!HU000006721T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 006 721
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 0409745 2004. 04. 30.
(73) Jogosult: Novartis Vaccines and Diagnostics S.r.l., 53100 Siena SI (IT)
GB
(72) Feltaláló: COSTANTINO, Paulo, I-53100 Siena (IT)
(54)
HU 006 721 T2
A61K 39/095
(21) Magyar ügyszám: E 05 740675 (22) A bejelentés napja: 2005. 04. 29. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050740675 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1755662 A1 2005. 11. 10. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1755662 B1 2009. 08. 12.
(2006.01) G01N 33/50 (2006.01) A61K 47/48 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05105141 PCT/IB 05/001536
(74) Képviselõ: dr. Svingor Ádám, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda KFt., Budapest
Kombinált meningococcalis konjugátumok közös hordozófehérjével
A leírás terjedelme 18 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 006 721 T2
A találmány tárgyát képezik Neisseria meningitidis elleni vakcinák. Elõnyösen a találmány tárgyát képezik több meningococcalis szerocsoportból származó, konjugált kapszuláris szacharidokon alapuló vakcinák. 5 A technika állása A szervezet kapszuláris poliszacharidja alapján N. meningitidis tizenkét szerocsoportját azonosították eddig (A, B, C, H, I, K, L, 29E, W135, X, Y és Z). Az A¹csoport Afrika szubszaharai övezetében elõforduló epidémiás betegségekben a leggyakrabban elõforduló patogén. A B¹ és C¹szerocsoportok felelõsek az USAban és a legfejlettebb országokban elõforduló esetek túlnyomó többségéért. A W135- és az Y¹szerocsoportok a felelõsek az USA-ban és a fejlõdõ országokban elõforduló többi esetért. Az A+C-szerocsoportokból származó kapszuláris poliszacharidok alapján egy bivalens vakcina rendelkezésre áll Mencevax AC™ néven, és A+C+Y+W135szerocsoportokból származó szacharidok tetravalens keveréke Mencevax ACWY™ és Menomune™ néven kapható (1–3). Bár serdülõkben és felnõttekben hatékonyak, ezek a vakcinák csak gyenge immunválaszt váltanak ki, és csak rövid idejû védettséget nyújtanak, mivel a nem konjugált poliszacharidok T¹sejt-független antigének, amelyek gyenge immunválaszt váltanak ki, amely nem erõsíthetõ fel. A kapszuláris szacharidok gyenge immunitása miatt konjugált vakcinákat fejlesztettek ki, ahol a szacharidokat hordozófehérjékhez kapcsolták. C¹Szerotípus elleni konjugált vakcinákat humán alkalmazásra már jóváhagytak, mint például Menjugate™ (4), Meningitec™ és NeisVac¹C™. Az A+C-szerocsoportokból származó konjugátumok keverékét szintén vizsgálták (5, 6), és A+C+W135+Y-szerocsoportokból származó konjugátumok keverékérõl szintén beszámoltak (7–10). Bár a kevert, konjugált vakcinák hasonlóak a kevert szacharid-vakcinákhoz, azért van köztük néhány alapvetõ különbség. Konkrétan, egy hordozófehérje beépítése a konjugátumkeverékbe új veszélyeket hordoz, nevezetesen a hordozó által indukált epitópszuppresszió kialakulását (vagy „hordozószuppresszió” ahogy általában nevezik), azaz azt a jelenséget, amikor egy állatnak egy hordozófehérjével történõ immunizálása megakadályozza, hogy az állatban késõbb immunválasz alakuljon ki egy antigénepitóp ellen, amely ugyanazon a hordozón van (11). Ez különleges jelentõséggel bír akkor, amikor több konjugátumot adunk be egy idõben ugyanazon a hordozófehérjén (12). A hordozó által indukált szuppressziót monovalens meningococcalis konjugátumokkal vizsgálták (13), és foglalkoztak kevert meningococcalis konjugátumokkal is. Például a 14. hivatkozásban Bordetella pertussis fimbriae használatát javasolják hordozóként multivalens konjugált vakcináknál a hordozó által indukált szuppresszió elkerülése érdekében, a 15. hivatkozásban pedig azt javasolják, hogy a hordozó által indukált szuppresszió úgy kezelhetõ, hogy egynél több típusú hordozófehérjét kell alkalmazni a vakcinában, elõnyö-
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
sen H. influenzae D¹fehérjét és/vagy tetanusz toxoidot (Tt). A találmány tárgyát képezi olyan vakcinák elõállítása, amelyek több meningococcalis szerocsoportból származó, konjugált kapszuláris szacharidot tartalmaznak, de nem áll fenn a hordozó által indukált epitópszuppresszió. A találmány feltárása A hordozó által indukált szuppresszió elkerülésére a 15. hivatkozásban ismertetett megközelítéssel ellentétben, nevezetesen egynél több, különbözõ hordozófehérje-típus alkalmazásával szemben, a találmány szerint ugyanazt a hordozófehérjét („közös hordozót”) alkalmazzuk több konjugátumhoz, amely egyszerûsíti a vakcinák kereskedelmi méretekben történõ gyártását. Egy közös hordozó választásával azonban a hordozó által indukált szuppresszió lehetõsége fokozódik. Vakcinákat általában külön, koncentrált egységekben elõállított, egyedi konjugátumok keverésével állítják elõ, és minden egyes egység általában tartalmaz maradék mennyiségben a konjugációs reakcióból származó, nem konjugált hordozófehérjét. A nem konjugált hordozó eredményezheti a hordozószuppressziót, és ha mindegyik koncentrált egység x mennyiségû nem konjugált hordozót tartalmaz, akkor a tetravalens keverék 4x nem konjugált hordozót tartalmaz. Abban az esetben, ha a hordozó által indukált szuppresszió csak akkor figyelhetõ meg, amikor a hordozó egy bizonyos küszöbértékben van jelen (például csak amikor a nem konjugált hordozó szintje elég magas, hogy telítse az aktuális B¹sejteket és/vagy T¹sejteket, vagy csak amikor elég magas a szintje, hogy az aktuális T¹szuppresszor sejteket serkentse), akkor a 4x érték szuppressziót eredményezhet, még akkor is, ha az egyedi konjugátumok szintje a küszöbérték alatt van, és nem eredményezne szuppressziót, ha egyedül alkalmazzák. Multivalens vakcinák esetében a közös hordozó választása tehát szignifikánsan növeli a hordozó által indukált szuppresszió veszélyét a monovalens vakcinákhoz képest vagy a különbözõ hordozófehérjét alkalmazó konjugátumokhoz képest. Ennek a fokozott veszélynek az ellensúlyozása érdekében a találmány szerint ellenõrizzük a nem konjugált hordozófehérje mennyiségét a vakcinában. Míg a hordozó által indukált szuppresszió lehetõségét a 13–15. hivatkozásokban a meningococcalis szacharidokhoz alkalmazott hordozófehérje/fehérjék természetére koncentrálva kívánják megoldani, a találmány ehelyett az alkalmazott hordozófehérje mennyiségére, elõnyösebben a nem konjugált formában jelen lévõ mennyiségre összpontosít. A vakcinában lévõ nem konjugált hordozófehérje mennyiségének csökkentésével a hordozó által indukált szuppresszió elkerülhetõ, még akkor is, ha közös hordozót alkalmazunk. A nem konjugált hordozófehérje beépítését konjugált vakcinákba már korábban is számításba vették (16), de a nem konjugált hordozófehérje (tetanusz toxoid) koncentrációja ebben a korábbi munkában körülbelül 10 Lf/adag volt. Egy 0,5 ml¹es adagban, Lf=3 mg
1
HU 006 721 T2
átalakítási tényezõvel számolva (12), ezek a vakcinák körülbelül 60 mg/ml nem konjugált hordozófehérjét tartalmaztak. A 16. hivatkozásban nem foglalkoztak a hordozó által indukált szuppresszió elkerülésével. A találmány tárgyát képezi tehát egy készítmény, amely egy páciensnek Neisseria meningitidis által okozott betegség elleni immunizálására szolgál, és amely készítmény az alábbiak közül legalább kettõbõl áll: (a) (i) N. meningitidis A¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (b) (i) N. meningitidis C¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (c) (i) N. meningitidis W135-szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (d) (i) N. meningitidis Y¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma, azzal jellemezve, hogy (1) az (a), (b), (c) és (d) konjugátumokból legalább kettõnél ugyanazt a hordozófehérjét (közös hordozót) alkalmazzuk, és (2) a készítmény a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 10 mg/ml-nél kevesebb. A találmány tárgyát képezi eljárás egy páciensnek Neisseria meningitidis által okozott betegség elleni immunizálására szolgáló készítmény elõállítására, amely a következõ lépésekbõl áll: (1) az alábbiak közül legalább kettõnek az elkészítése: (a) (i) N. meningitidis A¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (b) (i) N. meningitidis C¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (c) (i) N. meningitidis W135-szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (d) (i) N. meningitidis Y¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma, ahol az (a), (b), (c) és (d) konjugátumokból legalább kettõnél ugyanazt a hordozófehérjét (közös hordozót) alkalmazzuk; és (2) az 1. lépésben elõállított legalább két konjugátumot összekeverjük, hogy egy készítményt kapjunk, amely a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 10 mg/ml-nél kevesebb. Az eljárás még egy vagy több lépést tartalmazhat, amelyben a nem konjugált közös hordozó mennyiségét mérjük. Ilyen mérések végezhetõk az egyedi konjugátumokon az összekeverés elõtt és/vagy az egyesített konjugátumokon a keverés után. Egy egyedi konjugátum visszautasítható vagy kiválasztható az összekeveréshez az ilyen mérési eredmények alapján, és a végsõ készítmény – hasonló módon – visszautasítható vagy kiválasztható az orvosok számára történõ kibocsátásra az ilyen mérési eredmények alapján. A találmány tárgyát képezi eljárás egy páciensnek Neisseria meningitidis által okozott betegség elleni immunizálására szolgáló készítmény elõállítására, amely a következõ lépésekbõl áll: (a) n számú, különbözõ meningococcalis szerocsoport kiválasztása az A, C,
5
10
15
20
25
2
W135 és Y csoportok közül, ahol n értéke 2, 3 vagy 4; (b) az n számú kiválasztott szerocsoport mindegyike számára egy konjugátum elkészítése, amely (i) a szerocsoport kapszuláris szacharidjából és (ii) egy hordozófehérjébõl áll, ahol az n számú konjugátum mindegyikénél ugyanazt a hordozófehérjét (közös hordozó) alkalmazzuk; és (c) összekeverjük a (b) lépésben elõállított n számú konjugátumot, hogy egy készítményt kapjunk, amely a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 10 mg/ml-nél kevesebb. Elõnyösen n értéke 4, így a találmány tárgyát képezi eljárás egy olyan készítmény elõállítására, amely egy páciensnek Neisseria meningitidis által okozott betegség elleni immunizálására szolgál, és amely a következõ lépésekbõl áll: (a) az A, C, W135 és Y meningococcalis szerocsoportok mindegyike számára egy konjugátum elkészítése, amely konjugátum a következõkbõl áll (i) a szerocsoport kapszuláris szacharidja és (ii) egy hordozófehérje, ahol a négy konjugátum mindegyikénél ugyanazt a hordozófehérjét alkalmazzuk; és (b) a konjugátumokat összekeverjük, hogy egy készítményt kapjunk, amely a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 10 mg/ml-nél kevesebb. Mint elõzõekben említettük, az eljárás egy vagy több lépést tartalmazhat, amely során a nem konjugált közös hordozó mennyiségét mérjük a (b) lépésbeli keverés elõtt és/vagy a keverés után.
