályakezdők esetében nem éri el a két-harmadot. Ezen belül a szakmunkások dominanciája érvényesül mindkét csoportban. Különbség azonban, hogy a nem pályakezdők között a betanított munkások aránya jóval magasabb. Valamelyest nagyobb a szellemi munkakörök betöltését bejelölő pályakezdők aránya, (mintegy egyharmados) a nem pályakezdőkhöz viszonyítva. Ezen a kategórián belül a legelterjedtebb az ügyintézői munkakör. 2007-ben az összes nyilvántartott álláskereső 28%-a volt tartósan nyilvántartva, tehát legalább egy éve, folyamatosan szerepelt a regiszterben. Területi bontásban az egyes régiók között jelentős különbségek mutatkoznak a tartós álláskeresők arányát tekintve. A legalacsonyabb az arányuk Közép-Magyarországon (16%), a legmagasabb pedig Észak-Magyarországon (36%). Ám mind Észak-Alföld, mind Dél-Dunántúl adata a dupláját jelenti a legkedvezőbb helyzetben lévő Közép-Magyarországénak.

81


40,00%

A tartós - egy éven túli - álláskeresők aránya a nyilvántartott álláskeresőkön belül, régiónként 2007, éves átlag

35,00% 30,00% 25,00% 20,00% 15,00% 10,00% 5,00% 0,00% KözépMagyarország

KözépDunántúl

NyugatDunántúl

Dél-Dunántúl

ÉszakMagyarország

Észak-Alf öld

Dél-A lf öld

17. sz. ábra A tartós álláskeresők a foglalkoztatáspolitika kiemelt célcsoportját jelentik, hiszen mind iskolázottságuk, mind koruk kedvezőtlenebb az álláskeresők populációján belül. Az egy évnél régebben nyilvántartott álláskeresők több mint fele (53%-a) ugyanis max. 8 általános osztályt végzett, s további közel 30%-uk szerzett szakmunkás bizonyítványt. Munkába való visszailleszkedésüket nehezíti, hogy a munka nélkül eltöltött hosszú idő alatt kiestek a munkaidő által strukturált életvitelből, szakmai tudásuk, tapasztalatuk sokszor elavult, hiányos, s vélhetően sokszor területileg sem találkozik a munkaerőpiacon jelen lévő kereslettel. Figyelemreméltó, hogy a legfeljebb 8 osztályt végzett álláskeresők között a legmagasabb a tartósan nyilvántartottak aránya (35%-uk ilyen), s ez arány az iskolai végzettség emelkedésével fokozatosan csökken, de még a diplomás álláskeresők között is 17%-ot tesz ki. Mivel a munka nélküli léttel az emberi tőke marad kihasználatlanul, a munkanélküliség kezelésében a fő cél, hozzásegíteni az embereket munkába állásukhoz és ahhoz, hogy addig is segítséget kapjanak a megélhetésükhöz. Magyarországon a rendszerváltás környékén megjelenő tömeges munkanélküliség és az, hogy a közhiedelemmel ellentétben az nemcsak a rosszul dolgozókat, de bárkit elérhet, mozgósította a jogalkotást. 1991-ben a parlament magas támogatással fogadta el a Foglalkoztatási Törvényt, mely megteremtette a munkanélküliek ellátásának rendszerét Magyarországon (Laky 2003.). A munkanélküliség kezelésében a különféle ellátások folyósítása mellett az aktív munkaerő-piaci programoknak (át- és továbbképzéseknek, támogatott foglalkoztatási formáknak) is nagyon fontos szerepe van. A tavalyi évben például a nyilvántartott álláskeresők 10%-át sikerült valamilyen foglalkoztatáspolitikai aktív eszköz-támogatásba bevonni. (Ezt az arányszámot ’aktiválási aránynak’ is szokták nevezni). A különféle ellátási, aktív foglalkoztatási formák részletes ismertetésétől itt most eltekintünk, ezek szabályozása ugyanis gyakran változik. Az aktuális ellátási és támogatási formákról az ÁFSZ honlapján tájékozódhatunk.

82


A munkavállalási korú inaktívak Bizonyos mértékű inaktivitás természetes jelenségnek tekinthető a munkavállalási korú népességben (pl. gyermek-gondozás, beteg családtag ápolása, betegség, tanulmányok folytatása miatt.) De a társadalmilag elfogadott távolléten túli inaktivitás veszteség a társadalomnak, hiszen ezek az inaktív emberek egy hányada rejtett munkanélküli. Magyarországon a munkavállalási korúak tömeges kivonulása a munkaerőpiacról a ’90-es évek elejének válságával, a munkahelyek tömeges megszűnésével kezdődött és a ’90-es évtized során is erőteljes maradt. Az inaktívak száma folyamatosan nőtt a ’90-es évtized első két harmadában, míg számuk 1998-tól csökkenő tendenciát mutat. 2007-ben a 15-64 éves népességből 2 592 ezren (38%) nem jelentek meg sem foglalkoztatottként, sem pedig aktív munkakeresőként a munkaerőpiacon. Ez az inaktivitási arány európai összehasonlításban igen magasnak számít, az alacsony fokú foglalkoztatottság tehát hazánkban átlagos mértékű munkanélküliséggel és nagyfokú inaktivitással párosul. Ezen inaktív sokaság kor és nem szerinti összetétele erőteljesen eltért az azonos korú népességétől. Az inaktívak több mint 60%-a nő, jóllehet a munkaképes korú népességen belül a két nem közel azonos arányban van jelen. A legnagyobb mértékű inaktivitás a munkaképes korú népesség két szélső szegmensében jellemző. A 15-24 évesek közel háromnegyede, az 55-64 évesek közel két-harmada tartozott az inaktívak közé, míg az előbbiek főként a tanulók közé tartoznak, az utóbbiak jórészt a nyugdíjrendszer valamelyik ellátási formájában találhatók. A fiatalok fokozódó inaktivitása az oktatási expanzióval magyarázható. Az idősebb korosztályok esetében a rendszerváltás körüli években a korábbi és a megjelenő új ellátások széles rétegek számára jelentettek legális kivonulási lehetőséget a munkaerőpiacról, az időskori nyugdíjjogosultság eléréséig. A korhatár előtti és a rokkantsági nyugdíjak engedékeny szabályozásában nyíltan vagy burkoltan megjelent a munkanélküliség elleni küzdelem (illetve a munkanélküli tömegek megjelenésével járó társadalmi feszültségektől való félelem), így ezek a rendszerek széles rétegek számára jelentettek legális visszavonulási lehetőséget. Ezen ellátások csapdája, hogy később nehéz feladni a biztos jövedelmet egy bizonytalanabb munkavállalásért cserébe (amivel ráadásul el is árulom, hogy képes vagyok munkát végezni), tehát a későbbi potenciális munkavállalás szempontjából ellenösztönzőket tartalmaznak. „A nyugdíjrendszer a biztonságot ígéri, különösen az erősen beszűkült keresletű munkaerőpiacon szerény, de havonta garantált összegű jövedelmet, a reménytelen álláskeresés kényszeres helyett” (Laky 2003. 123.o) A különböző jóléti ellátórendszerek szabályozása, az ezekbe való visszavonulás lehetőségei nagyban befolyásolják tehát a munkaerőpiacon megjelenő aktív népesség számát, nem véletlen, hogy ezek reformálása folyamatosan napirenden van. 2008. január 1-jétől vezették be a rokkantsági ellátások új típusát: a rehabilitációs járadékot. Bevezetésének főbb okai: − indokolt szemléletváltás a rehabilitáció kérdéskörében, − kimozdítani egy véglegesnek tűnő inaktivitásból a munkaképes embereket, valamint − kiszűrni azokat a személyeket, akik a biztonságos és kiszámítható rokkantsági nyugdíj mellett a fekete- vagy szürkegazdaságban vállalnak munkát.

83


− Az elveszett munkaképesség helyett a megmaradt képességet helyezi előtérbe a munkaerőpiacra való visszatéréshez A rehabilitációt még ma is sokan úgy tekintik, mint egy véget nem érő, élethosszig tartó folyamat. Azonban az orvosi rehabilitáció (gyógykezelések, terápiák) végeztével kialakul egy állapot, amivel együtt lehet, kell élni. Fel lehet készíteni erre az új helyzetre az embereket, és megfelelő szolgáltatások - pálya- és munkatanácsadás, mentálhigiénés konzultációk, életvezetési tanácsadás, pszichológiai tanácsadás, különféle szociális szolgáltatások – biztosításával „munkára kész” helyzetbe lehet őket hozni. Új alternatíva egy rokkant embernek a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedés, hiszen közülük sokan csökkent munkaképességűnek, haszontalannak érzik magukat. A rehabilitációs járadékban részesülő személyek egy komplex rehabilitációs folyamatban, a munkaügyi központokkal együttműködve megtervezik azokat a lépéseket - szolgáltatásokat és támogatásokat – amelyek ahhoz szükségesek, hogy a rehabilitációra meghatározott idő végéig képesek legyenek tartósan munkaviszonyt létesíteni. Az új ellátástól azt várják, hogy hosszú távon emelkedik a foglalkoztatottság az egészségkárosodással, fogyatékossággal élők körében is, ami kedvező hatással lesz a hazai foglalkoztatási szintre. Összesen a 2007-ben 15-64 éves inaktív népesség 57%-a részesült valamilyen kimutatható jövedelemforrásban. (különböző nyugdíjakban, gyermekgondozási ellátás valamelyik formájában, pénzbeli munkanélküliségi ellátásban, árvaellátásban, ápolási díjban). Az inaktív népesség másik fele, 43%-a nem rendelkezett saját jogon jövedelemmel, többségük - 833 ezer fő - nappali tagozaton folytatott tanulmányai miatt nem volt a munkaerőpiacon aktív. A fennmaradó csaknem 300 ezer fő alkotja az ún. egyéb inaktívak csoportját, melynek aránya az összes inaktívon belül 11,2%-ot tett ki. Megélhetési formájuk nem ismert, azonban feltételezhető, hogy nemcsak eltartottként élnek, hanem rendszeresen vagy alkalmilag dolgoznak, ám ezt a munkaerő-felmérés során nem vallják be (feltételezhetően jelenős számban dolgoznak a nem szervezett munka világában, a fekete vagy a szürke gazdaságban). (Forrás: Munkaerőpiaci Helyzetkép 2007.) A nem szervezett munka világának egyik színtere a mezőgazdaság, a saját szükségletre termelő, háztartás körüli gazdaság. A másik színteret a háztartások világa jelenti, a személyes kapcsolatokon alapuló kisegítő munkák végzése (kertápolástól és takarítástól az időgondozásig) (Laky 2003.) A szezonális foglalkoztatás és a másodlagos munkaerőpiacon való ideiglenes elhelyezkedés (pl. közmunkaprogramokba bekapcsolódás) szintén lehetőséget jelenthet. Bár ezen támogatott munkavállalási formák esetében (közmunkák, közcélú munkák) sokszor elhangzó tény a szakirodalomban, hogy az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedési esélyeket csak kis mértékben növelik, az érintettek számára, ha csak ideiglenes is, de legális keresetet biztosítanak. „A közcélú foglalkoztatás pótolhatatlan, mással ki nem váltható eszköze a tartós munkanélküliek alkalmankénti munkába állásának, emberi önbecsülésük, szellemi, szakmai képességük megtartásának.” (Dögei-Mód 2007.) A támogatott foglalkoztatási formák értékelése során figyelemmel kell lenni arra, hogy főként a hátrányos helyzetű kistelepülések esetében szinte kizárólag ezek a munkák, s különösen az önkormányzatokhoz kapcsolódó

