T. Hallgató! Az alábbi jegyzet kizárólag a Tomori Pál főiskola hallgatói számára készült a forrásokban felsorolt írások szöveghű átvételével, vagy kivonatolásával, azzal a céllal, hogy segítse a vizsgára való felkészülést. Ezért kérem, ne tegye föl az internetre!
REGIONÁLIS TANULMÁNYOK AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK óravázlat 2012/13. tavaszi félév
Az USA számokban Az USA legfontosabb adatai Területe: 9 826 630 km2 – a világ harmadik, Amerika második legnagyobb területű országa. Lakosság: 307,5 millió (2009) – a világon a harmadik legnépesebb ország Népsűrűség: 31 fő/km2 Fővárosa: Washington Államforma: szövetségi köztársaság Közigazgatási beosztás: 50 szövetségi állam, 1 szövetségi kerület Pénznem: 1 USD = 100 cent Hivatalos nyelv: angol Népek: fehér (80% - ebből spanyol-amerikai 13 %), afro-amerikai (fekete) 13 %, ázsiai 4,5 %, indián és eszkimó 1 % Vallások: protestáns 49 %, római katolikus 22 %, ortodox keresztény 2%, mormon 5 %, muszlim 2 % zsidó 1,5 %, felekezeten kívüli 1,5 % Népesebb települések, agglomerációval együtt: New York (20 millió fő), Los Angeles (18 millió fő), Chicago (10 millió), agglomeráció nélkül: New York (8,1 millió fő), Los Angeles (3,9 millió fő), Chicago (2,8 millió fő) Gazdaság: szolgáltatói jellegű GDP/fő: 45 778 USD Közlekedés: Legfontosabb kikötők: New York, New Orleans, Houston Legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Atlanta (Hartsfield–Jackson Atlanta International Airport), Chicago (O’Hare International Airport), Los Angeles (Los Angeles International Airport) New York (John F. Kennedy International Airport).
1
ORSZÁGTÖRTÉNET Az USA kialakulása Az első telepesek A mai Amerikai Egyesült Államok fiatal, demokratikus ország, több mint két évszázaddal ezelőtt még Anglia legrégebbi gyarmata volt. Sokáig a terület nem került az európai nagyhatalmak érdeklődési középpontjába. Délen a spanyolok csak gyérén szállták meg a mocsaras Észak-Florida és a sivatagos Észak-Kalifornia vidékét, biztosítván az angol és a francia kalózok ellen az ezüstszállítmányuk biztonságosabb útvonalát. A déli folyók torkolatvidékein csak egy-két bátor kalandvágyó keresett átjárót Ázsia felé, (sikertelenül). A 16. század végén, a spanyol Armada bukásával (1588) megerősödött Anglia tengeri hatalma. Ekkor került Nagy-Britannia látókörébe az Újvilág és kezdődött el Észak-Amerika újkori felfedezése és benépesítése. Észak-Amerika keleti és déli földjei kedvező földrajzi helyzetük, közelségük, éghajlati adottságaik, földbőségük, természeti kincsük révén vonzotta a kalandvágyókat, hódítókat, kitelepülőket. A 17. század elején létesültek az első francia, angol, holland kereskedelmi telepek a keleti partvidéken és a Mississippi mentén. 1607-ben Jamestownban, a későbbi Virginiában egy londoni kereskedelmi társaság (Virginiai Társaság) finanszírozta az első telepesek dohánytermesztését. Voltak, akik a „Mayflower” nevű hajóra szállva, az európai vallásháborúk elől menekülve kerestek új hazát, ők voltak a „zarándok atyák”, s az esemény úgy íródott be a történelembe, hogy „a puritánok menekülése a Stuartok elől”. Ők a békés egymás mellett élés politikáját hirdetve kezdték el új farmeréletüket, munkájukat a mai Boston környékén. A zarándokokat a föld nélküli parasztok követték. Mások gazdasági érdekből, vagy politikai okokból, vagy éppen függetlenséget keresve keltek nagy útra. 1624-ben a hollandok alapították Új-Amszterdam gyarmatukat, közepén a Manhattanszigettel, ezt az angolok elfoglalták s átkeresztelték New Yorkra. A legsikeresebb korai gyarmat Pennsylvaniában volt, egy ideig sikerült az ottani telepeseknek jó kapcsolatokat kiépíteni a bennszülöttekkel. A kereskedelmi telepek lassan állandó jellegű telepes gyarmatokká váltak. A legtöbb telepes Angliából érkezett. Angliának egyre fontosabb lett az új gyarmata, ahol bőven volt fa, vas, réz, só és len, ami az iparosodó Európában éppen hiánycikk lett. A kolóniák fennmaradása, terjeszkedése Angliától függött. Közös érdekük volt a franciák és a bennszülöttek elleni védekezés. A francia prémvadászok a Szent Lőrinc-folyó vidékén a 17. sz. elején jelentek meg, akik az akkori prémdivat nyomán kereskedni akartak a helyi indián törzsekkel. Őket a jezsuita hittérítők követték. A francia terjeszkedés, indián szövetségesekre találva lassan utat tört a Felső-tó vidékétől a Mississippi völgyén keresztül New Orleansig. A 18. században az angolok és a franciák egymás területi kísérői lettek. Az angolok nyugat felé haladva az Appalache-hegységet átszelve az Ohio völgyében francia erődökbe ütköztek, ekkor kezdődött el igazán Anglia és Franciaország véres versengése Amerika földjének bitorlásáért. A nagyhatalmak küzdelmét a kitelepült más nemzetiségű európai telepesek vérmérsékletük és 2
nemzeti szimpátiájuk szerint támogatták. Az angol-francia békekötésre csak a 18. sz. végén került sor. Ekkor került angol kézre az Appalache és Mississippi közötti terület. Ebben az időben az anyaországnak, Angliának túl sok gondja akadt saját országában, ill. Európában. Így nem volt ereje, ahhoz, hogy megakadályozza észak-amerikai gyarmatának önállósodási, függetlenedési folyamatát. A kolóniák 1763-tól kezdve egyre terhesebbnek érezték a brit adók fizetését. Ugyanakkor Anglia megtiltotta a kolóniáknak az Appalachehegységen túli indián területekre való terjeszkedését, ami a gazdaság fejlődési gátjává vált. Ez feszültséget, széleskörű felháborodást és elszakadási küzdelmet eredményezett. Ezt erősítették a véres incidensek, események, a bostoni sortűz és a bostoni teadélután. Végül is 13 atlantiparti kolóniából (1776-1783) tartó függetlenségi harc árán megalakult a fiatal szövetségekből álló köztársaság, megfogalmazták és kimondták a Függetlenségi Nyilatkozatot (1776), majd később az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányát. Az alapító államok A 13 észak-amerikai brit gyarmat: New Hampshire, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut, New York és Vermont, New Jersey, Pennsylvania, Delaware, Maryland, Virginia és Kentucky, Észak-Karolina és Tennessee, Dél-Karolina, Georgia. A 13 állam az Egyesült Államok magvát adta kb. 1 millió km2-es területen, 2,5 millió fővel. Területi bővülések Kontinens megismerését, a feltárását, a telepesek bevándorlását fokozta a feltárt ásványkincsek bősége (az Appalache-hegység feketeszene, a Sziklás-hegység, Kalifornia, Alaszka színes- és nemesérc-lelőhelyei (1848-ban tört ki az aranyláz), a szabad művelésre váró földterületek. S nem állította meg az indián őslakosok ellen folytatott harc sem. „Az ígéretek és a lehetőségek földje” lett Amerika. A függetlenség kivívása után az USA gyors ütemben terjeszkedett nyugat felé. A 1860-as években már a mai törzsterülettel rendelkezett. A területek többségét az új állam háborúkban az indiánoktól, a spanyoloktól és Mexikótól szerezte meg. Egyes területeket megvásároltak a franciáktól (Louisianát), a mexikóiaktól ÚjMexikót, Arizonát, Utahot, Nevadát és Kaliforniát, a spanyoloktól Floridát. Az ország legsikeresebb területszerzése Alaszkához kötődik. „Potom pénzért”, 7,2 millió dollárért szerezték meg az orosz cártól. Hamar kiderült, hogy jó vétel volt, mert Alaszkában gazdag aranylelőhelyeket fedeztek fel. De igazán a ma és a jövő ígérete ez a föld, mivel kőolajban, földgázban gazdag. 1959-ben került a legutolsó terület az USA államterületéhez: a Hawaiiszigetek. Ez az USA egyetlen tengerentúli állama, 50. szövetségi állama. A „Vadnyugat” meghódítása együtt járt a szűzföldek feltörésével, az ásványkincsek kiaknázásával, a vasutak, közutak, az infrastruktúra kiépítésével. Hatalmas, a kontinenst átszelő transzkontinentális út- és vasúthálózat született a bevándorlók munkája nyomán. Városok, óriásvárosok nőttek a keleti, a déli, majd a nyugati partvidéken, az ország belső területein. Gyakran olyan helyeken is, ahol igazán nem élne ember: pl.: Las Vegas, óriásváros a sivatagban, vagy földrengéses övezetben: San Francisco, Los Angeles. A tőkések pénzt fektettek be az ipari vállalkozásokban. Jövedelmező befektetések révén megszülettek az első nagy ipari mágnások – a maguk erejéből csúcsra törő kisemberek „selfmade men”-ek (pl.: John Rockefeller). Az iparosodás egyúttal súlyos társadalmi problémákat is hordozott. USA a térség uralkodó államává lett. Az 1823-ban deklarálták a Monroe-elvet, miszerint
3
„Amerika az amerikaiaké” – Európa minden jogát elutasították az Újvilág államügyeinek beleszólására. Bátorították a térség államait, a latin-amerikai gyarmatok elszakadását. USA a népek olvasztótégelye lett, „a szabadság földje”, de ehhez az kellett, hogy saját területén belül is megvívja a polgárháborúját (1861-65 között). A polgárháború a gyorsan fejlődő, iparosodó, rabszolgaságot elvető, „szabad” északi államok és a monokultúrás gazdálkodást (gyapottermesztést) folytató, Angliával kereskedő déli államok között robbant ki. A polgárháborút az északiak nyerték meg. Ez azzal járt, hogy délen eltörölték a rabszolgaságot, a korábbi rabszolgák bérmunkásként dolgoztak, emiatt a déli ültetvényes gazdálkodás egyre inkább háttérbe szorult a farmergazdálkodással szemben. Amúgy az északi államokban az 1850-es évektől, majd a ’60-as évektől a Republikánus Párt elnökének: Abraham Lincolnnak a vezetésével is erőteljes rabszolgaság ellenes mozgalom bontakozott ki. Ennek hatására 1861-ben 11 déli állam kivált az Unióból és megalakították az Amerikai Konföderációs Államokat Jefferson Davis-szel az élén, kirobbantva ezzel az amerikai polgárháborút. Csak öt év múltán lett egységes az Unió. Igaz a faji szembenállás és előítéletes gondolkodás csak a huszadik század közepére enyhült.