30
35
40
45
50
55
60 3
A konjugátumok Konjugálást alkalmaznak szacharidok immunogenitásának fokozására, mivel ezáltal a szacharidok T¹független antigénekbõl T¹függõ antigénekké alakulnak, így az immunológiai memória kialakulását kezdeményezik. Konjugálás különösen alkalmas gyermekgyógyászati vakcináknál (például 17. hivatkozás), és jól ismert technológia (például áttekintés található a 18–27. hivatkozásokban). A találmány szerinti készítmény a következõ meningococcalis konjugátumok közül legalább kettõt (azaz 2¹t, 3¹at vagy 4¹et) tartalmaz: (a) (i) N. meningitidis A¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (b) (i) N. meningitidis C¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (c) (i) N. meningitidis W135-szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma; (d) (i) N. meningitidis Y¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének a konjugátuma. Ezen konjugátumok közül legalább kettõnél (azaz 2, 3 vagy 4) közös a hordozófehérje. Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen konjugált molekula egynél több szerocsoport szacharidjait tartalmazza (cf 28. és 29. hivatkozások). Hanem egyetlen konjugált molekula egy szerocsoportba tartozó szacharidot hordoz, de ugyanazon típusú hordozófehérjét alkalmazzuk mindegyik különbözõ szerocsoporthoz. Egyetlen konjugált molekulán belül azonban lehet egynél több típusú szacharid (például különbözõ hosszúságú fragmensek), de ezek ugyan-
1
HU 006 721 T2
abból a szerocsoportból származnak. Közös hordozó alkalmazására példaként egy fehérje négy részre vágható, és mindegyik rész azután egy konjugátum elõállítására alkalmazható egyetlen szerocsoportból származó kapszuláris fragmensekkel, és a konjugátumok azután összekeverhetõk, hogy közös hordozón lévõ tetravalens konjugátumot kapjunk. A kapszuláris szacharidokat a meningococcalis A¹, C¹, W135- és Y¹szerocsoportokból választjuk, így a készítmény 2¹t, 3¹t vagy mind a négyet tartalmazza ezen négy szerocsoport szacharidjai közül. Konkrét készítmények szacharidokat tartalmaznak az A és C¹szerocsoportokból, az A és W135-szerocsoportokból, az A és Y¹szerocsoportokból, a C¹ és W135-szerocsoportokból, a C¹ és Y¹szerocsoportokból, a W135- és Y¹szerocsoportokból, az A és C¹ és W135-szerocsoportokból, az A és C¹ és Y¹szerocsoportokból, az A és W135- és Y¹szerocsoportokból, a C¹ és W135- és Y¹szerocsoportokból, az A és C¹ és W135- és Y¹szerocsoportokból. Elõnyösek a legalább C¹szerocsoportot tartalmazó készítmények (például A és C), és mind a négy szerocsoportból származó szacharidokat tartalmazó készítmények a legelõnyösebbek. Ezen négy szerocsoport mindegyikének kapszuláris szacharidjai jól jellemzettek. A meningococcus A¹szerocsoport kapszuláris szacharidja (a1®6) kötésû N¹acetil-D-mannózamin-1-foszfát homopolimerje részleges O¹acetilációval a C3¹ és C4¹helyzetekben. Az acetilcsoportok védõcsoportokkal helyettesíthetõk a hidrolízis megakadályozása érdekében (30), és az így módosított szacharidok még A¹szerotípusú szacharidok a találmány szerinti értelemben. A C¹szerocsoport kapszuláris szacharidja (a2®9)-kötésû sziálsav homopolimerje (N¹acetil-neuraminsav vagy „NeuNAc”). A C¹szerotípusú törzsek többségénél O¹acetil-csoport található a sziálsav C¹7 és/vagy C¹8 helyzeteiben, de a klinikai izolátumok körülbelül 15%-ában nincsenek ezek az O¹acetil-csoportok (31, 32). A szacharidszerkezet ®9)-Neu pNAc 7/8 OAc- (a2® képlettel írható le. A W135-szerocsoport szacharidja sziálsav-galaktóz diszacharid egységek polimerje. A C¹szerocsoportú szacharidhoz hasonlóan változó O¹acetilációval, de a sziálsav 7¹ és 9¹helyzeteiben (33). A szerkezet ®4)Neu p5Ac(7/9 OAc)-a-(2®6)-D-Gal-a-(1® képlettel írható le. Az Y¹szerocsoportú szacharid hasonló a W135-szerocsoportú szacharidhoz azzal a különbséggel, hogy az ismétlõdõ diszacharid egység glükózt tartalmaz galaktóz helyett. A W135-szerocsoporthoz hasonlóan változó O¹acetilációval a sziálsav 7¹ és 9¹helyzeteiben (33). Az Y¹szerocsoport szerkezete ®4)-DNeu p5Ac(7/9 OAc)-a-(2®6)-D-Glc-a-(1® képlettel írható le. A találmány szerint alkalmazható szacharidok O¹acetiláltak lehetnek az elõzõekben ismertetettek szerint (például ugyanazon O¹acetilációs mintázattal, mint amely a natív kapszuláris szacharidokban láthatók), vagy részlegesen, vagy teljesen O¹acetiláltak lehetnek a szacharidgyûrû egy vagy több helyzetében, vagy hiper-O-acetiláltak lehetnek a natív kapszuláris szacharidokhoz képest.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
A találmány szerint alkalmazható szacharidok elõnyösen rövidebbek a baktériumokban található, natív kapszuláris szacharidoknál. Így a szacharidok elõnyösen depolimerizáltak, a depolimerizálás a tisztítás után, de a konjugáció elõtt történik. A depolimerizálás csökkenti a szacharidok lánchosszát. Elõnyös depolimerizálási módszernél hidrogén-peroxidot alkalmazunk (7). A hidrogén-peroxidot a szacharidhoz adjuk (például 1% végsõ H2O2-koncentrációban), és a keveréket inkubáljuk (például körülbelül 55 °C¹on), amíg a kívánt lánchosszúságot el nem érjük. Egy másik depolimerizációs módszernél savas hidrolízist alkalmazunk (8), a találmány szerinti konjugátumokban lévõ, elõnyös depolimerizált szacharidok átlagos polimerizációs foka a következõ tartományba esik: A=10–20; C=12–22; W135=15–25; Y=15–25. Egyéb depolimerizálási eljárások a szakember számára ismertek. A találmány szerint alkalmas konjugátumok elõállításához alkalmazott szacharidok ezen depolimerizálási eljárások bármelyikével kinyerhetõk. Depolimerizálás azért alkalmazható, hogy az immunogenitás érdekében optimális lánchosszúságot biztosítson és/vagy csökkentse a lánchosszat a szacharidok fizikai kezelhetõsége érdekében. Jellemzõ hordozófehérjék a konjugátumokban történõ használatra a bakteriális toxinok, például a diftéria toxin (például 34. hivatkozás 13. fejezete, 35–38. hivatkozások) [vagy CRM197 mutánsa (39–42)] és tetanusz toxin, általában toxoid formában (például egy inaktiváló vegyszerrel, például formalinnal vagy formaldehiddel történõ kezeléssel nyerve). Egyéb alkalmas hordozófehérjék például N. meningitidis külsõ membránfehérjéje (43), szintetikus peptidek (44, 45), hõsokkfehérjék (48, 47), pertussis toxin (48, 49) citokinek (50), limfokinek (50), hormonok (50), növekedési faktorok (50), különbözõ patogén eredetû antigénekbõl származó humán eredetû CD4+ epitópokat tartalmazó mesterséges fehérjék (51), H. influenzae-bõl származó D¹fehérje (52–54), pneumolizin (55), pneumococcalis felszíni fehérje PspA (56), vas-felvételi fehérjék (57), A¹ vagy B¹toxin C. difficile-bõl (58) stb. Négy különösen elõnyös hordozófehérje közös hordozó számára a diftéria toxoid (Dt), a tetanusz toxoid (Tt), a CRM197 és a H. influenzae-bõl származó D¹fehérje. Ezek a fehérjék elõnyösek, mivel fõleg ezeket a hordozókat alkalmazzák a jelenleg használt gyermekgyógyászati vakcinákban, és ezek azok a hordozók, amelyek leginkább ki vannak téve a hordozó által indukált szuppresszió veszélyének, például más vakcinák korábbi, egyidejû vagy késõbbi beadagolásából származóan. A Dt és a D¹fehérje a legelõnyösebb közös hordozó, mivel ezeket a fehérjéket kevésbé gyakran alkalmazzák létezõ gyermekgyógyászati vakcinákban, mint a CRM197¹et és a Tt¹t, például GSK Hib konjugátumaiban Tt¹t alkalmaznak hordozóként, a HibTITER™ termékben CRM197¹et, a Prevener™-ben lévõ pneumococcalis konjugátumokban CRM197¹et, a Menjugate™ és a Meningitec™ termékekben CRM197¹et, és a NeisVac-C™-ben Tt¹t alkalmaznak. A hordozó által indukált szuppresszió veszélyének további csökkentése
1
HU 006 721 T2
érdekében tehát Dt¹t és H. influenzae D¹fehérjéjét alkalmazzuk közös hordozóként. A konjugátumokat elõnyösen lényegében 1:1:1:1 arányban keverjük (a szacharid tömegével mérve), például mindegyik szerocsoport-szacharid tömege egymáshoz képest ±10%. Egy készítményben a szerocsoportonkénti meningococcalis antigén jellemzõ mennyisége 1 mg és 20 mg között van, például 2 és 10 mg között szerocsoportonként, vagy körülbelül 4 mg. Az 1:1:1:1 arányon kívül egy másik lehetõségként kétszeres A¹szerocsoport mennyiség alkalmazható (2:1:1:1). Elõnyösek az 1:15 (azaz fehérjefelesleg) és 15:1 (azaz szacharidfelesleg) közötti szacharid:fehérje arányú konjugátumok. Hordozófehérje feleslege elõnyös. Körülbelül 1:12 vagy körülbelül 1:3 szacharid:fehérje arányú konjugátumok elõnyösek, fõleg ahol a hordozó Dt. Bármilyen alkalmas konjugálási reakció alkalmazható, bármilyen alkalmas kapcsolóval, ahol szükséges. A szacharid a konjugálás elõtt jellemzõen aktivált állapotban vagy funkcionalizálva van. Az aktiválás például cianiláló reagenseket jelenthet (59., 60). Egyéb alkalmas technológiáknál aktív észtereket, karbodiimideket, hidrazidokat, norboránokat, p¹nitro-benzoesavat, N¹nitro-szukcinimidet, S¹NHS¹t, EDC¹t, TSTU¹t alkalmaznak; lásd még a 24. hivatkozás bevezetését. Egy kapcsolócsoporton keresztüli kapcsolás bármilyen ismert módszerrel kivitelezhetõ, például a 61. és a 62. hivatkozásokban leírt módokon. A kapcsolás egyik típusában a poliszacharidot reduktív módon aminálják, a képzõdõ aminocsoportot egy adipinsav kapcsolócsoport egyik végéhez kapcsolják, és a fehérjét az adipinsav kapcsolócsoport másik végéhez kapcsolják (22, 63, 64). Más kapcsolók például B¹propionamido (65), nitro-fenil-etil-amin (66), haloacil-halidok (67), glikozid kapcsolók (68), 6¹aminokaproiksav (69), ADH (70), C4tõl C12-egységekig (71) stb. Egy kapcsoló alkalmazása mellett egy másik lehetõségként közvetlen kapcsolás is alkalmazható. A fehérjéhez történõ közvetlen kapcsolás a poliszacharid oxidációját jelentheti, amelyet a fehérjével történõ reduktív aminálás követ, amelyet például a 72. és 73. hivatkozásokban ismertetnek. Elõnyös konjugálási folyamat során a szacharidba aminocsoportokat viszünk be (például a láncvégi =O csoport –NH2 csoporttal történõ helyettesítésével, amelyet adipik-diészterrel történõ származékképzés követ (például adipinsav N¹hidroxi-szukcinimid-diészter), majd a hordozófehérjével (például CRM197) történõ reakció. Ennek a konjugálási eljárásnak a további részletei a 8. hivatkozásban találhatók. Az ezzel a módszerrel nyert konjugátumok a találmány szerinti alkalmazásra elõnyös konjugátumok. Egy másik elõnyös konjugálási módszernél a szacharidot adipinsav-dihidraziddal reagáltatjuk. Az A¹szerocsoport esetében karbodiimid (EDAC) is adható ennél a lépésnél. A reakcióidõ eltelte után nátrium-cianoborohidridet adunk hozzá. A származékot képezett szacharidok azután például ultraszûréssel készíthetõk. A származékot képezett szacharid azután hordozófe-
5
10
15
20
25
30
35
2
hérjével keverhetõ (például diftéria toxoiddal), és karbodiimid adható hozzá. A reakcióidõ eltelte után a konjugátum kinyerhetõ. Ennek a konjugálási eljárásnak a további részletei a 8. hivatkozásban találhatók. Az ezzel a módszerrel nyert konjugátumok a találmány szerinti alkalmazásra elõnyös konjugátumok, például a diftéria toxoid hordozót és adipinsav kapcsolót tartalmazó konjugátumok. Egy másik elõnyös konjugálási módszernél cianiláló reagenssel készítünk származékot a szacharidból (60), amelyet egy fehérjével történõ kapcsolás követ (közvetlenül, vagy a hordozóba egy nukleofil tiol- vagy hidrazid-csoport bevitelét követõen) kapcsoló alkalmazása nélkül. Alkalmas cianiláló reagensek például az 1¹ciano-4-(dimetil-amino)-piridinium tetrafluoroborát (CDAP), a p¹nitro-fenil-cianát és az N¹cianotrietilammónium-tetrafluor-borát (CTEA). A CDAP elõnyös, fõleg amikor H. influenzae D¹fehérjéje a közös hordozó. Elõnyös a közvetlen kapcsolás. A konjugátumokat elõnyösen külön készítjük el, majd keverjük õket. A keverést követõen az összekevert konjugátumok koncentrációját beállítjuk például steril, pirogénmentes, foszfáttal pufferelt sóoldattal. A közös hordozón kívül más hordozófehérjét tartalmazó konjugátumok is jelen lehetnek a találmány szerinti készítményben. Általában azonban elõnyösen valamennyi meningococcalis konjugátum ugyanazt a közös hordozót tartalmazza a készítményben. A találmány szerinti készítményekben a valamennyi konjugátumból származó hordozó mennyisége (konjugált és nem konjugált) elõnyösen 100 mg/ml-nél nem több, például <30 mg/ml hordozófehérje mindegyik konjugátumból. Elõnyös készítményekben a közös hordozó összes koncentrációja (akár csak a kombinált meningococcalis konjugátumokra, vagy elõnyösen a készítményre, mint egészre) kevesebb mint 500 mg/ml, kevesebb mint 400 mg/ml, kevesebb mint 300 mg/ml, kevesebb mint 200 mg/ml, kevesebb mint 100 mg/ml, kevesebb mint 50 mg/ml stb.