84


közcélú foglalkoztatási formák biztosították a foglalkoztatás bővítésének lehetőségét az elmúlt időszakban. Egy mérési probléma Az említett, az inaktívak által nagy mértékben igénybe vett atipikus foglalkoztatási formákat nehéz mérni a munkaerő-felvételben, hiszen részben nem a legális szektorhoz kötődnek, így nem szívesen vallják be azokat még egy kérdezőbiztosnak sem. Másrészt sokszor az érintettek hivatalosan nyugdíjasnak, háztartásbelinek, gyermeket nevelő anyának érzik magukat, a foglalkoztatottsághoz ugyanis egészen másféle képzeteik tapadnak (teljes munkaidőben végzett, rendszeresen végzett munka stb.) Az inaktívak döntő többsége (87,4%-uk) nem kíván dolgozni, mindössze alig több mint 10%-uk szeretett volna munkát vállalni, de valamilyen okból ők nem voltak munkanélkülinek tekinthetők (vagy azért mert valójában nem kerestek aktívan állást, vagy azért, mert valamilyen okból nem tudtak volna két héten belül munkába állni.) Közülük minden negyedik tartozott a passzív munkanélküliek kategóriájába (84 ezer fő) ők azok, akik azért nem kerestek munkát, mert munkaerő-piaci esélyeik alapján úgy látták, hogy az eleve kudarcra van ítélve. A fekete és szürke gazdaságról Magyarországon A fekete, szürke vagy informális gazdaság olyan tevékenységekre és jövedelmekre utal, melyek részben vagy teljes egészében kívül esnek az állami szabályozáson, adóztatáson és megfigyelésen. Bár mérésével kapcsolatban igen nagy a bizonytalanság, azt hétköznapi tapasztalatainkból is tudjuk, hogy Magyarországon –de a többi átalakulás alatt álló országban is jelentős tényező, melynek komoly költségvetési vonzatai vannak. A becslés egyik módja, a KSH munkaerő felmérésében és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) nyilvántartási adatbázisában szereplő, a foglalkoztatás mértékére vonatkozó adatok összehasonlítása (ld. Elek és társai 2008.) Ezzel a módszerrel készített becslés szerint a foglalkoztatás 22%-a regisztrálatlan ma Magyarországon. Más módszerekkel végzett becslések 18-25 % közé teszik ezt az arányt. (Világbank 2008.) Elek és társai (Elek és trs. 2008) megállapítják, hogy a be nem jelentett foglalkoztatás aránya magasabb a férfiak, mint a nők között, s különösen elterjedt a nyugdíjkorhatárhoz közel álló személyek körében. A szerzők kimutatják azt is, hogy a be nem jelentett munka előfordulási aránya rendkívül magas az építőiparban és bizonyos személyes szolgáltatásokkal összefüggő foglalkozások esetén. Köllő (2008a) arra a következtetésre jut, hogy a mezőgazdasági, szolgáltatóipari és építőipari ágazatok esetében a be nem jelentett munka a teljes foglalkoztatásnak csaknem felét teszi ki. A magyar munkaerőpiac erős területi szegmentálódása is hozzájárulhatott az informális gazdaság növekedéséhez. A magas munkanélküliséget mutató térségekben a hivatalos munkaerőpiacon szerezhető bérek sokszor a minimálbér köré szerveződtek, mely nem hatott ösztönzően a legális munkaerőpiacra való bekerülésre. Az alacsony kereset, az alacsony presztízsű munkák sokszor nem jelentettek valós alternatívát a munkanélkülieknek, különösen, ha a társadalmi ellátórendszerek valamelyik típusába vissza vagy be tudtak lépni (Laki 2005).

85


A munkaerőpiac szerkezete Magyarországon A rendszerváltás óta eltelt időszakban Magyarországon is lezajlott a gazdaság foglalkoztatási szerkezetének átalakulása. 1990-ben még a keresők 17 %-a dolgozott a mezőgazdaságban, 36% az iparban és építőiparban, s kevesebb mint 50%-a a szolgáltatási szektorban. Ma a mezőgazdaság a legálisan foglalkoztatott keresők kevesebb, mint 5%-át foglalkoztatja, míg a szolgáltatási szektorban dolgozók aránya 60% felé emelkedett. Az iparban dolgozók részaránya enyhébben csökkent, arányuk 2007-ben 33%-ot tett ki. A foglalkoztattottak megoszlása nemzetgazdasági ágak szerint, % TEÁOR A,B C,E D F G H I J K L M N O-Q

Mezőgazdaság, vad-, erdőgazdálkodás, halászat Energiaipar Feldolgozóipar Építőipar Kerskedelem, javítása Szálláshely-szolg., vendéglátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Pénzügyi tev. Ingatlanüygek, gazd.i szolgáltatás Közig, védelem, kötelező társ.bizt. Oktatás Egészségügyi, szociális ellátás Egyéb közösségi, személyi szolg. Összesen

1992

Összesen 2007

1992

Férfi 2007

1992

Nő 2007

11,4 4,0 26,2 5,4 11,9 2,9 8,6 1,7 3,5 5,9 7,7 5,9 4,9 100,0

4,7 2,0 22,2 8,4 15,1 4,0 7,7 2,1 7,2 7,3 8,1 6,6 4,7 100,0

14,7 5,6 27,3 8,5 9,3 2,3 11,2 0,8 3,2 6,2 3,5 2,7 4,7 100,0

6,6 2,8 24,9 14,3 12,9 3,2 10,5 1,3 7,1 6,5 3,4 2,7 3,9 100,0

7,7 2,1 24,8 1,7 15,0 3,6 5,5 2,8 3,9 5,5 12,7 9,5 5,2 100,0

2,4 1,0 19,0 1,3 17,6 5,0 4,4 3,2 7,3 8,2 13,7 11,4 5,6 100,0

Forrás: KSH

18. sz. ábra A változások a szocialista gazdasági rendszer összeomlása és az ezt követően a gazdaságnak új szerkezeti alapokon nyugvó fellendülése nyomán következtek be. A rendszerváltást követően tízezrével mentek csődbe gazdaságtalan, alacsony termelékenységű, felvevőpiacaikat vesztett ipari vállalatok, valamint az exportlehetőségek beszűkülése nyomán a termelőszövetkezetek is. Számos hagyományos ipari ágazat épült le, a nehézipar összeomlása nyomán kiterjedt válságzónák alakultak ki hazánkban. Megkezdődött ugyanakkor, a külföldi tőkebefektetések nyomán néhány új, importált technológiával dolgozó, modern ipari ágazat betelepülése is (gépkocsigyártás, elektronikai eszközök gyártása). (A szolgáltató ágazatok fejlődése erőteljesen összefügg a termelő szektor fejlettségével, ahogy azt a II. modul 2. fejezetében is kifejtettük, hiszen a szolgáltatások igénybevevői nagyrészt éppen a gazdasági szervezetek) A tercier szektor munkaerő-szükséglete az elmúlt 15 évben - a szállítás, raktározás, posta és távközlés nemzetgazdasági ágak kivételével - bővült. Különösen a kereskedelem és javítás területén emelkedett a foglalkoztatottak száma, valamint az ingatlanügyek és gazdasági szolgáltatások terültén. A szakirodalom azonban felhívja a figyelmet, hogy a foglalkoztatottság szerkezetének ez az átrendeződése, nem egy folyamatos gazdasági fellendülés, hanem a gazdasági válság eredményeként ment végbe ilyen látványos módon, melynek során az ipari és mezőgazdasági szektor leépülése mellett a szolgáltatási szektor épült le a legkevésbé. (Laki 2002, Enyedi 1996).

86


A változások közepette csökkent a fizikai és nőtt a szellemi munkák aránya. A szellemi foglalkozásokon belül az egyszerű irodai munkák, az ügyviteli jellegű foglalkozások aránya egyértelműen csökkent, és nőtt a felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásoké. A fizikai jellegű munkakörökön belül a gépkezelők, összeszerelők, járművezetők száma növekszik, ide taroznak az ipari üzemek gépeinek kiszolgálói, a szalag mellett dolgozók is. A nők 60%-a szellemi foglalkozású. Magas és növekvő az arányuk a felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásokban, az irodai, ügyviteli jellegű foglalkozások, több mint 90%-át például ők töltik be. A fizikai munkakörök esetében a szolgáltatásokban és a szakképzettséget nem igénylő egyszerű foglalkozásokban vannak többen a nők. A szolgáltatások számos ága ma már jellemzően női munkahely (pl. egészségügy, oktatás). A gazdasági szerkezetváltásnak megfelelően gyökeresen megváltozott a szervezetrendszer is Magyarországon. A szocialista nagyipar nagyvállalatai helyére, a rugalmasabb termelési szerkezethez jobban igazodó kisebb cégek jöttek létre. 2007-re vonatkozó adatok szerint a hazai működő 700 ezer vállalkozás 95%-a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató mikrovállalkozás, további 4,8%-ot tesznek ki a 10 főnél több, de 250 főbél kevesebb alkalmazottal rendelkező szervezetek (kis és középvállalatok), míg a nagyvállalatok aránya, melyek 250 főnél nagyobb alkalmazotti létszámmal rendelkeznek, 1% alatti (számuk kevesebb mint 1000 darab). A sok kicsi vállalkozás egyrészt a tőkehiány jele, de a szolgáltatási szektor egyes ágaiban ezek a rugalmas kisebb vállalti formák megszokottnak tekinthetőek. A rendszerváltást követően jellemző volt az egyéni vállalkozók, kis méretű családi vállalkozások elterjedése, ám ezek között nagyszámban találunk kényszervállalkozókat is. Erre utal, hogy a működő vállalkozások két-harmadának nincs bejelentett alkalmazottja. 2007-ben 351 ezer egyéni vállalkozó működött az országban, ez az összes működő vállalkozás nagyjából felét jelenti. Számuk az elmúlt években csökkent. Jellemző, hogy az önfoglalkoztatók aránya a nők körében feleannyi, mint a férfiaknál, ám ez megfelel az európai gyakorlatnak. A nagyszámú hazai kisméretű vállalat alapvető jellemzője, hogy gazdálkodásukat magas munkaerő és alacsony tőkeintenzitás jellemzi. Nagyobb mértékben veszik ki részüket a foglalkoztatottságból, mint az árbevételből és a jövedelemtermelésből. Miközben az alkalmazottak több, mint két-harmada dolgozik e szektorban, a hozzáadott értékből csak 51%-ban, az exportból pedig alig több mint egy-harmad részben részesülnek. A hazai kis- és középvállalati szektor termelékenységének nagyvállalatokéhoz viszonyított lemaradása nagyon jelentős, lényegesen nagyobb az Európai Unióban tapasztalhatónál. A magyar kisvállalkozások nagyvállalatokhoz viszonyított termelékenysége mintegy fele, a közepes vállalatoké pedig két-harmada az európai uniós átlagnak. (Losoncz 2007.) A KKV szektor (250 főnél kevesebb alkalmazottal rendelkező vállalkozások részesedése a vállalkozási szektor egyes mutatóiból 2005 (%). Vállalkozások száma Alkalmazottak Hozzáadott érték Export 99,5% 68,9% 50,8% 35,3% Forrás: A Kis- és középvállalkozások helyzete 2005. 2006, GKM

19. sz. ábra E szektor szerepe ugyanakkor igen jelentős a foglalkoztatottságban. A kényszervállalkozások nagy száma miatt azonban az itt lévő munkahelyek sokkal instabilabbak, mint a nagy szervezeteknél.