Amerika népei Amerika őslakosai Amerika őslakói a mongolokkal rokon sárgabőrű indiánok és az inuitok (az eszkimó elnevezés pejoratív). Az indiánok mintegy 40 ezer évvel ezelőtt vándoroltak Ázsiából Amerikába. Az ázsiai vadászó népek a befagyott Bering-szoroson át követték a vadakat Alaszka felé. Fokozatosan terjeszkedtek dél felé, mígnem 20 ezer év múlva Peru magaslati völgyeit is elérték. A legjobban szervezett, társadalmi hierarchiában élő, birodalmakat is létrehozó indiánkultúrák Közép- és Dél-Amerikában jöttek létre. Az indián faluközösségek városállamokat alkottak, ezek vezetői vagyonos családból kikerült papok, és gazdasági, ill. katonai vezetők voltak. Az indián kultúrák főbb terményei a kukorica, a burgonya, a paprika, a paradicsom, a dohány, a bab, a tök, a kakaó, a napraforgó, a földimogyoró, az ananász, a gyapot, a kinin, a kaucsuk és a vanília volt. Közép-Amerikában Mexikó, Észak-Guatemala, Nyugat-Honduras területén bontakozott ki a maya kultúra (Kr.u. 3-10 sz.) A Mexikói-fennsíkon az aztékok szervezték meg államukat a 13. sz.-ban. Dél-Amerikában, a mai Peru, Bolívia, Ecuador, valamint Chile északi részén jött létre az inkák birodalma (11.-13. sz.-ban). Székhelye a Titicaca-tótól északra húzódó Cuzcovölgyben volt. A híres inka város, a hegytetőre épített Machu Picchu romjai ma is láthatók. Az öntözéses, belterjes teraszos földművelést folytattak az Andok lejtőin. Kukoricát, burgonyát, földimogyorót, gyapotot, kokát termesztettek. Alpakát, lámát, tengerimalacot tenyésztettek, halásztak a tengeren és a tavakban. Az európai hódítók, telepesek A nagy földrajzi felfedezések után megindult az európaiak bevándorlása és a föld gyarmatosítása. Közép- és Dél-Amerikában a spanyolok, portugálok, Észak-Amerikában az délen főleg az angolok, északon a franciák szálltak partra. New Englandben főleg puritán családok éltek, ahol a vallási és a családi összetartás nagy jelentőséggel bírt. A Hudsonfolyótól délre kivándorolt svédek, skótok, írek, hollandok és németek is megvetették a 4
talpukat és folytattak vegyes gazdálkodást. Az európai hódítók és telepesek a földbőségnek köszönhetően, nagy területeken, nagybirtokon kezdhették meg a gazdálkodást. Afrikai rabszolgák és egyéb népcsoportok Amerikába a fekete rabszolgák behozatala több hullámban történt. Először a spanyol és portugál gyarmatokra hoztak be fekete bőrű, élő munkaerőt Afrikából, a helyi indián közösségek kiirtása miatt, városépítésekhez, ásványkincsek bányászatához, ültetvényes gazdálkodáshoz. Észak-Amerikában a déli gyarmatokon angol arisztokraták dolgoztattak birtokaikon nagy teherbírású, erős fizikumú néger rabszolgákat, akik a helyi szubtrópusi klímát is könnyedén elviselték. A főtevékenységük a 17-18. században a dohány- és gyapottermesztés volt.
5
Az USA népessége Az USA benépesülése Az USA-ban 1800 körül még 4 millió lakos sem élt, de 200 évvel később a lakosok száma 250 millióvá nőtt. Persze szó sincs arról, hogy a természetes szaporulat lett volna ilyen nagy. Az Egyesült Államok népességének növekedése Év 1790 1800 1810 1820 1830 1840 1850 1860 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010 2012
Népesség, fő Változás, % 3,929,214 — 5,236,631 33.3% 7,239,881 38.3% 9,638,453 33.1% 12,866,020 33.5% 17,069,453 32.7% 23,191,876 35.9% 31,443,321 35.6% 38,558,371 22.6% 49,371,340 28.0% 62,979,766 27.6% 76,212,168 21.0% 92,228,531 21.0% 106,021,568 15.0% 123,202,660 16.2% 132,165,129 7.3% 151,325,798 14.5% 179,323,175 18.5% 203,211,926 13.3% 226,545,805 11.5% 248,709,873 9.8% 281,421,906 13.2% 308,745,538 9.7% 313,914,040 1.7%
A népszaporulat jelentős részét a bevándorlók adták. Őket 1920 óta tartják számon, azóta törvényekkel is korlátozzák a bevándorlást. Az adatok szerint 1920 óta valamivel több mint 50 millióan érkeztek az országba. Manapság a letelepedési engedélyeket szinte kizárólag jól képzett szakemberek kapják. Három bevándorlási hullámról beszélhetünk. * Az első hullámban 1890-ig nagyrészt angolok, skótok, majd írek érkeztek. * A második hullámban Közép-, Dél- és Kelet-Európából érkeztek az ottani szegények. (Ez az a bizonyos időszak, amikor "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk".) Mivel ekkor már szabad területek nem voltak, az érkezők többnyire a nagyvárosokban telepedtek le, és ipari munkásokká váltak. * A harmadik az ázsiaiak és latin-amerikaiak hulláma.