40
45
50
55
60 5
Nem konjugált közös hordozófehérje A találmány szerinti készítmények a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazzák, de a nem konjugált közös hordozó 10 mg/ml-nél kevesebb. Az olyan tényezõk, mint például a konjugálási körülmények, a konjugálást követõ tisztítás, a konjugálás utáni tárolási körülmények (hõmérséklet, pH, páratartalom stb.) ellenõrzésével a találmány szerint el lehet érni, hogy a nem konjugált közös hordozó mennyisége megbízhatóan 10 mg/ml alatt legyen, és jellemzõen akár például 9 mg/ml, 8 mg/ml, 7 mg/ml, 6 mg/ml, 5 mg/ml, 4 mg/ml, 3 mg/ml, 2 mg/ml, 1 mg/ml, 0,5 mg/ml stb. alatt tartható. Gyakorlati okokból azonban elõnyös, hogy a készítmény kis mennyiségben tartalmazza a nem konjugált közös hordozót, azért hogy az gyenge adjuváns hatást biztosítson anélkül, hogy hordozószuppressziós problémákat okozna. A nem konjugált közös hordozó koncentrációja a találmány szerinti készítményben így elõnyösen ³a mg/ml-nél, de
a és ahol
1
HU 006 721 T2
(i) a¹t a következõ csoportból választjuk: 0,01; 0,05; 0,1; 0,2; 0,3; 0,4; 0,5; 0,6; 0,7; 0,8; 0,9; 1; 2; 3; 4 és 5; és (ii) b¹t a következõ csoportból választjuk: 0,5; 0,6; 0,7; 0,8; 0,9; 1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9 és 10. A találmány szerinti készítményben lévõ, nem konjugált hordozó kétféle módon kerülhet bele. Elõször is az összekevert, egyedi konjugátumokból származhat. Az egyedi konjugátumok tartalmazhatnak a konjugálási reakcióból származó, maradék, nem reagált hordozót, és tartalmazhatnak olyan hordozót, amely a konjugált anyag bomlásából szabadult fel. Másodszor, az összekeverés után a konjugátumok bomlásából is származhat, például a készítmény tárolása során. Nem konjugált közös hordozót általában nem adunk hozzá a gyártás során egy különálló lépésként. A készítményben lévõ, nem konjugált közös hordozó koncentrációja így tehát az idõ során növekedhet. Elõnyös készítmények azok, amelyek <10 mg/ml nem konjugált közös hordozót tartalmaznak 6 órával azután, hogy valamennyi meningococcalis konjugátumot összekevertük. Egyéb elõnyös készítmények azok, amelyek <10 mg/ml nem konjugált közös hordozót tartalmaznak az elsõ konjugátum keverésétõl számítva legalább 1 hónapon (például 2 hónapon, 3 hónapon, 6 hónapon vagy hosszabb idõn) keresztül. A találmány szerinti eljárásokban a konjugátumok, amelyeket összekeverünk, tartalmazhatnak nem konjugált közös hordozót, és a keverés után jelen lévõ, nem konjugált hordozó az alkotó konjugátumokból kerülhet át. Ha a találmány szerinti készítmény a meningococcalis konjugátumokból összesen x mg nem konjugált közös hordozót tartalmaz és n különbözõ meningococcalis konjugátumot, akkor mindegyik konjugátum átlagosan x/n ng nem konjugált közös hordozóval járult hozzá. A találmány szerinti elõnyös eljárásokban, ahol a készítmény meningococcalis konjugátumokból összesen x mg nem konjugált közös hordozót tartalmaz, akkor az n számú, egyedi meningococcalis konjugátumok mindegyikének mennyiségét úgy választjuk, hogy x/n ±15% belül legyen, például ±10%, ±7,5% vagy ±5%. Koncentrációban kifejezve mindegyik egyedi konjugátum elõnyösen kevesebb mint 2 mg/ml nem konjugált hordozóval járul hozzá. A készítményben lévõ nem konjugált közös hordozó oldatban lehet jelen, csapadékként lehet jelen vagy bármilyen, jelen lévõ adjuvánshoz adszorbeáltatható. A nem konjugált hordozó szintje hagyományos, jól ismert eljárásokkal mérhetõ, például azokkal, amelyeket korábban Hib konjugált vakcinákban lévõ nem konjugált hordozó értékelésére alkalmaztak. A nem konjugált hordozó szintjének az összes hordozó mennyiségéhez (vagy a konjugált hordozóhoz) történõ hasonlításához általában szükséges a nem konjugált hordozó elválasztása a konjugált hordozótól, hogy külön lehessen mérni. Mivel a konjugált hordozó nagyobb, mint a nem konjugált hordozó, így ennek elérésére egy módszer a mérettõl függõ elválasztás, például méretkizárásos kromatográfia, elektroforézis stb. A jellemzõ hordozók körülbelüli molekulatömege (mo-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
nomer formában): CRM197=58 kDa, Dt=63 kDa, Tt=150 kDa, D¹fehérje=42 kDa. A nem konjugált hordozófehérje szintjének mérésére való egyik módszer során elektroforetikus elválasztás történik, ahol a nem konjugált hordozó szintjét egy vagy több, a hordozó ismert mennyiségét tartalmazó standarddal hasonlítjuk össze. A fehérje mennyiségi meghatározását követõen (például festéssel, például ezüstfestéssel) a standard(ok)hoz viszonyított mennyiség meghatározható. Egy harmadik vizsgálat végezhetõ ezzel párhuzamosan, ahol a nem konjugált hordozó mintáját a standarddal keverjük, és ezt a keveréket szintén az elõzõ két sávhoz hasonlítjuk. A nem konjugált hordozó mérésére szolgáló egyéb eljárások kapilláris elektroforézist foglalhatnak magukban (74) (például szabad oldatban), vagy micelláris elektrokinetikus kromatográfiát (75), elõnyösen ahol a közös hordozó diftéria toxoid. A vizsgálat alatt a konjugátum és a hordozó feloldása a borát koncentrációjának növelésével segíthetõ elõ. A nem konjugált hordozó szintjének mérésére szolgáló vizsgálatok a találmány szerinti eljárás különbözõ fázisaiban hajthatók végre. Például végrehajtható egy vagy több egyedi konjugátumon az összekeverésük elõtt és/vagy az összekeverésük után. A találmány szerint a készítményben 10 mg/ml-nél kevesebb nem konjugált közös meningococcalis hordozó kell hogy legyen, mint az elõzõekben ismertettük, és ez a szint igazolható az összekeverés után a szûrõvizsgálat elvégzésével. Az összekeverés utáni szûrõvizsgálat mellett egy másik lehetõségként azonban a vizsgálat az egyedi konjugátumokon a keverés elõtt is végrehajtható, és az egyedi eredményeket alkalmazzuk a végsõ szint kiszámolására (figyelembe véve a hígításokat stb.), feltéve, ha a keverésre alkalmazott körülményekrõl ismert, hogy nem növelik a nem konjugált hordozó mennyiségét. A mérési vizsgálatokkal és a nem konjugált hordozófehérje maximálisan megengedett mennyisége alapján (például 10 mg/ml, mint az elõzõekben említettük) a szakember ellenõrizheti, hogy bármelyik konkrét készítmény a találmány tárgykörébe tartozik¹e. Továbbá, a szakember elfogadhat vagy visszautasíthat (a) egy egyedi konjugátumot az összekeverés elõtt és/vagy (b) egyesített konjugátumokat összekeverés után annak alapján, hogy a nem konjugált hordozófehérje szintje a megengedett maximális mennyiség felett vagy alatt van. Így a találmány tárgyát képezi eljárás egy készítmény elõállítására, amely az elõzõekben meghatározott keverési lépésekbõl áll, továbbá a következõ lépésbõl: a nem konjugált közös hordozó koncentrációjának mérése a készítményben; és (i) ha a nem konjugált hordozó koncentrációja <10 mg/ml, akkor a készítmény elfogadható további vakcinagyártásra, és/vagy embernek történõ beadagolásra; vagy (ii) ha a nem konjugált hordozó koncentrációja >10 mg/ml, a készítmény visszautasítandó. Továbbá csak kis mennyiségû közös hordozót tartalmazva, a találmány szerinti elõnyös készítmények hasonló módon csak kis mennyiségû nem konjugált
1
HU 006 721 T2
meningococcalis kapszuláris szacharidot tartalmaznak. Így a készítmény elõnyösen nem tartalmaz többet 2 mg/ml nem konjugált szacharidnál (szacharidként mérve), például <1,5 mg/ml, <1 mg/ml, <0,5 mg/ml stb. 5 A készítmény Amellett, hogy meningococcalis konjugátumokat és nem konjugált hordozófehérjét tartalmaz, a találmány szerinti készítmények jellemzõen egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozót is tartalmaznak. Ilyen hordozó általában bármilyen hordozó lehet, amely önmagában nem váltja ki arra az egyedre káros ellenanyagok termelését, amelynek beadták a készítményt. Ilyen hordozók például jellemzõen nagy, lassan metabolizálódó makromolekulák, például fehérjék, poliszacharidok, politejsavak, poliglikolsavak, polimer aminosavak, aminosav kopolimerek, szacharóz, trehalóz, laktóz és lipid aggregátumok (például olajcseppek vagy liposzómák). Ilyen hordozók a szakember számára jól ismertek. A vakcinák hígítószereket is tartalmazhatnak, például vizet, sóoldatot, glicerint stb. Továbbá kiegészítõ anyagok, például nedvesítõ vagy emulgeáló anyagok, pH pufferelõ anyagok és hasonlók is jelen lehetnek. Steril, pirogénmentes, foszfáttal pufferelt fiziológiás sóoldat egy jellemzõ hordozó. A gyógyszerészetileg elfogadható hordozókról és kötõanyagokról részletes áttekintés a 76. hivatkozásban található. A találmány szerint alkalmazható készítmények tartalmazhatnak antimikrobiális anyagot, elõnyösen, ha többadagos formában vannak kiszerelve. A találmány szerint alkalmazható készítmények tartalmazhatnak detergenst, például Tweent (poliszorbátot), például Tween 80¹at. Detergensek általában kis mennyiségben vannak például 0,01% koncentráció alatt. A találmány szerint alkalmazható készítmények tartalmazhatnak nátrium-sókat (például nátrium-kloridot) tonicitás kedvéért. Jellemzõen 10±2 mg/ml NaCl koncentrációban. A találmány szerint alkalmazható készítmények általában egy puffert is tartalmazhatnak, például foszfátpuffert. Bakteriális fertõzések a test különbözõ területeit érinthetik, és így a készítmények is különbözõ formákban készíthetõk. Például a készítmények elkészíthetõk injektálható formában, akár folyékony oldatban, akár szuszpenzióban. Oldathoz vagy szuszpenzióhoz való szilárd formák, injektálás elõtti folyékony hordozók szintén készíthetõk (például liofilizált készítmény). A készítmény elkészíthetõ felületi adagoláshoz, például kenõcs, krém vagy púder formájában. A készítmény elkészíthetõ szájon keresztüli beadásra, például tablettaként vagy kapszulaként, vagy szirupként (adott esetben ízesítve). A készítmény elkészíthetõ légúton keresztüli beadásra, például inhalálásra finom por vagy spray formájában. A készítmény elkészíthetõ végbélkúp vagy hüvelykúp formájában. A készítmény elkészíthetõ orron keresztüli, fülön vagy szemen keresztüli beadásra, például sprayként, cseppekként, gélként
10
15
20
25
30
2
vagy púderként (például 77. és 78. hivatkozások). Általában azonban a meningococcalis készítményeket intramuszkuláris formában szerelik ki. A találmány szerinti készítmények vagy tartalmaznak, vagy nem tartalmaznak vakcinaadjuvánst. A találmány szerinti készítményekben alkalmazható adjuvánsok például, de nem kizárólag: A) Ásványi sót tartalmazó készítmények A találmány szerint adjuvánsként alkalmazható, ásványi anyagot tartalmazó készítmények például olyan ásványi sót tartalmaznak, mint például alumíniumsók vagy kalciumsók. A találmány szerinti ásványi sók például hidroxidok (például oxihidroxidok), foszfátok (például hidroxi-foszfátok, ortofoszfátok), szulfátok stb. (például lásd a 79. hivatkozás 8. és 9. fejezetét), vagy különbözõ ásványi vegyületek keverékei, a vegyületekkel bármilyen alkalmas formában (például gél, kristály, amorf stb.). Az ásványi anyagot tartalmazó készítmények fémsórészecske formájában szerelhetõk ki (80). Alumínium-foszfátok különösen elõnyösek, és egy jellemzõ adjuváns amorf alumínium-hidroxifoszfát 0,84 és 0,92 közötti PO4/Al moláris aránnyal, körülbelül 0,6 mg Al3+/ml mennyiségben. Kis mennyiségû alumínium-foszfáttal történõ adszorpció alkalmazható például konjugátumonként, adagonként 50 és 100 mg Al3+. A konjugátumok adszorbeáltathatók vagy nem adszorbeáltathatók (vagy részlegesen adszorbeáltathatók) egy jelen lévõ bármilyen alumíniumsóhoz. Amikor a készítmény több baktériumfajból származó konjugátumot tartalmaz, akkor nem minden konjugátumot kell adszorbeáltatni.