87


A keresetek is sajátos differenciálódást mutatnak, hiszen minél kisebb egy szervezet, annál alacsonyabb a kereset, mely viszont az alacsonyabb termelékenység mellett a fekete,- vagy szürkegazdaság elterjedtségére utalhat. Jelentős vízválasztó érzékelhető a hazai és külföldi tulajdonú vállalatok között. Utóbbiak magasabb termelékenysége, jobb tőkeellátottsága következtében jellemzően két- két és félszer akkora a fizetés azonos ágazatban, hasonló vállalti méretek mellett, mint a magyar cégeknél (Losoncz 2007.) Ezen jelenségek miatt a magyar gazdaság szerkezetét szokták duálisnak is nevezni, hiszen igen mély szakadék húzódik a mikro-és kisvállalatok valamint a közép-és nagyvállalatok „világa” között. Kizárólagosan magántulajdonban lévő vállalkozásokban ma már a foglalkoztatottak közel 60%-a dolgozik. Ugyanez az arány 1995-ben még kevesebb, mint egyharmad volt. Az állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek részesedése a csökkenő tendencia következtében jelenleg 27%-os, a vegyes tulajdonú szervezeteké egytized. Míg a mikro- és kisvállalkozások jellemzően hazai tulajdonban vannak, a nagyvállalatok körében a külföldi és az állami tulajdon a domináns. A multinacionális vállalatok jellemzően fejlett technológiát, korszerű üzemszervezési módokat hoztak Magyarországra, jellemző, hogy a gyártás egy-egy fázisát végzik csak hazánkban, magyarországi beszállítói kapcsolataik gyengék. Ezen transznacionális vállalatok előnyei, hogy bekapcsolják a leányvállalataikat a világgazdasági hálózatokba, jelentős technológiai változásokat hoznak, hátrányuk viszont, hogy kiszorítják a hazai gyártókat a magyar piacról. Exportorientáltak, ezért azonban igen érzékenyek a külső piaci hatásokra, létszámnövekedésüket és csökkenésüket a világpiac kereslete és kínálata erőteljesen alakítja. Területi különbségek a magyar munkaerőpiacon A magyar munkaerőpiacot igen nagy mértékű területi különbségek a jellemzőek, noha Magyarország az Unió közepes méretű tagországai közé tartozik. Ezek a különbségek gyökerei a régmúltra nyúlnak vissza. A szocializmus gazdaságának egyenlősítő, állami tulajdonú, nem profitorientált gazdaságának sajátossága volt, hogy lefojtotta a regionális különbségeket, mesterségesen tartott fenn egy olyan gazdasági rendszert, mely a rendszerváltást követően összeomlott. Így az egyenlőtlenségek elemi erővel bukkantak a felszínre a 90-es évek során. Ehhez járult, hogy a gazdasági válságból való kilábalás során a egyes térségek jóval kedvezőbb lehetőségekkel, adottságokkal indultak (pl. kedvező földrajzi fekvés, kedvező elérhetőség és infrastruktúra, a népesség magasabb iskolai végzettsége, a társadalmak polgári fejlődés iránti fogékonysága.) A kedvezőbb adottságú térségek vonzották az új beruházásokat. A gazdasági megújulás a Bécs-Budapest tengely mentén vált a leginkább érezhetővé. Az átalakuló gazdasági térszerkezetben a budapesti agglomeráció kiemelkedése külön figyelemre méltó, emellett felértékelődtek az osztrák határmenti területek is, s Nyugat-Magyarország nagyvárosai gyorsan alakultak át. (Enyedi 1996) A külföldi tőke térbelileg egyenlőtlen betelepülése tovább növelte az egyenlőtlenségeket. Míg ma 2006-os adatok szerint a közép-magyarországi régióban 168 regisztrált vállalkozás jut 1000 lakosra (ezen belül a fővárosban több mint 200 ez a mutatószám), addig ÉszakMagyarországon és Észak-Alföldön csak fele ekkora az 1000 lakosra számított vállalkozássűrűség. A külföldi érdekeltségű vállalkozások esetében még nagyobb egyenlőtlenségek figyelhetőek meg. Háromból kettő külföldi érdekeltségű vállalkozás KözépMagyarországon található, az egy lakosra jutó befektetett külföldi tőke mutatója ebben a 88


régióban nagyjából a 10-szerese Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld adatának, míg Dél-Dunántúl adatához képest 20-szoros Közép-Magyarország előnye (Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv 2006.) A korszerű beruházások, a külföldi tőke beáramlása és a külföldi multinacionális cégek megjelenése a nyugati munkakultúra meghonosodását idézte elő. A termelés és a hatékonyság növekedésével a bérszínvonal is fokozatosan emelkedhetett, ami alatt elsősorban a képzett, illetve magasan képzett munkaerő relatív bérhozamának növekedése értendő. A rendszerváltást követően a bérfolyamatok alakulása jól mutatta, hogy a fiatalok relatíve bérhátránya az idősekhez képest jelentősen csökkent, vagyis megfigyelhető volt, hogy a korábbi trendekkel ellentétben a bérek egyre kevésbé növekedtek az életkor előrehaladtával. Ennek hátterében az állt, hogy a fiatal és képzett munkaerő olyan vállalatoknál összpontosult, amelyek termelékenyebb, nagyobb hasznot hozó technológiákat alkalmaztak (Kertesi- Köllő 2000.) Az idősebb generációk ezen munkahelyeken kevésbé tudtak megjelenni, így a közöttük meglévő bérkülönbségek kezdtek olvadni. A kutatások rámutattak, hogy ezen tőkés nagyvállalatok számára a formális képzettségen túl olyan egyéb ismeretek, készségek (pl. nyelvi, számítástechnikai ismeretek) valamint viselkedési minták (pl. a rendelkezésre állás hétvégeken és este is, a ’meg tudom csinálni’ mentalitás) a fontosak, melyeket az idősebbek nehezebben tudtak elsajátítani. A rendszerváltást követően az ország nyugati- keleti megosztottsága újjáéledt. KeletMagyarország nem csak kedvezőtlenebb helyzetből indult, de kedvezőtlenebb adottságai folytán vontatottabban is tudott bekapcsolódni a gazdasági átalakulásba. A kedvezőtlen indulási feltételek arra voltak visszavezethetőek, hogy a keleti országrész vidéki területeinek felzárkóztatása a ’70-es, ’80-as években törékeny alapokon nyugodott: a mezőgazdasági konjunktúrán túl az iparostás az olcsó, szakképzetlen munkaerőre támaszkodott, s jórészt elavult technológiával, korszerűtlen termékeket gyártott. A KGST piacok összeomlásával ezen vidéki ipari üzemek jórészt felszámolódtak, hasonlóképpen visszaesett a mezőgazdasági termelés is, a korábbi nehézipari övezetek helyén pedig kiterjedt válságzónák alakultak ki. Nyugat-Magyarország differenciáltabb iparszerkezete következtében eleve kedvezőbben vészelte át a gazdasági visszaesést. . Foglalkoztatási, munkanélküliségi és aktivitási ráták régiónként, 2007. Aktivitási Munkanélküliségi Foglalkoztatási ráta ráta ráta % Közép-Magyarország 65,9 4,8 62,7 Közép-Dunántúl 65,1 5 61,8 Nyugat-Dunántúl 66,8 5 63,4 Dél-Dunántúl 56,9 10 51,2 Észak-Magyarország 58 12,3 50,8 Észak-Alföld 56,7 10,9 50,5 Dél-Alföld 60 7,9 55,2 Forrás: KSH

20. sz. ábra

89


A magyar munkaerőpiacot jellemző területi egyenlőtlenségek az elmúlt időszakban nem csökkentek, jóllehet önmagához képest a ’90-es évek közepéhez viszonyítva valamennyi régióban nőtt a foglalkoztatás szintje. 2007-ban a legrosszabb és a legjobb helyzetű régió foglalkoztatási rátája közötti különbség 13%-os volt. A legkedvezőbb helyzetű középső régió, valamint Nyugat- és Közép-Dunántúl foglalkozatási rátája majdnem eléri az Unió átlagát. Mivel a kedvezőtlenebb helyzetű régiókban az alacsony foglalkoztatottság magasabb munkanélküliségi rátával párosul, ezért a régiók közötti különbségek az aktivitási arányokat tekintve kevésbé markánsak, mint a foglalkoztatási ráták esetén. Abban, hogy a foglalkoztatottak milyen gazdasági szektorokban tevékenykednek, markáns regionális különbségek mutatkoznak. A Közép-magyarországi régióban tavaly a foglalkoztatottak ¾-ének a szolgáltatási szektor adott munkát, a mezőgazdaság relatív súlya Észak– és Dél-Alföldön a legmagasabb, de egyik régióban sem éri el a 10%-ot. A legiparosodottabb régió a közép-dunántúli, ahol 100-ból 44-ben ebben a szektorban dolgoznak. A magyar munkaerőpiac azonban a régiók szintjénél jóval tagoltabb képet mutat. Az ország kedvezőbb helyzetű régióiban is vannak belső perifériák (pl. Fejér megye déli része), aprófalvas, rossz közlekedésű, elmaradott infrastruktúrájú területek (pl. Zalában), míg a kedvezőtlenebb helyzetű régiókban általában a nagyvárosokban és azok környezetében sokkal jobbak a munkaerő-piaci lehetőségek. Az ezredfordulót követően pl. a viszonylag kedvező helyzetű nyugat- és közép-dunántúli régiókban is komoly lokális feszültséggel járt, hogy a könnyűiparban értékesítési gondok jelentkeztek, és erre reagálva az érintett tőke alacsonyabb bérköltségű országokat választott telephelyként. A magyar munkaerőpiac területi és strukturális egyenlőtlenségeinek velejárója, hogy ma hazánkban egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerőhiány is. Míg az ország nyugati felében például jelentős munkaerőhiány mutatkozik, addig a beruházások által kevésbé elért térségekben igen magas a munkanélküliség. A földrajzi mobilitást akadályozzák az árszínvonalban és az ingatlanárakban meglévő különbségek (hiszen a potenciálisan szerezhető bérelőnyt könnyen elviszik a magasabb megélhetési költségek). A kereslet és kínálat nem megfelelő találkozását jól mutatja az, hogy 2007-ben a megelőző évhez képest csaknem a duplájára emelkedett a tartós munkaerőhiánnyal küzdő cégek száma. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara valamint az Állami Foglalkoztatási Szolgálat közös, évente lebonyolított Magyar Munkaerőpiaci Prognózis c. felmérésének 5 adatai szerint a 2006-os 9% után, 2007-ben a cégek 15%-a jelezte, hogy van tartósan betöltetlen álláshelye. A megkérdezett gazdasági szervezetek közül a munkaerőhiányt érzékelő cégek statisztikai állományi létszámuk 3%-ában határozták meg a hiányzó munkaerő mértékét. Ez a versenyszektorban összességében körülbelül 23 ezer tartósan betöltetlen munkahelynek felel meg, tehát ennyivel nőhetne a foglalkoztatás, ha a keresletnek megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő állna rendelkezésre. Törvény szerint minden betöltendő, üres álláshelyet kötelesek a munkaadók bejelenteni a munkaügyi központokhoz. A munkaügyi szervezethez beérkező állások ennek ellenére csak egy kisebb szegmensét jelentik a hazai állások piacának. 5

Ez a kutatás a versenyszektor rövid távú gazdasági és munkaerő-piaci kilátásait vizsgálja. Az adatfelvétel kis-, közepes- és nagyvállalatokat egyaránt tartalmazó és az egész versenyszektort lefedő nagy mintán alapul, melynek köszönhetően ez a vizsgálat a legkiterjedtebb a magyarországi munkaerőpiacra és konjunktúrára vonatkozó vállalati adatfelvételek között.

90


A Magyar Munkaerőpiaci Prognózis adatai szerint a vállalatok válaszai alapján, csaknem minden harmadik üres állást elégítenek ki a cégek a munkaügyi központok segítségével (ez az arány egyes feldolgozóipari ágazatok esetében magasabb). A cégek válaszai alapján a munkaerőigények 30%-át újsághirdetések révén, 21%-át pedig informális úton elégítik ki (ezek a legjellemzőbb formák). A hazai állások piacáról így csak igen szétforgácsolt információk állnak a rendelkezésünkre, az állások nagy része nemcsak az Állami Foglalkoztatási Szolgálat, de a magán munkaerő-közvetítők adatbázisaiban sem jelenik meg. Az ÁFSZ a hozzá beérkezett állásokat nem csak a nyilvántartott álláskeresők számára közvetíti, de bárki által elérhető és kereshető formában az interneten is közzéteszi. Tavaly több mint 400 ezer állás érkezett be a szervezethez (havonta 20-45 ezer darab közötti számok a jellemzőek), ám ezek harmada támogatott álláshely betöltésére vonatkozott, további negyedében pedig külföldi munkavállalót kívántak a cégek alkalmazni. A támogatott állások olyan munkahelyek, melyek betöltéséhez a munkaadók a munkaügyi szervezet anyagi hozzájárulását kérik (bértámogatás, közhasznú munkavégzés támogatása formájában). Annak vizsgálatára, hogy a munkaerő-piaci kereslet és kínálat hogyan viszonyul egymáshoz, az alábbi táblázatban bemutatjuk, hogy az ÁFSZ-hez beérkező állások összetétele hogyan alakult a potenciális munkavállalók - vagyis a nyilvántartott álláskeresők - által keresett munkakörökhöz képest. Az összehasonlítás érdekében megvizsgáljuk a 2007. év során beérkezett munkaerő-igényeket és a belépő álláskeresők által keresett foglalkozásokat, s mindkét esetben a leggyakoribb 25 foglalkozást hasonlítjuk össze.

91


A bejelentett állások és a nyilvántartásba belépő álláskeresők által keresett foglalkozások összetétele az első huszonöt leggyakoribb szakmacsoport szerint (4 jegyű FEOR kód alapján) Belépő Sorszám Bejelentett állások db % fő % álláskeresők Egyéb segédmunkások (pl. Egyéb segédmunkások (pl. 133937 33,0% 9 063 17,7% 1. alkalmi munkás) alkalmi munkás) Gyártósori összeszerelő 19718 4,9% Eladó 3 851 7,5% 2. 3.