6
A bevándorlók és származási területük Összes Európa Ázsia Afrika Óceánia Latin-Amerika Észak-Amerika Nincs adat
1850 1860 1870 1880 1890 1900 1910 2202625 4134809 5563637 6675875 9243535 10330534 13506272 2031867 3807062 4941049 5751823 8030347 8881548 11810115 1135 36796 64565 107630 113383 120248 191484 551 526 2657 2204 2207 2538 3992 588 2140 4028 6859 9353 8820 11450 20773 38315 57871 90073 107307 137458 279514 147711 249970 493467 717286 980938 1179922 1209717 41977 3888 3592 4068 6012 10742 9614
Összes Európa Ázsia Afrika Óceánia Latin-Amerika Észak-Amerika Nincs adat
20000000 18000000
1920 1930 1960 1970 1980 1990 13911767 14197553 9678201 9303570 13192563 18959158 11916048 11784010 7256311 5740891 5149572 4350403 237950 275665 490996 824887 2539777 4979037 16126 18326 35355 80143 199723 363819 14626 17343 34730 41258 77577 104145 588843 791840 908309 1803970 4372487 8407837 1138174 1310369 952500 812421 853427 753917 8925 6596 59890 315732 887343 808158
Total
Eu
Asia
Africa
Oc
Latin-Am
N-Am
N. adat
16000000 14000000 12000000 10000000 8000000 6000000 4000000 2000000 0 1850 1860 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1960 1970 1980 1990
Etnikai összetétel Az őslakos indiánok száma 1,5 millió, nagy részük az úgynevezett rezervátumokban él. Ez azt jelenti, hogy olyan területen, ahol saját hagyományaik, belső törvényeik szerint élhetnek. Nincsenek bezárva, bármikor "szerencsét próbálhatnak Amerikában", de szegénységük és iskolázatlanságuk csak kevés esélyt ad nekik. A lakosság 80%-a fehér. A spanyol nyelvű népesség (akik elsősorban Latin-Amerikából jöttek) száma oly gyorsan növekszik, hogy felvetődött: hivatalossá kellene tenni a spanyol nyelvet is. Délen vannak városok, amelynek utcáin angol nyelvű felirattal alig találkozik az utazó. Anyanyelve szerint 0,7 millió, származása szerint 1,6 millió magyart tartanak számon az USA-ban. A fekete népesség őseit (30 millió) az 1600-as évektől kezdve hurcolták be rabszolgának. A természetes szaporulat náluk nagyobb, mint a fehér etnikumnál, ezért arányuk évről évre nő. Kezdetben kizárólag délen éltek, mára több mint harmaduk az Észak-atlanti-partvidék városaiba költözött. Több nagyvárosban, többségben vannak a színes bőrűek. Alacsonyabb a képzettségük, ezért szegényebbek is, ami fokozza az etnikai elkülönülésüket. 7
A mongoloidok száma több mint 3,5 millió. Többségük a nyugati államokban él, de a keleti nagyvárosok híres kínai negyedeiről sem szabad megfeledkezni. Hawaii lakosságának 60%-át adják. A vallási megoszlás tarka. A protestáns (49 %), katolikus (22 %) és zsidó (1,5 %) vallások a legjellemzőbbek. (A közhiedelemmel ellentétben nem Izraelben él a legtöbb zsidó vallású ember, hanem az USA-ban.) A spanyol eredetűek, 2010 Hispanic or Latino 50,477,594 16.4 % White or European American Hispanic 26,735,713 8.7 % Black or African American Hispanic 1,243,471 0.4 % American Indian or Alaska Native Hispanic 685,15 0.2 % Asian Hispanic 209,128 0.1 % Native Hawaiian or other Pacific Islander Hispanic 58,437 0.0 % Some Other Race Hispanic 18,503,103 6.0 % Two or more races Hispanic 3,042,592 1.0 % Total 308,745,538 100.0%
A teljes termékenységi arányszám 2010-ben fehér amerikaiak, beleértve a fehér latinokat nem latin fehérek feketék, beleértve a fekete latinokat nem latin feketék amerikai születésűek, beleértve a latinokat is ázsiai amerikaiak, beleértve a latinokat is latinok minden faji csoportból az EÁ átlaga:
1.948 1.791 1.958 1.972 1.404 1.689 2.350 1.931
for White Americans (including white Hispanics) for non-Hispanic Whites for Black Americans (including black Hispanics) for non-Hispanic Blacks for Native Americans (including Hispanics) for Asian Americans (including Hispanics) for Hispanics(of all racial groups)
Népsűrűség A népesség területi eloszlása rendkívül egyenetlen. Három nagy agglomerációban találhatunk kiemelkedő népességkoncentrációt: * az Atlanti-óceán partján, a Nagy-tavak vidékén (BOSWASH, CHIPPITS). Napjaink legnagyobb agglomerációja Bostontól, New Yorkon, Philadelphián és Baltimore-on át Washingtonig 600 kilométer hosszan húzódik (BOSWASH). A "mamutvárosban" (megalopoliszban) 45 millió ember él. Ebből a New York-i agglomerációban 21 millióan laknak. Igaz, hogy a városlakók aránya nem az USA-ban a legnagyobb, de a városi életforma és a városok fejlődése miatt mégis azt mondhatjuk, hogy ez a legurbanizáltabb ország a Földön. 8
* a Kordillerák és a Csendes-óceán közti keskeny partszegélyen (SANSAN), * valamint szigetszerűen Floridában és a Mexikói-öböl partján. Vándorlás Az amerikai népesség rendkívül mozgékony, az átlagos polgár életében többször is költözik, mindig oda utazik, ahol érzése szerint megtalálja a számítását. A társadalomnak kedvező ez a mobilitás, mert a válságba kerülő, úgynevezett "depressziós körzetekből" az emberek könnyű szívvel költöznek "jobb helyekre". A vándorlásnak három fő irányvonala adható meg: * Vándorlás keletről nyugatra. Az érkező telepesek a keleti partvidékről költöztek az ország belső területeire. Kezdetben a szabad földterületek és az arany, később Kalifornia vonzotta őket. * Vándorlás délről északra. Ez történelmileg később alakult ki: a déli államokból főleg színes bőrűek vonulnak északra munkahelyet keresni. * Vándorlás északról délre. Nem túlságosan régi jelenség: az emberek az éghajlat és a modern iparágak vonzereje miatt az úgynevezett esőövezetből a napövezetbe költöznek. Több helyen külön város épült a "napfényövezetbe" költöző nyugdíjasoknak (például "Sun City").
9
Az USA gazdasági körzetei és mezőgazdasága 1. Az USA északi körzete Az USA északi körzetének bemutatása Az USA északi körzete földrajzilag az USA északi részén: az Észak-atlanti-partvidéket, a Nagy-tavak vidékét és a Közép-Nyugatot öleli fel. Az egykor virágzó nehézipari fellegvárairól híres iparvidék, ma hanyatlóban van. Így rászolgált a „rozsdaövezet” elnevezésre. A 19. században létesült nehéziparát a vas- és acélgyártás uralta, s ma ezeknek az iparágaknak erőteljes térvesztése tapasztalható a megnövekedett szolgáltatói ágazatok előretörésével. A pénzügyi szolgáltatások, a csúcstechnológia: a hardverek és szoftverek hazája lett a gazdasági körzet. A 1960-as évektől jelentkező elhúzódó nehézipari gazdasági pangás miatt sokan elvándoroltak, ennek ellenére az ipari termelése közel fele még mindig innen származik. Központjai: New York, Boston, Chicago. A gazdasági körzet fejlődőben lévő részei, a nagyüzemi, árutermelő mezőgazdaságával kitűnő Közép-Nyugat (a Mississippi-medence és a Préri-tábla) és az észak-atlanti partvidék szolgáltatói szektora. A csúcstechnológia telephelyei az egyetemekhez közel fekvő kertvárosi, jó távközlési és közlekedési helyzetben lévő közép- és kisvárosok, ahol a magasan képzett munkaerő él. Az északi körzet ásványkincsei, telepítő tényezői Az északi körzet volt az első olyan terület, ahol az ásványkincsek kitermelése az Újvilág alapjainak lerakására szolgált. A városok megalapozása, a vasúthálózatok nyomvonalának kiépítése, a 19. sz.-i modern építészeti stílusú lakó- és irodaházak felhőkarcolóinak acélszerkezete, mind jóminőségű vasat és acél követelt. A környék vaskohóinak működéséhez az Appalache-hegység feketekőszén vagyona, kisebb mennyiségű vasérce, fája, folyóinak vízenergiája, ipari vize és a Nagy-tavak vasérce, színesfémei, zuhatagos vizei adták a vaskohászat és acélgyártás, a színesfémkohászat, a nehézgépgyártás alapanyagát, energiaforrását. Természetesen az iparvidék fejlődéséhez nagyban hozzájárult az Európából kivándorolt fizikai munkások, szakemberek tudása, termelési tapasztalata; az Európához, mint piachoz való közelség; az olcsó vízi szállítási útvonalak: a Hudson-folyó, a Nagy-tavak, a Szent Lőrinc-folyó, az Atlanti-óceáni partvidéki és tengeri hajózás. Az USA gazdag ásványkincs-vagyonába ma is beletartozik a Felső-tavi mélyebb fekvésű, értékes vasérc- és rézmező. Az északi körzet árutermelő farmergazdaságát a termékeny, több hektáros termőföldek alapozták meg. Az ipar korábbi szerepe A 19. sz. folyamán az Appalache-hegység és a Nagy-tavak vidékén az ipari fellegvárak sora nőtt ki. Legelőször az atlanti partvidékhez közel eső részeken szénre és vasércre települten: Pittsburgh, Bethlehem, Baltimore városokban (kohászattal, szénvegyészettel, üveg- és kerámiaiparral), majd lassan a Nagy-tavak mentén felfedezett vasércre települten és az appalache-i szén szállítási útvonala mentén bontakozott ki a kohászat: Buffalo, Cleveland, Detroit, Chicago-Gary és Duluth nagyvárosokban. Amúgy ebben az időben a nyersanyagok többnyire a tengerentúlról érkeztek. A partvidék fogadta a bevándorlókat és irányította a 10