B) Olajemulziók A találmány szerint adjuvánsként alkalmazható olajemulziók például a szkvalén-víz emulziók, például MF59 (79. hivatkozás 10. fejezete, lásd még 81. hivatkozás) (5% szkvalén, 0,5% Tween 80 és 0,5% Span 85, mikrofluidizálóval szubmikron részecske formában 40 kiszerelve). Komplett Freund-adjuváns (CFA) és inkomplett Freund-adjuváns (IFA) is alkalmazható. 35
45
50
55
60 7
C) Szaponin kiszerelések (79. hiv. 22. fejezet) Szaponin kiszerelések alkalmazhatók a találmány szerint adjuvánsokként. A szaponinok szterin glikozidok és triterpén glikozidok heterológ csoportja, amelyek sokféle növényfaj kérgében, leveleiben, törzsében, gyökereiben és akár a virágában találhatók. Quillala saponaria Molina fa kérgébõl származó szaponint széles körben alkalmazzák adjuvánsként. Szaponinok kereskedelmi mennyiségben Smilax omata (szasszaparilla), Gypsophilia paniculata (buglyos fátyolvirág) és Saponaria officianalis (orvosi szappanfû) növényekbõl nyerhetõk. A szaponin adjuváns kiszerelések tisztított kiszereléseket tartalmaznak, például QS21¹et, valamint lipid kiszereléseket, például ISCOM¹ot. A QS21¹et Stimulon™ gyártja. Szaponin készítményeket HPLC-vel vagy RP¹HPLC-vel tisztították. Specifikus tisztított frakciókat azonosítottak ezekkel a technológiákkal, például
1
HU 006 721 T2
QS7¹et, QS17¹et, QS18¹at, QS21¹et, QH¹A¹t, QH¹B¹t és QH–C¹t. Elõnyösen a szaponin QS21. A QS21 elõállításának eljárását a 82. hivatkozásban teszik közzé. Szaponin készítmények tartalmazhatnak szterint, például koleszterint (83). Szaponinok és koleszterinek kombinációja alkalmazható egyedi részecskék, úgynevezett immunstimuláló komplexek (ISCOM¹ok) képzésére (79. hivatkozás 23. fejezete). Az ISCOM¹ok jellemzõen tartalmaznak egy foszfolipidet, például foszfatidil-etanol-amint vagy foszfatidil-kolint. Bármilyen ismert szaponin alkalmazható ISCOM-okban. Elõnyösen az ISCOM egy vagy több QuilA¹t, QHA¹t & QHC¹t tartalmaz. Az ISCOMokat a 83–85. hivatkozásokban részletesen ismertetik. Adott esetben az ISCOM¹ok további detergenstõl mentesek is lehetnek (86). A szaponin alapú adjuvánsokról a 87. & 88. hivatkozásokban található egy áttekintés. D) Viroszómák és vírusszerû részecskék Viroszómák és vírusszerû részecskék (VLP) szintén alkalmazhatók adjuvánsként a találmány szerint. Ezek a szerkezetek általában a vírus egy vagy több fehérjéjét tartalmazzák adott esetben egy foszfolipiddel kombinálva vagy kiszerelve. Általában nem patogének, nem replikálódnak és általában nem tartalmaznak semmit a natív virális genomból. A virális fehérjék rekombinánsan állíthatók elõ, vagy a teljes vírusból izolálhatók. Ezek a viroszómákban vagy VLP-kben történõ alkalmazásra megfelelõ virális fehérjék influenzavírusból (például HA vagy NA), hepatitis B vírusból (például mag- vagy kapszidfehérjék), hepatitis E vírusból, rubeolavírusból, Sindbis vírusból, rotavírusból, száj- és körömfájás vírusából, retrovírusból, Norwalk-vírusból, humán-papillomavírusból, HIV-bõl, RNS-fágból, Qbfágból (például köpenyfehérjék), GA¹fágból, fr¹fágból, AP205-fágból és Ty¹ból (például retrotranszpozon Ty¹fehérje p1) származó fehérjéket tartalmaznak. A VLP-ket részletesen tárgyalják a 89–94. hivatkozásokban. A viroszómákat például a 95. hivatkozásban tárgyalják. E) Bakteriális vagy mikrobiális származékok Találmány szerinti adjuvánsok a bakteriális vagy mikrobiális származékok, például enterobacteriális lipopoliszacharid (LPS) nem toxikus származékai, lipid¹A származékok, immunstimuláló oligonukleotidok és ADP-riboziláló toxinok és ezek detoxifikált származékai. Az LPS nem toxikus származékai a monofoszforillipid (MPL) és a 3¹O-deacetilált MPL (3dMPL). A 3dMPL 3¹de-O-acilált monofoszforil lipid¹A keveréke 4, 5 vagy 6 acilált lánccal. A 3¹de-O-acilált monofoszforil lipid¹A elõnyös „kis részecske” formájáról a 96. hivatkozásban található kitanítás. A 3dMPL ilyen „kis részecskéi” elég kicsik, hogy sterilre szûrhetõk egy 0,22 mm¹es membránon keresztül (96). Egyéb nem toxikus LPS származékok például a monofoszforil lipid¹A utánzatok, például amino-alkil-glükózaminid-foszfát származékok, például RC¹529 (97, 98).
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
2
A lipid¹A származékok például Escherichia coliból származó lipid¹A származékai, például OM¹174. Az OM¹174¹et például a 99. és a 100. hivatkozásokban ismertetik. A találmány szerint adjuvánsként alkalmas immunstimuláló oligonukleotidok például egy CpG-motívumot (dinukleotidszekvencia, amely nem metilált citozint tartalmaz egy foszfátkötéssel guanozinhoz kötve) tartalmazó nukleotidszekvenciák. Kettõs szálú RNS¹ek és palindrom vagy poli(dG)-szekvenciákat tartalmazó oligonukleotidokról szintén kimutatták, hogy immunstimuláló hatásúak. A CpG¹k nukleotidmódosításokat/analógokat tartalmazhatnak, például foszforotioát módosításokat, és lehetnek kettõs szálúak vagy egyszálúak. A 101., 102. és 103. hivatkozások lehetséges analóg szubsztitúciókat tesznek közzé, például guanozin helyettesítését 2’¹deoxi-7-deazaguanozinnal. A CpG-oligonukleotidok adjuváns hatását részletesen ismertetik a 104–109 hivatkozásokban. A CpG-szekvencia a TLR9¹re irányulhat, mint például a GTCGTT vagy a TTCGTT motívumok (110). A CpGszekvencia specifikusan Th1-immunválaszt indukálhat, mint például egy CpG¹A ODN, vagy specifikusabb lehet B¹sejt-válasz kiváltására, például CpG¹B ODN. A CpG¹A és CpG¹B ODN-eket a 111–113. hivatkozásokban tárgyalják. Elõnyösen a CpG egy CpG¹A ODN. Elõnyösen a CpG-oligonukleotidot úgy készítjük, hogy az 5’¹vége receptorfelismerésre hozzáférhetõ. Adott esetben két CpG-oligonukleotidszekvencia a 3’¹végükön összekapcsolható, hogy „immunomereket” képezzenek. Lásd például a 110. & 114–116. hivatkozásokat. A bakteriális ADP-riboziláló toxinok és ezek detoxifikált származékai adjuvánsként alkalmazhatók a találmány szerint. Elõnyösen a fehérje E. coliból származó fehérje (E. coli hõlabilis enterotoxin *LT*), a kolerából származó fehérje (*CT*) vagy pertussis vírusból származó fehérje (*PT*). A detoxifikált ADP-riboziláló toxinok mukózális adjuvánsként történõ alkalmazását a 117. hivatkozásban ismertetik, és parenterális adjuvánsként történõ alkalmazását pedig a 118. hivatkozásban. A toxin vagy toxoid elõnyösen holotoxin formájában van, mind az A¹, mind a B¹alegységeket tartalmazza. Elõnyösen az A¹alegység egy detoxifikáló mutációt tartalmaz, a B¹alegység elõnyösen nincs mutáltatva. Elõnyösen az adjuváns egy detoxifikált LT¹mutáns, például LT¹K63, LT¹R72 és LT¹G192. Az ADP-riboziláló toxinok és ezek detoxifikált származékainak, elõnyösen LT¹K63 és LT¹R72 adjuvánsként történõ alkalmazásáról leírás a 119–126. hivatkozásokban található. Szám szerinti hivatkozás az aminosav-szubsztitúciókra elõnyösen az ADP-riboziláló toxinoknak a 127. hivatkozásban leírt A és B¹alegységeinek egymás mellé rendezésén alapul, amelyre itt teljes terjedelmében hivatkozunk.
F) Humán-immunmodulátorok A találmány szerint adjuvánsként alkalmas humán60 immunmodulátorok például citokinek, például interleu8
1
HU 006 721 T2
kin [például IL–1, IL–2, IL–4, IL–5, IL–6, IL–7, IL–12 (128) stb.] (129), interferonok (például interferon¹g), makrofág koloniastimuláló faktor, és tumornekrózis faktor. 5 G) Bioadhezívek és mukoadhezívek Bioadhezívek és mukoadhezívek is alkalmazhatók adjuvánsként a találmány szerint. Alkalmas bioadhezívek például észteresített hialuronsav mikroszférák (130) vagy mukoadhezívek, például poli(akrilsav), poli(vinil-alkohol), poli(vinil-pirollidon), poliszacharidok és karboxi-metil-cellulóz keresztkötéses származékai. Chitosan és származékai szintén alkalmazhatók adjuvánsként a találmány szerint (131).
10
15 H) Mikropartikulumok Mikropartikulumok szintén alkalmazhatók adjuvánsként a találmány szerint. Elõnyösek a biológiailag lebontható anyagból álló mikropartikulumok (azaz egy partikulum, amelynek átmérõje ~100 nm¹tõl ~150 mm¹ig terjed, elõnyösebben ~200 nm¹tõl ~30 mm¹ig, és legelõnyösebben ~500 nm¹tõl ~10 mm¹ig) és a nem toxikus mikropartikulumok (például poli(a-hidroxisav), polihidroxi-butirátsav, poliortoészter, polianhidrid, polikaprolakton stb.) poli(laktid-koglikolid)-dal, adott esetben úgy kezelve, hogy a felülete negatívan töltött legyen (például SDS-sel), vagy pozitívan töltött felülete legyen (például egy kationos detergenssel, például CTAB).
20
25
30 I) Liposzómák (79. hivatkozás 13. & 14. fejezetei) Adjuvánsként alkalmas liposzómakiszerelésekre példákat a 132–134. hivatkozásokban ismertetik. J) Poli(oxi-etilén)-éter és poli(oxi-etilén)-észter kiszerelések A találmány szerint adjuvánsként alkalmasak például a poli(oxi-etilén)-éterek és a poli(oxi-etilén)-észterek (135). Ilyen kiszerelések tartalmaznak továbbá poli(oxi-etilén)-szorbitán-észter felületaktív anyagokat oktoxinollal kombinációban (136), valamint poli(oxi-etilén)-alkil-étereket vagy ¹észter felületaktív anyagokat legalább egy további nemionos felületaktív anyaggal, mint például oktoxinollal (137). Elõnyös poli(oxi-etilén)éter a következõk egyike: poli(oxi-etilén)-9-lauril-éter (laureth 9), poli(oxi-etilén)-9-szteoril-éter, poli(oxi-etilén)-8-szteoril-éter, poli(oxi-etilén)-4-lauril-éter, poli(oxietilén)-35-lauril-éter és poli(oxi-etilén)-23-lauril-éter.
35
K) Polifoszfazén (PCPP) PCPP kiszereléseket például a 138. és a 139. hivatkozásokban ismertetik.
50
L) Muramil-peptidek A találmány szerint adjuvánsként alkalmas muramil-peptidek például N¹acetil-muramil-L-treonil-D-izoglutamin (thr-MDP), N¹acetil-normuramil-L-alanil-D-izoglutamin (nor-MDP) és N¹acetil-muramil-L-alanil-Dizoglutaminil-L-alanin-2-(1’-2’-dipalmitoil-sn-glicero-3hidroxi-foszforil-oxi)-etil-amin MTP¹PE.