Egyéb őrök és hasonló jellegű egyszerű foglalkozások

15383

3,8%

Egyéb őrök jellegű foglalkozások

4. 5. 6. 7.

Eladó

11156

2,7%

Irodai adminisztrátor, írnok

2 324

4,5%

Tehergépkocsi-vezető

9294

2,3%


1 326

2,6%

Szabó, varrónő, modellkészítő

8266

2,0%

Lakás-, intézménytakarító

1 112

2,2%

7404

1,8%

Felszolgáló, vendéglátó-ipari eladó (pl. pincér, bárpincér)

1 066

2,1%

Kézi csomagoló

anyagmozgató,

és

hasonló egyszerű

2 864

5,6%

8.

Egyszerű mezőgazdasági foglalkozások (pl. napszámos, mezőőr)

7377

1,8%

Lakatos

1 006

2,0%

9.

Lakatos

6671

1,6%

Kőműves

1 000

2,0%

Egyéb takarítók és hasonló jellegű egyszerű foglalkozások

5676

1,4%

Gyártósori összeszerelő

820

1,6%

11. 12. 13.

Lakás-, intézménytakarító

5654

1,4%

Vagyonőr

772

1,5%

703

1,4%

10.

Szakács

5128

1,3%

Szabó, modellkészítő

varrónő,

Kőműves

4808

1,2%

Festő és mázoló

689

1,3%

14.

Irodai adminisztrátor, írnok

4645

1,1%

Egyéb takarítók és hasonló jellegű egyszerű foglalkozások

642

1,3%

15.

Húsfeldolgozó (hentes, mészáros), halés baromfifeldolgozó

4514

1,1%

Konyhai kisegítő

636

1,2%

16.

Hegesztő, lángvágó

4472

1,1%

Egyéb irodai foglalkozások

603

1,2%

17. 18. 19. 20. 21.


3756

0,9%

Szakács

552

1,1%

Konyhai kisegítő

3603

0,9%

Általános iskolai tanár, tanító

468

0,9%

462

0,9%

jellegű

Forgácsoló

3139

0,8%

Egyszerű szolgáltatási jellegű foglalkozások

Villanyszerelő

3072

0,8%

Targoncavezető

410

0,8%

Egyszerű szolgáltatási jellegű foglalkozások

2838

0,7%

Raktárkezelő

380

0,7%

Fegyveres erők középfokú képesítést nem igénylő foglalkozásai

2747

0,7%

Hegesztő, lángvágó

379

0,7%

23. 24.

Raktárkezelő

2551

0,6%

Bútorasztalos

356

0,7%

Vagyonőr

2369

0,6%

Gépjármű- és motorszerelő, javító

349

0,7%

25.

Tartósítóipari munkás, gyümölcs-, zöldségfeldolgozó

2258

0,6%

Villanyszerelő

345

0,7%

22.

Forrás: ÁFSZ

21. sz. ábra Ami a táblázatból kitűnik, hogy a bejelentett munkaerőigények és a belépő álláskeresők által keresett foglalkozások között igen nagyfokú a megegyezés.

92


A legnagyobb számban egyéb segédmunkásokat kerestek a munkáltatók (2007-ben 135 ezer darab ilyen állás érkezett az ÁFSZ-hez), minden harmadik beérkezett munkaerőigény erre a munkakörre vonatkozott. A legtöbb belépő álláskereső azonban szintén ezt a munkakört kereste. Az első 25 leggyakoribb állás nagyobb része szerepel a belépők által leggyakrabban keresett szakmák között, a kivétel a kézi anyagmozgatók, csomagolók; az egyszerű mezőgazdasági foglalkozások; a húsfeldolgozók, hentesek; a forgácsolók; fegyveres erők középfokú képesítést nem igénylő foglalkozásai; valamint a tartósítóipari munkások. Az álláskeresők által keresett szakmák között megjelenik az első 25 között az általános iskolai tanár; a festő és mázoló; a targoncavezető; asztalos, a gépjármű –és motorszerelő. Ám kereslet ezekre is van, ami számbelileg meghaladja a kínálatot, csak nem szerepelnek az első 25 leggyakoribb bejelentett szakma között. A két adatsor nagyfokú egybeeséséből arra következtethetünk, hogy jórészt olyan foglalkozásokról van szó, amelyek esetében nagyfokú a fluktuáció (a ki- és beáramlás), valamint, hogy a kereslet és a kínálat sokszor nem találkozik megfelelően össze. A kereslet és kínálat egyfelől jellemzően térbelileg nem találkozik, de az adott munkák betöltéséhez szükséges különböző szakmai kompetenciák, tapasztalatok hiánya, az elavult szaktudás is gyakori ok lehet az állást keresők egy jó része számára. Harmadrészt a kereslet és kínálat időbeli eltérése is gyakran tapasztalható, főként a szezonális ágazatokban jellemző munkák esetében. Jellemző a mai gazdasági viszonyokra, hogy a cégek a rendelésállományuk, az aktuális piaci helyzetük alakulásának függvényében vesznek fel munkavállalókat meghatározott időre, vagy alkalmi foglalkoztatás keretében alkalmaznak munkavállalókat. A munkaerőpiaci kereslet és kínálat egymásra találását bonyolítja hazánkban, hogy munkaerőpiacunk nyitott, hiszen az Unióban a munkaerő mozgása szabad. Bár a legtöbb régi tagállam a csatlakozáskor átmeneti időszakot kért, míg megnyitja munkaerőpiacát az újonnan csatlakozott országok munkavállalói előtt, legkésőbb a csatlakozást követő 7. évben, ezek a derogációk is lejárnak. Európában pedig jellemzően hasonlóak a keresett szakmák, mint Magyarországon, ám a bérkülönbségek jelentős vonzó tényezőt jelentenek a magyar munkavállalók számára. Az EURES nemzetközi állásportál adatai szerint Európában nagyjából 1,5 millió üres munkahely volt a 2008. év elején, a legjellemzőbb keresett szakmák pedig a következőek: mérnökök, informatikusok, orvosok, szakmunkások és vendéglátóipari szakemberek. A nemzetközi trendek számbavétele a migráció esetében „komoly nehézségeket okoz, az összehasonlítás a valós folyamatok egy jelentős részét nem tudja számba venni, a harmonizálásnak viszont a tartós vándorlások mellett a mind nagyobb volumenű és gazdasági jelentőségű rövididejű, illetve ingázó jellegű migráció figyelembevétele esik áldozatául” (Magyarországi Munkaerőpiac 2006. 69.o). A definíciók alapja jellemzően az adminisztratív nyilvántartásokon alapuló állampolgársághoz kötődnek, tehát legtöbbször a nem hazai állampolgárok minősülnek migránsnak. De bizonyos országok a születési hely szerint különböztetik meg a migráns népességet. A kétféle értelmezés mögötti különbség különösen azon országok esetében fontos, ahol bevándorló közösségek több generációja él, s itt az adott ország migrációs politikája jelentősen befolyásolja, hogy a tartósan migránsok honosítottként vagy külföldi állampolgárokként élnek. Az európai országokban a külföldiek arányát tekintve a születési hely szerint rendre magasabb a migráns népesség jelenléte, mint állampolgárság szerint.

93


A külföldön született népesség száma és aránya egyes országokban (2005) Létszám (ezer fő)

Ausztria 1 100,5 Belgium 1 268,9 10 620,8 Németország* Magyarország 331,5 Hollandia 1 734,7 Svédország 1 125,8 Egyesült Királyság 5 841,8

Arány az összlakossághoz viszonyítva (%)

13,5 12,1 12,9 3,3 10,6 12,4 9,7

*2003-as adat Forrás : OECD

22. sz. ábra Magyarországon az Uniós csatlakozást követően az adminisztratív nyilvántartáson alapuló statisztika számbavételének módja megváltozott. Az EU 15 polgárai elvileg szabadon, bejelentés nélkül vállalhatnak munkát hazánkban, de Magyarország a velünk szemben megfogalmazott korlátozásokra válaszul élt a viszonosság lehetőségével (Magyarország számára a két legfontosabb országgal, Németországgal és Ausztriával kapcsolatban a korlátozások megmaradtak). Akik egy év folyamatos munkaviszonyt tudnak igazolni, viszont mentesülnek a munkavállalási engedélyezés alól, és ún. zöld kártyával elegendő regisztrálni magukat. A korlátozások alól azonban már a csatlakozás első évében kikerültek az írek, az Egyesült Királyság és Svédország polgárai, így ők mindenféle regisztráció és engedélyezési kötelezettség alól is mentesülnek (a derogációk lejártával a többi ország is fokozatosan kikerül majd a regisztrációs és engedélyezési kötelezettségek alól) Munkavállalásuk regisztrálásával vállalhatnak munkát a velünk együtt csatlakozó EU országok valamint Románia és Bulgária polgárai, míg változatlanul engedélyköteles az Unión kívüli országok állampolgárainak munkavállalása. Az ÁFSZ külföldieket nyilvántartó adatai szerint (összesítve a munkavállalási engedéllyel, a regisztrált valamint a zöld kártyával munkát vállalókat) 2007-ben a legnagyobb külföldi munkavállaló csoportot Magyarországon a román állampolgárok alkották (az összes külföldi munkavállalók csaknem fele, 25,5 ezer fő), majd a szlovák (18%, 9900 fő) és az ukrán állampolgárok (15%, 8073 fő) következnek. A legfrissebb, 2008. I. félévének adatai szerint a külföldiek – a statisztika által regisztrált munkavállalása Magyarországon mintegy 41%-kal visszaesett. Ezen belül a román állampolgárok száma csökkent a legnagyobb mértékben, így a legnépesebb csoportot az ukránok, őket követően a szlovákok alkotják. A külföldiek magyarországi munkavállalásával kapcsolatban a leginkább említésre méltó fejleménynek azonban azt tartjuk, hogy a határok átjárhatóvá válásával, a határ menti régiókban regionális munkaerőpiacok alakultak ki, ahol a napi rendszerességű oda-vissza ingázások egyre elterjedtebbek. Így például a Komárom-Esztergom megyei ipari vállalatoknál több ezer szlovákiai magyar ingázó munkavállaló dolgozik. De példát hozhatunk ellentétes irányú regionális, határokon átnyúló munkaerőmozgásokról is: a kelet-magyarországi határmenti területek munkavállalóira a közeli erdélyi nagyvárosok munkaerőpiaca jelentős vonzó hatást gyakorol (Temesvár, Nagyvárad). 94


4. Munkaerőpiaci előrejelzések, prognózisok Magyarországon és Európában

Miről lesz szó ebben a fejezetben? A fejezet során bemutatjuk, milyen hazai és európai prognózisok készültek az elmúlt években a munkaerő-piaci folyamatok előrejelzésére, várható alakulására. Ismertetjük, hogy mik a prognózisok funkciói és hogyan értelmezhetjük eredményeiket. Majd kitérünk az európai szintű valamint a magyarországi prognózisok fontosabb megállapításaira is.