munkásokat a megfelelő munkahelyekre. Hosszú időn át az észak-atlanti városok gyáripara uralta az amerikai belső piacot. A női munkaerő foglalkoztatását a textilipar biztosította. Az atlanti partvidék Ma komoly szaktudással, szakképzettséggel - az egykori olcsó textilipari munkások és nehézipari, fizikai munkaerő helyett - lehet érvényesülni az elektronikában, elektrotechnikában, a precíziós gép- és műszergyártásban, és az atomiparban. A szakemberek többsége a partvidék (Amerika legrégebbi és leghíresebb) egyetemein szerezte meg a tudását: a Boston közelében lévő Harvard Egyetemen, vagy a Yale Egyetemen (New Haven, Connecticut), vagy a Princeton Egyetemen, vagy éppen New Yorkban: a Columbia Egyetemen. Az egyetemek fontos szerepet töltenek be az ipari kutatásokban, fejlesztésekben, az információs gazdaság működtetésében, a szolgáltató iparban. Az ország központja, a főváros: Washington is az atlanti partvidék kertvárosi övezetében fekszik, míg az ország pénzügyi és kereskedelmi központja, számos bank és monopólium székhelyével: New Yorkban van. Leghíresebb pénzügyi utcája a Wall Street, épületei és intézményei között ott van a New York-i Értéktőzsde, az ENSZ székháza, vagy ott volt a 2001-es terrortámadás (3000 áldozatot követelő) célpontja: a World Trade Center. A Nagy-tavak vidéke Ma a Nagy-tavak vidékének vasipari központjai a XX. sz. végén válságba kerültek, jelentős szerkezetváltásra kényszerültek. Egyrészt a felső-tavi felszín közeli vasérctelepek kimerülése és a vas világgazdasági jelentőségének térvesztése miatt. A Tóvidék kohászata ma a kanadai Labrador-félsziget vasércét dolgozza fel, amihez a Szent Lőrinc víziút megépítése is hozzájárult. A Nagy-tavak városai gépiparuk sokoldalúságával próbálják felvenni a piaci versenyt. Az autóiparnak évszázados hagyományait rakták le: itt van a General Motors központja Detroitban. Chicago a közép-nyugati kukorica öv mezőgazdasági gépellátója, hatalmas élelmiszer-feldolgozási központtal. Malomipari, cukoripari központjai messze földön híresek. Húsipari központjai átalakultak, marhavágóhídjai a múlté, a korszerű hűtéstechnika lehetővé tette, hogy az istállók közelében vágják le az állatokat és gyorsan fagyasztva eljuttassák a vevőkhöz. Jó és friss élelmiszer mindig van a környéken, nagy tejgazdaságok termékeit dolgozzák fel. Chicagóban, a Nagy-tavak legnagyobb városában megtörtént a gazdasági szerkezetváltás: hardver- és szoftvergyártással, telekommunikációs és biotechnológiai fejlesztésével foglalkoznak. A mezőgazdaság szerepe Az észak-atlanti-partvidék egykori árutermelő gabonatermesztése elsorvadt. A gazdák a nagyvárosok friss zöldség- gyümölcsellátására koncentrálnak, de ezt a kereskedők kiegészítik szubtrópusi vidékek (Florida, Kalifornia) hűtőláncain keresztül érkező gyümölcs- és zöldségkínálattal. A városkörnyéki állattenyésztők a tej- és hústermékek, a friss tojás értékesítéséből élnek meg. A virágkertészetnek is nagy kereslete van ebben a körzetben. Az Appalache-hegységben az erdő- és vadgazdálkodás jellemző. A Nagy-tavak menti mezőgazdaság kétarcú: magas fokon gépesített árutermesztéssel foglalkoznak. Zöldtakarmányokat termesztenek a nagy tejgazdaságok számára. A Nagy-tavaktól délnyugatra alakult ki igazán a gabonatermesztő övezet – ez az északi körzet éléstára: a Közép-Nyugat. A szántókon kukoricát, szóját termesztenek, sertést és marhacsordákat tartanak. A búzatermesztő övezet a szárazabb Préri területein jött létre, itt
11
szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkoznak. A mezőgazdasági terményeket és húsárukat Minneapolis-St.Paul, St. Louis, Kansas City malom- és húsipari központjai dolgozzák fel. Az északi körzet és az idegenforgalom Az északi körzet főbb idegenforgalmi célpontjai: Chicago felhőkarcolóival, a Tóvidék híres látványossága: a Niagara-vízesés, az észak-atlanti-vidéken: New York. New York híres látnivalóihoz hozzátartozik a Manhattan-sziget, magas felhőkarcolóival: az Empire State Building, a Chysler Building, a New York Life, az 570-es torony, a Metropolitan Life Building, a lerombolt World Trade Center, valamint híres musicalszínháza: a Broadway. Washington híres épületei a Fehér-ház, a Capitolium. Itt székel a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap is. Városok zsúfoltságában Az atlanti-partvidék városképe a múlt századhoz képest jelentősen megváltozott: Bostontól New Yorkon, Philadelphián és Baltimore-on átnyúló 600 km hosszú, hatalmas városövezet ún. megalopolisz uralja a partvidéket, 45 millió embert tömörítve, minden nagyvárosi gondjával-örömével. New York 21 milliós agglomerációjával az USA legnépesebb városa. Chicago 10 milliós metropolisz agglomerációjával, a Michigan-tó partján. A város az áru- és értéktőzsdék, a modern műkereskedelem nemzetközi központja. Az USA közúti, vasúti és légi közlekedésének csomópontja.
2. Az USA déli körzete A déli körzet jellemzői Az USA déli területeinek államait foglalja magába. A déli körzet, az egykori „gyapot öv” életében, ma a vegyipar játssza a főszerepet. Nem véletlen, hogy legfontosabb városává: éppen egy petrolkémiai központ, Dallas nőtte ki magát. Ugyanakkor a „napfényövezetébe” települtek USA gazdaságának legfontosabb húzóágazatai: az atomipar, az űrkutatás és a rakétagyártás, idegenforgalom, ami dél mai fejlődését eredményezte. A 19. sz.-i gazdasági lemaradás okai A körzet 19. században az iparosodott északhoz képest jelentősen elmaradt a gazdasági fejlődésben („gazdag Észak – szegény Dél”). Lemaradásának hátterében a déli államok polgárháborúban elszenvedett veresége, a rabszolgatartás megszüntetése volt. A körzet középső része, mai napig megőrizte a hátrányát, ezt a területet nevezik: „mély Délnek”. Azóta jó néhány fejlődő déli állam az űrkutatásba, az idegenforgalomba és a Mexikói-öbölben található szénhidrogénkincs kiaknázásába fektette tőkéjét. Ipari tevékenység a déli körzetben Gazdaságukat megalapozta a körzet energiabősége: szénhidrogének (Texasban, Louisianában), kőszén, vízenergia az Appalache-hegység déli részén, a texasi partvidék kősóés kénkészlete, Florida foszfátvagyona, mind vegyipar egy-egy ágának (szerves és szervetlen) adtak nyersanyagot. 12