40
45
55
60 9
2
M) Imidazokinolon vegyületek A találmány szerint adjuvánsként alkalmas imidazokinolon vegyületek például Imiquamod és homológjai (például „Resiquimod 3M”), amelyet részletesebben a 140. és 141. hivatkozásokban ismertetnek. A találmány tárgykörébe tartozik az elõzõekben azonosított egy vagy több adjuváns kombinációi. Például a következõ adjuváns készítmények alkalmazhatók a találmány szerint: (1) egy szaponin és egy „olaj vízben” emulzió (142); (2) egy szaponin (például QS21)+egy nem toxikus LPS-származék (például 3dMPL) (143); (3) egy szaponin (például QS21) és egy nem toxikus LPSszármazék (például 3dMPL)+egy koleszterin; (4) egy szaponin (például QS21)+3dMPL+IL–12 (adott esetben+egy szterin) (144); (5) 3dMPL kombinációi például QS21-gyel és/vagy „olaj vízben” emulzióval (145); (6) SAF, amely 10% szkvalént, 0,4% Tween 80™¹at, 5% pluronic blokk polimer L121¹et, és thr-MDP¹t tartalmaz, akár mikrofluidizálva szubmikron emulzió formában vagy összekeverve (vortex) nagyobb részecskeméretû emulzióvá alakítva. (7) Ribi™ adjuváns rendszer (RAS), (Ribi Immunochem), amely 2% szkvalént, 0,2% Tween 80¹at és egy vagy több bakteriális sejtfalkomponenst tartalmaz az alábbiak egyikébõl: monofoszforil-lipid A (MPL), trehalóz-dimikolát (TDM) és sejtfalváz (CWS), elõnyösen MPL+CWS (Detox™) és (8) egy vagy több ásványi só (például alumíniumsó)+LPS egy nem toxikus származéka (például 3dMPL). Egyéb, immunstimuláló anyagokat a 79. hivatkozás 7. fejezetében tesznek közzé. Alumínium-hidroxid vagy alumínium-foszfát adjuváns alkalmazása különösen elõnyös (például a 7. hivatkozás 7. & 8. példái; 8. hivatkozás J példája) adszorpcióval vagy adszorpció nélkül. Alumíniumsó adjuváns nélkül készült készítmény szintén alkalmazható (15. hiv.). Kalcium-foszfát egy másik elõnyös adjuváns. A konjugátumok külön keverhetõk (és adott esetben adszorbeáltathatók) az adjuvánsokkal (adjuvánsokhoz), és a konjugátumok ezután keverhetõk össze, vagy a konjugátumok keverhetõk össze, majd ezután keverhetõk az adjuvánssal. A találmány szerinti készítmények pH¹ja elõnyösen 6 és 8 között van, elõnyösen körülbelül 7. Stabil pH puffer alkalmazásával tartható fenn. Amikor a készítmény alumínium-hidroxid sót tartalmaz, elõnyös hisztidin-puffer alkalmazása (146). A készítmény lehet steril és/vagy pirogénmentes. A készítmények izotónikusak lehetnek az emberi szervezetre vonatkoztatva. A készítmények tartalmazhatnak konzerválószert (például tiomerzált, 2¹fenoxi-etanolt), vagy konzerválószer-mentesek lehetnek. A találmány szerinti elõnyös készítmények nem tartalmaznak semmilyen higanytartalmú anyagot, például tiomerzáltól mentesek. A készítmények elkészíthetõk ampullákba, vagy elõre töltött fecskendõkbe. A fecskendõket el lehet látni tûvel vagy tû nélkül. A fecskendõ egy adag készítményt tartalmaz, míg az ampulla tartalmazhat egy adagot vagy több adagot. Az injektálható készítmények általában folyékony oldatok vagy szuszpenziók. Egy másik módon az injektálás elõtt szilárd formában lehetnek
1
HU 006 721 T2
jelen (például fagyasztva szárítva) oldathoz vagy szuszpenzióban folyékony hordozóban. A készítmények egy egységnyi adagos formában szerelhetõk ki vagy többadagnyi formában. A többadagos forma esetén az ampulla kiszerelés elõnyösebb az elõre töltött fecskendõ kiszerelésnél. A hatékony adagtérfogatot a gyakorlat alapján lehet megállapítani, de injekcióhoz a készítmény jellemzõ adagja humán beadásra 0,5 ml térfogat. A készítmények meningococcalis konjugátumok immunológiailag hatékony mennyiségét tartalmazzák, valamint – szükség szerint – bármilyen más komponenst. Az „immunológiailag hatékony mennyiségen” azt értjük, hogy ilyen mennyiség beadása egy egyednek akár egyetlen adagban, akár egy sorozat részeként, meningococcus elleni védekezõ immunválaszt vált ki a páciensekben. Ez a mennyiség a kezelendõ páciens egészségi és fizikai állapotától függõen változik, valamint a kezelendõ egyed korától, taxonómiai csoportjától (például nem emberszabású fõemlõsök, fõemlõsök stb.), az egyed immunrendszerének ellenanyag-termelõ képességétõl, a kívánt védelem mértékétõl, a vakcina kiszerelésétõl, a kezelõ orvosnak az orvosi helyzetrõl alkotott értékelésétõl, és még sok más lényeges tényezõtõl. Várhatóan a mennyiség egy viszonylag széles tartományba esik, amelyet gyakorlati kísérletekkel lehet meghatározni, és az egyes meningococcalis antigén jellemzõ mennyisége adagonként 1 mg és 20 mg között van szerocsoportonként (szacharid formában mérve), például 2 és 10 mg között szerocsoportonként, vagy 3 és 8 mg között szerocsoportonként. Szerocsoportonként körülbelül 4 mg adag elõnyös (azaz egy tetravalens keverékben 16 mg összességében), vagy körülbelül 5 mg szerocsoportonként (azaz egy tetravalens keverékben összességében 20 mg). Liofilizálás A vakcinákat jellemzõen injekcióval, elõnyösen intramuszkuláris injekcióval adagoljuk. A találmány szerinti készítmények általában a felhasználáskor vizes oldat vagy szuszpenzió formájában vannak jelen. A találmány egyes megvalósítási módjai szerint a készítmények vizes formában vannak a csomagolási fázistól a beadási fázisig („teljes oldat” vakcina), más megvalósítási módok szerint azonban a készítmény egy vagy több komponense liofilizált formában csomagolható, és a vakcina a beadáshoz feloldható, ha szükséges. Így a találmány szerinti készítmények elkészíthetõk a csomagolási fázisban, vagy az alkalmazás elõtt közvetlenül készíthetõk el. Meningococcalis konjugátumok liofilizálása a szakember számára jól ismert, például a Menjugate™ terméket liofilizált formában állítják elõ, míg a NeisVac¹C™ és a Meningitec™ termékek teljes oldat vakcinák. Más megvalósítási módokban tehát a találmány szerinti készítmények liofilizált formában vannak. Az egyedi meningococcalis konjugátumok liofilizálhatók a keverés elõtt, vagy vizes formában keverhetõk, és azt követõen liofilizálhatók. A találmány tárgyát képezi reagenskészlet a találmány szerinti készítmény elkészítésére, amely rea-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
2
genskészlet legalább egy meningococcalis konjugátumot tartalmaz liofilizált formában és legalább egy meningococcalis konjugátumot vizes formában. A reagenskészlet két ampullát tartalmazhat (egy, amely a vizes anyagot tartalmazza és egy, amely a liofilizált anyagot), vagy egy elõre töltött fecskendõt tartalmazhat és egy edénykét a fecskendõ tartalmával, amely az ampulla tartalmának feloldására szolgál az injekció elõtt. Az A¹szerocsoportot tartalmazó készítményeknél az A¹szerocsoport-szacharid liofilizálható, míg a más szerocsoport(ok)ból származó konjugátum(ok) folyékony formában lehet(nek) jelen. A találmány tárgyát képezi reagenskészlet a találmány szerinti vizes készítmény elõállítására, ahol a reagenskészlet tartalmazza (I) a találmány szerinti liofilizált készítményt, és (II) vizes anyagot, ahol a (II) komponens az (I) komponens feloldására szolgál, hogy egy vizes készítményt kapjunk. A (II) komponens elõnyösen steril, nem pirogén stb., mint az elõzõekben ismertettük. A találmány tárgyát képezik tehát teljesen liofilizált formájú, teljesen vizes formájú, és egy vizes kiszerelés feloldására kész formában lévõ készítmények. Liofilizálás alatt a konjugátumok stabilizálása érdekében elõnyös a készítményhez egy cukoralkoholt adni (például mannitolt) vagy egy diszacharidot (például szacharózt vagy trehalózt), például 1 mg/ml és 30 mg/ml (például körülbelül 25 mg/ml) mennyiségben. Szacharóz jelenlétében történõ liofilizálás elõnyös. A találmány szerinti készítmények így tartalmazhatnak egy cukoralkoholt vagy egy diszacharidot, elõnyösen amikor vagy liofilizált formában vannak vagy liofilizált anyagból történõ feloldáskor. Amikor a készítmény liofilizált formában van (vagy egy liofilizált komponenst tartalmaz), akkor a liofilizált anyag elõnyösen nem tartalmaz alumínium adjuvánst. Ha egy alumínium adjuvánssal való végsõ, vizes készítmény kívánatos, akkor az adjuvánsnak inkább a liofilizált anyagot feloldani hivatott anyagban kell lennie (lásd, Menjugate™). A páciens A találmány szerinti készítmények meningococcalis betegség ellen védik a pácienseket, például meningitis, elõnyösebben bakteriális meningitis ellen, és még elõnyösebben meningococcalis meningitidis ellen. Az immunizálandó páciens jellemzõen ember. Az ember jellemzõen legalább 1 hónapos, például legalább 2 hónapos, legalább 4 hónapos, legalább 6 hónapos, legalább 2 éves, legalább 5 éves, legalább 11 éves, legalább 17 éves, legalább 40 éves, legalább 55 éves stb. A páciensek elõnyös csoportja 2–55 év közötti korú, a páciensek egy másik elõnyös csoportja 11–55 év közötti korú. A páciensek egy további elõnyös csoportja 11 évnél fiatalabb, például 2–11 év közötti korú. A páciensek egy további elõnyös csoportja 2 évnél fiatalabb, például 1 évnél fiatalabb. A találmány szerinti készítmények különösen alkalmasak olyan páciensek immunizálására, akik korábban már kapták a közös hordozófehérjét egy korábbi immunizálásban.
1
HU 006 721 T2
Mielõtt vagy lényegében ugyanakkor, amikor a páciens a találmány szerinti készítményt kapja, a páciens egy vagy több további vakcinával is immunizálható. Egyéb vakcinák, amelyek beadhatók vagy korábban beadhatták például, de nem kizárólag diftéria antigének, például diftéria toxoid; tetanusz antigének, például tetanusz toxoid, pertussis antigénje(i), például teljes sejt/sejtes pertussis vakcina („Pw”), vagy elõnyösen acelluláris pertussis vakcina („Pa”); Haemophilus influenzae B¹típus kapszuláris szacharid, jellemzõen konjugált; hepatitisz¹B felszíni antigén (HBsAg); poliovírus, például inaktivált poliovírus vakcina (IPV) vagy orális poliovírus vakcina (OPV); Streptococcus pneumoniae kapszuláris szacharid, jellemzõen multivalens és konjugált; influenzavírus; BCG; hepatitis-A-vírus antigénjei; kanyaróvírus; mumpszvírus; rubeolavírus; varicellavírus stb. Ezen vakcinák némelyikérõl további részletek az alábbiakban találhatók. A találmány szerinti készítmény adagolásának eredménye elõnyösen az, hogy mindegyik beadott szerocsoport ellen a páciens baktericid szérum-ellenanyagot (SBA, „serum bactericidal antibody”) termel válaszul, amely révén emelkedik az SBA-titer (a készítmény beadása elõtti, pre-immunizált pácienshez képest) legalább 4¹szeresre, és elõnyösen legalább 8¹szorosra. Az SBA-teszt a meningococcalis védettség hagyományos mérõje. További adatok a szerológiai változókról meningococcalis vakcinák esetében a 147. hivatkozásban találhatók.
5
10
2. 15
20
25
30 A találmány szerint alkalmazott készítmények további antigénkomponensei A találmány szerinti készítmények pácienseknek meningococcalis betegség elleni immunizálására alkalmazhatók, és más vakcinálási komponensektõl külön alkalmazhatók. Továbbá a találmány szerinti készítmények más vakcinakomponensekkel együtt is alkalmazhatók. Ezek a más komponensek a találmány szerinti készítményektõl külön adhatók be, de lényegében ugyanabban az idõben, vagy a találmány szerinti készítmények tartalmazhatják ezeket a további komponenseket egy kombinációs vakcina részeként. A meningococcalis konjugátum antigéneken kívül tehát a találmány szerinti készítmények adott esetben az alábbi további antigének közül egyet vagy többet is tartalmazhatnak: 1. Konjugált kapszuláris szacharid H. influenzae B¹típusból („Hib”) (például 34. hivatkozás 14. fejezet) A konjugátumhoz a hordozófehérje CRM197, diftéria toxoid, tetanusz toxoid vagy N. meningitidis külsõ membrán komplexe lehet. A konjugátum szacharidrésze lehet poliszacharid (például teljes hosszúságú poliribozilribitol-foszfát (PRP), de elõnyösen a kapszuláris poliszacharidok depolimerizáltak, és oligoszacharid formában vannak (például MW ~1 kDa-tól ~5 kDa¹ig). Egy elõnyös Hib-konjugátum egy oligoszacharidot tartalmaz kovalensen CRM197-hez kötve egy adipinsav kapcsolócsoporton keresztül (148, 149). A Hib-antigén beadása a páciensnek elõnyösen azt eredményezi, hogy az anti-PRP ellenanyag
3. 35 4. 5. 6. 40 7.
45
50 8.
55 9.