Az előrejelzések funkciói és az eredmények értelmezése A munkaerőpiaci prognózisok célja, hogy előrejelzésekkel szolgáljanak a foglalkoztatási színvonal alakulására, a munkaerő keresletének és kínálatának várható változásaira a jövőben. Mind a munkaerőpiaci kereslet, mind a kínálat előrejelzésére egyre nagyobb az igény a döntéshozók részéről, de a foglalkoztatáspolitikával a gyakorlatban foglalkozó szakemberek részéről is. A várható munkaerőpiaci igényekre, a potenciális kínálatra vonatkozó előrejelzések ismerete alapján hatékonyabb lehet a tervezés társadalmi szinten, hiszen a prognózisok eredményei segítséget nyújthatnak pl. olyan kérdések megválaszolásában, hogy milyen szakembereket érdemes képezni, milyen szakmákban várható a jövőben kereslet és melyekben hiány az oktatási kibocsátás várható alakulása alapján. De az egyéni, családi szintű pályaorientációt, pályakorrekciót is jelentősen segíthetik a prognózisok eredményei. Összességében hasznosak lehetnek a munkaerőpiac valamennyi szereplője számára, hiszen a kellő mennyiségű és minőségű információval rendelkező munkaadók és munkavállalók is pontosabb képet alkothatnak a munkaerőpiacról és a lehetséges következményekkel számolva megalapozottabb döntéseket tudnak hozni. Rövidtávú munkaerő-piaci prognózisok a rendszerváltás után Magyarországon A rendszerváltást követően az első rövidtávú munkaerő-piaci prognózist 1991 őszén készítették el Magyarországon, a prognózisok rendszerét svéd minta alapján alakították ki (Lázár 2008). A magyar gazdaság akkori instabil állapotában ¾ évre vonatkozó előrejelzések készültek 3-4 ezer munkaadó megkérdezése alapján, évente kétszer. A kérdésekre a vállalatok vezetői válaszoltak az őket felkereső kérdezőbiztosoknak, élőszóban. Ezen rövidtávú prognózisokat a munkaügyi központok bonyolították le. 2004-től a rövidtávú prognózisok évente már csak egyszer készülnek Magyarországon, ezzel az időhorizont is kitolódott, azóta nem 3/4- évre, hanem 1 és ¼ évre kérdeznek. A hosszabb időtávra vonatkozó előrejelzéseket az tette lehetővé, hogy a magyar gazdaság ekkor már jóval konszolidáltabb képet mutatott, s a vállalatok hosszabb időtávra is biztosabban tudtak tervezni. Ezen kívül 2003-tól beindult egy negyedéves ún. munkaerő-gazdálkodási felmérés is a munkaügyi szervezeten belül. Ez a felmérés azonban már elsősorban nem személyes megkérdezésre épül, hanem nagy mértékben automatizált, s időhorizontja is rövidebb: a 95


kérdezést követő negyedév várható folyamataira kérdez rá. E negyedéves felmérések elsősorban a lokális munkaerőpiac várható alakulásáról szolgáltatnak megbízható információkat. Így nagymértékben hozzájárulnak, hogy a munkaügyi központok dolgozói hatékonyabban tervezhessék munkaerő-piaci programjaikat (pl. milyen ágazatban, mely településeken várhatóak nagyobb elbocsátások, milyen átképzési, továbbképzési irányokba érdemes terelni a munka nélkül lévőket, a pályakezdőket stb.), emellett a munkaügyi központok és a térségben működő vállalkozások kapcsolattartását is nagymértékben segítik. A rövidtávú prognózisok készítésekor már kezdettől fogva nem a munkaerő-kereslet, munkanélküliség alakulásának számszerű előrejelzése volt az egyetlen és legfontosabb cél. A számszerű előrejelzésen túl a további célok és a prognóziskészítés ún. melléktermékei sokszor fontosabbnak bizonyultak (Lázár 2008). A felmérések egyik fontos hozadéka az ún. szakmapozíciós mátrix, mely azt mutatja ki, hogy mely szakmákban várhatóak nagyobb arányú leépítések és melyekben várhatóak jelentősebb bővítések. Emellett rendszeresen rákérdeznek a prognózisok során arra is, hogy, milyen szakmákban keresnek a megkérdezett vállalkozások pályakezdőket. Ezt a szakmapozíciós mátrixot a 2007 őszén készült, legutóbbi rövidtávú prognózis- felmérés alapján mutatjuk be. A cégek vezetőitől a munkaerő-felvételek és csökkentések nettó létszámára kérdeztek rá a különböző foglalkozásokra vonatkozóan. A szakapozíciós mátrix mind a keresett, mind a romló pozíciójú foglalkozások esetében azt mutatja be, hogy a megkérdezett cégek válaszai alapján az adott foglalkozásokban mekkora létszámú mozgás (elbocsátás vagy létszámbővítés) lesz várható az elkövetkező évben. Országos szakmapozíciós mátrix a 2007. évi rövidtávú munkaerő-piaci prognózis eredményei alapján (az első 12 foglalkozás) Romló poziciójú foglalkozások, szakmák a 2008 év végéig tervezett létszámcsökkentés nagysága

Keresett foglalkozások, szakmák a 2008 év végéig tervezett létszámnövelés nagysága szerint

Keresett foglalkozások, amelyeknél pályakezdők felvételét tervezik 2008 év végéig

(csökkenő sorrendben)



Gyártósori összeszerelő Egyéb segédmunkások (pl. alkalmi munkás) Tehergépkocsi-vezető

Gyártósori összeszerelő Egyéb segédmunkások (pl. alkalmi munkás) Eladó

Gyártósori összeszerelő

Tartósítóipari munkás, gyümölcs-, zöldségfeldolgozó


Szabó, varrónő, modellkészítő

Lakatos Eladó Egyéb feldolgozóipari gépek kezelői, gyártósori összeszerelők Hegesztő, lángvágó

Szabó, varrónő, modellkészítő Lakatos

Egyéb számítástechnikai foglalkozások Hegesztő, lángvágó Egyéb segédmunkások (pl. alkalmi munkás) Konyhai kisegítő

Egyéb élelmiszergyártók, -feldolgozók és tartósítók

Egyéb feldolgozóipari gépek kezelői, gyártósori összszerelők

Forgácsoló


Egyéb vendéglátó-ipari foglalkozások

Gépészmérnök

Egyéb számítástechnikai foglalkozások

Forgácsoló

Egyéb mérnökök

Műanyag-feldolgozó

Egyéb számítástechnikai foglalkozások

Húsfeldolgozó (hentes, mészáros), hal- és baromfifeldolgozó

Országos összesen

Hegesztő, lángvágó Műanyag-feldolgozó

Forrás: ÁFSZ

23. sz. ábra

96

Eladó Lakatos


Feltűnő, hogy az egyes foglalkozásokat vizsgálva igen nagy az átfedés a nagy létszámban felvenni kívánt és ugyanakkor leépíteni szándékozók között. Ez tipikus esete a strukturális egyenlőtlenségeknek, miszerint a kínálat és a kereslet nem találkozik össze. Másrészt jórészt nagy fluktuációval jellemezhető szakmákról van szó. Erről a jelenségről korábban már volt szó. A gyártósori összeszerelők első helyen állnak mindhárom oszlopban, tehát mind a legnagyobb számban keresett, mind a legnagyobb számban elbocsátandó létszámok ebben a foglalkozásban várhatóak. Ez egyrészt mutatja ebben a munkakörben jellemző szezonalitást, de az átfedést magyarázhatja is, hogy ezen szakma FEOR besorolása nem különbözteti meg, „de a munkáltatók erre a munkára külön féle szakképzettségű dolgozókat alkalmaznak. A gyártósor jellege szerint lehet pl. lakatos, mechanikai, finommechanikai, elektroműszerész stb. szakképzettség a követelmény.” (Munkaerőpiaci Barométer 2008. 2.o.) A rövidtávú előrejelzések szerint egyértelmű kereslet - már évek óta - a forgácsoló szakmában mutatkozik a cégek válaszai alapján, de keresettek a különböző feldolgozóipari munkakörök, vendéglátóipari, számítástechnikai foglalkozások. A diplomát igénylő foglalkozások között leginkább a gépészmérnököket, szoftverfejlesztőket, informatikusokat és közgazdászokat keresik a cégek, bár ezek a foglalkozások a kisebb abszolút számok következtében nem szerepelnek a táblázatban megjelenített első tizenkettő között. Mivel a rövidtávú prognózisok kiválasztott cégek vezetőivel készült kérdőíves felmérések alapján készülnek, az eredményeiket is csak körültekintéssel szabad használni, értelmezni. Egyrészt mindig számolni kell a mintavételi hibával, ami abból adódik, hogy csak egy kiválasztott minta képviselőit kérdeztük meg. Emellett gyakran egyéb, jelentősebb torzítások is felmerülhetnek pl. nehéz elérni a nagyszámú mikro- és kisvállalati kört vagy ha akár csak néhány nagyvállalat utasítja vissza a válaszadást, már akkor is jelentős számú foglalkoztatotti réteg reprezentálása maradhat el. Másrészt a válaszokat jelentősen befolyásolhatják bizonyos fokig szubjektív jellegű tényezők is pl. hogy milyennek ítéli a válaszadó vállalati vezető a gazdasági kilátásokat, mekkora a konjunktúrába vetett bizalma stb. Ezek természetesen nem kiküszöbölhetőek, így viszont érdemes azt tudatosítani, hogy az egzakt számszerű előrejelzések ’beteljesülését’ a prognózisoktól nem lehet elvárni. 2006-tól a magyarországi rövidtávú prognózisokat Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium közösen készíti. A GVI kifejlesztett egy mindenki számára elérhető interaktív lekérdező rendszert Magyar Munkaerőpiaci Prognózis címmel www.mmpp.hu, melynek segítségével a felvételek adatai on-line módon lekérdezhetők és lementhetők. A magyar és az európai munkaerőpiacra vonatkozó rövid és középtávú prognózisok főbb megállapításai A rövidtávú prognózisokon kívül hosszabb időtávra, 10-20 évre vonatkozóan is készülnek munkaerőpiaci előrejelzések. Természetesen minél hosszabb az időhorizont, annál bizonytalanabb a becslés, és az időtáv növekedésével egyre nagyobb aggregátumokra vonatkozóan érhető csak el megbízható előrejelzés. A prognózisok készítői a múltbeli tendenciák alapján készítik becsléseiket, figyelembe véve azon tényezők hatásait, melyek a gazdaság által igényelt munkaerő mennyiségét, a foglalkoztatási struktúrát a leginkább befolyásolják. Így elsősorban a prognózisok készítésekor műszaki-technikai fejlődés által kiváltott hatásokat (pl. egy új technológia munkát kiterjesztő vagy munkát pótló jellegű-e), a 97


GDP várható alakulását, a munkavállalási korú népesség számának várható alakulását és az aktivitásra ható egyéb tényezőket érdemes figyelembe venni. A magyarországi munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának előrejelzésére vonatkozóan a közlemúltban az Európai Unió társfinanszírozásával a Humánerőforrás Operatív Programon belül készültek középtávú előrejelzések (ld. Munkaerő-piaci kutatások 2008), míg az EU országaira vonatkozóan a CEDEFOP készít rendszeresen közép-távú előrejelzéseket. Ezen európai szintű munkaerőpiaci prognózis készítői abból indulnak ki, hogy egy egységes európai munkerőpiacon már nem elégséges nemzeti szintű előrejelzéseket készíteni. Az elkövetkezőkben ezen európai és magyarországi középtávú prognózisok főbb eredményeit mutatjuk be. A legfrissebb európai középtávra szóló munkaerőpiaci prognózist a CEDEFOP 2008. februárjában publikálta, melyben 2015-ig fogalmazott meg várható előrejelzéseket a vizsgált országok munkaerő-piaci kilátásairól (ld. CEDEFOP: „Future skills needs in EuropeMedium-term Forecast: Synthesis Report. 2008). Az Európai Bizottság kérésére azóta elkészítettek egy még hosszabb távú előrejelzést, mely 2020-ig fogalmazza meg a várható tendenciákat (ld. CEDEFOP: Future Skills Needs in Europe, Focus on 2020.) Az előrejelzések Bulgária és Románia kivételével a 25 uniós tagországra, valamint Norvégiára és Svájcra vonatkoznak. A prognózisok eredményei, ahogy a készítőik is hangsúlyozzák inkább csak orientáló jelleggel bírnak és részletesebb elemzésekre nem adnak lehetőséget. Így a kutatók is csak viszonylag nagy aggregátumokban adják meg a munkaerő iránt várható kereslet alakulását: a hat fontosabb gazdasági szektorra, a kilenc foglalkozási főcsoportra valamint a három fő iskolai végzettség szerinti kategóriára (ISCED szerint) vonatkozóan. Az eredmények alapján a munkaerőpiacra az elmúlt évtizedekben jellemző szerkezeti változások - melyek következtében a tradícionális ipar és a mezőgazdaság veszített foglalkoztatottjainak létszámából, miközben a tudás-intenzív ágazatok és a szolgáltatások szerepe nőtt - a jövőben is folytatódni fognak. 2006 és 2015 között 13 millióval, 2020-ra további 7 millióval nő várhatóan az állások száma (ez az- ún. középső becslés, a kutatók megfogalmaznak ehhez képest pesszimistább és optimistább becsléseket is.) Ez a nettó növekedés a mezőgazdaságban (nagyobb mértékben) és az iparban (kisebb mértékben) a munkahelyek számának csökkenése mellett fog bekövetkezni. Kisebb, s nagyjából hasonló mértékű növekedést jósolnak a kutatók a szállítás, raktározás és a vendéglátóipar ágazatokban valamint a nem-anyagi jellegű szolgáltatások (egészségügy és oktatás) területén. A legnagyobb növekedés az üzleti-pénzügyi szolgáltatások területén várható. 2020-ra a becslések szerint a vizsgált országokban összességében négyből három munkahely a szolgáltatások területén lesz várható. Az előrejelzések készítői számoltak a várható munkaerőhiánnyal is. Hiszen a munkahelyek számának bővülése mellett jóval nagyobb lesz a várható munkaerőigény annak következtében, hogy pótolni kell a munkaerőpiacról (nyugdíjazásból vagy egyéb okból) kivonuló foglalkoztatottakat is. Összesen több mint 100 millió munkahelyet kellene betölteni 2006 és 2020 között várhatóan a megüresedések, valamint a létrejövő új állások számának összegeként. 2020-ra várhatóan 224 milliós állás lesz a vizsgált európai országokban. A becslések alapján a 15-64 évesek száma azonban 2020-ra 308,6 millióról (2006) 302,5 millióra fog csökkenni. Hogy a munkaerőpiaci igényeket 2020-ban ki lehessen elégíteni, a 1564 évesek 74%-ának kellene dolgoznia. Ha a lisszaboni stratégia által kitűzött 70%-os

98


foglalkoztatási célt sikerült is eddigre elérni, akkor is 12 millió fő fog hiányozni az európai munkaerőpiacon –vélik a becslések alapján a kutatók. A kereslet várható alakulása foglalkozási főcsoportonként: a változás millió főben 2006-2020 között Szakképzettséget nem igénylő egyszerű f oglalkozások Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők Ipari és építőipari f oglalkozások Mezőgazdsági és erdőgazdálkodási f oglalkozások Szolgáltatási jellegű f oglalkozások

Irodai, ügyviteli jellegű f oglalkozások Egyéb f elsőf okú képzettséget igénylő f oglalkozások Egyetemi, f őiskolai képzettség önálló alkalmazását igénylő f oglalkozások Törvényhozók, igazgatási és gazdasági vezetők -5

Létrejövő új állás ok

0

5

10

Az adott foglalkozás okból kilépők pótlás a m iatt felm erülő keres let

15

Ös s zes en

millió fő

Forrás: CEDEFOP 2008.