Az energiabőségre és a közeli, külföldről behozott bauxitra települt az alumíniumkohászat, a vasércre pedig a vaskohászat (New Orleans). A Tennessee folyón épült vízerőmű olcsó elektromos energiáját hasznosították az ország első urándúsítói. Az USA-ban itt bontakoztatta ki először szárnyait az atomipar, az atomkutatás. Az űrkutatás is délre települt, egyrészt azért, mert innen könnyebb volt pályára állítani a mesterséges műholdakat. Ma már ennek nincs jelentősége, de az űrkutatás székelye Houston lett. A legfontosabb űrrepülőtér a floridai Cape Canaveral, itt állítják pályára az űrsiklókat, hordozórakétákat. A rakétagyártás más iparágak fejlődését is előmozdította, mint például az elektronika és híradástechnika. Kennedy Space Center Az élelmiszeripar a kikötőipari fejlődését szolgálta a külföldről behozott termékek (nyerscukor, kakaó, banán, dohány) feldolgozása (New Orleans). Az északról kiszorult textilipar pamutfonói és szövödéi közel a nyersanyaghoz a „gyapot övben” kaptak helyet, a déliek munkaerőbőségét, alacsonyabb képzettségét és bérszintjét kihasználva. (Atlanta) A déli „napfényövezet” szubtrópusi éghajlatával, tengerparti övezetével vonzza az üdülnipihenni vágyó turistákat, nyugdíjasokat, a szolgáltatóipart, a szórakoztatóipart, ill. a csúcsiparágakat (telephelyei: Miami, Orlando, Atlanta). Atlanta lett a déli körzet kereskedelmi és pénzügyi központja, jelentőségét növelte az Olimpia 1996-os megrendezése is, de híres a Lockheed cég repülőgépgyártásáról és a Coca-Cola gyártás központja is itt van. Atlantában található a világ egyik legismertebb és leghatalmasabb hírcsatornája, a CNN központja. Idegenforgalmi területek Florida a napfényövezet keresett üdülő-övezete, kellemes klímájával, homokos tengerpartjaival („beach”) télen-nyáron várja vendégeit. Nagyon sokan otthonukat elhagyva lakókocsijukkal költöznek ide, Miami környékére. A városnak és környékének nem csak ez az arca létezik, sajnos az utóbbi évtizedekben a világ egyik legfontosabb kábítószerelosztóhelyévé nőtte ki magát. Ugyanakkor Florida híres az egyedülálló a mocsárvilágáról is. Ingoványaival az Everglades Nemzeti Park felejthetetlen élményt nyújt az odalátogatóknak, a floridai puma, az amerikai krokodil, az amerikai alligátor, a floridai lamantin (a békés tengeri emlős) utolsó mentsváraként. Florida a híres városa Orlando - Walt Disney által megálmodott Disney World - Disneyland a „holnap világát” tárja elénk. Természeti katasztrófákkal együttélni A floridai gazdák a fagyveszélyes helyeken, - hidegbetörések idején -, nyersolaj-tüzelésű fűtőberendezésekkel védik virágzó narancsültetvényeiket. A délen a hurrikán és tornádó övezetben sokszor a talajpusztulás okoz gondokat. Ezeket a területeket legelőkké alakították vagy erdősítették. A katasztrófaveszélyes területeken: Floridában és a Mississippi térségében speciális képzéseket kap a lakosság arról, hogy mit kell tenni az erős orkánszerű széllökések idején, hova érdemes menekülni; mi a legjobb módja az ingóságok védelmének. Sajnos, vannak olyan természeti katasztrófák, amiket a legnagyobb védekezési előkészületek 13
ellenére sem lehet emberáldozatok nélkül megúszni. A globális felmelegedés okozta gyakoribb hurrikán-tevékenység, a térségben várható megnövekedő tengerszint-emelkedés égető feladattá teszi a mexikói-öbli partvidék és Florida pontos szervezett evakuálásának megtervezését, a védekező munkák előkészületét. Itt a városok vezetése nagyon nagy segítséget vár a tudósoktól, az építészektől, a katasztrófa-elhárítóktól, a modellezhető előrejelzésektől, szimulációktól. Hiszen a veszéllyel együtt kell élni, lásd a 2005-ös new orleansi Katrina hurrikán és az azt követő árvíz pusztítását: 10 000 áldozatot szedett, 100 000 ember tudott elmenekülni, 300 000-en maradtak áram nélkül. Több ipari létesítményt, köztük olajfúrókat döntött romba a hurrikán ereje. Mezőgazdaság A déli körzet ültetvényes mezőgazdasága 19. századi övezetes elrendeződéshez képest, erősen átalakult és sokoldalúbbá vált. Az egykori telepesek monokultúrás gazdálkodását: gyapottermesztését, a szója és a földimogyoró-termesztés váltotta fel és szorította a gyapotot Texasba, ahol a szárazabb éghajlat nem kedvez a rovarkártevőknek. Ott öntözni kell, de megéri, mert hosszabb szálú, jobb minőségű gyapotot lehet termeszteni. Hangsúlyt kaptak a déli körzet speciális termékei, a dohány: Virginiában, a Mississippi mocsaras lapályain: a rizs, a Mississippi-deltavidékén: a cukornád, Floridában, Dél-Texasban: a zöldség és a déligyümölcs. Az Appalache-hegység erdőségei cellulóz- és papíripar alapanyagát adják. A szója-mogyoró körzetben: iparszerű baromfitartás, míg a nagy legelőterületeken: vágómarha-tenyésztés van. A partmentén halászattal és kagylótenyésztéssel foglalkoznak. Az élelmiszeripari feldolgozóüzemek a termőkörzetben találhatók: pl.: konzervgyárak, olajprések, cukorgyárak, rizshántolók.
3. Az USA nyugati körzete A nyugati körzet jellemzői Az USA nyugati körzetébe a Kordillerák és a Sziklás-hegység által övezett területe esik. Domborzatilag hegyvidékek, fennsíkok és száraz medencék alkotta tájak tartoznak ide. Itt helyezkedik az USA legnépesebb állama Kalifornia is (37 millió fő, 2010-ben). Töretlen gazdasági fejlődése, munkaalkalmai, magasabb jövedelmei, kedvező pénzügyi befektetési lehetőségei mindig is vonzották a vállalkozókat, a kalandvágyókat, a vadnyugati értékek keresőit, s nemcsak az alkalmi munkásokat, külföldi legális és illegális bevándorlókat egyaránt (kelet-ázsiaiakat, mexikóiakat). A nyugati körzetbe települt az USA korszerű hadiipara a II. világháború idején. Ez volt a hátország a koreai és a vietnámi háborúk idején is: fejlett hajógyártással, rakétaiparral, repülőgépgyártással, atomiparral. Ekkor a csendes-óceáni kikötővárosokban hatalmas katonaiipari komplexumok alakultak ki, ahol a hadipar közvetlenül az iparban hasznosítja tovább az újításait, innovációit (Seattle, San Francisco, San Diego, Los Angeles). Így nem véletlen, hogy az USA húzóágazatai között ott van a hadiipar, a többi: az elektronika, a számítástechnika, a telekommunikáció, a filmipar, a pénzügyi szolgáltatások mellett. Fontos iparágai még a textilipar, a közlekedési eszközök gyártása. Jelentős nemzeti haszonra tesz szert az idegenforgalma, híres nemzeti parkjai: Yosemite NP, Yellowstone NP, Grand Canyon NP és a filmipara révén. A filmgyártás központja: Los Angeles (Hollywood). Fontos idegenforgalmi központja északon: San Francisco, világhíres 14
építménye egy narancssárga függőhídja: a Golden Gate Bridge, a Csendes-óceán San Francisco-öblén ível át. A nyugati körzet ásványkincsei A Nyugati körzet színes- és nemesfémekben gazdag terület. Erre legszebb példa Kalifornia, Aranyállamnak is nevezik jelentős aranylelőhelyei miatt. A legértékesebb nemesfémet, a platinát is itt bányásszák. Színesfémek közül fontos ásványkincs a kaliforniai partvidék közelében található higany. Az USA legnagyobb réz-, ólom-, cinklelőhelyei és uránérctelepei itt vannak a körzetben. Így, a hozzájuk kapcsolódó színesfémkohászat és az atomipar is képviselteti magát a térségben. Barnakőszénbányái a helyi igényeket kielégítik. Vízenergiában nagyon gazdag a terület, számos vízerőművet építettek ki völgyzárógátak segítségével. A Hoover Dam vízerőmű például a világ legnagyobbjai közé sorolható. A Colorado és a Columbia folyók hatalmas vízerőművei olcsó elektromos árammal segítették a térség színesfém- és alumíniumkohászatának kibontakozását. Vegyipari alapanyagként szolgál: a sivatagi területek a kálisókészlete és Kaliforniában az utóbbi időkben feltárt kőolajmezők. Kaliforniában a szélerőművek építésébe is belekezdtek. A Sziklás-hegység államai A Sziklás-hegység államai: Montana, Idaho, Wyoming, Colorado, Utah, Új-Mexikó, Arizona. Az államok természeti szépségeikkel és ásványkincseikkel tűnnek ki. A leghíresebb természeti képződménye a Colorado állam Grand Canyonja, a Colorado-fennsíkon. Maga a Colorado-fennsík kétmilliárd évbe visszatekintő, archaikus kőzetekre rakódott homokkőből és mészkőből álló táblásvidék, ahol a múlt örökségét fiatalabb lávatakaró jól konzerválta. A múltat maga a Colorado folyó tárja fel, mélyen bevágó, meredek falú kanyonvölgyeivel, ez a Grand Canyon. Szintén messzeföldön híres az 1872-ben alapított, világ legelső nemzeti parkjaként létrehozott Yellowstone Nemzeti Park, a Sziklás-hegységben, a Yellowstone folyó völgyében. A park a Wyoming államban található, de átnyúlik Montanába és Idahóba is. Ez az igazi „megbízható” gejzírek hazája. Las Vegas a Nevadai-sivatagból kinőtt „szórakoztatóipari gyárváros”, szerencse-játékairól, kaszinóiról, luxusszállodáiról híres, gyakran a „Bűn városaként” emlegetett nagyváros. Bevételeinek forrását a pénzes turisták költekezései biztosítják. Kalifornia Kalifornia az USA legvonzóbb adottságokkal rendelkező körzete. A Sierra Nevada szépségekben híres vidéke, a jég által egykor lecsiszolt, lekerekített hegyhátú gránitsziklák között meredeken leszakadó, U alakú, lejjebb V alakú völgyformákban, zuhatagos függővölgyekben gazdag, Yosemite-völgy. Ez a kaliforniai „Szilícium-völgy” lett a csúcstechnológiai ágak a „high-tech” ipar bölcsője (elektronika, számítástechnika, a chip- és szoftvergyártás jellemzi). Fejlett infrastruktúrával létrejött technológiai parkjaiban, az egyetemekhez közel fekvő, azokkal együttműködő kisebb-nagyobb kutató-fejlesztő központokban szerveződik a munka. Nagyon sokszor a közép- és a kisvárosokban lakó, távmunkába bekapcsolódott kutatókkal. A Szilícium-völgy az elektronikai, mikroelektronikai kutatások és fejlesztések első számú bázisa a Földön. Seattle-ben van a Microsoft központ. Repülőgépgyártás 15