60 11
2
koncentrációja >0,15 mg/ml lesz, és elõnyösebben >1 mg/ml. Amikor a készítmény Hib-szacharid-antigént tartalmaz, elõnyösen nem tartalmaz alumíniumhidroxid adjuvánst. Ha a készítmény egy alumíniumfoszfát adjuvánst tartalmaz, akkor a Hib-antigén adszorbeáltatva lehet az adjuvánshoz (150), vagy nincs adszorbeáltatva (15). Az adszorpció megakadályozható az antigén/adjuváns összekeverés alatt a helyes pH megválasztásával, egy olyan adjuvánssal, amely a megfelelõ zéró töltéssel bír, és a készítményben lévõ különbözõ antigének megfelelõ keverési sorrendjével (151). Konjugált kapszuláris szacharid S. pneumoniae-bõl (például 34. hivatkozás 23. fejezet; 152–154. hivatkozás) Elõnyösen egynél több szerotípusú S. pneumoniaebõl származó szacharidot tartalmaz. Például 23 különbözõ szerotípusból származó poliszacharid keverékét széles körben alkalmazzák, ugyanúgy mint 5 és 11 közötti különbözõ szerotípusból származó poliszacharidokkal készült konjugált vakcinákat (155). Például PrevNar™ (156) hét szerotípusból származó antigént tartalmaz (4, 6B, 9V, 14, 18C, 19F és 23F), mindegyik szacharid reduktív aminálással egyedileg CRM197-hez van konjugálva, mindegyik szacharidból 2 mg¹ot 0,5 ml¹es adagonként (4 mg 6B¹szerotípus), és alumínium-foszfát adjuvánson adszorbeált konjugátumokkal. Ahol pneumococcalis konjugátumok vannak a találmány szerinti a készítményben, a készítmény elõnyösen legalább a 6B, 14, 19F és 23F szerotípusokat tartalmazza. Neisseria meningitidis B¹szerocsoportból származó fehérjeantigén (például 157. hivatkozás). Egy diftéria antigén, például diftéria toxoid (például 34. hivatkozás 13. fejezete). Egy tetanusz antigén, például tetanusz toxoid (lásd, 34. hivatkozás 27. fejezete). Sejtes vagy teljes sejt pertussis („Pw”) antigén (lásd, 34. hivatkozás 21. fejezet). Egy vagy több acelluláris pertussis („Pa”) antigén (34. hivatkozás 21. fejezet). Egy „Pa” komponens általában egyet, kettõt vagy hármat tartalmaz a következõ, jól jellemzett B. pertussis antigénekbõl: (1) pertussis toxoid („PT”), vagy kémiailag vagy helyközvetítette mutagenezis útján detoxikálva, például a 9K/129G mutáns (158); (2) fonalas hemagglutinin („FHA”); (3) pertactin (69 kiloDalton nagyságú külsõ membránfehérjeként is ismert). A „Pa” komponens agglutinogén-2¹t és/vagy agglutinogén-3¹at is tartalmazhat. Hepatitis B vírusból származó antigén, például a felületi („HBsAg”) és/vagy core antigének (lásd 159. és 164. hivatkozások; 34. hivatkozás 16. fejezete) felületi antigénnel, amelyek elõnyösen alumíniumfoszfáton van adszorbeáltatva (160). Egy vagy több poliovírus antigén (lásd, 161., 162. hivatkozások; 34. hivatkozás 24 fejezete), például IPV. Mahoney törzs, MEF-1-törzs és Seukett-törzs is lehet benne normál esetben.
1
HU 006 721 T2
10. Hepatitis A vírusból származó antigén, például egy inaktivált vírus (például 163., 164. hivatkozások; 34. hivatkozás 15. fejezete). A készítmény egyet vagy többet (azaz 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, vagy 10) tartalmazhat ezen további antigénekbõl. Más megvalósítási módokban a készítmény konkrétan egyet sem tartalmaz ezen további antigének közül. Amikor jelen vannak, ezek az antigének alumíniumsókhoz lehetnek adszorbeáltatva vagy nincsenek adszorbeáltatva. Amikor egy diftéria antigént tartalmaz a keverék, elõnyös tetanusz antigént és pertussis antigéneket is belevenni. Hasonló módon, amikor egy tetanusz antigént tartalmaz, elõnyös diftéria és pertussis antigéneket is belevenni. Hasonló módon, amikor egy pertussis antigént tartalmaz, elõnyös diftéria és tetanusz antigéneket is belevenni. A keverékben lévõ antigének külön-külön jellemzõen legalább 1 mg/ml koncentrációban vannak. Általában bármelyik adott antigén koncentrációja elegendõ az antigén elleni immunválasz kiváltásához. Elõnyös, hogy az egyedi szacharid antigének védekezõ hatékonysága nem veszik el a kombinálásukkal, bár az aktuális immunogenitásuk (például ELISA-titerek) csökkenhet. Ha meningococcalis antigéneket adagok sorozatában adunk be egyetlenegy sem, néhány, vagy valamennyi adag tartalmazhatja ezeket a további antigéneket. Egy másik lehetõségként az ezen 10 további komponens egyikét vagy többjét tartalmazó készítmény mellett a találmány tárgyát képezi egy reagenskészlet, amely a következõket tartalmazza: (i) a találmány szerinti készítményt akár vizes formában, akár liofilizált formában; és (ii) egy készítményt, amely ezen 10 további komponens közül egyet vagy többet tartalmaz. Amikor az (i) komponens liofilizált formában van, akkor a (ii) komponens elõnyösen vizes formában van, és az (i) feloldásához felhasználható. A találmány szerinti készítmény önmagában való használatra terjeszthetõ, vagy más vakcinákkal kapcsolatban történõ használatra terjeszthetõ, vagy egy vakcina-reagenskészlet részeként terjeszthetõ. Orvosi kezelések A találmány szerinti készítmény egy páciens kezelésére szolgáló eljárásban alkalmazható, amely során a páciensnek a találmány szerinti készítmény immunológiailag hatékony mennyiségét adjuk be. A páciens maga lehet egy betegség által fenyegetve, vagy egy állapotos asszony lehet („anyai immunizálás”). A találmány tárgyát képezi a találmány szerinti készítmény gyógyszerként történõ alkalmazása (például egy immunogén készítményként vagy vakcinaként). A találmány tárgyát képezi továbbá legalább kettõnek az alkalmazása a következõk közül: (a) (i) N. meningitidis A¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének egy konjugátuma; (b) (i) N. meningitidis C¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének egy konjugátu-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
2
ma; (c) (i) N. meningitidis W135-szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének egy konjugátuma; (d) (i) N. meningitidis Y¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) egy hordozófehérjének egy konjugátuma, egy páciensnek Neisseria meningitidis által okozott betegség elleni immunizálására szolgáló gyógyszer elõállítására, azzal jellemezve, hogy (1) az (a), (b), (c) és (d) konjugátumok közül legalább kettõnél ugyanazt a hordozófehérjét alkalmazzuk (a közös hordozó), és (2) a gyógyszer a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza kisebb, mint 10 mg/ml koncentrációban. Amikor a vakcinát megelõzésre alkalmazzuk, a páciens elõnyösen egy gyermek (például egy kisgyermek vagy egy csecsemõ); amikor a vakcinát terápiásan alkalmazzuk, a páciens elõnyösen egy felnõtt. A gyermekeknek szánt vakcina felnõttnek is beadható, például biztonságosság, adagolás, immunogenitás stb. értékelésére. A terápiás kezelés hatékonyságának ellenõrzésére szolgáló egyik mód a meningococcalis fertõzés nyomon követése a találmány szerinti készítmény beadását követõen. A megelõzésre szolgáló kezelés hatékonyságának ellenõrzésére szolgáló egyik mód a beadott polipeptid elleni immunválasz nyomon követése a beadást követõen. A találmány szerinti készítmények immunogenitása vizsgálati alanyoknak történõ beadással határozható meg, és a szerológiai megfeleltetések a meningococcalis vakcinák számára a 147. hivatkozásban találhatók. A készítményeket általában közvetlenül a páciensnek adják be. A közvetlen beadás végrehajtható parenterális injekcióval (például szubkután, intraperitoneális, intravénás, intramuszkuláris vagy a szövetek közötti térbe juttatással), vagy rektális, orális, vaginális, topikális, transzdermális, intranasalis, okuláris, auriculáris, pulmonáris vagy egyéb nyálkahártyán keresztüli beadás (például a combba vagy a felsõ karba) elõnyös. Az injektálás történhet tûn keresztül (például hypodermiás tû) vagy egy másik lehetõségként tûmentes injekció alkalmazható. Jellemzõ intramuszkuláris adag 0,5 ml. Több szerocsoportból származó meningococcalis konjugátumok közös keverékben, egyetlen készítményben adhatók. A készítmény egyetlen adagban adható, vagy egynél többször, egy többadagos rendszerben. Többszöri adag alkalmazható indító immunizálási rendszerben és/vagy megerõsítõ immunizálási rendszerben. Egy indító immunizálást követhet meningococcalis konjugátumok megerõsítõ adagja. Az indító adagok (például 4–16 hét között) és az indító és a megerõsítõ immunizálás közötti megfelelõ idõzítés rutinszerûen meghatározható. A találmány szisztémás és/vagy mukozális immunitás kiváltására alkalmazható.
55 A találmány szerinti konkrét készítmények A találmány elõnyös megvalósítási módjai a következõk: 1. Vizes készítmény, amely meningococcalis konjugátumokat tartalmaz a C¹, a W135- és az Y¹szerocso60 12
1
2.
3.
4.
5.
6.
HU 006 721 T2
portokból, mindegyikhez CRM197-hordozóval. A szacharidok a hordozóhoz egy adipinsav kapcsolón keresztül csatlakoznak. A nem konjugált CRM197 koncentrációja <5 mg/ml. Az egyes konjugátumok koncentrációja (szacharidként mérve) körülbelül 10 mg/ml. A készítmény egy alumíniumfoszfát adjuvánst tartalmaz, az elõállítás során nincsen az adjuvánshoz történõ adszorpciós lépés. A készítmény tartalmaz nátrium-kloridot, nátriumfoszfátot (monobázisos & dibázisos, pufferelés céljából) és kis mennyiségû poliszorbát 80¹at. A készítmény intramuszkuláris injekcióra szolgál vagy felhasználható egy liofilizált A¹szerocsoportú konjugátum feloldására. Vizes készítmény, amely liofilizált A¹szerocsoportú konjugátumnak az elõbbi, 1. megvalósítási mód szerinti készítménnyel történõ feloldásából származik. Az A¹szerocsoportú konjugátumnak CRM197 a hordozója. Feloldás után az A¹szerocsoportú konjugátum körülbelül 10 mg/ml vagy körülbelül 20 mg/ml koncentrációban lehet jelen (a hígítási faktortól függõen). A feloldást követõen a nem konjugált CRM197 koncentrációja <5 mg/ml marad. Egy vizes készítmény, amely A- és C¹szerocsoportú meningococcalis konjugátumokat tartalmaz, hordozóként mindkettõhöz H. influenzae D¹fehérjével, és a hordozóhoz CDAP-reakcióval kötött szacharidokkal. A nem konjugált D¹fehérje koncentrációja <10 mg/ml. A készítmény tartalmaz egy H. influenzae b típusú konjugátumot is a Hib-szachariddal, amely tetanusz toxoid hordozófehérjéhez van kapcsolva. Mindhárom konjugátum koncentrációja (szacharidként mérve) körülbelül 10 mg/ml. A készítmény nem tartalmaz alumíniumsó adjuvánst. A készítmény szacharózt tartalmaz. A készítmény pH¹ja 6 és 6,5 között van, például körülbelül 6,1. A készítmény liofilizálásra szolgál. Egy liofilizált készítmény, amely A- és C¹szerocsoportból származó meningococcalis konjugátumokat tartalmaz hordozóként mindkettõhöz H. influenzae D¹fehérjével, és a hordozóhoz CDAP-reakcióval kötött szacharidokkal. A nem konjugált D¹fehérje koncentrációja <10 mg/ml. A készítmény tartalmaz egy H. influenzae b típusú konjugátumot is a Hibszachariddal, amely tetanusz toxoid hordozófehérjéhez van kapcsolva. A készítmény nem tartalmaz alumíniumsó adjuvánst. A készítmény szacharózt tartalmaz. A készítmény más egyéb vakcinakomponensekkel oldható fel, elõnyösen nem meningococcalis vakcinakomponensekkel. Vizes készítmény, amely az elõzõ, 4. megvalósítási mód szerinti készítménynek egy vakcinakészítménnyel való feloldásával keletkezik, amely vakcinakészítmény diftéria, tetanusz és pertussis antigéneket tartalmaz, és továbbá adott esetben HBsAg¹t. A feloldó vakcina alumínium-hidroxidot és/vagy foszfát adjuvánsokat tartalmaz. Vizes készítmény, amely meningococcalis konjugátumokat tartalmaz az A¹, a C¹, a W135- és az Y¹szerocsoportokból, mindegyikhez egy diftéria to-
5
10
15
20
25
30
2
xoid hordozóval. A szacharidok a hordozóhoz egy adipinsav kapcsolón keresztül csatlakoznak. A nem konjugált Dt koncentrációja <5 mg/ml. Az egyes konjugátum koncentrációja (szacharidként mérve) körülbelül 8 mg/ml. A készítmény nem tartalmaz alumíniumsókat. A készítmény intramuszkuláris injekcióra szolgál. Általános A „tartalmaz” kifejezésen „magában foglal”, valamint „áll valamibõl” kifejezéseket értünk, például egy készítmény, amely X¹et „tartalmaz” állhat kizárólag X¹bõl vagy magában foglalhat mást is például X+Y. A „körülbelül” kifejezésen egy x számszerû értékkel kapcsolatban például x ±10%¹ot értünk. A „lényegében” kifejezés nem zárja ki a „teljesen” kifejezést, például egy készítmény, amely „lényegében mentes” Y¹tól, lehet teljesen mentes Y¹tól. Ahol szükséges a „lényegében” kifejezés kihagyható a találmány szerinti definícióból. A közös hordozó koncentrációját az elõzõekben „mg/ml” (mikrogramm per milliliter) egységekben adjuk meg, de egy másik és párhuzamos definíciókészletben ezek a mg/ml koncentrációk „Lf/ml” egységgel helyettesíthetõk [flokkulációs egységek vagy „flokkulációs limit” (165)], amely tetanusz és diftéria toxoidok mennyiségi meghatározására szolgáló funkcionális egység. A számértékek 3¹mal osztandók (azaz 3 mg/ml 1 Lf/ml), és szükség esetén a legközelebbi egész számra kerekítendõk (azaz 10 mg/ml 4 Lf/ml lesz) ezen másik definíciókészletben. Ezt a másik lehetõséget itt csupán az egyszerûség kedvéért adjuk meg, és nincs semmilyen hatása a találmányra, amikor a hordozó koncentrációi mg/ml-ben vannak megadva.