24. sz. ábra A foglalkozási főcsoportonként készített előrejelzések eredményei szerint várható, hogy folyamatosan növekvő igény lesz a magas és középfokú képzettségű munkavállalók iránt. Nőni fog a kereslet a felsőfokú képzettséget igénylő, nem fizikai jellegű munkakörök iránt, de emellett a szakképzettséget nem igénylő, egyszerű foglalkozások iránt is. Ezzel ellentétben várhatóan csökkenni fog a kereslet a mezőgazdasági szakképzett munkák iránt, az irodai és ügyviteli jellegű foglalkozások, valamint az ipari, építőipari foglalkozások iránt is. A kutatók fontos megállapítása, hogy még azon foglalkozások esetében is, ahol összességében a kereslet csökkenése várható, ezt a csökkenést ellensúlyozza azon becsült keresleti igény, mely a munkaerőpiacról kilépők pótlása miatt fog fellépni. Ezért a prognózis készítői különválasztják az adott foglalkozások esetében fellépő ún. pótlási igényeket, a kereslet bővülése következtében fellépő igényektől. Összességében a vizsgált 27 európai országban a magasan képzett nem fizikai jellegű munkákban várható a legnagyobb mértékű kereslet-bővülés, miközben a fizikai szakmunka iránti igény csökkenni fog.

99

20


millió fő

A foglalkoztatottak várható megoszlása iskolai végzettségük alapján EU25 Norvégia és Svájc

250 200 40,2

53,3

65,7

72,8

102,3

111,7

115,4

55,1

46,5

42,7

2006

2015

2020

150 100

89,1

50 63 1996

alapfokú végzettség

középfokú végzettség

felsőfokú végzettség

Forrás: CEDEFOP 2008.

25. sz. ábra A foglalkoztatottak iskolai végzettségét tekintve drámaian fog nőni a képzettek iránti igény. 2020-ban az állások több mint 30%-ában várhatóan felsőfokú végzettséget, nagyjából felében középfokú végzettséget igényelnek majd a munkáltatók, míg az állások kevesebb, mint 20%át fogják a becslések szerint alapfokú végzettséggel betölteni. (1996-ban ezek az arányok még a következőképpen alakultak: a foglalkoztatottak 21%-a felsőfokú, 45%-a középfokú, 33%-a pedig alapfokú végzettséggel rendelkezett). A képzettségi igények minden foglalkozási csoportban növekedni fognak, az alacsonyan képzettek rovására. Egyre több középfokú végzettségűre lesz szükség a szakképzettséget igénylő fizikai munkák terén, de a kereslet növekedése prognosztizálható a középfokú végzettségűek iránt az egyezrű, jórészt rutinmunkákat jelentő foglalkozásokban is. A közelmúltban Magyarországra készült középtávú munkaerőpiaci prognózisok eredményei jórészt összhangban állnak a CEDEFOP által becsült, európai tendenciákkal. A GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatói által készített becslés (Adler 2008.) 2005-2010 között csaknem 2%-os 2011 és 2015 között több mint 3%-os foglalkoztatási létszám-bővüléssel számol Magyarországon. Az ágazati szintű előrejelzések alapján a legnagyobb dinamikával 2015-ig a könnyűipari és az élelmiszer-ipari ágazatok veszítik el foglalkoztatottjaikat. „Előbbiek a távol-keleti konkurenciának esnek áldozatul, utóbbiak az élelmiszer-feldolgozás magas minőségi igényeit kielégítő folyamatos automatizálásnak.” (Adler 36.o.) A másik póluson a gazdasági szolgáltatások, az építőipar és a szabadidő eltöltésével kapcsolatos szolgáltatások állnak, igen magas dinamikájú foglalkoztatási képesség bővüléssel. A gazdasági szolgáltatások ágazat dinamikáját az táplálja, hogy a magasan kvalifikált szellemi munka relatív olcsó idehaza a fejlett országokhoz képest. A feldolgozóipar ágazatai jórészt szintén létszámvesztők lesznek (kivétel az iroda és számítógép, a villamosgép-gyártás és a műszeripar), részben a technikai-műszaki fejlődés ill. a teljesítménykövetelmények növekedésének létszámkiszorító hatása miatt. 100


Az ágazati előrejelzéseken túl készültek előrejelzések a munkavállalási korú népesség számának, a foglalkoztatottak területi elhelyezkedésének, a vállalati méretkategóriák várható alakulására vonatkozóan is. Ezen kívül igen részletes elemzések készültek a magyarországi munkaerő szakmaszerkezeti keresletének és a várható kínálatnak az alakulására vonatkozóan (Dávid-Fülöp 2008). Utóbbi prognózis erénye, hogy a kereslet várható alakulását a várható kínálattal veti egybe, és a kettő egybevetéséből hiány ill. túlkínálat mutatókat számol. A vizsgálat eredményei alátámasztják azt az érzékelhető jelenséget, hogy a kínálat és kereslet nem áll összhangban egymással. A képzési kínálat egyes foglalkozási szakmacsoportokban jelentősen meghaladja, más esetekben pedig többszörösen alulmúlja a keresletet. (A számítások a munkaerő kereslet 10 évre szóló, 2005-2015 közötti előrejelzésén alapulnak) A munkae rőke re sle t és kínálat kapcsolata

oktatók és pedagógusok ff Szociálpolitikus és szociális munkás ff. egészségügyi szakasszisztensek ff orvosok és gyógyszerészek ff. Művészeti, kulturális ,kommunikáció ff. irodai, ügyviteli, igazgatási ff. Számítástechnikai foglalkozású ff. gazdasági,kereskedelmi ff. Műszaki és üzemgazdász ff. Jogi foglalkozású ff. védelmi Kf. Művészeti, kulturális sport kf. Kielégített kereslet

irodai, ügyviteli, igazgatási kf. Számítástechnikai foglalkozású kf.

Kibocsátás többlete Gazdasági, kereskedelmi kf. Műszaki, középfokú

Kibocsátás hiánya

Egészségügyi szociális középfokú Kereskedelmi, vendéglátóipari foglalkozás-szakmacsoportok Építőanyag, vegyipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Építőipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Műszeripari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Fém-, gépipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Fa-, bútor ipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Nyomdaipari foglalkozás-szakmacsoportok összesen Ruha-,ciő-,textilipari szakmacsoportok Mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmacsoportok -15000

-10000

-5000

0 személyek száma

Forrás: Dávid-Fülöp 2008.

26. sz. ábra 101

5000

10000

15000


A diplomások esetében a legnagyobb mértékű kibocsátási többlet a széles értelemben vett oktatók esetében, a művelődésszervezőket, kommunikációs szakokat végzőket magában foglaló művészeti, kulturális szakmacsoportban, valamint a szociálpolitikus, szociális munkás szakmacsoportban jelenik meg. Hiány a műszaki végzettségűek esetén áll fenn a diplomások körében. A középfokú végzettségű szellemi foglalkozásúak csoportjára a diplomásokkal szemben a kibocsátás hiánya a jellemző (elsősorban az irodai, ügyviteli és a gazdasági-kereskedelmi középfokú szakképzettséggel rendelkezők körében) Ám ezt a hiányt csökkentheti, a jövőben is várható szakmaszerkezet-váltás, miszerint a középfokú képzettségűek helyett diplomásokat alkalmaznak a munkáltatók a korábban középfokú végzettségűekkel betöltött pozíciókba. Továbbá ez a túl-kereset kisebb lesz várhatóan azért is – jegyzik meg a kutatók - mert a középfokú fehérgallérosokat jelentős mértékben foglalkoztató mikrovállalkozásoknál jelenleg is túlfoglalkoztatás tapasztalható. Ennek oka a családi keretek között működő több százezernyi mikrovállalkozás sajátos családi önfoglalkoztató jellege. A legsúlyosabb hiányok a szakmunkáskínálat területén lesznek tapasztalhatóak az eredmények szerint. A kereskedelemben tapasztalható nagymértékű hiányt a kutatók kevésbé látják aggasztónak, „mivel a mindennapi tapasztalat az, hogy ez a szakmacsoport nagy mértékben fogad be szakképzetlen ill. nem adekvát szakképzettségű dolgozókat” (Dávid-Fülöp 145.o.) A bolti kiskereskedelem igénye pl. viszonylag könnyen kielégíthető akár szakképzetlen pl. érettségizett fiatalokkal, vagy felnőttképzések során átképzett idősebb munkavállalókkal is (a képzési időtartam általában nem hosszabb, mint 4-600 óra). A tulajdonképpeni fizikai szakmunkák esetében azonban más a helyzet, mivel ezek a szakmák nem vagy sokkal nehezebben tanulhatóak meg a felnőttképzés keretében. A hiány a fém- és gépipari valamint az építőipari szakmákban a legerősebb, de hiány mutatkozik a műszeripari szakemberekből is. Ezen eredmények már csak azért is figyelemre méltóak, mert a fémfeldolgozás és a gépipar ágazat nemzetgazdasági jelentősége igen nagy, az export jelentős részét ezen ágazatok állítják elő. Az előrejelzések szerint ezekben a szakmacsoportokban nemcsak a fémipari szakmunkások iránti igény fog nőni, de a szakmunkások tudásával, készségeivel kapcsolatos elvárások is változnak. A szakértői becslések szerint csökkenti fog az igény a gép és berendezés-kezelők- és összeszerelők iránt. Ez a csökkenés alapvetően a kvalifikáció iránti igény növekedéséből ered majd.

102


5. Információk és adatbázisok a képzésekről, és a munkaerőpiacról

Miről lesz szó ebben a fejezetben? Röviden bemutatunk néhány weboldalt, ahol az orientáció, konzultáció folyamatában szükséges információkat megtaláljuk. Említést teszünk a pályaismeret bővítésének lehetőségeiről. Végül ismertetjük a munkaerőpiacról kvantitatív információkat tartalmazó legfontosabb magyarországi weboldalak tartalmát.