Az USA-ban a távolsági közlekedésben, az utasok és az áruk nagy távolságra történő mozgatásában, fontos szerepet töltenek be a repülőgépek. (Mindamellett az ország jól kiépített közúthálózata miatt elterjedt a távolsági autóbuszjárat kihasználtsága, ill. a személyi közlekedésben egyeduralkodó a gépkocsi, a transzkontinentális vasút háttérbe szorult.) A repülőgépipar, így folyamatos felvevő piacra talál a belföldi közlekedésben. Legnagyobb gyárai a nyugati partvidéken összpontosulnak: San Diego, San Francisco, Seattle (Boeing). A Boeing a világ legnagyobb repülőgépgyártója. Kaliforniába települt még a Northrup, a Lockhead, a Douglas és a North American repülőgépvállalat is. Indián rezervátumok Az Amerikai Egyesült Államokban az indián rezervátumok a 19. század végéig nemzetközi szerződésekben deklarált különleges politikai és jogi helyzetet élveztek. Ezek szerint az indián törzsi földek szuverén nemzetállamok, saját törvényi hatalommal, függetlenül működtek az állami és szövetségi kormányoktól. Viszont a szövetségi kormányoktól függetlenül nem cselekedhettek. Ma a helyzetüket az adott szövetségi állam belügyi kérdésként kezeli. Az indián rezervátumokban él az indián őslakosság (2,5 millió fő) kisebbik része. Idegenforgalomból és segélyekből élnek, kevés munkaalkalom nyílik számukra, iskolázottságuk kisebb fokú. Kiszakadást és elszakadást is jelent számunkra, ha elhagyják otthonukat a biztosabb nagyvárosi megélhetés miatt. A navahó törzs él a legnagyobb rezervátumokban. Mezőgazdaság Az USA gyümölcskertjeként emlegetik, a messzi földön híres Kaliforniai-völgyet. A Sierra Nevada-hegység előterében terpeszkedő száraz völgyvidéket öntözéssel teszik édenkertté. A Parti-hegységben külterjes állattenyésztést folytatnak, míg a Kaliforniai-völgyben a gazdaságok ¾-ét öntözik: citrusféléket, szubtrópusi (szőlőt, citrusféléket) és mérsékelt övezeti gyümölcsöket (almát, körtét, sárga- és őszibarackot), zöldségeket, gyapotot, rizst termesztenek, Sierra Nevadában szintén hatalmas méretű gazdaságok (ranchek) legeltető, külterjes állattenyésztéssel: marha és juh tartásával foglakoznak. A nagygazdaságok egy-egy áru előállítására szakosodtak.
16
Az amerikai világnagyhatalom Gyarmati sorból világhatalom Az egykori angol telepesgyarmat, a függetlensége kivívása után (1783), a Vadnyugat meghódításával, a külföldi területszerzéseivel (1898: amerikai-spanyol háborúban: Puerto Rico, Fülöp-szigetek megszerzésével, majd Hawaii-szigetek bekebelezésével) a 19. sz. végén, a 20. sz. elején az USA az ipari forradalmak vezető államává nőtte ki magát. Az USA gyors ipari fejlődésének tényezői a következők voltak: • bőven volt szabad földterülete (az indiánok elűzése, kiirtása nyomán), ahol vállalkozni lehetett (64 hektáros földhöz bárki ingyen juthatott); • gazdag természeti erőforrások várták az ideérkezőket: jó termőföldek, mezőgazdasági nyersanyagok (gyapot, gyapjú, fa), ásványkincsek, energiahordozók (víz, feketeszén, színesércek - nemesfémek, majd a szénhidrogének), amik megalapozták a nagyipar kibontakozását; • folyamatosan érkeznek a bevándorlók (1821-1914 között 33 millió ember); • az európai bevándorlók többsége, magasan képzett szakember volt, a termelésbe könnyen bevonhatók voltak, nem kellett a képzésükbe sokat befektetni; (Ez a folyamat a mai napig él, csak most a szellemi munkaerőnél jelentkezik: az agyelszívás (brain drain) politikája néven vált ismertté.) • a földfoglalás, a lázas építkezések miatt állandósult a munkaerőhiány, magasak lettek a munkabérek; • a magas munkabérek, a munkaerőhiány miatt fokozták a gépek használatát, gépesítették a nagyüzemi családi gazdaságokat, a farmokat. A hatalmas ipari építkezésekhez is fejlett, legkorszerűbb technikát alkalmazó, motorizált gépekre volt szükség. Ez ösztönzőleg hatott a nehézgépgyártásra, a szerszámgépgyártásra, az autóipar fejlesztésére. • a nehézipar egyre bővülő belső piacra tett szert; • a termelést specializálták, területileg növelték, megszülettek az ipari nagyvállalatok, az ipari monopóliumok (trösztök, konszernek); • az állam magas védővámokkal védte az iparosodó gyáripart az európai versenytársaktól; (Erre kimondottan nagy szüksége volt az 1929-32 közötti gazdasági világválság idején, amikor Roosevelt elnök bevezeti az állam-monopolkapitalizmust. Az állam különböző beruházásokkal segítette a tőkéseket, a gazdaság működtetését. Ez volt New Deal = új irány politika.) • engedélyezte a külföldi tőkebeáramlást; • olcsó ásványkincsek behozatala is megindult Latin-Amerikából és Kanadából, ami továbbsegítette USA gazdaságának kibontakozását. • a XX. sz. eleji fejlődésénél fontos tényező volt, hogy az USA területét az I. és II. világháború nem érintette, így kölcsönöket ad, terméket szállít, áruinak lesz külföldi piaca. Az USA neokolonista politikája A XX. sz. folyamán az USA világgazdasági fölényét megtartva, „új gyarmatosítási”, ún. neokolonialista politikát vezetett be. A gazdaságilag kiszolgáltatott, kevésbé fejlett országokat tőkekivitellel és egyenlőtlen feltételekkel folytatott külkereskedelme révén vonta ellenőrzése, befolyása alá. (Latin-Amerika bányakincseit igyekezett így megszerezni, később a feldolgozóipari terméket. Ma a biztonságosabb kanadai és a nyugat-európai befektetésein van a hangsúly.) Az ország egyre több külföldi nyersanyagot használ fel, a sajátját kímélve, tartalékolva. Legnagyobb felvásárlóként befolyásolni tudja a világpiaci árakat. Hatalmas nagy 17
monopóliumai „soknemzetiségű” multinacionális, transznacionális cégekké alakultak. Leányvállalatokat üzemeltetnek a tőkivitel-célországaiban, ahol kisebb ráfordítási költséggel, olcsó munkaerővel állítják elő a félkész-termékeket, majd máshol nagyobb, de még mindig olcsóbb szaktudással előállítják a készárut. Az értékesítést és az irányítást az amerikai anyavállalat látja el, miként a haszon nagy részét is ő fölözi le. A II. világháború után fegyverkezési versenybe kezdett a Szovjetunióval. A hidegháború egyik szuperhatalmaként óriási pénzeket ölt az atomiparba, a számítástechnikába, fejlesztette az űrtechnikát, űrtechnológiát. Ma is a világűr meghódítására készül. Az 1990-es években felgyorsult fejlődése, transznacionális cégei profitszerzése révén a világ vezető gazdasági nagyhatalma lett. A világban betöltött katonai, gazdasági, kulturális és politikai súlya l9. sz. végétől folyamatosan nőtt meg és 20. sz. végére csúcsosodott ki. A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt meg egyedüli szuperhatalomként. Ma a világ legjelentősebb gazdasági és katonai nagyhatalma, bár ott van Kína feltörekvő gazdasága, ill. Oroszország potenciális gazdasági, katonai lehetősége. A világon, számos politikai szempontból fontos, stratégiai helyen ott van katonai erejével, vagy gazdasági tőkebefektetései révén biztosítja gazdaságának működését, védelmét. Az USA gazdasága sem fejlődik töretlenül. 2001-ben jelentősen visszaesett az amerikai gazdaság az iszlám terroristák 2001. szept. 11-ei támadása miatt is. Majd az újbóli megtorpanást a 2008-as ingatlan-spekulációkból adódó pénzügyi gazdasági világválság hozta. 2010-ben 3-4 % között van az évi GDP növekedése. A gazdasági növekedése nagyobb, mint az Európai Unióé és Japáné.