35 A találmány kivitelezési módjai A C¹szerocsoport elleni reakció csökkenése nem konjugált hordozófehérje jelenlétében A NeisVac¹C™ tartalmazza a C¹szerocsoportú 40 (OAc–) kapszuláris szacharidot egy tetanusz toxoid hordozóhoz kapcsolva, alumínium-hidroxid adjuvánssal, és fehérje:szacharid – 2:1 súlyaránnyal. Ezt a vakcinát 3–6 vagy 13–18 éves gyermekeknek adjuk, akár önmagában, akár nem konjugált tetanusz és diftéria to45 xoidok egyidejû beadásával, ahogy a 13. hivatkozásban ismertetik. Specifikus IgG GMC-ket mértünk OAc+ ELISA-val, OAc– ELISA-val és nagy aviditású ELISAval (high avidity ELISA) és rSBA GMT-ket is mértünk (C11 törzzsel szemben) (13). A két pácienscsoportból 50 származó eredmények a következõk voltak azokhoz a páciensekhez képest, akik nem kaptak Tt/Dt vakcinát ugyanakkor. Extra Tt
OAc+ ELISA GMC
OAc– ELISA
OAc+ hi¹av ELISA GMC
RSBA GMT
–
100%
100%
100%
100%
+
82%
62%
51%
50%
55
60 13
1
HU 006 721 T2
A nem konjugált Tt hatása az immunválaszra nyilvánvaló ezekbõl az eredményekbõl. Ennek a hatásnak az elkerülésére az egynél több meningococcalis konjugátumot tartalmazó vakcinákban a találmány szerint a nem konjugált hordozó mennyiségét egy bizonyos küszöbszint alatt kell tartani. Kombinált meningococcalis konjugátumok A+C¹, C+W+Y- vagy A+C+W+Y-szerocsoportú meningococcalis konjugátumok keveréke a 7., 8. és 15. hivatkozásokban ismertetettek szerint állítható elõ. Ezeknek a vakcináknak vagy CRM197, vagy H. influenzae D¹fehérjéje vagy diftéria toxoid (Dt) a hordozófehérjéjük a szacharidokhoz kovalensen kötve. A lényegében a 8. hivatkozásban lévõ eljárás szerint elõállított konjugátumokkal a következõket végeztük el. Az A¹szerocsoportnál a tisztított, szárított poliszacharidot hidrolizáltuk, hogy 10–11 átlagos polimerizációs fokot kapjunk (avDP: átlagos polimerizációs fok). A hosszú poliszacharidok eltávolítása érdekében 30 kDa¹os ultraszûrést végeztünk. A rövid szacharidfragmensek eltávolítására azután Q¹Sepharose kromatográfiát alkalmaztunk. A szacharidokkal reduktív aminálást végeztünk, amelyet 3 kDa¹os ultraszûrés követett az alacsony molekulatömegû szennyezõdések eltávolítása érdekében. Az aminált szacharidokat koncentráltuk, majd adipinsav bis-N-hidroxi-szukcinimid-észterével aktiváltuk. Ez az anyag alkalmas konjugátumkészítésre. Az aktivált észtert tisztított CRM197-hordozóval kevertük 13:1 molfeleslegben, 45 mg/ml koncentrációjú hordozóval, 0,1 M nátrium-foszfát pufferben (pH=7,2). A konjugálást szobahõmérsékleten végezzük mágneses keverõ alkalmazásával 8–24 órán keresztül. A reakciót NH4Cl (0,1 M végkoncentrációban) hozzáadásával állítjuk le, és az oldatot 10 mM nátrium-foszfáttal pH=7,2 hígítjuk. Ezek a körülmények hatékony konjugációt biztosítanak, és minimálisra csökkentik a visszamaradó, nem reagált hordozófehérje szintjét. A találmány szerint minden visszamaradó, nem reagált anyagot gondosan eltávolítunk, a további lépéseket az elõzõekben említett hígítást követõen 2 órán belül végezzük. Ultraszûrést végzünk egy 30 kDa kazettával, 10 mM nátrium-foszfáttal (pH=7,2), maximum 4 órán keresztül. A C¹szerocsoportnál lényegében ugyanezt a folyamatot végezzük el, kivéve, hogy a kezdeti hidrolízist úgy végezzük, hogy az átlagos depolimerizációs fok (avDP) 7 és 16 között legyen; a konjugálási reakció 14–22 óráig tart szobahõmérsékleten; a konjugálás és az ultraszûrési lépések közé egy további lépést iktattunk be, hidrofób interakciós kromatográfiával tisztított konjugátumot (Phenyl Sepharose fast flow oszlop; 1 M ammónium-szulfát; 10 mM foszfát-puffer pH=7,2; elúció ammónium-szulfát nélküli pufferrel); és az ultraszûrést 10 kDa kizárási méretû ultraszûréssel végezzük. A W135- és Y¹szerocsoportoknál lényegében ugyanazt a folyamatot végezzük el, mint az A¹szerocsoportnál azzal a kivétellel, hogy a kezdeti hidrolízissel 20¹as átlagos depolimerizációs fokú molekulákat kapunk; a moláris szacharid felesleg 12:1.
2
Ezeknél a folyamatoknál a nem konjugált hordozó 1 mg-nál kisebb szintje (a teljes 50 mg CRM197-tartalomhoz viszonyítva) rutinszerûen elérhetõ mindegyik konjugátumnál. A négy nyers konjugátum összekeverhetõ, hogy a 5 találmány szerinti készítményeket kapjuk. A V59P2 klinikai vizsgálatban, amelyet Finnországban és Németországban végeztek 620, 12–16 hónapos alannyal, ezen kevert konjugátumok közül öt kiszerelést 10 vizsgáltak. Az egyes szerocsoport-szacharidok adagjai mg szacharidtömeg per 0,5 ml adag mennyiséggel kifejezve a következõk voltak keverést és hígítást követõen.
15
20
25
30
35
40
45
Csoport
MenA
MenC
MenW135
MenY
1
10
10
10
10
2
0
10
10
10
3
10
5
5
5
4
5
5
5
5
5
2,5
2,5
2,5
2,5
A vakcinák alumínium-foszfát adjuvánst (8) tartalmaztak. A nem konjugált CRM197 2 mg/ml koncentrációnál kisebb mennyiségben volt jelen a vakcinákban. Az alanyok 0 idõpontban kaptak egy injekciót, és az alanyok 25%¹a kapott még egy második adag vakcinát 4 héttel késõbb. A páciensek szérumait 1 hónappal a vakcina beadását követõen vették le, és vizsgálták SBA-vizsgálatban minden egyes szerocsoportból származó N. meningitidis ellen humán komplementtel. A 0 idõponthoz viszonyított SBA-titer növekedését értékelték ³1:4 és ³1:8 kritériumokkal. A kapszula elleni titereket (GMT) szintén mérték minden szerocsoportra. Az eredményeket alább az 1. táblázatban mutatjuk be. Így a mind a trivalens, mind a tetravalens vakcinák immunogének voltak kisgyermekekben. A konjugátumok már 2,5 mg per konjugátum szacharid adagnál immunogének. Az immunválasz megerõsíthetõ, nagy SBA-titer növekedést tapasztaltunk a második adagot követõen. Hordozó által kiváltott szuppressziónak nem volt jele ebben a vizsgálatban. Nyilvánvaló, hogy a találmányt az elõzõekben csak példák útján írtuk le, és módosítások végezhetõk a találmány körén belül, amelyet a mellékelt igénypontokkal határozunk meg. 1. táblázat A V59P2 vizsgálat eredménye
50 Csoport
A
C
W135
Y
GMT (1 hónappal az 1 adagot követõen)
55
60 14
1
3,9
6,4
7,1
2
2
6,1
8,3
3
5,7
5,2
6,9
4
3,8
4,5
7,0
5
3,9
5,3
7,0
8,9 8,5 12 9,6 12
1
HU 006 721 T2
1. táblázat (folytatás) Csoport
A
C
W135
Y
GMT (1 hónappal a 2. adagot követõen) 1
27
89
22
37
2
2
80
20
57
3
29
76
28
58
4
14
47
20
35
5
17
71
23
52
5
10
Páciensek %¹a ³1:4 SBA-val (1 hónappal az 1. adagot követõen) 1
33
56
57
58
2
0
57
60
61
3
55
49
53
70
4
37
42
54
64
5
40
51
57
67
15
20
Páciensek %¹a ³1:4 SBA-val (1 hónappal a 2. adagot követõen) 1
100
100
96
96
2
0
100
73
92
3
91
96
95
95
4
84
96
88
96
5
80
100
80
92
Páciensek %¹a ³1:8 SBA-val (1 hónappal a 1. adagot követõen) 1
25
44
46
48
2
0
40
50
49
3
39
34
45
64
4
23
30
44
51
5
26
35
40
60
25
30
35
Páciensek %¹a ³1:8 SBA-val (1 hónappal a 2. adagot követõen) 1
92
100
85
93
2
0
100
64
92
3
87
96
95
82
4
60
92
77
92
5
72
92
72
88
Hivatkozások [1] Baklaic és munkatársai: (1983) Infect. Immun. 42:599–604. [2] Armand és munkatársai: (1982) J. Biol. Stand. 10:335–339. [3] Cadoz és munkatársai: (1985) Vaccine 3:340–342. [4] Jones (2001) Curr Opin Investig Drugs 2:47–49. [5] Costantino és munkatársai: (1992) Vaccine 10:691–8. [6] Lieberman és munkatársai: (1996) JAMA 275:1499–503. [7] WO02/058737. [8] WO03/007985.
40
45
50
55
60 15
2
[9] Rennels és munkatársai: (2002) Pediatr Infect Dis J 21:978–979. [10] Campbell és munkatársai: (2002) J Infect Dis 186:1848–1851. [11] Herzenberg és munkatársai: (1980) Nature 285:664–667. [12] Dagan és munkatársai: (1998) Infect Immun 66:2093–2098. [13] Burrage és munkatársai: (2002) Infect Immun 70:4946–4954. [14] Reddin és munkatársai: (2001) FEMS Immunol Med Microbiol 31:153–162. [15] WO02/00249. [16] EP–B–0831901. [17] Ramsay és munkatársai: (2001) Lancet 357 (9251): 195–196. [18] Lindberg (1999) Vaccine 17 Suppl 2:S28–36. [19] Buttery & Moxon (2000) J R Coll Physicians Lond 34:163–168. [20] Ahmad & Chapnick (1999) Infect Dis Clin North Am 13:113–33, vii. [21] Goldblatt (1998) J. Med Microbiol. 47:563–567. [22] European patent 0477508. [23] US patent 5 306 492. [24] WO98/42721. [25] Dick és munkatársai: in Conjugate Vaccines (eds. Cruse et al.) Karger, Basel, 1989, 10:48–114. [26] Chapter 10 of Vaccine Protocols (2nd edition, 2003). ISBN: 1–59259–399–2. [27] Hermanson Bioconjugate Techniques, Academic Press, San Diego (1996) ISBN: 0123423368. [28] WO99/42130. [29] US patent 4 711 779. [30] WO03/080678. [31] Glode és munkatársai: (1979) J Infect Dis 139:52–56. [32] WO94/05325; US patent 5 425 946. [33] United Kingdom patent application 0323103.2. [34] Vaccines. (eds. Plotkin & Orenstein). 4th edition, 2004, ISBN: 0–7216–9688–0. [35] US patent 4 709 017. [36] WO93125210. [37] US patent 5 917 017. [38] WO00/48638. [39] Del Guidice és munkatársai: (1998) Molecular Aspects of Medicine 19:1–70. [40] Anonymous (Jan 2002) Research Disclosure, 453077. [41] Anderson (1983) Infect Immun 39(1):233–238. [42] Anderson és munkatársai: (1985) J Clin Invest 76(1):52–59. [43] EP–A–0372501. [44] EP–A–0378881. [45] EP–A–0427347. [46] WO93/17712. [47] WO94/03208. [48] WO98/58668. [49] EP–A–0471177. [50] WO91/01146.