A képzésekkel, képző intézményekkel, továbbá pályaismerettel, pályaorientációval kapcsolatos információk és elérhetőségeik A magyar nyelvű weboldalak közül ebben a fejezetben öt oldal rövid ismertetésére vállalkozunk, összefoglalva az elérhető információk körét. www.szakkepesites.hu A régi és új OKJ rendszerét a felhasználó szempontjából talán legjobban bemutató oldal Több szempontú keresésre ad lehetőséget: ABC szerinti, szakmacsoport alapján, tanulmányi terület és szakképesítési szint szerint egyaránt. Az interaktív OKJ lépésről-lépésre vezeti az érdeklődőt az új szakképzési rendszerben. Elérhető a Szakiránytű című fejlesztés, ami a pályaválasztók számára nyújt komplex segítséget. Képzés-, és intézményi kereső is rendelkezésre áll. www.epalya.hu Az ePálya weboldal az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által működtetett oldal. Főbb témakörei a tanulás, tanácsadás, munkaerőpiac és munka. A tanuláson belül képzettségek, képző intézmények, gyakorlati képzőhelyek és képzések keresésére van mód. A tanácsadás – regisztráció után – az önértékelő kérdőívek és a távtanácsadás (chat szobák) lehetőségét kínálja az érdeklődőknek. A keresett foglalkozások, munkanélküliek és álláskeresők összetétele, bejelentett álláshelyek és átlagkereseti adatok a munkaerőpiaci résztémái. Ezen túl az ÁFSZ weboldalán található állásajánlatok, munkaügyi központok és kirendeltségeik, illetve további hasznos információk érhetők el közvetlenül. www.felvi.hu A felsőoktatással kapcsolatos információk gyűjtőtára. A szakkereső, szakleírások, egyetemekfőiskolák rovatok, a különféle statisztikai adatok a felvételivel kapcsolatban, ponthatárok, diákhitel, Europass dokumentumok sokak számára hatékony segítséget nyújtanak a továbbtanulási döntés meghozatala előtt. Pályatanácsadást segítő kérdőívek támogatják meg a fiatalabb és tapasztaltabb felvételizők elképzelését. www.nive.hu A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet oldala. Tananyagunk szempontjából egyik legértékesebb része az OKJ adatbázisok hozzáférése. Elérhetőek a szakmai- és

103


vizsgakövetelmények és az új OKJ-hez kapcsolódó modultérkép is. Olvashatunk az NSZFI által koordinált szakképzési fejlesztésekről, kutatásokról. www.kir.hu A Közoktatási Információs Iroda weblapja. A gyakorlati munka szempontjából leginkább az intézménykeresőnek vehetjük hasznát az orientáló munkában. Az intézménytörzs 6211 tételt tartalmaz, melyben több szempontú keresés alapján találhatjuk meg a keresett intézményt. Listát találhatunk a felnőttoktatás munkarendje szerint érettségit adó középiskolákról, általános iskolákról és szakképzőkről is. Formálisan szerezhető pályainformációk: - Foglalkozási Információk Kézikönyve - Foglalkozási Információs Tanácsadók (FIT) mappái és szakmabemutató filmjei - Szakok a felsőoktatásban c. kiadvány - NSZFI szakmabemutató filmjei - Országos Képzési Jegyzék - www.afsz.hu - www.epalya.hu - www.okj2006.hu Informálisan szerezhető pályainformációk: - Személyes beszélgetés szakemberekkel - Intézménylátogatás (job shadiwing) - Magazinokban, interneten, rádióban, televízióban közölt általános témájú, de a pályaismeretet is érintő interjú - A média tematikus anyagai (műsorok, cikkek, interjúk, amelyek kifejezetten egy-egy életpályát, szakmát, szakterületet mutatnak be; különösen az „ősi mesterségek” megjelenítése lehet érdekes) A munkaerőpiaccal kapcsolatos információkat tartalmazó hazai és nemzetközi adatbázisok elérhetősége, információtartalma A kvantitatív jellegű információk legfőbb elérhetőségei A munkaerőpiaccal kapcsolatos legalapvetőbb kvantitatív adatok forrása a KSH (www.ksh.hu) és az ÁFSZ (www.afsz.hu). Mindkét szervezet honlapján igen részletesen tájékozódhatunk a munkaerő-piaci folyamatokról, tölthetünk le adatokat valamint részletes elemzéseket is. A KSH munkaerő-piacra vonatkozó legfőbb adatainak a forrása a munkaerő-felvétel, melynek legfontosabb eredményeit havonta gyorstájékoztatók formájában teszik közzé. Részletesebb elemzések negyedévente ill. időszakosan születnek (pl. Főbb munkaügyi folyamatok, Munkaerő-piaci jellemzők). Mivel minden negyedévben a munkaerő-felvételhez kiegészítő modult (tulajdonképpen egy plusz kérdéssort) tesznek hozzá, melyek egy-egy, a munkaerőpiaci helyzetét tekintve speciális célcsoport helyzetét járják körül, rendszeresen születnek részletesebb elemzések pl. az idősekről, a fiatalokról, a megváltozott munkaképességű személyekről is. A KSH a munkaerő-felvétel adatgyűjtéséből számolja és publikálja a 15-74 104


éves népesség és annak alcsoportjainak gazdasági aktivitására vonatkozó adatokat. A másik fontos adatforrás a KSH ún. intézményi adatgyűjtése, melynek során vállalatok szolgáltatják az adatokat 6 . Ebből az adatgyűjtésből származnak az alkalmazásban állók számára, a bérekre és a keresetekre, valamint az üres álláshelyekre vonatkozó adatok. A KSH honlapján megtaláljuk a népesség gazdasági aktivitásáról és egyéb jellemzőiről a legrészletesebb és legpontosabb adatokat produkáló népszámlálások valamint mikrocenzusok 7 feldolgozott adatait is. A honlapról az információk elérésére több úton indulhatunk el: böngészhetünk a letölthető kiadványok között vagy használhatjuk az ún. tájékoztatási adatbázist, mely a felhasználó által kívánt módon, a kiválasztott dimenziókban, a beállított részletességgel mutatja be az adatokat. Végül rendelkezésünkre állnak az ún. STADAT táblák, melyek a leggyakrabban használt adatokat mutatják be, különböző standard feldolgozásokban. A munkaerőpiacra vonatkozó idősorokat 1998-ig visszamenőleg találunk a honlapon. Érdemes tudni, hogy az adatok mellé ’módszertan’ címszó mögött a KSH ún. meta-adatokat rendelt, amelyek minden fontos háttérinformációt tartalmaznak egy adott adatról ( Pl. milyen adatgyűjtésből származik, mi a pontos adattartalom, milyen változások történtek ebben, mire kell figyelemmel lenni az idősorok értelmezése során stb.) A honlapon megtaláljuk a használt, legfontosabb osztályozások leírását, valamint a kérdőíveket is. Az egyes kiadványok megjelenési idejéről tájékoztatási naptárban tájékozódhatunk. Az ÁFSZ honlapján ’statisztika’ címszó alatt rendszeresen publikálja a nyilvántartott álláskeresőkre vonatkozó adatokat (gyors- és részletes jelentések, valamint havi idősorok formájában). Itt találhatjuk meg településsorosan a nyilvántartott álláskeresők számát és az adott település munkavállalási korú lakosságához viszonyított arányát is. Az álláskeresők ellátására vonatkozó adatokat ’járadékos statisztikák a MEOAB rendszerből’ címszó alatt mutatja be a honlap. Az ÁFSZ kistérségi becsléseket is készít a munkanélküliek számának megbecslésére, ezek az adatok szintén megtalálhatóak a honlapon. A becslés során a KSH Munkaerő-felvételének adatai, és népszámlálási adatok mellett a regisztrált álláskeresők adatai is igen nagy mértékben beszámításra kerülnek.. Becslések készülnek a munkanélküliek számának szezonálisan kiigazított értékire is, melyek szintén megtekinthetőek. Az ÁFSZ nyilvántartást vezet a magánmunkaerő-kölcsönző - és közvetítő cégekről, ezek működéséről rendszeres elemzést is készít. Hasonlóan az ÁFSZ vezeti az Alkalmi Munkavállalói Könyvvel dolgozók nyilvántartását is, melyről évente jelentést is készít. Rendszeresen közzéteszi honlapján az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök működésére, valamint monitoringjára vonatkozó adatokat is. A külföldiek magyarországi munkavállalására vonatkozó nyilvántartási adatokat szintén megtalálhatjuk a ’statisztika’ címszó alatt. Az ún. bér-tarifa felvétel szolgáltatja ma Magyarországon a legrészletesebb bér- és kereseti adatokat, ezt a felvételt minden évben az ÁFSZ bonyolítja le. Ennek eredményei igen részletes feldolgozásokban szintén elérhetőek a honlapról. 6

Az adatszolgáltatás válaszadói körét az összes, legalább 50 főt foglalkoztató és reprezentatív módon kijelölt 5– 49 fős vállalkozás, a kijelölt non-profit szervezetek, valamint létszámhatártól függetlenül valamennyi költségvetési és társadalombiztosítási intézmény jelenti. 7

A mikrocenzusok két népszámlálás között, igen nagy válaszadói mintán lebonyolított ún. kis népszámlálások.

105


A honlapon megtalálhatóak továbbá az ÁFSZ által lebonyolított negyedéves munkaerőgazdálkodási felmérések eredményei is, továbbá eljuthatunk a rövidtávú munkaerő-prognózis oldalára, a www.mmpp.hu -ra is. Az álláskeresők és munkaadók részére külön összegyűjti a honlap a releváns információkat. Az álláskeresők tájékozódhatnak a munkanélküli ellátás passzív és aktív formáiról, a munkaügyi központokban igénybe vehető szolgáltatásokról, támogatásokról és a képzésekről. A honlapon bárki böngészhet az ÁFSZ-nél rendelkezésre álló, betölthető állások és képzési ajánlatok kínálatából is. Természetesen a fenti információforrásokon kívül számos egyéb állami, magán vagy civil szervezet foglalkozik a munkaüggyel, készít kutatásokat és nyújt kvantitatív információkat. Ezek közül mi a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének oldalát ajánljuk (http://econ.core.hu/, saját kvantitatív adatbankkal rendelkeznek), valamint a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet (http://www.szmi.hu/), az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (http://www.ofa.hu/) honlapját és a Munkaügyi Kutatások Portálját (www.employmentpolicy.hu). A nemzetközi összehasonlító adatok két legfontosabb forrása az Eurostat (http://epp.eurostat.ec.europa.eu ) és az OECD (www.oecd.org).

106


III. JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNY Oktatással, képzéssel összefüggő jogszabályok 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról − A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló módosított 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet − A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetről szóló 292/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet − A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló módosított 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet − A felsőoktatási intézmények felvételi eljárásról szóló módosított 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet − Az iskolai rendszerű szakképzés munkaerőpiac által igényelt korszerűsítésére irányuló intézkedésekről szóló 2015/2003. (I. 30.) Korm. határozat − A szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1057/2005. (V. 3.) Korm. határozat − A felnőttképzés fejlesztésének irányelveiről és cselekvési programjáról szóló 1069/2004. (VII. 9.) Korm. határozat − 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről − 48/2001. (XII. 29.) OM rendelet a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásba vételének részletes − 7/2002. (XII. 6.) FMM rendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációs eljárási díjának mértékéről és felhasználásnak szabályairól − 7/2004. (III. 8.) OM rendelet a szakmai gyakorlaton alapuló elismerés rendszeréről − 13/2004. (IV. 27.) OM rendelet a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról − 17/2004. (V. 20.) OM rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről, valamint egyes oktatási jogszabályok módosításáról − 1/2006. (II. 17.) OM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási 107


− 8/2006. (III. 23.) OM rendelet a szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről, valamint a térségi integrált szakképző központ tanácsadó testületéről − 14/2006. (IV. 3.) OM rendelet a szakiskola és a szakközépiskola kilencedik évfolyamán a gyakorlati oktatás támogatásának igényléséről, folyósításáról és elszámolásának rendjéről − 1/2006. (VII. 5.) SZMM rendelet a szakmai és vizsgakövetelmények formai előírásairól − 13/2006. (XII. 27.) SZMM rendelet a szakképzési hozzájárulást a saját munkavállalói részére szervezett képzéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezett költségei elszámolásának feltételeiről és az elszámolás szabályairól − 10/2007. (II.27.) SZMM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről szóló 1/2006. (II. 17.) OM rendelet módosításáról

Foglalkoztatással, munkaerőpiaccal összefüggő jogszabályok 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról 1994. évi LXVI. törvény a Bérgarancia Alapról 1997. évi LXXIV. törvény az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről 2004. évi CXXII. törvény a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról 2004. évi CXXIII. törvény a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról 2005. évi CLXXX. törvény a foglalkoztatás bővítése és rugalmasabbá tétele érdekében szükséges intézkedésekről − 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerő-toborzás támogatásáról − 8/1999. (XI.10) SZCSM rendelet a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának az engedélyezéséről − 49/1999. (III.26.) Korm. rendelet a közmunkaprogramok támogatási rendjéről − 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet a munkaerő-kölcsönzési és a magán-munkaközvetítői tevékenység nyilvántartásba vételéről és folytatásának feltételeiről

108


− 291/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról − 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról − 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet a munkaerő-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról − 1993/2004 (IV.27.) Korm. Rendelet a Magyar Köztársaság által az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően alkalmazandó munkaerő-piaci viszonosság és védintézkedés szabályairól. További jogszabályok megtekinthetők: www.szmm.gov.hu gyűjteménye menüpontban.