18
Birodalomépítés Joszif Sztálin: „minden győztes befolyása odáig terjed, ameddig a katonái eljutnak”. Az Egyesült Államok sikertörténetének egyik fontos ideológiai kulcsa az, hogy az amerikai földrészen a bevándorlók újrakezdhették az életüket és a semmiből „felépíthették” magukat, s ugyancsak nagyon szerény kezdetek után sikerült nekik egy világhatalmat is létrehozniuk. Az újrakezdés azonban az egyének és az állam szintjén is tabula rasával indult, s a semmiből való építkezés, illetve a „kreatív rombolás” és utána az újjáépítés eszméje beívódott az amerikai pszichébe. Monroe-elv: Amerika az amerikaiaké („izolacionisták”, „nacionalistáknak”) John Quincy Adams: az Egyesült Államoknak nem kell külföldön keresnie legyőzendő „sárkányokat”. geopolitikai és realista okok: két óceán zárta el Európától és Ázsiától; az amerikai állam energiáit a 19. század második feléig a kontinentális terjeszkedés és Észak–Dél konfliktusa kötötte le; az amerikaiak nem rendelkeztek expedíciós képességgel. Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok tengerentúli katonai akciókba is bonyolódott. Az Egyesült Államok egész külpolitikájának alapelve: a „nyitott kapuk” elve. Woodrow Wilson: az Egyesült Államok biztonságát hozzákötötte a világ többi részének biztonságához; más szavakkal: az Egyesült Államok addig nem érezheti biztonságban magát, amíg a világ mint egész, nem él biztonságban. a nemzetközi rend átalakításának kísérlete: a hatalmi politikát (reálpolitikát) fel akarta váltani egy nemzetközi jogon és intézményrendszeren alapuló szisztémával (liberális internacionalizmus). A rendszer alapintézményének a Nemzetek Szövetségét (Népszövetséget) javasolta a háború utáni rendezésről 1919. januárban közzétett 14 pontban. A Népszövetség felállítása előtt még szó volt olyan nemzetközi alapjogokról is, mint például a tengerek szabadsága vagy a nemzetek önrendelkezése. A Népszövetség amerikai ellenzői elvből elutasították a békeidőben történő katonai és politikai kötelezettségvállalást. Ám felkarolták az amerikai gazdasági és pénzügyi aktivitás támogatását külföldön. Az Egyesült Államok az 1920-as évekre – részben az ún. második ipari forradalom vívmányainak is köszönhetően – a világ vezető ipari és pénzügyi hatalmává nőtte ki magát. Az amerikai nagyvállalatok (az autóipartól kezdve az vegyiparig és az elektronikai ágazatig) egyre több országban vezető szerepre tettek szert. Az Egyesült Államok tehát nem „vonult vissza” a világtól, mindössze egyes területeken még nem vállalta a nemzetközi életben a súlyának megfelelő szerepet és kötelezettségeket. 1919: a britek és a franciák 1919-ben lehetőséget kaptak egy új világrend kialakítására, s a nyers hatalmi politika alkalmazásával látványos kudarcot vallottak. Ez a helyzet változott meg gyökeresen a második világháború alatt és után. Elkerülhetetlennek látták, hogy az Egyesült Államok előbb-utóbb belépjen a háborúba a parlamenti demokráciák oldalán.
19
1945 után cél: az amerikai liberális internacionalista világrend megteremtése, az európai gyarmattartó hatalmak visszaszorítása. A Népszövetség helyébe egy olyan Egyesült Nemzetek Szövetségét képzelték el, amely nem kizárólag erkölcsi fórumként fog működni, hanem jogosítványokat kap határozatai végrehajtásának kikényszerítésére, akár kényszer alkalmazásával is. Az amerikai vezetés a világháború után – a realitások figyelembe vételével – multilaterális fordulatot hajtott végre. Az ország nemzetbiztonságát érintő – vagy annak felfogott – fenyegetés esetén az Egyesült Államok fenntartotta magának az unilaterális lépések jogát. Az amerikaiak az új világrendet egy sokkal bonyolultabb és finomabb katonai, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hálózattal kívánták megvalósítani. A wilsoni liberális internacionalizmus alapja a demokrácia mint államforma elterjesztése volt (a demokráciák nem háborúznak egymással). küzdelem a kommunista ideológiával (ki nyeri meg a „szívekért és agyakért” folytatott küzdelmet) a jóléti társadalmak felépítése azért szükséges, mert „tele hassal” az emberek nem támogatnak semmilyen radikális, forradalmi mozgalmat akár a jobb-, akár a baloldalon (George C. Marshall). Az amerikai hegemónia kulcsfontosságú elemei az amerikai vezetésű szövetségi rendszer egyik legfontosabb összetartó ereje a külső (szovjet) fenyegetés volt; az Egyesült Államok érdekszférájához tartozó államok bevonása a döntéshozatali mechanizmusba (NATO) az Egyesült Államok szolgáltató jellegű tevékenysége katonai-biztonsági téren. o katonai „védőernyőt” húzott szövetségesei fölé, s alatta az érintett államok korábban soha nem látott forrásokat tudtak biztosítani a belső fejlődésre, jóléti rendszereket tudtak teremteni. o A „nélkülözhetetlen nemzet” státusára való amerikai törekvés: az európai biztonság az Egyesült Államok elrettentő („szolgáltató”) erejére támaszkodott. Az unilateralizmus (az egyoldalú lépésekre való hajlam) a megerősödése. o puritánok kiválasztottság tudata o Thomas Jefferson, Abraham Lincoln vagy Woodrow Wilson által szekularizált formában: az Egyesült Államok „az emberiség utolsó és legjobb reménysége”. o A küldetéstudat és az erkölcsi felsőbbrendűség együtt arra hatalmazza fel az Egyesült Államokat, hogy akár egyedül is, a legjobb belátása szerint cselekedjen. A realisták óvatos külföldi tehervállalást javasoltak (Henry Morgenthau, Reinhold Niebuhr, Walter Lippmann): Amerika ne vállaljon anyagi lehetőségein túlmutató kötelezettségeket. Truman-doktrína (1947): globális kötelezettséget vállalt, országa az egész világon fellép a kommunizmus terjesztői ellen. A valós helyzet eltúlzásával próbálta „eladni” a globális kötelezettségvállalást az amerikai embereknek. Eszközök: atombomba az amerikai katonai költségvetés nem sokkal maradt el a világ összes többi államának hasonló célokra költött összesített büdzséjétől. 20
Nagy külpolitikai lépések: az ún. „dominó effektust” megelőzni kívánó vietnami háború, az iraki diktátor, Szaddám Huszein rendszerének megsemmisítése. A politikai vezetés egyre inkább rabja lett a katonai-ipari komplexumnak. A hidegháború után A 20. század második felétől, a hidegháború végével új helyzet állt elő: nemzetközi élet színpadán egyre több nem állami szereplő jelent meg: gazdasági, politikai, pénzügyi, vallási stb. csoportok, melyek egy része államhatárokon túlnyúló, másik része államhatárokon belüli tevékenységet folytatott. A nemzetközi biztonsági helyzet instabilabbá vált, a nem állami szereplők nem estek a nemzetközi szervezetek hatáskörébe. Az Egyesült Államokban a korábbi liberálisok egy csoportjából ún. neokonzervatívokká válók már 1991-ben arra figyelmeztettek, hogy az Egyesült Államok biztonságát a nemzetközi szervezetek nem tudják hatékonyan garantálni, a megváltozott biztonsági környezetben (a globalizmus egyik melléktermékeként a technológiai és a kommunikációs lehetőségek ugrásszerű terjedése az egész világon) az önvédelemnek a nemzetközi jog által való korlátozása végzetes következményekkel járhat, ha egy nemzetközi terroristacsoport vagy mozgalom tömegpusztító fegyverekre tesz szert. Az Egyesült Államok négyévenkénti nemzetbiztonsági stratégiája az 1990-es évek eleje óta – függetlenül az elnök pártbeli