1
HU 006 721 T2
[51] Falugi és munkatársai: (2001) Eur J Immunol 31:3816–3824. [52] EP–A–0594610. [53] Ruan és munkatársai: (1990) J Immunol 145:3379–3384. [54] WO00/56360. [55] Kuo és munkatársai: (1995) Infect Immun 63:2706–13. [56] WO02/091998. [57] WO01/72337 [58] WO00/61761. [59] Lees és munkatársai: (1996) Vaccine 14:190–198. [60] WO95/08348. [61] US patent 4 882 317 [62] US patent 4 695 624 [63] Porro és munkatársai: (1985) Mol Immunol 22:907–919. [64] EP–A–0208375 [65] WO00/10599 [66] Gever és munkatársai: Med. Microbiol. Immunol., 165:171–288 (1979). [67] US patent 4 057 685. [68] US patents 4 673 574; 4 761 283; 4 808 700. [69] US patent 4 459 286. [70] US patent 4 965 338 [71] US patent 4 663 160. [72] US patent 4 761 283. [73] US patent 4 356 170. [74] Lamb és munkatársai: (2000) Dev Biol (Basel) 103:251–258. [75] Lamb és munkatársai: (2000) Journal of Chromatography A 894:311–318. [76] Gennaro (2000) Remington: The Science and Practice of Pharmacy. 20th ed. ISBN: 0683306472. [77] Almeida & Alpar (1996) J. Drug Targeting 3:455–467. [78] Agarwal & Mishra (1999) Indian J Exp Biol 37:6–16. [79] Vaccine Design… (1995) eds. Powell & Newman. ISBN: 030644867X. Plenum. [80] WO00/23105. [81] WO90/14837. [82] US patent 5 057 540. [83] WO96/33739. [84] EP–A–0109942. [85] WO96/11711. [86] WO00/07621. [87] Barr és munkatársai: (1998) Advanced Drug Delivery Reviews 32:247–271. [88] Sjolanderet és munkatársai: (1998) Advanced Drug Delivery Reviews 32:321–338. [89] Niikura és munkatársai: (2002) Virology 293:273–280. [90] Lenz és munkatársai: (2001) J Immunol 166:5346–5355. [91] Pinto és munkatársai: (2003) J Infect Dis 188:327–338. [92] Gerber és munkatársai: (2001) Virol 75:4752–4760.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 16
2
[93] WO03/024480. [94] WO03/024481. [95] Gluck és munkatársai: (2002) Vaccine 20:B10–B16. [96] EP–A–0689454. [97] Johnson és munkatársai: (1999) Bioorg Med Chem Lett 9:2273–2278. [98] Evans és munkatársai: (2003) Expert Rev Vaccines 2:219–229. [99] Meraldi és munkatársai: (2003) Vaccine 21:2485–2491. [100] Pajak és munkatársai: (2003) Vaccine 21:836–842. [101] Kandimalla és munkatársai: (2003) Nucleic Acids Research 31:2393–2400. [102] WO02/26757. [103] WO99/62923. [104] Krieg (2003) Nature Medicine 9:831–835. [105] McCluskie és munkatársai: (2002) FEMS Immunology and Medical Microbiology 32:179–185. [106] WO98/40100. [107] US patent 6 207 646. [108] US patent 6 239 116. [109] US patent 6 429 199. [110] Kandimalla és munkatársai: (2003) Biochemical Society Transactions 31 (part 3):654–658. [111] Blackwell és munkatársai: (2003) J Immunol 170:4061–4068. [112] Krieg (2002) Trends Immunol 23:64–65. [113] WO01/95935. [114] Kandimalla és munkatársai: (2003) BBRC 306:948–953. [115] Bhagat és munkatársai: (2003) BBRC 300:853–861. [116] WO03/035836. [117] WO95/17211. [118] WO98/42375. [119] Beignon és munkatársai: (2002) Infect Immun 70:3012–3019. [120] Pizza és munkatársai: (2001) Vaccine 19:2534–2541. [121] Pizza és munkatársai: (2000) Int J Med Microbiol 290:455–461. [122] Scharton-Kersten és munkatársai: (2000) Infect Immun 68:5306–5313. [123] Ryan és munkatársai: (1999) Infect Immun 67:6270–6280. [124] Partidos és munkatársai: (1999) Immunol Lett 67:209–216. [125] Peppoloni és munkatársai: (2003) Expert Rev Vaccines 2:285–293. [126] Pine és munkatársai: (2002) J Control Release 85:263–270. [127] Domenighini és munkatársai: (1995) Mol Microbiol 15:1165–1167. [128] WO99/40936. [129] WO99/44636. [130] Singh et al., (2001) J Cont Release 70:267–276. [131] WO99/27960.
1
HU 006 721 T2
[132] US patent 6 090 406. [133] US patent 5 916 588. [134] EP–A–0626169. [135] WO99/52549. [136] WO01/21207. [137] WO01/21152. [138] Andrianov és munkatársai: (1998) Biomaterials 19:109–115. [139] Payne és munkatársai: (1998) Adv Drug Delivery Review 31:185–196. [140] Stanley (2002) Clin Exp Dermatol 27:571–577. [141] Jones (2003) Curr Opin Investig Drugs 4:214–218. [142] WO99/11241. [143] WO94/00153. [144] WO98/57659. [145] European patent applications 0835318, 0735898 and 0761231. [146] WO03/009869. [147] Balmer & Borrow (2004) Expert Rev Vaccines 3:77–87. [148] Kanra és munkatársai: (1999) The Turkish Journal of Paediatrics 42:421–427. [149] Ravenscroft és munkatársai: (2000) Dev Biol (Basel) 103: 35–47. [150] WO97/00697. [151] WO96/37222; US patent 6 333 036. [152] Watson (2000) Pediatr Infect Dis J 19:331–332. [153] Rubin (2000) Pediatr Clin North Am 47:269–285, v. [154] Jedrzejas (2001) Microbiol Mol Biol Rev 65:187–207. [155] Zielen és munkatársai: (2000) Infect. Immun. 68:1435–1440. [156] Darkes & Plosker (2002) Paediatr Drugs 4:609–630. [157] WO2004/032958. [158] Podda és munkatársai: (1991) Vaccine 9:741–745. [159] Gerlich és munkatársai: (1990) Vaccine 8 Suppl:S63–68 & 79–80. [160] WO93/24148. [161] Sutter és munkatársai: (2000) Pediatr Clin North Am 47:287–308. [162] Zimmerman & Spann (1999) Am Fam Physician 59:113–118, 125–126. [163] Bell (2000) Pediatr Inflect Dis J 19:1187–1188. [164] Iwarson (1995) APMIS 103:321–326. [165] Lyng & Betzon (1987) J Biol Stand 15:27–37.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
SZABADALMI IGÉNYPONTOK
55
1. Készítmény páciensnek Neisseria meningitidis okozta betegség elleni immunizálására, amely készítmény legalább kettõt tartalmaz a következõk közül: (a) (i) N. meningitidis A¹szerocsoportjába tartozó kapszu-
60 17
2
láris szacharid és (ii) hordozófehérje konjugátuma; (b) (i) N. meningitidis C¹szerocsoportjába tartozó kapszuláris szacharid és (ii) hordozófehérje konjugátuma; (c) (i) N. meningitidis W135-szerocsoportjába tartozó kapszuláris szacharid és (ii) hordozófehérje konjugátuma; (d) (i) N. meningitidis Y¹szerocsoportjába tartozó kapszuláris szacharid és (ii) hordozófehérje konjugátuma; azzal jellemezve, hogy (1) az (a), (b), (c) és (d) konjugátumok közül legalább kettõ ugyanazt a hordozófehérjét használja („a közös hordozó”), és (2) a készítmény a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 10 mg/ml-nél kevesebb. 2. Az 1. igénypont szerinti készítmény, amely mind az A¹, mind a C¹szerocsoportból tartalmaz konjugátumot. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti készítmény, amely az A¹, C¹, W135- és Y¹szerocsoportok mindegyikébõl tartalmaz konjugátumot. 4. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, ahol a meningococcalis konjugátumok mindegyike egy közös hordozóhoz van konjugálva, amely a következõk közül választott: diftéria toxoid, tetanusz toxoid, CRM197, és H. influenzae-bõl származó D¹fehérje. 5. A 4. igénypont szerinti készítmény, ahol a közös hordozó diftéria toxoid. 6. A 4. igénypont szerinti készítmény, ahol a közös hordozó H. influenzae D¹fehérjéje. 7. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, ahol az egyes szerocsoport-szacharidok tömege 2 és 10 mg között van. 8. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, ahol az egyes szerocsoport-szacharidok tömege egymáshoz képest ±10%¹on belül van. 9. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 2 mg/ml-nél kevesebb. 10. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, ahol a készítményben lévõ közös hordozó teljes koncentrációja 100 mg/ml-nél kevesebb. 11. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, amely intramuszkuláris injekciózáshoz van kiszerelve. 12. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, amely tartalmaz továbbá egy alumínium-hidroxid és/vagy alumínium-foszfát adjuvánst. 13. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, ahol a készítmény nem tartalmaz semmilyen higanytartalmú anyagot. 14. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, amely tartalmaz továbbá egyet vagy többet a következõ, további antigének közül: (i) H. influenzae B¹típusból származó konjugált kapszuláris szacharid; (ii) Streptococcus pneumoniae-bõl származó, konjugált kapszuláris szacharid; (iii) N. meningitidis B¹szerocsoportból származó fehérjeantigén; (iv) diftériaantigént; (v) tetanuszantigén; (vi) sejtes vagy teljes sejt pertussis antigén; (vii) egy vagy több nem sejtes pertussis antigén; (viii) hepatitis B vírusból származó antigén; (ix)
1
HU 006 721 T2
egy vagy több poliovírus antigén; (x) hepatitis A vírusból származó antigén. 15. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény vizes formában. 16. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény liofilizált formában. 17. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítmény, amely cukoralkoholt vagy szacharózt tartalmaz. 18. Edényke, amely a megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítményt tartalmaz. 19. Fecskendõ, amely a megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti készítményt tartalmaz. 20. Reagenskészlet az 1–15. igénypontok bármelyike szerinti készítmény elõállítására, ahol a reagenskészlet tartalmaz legalább egy meningococcalis konjugátumot liofilizált formában és legalább egy meningococcalis konjugátumot vizes formában. 21. Reagenskészlet az 1–15. igénypontok bármelyike szerinti készítmény elõállítására, ahol a reagenskészlet tartalmazza (i) a 16. igénypont szerinti liofilizált készítményt, és (ii) vizes anyagot, ahol a (ii) komponens az (i) komponens feloldására szolgál, a vizes készítmény elõállításához. 22. Reagenskészlet, amely tartalmazza (i) az 1–17. igénypontok bármelyike szerinti készítményt; és (ii) a 14. igénypontban meghatározott (i)–(x) antigének közül egyet vagy többet tartalmazó készítményt. 23. Eljárás páciensnek Neisseria meningitidis által okozott betegség elleni immunizálásra szolgáló készítmény elõállítására, amely a következõ lépésekbõl áll: (1) az alábbiak közül legalább kettõnek az elkészítése: (a) N. meningitidis A¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) hordozófehérjének a konjugátuma; (b) N. meningitidis C¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) hordozófehérjének a konjugátuma; (c) N. meningitidis W135-szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) hordozófehérjének a konjugátuma; (d) N. meningitidis Y¹szerocsoportja kapszuláris szacharidjának és (ii) hordozófehérjének a konjugátuma; ahol az (a), (b), (c), és (d) konjugátumok közül legalább kettõ ugyanazt a hordozófehérjét használja („a közös hordozó”); és
5
10
15
20
25
30
35
40
2
(2) az (1) lépésben elkészített legalább két konjugátum összekeverése készítmény elõállításához, amely a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 10 mg/ml-nél kevesebb. 24. Eljárás egy páciensnek Neisseria meningitidis által okozott betegség elleni immunizálásra szolgáló készítmény elõállítására, amely a következõ lépésekbõl áll: (1) n számú, különbözõ meningococcalis szerocsoport kiválasztása az A¹, C¹, W135- és Y¹szerocsoport alkotta csoportból, ahol n értéke 2, 3 vagy 4, majd az n számú kiválasztott szerocsoport mindegyikéhez konjugátum elkészítése, amely (i) az adott szerocsoport kapszuláris szacharidjából és (ii) egy hordozófehérjébõl áll, ahol az n számú konjugátum mindegyike ugyanazt a hordozófehérjét („a közös hordozó”) tartalmazza; és (2) az (1) lépésben elkészített n számú konjugátum összekeverése készítmény elõállításához, amely a közös hordozót nem konjugált formában tartalmazza, ahol a nem konjugált közös hordozó koncentrációja 10 mg/ml-nél kevesebb. 25. A 24. igénypont szerinti eljárás, ahol n értéke 2 vagy 4. 26. A 23–25. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amely a nem konjugált közös hordozó mennyisége mérésének egy vagy több további lépését is tartalmazza. 27. A 26. igénypont szerinti eljárás, amely mérési lépést tartalmaz a konjugátumok összekeverése elõtt és/vagy mérési lépést tartalmaz a konjugátumok összekeverése után. 28. Eljárás készítmény vakcinagyártásra és/vagy emberi beadásra való alkalmasságának értékelésére, amely tartalmazza a 23–27. igénypontok bármelyike szerinti (1) és (2) lépéseket, továbbá tartalmazza a következõ lépéseket: (3) a készítményben a nem konjugált közös hordozó koncentrációjának mérését, és vagy (4¹i) ha a nem konjugált hordozó koncentrációja <10 mg/ml, akkor a készítmény további vakcinagyártásra és/vagy embernek történõ beadásra történõ elfogadását; vagy (4¹ii) ha a nem konjugált hordozó koncentrációja ³10 mg/ml, akkor a készítmény elutasítását.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