109

Munkaügyi jogszabályok


IV. WEB-TÁR Pályaorientáció www.epalya.hu www.taninfo.hu www. kepezdmagad.hu www.palyaorientacio.lap.hu www.milegyek.hu www.webmutato.hu/palyavalaszto www.palyainfo.hu www.npk.hu www.palyanet.hu www.palyaorientacio.lap.hu Országos Képzési Jegyzék www.nive.hu www.szmm.gov.hu www.szakkepesites.hu www.szakma.hu Oktatás, képzés, tanulás www.pallo.bmknet.hu www.mot.hu www.sulinet.hu www.ame.hu www.kir.hu www.oki.hu www.fupi.hu www.civitas.hu www.nive.hu www.felvi.hu www.fisz.hu www.okev.hu www.sulinet.hu www.feta.hu www.okm.gov.hu www.kepezdmagad.hu www.felnottkepzes.lap.hu www.tanfolyam.lap.hu www.felnottkepzes-info.hu www.afsz.hu

110


Regionális Képző Központok Észak-magyarországi Regionális Képző Központ: http://www.erak.hu/ Békéscsabai Regionális Képző Központ: http://www.brmkk.hu/ Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központ: http://www.bmik.hu/ Debreceni Regionális Képző Központ: http://www.drmkk.hu/ Kecskeméti Regionális Képző Központ: http://www.krmkk.hu/ Nyíregyházi Regionális Képző Központ: http://www.nyrmkk.hu/ Pécsi Regionális Képző Központ: http://www.prkk.hu/ Foglalkoztatás, munkaügy Állami Foglalkoztatási Szolgálat: http://www.afsz.hu/ Szociális és Munkaügyi Minisztérium: http://www.szmm.gov.hu/ Nemzeti Europass Központ: http://www.europass.hu/ Országos Foglalkoztatási Közalapítvány: http://www.ofa.hu Szociális és Munkaügyi Minisztérium: http://www.szmm.gov.hu/ Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: http://www.nfu.hu/ Munkaközvetítő portálok www.afsz.hu www.jobmonitor.hu www.profession.hu http://www.joblex.hu/ http://www.manpower.hu/ http://www.jobline.hu/ http://www.jobservice.hu/ http://www.trenkwalder.com/hu/ http://ec.europa.eu/eures/ http://www.topjob.hu/ http://www.jobinfo.hu Munkaerőpiaccal kapcsolatos információk, adatbázisok: Központi Statisztikai Hivatal: http://portal.ksh.hu/ ÁFSZ statisztikai oldala: http://internet.afsz.hu/engine.aspx?page=full_AFSZ_KOZOS_Statisztika Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének adatbankja: http://adatbank.mtakti.hu/ Oktatási és Kulturális Minisztérium statisztikai oldala: http://www.okm.gov.hu/statisztika APEH statisztikai oldala: http://www.apeh.hu/adostatisztika Munkaerőpiaci prognózisok: Európai szintű munkaerőpiaci prognózisok: http://www.cedefop.europa.eu/ Magyar munkaerőpiaci prognózis: http://www.mmpp.hu/ ÁFSZ negyedéves munkaerő-gazdálkodási felmérése: http://internet.afsz.hu/engine.aspx?page=afsz_negyedeves_munkaerogazd_felmeres

111


Munkerőpiaci kutatások Munkaügyi kutatások portál: http://www.employmentpolicy.hu/ Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet: http://szmi.hu/ Nemzetközi statisztikai adatok: Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/ OECD: www.oecd.org ENSZ: http://esa.un.org/

112


V. IRODALOMJEGYZÉK I. modul 1. fejezet Halász Gábor-Lannert Judit: Jelentés a magyar közoktatásról 2006 – OKI, Budapest, 2006. Imre Anna-Györgyi Zoltán: Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás (2006) in Jelentés a magyar közoktatásról 2006 – OKI, Budapest, 2006. Jogszabályok elektronikus gyűjteménye http://net.jogtar.hu Magyar Hivatalos Közlöny www.mhk.hu 2. fejezet Habók Anita – Szuchy Róbert: A szakképzés helyzete az Európai Unióban Új Pedagógiai Szemle, 2007. II. 55-63. Tóth Anikó (2007): Az új OKJ bevezetése, in Borsi Árpád: Az OKJ és a felnőttképzés Singer Péter: Felnőttoktatás és -képzés iskolarendszerben és azon kívül www.oki.hu Tudástár Hrubos Ildikó: A felsőoktatás intézményrendszerének átalakulása Aula Kiadó, 2006. Dr. Henczi Lajos: A szak és felnőttképzés-szervezés gyakorlata (RABBE) 2007. www.okm.gov.hu – Oktatási és Kulturális Minisztérium www.nive.hu - Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet www.szakkepesites.hu - TANINFO (új OKJ) www.felvi.hu - Felsőoktatási Információs Központ 3. fejezet Zachár László: A felnőttképzés rendszere és főbb mutatói www.oki.hu Tudástár Borsi Árpád: Az OKJ és a felnőttképzés Felnőttképzők Szövetsége, Budapest, 2006. Dr. Henczi Lajos-(társszerzők: Bertalan Tamás- Rettegi Zsolt): Felnőttképzési menedzsment Perfekt, Budapest, 2005. Borsi Árpád: Felnőttképzés az új OKJ rendszerében, Felnőttképzők Szövetsége, Budapest 2007.

113


4. fejezet Vargáné Dávid Mária: Pályaorientációs foglalkozások és a munkaerőpiacon való eligazodás támogatása az iskolában B-A-Z Megyei Munkaügyi Központ, 2003. Lengyel János: Munkaerő-piaci kutatások Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, 2008. Dr. Henczi Lajos: A szak és felnőttképzés-szervezés gyakorlata (RABBE) 2007. Andorka Rudolf 2006. Bevezetés a szociológiába. Második javított és bővített kiadás, Budapest, Osiris Ifjúság 2000. Tanulmányok 2002., Budapest, Nemzeti ifjúságkutató Intézet Ifjúság 2004. Gyorsjelentés 2005. Budapest, Mobilitás A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. A munkaerő-felmérés IV. negyedévi kiegészítő felvétele alapján, 2007. Budapest, KSH. Mikrocenzus 2005. Iskolázottsági adatok (http://www.mikrocenzus.hu/mc2005_hun/index.html)

2006.

Budapest,

OECD Employment Outlook 2008. (1. fejezet) www.oecd.org/els/employment/outlook Polónyi István - Tímár János: Tudásgyár vagy papírgyár 2001. Budapest, Új Mandátum Szakmainformációs és pályatervező szoftver, Tanári Kézikönyv, é.n. Budapest, NSZI Társadalmi helyzetkép 2003. 2004. Budapest, KSH 5. fejezet Dr. Henczi Lajos: A szak és felnőttképzés-szervezés gyakorlata (RABBE) 2007. Borsi Árpád: Felnőttképzés az új OKJ rendszerében Felnőttképzők Szövetsége, Budapest 2007. www.szakkepesites.hu www.szakma.hu www.okj2006.hu www.afsz.hu www.kompetencia.com www.nive.hu www.szmm.gov.hu

114

KSH


II. modul 1. fejezet Dr. Völgyesy Pál: Pályaismeret (jegyzet) Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Tanárképző Intézete Gödöllő 1995. (15-16. oldal) 2. fejezet Beck, U. 2003. A kockázattársadalom. Út egy másik modernitásba. Budapest, Századvég (különösen a 6. fejezet: A kereső munka szabványosított rendszerének felbomlása: a képzés és a foglalkoztatottság jövője) Enyedi György 1996. Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában Budapest, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Friedman, Thomas L. 2008. És mégis lapos a föld. A XXI. Század rövid története, Budapest, HVG Laky Teréz 2003. A munka világa In: Társadalom, politika, jogrend Szerk: Kulcsár Kálmán és Bayer József, Budapest, MTA Társadalomkutató Központ Kossuth Kiadó. Lengyel Imre- Rechnitzer János 2000. A városok versenyképességéről. In: Horváth Gyula és Rechnitzer János szerk.: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA, Regionális Kutatások Központja Kohli, M. 1993. A foglalkozási életút intézményesülése és individualizálódása. In: Replika, 910.sz. Somlai Péter 2002. Húsz év. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest Ajánlott irodalom: Giddens, A. 2005. Elszabadult világ., Hogyan alakítja át életünket a globalizáció?, Budapest, Demos Magyarország 3. fejezet A be nem jelentett foglalkoztatás visszaszorítása Magyarországon. 2008. Jelentés. Világbank Humán Fejlesztési Szektor Egysége Európa és Közép-Ázsiai régió A magyarországi munkaerőpiac 2006. Budapest, Foglalkoztatási Hivatal, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Területi Statisztikai Évkönyv 2006. 2007. Budapest, KSH 115


Dögei Ilona és Mód Péter 2007. Közfoglalkoztatás a települési szociálpolitikában –Közcélú munka gyakorlata az adatok tükrében (2001-2006.) In: Kapocs. Különszám. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet. Elek Péter, Scharle Ágota, Szabó Bálint, Szabó Péter András 2008. A bérekhez kapcsolódó adóelkerülés Magyarországon. Készült a Világbank és Magyarország kormánya között a fekete (adózatlan) foglalkoztatás visszaszorítása érdekében kezdeményezett együttműködés keretében Enyedi György 1996. Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában Budapest, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület Kertesi Gábor- Köllő János 2000. Életkor szerinti kereseti különbségek a rendszerváltás előtt és után. In: Racionalitás és méltányosság. Tanulmányok Augusztinovics Máriának. Szerk. Király J. és mások Budapest, Közgazdasági Szemle Alapítvány A Kis- és középvállalkozások helyzete 2005. 2006, Budapest, GKM Köllő János (2008a). Két jegyzet a be nem jelentett foglalkoztatásról és bérekről, MTA, KTI, Budapest Köllő János (2008b) Munkaerő-piaci botránykrónika In: Café Babel 56-57. sz. Laki László 2002. Munkaerő-piaci helyzet, gazdasági aktivitás, foglalkoztatottak, földbirtoklás és vállalkozás. In: Ifjúság 2000. Tanulmányok. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet Laky Teréz 2003. A munka világa In: Társadalom, politika, jogrend Szerk: Kulcsár Kálmán és Bayer József, Budapest, MTA Társadalomkutató Központ Kossuth Kiadó. Losoncz Miklós 2007. A magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásai. Tatabánya, Tri Mester Monostori Judit. 2008. Aktív korúak nyugdíjban. A nyugdíjkorhatár alatti népesség nyugdíjba vonulásának okai és következményei. Kézirat. ’Munkaerőpiaci Helyzetkép2007.’ 2008, Budapest, KSH ’Munkaerőpiaci Helyzetkép2007. 2008. Budapest, ÁFSZ OECD Employment Outlook 2008. Rövid távú munkaerő-piaci előrejelzés – 2008. Budapest, GVI Szegő Szilvia (szerk.) 2002.. Regionális fejlődés Európában és Magyarországon. Budapest, Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központ. Társadalmi helyzetkép 2005. 2006. Budapest, KSH 116


4. fejezet Adler Judit 2008: A munkaerő-struktúra alakulása 2015-ig. In: Munkaerő-piaci kutatások. Szerk. Borbély Tibor-Fülöp Edit. Budapest, ÁFSZ CEDEFOP 2008. „Future skills needs in Europe- Medium-term Forecast: Synthesis Report. CEDEFOP 2008. Future Skills Needs in Europe, Focus on 2020. Dávid János-Fülöp Edit 2008. A munkaerő szakmaszerkezeti kereslet-előrejelzése, a kereslet és kínálat egybevetése. In: Munkaerő-piaci kutatások. Szerk. Borbély Tibor-Fülöp Edit. Budapest, ÁFSZ Lázár György 2008. A rövidtávú munkaerő-piaci prognózisok készítésének kialakulása és fejlődése Magyarországon 2008. Kézirat Munkaerő-piaci Barométer 2008. Budapest, GVI Rövid távú munkaerő-piaci előrejelzés – 2008. Kutatási Jelentés. Budapest, GVI

117

2008. Foglalkoztatási és Szociális Hivatal 2008

Recommend Documents