hovatartozásától – nem zárja ki az ország nemzetbiztonságának garantálásának érdekében teendő unilateralista lépéseket. Az önvédelem joga: az ún. Bush-doktrína: a megelőző csapás elve, ENSZ-felhatalmazás helyett a humanitárius beavatkozás elvét alkalmazta a demokrata Clinton-kormányzat a Jugoszlávia elleni 1999-es háborúban (elveti a nemzeti szuverenitás elvét) A Clinton-kormányzat által használt „haramia államok”, a George W. Bush által a 2002. évi beszédben említett „gonosz tengelye”, a politikailag korrektebben hangzó „kudarcot vallott/valló államok” kifejezések mind az egyes államok nemzetközi páriává való minősítését célozzák. Ezen országok egyben nem is méltók arra, hogy a szuverenitásukat tiszteletben tartsa a nemzetközi közösség. Létük, illetve a területükön megtűrt vagy a központi kormányzat gyengesége miatt szabadon működő terrorista csoportok fenyegetést jelentenek a nemzetközi békére, vagy egyes országokra. Az önvédelem elve feljogosítja az érintett államokat (elsősorban az Egyesült Államokat) arra, hogy ezeknek az államoknak a területi szuverenitását figyelmen kívül hagyva, katonai akciókat folytassanak az ellenségeikkel szemben. „Egyesült Államoknak nem kellene a nemzetközi normákat átvennie”: o elutasította a földi telepítésű aknák tiltását célzó konvencióhoz, o a nemzetközi büntetőbíróságot életre hívó római szerződéshez, o a kiotói protokollhoz, o a gyermekek jogairól szóló konvencióhoz való csatlakozást. „Nem gondolom, hogy bárkinek is magyarázattal kellene szolgálnom.” - George W. Bush. Az egyik oldalon áll a „Jó” (az Egyesült Államok), a másikon pedig a „Gonosz” (nácizmus, kommunizmus, majd a hidegháború után a radikális iszlám)
21
Az elnök az igazságügyi rendszer kikerülésével ítélhet halálra amerikai állampolgárokat. A kormányzatnak joga van arra, hogy célzott támadással öljék meg saját állampolgáraikat – vádemelés, illetve bíróság és esküdtszék bevonása nélkül, esélyt sem adva a célpontnak arra, hogy bizonyíthassa ártatlanságát. Az álláspont teljes jogi szövege titkosítva van.
Az „amerikai nyitottság” értelmezése: „nyitott kapukat/piacokat” kíván teremteni, a helyi sajátosságoktól függetlenül, (mint gazdaságilag legerősebb állam) a nyitott kereskedelem híve, mindenhol „nyitott társadalmat” támogat, mely multikulturális, multietnikus, értékmentes, „politikailag korrekt” mindennel és mindenkivel szemben az egyéni autonómia jegyében. A „nyitottság” amerikai fetisizálása azonban jól megfogható érdekeket takar: „az amerikai hegemónia kulcsa a nyitottság” – 1993. Az amerikai értékek és intézmények külföldi terjesztése A faji alapokra helyezett nácizmussal, valamint az osztályalapon felépített kommunizmussal szemben az amerikai eszmék, s nem az amerikai nép felsőbbrendűségét hirdették. Ekkor indult hódító útjára az „amerikai hit” („amerikai krédó”) és az amerikai „puha hatalom” szerves részét képező kulturális „imperializmus”, azaz az amerikai magas- és (elsősorban) populáris kultúra hihetetlen mértékű térhódítása az „amerikai álom” jegyében. A második ipari forradalomnak is nevezett technológiai feltalálások és újítások sorában a nyomtatott sajtón kívül megjelentek az elektronikus (tömeg)kommunikáció olyan eszközei, mint a rádió, a film és később a televízió. Ezeknek a médiumoknak a révén az amerikai életforma, szokások, hagyományok az egész világon ismertté és nagyon sok helyen a többség által elfogadottá, vagy legalábbis követésre méltóvá váltak. Az amerikaiak – a „Vadnyugat” mítoszától kezdve, a „fakunyhóból a Fehér Házba” sikertörténetén át, a „rongyokból a gazdagságba” mítoszáig – olyan képet sugároztak a társadalmukról és a gazdaságukról, mely óriási tömegeket hódított meg szerte a világon. A „korlátlan lehetőségek hazájáról”, „a bőség földjéről” tudatosan felerősített, a gyarmati időszakra is visszavezethető sztereotípiák nem a (távoli) jövőben ígértek az embereknek megfelelő életkörülményeket és lehetőségeket (mint például a kommunizmus), hanem a mában. o a „vadnyugati” filmekben rejlő üzenetek: individualizmus, szabadságvágy, fair play, a „Jó” és a „Rossz” küzdelme – kivétel nélkül a jó győzelmével. Az amerikai hatóságok, a Nemzetbiztonsági Tanács és a CIA koordinálásával, a legmagasabb szinten jóváhagyott pszichológiai hadviselést indítottak az 1950-es évek elején, többek közt rádióállomások (Amerika Hangja, Szabadság Rádió, Szabad Európa Rádió) vagy a kommunista értékrenddel szembenálló kulturális szervezeteket, kiadványokat és rendezvényeket támogató Congress for Cultural Freedom nevű, a CIA által pénzelt fedőszervezetek révén. A CIA egyik legsikeresebb programja a könyvküldő program volt, amelynek során évente több százezer kötetet juttattak el évtizedeken keresztül – hivatalosan a különböző könyvkiadó vállalatok – a kommunista uralom alatt élő országok értelmiségi foglalkozást űzői számára; a vállalkozás minden bizonnyal nagyban hozzájárult a „bársonyos átmenetekhez” egész Közép- és Kelet-Európában. A Rockefeller-, a Ford-, valamint leginkább a Fulbright-csereprogramok révén az évek során több ezer közép- és kelet-európai tudós és kutató töltött rövidebb-hosszabb időt az Egyesült Államokban, s alakított ki személyes és intézményi kapcsolatokat 22
amerikai kollégákkal, illetve intézményekkel. A programok ki nem mondott egyik célja az volt, hogy a látogatók a saját szemükkel győződjenek meg az amerikai modell politikai, gazdasági és társadalmi előnyeiről (s időnként a hátrányairól is). Az amerikai populáris kultúra (low brow culture) spontán hódítása, tudatos terjesztése az egész világon. o nem direkt módon egyedien amerikainak tartott értékeket közvetített, mint az individualizmus, a korlátlan szabadság érzete vagy az „új” szakadatlan keresése. o Az amerikai politikai vezetés is felismerte a főleg a fiatalokra ható populáris kultúra fontosságát az ideológiai hidegháborúban, o a kormányzati szervként funkcionáló Amerikai Tájékoztatási Hivatal (USIS) igyekezett pop és dzsessz együtteseket és előadókat elvinni a kommunista államokba; o a kormányzat által támogatott rádióadók ontották az amerikai könnyűzenei termékeket. Az USA hegemóniájának fenntartása: a hegemón rendszeren belül szükség van olyan közös élményanyagra és olyan közösen vallott értékekre és mítoszokra, amelyek a politikai, gazdasági és katonai érdekeken túlmenően, értékalapon is egybetartják a hegemón befolyási övezetében található államokat. Az oly gyakran emlegetett amerikai „értékalapú” külpolitikának ez lehet az egyik realista (érdek) alapon megfogalmazott magyarázata. A kommunizmus közép- és kelet-európai bukása látszólag ideológiai ellenfél nélkül hagyta a liberális demokráciát az 1990-es évek elején. o a nemzetközi terrorizmust és a radikális iszlámot stratégiai szintű fenyegetéssé emelte, holott erről – minden valószínűség szerint – szó sincs, o sokakban egyfajta hübrisz (gőg, elbizakodottság) alakult ki, szinte az egész világgal szemben.
Források: Magyarics Tamás: Állandóság és változás az Egyesült Államok külpolitikai identitásában és eszköztárában. Magyar Külügyi Intézet. MKI-tanulmányok, 2012/3. ISSN 2060-5013 Population Change and Distribution. 1990 to 2000. By Marc J. Perry and Paul J. Mackun U.S. Census Bureau. Issued April 2001.
23
